Re: Kis patak

by **Suzume** Pént. Júl. 18 2014, 15:08

Viszonylag sok kapásom volt kár, hogy az a sok gyakorlatilag csak egy. Kissé csalódottan néztem meg az inventoryt.
- Egy korall, két döglött hal egy béka és egy ponty. Ennél azért jobb arányokra számítottam. – Sóhajtok egy nagyot. Timidus felvetése érdekes. Vicces, hogy petként mennyire felsőbbrendűnek tartja magát. Ez már nem az első beszólása ami erre utal. Pedig ő csak egy az általa lenézett faj kreálmánya. Kíváncsi lennék mi lenne ha ráeszmélne erre. Összeomlana a program?
- Van nevem is, pet! – nyújtom ki a nyelvem az otromba megnevezésre. – Én is tisztában vagyok vele, hogy nem a méret számit hanem a stat. Csak ezek szerint te még nem vagy elég tapasztalt, hogy tud. Az olyan világokban mint ez általában a mérettel együtt a statok is nagyobbak. Nagy dög nagy pontokkal. Persze vannak kivételek de sok esetben persze nem igaz. – Kezd egy cseppet idegesíteni a sárkány koma. Bár én ugyan így vélekedek csak én az emberek javára. Razz

- Mellesleg ne nézd le azokat akik félnek. A félelem az egyik legerősebb túlélő ösztönünk. És a másik emberi jellemvonás, hogy ha valamitől félünk és nem ismerjük, azt bizony elpusztítjuk. – Fejezem be a mondatom. De úgy tűnt nem csak engem zavart a viselkedése mert Shu is rászólt a maga kislányos módján.
Kezdett érdekes mederbe terelődni a téma és ennek köszönhetően pár apró infot is megtudhattam a lányról.
- Ez mondjuk maximálisan igaz. Valaminek kisebbek valaminek nagyobbak a határai. Az embereké talán a legkisebb. De a világ és a sao határait nem lehet összehasonlítani. Aincrad korlátai szinte teljesen ismertek. A világé viszont nem. Nem tudjuk van-e egyáltalán vége még itt tudjuk. Ez az amit mindenki annyira el akar érni.

/2x kagyló, sünhal, teknős/

by **Shukaku** Pént. Júl. 18 2014, 15:30

Shu megcsóválja a fejét, és megrángatja picit a botot, hogy ellenőrizze, nem akadt-e be valamibe a horog, de mivel az nyugodtan és egyenletesen mozdul el a víz felszínén, rájön, hogy valószínűleg neki is csak szerencséje nincs éppen.
-Hát… nem tudom. Nem mindig lehetünk olyan szerencsések, hogy egy egész ebédre való halat kifogjunk, de a pontyból például már főzhetsz valamit, a korallt pedig kiteheted dísznek a szobádba. Nekem is van már otthon egy a vitrinben.
Miután mindketten meghallgatták a lány revansát, Shu igyekszik úgy jelezni a kezével a sárkánynak, hogy azt a beszélgetőpartnerük ne vehesse észre. Timidus persze tudja, hogy mit jelent, és ha Shu ilyen szépen kér valamit, akkor nincs oka arra, hogy ne teljesítse, így hát ugyan elhúzza a száját egy picit, de egyáltalán nem fölényeskedő, nyugodt hangon szólal meg.
-Általában igen, de ez nem mindig igaz, és ti sajnos ezt nem tudjátok megtanulni. A félelem pedig… ha elmenekültök akkor túléltek ugyan, de nem fejlődtök.
Az utolsó részre már csak két szót szól.
-Gratulálok hozzá.
És erre még Shu is csak egy szájhúzással és egy sóhajjal és egy bólintással tud reagálni. Ez egy tipikus olyan emberi jellemvonás, ami miatt ő is azonnal igazat adna abban, hogy a petek bizony magasan az emberek fölött állnak, és inkább lenne ő is pet, mint ember, ha ez alapján jellemzik őket. Elpusztítani valamit csak azért, mert nem ismerik, a legundorítóbb dolog a világon, és számos ártalmatlan állatfaj ezért került a kihalás szélére, vagy ezért is halt ki teljesen.
-Nem hiszem, hogy ezzel a jellemvonással emelnéd magad a petek fölé. Ebben tényleg ők a jobbak, mert ők csak azt ölik meg, ami ártani akar nekik, vagy amiből előnyt szerezhetnek. Timidus például sohasem ölne meg semmit csak szórakozásból, ha nem eheti meg, nem ad neki pontot, vagy nem veszélyezteti őt. Az emberek meg…
Egy újabb sóhaj, és újabb fejrázás.
-Nem ismertek… még mindig találunk új kazamatákat, új részeket a megnyílt területeken is.
És kapás!

/bakancs/

by **Suzume** Pént. Júl. 18 2014, 17:04

- Valóban nem lehetünk olyan szerencsések de tíz kapásból egy az ami ehető… Elég gáz. – Sóhajtok egy mélyet. Azonban nagyon úgy tűnt megint sikerült visszakanyarodni az MI vs ember témához. Ezúttal tényleg nem akartam ebbe mélyebben belemenni de úgy látszik ezt az öntelt sárkány nem hagyja. Hát ha ennyire szeretné felhúzni magát rajtam ne múljon Úgyis kezdtem már unni a pecázást. :3 Szépen megvárom még mindketten elmondják amit szeretnének majd én is neki kezdek.
- Hmm… Hmm… - Kezdem el minden irányba forgatni a fejem mint aki nem talál valamit. – Hol is leheeet? – Játszom tovább. – Nem, nem találok értelmet a szavaidban. – Csóválom meg a fejem majd rögtön folytatom. – Igazat adsz nekem, hogy általában igen de nem mindig aztán azt állítod, hogy nem vagyunk képesek meglátni. Lehet, hogy csak én nem érek fel a petinteligenciához de az egész amit mondasz egy naaaagy baromság. Ráadásul egy szóval sem mondtam, hogy elmenekülünk. A félelem nem egyenlő a gyávasággal. És én nem magamról beszéltem hanem általánosságban. Honnan tudod én milyen vagyok? – Fordulok a lányhoz. – Még hogy a petek csak azt ölik meg ami ártani akar neki? – Színlelek egy gúnyos nevetést. – Drága Shukaku a petek szerinted mik? Szelídített mobok. A mobok mit csinálnak? Megölnek mindent ami a látószögükbe kerül. Sok esetben még a saját társaikat is. – Itt egy kis időre elhallgattam és figyeltem mindkettejük arckifejezését, ha látom, hogy a beszédem zavarja őket akkor csak folytatom. – Az pedig szimpla képmutatás. Nem ölsz olyat ami nem ad pontot? Képzeld én se! De én nem állítom, hogy ettől jobb vagyok. Magasabb rendűnek gondolod magad mégis ugyan azt teszed mint mi odakint. Mi a túlélésért ölünk te azért, hogy fejlődj és erősebb legyél. Mi a különbség? Ha annyira jobbak ilyen téren akkor nem emelnének kezet semmilyen mobra petre vagy njk-ra. – Fejezem be és várom a reakciót.

by **Shukaku** Pént. Júl. 18 2014, 17:31

Végre! \o/ Shukakunak felcsillan a szeme, és Timidus csőrkávája is vigyorba rándul. Soha senki nem tudott értelmesen vitába szállni velük ebben a pet kérdésben, mindenki csak lehurrogta őket, kezdve Alextől egészen Chanig, erre most itt van ez a lányka, aki végre érveket sorol fel, ráadásul nem is olyan hülye érveket, hogy a peteket emberek készítették, ezért az emberek magasabb rendűek. Persze a csúfolódása az nem szép dolog, de hát azt figyelmen kívül lehet hagyni, ha már ilyen érdekes témával rukkolt elő. Nem úgy viselkedik, mint aki meg akarja szégyeníteni őket… legalább is nem túlzottan, és így még szívesen is beszélgetnek vele. Először Timidus szólal meg.
-Ugyanaz az értelme az én szavaimnak, mint a te szavaidnak. Csak persze csúfolódás nélkül. Általánosság. általában nem vagytok képesek meglátni, és általában féltek az ismeretlentől, és elmenekültök olyan mobok elől is, amik nem bánthatnak. Jun, Hime, RenAi, Szophie… és a sikló. Nem tudom, hogy milyen vagy, és nem tudom, hogy hova akarsz felérni, de én még egy petet sem láttam, aki megijedne egy ártalmatlan siklótól, míg emberből már számtalan ilyennel akadtam össze. Persze abban igazad van, hogy nem minden pet ilyen okos, hiszen vannak, akik például félnek a víztől, pedig az sem árt senkinek.
Itt nem mondja el, hogy Álomkelőre gondol, hiszen nem adja ki a szövetségese gyenge pontjait.
-Ha te fölöttük állsz ebben, akkor elértél valamit, amire ők nem voltak képesek. Gratulálok. Nem hozzánk petekhez, vagy hozzám kell felnőnöd. Rengeteg mindenben az emberek ügyesebbek, ezért is van minden pet mellett egy idomár. Segítjük egymást. De a hibáitokat el kell ismerni, ahogy én is elismerem az én hibáimat. Amíg nem ismerjük el, addig nem látjuk meg, és nem tudunk fejlődni. Ez ilyen egyszerű.
-Mintha ezt én tanítottam volna neked…
-Nem. A tigris tanította.
-A tigris?
-Igen. A képregényből.
-De a képregényt én választottam ki.
-Ez igaz.
Majd a gyors helyreigazítás után a lány a másik felé fordul.
-Igazad van. A mobok olyanok, de a petek nem mobok. Ez olyan mintha… mintha az embereket hasonlítanád a majmokhoz. És nem minden pet szelídített mob, mert akik a tojásból kelnek ki, a nagy részük már eleve szelíd. És… szerintem ha nem ölsz csak azért, hogy ölj, akkor igenis jobb vagy, és igenis legyél büszke magadra. Az embereknek már rég nem kell ölni a túlélésért. Mikor támadott meg téged bármi is utoljára a védett övezetben… vagy kint lakott területen? Szerintem nagyon ritkán. Tudod én ismerem a vadászokat, meg a vadászatot. Vannak, akik azért vadásznak, hogy rendbe tartsák a szaporulatot, meg a vadállományt. Azzal az állatokat segítik. Vannak, akik csak annyit vadásznak, amennyit meg is esznek, még az is rendben van. De azt ne mondd nekem, hogy még soha nem láttál olyan embert, aki csak azért bántott egy állatot, mert azt mondta, hogy az sport, vagy azért, mert megtehette. Az emberek igenis kegyetlenek, és ha te nem vagy ilyen, akkor én örülök, mert te is különb vagy, mint a többi.
És mosolygott, hiszen a végére már nem úgy érezte, mintha vitázna, hanem épphogy örült annak, hogy talált egy másik valakit, aki úgy gondolkodik, ahogyan ő... csak éppen Suzume azt nem vette észre, mennyire különleges is emiatt.

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 09:11

- A félelem kérdése valóban egy olyan dolog amit te soha nem fogsz megérteni. – Felelem a sárkánynak. – Akár hiszel a mi világunkban akár nem, az létezik és mi emberek bizony ahhoz a világhoz alkalmazkodtunk. Ott teljesen más törvények uralkodnak, statok mint olyan nem léteznek és nagyon sok esetben nem minden az aminek első pillantásra látszik. Félhetünk egy kis siklótól mert azt hisszük, hogy egy kígyó vagy félünk egy kisegértől mert hiába apró bizony nagyot tud harapni és fájni. Az emberek legtöbb esetben nem magától az ismeretlentől félnek hanem a fájdalom megtapasztalásától vagy magától a haláltól. És előbbi ugye itt nem létezik így te soha nem tapasztalhatod meg így nem is fogsz tőle félni. Ez a reflex még mindig jelen van az emberekben legalábbis a legtöbbjükben és lehet, hogy ez tényleg valamivel magasabb szintre emel titeket mint pet, de ez csak időleges. Ha tovább élünk ebben a világban ez a reflex el fog tűnni és akkor már az emberek idővel egyen rangúak lesznek, sőt fölétek kerekednek úgy, hogy a hozzád hasonlók is el fogják ismerni. Itt vagyok például én. Sok ostobával ellentétben képes vagyok a két világ közötti különbségeket felfogni. Nem ijedek meg egy póktól vagy egy kígyótól hiszen itt ha magasabb szintű vagyok nem halálos. Ahogy attól sem , hogy kárt okozzak magamban mert úgy sem fáj. Magasabb rangúnak gondolom magam a peteknél mert olyan dolgokra is van rá látásom amiket ti fel sem foghattok.– Érdekes valahogy az idegesítésre való kényszerem eltűnt. Eközben Shu-chan és Timidus is elkezdtek egy könyvről beszélgetni majd Shu ellenérvekbe fogott.
- Nos a mobok és a petek között csak annyi a különbség, hogy a peteket a gazdájuk utasításai mozgatják a mobokat pedig az a személy aki megírta a programot és a rendszert. Persze ez játék függő hol mekkora szabadságot adnak egy-egy mobnak vagy petnek, de a lényegen nem változtat. – Vonom meg a vállam Shu kijelentésére. – Ha valaki csak sportból öl állatot az önös érdek . Mi itt azért ölünk, hogy expet és itemeket vagy épp mást kapjunk ami szintén önös érdek. Nincs különbség. És aláírom, hogy vannak olyan emberek akik csak azért teszik mert megtehetik de egész biztos, hogy van ilyen pet is! Ennek az oka pedig, hogy a mobokat, peteket és njk-kat emberek készítették. Az alapvető jellemüket egy ember írta meg. Lehet, hogy később fejlődnek, okosodnak és változnak, ahogy mi is. De alapvetően Timidust aki tiszteli és megveti az olyanokat aki puszta élvezetből öl, nagy valószínűséggel egy olyan ember alkotta aki hasonlóan gondolkodhat és ezt megvalósította benne.

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 10:36

A sárkány újra csak figyelmesen végighallgatja a mondandót, rögzíti és elraktározza az információkat, és ahogyan a lány az egyik mondatát befejezi, már készíti is rá a választ, miközben hallgatja a következő mondatot, és esetlegesen korrigál is, ha abból új fejleményeket szűrhet le az előző mondat válaszához. Míg az embereknek szükségük van arra, hogy végiggondoljanak dolgokat, a pet elméje ezt milliárdszor gyorsabban elvégzi, és még nem is felejti el egy ilyen hosszú monológ végére sem, hogy mit akart mondani az elején.
-Igyekszem minél többet megfigyelni titeket, de valóban nem hiszem, hogy megérthetném. Szerencsére nincs is szükségem erre. Ha sikerül Shunak megtanítanom, hogy ne féljen, hanem legyen óvatos, akkor megoldhatom ezt a problémát. Ha te képes voltál kilépni az emberek közül, és alkalmazkodni a világhoz, akkor ez a többi embernek is sikerülhet. Ha létezik is a régi világotok, teljesen lényegtelen, hogy ott milyen szabályok voltak, mert már ebben a világban éltek, és ahogy te is mondtad, nagyon kicsi az esély arra, hogy a frontharcosok kijuttassanak titeket. Csak idő kell ahhoz, hogy elfelejtsétek ezeket a reflexeiteket.
Mennyi új szó, milyen remek információforrás. *.*
-Egyenrangúak csak akkor lehettek, ha ti fejlődtök, míg én megállok a fejlődésben. Nem a petek magasabb rendűek, csak néhányuk, akik képesek rá, ahogyan te is különleges vagy az emberek között. Ha csak annyit teszek, hogy ugyanolyan gyorsan fejlődök mint ti, akkor elég csak megtartanom ezt a kezdeti előnyt, és sohasem érhettek be. A peteknek nem kell aludniuk, elég csak a kitartáspontjainkat feltölteni. Chancerynek van egy könyvtára a céhházban, és Shuval is rengeteget beszélgetek. A ti tudásotok a kinti világból és a kinti világról véges, mivel nem frissül, azaz egy bizonyos idő alatt megtanulható, így ti nem rendelkeztek behozhatatlan előnnyel, míg én igen. Hiába van rálátásod a kinti világodra, mert itt nem számít. Felesleges és haszontalan a tudásod. Felette állsz a többi embernek, de meg sem közelítheted azt, amit én elérhetek. Nektek könyvekre és füzetekre van szükségetek, mert könnyen felejtetek. Én nem teszem.
A többihez, mivel azok Shu felé voltak intézve már hozzá sem szól, csak várja a választ. Füleit hegyezi, és szinte látszik rajta, hogy szomjazza a tudást. Az idomár ezalatt csak csóválja a fejét, és igyekszik követni az eseményeket.
-Hát… valamelyik petnél igen… de például Timidust én nagyon ritkán utasítom bármire is, így nem a parancsaim szerint cselekszik, mert akkor egész nap csak feküdne. Nekik is van önálló akaratuk… az összes petnek, akivel eddig találkoztam volt. És… én sohasem öltem mobot sem tapasztalatért, sem tárgyért. Akkor öltünk, ha megtámadnak, és nem tudunk elmenni onnan, vagy néha a húsért, amit meg tudok főzni.
Igaz az is önös érdek, de a lány sohasem gondolta, hogy ennyire el kellene fajulnia a természetvédelemnek. Az ételért az állatok is ölnek, és ha mindenki csak annyit vadászik, amennyit meg is tud enni, akkor nem lesz semmi baj. Hála Kayabának, aki úgy készítette a tartósítós dobozkákat, hogy nem marad meg benne sokáig az étel, itt ezt is rákényszeríti a játékosokra a rendszer.
-Petből pedig… lehet… talán… én még nem találkoztam olyannal, de ha te látsz, akkor majd szólj, mert érdekelne, hogy miért teszi. És… ez az alkotós dolog sem igaz szerintem. Szerintem egyszerűen tőlem tanulta, mert mellettem nőtt fel. Nem kell ezt annyira bonyolítani...
Végig figyelte a sárkányt, hogy miként reagál arra, hogy megint csak programnak nevezte őt Suzume, de Timidust láthatóan már nem érdekelte. Újdonságként hatott neki először, de mivel könnyedén megcáfolta, vagy legalább is az elhanyagolható valószínűségű dolgok halmazába sorolta, így már betudja egyszerűen annak, hogy az emberek ezzel szeretnék önmagukkal elhitetni, hogy a petek felett állnak. Erre valóak a szavaik is, mint például a gazda, amivel önmagát illeti néhány idomár, és emiatt azt hiszi, hogy tulajdonolja a petet.

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 13:03

Lehet kicsit félre ismertem a sárkányt. Vagyis inkább vegyes érzéseket táplálok iránta. Egyrészt van némi logika amiben mond és sokban nem is tér el a véleményünk, de zavaró az itteni világhoz való ragaszkodása és hadakozása a másik ellen.
- Nem lényegtelen a másik világ megléte, ellenben a mostani témánkban lényegtelen az, hogy hol is élünk. Valóban most itt vagyunk és ez számit de az ottani berögződések nem tudnak eltűnni varázsütésre. – Okítom kicsit a sárkányt és ez egy szerepet adott nekem. :3 Ahogy hallgattam őt, a céljait és nézeteit kedvet adott arra, hogy játsszak vele egy ideig. – Ha valóban szeretnéd legyőzni a frontharcosokat vagy legalábbis hátráltatni nem elég, hogy a statjaid nagyobbak legyenek, de ezt ahogy kivettem a szavaidból te is tudod. Szerintem amit náluk el kell érned, hogy ne tudjanak kilépni a saját világunk szokásaiból és berögződéseiből ehhez pedig nagyon is számit az, hogy milyen törvények uralkodnak ott és miként is éltek független attól, hogy most itt vagyunk. – Akaratlanul is elvigyorodom, ha bele gondolok mit is lehet ebből a kalandból kihozni. Ahogy hallgatom tovább Timidust, úgy vagyok egyre biztosabb abban amit az imént is mondtam.
- Nem létezik felesleges tudás. – Jelentem ki. – Az információ hatalom és ebbe a legapróbb is bele tartozik. Az, hogy olyan dolgokat is tudok amit te nem vagy épp haszontalannak érzel, tesz vagy fog tenni engem magasabb szintre. – Kicsit talán nagyképűnek hangzik. – De ezt ne a szavak döntsék el. – Teszem hozzá mielőtt még bármit is mondana. – Majd az idő megteszi. – Mosolyodom el. - Minden esetre, ha gondolod segítek neked biztosítani, hogy a frontharcosok ne érhessék el a századik szintet. – Ajánlom fel magam.
Közben Shu-channal is sikerült elmerülnöm egy témában ami szintén érdekesnek tartottam.
- Kevés a tapasztalatom az itteni petekkel és tény, hogy sokban különböznek más játékokban lévőkkel. Ehhez még nincs elég infóm, hogy konkrét véleményt adjak de az eddigi tudásom alapján azt mondanám, hogy bár nem közvetlen vannak utasítva úgy cselekszenek, hogy segítség az idomárjukat. Egy előre legyártott programot követnek ami felfogható egyfajta parancsnak annyi, hogy nincs konkrétan megszabva az út. De kötve hiszem, hogy van olyan pet ami hagyja meghalni az idomárt. A moboknál is hasonló rendszert véltem felfedezni csak sokaknál ez le van egyszerűsítve pl, hogy ha meglátsz egy játékost támadd meg. De viszont rá van bízva miként teszi, milyen skillt használ stb. Persze vannak bonyolultabb parancsok is, pl védjen egy területet. Ott is saját döntésük alapján teszik ezt meg de védeni fogják bármi áron. Nagyon nem értek annyira mélyen a mesterséges intelligencia programozásához, hogy pontosan el tudjam magyarázni ráadásul ahogy haladunk az időben egyre összetettebb és bonyolultabb MI-t képesek írni ami már-már fel ér az emberi intelligenciához. [b]–Azt hiszem kicsit elkanyarodtam attól amit eleve ki akartam hozni. - Igazából pont, hogy nem bonyolítom – Reagálok Shu-chan többi felvetésére. – Leegyszerűsítem arra, hogy egy előre megírt program szerint cselekszik. Ezt igazából csak maga az alkotó tudná megmondani. Lehetséges, hogy sikerült olyan programot alkotni ami jóval felettünk áll, képes ténylegesen önállóan mérlegelni, átlátni a dolgokat és saját akarata szerint formálni a jellemét és akkor viszont bekövetkeznek azok a filmekben és könyvekben látott események, hogy a gépek elnyomnak minket. De pusztán lehet az is, hogy annyi van megírva a programnak, hogy utánozza le a gazdáját, a viselkedését és azért lett olyan amilyen. Bár ezt csak akkor tudnám megmondani pontosan ha ismerném a kettőtök jellemét. Mármint ennél mélyebben. Ebben az esetben viszont nem különböznek annyira tőlünk hisz az emberek, sőt az állatok is ezt az elvet használják. A kicsi leutánozza a nagyot. Viszont ez is csak azt bizonyítja, hogy a petek nem lehetnek jobbak nálunk mert a saját mintánkra formázzuk őket.

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 13:51

A sárkány elvigyorodik, és megcsóválja a fejét.
-Nem kell gyorsan eltűnnie. Van időnk. Én foglalkozom Shuval, és ő is foglalkozik velem. Egyik idomár kapcsolata sem ilyen erős a pettel, ezt tapasztaltam, és ebben biztos vagyok. Ők maguk is elismerték. Még a legerősebb idomár is azt hiszi, hogy elég parancsokat osztogatnia, és ha a pet követi, akkor legyőzhetetlenek lesznek. Természetesen tévednek. Csapatként kell működni. Ebben pedig előrébb vagyunk mint bármelyik másik páros, vagy akár a frontharcosok.
Egy pillanatra a lányra néz, aki hevesen és mosolyogva bólogat, majd vissza a beszélgetőpartnerére.
-Legyőznöm pedig nem kell a frontharcosokat, hátráltatni pedig hátráltatják saját magukat. Megegyezésre jutottunk, és így még egy ideig béke lesz.
-Ideig?
-Nem kizárólagosan rajtam múlik. Az emberek ragaszkodnak a kinti világhoz és a szokásaihoz. Még Shu is reggelente mosakszik, mert fontosnak gondolja. Őket senki nem akarja rávenni arra, hogy ennek a világnak a részeivé váljanak, míg a mi csapatunknál megvan ez az igény. Ezért vagyunk mi jobb csapat.
Az idomár félve pislant a lányra, hiszen ő ezt nem nagyon akarta még megosztani… bár valószínűleg már rég nyilvánvalóvá vált, hogy nem célja a kijutás, és asszimilálódni szeretne.
-Az ellenfél megismerése valóban rendkívül fontos. Az információ, amit te tudsz a kinti világról, csak számodra lényegtelen, mert nem tudod ellenem felhasználni. Nekem fontos, mert felhasználhatom ellened. Igyekszem minél jobban elsajátítani a tudásotokat, de eddig pár emberen kívül nem sokan akartak segíteni nekem.
Shu egy pillanatra megérinti a petet, majd egy halk csipogással közöl neki valamit, mire Timidus bólint. A sárkány a logika útján könnyen megvezethető. Egyértelmű számára, hogy ha a lány belátta, hogy nem tud kijutni, és még esze is van ahhoz, hogy azokat a következtetéseket levonja, amit megtett, akkor érdekében áll a céljaihoz partnereket keresni, ahogyan ő is teszi. Az eszébe sem jut, hogy esetlleg megvezethetik. Ez is egy olyan hiba, amelyet a későbbiekben ki tud küszöbölni, ha jobban megismeri az embereket. Most azonban a társa siet a segítségére, akinek elég fura ez a lelkesség… bár ő is naiv, és szeretne bízni abban, hogy partnerre talált a véleményével… de megbízni nem mer még ilyen könnyen az emberekben.
-Miért akarsz nekem segíteni?
Az idomár elmosolyodik, majd ő is a lányra néz.
-Van olyan pet. Tudok is ilyen petről. Ők csak addig segítenek nekünk, amíg kiérdemeljük. Én nem akarok ennyire… ennyi sok mindent mögé látni. Timidus saját magától döntött úgy, hogy segít, és már csinált is olyat, hogy nem segített, amikor tudta, hogy nem vagyok igazán veszélyben…
-Meg kell tudnod védened magadat nélkülem is.
-Látod? Egyszerűen ugyanúgy segítenek a barátainak, ahogyan az emberek, és közben tanulnak és fejlődnek. Ebben talán nem különböznek tőlünk... kivéve abban, hogy egy petet például nem tudsz lefizetni szerintem...
Egy kis kuncogás a robotos elnyomós ötletre. Valaki túl sok scifit nézett.
-Timidus a barátom, és esze ágában sincs engem bántani. Aki engem bánt, attól megvéd, őt még bántja is, de ezt az emberek is megtennék… szóval… igen… sok dologban nem különböznek, de eddig akkor is sokkal jobb barátom, mint eddig bárki volt… és ennek biztosan van valami oka…
-Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát. Ti igen. Az elméleted pedig logikátlan. Ha ti teremtettetek, és jelenleg felettetek állok, akkor képesek vagytok jobbat alkotni mint ti magatok, tehát felülmúlhatlak titeket hosszútávon is.

/bakancs/

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 14:41

- Valójában nem tudhatjuk mennyi időnk van. – Cáfolok rá kicsit a sárkányra. – Egyrészt nem tudjuk kint mi zajlik, miként próbálnak kijuttatni minket bár ez olyan dolog, hogy nem tudunk rá kihatással lenni így foglalkozni sem érdemes vele. Viszont a legtöbb játék szépsége az, hogy tele van rejtett extrákkal. Lehet, hogy találnak a frontharcosok, olyan módot amivel vészesen felgyorsítják a boss irtást vagy kihagynak egy két szintet egy titkos járattal. – Fejtem ki a véleményem. – Fontos, hogy fel legyél készülve minden eshetőségre. De ezzel nem tudok vitatkozni. Az előny azoknál van akik képesek elhatárolódni a kinti világ szokásaitól. – És ez így is van és emiatt van előnyöm más emberekkel szemben. Timidus további szavai kicsit tévúton jártak, hiszen nem tudhatja én milyen információkkal rendelkezem.
- Nos, nem mondtam, hogy az említett infókat ellened akarnám használni. – Vonom meg a vállam. A kérdése kézen fekvő és nagyjából számítottam is erre a kérdésre így habozás nélkül tudtam rá válaszolni.
- Mert érdekesnek találom a koncepciód. – Felelem nemes egyszerűséggel. – Én ide játszani jöttem és a körülményektől független ez a célom nem változott. Érdekesnek találom azt amit mondtál és amit az eddigiek alapján szerintem el akarsz érni. Segítek mert kíváncsi vagyok a végkifejletre. Ennyi.- Shu-chan ki is mondta azt amit kellet így gyorsan kapok is az alkalmon.
- Ha nem vagy igazán veszélyben! –Ismétlem meg az utolsó pár szót. – Ha tényleges veszélyben vagy viszont akkor legyen bármilyen jó vagy rossz kapcsolatotok vagy bármi más tényező a háttérben védeni fog téged! – Ez is persze csak feltételezés hisz semmiben nem lehet biztos az ember, de ezt neki nem kell tudnia. – Az oka… hmm… - Gondolkodom el egy pillanatra. – Talán az az oka, hogy a szüleid magadra hagytak így képtelen vagy bízni az emberekben viszont Timidus melletted van bármi történjen így olyan kapcsolatot tulajdonítasz neki amit túl mutat mindenen. – Ezután a sárkányhoz fordulok. Valóban nem követi el kétszer ugyan azt a hibát de ez is egy hiba. :3
- Ha kicsit más oldalról nézed akkor már nem is biztos, hogy logikátlan. Igen képesek vagyunk jobbat alkotni magunknál ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk felismerni a hibáinkat és hiányosságainkat és korrigálni azt más módon. Viszont így azt is tudjuk, hogy nektek mi a hiányosságotok és máris képesek vagyunk billenteni a mércén.

/Sünhal/

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 15:43

-Igazad van. Ha a ti elmondásaitok az igazak, akkor is sok időnk van, mert Shu szerint nem hagynak titeket meghalni. Ami azonban valószínűbb, hogy nekem van igazam, és akkor annyi időnk van, ameddig életben tudunk maradni. A frontharcosok folyamatosan veszélybe sodorják magukat, felesleges kockázatokat vállalnak és a csapatuk szervezetlen… egyelőre. Jelenleg a legerősebb frontharcos Anatole, aki…
Emlékszik mindenre. Nem felejt. Képes megtalálni a legkisebb elejtett mondatban is azt az információmorzsát, amire neki szüksége van. A frontharcosok folyamatosan hibát hibára halmoznak. Egymás elől is titkolják a képességeiket és a szintjüket, így képtelenek eredményesen összedolgozni, de mégis kiadnak olyan információkat, amik felhasználhatóak ellenük. Azon a bizonyos küldetésen Anatole a következőket mondta: Ha tehetném, bevezetném azt a szabályt, hogy csak a boss szintje + 10 szint fölötti játékosok jöhetne a frontra. Azonban akkor hányan is veselkednénk neki a 18-asnak? Hinari és én kettecskén?
-…aki minimum huszonnyolcas szintű. Amióta ezt megtudtam, azóta biztosan fejlődött, tehát számoljunk harminccal. Ennek a szintnek az eléréséhez háromezer ötszáz tapasztalatpontra van szükséged. Mi egy évvel később kezdtünk fejlődni, de arányaiban ugyanúgy vagy jobban haladunk, mint ők, mindezt minibossok, bossok és kazamata nélkül, kevesebb háttértámogatással. Ez azt jelenti, hogy eredményesebbek vagyunk náluk, és csak idő kell ahhoz, hogy beérjük őket.
-Eredményesebbek? Mint Anatole? Mint az Artes?
-Igen.
Fordult az elképedt lány felé, majd azonnal vissza Suzu felé.
-Nem hiszem, hogy lehetőség lenne szintek átugrására. Értelmetlen lenne. A lehető legnagyobb tempóval készülök, amit még Shu bír, de ilyesmi ellen nem tudok lépni.
-Nem… nem hiszem, hogy Kayaba engedné, hogy csaljanak. És… mi nem akarunk harcolni a frontharcosokkal… megmondtam Anatnak is… én csak segíteni akarom azokat, akik nem akarnak kijutni.
-Nem fogunk velük összecsapni, amíg nem szükséges.
Ismét vissza Suzume felé, és a szemébe néz. Ezt már eltanulta a lánytól, ez fontos az embereknek… bár ő nem sokra megy vele, hiszen nehezen olvassa még az emberi mimikát, de cserébe Suzume sem tud leolvasni semmit a sárkány pofijára programozott rezdülésekből. Még Shu is csak párat ért belőlük.
-Ha hajlandó vagy nekem segíteni, akkor hallgatom az információidat.
A lány kicsit megmozgatja a fejét, mocorog ültében, mintha elzsibbadt volna valamije, majd az úszót is meglengeti egy picit.
-Csak addig véd, amíg jóban vagyunk. A petek elvadulhatnak, ha az idomár nem figyel rájuk, és nem méltó a barátságukra. Láttunk már ilyet… a szüleim pedig… nem hagytak el… mármint… meghaltak…
Továbbra is az úszót bámulja, és a többi dologra inkább nem mond semmit. Nagyrészt egyetért velük, kivéve abban, hogy nem csak tulajdonít Timidusnak dolgokat. Timidus bizonyított. Egyértelműen.
-Képesek vagytok rá, de hátráltatjátok egymást. Tudom. Figyeltelek benneteket eleget. Nem vagytok képesek csapatmunkára huzamosabb ideig. Ha valaki közülletek képes is lenne megtalálni a hibáimat, és felhasználni ellenem, az a valaki lenne annyira okos, hogy ennek az információnak a birtokában belássa, hogy a mi oldalunkra kell állnia, ha győzni akar.
-Jajj Timidus! Ne szervezkedj megint! Nem forradalmat szervezünk, csak azt akarjuk, hogy hagyjanak minket békén a frontozással meg a kijutással. Senkit nem akarunk megtámadni...
-Nem támadok. Védekezek. És ha Suzume akar, akkor segíthet.
A lány csak sóhajtott egyet, majd a másikra pillantott… fogalma sem volt arról, hogy mit érezzen. Tudta, hogy ha Timidus megígérte, hogy nem bántja a frontharcosokat, akkor nem fogja bántani… de ők biztos bántásnak fognák fel a szervezkedését… és akkor elvennék mellőle… megölnék… pedig ő csak a feladatát végezte. Az emberek gonoszak…

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 16:22

Timidus szavaira csak bólintok.
- Így van! Odakint nem fognak hagyni megölni bennünket, legalábbis addig nem még nem szükséges valamilyen oknál fogva. – Gondolok itt arra, hogy kísérleti patkánynak használhatnak egyeseket, hogy megpróbáljanak kijuttatni minket. – Ha viszont ők egyelőre szervezetlenek akkor nekünk ezt a hibát kell kihasználni, esetleg feszültséget szítani közöttük és még inkább szétzihálni a csapatmunkájukat. – Mondom el a véleményem az ügyről. Azonban Anatole név ismerős volt, nagyon is. Halottam róla, frontharcos és céhvezér. Megbecsült ember itt a saoban. – Ezek azonban csak ti vagytok, nem elég egy valakinek elérnie azt a szintet. A legtöbb szövetségesünknek is szüksége lehet az ő szintjükre. – Harc a frontharcosok és az antifrontharcosok között. Érdekesnek hangzik. Very Happy

A gondolataim közben a kis páros is eszmecserébe bonyolódott így arra, csak fél füllel figyeltem majd mikor Timidus ismét hozzám szólt újra száz százalékos figyelmet élvezhetett.
- Nem feltétlen csalás, inkább csak rásegítés. – teszem hozzá gyorsan. – Lehet értelmetlennek hangzik de nem kizárt és láttam ilyenre példát máshol. – Shu-chan aranyos mikor ennyire ártatlan. :3 – Ha két különböző nézet vagy elv találkozik előbb vagy utóbb de ütközetbe fog torkolni, erre számítanod kell! – Intézem a lánynak a szavaim. – Minden esetre ha vannak ilyen járatok én meg tudom találni őket és onnan csak annyi a dolgom, hogy a frontharcosok ne szerezzenek tudomást róla. – Fordulok vissza a sárkányhoz aki viszont információkat akar. – Idővel meg fogod kapni az információkat amikre szükséged lesz. Talán már most is sikerült kiszűrnöd valamit ami hasznodra lehet. – Kacsintok rá. Shu elmélete újnak hatott nálam.
- Érdekes, ezek szerint a program vissza degradál mobbá… - Jegyzem meg magamnak, mint sem a lánynak célozva a szavaim. – A lényegen a körülmények nem változtatnak. – Nézek Shu-chanra, a szüleit felhozva.
- Abban az esetben nem ha túl elvakult a célja érdekében. De ha igen akkor viszont ellened használja a hibáidat. – Kontrázok rá a sárkányra. Hmm… forradalom. Ez tetszik! Egy forradalom a két fél között. Azt hiszem tényleg izgalmas lehet a sárkánnyal lógni. :3
- Pedig ha itt akarsz maradni forradalmat kell szervezni! – Nézek komolyan Shu szemébe. – Sokan nem osztják azt a nézetet, hogy itt jobb lenni és nem is akarnak itt maradni. Mindent el fognak követni azért, hogy meg is történjen. Jelenleg tényleg lehetetlennek tűnik ez a feladat de mi van ha fordul a kocka? Te vissza akarsz menni az árvaházba? – Kérdem tőle majd a sárkányra tekintek. – Egyet értettünk abban, hogy képtelenség eljutni a századik szintre, de ez akkor is csak feltételezés! Segítek neked de ahhoz nekem is tudnom kell, hogy konkrétan mit akarsz elérni, mennyire vagy eltökélt és meddig vagy hajlandó elmenni.

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 17:10

-Nemnemnemnemnemnemnem! Elég legyen ebből! Megmondtuk Anatnak, hogy nem fogunk sem viszályt szítani, sem megtámadni őket, sem semmi ilyesmit. És mi nem hazudunk Anatnak, ugye Timidus?
-Yap! Nem is hazudtam. Viszont akkor még nem tudtam arról, hogy lehetséges a rövidítés. Már eleve azzal is feszültséget keltesz, hogy a mi csapatunkba szervezed az embereket, Shu. Lehetetlen elkerülni a feszültséget, mert ellentétesek az érdekeink.
-De… akkor sem kell direkt háborót kirobbantani.
-Nem is fogok. Megígértem neked, hogy nem támadok, és nem is fogok támadni. Még ha akarnék sem lenne értelme, mert egyelőre veszítenénk egy nyílt ütközetben. Ha viszont megtámadnak minket, akkor védekezni fogunk.
-Anat nem fog minket megtámadni.
-Téged talán nem.
-Téged sem!
-Suzunak igaza van. Halogathatod az összecsapást, de fel kell rá készülnünk. Suzume, akkor te leszel felelős a járatokért. Figyelnünk kell a boltokat, és felvásárolni a nyersanyagokat, hogy kevesebb lehetőségük legyen elindulni, és minél kijjebb kelljen tolniuk a szintek kinyitását…
-Elég Timidus! Én ebben nem fogok neked segíteni!
-Miért nem?
-Mert… mert… ők is ugyanúgy ki akarnak jutni, ahogyan mi itt akarunk maradni… ezt nem tehetjük meg…
-Ha elérik a százas szintet, akkor kijutnak. Ha ők kijutnak, akkor téged is kivisznek. Ha kivisznek, akkor meghalsz.
-Igen… de…
-Nem engedhetem, hogy meghalj.
-De… de… beszéljük ezt meg a frontharcosokkal… valahogy biztosan…
-Ha szólsz a frontharcosoknak, akkor megölik a szervezőket. Velem fogják kezdeni.
-Nem! Biztosan nem tenne ilyet.
-Ki akar jutni.
-Igen de..
-Az útjában állok.
-De…
-Ha rájön, hogy akadályozom, akkor megöl.
-Én… én… miért kell mindig választani?!
-Választanod kell, és engem fogsz választani.
-Igen… de… én nem fogok harcolni ellenük…
-Már azt teszed.
-Az, hogy nem adok az alapítványukba, meg nem adok nekik növényeket, meg nem segítek nekik…
-Az hátráltatás. Már döntöttél. Ezt a világot választottad.
-Tudtad… te ezt nagyon régóta tudtad…
-Persze, hogy tudtam.
-Biztosan nem lehet…
-Nem lehet. Amíg lehet védekezünk, Shu. Nem fogunk támadni. Megígértem.
Egy néma bólintás… azokat segíteni, akik nem akarnak kijutni… nem akarnak harcolni… ezt írta Anatnak… csak hagyják őket békén… de amíg a kijutásért küzdenek, addig ellenük küzdenek… ők meg a frontharcosok ellen… mindig egymás ellen kell küzdenie az embernek, és még egy ilyen tökéletes világban sem tud nyugton megmaradni a fenekén…
A sárkány Suzumére pillant, majd bólint.
-Ha tudod a hibáimat, akkor sorold, hogy ki tudjam javítani, mielőtt mások is észreveszik és felhasználhatják. Azt akarom, hogy Shu éljen, és ne kelljen félnie, és ezért mindent megteszek.

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 17:45

Csak figyeltem az idomár és pet vitáját, nem akartam közbe szólni mégis volt olyan pont ahol muszáj voltam felszólalni és Timidusnak adni igazat.
- Nem támadunk csak óvintézkedéseket teszünk! De előbb vagy utóbb ők támadni fognak és akkor nekünk meg kell védenünk magunkat, sőt ellentámadásba kell lendülnünk! – Szítom tovább a tüzet. A vita tovább folyik majd végül azzal zárul, hogy Timidus kíváncsi a hibáira.
- Rendben! – Bólintok a kérésére. - Habár még nem ismerlek annyira, hogy túl sok hibát vagy gyengeséget felfedezzek és pár talán nem is fog tetszeni. – Itt egy pillanatra behunyom a szemem és egy nagyot sóhajtok mint akinek nehezére esik kimondani a szavakat. – Az első hibád Shu-chan. – Fordítom a fejem a lány felé. – Tudom, hogy nehéz ezt végighallgatnod és látnod de sajnos a konfliktus előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné fog válni. Senki nem kér arra, hogy válassz de ne akadályozd Timidust! – Ezután ismét a sárkányra szegeztem a tekintetem. – A másik, megvezethető vagy! Nem rég mondtátok, hogy mennyire erős a kötelék köztetek mégis pár mondattal képes voltam arra, hogy összevesszetek. Anat okos és ezzel ő is tisztában lehet. Ha a szükség úgy adódik ki fogja használni a kettőtök közötti kapcsolatot. – Ekkor vissza néztem Shu-chanra és rámosolyogtam. – Ne aggódj, kitalálunk majd egy olyan megoldást ami mindkét félnek kedvez. De addig is hátráltatnunk kell a frontharcosok törekedéseit. – Vetem fel az ötletem ezúttal már megint Timidusnak. - Ehhez először is szükségünk lesz valakire aki ezt nyíltan vállalja. Ha rávezetjük arra, hogy szükség van a frontharcosok akadályozására azzal elterelhetjük a figyelmet Timidus mozgolódásairól így biztonságban készülhetünk fel arra, ha a frontharcosok drasztikusabb lépésekre szánják el magukat plusz nekünk is segít a tudta nélkül.
/Teknős/

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 18:18

A lány már teljesen összetört, nem is nagyon tud válaszolni, csak kedvtelenül nézi az úszót. Azért jött ide, hogy békére leljen. Azért, hogy ne bántsák a többiek az intézetben amiért ő éppenséggel szeret tanulni, mert fontosnak gondolja. Azért, mert szereti az állatokat, és nem dobálja kővel a kóbor kutyákat, és nem nyom cigit a béka szájába… főleg úgy, hogy ő nagyon jól tudta, hogy eleve hülyeség ez a városi legenda, és majdhogynem lehetetlen felrobbantani a békát… mert ő figyelt földrajzórán… persze hiába mondta, hogy nem fog sikerülni, csak azért is kipróbálták, és még a békára voltak dühösek, amiért nem robbant fel… és megölték máshogy.
Kereste a nyugalmat, erre itt sem tudja megkapni, mert… nem, nem a frontharcosok hibája. Pont ez a legaggasztóbb, hogy nem az ő hibájuk. Néhányak biztosan nem bánnák, hogy ha ők kijutnak, akkor aki akar bent maradhasson, de ha valaki kijut, és lehetővé válik az emberek kihozatala a játékból, akkor majd biztosan meg is teszik, és egyáltalán nem fogja őket érdekelni, hogy Shu mit szeretne… és neki nem is lesz több lehetősége ilyet szerezni az árvaházban. Biztosan örökre kitiltanának minden virtuális valóság játékot az intézetből…
Talán régóta tudta, hogy választania kell. Már eleve azért bujkált az erdőben, hogy ne bántsák ha megtudják, hogy nem minden erejével azon van, hogy kijusson. Kellemes csalódás volt, hogy mégsem akarják a frontra rángatni… de ez természetesen csak ideig-óráig tartott. Már nem is akarja hallani kettejük beszélgetését, csak arra figyel, hogy Timidust ne vigyék bele semmi rosszba… az eddigieket még a sárkány találta ki… és neki igazat kell adnia, mert minden szavuk igaz… és Timidus mindenkinél fontosabb… ő még sohasem csapta be. Peter igen… Anat igen… Timidus még sohasem.
A sárkány ezalatt érdeklődve figyel… azt nem érti, hogy miért csak talán nem tetszene a hiba… a hiba természeténél fogva nem tetszik neki, és minden erejével azon lesz, hogy kijavítsa. Az első pontra csak legyint a farkával.
-Ezt tudom. Nem hiba, inkább támadható pont. Szerencsére ugyanannyit segít is, mert amíg az emberek tudják, hogy neki is ártanak, amikor engem bántanak, addig vonakodni fognak megölni. Ez kifejezetten hasznos.
A második pontra viszont megcsóválja a fejét.
-Ez egy vita lezárása volt. Nem vesztünk össze. Nem most került először elő ez a probléma. Shu döntött, és jól döntött. Egyel kevesebb a támadható pont.
-Anat… tényleg képes lenne elszakítani tőlem téged?
-Igen.
-Meg kell találnunk a megoldást… de semmi szükség figyelemelterelésre. Nem fogunk veszélybe sodorni senkit.
Dühösen megrántja a botot… Anatra dühös… az erdőben még úgy tűnt, ő is mellette áll… most pedig talán bántani akarja Timidust… Anat nem tenne ilyet… de nem kockáztathatja meg, hogy beszéljen neki erről…
-Anat úgy tudja, hogy felkészítjük azokat, akik nem akarnak kijutni. Ők nagy hátrányban vannak azért, mert nem járnak a bossokra, meg nem ölik a mobokat úgy, mint mások. Felesleges bárkit is bajba sodornunk.

/tintahal/

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 18:49

- Ha tisztában vagy vele akkor jó. – Bólintok egy nagyot. – De az ember gyarló. A cél szentesití az eszközt alapon bármikor úgy dönthetnek, hogy Shu-chan csupán a szükséges áldozat a nagyobb jóért. Talán ezt már tapasztalhattad te is. – Nézek kérdően a kis sárkányra. – Valóban döntöttél már? – Kérdem ezúttal Shu-chantol. A többire viszont már csak legyintek. – Tegyetek belátásotok szerint. Én csak egy lehetőséget vázoltam. Csak nehogy túl későn lépjétek meg a szükséges lépéseket. – Itt felálltam és egy nagyot nyújtóztam.
- Sétálok egy picit! Figyelsz addig a botomra? – Kérdem Shu-chantol és ha rábólint akkor kis időre elvonulok. Azt hiszem mégis jó ötlet volt ki jönni pecázni. Érdekes figurákkal sikerült összefutnom és ez már nem az első eset, hogy védett területen kívül futok bele felettébb érdekfeszítő egyénekbe. Ilyenkor bánom azt, hogy két évet ki kellett hagynom a saoból. Ki tudja hol tartanák ennyi idő eltelte után. Anat… vele is mindenkép találkoznom kell majd. Habár a többi céhvezér és top játékos is érdekel. Kíváncsi vagyok rájuk. Tényleg olyanok lehetnek mint a pletykákban? esetleg csak ámítás és pont az ellentétjük? Annyi kérdés és felfedezni való vár rám még. Azt hiszem sokáig nem fogom még megunni a játékot, legalábbis bízom benne, hogy nem is tesznek azért, hogy megunjam. Egy darabig követtem a patakot, tudni akartam meddig visz el de türelmem már nem volt hozzá így visszamentem Shu-chabhoz.
- Köszi, hogy figyeltél a botra! – Ülök vissza a lány mellé. – Úgy látom nem volt semmi kapás. – Lóbálom meg az úszót bár nem mint ha ezzel ráharapna valami.

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 19:25

-Szükséges áldozat és nagyobb jó…
Milyen értelmetlen szavak. A sárkány elgondolkodik, sorra veszi az eseményeket, amik eddig történtek velük, hogy megtalálja a megfelelő példát, avagy a megfelelő választ arra, hogy valóban tapasztalta-e már ezt az emberektől, de nem talál sehol semmi konkrétumot, ahol feláldozták volna Shut azért, hogy mások előbbre jussanak. Persze Timidus ismételten csak a harcokat és azz életcsík változásait elemzi ki. Amint rátér az érzelmi kérdésekre, azaz azokra a pontokra, amely beszélgetés után Shu szomorú volt, máris megtalálja a keresett pontokat. Danee egy vicc miatt -illetve annyit tudunk, hogy ő viccnek titulálta- gázolt bele a lány érzéseibe, és nagyjából mindenébe, amikor a csónakban letaperolta és rámászott. Ugyanezt megtette, amikor az erdőben kezdett el kötekedni. Ugyanúgy a lelkébe gázolt Chan is, nem is egy alkalommal, és talán direkt ki is használta, hogy a kis idomár segíteni akar. Peter rábízta a céh feladatait, majd eltűnt, szinte felszívódott, Shu pedig összeroppan a terhek alatt, és még Chan se segít neki, aki bevonult az erdőbe remetéskedni. Anat úgy tett, mintha meg akarná védeni a lányt, még azt is színlelte, hogy ő sem akar kijutni, és ő is inkább élvezni akarja az itteni életet egy picit, és ezzel megvezette még Timidust is, aki a magas szintű céhvezérrel akarta biztosítani a lány védelmét, és jóhiszeműen még segíteni is akart a céhvezérnek, amíg fel nem fedte annak igazi szándékait. Bár Anat még mindig nemes ellenfél volt, hiszen ő szemtől szemben elmondta, hogy mit tervez, és Timidus ugyanezt tette. Továbbra is segítik majd az övéiket, és felkészülnek az elkerülhetetlen ütközetre, de támadást nem indítanak… és ezt Shu is tudja. Mindent tud, csak idáig nem akarta észrevenni. Gyönyörködött Kayaba világában, amit az emberek lassan tönkretesznek… elpusztítanak… és elpusztítják azokat is, akik csak békében akarnak élni. A lány a kérésre bólint, és rápislant Suzu úszójára. Már meg sem említi, hogy az eszköz csak akkor működik, ha a tulajdonosa használja… felesleges, hadd sétáljon egyet. Amikor kellő távolságba ér, a lány zavart tekintettel pillant a társára.
-Mondd! Túl kicsi ahhoz, hogy hallgatózása legyen.
-Szerinted megbízhatunk benne?
-Te megbízol?
-Nem.
-Akkor én sem. Jobban ismered az embereket mint én. Amíg egyeznek a céljaink, addig hasznos. Ki fogom deríteni, ha hazudik.
-Köszönöm!
-Döntöttél?
-Igen. Nem akarlak elveszíteni.
-Meg foglak védeni, és igyekszem elkerülni az összecsapást. Beszélned kell Anattal, meg kell tudnunk, hogy ő mit tervez.
-Nekem szerinted elmondaná?
-Nem tudom. Előbb fogja elmondani, mint nekem. Várjuk meg, hogy mit lépnek.
Amikorra Suzume visszaért, már készen is állt a terv.
-Téged még nem ismer Anatole, ahogyan nem is köt minket össze veled. Igazam van? Tudd meg a szándékait! Shu készít hangrögzítő kristályt, amivel visszahallgathatjuk a beszélgetéseteket. Csak el kell rejtened és bekapcsolnod, amikor fontos részhez értek. Az embereknek nincs olyan jó memóriájuk mint nekem, és minden egyes szó számít. A tudás hatalom. Képes vagy elvégezni a feladatot?

by **Suzume** Vas. Júl. 20 2014, 20:47

Kicsit bíztam abban, hogy a sárkány utánam fog jönni majd de ez nem történt meg. Shu-chan eléggé zavaró tényező lehet a belviszály kirobbantásában. Ő még túlságosan is tudja befolyásolni Timidust velem ellentétben. Óvatosan kell közelítenem feléjük, talán nem árt majd némi egyedül lét a tollas komával. Minden esetre sikerült kellő infót összeszednem ahhoz, hogy a kezdő lépéseket megtehessem, persze csak szép apránként. Ahogy vissza értem Timidus egyből egy feladattal bízott meg engem. Érdekes talán ezzel akarja tesztelni a hűségem.
- Hmm… Van egy fiú, Azt hiszem Alexnek hívják. Talán rajta keresztül sikerülhet közel kerülnöm Anathoz, hogy ki adjon ilyen infókat. De ez persze már az én gondom. Természetesen megteszek mindent amit tudok és el is végzem a feladatom. – Bólintok rá a kérésre. Amúgy is szükségem van arra, hogy beszéljek Anat-kunnal. Azt hiszem végre megtaláltam a szerepem a játékban, bár lehet ez csak fellángolás és találok jobbat. Ki tudja. – Neked ezzel nincs problémád? – Kérdem még utoljára Shu-chantol.
- Mi lenne ha pecáznánk még egy kicsit? – Kanyarítom el a témát picit. – Hát ha fogok valami értelmeset is a sok korall, teknős és egyéb baromság mellett. Meg esetleg még egy-két teljesítményt is el tudok végezni. Elvégre ezért is jöttem ide. Van némi tartozásom egy ismerősömnek és minden apró kis petákra szükségem van. A teljesítmények ugyan nem adnak túl sok aranyat, kivéve az igazán nehezeket de ezzel is ennyivel előrébb vagyok. Sajnos a pénz itt is nagy úr, igaz ez is egy olyan dolog amit ki lehet használni az emberekben.

by **Shukaku** Vas. Júl. 20 2014, 21:14

Bármennyire is eltért a véleményük arról, hogy miként kellene meghosszabbítani az ittlétüket, vagy miként kellene megakadályozni azt, hogy a frontharcosok kirángassák Shut Kayaba álomvilágából… vagy egyáltalán arról, hogy mit vagy kiket is kell akadályozni vagy megakadályozni és milyen dolgokban, az egyetlen szabály mindig is élt közöttük. Shu ezt még fióka korában kötötte a sárkány lelkére, és Timidus hűen be is tartotta, ez pedig az volt, hogy nem hazudott a lánynak. Most sem tette, és emiatt nem is kellett Suzu után mennie, mert amelyik kérdést feltette Shu nélkül, azt feltette az idomár társaságában is. Voltak ugyan olyan dolgok, amikre nem kérdezett rá nála, nem mondott el neki, mert a vele töltött idő alatt megtanulta, hogy melyek a kerülendő, kényelmetlen témák, és ezeket kerülte is, hiszen a feladata a lány megvédése volt, ezek feszegetésével pedig csak pont ártott volna neki. Azonban mindig az élete védelme volt az első, ezután következtek csak az érzelmek, így ez nem tartotta vissza attól, hogy például az előbbi kérdéseit feltegye. Az már nem nagyon érdekelte Timidust, hogy Suzume miként végzi el a feladatát a lényeg az volt, hogy velük ne lehessen kapcsolatba hozni, illetve ha lehet is, akkor is ő megtartotta az ígéretét. Védekezésre rendezkedik be, az információszerzés pedig továbbra is csak védekezés. Anat egy szóval sem mondta, hogy nem kérdezősködhet utána. A sárkányban nem merültek fel morális dilemmák, hiszen arra tett ígéretet, hogy nem támadja meg a céhvezért, amíg az nem veszélyezteti a lányt, és az ígéreteihez tartotta is magát. A kérdésre az idomár csak bólintott.
-Tudd meg, hogy hazudott-e. Azt mondta, hogy meg akarja ismerni Timidust, és azt, hogy nem akar rám kényszeríteni semmit. Tudd meg, hogy akarja-e bántani.
Ez volt a legfontosabb. Az, hogy őt magát bántani akarja... az, hogy a kijutást fontosabbnak tarja mint az ő életét, amikor azt hazudta, hogy meg akarja védeni... az érthető. De Timidust bántani csak azért, mert a feladatát végzi... az kegyetlenség. A horgászatra újfent csak bólintott. Abban sem volt biztos, hogy jelenleg lábra tudna állni ezután a rengeteg tépelődés után. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjon, és erre a csöndes horgászatnál nem volt alkalmasabb… csak az agya ne kattogna ennyire…

by **Suzume** Hétf. Júl. 21 2014, 17:59

- Úgy lesz! Meg tudom, hogy hazudott vagy sem. – Bólintok Shu-channak. – A kristályt pedig akkor majd küld el. – És ezzel így le is zártam az összeesküvés témát. Formálódott már egy kisebb terv a fejemben, miként fogom összeugrasztani a két tábort de egyenlőre még finomítanom kell rajta és mindenek előtt fejlődnöm valamint több embert megismernem. Wááááá most alig bírok majd magammal. :3
Alig várom már, hogy lássam, hogy a sok megvezethető ember egymás torkának ugrik. Bár ezzel csak Timidus igazát fogom bizonyítani, hogy az emberek alsóbb rendűek. Rolling Eyes

Nem baj valami áldozatot kell hozni. Nincs győzelem áldozat nélkül vagy mi. Very Happy

Ezután már viszonylag nyugisan telt a kis találka hátralévő része. Nézegettem a pecabotom, néha-néha rántottam is egyet rajta. és bizony idővel sikerült is kifognom megint valamit.
- Nézzük csak! Két béka, három kagyló, két teknős, kettő halszálka, egy bakancs… - Itt vágtam egy erős grimaszt. – két sünhal és végül egy ponty meg egy tonhal. – Összegzem a zsákmányt.- Hát legalább az utolsó kettő valami értelmes. – Kuncogok. – Neked mit sikerült kifognod? – Nézek érdeklődve Shu-chan felé. Annyira azért mondjuk nem panaszkodhatom mert majd a felét sikerült kifognom az északi részen lévő Vizi lény állománynak pluszba nem egy teljesítményt is sikerült lerendeznem. Azt hiszem az abból befolyó pénzből a felét ki tudom egyenlíteni Szo-chan felé irányuló tartozásom és végre lesz normális felszerelésem is. Bár ez még mindig nagyon, nagyon kevés. Sok munka vár még rám.
- Nos, örültem a találkozásnak. – Állok fel a patak mellől. - Timidus, Shu-chan. – Biccentek feléjük majd intve egyet sarkon fordulok és otthagyom őket.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 19:13

Shu csak bólintott, és továbbra is az úszóra meresztette a tekintetét. Milyen békésen, nyugodtan úszott ez a kis tárgy a vízen. Nyugalma volt mindentől, mert képes volt akkor is egy helyben maradni, ha a hullámok picit meglengették. Minderre csak azért volt képes, mert nem állt görcsösen ellen a víz erejének, így mindig vissza tudott kerülni arra a pontra, ahonnan a hullámzás elmozdította. ott volt a helye. Mintha mindig is ott lenne a helye, mintha törvény lenne, mely törvényt semmi sem írhatja felül. Furcsa volt, hogy ez a kis tárgy megteheti ezt. Ez a kis műanyag darab, amely igazából csak pixelek halmaza volt, képes volt erre, az emberek halmaza, vagy akár egyetlen ember pedig sohasem. A víz nem volt az úszó ellensége. Idegen volt rajta, idegen volt benne, és a patak tükre igyekezett is levetni magáról, mégis mindig visszafogadta, és eltűrte… az emberek erre képtelenek. Ha ők a víz, és bármilyen kis ladikocska csak picit is nem abba az irányba megy, amerre a hullámok rángatni akarják, akkor kegyetlenül összetörik és a habok magukba olvasztják. Jó dolog lehet víztükrön békésen ringatózó úszónak lenni.
A lány rápillantott a menüjére, majd sorolni kezdte a kifogott dolgokat és élőlényeket, igaz nem pont úgy, amilyen sorrendben a horgára akadtak, hiszen már szépen sorba rendezte őket az eszköztárában.
-Egy ponty, két tintahal, két bakancs és egy szép korall. Majd beteszem a másik mellé a vitrinbe…
Inkább csak magának sorolta mint válaszként, amit az utolsó mondatból a lány is megérthetett.
-Suzume, azt ugye tudod, hogy meg fogom védeni Shukakut. Akkor is, ha te akarsz neki ártani. Amint lesz időd találkozzunk a küzdőtéren. Megmutathatod, hogy mire vagy képes.
És persze Timidus is megmutathatja, hogy milyen könnyedén leharapja a fejét, ha bántani merészeli a társát. Mindketten köszöntek, azonban jó pár percig még nem mentek el. Kellett egy kis idő… kettesben…

/Korall/

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Noxy** Vas. Szept. 07 2014, 17:39

Spoiler:

//Nio//

- Húsz éves? Kábé majdnem másfél évvel idősebb vagyok... bár őszintén bevallom, egyáltalán nem látszik rajtad. Sokkal fiatalabbnak tűnsz te ennél - mértem végig Nio-t. - De végül is légy hálás az égnek, hogy olyan adottsággal áldott meg az élet, hogy fiatalabb vagy, mint ahány éves, és az sokkal előnyösebb, mint például, amikor szeretnél randizni valakivel.
Ezen elnevettem magam.
- Ne aggódj, majd egyszer megtalálod az igazit... vagy ha szerencséd van, talán Yuichi dobni fogja végre a mostani barátnőjét, és lesz rá esélyed visszakapni. Nekem Ozirisz úgy jött össze, hogy miután megtörtént az az undorító dolog, amit velem műveltek, karácsony előtt, véletlenül összetalálkoztunk a körszínházban, és pont a legjobbkor, mert neki is voltak bánatai, így mindkettőnkben megtaláltuk a vigaszt, a lelkitársat, és... majd idővel az igaz szerelmet. Nagyon boldog vagyok vele, és a legjobb, hogy nem kell őt féltenem annyira, és meg tudok benne bízni. Tudod, a szerelem nemcsak rózsaszín puszilkodásokról, ajándékokról és a "szeretlek" szókból fakad, hanem a legfontosabb a hűség. A páromban mindezek a tulajdonságok megvannak, nem úgy, mint a legtöbb férfiban. Szívből kívánom, hogy annyi szenvedés után neked is összejöjjön valami. Szó, mi szó.
Hirtelen belegondoltam, milyenek lennének együtt Yuichi és Nio együtt. A gondolaton elkuncogtam magam, de be kell hogy valljam, ennek a párosításnak jobban is örülnék, mint az Ayani féle őrült párosításnak.
A gondolataim hirtelen elterelődtek a horgászatra és egy csapásra el is felejtettem mindezeket a vicces gondolatokat. Kapásom volt, de valami nagyon húzta a horgászbotot.
- Ajajj... Nio, segíts! Talán ezt közös erővel sikerülhetne kihúzni... - nyögtem, miközben igyekeztem kihúzni a zsákmányt. Ha segít kihúzni, akkor ez éppen úgy néz ki, mint az óriás répa esete, amit már a teljes háztartás húzta-vonta, míg nagy nehezen csak kijött.
Hála istenek minden erőpontomat beleadva csak sikerült kicibálni ezt a kis gazfickót... izé, gazhalat. Cápali és Cápeti, túltettem rajtatok!

//Közös halászatba egy hínárt fogtunk ki//

by **Nio** Hétf. Szept. 08 2014, 13:45

//Judy Noxia

-Köszönöm, bár ami azt illeti, nem vagyok abban se biztos, hogy mit akarok. Yuichin se tudok elmenni. A legtöbb pasi ilyen? Abban se vagyok biztos, hogy akarok e egy kapcsolatot míg itt vagyunk.
Yuichit nem volt sok alkalmam megismerni, bár ami azt illeti mikor találkoztunk abban a pár alkalomban is... akkor úgy tűnt van esélyem vele lenni. Figyelt rám, vigyázott rám akkor, és még sorolhatnám. Tökéletes pasi jelölt számomra. És az hogy Judy szurkol, sokat jelent. Örülök neki, bár Őt már nagyon régen láttam, abban se vagyok biztos, hogy emlékszik e még rám. Mert az egy dolog, hogy én emlékszem és tudom is, hogy ki Ő, de ez vajon fordítva is igaz?
-Nem mondom, hogy nem gondolkodtam még rajta…- fordítottam enyhén félre a fejem Judytól. Nem akartam, hogy lássa, mennyire oda vagyok még azért a tökfilkóért, mivel esetleg megesik, hogy elvörösödtem. Bár nem tagadom így van. Az eszem azt mondja, hogy hagyjam, és felejtsem, el, de a szívem mást mond, ha róla van szó. Ez persze általában így van.- De azt se tudom, merre van, és hogy ki is az a bizonyos lány. Valószínűleg fényévekkel előrébb van mint én, és oda még nem nagyon mehetek, tehát elképzelhető, hogy bukott ügy…- hadartam kissé magyarázatom, illetve mondhatni kifogásom, de csak addig, amíg Judynak hirtelen kapása nem lett.
Akkor ugrottam egyet, és felé siettem segíteni. Ami nem egészen annak látszott, ami. Viszont, ami azt illeti Judyé az érdem, hogy sikerült kihúzni, Ő erősebbnek és rutinosabbnak bizonyult. Én szinte egyik se voltam. Ez az első halászatom, és még nem valami magas a szintem se. Van még mit fejlődnöm.

by **Noxy** Hétf. Szept. 08 2014, 19:34

//Nio//

Láttam rajta, hogy még mindig szereti azt a meggondolatlan csalárd úrfit, de nem mondtam semmit. Mint gondoltam, akkor inkább Nio, mint az az istenverte Ayani. Igaz, Niotól Mirika csapta le a srácot, aztán mi jöttünk össze, majd aztán Ayani vette el tőlem, de belegondolva én nekem szándékomban sem volt Nio-tól elvenni azt, akit szere. Mert én nem vagyok Ayani. Csak utólag tudtam meg, mi volt köztük és mit csinált Yuichi azután, miután megcsalt és eldobott.
- Kusumi Ayani a neve - mondtam a lány nevét. - Még tizennyolc éves sincs, és hiába barátságos meg minden, legtöbbször fennhordja az orrát, ha büszke valamire. Na meg a céhvezérének imád benyalni, míg másokat legszívesebben, ha lehetséges, Mirikáért hagyna meghalni - És itt az éhezők viadala féle kamu műsorból indultam ki, amiben a klónjaink szerepeltek. Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha választania kell, akkor a tökfejet vagy Mirikát választaná... bár szerintem Mirikát választaná végül hosszas habozás után, őt jól ismerve.
Kifogtuk a... hínárt. Csak vegetáriuánus ételként vagy trófeának megy el, de ettől függetlenül jó lesz ez még nekünk valamire. Az idő lassan elérte azt a pontot, amikor talán egy újabb kapás után mennünk kell tovább vadászni. Ha a bakancs és hínár után nem tudunk kifogni valami ehetőt, akkor mihamarabb fognunk kell egy vadállatot, amit mindketten elfogyaszthatunk.
- Még egyet fogjunk ki, aztán menjünk vadászni is - mondtam. - Egy igazán jó vadhús csak is vadból lesz ám a jó, a halból meg sült halacska hínár körettel - mosolyogtam, miközben feltettem a csalit, majd azt belendítettem a patakba.
Mivel már ideje volna végre másik témára terelni a korábbiakat, rögtön előálltam a kérdéssel.
- A valóságban jársz még iskolába, vagy dolgozol?

by **Nio** Hétf. Szept. 08 2014, 19:54

Amit Judy mondott, egyrészt az kicsit egy brazil szappanoperára emlékeztetett. Minden csaj csak egy pasit akar, aki döntésképtelen, és majdnem mindenkit "kipróbál". Vajon így érdemes lenne epekednem utána? Másrészt viszont nevetnem kellett. Pontosan magam se tudom min kezdtem el halkan kuncogni, hogy magamon, vagy a többi lányon... nem tudom. Bár ami azt illeti, én csak közel kerültem hozzá, de arról, hogy jártunk volna, egy szó sem esett. Esetleg megfordult a fejemben, de több nem történt.
-Majd, figyelek, erre a Kusumi Ayanira, bár annyira nem érdekel. Ha neki Ő kell, én nem nagyon tudok mit tenni ez ellen- válaszoltam egy széles mosollyal, majd hagytam is annyiban a témát. Valahogy kicsit fáj a szívem a név hallatán, aki gyorsabb volt nálam.- Még úgyse volt alkalmam főzni vagy ilyesmi. Csak megtanultam, de használni nem nagyon használtam. Bár az eddigi mai fogásból kétlem, hogy valami kiadós vacsit tudnék csinálni. Hátha a vadászat sikeresebb lesz- figyeltem továbbra is a lányt, ahogy elvégzi a műveletet.
Akaratlanul is eszembe jutott Yuichi és az a nap, amikor találkoztunk. Volt a napban egy patakocska is, ahol valami vízi mobok akadályoztak bennünket. Pontosan nem tudom, hogy mik voltak azok már, de többet annak a helynek a környékére se mentem. Talán nem is szándékozom. És nem csak a mobok miatt...
-Suli?- eszméltem fel mikor Judy tovább kérdezett.- Oh, igen. Fősulis vagyok, elvileg, bár ki tudja hogy be tudom e egyáltalán fejezni. Mármint tuti, hogy kijutunk, de annyira le vagyok maradva, hogy azt elképzelni se tudom. Azt se tudom, hogy hogy fogok visszatérni a hétköznapjaimhoz, vagy hogy mikor- ültem le a folyó partjára. Abban se vagyok biztos, hogy milyen évet írnak a valóságba, nem hogy abban, hogy milyen állapotba van a testem. Így tökéletesen, sőt kifejezetten jól vagyok. De ez nem az a valóság.

by **Phobos** Szomb. Szept. 20 2014, 13:54

Atoru

A fiú tekintetére kissé boldog csodálkozás ült. Végre van valaki, aki nem hagyja figyelmen kívül a másikat - gondolta magában. Gilbert nem is tudta megmondani, miért derítette enyhe jókedvre a tudat… hiszen Shukaku és Timidus sem voltak olyanok, akik csak úgy, brahiból figyelmen kívül hagyjanak dolgokat. Kezdett rájönni, hogy nem benne vagy bennük van a baj, hanem azokban a frontharcosokban, akik nem figyelnek másokra. Persze a fiú elkönyvelte magában: a céhen és a szimpátiás egyéneken kívül nem foglalkoztatja semmi és senki más. Valóban így lenne? Hirtelen a fejéhez kapott, miképpen gondolatban zsákutcához érkezett. Megint. >.> Szinte érezte azt a nyomasztó fájdalmat a mellkasában - a szívében - , ami folytonos hezitálásra késztette. Most kezdte igazán érteni, Surtr mire is célzott, a rugalmasság alatt - vagy esetleg Atoru zavart attitűdjére keresett valami ellenszert?
- Igen, őt Sándornak hívják. Sándor, a Nagy. - bólintott a szóban forgó fiú megszeppenésére. - És ne nagyon lepődj meg, ha sokat járatja a bagólesőjét… egészen jókedvű szokott lenni.
Hékás! - Az oroszlán, bár nem a rossz szándékból, de felmordult. Az idézője elmosolyodott, s halk, rövid kuncogást hallatva adta a genju tudtára tetszését, miközben egy újabb lapos követ vett kezébe, melyet nemigen akart elengedni. A fiú horgászott, s erre az erdőszellem-alkatú fantom is felhívta rá a figyelmét. A vízkígyó lassan, szolidan húzódott vissza a patak mélyére. Noha annak bizonytalan alakja miatt első elgondolásra kész lehetetlenség volt észrevenni Jörmungöt, ahol a víz görbe vonalban elmosódott, s felfodrozódott, ott lehetett a fantom is. Ahogyan a másik hallomást még emésztette a nevét, Gilbert a hátára dőlt, ujjait a mellén összekulcsolva a verőfényes égboltot szemlélte egy darabig. Érezte a kutyaszerű fekvésbe helyezkedő Surtr sziszegő szuszogását, nyelését, sóhajtozását. Nem értette igazán, ennyiből hogyan tudhatná megfejteni a két fantom lényének titkát - de ha kettő ment, ezek sem jelenthetnek jóval nagyobb kihívást, csak… egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből azt az alakot, aki csak a lélekjelenlétével meg tudta zabolázni a megzabolázhatatlant. És a kígyó? Noha érezte, ez az egész egy összeesküvés-elméletté formálódik, nem tudta kiverni a fejéből sem az ismeretlent, sem a fantomot - már ha fantom volt. A megérzései jobbára a logikátlanság, ésszerűtlenség felé hajlottak, és… ez nem tetszett Gilbertnek. Nagyon nem.
- Hehe, hogy meg fogok halni. - kuncogott, állát jobb mutatóujjával vakargatván. - Nem igazán volt időm arra gondolni, milyen szép vagy csodálatos egy genju. Elsődleges célja a próbatétel volt, s ha egy idéző azt nem állja ki… meghal. - Erősen megszorította a kavicsot. - A fantomok alap járaton olyanok, mint a fehérvérsejtek… az idézők meg a baktériumok. A gyengéket kiszűrik, hogy ne maradjon egy élő játékos sem. Ha valaki ezeket a próbákat kiállja, többnyire örök hűséget nyer el. Nem, nem nevezem őket sem peteknek, sem moboknak. Mindkettő, mégis egyik sem. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Bonyolultak… de tényleg csodálatosak. Több emberség lehet bennük, mint bármely emberi lényben.

by Ajánlott tartalom