Re: Százforintos (Páncélbolt - T3)

by **Asasel** Kedd Jan. 07 2014, 10:38

Miközben rendbe szedte magát a leányzó, észrevette, hogy a pókot amelyiket néztem, és amelyik időközben már be is kebelezte a másikat. Láttam a szemében az ijedtséget, melyet ő maga is kimondott, és valami olyasmit motyogott hozzá, hogy mindjárt hoz egy seprűt és megoldja. Ránéztem, elmosolyodtam, és úgy mondtam neki:
- Hagyjad csak, majd én elintézem! - ezzel odaléptem a falhoz, tenyerembe zártam a jóllakott állatot, és kisétáltam vele a boltból. A parkhoz mentem, ahol egy fiatal tölgy odvába új otthont biztosítottam neki. Dolgom végeztével megfordultam, leporoltam a kezemet, és indultam vissza a boltba. Ekkor lépett ki onnan egy másik srác is. - Ahhoz képest, hogy nem megy neki az üzlet... - mosolyodok el a vásárló láttán. Visszaérve első kérésemre, miszerint a megbeszéltek alapján a gyűrűt mikor tudná elkészíteni, hellyel kínált egy kissé régen használt széken, majd elrohant hátra a tulajdonosnő. Ráfújtam egy nagyot a széken található, nagyjából másfél mázsát nyomó porra, mely egy pillanat alatt betöltötte a kicsiny helyiség levegőjét. Krákogva ültem le a székre, de még kényelembe sem tudtam helyezkedni, már jött is kifelé az említett tárggyal Szophie. Felálltam, és ránevettem:
- Ez aztán gyors volt! - elraktam a gyűrűt az inventorymba. - Nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok.
Az utolsó kérdésemre válaszként egy listát húzott elő, mely az általa elkészíthető tárgyakat sorolta fel. Jobban megnézve azért akadt rajta szép számmal felszerelés. Egyre növekvő tisztelettel néztem fel a lányra.
- Ezt mind meg tudod csinálni? Igazán remek szakember vagy! Nem is fordulhattam volna jobb kovácshoz. - mosolyogtam. - A listát elnézve, már tudom mi az a három dolog, amit szeretnék ha elkészítenél nekem. Azonban! Sajnos az arannyal most csak módjával kell bánnom, mert van rá esély, hogy megszerezzek egy ritka fegyvert, csak még értekeznek egy céhen belül róla, hogy eladnák-e, és ha igen akkor mennyiért. Szóval nagyon nem tudom, hogy mennyi pénzt tudok elkölteni, és az a három tárgy amit kinéztem jóval túlhaladja az elkölthető mennyiségemet, még akkora kedvezmény mellett is, mint például, amit a gyűrűre kaptam. - mondom neki egy kissé kedveszegetten, de mosolyogva. Igen, ugyanis jártam a bolhapiacon, ahol ugyanazt az aranygyűrűt, amit nekem elkészített huszonöt aranyért, a piacon hetven aranyért árult. Tehát az nagyon nagy kedvezmény volt tőle. Hirtelen ötlet villan a fejembe, és nem is átallom kimondani azt. - Viszont van egy ötletem. Amennyiben beleegyezel, a "tartozásomat", amit nem fed a pénzmennyiségem, nagyon szívesen ledolgoznám nálad! Mármint, bármit amit kérsz tőlem, zokszó nélkül megteszem. - az utolsó szót elharapom, mikor rájövök, hogy igencsak kétértelmű mondattal álltam elő. Jól bele is pirulok szégyenembe. - Nah, úgy értettem, hogy mondjuk segítenék rendben tartani az üzletet, reklámoznám, egy kicsit fejleszteni is lehetne rajta. Esetleg, ahhoz viszont az elején segítened kellene, még érceket is szállítmányoznék neked. És akár egy virágzó üzlet is kialakulhatna köztünk, ami szintén pozitív hatással lenne az üzleti sikereidre, és a pénztárcádra. Ha le sikerült tudnom a tartozásom, és úgy látod, hogy van értelme annak amit csinálunk, akkor nagyon szívesen maradnék is! A döntés joga a tiéd!
Egyébiránt, nagyon szép neved van Szophie! Óóó, és természetesen tegezhetsz nyugodtan! - nevetek rá. - Én a saját generációmat nem szoktam magázni, az olyan hülyén hangzik szerintem, és Te se tedd! Legalábbis velem szembe ne! A három item a következő, ami érdekelne:
- 1db Tünemény Gyűrű
- 1db Trükkös Köpeny
- 1db Minotaurusz Sisak
- Nem tudom, hogy van-e elég nyersanyagod hozzá, de ha nincs nagyon szívesen elmegyek és hozok. Csak sajnos még nem igazán csináltam ilyet, szóval fogalmam sincs hogy hogyan, és hol tudok érceket farmolni. - fejezem be mondókámat, és Szophie-ra pillantva várom válaszát.

by **Szophie** Kedd Jan. 07 2014, 19:13

Bacchus, küldtem a felszereléseket itt.
Asasel, neked majd valamikor írok választ, ha lesz hozzá erőm._.

by **Szophie** Szomb. Jan. 11 2014, 21:22

A pók megsemmisült, hála az égnek. Vagyis inkább kiment a parkba. Remélem, soha többé nem talál vissza, mert ha igen, akkor itt csak seprűnyeles hall várhat rá!
- Köszönöm. - hajoltam meg a fiú előtt illedelmesen, amint visszatért. - Nem is tudod, micsoda megkönnyebbülés nekem, hogy már nincs ott._. - a pókok undik azokkal a nagy lábaikkal, ahogy mászkálnak ide-oda, meg az a gömbölyded kis testük.. Brr.. Félelmetesek, ahogy mozognak, ahogy élnek. igen, holtan a legjobbak! De még úgy is félelmetesek, már csupán a puszta kinézetük is az.
- Nem nagy dolog megkovácsolni egy ilyen kis dolgot. Nem tart sokáig. - mosolyogtam. - Igen, ennyit tudok, bár ez egyáltalán nem a szakemberségen múlik. Egyszerűen recepteket kell találni, ezt küldetések alatt lehet. Meg ha van egy kedves ismerősöd, akinek vannak fölös receptjei, és azt odaadja neked, az is nagy segítség. - itt Hinarira gondoltam, aki sokat segített a mostaniak megszerzésében. Nem is egyet kaptam tőle, bár igaz, ami igaz, magamtól is sikerült szereznem nem egy párat. És én is adtam neki néhányat cserébe.. Szóval azért nem vagyok én olyan béna. Sőt.. igen, az én érdemem mindezen sok-sok recept. Büszkén húztam ki magam a fiú előtt.
- Ne aggódj, nem olyan hű de drágák ezek a dolgok. És a kedvezményre honnan jöttél rá? - természetesen elég neki csak körbenézni a piacon, a versenytársak között, és kész, ámbár hallani akartam azt, hogy ő honnan tudta meg. Egyszóval az ő verziójára voltam kíváncsi. Nem titkolt szándékom volt természetesen a kedvezményekkel vásárlókat csalogatni, és amint elnézem, egy kicsit sikerült is a dolog. Ennek örülök. Jó barátom, Bacchus-san látogatása is egyenesen boldoggá tett. Régen nem láttam a drágát. Kár, hogy olyan kevés ideig maradt csak. Pedig szívesen beszélgettem volna vele is. Hogy vannak a lovak? És az öregek? Milyen a termés? stb..
- Hehehh.. Először mondok egy ajánlatot, te meg mondd meg, mennyit tudnál rászánni. Ha ezzel megvagyunk, beszélhetünk az alkudozásról. És köszi, a szüleim érdeme a nevem. - mosolyogtam rá. - Szívesen tegezlek, mint ahogy mindenkit, csak tudod a vevőkkel máshogy kell bánni.. Amolyan eladói magatartást kell tanúsítanom veletek szemben. Ha nem tenném, még ezt a pár személyt is elriasztanám talán. - szontyolodtam el. Majd megnéztem az árlistámat, meg a kellő érceket, és megvakargattam a fejemet.
- Ezek bizony ritka cuccok, legalábbis kettő közülük, amiket kérsz. Tünemény Gyűrű 100 arany, Minotaurusz Sisak 200, a köpeny pedig 60. Na már most.. Nem muszáj egyszerre mindet megvenned, ha szerzel még pénzt, visszatérhetsz újra. Másik lehetőség, hogy ha hozol kellő érceket, akkor 75%-os kedvezménnyel legyártok neked mindent, ami annyit tesz, a gyűrűd 25 aranyba, a sisakod 50 aranyba, a köpenyed pedig még ennyibe sem kerülne. Aztán ha csak néhány ércet hozol, azokat is simán beszámítom nagyjából 20 arany/darab árba. Szóval könnyen levihetjük az árakat, ezzel nincs gond. Érceket úgy szerezhetsz, hogy ha van hozzá jártasságod, akkor küldetések alkalmával találhatsz néhányat. De elég nehéz szerezni, én is a céhem révén jutok hozzá leginkább. Esetleg még ötlet? - fordultam érdeklődve a fiúhoz, szememben kíváncsi csillogással.

by **Asasel** Hétf. Jan. 13 2014, 10:01

Kedvesen megköszöni, hogy eltávolítottam a pókot a boltból. Hihi, inkább, mint végezzen vele.
- Nem értek hozzá, és a kinti világban nem menne ilyen egyszerűen...azt hiszem. - mosolygok zavartan. Majd elkezdi magyarázni, hogy hát ő nem olyan nagy szakember, csak kapta, meg szerezte a recepteket. ~ Persze, még ha az olyan egyszerű lenne. - mosolygok magamban a lány szerénységén. Kérdésére egyszerűen elnevetem magam, majd közelebb hajolok, mintha valami bizalmas dolgot szeretnék mondani.
- Hát tudod, van két éles szemem, két kiváló fülem, és az orrom sem hétköznapi! - nevetek rá Szophie-ra egy kacsintás kíséretében. Pittyeg egyet az éter. Lehúzom a menümet, és konstatálom benne, hogy megjött a fegyver amit kértem, a pénzt gyorsan elküldtem, majd ránéztem a megmaradt csekély összegre. Szomorúan pillantottam fel a menümből.
- Hát, ez itt elég kevés a három itememre. Igen tudom, hogy ráérek megvenni őket, de minél előbb össze szeretnék szedni valami értelmes felszerelést, célom elérése érdekében. - mondom a lánynak. - Nos, ha úgy vesszük, hogy tudok hozni érceket, akkor ebből a pénzből is kijönnék. Viszont ahogy elnéztem volt egy-két ritka érc is, és még mindig nem tudom, hogy hol juthatok hozzájuk. Szeretek sétálni a természetben, és akkor már nem okoz problémát nyitva tartani a szemem. - mosolygok, majd eszembe jut, hogy nincs jártasságom. - Pff...azt hiszem várnom kell még. Meg kell akkor vennem hozzá az érclátást jártasságot, mellyel nem rendelkezem - sajnos -. Mond csak, egyedül küldetések során lehet ércekre lelni? Vagy esetleg van mód gyorsabb beszerzésre is? - kérdezem meg. - Sajnos nincs más ötletem. Ha nem tudok szerezni érceket, akkor megvárom míg kigyűlik a pénzem, feltéve ha a dolgozós ajánlatomat nem veszed igénybe - itt ránevetek -, és csak később jövök vissza. - horgasztom le fejem, és szomorúnak imitálom magam - ilyen lebiggyesztett ajak stílusban, mint az épp sírni készülő kisgyerek - . Örülnék neki, ha mihamarabb képes lennék felvértezni magam. Nem titkolt szándékom, hogy erősebb legyek. Bár, ez talán senkinek. Majd felnézek, rámosolygok, és várom a segítségét.

by **Kurokoto** Csüt. Jan. 16 2014, 16:03

Szia, mivel már fut itt csevejed, így csak minimálisan zargatlak: szükségem volna 3x Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)-ra. A szükséges alapanyagokat küldöm. Így menyibe kerülne?

by **Szophie** Csüt. Jan. 16 2014, 21:23

Alapanyagokkal együtt 35 arany/db.^^

Az ár minden esetben alku képes.

by **Kurokoto** Pént. Jan. 17 2014, 13:47

Oké, küldöm a hozzávalókat.

by **Szophie** Pént. Jan. 17 2014, 14:01

A mokaszinokat küldtem. Köszönöm a vásárlást! ^^

by **Szophie** Szer. Jan. 22 2014, 18:02

Új receptek! \o/

by **Szophie** Pént. Jan. 31 2014, 17:17

Felnevetek. - Nos igen, az azt hiszem, tényleg van. Meg humorérzéked is van. - kuncogtam.
- Én úgy tudom, csak küldetésekkel lehet szerezni, de ebben nem vagyok biztos. Meg a nagyobb céheknek vannak külön beszállítóik. Nekem is a céhemből van elegendő ércem, és nagyon szívesen levinném az árat, sőt, ingyen is kovácsolnék egy pókmegmentőnek, de.. Céhes ércekért szeretek pénzt visszaszolgáltatni, így nem kovácsolhatok ingyen, sajnálom. - hajtom le a fejem elszontyolodva. Viszont.. Babráltam egy kicsit a menümben, és elküldtem egy barát felkérést.
- Viszont szívesen találkoznék még veled. Segíthetnék is az ércek összegyűjtésében akár. Közös küldetés, vagy csak egy kis kaja egy cukrászdában. - kacsintottam rá. - Mindig kapó vagyok ilyesmire. Ha van időd, és kedved, csak írj rám.

by **Utahime** Szomb. Feb. 01 2014, 00:50

A városban sétáltam, szokás szerint elkerülve a népesebb területeket. Eddig Falcoval mindig a legolcsóbb száraz kenyeret ettük, de most, hogy elhatározásom szerint küldetéseket fogok vállalni, talán némi pénzre is szert tehetek. Ezen okból azt is megengedhetnénk magunknak, hogy valami finomat együnk. Először veszek valahol Falconak való pet eledelt. Kis séta után találtunk is egy boltocskát, ahol pereknek ígértek finom ételeket egy NPC boltban.
- Um, azt hiszem a "ragadozó madaraknak" való csomagot kérem. - Néztem a kínálatot. Majd kézhez kapva kinyitottam a kis tasakot, hogy meglessem a tartalmát. Kis húskockák voltak benne. Egyet felé nyújtottam. - Na, milyen? - Úgy tűnt, ízlik neki, egy pillanat alatt eltűnt. Kíváncsiságból én is megkóstoltam egyet.
- Bleh, mi ez? - Ahogy beleharaptam már köptem is ki.
- Ürge, angolosan sütve. - Válaszolta az eladó NPC monoton hangon. Eközben Falco leugrott a fejemről, és egy pillanat alatt befalta a táp felét.
- Ne edd meg! Ez nyers! - Vettem el tőle. - Nincs más neki való étel? - Kérdeztem az eladóra nézve.
- Galamb begy, Nyársalt pocok... - Kezdte sorolni a menüket, és beláttam, hogy a főnix bizony nyers húst eszik. Pedig eddig megette a száraz kenyeret is...
Újra Falcora néztem, ahogy lelkesen falja magába az Angolosan sült ürgéjét, és bizony a kenyeret nem ette ilyen lelkesen. De azért elhatároztam, hogy legközelebb legalább főtt hússal próbálkozok.

Épp hazafele tartottam, egy peteledeles zacskóval a kezemben, továbbra is kerülve a zsúfolt területeket. Közben nézelődtem, hátha magamnak is találok valami valóban ehető dolgot. Egyszer csak Falco megkopogtatta a fejem, és egy kirakatra mutatott. Egy kedves kis boltocska kirakatában a receptek listája mellett egy köpeny volt kiakasztva.
- Ez tetszik neked? - Kérdeztem, és a kirakat tükrében a fejemen trónoló madárfiókára néztem, ahogy bólogatott és egy hosszút füttyentett. Újabban igyekeztem jobban odafigyelni a petemre, de ezen az egy igen/nem-es dolgon kívül, amit Shu javasolt, még semmi újat nem tanultunk. Mindenesetre igyekeztem jobban odafigyelni arra amit mondani próbált, és egyértelműen a köpeny felé mutogatott, hát benyitottam a boltba.
- Jó napot! - Néztem körbe. Kicsit elhagyatottnak tűnt, talán ez volt az egyetlen terméke raktáron. A pulthoz sétáltam, és megkérdeztem.
- Elnézést, az a köpeny eladó? Ha igen mennyiért?

by **Szophie** Szomb. Feb. 01 2014, 12:31

Újab b nap, melyet a bootomban töltve kezdtem. Úgy döntöttem, megpróbálok kitakarítani egy cseppet. Kezdett flusztrálni a tény, hogy nálam mindeddig egyetlen nőnemű vásárló sem fordult meg - legalábbis nem emlékszem ilyen esetre - és ezt az apró tényt a hely szörnyű állapotára fogtam. Engem is jobban vonz Anat kis boltja, ahol még süteményt is kapok, mint egy poros pókos hely. Így hát seprűt ragadtam, és tisztogatásba kezdtem. Életemben nem söpörtem még, úgyhogy nem kicsit állt a kezemben furcsán az egész, de tény, ami tény, hamarosan por pixelek szállingóztak el mellettem. Még az ablaküveget is megpucoltam tudásomhoz mérten. A pókokat rábíztam a kis gekkómra, akiről egész hamar kiderült, hogy ízeltlábúakkal táplálkozik. Vagy lehet, hogy nem is, csak erre kényszerül mellettem? Még nem panaszkodott.. Bár hogyan is panaszkodik egy gyík? Az biztos, hogy nem úgy, mint egy farkas. Nem hallok mást, csak nyüszögést, drága Vezérem felől. Ennek oka lehet az, hogy nem mobozunk, az, hogy kicsi már neki a kosárka, amiben fekszik, az, hogy rendes farkas alakúvá változtattam, vagy épp a nemrégiben vásárolt szájkosár, melyet ráaggattam, főleg azért, hogy ne beszéljen. Tudjátok ti, milyen idegesítő egy folyton kötözködő, beszélő farkas? Nem, biztosan nem.
Elmerültdm a polcok törölgetésében, így nem kicsit ijedtem meg, amikor hallottam az ajtó felett elhelyezkedő csengő hangját. Amint szívverésemet a normálisra tudtam rendezni, nyájasan mosolyogva fordultam a srác felé.
- Üdvözöllek té.. titeket. - mosolyosdtam el, meglátva a kis petet a fiúval. Egy madárka. Nem is emlékszem Ren Regijén kívül más madár petre. Pedig milyen kis aranyosak..
A fiút hallva a kirakatban lévő kis köpenyre fordítottam tekintetem. Az első volt, melyet hordtam, még a játék elején. Ha emlékeim nem csalnak, még Mirika csinálta nekem. És mennyi ideig viseltem is.. Jó szolgálatot tett, ez tény.
- Ohh.. Ez igen jó köpeny, kifejezeten idomároknak. De nem túl drága.. - végig mértem a fiút, az aranyos kis állattal együtt, és eszembe jutottak a játékban töltött első hónapjaim.
- Tudod mir? - mosolyodtam el. - Ha tényleg szeretnéd, akár ingyen is odaadom. - kacsintottam rá. - Cserébe had simogassam meg a peted. - néztem a kis jószágra. - Szeret játszani? Mi a neve? - érdeklődtem, nem zavartatva magam azzal, hogy illetlenség így letámadni valakit.

by **Utahime** Szomb. Feb. 01 2014, 14:33

Az eladó lány kedvesen fogadott, bár úgy tűnt meglepte az érkezésünk. Bizonyára nem számított vendégekre, pedig a bolt nyitva volt. Ezen kicsit én is meglepődtem, de ahogy említette, hogy kifejezetten idomároknak való ruhát találtunk elmosolyodtam.
- Igazából a ő találta. - Vettem ölembe Falcót és az eledeles zacskóra ültettem. Ő is egy rövid csicsergéssel köszönt. Egy halvány kísérletet tettem a fejemen lévő fészek lebontására is, ám hamar feladtam tudván, hogy a lehetetlennel próbálkozok. Így elpirulva folytattam a főnixem simogatva.
- Úgy tűnik jobban ért hozzá, hogy mi kéne nekem, ezért igyekszem hallgatni rá. Szóval... ha van elég pénzem rá, szeretném megvenni. - Ha nem drága, akkor a 60 aranyból biztosan kijövök.
Az ajánlatára, hogy ingyen is odaadná először csak kerek szemekkel néztem rá, mintha nem érteném, mit mond. Mégis mi van evvel a világgal? Eddig akárhány emberrel találkoztam mindenkitől kaptam egy ingyen tárgyat, vagy legalább némi hasznos információt. És hogy lehet mindenki ilyen kedves? A külvilágban vajon miért nem találkoztam ilyen emberekkel? Egy pillanatra felmerült bennem a gyanú, hogy nem-e egy NPC boltban vagyok, és netán valami furcsa küldetés kezdete miatt viselkedik így. De határozottam látszott, hogy játékos indikátora van. Hm, ha úgy vesszük ebben a világban csak gyerekek, vagy legalábbis gyereklelkű emberek vannak, tekintve, hogy bármilyen valóságos is, eredetileg csak egy játéknak indult... Mennyivel jobb is egy világ az önző felnőttek nélkül.. bár már ijesztgettek a "pirosok" jelenlétével is, de ilyent még nem láttam szerencsémre.
- Köszönöm szépen. De lehet, hogy van rá pénzem. - Hiszen a látszat ellenére még semmit nem költöttem, és már így is alig tudom jegyezni, hogy hány embernek tartozok. Még ha ők nem is így gondolják, és az ő szintjükön talán nem is ér sokat az a pénz amiért eladná nekem... Közben mutattam felé a madarat, hogy elérje.
- Falconak hívom. Igazából még nemrég kelt csak ki a tojásból, és még nem nagyon szokott mozgolódni. Többnyire csak alszik, vagy nekem próbál csipogni, de még nem igazán értem... és szeret lángokat eregetni. - Jutott eszembe hirtelen egy gyakori tevékenysége, ha ez játéknak mondható. Ennél a pontnál gyorsan körbe is néztem. Az épületek és bútorok ugyan sérthetetlenek a városban, de remélem nincs más éghető tárgy a közelben a köpenyen és a porcicákon kívül...
- Um, én pedig Utahime vagyok. - Mutatkoztam be, ha már Falcot is bemutattam.

by **Szophie** Vas. Feb. 02 2014, 18:07

- Ezek a petek sokszor jobban tudják, mi kell nekünk, mint mi magunk. - mosolyogtam az állatkára. Igen, még Vezér is. Tudja, hogy szükségem lenne változatos étrendre, és a mobok írtására, fejlődésre is. Persze ez nem jelenti azt, hogy minderre nem vehetne rá kedvesebben.. Viszont it az ideje a pet-gazdi kapcsolat nevelő tréningnek, a pet így is már túlngyra nőtt ahhoz, hogy ezt a veszekedős állapotot tartani lehessen. Épp ezért volt most farkas testében, szájkosárral ellátva. A problémát, úgy érzem, a pet eredeti állati alakjánál kell kiküszöbölni. Jobban kéne figyelnem a testbeszédére.
- Nos.. akkor csináljuk úgy, hogy annyit fizetsz, amennyit épp jónak gondolsz. - kacsintottam a lányra. - Tudod én már nem sok hasznát veszem, tekintve, hogy van jobb is. - mutattam hátamon függő t2-es szerzeményemre, melyet talán maga Anatole csinált nekem, ha jól emlékszem. Egy céhvezér! Bár a virággá változtatott sisakomon kívül az én összes páncélomat egy vezér készítette. Különös kedvencem ez az ezüstös kis harmatgyűrű, melyet Hinaritól kaptam.
- Viszont tudom, hogy kezdőként mekkora érzelmi értékkel ér csupán a tudat is, hogy végre nem kezdő felszerelésben rohangál az ember. - sóhajtotam nagyot,és viszaemlékeztem, amikor kissé félve, ám mégis büszkén tértem be Mirika boltjába, és kezembe vettem páncélomat. Igazán erősnek éreztem magam akkor, nem is beszélve arról, hogy egy egész csomagot rendeltem, így nem is csak egy páncélt vittem akkor el, hanem egy halmot. De hogy mennyit gyűjtögettem én arra..
- Heheh, addig jó, amíg ilyen picik, és nem érted, mit mondanak. - nevettem el magam. - Nézd meg abban a kosárban elterülő nyüszögő, hatalmasra nőtt farkast. - mutattam az állat irányába. - Az én petem, Vezér. És annyira elegem let az öregapós morgolódásából, hogy szájkosárral megakadályoztam inkább, hogy egy szót is szóljon. A másik petem meg Falat. - kerestem meg a gyíkot a falon. - Ő nem olyan régóta él még velem. És egyébként érdekes, hogy nem vetette magát még rád, mindig így fogadja pedig az új ismerősöket.. - ezzel leszedtem a gekkót eddigi helyéről, és a lányhoz vittm. A gyík közelebbről is szemügyre vette most a vásárlót, szemei kidülledtek, és a lány pólójára vetette magát.
- Nos igen.. Nála ez a szokásos köszönet. - mosolyogtam. - Egyébként én Szophie vagok. Örvendek kedves Utahime.

by **Utahime** Vas. Feb. 02 2014, 20:43

Nahát, még ő is azt mondja, hogy jobb a petemre hallgatni. Mosolyogtam, és egyetértőn bólintottam. Biztosan alapból evvel a tudással születtek, hiszen a játék részei még ha valamilyen egyedi személyiségük is van. Mint afféle tanulásra képes robotok... talán. De a többi kasztnak vajon mi segít? Ők csak nem beszélnek a kardjukhoz... ahogy én sem a pálcámtól kértem tanácsot. De jó is, hogy ezt a kasztot választottam!
Majd rám kacsintott. Hogy annyit fizessek amennyit gondolok? Mivel még nem nagyon vásároltam semmit - esetleg élelmet az olcsó NPC boltokban - fogalmam sem volt az árképzésről. Tekintve, hogy eleve ingyen akarta adni, talán veszi nagyon rossz néven, ha nem adok túl sokat.
- Rendben. - Kis mérlegelés után előveszek 20 aranyat. - A- Akkor ennyi elég lesz? - Adtam át neki kicsit bizonytalanul. Majd megcsodáltam a köpenyét, és a többi ruháját is.
- Csinos. - Ismertem el. És valóban, a magasabb szintű holmik bizonyára egyre jobban is néznek ki. De ennél többet nem tudtam megállapítani róla.
A következő mondatára is csak pirulni tudtam. Valóban, úgy örültem az új szerzeménynek, mint macska a farkának.
- Igen aranyosak picinek... - Értettem egyet vele, félig-meddig. Viszont, ha nem értem mit mond, és ő jobban tudja mi kell nekem, az talán mégsem lehet olyan jó nekem...
- Oh, szia Vezér. - Néztem felé. Csak ekkor vettem észre a farkast, ami igen csak meglepett. Nem kis állat, nem értem hogy nem vehettem eddig észre. A valóságban jobban preferálom a fémkosaras szájkosarat, hiszen a szíjasban, nem tudja kinyitni a száját, és mégiscsak a száján hűti magát. De ebben a világban sem lélegezni nem kell, és nem is is holmi közlekedési szabályok miatt viselte. Egyszer nekem is átfutott a fejemen a gondolat, hogy befogjam Falco csőrét, épp ellentétes okból - ki tudja, hogy mit kotyoghat ki a többi petnek?
- Neked két peted van? - Tátottam el a számat. Majd letámadott... Egyet léptem hátra meglepetésemben, és igyekezetem bal kezembe rendezni a tápos zacskót és Falcot, és a jobbal elkapni a kis Falatot.
- Én is örvendek. - Mondtam végül Falatot simogatva. - Nem nehéz két pettel foglalkozni?
Falco épp az imént evett meg egy egész zacskó pet eledelt, és mivel evés után aludni szokott, így most igen nyugodtan tűrte az eseményeket. Bár azért figyelt ő is, mert mégiscsak újdonságok történtek.

by **Asasel** Hétf. Feb. 03 2014, 10:48

//bocsi a közbeírásért, csak akkor már általam is lezárom gyorsan//.

Felnézett rám, elnevette magát, és még az igen gyatrára sikerült (legalábbis szerintem) poénomon is képes volt kuncogni. Elmosolyodok, ránézek a lányra, aki közbe folytatta mondandóját. Biztos vagyok benne, hogy még látni fogom, csak kérdés, hogy mikor és hol. Azért mégsem hívhatom el egy közös küldetésre, ahogy az imént felemlegette. Viszont örülnék is neki. Még mindig hadilábon állok mind a barátokkal, mind a lányokkal egyaránt. Mosolyom kiszélesedik, és amint befejezte mondókáját, átvettem tőle a szót.
- Ez természetes, és érthető. Én sem költekeznék egy idegenre, olyan tulajdonból, mely nem csak az én javamat szolgálja. - mondtam neki megnyugtatva, látván kedve lombozódik alá. Aztán megint az éter követel magának figyelmet, és rápillantva a menümre, annak helyén egy barát felkérés villódzott. Mosolyogva böktem az igenre, majd felpillantva a lányra megsimogattam a vállát. Nem szokásom másokat megérinteni, de most szükségem volt rá. Érintésemben erőszaknak nyoma sem volt, csupán gyengédség. Majd kezemet testem mellé ejtem, és fejemet lehorgasztva - csakhogy ne lássa lehulló könnyeimet - úgy maradok egy pillanatra. Aztán összeszedve magam, ismét mosollyal az arcomon.
- Nagyon szépen köszönöm! Ha úgy adódik nagyon szívesen meghívnálak egy sütipartira. - nevetek rá. - Bár magam nem járok ilyen helyekre, tehát, a döntés a tiéd. Köszönök mindent még egyszer, és köszönni is fogom még ezerszer. - nevetem el magam, majd azzal a lendülettel megfordulok, és kisétálok az üzletből.

//Köszönöm ^^//

by **Szophie** Csüt. Feb. 13 2014, 17:33

Néztem a kezembe tett csillogó aranyokat. Ennyit? Pedig én ingyen adtam volna..
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Becsületes egy lány, igen. És aranyos.
- köszönöm. - mondtam ki újra ugyanazt a szót, most a dicséretet hallva. - Kicsit alakíttattam rajta, a rózsa nem volt eredetileg rajta. - mutattam a köpenyen levő kis rózsácskára. - Nézd, a tiéden is van, csak kicsi. - ezzel felemeltem a köpenyt, és a sarkához fordítottam az anyagot, ahol egy festett fehér rózsa díszelgett. A kedvenc virágom sokszor díszítette a ruháimat.
Vezér a neve hallatára felemelte egy csöppnyit a fejét, majd unottan a lány felé nézett. Egy apró meghajlással köszönt, majd visszatette mancsára fejét, és tovább pihent.
- Igen, kettő. Habár szerintem Falat nem tud harcolni. Ő csak úgy van. Mint valami háziállat. - pislogtam a gyíkocskámra. - Ugye mivel idomárok vagyunk, könnyebben meg tudjuk szelídíteni az állatokat, mint mások, de harcolós petünk nekünk is csak egy van. Egyébként Falatot még mob korában ismertem meg, egy küldetés alkalmával, és eléggé megtetszett, így megpróbáltam magamhoz édesgetni. Azóta is velem van. - meséltem el a gekkóm történetét. - Nem nehezebb, mint eggyel. - nevettem fel. - Falattal nincs annyi baj. Vezérrel meg még mindig csak a régi problémák vannak. Egyébként meg nem úgy fogom fel, hogy ők állatok, akikről gondoskodnom kell, hanem barátok, akik velem élnek. És ugye két baráttal foglalkozni nem is olyan nehéz, nem? - mosolyogtam rá. - Most viszont mesélj egy kicsit erről a csőrös kis madárkáról itt. Milyen vele kettesben az idomárok nem épp hétköznapi élete? - bátorítóan néztem a szemébe, hogy csak nyugodtan beszéljen.

by **Utahime** Pént. Feb. 14 2014, 14:20

- Valóban! Szóval bármit személyre lehet szabni? - Mosolyodtam el a kis rózsát látva. Tehát bármit átalakíthatok olyanra, ahogy nekem tetszik… de azt mondta „alakíttatott”, vagyis a megfelelő mesterséggel rendelkező személyt kell felkeresni hozzá. Viszont ez egy ruhadarab, és nem láttam még külön „szabót”, így ez is talán a páncélkészítéshez tartozhat. De az eladó nem páncélkészítő? Esetleg az a rejtélyes kristályírás lehet felelős a festésért, aminek a nevéből sehogy nem tudtam rájönni, hogy mit is takar. Akárhogy is van, kellemes meglepetés, hogy akármit személyre lehet szabni.
A farkas, Vezér, elég nyugodtnak látszott. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha sok probléma lehet vele azon kívül, hogy elmondása szerint sokat beszél. Vagy csak a szájkosár viselte meg ennyire? Esetleg csak fáradt… Falco is álmosan bólogatott már az ölemben, de ő még csak egy kis fióka, ezért elég sokat szokott aludni. Falat történetét hallgatva visszaügyeskedtem a fejem tetejére, hogy ott eligazítva a „fészkét”, amit a hajamból font, pihenjen egy kicsit ő is. Így már csak a gekkót tartottam az ölemben.
- Szóval te nem tudsz harcolni? - Néztem rá. - Pedig az előbb szépen letámadtál…
- De ez azt jelenti, hogy bármilyen mobot megszelídíthetnék? - Kérdeztem a gazdáját elgondolkodva. Még ha nem is akarnám megtartani, de talán nem kéne verekedni velük… tulajdonképpen egyikünknek sem jó, ha harcolni kell, tehát miért is ne barátkoznánk inkább a vadállatokkal?
Barátok? Igen, mosolyogtam, ez igaz lehet. Tulajdonképpen a valódi világban is, a háziállatok gazdái, inkább „barátnak” nevezik a háziállatokat, főleg a munkára tartott állatokat, amik maguktól is boldogulnának... Vagy „családtagnak” titulálják a tehetetlenebb fajta kedvenceiket, bár az már más tészta.
- Igen. - Bólintottam kissé határozatlanul. Egy pet gazdája itt is inkább barátnak tartja azt... de lehet csak azért érzem így, mert Falco még csak csipogni tud? Hiszen a petek itt beszélni is tudnak, hogy el tudják mondani a véleményüket a háziállatokkal ellenétben. Meg is tudják védeni magukat, még jobban is, mint én. Hiszen ebbe a világba tartoznak, többet tudnak róla, és inkább én szorulok Falco segítségére, ha harcról van szó. Így kifejezetten „gondoskodni” talán nem kell róluk, de Falco akkor is csak egy esetlen fiókának tűnik...
- Nos, Falco elég sokat alszik, talán mert még csak most kelt ki nem rég... - Kezdtem bele. - De amikor ébren van, akkor is csak a fejemen ül, mivel még nem tud repülni, és nem szeret a földön teperni. Talán mert ilyen kicsi, és elég gyorsan kell szednie a lábát, hogy tartsa a tempót velem…
Itt megálltam pár másodpercre. Tulajdonképpen semmi problémám nincsen vele, mindig is szerettem volna háziállatot. Még nagyon figyelni sem kell rá, hiszen folyton velem van. Az a bizonyos „idomárok nem éppen hétköznapi élete” nem attól nem hétköznapi, hogy kettesben vagyunk, hanem… eleve mit keresek én ebben a világban?
- Azt hiszem, inkább ő vigyáz rám, mint fordítva. - Ismertem el végül. - Mindig figyelmeztet, ha valamit lát… ahogy az előbb is szólt, hogy jöjjek ide be.
Időközben Falco elaludt, és ahogy szuszog, kis tűzcsóvákat fúj maga elé.
- Ah, igen. - Mondtam, ahogy megláttam a vékony lángocskákat. - Azt hiszem, ami nem hétköznapi, benne, az a lángja lehet. Ha alszik, nem fúj messzire, de ébren sokáig egyáltalán nem fúj tüzet, majd egyszer kienged egy nagy tűzcsóvát, és az fel is gyújtja a nem örök életű tárgyakat… - Panaszoltam. Bár így elég aranyosan néz ki, nem értem ébren miért kell visszatartania a lángjait, ha úgyis tudja, hogy egyszer ki kell engednie...
- Gondolom, ha megnő, evvel sem lesz probléma. Vagy legalább magasban repkedve nem okoz gongot, ha lángol… - Csak az a kérdés, mikor tanul meg repülni.
Kicsit gondolkodva, mit mondhatnék még róla, talán a legtriviálisabb választ hagytam ki. Bár ezt talán ránézésre is meg állapíthatja bárki…
- …Mivel folyton világít a teste is, kicsit nehéz mellette elaludni… de legalább sosem fázok, és este is látom, mi van előttem…
A végére majdnem nevettem, bizony milyen jó, hogy Falcot kaptam társnak! Még alig ismerem, de mégis ömlenek belőlem a szavak, ha róla van szó. Valóban jó barátok vagyunk ^^

by **Szophie** Szer. Márc. 12 2014, 19:20

- Öhmm.. Fogalmam sincs. - vakargattam meg a tarkómat. - Csak azt tudom, hogy én találtam egy embert, aki nekem meg tudja csinálni a rózsákat. Ha szorgosan keresel, sok olyan embert találsz, akik ilyesmikre képesek. Ám fogalmam sincs, hogy bármit át lehet-e variálni. A köpenyt mindenképpen. - ránéztem az említett ruhaneműre, és eszembe jutott még valami. - Meg valamilyen szinten, azt hiszem az összes páncél is. - Végig néztem a rajtam levő ruhadarabokon, de végül csak a cipőmön találtam meg a jelzést, amit kerestem. Pedig elvileg a köpenyemen is kell lennie. Gondolom eltakarja a rózsa minta.
Felemeltem a cipőmet, hogy a lány jobban láthassa. Fél lábamon egyensúlyoztam, igen vicces látványt kelthettem. Meg hát kicsit ingatag is voltam így.. de mindegy. Büszkén mutattam a mintát a cipőmön.
- Ezt a jelzést az egyik kovács minden általa készített dologra rányomja, ezzel teszi őket sajátossá, és ezzel tudja megkülönböztetni az ember az általa készített dolgokat a többiekétől. - ezzel rámutattam a tisztán kivehető As monogramos macskás pecsét jelre. - Én is gondolkoztam hasonlón, de nem olyan jól menő az üzletem, hogy egyedivé kelljen akármivel is tenni a dolgaimat. Majd egyszer talán lesz.. - mondtam kissé elgondolkodva.
Mosolyogva figyeltem, ahogy Falathoz beszél, aki közben nagy szemeivel értelmesen bámult vissza a lányra.
- Ha elég magas az idomításod, akkor elvileg igen. Bár ez nem egyszerű. Én mondjuk legyekkel édesgettem magamhoz ezt a jószágot. Vagyis eredetileg egy társam egy küldetés során összegyűjtött hármat, és odaadta nekünk ajándékba őket. Ám mivel csak én voltam idomár, így csak én tudtam megtartani a petté változott mobot. A többi ajándék sajna szétszéledt. - ajkaimra enyhe szomorúság költözött. Milyen jó is lenne pedig egyen petekkel járni..
- Igen, látszik rajta, hogy még pindurka. Viszont nagyon aranyos. - szinte anyai mosollyal néztem a csöpp kis petre a lány hajában. Közelebb léptem, de hirtelen hátrébb is ugrottam, ahogy egy tűz..valami majdnem eltalált. O.o
- Ez de különös..*-* - csillant fel a szemem. - És érdekes..Ez a képessége, igaz? Vagyis.. Azt hiszem, ilyen képességeik is vannak az állatkáknak. Vezér például emberré képes változni. - böktem farkasom irányába, aki erre egy pillanatra megemelte a fejét, ránk nézett, majd visszahelyezkedett előző testtartásába. Csak füle jelezte, hogy éberen figyeli minden egyes mondatunkat.
Felnevettem, ahogy elképzeltem a sötétben folyton világító madarat és az ezen bosszankodó idomárt. Megpróbáltam vigyorom eltakarni kezemmel, de nem ment, akaratlanul is kicsúszott belőlem.
- E-Elnézést. - fordultam el szégyellősen. - Gondolom meg vannak a maga problémái a tüzes peteknek. Szerencsére, vagy sem, nekem ilyesmivel nem kell legalább törődnöm.

by **Utahime** Pént. Márc. 14 2014, 11:47

- A köpeny és a páncélzat az, ami variálható. - Bólintottam, majd érdeklődve figyeltem, ahogy keresgélni kezdett magán valamit, és végül meg is találta a cipőjén. Kicsit meglepődtem, ahogy fél lábra állt, csak hogy a cipőjén megmutassa nekem a termék márkajelét. A mulatságos látványra kicsit megrándult a szám széle és ezért el is vörösödtem, hiszen nekem mutatja azt a jelzést, hogy tudjam mit kéne keresnem, ha csinosítani akarnám a páncélzatomat. Pedig lássuk be, nem kéne ennyit strapálnia magát miattam. Csak egy jöttment kis szintű vevő miatt, akivel még nem is tud nagy üzletet csinálni, és nem is sok az esély rá, hogy felzárkózzam… Bár a boltjából látható hogy nem feltétlenül a pénz hajtotta a bolt megvételénél. Kicsit lehajolok, hogy megszemlélem a kérdéses jelzést, majd elmosolyodva fel is kelek, hogy ne keljen sokáig így állnia. Ha valaki ilyen macsekot tud tenni minden dolgára logo gyanánt, akkor az egyéb ábrák sem jelenthetnek olyan nagy kihívást. Majd az ötletre, hogy saját logoja legyen a boltjának, kicsit eltűnődtem. Hát nem egy magasabb készítői szint kell, hogy mintákat tegyen rá? Ha pedig nem, akkor magának is rátehetné a rózsáit, ha akarná. A rendszer biztosítja, hogy mind ugyanolyan legyen, ha már pecsétről van szó, csak a megfelelő kritériumokat el kell érni. Ha ez pedig csak annyi, hogy páncélkészítő legyen az ember… Persze sajátos, mint az általa készített termék, és sajátos, mint az általa hordott termék közt van különbség. Viszont, ha egyedi holmiban akarna járkálni, ami másnak nincsen, akkor leszedte volna erről is a rózsát, mielőtt eladja nekem, nem igaz? Tehát egyszerűen csak szereti a fehér rózsát, ami a köpenyemen van és ez engem arra fog emlékeztetni, hogy tőle vettem, tehát ez máris egy márkajelzés… féle.
- Ha mindeneden van fehér rózsa, nem lehet saját jelzésként egy fehér rózsára tenni a monogramod? Esetleg más is kell hozzá, hogy logod legyen? - Néztem rá kíváncsian, szót adva az előző gondolatmenetemnek. Majd a kapott köpenyen szemléltem a rózsát. Tulajdonképpen egy nagyon jellegzetes növényről is van szó, amit könnyű, és igen sokféleképp lehet sematizálni. Bár kérdés, hogy ő milyen márkajelzést szeretne, ha nem csak egy sematikus ábrát akar, talán várnia kell, amíg szebbet enged a rendszer?
A gekkó támadás után sikerült elhelyeznem mindent a kezemben és a feleslegesen tartogatott dolgokat eltennem az inventorymba. Ezalatt figyeltem a plusz pet szerzésének módjaira.
- Tehát étellel kell csalogatni. Néhány itteni állatról nehéz lehet eltalálni, mit is szeret... - Tűnődtem az erdőben látott mozgó virágot látva lelki szemeimmel, majd összeráncoltam a homlokom, ahogy eszembe jutott Aisu, aki nem is eszik semmit. De akkor a gólemeket hogyan...?
Sokáig ugyan nem gondolkodtam a dolgon, mert elkezdtem mesélni Falcoról, majd miután elaludt, a lángja meglepte Szophiet. Gyorsan igyekeztem is megnyugtatni.
- Ilyenkor nem árt akkor sem, ha rád fújja... - Majd rájöttem, hogy ezt már mondtam, és egyébként is más jellegű volt a meglepetése. Elmosolyodva biccentettem.
- Igen valóban amolyan képesség féle... - Bár nem egészen értettem még ez mit is tesz, de tény, hogy ez a tűzfújásod dolga egyedi volt a madárkámnak, igaz nem tudom, más főnixek nem e tesznek hasonló dolgokat. Majd a farkas fele néztem, és ő is felnézett, mikor róla lett szó.
- Értem, tehát ezért idegesít, amikor sokat beszél? - Néztem meglepve, és így még furcsább, hogy szájkosarat kellett adnia rá, hiszem félig-meddig embernek is számíthat már...
- Semmi... - Mosolyogtam én is, hiszen gyakran valóban mulatságos esetek is történnek a világítása miatt.
- Szerencsére mondható, hogy több a jó dolog benne, mint a rossz. De bizonyára minden petnek megvan a maga problémája... - Sandítottam újra a szájkosárra elhúzva a számat. - Egyszer az is előfordult már, hogy majdnem felgyújtott valamit, de ilyesmit csak ébren tud produkálni. - Vallottam be kicsit szégyenlősen, de ilyesmi már rég nem történt, és Falco is figyelmesebb már.

by **Szophie** Szomb. Márc. 22 2014, 11:45

- Nincs mindenemen, csak néhány dolgon, amit én magam hordok, és úgy jobban tetszik. - vontam meg a vállam. - Azt meg még nem kísérleteztem ki, hogyan tudok sajátot rányomni. Egyébként viszont az ötlet tetszik. De mondom, nem tartom érdemesnek arra az általam készített dolgokat, hogy külön jelzéssel lássam el mind. Ahhoz túl keveset gyártok. - körbenéztem a poros kis épületen. Nem úgy nézett ki, mint egy jól menő üzlet, és nem is volt az. Igazából a feltételek sem voltak meg hozzá, hogy azzá válljon. De nem is volt ez akkora baj, hisz épp az volt a jó ebben a világban, hogy nem kellett a kinti vállalataimmal törődnöm. Most csináljak itt is ilyesmit? Nem, az tényleg nagyon unalmas lenne. Az a kevés összegecske, amely befolyik innen, épp elég. A többit farmolással megszerzem. Itt nem akarom azzal tölteni az időmet, mint odahaza. Talán csak azért nyitottam az üzletet, hogy ne menjek ki a gyakorlatból.. Vagy nem is tudom..
- Én úgy tettem, és nekem bejött. - néztem a gekkómra. - Ám fogalmam sincs, akárminél sikeres tudsz-e lenni. - húztam el a számat. - Ezek eleve nem voltak olyan agresszív petek. Habár Falatot még mindig nem sikerült rendesen kiismernem. - a petért nyúltam, hogy a vállamra tehessem. - Nem úgy, mint Vezért. Róla már sokmindent tudok. Régi társ. - kedvesen néztem az említett állatra, aki még arra sem volt hajlandó, hogy az orrát felemelje. Pedig tudom, hogy hallott!
- Nos. Nem igazán ezért.. Vagy hát.. leginkább mert folyton csúnya dolgokat mond, amit nem szabadna, és ezzel mindenkit megbánt vagy magára haragít. De amint látod, most durcizik is rendesen emiatt. Pedig tényleg megérdemelte. - szúrósan néztem farkasra. Mosrt olyan kis békésnek tűnik, de.. nem szokott az lenni. Ez csak egy álca.
- Lehet, hogy nem is akkora baj ez, hogy felgyújt dolgokat, nem? - kérdeztem elgondolkodva. - Mármint itt, Aincradban semmi sem fáj, vagy ilyesmi..s talán ez a tűz képes lehet sebezni, de megzavarni az ellenfelet mindenképp. - Falcora emeltem a tekintetem, aki békésen szuszogott gazdája fején,. Szerintem ő egy nagyon erős madárka lehet.

by **Utahime** Szomb. Márc. 22 2014, 21:35

- Értem. - Bólintottam is mellé, mitől a főnix lángjai is lobbantak egy csöppet a hintázástól. Azt mondja nem érdemes, mert úgysem készít sok mindent. Körbenézve a kis porcicákkal tarkított térben, hol itt-ott megcsillantak a pókhálók, és az egyetlen eladásra szánt darab, amiért bejöttem egy kinőtt ruhadarabja volt amit nem is ő készített, beláttam, hogy valahol igazat mondhat - nem gyárt sok eladni való holmit. De logót minden kis hely csinálhat magának, produktivitásától függetlenül. És a felhelyezését sem hiszem, hogy bonyolultabb lenne, mit egy pecsét rányomása. Tehát sokkal inkább arról lehet szó, hogy nem szeretne logókkal foglalkozni. Az előbb ugyan azt emlegette, hogy neki is lehetne, ha jól menő üzlete lenne... De ez bizonyára nem ez a célja, csupán ő is szeret ábrándozni; kicsit ebbe kóstol, kicsit abba. Pedig NPC-ket is fel lehet venni eladónak, ha csak az lenne a baj, hogy nem akar itt maradni egész nap. Így csak bólintottam, látva, hogy bizonyára nem lesz logo - mostanában biztosan nem. Ez a kis kuckó talán csak egy csendes sarok számára, ahol kipihenheti a csatáit.
És kiderült, hogy a pet befogásos ügynél nem biztos, hogy mindig bejön az etetés... Erről szólva...
- Miért Falatnak hívod? - Kérdeztem hirtelen. Kicsit furcsa név, bár egy kis kedvencnek bármilyen neve lehet - itt még az embereknek is. Elsőre a csöpp méretére hittem, hogy a névadója lehetett, és mert ilyen kis ennivaló. Lehet hogy azért, mert ilyen kis falánk, hogy az étel kínálásától már magához is édesgethette? Egy kissé félre húztam a szám, ahogy elképzeltem az állatka betörését, majd rá kellet jönnöm, hogy egy agresszív mobot bizony nem is próbálnék meg etetni... Tehát nem csoda, hogy ilyen ártalmatlan dolgokat lehet magunkhoz csalogatni. Viszont mi lenne, ha egy erősebb állatot próbálnék idomítani? Nagy eséllyel az is a híres utolsó mondatok listájára kerülne ahogy csalogatom magamhoz...
Megráztam egy kicsit a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot. Falco feje is tiktakkolt egy keveset, de furcsamód nyugodtan tűrte, mintha csak egy játék állatka lenne. Láthatóan hozzászokott már a helyéhez.
- Tehát a nem túl agresszív lényeket lehet idomítani... - bólintottam újra - ...és nem feltétlenül étellel. De ha nem tudnak harcolni, nem igazán érdemes befogni őket, nem? - Tűnődtem egy cseppet, és gondolkodás nélkül kicsúszott a számon. Majd azonnal össze is szorítottam a számat, miután rájöttem, hogy ezt annak mondtam, aki pár perce magyarázta, hogy ők a barátai... Mindenesetre akkor is érdekes, hiszen itt nem hiszem, hogy bármi többet érne a tapasztalati pontoknál, amit a mobok leölésére kaphatunk. Főleg, ha nem is biztos, hogy sikerül az idomítás. Persze ártalmatlan, kis szintű dolgokért bizonyára nem kap sok pontot...
Végül elvette tőlem a kis gyíkot, és a vállára tette, majd a különös büntetésben lévő állatka felé fordult. Kedvesen nézett felé, és állította, hogy bizony megérdemli a büntetését. Bár érdekelt volna, mi rosszat is tud mondani, hogy ezt érdemelte, de jobbnak láttam nem megkérdezni. Talán jobb is nekem, ha nem tudom. Igaz, hogy nem emberről van szó, de miután emberré is változhat... Sőt igazából az állat alakú petek is egészen értelmesnek tűntek, így nehéz volt elhinni, hogy nem lehetett volna megbeszélniük ezt a problémát máshogy. Erre mondhatjuk, hogy mindenkinek megvannak a maga eszközei a nevelésre, de bevallom én is durciznék, ha egy ilyent tennének a pofámra... Így csak bizonytalanul hümmögtem a "tényleg megérdemelte" részre. Eztán a fejemen lévő főnix csemete elszunnyadt, aminek alvási szokásai kicsit meglepték a boltos leányzót.
- Nos... harcban természetesen nem probléma, ha gyújtogat. - Sőt, kifejezetten szándékosan égeti meg az ellenfeleit...
- De el tud égetni bútorokat meg sok apróbb dolgot, amit nem kéne... - Persze nagyobb szinten biztos nem költség új bútorokat venni a szobámba, hiszen az ára biztos nem nő velem és a mobokból is egyre többet farmolhatok, de még nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy hetente lakásfelújítást rendezzek... Elmosolyodtam, a gondolatra, hiszen nem is olyan rég van csak saját szobánk. Eddig pedig a szabadban mászkáltunk, ahol a legtöbb tereptárgy egyébként sem elpusztítható.

by **Szophie** Vas. Márc. 30 2014, 10:39

- Mert olyan kis picke. Még a társai között is egy csöppségnek számít. És eztkellően aranyos névnek találtam hozzá. - mondtam, miközben az én kis állatkámra pillantottam, aki úgy látszik, jól megvolt Utahime kezei közt, ám eztán mégis késztetést éreztem, hogy átvegyem tőle, és a vállamra rakjam Falatot. A végén még megszökik nekem itt az ajándék petemmel.
- Nos, nem is arra fogtam be, hogy harcoljon. - mosolyogtam. Tehát neki is csak a szintek, erők, exp-k és hasonlók körül forog az esze? Végül is, érthető. Ilyen alacsony szinten biztosan félelemmel tölti el a sok nála magasabb szintű játékos léte. Biztosan én is csak az erősségen és hasznosságon törném a buksim a helyében, és nem járnék - kelnék ilyen magabiztos gondtalansággal. De ügyes lánynak látszik, szerintem túl fogja élni ezt a gyenge időszakot, és hamarosan megerősödik. Hiszen nekem sem ment olyan nehezen. Mondjuk Vezér nem is aludt úgy, mint Falco. Sőt, kis koráben le sem lehetett lőni. Most is látom rajta, hogy egyre kevésbé tűri a semmittevést, mozoghatnékja van. Lassan ideje lenne bezárnunk, és elmennigyakorolni egy kicsit. Sóhajtottam egyet.
- És Falco neve is valami különleges okból ered, vagy hasracsapás szerűen jött? - kérdeztem most én. Érdekelt, hiszen ez egy különleges névnek hangzott.
Közben Vezér felkelt, a lábam melleé lépdelt, és orrával taszított egyet rajtam, majd felmorgot.
- Jól van, mindjárt. - intettem le ingerülten. - Látod, hogy vendégünk van. - nem igaz, hogy itt kellemetlenkedik nekem. Hát nem tudja, mi az illem? Minden nevelésem nem ért semmit? Muhh._.
- Mondjuk tény, hogy az idegesítő lehet. - képzeltem el, ahogy reggel arra kelek fel, hogy minden megsemmisült, a szép kis bútoraim helyén csak hamu van. - Mondjuk sokkal inkább kellemetlen. - csóváltam meg a fejem, majd eszembe jutott még valami. - Téged nem szokott megégetni? A hajad vagy szemöldököd megperzselni? - természetesen megnéztem magamnak gyorsan a haját, égett részek után keresgélve, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy buta vagyok. Buta, mert a játékban az ilyesmi nem látszódik meg, csak rövid ideig. Aztán minden visszaáll.

by **Utahime** Vas. Márc. 30 2014, 18:08

A név eredetét hallva bólintottam egyet, tehát valóban a termetéből ered.
- Illik hozzá, nagyon aranyos. - Majd újra biccentettem, tudomásul véve, hogy nem harcra lett befogva a teremtmény. Számomra nehéz volt elképzelni, hogy Falco mellet még mással is játsszak, főleg ilyen apró teremtménnyel. Igazából, ha nem lenne ennyire jóllakva, hogy el is szundítson tőle, talán még meg is kóstolná a kis gyíkot... Ilyesmit nem lehet egy ragadozó madár mellett tartani. Persze a mondandójából egyértelmű, hogy többféle állat is idomítható. De egyébként is, Falcoval sokat játszunk, és ha mindig vele vagyok, nem tudnék egy másik pettel is ugyanannyit foglalkozni.
- Hagy a Falco? Hát, amikor kikelt, úgy gondoltam, pont úgy néz ki, mint egy falcon... - Mostanra inkább csak az alakjára értve, az élénk tollazata inkább egy papagájé lehet, a furcsa bóbitáról nem is beszélve... Mivel a gekko visszakerült a gazdájához, felnyúltam, és óvatosan az ölembe emeltem a fiókát, hogy ne ébresszem fel, majd kicsit én s szemügyre vettem.
- Persze, most hogy kezd kinőni a tollazata és látszik, hogy van a bóbitája, meg a farktollai is kicsit mások, de szerintem nagyon hasonlít még így is. - Bár a szeme bizonyos szögből inkább sasra emlékeztet mint sólyomra...
Megsimogattam az immár ölembe került szundikáló madarat, és felnéztem a boltos vállán nyugvó gyíkra. Talán lassan indulnunk kéne, ha felébred, még tényleg meg találja kóstolni... Ekkor felállt a farkar is, és a gazdája mellett morgolódni kezdett. Elmosolyodtam a jelenetre, lehet, azért rosszalkodik néha, mert féltékeny a gyíkra... Ellopja a gazdi figyelmét...
- Ah, igen... de azért nagy kárt nem szokott okozni. Egy céhtársam tanácsára pedig többnyire a kandallóban ücsörög... - Persze valószínű, hogy ők csak viccelődtek vele, de Falco meglehetősen szeret a kandallókban üldögélni. Bizonyára, mert egy madárról van szó, de saját maga szokta odahordani a tüzelőt is, hogy kényelmes fészket csináljon magának. A végén pedig bele ülve élvezi a kényelmes meleget. Mivel egy tűz elemű lény, valószínűleg jól esik neki, ha a környezete is van olyan meleg, mint ő maga...
- Előfordult már, hogy megégetett... - Haraptam a számba, beismerő vallomásom közepette. Még az életemet is levitte egy kicsit, mikor nem a városban voltunk.
- De nem a tüzével, azzal vigyázni szokott, hogy ne fújja senkire. Csak néha felforrósodik a teste, és amiatt... Ezt talán kinövi majd. - Vagyis reméltem. De annyi biztos, hogy már ezt is egész ügyesen tudjuk kezelni. A céhtársaim tanácsait követve egyre ritkábbá váltak az ilyen esetek, persze kizárni semmit nem lehet.
- Hát te miért morgolódsz? - Kérdeztem és a farkas felé nyúltam, hogy megsimogassam, ha engedi.

by **Licht** Szomb. Ápr. 12 2014, 23:34

Rendelnék egy Hősi köpenyt.
Érceket küldök hozzá: (itt)
1 Halvány Rubin; 2 Munkálatlan Bőr + 50 aranyat még ráfizetek. ^^

by Ajánlott tartalom