Kis Patak #4

Találkozás

„Ennyire nem kell befásulni csak mert elszálltál a poénkodással... Előfordul az.” „elszálltál a poénkodással” „poénkodással” „poénkodás”
Visszhangoztak Nox fejében Arata-kunja szavai. Nem akarta elhinni, hogy szerelme viccelődésnek hitte az ő őszinte érzéseit. Viszont annyira mégsem lepődött meg rajta, hiszen tudta, hogy az ő Tatsuya-kunja nem a komolyság mintaszobra. Ennek ellenére mégis szokatlan érzés járta át. Eddig nem igazán érzett ilyesmit, bár… amikor felébredt a hibernációból, akkor, minthogyha ilyesmit érzett volna.
Hagyta, hogy Arata-kunja játsszon az arcában, addig is azon gondolkozott, hogy mégis mi az, amit érez. Kisvártatva mosolyra húzza a száját, egy üres, de mégis kedvesnek mondható mosolyra. Rájött, hogy mit érzett. Szomorú, keser’ csalódottságot érzett, de miért is hitte volna, hogy Arata-kun ugyan úgy érez iránta? Hiszen a való életben sose volt bátorsága kimutatni felé a mélyről jövő érzéseit, csupán a felszínt mutatta, semmi mást, ezért is szeretett bele, mert az ő közelségében legalább érzett valamit, s addigi szürke élete színes volt, hogyha máskor nem is, legalább akkor, amikor vele volt.
Miután kimásztak a partra egy kendo mozdulattal a vízbe lendítette a horgát, és várt. Közben még mindig az arcán ült az üres, kedvesnek tűnő, illem diktálta mosoly. Nem szeretett hazudni, nem is tudott, de nem akarta, hogy Arata-kun is szomorú legyen, ezért ezt a hazugságnak nem számító etikai mosolyt vette fel.
Hogy mit keres itt? Egy kicsit hallgatott, nem tudta, hogy elmondja-e a teljes igazságot, vagy jobb lenne, hogyha csak egy részét mondaná el? Vett egy mély levegőt, jobb kezét ökölbe szorítva, behajlította.
- CHIRIO! – Ütöttem Arata-kunom felé, hogyha minden igaz, akkor elég váratlan voltam, és sikerült bordán öklöznöm. Úgy döntöttem, hogy az eltitkolt részletek helyett ez is megteszi, majd valamikor, talán elmondom neki, valamint azért is megérdemelte, mert az őszinte vallomásomat poénnak értette.
- Horgászni jöttem, hogy legyen mit elkészítenem ételnek. – Válaszoltam egy mély levegővétel után. – Bár sajnos az itteni főző tudásom közel sincs még ahhoz, amit a való életben birtokoltam. Te mennyire fejlesztetted fel a főzési jártasságodat?
Kicsit megmozgattam a horgászbotomat, hátha ezzel sikerül valami halat oda csalnom. Unalmas egy tevékenység volt a horgászat, de hát vízi kajához vagy így, vagy vétel útján lehet hozzá jutni. Mivel venni nem akartam, ezért kénytelen voltam ezzel az unalmas módszerrel bajlódnom.
- Mit szólnál, hogyha egy csapatot alkotnánk? Mivel a való életből is ismerjük egymást, biztos hatékonyabb lennénk, minthogyha az itteniekkel kezdenénk, aztán, hogyha újabb ismerősbe botlunk, akár őt is bevehetnénk. Bár sajnos én mg csak a 10. Szintig tudok feljönni, de hogyha lejössz, írhatnál üzenetet, és akkor együtt lóghatnánk. Az is jó lenne, hogyha néha-néha csak úgy lejönnénk ide és lógatnánk a botot. Mit szólsz? – Mosolyogtam a szerelmemre, ez a mosolyom őszinte és reménykedő volt. Reméltem, hogy bele megy abba, hogy a jövőben együtt legyünk, úgy érzem ez lesz az első lépés afelé, hogy megszerezhessem a szívét.

Találkozás

Nox elégedett arccal nyugtázta, hogy Arata megkapta a büntetését. Csupán egy biccentéssel illettem a földön fetrengő fiút, aztán a horgászatra próbált figyelni. Néhány pillanat múlva rájöttem, hogy ez unalmas, és így felmerült bennem a kérdés, hogy mégis mi végett fetrengett a földön, hiszen nem érzünk fájdalmat!
- Gomba. – Feleltem félvállról, mert még mindig nehezteltem rá. – Nem.
Azt halván, hogy a főzéssel nem foglalkozik, célomnak ki is tűzöm, hogy minél jobban kihúzzam ezt a jártasságomat, hogy majd minden finomságot főzhessek Arata-kunomnak. Odakint jól ment a főzés, jó lenne, hogyha idebent is menne, ezért is kezdtem gyakorolni a horgászás jártasságot, de ez valami nagyon unalmas! De Arata-kunomért bármit hajlandó vagyok kiállni! Még ezt az unalmas halszerző módszert is csak miatta tűröm, immár mosolyogva.
Olyan kis aranyos Tatsuya-kunom, ahogy a saját viccein elneveti magát, és így nem tud tovább beszélni rendesen, ezt is mindig nagyon szerettem benne. Vele együtt nevetek. És még életteliben nevetek, mikor kijelentette, hogy igen, örömmel találkozna velem, innen meg is tudtam, hogy szeret is engem.
- Kapás! – Mondtam felé nevetve, bár azt akartam mondani Neki, hogy rendben, de nem megmozdult a botom? Oda nézek és tényleg! Valami a botomra akadt! – Kapásom van! – Ugrottam is boldogan a levegőbe, és ahogy leértem a földre rántottam is egy nagyot a boton, mire az a zsákmányát széles ívben ki repítette hozzám. Ez a zsákmány meg nem volt más, mint egy… halszálka… Keserű mosoly húzódott az arcomra… De azonnal vidám lett, ahogy láttam, hogy Kedvesemnek is kapása volt!
- Mit fogtál ki? – Kérdeztem csillogó szemekkel, hátha Ő valami sokkal-sokkal szebb dolgot fogott magának, mint én.
Sajnos nem volt időnk túl sokáig örömködni a fogásainkon, mert Arata-kunom valami üzenetet kapott, és sürgősen mennie kellett.
- Ugye nem valami nőstény róka írt neked, mutasd az üzenetet! – Ugrottam mögé, és másztam a nyakába, hogy meg próbáljam elolvasni az üzenetet.
- És hogyha trap? – Lökdöstem a kezét lefelé, hogy ne takarja el az üzenetet, mert lehet, hogy fiú a neve, de emlékeztem én arra, hogy az első napon nem egy lányruhás alak fiúvá változott… És nem akartam, hogy egy ilyen aljas nőstényróka karmaiba kerüljön az én egyetlen Tatsuya-kunom.
- Rendben, szia. – Még búcsú puszit is nyomtam az arcára, de le nem szálltam a nyakából, mire szokásához híven elviccelte a helyzetet, bár elég csattanósra sikerült a poénja, mert a fényeffekt után a földre huppantam.
Nox egy mélyet sóhajtott, leporolta önmagát és a horgászbotját összeszedve elindult a szint kapuja felé. Már nem volt kedve, főleg egyedül, Arata-kunja utáni hiánnyal a szafariban maradnia.

A hideg víz kitisztította a fejemet. Marha egy mázli, hogy itt bent a drogok és egyéb mérgek általában elég rövid hatóidővel rendelkeznek. Ez aztán gomba volt a javából. Ki is mászok gyorsan, hogy keressek még párat vésztartalékra, meg viccelődésre, de sajnos nem találok. Ejnyemár…
Noxra visszatérve furcsa volt. Na~gyon furcsa. Megette volna az összes többi gombát? A kapásra viszont odafigyeltem. Ez valami nagy lesz, nagyon odavágja magát. Még szurkolok is neki látványosan, bár szavakkal minek bíztassam, haverok vagyunk nem egy szerelmespár. Amikor végre sikerül kihúznia egy szálka lóg a végén. Savanyú pofát vágok.
-Nah, ezért utálatos a játékokban horgászni, mekkora hűhót csap a rendszer egy szálka miatt… De lesz ez még jobb is Nox, hajrá!
Veregetem vállon barátian. Ekkor ránt be az én botom is. Nana, nem az a bot, haverra nem gerjedünk, más célozható egyén meg nincs a közelben, szóval csak a horgászbot lehet az. Hát ez tök normális… Egy Ponty.
-Így kell ezt csinálni! Szép munka volt Nox, és…
Ránézek a csipogó jelre. Üzenet. Meg is nyitom, hogy ki a halál zavar már megint. Egy hangos „HE?” –vel válaszolok a nőstény rókára, s eltakarom az üzenetet, nem épp olyasmi, amit látnia kellene.
-Nézd már meg a nevet, Gézu. Milyen név ez amúgy is? Meg, hogy ugye nem nőstény róka… fogadjunk betankoltál abból a gombából. Noh, mindegy… Trap a halál, ha mégis az, akkor sem fogok túl rosszul járni, szóval inkább legyen az. Semmint tényleg egy ilyen nevű férfi. Noh, de megyek…
Hatalmasat sóhajtottam a puszijára. Ez totál offos, najó a puszi még elmegy, de remélem kifogy ebből a baromságból, bár a passzív énje kicsit nehezebben viselhető. Talán még sem annyira rossz, hogy elszállt a maradék akármi is, ami ép eszénél tartotta. Miután nem enged el, nem maradt más választásom, mint a teleport kristályom elővenni, és egy „Cső” keretében eltűnni. A teleportplázában gyorsan kiválasztottam a magasabb szintet, mielőtt utánam jön, és a végén nem enged fel, mert nem tud velem jönni.
Ahogy elindultam a célom felé kicsit elgondolkodtam, de hát baj nem lehet belőle. Védett terület, meg csak egy egyenes úton kell végig mennem, hogy odaérjek ahhoz a magas templomhoz. Azonban amire nem számítottam, hogy totálisan eltévedtem. Ahogy körbenéztem a házak fölött sehol nem láttam a tornyot.
-Mi a jó isten…
Kommentáltam a dolgot. A város másik végéből nem lehetett csak látni azt a tornyot, hogy a jó istenbe keveredtem ide…