Re: Százforintos (Páncélbolt - T3)

by **Atoru** Vas. Ápr. 13 2014, 18:28

Üdvözlet az eladónak!
Egy Hősi köpenyt rendelnék ITT ^^
Köszönöm ^^

by **Szophie** Szomb. Jún. 14 2014, 20:56

- Szerintem is. - biccentettem vissza rá, majd mosolyogva néztem az én kis Faaltomra. Mondjuk annyira illik rá, hogy Vezér is csak egy falatnak tartja...>.> Majd én kérdeztem rá, hogy az ő petjének honnan ered a neve, habár nem voltam biztos abban, hogy a Falco névhez kell valami eredet. Vannak, akik csak úgy adnak egy tetsző nevet az állatuknak. Ilyen Reginald is. Hiszen ő emberi nevet kapott. A Falco névnek viszont volt eredete, bármi is legyen az.
- Mi az a.. fal..coln? - kérdeztem szótagolva az utolsó szót. Nem hallottam ilyenről még soha, és most egy kissé elbizonytalanodtam, ahogy meghallottam ezt. Valami japán szó lehet, amit nem ismerek még? Megeshet, még mindig nem lehet tökéletes a szótáram, annak ellenére sem, hogy régóta itt élek.
Hasonlít még így is.. Hát.. Akármi is legyen az, amire hasonlít, biztos így van. Lehet,hogy valamilyen csupasz madár elnevezése ez? A madárfélékben sem igazán vagyok otthon, hogy az igazat megvalljam.. Egy fecskét természetesen még én is képes vagyok megismerni, de körülbelül ennyiben ki is merül a tudományom.
- Hehehh.. Gondolom kedveli a meleg helyeket. Ez a kandalló dolog egyébként tényleg nem rossz ötlet.. - gondolkodtam el, majd a petre néztem, és önkéntelenül is elvigyorodtam, ahogy elképzeltem egy kandallóban ücsörögni.
- Igen, érthető. - bólintottam. - De mivel itt úgysem fáj semmi, voltaképp ez nem is lehet olyan nagy probléma. Engem is régen harapdált Vezér, amolyan játékból.. Meg mert nőttek a fogai. - néztem a farkasomra, aki amolyan "szívesen harapnálak még most is" nézéssel nézett vissza.
Vezér engedte a simogatást, majd a lányra nézve nyüszített egyet, majd rajta is taszított.
- Ejnye-ejnye. - ingattam meg a fejem. - Milyen udvariatlan vagy. - mondtam a farkasnak dorgálón. - Vadászni akar menni, és.. ezért.. - A farkas tovább taszigálta a lányt kifelé az ajtó felé.. - ki akar téged lökni innen. - fogtam a fejem, majd a farkas nyakörve után kaptam, hogy annál fogva leszedjem szegény Utáról. Viszont ugyanolyan erősek voltunk mi ketten, úgyhogy nem értem el mást a próbálkozásommal, csak hogy összeestem, farkasom pedig rám esett, magával rántva Utát is.
- Sajnálom. - mondtam a rakás alatt, és nagyon vártam, hogy leszálljanak rólam, ugyanis ez a nyomódás még fájdalom nélkül is rossz volt. Azért egy derékig érő farkas nem könnyű, na.. Régen elmúltak az idők, amikor az ölemben ücsörgött egyszerűen..

by **Utahime** Kedd Jún. 17 2014, 15:40

A kérdésre lassan vörösödtem... Tényleg, miért is a falcon jutott eszembe elsőnek, amikor a saját nyelvemen hívhatnám sólyomnak? Illetve Talán mert így hasonlóan cseng a végtelen szerencse sárkányával is?
-A vércséket és sólyomféléket hívják így.- Magyarul legalábbis családnévként használják. Tekintve, hogy a latin megnevezést alapnak veszik, ehhez hasonló névvel illethetik sok helyen.
-A kampós csőre miatt gondoltam...- ...és nagy kerek szeme is van, a sasoktól eltérően. Mást meg úgysem ismerek. Bár ki tudja, lehet minden ragadozó fióka így néz ki...
-Bizony, nagyon szereti.- Nevettem fel lelkesen bólogatva. Még szerencse, hogy megfogadtam Shu tanácsát a szobaválasztásban. Legalább van már egy hely, a fejemen kívül is,, ahol fészket építhet...
Majd ránéztem a szerencsétlen farkasra a szájkosárral. Tehát nem csak fecseg, de harapdál is? Nem csoda, hogy fémet kapott a pofájára. De ha nem probléma amíg nem fáj... márpedig itt nem fáj, akkor nem is lehet olyan fontos rá a szájkosár. Még mindig nehezen hittem, hogy a fecsegés ennyire idegesítő lenne, mikor én ennyire örülnék, ha megérteném a madaram.
Talán valami furcsa grimaszt is vághattam mikor megsimogattam, mert hirtelen lökdösni kezdett. Meglepve pislogtam a petre és talán kicsit ijedten. A gazdájától viszont hamar érkezett a magyarázat is, mire elmosolyodtam.
-Ah, vagy úgy!- Tehát vannak akiknek ez is ilyen rutintevékenység? Én még mindig féltem kimenni is a városból, és ha ki is mentem, igyekeztem a lehető legbiztonságosabb terepet választani, jobb esetben többed magammal. Ezen elámulva sóbálvánnyá váltam egy pillanatra, a helyet, hogy illedelmesen továbbállok. Ennek következményeként a farkas tovább lökdösött az ajtó felé míg a gazdája igyekezett ezt megakadályozni. Végül egy rántással sikerült magára húznia a farkasi aki magával húzott engem is, és Falco is repült egyet a fejemről, végiggördülve a hátamra. Így játszottunk kicsi a máglyarakást a kis boltocskában, amit a felébresztett ijedt madár gyújtott meg éles csipogás közepette. Ekkor magamhoz térve a kábulatból sűrűn bocsánatot kérve igyekeztem mihamarabb lemászni a rakás tetejéről, és ölbe kaptam a lassan megnyugvó madarat. Körbekaptam a fejem, hogy nem-e tettünk kárt valamiben, de szerencsére minden elpusztíthatatlannak tűnt, a boltban, így nagy kárt nem tudtunk okozni.
-Ah, nem... Én sajnálom, hogy feltartottalak...- Mondtam végül utoljára és mélyen meghajoltam kettejük előtt majd az ajtóhoz ugrottam. Ennyi ideig feltartottam őket, mikor épp vadászni indulnának... kicsit az ajkamba haraptam, majd visszaintegettem még távozás előtt.
-Remélem találkozunk még... Kellemes vadászatot!- Mosolyogtam, és kiléptem az ajtón.

by **Szophie** Szomb. Jún. 21 2014, 15:43

~ Amolyan záró gondolatok. Csak röviden..~

Igazán különös látogatás volt ez. Rá kellett jönnöm közben, hogy egy fajtájú petből nem csak egy lehet kiosztva egy idomárnak, hiszen főnixe Rennek is van, habár Regi mind habitusban, mind kinézetben eltér Falcotól. Talán Vezérnek is van egy párja valahol? És ha igen, akkor az a pet milyen? Ugyanilyen gonosz, mob üldözős, rabszolga hajcsár? Avagy az rendes, szeretetreméltó, mint egy kutyus?
Ezen filóztam, miközben kifelé tartottam a mezőkre a kilencedik szinten, hogy megütögessek pár mobot, és Vezér is kedvére falatozhasson. Azért nem volt kedves tőle, hogy úgy kilökte a vendégünket.. Szó szerint.
- Én is. További szép napot! - köszöntem el akkor a lánytól integetve, és még mindig ez visszhangzott a fülemben. Teljesen normális beszélgetés volt egy vásárlóval.. nem is, egy emberrel. Nem mintha a kettő kizárná egymást, csak így valahogy jobb volt a hangzása. Felnéztem a felhőkre, és elgondolkodtam. Ilyesfajta cseverészés vajon mennyire illik hozzám? Mennyire vagyok én ez? Nos.. talán ez is egy részem, de nem biztos, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a lányt akaratlanul is megkedveltem, még ezen rövid beszélgetés alatt is. Nem azt mondom, hogy most haverok lettünk, vagy valami. De annyira azért telik, hogy ha legközelebb találkozunk, széles mosollyal köszöntsem ismerősként, és vidáman csevegjek vele tovább. Hehehh.. Milyen furcsa gondolatok.
Farkasomra néztem, hogy megtudjam, miért nem állt még neki mobozni. Aztán szemem megakadt a szájkosáron.. Én buta. Így hát leemeltem azt róla, és mosolyogva útjára engedtem. Csakhogy a mobok helyett ő engem kezdett el üldözni._. Azt hiszem, meg is érdemeltem..

Köszönöm a játékot.^^

by **Cardinal** Vas. Jún. 22 2014, 13:11

Utahime: Hősi Köpeny (+2 kitartás +8 páncél)

Szophie: Vörös Bika Potion (használója 6 körön át nem fárad kitartás képzettségtől függetlenül)

by **Suzume** Kedd Jún. 24 2014, 20:11

Mese nincs, ideje felszerelnem magam a gond csupán az, hogy aranyam nem igazán van, habár már elkezdtem megtenni ennek irányába szükséges lépéseket valahogy akkor is muszáj kicsit megsürgetnem a dolgot. Első ízben kellet egy eladó aki meglehetősen olcsón be tudja szerezni a szüksége itemeket. Ez nem könnyű feladat, szerencsére hallottam egy boltról aminek az eladója állítólag nem törődik túlzottan a gazdasággal. Talán sikerül kialkudnom valamicske kedvezményt. A bolt kívülről elég hangulatos ami belülről már nem mondható el. Azt hiszem a pletykák tényleg igazak. De ez csak nekem kedvez. :3
-Halihó! - Köszönök be és csak remélem, hogy az eladó itt van annak ellenére, hogy az épületbe simán bejutottam. - Egy nagyobb rendelést akarok leadni. - Lépek oda a pulthoz. - Szükségem lenne egy mokaszinre, egy kapcsolat gyűrűre, egy csigamintás gyűrűre, egy bronz vértre és egy bronz sisakra és végül egy hősi köpenyre.- Na igen a lista elég hosszú. - Menyibe kerülne ezek beszerzése? - Dőlök rá a pultra, közelebb hajolva az eladóhoz és a hangom is lejjebb veszem. - És még valami. Jelenleg... nos nem vagyok túlságosan eleresztve arannyal, nem lehetne valamiféle hitelt kapnom a cuccokra? Esetleg más módon fizetni... Hmm.. mondjuk információval? A boss infókat is el tudod adni a frontharcosoknak én pedig szerzek neked. Esetleg egy kis szívességért cserébe? - Döntöm oldalra a fejem és sejtelmesen mosolygok.

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 21:36

Kinyitottam az ajtót, ám a befújó szél nagy porfelhőt kavart. Így végül tüsszögve és köhögve léptem be a kis épületbe, miközben fejemen éreztem, hogy egy pókhálóba is beleakadtam. Persze ha pár havonta egyszer teszem csak be ide a lábamat, nem hiszem, hogy számíthatnák másra. Kinyitottam az egyik ablakot, és reméltem, hogy kiszellőzik ez az állott és régi szag. Végül hátramentem a raktárba, és ott kezdtem el tevékenykedni. A következő pillanatban hangot hallottam, így kidugtam fejem az ajtófélfa mellett.
- Ohh.. Szia. - köszöntem kissé félénken, ahogy megpillantottam a lányt. Nem számítottam ma vevőkre. Ma sem.. - Miben segíthetek? - léptem aztán előre, miközben kisimítottam ruhámon a gyűrődéseket.
- Hümmhümm.. A mokaszin olyan 80 arany, a kapcsolat gyűrű az 200.. - itt egy kissé elpirultam, mivel nem szerettem ilyen drágán adni a holmijaimat. De ha ez az ára, akkor ez az ára. - Bronz vért 110 arany, Csigamintás gyűrű 120, Hősi köpenyt adom 90-ért, a sisakot meg 40-ért. - mosolyodtam el, mire a végére értem, majd kifújtam a levegőt, és gyorsan számolni kezdtem. - Az.. 640 arany. - néztem fel hitetlen képet vágva, hiszen ez rengeteg összeg.. Mondjuk elég sok jó cucc is volt benne. - De adom 600-ért, ha egyszerre veszed. - gondolkodtam el. Habár már a sima ár kialakításában is engedtem nem is keveset, úgy gondoltam, ez a 40 arany már pláne nem fog a földhöz vágni.
- Hümm.. A nevem Szophie. - mondtam ki hirtelen. - Csak hogy tudd, hova kell üzenetet küldened. Nem sokszor vagyok itt a boltban, úgyhogy ha kiteremted a pénzt, csak írj rám, és én csinálom is rögtön a cuccokat. Hitelt nem szeretek adni, dee... lehet róla szó. Boss infókra viszont nem fáj a fogam. Azzal törődnek azok, akik fontosak azon a harcon, én csak amolyan mellékember vagyok, aki ott van, de nem olyan fontos a jelenléte. Mégis miért pörögnék én holmi infókkal? - sóhajtottam fel. - Viszont nem vagyok fukar, nehogy azt hidd. Szívesen segítek, ha nem is minden cuccal, megelőlegezhetek neked egy kapcsolatgyűrűt olcsóbban is akár, és a többit majd később. De ehhez előbb meg szeretnélek ismerni. Tudod egy havernak szívesebben előlegez meg az ember dolgokat, mint egy ismeretlennek. - léptem ki a pult mögül egyenesen a lány mellé. - Esetleg egy kis sütit? - hívtam le a menüm, és vettem elő két tányérral, majd leültem a porba a terem közepén - szék híján - és falatozni kezdtem.

by **Suzume** Kedd Jún. 24 2014, 22:32

Az eladó egy lány volt. Meglepő fordulat ha úgy tekintek a szituációra, hogy a lányok általában sokkal jobban odafigyelnek a rendre (igaz én se nagyon törődök vele) és ez ebben a boltban nincs. Még le is ellenőriztem azzal, hogy az ujjamat végighúztam az egyik polcon mikor betértem és hát elég vaskos porréteg fedte. Ettől független a lány kedvesnek tűnt. Én leadtam a rendelést ő sorolta az árakat, valahogy így kell ennek lennie. A végösszeg, hát nem igazán tetszett de ha hatszáz aranyat kihúznak az ember zsebéből az senkinek sem tetszik, igaz az elmondása szerint ez már így is kedvezményes ár, amivel azt hiszem egyet kell értsek. Legalábbis ha azokat a boltokat nézem ahol eddig jártam akkor itt megspórolhatok. Minden esetre egy kicsit talán lehet egyezkedni.
- Mokaszin nyolcvanért? Elfogadható. – Mosolygok a lányra de a mosoly gyorsan tovaszáll és a helyére csalódottság ül ki az arcomra némi szomorúsággal megspékelve. – Kétszáz egy cseppet sok még úgy is, hogy viszonylag sok pontot ad, erre még talán visszatérhetnénk. – A többire pedig hümmögök egy picit viszont azért ismét mosolyra húzom a szám és bólintok egyet. – A többi azt hiszem rendben van. Viszont akkor is áll a hatszáz arany, ha apránként veszem át őket? Mondjuk száz aranyat oda adok minden egyes itemért, úgyis pont hat darab van. – Talán így neki is megfelel.
Hirtelen a nevét is közölte. Meglepett így a pupilláim egy pillanatra kitágultak de ezen felül nem igazán mutattam más reakciót. – Engem pedig Suzumeként ismernek. – Mutatkozom be én is ha már így alakult. Aztán ugye azt is megtudtam miért is árulta el a nevét ilyen hirtelen. Több oka is van és ami engem igazán érint az, az előleg és a kedvezmény.
- Relative ki mennyire fontos a bossban, úgy gondolom. Vagy a kérdés inkább az, hogy van-e egyáltalán értelme a bossoknak? – Fejtettem ki a gondolatom Szophienak a szint főnökökről. – De nagyon örülnék egy kis előlegnek. Végül is ha jobbak a pontjaim és a cuccaim akkor a farmolás is könnyebben megy és ennél fogva a pénz is hamarabb meg lesz. – A szememmel követtem a lányt aki szimplán a földre ült. Sütivel kínált, ez kedves tőle. :3
- Elfogadom, köszönöm. – Ülök le vele szembe a földre török ülésben és veszek egy sütit. – Hmmmmhmm… Finomak. Te magad csináltad őket. – Pillantok előbb a félig megevett sütimre majd a lányra. – Nos mit szeretnél rólam tudni? – Kérdezem a lányt. – Nem vagyok éppen túl jó a barátkozásban, de amit kérdezel arra őszintén fogok válaszolni aztán meg majd kialakul. ^^

by **Szophie** Kedd Jún. 24 2014, 23:01

Bólintottam, amikor tudomásul vette a mokaszin árát. Nem mintha irányárakat adtam volna meg, noha soha nem mondtam, hogy nem lehet velem alkudni. Viszont így is alulértékeltem a cuccokat, ez tény. De ha egyszer olyan jó szívem van, akkor mit is tehetnék? Rolling Eyes

A kapcsolat gyűrű ára nem tetszett neki. Persze, hogy nem, ha valami drága, az senkinek sem tetszik. Újra csak bólintottam egyet, ám nem kívántam ebből túl sokat engedni. Ez bizony egy drága item. Én is sok-sok pénzért szereztem be annak idején az enyémet - és hogy mennyire szerettem is..*-* Nagyon sokáig hordtam még akkor is, amikor már rég T2-esre válthattam volna, Nagyon jó kis gyűrűk ezek. Nekem rögtön kettő volt belőle. A következő ötlete viszont tetszett.
- Ebben megegyezhetünk. - bólintottam. Így neki sem kell túl sokat fizetnie mindig, meg én is megkapom ugyanúgy a részem. Nem mintha amúgy szükségem lenne a pénzre rögtön. Sosem küzdöttem pénzügyi gondokkal, és ez hála a saoban is így maradt.
Elmosolyodtam, és kezemet nyújtottam, ahogy az szokás megismerkedéskor. Ez a szokásom is még odakintről maradt meg, és ugyan a lányokra nem jellemző ez a szokás, az üzletasszonyokra annál inkább.
- Üdv, Suzume. - végül leültünk a földre sütizni.
- Igen, ezeket én csináltam. Van egy receptkönyvem, amelyben benne van az összes Aincradi recept, és kipróbáltam egyet, amelyet még egyik cukrászdában sem láttam. Sajnos a nevét most nem tudom megmondani.. - néztem a sütimre magam előtt. - Egyébként a főzés jártasságomat is csak ezért maxoltam ki. - csacsogtam önfeledten. - Tényleg? Hogyhogy? - néztem rá. Az, hogy én nem vagyok jó a barátkozásban, egy dolog, hiszen tíz éves korom óta nem szóltam egy szót sem emberekhez csevegés céljából. Persze ehhez képest most a játékban már egész jól teljesítek, ami az ismerkedést illeti.. - Persze csak ha nem gond erről beszélni. - tettem azért még oda a végére, hiszen én sem szívesen beszéltem volna ilyesmiről egy idegennek csak úgy. De ha valami teljesen más oka van, amit talán még meg is oszt velem szívesen, azt érdeklődve meghallgatom.

by **Suzume** Szer. Jún. 25 2014, 21:19

Belement a részlet fizetésbe aminek kimondottan örültem. Azért nekem könnyebb dolgom van ha folyamatosan fel tudok szerelkezni mindenből és így tápolok.A süti nagyon finom volt amit szóvá is teszek és ahogy azt sejtettem ő maga csinálta az édességet.
- Ezek szerint mester szakács vagy, legalábbis itt a saoban. – Kuncogok. – A valóságban is tudsz főzni? – Teszem fel az újabb kérdést. Tényleg kíváncsi voltam, meg ha már szeretne megismerni úgy fer ha én is minél többet tudok meg Szophie-chanról .^^ - Én magam még nem foglalkoztam a harmadlagos jártaságaimmal, egyenlőre még az elsőből és másodlagosból sincs egy sem, vagyis pontosabban egy már van. – Kezdek neki én is egy kis cseverészésnek. Lehet még megbánja hogy felhozta ezt a témát. Ha játékokról van szó akkor sokat tudok ám beszélni :3
- Nem, nem gond erről beszélni. – Rázom meg a fejem. – Mondtam, hogy kérdezz nyugodtan bármit és válaszolni fogok. – Úgy néz ki most akkor az őszinte lány szerepét vesszem fel. – De tény, hogy kicsit nehéz erről beszélni. Mármint nehéz megfogalmazni. – Javítom ki magam, nehogy félre értse. – Sosem tudtam normálisan összebarátkozni senkivel, nem tudnám senkire azt mondani, hogy haver így aztán már egy ideje nem is próbálkozom azzal, hogy valakivel szorosabb kapcsolatot teremtsek. Úgymond csak szimplán interakcióba lépek másokkal, általában önös célokkal vagy pusztán szórakozásból. – Némi gondolkodás után de tényleg őszinte választ adtam. Ez emlékeztet egy régi játék karakterére. ő is mindig őszinte választ adott amihez hozzá jött még a fanyar humora, a cinizmusa és különös társadalom ellenes világnézete. Vicces kari volt és olykor elég groteszk. :3
- Na és nálad mi a helyzet ezen a téren? Te is inkább a magányos farkas típus vagy, bár véleményem szerint nem tűnsz egy csendes visszahúzódó fajtának, esetleg inkább társasági lény vagy? De ha jól látom tagja vagy egy céhnek is. – Mutatok rá a lányra. Ő legalábbis ezt látja, valójában az életcsík melletti kis ikonra mutatok. – Milyen céh? – Kérdem érdeklődve.

by **Szophie** Csüt. Jún. 26 2014, 15:47

- Ahha. - bólintottam vidáman, miközben egy újabb falatot tömtem a számba. A következő pillanatban viszont felnevettem, természetesen közben még mindig teli volt a szám, így hát ez a nevetés félig fuldoklásba torkollt. Amikor sikerült végre leküzdenem a falatot a torkomon, még mindig jókedvvel néztem a lányra.
- Áhh, dehogy tudok. - nevettem. - És szerintem soha nem is fogok tudni.. Nem való az hozzám. - csóváltam meg a fejem.
- Hüümm.. - Ez furcsa. Habár ha azt nézzük, hogy T1-es páncélt szeretne beszerezni, akkor biztosan még az alacsonyabb szinteket tapossa. Így viszont már kevésbé különös a dolog.Valahogy nem tűnt annak a csajnak, aki ennyi időn keresztül csak henyélt volna.. Viszont akkor mégis miért nem fejlődött még mindig? - Mondd csak, te nem szeretsz harcolni? - kérdeztem hirtelen. - Csak mert még T1-es cuccokat keresel.. Szóval.. gondoltam.. biztosan nem vagy még annyira erős. - mondtam kissé lehajtva a fejem, miközben reméltem, hogy nem haragszik meg ezért az észrevételemért. - És gondolom ezért nincsenek még jártasságaid sem..
Kissé meglepődtem. Tényleg akármit kérdezek, válaszolni fog? Ez különös.. És lelhet akár vicces is. Hihihh. Very Happy

Bólintottam. - Szóval nem tudnak elég közel kerülni hozzád. Nem tudod a szívedbe fogadni őket. - elgondolkodva néztem el mellette. - Ez szerintem nem is egy rossz tulajdonság. Én örülnék neki, ha ilyen lehetnék. Az azt jelenten, hogy nemigazán érdekelnek. És ha nem érdekelnek, akkor nem is fáj az, ha valami rossz történik velük. Egy csomó felesleges szenvedéstől mented meg magad ezzel. - Már régebben is láttam ennek a hasznosságát, és én is megpróbálkoztam vele. Viszont azt hiszem, belőlem hiányzik ez a tulajdonság. Vagy éppen, hogy megvan. Nehéz volt mindenkit elmarnom magam mellől, és nehéz volt érzelemmentesnek maradni a környezetem iránt. Nem is sikerült tökéletesen. A bátyámat sosem tudtam kiszorítani a szívemből. És sajnos amióta eben a nyomorult játékban vagyok, visszatért a tulajdonságom arra, hogy érezzek. Így hát megint fáj sok minden. Ez nem jó. Neutral

Viszont ez az utolsó mondat nekem ismerős. Nem mintha nem illene a legtöbb emberre. Én is azért szoktam beszélgetni másokkal, hogy szórakozzak. És önös célból is szoktam. Persze Suzumeval ellentétben én másért is szoktam. Természetesen egyértelmű volt, hogy most őt önös cél vezérli, pusztán a jóakaratomat szeretné kivívni, hogy aztán olcsóbban adjam neki az árumat.
- Is-is. - vontam meg a vállamat. - Most éppen társasági lényként jellemezném magam, de ugyanúgy illik rám a másik állítás is. Néha ez, néha az. - sóhajtottam. És én magam sem tudom, hogy melyik állapot meddig tart. Legutóbb a csendes visszahúzódásom 6 évet vett el az életemből. Most váltottam, habár vannak néha rossz napjaim, amikor visszatér egy kicsit az a 6 év. És sosem tudhatom, hogy egy ilyen rossz nap aztán nem húzódik el hetekig, vagy akár újabb évekig. Nálam ezt ki tudja? Rolling Eyes

- Igen, a Justice League. - bólintottam. - Itt van a céhépület nem is olyan messze, nem tudom, láttad-e már.. - habár akkora, hogy az embernek akaratlanul is megakad rajta a szeme, ha arra jár. De ki tudja, járt-e arra a lány?
Viszont most vissza a kérdésekhez..
- Ha már úgy volt, hogy most akármire válaszolsz... - vigyorodtam el ördögien. - Akkor.. mi volt életed legcikibb dolga? ^^

by **Suzume** Csüt. Jún. 26 2014, 19:23

- Vigyázz meg ne fulladj azért. – Mosolygok a lányra. – Nem tudhatod. Lehet, hogy jön majd a te lovagod aki szakács és megtanít főzni és majd együtt összebujtok a konyhában. – Viccelődöm egy picit. Valahogy volt egy megérzésem, hogy nem tud főzni. Elvégre abból, hogy itt tud, nehéz lenne kikövetkeztetni, hogy a valóságban is képes rá. Pontokon kívül nem kell más ahhoz, hogy itt profi szakács legyél.
Szophie-chan hümmögni kezdett és erősen gondolkozott, legalábbis az arckifejezése erről árulkodott.
- Gyerünk, kérdezz csak bátran! – Biztatom őt egy picit és meg is született a kérdés. – Nem mondanám, hogy szeretek harcolni. – Kezdtem bele a válaszadásba. – Igaz itt azért izgalmasabb mint más mmo-kban ahol csak kattintgatni kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is veszek részt a harcokban. A harc a játékok kilencven százalékának az alappillére és ez a saoban sem kivétel. Valóban gyenge vagyok egyenlőre, de ez nem erkölcsi vagy elvi okokhoz köthető. Habár ugyan akkor jelentkeztem be mint mindenki más, csupán két hónapja vagyok öntudatomnál. Ezt a két hónapot pedig inkább maga a rendszer, a környezet és a benne élő emberek megismerésével és kitapasztalásával töltöttem inkább. – Fújom ki magam a végén. Kicsit lehet túl sokat beszélek. :3
- Így is lehet mondani. Sőt talán ez egyszerűbb válasz. – kuncogok. Azért meglepett kissé ez a válasz. Azt hittem majd szóvá teszi, hogy akkor vele is csak önös érdekből beszélgetek és bár van benne igazság azért a háttérben volt az a kíváncsiság ami Szophie-chan iránt izzott bennem. Kiemelkedik a szürke tömegből ez már biztos, még ha ez elsőre csak minimálisan is mutatkozik meg. Végtére is ki az aki nyit egy boltot de nem tartja rendben, nem foglalkozik vele, nem fejleszti? Azt már tudom, hogy nem pénzszerzésből és jó eséllyel nem is kedvtelésből hisz akkor rendben tartaná. Ez volt az első dolog ami érdekessé tette őt a számomra és abban már csak reménykedtem, hogy lapulnak itt más érdekességek is.
- Vannak előnyei is ennek a tulajdonságnak. – Kanyarodok vissza gondolatban Szophie kijelentésére. – De ez egy tulajdonság ami gyakran nem csak úgy jön magától. Idővel alakul ki, így ha téged is sok szenvedés ér előbb vagy utóbb de te is kialakítod magadban ezt a fajta védelmet. Legalábbis én így tartom. – Mondom el a véleményem a témáról.
- Értem. – Bólintottam. - Legalábbis azt hiszem. – Tényleg nem voltam benne biztos. Egyszer társas lény másszor nem. - Alapvetően mindenkinek van olyan hangulata mikor senkire se kíváncsi. Erre gondoltál volna? –Kérdem tőle, hátha pontosabban is kifejti.
A beszélgetés aztán teljesen más mederbe folyik.
- Láttam már. Szinte az összes céhházat megkukkantottam már, persze csak kívülről. – felelem. – Viszont akkor te meglehetősen híres vagy nem? A Justice League tudtommal az egyik legpatinásabb céh. Biztos, jó lehet tagnak lenni és ott élni abban a hatalmas kastélyban. – Fejezem be a mondattal együtt a sütim majszolását is. Talán jobb is mert lehet én is fuldokolni kezdtem volna a következő kérdés hallatán.
- Hát… őőő nem is tudom. - Pirulok el. – Van egy pár cikis pillanatom. Hadd gondolkozzam. – Merengtem el a plafont bámulva. – A legcikisebb… Hmm… egyszer régebben nagyon szerelmes voltam egy fiúba de nem mertem leszólítani soha sem. Ez elég sokáig húzódott végül pár osztálytársam rá vett, hogy mennyek oda és csókoljam meg mert, hogy az úgyis többet ér néhány szónál. Nos, a srác háttal állt nekem is a barátaival beszélgetett. Amikor rászántam magam és odamentem megtenni hatalmas zavaromban rossz fiút csókoltam meg. Az számomra elég ciki pillanat volt ráadásul utána elég sok pletyka is keringett rólam. Na és most te mesélj! Mi volt a legcikisebb pillanat az életedben? – Terül el egy gonosz vigyor az arcomon.

by **Szophie** Csüt. Jún. 26 2014, 21:54

Pedig de, majdnem megfulladtam, akármennyire is vigyáztam. A hirtelen meglepődöttség okozta, amiért elképzeltem magam odakint a konyhában. És ha az előző gondolattól fuldokoltam, a következő pillanatban meg is haltam volna, ha van valami a számban. Vagy leköpöm a lányt. Viszont szerencsére nem vettem be újabb falatot az előző óta, így hát a levegőt kapkodtam csak, miközben hangtalan nevetés fogott el. Valahogy nem tudtam elképzelni alapjáraton, hogy én hol a fenében szedhetnék össze egy szakácsot. Akit mi tartunk, azt is csak akkor látom, ha fizetésemelést akar, ez pedig 4 évente egyszer, ha van. Amúgy meg dagadt, öreg és ronda. És mit keresnék én egyáltalán egy olyan... konyhán? A másik pedig: összebújni a konyhában. Edények, villák, meg ilyenek között? És újra ez a kérdés: Mit keresnék én egy konyhában? Persze lehet, hogy pont ez fog megvalósulni végül, hiszen sosem tudhatom, mit hoz a jövő. Néha a legelképesztőbb dolgok történnek meg. De akkor is viccesnek tartottam abban a pillanatban a gondolatot. Mondjuk az is igaz, hogy abban a pillanatban csak Makotoval tudtam magam elképzelni egy konyhában.. Vagyis nem tudtam, ez volt itt a baj.
- Hát.. Sosem tudhatom. - nevettem. - De vicces feltételezés. Viszont ha lesz egy szakács pasim, akkor tuti nem tanulok meg főzni.>.< Főzzön csak ő. Razz

- nevettem továbbra is.
- Ohh.. - hirtelen ez volt az egyetlen reakció, ami tellett tőlem. - Szóval te is.. téged is.. a rendszer... kicsesztek veled. - vontam le a következtetést. Ozirisz is valami ilyesmit mondott nekem, amikor találkoztunk. - Ez szemétség! - mondtam enyhe dühvel hangomban a hozzám nem illő szitokszót. Vajon hányan lehetnek még, akik ez miatt a hátráltatás miatt ilyen gyengék és elesettek? Akik ez miatt ki vannak szolgáltatva más játékosoknak? És miért van ez az egyenlőtlenség? Nem az lenne a sao lényege, hogy ne legyen semmilyen társadalmi különbség, és mindenki tiszta lappal induljon? Vagy Kayaba így akarta biztosítani, hogy legyen a társadalomban egyenlőtlenség? Hogy mindig legyenek elveszett játékosok a kezdetek városában, akik nem értenek semmit?
- Megpróbálhatod kialakítani. De csak időszakosan működik, és nehéz. Persze talán ha nincs ez a játék, akkor továbbra is maradt volna az az állapotom, ami volt. Úgy pedig lassan talán nem is lett volna nehéz kialakítani. - habár kissé nehezemre esett erről beszélni, tetszett a beszélgetés menete. - És... ha ez a rossz hangulat évekig tart? Olyan szerinted lehet? - kérdeztem meg erről az ő véleményét. Igazából még magam sem tudom, hogy ez scak egy hosszú ideig tartó rossz "nap" volt-e, avagy én magam vagyok olyan, amilyen ebben a 6 évben voltam. Most ilyen vagyok, talán hasonló, mint az előtte levő 10 évben voltam. lehet, hogy mind a kettő én vagyok. Az is lehet, hogy két személyiségem van, és hamarosan tömeggyilkossá válok, aztán gumiszobába kerülök.....
- A céh híres. - bólintottam. - Én viszont nem hinném. - mosolyodtam el.
- Egy egyszerű ember a sok közül. - sajnos.. Pedig szívesen emelkednék ki a tömegből. Habár lénygében mégsem hiszem, hogy annyira átlagos lennék. Nem is tudom... Nincs még egy ilyen nyomott ember, mint én. - Igen, szeretem a kastélyt, nagyon békés. És a céhtársaim is kedvesek és összetartóak. Egyébként segítőkészek is, úgyhogy ha bajban vagy, vagy segítség kell, akkor.. csak szólj. Smile

- mosolyogtam a lányra. - Én például befogadtam egy játékost, aki nem tud beszélni, és medve ruhát hord, és még mindig egyes szintű, és egy kukában találtam rá. Lehet mondjuk, hogy ő is úgy járt, mint te, és a rendszer elaltatta egy évig, mert nem olyan régen találtam csak rá. - elgondolkodtam a lehetőségen, és egyre biztosabb volt, hogy Brumi is aludhatott egy jó ideig. Nem mintha jobb helyzetben lenne, ha már az elejétől fogva a játékban lenne, hiszen akkor sem tanult volna meg beszélni, és akkor sem ment volna el egyedül harcolni. Egyszerűen csak a szemétben játszott volna, mint akkor, amikor rátaláltam.
- Akkor mesélj még ilyen cikis pillanatokat! - biztattam. Vicces játék volt. Lassan kezdett olyan lenni, mint az az üvegpörgetős, mi is a neve... Felelsz, vagy mersz! Igen, hasonlítani kezdett arra. Felnevettem, ahogy elképzeltem ezt a félre csók esetet.
- Hát öhhh... Én nem mondtam azt, hogy válaszolok minden kérdésedre! Wink

- kacsintottam rá. - De jól van, ennyibe nem halok bele.. - adtam meg magam a következő másodpercben. Hiszen egy kis játékba nem halok bele, sőt. Tetszett is. Törökülésbe helyezkedtem, és elkezdtem törni a buksimat. Úgy tudtam, hogy sok cikis pillanatom volt, de most hirtelen egy sem jutott eszembe. - Talán amikor.. egy küldetésen elküldtek minket édesgyökérért, és... visszamentünk valami gazzal, mert nem tudtuk, hogy néz ki az a növény. Vagy amikor azt hittem magamról, tündérke vagyok, meg múmia királynő.O.o Vaagy... amikor... Ohh igeen! Tudom már! Egyszer egy küzdelemben az ellenfelem levágta rólam a ruhámat.>.< Nahh az ciki volt._. meg egy másik küzdőteremen elvakítottam a képességemmel saját magamat. A saját képességemet használtam véletlen magamon! Fu.. mi volt még... - gondolkodtam tovább..

by **Suzume** Pént. Jún. 27 2014, 17:36

- Jogos, de gondolod majd még otthon is fog főzni. Elég neki ha munkahelyen főz. – Nevetek én is. Jó volt hangulat egészen addig még fel nem merült a miért vagyok kicsi téma. Engem mondjuk nem zavart de Szophieban mint ha egy kis felháborodást véltem volna felfedezni. Röviden és tömören mondta el a véleményét ami megmosolyogtatott.
- Nem tartom feltétlen szemétségnek. Egyeseknek kimondottan jól jött ez a húzás. – Kezdtem el kibontani a saját véleményem. – Gondolj csak bele! Ha jók az infóim akkor a sao kezdetekor közel kétezer ember halt meg ami a teljes állomány húsz százaléka. Na már mostanra ez az érték elég nagy mértékben csökkent, kevesebb a haláleset mint a kezdetekkor. És ez annak köszönhető, hogy a sok analfabéta játékos akiknek elég élet idegen az mmo-k világa, minden új volt. Tapasztalatlanok voltak, nem tudták mit kell tenni. Mostanra viszont már rengeteg infót szereztek a játékról és azok akik bénák azok is könnyen igazodni tudnak az itteni körülményekhez hisz elég csak végig járni a jól kitaposott ösvényt amit a hardcore gamerek már végig jártak. Sokaknak inkább az életét menti meg ez a rendszer mint sem kiszúr velük. Én így vélem. – És megint elszaladt velem a szekér. Mondtam ha bármilyen játékkal kapcsolatos téma merül fel nem lehet lelőni.

- Szerintem ezt az ember nem akarattal alakítja ki. Inkább csak alkalmazkodik úgy, hogy védje magát, és természetesen nem végleges. Bármikor érhet olyan tapasztalat ami lebonthatja ezt a védőfalat. Jelen esetben ez nálad a sao volt. ^^ – Ez cseppet elgondolkodtatott. Vajon fogok még valaha is vágyódni az emberek barátsága iránt? Nem hiszem. Az kötelezettségekkel is jár én pedig szeretnék független maradni minden téren. :3
- Hmm…- Gondolkodom el Szophie kérdésén. – Ha azt vesszük lehetséges. Az, hogy rossz passzban vagyunk, szerintem a körülöttünk lévő környezet váltja ki és ha jó irányba változik a környezetünk úgy a rossz hangulat is átvált jóra. De lehet csak ostobaságokat beszélek. – Nevetem el magam a végén.

A beszélgetésünk idővel a céhre terelődött, vagyis egész pontosan a céhre tereltem de maga a céh nem is izgatott annyira, ellenben Szophie kijelentése annál inkább.
- Ez badarság. Ha csak egy egyszerű ember lennél a sok közül nem ülnék itt veled. Utálom az unalmas és egyhangú dolgokat és ez igaz az emberekre is. Nem foglalkozok olyanokkal akik belevesznek a szürke tömegbe és élik az unalmas megszokott életüket. Az nem szórakoztató. Úgy értem, most néz csak körbe! – Mutatok végig az üzleten. – Egy átlagos egyszerű ember mit tenne ha lenne egy saját páncélboltja. Rendben tartaná, csinosítgatná, csalogatná a vevőket. Egyszóval tenni azt amit mindenki elvárna tőle. Te viszont nem ezt teszed. Apróságnak tűnik és ez valóban az is de ez csak egy dolog. Biztosra veszem, hogy rengeteg olyan dolog van amiben különbözöl a „megszokottnál”. Kíváncsivá tettél és szórakoztatónak talállak. – Mosolygok közben pedig az üres tányérhoz nyúlok. elfelejtettem, hogy elfogyott a süti. – Van még esetleg valami saját készítésű finomságod? –Kérdezem kicsit elpirulva. Szophie aztán még mesélt egy jelmezes fiúról is akit a kukában talált.
- Egy ember aki nem tud beszélni és medve ruhát hord. – Próbálom magamban elképzelni. – Elég fura. Kíváncsi lennék vajon odakint is ilyen lehetett vagy a játék tette azzá ami. – és a másik nagy rejtély, ha ilyen volt, hogy került a játékba. – Szívesen találkoznák ezzel a barátoddal. – Jelentettem ki.

- Mesélek ha te is mesélsz. ^^- vágtam rá rögtön a kérésre és Szophie bele is ment a játékba. Felsorolt egy jó pár cikis dolgot ám egy valami feltűnt. ez mind csak a játékhoz kapcsolódó sztorik voltak. Hmm… vajon odakint milyen életet élhet. – Ugyan máááár, ezek mind játékos bakik. – legyintek. – ilyen velem is számtalanszor történt. Rossz npc-hez mentem, vagy a kedvencem mikor az eldobott gránát gellert kap is visszapottyan elém. Vagy a legpoénosabb mikor egy ismeretlen skillt használok és felgyógyítom az ellenfelet. Mesélj valami olyat ami odakint történt. :3 – Kezdek el ülve pattogni ezzel is biztatva őt.

by **Szophie** Szomb. Jún. 28 2014, 21:24

- Hehehh.. Nos.. Vagy főz otthon is nekem, vagy lemond rólam. - húztam fel az orrom nagyurasan, majd a következő pillanatban arckifejezésem megváltozott, és kitört belőlem a nevetés. - Nem, mondjuk az ilyesmi nem kéne, hogy számítson egy szerelemben, mi? Akkor tartunk közösen majd egy szakácsot.. Vagy ilyesmi. - vontam meg a vállam. Most tök mindegy, hogy a pasim főz rám, vagy egy fizetett szakács..
Aztán témaváltás. Néha elég kicsapongó vagyok egy beszélgetésen beül. Az egyik percben még nevet mindenki, aztán..

meghal a hangulat.
Hümmögtem egy sort, és fejben az adatokat rendeztem. Valamennyire igaza van. De ha azt vesszük, hogy az adatokat azóta nem frissítik, és..
- Ha folyamatosan, mondjuk egy hónapban 2-5 játékost engednek be, akkor nem is lehet nagy a halálozás aránya. Viszont nagyon veszélyes a sok magas szintű között gyengének lenni. Mi van, ha összefutsz egy olyan ellenféllel, aki nem kíméli meg az életedet a csata végén? - csóváltam meg a fejem. - Habár még mindig azt tartom, hogy ez a játék sokkal igazságosabb, mint a valóélet. Ott is ugyanúgy vannak öldöklő emberek, és ugyanúgy vannak veszélyek, még ha azokat nem is mobnak hívjuk.. Itt legalább egy csöppnyi gyerek, vagy egy gyenge nő is felül tud kerekedni egy izmos férfin is, ha eleget gyakorolt hozzá. Itt nem a testi erőviszonyok számítanak, inkább a szorgalom. Habár lassan kiépülnek - ha már nem épültek ki - az alvilági kapcsolatok, és megjelenik a korrupció is akár, a csalás és ehhez hasonló dolgok pedig egyértelműen jelen vannak már. Viszont még így is azt mondom, hogy Kayaba legalább közzétette a szabályait. És mit tudunk mi az élet szabályairól? Semmit, ez a nagy igazság. Semmilyen rendszer nincs benne, szemben a sao érthető és logikus felépítésével. - neki is, nekem is eljárt a szám mostanság. De ez így is van rendjén két nő beszélgetése között, nem? Mindig mindenki azt mondja, hogy ilyenkor meglódulnak a nyelvek, és csak csicsergünk, meg csicsergünk, meg csicsergünk.. Bár bevallom őszintén, én sem tudtam mindig ennyit beszélni, ez nagyban függött attól is, ki volt a partnerem ebben.
Felsóhajtottam, miközben már a következő témánknál jártunk.
- Épp ez az.. Én sem tudom, mi az ostobaság, és mi nem. - ingattam meg a fejem. - De tudod mit? Talán nem is kell, hogy érdekeljen. Majd lesz, ami lesz, és jön, ahogy jön. És volt, ami volt. Nem kell előre foglalkozni vele. Csak fölös agyalást jelent ez is._. - vetettem el a témát rövid úton. Aztán megint felnevettem. - Néha én magam sem tudom, mit is akarok.. - mint most. Hisz.. egyszer azt mondom, beszéljünk róla, és még kérdezek is. Aztán csak így kijelentem, hogy mégsem érdekel...
Elmosolyodtam. Ez kedves volt tőle. Mármint hogy érdekesnek talál.
- Az mondjuk igaz, hogy néha egészen érdekesen reagálom le a dolgokat.. És sokan mondogatják, hogy néha nagyon furcsa vagyok._. és ezt észrevettem magamon is.
Viszont a boltos dolgon tényleg néztem csak nagy szemekkel, pislogás nélkül. Ha fel kellett volna sorolnom a dolgokat, amik kiemelnek a tömegből, és amiktől érdekes ember leszek, legutoljára sem gondoltam volna a boltomra.
A kérdésére azon nyomban elkezdtem kutakodni az invertorymban.
- Igazából akad... - mondtam, kissé elnyújtva a mondatot, miközben kutattam, majd végül elővettem egy tálat.
- Ezt kóstold meg nekem. - toltam elé egy tálat, melyben furcsa kinézetű curry foglalt helyet. - Először készítettem ezt, és fogalmam sincs, milyennek kell lenni alapból, és egy számomra fontos embernek szeretném csinálni.. De nem tudom, hogy jó lett-e.>.< - hadartam el idegesen a mondatokat. - Ha nem gond, hogy az édesre hirtelen ezt kell enned.. - tettem hozzá kissé bizonytalanul még az utolsó mondatot.
- Engem is érdekel ez a dolog, de nagyon úgy tűnik, hogy odakint is ilyesmi lehetett odakint is.. De mivel nem tud beszélni, nem tudtam még kiszedni belőle semmit ezzel kapcsolatban. Egyszer majd bemutatlak neki. - mosolyogtam rá a lányra, és elkönyveltem magamban, hogy elégedett vagyok a beszélgető partneremmel. Még akkor is, ha az önzés hajtja mindeközben..
Aztán nagyon érdekesre fordult a beszélgetés, amikor elkezdtünk felelsz, vagy merszezni.*-* Vagy valami hasonlót..
- Hát.. tudod... Odakint nem történt velem semmi. Nem jártam társaságba, nem beszélgettem senkivel, így aztán nem is igazán történhettek ilyesmik. - ráztam meg a fejem. - Maximum egészen picike koromban, de az meg nem ciki, egyszerűen csak... aranyos kis ballépés. Smile

Ilyen történettel így hát nem tudok szolgálni.

by **Suzume** Vas. Jún. 29 2014, 11:47

Aranyos volt a pukkancs Szophie így én már akkor elnevettem magam mikor felhúzta az orrát. – Nem tudom, hogy számít-e. A régi öregek gyakran mondják, hogy ha nem tudsz főzni mehetsz a háztól. – Viccelődöm. – De a közös szakács nem is rossz ötlet. Talán én is alkalmazom egyszer ha találok valami olyan elmebeteget aki hajlandó lekötni velem az életét. :3 – Kuncogok. – De ha már így fel jött a téma. Miféle pasik jönnek be? Vagy esetleg már van valaki kilátásban? – Nézek gyanakvóan a lányra, persze csak poén szintjén.

Érdekes felvetés volt a nagyobb szintű piros játékosok témája, de ahogy nézem ebben sem értünk feltétlen egyet. – Szerintem a magasabb szintű játékosok nem jelentenek akkora veszélyt mind gondolod. Védett helyeken te magad dönthetsz arról, hogy milyen típusú harcban veszel részt és azért az elsőre látszik, hogy ki körülbelül mekkora lehet. Nem védett részeken pedig kicsi az esély, hogy valaki csak úgy megtámadjon és megöljön. Elvégre többnyire két oka lehet. Vagy el akarnak tőled mindent szedni de az a kicsiket annyira nem fenyegeti hisz alig van valamije. Inkább a magasabb szintekre mennek az ilyen emberek ahol a zsákmány is nagyobb. A másik ok az ölés puszta élvezése de szerencsére ilyen ember nem sok van. Esetleg még személyes okokból támadhatnak valakire de arra számíthatsz ha olyanokat cselekszel és amire számítasz az el is kerülhető. – Ezután Szophie az élet és a sao közti különbségeket boncolgatta. Valami amiben egyet értünk. – Az élet szívás. A játékok és így a sao sokkal izgalmasabb, mókásabb és ahogy te is mondtad, igazságosabb. Egyébként talán kell is, hogy legyenek rossz emberek, végül is ahhoz, hogy hősök szülessenek szükségünk van bűnözőkre is. Hősökre pedig szükség van akikre felnézhetünk és motiválnak minket, hogy jobb emberek legyünk. Egyfajta törékeny egyensúly ez.

- Igazad van. – Bólintok. – A jövő még nem jött el a múlt meg már megtörtént. Fölösleges azon rágódni mi lesz és mi volt. Élni kell az életet úgy ahogy akkor és ott gondolod a következmények nem számítanak. Ha mindent tudunk előre akkor az megöli az izgalmat nem? :3 – Kacsintok a lányra.

Elmosolyodott a bókomon, már ha annak nevezhető. De örültem neki.
- Mondtam, hogy a bolt csak egy apró kis jel arra, hogy különleges vagy és érdekes. De akkor ez azt is jelenti, hogy igazam volt és vannak más sajátos dolgait. Mesélj párat. – Kértem a lánytól. Közben az inventoryban kutakodott és süti helyett egy nagy tél curyt vett elő.
- Persze, szívesen megkóstolom. – Jelentettem ki boldogan. – Kinek készíted? Ha megkérdezhetem? – Fogott el a kíváncsiság közben pedig már be is kaptam az első falatot. Elsőnek kellemes íz áradt szét a számban ami kb két másodpercig hatott majd az arcomra erős meglepettség és segélykérő grimasz kúszott ahogy az ízlelőbimbóim lángra lobbantak és ha tehették volna most sikítva menekültek volna a számból. Prüszkölve felnyüszítek és a nyelvemet kidugva próbáltam „huholni” és lehűteni. – Aszt hiszfem piszit túl fűferes left… - Motyogom kidugott nyelvel amit a kezemmel legyezek. Miután sikerült magamhoz térni Szophie különös barátja lett a téma központja egy rövid időre. Nem tudtam mit mondani rá csak hümmögtem.

- Azt hiszem ebben hasonlítunk. – Kezdtem neki. – Az életem egy bizonyos szakaszától én sem foglalkoztam ilyenekkel. Éltem a napi unalmas rutint. De azért a kis csetlő-botló Szophie-chant megnéztem volna .:3 – Kuncogom el magam újfent. – Viszont nehéz a mostaniak lapján elképzelnem, hogy te is hasonlóan antiszoc voltál mint én. úgy tűnik a játék mindkettőnket megváltoztat. ^^

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 15:28

Hehehh.. De a régi öregek nem értenek semmit. És persze őket sem zavarná az, hogy nem tudok főzni, ha lenne elég pénzük ahhoz, hogy szakácsot tartsanak.
- De miért kell a szakáccsal addig várnod, amíg találsz valakit? - néztem rá kérdőn. - Hiszen a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem? - és a tekintetemben értetlenség is volt.
A következő kérdésnél viszont nemcsak lefagytam, de arcomon a mosoly átváltott zavart szájrágogatásba. Még el is pirultam. Ilyesmikről csak így beszélni... Sosem volt ez az erősségem. Mondhatjuk úgy is, nehezemre esett kimondani dogokat.
- Háát.. Izé.. öhm.. - habár a zavartságom mellett talán nem is volt szükség arra, hogy kimondjam, azért megpróbálkoztam vele. - Szóval... most... igen.. esetleg.. járunk... izé.. - makogtam, miközben a földön kezdtem el bámulni erőteljesen egy pontot.

Felsóhajtottam, amikor téma váltásra került a sor. Hála Istennek. Habár értettem, amit mond, mégsem értettem tökéletesen egyet vele.
- Nem maradhat mindenki mindig a védett területen. - ingattam meg a fejem. - Viszont ha ennyire alacsony a kockázat, nem értem, miért halhattak meg csak úgy a játékosok.. - gondoltam itt mind Lewisre, mint Askrre. Persze ők már magasabb szintűek voltak, amikor ez történt, és itt érvénybe léphet a kirablásos eset is.. Hümm..
A következő mondatoknál viszont felnevettem. Az oké, hogy vannak rossz emberek, habár ez is relatív. De a hősök fogalmat továbbra is erősnek éreztem. Ki az, aki felnéz egy hősre? Ki az, akit motivál valaki hülyesége? Persze a hősiesség, mint tulajdonság létezik, de hősök nem. És a hősöket sem szabad összekeverni azokkal az idiótákkal, akik az életüket kockáztatják csak úgy másokért, minden meggondolás nélkül. Habár talán nem is ezt jelenti igazán hősnek lenni.. Inkább egyszerűen csak segíteni másoknak, amennyire csak erőnkből telik. Valami ilyesmi lehet.. Ezt persze nem akartam csak úgy elmondani, hiszen az talán rosszat tehetne a céh hírnevének, mint ahogy annak idején Yurihimével is ez miatt nem jöttem ki jól. Egyébként is, nem akartam lerombolni a világról alkotott képét... Így hát csak bólintottam, jelezve, hogy egyetértek.

- Igaz. Habár van, hogy így tudatlanul is elég unalmas.. Ezért kell feldobni néha egy kicsit. Wink

- kacsintottam vissza rá.

- Pffpfff... Hát fogalmam sincs. A boltos után, lehet, hogy az a legkülönlegesebb bennem, amiről nem is gondolnám. - vontam meg a vállam. - Ha megismersz, majd te is észreveszed a furcsaságaimat, már ha ténylegesen vannak. - mosolyogtam rá. De komolyan, most mit mondhatnék? Ez nem olyan, amit tudatosan alakítok.. Igen, ez sem olyan. Ez csak úgy van. Mint amikor értelmetlen dologra asszociálok, de nekem az teljesen normális.
Ezután megkértem rá, hogy kóstolja meg a currymet, amit életemben először csináltam, és igazából fogalmam sincs, milyennek kell lennie..
- Egy fiúnak. Aki szereti. - mosolyogtam vissza rá. Ám a következő pillanatban arcomra fagyott a mosoly. Valami.. baj történt. Mi? Hehh? Biztosan nem egy mérget adtam neki, igaz? Igaz. De akkor.. akkor..
- Jól vagy. - kérdeztem kissé lefagyva, miközben átnyújtottam neki gyorsan egy üveg vizet. - Kevesebb fűszer, értettem.. És legközelebb majd mást ítélek halálra a kóstolással. - csóváltam meg a fejem. - Sajnálom, tényleg. Nem direkt.. Én csak.. Fogalmam sincs, milyennek kell lennie. És gondoltam... a fűszerből sosem árt. Sok. Talán az egyik petem is belenyúlt, miközben főztem.. - próbáltam visszaemlékezni, mi is volt közben, de egyáltalán nem emlékeztem. Az biztos, hogy a petek elég elevenek, és kinézem akármelyikből, hogy egy kicsit.. főzőcskézzen. Vagy varázsoljon, már ha Brumi fejjel gondolkodok.

Hasonlítunk? - Hehehh.. Azt a csetlő-botlót megnézheted most is. Habár már annyira nem, mert van akrobatika jártasságom, és mostanság így nem esek annyit orra.. - még jó, hogy volt annyi eszem, hogy ezt választottam negyedik jártasságnak. Sok hasznát veszem, habár igazán mindegyik elég hasznos. - Megváltoztatott a játék? Téged miben? - kérdeztem meg. - Már ha szabad tudnom.. - tettem azért hozzá, hogy ne érezze azt, kötelező mesélnie. Ha neki kényes a téma, hanyagolhatjuk.

by **Suzume** Hétf. Jún. 30 2014, 16:45

A kérdés jogos volt és kellet egy picit gondolkodnom is.
- Mert én elélek, hideg, száraz élelmen is vagy rendelt gyorskaján. De ha lesz férjem ő már nem biztos, főzni meg én sem tudok. – Kuncogok jókedvűen. Igen azt hiszem ez megfelelő indok a várakozásra :3
Aztán ahogy felhoztam a pasi témát Szophie átment kaméleonba és gyorsan lecserélte a színét pirosra amin szintén jót derültem.
- Ugyan, ugyan! – Legyintek. – Nem kell ennyire zavarba jönnöd ez miatt. Ha titok, nálam jó helyen van. Meglepődnél mennyire jól tudok titkot tartani. ^^ Meg aztán az ember társas lény, az a természetes ha van valaki akit szeretsz nem? – Teszem fel a kérdést megpróbálva kicsit enyhíteni hirtelen támadt zavarán.

Abban igaza volt, hogy nem ücsöröghetünk mindig a biztonságos zónán belül.
- Nem, egy szóval sem mondtam, hogy folyton ott kell lenni. De ott nem tudnak csak úgy megtámadni. Másrészről senki sem, támad csak úgy ok nélkül. Mindig van valami indok még ha röhejes is. Csak azt gondolom, hogy az esetek többségében valamiféle zsákmányszerzés a fő indok. – Javítom ki esetlegesen saját magam ha rosszul fogalmaztam volna. Kicsit értetlenül néztem Szophiera mikor felnevetett.
- Ennyire nevetséges dolgot mondtam?- Kérdem tőle, persze nem pukkadva, vagy megsértődve, szimpla kíváncsiság hajtott. Bár így, hogy belegondolok. Justice League. Az nem valami képregényes, szuperhősös szövetség volt? – Ti is valamiféle hősi céh vagytok? – Jött is a kézenfekvő kérdés.

- Egyet értek. Az élet csak annyira lehet unalmas amennyire mi magunk vagyunk. Akár feldobhatnánk közösen is. :3 – Kacsintok rá a lányra.

Csak mosolygok a szavaira.
- Már alig várom, hogy megismerjem minden apró kis furcsaságodat. – Felelem. A Curry amit kínált már nem ért fel olyasmi gasztronómia csodával mint a süti. Persze ha első próbálkozás akkor érthető. A vizet amit kínált gyorsan el is vettem és nagyokat kortyoltam bele. Szophie ez idő alatt heveny mentegetőzésbe kezdett. Nem akartam én őt megsérteni de nem is akartam hazudni neki.
- Semmi gond. Szívesen leszek a kísérleti nyulad máskor is. Ami nem öl meg az megerősít ugyebár. – Viccelődöm. – És tényleg nem kell mentegetőznöd. Ha nem gyakorolsz nem is fejlődsz ugyebár. Nézd a jó oldalát! Feltaláltál egy új árnyharcos mérget. A lángoló Curry. – Nevetek fel.

- Akkor jó. Örülök, hogy nem maradtam le róla. – Kacagok fel ismét. Szophie ezután arra, volt kiváncsi miben is változtam. – Nem gond erről beszélnem. – Nyugtatom meg őt. – Már pusztán abban is, hogy odakint nem voltam ennyire közvetlen az emberekkel. Sokkal vidámabb és bátrabb vagyok itt mint odakint. Mondhatni pont az ellentéte lettem annak ami voltam – És vagyok, de ezt csak gondolatban tettem hozzá. – Odakint.

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 21:22

- Ne már.. a helyes étkezés nagyon fontos dolog. - húztam ki magam, aztán a következő pillanatban ugyanúgy összeroskadtam, mivel eszembe jutott, hogy én aztán nem papolhatok erről az egészséges életmód dumáról..
- Mondjuk én is.. Amióta a játékban vagyok, két kivétellel mindig csak sütit ettem. - vallottam be a dolgot, kicsit szégyenkezve.
- Nem, nem titok. - ráztam meg a fejem gyorsan, ahogy felhozta a dolgot. - Csak.. nehezemre esik... beszélni.. róla. - motyogtam újra magam elé.
- Egyébként nem titkolok semmit. Az olyan... rossz lenne. Mármint.. olyan.. Nem is tudom.. Mintha nem is merném bevállalni a döntésemet. Ühm.. még a nevét is szívesen megmondom, hátha ismered.. Tachibana Makoto. - mosolyogtam rá, habár még mindig enyhén zavarban voltam, ám szép lassan dolgoztam az ügyön, hogy visszafehéredjen az arcom a pirosból.

- Igazad lehet. - gondolkodtam el egy rövidebb pillanatig, majd felkeltem a földről, felegyenesedtem, és nyújtóztam egyet. Végül visszahuppantam, ugyanis mégis csak ez az egy ülőalkalmatosság volt, egyszerűen csak a föld. És nem is akartam ácsorogni, amikor a vendég ücsörög.
- Hát.. talán. Egy picit. - mondtam zavarodottan. Nem akartam bevallani a hősökhöz fűződő véleményem.
- Ohm.. Igen, elvileg olyasmi vagyunk. Vagyis.. ja. Azok. - mondtam, és majdnem hozzátettem, hogy azt viszont nem értem, én még mit keresek ott, de inkább nem tettem. És hogy miért? Mert ez tényleg csak az én problémám volt, nem tartozott rá. Higgye csak azt mindenki, aki nem ismer, hogy odavaló vagyok. És hősies. Még ha annyira nem is..
- Feldobni közösen? - nézek rá huncut mosollyal. - Mond csak, ezalatt mit értesz, Suzume-chan? - kérdeztem egy csöppnyi intimitással hangomban. Csak hogy ráijesszek. Nekem Mirika az egyetlen nő az életemben. Persze ez még változhat..

- Nehogy azt reméld, hogy nem öl meg. Most még szerencséd volt.. - nevettem fel. - De rendben, legközelebb is kapsz, erről kezeskedem. Minden egyes adagból, amíg tökéletes nem lesz. - elhatározásom erős volt, és törhetetlen, éspedig tökéletes curryt akartam készíteni. Ez a legkevesebb, amit adhatok Kedvesemnek. A következő pillanatban viszont felnevettem.
- Igaz! Akkor add csak ide, elteszem, jó lesz még méregnek.. - vettem el előle, és szándékomban állt az invertorymba süllyeszteni az ételt.

Nem gond erről beszélni.. Persze megfogadta, hogy ő most akkor igazat fog nekem mondani, meg mindent elmond, amire csak kíváncsi vagyok, ezt nem felejthetem el.
- Jéé... te is? Ez érdekes. Lehet, a hozzánk hasonlókkal mindig ezt teszi, vagy én nem is tudom.. És téged mi vezetett arra, hogy - ahogy te fogalmaztál - antiszoc lettél? - nem, nem tettem most hozzá, hogy "ha szabad kérdeznem". Szabadott, és kész. Aztán majd maximum nem mondja el..

by **Suzume** Hétf. Jún. 30 2014, 22:22

- Ezt nem is vitatom csak nekem nem nagyon akart összejönni sose. – Vágom rá rögtön. Persze aztán gyorsan kiderült, hogy ős sem tartotta ezeket az étkezési szabályokat. –Idebent nem nagyon számit, azt eszünk és iszunk amit akarunk. Szerintem amúgy is odakint csak infúzión kapunk tápanyagot. Akkor legalább itt élvezzük. ^^ – Teszem hozzá. A pasi téma kényes pontnak bizonyult és hazudnék ha értem miért vannak úgy oda ezért az emberek. Természetes dolog vagy nem? Ezt persze nem teszem szóvá legalábbis ilyen stílusban nem.
- Megértem, nagyjából. - Hazudtam. – Bár nem igazán tudom pontosan milyen erről beszélni mert leszámítva a csókos ügyet nem nagyon voltam intim kapcsolatban egy fiúval vagy lánnyal sem. – Vallottam be. Bár az igaz, hogy játékokban, így a saoban is sokat kacérkodok másokkal. De az csak flört. Érzelem mentes játék az érzelmekkel. Legalábbis észemről.
- Nem ismerem őt. Egyenlőre legalábbis. :3 – Nem akartam célozni semmi olyanra, csak hát nem tudni mikor veti a sors az utamba őt.

Szophie kinyújtóztatta magát azzal, hogy felállt a földről. Én nem követem a példáját, jól elvagyok így is. A hős témára viszont furán kezdett el viselkedni.
- Netán érzékeny témára tapintottam? – Kérdezek aggodalmat színlelve. Igen, színlelve mivel nagyon is érdekelt, hogy mégis mi húzódhat meg a háttérben. De erre talán csak később deríthetek fényt. Amikor az élet közös feldobásáról beszéltem Szophie meglehetősen huncutul nézett rám. Talán valamit félre értett volna? Megeshet így én is hasonló mosolyra húzom a szám. – Hát nem is tudom. Csinálhatnánk valami spontán őrült dolgot csak, hogy feldobjuk az életünk. – Adom meg a még mindig csak igen tág fogalmú választ.

Szophieval együtt nevetek a viccén. – Hát ha sikerül megölnöd a főztöddel legalább elmondhatod, hogy jó boszorkány lenne belőled. – Szállok be én is. – Rendben, keress fel ha van egy újabb adag a gyilkos currydból.

A kérdés logikus a válasz egyszerű.
- Mások kiölték belőlem a szociális élet iránti vágyakozást. A játékokban, valahogy viszont szabadabbnak érzem magam. – Felelem. – És téged mi taszított a magányba? – Kérdeztem is vissza egyből. Miért ne tenném? Előbb vagy utóbb úgyis kíváncsiskodtam volna. Így legalább van alibim, hogy miért.

/Bocsi a gyenge minőségért. Elég álmosan írtam meg de már nem akartam másnapra hagyni/

by **Szophie** Kedd Júl. 01 2014, 13:35

Aprócska porszemek szálltak a levegőben, látszottak az ablakon át bejövő napsütésben. A kinti testem járt az eszemben. Elképzeltem magamat az ágyikómban, jól megvetett, frissen mosott ágyneműben, hajam szétterül a párnámon, apró pittyegő hangok töltik be a teret, a hozzám kötött gépektől. Az ablak nyitva, a szél meglengeti a függönyt. Talán a bátyám is éppen ott ül mellettem, a kezemet fogja, vár. Arra, hogy kimenjek.
Aztán villámcsapásként ért az emlék, amelyet egyszer megéltem. Nem tudom, álom volt-e, de teljesen valóságosnak hatott. A drága hajam kopaszra nyírva, rút, gumival szegélyezett, zárt szobában foglalok helyet, ronda kórházi kezeslábasba öltözve, miközben undok orvosok figyelik a rezdüléseket az agyamban. Ez a második kép elrettentett attól, hogy a kintre gondoljak, és hirtelen attól is, hogy egyáltalán ki akarjak jutni.
- Igen, itt még csak el sem hízhatunk. - bólintottam, habár gondolataim hirtelen már teljesen máshol jártak. Mondhatjuk úgy is, elkalandoztam.
Vörösödve ültem a lánnyal szemben, és az járt a fejemben, hogy nekem már mindkettő megvolt.. valamilyen szinten. Ez gáz, egyre nagyobb gáz._. Néha elgondolkodom azon, milyen is tudok lenni, és ilyenkor elszégyellem magam. De nem tehetek semmit a természetem ellen. Meg persze.. könnyen megeshet, hogy ez a jelenlegi helyzet egy egyszerű álom csupán. Élénk, kidolgozott, de akkor is csak egy álom.
Bólintottam. Persze, hogy nem ismerhet mindenki mindenkit.. De sosem szabad kizárni az ilyen eshetőségeket. Volt már rá példa. És ha odakint igaz az a mondás,. hogy kicsi a világ, itt, Aincrad tömör lakossága mellett ez csak még igazabb.
- Nem, nem érzékeny. - ráztam meg a fejem. - Csak... Nem annyira.. értek egyet. - vallottam végül be. - Hősök nincsenek. - szögeztem le az álláspontomat.
Felnevettem. - Hehh, én mindig azt teszem. De mondd csak, milyen őrült ötleteid lennének perpillanat? - kérdeztem, még mindig azzal a huncut vigyorommal. Hát na, ez így jön ki jól.
- Boszorkány? Nem, én nem pályázom ilyen megtiszteltetésre. A múmiakirálynő elég volt. - mosolyogtam rá. - Szerintem még ma felkereslek akkor. Vagy.. tudod, mit? Lehet tárgyakat is átküldeni egymásnak, nem? Gondolom az ételt is átlehet.. Majd én átküldöm neked, te pedig üzenetben véleményezed. Így nem kell majd folyton zaklatnom. Mit szólsz? - vetettem fel az ötletet, és fejben már a következő curry adagomnál jártam, azon filózva, hogy hogyan dobhatnám fel még jobban az ételt.
- Mások? Hogyan? - kérdeztem vissza. Persze elképzelhető, hogy egyszerűen csak a társadalom kirekesztette magából, és ennek hatására lett zárkózott, de ugyanúgy húzódhat valami sokkal mélyebb is a háttérben. Habár most így nem tudom elképzelni, hogy mi oka lenne valakinek Suzume-chant kirekeszteni. Szerintem jó fej.. Habár én minden fura alakkal jól kijövök..
- Engem? Engem.. nos.. A saját elhatározásom. Nem akartam emberek közé menni, és nem akartam senkivel jó kapcsolatban lenni, mert annak mindig fájdalom a vége. Ha senki iránt nem érzel kötődést, akkor nincs, ami miatt bánkódnod kelljen. - ügyesen kikerültem a pontosabb magyarázatot, és a tragédiám helyett inkább a következményeként fellépő elhatározást taglaltam. Nem, erről nem beszélek ilyen nyíltan csak úgy akárkinek.. Vannak olyan emberek, akik elég közel kerültek hozzám, hogy elmondjam, de ez nagyon szűk réteg, és ami azt illeti, nem is igazán akarom kibővíteni. Így is túl soknak tartom. Hinarinak talán el sem kellett volna mondanom.. Fogalmam sincs. Mostanában mintha távol állna tőlem..

by **Suzume** Szer. Júl. 02 2014, 10:34

Szophie láthatóan elkalandozott valamerre. Nem zavarom meg , inkább kivárom még ő maga tér magához, amihez azért nem kellet sok idő.
- Szerencsére. Lehet már mindketten felszedtünk volna jó pár kilót ha nem így lenne. – Viccelődöm tovább. – Viszont vajon fordítva is így működik? Fogyni sem lehet? Pl. ha valaki kövér az itt nem tud lefogyni? – Jutott eszembe ez a felvetés. Mert végül is ez lenne a logikus nem?

A hősös témában úgy tűnt nagyon nem értettünk egyet. Szophie-chan kerek perec megmondta, hogy hősök nincsenek.
- Érdekel a teljes véleményem a témáról? – Kérdezem meg tőle óvatosan. Ha nem akar beszélni erről akkor nem erőltetem ha viszont mégis akkor majd folytatom.

Szophie-chan még mindig kacérkodva nézett rám. Talán most csak játszani akar? Nem biztos, hogy jó lánnyal akarja ezt a játékot. Eléggé messzire eltudok menni ilyen téren. Razz

Bár ki tudja, lehet, hogy vannak benne leszbikus hajlamok is.
- Te is? Én is folyton őrültségeket csinálok. – Mosolygok és közben egyre közelebb húzódom hozzá, ami azért török ülésben nem könnyű feladat és főként nem feltűnés mentes. Végül is elég közel taszigálom magam, hogy oda tudjak hajolni hozzá. Lassan teszem. Egyre közelebb és közelebb…
- Te miféle őrültségeket szoktál csinálni? – Kérdezem tőle és mikor érzem, hogy az orrunk hegye össze ér megállok, már ha persze hagyja, hogy addig eljussak. :3

- Múmia királynő? Ezt hogyan sikerült kiérdemelned? – Nevetek fel a titulus hallatán. – Habár én hajtok a boszorkány titulusra. A képességeim is eszerint nyitom meg :3 – Vallom be. Nem tudom miért. Talán mert nincs mágus kaszt és így ráfoghatom, hogy én tudok varázsolni. Suzume az alakváltó boszorkány^^.
- Szerintem jobb ha küldesz pm-et mivel elég nehéz megtalálni. Gyakorlatilag nincs is állandó lakhelyem. Mindig kóborlok valahol. – És itt sikerült is megint visszakanyarodnom a képességem adta lehetőségekhez ^.^.

- Nevetségesen vágytam arra, hogy valamilyen közösség része legyek. – Vontam meg a vállam a kérdésre. – Bármit megtettem volna és meg is tettem amit persze kihasználtak. Mire erre rájöttem már annyi keserűséget és megaláztatást kellet elviselnem, hogy úgy döntöttem inkább nem tartozom sehova. – Tömören azt hiszem ez a lényege. Szophie-chan is megadta a választ bár nem úgy ahogy szerettem volna.
- Ez a miértet nem magyarázza meg. – Jegyzem meg. – De az én történetem is végül ugyan ezzel az elhatározással ért véget. – És még tart is hiszen még mindig nem akarok semmilyen kötődést létrehozni vagy bele tartozni egy közösségbe. Csupán élem az életem és próbálom minél mókásabb dolgokkal elütni az időd. Úgy ahogy eddig is tettem a játékokban.

by **Szophie** Csüt. Júl. 03 2014, 10:53

- Szerintem nem. - ráztam meg a fejem. - Csak a hajunkat és a szemszínünket tudjuk változtatni. Egyébként elgondolkodtató, hogy ha mondjuk tíz év múlva kimegyünk innen, mekkora változás lesz hirtelen a tükörbe nézni. Addigra öregek leszünk, talán már ráncaink is lesznek, esetleg egy-két őszhajszál is. És közel leszünk a harminchoz, valakik pedig már fölötte fognak járni. Véleményem szerint ez mindenkit kicsit meg fog döbbenteni, még akkor is, ha készült rá. Az is biztos, hogy egy jó ideig minden aprócska kis fájdalmat szörnyűnek fogunk megélni, és a menünket próbáljuk majd hívogatni. Biztos, hogy mindannyiunkat beutalnak majd valamilyen gumiszobába, rövidebb - hosszabb ideig. - magyaráztam ezzel kapcsolatos véleményem a lánynak, habár ezzel az eredeti tárgytól jelentősen eltértem. Mindenesetre én úgy gondoltam logikus következtetések alapján, hogy nem lesz könnyű visszaszokni a valóságba. Főleg, hogy itt kell majd hagynom Vezért. Ezért nem szabadott volna, hogy a szívemhez nőjön az a dög. Túlságosan hozzászoktunk már most ehhez a világhoz. Persze azért remélem, hogy fel fogom tudni dolgozni a dolgot, és nem maradok hátralevő életemben egy szanatóriumban._. Bízom benne, hogy így, hogy tudatosan készülök is erre a dologra, és próbálom mellőzni a játék adta lehetőségeket, talán könnyebben visszaszokok majd. Habár az akrobatika és súlyemelés jártasság hiányozni fog, az biztos.

- Hümm.. Szeretem mások nézőpontjait meghallgatni, mondjad csak. - néztem rá biztatóan. Ha nem is sikerül megváltoztatnia az én véleményemet, legalább tágabb rálátásom lesz ettől a dolgokra. Mindig jó volt nyitni egy kicsit más gondolkodású emberek felé, hogy aztán az ő látását összevetve a sajátommal egy kicsit mindig igazabb képet kapjak az adott dologról. Vagy csak elkönyveljem magamban, hogy hülye.

A lány egyre közelebb csúszott, és ekkor tudtam, hogy érti, milyen játékot szeretnék játszani. Türelmesen megvártam, hogy törökülésben közelebb helyezkedjen hozzám, majd azt is, hogy hozzám hajoljon, egészen közel, hogy az orrunk összeérjen. Közben végig a szemébe néztem, kihívóan, és tökéletes magabiztossággal.
- Inkbb az a kérdés, meddig vagy hajlandó elmenni egy őrültségben.. - suttogtam, miközben lehelete már az arcomat cirógatta. - Esetleg kirakjam a zárva táblát? Vagy érdekesebb, ha ránk nyithatnak? - kérdeztem tőle, talán egy kicsit el is húzva kérdéseimmel az időt, hiszen közben eszembe jutott, hogy én úgy terveztem, Mirika lesz az egyetlen játszótársam ilyen szempontból.. Persze érdemes kipróbálni egy másikkal is, csak hogy legyen viszonyítási alapom. És mivel Mirivel nem voltunk sehogyan, így ez nem is számított megcsalásnak.
Hirtelen gondoltam egyet, és végignyaltam a lány ajkain, majd aprócska, óvatos harapást intéztem feléjük. Végül kicsit visszább hajoltam, és kihívóan a szemébe néztem. "Nos? Mit teszel?" ~ tükrözték szemeim a kérdést.

Különös volt elképzelni, hogy nem fogadták be sehová. Persze már nem ő az első, aki elmesélte nekem, hogy így járt. Nos, ebből mi a tanulság? Az,hogy én csináltam jól. Cool

Soha nem voltam egy közösségnek sem igazán a tagja. Egészen mostanáig, amikor valamilyen szinten a JL-be tartozónak vallom magamat. Habár most is vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Inkább úgy fogalmaznék, Hinari és Ozirisz "közösségébe" tartozom.
- A miértről annyit.. megvolt az okom rá, hogy így döntsek. - vontam vállat. - Sajnálom, de én nem szeretek erről beszélni.. - hajtottam le a fejem, remélve, nem sértődik meg, amiért én nem vagyok olyan őszinte, mint ő.

by **Suzume** Pént. Júl. 04 2014, 11:24

Hát ige, azoknak akik akkor pont most akarnak fogyókúrázni ez bizony rossz hír. Szerencse, hogy nekem ilyen gondjaim nincsenek. Szophie-chan felvetése valóban elgondolkodtató.
- Ez eddig még eszembe se jutott. – És valóban még nem gondolkodtam azon milyen is leszek ha kijutok innen. Valószínűleg úgy nézek ki majd mint egy szikkadt zombi. – Bár arra is kiváncsi leszek maga a világ mennyit változik mire kijutunk. – Valahogy így elképzeltem, hogy mikor felébredünk, egy apokaliptikus világban ébredünk és ott is harcolnunk kell majd a túlélésért. Az emberek bandákba verődnek és minden csepp víz és élelem az arany árával vetekszik.
- Engem ez a veszély nem fenyeget. Tökéletesen megvagyok idebent a játékban. – Vonom meg a vállam. Eszem ágában sincs kimenni innen. Minek? Ha kijutnék akkor is folyton csak kockulnák. :3

Szophie-chan kíváncsi volt a véleményemre. Ennek örültem így bele is fogtam.
- Az én meglátásom szerint hősök igen is léteznek csak sokan félreértelmezik vagy túl komplikálják a jelentésüket. Szerintem nem az a hős aki sorra menti az életeket vagy csak is jót cselekednek. Nem! Szerintem a hősöknek egyetlen rendeltetésük van az pedig az, hogy reményt adjanak. Nézzük csak a történelmet. Minden egyes háborúban meg volt a hős aki motiválta az embereket a harcra, akire felnézhettek. Egy szóval reményt adott az elkeseredés óráiban. Pedig ők maguk mit tettek? Ugyan olyan emberek voltak, ugyan olyan katonák akik akár több tucat ember élete is szárad a lelkén mégis voltak akik hősként néztek rájuk mert az embereknek szüksége van rá. Szerintem sokan a frontharcosokra is így tekintenek. Ők adnak reményt, hogy igen is ki lehet vinni a játékot így ők is hősöknek mondható. Nem kell hozzá nagy tetteket végre hajtani, talán nem is a helyes dolgot tesszük. De mégis ha ez valakiknek reményt ad akaratlanul is hőssé tesz. – Hát ez elég hosszú vélemény nyilvánításra sikerült. – Bocsi, azt hiszem kicsit elszaladt velem a ló. – Szabadkozom is.

Egy ideig csak farkas szemet néztünk egymással, nagyon, nagyon közelről. Ő magabiztos volt, én nem kevésbé. A kérdésére csak elmosolyodtam.
- Az örültség legvégéig el szoktam menni. – Suttogom vissza. Nincs még tisztában azzal, hogy velem nem lehet „ki mer többet” játékot játszani. Úgyis én nyerek. Razz

Kacérkodni kezdett velem amit én hagytam.
- A lebukás veszélye mindig izgalmasabb nem? – kérdezek vissza. Ekkor hirtelen megnyalta az ajkaim és finoman harapdálni kezdte. Itt aztán meg is állt, tekintete viszont még mindig kihívó volt. Mit teszek most? Végig viszem ha már elkezdtük. :3
Jobb kezemmel végig simítottam az arcát és szinte ugyan abban a pillanatba már hajoltam is hozzá és megcsókolom. Hosszan, amennyire csak lehetséges. Időnként érzékien beleharaptam az ajkaiba, bal kezemet végig simítottam a karján a jobbot pedig tovább az arcán át a tarkóig majd onnan lefele kúsztak a vállára. Ha eddig hagyta magát hát nem állok le. Hátralököm őt a földre és szinte rögtön fölé hajolok. A lelógó hajam körbefonta az arcát.
- Na és te meddig vagy hajlandó elmenni. – Nézek rá ugyan azokkal a szemekkel amikkel ő is tette.

Úgy tűnt a miértekbe már nem akart belemenni. Sebaj talán majd legközelebb.
- Megértem, nagyjából. – Felelem. Azért csak nagyjából mert sose értettem igazán, hogy az emberek miért ragaszkodnak annyira hozzá, hogy megtartsák maguknak a múltat. Változtatni nem tudnak már rajta és a keserű múlt is az én részem. Ha valaki rákérdez hát megmondom neki. Már ha épp önmagamat játszom. :3

by **Szophie** Kedd Júl. 08 2014, 16:01

- Huhh.. tényleg, az is izgi felfedezés lesz. - csillant fel a szemem. - Talán már az űrben fogunk lakni. - nevetgéltem, miközben elképzeltem, hogy azóta már az új szobám ablaka előtt aszteroidák repkednek.. Vagy csak kitágul a világ, és más, idegen bolygókon élő lényekkel is kapcsolatba kerülünk. Talán addigra már ők is körülöttünk fognak sétálgatni, és teljesen elfogadott lesz a jelenlétük. Talán valami olyasmi világ lesz, mint abban a réges-régi filmben - egy messzi-messzi galaxisban.. -, amiben világító kardok voltak, meg furcsa robotok, meg mindenféle különös űrlény. *-*
- Kell nekem egy olyan űrcirkáló. - álmodoztam, és a kívánságomat véletlenül hangosan is kimondtam. Persze én ezt észre sem vettem.

- Nem a hős motiválta őket. Csak felesleges, és túlkomplikált érzések hajtották mind. Azok a bizonyos hősök pedig csak jó szónokok voltak, mint azok, akik manapság a marketing terén dolgoznak. Esetleg ezek a bizonyos hősök érzelmileg és talán tudatilag is labilis emberek. Nem többek néha békéről álmodozó véres zsarnokoknál. Az igazságosság ideája lebeg a szemük előtt, ugyanakkor nem tűrik az ellenvéleményt. A békéről beszélnek, de közben kivégzik ellenfeleiket.. A történelemben nincs jó vagy rossz. És nincsenek hősök. Felnézni valakire... puszta csordaszellem. Ha az egyiknek tetszik, a többi is bálványozni fogja. Aztán az eddig dicsőített ember bukását eddigi követői egy szó nélkül nézik végig, hogy aztán egy újat imádjanak helyette. Amiről te beszélsz, az nem hős.. Csak az erejüket tisztelik ezeknek az embereknek. Ugyanúgy, mint az állatoknál.. az alfát. Ohh.. és az én véleményem is hosszú lett. Úgy látszik, a mai egy ilyen beszélős nap..

Játszottunk. Nem épp illedelmes játék volt, de akkor is egy játék. És én sosem szoktam veszíteni. Viszont Suzume sem tűnt olyannak, aki könnyen kikeveredik ebből az egészből. Mindenesetre most már nem adtam fel, még ha kissé zavart is egy pár dolog.. az elején. Aztán lassan elöntötte a pír az arcomat, gondolataimat pedig zavarossá tette az izgalom és a kihívás érzése. Az elején még volt valamiféle erő bennem arra, hogy visszafogjam magam. Mondjuk úgy, még magamnál voltam, és próbáltak a gondolataim racionális irányba terelni, mielőtt megint valami oltári nagy hülyeséget követek el akaratlan... Hümm.. akaratlan?
A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy visszacsókoltam, majd ahogy ő, hát úgy én is kezeimet köré fontam. Ahogy hátra lökött a földre, végigsimítottam a hátán, a derekán, majd csípő tájon megálltam, és erőteljesen magamhoz húztam.
Kérdésére csak egy vigyor került az arcomra, miközben egyik kezem a pólója alá csúsztattam, míg másikkal a combja felé kezdtem haladni. Nos, az mindenesetre igaz, hogy amikor azt mondtam, meg akarom ismerni, nem ilyesmi járt a fejemben, de ez is a megismerés és a barátkozás egy módja.. Rolling Eyes

Fogalmam sem volt, mi a játék tétje, vagy hogy mikor fogok nyerni.. De úgy gondoltam, hogy a kellő pillanatban majd rájövök úgyis, szóval nem is foglalkoztam olyasmikkel, mint kikötni a játékszabályokat. Fölösleges. Viszont nem tetszett nekem, ahogy fölém tornyosult. Olyan volt, mintha csak ő irányítana. Ezt nem engedhettem meg. De még nem vált kényelmetlenné, így nem változtattam rajta. Még nem.

/User kiakadt. Miért kell nekem ilyet leírni?

/

by Ajánlott tartalom