Re: Kis patak

by **Atoru** Vas. Május 11 2014, 19:54

Timidusnál már beadtam a derekamat.
- Oké-oké, legyőztél. – emelem fel megadóan a kezeimet. – Ha később kiderül, hogy mégsem olyan felesleges, az, amit felhoz valaki, akkor tényleg nem számít már annak. – mondom. Eh… Ezzel a sárkánnyal nehéz vitába szállni.

És olyan indokokat felhozni, amivel meggyőzni, hogy nincs igaza… ez talán lehetetlen is. Közben nekem is jött a kapás. Húztam a botomat, tekertem az orsót, mint ahogy a valóságban is csináltam, már kitudja hány éve. És meg is lett a végeredménye, egy szép kis hal, aminek a nevénél ez áll: >>Tonhal<<. Ez az első kapásom a játékban! \o/ Örömömben akár még ugráltam is volna, de aztán rájöttem, hogy társaságban vagyok, így csak egy nagyobbacska mosollyal fejeztem ki a vidámságomat. Majd támadt egy ötletem.
- Kéred, Timidus? – nyújtottam feléje a halat. Ha elfogadja, akkor odaadom neki, hogyha nem, akkor nem. Gondoltam egy kis kedveskedés nem árt a sárkányoknak sem, nem igaz? Wink

Majd Shukakuhoz fordultam, aki kissé idegesnek, vagy még inkább zavartnak tűnt. Sajnos nem értek a lányokhoz.

- Nem, nem, félreértesz. – mondtam. – Nem mondtam, hogy ez furcsa lenne… Legalábbis nem rossz értelemben furcsa. Ez jóféle furcsaság. Ezért hívnám inkább… Különlegességnek. Te különleges vagy, Shukaku. És ezt nem kell szégyellni. – mondom neki. Ennek a kislánynak eléggé kevés az önbizalma, szemben a sárkányával.
- Az olvasás pedig jó dolog. Bárcsak én is több időt fordítanék rá. – mondom, és sóhajtok egyet. Idebent még nem találtam nagyon könyveket, és lehet, hogy azért, mert nem is kerestem őket. Vagy csak nem tudtam, hogy hol és minél kezdjem a kutatást.
- Shukaku, mindenki maga dönti el, hogy mennyire becsüli magát. Ezt csak te tudhatod. – mosolygok rá. Minél jobban megismerem ezt a kislányt, annál kíváncsibb vagyok. Habár, igazából nem is tudom, hogy mire. Talán igaza volt Timidus-nak, az emberek tényleg furcsák. De talán ez a furcsaság is vehető jó furcsaságnak. Ki tudja.

by **Shukaku** Vas. Május 11 2014, 20:19

-Legyőztelek?
Nézett értetlenkedve Timidus, majd Shukakura pillantott, aki azonban ezúttal nem segítette ki, nem értelmezte helyette a szót, hanem hagyta, hadd találja ki a sárkány, hogy mire is gondolt Atoru.
-Nem is harcoltunk. Nem akartalak legyőzni, tehát nem is győzhettelek le. Azzal, hogy igazam van, még nem győzlek le. Az ilyen sokszor megesik…
Vigyorodott el újra és visszahajtotta a fejét a mellsőire. Elégedett volt a fiúval. Gyorsan tanult és nem akadékoskodott.
-Szerintem arra gondolt, hogy meggyőzted, Timi.
-Ahamm…
Így már valóban logikusabb volt, de a pet már nem akart foglalkozni ezzel az egésszel. Tudta jól, hogy igaza van és már túl is lépett a témán. Felesleges volt bizonygatni. A kapásra mindketten odafordultak és Timidus elégedetten bólintott.
-Ügyes.
-Igen. Szép fogás Atoru.
A kérdésre a sárkány egy pillanatra elgondolkodott, majd inkább visszakérdezett. Nem akart illetlennek tűnni, és úgy látszott, hogy Atorunak fontosak ezek az illemszabály dolgok. Persze feleslegesen most sem beszélt, hiszen ha a fiú felajánlotta, akkor nem kérdezett vissza, de az időt, és ezzel a lehetőséget megadta neki arra, hogy elgondolkodjon, hogy biztosan akarja-e. Ezután természetesen igennel válaszolt.
-Yap! Köszönöm szépen!
És ha Ato felé dobta, akkor röptében kapta el a halat, és boldogan kezdte majszolni. Shu ezalatt csak még zavartabbá vállt. Látszott Atorun, hogy olyan korú lehet, mint ő… csak persze idősebb, hiszen mindenki idősebb volt nála. Justin ugyanezeket a szavakat használta anno. Azt mondta neki, hogy különleges. A lány elpirult, és még inkább igyekezett leszegni a fejét, hogy rejtse az arcát.
-Nem hiszem. Biztosan vannak még akik olyan sokat olvasnak, mint én. Például Chan. Neki még könyvtára is van. És… igen… mindenki maga dönti el. Majd… majd eldöntöm én is…
Egyelőre nem sok dolog volt amit elért… de arra büszke is volt. Ettől azonban még nem akart úgy tetszelegni, mintha különleges lenne, vagy megbecsült tagja bármilyen társaságnak is. Ő csak csinálta amit szeretett csinálni. Ez nem nagy dolog.

by **Atoru** Vas. Május 11 2014, 21:08

Nos… Egy kicsit talán tényleg helytelen szavakkal mondtam ki. De hát ki hitte volna, hogy nem érti a kifejezést? Vagy jobban mondva, hogy én fogom helytelenül fogalmazni.
- Igen, a meggyőzés tényleg jobb szó. Azonban Timidus, nem csak fizikai harcban lehet alul maradni. Hanem mondjuk, hogyha valakik ütköztetik a nézeteiket, tehát vitáznak. Ilyenkor általában a szavai a fegyverei a résztvevőknek. És erre a legjobb szó a szellemi harc, szerintem. Habár ez is csak a hozzáállástól függ. – mondom a sárkánynak. Elég nehéz megtalálni a megfelelő kifejezéseket. Viszont most már remélem, hogy menni fog. A fogásért kaptam egy kis dicséretet is.
- Ugyan-ugyan, kezdők szerencséje. – mentegetőztem. Nem tudom, hogy a rendszer hogyan sorsolja ki a fogásokat, de mindegy is. A halamat Timidus kedvesen fogadta, én pedig oda is dobtam neki.
- Jó étvágyat! – mondom a sárkánynak. Legalább nem veszik kárba ez a hal. Ha főzésre használnám, biztos, hogy csak odaégetném, azt pedig nem szeretném. Habár így a főzés jártasság sem fog fejlődni. Ez bizony komplikált. >.< De majd kibogozom valahogy… egyszer. De nem most. Most Shukakuval ismerkedem, és horgászom. Aztán azt vettem észre, hogy Shu lehajtja a fejét.
- Mondd, jól vagy? – kérdeztem a lánytól. Nem tudom, hogy mi lehet a baja, de remélem, hogy nem vészes.
- Nem mondtam, hogy nincs még ilyen ember. A világ teli van ilyen emberekkel, és másmilyenekkel is. Minden ember más, és más. És éppen ez tesz minket különlegessé. – mondom a kislánynak. Habár… ami az igazat illeti, még magam sem tudom, hogy mi a különleges bennem. DE nem sokára talán megtudom, hiszen időm, mint a tenger, még egy egész élet áll előttem.
- És nyugalom, Shukaku, ráérsz eldönteni. Még én sem döntöttem el, hogy mégis mennyit érhetek akár saját magamnak, akár a társadalomnak. De majd úgyis kiderül, nem igaz? – küldök egy bíztató mosolyt a lány felé. Kíváncsi lennék, hogy mindig ilyen szokott-e lenni. Közben eszembe jutott, hogy Timidus-t talán megbánthattam, hiszen a petekről nem mondtam semmit.
- Persze nehogy magadra vedd, Timidus. – fordultam a sárkány felé. – Az idebent élő állatok is különlegesek. Sehol máshol nincsenek olyan lények, mint itt a SAO-ban. Így ti is különlegesek vagytok. – mondom a sárkánynak. Remélem nem értette félre a mondandómat, és még azelőtt mondtam ezt, mielőtt felkapná a vizet. Hiszen ő is egy elég ritka teremtmény, meg kell hagyni.

by **Shukaku** Vas. Május 11 2014, 21:37

A sárkány egykedvűen hallgatta Atoru magyarázatát, és igyekezett úgy csinálni, mintha valóban érdeklődve figyelne. Nem akarta megbántani a kölyköt. Biztos volt abban, hogy Atoru még alacsony szinten van, ugyanolyan gyerek kategória volt mint Shukaku. A lány is élvezettel mesélt el neki olyan dolgokat, amikről ő rég tudott, vagy éppen jobban is tudta, de mivel olyankor is úgy csinált, mintha Shu okosabb lenne nála, most is így tett. Ez azért volt jó és hasznos, mert észrevette, hogy ha elmondja párszor, hogy az idomár feleslegesen magyaráz, akkor hajlamos megsértődni, persze csak úgy, hogy ezt nem mondja el neki, és olyankor szomorú és nem mesél neki semmiről. Pedig számos olyan dolog akadt, amit Shu jobban tudott Timidusnál. Ilyen volt az emberek viselkedése, vagy éppen az álmaik az állítólagos kinti világukról. Éppen emiatt az elgondolás miatt nem szakította most félbe a fiút sem, de azért amikor végzett, kijavítani kijavította.
-Igen. Egy vitában valóban lehet győzni, de mi most nem vitáztunk. Elmondtad a te gondolataidat, én pedig kijavítottalak. Ez nem vita. Nincsen benne a nézetek ütköztetése, mert hamar beláttad, hogy nekem van igazam. Ez egy ritka, jó tulajdonság. A hal pedig nem szerencse.
Tette hozzá még gyorsan, de ezt a témát már nem kezdte el kifejteni, de tudta, hogy bizonyára jó oka volt annak, hogy pont ez a vizi lény akadt horogra. Semmi köze nem volt ehhez a szerencsének. Egy csipogással még jelzett a lakoma közben, amit azonban már Shukakunak kellett lefordítania.
-Köszönöm. Azt jelenti, hogy köszönöm. És… persze. Jól vagyok. Csak… elgondolkodtam. És… majd eldöntöm… igen… vagy kiderül… talán. Bár… azt még nem tudom, hogy mitől látom majd meg, ha kiderül.
A lány továbbra is a cipőjét bámulta, de a beszéd közben már oda-oda pislantott a fiúra, hogy tartsa a szemkontaktust. Illetlenség lett volna nem tartani. Timidus értetlenkedve nézett fel a hal lassan elpixeleződő maradványaiból, majd gyorsan befalta azt is, hogy ne menjen kárba semmi.
-Felesleges mentegetőznöd. Ha igaz az, amit a kinti világotokról állítotok… amit nehezen hiszek… akkor sokkal különlegesebbek vagyunk mint bármi odakint.
A lány arcán erre a mondatra megjelent egy mosoly, és egyetértően bólintott, de azonnal el is fordította a tekintetét.

by **Atoru** Vas. Május 11 2014, 22:32

Timidus csendesen hallgatott végig, de végül azért kijavított.
- Ebben is igazad van Timidus. - mondtam a sárkánynak. - A hallal kapcsolatban azonban nem tudom... Még nem igazán ismerem a játéknak ezt a részét. De gondolom úgy működik, mint a valóságban. Néha van kapás, néha nincs. Ezen nem tudunk változtatni. - mondtam neki. Egy kicsit megint furcsának éreztem azt, ahogy a sárkány beszélt, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi lehet az, ami zavart. A halra csak csipogott egyet, amit Shu le is fordított.
- Szívesen. És rendben van, Shukaku. Majd rájössz, ne félj. - mosolyogtam rá. Egy kissé megnyugodtam, hogy nincs semmi baja, akkor viszont a viselkedését nem értem. Ez a lány maga a titokzatosság. Viszont az is kiderült, hogy mégis elkél a tolmács, még Timidus mellé is. Persze ezzel nem arra gondolok, hogy Timidus mellett csak azért van ott Shu, mivel kell. Nem. Ők jó barátok, talán a legjobbak, akiket eddig láttam a SAO-ban. És tökéletesen kiegészítik egymást. Ezért talán irigylem is őket kissé. Habár az irigység nem megfelelő szó. Inkább úgy mondanám, hogy örülök annak, hogy ez a kislány ilyen társat kapott. És kissé csalódott is vagyok, mivel nekem nincs ilyen társam. De Timidus is örülhet, hogy ilyen gazdája van. Habár szerintem ők nem így fogják fel kettejük kapcsolatát. Én úgy gondolom, hogy egyenjogú partnerek. Lehet, hogy csak én találkoztam kevés idomárral, de nem hinném, hogy sok ilyen kapcsolat létezik. Timidus szavai viszont kizökkentettek a gondolkodásomból.
- Milyen állításra gondolsz? Kifejtenéd, kérlek? - kérem meg a sárkányt. Már megint hallom azt a furcsa hangnemet. Vagy lehet, hogy csak én látok - ebben az esetben hallok - rémeket? Mindegy is. Amíg Shukakut nem zavarja, addig semmi baj. Viszont arra az állítására is kíváncsi lennék a világunkkal kapcsolatban.

by **Shukaku** Hétf. Május 12 2014, 07:42

Timidus most már inkább nem szólalt meg addig, amíg nem végzett a hallal. Kezdett aggódni a zsákmánya tartóssága miatt, ezért gyorsan befalta az utolsó pixeldarabig. Igen, természetesen az ő zsákmánya volt, hiszen tevékenyen részt vett abban, hogy a hal végül hozzá kerüljön. Ha nem lett volna ilyen türelmes, segítőkész és kedves a fiúhoz, bizonyára nem adta volna neki önszántából a falatot. Ezen elgondoláson tovább haladva igyekezett megtartani a hangnemét tárgyilagosra, és nem úgy beszélni, mintha egy kölyköt oktatna ki… ez többé kevésbé sikerült is.
-Tévedsz. Valóban néha van kapás, néha nincs, de ennek semmi köze a szerencséhez. Attól függ, hogy milyen a szinted, milyen ügyes vagy és attól, hogy éppen jár-e a horog felé hal.
A sárkány tudta, hogy az emberek sokszor használnak teljesen oda nem illő kifejezéseket, amikor arra van szükségük, hogy az ügyetlenségüket takargassák valamivel. Ilyen szó volt a szerencse, a véletlen, a baleset… és sok más teljesen értelmetlen dolog. Azt ugyan nem értette, hogy mire fel volt jó a fiú részéről ez az erőltetett szerénység, amivel a hal kifogásának érdemét akarja kisebbíteni… de úgy gondolta, hogy ez az ilyen szintű kölyök embereknél szokványos lehet, hiszen Shu is gyakran csinált ilyet. Most is, példának okáért Timidus tudta, hogy Shu több szempontból is értékes valaki. Értékes volt elsősorban neki, hiszen remek társ és barát volt a harctéren kívül majdnem minden szituációban. Másodsorban fontos volt annak a Justin gyereknek, meg még bizonyára akadt néhány fajtársa, aki foglalkozott vele, és végső soron még a céhnek, és az összes embernek fontos lehetett azzal a fáradhatatlan kutatómunkájával, amit végzett. Teljesen biztos volt abban, hogy ő ismerte meg eddig a legtöbb állatot szafarin, övé volt a legtöbb teljesítmény, és talán ő is fedezte fel a legtöbb állatot, hisze ahol megtehette, ott elsőnek volt ott. Ami nem mellesleg most már Anat és Kincaid mellett még könnyebb lesz, hiszen Shu már elérte azt a szintet, hogy minden nyitott területet bejárhat, és a jóval magasabb szintű játékosok mellett, már be is mert oda lépni. Hasznos volt kapcsolatokat kiépíteni. Persze a lány véleménye erről egészen más volt, hiszen már csak Chan miatt sem tehette meg, hogy túl sokat gondoljon magáról… és a szavai is ezt tükrözték.
-Hát… rendben. Majd igyekszem.
Timidus a száját nyalogatva bólintott, és figyelte, ahogy a lány újra megrántja picit a botot, és újra csak elégedetten bólint. Úgy látszik olyan dolgok kerültek most horogra, amiket fel tud használni. A sárkány csipogott egyet, mire Shu elmosolyodott, majd egy kérdő csipogás Timidus részéről, és két-három szavas párbeszéd után a sárkány újra emberi nyelven szólalt meg.
-Nem is állítás. Inkább állítások. Olyan világról beszéltek, ahol nincsenek indikátorok, így nem tudhatjátok, hogy kitől kell félni. Nincsenek kötelezően betartandó szabályok. Fájdalom van és betegségek és egy kis ütéstől is meghalhattok. Nem mindenki érhet el dolgokat gyakorlással, nem mindenkinek ugyanakkora az esélye, és néha a szintek között sem lehet átmenni akkor sem, ha ügyes vagy. Az alapján, amit Shu mesélt a világotok logikátlan és igazságtalan hely.
Timidus magabiztos volt, és most Shu is előre tekintett, az úszóra, és bólintott egyet. Ritkán kereste a konfliktust, de azt nem tehette meg, hogy nem áll ki a barátja mellett, ha a sárkány azok miatt a dolgok miatt kerülne bajba, amiket tőle tud.

/rák/

by **Atoru** Hétf. Május 12 2014, 08:37

A sárkány megint csak rám kontrázott.
- Rendben van, Timidus. De mint mondtam, még nem smerem a játéknak ezt a részét. Viszont köszönöm a felvilágosítást. – mondtam. Már komolyan kezdett aggasztani az, ahogy a sárkány beszél. De lehet, hogy paranoiás vagyok. Le kell nyugodnom, és akkor nem lesznek ilyen gondjaim. Mondjuk nem is vagyok ideges… Mindegy! >.< Timidus már elég sokat tapasztalt a játékban Shukaku oldalán, így eléggé sok mindent is tudott. De vajon még mennyi mindent? Hm… Talán majd kiderül. Addig is folytassuk a pecázást. Csendben figyeltem, hogy mikor lesz majd kapásom. Még semmi. Ezt a rendszert még nem nagyon értem. De ha Timidus-nak igaza van, akkor majd attól függ a kapás, hogy mégis milyen nagy szintű a horgászatom. Akkor pedig még gyúrnom kell rá, és a végén talán majd azt a vízi szörnyet is kifogom, amiről annyit beszélnek a Negyedik Szinten. De addig még sokat kell fejlődnöm. Közben Shu-nak jött az újabb kapás.
- Szép volt. – mosolygok a kislányra. Aztán váltanak egy pár szót. Erre felvonom a szemöldököm, de nem kérdezem, hogy miről is volt szó. Majd lassan megértettem.
- Tehát ezekről az állításokról. – mondtam a sárkánynak. Valahogy gondoltam, hogy valami ilyesmire gondol. – Nézd, Timidus, mindennek kétoldala van. És abban igazad van, hogy sok helyen vár ránk veszély, és igen, tényleg történik olyan is, hogy egy sérülésbe belehal az ember. A betegségek ellen sem tudunk sokat tenni, azért vannak gyógyszereink. Azonban annak a világnak nem csak ez az oldala létezik. Van neki egy vidámabb, sokkalta jobb oldala. Mondjuk ezt az oldalat is csak az érheti el, aki nem tekint körbe a környezetében, vagy éppen jómódú. A szintes dolgot nem igazán értem, ezért azt inkább nem is fejteném ki. A logikája pedig elég komplex, vagy nincs is. – mondom a sárkánynak. Tehát Shu ezeket mondta neki. Szegény lány. Ennyi idős, és mégis már ennyi mindent tud a világról. Valóban igaz, hogy néha jobb a boldog tudatlanság, mint a fájdalmas igazság.

by **Shukaku** Hétf. Május 12 2014, 09:13

Timidus elégedett volt azzal, hogy a fiú szinte itta minden szavát, és meg sem próbált vele ellenkezni. Persze megtehette volna, ami valószínűleg mindössze azt eredményezte volna, hogy a sárkánynak még hozzá kell fűznie a mondandójához egy-két mondatot, amivel végleg meggyőzi Atorut arról, hogy neki van igaza, így azonban egyszerűbb volt. A fiú elég okos volt ahhoz, hogy belássa ha téved, és elég jól felismerte, hogy Timidus sokkal okosabb nála, és nem is próbált meg vitába szállni. Így volt értelme és így volt jó. Minden klappolt. Így viszont felmerült egy olyan probléma, hogy Timidus unatkozni kezdett. Nem szeretett idiótákkal vitatkozni, és tudatlanokkal sem, így annak örült, hogy Atoru nem fitoktatja a nemlétező tudását, hanem beismeri, hogy nincs elég tapasztalata, így azonban fel sem merült a sárkányban, hogy valami újat fog tanulni, ami eléggé elszomorította. Szeretett tanulni és vágyott az új, érdekes dolgokra. Emellett pedig az is kezdte zavarni, hogy Atoru folyamatosan játékként hivatkozik a világára. Shu mindig ügyelt arra, hogy ha ugyan elő is jött az emberek fura elméleteivel a kinti világról, ezt a világot igyekezett sohasem játéknak hívni, hanem Timidus világának, avagy a „ti világotoknak”. Nem alacsonyította le, sőt, sokkal magasztosabbnak gondolta ezt a szférát mint az ő állítólagos kinti világukat. A sárkány persze nem kontrázott rá azonnal, hanem hagyta, hadd fejtse ki az ember a véleményét. Shu eközben megköszönte a dicséretet, majd együtt hallgatták Atoru szavait. Végre érdekeseket mondott, bár megcáfolni most sem igyekezett őket, és ez különbözőképpen hatott a két barátra. Shu kissé elszomorodott, hiszen ezek szerint Atoru is tapasztalta azokat a dolgokat amiket ő, és tudja, hogy ha az embernek egy picike rálátása is van a világ valós dolgaira, akkor nehezen lehet elégedett és boldog. Ahhoz nagyon naivnak kell lenni, vagy éppen burokban kell élni. Azonban emellett picit oldódott is, hiszen a fiú nem esett neki rögtön amiatt, hogy ilyeneket mesél a petnek. Ez jó volt. Timidus persze teljesen más oldalát ragadta ki a szavaknak, és a megszólalásában abba is fektetett energiát, hogy revánsot vegyen a világa lenézése miatt.
-Én sem ismerem a ti játékotokat, vagy azt a valamit amit a kinti világotokról álmodtok, de azt tudom, hogy attól még, hogy nem veszed észre a csapdát, a csapda még ott van, és csak könnyebben fogsz belesétálni. A jómódú pedig…
-Gazdag. Mint itt a negyedek, amikről meséltem.
-Oh. Erről nem tudok véleményt alkotni. A szintekkel pedig a ti szintjeitekre gondoltam…
Újra a társára nézett, hogy kapjon egy kis segítséget a fogalmazásban. Az emberek olyan fura szavakat használtak a jól megszokottak helyett.
-Az országokra gondol. A szegényebb és gazdagabb területekre.
-Yap! Abban viszont biztos vagyok, hogy aminek nincs logikája, az nem működhet jól.

by **Atoru** Hétf. Május 12 2014, 15:36

Shukaku és Timidus végig hallgatta a szavaimat. Nem tudom, hogy Timidus mire gondolt pontosan, amikor csapdákat emlegetett fel. Talán a gonosztevőkre? És emellett játéknak hívta a világunkat. :suspect:Pedig az nem egy játék, az a valóság… Ahogy már ez is. Óóó

Ez fájdalmas felfedezés volt részemről. Tehát Timidus azért használta a játék jelzőt, mivel én is játéknak hívtam ezt a világot. De ha egyszer az? Hiszen ez az egész csak adatokból áll, és kódokból. Ezt nem kéne világnak nevezni. Habár… Ez azért gonosz lenne Timidus-szal szemben. Hiszen ez az ő szülőfölde, csak ezt a valóságot ismeri, így eléggé rossz érzés lehetett, hogy játéknak hívtam azt, ami neki a valóság. Egy kicsit nehéz az ő fejével gondolkodni.

- Elnézést Timidus, nem tudtam, hogy ez sértő számodra. Most már megpróbálom megválogatni a szavaimat. – kérek elnézést a sárkánytól. – Egyébként… Csapda alatt mire gondoltál? Mivel az emberek is szoktak csapdát állítani az állatok számára. Viszont, ha kissé átvitt értelemben értjük, akkor az élet is állíthat számunkra csapdákat, amibe elég sokszor belesétálunk. Esetleg másra gondoltál? – kérdeztem a sárkánytól. Nem igazán értettem, hogy mire akart kilyukadni, de gondolom kapni fogok egy kis felvilágosítást. Ezután még a szinteket nem értettem, de azt megmagyarázták.
- Igen, a szegényebb… szintek, legtöbbször csak a Menekülttáborok segítségével tudnak segíteni valamicskét magukon.– aztán rájöttem, hogy ezt talán nem érti Timidus. – Ezeket a helyeket úgy kéne elképzelned, mint egy védett területet, ahová a Hazatérés Kristállyal tudsz menni. Csak ebben az esetben egy másik, eddig általad fel nem fedezett helyre mehetnél. Ott pedig téged, és több sorstársadat is segítenék, hogy „fejlődj”. Persze így se tudnál teljesen felfejlődni arra a szintre, amin az ott élők vannak, de legalább ott lehetnél, és a körülményeid is változnának. – mondtam. – De persze ettől még sokan lesznek így is a szegényebb szinteken, mivel nem végtelen számú a Menekülttáborok befogadó képessége, és így is a legtöbbször zsúfolásig telnek. – mondom, majd a pecabotomhoz kapok. Ki is húzok egy jókora pontyot. Már a második kapásom! \o/ Ez a horgászat tényleg megéri. Megint csak felmutatom Timidus-nak a pontyot, hogy kéri-e. Az előző viselkedésem után viszont nem biztos, hogy elfogadja. Hogyha viszont mégis elfogadná, akkor átnyújtom neki. Majd Shukakuhoz fordulok.
- Igazából nem érdemes szerintem a kintről beszélgetnünk. Inkább kérdeznék valamit, Shukaku. Mondd, mit gondolsz erről a világról? – kérdezem. Érdekel a véleménye, és hogy őt hajtja-e a kijutási vágy. Habár… Hogyha ilyeneket mesélt Timidus-nak, nem hinném, hogy visszavágyna a kinti világba, amit meg is tudok érteni.

/Ponty \o/ \

by **Shukaku** Hétf. Május 12 2014, 16:45

-Sértő. Elfogadom a bocsánatkérésedet.
Timidus újra legyintett a farkával, a lány pedig elmosolyodott újra, és megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Elhiheted neki, Atoru. Timidus tényleg képes megbocsájtani. Ebben is jobb az embereknél. Általában ha valakitől bocsánatot kérsz, és azt mondja, hogy megbocsájt, attól még ott marad a szálka a szemében, és ha esetleg újra elkövetsz valami hibát, vagy megemlítődik az eset, akkor ugyanúgy felhánytorgatja… pedig elvileg megbocsájtott.
-Az emberek furák. A csapda pedig nem azt jelentette amire gondolsz, és az élet nem állít csapdákat. Csapdákat csak az élőlények állítanak. Persze… fennakadhatsz egy bokorban, de az nem a bokor hibája, hanem a tiéd. Te azt mondtad, hogy csak az látja a kinti világ jó oldalát, aki nem néz körbe. Olyan, mintha azért nem vennéd észre a csapdát, mert nem nézel körbe. Akár belelépsz, akár nem, a csapda még ott volt, tehát a hely veszélyes.
A menekülttáboros részt hatalmas érdeklődéssel hallgatja végig a pet, és Shu is mosolyog. Atoru nem próbál meg neki ellentmondani, és arra is figyel, hogy úgy magyarázzon, hogy azt Timidus is könnyen érthesse, ráadásul még bocsánatot is képes kérni tőle. Egyáltalán nem olyan arrogáns, mint amilyennek anno Alexet megismerték. Persze azóta a fiú is változott, szerencsére jó irányba. Timidus nem szólal meg azonnal, amint a fiú befejezi a mondatot, hanem gondolkodik a tanulságon.
-Hmm… Attól még. hogy van egy ilyen lehetőség, a világotok ugyanúgy igazságtalan hely. Nem tetszik.
-És… igen. Valóban nem érdemes a kintről beszélni.
Kapott az alkalmon azonnal a lány, és ezúttal Atoru kapta meg a hálás tekintetet. Bár Timidust érdekelték volna még a mendemondák, hiszen ezeknek az információknak a birtokában egyre többet és többet tud meg azokról az emberekről, akik ebben hisznek, jobban meg tudja érteni Shukaku gondolatait, és az esetleges ellenfeleken is könnyebben találhat fogást, ha kiismeri a gondolkodásmódjukat. Ez a csevej egyre hasznosabbnak bizonyul számára, és csak még inkább elmélyíti abban a bizonyosságban, hogy az emberek világa pocsék hely, és ezt csak a vakok nem veszik észre. Shu egy pillanatra elbizonytalanodott, majd széles mosoly és nyugodtság telepedett az arcára. Az, ahogyan Atoru a menekülttáborokról beszélt... kezdte egyre inkább úgy hinni, hogy mindenki valami elől menekült ebbe a világba, és sokkal többen vannak ők, akik nem akarnak kijutni. Beszélni kezdett, és bár először picit akadozott a nyelve, egy idő után már olyan volt, mintha nem is Atorunak mondta volna a szavakat, hanem csak önmagának lelkendezne... vagy éppen Timidusnak.
-Ez a világ… hát… szerintem csodálatos. Gyönyörű a természet, remekül fel van építve, és csodaszépen van megvalósítva. Nézd meg az eget…
Hátrahatja a fejét, és úgy figyeli a felhőket.
-Soha egyik festő sem tudta ilyen élethűen megrajzolni még az eget. Valahogy… még igazibbnak is tűnik. És… annyira ügyesen ki van találva minden. Ahogyan fejlődni lehet, ha eleget gyakorolsz, ahogyan mindenkinek van rá lehetősége, és mindenki azt teheti amit csak szeretne. Bárki megtanulhat főzni, lovagolni… mindenre van lehetőség. Gyönyörű tájakat járhatsz be, és még gyalogolni sem kell odáig, mert van teleportkristály… persze én legtöbbször gyalogolok, mert mindig fel lehet fedezni valami újat… és az állatok is… és a fantomok… és a petek…
Hátradől a fűben a patakparton, és tovább figyeli az eget. Az is csak a sárkány gyorsaságán és ügyességén múlik, hogy a bot nem esik bele a vízbe, ahogy a lány leteszi maga mellé.
-És… könnyű felejteni. Ezt szeretem benne a legjobban.
Akármit mondtak a nevelők a kinti világban, mégiscsak Kayaba teremtette meg a lehetőséget a felejtésre és a megbékélésre. Annál az embernél jobb terapeuta nem létezett a lány számára.

by **Atoru** Hétf. Május 12 2014, 23:37

Csak bólintok egyet Timidus felé. Tehát elfogadta a bocsánatkérésem. ^^ Amit pedig Shu mondott róla... Hihetetlen. Az itt élő petek tényleg jobbak az embereknél. Ezért sajnálom kissé, hogy mégse az idomár kasztot választottam. Viszont utólag már kár búsulni ezen. Amit megtettem, azt megtettem. Hogy is mondják? A szó elszáll, az írás megmarad.
- Tehát... Csapda alatt az emberek által állított csapdákra gondolsz, amivel hátráltathatják a többi társukat, igaz? scratch

- próbáltam leszűrni, hogy mire is gondolhat Timidus. Az ő szóhasználata kissé eltér a miénktől, viszont szerintem nagyjából értem. Remélem. Majd kiderül. A menekülttáboros dolog úgy tűnik érdekelte a sárkányt. Nocsak- nocsak. Mégis lehet újdonságokkal szolgálni neki. Nem mondom, hogy nem örültem annak, hogy volt egy pici sikerélményem. Azonban látszott, hogy Timidus-nak még mindig nem tetszik a mi világunk. Ezt meg is tudom érteni. A menekülttáborok is csak kis ideig adnak menedéket, és akkor sem mindenkinek. Néhány esetben pedig nem is segít a tábor. De most nem érdemes ezen vívódni. Inkább figyelni kéne Shukaku-ra. Az csak külön öröm volt számomra, hogy ilyennek látom a kislányt. Teljesen nyugodt, és mosolygós. Szinte már rám is átterjedt az a béke, amit rajta láttam. De nem csodálom. Mint mondtam, ez a kislány különleges. Közben elbűvölve hallgattam azt, amit a kislány mondott. Szerintem még egyszer sem hallottam őt így beszélni. Hirtelen valamiféle boldogság áradt szét a testemben.
- Shukaku, nagyon szépen leírtad ezt a világot. Én is ilyesmiket csináltam... régebben. A kedvenc elfoglaltságom pedig a csillagos ég fürkészése volt. Valahogy mindig valamiféle gyönyör ragad el, mikor felnézek a csillagos égre. Habár igaz, hogy az itteni égen csak nagy ritkán látni a Göncölszekeret, vagy az Orion, azonban ezen kívül rengeteg új csillagképet lehet felfedezni az ittenin is. Nektek is csak ajánlani tudom. - mondtam a lánynak. Jól éreztem magam. Shukaku és Timidus remek társaság. Shukaku utolsó mondatán pedig töprengtem kicsit. A felejtés... Tehát Shukaku is ezért van itt.
- Igen... A felejtés is az egyik remek dolog ebben a világban. - mondtam a kislánynak. Nem tudom, hogy neki mi lehet az oka, hogy felejtsen, de nem is hántorgatom fel. Most nekem is jól esik ez a néhány perc gondtalanság.

by **Shukaku** Kedd Május 13 2014, 07:03

Timidus is megenged magának egy halk sóhajt, azonban könnyen észrevehető, hogy az egyáltalán nem az a megkönnyebbülést jelző hanghatás, amit a lány hallatott. A sárkánynak egyre kevesebb reménye fűződik ahhoz, hogy megértesse a fiúval a gondolatait, és mivel azóta már témát váltottak, és azt is tudja, hogy Shu nem szívesen beszél a kinti világról, hiszen ezt az előbb még ki is jelentette, így már abban sem teljesen biztos, hogy folytatni akarja a gondolatmenetének a megmagyarázását. Ezzel szemben nem akarja tudatlanul hagyni Atorut, így hát mégiscsak megpróbálkozik vele.
-Nem. Arra gondoltam, hogy attól, hogy nem akarod észrevenni egy világ rossz dolgait, attól azok még ott lesznek.
Persze Timidus ezen szavait kizárólagosan a kinti világra értette, hiszen ő felismerte már rég ennek a világnak a veszélyeit, és eszébe sem jutott az, hogy Shu esetleg elgondolkodhat ezen a mondatán. A lány azonban megtette, és kicsit visszább is vetett a jókedvéből pár pillanatra. Ő tényleg sajnálta azokat az embereket, akiknek van kint családja, szerettei, akik elértek valamit a kinti életben. Kayaba őket valóban bezárva tartja, és ők tényleg ki akarhatnak jutni. Nekik ugyanolyan rémálom lehet ez az egész, amennyire a lánynak a valóság volt az. De… furcsa módon -vagyis igazából egyre kevésbé tartotta ezt furcsának- velük valahogy sohasem találkozott. Mindössze Alex próbálta őt meggyőzni arról, hogy mennyire nem valódi ez a világ és mennyire nem valódi Timidus sem… de azóta talán a fiú véleménye is változott, hála Kajmánkának. Shu valahogy érezte, hogy ez a világ, azaz Kayaba Akihiko több emberrel tett jót, mint akinek ártott. Talán akkor, a kezdeteknél a főtéren azért nem üdvrivalgást és tapsot lehetett hallani, mert azok, akik örültek a hírnek féltek. Ő is félt… de ő akkor mert nevetni. Mert mosolyogni… és csak a tömeg sodrásán és azon a jóakaratú valakin múlt, hogy nem bántották akkor ezért. Ez egy jó világ.
-Te… ismered a csillagokat? A csillagképeket?
Egy természettudományos beállítottságú valaki. A kis idomár el sem tudta képzelni, hogy ekkora szerencséje lehet.
-Mesélnél nekem róluk? Én… csak néhányat ismerek…
A sárkány megforgatta a szemeit, letette a botot valahol kijjebb a parton, és felszökkent a levegőbe. Horgászni jöttek, ráadásul ő versenyt tervezett. Ez az egész pedig lassan inkább olyanná változik, mint a Justinos randi. Nem volt ő irigy, mindössze nem szerette, ha a dolgok nem a terv szerint alakulnak. A következő pillanatban már csobbant is a vízben.

/kagyló/

by **Atoru** Kedd Május 13 2014, 15:38

Timidus már talán kissé értetlennek láthatott engem, hiszen nem igazán értettem azt,amit szeretne. De azt hiszem rájöttem.
- Tehát a rossz dolgokra gondoltál. Értem. – mondtam a sárkánynak. Akkor ezek szerint csak én akartam átvitt értelmet találni a mondandójában. De úgy tűnik, hogy Timidus sokkal egyszerűbben fejezi ki magát, mint mi, emberek. Semmi körítés, semmi rafináltság. Kimondja, amit gondol, és ennyi. Úgy tűnik, hogy ő tényleg sokkal logikusabb, mint akármelyik ember. De ez az egyszerűség pedig talán az emberek számára lehet logikátlan. Ki tudja. Mindenesetre megkedveltem ezt a sárkányt, és persze a gazdáját is. Ez a játék… Jobban mondva ez a másik valóság összehozza az embereket. Itt mindenki tisztalappal indulhat, és megteheti akár azt is, amire kint nem lenne képes. És ez a része a játéknak bizony nagyszerű. Azonban, mint mondtam, mindennek két oldala van. Lehet, hogy számunkra ez csak egy jobb világ, ahol végre azok lehetünk, akik szeretnénk, azonban vannak olyanok, akiknek ez maga a börtön. És persze olyanok is, akik már úgymond kijutottak... A francba… Megint szomorú emlékek járnak a fejemben. Pedig a Szanatóriumban megtanulhattam volna, hogy a múlttal nem érdemes foglalkozni, a jelen a fontos. Ezért is kell most ide koncentrálni, és nem pedig elmerengeni a múltban. Shukaku kérdése kissé meglepett, pedig lehet, hogy nem kellett volna.
- Hát, fogjuk rá. Van néhány apróság, amit tudnék mesélni. – mondtam kissé szégyenlősen. Ezt a témát még nagyon nem feszegettem senkivel. Így kíváncsi vagyok, hogy a lányka is mennyit tudhat.
- Hm-hm… Melyik csillagképpel kezdjem? – töprengtem. – Gondolom a csillagképek köré épített történetekre vagy kíváncsi, igaz? – kérdezem Shukaku-tól. Most nem tudom, hogy a tudományos oldaláról kéne megközelítenem a dolgokat, vagy inkább a mitológia részét. De akkor kezdem a mítoszokkal.
- Először, mondjuk, kezdjük az Orionnal. – mondom. – Réges-régen, az ókori Görögországban élt egy félisten, akit Orion-nak hívtak. Poszeidón tenger istennek volt a fia, és remekül vadászott. Azonban a vadászat mellett a lányokat is szerette, főleg a vadászat istennőjét, Artemis-t. A nő viszont nem viszonozta az érzéseit, így egy idő után, amikor már megunta, hogy a férfi mindenhová követi, megelégelte a dolgot, és az íjával bele lőtt egyet. Ezt sajnos Orion nem élte túl, azonban, mivel Artemis tisztelte őt a vadászati tehetsége miatt az égre emelte őt. Azt viszont vitatják, hogy a Bika csillagképet akarja-e levadászni az égbolton, vagy esetleg másik állatot ábrázoló csillagképet.– fejezem be az első történetet. Nem tudom, hogy Shukaku ismerte-e, de ha nem, akkor remélem, hogy élvezte a mesét. – Oriont pedig a legkönnyebben úgy találod meg, hogyha keresel három, egyforma távolságra lévő csillagot. Az lesz Orion öve, utána már könnyű dolgod lesz. – mondom a kislánynak. Én talán egyszer, vagy kétszer láttam ezen az égbolton azt az övet, többször sajnos nem sikerült. De talán majd újra láthatom egyszer. Aztán... Még melyiket meséljem el? Annyi ilyen történetet nem tudok, és a történetek nagyja is nem az ilyen kicsi lányoknak valók, mint amilyen Shukaku. Még akkor sem, ha gondolkodásban messze lehagyja a vele egykorúakat. Akkor viszont jöjjön egy nem annyira vészes. Ez talán még Timidus-nak is tetszeni fog.
- Most pedig jöjjön egy érdekesebb. Ez a monda egy sárkányról szól. – mondom Shukakunak. Szerintem a lubickoló Timidus is fél füllel ide fog figyelni, vagy talán még a partra is kijön. – Tehát. Az ókori Görögországban volt egy gyümölcsös, ahol volt egy fa, amelyik az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremtek. Ezt a fát őrizte Héra kívánságára Ladón, a százfejű sárkány. Aztán egy napon, megjelent Héraklész, akinek az volt a küldetése, hogy elhozza azokat az aranyalmákat. Azonban Ladón nem adta neki. Így Héraklész megtámadta, és le is győzte. Azonban még mielőtt Héraklész végezhetett volna vele, Héra segített neki, és az éjszakai égboltra emelte őt, mivel nem hagyta magát. Azóta pedig látható az égbolton. – fejezem be a történetet. Remélem azért tetszettek nekik a történetek. A többit pedig inkább nem részletezném nekik, mert a Nagymedve, az Androméda, és a Nyilas is túlságosan brutális ezekhez képest. A Zodiákus jegyeket pedig direkt hagytam ki, hiszen azokhoz nem kell nagyobb tudás, hogy ismerd őket.
- Ennyi jutott most az eszembe. Úgy tűnik kopik a tudásom. – vakartam meg a fejemet. És bizony tényleg kopik. Már a Cassiopeia-nak, és a Perseus csillagképnek sem tudom a mondáját. A Pegasus-éból is csak éppen, hogy dereng valami. Így jár az, aki parlagon hagyja veszni a tudását.
- Még mire lennél kíváncsi? Állok rendelkezésedre. – mosolygok a kislányra. Hátha még rátud kérdezni olyasmire, amit tudok. Vagy esetleg pont olyanra fog, amire nem is emlékszem. >.<

by **Shukaku** Kedd Május 13 2014, 16:19

Timidus természetesen most nem pancsolni ment. Ugyan néha élvezte azt is, ahogyan a vízben repülhet –hiszen úszásnak nem akarta nevezni-, ahogyan abban a másik közegben hajtja magát előre a szárnyaival, vagy éppen kígyózó mozgással, és ahogyan sorra kapdossa el a halakat. Érdekes volt és vicces. Most azonban mindössze csak fogni akart valamit, hogy véletlenül se kerüljön hátrányba a versenyen, és persze éhes is volt. A sárkány általában állandóan éhes volt. Megfogta a rákot, még a víz alatt összeroppantotta a csőrével és a fogaival, és mire visszatért, már csak a száját nyalogatta. Elégedetten feküdt ki a napozni, tollait szárítgatni, és még a történet elkezdésére is visszaért, és együtt bámulta az eget a többiekkel.
Shu mindössze mosolyogva hallgatta Atoru szavait, tekintetével megkereste azokat a csillagokat –persze csak emlékezetből, hiszen még nem esteledett be-, amikről éppen szó volt, és a fejében ki is rajzolta a képeket. Egy-egy jelenetnél még meg is mozdultak az égen szereplő alakok, és még inkább megelevenítették a fiú szavait.
Timidus persze ehhez is másképpen állt hozzá. Ugyan a lánynak is eszébe jutott a lányokat -őrületbe- kergető Danee, Timidusnak azonban nem csak eszébe jutott, de ő el is gondolkodott a hasonlóságon. Persze gyorsan elvetette az ötletet, több okból is. Egyrészt Danee minden volt, csak kiváló vadász nem, ráadásul íjász sem volt, így nem is tudta volna használni az íjat, valamint a sárkány azt is látta, ahogyan RenAi könnyedén földhöz vágja a srácot, így biztos volt abban, hogy egyetlen lövéssel nem tudna megöli senkit. Biztos volt abban, hogy a történet nem Daneeről szól, ráadásul Bacchus nyomán az is biztossá vállt számára, hogy az ilyen kaliberű emberek nem is lehetnek jó harcosok, tehát a történet egyértelmű fikció. Talán ugyanolyan mese, mint az emberek kinti világa. Timidus szerette a meséket ugyan, de sajnálta az embereket, amiért ők el is hiszik őket.
A második történet még nagyobb butaság volt, és Timidus ugyan végighallgatta, de ezt már nem tudta szó nélkül hagyni, így amikor Atoru megkérdezte, hogy van-e még kérdésük, ő kérdezett.
-Nekem van. Mire jó az örök ifjúság? Ki akarna állandóan fióka maradni? És… hogyan győzhetne le egy ember egy sárkányt, akinek ráadásul száz feje is van? Száz fejjel az a sárkány százszor okosabb. Persze nem minden sárkány okosabb mint az emberek, de azért százszor…
Timidus el sem tudta képzelni, hogy ha ő már eleve ennyivel okosabb, akkor ha még százszor okosabb lenne, akkor mennyi mindent tehetne meg.
-Érdekesek a meséitek, de minden mesétek logikátlan.
A sárkány vékony, szaggatott csipogással kezdett kuncogni, és Shu kissé magához vonta emiatt. Timidusnak ez tipikusan az a nevetése volt, mint amikor egy gyerek aranyos kitalációin nevetünk. Nincs benne lenézés, de azért érezhető, hogy a sárkány mit akar jelezni.
-Ezek csak mesék, Timidus. Arra valók, hogy megmagyarázzák az emberek a csillagokat.
-De te azt mondtad, hogy azok tűzgömbök. Olyan, mint amiket Falco tud csinálni.
-Igen. De régen ezt még nem tudták.
Timidus tovább vigyorgott, és bámulta az eget. Azt persze nem osztotta meg velük, hogy nekik is van ám egy elméletük a főnixszel, miszerint a leghatalmasabb tűzsárkányok és főnixek lehelték fel a csillagokat réges-régen, valamikor az idők kezdetén… nem akarta őket megbántani azzal, hogy mindenre van logikus magyarázat, ami összetöri a gyerekes képzelgéseiket.

by **Atoru** Szer. Május 14 2014, 20:18

A meséimet csendben végig hallgatták, és amikor megkérdeztem, hogy kinek van kérdése, Timidus mondott is egyet.
- Tudod Timidus, az emberek féltek a haláltól, így kitaláltak olyan tárgyakat, amik után epekedhettek. Ilyen volt az Örök Fiatalság Gyümölcse is. Az emberek nem szerettek volna megöregedni, mivel szerintünk a fiatalság volt maga a gyönyör. Azonban az emberek arra nem gondoltak, hogy a korral együtt jár a bölcsesség és a megbecsülés is. Nem gondolták át logikusan. A sárkánnyal kapcsolatban pedig meg kell hagyni, nem egy normális emberrel állt szemben. A legerősebb istennek, Zeusznak a fiával, akinek ereje hatalmas volt, hiszen egyszer még az égboltot is meg tudta tartani Atlasz helyett… De ez már egy másik történet. – mondom. Elég nehéz megmagyarázni a dolgokat. Az egyszerű ember fia megérti, hogy ez csak mese, és nagy valószínűséggel meg sem történt, azonban ezt Timidus nem tudhatta. Ő csak annyit tud, ez a története annak, ahogyan a sárkány csillagkép megjelent az égbolton. Ezután a sárkány azzal jön, hogy logikátlanok a meséink. Ebben persze igaza van, hiszen valóság tartalom mákszemnyi van csak ezekben a mondákban. Shukaku ezt el is magyarázta nagyjából.
- Tudod Timidus, az emberek régen sok dologban hittek. Például abban is, hogy a Nap a Föld körül kering, és nem fordítva. Aztán próbálták megcáfolni a tényt, és sikerült. Mára már ott tart az emberisé, hogy tudja, hogy van a nagy Világegyetem, ami számtalan csillagból áll, és a csillagokhoz rengeteg bolygó tartozik. Legalább is, ez a legújabb álláspont. Aztán ki tudja? Talán nem sokára kiderül valami más, eddig teljesen más elképzelés a világról… - mondtam a sárkánynak. Ez már kissé filozofikusan hangozhatott, de sebaj. Habár Timidus-szal nehéz lenne filozofálni. És nem is biztos, hogy most vagyok olyan állapotban, hogy mélyebben behatoljak a filozófia területére. Közben megrántottam a botomat. Egy Medúza. :oEz majd még később jól jöhet. El is rakom a tárgyraktárba. Egy ideig csak ülök szótlanul. Nem jut eszembe semmilyen téma.
- Mondd, Shukaku, te is tudsz hasonló történeteket? – kérdezem meg. Most jobb ötletet nem jutott eszembe. De szerintem Shukaku biztosan tud majd mesélni valamiről.

by **Shukaku** Szer. Május 14 2014, 21:11

A sárkány lassan csóválta a fejét. Az emberek világa és hitvilága logikátlan volt és ráadásul feleslegesen bonyolult is. Egyáltalán nem értettek ahhoz, hogy mit hogyan kell megszerezni, helyette mesékbe menekültek. Nem elég, hogy itt bemesélték maguknak a kinti világ legendáját, de még abban a kinti világban is álmokat találtak ki. Mintha egy dobozba egy kisebb dobozt tennél, majd egy még kisebbet, egészen addig, amíg a legkisebb dobozba már nem férne bele semmi. Haszontalan és értelmetlen.
-A haláltól nem félni kell, hanem megelőzni. A tárgyak segíthetnek, mert adnak pontokat, de ha örökké fiatal maradsz, akkor nem kapsz új képességeket, ráadásul le is maradsz a többiektől. Értelmetlen. A sárkányoknak pedig van annyi eszük, hogy nem állnak ki olyan harcosok ellen, aki ellen nincs esélyük. Mérlegeljük az erőviszonyokat, és nem sodorjuk magunkat felesleges veszélybe. Erre való a teleportkristály. Taktikai visszavonulás.
Shu sohasem mesélt Timidusnak az öregedésről és a halálról. Természetesen a japán iskolában tanulta Buddha történetét. Tanulta, ahogy Gautama Sziddhártha a hintóútjain megismerte az öregséget, a betegséget és a halált. Nem akarta, hogy Timidus szembesüljön ezekkel. A betegségekről ugyan hallott, és az emberek sebezhetőségéről is, de ezt még mind-mind csak meséknek tekintette. A lány igyekezett gyorsan témát váltani, hogy ne kelljen a kinti világról beszélni. Úgy látszott Atoru előszeretettel hozta fel újra és újra a témát, pedig láthatta, hogy Shu nem örül neki. Persze a lány is látta, hogy a történetekkel kedveskedni akart, és tetszettek is nekik, de a magyarázatok már túlzóak voltak és feleslegesek.
-Nekem… nincsenek ilyen történeteim. Nem sok mindenről tudnék mesélni… nem sok minden történik velem. Illetve… amik igen, azok szerintem nem érdekelnének.

by **Atoru** Szer. Május 21 2014, 15:37

Timidus szónoklatát végig hallgatva elgondolkodtam.
- Figyelj, Timidus. A halál sajnos egy olyan dolog, ami minden ember és élőlény életében bekövetkezik. Vagy előbb, vagy később. Ez ellen nem lehet tenni, maximum annyit, hogy a lehető legtovább kibírod, de az öreg Kaszás akkor is eljön mindenkiért. Kint pedig sajnos nem úgy történtek a dolgok, mint idebent. Az itteni világ sokkal átláthatóbb, és logikusabb felépítésű, míg a kintről ez nem mondható el. Ezért is remek hely az itteni. – itt egy kicsi szünetet tartottam, majd folytattam – Mondd, Timidus, te nem szeretnéd, hogyha emlékeznének rád akár többezer évvel később is? – kérdeztem a sárkánytól. Sajnos elég kacifántos lenne neki most elmagyarázni a kinti élet miértjeit és hogyanjait, így kicsit le kell egyszerűsíteni az egészet. De… lehet, hogy azt sem fogja majd megérteni, hogy miért halhatnánk meg. Hiszen ha itt nincs olyan, hogy öregedés, vagy végelgyengülés. Itt csak akkor tudsz meghalni, ha nullázódik az életcsíkod. De ez pedig kismillió módszerrel elkerülhető. Így miért is aggódna a halál felől? A sárkányra utaló magyarázatát pedig… Ahhoz egyszerűen nem volt túl sok hozzáfűzni valóm. Ő jobban ismeri a sárkányok gondolatmenetét, és logikáját, így abba sok beleszólásom nem lehet. De aztán majd ki tudja.
Közben Shu-ra oda-oda pillantgattam, hogy mit reagál. Elcsendesedett. Ez elég furcsa volt. Amint Timidus kinyitotta a száját, Shu elhallgatott. Ha pedig a kislány akart felszólalni, a sárkánya nem szólt közbe… olyan gyakran. Ennek talán a kölcsönös tisztelet volt az oka? Vagy a téma? Nem tudom. Rákérdezéssel pedig lehet, hogy rosszul járnék, vagy esetleg olyan pontot érintenék, ami érzékenyen érinti, amit pedig nem szeretnék. Hiszen elég fiatal még - mondjuk én sem vagyok az az aggastyán - és bizony a gyerekek szomorkodása az ragályos. Főleg, ha az illető lány.
- Ugyan Shukaku, mindenkivel történnek érdekes dolgok, főleg, hogyha erről a világról van szó. Mondjuk, találkozol egy kedves ismerőssel, esetleg valamilyen új, eddig teljesen ismeretlen dolgod fedezel fel, vagy olyannal találkozol, akit a szívedbe zárhatsz. Igen. Ez a világ hatalmas, és csak arra vár, hogy felfedezzük! – mosolyogtam a lányra bíztatásképpen. Nem tudom, hogy ennyitől megered-e a nyelve, azonban egy próbát megér. Az előbb is olyan beleéléssel beszélt, hogy az valami eszméletlen. És remélem, hogy nem az volt az utolsó alkalom. De ehhez kell az, hogy egy olyan témát vessek fel, ami őt is érdekli, ez pedig így, az ismeretségünk kezdetén eléggé nehézkes. De majd csak lesz valahogy. Az utolsó példámra viszont nem remélem, hogy választ kapok, amit meg is értenék. A szerelem az ő szívügye, és nem biztos, hogy egy alig ismert idegennek ki fogja tárni legféltettebb titkait. Hisz még az is lehet, hogy visszaakarok élni azokkal az adatokkal, és gonosz célokra használom fel. :twisted:Mint például az, hogyha felkeresem az illetőt, és elmondom neki, hogy bizony szerelmesek belé. :3 De ennyire messzire azért én sem mennék. Ehhez vagy egy gonosz ember kell, vagy kisfiú. De inkább az utóbbi. Én pedig, sajnos már kinőttem abból a korszakból, mint amit a Vidámparkban is átélhettünk. De ki tudja, talán nem az volt az utolsó alkalom. De most már elég lesz a gondolkodásból, hiszen a végén még be fogok csavarodni. Inkább figyelek Shu történeteire. Persze csak akkor, hogyha mond, amiben reménykedem. ^^

by **Shukaku** Szer. Május 21 2014, 17:52

A sárkány vigyorogva ingatja a fejét a fiú butaságán. Az egy dolog, hogy az emberek feleslegesen félnek, de az már tényleg sok, hogy ilyen meséket találnak ki annak érdekében, hogy alátámasszák maguknak az álomképeiket.
-A halált akkor tudod elkerülni, ha nem hagyod lemenni az életedet nullára. Nekünk még piros sem volt soha, tehát mi jól csináljuk. Ha valami nagyon erős, és nagyon meg akar ölni, akkor persze nem sokat tehetünk, de a fekete indikátoros mobokkal egyrészt nem kerülünk egy térbe, másrészt nem fogjuk kivívni a haragjukat. Még a bosshoz se megyünk oda. Egyszerűen óvatosnak kell lenni, nem bajba keveredni, és ha esetleg ez mégsem sikerül, akkor el kell teleportálni. Ennyi. Nem annyira nehéz, mint amilyennek beállítjátok. Ha ebben az állítólagos kintben pedig ilyen rosszul mennek a dolgok, akkor nem kell visszamenni. Nyugodtan maradhattok itt ameddig csak akartok.
-Igen. Ez egy remek hely.
Sóhajtott a lány, és újra mosoly rajzolódott az arcára. A sárkány viszont félredöntötte egyik fülét, és gondolkodott.
-Több ezer évig? Olyan sokáig még én sem tudok tervezni. Addigra már biztosan elérem a legfelső fejlettségi szintet, és nagy harcos leszek. Eddig akivel találkoztam, azok mind emlékeztek rám. Persze tudom, hogy az emberek feledékenyebbek, mint mi… és több ezer év nagyon sok idő.
Legyint egyet a farkával, hiszen felesleges ilyen dolgokkal foglalkozni, amik még ennyire messze vannak.
-Majd meglátogatjuk őket sokszor, vagy küldünk nekik levelet. Akkor nem felejtenek el annyira sok idő múlva sem.
A lány kissé elszomorodik, de makacsul mosolyog. Nem fogja elmondani Timidusnak a kinti világ legnagyobb szörnyűségét, a halandóságot, amíg a sárkánynak nem kell vele szembesülnie. A fiú felé is int, és lassan megcsóválja a fejét, és kérlelő tekintettel néz rá. Reméli, hogy megérti, hogy ez nem az ő dolga. Nem szólhat bele.
-Ismerőssel? Mármint… olyannal akit nem itt ismertem meg?
Hevesen megrázza a fejét.
-Remélem, hogy nem. Új dolgokat felfedezni viszont tényleg lehet. Itt majdnem minden nagyon új, és állandóan változik. Együtt fedezzük fel a szinteket, az állatokat, az itt élő lakosokat. Mindent. Most például segítek egy fiúnak fantomok után kutatni, és persze minél több állatot megismerni, hogy bekerülhessenek a könyvbe. Felfedezni tényleg remek dolog.
És valóban látszik rajta, hogy szereti csinálni, beszélni azonban nem beszél többet. Túl jók most a dolgok ahhoz, hogy elrontsa valami óvatlanul kiejtett szóval.

by **Atoru** Szer. Május 21 2014, 20:06

Most mondanám, hogy megmondtam, de nem teszem. Timidus sajnos nem tudta, hogy az emberi életnek bizony határa is van, amikor megáll a ketyegőnk, és vele együtt a véráramlat és egyéb biológiai tevékenységeink, aminek a sora elég hosszú. De… Vajon elmondjam a sárkánynak? Esetleg ő is tudja, hogy bizony az emberek léte véges idejű és nem biztos, hogy megérjük a száz éves kort? Ha nem tudja, az bizony nagy fordulat lehetne a számára és számomra is. Hiszen neki is változna a véleménye, és én is tudnék olyat mondani, amit ő nem tud. De nem teszem. Nem tudom biztosan, hogy Shukaku kérlelő pillantása, esetleg más miatt döntök így, de nem mondom meg a sárkánynak. Ez Shukaku feladata lesz, hiszen ő tanítja Timidus-t meg sok mindenre – még ha ezt a sárkány nem is látja be. Azonban remélem Shu is tisztában van vele, hogy ezt a tényt előbb-utóbb tudnia kell a sárkánynak. De gondolom megvolt rá az indoka, hogy miért ne mondja el. Így csak kacsintok egyet a lány felé, azt sugallva, hogy Nyugi, nem mondom el. Remélem, hogy nem érti félre az üzenetem, és nem fog megrémülni. Esetleg azt, hogy én nem értettem félre az üzenetét. Viszont közben Timidus-nak is válaszolni kéne.
- Ebben igazad van, az Idebent jobb, mint az Odakint. És a levélírás sem rossz ötlet, talán majd válaszolni is fognak. Habár nektek ki nem válaszolna? – fejeztem be a mondanivalót. Tovább nem tárgyaltam a témát. Hogyha megígértem, hogy nem mondom el, akkor nem is érdemes feszegetni a témát. Pedig milyen szívesen fejtegettem volna a témát. Azonban hogyha Shukaku ezt szeretné, akkor nem állok az útjába. Közben viszont figyelek Shukaku-ra is. Örülök, hogy legalább egy kissé megtört a jég, és beszélni kezdet.. Amiről pedig beszélt, az eléggé érdekes volt.
- Fantomok? o.o – egy kissé meglepődve néztem rá. – Léteznek ilyenek Aincrad-ban? – kérdeztem rá, biztos, ami biztos. Ez nem kicsit meglepetés volt a számomra. Még szívesen rákérdeztem volna a többi dologra is, de most egyelőre ez az egy volt az, ami érdekel.

by **Shukaku** Csüt. Május 22 2014, 11:00

A sárkány újfent legyintett a farkával, bólintott és elvigyorodott.
-Tudom, hogy igazam van. Örülök, hogy beláttad. Okos vagy.
Persze a sárkány tudta jól, hogy ezeknek az egyértelmű dolgoknak a belátásához nem kellett sok ész, de az Atoruról szerzett eddigi tapasztalatai alapján úgy számította, hogy a fiú örülni fog a dicséretnek. És persze azért jócskán voltak olyanok is az emberek között, akik még arra sem voltak képesek, hogy belássák a tévedésüket, és elfogadják azt, ha valaki okosabb náluk, és meg tudja mondani, hogy mit tegyenek. Persze ők a saját kárukon tanultak, és Timidus türelmes volt, hiszen végtelen ideje volt arra, hogy megvárja amíg ezek az egyedek is belátják a tévedésüket.
-Nekünk csak azok nem válaszolnak, akik bunkók, vagy akik nem léteznek. Például az a Kayaba.
A lány elmosolyodott, és megvonta a vállát. Egyideig próbálkozott azzal, hogy elhitesse a sárkánnyal a kinti világot és Kayaba Akihikót, de már letett erről a tervéről. Ha Timidus nem hiszi el, és csak mesének gondolja, akkor minden joga meg van hozzá. Végtére is ő sem tudja elhinni a sárkánynak, hogy igazából nincs is kinti világ, csak ők álmodták össze. Pedig ő aztán igazán el szeretné hinni. Atoru kérdésére azonban mosolyogva, nyugodt hangon válaszolt.
-Igen. Léteznek. Igaz én csak egy fiút ismerek, aki idézőnek vallja magát, és képes ezeket a lényeket előhívni, de látni mindenki láthatja őket, csak nem mindenkivel állnak szóba, vagy mutatják meg magukat. Nekünk szerencsénk volt, mert pont összefutottunk az idézővel, amikor megjelent neki az egyik fantom, és segíthettünk abban, hogy elfogadja őt. Általában mitológiai lények alakjában jelennek meg. Én sem tudok róluk sokat, csak annyit, hogy elvileg az embereket segítik.

by **Atoru** Csüt. Május 22 2014, 20:13

Timidus válaszára egy kissé bugyuta vigyor terült szét az arcomon.
- Ugyan, nem vagyok okos. Jobban mondva… Igen, az talán vagyok… De nem egészen. – mondtam. Éljen a fogalmazó készségem! \o/ Most is úgy el tudtam magyarázni, hogy nem vagyok bölcs – ami fel sem merült – és az okosságom sem tekinthető okosságnak, csak egyszerűen van, amit be kell látni. Erre pedig a legtöbb ember képes. Viszont remélem, hogy Timidus megérti, habár ebben nem kételkedtem. A következő mondatán pedig elcsodálkoztam.
- Akkor… most Kayaba a bunkó, vagy a nem létezik kategória? – kérdeztem rá. Nem igazán értettem, hogy mire is gondolhat a sárkány. Kayaba az eddigiek alapján nem tekinthető bunkónak, legalább is ami a kicsi lány helyzetét illeti. Igaz, abból sem tudok sokat. Akkor viszont marad a második opció, hogy nem létezik. De ez pedig lehetetlen. A magazinokban számtalan képe jelent meg, és a hírek is… Igaz is, Timidus nem tud semmit a kinti világról. ._. Akkor viszont marad a kezdőnap, mint megdönthetetlen bizonyíték. Előbb viszont a válaszát kéne megvárnom, nem pedig ilyen dolgokon gondolkoznom. Közben viszont kaptam egy kisebb választ Shu-tól is, és csak ámultam. Fantomok… Nem mintha nem hinném el, de… Mekkora lenne, hogyha én is láthatnék egyet! *-* Vajon hogy nézne ki? Mint egy küklopsz? Esetleg medúza? Vagy egy gorgó? De az is lehet, hogy egy szfinx! *o* Az milyen jó lenne! Mindig tenne fel nekem jobbnál jobb kérdéseket. :bounce:Azonban egy mondatra felkaptam a fejem.
- Segítenek? Tehát itt állnak mellettünk is? Mint az őrangyalok? Surprised

– kérdezek rá. Ha igaz, amit a kislány mond, akkor lehet, hogy mindenkinek van egy fantomja. Az milyen jó lenne. Sőt, lehet, hogy igaz is! És most is beszélgetnek egymással a mi fantomjaink is.
– Mondd, Shukaku, szerinted nekünk is van fantomunk? És ha igen, akkor hogy nézhet ki? – mondtam ki a kérdéseket hangosan is. Talán Shu is hasonlóan gondolkodik ezekről a dolgokról, mint én. Nos, ez nem sokára kiderül.

by **Shukaku** Csüt. Május 22 2014, 22:00

-Döntsd már el.
A sárkány újra csak vihogott, és félrebiggyesztette a fülét.
-Shu sokat mesél erről a Kayabáról, meg levelet is küldözget neki, de ő sohasem válaszol. A megnyitóra én is emlékszem… valamennyire… Shu szerint még nagyon pici voltam. Viszont azt a túlélős műsort és ki tudták vetíteni, tehát az a Kayaba is könnyen lehetett csak egy film, ti meg komolyan vettétek, és ezzel támasztjátok alá a kinti világról való képzelgéseiteket. Tényleg érdekesek és viccesek, de teljesen logikátlanok.
-Timidus… azt hiszem ennyi elég lesz. Én sem próbállak meggyőzni téged a kinti világról, neked sem kell meggyőzni arról minket, hogy nincs.
-De jobb lenne, ha nem lenne. Ugye?
-Igen… nekem igen. De mások még a végén meg fognak rád haragudni, amiért ilyeneket mondasz.
-Akkor nem mondok. Értem.
-Köszönöm.
Mindketten egyetértően bólintottak. Nem volt sok vita köztük, mert általában hamar közös nevezőre tudtak jutni. Shu nem szólt bele azokba a dolgokba, amit Timidus ismert jobban, a sárkány pedig elfogadta, hogy az emberekhez egyelőre a lány konyít jobban, így megfogadta a rájuk vonatkozó tanácsit. Eddig mindig bevált ez a taktika. A fantomos kérdésre azonban Shu csak mosolyogva csóválta meg a fejét.
-Gilbert szerint nem mindenki mellett vannak, csak néhány ember mellett, akiket idézőnek választanak. Ugyanúgy, ahogy petje sem lehet mindenkinek, harci petje pedig kizárólag az idomároknak lehet. De… igen… ők ilyen őrangyal szerűségek.
-Sárkány.
-Rendben. Akkor őrsárkány. Azt nem tudom Atoru, hogy te is lehetsz-e idéző. Elvileg ők választanak ki minket, és nem fordítva. Ahogy az idomárok sem maguk döntenek arról, hogy milyen pet kelljen ki a tojásból. Az is lehet, hogy egyszer kiválasztanak. Nem tudom.

by **Atoru** Vas. Május 25 2014, 19:49

Egy halk sóhaj hagyta el a számat.
- Szerinted okos vagyok, de szerintem még nem eléggé. Röviden ennyi lenne, csak a fogalmazó készségemmel néha gondok vannak. – mondom a sárkánynak. És igen, úgy látszik mégsem fogalmaztam elég érthetően. Legközelebb előbb átgondolom magamban az egész mondandót, mielőtt megszólalnék, és nem lesznek ilyen gondok. A sárkány következő állításán pedig kissé elgondolkodtam. Tehát nem hiszi el, hogy Kayaba él… Akkor bizonyítsuk be! De hogyan… Láthatóan Timidus nem hisz a Kintben, szerinte csak a Bent létezik. Hm… Megvan!
- Timidus, és mi van akkor, hogyha Kayaba ennek a világnak a része? Persze nem mondom, volt egy ilyen nevű játékfejlesztő kint is, de az emberek minden bizonnyal már elkapták őt, mivel bezártak ide. Akkor viszont hogyan mehet a játék és tűnik fel újra meg újra? Mivel ebben a világban is létezik egy Kayaba. És az is lehet, hogy Shu leveleire is ezért nem tud válaszolni. – mondom Timidus-nak. Talán legalább abban meg tudom győzni, hogy a játékfejlesztő igenis létezik. De így is csak bizonyos határokon belül menne a meggyőzés. De majd szépen lassan haladunk előre. Közben pedig Shukakura mosolygok.
- Ugyan, engem nem zavar. Szerintem mindenki azt hisz és gondol, amit szeretne. De mások lehet, hogy nem így gondolják, tehát náluk tényleg vigyázni kell. – óvom intve én is a sárkányt. Én azonban nem értem, hogy mi gond származhat ebből az egészből. Ezt már döntsék el azok, akik felkapják ilyenre a vizet. Én mindenesetre nem szólok bele mások dolgaiba, legalábbis nem támadólag.
Az őrsárkányon csak mosolyogtam. Másik világ, másik kifejezések és megfelelők.
- Nem tudom Shukaku, én egyedül is elvagyok, habár érdekelne egy ilyen fantom… De főleg azoknak az embereknek kéne, akik bajban vannak, esetleg lelkileg összeroppantak. Szerencsére én ezen már túl vagyok, így már csak kíváncsiságból lesnék meg egyet vagy kettőt. – mondtam. Ennek a Gilbertnek lehet, hogy éppen emiatt kellenek a fantomok. Akkor pedig sok szerencsét a számára. Most pedig jöhet, a következő kérdésem.
- Shukaku, az előbb azt említetted, hogy azért fedezel fel, hogy bekerüljenek a könyvbe. Melyik könyvre gondolsz? – kérdeztem meg. Lehet, hogy csak én nem tudom, hogy melyik könyvről lehet szó, de mindenesetre eléggé sokat írtak eddig. Vagy talán egy mindenki által jól ismert könyvről van szó, mint a Biblia? De nem hinném, hogy abba irkálnának felfedezett állatokat. Talán nem sokára megtudom, hogy miről van szó.

by **Shukaku** Vas. Május 25 2014, 20:08

A sárkány újra csak legyint, és nem nagyon gondolkodik el a témán, hiszen egyértelmű a válasz.
-Persze, hogy nem vagy eléggé okos. Senki sem okos eléggé. Még én sem. Én is tanulhatok még, és lehetek még annál is okosabb, mint amilyen okos most vagyok. Semmi értelme nem lenne annak, ha megszerezhetnék mindent tudást. Amikor majd elérem a legnagyobb szintet, onnantól kezdve már csak a tudásom lehet magasabb, szóval azt is fejlesztgetni kell, nem csak a pontokat. Sokszor egy jó taktika vagy egy ügyes csel sokkal többet ér mint a szint vagy a pontkülönbség. Így tudtunk legyőzni magunknál sokkal nagyobb ellenfeleket is. Persze egy bizonyos szint után már ezzel sem győzhetünk, de több esélyünk van azoknál, mint akik csak a a saját erejükre hagyatkoznak. A másik pedig…
Fújt egyet, és megforgatta a szemeit. Nagyon untatták már ezek az ostoba és logikátlan képzelgések.
-Ha a ti állítólagos kinti világotoknak a része, akkor persze, hogy nem tud levelet írni, mert ugyanúgy nem létezik, mint az a kinti világ. Vagy annyira létezik, mint a levegő, hogy nem láthatjuk, nem tudjuk megfogni, de mégis van. Ezt is Shu mesélte… viszont a levegő legalább tud szelet csinálni, és akkor érezzük. Kayaba még sohasem fújkált engem. Ha meg ennek a világnak a része, akkor meg azért nem válaszol, mert bunkó. A játékos gondolataid pedig továbbra is értelmetlenek.
-Ne akard meggyőzni. Felesleges. Én is jobban örülnék, ha elhihetném, hogy nincs kinti világ. Talán majd egyszer…
-Majd csak elhiszed nekem egyszer. Egy idő után majd belátod, hogy tévedsz. Meg az összes ember is belátja, és akkor végre nem fognak olyan dolgok után vágyakozni, amik nincsenek is. Álomkelő szerint egyébként az emberek mellett egy másik embernek kellene ott lennie, amikor bajuk van. Persze ezt is ránk hagyják, meg a fantomokra.
~Még, hogy összetartó erő. Persze Alex…~
A lány egy picit elcsodálkozott a kérdésen, majd elővette és átnyújtotta Atonak a Bestiáriumot.
-Ebbe. Persze van egy olyan is, amit csak saját magamnak írok, és abba nem is szerkeszthet bele más.
Mivel a könyv átadása közben csak egyik kezével fogta a pecabotot, így kicsit nagyobbat kellett rántania rajta, de a kapás így is megvolt.

[halszálka]

by **Atoru** Vas. Jún. 01 2014, 20:24

A kissárkány szónoklatára csak bólogattam, hiszen ezekkel a dolgokkal én is tisztában voltam. Taktikával lehet győzni a túlerőit is, mint amikor a francia forradalmárok leverték a poroszokat, vagy éppen fordítva, az egyesült országok Waterloo-nál legyőzték Napóleont. Hiszen az is csak közhiedelem, hogy a nagy hadvezérrel a túlerő végzett. Dehogy, csak jobb taktikájuk volt. Meg ugyebár az az állítólagos szék, amibe beleült, hogy megtörje azt a tévhitet, hogy abban ülve még egy hadvezér sem nyert csatát. De ezzel még inkább megalapozta a babonát… Viszont most a harcmezőkről térjünk vissza folyópartra. Úgy tűnik, Timidus-t semmiképpen nem lehet meggyőzni arról, hogy tévhitben él. És az a gond, hogy logikusan alá tudja ezt támasztani. O.o Hogyha nem lettem volna kint, vagy ha egyszerűen törlődtek volna az emlékeim, én is irreális dolognak gondolnám az egészet. Pedig nagyon is valós.
- Rendben - rendben, nem nyaggatlak tovább ezzel a témával. – mondom lemondóan a sárkánynak. – Azonban Shukaku, a te állításoddal nem egészen értek egyet. Hiszen… ha nem létezett volna az a másik világ, vagy ha meg tudnánk oldani, hogy ne létezzen, akkor azzal egy részünket pusztítanánk el. Nem tudom, hogy veled mi történt odakint, de gondolj bele, hogy mi történne akkor, ha az a részed nem lenne. Én mindenesetre hiányolnám. Főleg a csodás tájakat, és a családom. – mondom a kislánynak. Az persze már mellékes, hogy a családom egy főt számlál összesen. Sőt, talán ő sincs. Azonban az emlékek, amik a többi után maradtak... Igen, azok felejthetetlenek. Mondjuk, a gondolj bele ötlet lehet, hogy nem volt a legjobb tanács, de próbálkozni kell. Viszont bele se merek gondolni, hogy mi történhetett a kislánnyal, amitől így látja a dolgokat. Biztos nehéz lehetett neki. De inkább ebbe bele sem gondolok, hisz a végén még ő érezné magát zavarban. Viszont most Timidus hozzáállására pedig rá tudok cáfolni… úgy-ahogy.
- Ez nem minden esetben igaz, Timidus. Amikor velem voltak problémák, akkor egy lány segített, és attól álltam talpra. Persze nem mondom, vannak olyanok, akik nem tudják egy másik játékosnak kiönteni a szívüket, és ilyenkor jöttök ti. Ti meghallgattok minden panaszt, és segítetek, amit mondjuk, lehet, hogy nem minden játékos tenne meg, kivéve, ha jó barátok. Hisz a barátok segítik egymást. – mondtam. Azonban a mondandóm végére rá kellett jönnöm, hogy ezzel semmit nem cáfoltam meg abból, amit Timidus állított. Maximum azt a változást fogja látni, hogy vannak kivételek, akiknek egy másik ember segített. De az is lehet, hogy nem úgy kéne hozzáállnom minden mondatához, hogy rá akarok cáfolni. Sőt, inkább nem kéne rácáfolnom a mondataira, hiszen csak pórul járok.
Shu válasza pedig a feljegyzésekre meglepett. Ez azt jelenti… hogy a Bestiáriumot mi, játékosok bővítjük? o.o
- Nem is tudtam… hogy a felfedezett állatokat játékosok írják be. Én eddig abban hitben éltem, hogy azt egy staff csoport mindig frissíti, ahogy megnyílnak a szintek. Akkor… akkor viszont le a kalappal, az eddigi munkád előtt. – mondtam a lánynak. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy az eddigi állatokat ő fedezte fel. Ezek után már azon sem csodálkoztam, hogy a kislánynak van egy külön, saját Bestiáriuma. Wow. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam elhinni, hogy vannak olyanok, akik ezt teszik. Viszont az ilyen embereket becsülni kell.

by Ajánlott tartalom