Százforintos (Páncélbolt - T3)

Kínálat:

Spoiler:

Raktáron:

Spoiler:

Szabályzat:
Csak hozott alapanyagokból gyártok.
A JL tagjai számára minden ingyenes.

Szophie kicsit meglepődött azon, hogy a boltjában futottunk össze... Akik a barátlistádon vannak, látod azt, hogy merre járnak, többnyire... És amúgy is a közelben jártam - magyaráztam neki, hogy hogyan is találtam rá itt, bár ezzel szerintem ő is tisztában van.
Ó nagyon szépen köszönöm - mondtam a lánynak, amikor elkészítette és átadta a gyűrűt.
Természetesen, bemutatlak bennetek egymásnak, szerintem nagyon jól kijöttök majd - mondtam, mosolyogva Szophie-nak.
Aztán kicsit hosszasan bogarásztam a kínálatot. Szépen összeírta egy táblára, hogy mit tud kovácsolni a birtokában levő ércekből, és melyik tárgy pontosan milyen tulajdonsággal bír. Pár perc tanulmányozás után megakadt a szemem két dolgon. Egy bakancson, és egy páncélon.
Ömm... a Vastalpú Bakancsot és a Bronzvértet mennyiért tudnál nekem készíteni - kérdeztem rá az árakra, majd vártam a válaszát.
Amúgy egész jól fejlődgetek, már négyes szintű vagyok, hála annak, amit tanítottál, és amennyit segítettél rajtam, nagyon szépen köszönöm - dicsekedtem el neki, hogy lépem a szinteket, és juttattam eszébe, hogy nagyrészt neki köszönhető, hiszen ha akkor nem segít eligazodni, és nem tanítja meg az alapokat, akkor még nem tartanék itt. Sőt, lehet, már sehol se lennék...


UI: bocsi h eddig ide nem írtam, de megfeledkeztem róla.

Szia! Akkor a megbeszéltek alapján küldöm is a pénzt a termékért!
És még egyszer nagyon köszönöm!

Szia! Akkor a megbeszéltek alapján megkérnélek készítsd el a gyűrűt! Itt az ára elküldve
Köszönöm még egyszer!

Éppen a Kezdetek Városának tüzetes átvizsgálását folytatom, mikor belém nyilall, hogy valamerre erre találom annak a lánynak az üzletét, aki nagyon kedves, és toleráns volt velem, sőt még kedvezménnyel is ellátott. Most, hogy szerencsém beért, és végre van egy kis aranyam a felszerelésem, és jómagam fejlesztésére, gondoltam meglátogatom, hátha akad neki valami nekem való tárgya. Illetve, ha már ott tartok, akkor rákérdezek a gyűrűre is, melyet csak üzenet formájában fixáltunk le. Meg is indulok a lány üzlete felé, ahol már jártam, és ami egy nagy zöld park mellett található. Azonban a park szépsége nem csábít senkit, legalábbis ahogy feltűnik, ugyanis én vagyok az egyetlen ezeken a kietlen utcákon. Ahogy megkerülöm a parkot, és odaérek a boltocska elé, felemelem tekintetem. Körbenézek, sehol senki, rányúlok a kilincsre, lenyomom és belépek. Egy kicsi poros, pókhálós helyiségben találom magam, mely igazán kedvemre való. Előző látogatásaimnál is tetszett a hely. Egyszerűsége és elhanyagoltsága, mely azt mutatja, hogy a tulajdonosa mennyire foglalkozik az üzlettel, nevetésre késztet. A polcok némelyike üresen áll, leszámítva az ujjnyi vastag port. Maga a pult sincs túl cicomázva, de nem is illene a képbe, ha mégis olyan lenne. Jelenleg nem áll senki mögötte, ezért egy kissé feszélyezve érzem magam, de megoldom a problémát egy élénk, és számításaim szerint jól hallható köszönéssel.
- Szép Jó Napot! - mondom, és a kicsiny falak körülöttem visszaverik a zajt, megreked köztük, és eltorzítják azt. - Azt hiszem, ez éppen megteszi. - gondoltam, és kihúzom a zsebemből a kezeimet, hogy ha megjelenne valaki a pult mögött, feddhetetlen lehessek. Egy kis idő múlva meg is érkezik a tulajdonos. Amíg belép és egy kissé rendbe szedi magát (ki tudja mit csinált hátul), illedelmesen elfordulok, és egy pókot fixírozok, aki éppen egy másikat terített le, így növelve területeit. Imádom a pókokat! Fél szemmel oldalra pislantok, és amíg magával van elfoglalva, addig alaposan szemügyre veszem. Szépsége nem ilyen szobába illő lenne, és bár már a múltkor itt jártamban is rájöttem erre a tényre, most tudatosult csak bennem igazán. Volt valami, megmagyarázhatatlan, amitől úgy érzi az ember, mint aki egy nagyon fontos személy előtt állna. Ajkán mosoly pihen, és azzal is üdvözöl. Odalépek a pulthoz, immár rendbe szedetten, érdeklődve néz rám.
- Ööö... Szia! A múltkor beszéltünk egy Arany Gyűrű-ről, amelyet elkészítenél nekem. Gondoltam bekukkantok, és megérdeklődöm mi a helyzet vele. Az anyagi probléma, amit írtam, közben szerencsémre megoldódott, tehát már azzal sem kell foglalkoznom. - hadarom el zavaromban. (Miért kell így viselkednem minden csinos lány láttán?! - szidom magamat.) - Óóó...elnézést, milyen faragatlan vagyok. A nevem Asasel. Örülök, hogy most már személyesen is megismerhetlek! - fejezem be gyorsan, elpirulva, hiszen illetlenség volt bemutatkozás helyett egyből a lényegre térni. Nyújtom felé kezem, ami szintén nem illő, de hát most csak ennyit tudok magamból kipréselni. Arcomra erőltetek egy apró mosolyt. Majd hirtelen eszembe jut, hogy nem is ez volt az idejövetelem célja. A fejlődés, tényleg!
- Ja igen, igazából nem is ezért jöttem, hanem hogy megkérdezzem, nem-e tudnál nekem készíteni valamit, ami használható lenne számomra. Tudod, de ez maradjon köztünk ha lehet, elég kevés életem van. Ezen szeretnék fejleszteni, illetve valamicskét a kitartáson, az erőn, a gyorsaságon, és még a spec. képességen is. - nevetek rá, mikor eljut a tudatomig, hogy sikerült felsorolnom az összes létező statot. - Szóval lényegében igen. Nos, van rá körülbelül, 350-400 aranyam az egészre. Tudnál segíteni? Tudod, nagyon kedves volt tőled, hogy rám írtál, ezért szeretném egy kicsit az üzleted fellendíteni, még ha csak ilyen kevéssel is, ami rendelkezésemre áll. - mosolygok tovább a lányra, most már fesztelenül, és várom a válaszát.

Betérek ez üzletbe, ismerőst veszek észre. Hamar kipakolom a felszereléseim közül azt a pár kődarobot és valami foszlott ruhát, amiből jó volna valamit alkotni.
- Ilyet szeretnék Szophie - nyújtottam át a cetlit, amin három szó szerepelt.. mokaszün, meg sapka - köszi - mosolyogtam rá, miközben nézelődtem a portékák között. Egy szalmakalapot fel is próbáltam, ez lehet jobb is lenne.. nem is tudom, legutóbbi vereségeim nem árt bunyóznom, hogy újra a csúcsra kerüljek.

(mokaszin és bronz sapka lenne, köszi