Kis patak

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 10 2013, 19:43

Itt lehet halászni.

by **Anatole Saito** Szer. Szept. 11 2013, 15:53

[Hinari és Anatole]

Amíg be nem köszönt az őszi esők időszaka, még ki szeretném használni a mai napon a jó időt. A verőfényes napsütésben éppen ideje lenne élni azzal a lehetőséggel, hogy megnyílt a 10. szint és vele együtt a szafarinak nevezett terület. Nem akarom rögtön az elején bejárni az egész helyet, hisz az újonnan megnyíló szinteket is apránként fedezi fel az ember, így hát valami könnyed, barátságos, csendes terepet keresek a minimapom segítségével. Az állóvizeket most mellőzöm, tavakból van elég alsóbb szinteken is bőven, ám hamar ráakadok egy kis patakra az északi területen. Igen, északi részre esett először a választásom, több okból is. Nem kívánom a veszélyt keresni a többi részen, hisz a guide book szerint az ezen kívüli részek lényegesen veszélyesebbek, arról nem is beszélve, hogy magasabb szintű horgászat jártasság szükséges azokhoz. Én a napokban maxoltam ki a harmadlagos jártasságomat, azonban akit meghívtam a mai napra, hogy csatlakozzon hozzám, nem biztos, hogy bővelkedik ilyen skillben. Az északi részhez pedig még csak jártasság sem kell. Aztán ha nincs kedve csatlakozni a horgászathoz, legfeljebb majd csak beszélgetünk.
S hogy kire esett a választásom? Egy újdonsült céhvezérre. Jó viszonyt ápolok mind a Voice, mind a Younge Justice vezetőjével, s nem volt ez másként a JL-el sem. Azonban történt egy sajnálatos eset, ami sokunkat ismét megrázta. Ennek eredményeképpen az Igazság Ligája új vezetőt avatott föl, méghozzá azt a Hinarit, akivel érdekesen alakult eddig a viszonyom. Akárhányszor találkozunk, az mindig emlékezetes marad, legalább is a részemről biztos. S mivel nem csak én vagyok vele jóban, hanem Aldo is imádja a szőke lány társaságát - pedig nem így volt ám ez a kezdeteknél Rolling Eyes

- ezért a macsekom is velem tart jó szokásához híven a horgászatban. Kíváncsi vagyok rá tudom-e venni a leányzót, hogy ő is pecabotot ragadjon, vagy teljes mértékben idegenkedni fog tőle. Persze az invitálásomnak nem az a lényege, hogy halat fogjunk - persze az sem mellékes - hanem hogy beszélgessünk. Ám mivel nem akarok ajtóstul rontani a házba, ezért nem fogom letámadni a kérdéseimmel. Azt szeretném, ha ma maga mögött hagyhatná a gondjait és végre el tudná engedni magát.

by **Hinari** Csüt. Szept. 12 2013, 14:33

Meglepően csendes és a körülményekhez képest nyugodt reggelnek néztem elébe. Már az is furcsa volt, hogy nem dél körül keltem, kisírt szemekkel és egy majdnem elpixeleződésig összegyűrt párnával, hanem nagyjából frissen és kipihenten. Meg is lepődtem magamon, de a Peterrel való találkozás óta jobban éreztem magam, a közérzetem is sokat javult, habár továbbra is többet jutottak eszembe sötét és gondterhelt gondolatok, mint kellett volna. Nyújtóztam egyet, majd elhúztam a függönyt, és végignéztem a hegyeken, melyek tetején a hó szinte csillogott a napsütésben. Elmosolyodtam, gyorsan átöltöztem, majd magamra pakoltam a felszereléseimből egypárat, a gyorstalpalót és a már-már állandó öltözetemmé vált köpenyt.
- Most valahogy vidámabb vagy te is – fordultam vissza a céhház épülete felé, arcomon szomorkás mosollyal, s már indultam is tovább, egyenesen a tizedik szint irányába. Ahogy alakom materializálódott a szint városának főterén, jobbnak láttam mégiscsak magamra ölteni a gyűrűket és a vértet is, ki tudja, milyen veszélyek leselkednek rám a félig kihalt utcákon és az elhagyatott, végtelen mezőkön. A nemrég megnyitott hely is szépen ki volt táblázva, nem mintha eltévedtem volna azok után, hogy Anat pontos információkat adott, hol találkozzunk. Lassan lépkedtem, nem siettem sehová, próbáltam elmélyülni a táj szépségében, és nem gondolni másra. A szőke mezőket azért kerültem, nem akartam megint belefutni Renbe, éppen elég volt nekem a múltkor, s bár a düh és a feszültség levezetése sem ártott, most inkább a másik utat választottam.

- Szia – léptem oda a fiú mellé, majd észrevettem a macsekot is, akinek természetesen kijárt egy kis simogatás – Köszi a meghívást – tettem még hozzá, hiszen ő szervezte ezt a találkozót. Hogy pontosan miért, azt nem tudtam, de jó volt ez így, ilyenek is kellenek, s örültem neki, hogy ő kezdeményezett; nem tudom, én képes lettem-e volna rá. Idővel biztosan. Vártam, hogy feleljen, leüljünk vagy ilyesmi, tervem nem igazán volt, egyelőre csak próbáltam élvezni a patakpart nyugalmát és Anatole társaságát.

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 13 2013, 00:49

Hát megérkezett. Nem késett, bár nem is siette el. A lényeg, hogy eljött, mondjuk a magára öltött felszerelését furcsállom kissé. Igaz, hogy nem vagyunk védett területen - bár ahhoz igencsak közel, ha menekülőre kellene fogni - és ez mégiscsak a 10. szint, ami még felfedezetlen veszélyeket rejthet. Viszont kicsit viccesen hat, amint én egy könnyed nyári vászonnadrágban és egy lengébb ingben fogadom. Semmi sapka, semmi nyakkendő, semmi mellény. Egyszerűen, sportos lezserséggel, elvégre szórakozni és kikapcsolódni jöttünk ide. Én legalábbis tuti és ilyen elfoglaltságot szánok ma a szőkeségnek is. Persze nem kerülhetünk el 1-2 kínos témát sem, de mindent a maga idején. Először fel akarom mérni, hogy jelenleg milyen hangulatban és lelkiállapotban van, s ahhoz mérten alakítom majd a beszélgetés, illetve az alapján kezdeményezem majd a témákat. Ahogy megérkezik, biccentek is felé. A kézcsókot már túl formálisnak érzem, az ölelést meg túl közelinek. Így hát marad a szóbeli üdvözlés.
- Szervusz. Örülök, hogy végül igent mondtál a meghívásomra és valóban el is jöttél. - kezdek bele kedves hangon, mellőzve az általa ismert bohóckodásokat. Aldo kitörő örömmel fogadja a személyi masszőrét, s a cirógatásokat heves dorombolással hálálja meg. Úgy dagaszt az ölembe apró kis mancsaival, hogy azt az öreg pékek is megirigyelhetnék. - Remélem készen állsz egy kis horgászatra! - kacsintok rá a lányra, majd az előkészített székecskéjéhez vezetem. Hoztam ám neki mindent, kemping karosszéket az enyém mellé, horgászbotot, csalit. Kibontok egy behűtött italt is, kezdés képpen ezt nyomom a kezébe. - Próbáltad már valaha odakint, vagy esetleg a SAO-ban? Érdekel esetleg, vagy nagyon távol áll tőled a dolog és ne is próbálkozzak?

by **Hinari** Kedd Szept. 17 2013, 19:58

Bólintottam az üdvözletére, majd végignéztem rajta, s eszembe jutott, mennyire megváltozott a helyhez való hozzáállásom a történtek után. A fiún egy árva felszerelést nem láttam, arcán nyoma sem volt az aggodalomnak, egyáltalán, szerintem fel sem merült benne, hogy bajunk eshet. Ellentétben velem… Sóhajtottam. Anat nem az a srác volt, akinek felhívhatnám a figyelmét erre, s jobban belegondolva, lehet neki lenne igaza… én viszont jól megvoltam így, habár egy icipicit furán néztem ki mellette, de hát fő az elővigyázatosság.
- Horgászat? – észre se vettem, hogy elbambultam kissé, de ezen az egészen nem tudtam nem elmosolyodni, minden elő volt készítve, az ülőhely, a bot, s még üdítőt is hozott – Az biztos, hogy szépen megszervezted – pillantottam körbe, miközben elfogadtam tőle az italt, ám egyelőre nem ültem még le, csak álldogáltam, felmérve a terepet – Igazság szerint még soha nem horgásztam – kezdtem tétován, de a fiú lelkesedése pozitív hatással volt rám – De csak nem lehet olyan nehéz – fejeztem be végül, tekintetemet végigjáratva a fodrozódó vízfelületen. Viszont remek alkalom a beszélgetésre. Ezt már nem mondtam ki hangosan, tudtam én jól, hogy akár jó témát találunk, akár nem, egy bizonyosat mindenképpen közbe kell iktatnunk. Fogalmam sem volt, hogyan vélekedett a történtekről, mit gondolhat, és mikre következtethet, de már annak is örültem, hogy végre egyszer kötetlenül is társaloghatunk, és hogy mindezt ő kezdeményezte. Leültem, ám a horgászbotot még nem fogtam a kezembe, jó volt az úgy nekem a fához támasztva, a megfelelő távolságban. Próbáltam nyitottan viszonyulni mindenhez ezen a napon, már amennyire ez lehetséges volt, ám továbbra is Anatra bíztam mindenfajta témafelvetést, egyszerűen nem tudtam hogyan belekezdeni. Talán féltem is egy kicsit, talán akaratlanul is ódzkodtam az emlékektől, miket meg kell majd osztanom vele, s mik még mindig fájtak… még ennyi eltelt nap után is.

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 20 2013, 23:43

- Örülök, ha sikerült felkeltenem az érdeklődésed, kedves Hinari. Még ha nem is tűnsz túl lelkesnek. Azon leszek majd, hogy a lehető legjobban érezd magad. - Hisz az egész invitálásom arra ment ki, hogy kiszakítsam a lányt a hétköznapok gondjaiból és kicsit fel tudjon szabadulni. Nem elég, hogy gyászol az egész céhe, rengeteg gond és intéznivaló is szakadhatott a nyakába most, hogy ő lett a vezér is Lewis helyett. Megtehetném, hogy a céhmesterség mikéntjeiről "oktatom", de egyrészt megvan a rátermettsége és tudása nélkülem is, másrészről pedig úgy hiszem, hogy sokkal nagyobb segítségére lehetek azzal, hogy beszélgetünk és hogy ellazulhat a társaságomban. Persze ha kérdései lennének, kérésére készséggel megosztanék vele tanácsokat is.
Hát mit ne mondjak, elég furán festhetünk egymás mellett. Én a laza kis gönceimbe, ő meg a full vértjében. Jó hogy nem kardot rántva közelített, még a végén megijednék, hogy van valami a hátam mögött. De most komolyan így képzeli a horgászatot? Majd csörömpöl itt nekem a fémlemezkéivel, a halak meg örökre eliszkolnak még a környékről is. Arról nem is beszélve, hogy a kemping szék sem túl páncél kompatibilis, sőt van egy csöppet sem hanyagolható aspektusa is a helyzetnek: - És ebben akarsz horgászni? - mutatok végig a vértjén, miközben pár lépést teszek felé - S mégis hogy húzzalak ki a vízből, ha netalántán beleesel? Markológéppel? - A saját gyenge poénomon kuncogok, arról meg nem kell tudnia, hogy kettes súlyemeléssel könnyedén kiemelném még az iszapból is, utána meg fekve nyomnék még párat vele. - Viccet félretéve, ez az öltözet nem éppen alkalmas a horgászatra, ráadásul nincs mitől félned. - Eközben elsétálok mellette, majd a háta mögé lépek, s mielőtt még ellenkezhetne, már le is kapcsolom a válláról a köpenyét. - Itt ellenőrzött, vadászandó mobok kóricálnak, ráadásul ez a legbiztonságosabb része a szafarinak. Azt hiszed kockáztatnám egy pillanatra is az épséged? Nem hiszem, hogy felelőtlen alakként ismertél volna meg engem. Bátran engedd el magad! - biztatom a lányt, miközben végigsimítok tenyeremmel a vértjén a bal lapockájától a dereka tájáig. Páratlan darab ez a vért, igazi mester munka. Emlékeim szerint egykoron Taidana viselte ezt a felszerelést. Vajon hogy jutott hozzá a lány a fiú hagyatékához...

by **Hinari** Kedd Szept. 24 2013, 21:53

Mosolyogva bólintottam, hát, én legalább megpróbáltam lelkesnek tűnni, a szándék megvolt, ezt nem vitathatja, s ami azt illeti, inkább kíváncsian álltam hozzá ehhez a horgászatosdihoz, mint ódzkodva. Társaságban pedig biztosan kevésbé unalmas, mint egyedül várni, hogy valami dög erre jöjjön és neadjisten vegye is a fáradtságot arra, hogy ráharapjon a bot végén lévő másik dögre. Fél szemmel, úgy, hogy a fiú lehetőleg ne vegye észre a fejmozgást, a csalisdoboz felé pillantgattam, igyekezve felmérni a terepet. Vajon Anat milyen halcsábítót hozott? Azt hiszem a felszerelkezést ő fogja intézni, én biztosan nem nyúlok hozzá azokhoz a mozgó izékhez, már ha egyáltalán mozognak még. És ebben ki is merült a tudásom, így jobbára a srácra bíztam a többit, elég volt nekem a part szélén álló szék és a kezemben lévő üdítő.
- Miért? – fordultam felé, s követtem a tekintetét, végignézve a páncélomon – Óó – nagyjából ennyire futotta most, tényleg érdekes lehetett a kívülállóknak, hogy annak ellenére, hogy egész magas szintű vagyok, mégis mindig full felszerelésben hagyom el a védett övezetet. Legalábbis azóta. Ám nekem is megvolt a saját véleményem, amit természetesen nem hallgattam el előtte, bár volt egy sejtésem, hogy valamennyire átláthatja a dolgot – Elővigyázatosság – feleltem halkan, majd fordítottam is félre a fejem, egy közeli fűcsomót kinézve magamnak. Te úgysem értheted. Azért a markológépes szóviccére elmosolyodtam, de csak halványan, egy kicsit úgy éreztem, hogy én vagyok itt a más, s ez feszélyezett. Arra nem is gondoltam, hogy elengedjem magam, legalábbis ilyen téren: a könnyed beszélgetés és a kedv más lapra tartozott, de az óvatosságból nem voltam hajlandó engedni. S hogy nincs mitől félnem? – Honnan is tudhatnánk... – mondtam ki, amit csak gondolni kellett volna, s néztem a szemébe, arcomon szomorú mosollyal. Végülis, megértettem őt, a gondolkodásmódját is, meg aztán, mi ketten tényleg elég erősek voltunk, főleg együtt, s itt voltak a teleportkristályaink is, mégis…

- Héé – méltatlankodtam, amint észrevettem a fondorlatos csellel elkövetett „bűntettét”; szépen kihasználta, hogy nem figyeltem oda rá, s már sikerült is elhoppolnia tőlem a köpenyem. Tai köpenyét. Ám én se voltam rest, gyorsan kikaptam a kezéből, még mielőtt eltehette vagy eldughatta volna, s magamhoz szorítottam – Ezt ne, ez… - elharaptam a mondat végét, s nem is folytattam, így hirtelen nem is tudtam volna hogyan folytatni. Vártam pár pillanatot, azt emésztgettem, amiket ezután mondott, végül körülnéztem, és sóhajtottam egyet – Rendben – keserű szó, s mégis minduntalan próbálgattam, tesztelgettem, s most, lassan több hónap távlatából már kezdett visszatérni az eredeti jelentéséhez, mögöttes, fájó emlékek nélkül. Lenyitottam a menüt, és eltettem a felszereléseimet, először a sisakot, vértet és a köpenyt, majd a gyűrűket… és egy kis hezitálás után a gyorstalpalót is. Furcsa érzés volt mezítláb lenni a nedves fűben, óvatosan lépkedtem párat, amíg megszoktam, az érzés a gyermekkoromat juttatta eszembe, a gondtalan kisgyermekkort – De azt ugye tudod, hogy ha mégis történik valami, az a te hibád lesz – fordultam felé teljes komolysággal, mi lehet gyerekesnek hatott, ám nem bántam. Érezze csak a felelősséget, ha már ilyesmire kér – Persze azért figyelek én is – tettem hozzá mosolyogva, majd a horgászcuccok felé intettem – Nos, hogyan is kell ehhez az izéhez hozzáfogni?

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 27 2013, 00:42

Tenyeremet a lány derekán felejtettem, s csak akkor veszem észre magamat, amikor végre beleegyezik, hogy levesse a nehézkes vértezetet. Úgy tűnik mégiscsak tudtam rá hatni és ész érvekkel sikerült meggyőzni. Ahogy megválik a vértjétől, úgy kapom vissza a kezem, mintha forró vaslaphoz értem volna. Mégsem kellene egy hölgyet fogdosnom, pláne olyan tartással és eleganciával rendelkező hölgyet nem, mint a JL újdonsült céhvezérét. Elmúltak már azok az idők, mikor krémest tömtünk magunkba mindenféle hacukában. Ideje lenne visszahozni azokat a felhőtlen perceket és szó ami szó, Aldo biztos nem utasítana vissza egy újabb masszázs kúrát.
Ahhoz az embertípushoz tartozok, akinek lételeme, hogy fizikai kontaktusba kerüljön a mindennapokban az emberekkel. Csak sejtésem van, hogy ez miért alakult ki bennem. Anyám nagyon is közvetlen nő, vele ellentétben Apám igencsak távolságtartó, olykor pedig elég rideg viselkedésű. Talán az ő tartózkodása ellen lázadtam. Anyámat folyton-folyvást ölelgettem gyerekként, hogy vele pótolhassam be azt, amit Apámtól nem kaptam meg. Egyke gyerek voltam, minden anyai szeretetet önzés nélkül kisajátíthattam. aztán a gimiben átalakult bennem némileg ez a dolog. Rájöttem arra, hogy sokakat rettentően ki tudok akasztani azzal, hogy hozzájuk érek. Nem kell ahhoz illetlen helyre nyúlni, néhányan már attól is megborzongnak, hogy a vállukra teszem a kezem. Elkezdtem élvezni, hogy mások agyára mehetek és egyfajta szórakozásnak, mások ellen pedig fegyverként használtam. Aztán persze önkéntelen szokásommá vált. Időnként azonban egyszerűen csak megfeledkezek magamról, mint ahogyan az imént is Hinarinál.
- Nem fog történni semmi galiba, ne aggodalmaskodj annyit! - Pici sóhajt hallatok, majd hagyom, hogy a lány mezítláb lépdelhessen a fűben. - Inkább a horgászleckére figyeljen, kisasszonyka! - Ideje lenne valóban belefogni abba, amiért idehívtam. Na nem a beszélgetésbe, hanem a horgászásba. Gyakorlott mozdulatokkal tűzöm föl a csalit a horogra, majd megmutatva a mozdulatsort bedobom a botomat, majd a tartóba helyezem. Felszerelem a Hinarinak szánt botot is, majd határozott mozdulattal a kezébe adom a céleszközt. Ezután ismét mögéje lépek.
- Az elsőnél segítek, jó? - De ekkor már ott vagyok mögötte és jobbommal a botot tartó karjának könyökénél fogva irányítom a kezét, másik karját pedig a vállánál fogva igazítom hozzá. Mosolyogva biztatom. - Lendítsd hátra, de csak óvatosan, nehogy fennakadjunk egy faágban. A zsineget befogod a mutatóujjad alá, kiengedjük a féket és akkor engedd el az ujjaddal a zsineget, ha elér a bot ebbe a magasságba... - mutatok elé olyan másfél-két méteres magasságba. - Így szép röppályát fog leírni. Csak annyi a lényeg, hogy ne csapódjon a földhöz, csak szépen, lágyan, nőiesen, kecsesen. Menni fog!

by **Hinari** Szomb. Szept. 28 2013, 22:18

- Ühüm – nem igazán figyeltem rá, jobban lekötött a talaj puhaságának elmélyült tanulmányozása, és amúgyis, márcsak a hangsúlyából is hallatszódott, hogy csak meg akar győzni arról, hogy ez az egész teljesen veszélytelen. És mivel ez a próba eleve kudarcra volt ítélve, inkább ráhagytam, fölöslegesnek éreztem belemenni az ilyesfajta okfejtésekbe, és amúgyis… vigyázott rám. Azt hiszem. Én pedig megbíztam benne, így tudtam másra is figyelni, s igyekeztem elfelejteni az őrszem szerepet, helyette az újfajta benyomásokat tapasztaltam ki, miközben ő máris rátért a lényegre. Vagy ami szerinte volt a lényeg. Vagy ami egyáltalán nem volt lényeges. Engem persze érdekelt, s igaz eleinte egy kicsit húztam a számat, ám most már kíváncsian nézegettem, hogyan szereli fel és dobja be a vízbe a saját horgászbotját, majd nyúl az enyém felé. Könnyedén akasztotta a horogra a mozgó csalit, én biztosan hatszor kiejtettem volna a kezemből, annyit mozgolódott, persze lehet, hogy ehhez is jártasság kellett csupán… és mire kettőt pisloghattam volna, már készen is volt.
- Ööö – vettem a kezembe a felém tartott eszközt, s váltottam fogást rajta – Azt hiszem nem fog ártani – feleltem tétován, az orsót és a damilt nézegetve, azon belül is a végére akasztott horgon lévő csalit – Vajon annak ott van életcsíkja? – mutattam rá, még véletlenül sem nevezve nevén – És ha elfogy, elpixeleződik és nem lesz halunk? – folytattam a kérdéssorozatot, mondjuk abban nemigen bíztam, hogy ma én itt halat fogok fogni; a legérdekesebb, amire számítottam egy hínárdarabka vagy maximum egy kagyló lehetett – És mi van akkor, ha a bot beleesik a vízbe? Utána tudsz ugrani vagy törli a rendszer? El tud törni a bot egyáltalán, és mekkora halat bír el? – kis szünet, amíg levegőt vettem, de aztán gondoltam ennyi kérdés elég lesz első körben, s ha nem is tud mindenre válaszolni, legalább valami alapot mégis megtudhatok. Ha már kipróbálom ezt is, az a minimum, hogy előtte beszerezzem az alapvető információkat. A fiúra mosolyogtam, s reméltem, nem tűnik fel neki, hogy a vízbe ugrásnál csak őróla beszéltem: egyelőre nem szerepelt a terveim között az úszás, pláne úgy, hogy nem tudtam, milyen lények úszkálhatnak alattam.

Anat mögém állt, és úgy folytatta a tanórát, ezúttal szóban mondva el a technikát, arra buzdítva, hogy rögtön próbálkozzak is meg vele. Bólintottam, s úgy tettem, ahogyan elmesélte, odatettem az ujjamat a zsinórhoz, majd gyorsan hátralendítettem a botot – s a ha a fiú nem vigyázott, vagy nem rendelkezett elég jó reflexekkel, akkor bizony fejbe is vágtam vele.
– Hopszi, ez könnyebb, mint a Katana – vontam le a következtetést, majd újra megpróbálkoztam a művelettel, most lassabban és óvatosabban, vigyázva rá, hogy ne zúzzak szét vele semmit – De melyik a fék? – álltam le, mert az addig stimmelt, hogy ki kell engednünk, de mégis hol és mit és hogyan? Ha megmutatta, vagy megcsinálta helyettem, úgy harmadszorra is elindítottam a mozdulatsort, annyira rákoncentrálva arra, hogy jókor engedjem el a damilt, hogy nem is figyeltem, a horog pontosan hol himbálódzik – és mint az az előrehajításnál kiderült, éppen Anat felsőjébe volt beleakadva, ám ha a fiú figyelmeztetni is akart, bizony elkésett vele: előrehajítottam a botot, szorosan tartva azt, nem számítva rá, hogy kicsit nehézkesebben megy, mint kellene, közben a lábammal tartva neki ellent, csakúgy, mint a sárkányos képességemnél… s hogy mi lett a vége, az majd kiderül. Wink

by **Anatole Saito** Csüt. Okt. 03 2013, 20:00

- Nem, nincs életcsíkja... - kuncogok az orrom alatt - Ez szagosított műcsali, az illata vonzza be a vízi mobokat. Ez talán kukoricát próbál utánozni vaníliás illattal, az én horgomon meg csokis pufi van. Meg látjuk melyikre harapnak jobban a halacsok. - Arról már fogalmam sem volt, hogy az itteni csali lemállik-e a horogról, ha túl sok ideig van a vízben, vagy egyszerűen elpixeleződik, esetleg egészen addig kitart, amíg egy mob be nem falja. A saját botom említésére eszembe jut, hogy az én kapásjelzőm figyeléséről meg is feledkeztem. Ilyen esetekre be kell szereznem az éjszaka is foszforeszkáló karika mellé egy mini csengőt, ami akkor is figyelmeztet, ha éppenséggel mással vagyok elfoglalva a parton. Ahogy a pecabotomat vizslatom, semmi különlegesre nem leszek figyelmes. Nemrég dobtam be, nem meglepő, hogy még nincs kapás. Ráadásul a csokis pufit most használom először itt, lehet egyáltalán nem jön be a halaknak.
Figyelmemet ezután ismét Hinarira fordítom. A lány kellemes parfümillata belengi érzékszerveimet. A lány záporozó kérdései azonban kizökkentenek az illatának élvezetéből, s felvont szemöldökkel konstatálom még mindig mögötte állva, - szerencsére így nem láthatja az ábrázatomat sem - hogy hirtelenjében milyen sokat kezdett el beszélni. Mindig is arról volt ismert a leányzó, hogy keveset beszél, és akkor sem sületlenségeket. Csak a leglényegesebb információkat. De úgy tűnik pontosan az információéhsége az, ami ennyire megindítja a beszélőkéjét. Szusszanok egyet, majd sorban elkezdem megválaszolni a kérdéseit.
- A bot nem immortal object, szóval fogyó példány, de nem kell aggódnod, van tartalék az inventorymban. Ha beesik a vízbe, bizony utána kell mennünk, de nem pixeleződik szét csupán ennyitől. A max bíróképességéről viszont nincsenek saját tapasztalataim, de az eladó szerint S osztályú mobokat is ki lehet vele fogni. Mondjuk nem tudom, hogy az osztályzás a méretre vagy a minőségre vonatkozik-e.
Ezután következik a tényleges horgászat és a bot első bedobása. Kezdés képen Hinari majdnem lecsapja a fejemet, ami elől még csak-csak kitérek, és óvatosságra intem. Ám hiába igyekszem részletesen magyarázni és a kezét is irányítani, úgy tűnik nem figyel rám eléggé. - Ne úgy lendítsd, mintha a Katanával vágnál. Sokkalta lágyabban, a rendszer úgyis elvégzi helyetted a dobást. - Közben megmutatom neki, hogy mi a fék és az orsót is felcsapom, így már maga az ujja lesz az, ami féken tartja a zsineget, ha elengedi, elkezd az orsóról lefutni a damil. Dobásnál épp ez a lényeg, ezért kell elengednie, hogy szabadon repülhessen előre a csali a horgon, de nem kéne itt helyben lefejteni a zsinórt. - Hasonlóan kell aktiválnod, mint a harci skilljeidet, csak engedd ki a lendületvétel után a zsi... - Affene. Hát nem belém akasztotta kampóját!? O.o Jobban mondva az ingembe, nem mintha fájdalmasabb lenne, ha a bőrömbe akadt volna. Ráadásul a lány megint csak nem fogadta meg a tanácsomat és úgy lendíti meg a botot, mintha legalább mázsás zászlót lengetne! A belém kapaszkodó horog pedig nem enged, lendülök vele én is, s a váratlan helyzetbe csöppenve rántom magammal a lányt is egyenesen a víz felé. innentől kezdve rajta múlik, hogy beleesünk-e a vízbe, számomra menthetetlen a helyzet, ő tud engedni a zsinóron a kezével. - Wááaááaáá

by **Hinari** Szer. Okt. 09 2013, 21:12

Elhúztam a számat, de csak egy kicsit, és továbbra is tisztes távolságból figyeltem a horog végére akasztott csalit. De legalább nem valami élő mob vagy ilyesmi. Igaz az lehet rögtön el is pixeleződött volna, amint átszúrjuk a testét, szóval talán mégiscsak tudták a dolgukat az npc-k… velem ellentétben. Már ami a horgászatot illeti. A fiú viszont mindenre tudott válaszolni, én pedig érdeklődve hallgattam, bólintgatva közben, mint aki érti is, amit mondanak neki. Nem is tűnt annyira nehéznek. Csak dobni kellett, majd nézni az úszót, és amennyit tudtam erről a témáról, általában sokáig kellett várni a kapásra, így két dobás közben bőven volt időnk beszélgetni…
- És szerinted van bármi esélyünk egy méretesebb példányra? – néztem át a vállam fölött – Egyetlen pont nincs a jártasságomon – tettem hozzá zavartan, és fordítottam el a fejem. Valóigaz, hogy rendesen fel kellett volna készülnöm erre az elfoglaltságra is, ha már Anat meghívott, például az alapoknak utánanézni, de valamiért most mégse tettem. Pedig biztosan nem ezt szokta meg tőlem, én… Ne görcsölj már rá erre is. Sóhajtottam, majd elmosolyodtam, és újra az oktatásra koncentráltam, igaz, az első hátralendítés nem éppen úgy sikerült, ahogyan azt terveztem, de szerencsére nem lett belőle nagyobb baj – Tényleg, itt is lehet sárgulni, nem? Örülök, hogy kitértél… - néztem a szemébe bocsánatkérőn. Az nem lett volna túl jó, ha ezért váltok át zöldről, egy sima mozdulat miatt… nagyon úgy tűnt, erre is legalább annyira oda kell figyelnem, mint egy éles harcra. Hogy is mondta? Fék ki, és az ujjammal tartsam… meg ne úgy, mint a Katanát. Hmmm.

Hátraengedtem a botot, rendkívül lassan és óvatosan, közben a damilra figyelve, amit nem engedtem el egyelőre: most, hogy az orsó is fel volt csapva, ezt tekintettem a legfontosabb feladatomnak. Ha az előrelendítésnél megfelelő helyzetbe ér a horgászbot, akkor kell. Hát akkor hajrá! \o/ Jól meglendítettem, hisz úgy gondoltam, minél gyorsabban száguld előrefelé a bot, annál messzebbre megy a horog, és Anat is biztosan csak a hátraengedésről beszélt, amikor a Katanát említette… Rolling Eyes

Egyszóval figyeltem én, és a tanácsát is megfogadtam volna, ha nem ordít a fülembe, így jócskán kizökkentett, nemcsak a koncentrációmból, de az egyensúlyomból is. Hoppá. Ha nem éppen a víz fele zuhantunk volna, talán megkockáztatom a gondolatot, hogy mennyire profi vagyok, hiszen még be sem dobtam a csalit, de máris ráakadt valami Cool

… méghozzá - a várttal ellentétben – egy elég méretes példány... Rolling Eyes

De most nem volt itt az ideje, csak az esés felfogását és a röppályánk módosítását tartottam szem előtt, a damil cseppet sem érdekelt, így próbáltam oldalra hajítani a botot, persze a damilt is elengedve egyúttal. Így lazult a zsineg, ami Anatot fogva tartotta, a zuhanást azonban nem tudtam megakadályozni, ámbár annyit még elértem, hogy csak félig essek bele a vízbe, két karral tartva fönn magam, könyékig bent a még sekély vízben. Ha a fiú rám esett, a súlyt már képtelen voltam tartani, és akaratlanul is fürödtünk egyet, viszont ha nem a teljes súlyával nehezedett rám, esetleg el is húzott a patak fölül, akkor megúsztuk ezt a próbálkozásomat…

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 13 2013, 13:35

- Nem az a lényeg, hogy kifogjuk a Loch Ness-i szörnyet, hanem az élmény. Hogy kint vagyunk a szabad levegőn, kiszellőztethetjük a fejünket, beszélgetünk egy jót és harapunk valami finomat. Persze az még mókásabb lenne, ha a saját fogásunkat lakmározhatnánk. Juteszembe, van főzés jártasságod? Mert én annak híján vagyok... De kérdésedre válaszolva, ez a Szafari azon része, ahol a fogáshoz nem szükséges jártasság. Azért hívtalak éppen ide.
Ezután megcsillogtathatom limbó tudásomat, hiszen Hinari kis híján lecsapja a fejemet a pecabotot próbálgatva. Igazán elgondolkodtató, hogy mennyire lehet nehéz az a Katana, ha így lóbálja a felszerelt horgászbotot. Szerencsére még időben elkapom a fejem, cikis lett volna, ha lecsapja mondjuk a fülemet. - Eggen, tudtommal itt is lehet sárgulni, úgyhogy csak óvatosan hölgyem! - Visszalépek mögé és ismét átkarolom, hogy segíthessek neki bedobni a botot. A hátralendítés egészen jól sikerül, már vállon is veregetném magamat, de túlságosan elbízom magam és elkerüli a figyelmemet, hogy a horog túlságosan közel kerül hozzám. Már csak akkor kapcsolok, mikor késő és már megtörtént a baj. A horog menthetetlenül beleakad az ingembe és már nincs időm megállítani a teljes mozdulatsort. Próbálom ellentartani a lány karjait, de túl gyors és túl lendületes a mozdulata, ráadásul nem akarom magammal rántani, így inkább elengedem és egyedül zakózok egy szépet, ahogy magával ránt a bot. Egy biztos, legalább jól aktiválta a skilleket a bedobáshoz, akár csak, mintha harcolna. Nyúlcipőim teljességgel elmerülnek az iszapos dagonyába, s miközben próbálnék kibotorkálni, nos csak olajat öntök a tűzre és sikeresen belecsapódok a vízbe. Teljesen bőrig ázok, facsarni lehetne a ruhámból és a hajamból a vizet, még a kényesen gondozott szakállam is teljesen elázik. Bár csak pár gombnyomás lenne megszárítkozni, eszem ágában sincs a rendszerhez folyamodni. Ördögi csínyt eszelek ki, hisz valamivel viszonoznom kell a lány ármánykodását ellenem: egyetlen mozdulattal megszabadulok nedves ingemtől és fejem fölött körkörösen lóbálva, mintegy helikopter rotort imitálva elkezdem a vizet fröcskölni Hinari felé, ha kell, újból megmártva a vízben az ingemet. - Wííí, na nehogy már szárazon maradj te kis komisz!

by **Hinari** Hétf. Okt. 14 2013, 19:26

- Főzés? Igen, azt hiszem azt is fejlesztettem – gondolkodtam el és pötyögtem a menümben – Jah, van, bár messze még a mesterfok – zártam be végül, majd a fiúra mosolyogtam – Lehet, ha elég jó tanár leszel, horgászatra is rakni fogok párat… - kacsintottam, majd rátértünk a dolog szakmai részére, próbáltam begyakorolni a mozdulatsort, több-kevesebb sikerrel. Először majdnem besárgultam miatta… vagyis kettőnk miatt, s miután biztosított róla, hogy ez itt, a szafarin is ugyanúgy működik, mint a többi, nem védett területen, azután már sokkalta óvatosabban álltam hozzá az egészhez. Lehet, hogy a rendszer fegyvernek könyveli el ezt a botot is, és tényleg tudnék sebezni vele, azt pedig egyikünknek sem kívántam – Igyekszem – sóhajtottam, hunyorítva nézve a víz azon pontját, ahol az úszónak kéne landolnia. Újra átkarolt, közelsége megnyugtatott, ám sokáig nem örülhettem, hiszen az ügyetlenkedésem ezúttal már komolyabb következményekkel járt, valahogyan beléakadt a horog, én pedig előrelendítettem azt, a fiúval együtt. Pedig nincs se súlyemelésem, se sok pont az erőmön… Persze estem én is vele együtt, de még a zuhanás közben eltolt magától, így amíg ő cuppant a sárban, én viszonylag szárazon megúsztam. Visszakászálódtam a partra, majd megkönnyebbültem ültem fel a fűben, tekintetem Anatot kereste, majd a félredobott, ámde még ép horgászbotra pillantottam, és megvontam a vállam. Végülis, nem muszáj pecáznunk, ha csinálhatunk mást is.
És jött felém a vízesés, vízszintes formában, így hamar odakaptam a fejem újra a fiú felé, és huncut mosoly szaladt végig arcomon, márha képes voltam ilyen mimikákat produkálni a folyamatosan érkező vízcseppektől. Behunytam szemeim, és úgy próbáltam kitalálni, merre is lehet a víz és milyen mesze: az ülésből feltérdeltem, haladtam előre egy picit, és amikor ujjaim folyékonyat tapintottak, egy elegáns mozdulattal egy jó adagnyi vizet indítottam útjára, majd szemeim a másik kezemmel védve lestem, hogy betaláltam-e, elnevetve magam Anaton, aki már nélkülem is csurom vizes volt – Hmm, mintha mozogna az úszód – mutattam a fiú horgászbotja irányába, majd abban a pillanatban, ahogy arrafelé nézett, ergo védtelen volt, úgy kapott egy második adagot is, egyenesen az arcába. És nevettem a félrevezethetőségén, ha összejött a terv, s ha nem, akkor is: jó volt végre felszabadultnak lenni, egy kicsit nem törődni a gondokkal, ehhez pedig a szituáció és a társaság is adott volt.

by **Anatole Saito** Kedd Okt. 15 2013, 11:41

Hinari közveszélyes akciója után menthetetlenül a vízben kötök ki. Lábaimmal masszívan az iszapban dagonyázok, s az első pár lépés során cuppogva ugyan, de sikerül kiszabadítanom a lábaimat a sűrűjéből, aztán viszont menthetetlenül pofával a vízbe esek. A becsapódást némi kapálózással próbálom tompítani, aminek eredményeképpen csak még jobban felverem a vizet. Tetőtől talpig csurom vizes leszek, ám mikor újra felegyenesedek, csak nevetni tudok. Mégis durcás képet vágok, miközben vizes ingemet levetve fröcskölő ellentámadásba lendülök. Ám hamar eltűnik ábrázatomról a mímelt érzelem és átadja helyét az önfeledt mosolynak. Azonban Hinari sem rest, a kis huncut orvul le akar fröcskölni. Jókora adag vizet zúdít irányomba, így kénytelen vagyok felhagyni az ingem lóbálásával, s inkább szétterítve azt, pajzsot képezek belőle magam előtt.
- Mihh, mozog az úszóm? Kapás van! - tartom égbe a kezeimet örömömben, ám mikor odanézek, a pecabotom semmilyen jelét nem mutatja, hogy valóban akadt volna valami a horogra. Hinar... éss telibe! Egyenesen az arcomba! Még arra sincs időm, hogy becsukjam a szeme, így éppen azt dörgölöm, miközben morgolódok magamban, hogy ilyen könnyedén át tudott verni ez a fondorlatos nőszemély.
- Na megállj! - s úgy iramodok meg a lány felé, mintha legalább egy cápa üldözne. Elkapom szépen ahol érem, majd (user engedélyével) berántom őt is. Balga döntés volt közel merészkedni a vízfelszínhez, most a saját döntésének csapdájába került. Innen nincs menekvés, el nem eresztem, amíg vizes nem lesz ő is. - Látod milyen jó volt megszabadulni a páncélodtól! Most úgy hömpölyögnél a vízen, mint egy hadihajó. - Diadalittasan felnevetek, ugyanakkor a játék ellenére sem feledkezek meg arról, hogy mégiscsak egy lánnyal van dolgom, s eszem ágában sincs durvulni. Erős kézzel tartom balommal a hátát, nehogy elmerüljön a vízben. Ám mondandóm végére huncut gondolat fogalmazódik meg a buksimban. Na most ott kapom el, ahol a legkevésbé számít rá! Nem, nem csikizem meg, annál galádabb vagyok. Ajkaim megállíthatatlanul közelednek az övéi felé, ám mire eszébe juthatna, hogy kezeivel védekezőleg eltolhatna, már le is nyomok egy puszit, csak éppen az orra hegyére. Mikor már kellően zavarba hoztam Miss Prűdet, akkor egy teátrális mozdulattal elengedem, hadd zuttyanjon a vízbe, én magam pedig kuncogva menekülőre fogom, mint valami komisz kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre.

by **Hinari** Vas. Nov. 03 2013, 21:17

- Dörmögős maci – nyújtottam rá a nyelvem, és nem is akartam leplezni a széles mosolyomat, amely arról árulkodott, hogy hehe, győzelem! Sikerült lefröcskölni, nem is kicsit! Aztán persze már indítottam is a következő adagot, nehogy hagyjam már őt pihenni, ugyan! Ám Anat megindult, egyenesen felém, amire abbahagytam a mozdulatsort, s mielőtt próbáltam volna visszavonulót fújni, még megkockáztattam egy mindent vagy semmit alapú támadást, ám mivel láttam, hogy alig van hatása, már álltam is föl, hogy biztos távolságba kerüljek a parttól. Vagyis, álltam volna, de gyorsabb volt nálam, így mire felkiálthattam volna, már be is húzott, én pedig prüszkölve-kapálódzva próbáltam kiszabadulni, hogy levegőhöz jussak – megjegyzem elég sikertelenül. „Naa” – mondtam volna, ha nem féltem volna tőle, hogy csak bugyborékolás lesz az eredmény, így, jobb híján felfújtam az arcom, meg minden egyéb mimikai eszközzel is igyekeztem a tudtára adni, hogy mostmár elengedhet. Aztán eszembe jutott, hogy mindkét keze foglalt, ellentétben az enyémekkel, így hátrahajtottam a fejem, elengedtem magam, hogy súlyosabbnak tűnjek, majd tenyeremmel belekanalaztam a vízbe, és ha sikerült, mindez ment is az arcába. Azért nem szándékoztam könnyen adni magam, bár meglepő volt, hogy milyen könnyedén tartott. Biztos volt súlyemelése -.-
Aztán mire felocsúdhattam, már közeledett is felém, amire ha akartam volna se tudtam volna így hirtelenjében reagálni, ahhoz túl gyorsan történt. Persze a szokásos gondolati eszmefuttatásaim megvoltak, nagyjából az értetlenség és a meglepettség között lavírozva, ám amit sejtetett, és amit a végén tett… gonosz húzás volt – pont, mint az előbb az enyém. Persze nem haragudtam rá, készültem visszavágni neki, ám elengedett, én pedig elmerültem. És nem is jöttem fel egy ideig, ijedjen meg szépen, ha már ilyen trükköket vet be. Rolling Eyes

Nameg, jól megvoltam én ott lent is, ha egyszer vizes lettem, már mindegy volt: nem is emlékszem rá, mikor úsztam én utoljára, talán több, mint egy éve nem. Az alkalmat pedig ki kellett használni, így tempóztam párat a víz alatt, megráncigálva a damilt, majd vártam, a fiúnak melyik lesz az első. Ha meghallottam, hogy beugrik, nem terveztem ellene semmiféle cselt, csak simán előbukkantam, és rámosolyogtam, ha viszont a botját húzta ki először, úgy ellentartottam neki, hátha nem számít ekkora húzóerőre, és beesik újra. >< Közben persze az életcsíkom is elkezdett csökkenni, így segítséggel vagy sem, de végül kijutottam a partra, hogy lepihenjek egy kicsit.

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 07 2013, 18:03

Maci? O.o Ráadásul dörmögős? O.o Nah így se neveztek még sose! Voltam én már kandúrtól elkezdve minden, na de medve... az igazán nem vallana rám. nem is olyan az alkatom és nem is vagyok bundás >.> Bár, most így belegondolva, a SAOs erőm talán már vetekszik is egy medvéével 8)Hmm, maci, egyre jobban tetszik! Na de ácsi, hol is tartottunk? Jah igen, ott, hogy jól kibabráltam vele ezzel az orra puszival, aztán zutty, már csobbant is a vízbe. Remélem jól átázik a ruhája és kicsit többet láttat majd engedni az alakjából a testére tapadó ruhanemű. Pasiból vagyok, vagy mi a szösz, az ilyesmi látványra időnként szükségem van, hogy meglegyen a jó közérzetem Razz

Elmerült és nem is jött újra a felszínre. Ezzel szemben nem kezdek el pánikolni, csak karba fonom a kezem és úgy kezdek el lépdelni a vízben, hátha lábammal rögtön bele is ütközök a bujkálóban. - Kár megjátszani magad, úgysem fulladhatsz vízbe. Különben is, az életsávod és az indikátorod elárulja hol vagy - Ohh, meg is van. De mit babrál az úszómmal? Komisz leány, engem aztán nem ráz át! Most bizonyára tesztel, hogy jobban érdekel-e engem a fogás az ő testi épségénél. Akkor most ideje bizonyítani a gavallérságomat és bevetni Anatole Hasselhoffot. Jön a megmentő! S azon vagyok, hogy a partra segíthessem, miután sikerül odaevickélnem hozzá és el is kapnom őt. Kifekszem, mint egy partra vetett hal mellette, aztán kuncogva odafordulok hozzá. - Ez jó móka volt. Még egy menet? Ó, fene, a botok! - S a mosolygós képem máris aggodalmasra vált, fejvesztve rohanok a pecabotokhoz. Ahogy elkezdem kihúzni a sajátomat, hát mi van rajta? Na mi? Bakancs... wtf

Rá se merek pillantani Hinarira, az meg aztán pláne ultra égés lenne, ha ő meg kifogna egy ritka halat!

by **Hinari** Csüt. Nov. 07 2013, 18:53

Nem is futott olyan messzire, mint vártam, már kint kellett volna lennie a parton, erre a látásom egyértelműen jelezte, hogy inkább visszafelé sétál. Még a végén utolér, és annyi a tervemnek, így tempóztam párat, de valószínűleg neki is volt látása, vagy észlelése. Ejj, lopakodással kellett volna, de már mindegy, bár én azért megrántottam párszor azt a damilt, hátha sikerül elterelni a figyelmét a nagy horgásznak, de nem, ő határozottan jött felém. Felnéztem az életsávomra, s még éppen sikerült elhúzni kicsit a számat, mielőtt elkapott volna. Hal vagy nem hal, hozzám háló se kellett, a ruháim pedig olyannyira átáztak, hogy lehet a súlyuktól ki se tudtam volna jönni egyedül a vízből. Max ha leveszem őket, hehe, azt az örömet meg nem adtam meg a fiúnak, még csak azt kéne. Ígyis jól szórakozott, láthatólag. Egyszóval valahogyan kikecmeregtünk a vízből, ám amíg ő már rohant is a horgászbotjához – mert naná, hogy időközben az elkezdett mozogni – én próbáltam megszárítkózni, elég volt annyira, hogy súlyemelés nélkül is tudjak mozogni rendesen.
- Hát persze – nevettem rá, vagyishogy inkább a hátának, majd felálltam, nyújtózkodtam egyet, és odasétáltam mögéje. Majd ugrottam is félre, amikor megrántotta a botot, és vártam, vajon mit fog kifogni, kezeimet a hátam mögé kulcsolva lestem előre, nagyjából úgy, mint amikor a tanítvány csillogó szemekkel nézi, ahogy a mestere megmutatja hogy s mint. Ühüm, tehát be kell rántani neki, majd tekerni föl a damilt, és már kint is van a hal… jobban mondva a bakancs. Bakancs! Egy pillantás az ázott cipőre, majd Anat arcára, aki próbált felém sem nézni, és elfogott a nevetés – Úgy tűnik a bakancsok szeretik a csokis pufit – vontam le a következtetést a lehető legkomolyabb hangvétellel, majd folytattam a kuncogást, a saját botomra nem is figyelve. Pedig a szemem sarkából láttam, hogy kapás van, vagy valami hasonló, ámbár amennyi időt mi a vízben töltöttünk, szerintem már Aincrad halállományának fele elhúzhatott a csali maradványa mellett. Kicsit elgondolkodtam, arcomra kiült a mosoly, és a horgászbotomat a kezembe fogva, megismételtem a fiú mozdulatsorát, remélve, hogy én is fogok fogni valamit, mégha az nem is lesz túl nagy szám.
- Hmmm – szemléltem a horgomon lógó bakancsot félrebillentett fejjel – Biztos nem akart a társa nélkül maradni – fordultam Anat felé, majd összeráncolt homlokkal tettem hozzá:
- Amúgy ezek a lábbelik hogyan képesek ráharapni a csalira? ><

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 07 2013, 23:42

– Úgy tűnik a bakancsok szeretik a csokis pufit - nyávogom el újra az orrom alatt félhangosan Hinarit utánozva, kifigurázva. Kivonszolom a partra a bakancsot, ami úgy megszívja magát vízzel, hogy kis híján elszakad és elpixeleződik a damil. Nem mintha kár lenne egy ilyen fogás elvesztéséért Rolling Eyes

Felemelem, egészen az arcom elé, miközben a bűzös víz még csordogál belőle. Elfintorodok és ingerülten vetem magam mellé a földre, amit Aldo egy kelletlen nyávogással konstatál, hisz összefröcskölöm szundizás közben. Teljesen le vagyok sújtva, férfiúi és horgász önbecsülésem romokban, mi lesz így velem? T.T Olyannyira oda vagyok, hogy még arról is megfeledkezem, hogy az ázott Hinari idomait sasoljam. Fenét! Odasandítok az éppen saját botjával kínlódó lányra és alaposan végigmérem. Most szabad. Most úgysem látja. Most el van foglalva. Anatole, nem szégyelled magad?! >.< Viszont azt is meg kell jegyezzem magamban, hogy egészen ügyes és első látásra is tanulékony. Jó pecapartner válhat még belőle.
- Nem gondolod, hogy ildomosabb lenne fürdőruhára váltanod? Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! - Én közben levetem ázott ingemet (már ha még rajtam van, nem emlékszem xD), hogy csak a fürdőnadrág száradjon rajtam, s összeborzolom a hajam, hogy ne úgy nézzek ki, mint akit a Riska fejtetőn nyalt. Jó megjelenés mindig mindenek felett! Hinari korábban kinevetett, ám amikor meglátom, hogy az ő horgára is egy bakancs akad, akkor bizony belőlem is kiszakad a nevetés. - Valóban szeretik azt a pufit! Ám ideje kipróbálni valami új csalit! Válassz a repertoárból! - azzal ki is nyitom a kincses ládikámat, melyben a műcsalitól elkezdve az ízesített kukoricán át minden kütyü és halétek van.

by **Hinari** Kedd Nov. 12 2013, 19:56

Nem győzök mosolyogni rajta, Anatot mennyire kényesen érintette a bakancs-téma, de hát, hiába: férfiak Rolling Eyes

Én bezzeg nem vagyok túlzottan csalódott a saját fogásomat illetően, egy elegáns mozdulattal dobom oda a másik mellé, hadd száradjanak együtt, majd a botot nekitámasztom a széknek, odasétálok Aldohoz, és megsimogatom:
- Csúnya gazdi nem is foglalkozik veled – veszem az ölembe, fél szemmel Anatot nézve, ehhez vajon mit szól, sikerül-e egy kicsit húzni még őt – Majd fogunk neked halat, jó? Illetve megpróbálunk – folytatom, tekintetemet az üres horog és a csalisdoboz között váltogatva. Most komolyan azt várja tőlem, hogy én szereljem fel újra? Mélyet sóhajtok, mint akit olyanra szeretnének rávenni, amit egyáltalán nem akar, és bátortalanul mérem végig a készletet, hátha ez elég jelzés neki, hogy a-aaa, csinálja inkább ő.
- Ez jó lesz – fogom meg végül a kukoricás dobozt, a fiú felé nyújtva, majd leteszem Aldot Anat horgászszékébe (ha már választani kell, ne az enyémet foglalja ><), és lenyitom a menümet. Keresgélés közben azért rá-rápillantok a horgásztársamra, aki félmeztelenül flangál az őszi napsütésben, ha rám néz, úgy egy mosollyal nyugtázom a dolgot, majd jelentőségteljesen rányomok az azóta kiválasztott itemre – de mégis hogyan váltsak így ruhát? Kezem útközben áll meg, az utolsó pillanatban, s mielőtt meglátná, pördülök meg, és egy nagy levegővétel után csusszanok be az egyik közeli fűzfa mögé, majd kezemmel jelzem, hogy forduljon már meg. Remélem nincsen látása ><” Mindenesetre pár kattintással már el is tüntetem az ázott ruhadarabokat, majd végül az alsóneműt is kicserélem fürdőruhára. Végigmérem magam, s csak ezután lépkedek Anat mellé újra.
- Csak hogy tudd, ezzel nyertem meg a szépségversenyt… részben – mondom neki incselkedős mosollyal, magam sem tudom miért, majd kezembe veszem az üdítőmet, és azt iszogatva figyelem a srác ügyködését.

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 14 2013, 22:19

Aldo kényesen dörgölőzik Hinari simogató kezéhez, felettébb jólesik a kis dögnek, hogy foglalkoznak vele is. Én csak egy durcás fejet vágok és úgy teszek, mintha észre sem venném a kettejük közt kialakuló, doromboló románcot. A szőkeség kérdésére a nyafigép egyetértően csak annyit hallat, hogy "máá", majd csík szemeit ismét lehunyja, hogy tovább durmolhasson, amíg partra nem kerül a halacska, egyenesen a bendőjébe.
Amíg Hinari elvonul átöltözni, addig azzal vagyok elfoglalva, hogy az általa kiválasztott csalival felszereljem mindkettőnk pecabotját. Amikor visszatér, megjegyzését hallva elmosolyodok és színpadiasan, jó mélyen meghajolok felé. - Igazán megtisztel, kedves hölgyem. Én nem rendelkezem ilyen méltán elismert címmel, mint a szépségverseny fődíjának nyertesen, de egy horgászversenyen aligha akadna ellenfelem Cool

- Na persze nem az iménti fogásomra gondolok, amikor a teljesítményemet fényezem >.< Viszont most aztán megmutatom ám, hogy ki a legény a gáton. Kieresztem a féket, finoman hátralendítem a botomat, majd úgy eresztem útjának a horgot a csalival, hogy majdnem belecsúszok a vízbe, olyan messzire sikerül végül dobni. Elégedett vigyorral nyugtázom az eredményt, majd felszerelek egy apró csengőt kapásjelző gyanánt. Innentől kezdve más dolgom sincs, mint lehívni az inventorymat, hogy vízre dobjam az előkészített, felfújt úszókarikákat (fogalmam sincs mi ennek a rendes neve xD). Egy nekem, egy pedig a szőkeségnek.
Aztán nekifutok, majd nagy sikongatás közepette vetem bele magamat a vízbe egy felhúzott térdes bombával, lehetőleg úgy, hogy minél több víz fröccsenjen Aldora és persze Hinarira. Feltett szándékom, hogy pontosan a karikába érkezzek, de elvétem az ugrást, így csak ráseggelek, aminek az eredménye, hogy kicsúszik alólam az egész cucc és elég idétlen módon belebucskázok a vízbe. Úgy jövök fel a vízből hajamat oldalra csapva, hogy azt a legtöbb samponreklám megirigyelhetné, majd kényelmesen elhelyezkedem az úszóhólyagomban, számban immáron egy csokis rudacskával és jólesően felsóhajtok. - Áhh, ezazz! Gyere már, ne késlekedj! Dobd be a botodat és csobbanj te is!

by **Hinari** Csüt. Nov. 21 2013, 23:23

Rámosolygok, ahogy meghajol, s most az egyszer lenyelem a megjegyzésem a bakancs-horgászversenyekről, végtére is, nem tudom, mennyire érinti kényesen a téma, s amúgyis, ha már kedves, hát nem akarom elkedvteleníteni. Szememmel követem a mozgását, ahogyan a horgászbotját szereli, majd dobja be, kezeimmel karolom magam, ahogy a parton végigfut az őszi szellő, majd egy vidám sóhajtás után a fiú nyomába eredek, s én is felveszem az előzőleg felszerelt botomat. Most egyedül kell, nyelek is egyet, nem akarok nagyon ügyetlen lenni, bár Anat nemigen figyel rám, az inventoryjában kutakodik valami után.
Végül aztán mégis odasétálok a part közvetlen közelébe, s ügyelve rá, hogy senki és semmi ne legyen mögöttem, én is meglendítem a horgászbotot, ujjamat a damilon tartva, előtte persze gondosan felcsapom az orsót is, valahogy olyasmifélén, ahogy a srác tanította. Csodálkozom is, hogy összejön, így egy kicsit bizakodóbban hajítom előre, megpróbálva nem keresztbedobni, ami igaz csak félig sikerül, de hát ez is több, mint amire számítottam. A távolság sincs sehol a másik úszóhoz képest, ám én mégis bólintok egyet, leteszem a botot a földbe szúrt Y tartóra, majd érdeklődve nézek a csobbanás irányába, ahol Anat tűnt el, és ahonnan már kapom is a következő adag vizet.
- Pedig már majdnem megszáradtam – sóhajtok halkan, most úgyse hallja, ám hiába hideg a víz – a sao rendszere is máshogy veszi most, mint amikor védett pár réteg ruha – valahogyan beevickélek én is. Ugrálásról szó sincs, abból eleget láttam, nem tudom nem elnevetni magam a fiún, ahogyan az előző mutatványa után oly látványosan lazulni akar, ám végül csak kuncogásba torkollik a dolog – Ennyire előre készültél? – fogom meg az elúszni akaró, üres úszógumit, majd óvatosan beleülök, szőke tincseim újra eláztatja a patak, ahogyan fejem hátrahajtom, és a felettünk úszó felhőket kezdem el bámulni. Egy kis csönd telepszik ránk, amit nem bánok, végre van időm elgondolkozni a történteken, minden annyira békés és nyugodt.
- Tudod… Köszönöm – nézek rá mosolyogva, majd újra az ég felé fordítom tekintetem, s ha nekem is ad abból a csokis rúdból, úgy azt majszolva folytatom a semmittevést. Nem gondolkozok, kikapcsolom a töprengőt, hiszen ez most nem erről szól… Hmmm. Talán lefröcskölhetném, amikor nem figyel…

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 24 2013, 20:01

- Hogy a fenébe ne készültem volna - öltök nyelvet a lányra, miközben próbál odaevickélni hozzám. Minimum az enyémhez hasonló bombát vártam volna tőle, most igazán csalódott vagyok - A horgászat egy rendkívül unalmas időtöltés. Akkor szoktam kijönni, ha nyugalmat akarok magam körül, ha ki akarom szellőztetni a fejemet és ha csendben akarok lazulni. De ezt miért ne tehetném meg a vízben lazulva egy szál fürdőruhában? Halat meg lehet venni a piacon is... Persze a saját fogásod elfogyasztása valahogy mindig finomabb, ezt nem tagadom. Azonban ma inkább lazulni hívtalak, meg mellékesen megtanultál horgászni is. Kint majd kicsit frissíteni kell a tudásodat, skillek nélkül egy picikét nehezebb - vigyorgok rá magyarázatom végén, mire odaér mellém. Huncut módon nem vagyok rest a combjánál fogva belesegíteni őt is az úszógumiba. - Oh, pardon - kérek elnézést azért, ha illetlen helyre nyúltam volna, de persze nincs bennem semmi megbánás

A köszönetnyilvánításra nem mondok semmit, csak egy újabb, de sokkal komolyabb, értelmesebb és pimaszkodástól mentes mosolyt intézek felé.
Amikor azonban a csokis rudamra fáj a foga, akkor ismét ördögi vigyor fut át az arcomon. - Óh, kérsz belőle? - Nem vagyok bunkó, eszembe volt, hogy megkínálom, de ennek nem a legkézenfekvőbb módját választom. Mikor a felé nyújtott darab után nyúlna, akkor elkapom előle és jóízűen elmajszolom. - Hmm, ez mennyei! Mito ismét kitett magáért, a legfinomabb csokis rúd, amit Aincradban kóstoltam! Tényleg nem kérsz belőle? - S ekkor egy újabb darabot nyújtok feléje, ám ezt sem szándékozom odaadni neki. Vagyis nem ilyen könnyedén. Számba veszem a csokis rúd végét, úgy vigyorgok a szőkeségre. - Ha kérsz belőle, akkor bizony vedd el! Twisted Evil

Hmm, én nem hagynám ki a helyedben Rolling Eyes

- Vajon mi az a határ, amit még lehet feszegetni a lánynál. Vajon le tudja-e küzdeni annyira a szemérmességét, hogy egészen közel férkőzzön hozzám és a számból lopja ki a csokis rudat? Razz

by **Hinari** Pént. Nov. 29 2013, 21:45

Azért ennyire nem meleg ez a patak, hogy csakúgy belerántson ><” Mondjuk ez őt nemigen érdekli, úgy tűnik, s miközben a monológjára figyelek, és próbálok úgy bólogatni, mint akinek teljesen egyértelmű, amit mondani akar, már bent is vagyok, kicsit vizesebben, és egy kicsit több segítséggel, mint ahogy azt elterveztem.
- Halat meg lehet venni a piacon? Biztos, hogy így beszél a horgászversenyek bajnoka? – öltök nyelvet neki, majd igazgatom el magam alatt az úszókarikát, egy másodpercre elgondolkodva szavain. Odakint? Furcsa, hogy ebben a pillanatban nekem is legalább annyira természetesnek tűnik a feltételezés, mint amilyen könnyedén Anat azt kimondta, így egy mosoly kíséretében konstatálom a tényt, s siklok át felette, nem társítva hozzá hosszabb gondolatmenetet – Hát persze – teszem még hozzá, majd nyúlok az egyik közeli fűzfaág után, és húzom vissza magam a partközelbe, lopva pillantva a fiú csokirúdjára, s már várva, hogy megkínáljon – mert ilyen egy úriember, nemdebár? Rolling Eyes

Aztán csak leesik neki is, bár kicsit későn, de egye fene, megbocsájtható, így már venném is el a felém kínált édességet, nyitva a számat, hogy köszönömöt formáljon… amikor ahelyett, hogy odaadná, inkább elrágcsálja ő maga. Cöhh ˇ^ˇ

Vetek rá egy megsemmisítő pillantást, kicsit felemelve a fejem, ám a tettetett sértődés se tart sokáig, egy szemforgatás, majd gyors mosoly, s az előzőnél jóval gyorsabban kapok feléje, ő viszont továbbra is gyorsabb nálam. >.< Bár a krémesevő verseny után nem tudom mire számítottam tőle, s mondjuk annak örülök, hogy ennyire el tudja engedni magát, ezzel engem is erre sarkallva, azért én csak a fejemet ingatom a bohóckodásán, nézésem valami olyasmit közvetíthet felé, hogy „ezt nem gondolod komolyan?” Ám persze komolyan gondolja, így fél lábbal beleállok a vízbe, hogy biztos támasztékom legyen, majd egy lendített mozdulattal fogok rá a rúdjára – a csokisra ><” - , letörve úgy, hogy lehetőleg minél kisebb darab maradjon nála, majd ezzel egyidőben, a másik kezemmel jól meglököm az úszógumiját, messze a fa lelógó ágaitól, egyenesen a sodrásba állítva. Cool

- Jó utat! – nevetek rá, a számban a jól megérdemelt édességgel integetve utána, majd, mint aki jól végezte dolgát, ülök vissza a sajátomba, onnan nézve a kievickélésre irányuló próbálkozásait.

by **Anatole Saito** Szomb. Nov. 30 2013, 16:20

Számban a csokis édességgel kissé még csücsörítek is, várva, hogy Hinari ráharapjon a rudamra Rolling Eyes

Szememet behunyom, mintha én lennék a béka, ki egy csóktól herceggé változik. Persze nem vágyok csókra, ám attól még édes érzés incselkedni a szemérmes szűzzel, kinek jelleme és viselkedése mindig makulátlan. Azt hiszem Mirika ledérsége rossz hatással van rám, vagy csak nekem is szabad néha kicsit több tesztoszteront szabadjára engednem, mint amennyit illik. Különben is, a szőkeség úgy ismert meg annak idején, mint egy bohócot, nem pedig mint egy komoly üzletembert és céhvezért, így végképp nem akarok neki csalódást okozni az imidzsemet illetőleg.
Azonban Hi nem hazudtolja meg magát, minden pajzánkodás nélkül, egyszerűen... egyszerűen letöri a rudamat. Kettéreped, eltörik, fájdalmasan reccsen. Én magam pedig, mint egy kipukkadt lufi, lankadtan libbenek lágy habok hegyén tovább T.T Ennyi volt csupán a móka, mi kijárt nekem. Sayonara, arrivederci, au revoir, adios...
- Wehh, ezmiez!? - Majdnem felsikoltok ijedtemben, eszeveszett tempóban kikapom a vízből a lelógó lábamat. Még szerencse, hogy nem tudok szívrohamot kapni, mert most minimum szívritmuszavart produkáltam volna. Veszettül megijedtem attól a fene nagy kagylótól, ami nem éppen szokványos módon ráharapott... mit ráharapott... rácuppant a nagylábujjamra! Csudába, ez tök égő. Megijedni egy kacslótól? ^^" - Csak óvatosan hölgyem, nagyon zabosak ma a vízi lények! - Azzal mérgelődve lehámozom a lábujjamról a mobot és már repül is az inventorymba, mint dicsőséges fogásaim egyike. Rolling Eyes

Aldo persze jót kuncog rajtam a parton, ami csöppet sem javít a helyzetemen. Hogy milyen egy macskanevetés? Mintha fújna, közben kattogó hangot ad ki a torka. Leginkább így tudnám leírni. Az hiányozna még, hogy a hasát is fogja röhögés közben wtf

by **Hinari** Szer. Dec. 04 2013, 20:34

Hát, nem is tudom, mit várt tőlem, mindenesetre egy halvány mosoly azért átfut az arcomon, elnézve a reakcióját. Most aztán nagyon lelombozhattam, persze ez engem egy cseppet sem zavar, sőt, valamiféle enyhe elégedettséget is érzek, amint számban az édességgel figyelem őt. Ami hamar átfordul meglepődöttségbe a felkiáltása után, majd önfeledt nevetésbe, ahogy kiderül, mi is okozta az ijedtséget. Bárhogy is próbálkozzon, valljuk be, a mai nap nem éppen az ő napja, én viszont igyekszem nem rátenni egy lapáttal – vagyis, hát… de. Ha annak veszi, hogy látványosan szórakozom a szerencsétlenségén, és a próbálkozásain, hogy viszonylag jól kivágja magát a helyzetből. Rolling Eyes

Ennyi kis vidámság nekem is jár, s habár nem vagyok az a kárörvendő fajta, most kifejezetten jól esik kicsit kizökkenni a normális hozzáállásomból, s egy kicsit lazábban venni a történéseket. Na azért nem olyan lazán, ahogy ő várja, de hát na. Már ez is haladás. ><
- Aha, vagy csak érzik a sza… heh!? – felelnék neki, majd észbe kapok, hogy csupán a szokásos, bizsergető érzés az, ami váratlanul ért, s ami miatt meglepettségemben majdnem hanyatt vágódtam a vízben – Talán igazad van – emelem fel a lábamat, a számat elhúzva, s hajolok le a rácsimpaszkodó állatkáért, két ujjal tartva a kapálódzó rákot, mely heves nemtetszését fejezi ki, hogy kihúztam. Ám ekkor meghallom Aldo hahotázását, ki mindkettőnkön jót derül, így meglóbálom kicsit a rákot, s Anatnak is huncutul intek, hogy benne van-e. Nem mintha kellene a fiú engedélye ahhoz, hogy megvicceljem a fújógépet. Elmosolyodok, nem éppen a legtisztább szándékkal, majd meglendítem a mobot, és amikor a macsek nem figyel, egyenesen feléje hajítom azt, remélve, hogy jól összecsipkedi. Így jár az, aki ilyen látványosan mulat mások baján! Ezek után meg, mint aki jól végezte a dolgát, indulok kifelé a vízből, magam után húzva az úszókarikát: kicsit hideg ez a víz az egyhelyben álldogáláshoz, nem beszélve az álnok szörnyekről, akik azt lesik, hogy hol tudnának megharapni minket legközelebb. Suspect

Na meg, a rákomat is vissza kéne szerezni, ha már ~~kifogott~~ kifogtam…

by Ajánlott tartalom

Kis patak

Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak

Re: Kis patak