Kis Patak #4

- Na ugye. \^o^/ Akkor ez a hobbiв? Ezekszerint még hasznot is hoz, kellemest a hasznossal.

Elkezdett kérdezgetni az általam említett jégmadárról. Kényesen kerüli a választ a kinti dolgokkal kapcsolatos kérdésekre…nem fogom erőltetni, beszéljünk arról akkor amiről szeretne.

-Igen. Leginkább egy főnixhez hasonlított, csak jégben. A tojásokban gondolom a kicsinyei voltak, nem törtük meg őket. Egyedi szörny volt, egy gyengébb szintfőnök. –Timidusnak megtetszett az általam használt szó, majd azt is ecseteli, milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy nem tudunk repülni, és unalmas módszert kell használunk. Be is mutatja mire gondolt, csukást ugrott a vízbe a felszín alatt űzte a halakat. A rendszer érvényes, elégg ott is csak hozzáérni, ha úgy kezeli mint a vadászatot.- Szerinted ha utánavetném magam, belefulladok a vízbe? Szívesen kipróbálnám ezt a módszert..remélem cápával nem találkozom a víz alatt. Halat sem ettem még, de ha most azt fogtam, elkészítem valahogy. Nem mintha lenne főzés jártasságom. Neked van?
Elkezdett a mobról faggatózni amit láttam. Tényleg érdekli a téma, akkor meséljünk neki róla. \^o^/

-Nem, nem sárkány volt. Legalábbis nem hiszem. A neve Carla volt, a jég űrnője. Jól mondod, miniboss volt. Igen, az egyik kazamatában mi is fedeztünk fel egy új fajt, Jéggólemet...vagy valami ilyesmi volt, nem emlékszem már pontosan, bocsi. A ritka fajok közzé tartozott, ha jól tudom.

Végreee. \^o^/ Megtaláltam a témát, ami érdekli és amiről hajlandó is bőven beszélni. Ennek nagyon örülök, remélem ő is jól fog szórakozni mostantól. Bár lehet eddig is tette, csak nem mutatta ki...ki tudja.

-Te legalább már megtaláltad. Én még egyenlőre erősen keresem, ezért is szeretnék kipróbálgatni dolgokat. Eddig próbáltam már a vadászatot, az tényleg izgalmasabb és érdekesebb. Tehát Carla. A szárnyai ránézésre jégből voltak, bunda fedte, ha jól emlékszem. Na várj, megmutatom a papíron, hogy hogyan képzeltem –közelebb megyek és az ujjaimmal húzom a körvonalait, miközben megpróbálom felidézni emlékeimből. Feltűnt hogy tegez, ezt meg is említem neki. – Mégis csak megy a tegeződés, örülök neki. Hát...Aisu velem szemben kicsit ingerült volt. Konkrétan rámdőlt egy székkel, meg az idomárjával. Carla pontjaira nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy tizet sebzett támadásonként. Két fázisa volt. Az elsőben, egyre hidegebb levegőt kevert, de ez lehetett a barlang adottsága is, ahol voltunk. Egy idő után annyira hideg lett, hogy sebzést okozott, ami folyamatosan nőtt. Második fázishoz nem igazán volt szerencsém, nem sok időt volt benne, gyorsan kivégeztük. A tojások mozgolódni kezdtek, valamint megnőtt a madár Carla, ennyi rémlik belőle. Megvárom míg Timidus visszajön, megkérdezem tőle milyen ötletnek tartja, hogy utána menjek. A sebességemmel lesznek bajok, de szórakozásnak jó lesz.

Nagyon zavarbajött a lány, arra a gondolatra, hogy levetkőzöm és elkezdek majd fürdeni. Még el is pirult.

-Ne félj, levetkőzni nem fogok. Jó lesz nekem ruhával együtt. Hiába is leskelődnél, nem látnál semmit. Nem kell megígérned. Miért ne lenne jó ötlet? Ha már a fulladás szélén vagyok, feljövök, ha fel tudok. A rendszer pedig nem hiszem hogy annyi miatt, hogy a vízben tartókozdom, halnak, vagy mobnak fog e számolni. Legalábbis remélem...Ha pedig a tárgylistádra kerülök légyszíves engedj szabadon. –nevetek én is, ám jókedvűen. Őt kicsit zavarja a szituáció, úgy látom.

-Megtaláltam?
Elgondolkodik egy pillanatra, majd elmosolyodva bólint rá.
-Igaz, de… kicsit mégsem. Azt hiszem már valahol eleve azért jöttem ide, hogy megfigyelhessem azállatkákat. Egyelőre még veszélytelen, főéeg az első szinten, és a Bestirárium szerint még mindig van pár olyan pet és mob, akikkel nem találkoztam. Van még dolgom bőven, és sok rajz is lesz a füzetemben szerencsére.
-Csak a vadászatot próbáltad ki? Vannak annál sokkal érdekesebbek is.
Dugja ki a fejét Timidus a patak vizéből, aki eddig észrevétlenül –legalább is Shu nem mutatta, hogy észrevette volna- figyelte a beszélgetést, csak kis füleit kidugva. Szájából egy nagyobb fésűkagylót dob a lány elé, mutatván fáradalmainak gyülölcsét.
-Te ki tudod az ilyet nyitni?
-Szia Timi! Óh, kagyló! Ügyes vagy nagyon!
-Tudom. Ki tudod nyitni?
-Hát… megpróbálhatom…
Előkerül a kezdő idomár kés, és Shu egy ideig ügyködik a kagyló hélyának felnyitásával. Azzal, hogy Timidus nem csak megérintette a zsákmányt, hanem ki is halászta, már nem lehetett visszaengedni, így a lány inkább felhasználja a húsát, hogy ne vesszen kárba.
-Nagyon szép díszt lehet készíteni a héjából, a húsa pedig nagyon finom. Azt elteszem későbbre, a többit pedig kitesszük valahova.
-Oké-oké! De akkor nem ehetem meg most?
-Tudod mit? Edd meg, te fogtad.
És már elő is kerül a tálka, ami időközben kissé nagyobb lett, ahogy Timidus is nőtt, és Shu bele is helyezi a kagyló húsát, aminek azonnal neki is lát a sárkány.
-Még szerencse, hogy az ilyen dolgok nem pixeleződnek el. Kiteszem majd otthon a polcra.
-Mhmm.
Fűzi hozzá a sárkány teleszájjal. A kis húsdarab nem tart neki sokáig, így hamarosan már folytatja is a kérdéseit.
-Szóval csak vadásztál? Mi mást csináltál még?
A lány egy ideig jegyzetel, azonban amikor Lancer az ujjával kezd mutogatni, egyszerűen a kezébe nyom egy üres rajzlapot és egy ceruzát. természetesen nem a sárkányosat.
-Rajzold le kérlek, hogy hogyan nézett ki, és akkor megpróbálom lemásolni.
A ruhás válaszra ismét csak elneveti magát, bár már annyira nem kínos a nevetés.
-Úgy gondoltam, hogy csak addig fordulok el, amíg kicseréled a páncélt fürdőruhára… ha úszni akarsz, akkor gondolom van nálad. Úszás jártasság az nincs… gondolom a gyorsasággal számolja ki, Timidus viszont csak lebukik és följön, mintha repülne. Nem tudom, hogy neked mennyi esélyed lesz így halat fogni. A tegezés pedig…
Egy kicsit elpirul, de inkább úgy tesz, mintha lazábbra venni a fonalat, és megvonja a vállát.
-Azt hiszem szabad. És… ahogy látom nem zavar. Kedves vagy velünk… köszönjük.
-Yap!

/kagyló/

- Később majd megvéd Timidus, én, vagy a barátaid, nincs mitől félni. \^o^/ -nyugtatom meg, anélkül hogy tudnám mégis milyen szintű lenne. Lehet magasabb szinten van mint én. – Szerintem is sok izgalmat tartogat még ez a világ. Ha tudsz valami, avass be –kacsintok rá, és folytatom. Meg sem lepett a sárkány váratlan feltűnése. Lehet hallgatózott is, nem zavar.- Timidus, szerinted érdemes megpróbálnom úgy halászni ahogyan te? Búvárkodni a víz alatt picit. Úgy tényleg izgalmasnak tűnik. ^o^/

Jóízüen és mosolyogva nézem ahogyan a páros felnyitja a kagylót és Timidus elkezd falatozni.

-Jó étvágyat. Igen, tényleg szép lehet egy olyan kagylódísz, bár még nem láttam senkinél. Csak otthon volt sok embernk, ugye említettem tengerpart mellett éltem. Talán túl sok is volt az ilyenből. Igen Timidus, meg amiket az előbb említettem. Most ezt a búvárkodást szeretném kipróbálni...remélem jó lesz. \^o^/

Shukaku fog és kezembe nyom egy lapot a mutogatásom után, rajzoljam le én...rossz ötlet.

-Nem vagyok túlságosan művész alkat, nem biztos hogy ez a legjobb ötlet..de azért megpróbálom. –megfogom a ceruzát és rajzolni kezdek. Nem is tettem mióta a játékban vagyok. Sőt, már azelőtt sem, elég régóta. Azért megpróbálom lefirkantani, ahogyan láttam. Remélem felismeri majd belőle és letudja másolni helyesen. Visszaadom neki. – Tessék, ennyi tellett tőlem.
Innen már meglesz?

Kicsit félreértettem amit mondott...na jó, talán nagyon. De legalább emiatt is kuncog.

- Oh, félreértettük egymást. Fürdőruha nem kell, mondom jó lesz a mostani öltözetemben, majd kiszárad, szép idő van. Egy próbát a halak ellen is megér a dolog. A tegezésre pedig már az elején is mondtam ám, hogy nem zavar. Nincs mit, ti is azok vagytok velem, magától értetődő hogy akkor én is az leszek. \^o^/

-A nagyobb szintek erősebb és veszélyesebb mobjaitól. Nincs mit, de én inkább tényleg nem kérek...majd máskor. Ha most van először ilyen a kezedben, vagy szerzed, nem csodálom, hogy tetszik. Dísznek nagyon szép, főleg falakra, meg ilyen helyekre.

Nem szólta le a rajzomat...pedig könnyen megtehette volna, nem volt mestermű, mint már mondtam. Kedves.

-Nincs mit, kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle. Nem ismerem a Chant, akiről beszélsz sajnos, de szívesen megismerném. Tudunk úszni, bár nem olyan gyorsan, mint egyes fajok. Legalábbis a valóságban. Itt gondolom a gyorsaságra osztott pontoktól függ, vagy passz. Mindjárt kiderül. Ki is próbálom, hátha. Szerencsém lesz. ^o^/

Látom, hogy Timidus is arra vár, vessem magam a vízbe, ha már egyszer ajánlottam. Mivel nem messze voltam a parttól, elég volt egy ugrás és máris érzem bőrömön a víz kellemes simogatását. A csobbanás zaja sem volt túlságosan halk, ebből is éreztem sikerült a manőver. Kinyitottam a szemem a víz alatt, és akár a való világban, itt is megpróbáltam az úszást. Sikerült, a tengerpart melleti felnövésem eléggé segített a dologban, és a gyorsaságra osztott pontjaimnak hála, nem is voltam olyan lassú mint képzeltem. Éreztem van elég levegőm, hogy a tó aljára merülve elérjem az ott megcsillanó rákot. Szerencsére a parttól nem távol értem a tóhoz, nem volt annyira mély. Megfogtam a rákot és úsztam is felfelé, hogy kitartson a levegőm. Légszomjasan kidugom a fejem a vízszint fölé és nagy örömmel emelem fel a kezem, benne a rákkal. Hát nem hal...nem mozog annyira...de csak sikerült fognom valamit.
Rák

Kijöttünk a vízből. Ahogyan figyeltem Timidust, kissé önelégülten tette ezt, megcsillantva a napfényben tollait. Szép volt, nem tagadhatom le, de a lányok még mindig jobban bejönnek mint a sárkányok. Tényleg...Timidus vajon hím vagy nőstény? Illetlenség lenne rákérdezni, lehet már említették is, de ennek ellenére sem maradt meg sehogyan a fejemben. Remélem a következő szavaikból kivehetem majd, ez most eléggé kíváncsivá tett. Miután kiértünk a partra megdícsért. Oh...erre nem számítottam tőle, azok alapján, ahogyan eddig megismertem. A ruhám természetesen tiszta víz, de tíz percen belül kiszárad magától, ahogyan a rendszert ismerem. Legutóbb mikor a szökőkútban landoltam legalábbis ennyi időbe telt a dolog.

-Köszönöm. Szeretni szeretem a rákot, legalábbis kint szerettem. Itt bent nem tudom ugyanolyan e az íze mint kint. – Shukaku eléggé félénken megemlítette, hogy nem muszáj megennünk és megölnünk a rákot, hanem vissza is engedhetem, hogy vígon úszkáljon. Értem a célzást, örülne ha ezt tenném. Megértem még, hogy sajnálja az ilyen kis állatokat, sok fiatal átesik ezen. Bizonyos fokig még máig is sajnálom, a levágandó haszonállatokat...még szép, hogy eleget teszek a „kérésének”. Megsimogatom picit a rák fejét és visszaengedem a vízbe. – Bocsi Timidus, ezt már nem eszed meg. Majd legközelebb.

Elment az idő, lassan inkább délután lesz, mint délelőtt. Lehet hazakellene indulnom? Nem egésznaposra terveztem a dolgot. Akár rossznéven is vehetik, ha sokáig feltartom őket. Bár nem úgy tűnik mintha nem barátkoztak volna meg a dologgal, hogy mi itt most beszélgetünk. Shukaku elkezdett tegezni. Lehet már barátnak számítok? Nem hinném, ez „csak” tegezés. Később kiderül.

/sünhal/

Hiúság. Ez a szó jutott leginkább eszembe most Timidusról, akinek amikor feltűnt, hogy nézem, mégtovább csillogtatta magát. Figyelem Shukaku reakcióját arra, hogy visszadobtam a rákot a vízbe, de semmit nem vélek felfedezni az acán. Lehet nem is ezért mondta, csak szimplán tájékoztatni akart? Utólag mindegy, főleg hogy én is örömmel figyeltem a rákocskát, ameddig csak látni lehetett. Mosolyogva figyelem ahogyan megvitatják maguk között halásszanak e még, vagy mit kezdjenek a kifogott hallal. Ahogy elnézem Timidusnak feneketlen gyomra van, megenne mindent, akár még egy követ is, ha tudja róla, hogy finom. Újra hallottam Chan nevét. Nagyon szerethetik egymást, ha ennyit emlegeti, és pozitívan.

-Shukakunak igaza van, tényleg mérgező lehet az a hal, vigyázzatok vele. Ha nem titok, mit szeretnétek főzni, hogy csak a kiválasztott alapanyagok kellenek bele? -kérdezek rá, remélem nem veszik pofátlanságnak. Az viszot már meglepett, hogy Shukaku elkezdett összepakolni. Lehet nagyon hirtelen merültem a gondolataimba az előbb és hallgattam el? Ebből következtethetett arra, hogy meguntam őket és én is mennék, csak nem akarok illetlenséget csinálni, és otthagyni őket. Igazából reméltem, hogy valamit mesél, vagy mond magától, az előbbiek örömére, de már látom, nem ilyen fából faragták. Ha beszéltetem, beszélgetni fog velem kedvesen, de ha nem, akkor nem. Nem fogom elengedni. – Siettek valahová, vagy fertartalak benneteket, hogy készülődtök elmenni? Mert én még szívesen maradok és beszélgetek veletek. Ha viszont menni szeretnétek, haza is kísérlek benneteket szívesen. –ajánlom fel, és azért remélem, hogy sikerült maradásra bírnom őket. Vagy ha nem, akkor legalább azt elfogadják, hogy hazakísérjem őket.

-Áh, ezt ismerem. Japánul nagy valószínűséggel nem ismertem volna fel a nevét. Így viszont ismerem, én is nagyon szeretem. Szeretem általában a tengeri herkentyűket is, halak, ilyesmiket. Érdekes, annak ellenére sem untam meg ezeket, hogy tengerparton éltem és sokat ettem. Ha majd lesz alapanyagom, szólok, és ha szépen kérem remélem nekem is megfőzöd. Jó étvágyat előre nektek, majd ha fogyasztjátok, tényleg finom étel. Chant pedig üdvözlöm, annak ellenére, hogy nem ismerem. ^o^/ -Hát igen...mindenkit üdvözölni szoktam. Ez is egy szokásom. Majdnem az összes ember elfelejti átadni annak akinek kértem. Az esetek felében pedig még csak nem is ismerem ezeket az embereket. Ergó lényegtelen átadják e az üdvözlést. Én azért mindig elmondom, ahányszor csak egy idegen nevet említenek. Ha netán ellenségem lenne az illető, vagy haragudnék rá, akkor is.
Amit ezután mondott, az nagyon szaggatottra sikeredett, mintha félne. Félénk lány lehet, csak egy egyszerű beszélgetésre kérem.
- Nem azért hallgattam el, mert menni szeretnék. Azt hittem neked is van mondandód, vagy mesélnél valamit, azért vártam. Ne légy ennyire feszéjezett, beszélgessünk nyugodtan tovább, ahogy eddig is tettük. Rendben, akkor nem kísérlek haza, nincs mit. Apropó, hogy áll a rajz az én firkálmányom után Carláról? Ha jól emlékszem elkezted, mielőtt a vízbe csobbantam volna.

Időközben kiszáradt a ruhám. Talán újra bekellene ugrani egy vizi élőlényért, hogy legyen mit enni? Nem lenne jó, főleg nem Shukaku előtt, elszomorodna, ha úgy jönnnék ki, hogy a kezembe van valami. Hazudni viszont nem szeretnék azzal, hogy a víz alatt elrakom és azt mondom kint, nincs kapás. Majd maximum fogok valamit, ha már elmentek.

-Nincs semmi gond. –elpirult. Egészen cuki így. Természetesen úgy cuki mint egy kislány, aki lehetne például a kistestvérem, vagy ilyesmi, nem úgy mint egy nő. Érzem rajta, hogy csak magára erőlteti az angolt. – Igen, angolul is beszélünk. Nagyon kevés olyan ír van, aki nem tud angolul. De ezenfelül van ír nyelv, ami a sajátunk. Szeretem is természetesen, ez mint az anyanyelvem a kedvencem. Te pedig szépen beszéled az angolt, ügyes vagy hogy így megtanultad, ilyen fiatalon. Kristályírás? Véletlenül nincs  szükséged növénybeszállítóra? Gyűjtöm őket és nem nagyon tudom hová rakni őket, hisz emellett érclátó is vagyok. Bizony hogy gondolom. \^o^/ Chant még mindig nem ismerem, így főzés terén sem tudom igénybe venni a szolgáltatásait. Nem hiszem, hogy annyira jobban főzne mint te...nem csak a rárakott pontoktól lesz finom az étel. Kell bele a szeretet. Szendvicset se nagyon szoktam készíteni magamnak, nem bízok az ilyesféle tudományaimban.

Kicsit meglepődtem mikor előhúzta a két szendvicset. Ez kedves, hogy megkínál.

-Köszönöm szépen. Rég ettem igazi játékos által készített ételt. –megkóstolom és mosolyra húzom a számat. – Nagyon finom. Jó étvágyat.

Mialatt ő beszél, én elfogyasztom a szendvicset, amivel megkínált.

- Köszönöm újra a szendvicset.  Senki nem akadályoz meg ebben. Sok az idomár és nem hiszem hogy az összes ilyen ügyesen tud főzni és ennyire gondját viselné a társuknak. Sok szerencsét hozzá előre, ha nekem lesz kisállatom, biztos tőled fogok vásárolni. ^o^/ - bíztatom, miközben rámosolygok. Elővette a rajzot és felém tartotta, hogy láthassam. – Nagyon szép a vonalak alapján is. Rendben, köszönöm a lehetőséget. ^o^/ -Timidus közelebb jön hozzám és nyújtja felém a táskát, hogy kiszolgálhassam magam. Újra felidézem emlékeimben Carlát és elkezdem színezni a saját rajzomon úgy, ahogyan emlékszem. Közben felfigyelek Timidus érdekes hangjaira. Mintha egy macska dorombolna, de azért mégis másképpen. Mindenesetre kellemes érzés. Lehet szeretetet fejez ez ki nála? Kitudja. Miután befejeztem visszaadom neki a füzetet és sorban visszarakosgatom a táskába is a színeseket.- Na, szerinted nézhet ki így madár, nem rontottam el?

Nem egészen értettem a kérdését mire értette. Talán a beszélgetésre?

Mindegy, hisz én most csak olyan dolgokról tudok ami jó. Tehát természetes, hogy igent mondok.

- De még mennyire, jól csinálod ám. \^o^/

-Nincs mit. – látom rajta, hogy nagyon gondolkodik.Talán az ajánlatomon, talán máson, nem tudhatom. Azt azonban igen, hogy sok dolog múlhat most azon, hogy mire jut. Viszont gondolkozás közben büszkén mosolyog. Mint aki örül anank, hogy elért egy célt, vagy sikerült összehoznia valamit. A válasz már nem tetszett annyira, mint a mosolya. Az oka végülis érthető, de ami mégjobb: megoldható!- Nos, ezen könnyen segíthetünk. Kérdezz BÁRMIT –kiemelem a szót- és én válaszolok. A szintem és a céhem érdekel? 10. Szint kiképzőtiszttel, a céh neve pedig Anarchisták. Ne tévesszen meg a neve, arra kérlek. Kérsz listát a felszerelésemről? –kezem már int is, hogy lehívjam a menüt és felsoroljam neki.- Az is lehet, félreérted az ajánlatom. Mindössze annyit ajánlottam, hogy időnként hozok neked növényeket és neked adom. Hogy fizetsz érte, vagy nem, vagy kristályt adsz e érte, az már mellékes. Ezzel is segítenék az üzletben. És miért ne tenném? Amúgy se nagyon tudnám hová rakni őket. Vagy cserébe azt is kérhetem, hogy főzz nekem finomakat. \^o^/ A boltokban egy kész vagyon lenne az ilyenek ára...és nem is annyira finomak. Hát..azért eléggé furán nézne ki ha minden tolla más színben pompázna...szóval bizonyos fokig elronthatom.

A lány újra összezavarodottnak tűnt. Pedig az előbb már olyan vidám és felszabadult volt. Rákérdezek az okára.

-Valami rosszat mondtam, hog ilyen összezavarodottnak és feszéjezettnek tűnsz? Az előbb...hogy is mondjam. Jobb volt a kedved és felszabadultabb voltál. Most pedig nagyon megváltozott ránézésre a hozzáállásod. Eszedbe ne jusson bocsánatot kérni érte. Mindössze érdekel mitől, vagy miért történt ez.

Félszemmel látom Shukaku reakcióját a „kitárulkozásomra”, de nem tud zavarni. Gondolom óvatlannak gondol...gondoljon csak, most legkevésbé sem érdekel.

-Igen, nem rég alakult a céh. Még csak hárman vagyunk benne, velem együtt. Szívesen körbevezethetlek majd a céhházban, ha érdekel.Akkor majd találomra rajzolok egyet és leteszteltjük hátha a száz szint valamelyikén megtalálható.

Talán hiba volt hadarnom és felindulásból beszélnem,lehet megrémítettem vele. A hangomat szerencsére nem emeltem fel. Nincs is rá szükség és nem is fogom. Egyszerűen nem értem meg a lányt. Most jön a monológjának érdekes része. Felsorolt sok sok nevet, amiből csak egyvalakit ismerek és beszélt a korról is. Várjunk csak...hogy mit csinált vele Danee..? Erre még rákérdezek nála...Normális hangerővel és lassan, kimért mondatokban válaszolok neki.

- Amiért elmúltam húsz, nem ülhetek le hozzád beszélgetni? Szerintem nincs semmi probléma azzal, ha valaki egy nála idősebbel beszélget, vagy fordítva. Velem is volt régebben így. Nem szeretem ha a kor határozza meg a dolgokat. Azért mesélek el mindent, mert ha nem adok bizalmat, nem is kaphatok. Ha nem mondom el neked a dolgaimat, nem várhatom, hogy te is megtedd velem szemben, vagy esetleg elfogadj beszállítónak. Nem ismerem ezeket az embereket, csak Daneet, így nem tudhatom melyikük miért tette azt amit...de ezekből nekem mindenki kedvesnek és jónak tűnik. Miért nem jó? Miért fura? Az lenne a normális ha mindenki bunkó lenne és nem lennének veled kedvesek?

Mosolyra húzom a számat. Meg van az a kérdés, ami összefoglalja az egészet. Erősen kihangsúlyozva teszem fel:

-Mondd csak...miért tudod és miért akarod ilyen nehezen elfogadni, hogy vannak jó emberek...és legfőképpen miért nem jó ez neked így?

Remélem nem beszéltem túl durván és hogy nem rémítettem meg, vagy zavartam össze...nem szeretném elrontani az eddig elért eredményeimet vele.

- Írjuk meg a saját mesénket, hátha a program abból is valóraváltja az állatokat és lényeget. Igen, főleg akkor lenne vicces, ha valami érdekes állatot rajzolnánk..-inkább nem hozok fel neki példákat, nehogy megbántsam, de lett egy-két beteg ötletem...kétfejű delfin...inkább hagyjuk.

Újra a feketeleves következik Shukaku számára, válaszolni arra, amit a bizalomról, barátságról és ilyenekről mondtam. Nem mondhatomneki, hogy hagyjuk a témát, ha már elkezdtük, fejezzük be. Az előbbi hangnememben folytatom.

- Csak rossz emberekkel voltál összezárva...túl sok rossz emberrel. Ettől függetlenül még nem mindenki ilyen. Végül is nem csak azért. Jó volt beszélgetni, meg elmondani ezeket. Annyira már megbízok bennetek, hogy elhigyjem nem fogtok megölni csak azért mert tudjátok a felszereléseimet...ami azt illeti nem olya nagy kincs egyikük sem, hogy megérje a „fogás”. Kevesek is vagytok. Nos, akkor mi kell ahhoz, hogy megbízz bennem? Ha idő, az sem probléma, megtudom érteni...majd idővel. De kezdésnek jó ez is, nem? Mindenesetre a beszállításos dologban már megegyezhetünk. Légyszíves jelölt be a boltodat nekem a térképen, szívesen meglátogatlak, ha lesznek majd növényeim. Bár ami azt illeti nem csak akkor, szívesen megyek beszélgetni bármikor máskor is. Danee..? Ne nézzetek rám csúnyán...de ő a céhvezérem.

Eleresztek Shukaku felé egy kínos mosolyt. Lehet nem volt a legjobb ötlet megosztani ezt velük...Azon a téren, meg hogy melyikük fura, nem nyilvánítok véleményt. Amit most mondok azzal sem tehet mást a lányt, maximum elhiszi...remélem ez fog történni.

-Természetes, hogy itt is vannak gonosz emberek...mindenhol megakad a féreg...Mert ilyen a természetük, vagy a természetem. Lehet van köztük olyan, amelyiket csak hasznot akar belőle, ilyen is akad. De a legtöbb szimplán csak szeretne a barátod lenni...ahogyan én is. És megsúgom: akkor is így viselkednék veled, ha húsz éves valódban állnál itt. –igaz, más szemmel tekintenék rád...de nem olyan értelemben mint hinnéd.

-Oh, én is veletek tarthatok ott? ^o^/ -Kayabának...? Levelezni szoktak Kayabával...?- Mondd..szoktatok beszélgetni Kayabával, hogy elküldöd neki? –kissé elcsodálkozom ezen. Nem negatív értelemben. Kevés játékost ismerek, ez lehet normális is...de a legtöbben szidják amiért bezárt ide minket.Ezen kívül pedig lehetőséget sem tudok arra, hogy levelet küldjün neki. Maximum trágár leveleket tudok elképzelni neki, amikre gondolom nem válaszol...vagy rászabadít egy bosst a játékosra. Kitudja mire képes.

Timidus egyetértett azzal amit mondtam. Pontosabban elecsetelte milyen sok lehetőségük lenne nekem bajt, kárt okozni.

-Honnan tudod, hogy nincs B tervem, amit előttetek sem fedtem fel, Timidus? Mindenesetre azért köszönöm a bíztatást, jólesik –nevetek rá. Fura módban bíztat az szent, de értem a lényegét.- Nem kell elnézést kérned, nincs gond. Majd akkor meglátogatom a boltot, az időt pedig kivárjuk.

Ez végülis természetes, hogy idő kell a bizalomhoz, nem is várhattam mást. Óvatos a lány és a sárkány is, és csak az óvatlanok csinálnak olyat mint én, és bíznak meg így emberekben. Ettől függetlenül nem bántam meg a döntést...ha egyszer ilyen miatt halok meg, hát legyen csak. Bár lehet ez változni fog akkor, amikor már számítani fog nekem valaki, vagy valami. Például család. No de ez még messze van, addig bőven ráérünk óvatosnak lenni. Timidus nagyon jól szórakozik Danee céhvezérségén...egyre jobban érdekel a közös múltjuk. Nem akarom félreérteni amit mondd. ._.

-Mitől vigyázzak? Nem, Shukaku, van egy nő,lány is, bár még nem találkoztam vele.

Lassan olyan lesz mint a lemenő nap. Mármint annyira vörös. Palástolni akarja, vagy csak mégjobban zavarbajött nem tudom, de a következő kérdését elfordulva teszi fel.

- Hát...nagyjából 15 évesnek. Viselkedésed alapján azonban sokkal idősebbnek.

/rák/