Százforintos (Páncélbolt - T3)

Szia! Akkor a megbeszéltek alapján küldöm is a pénzt a termékért!
És még egyszer nagyon köszönöm!

Szia! Akkor a megbeszéltek alapján megkérnélek készítsd el a gyűrűt! Itt az ára elküldve
Köszönöm még egyszer!

Éppen a Kezdetek Városának tüzetes átvizsgálását folytatom, mikor belém nyilall, hogy valamerre erre találom annak a lánynak az üzletét, aki nagyon kedves, és toleráns volt velem, sőt még kedvezménnyel is ellátott. Most, hogy szerencsém beért, és végre van egy kis aranyam a felszerelésem, és jómagam fejlesztésére, gondoltam meglátogatom, hátha akad neki valami nekem való tárgya. Illetve, ha már ott tartok, akkor rákérdezek a gyűrűre is, melyet csak üzenet formájában fixáltunk le. Meg is indulok a lány üzlete felé, ahol már jártam, és ami egy nagy zöld park mellett található. Azonban a park szépsége nem csábít senkit, legalábbis ahogy feltűnik, ugyanis én vagyok az egyetlen ezeken a kietlen utcákon. Ahogy megkerülöm a parkot, és odaérek a boltocska elé, felemelem tekintetem. Körbenézek, sehol senki, rányúlok a kilincsre, lenyomom és belépek. Egy kicsi poros, pókhálós helyiségben találom magam, mely igazán kedvemre való. Előző látogatásaimnál is tetszett a hely. Egyszerűsége és elhanyagoltsága, mely azt mutatja, hogy a tulajdonosa mennyire foglalkozik az üzlettel, nevetésre késztet. A polcok némelyike üresen áll, leszámítva az ujjnyi vastag port. Maga a pult sincs túl cicomázva, de nem is illene a képbe, ha mégis olyan lenne. Jelenleg nem áll senki mögötte, ezért egy kissé feszélyezve érzem magam, de megoldom a problémát egy élénk, és számításaim szerint jól hallható köszönéssel.
- Szép Jó Napot! - mondom, és a kicsiny falak körülöttem visszaverik a zajt, megreked köztük, és eltorzítják azt. - Azt hiszem, ez éppen megteszi. - gondoltam, és kihúzom a zsebemből a kezeimet, hogy ha megjelenne valaki a pult mögött, feddhetetlen lehessek. Egy kis idő múlva meg is érkezik a tulajdonos. Amíg belép és egy kissé rendbe szedi magát (ki tudja mit csinált hátul), illedelmesen elfordulok, és egy pókot fixírozok, aki éppen egy másikat terített le, így növelve területeit. Imádom a pókokat! Fél szemmel oldalra pislantok, és amíg magával van elfoglalva, addig alaposan szemügyre veszem. Szépsége nem ilyen szobába illő lenne, és bár már a múltkor itt jártamban is rájöttem erre a tényre, most tudatosult csak bennem igazán. Volt valami, megmagyarázhatatlan, amitől úgy érzi az ember, mint aki egy nagyon fontos személy előtt állna. Ajkán mosoly pihen, és azzal is üdvözöl. Odalépek a pulthoz, immár rendbe szedetten, érdeklődve néz rám.
- Ööö... Szia! A múltkor beszéltünk egy Arany Gyűrű-ről, amelyet elkészítenél nekem. Gondoltam bekukkantok, és megérdeklődöm mi a helyzet vele. Az anyagi probléma, amit írtam, közben szerencsémre megoldódott, tehát már azzal sem kell foglalkoznom. - hadarom el zavaromban. (Miért kell így viselkednem minden csinos lány láttán?! - szidom magamat.) - Óóó...elnézést, milyen faragatlan vagyok. A nevem Asasel. Örülök, hogy most már személyesen is megismerhetlek! - fejezem be gyorsan, elpirulva, hiszen illetlenség volt bemutatkozás helyett egyből a lényegre térni. Nyújtom felé kezem, ami szintén nem illő, de hát most csak ennyit tudok magamból kipréselni. Arcomra erőltetek egy apró mosolyt. Majd hirtelen eszembe jut, hogy nem is ez volt az idejövetelem célja. A fejlődés, tényleg!
- Ja igen, igazából nem is ezért jöttem, hanem hogy megkérdezzem, nem-e tudnál nekem készíteni valamit, ami használható lenne számomra. Tudod, de ez maradjon köztünk ha lehet, elég kevés életem van. Ezen szeretnék fejleszteni, illetve valamicskét a kitartáson, az erőn, a gyorsaságon, és még a spec. képességen is. - nevetek rá, mikor eljut a tudatomig, hogy sikerült felsorolnom az összes létező statot. - Szóval lényegében igen. Nos, van rá körülbelül, 350-400 aranyam az egészre. Tudnál segíteni? Tudod, nagyon kedves volt tőled, hogy rám írtál, ezért szeretném egy kicsit az üzleted fellendíteni, még ha csak ilyen kevéssel is, ami rendelkezésemre áll. - mosolygok tovább a lányra, most már fesztelenül, és várom a válaszát.

Betérek ez üzletbe, ismerőst veszek észre. Hamar kipakolom a felszereléseim közül azt a pár kődarobot és valami foszlott ruhát, amiből jó volna valamit alkotni.
- Ilyet szeretnék Szophie - nyújtottam át a cetlit, amin három szó szerepelt.. mokaszün, meg sapka - köszi - mosolyogtam rá, miközben nézelődtem a portékák között. Egy szalmakalapot fel is próbáltam, ez lehet jobb is lenne.. nem is tudom, legutóbbi vereségeim nem árt bunyóznom, hogy újra a csúcsra kerüljek.

(mokaszin és bronz sapka lenne, köszi

Miközben rendbe szedte magát a leányzó, észrevette, hogy a pókot amelyiket néztem, és amelyik időközben már be is kebelezte a másikat. Láttam a szemében az ijedtséget, melyet ő maga is kimondott, és valami olyasmit motyogott hozzá, hogy mindjárt hoz egy seprűt és megoldja. Ránéztem, elmosolyodtam, és úgy mondtam neki:
- Hagyjad csak, majd én elintézem! - ezzel odaléptem a falhoz, tenyerembe zártam a jóllakott állatot, és kisétáltam vele a boltból. A parkhoz mentem, ahol egy fiatal tölgy odvába új otthont biztosítottam neki. Dolgom végeztével megfordultam, leporoltam a kezemet, és indultam vissza a boltba. Ekkor lépett ki onnan egy másik srác is. - Ahhoz képest, hogy nem megy neki az üzlet... - mosolyodok el a vásárló láttán. Visszaérve első kérésemre, miszerint a megbeszéltek alapján a gyűrűt mikor tudná elkészíteni, hellyel kínált egy kissé régen használt széken, majd elrohant hátra a tulajdonosnő. Ráfújtam egy nagyot a széken található, nagyjából másfél mázsát nyomó porra, mely egy pillanat alatt betöltötte a kicsiny helyiség levegőjét. Krákogva ültem le a székre, de még kényelembe sem tudtam helyezkedni, már jött is kifelé az említett tárggyal Szophie. Felálltam, és ránevettem:
- Ez aztán gyors volt! - elraktam a gyűrűt az inventorymba. - Nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok.
Az utolsó kérdésemre válaszként egy listát húzott elő, mely az általa elkészíthető tárgyakat sorolta fel. Jobban megnézve azért akadt rajta szép számmal felszerelés. Egyre növekvő tisztelettel néztem fel a lányra.
- Ezt mind meg tudod csinálni? Igazán remek szakember vagy! Nem is fordulhattam volna jobb kovácshoz. - mosolyogtam. - A listát elnézve, már tudom mi az a három dolog, amit szeretnék ha elkészítenél nekem. Azonban! Sajnos az arannyal most csak módjával kell bánnom, mert van rá esély, hogy megszerezzek egy ritka fegyvert, csak még értekeznek egy céhen belül róla, hogy eladnák-e, és ha igen akkor mennyiért. Szóval nagyon nem tudom, hogy mennyi pénzt tudok elkölteni, és az a három tárgy amit kinéztem jóval túlhaladja az elkölthető mennyiségemet, még akkora kedvezmény mellett is, mint például, amit a gyűrűre kaptam. - mondom neki egy kissé kedveszegetten, de mosolyogva. Igen, ugyanis jártam a bolhapiacon, ahol ugyanazt az aranygyűrűt, amit nekem elkészített huszonöt aranyért, a piacon hetven aranyért árult. Tehát az nagyon nagy kedvezmény volt tőle. Hirtelen ötlet villan a fejembe, és nem is átallom kimondani azt. - Viszont van egy ötletem. Amennyiben beleegyezel, a "tartozásomat", amit nem fed a pénzmennyiségem, nagyon szívesen ledolgoznám nálad! Mármint, bármit amit kérsz tőlem, zokszó nélkül megteszem. - az utolsó szót elharapom, mikor rájövök, hogy igencsak kétértelmű mondattal álltam elő. Jól bele is pirulok szégyenembe. - Nah, úgy értettem, hogy mondjuk segítenék rendben tartani az üzletet, reklámoznám, egy kicsit fejleszteni is lehetne rajta. Esetleg, ahhoz viszont az elején segítened kellene, még érceket is szállítmányoznék neked. És akár egy virágzó üzlet is kialakulhatna köztünk, ami szintén pozitív hatással lenne az üzleti sikereidre, és a pénztárcádra. Ha le sikerült tudnom a tartozásom, és úgy látod, hogy van értelme annak amit csinálunk, akkor nagyon szívesen maradnék is! A döntés joga a tiéd!
Egyébiránt, nagyon szép neved van Szophie! Óóó, és természetesen tegezhetsz nyugodtan! - nevetek rá. - Én a saját generációmat nem szoktam magázni, az olyan hülyén hangzik szerintem, és Te se tedd! Legalábbis velem szembe ne! A három item a következő, ami érdekelne:
- 1db Tünemény Gyűrű
- 1db Trükkös Köpeny
- 1db Minotaurusz Sisak
- Nem tudom, hogy van-e elég nyersanyagod hozzá, de ha nincs nagyon szívesen elmegyek és hozok. Csak sajnos még nem igazán csináltam ilyet, szóval fogalmam sincs hogy hogyan, és hol tudok érceket farmolni. - fejezem be mondókámat, és Szophie-ra pillantva várom válaszát.

Bacchus, küldtem a felszereléseket itt.
Asasel, neked majd valamikor írok választ, ha lesz hozzá erőm._.

Kedvesen megköszöni, hogy eltávolítottam a pókot a boltból. Hihi, inkább, mint végezzen vele.
- Nem értek hozzá, és a kinti világban nem menne ilyen egyszerűen...azt hiszem. - mosolygok zavartan. Majd elkezdi magyarázni, hogy hát ő nem olyan nagy szakember, csak kapta, meg szerezte a recepteket. ~ Persze, még ha az olyan egyszerű lenne. - mosolygok magamban a lány szerénységén. Kérdésére egyszerűen elnevetem magam, majd közelebb hajolok, mintha valami bizalmas dolgot szeretnék mondani.
- Hát tudod, van két éles szemem, két kiváló fülem, és az orrom sem hétköznapi! - nevetek rá Szophie-ra egy kacsintás kíséretében. Pittyeg egyet az éter. Lehúzom a menümet, és konstatálom benne, hogy megjött a fegyver amit kértem, a pénzt gyorsan elküldtem, majd ránéztem a megmaradt csekély összegre. Szomorúan pillantottam fel a menümből.
- Hát, ez itt elég kevés a három itememre. Igen tudom, hogy ráérek megvenni őket, de minél előbb össze szeretnék szedni valami értelmes felszerelést, célom elérése érdekében. - mondom a lánynak. - Nos, ha úgy vesszük, hogy tudok hozni érceket, akkor ebből a pénzből is kijönnék. Viszont ahogy elnéztem volt egy-két ritka érc is, és még mindig nem tudom, hogy hol juthatok hozzájuk. Szeretek sétálni a természetben, és akkor már nem okoz problémát nyitva tartani a szemem. - mosolygok, majd eszembe jut, hogy nincs jártasságom. - Pff...azt hiszem várnom kell még. Meg kell akkor vennem hozzá az érclátást jártasságot, mellyel nem rendelkezem - sajnos -. Mond csak, egyedül küldetések során lehet ércekre lelni? Vagy esetleg van mód gyorsabb beszerzésre is? - kérdezem meg. - Sajnos nincs más ötletem. Ha nem tudok szerezni érceket, akkor megvárom míg kigyűlik a pénzem, feltéve ha a dolgozós ajánlatomat nem veszed igénybe - itt ránevetek -, és csak később jövök vissza. - horgasztom le fejem, és szomorúnak imitálom magam - ilyen lebiggyesztett ajak stílusban, mint az épp sírni készülő kisgyerek - . Örülnék neki, ha mihamarabb képes lennék felvértezni magam. Nem titkolt szándékom, hogy erősebb legyek. Bár, ez talán senkinek. Majd felnézek, rámosolygok, és várom a segítségét.