Re: [Event] A legendás küldetés!

by **Snowcat** Csüt. Júl. 25 2013, 14:32

16. sötét céh, cukorka, balerina

Végighallgattam a bizarrnál bizarabb sztorikat egymás szavába vágva, amíg az NJK cimbi le nem állította a bandát és megkért minket, hogy mondjuk el konkrétan, mi a fene történt, nyááááá. És már meg is volt a bűnbak. A történet szállt szájról szájra, a kard meg kézről kézre mindig visszatérve a macskafüles lányhoz, akit csak névből ismertem meg, mert megemlítették a nevét.
- Nyoooo!
Kihúzva magam felugrottam a központban lévő hordó tetejére, Regina pedig a félvállamra ugrott, és ott hasalt egy jó darabig, amíg szavalni kezdtem. Vettem egy jó nagy levegőt, aztán egy hangos nyávogással magamra hívtam fel mindenki figyelmét, méghozzá a leglátványosabban.
- Kérek szépen mindenkit, hogy szemük világa rám vetítődjék! - szólítottam bájos, lágy, mégis mindenkihez szóló hanggal. - Figyelem, figyelem, kedves bájos, szépséges és cuki kislányaim és nagylányaim, meg még a sok botor srác, aki utál engem, mert én sokkal aranyosabb és sármosabb vagyok náluk. Figyeljetek, és hallgassátok történetem. Egy Kard mind fölött, Egy Kard kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen. Így szólott e legenda a kardról, melyet egykor maga a gonosz Szauron nagyúr birtokolt, ám egy bátor csoportnak sikerült legyőznie, és megszereznie tőlük a Kardot. De nem sejtették, hogy a Kard elátkozott, és hogy Szauron nem halt meg, csak egy szájként él tovább, ami végig ezt hangoztatta...
Erre elkezdtem pörögni és táncolni, mint egy ittas balerina.
- Mizu lány, óh, mizu, helló! Álljunk össze, mint a két kicsi legó-óóóóóh! Mizu lány, óh, mizu helló...
Végül abbahagytam a látványos, de mégis férfias táncomat, mert vissza akartam térni a történetre.
- Szóval nálunk volt a Kard, és valóban minden így volt, ahogy a többiek mondták, úgyhogy folytatom is szerénységgel. Tehát Chanchery Cicafül és állatkája elrohantak a karddal, miután meghalt a gorilla. Én, a csapat legjobb és legbátrabbika Popeye módjára bekaptam egy kis cukorkát, amitől izomerős lettem, és így indultam a lány után, hogy visszaszerezzem a Kardot. Sokáig futottam utána, és végül Reginának sikerült letepernie őket. Addigra igen sokat változott szegénykém. Ahogy rám nézett, [Event] A legendás küldetés! - Page 2 Ilyen

[Event] A legendás küldetés! - Page 2 Ilyen

megszállottan nézett vissza rám! Folyton azt hajtogatta: Drágasszágom... egyetlen dráááágassszágoooom... Nyoh, ennek fele se tréfa, gondoltam, szóval kénytelen voltam igazi hobbiterővel visszavennem tőle a kardot. Hogy miként sikerült? Úgy hogy kihívtam őt egy Shaolin Leszámolásra. Kung Fuzni ugyan egyikünk se tud, viszont nálunk voltak a fegyvereink és az állataink, akikkel végső harcot vívtunk meg. Átvívtuk magunkat hegyen, völgyön, föld alatt, amíg el nem értünk egy vulkánba rejtett hatalmas város, Ironforge hídjához. Addigra Szauron szájának sötét céhe, az Ingyenélő Orkok is a nyomunkban voltak. Azért Ingyenélők, mert mindent ingyen akartak megszerezni, ezért a kardot is. Még maga az Illidan nagyúr, a Démonok Nagyura is felbukkant ugyanabból a szándékból, hogy kinyírjon engem és a megszállott csúnya szörnyecskévé vált Chant, aki már csak pongyolában és négy lábon járt, na meg buta többes számban beszélt, mivel skizofrén. Most már hárman akartak engem kinyírni, mikor egyszer csak közém és közéjük állt valami szakadt vén ruhás varázsló hosszú szakállal és szürke gúnyával. Azt hittem, ő Albus Dumbledore, de kiderült, hogy csak az unokatestvére, valami Szürke Gandalf. Ezen a hídon ne jöttök át, szólott, és a botját a hídba nyomta, mire az leszakadt alattuk. Az Ingyenélő Orkok, Illidan és Chan lezuhantak a mélybe, de Channak sikerült egy földalatti gyökérbe az utolsó pillanatban belekapaszkodnia, így az előbbiek semmisültek meg pixelekké. Ahogy ő mászott, az egyik gyökérrel elkapta Gandicsek lábát, és húzta lefelé a mélybe, miközben ezt morogta: Mockosz kis mackafiú! Ellopta tőlünk a drágasszágunkat! Addigra a többiek is odaértek az én oldalamra, hogy átvehessék a fegyvert, és már csak néztük, ahogy Chan húzta lefelé Gandit. Mielőtt ő is lezuhant volna, így szólt hozzánk: Fussatok, bolondok - Aztán lezuhant. Megtettük, amit kért, és kimenekültünk Ironforgeból. Végre nálunk volt a Kard! Végre folytathattuk volna utunkat az NJK bácsi felé, de Chan megint utánunk jött! Ránk támadott az éjszaka, és visszavette a Kardot! Az alkoholistánál volt a Kard megőrzésre, de neki Chan leharapta két ujját, így már szegény fickó már nem tudta megvédeni a fegyvert, pedig ezúttal derekasan küzdött, még ha már csak fél lábon járt a részegségtől. Chan megint meglépett a Karddal. Köszönöm, hogy szántaták idt arra, hogy meghallgassátok egy kedves, aranyos macskafiú beszámolóját.
Színpadiasan meghajoltam, és édes csókot küldtem a lányok felé, majd leszálltam a hordóról, és visszamentem a helyemre, átadva a szót a következőnek.

by **Szophie** Csüt. Júl. 25 2013, 19:55

2. szivárvány, szomorú, kerítés

- Tiltakozom! - kiáltottam nagyot dobbantva az egyik lábammal. - Védencem ugyan elkövette ezeket a dolgokat, de itt még nincs vége a történetnek. - léptem Chan és Álomkelő mellé védően. - Természetesen ártatlanságát már nem tudom bebizonyítani, mivelhogy Chan bűnös, de a teljes igazságra még nem derült fény. Joggal mondhatom, hogy neki voltak bűntársai. Én pedig most a teljes igazságot leleplezem! - hangom kimért volt, ám fenyegető, miközben végigfuttattam szemem a jelenlevőkön. - Nem tagadom, én is jelen voltam a történtek egy részén, de biztosíthatom önöket, hogy a legteljesebb mértékig úgy mesélem el a történetet, ahogy volt. Láttam, amint Chan ténylegesen leharapja szegény alkoholista ujjait, majd meglóg a karddal, Álomkelő társaságában. Igazán szomorú lettem, hogy egy YJ tag, aki egyben egy idomár ilyen tettet hajtott végre, de gondoltam, biztosan van rá valamilyen magyarázata, így a nyomába eredtem. Egyszer egy barlang bejáratához értünk, melynek szájánál egy kerítés kapott helyet. Valamit mondott Chan, melynek hatására az kinyílt, és beléphetett rajta, ám én nem tudtam követni őt, mivel az ajtó bezárult előttem, és nem tudtam a jelszót. Nemsokára Chan előkerült, de immár a kard nélkül. Elég gyanúsnak tartottam az esetet, így továbbra is követtem az idomárt, és gondolatmenetem helyesnek is bizonyult, mivel egy, vagyis igazából kettő szövetséges bűntársra lettem nemsokára figyelmes. Ren, és a madárkája Regi bukkant fel egy tisztáson, és akkor náluk volt a kard. Elsőre megnyugtatott a látvány, ám hamar rájöhettem, hogy ők bizony meg akarják semmisíteni a fegyvert. Ekkor ért oda Anat, és én már számítottam rá, mint megmentőre, de sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy ő is el akarta pusztítani a kardot. Egyértelművé vált tehát, hogy az Artes is bűnös a dologban. Ekkor előugrottam a bokorból, ahol eddig tartózkodtam, és elvettem tőlük azt a bizonyos fegyvert, és nagyon gyorsan elkezdtem futni, ám a gyorsaságom - mint már említettem előbb is. - nem valami nagy, így gyorsan kellett találnom egy rejtekhelyet, hol elbújhatok a két nagyon erős tag elől. Így kötöttem ki zilálva egy kukában. Na ott aztán senki nem talált meg engem. Csakhogy hamarosan elkezdett esni, és sütött a nap, és akkor hallottam, amint Chan felkiált, hogy "szivárvány!"! Nekem is meg kellett néznem - hisz SAO-ban ritka dolog.. - ezért felfedtem rejtekhelyemet. Ekkor Chan elvette tőlem a kardot, és elkezdett futni vele. Nagyon messzire elfutott, de én követtem őt, amit lehetővé tett az, hogy nem volt mellette sem Ren, sem Anat. Hamarosan egy nagy érclelőhelyen voltunk, és ő akkor megpihent. Oda mentem hozzá, és megkérdeztem barátian, hogy mégis mi értelme van ennek az egésznek, miért nem viszi egyszerűen el a kardot a megrendelőknek, és miért akarják elpusztítani. Erre csak megvonta a vállát, és annyit mondott: "Neked semmi közöd hozzá!". Ekkor egy picit megorroltam rá, és egy picit el is szomorodtam, ám a szent cél lebegett a szemem előtt, így elpróbáltam venni tőle a kardot, de ő azt mondta, hogy nem adja nekem, akkor inkább ne legyen senkié, így ledobta azt egy szakadékba.Itt a bizonyíték. - húztam elő egy ércet. - ezt azon a helyen szedtem, ahol a kard a mélybe esett. - fejcsóválva léptem hátra, miközben kicsit elszomorodtam a szörnyű emlékek miatt.

by **Hinari** Csüt. Júl. 25 2013, 21:31

25. hiperaktív, zokni, büszkeség

Addig rendben, hogy senki sem tudta, hol is van az a bizonyos kard, meg hogy utána, egymás szavába vágva próbáltuk mindannyian bizonyítani az igazunkat, de azért mindennek volt határa. Elegem lett. Nyilvánvalóan a többiek sem mondtak igazat, én se terveztem, azonban a szitkok és a jelzők, amikkel Chant illették, na az már tényleg több volt a soknál, hiszen a lányak is volt büszkesége, amit sikerült fél perc alatt a földbe tiporni. Ezzel pedig sem bizonyítani nem fogják, hogy bűnös, sem pedig tiszteletet nem fognak kapni a többiektől, legalábbis tőlem biztosan nem. A pofátlanságnak is vannak határai, s habár Szophie próbálta menteni, ami a menthető, a sok nagyszájú ellen nem tudom, mennyit ért. Be kellett szállnom.

- Szót kérnék, ha lehet – léptem előre – Ahogy a mélyen tisztelt kollégáim mondják, mindez megtörtént, ám nem szabad megfeledkeznünk egy egyszerű tényről. A bánya bizony nem volt feneketlen, és miként a kedves céhtársnőmet követtem, nehogy meggondolatlanul cselekedjen, még éppen láttam, amint a bokrokban egy fehéres, pöttyös macska szalad. A hiperaktív állat levetette magát a kard után, és ahogyan a Látásommal követtem a mozgását, kiderítettem, hogy a fogai között a karddal hagyta el a bányát. Itt a bizonyíték – emeltem magasba egy letört fogdarabot, melyen halvány elszíneződés látszódott – A pet foga beletört a nagy próbálkozásba, ahogy a súlyos tárggyal mászott fölfelé, a kard fémje még nyomot is hagyott rajta – folytattam – Ám ahogy szegény, kimerülten és fáradtan a célhoz ért, Chancery kedves szavakkal édesgette magához, majd levette a lábáról a zokniját, és annak bódító hatását kihasználva, elvette az állattól a fegyvert. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, a tényeket kéretik pontosan lejegyezni a jegyzőkönyvbe; külön felhívnám a tisztelt hallgatóság figyelmét a fog bizonyító értékére, valamint felkérném a bírát az esetleges cáfolatok körültekintő kezelésére. Mégegyszer köszönöm, hogy meghallgattak - fejeztem be, és léptem is hátrébb.

by **Aida Atsumori** Vas. Júl. 28 2013, 14:47

Mindenki egy szegény lányt vádolt. ”Úristenem, igaz hogy bajban vannak de ennyire hogy lehetnek szemetek? Na jó, én is belemegyek, aztán majd bocsánatot kérek, legfeljebb ha nagy bajba kerül akkor megpróbálok segíteni rajta.” De még ennél is rosszabb és baljósabb Hime tekintete volt. Kb. olyan volt a tekintete mint három szadista gyilkosnak együtt, akik idővel már a szemükkel is ölni tudnak.
- Mélyen tisztelt hölgyek és urak, - kezdtem bele mondandómba. – A vádlott valóban bűnös, azonban még nincs vége a történetnek és egyes dolgokban hibásak is az eddig elmondottak. Valóban elenyésző tény, de a vádlott zokni támadása után az állat még egy ideig magánál volt és menekült is, csak a kábító gáz hatására tartósan csökkent a gyorsasága. Amikor a támadó észrevette hogy az állat még mindig küzd, utána eredt, viszont az áldozat abban a pillanatban belehúzott, ezzel megelőzve az elkapását. Aki igazából meg állította, az ELIT boss volt, akivel még előtte a kard megszerzéséért harcoltunk. Pontos információnk arról hogy miképp tért vissza, valamint távozott a helyéről, nincsenek. Szóval megjelent, majd aktiválta az egyik képességét, amivel egy hatalmas TÓCSÁT idézett. Mint az köztudott, a macskák kifejezetten gyűlölik a vizet, ezért a kard helyett az életét mentette. A vádlott még abban a pillanatban felkapta a kardot és forgó SZEMGOLYÓKKAL lesújtott a mobra, aki a legendáskardcsapás miatt azonnal megsemmisült. A további történtekről nem tudok semmit, csak hogy a vádlott a kard megszerzése után még tovább szaladt – léptem hátra, kicsit szégyellve magam.
”Kicsit gonosz voltam. Remélem senki nem haragszik meg.”

by **Viola** Vas. Júl. 28 2013, 20:45

8. seprű, alma, szénakazal

Elégedetten pillantok jobbra-balra, ahogy egymás után szólalnak fel a játékosok, s egyikőjük sem engem talál meg, mint bűnbakot. Hála a spanyolok istenének megkímélődök egy halomnyi baromságtól és nem kell kifogásokat meg mentségeket keresgélnem arra, ami nem is történt meg, illetve nem tettem meg. Anat most azonban furcsa mód szóltan. Talán most nekem kellene előbb magamhoz ragadnom a nem létező mikrofont és elújságolni, hogy az a lány, kit újabban elkezdtek vádolni mennyire is gonosz volt..? Ezzel még inkább távol tarthatnám magunktól, de legalábbis magamtól a gyanúsítgatást. Azért csak magamtól, mert nem tudom kedvesen most min agyal. Bizonyosan egy bomba tervvel áll elő, amibe senki sem tud belekötni, de addig is én jobban teszem, ha adok egy kis lökést.
- Elnézést kérek, de magamhoz kívánom ragadni a szót. Először is, minden NJK-nak kellene egy seprű, hogy feltakarítsák a Kezdetek Városát, mert elég nagy a kosz. Másodszor pedig: láttam, ahogy a lány valóban távozó félben volt a karddal. Én nem tudom, hogy hova igyekezett vele annyira, de annyi biztos, hogy elment egy fa mellett, min rengeteg gyönyörű és gigászi alma volt. Nem bírtam uralkodni magamon és szem elől tévesztettem egy pillanatra, míg az inventorymba raktam egyet. Meg is mutatom! - mondom, majd kutakodni kezdek és elő is kapok egy hatalmas almát, mint bizonyítékot a nemlétező igazamra.

[Event] A legendás küldetés! - Page 2 Almaviola_www.kepfeltoltes.hu_

- Ugye milyen szép..? - kérdem, majd el is rakom a tárgyat későbbi elfogyasztás céljából.
- Szóval elkezdtem keresni a képességemmel, amit most nem részleteznék. A vádlottat később egy szénakazal mellett találtam meg, de éppen távozott. Átkutattam a kazlat, de abban nem volt benne a kard, így most sem tudom, hogy hol lehet...

by **Jay** Hétf. Júl. 29 2013, 14:56

19. boszorka, atombunker, kutya

Döbbenten hallgatom végig a többiek mondandóját, hogy valaki Chanra keni a kard ellopásának tényét. Félelmem lassan kezd beigazolódni, mikor mindenki őrá keni az "elkövetett" dolgokat. De hisz majdnem egész nap együtt voltam vele, hogy lophatott volna kardot?
Sebaj, így hát felálltam, és én is elmondtam védőbeszédemet:
- Tisztelt Hölgyek és Urak, ezennel szeretném jómagam is elmondani azokat a tényeket, melyek még nem hangzottak el. Chan párja lévén elég közel kerültünk már egymáshoz és szinte mindent megbeszélünk egymással, jómagam nem tudtam róla, hogy egy kardot keres, vagy szeretne ellopni. Igen, én is láttam a kardot nála és azt is, hogy a vadmacskája, alias Álomkelő a szájában hurcolássza azt. De ne feledkezzünk el a valódi bizonyítékokról is, mellyel személyem rendelkezik. Az előbb említett szénakazalban mindketten megpihentünk azért, mert már fáradtak voltunk a sok üdözősditől. Már egyszer rákérdeztem Channál, hogy mégis miért van nála ez a kard és hogy miért védi ezt annyira, de nem mondott részleteket, csupán annyit, hogy "ne aggódj, hamarosan megtudod". Nem is firtattam tovább a dolgot, nem vagyok gondolatolvasó, hogy kitaláljam, mit akar, de ő sem egy BOSZORKA.
Nos, amint továbbhaladtunk a szénakazaltól észrevettem, hogy a szénakazal valójában csak álca a beavatatlanok megtévesztésére, mögötte egy ATOMBUNKER volt, melyes valami Fogarasi Árpád építetett egy 300...30000 literes víztározó köré. Mindketten próbáltunk közelebb kerülni hozzá, hogy megnézzük, mert még életemben nem láttam ilyesmit. Le is téptem a bejárati ajtóról egy ilyen cimkeszerűséget- elővéve egy sugárveszély felirattal ellátott öntapadós matricát és jól megmutatva azt- mert oda volt írva, hogy ingyen elvihető.
Mikor már ezzel is megvoltunk, indultunk volna hazafelé, ám ekkor egy háromfejú mutáns KUTYA támadott ránk és elszedte tőlünk a kardot. Így a következőket mondanám: igen, a kard valóban Channál és a petjénél volt egy ideig, ám a történtek és a lopás miatt, már fogalmam sincs, hogy valóban merre található a legendás fegyver. Köszönöm, hogy meghallgattak.

by **Aidor** Hétf. Júl. 29 2013, 15:38

//kecske, város, gitár//

Sorban jönnek a nagyobbnál nagyobb sületlenségek. Egyértelmű innen csak némi összetartással juthatunk ki, így nincs más választásunk, mint az előttünk szólónak igazat adni és folytatni annak meséjét. A többiek hallgattak így úgy éreztem rajtam a sor a folytatáshoz.
Sajnálatos módon igazat kell adnom az előttem szólóknak, sőt láttam, ahogy az a háromfejű kutya rájuk támadott és elszedte tőlük a kardot. A távolról figyeltem és rohantam, hogy segítsek megvédeni azt az értékes relikviát, de történt egy kis baleset mikor egy tűzokádó kecske állta az utamat. Azt hiszik, viccelek? Hát nem! Kétszer akkora volt, mint én, de nem támadott rám, helyette kényszerített, hogy hallgassam végig a gitár szólóját és akkor baj nélkül tovább mehetek. Azt hittem lehidalok, szörnyen kínosan éreztem magam, mivel a végén még meg is kellet tapsolnom pedig katasztrofálisan játszott. A végén meg még beszélt arról, hogy egy közeli városba megy turnézni... És, hogy miért nem öltem meg? Egyszerűen túlerősnek tűnt ahhoz, hogy egymagam gyűrjem le. Sajnos mire elszabadultam már késő volt, üldözőbe vettem az állatott, de hiába, már messze járt. Később halottam a többiektől mi történt. Így biztosra állíthatom a hibás egyértelműen Möraja Chancery. Majd magabiztosan karba tettem a kezem. Ki a következő? Gondoltam. Csak aztán el ne szúrja. Majd némi magabiztos csillogás után gyilkos pillantást vetettem a nemrégiben engem kardlopással megvádolt személyre. Jössz te még az én utcámba. Sugalltam a pillantásommal. Nem jó az ha az embert bemocskolják, bár... Éppen én beszélek? Nem számít... itt mindenki a másikat mocskolja be. Azt hiszem, senki nem veheti rossz néven. És végül kikerestem a szertárból azt a levált pata darabot amit egyszer a mezőn egy mobnál zsákmányoltam, de ők ezt nem tudják, így jó lesz bizonyítéknak.

by **Kagura** Hétf. Júl. 29 2013, 17:48

//5. baptista, mókus, energiaital//

Ahogy elhallgattam a káoszt, elkönyveltem, hogy enyém a legjobb mese, s emiatt aztán én semmiképp sem kerülhetek bajba. Ahogy mindenki elkezdte a dolgokat a cicafüles lányra kenni, úgy éreztem ideje, hogy én is beszálljak a dologba, hiszen valamivel védenem kell magam, s megigazítottam a szemüvegem, majd ahogy a menümet kattintgattam, rájöttem, hogy van nálam egy ajándékdoboz, amit még az egyik utamon ejtett egy mob, így most gyorsan kinyitottam, hátha értékes dolog lesz benne. Ahogy azonban a többiek folytatták a történetet, mögöttük ácsorogva megörültem, hiszen a dobozban, egy – ugyan teljesen értéktelen, de elegáns ruha várt. Magamra öltöttem az önérzetes karrierista Aincradi nőket megszégyenítő ajándékruhát, majd megigazítottam a szemüvegem, s tízfogú fésűmmel – a két kezemmel – átfésültem a hajzatom, majd kontyba kötve előléptem a tömegből. Eljött az ügyvédasszony ideje.
- Tisztelt bíróúr! A vád, tekintettel arra a tényre, hogy Möraja Chancery vétett az Aincradi törvénykönyvben benne foglalt, 16. törvénycikkely, 4. paragrafusának, 3-as bekezdése ellen, - Amit még én sem tudtam ,hogy mi, de ahogy körbelestem, rájöttem, hogy más sem, így folytattam. - ezért a bíróság elé terjesztenék egy bizonyítékot. - Célzás nélkül, a hátam mögött ellőttem a Gripet, s valami szőrös landolt a kezemben. Ahogy előre nyújtottam diadalittasan, szélles vigyorral elkiáltottam magam. - Egy baptista, beredbullozott mókust! - Olyannyira hitelesen adtam elő, hogy egy sztárügyvéd sem csinálhatta volna jobban. A mókuska, akit az imént az egyik háztetőről kaptam fel, egy potiont tartott a kezében, amelyet én kineveztem redbullnak. Valószínűleg éppen a fácskájához tartott a zsákmányával, mikor elragadtam, hogy bizonyítékként szerepeljen itt köztünk. - Mint tudjuk a redbull egy igen erős energiaital, s Möraja ezt - és azt a tényt, hogy a mókuskák nem bírják az ilyesmit – használta ki, hogy elterelje társam figyelmét az állatról, aki így nem tudta követni a karddal loholó nagymacskát. Sajnos ezáltal, az igazságszolgáltatás késleltetése állt fenn, ami miatt, mostanra egyértelműen Chan a hibás, hiszen a törvénykönyv 134. cikkelyének, 23. paragrafusának 3. bekezdése kimondja, hogy a Pet nem vádolható, s nem ítélhető el, bűncselekmény okán, mivel a felelősségvállalást, teljes mértékben a pet gazdája, tulajdonosa, vagy felvigyázója vállalja el, mikor a petet maga mellé veszi. Ennek értelmében, és a küldetéstörvényekben foglaltak alapján, a jelen játékos, Möraja Chacery egyértelműen bűnös, a kard eltulajdonításának tettében.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Júl. 29 2013, 20:59

15. hegység, forróság, kürt

Az előttem szóló jogász nő, felettébb jókat is mondott, hogy mégis hogyan volt alkalma, milyen cselekkel elcsenni Chan-nak azt a kardot és eldugni úgy előlünk, hogy ne legyen kész a küldetés. Ez persze szemen szegett hazugság, mind az összes, de nem tehetünk mást. De az hogy Chanra fogjam, elkeserítő. Az NJK csendet kért és egyértelmű okfejtést, de miért, miért vádoljam meg pont őt, mert a többiek mind viszik a szálat és viszik tovább? Naa jó Chan, ha itt lenne Norm nem lennének ilyen bátrak páran.. mosolyodtam el, azzal kiléptem a tömegből, a hirtelen támadt csendet szerettem volna elsődlegesen oszlatni.
- Mélyen tisztelt egybegyűltek, a kitárgyalt személy Möraja Chancery, azaz Chan röviden. Egyértelműen bűnösnek nyilvánítatattot. Hisz oly sok szem firtatta a macska mozgását az, amit bejárt az mind hihetetlennek tűnhet az Ön szemében, így fényt derítek, honnan juthatott az előttem felszólaló hölgy a tárgyi bizonyítékhoz, bizony ez a későbbiekben ki fog derülni. Azzal megköszörültem a torkom és folytattam.
- A forróság tapintható volt nem csak a levegőben, hanem a csapat minden tagján. Mindenki verejtékezett már. Mikor megláttuk az előttünk feltárulkozó hegység vonulatait, mélyen tisztelt Uram, ott nem volt mit tenni, Hinari letette a kardot és innen indult az egész hajsza. A megannyi helyszínen, tárgyon és kalandon át. Mindvégig Chan macskája volt a bűnös. Egy lélegzetvételnyi szünetet tartottam és homlokomon törölve, miközben a poros talajt néztem a lábam alatt, majd újra felnéztem és a szemébe néztem.
- Uram, a tárgyi bizonyítékom Chan, kürtje! Ez a kürt, a legfőbb bűnös és a haszontalan a macska. Chan a régi szokásoktól eltekintve már nem él a "cicc" és egyéb hívogató szavakkal, hanem ezzel a kürttel jelzi a macskának, hogy az térjen vissza hozzá. Azonban ezt a kard megszerzésekor, valamilyen ismeretlen szándékkal el találta hajítani. Én ezt észrevettem és eltettem, hogy később bizony átadjam neki. Azonban ez nem jöhetett létre ez a cselekedet, ugyanis Chan megtagadta! Nem vállalta a felelősséget a kürtért így azt kell mondjam maga Möraja Chancery a bűnös a kard hollétét kivetőlegesen. Csak ő tudhatja a pontos helyzetét. Még egy dolog, azt a szerencsétlen mókust, az az ágáz macska tette olyanná ami, szegény mókus, ő nem tehet semmiről, így a lánymegvédte, a kardos macskától. Köszönöm, hogy meghallgatott. Azzal visszaléptem a pillanatnyilag csendes ember kupac közé.

by **Kurokoto** Hétf. Júl. 29 2013, 23:06

22. kígyó, sziget, nyílvessző

Ahogy emlegettem az üveget az úgy fogyott, mint a huss. Se perc alatt kiszipolyoztam a tartalmát, és némi nyögve nyeléssel, de az az ismeretlen lány újra megajándékozott egy palackkal. Ilyen jótét lelket, pontosan tudja, mi kell a férfinak! Viszont e palackot még megbontani se tudtam, mindenki olyan csendben lett, meg egyesével szavaltak, és páran rám néztek.
- Mi bajotok van, nem adok a dugi piámból! - Azzal jól láthatóan eltettem a ruhám alá. Az alávaló sunyi settenkedők, mind a szerencse piámat akarják elvenni. Amit csak úgy kaptam egy szőke lánytól. Megcsapta a fülem egy kifejezés. Egy sráctól jött, channog itt összevissza, de a Chancery név rokonszenves emlékeket gyújtott bennem, egy találkozásról, ahol sírás lett a vége és a lány, igen.. az a cicafüles, bebukta a megtérítési akcióját.
- Chanceryről van szó?! Szólaltam fel. Igen nem az a Amateraszú vagy fénix, vagy jager gyerek lopta el és használta fel saját célokra a kardot, hanem az a Chancery! Szerintem is. A kis áspiskígyó becsórta a kardot. Remélem tettéért egy gonosz majmokkal teli szigetre zárják, maga ott! Maga ficsúr. Látom, szemez a piás üvegemmel, de ne is áltassa magát, egy kortyot nem fog kapni, hogy vigye el magát is a rosseb. Egy csuklás közepette, miközben kerestem szemmel a szőke lányt, kicsit bandzsítva, de folytattam.
- Igen, Chancery ez a név biztos, - azzal előkaptam egy nyílvesszőt. amibe a következő felirat volt vésve "cicafülek, váll lövés, fruska" - mámorító érzés, ahogy az emlékek feltörnek, ez a lány tehet mindenről, meg akart változtatni ez már elég bűn ahhoz, hogy a szemtelen, idegesítő macskájával együtt, elhúzzon a fenébe, miután visszaszolgáltatta az ellopott kardot. Remélem, megvan a kis caf**nak, mert nem akarok többet magyarázkodni mások hülyesége miatt. Ez a nyílvessző telibe találta az álnok kis lányt szóval itt a konkrét bizonyítékom, hogy ő egy gonosz rossz ember, aki megváltoztat másokat. Azzal elővettem a palackot, és úgy meghúztam, mint a pinty!

by **Asuka** Kedd Júl. 30 2013, 13:12

10. gengszter, királylány, zebra

Csak vigyorgok szitkozódásra, alapja nincsen, Homo-chanra senki sem figyel, mert hát tiszta-miszta butiskoskodásokat beszél ám! *.* Hiszen mindenki megmondhassa, micsoda csudijó fürtöcskék lógnak lefelé, éppen csak nem olyan érettek, mint szőlő, melyből szeszes szörpit lehet készíteni. Nyam-nyam, egészen megszomjaztam rá, ráadásul Kagu is valami redbullt emleget.
Szegény kislány! TT_TT Meredek rá vádlottra, mert hát most aztán tényleg őt vádoljuk, mindenki csak őt, ami csúnya dolog ám, mert nem éri ilyet csinálni, még akkor is, ha igaz minden, amit mondanak róla! >.< Persze én tudom ám, hogy nincs így, túl egyszerű lenne ám így az élet, legalábbis, valamennyire valóban Chan² a hibás, de nem, nem ám, egyáltalán nem azért, amit a többiek kennek rá! >.< Én tudom, mert ott voltam, és emlékszem jól! Hogy is volt az egész? Hű, várjatok, gondolkozzunk! *_*
- Nyóóóóó! *w* Bizti-biztos vagyok benne, hogy Chan² nem tehet ám teljesen mindenről, ami történt. De mi is történt ezen a napon? Mi is történt valójában? Mi állhat a háttérben, mi is lehet a valódi igazság? - lépek végül én is előre, kezeimet a hátam mögött összekulcsolom, s fel-alá kezdek el sétálgatni, a buksimat törve mindazon, ami szerintem történt.
- Csúnya dolog ám csúnyát mondani a másikról, igaz ám? *.* Ahogyan eddig is hallhattunk jót és rosszat egyaránt, így Tisztelt Bíró úr, tisztelt esküdtszék, kedves közönség, anya, apa és az Aljonka csokoládé, most hallgassák meg mindazt, amit az egyik tanú mondott el mindarról, ami történt. Legalábbis mindaz, amit ő látni vélt. Köszöntsék nagy szeretettel Camille-t, a méhecske hercegnőt! - túrok bele a hajamba, amiben már egy ideje ott lapul valami, vagy valaki, akit én mindenképpen ki akarok szedni. Már amúgy is nagyon irritáló, hogy ott lapul. T.T Tűnik fel először egy korona, de egészen pindurnyi az egész, majd a tenyeremre mászik egy cuki-muki méhecske királylány! *.* Mintha egy méhecske és egy humanoid hibride lenne, egészen pindurnyi teremtmény, de valahogyan mégis nagyobb, mint egy valódi méhecske. Szárnyaival erőtlenül csapkodja a levegőt, hatalmas, emberi, mézsárga szemeivel pedig cukin pislog a Bíró úrra és az esküdtszékre.
- Camille hercegnő zümmögését személyesen tolmácsolom. Kevesen tudják, hogy Camille nemzetsége a Legendás Kard őrzésének feladatával van ellátva. - emelem fel Camillet a fülemhez, hogy jobban hallhassam zümmögését. *.*
- Mint minden reggel, ismételten a virágszaglászással foglalkoztak, hiszen maga a Kard is egy virágos réten található, egy sziklába beleállítva, ami egy tó mélyén hever. ZümZümék feladata pedig nem más, mint megakadályozni azoknak a betolakodókat, akiknek szívében gonoszság hever. Aki pedig a virágot és a mézet szereti, az rossz ember nem lehet, tartja a mondás. Köztudott tény ugyebár. ^_^ - magyarázom nagy beleéléssel, folyamatosan fordítva mindazt, amit bizonyítékom, az élő szemtanú közvetít számomra.
- Amikor a mi csapatunk megérkezett, akkor valóban, minket is leteszteltek. Mézescsuprokat állítottak ki, s aki nem szereti a mézet, azt megcsipkedték, hogy elkergessék. Út közben valóban találkoztunk is egy zebracsíkos gengszterrel, akinek szívében aljasság és gonoszság lakozik - tanúként megidézem tehát Vlagyimirt is! - mutatok ekkor egy üres pontra, ahol valóban ott ácsorog egy zebracsíkos zakós úriember, akinek határozottan gengszter külseje van. Csupán az teszi őt nehezen felismerhetővé, hogy az egész arca puffadt, s tele van felhólyagosodott csípésekkel. Ajjaj, ez bizonyára allergia lehet. :/
- Csapatunkból csupán egyetlen embert támadtam meg a méhek! Csupán egyetlen olyan személy van, akit a méhecskék nem találtak alkalmasnak rá, hogy a Kard közelébe engedjenek - tehát a Kard valójában nem is volt nálunk sohasem! Kérdem én, ki lehet a hibás? Ki lehet az a személy, aki miatt meg se közelíthettük az említett objektumot? Ki az, akit Camille hercegnő és a ZümZüm dinasztia nem talált megfelelőnek és elég tiszta szívűnek ahhoz, hogy átengedje csapatunkat a méhrajon? Ki lehet az egyetlen, aki eltaposott egy virágot, és nem evett a mézből? - egy eltaposott virágot is felmutatok bizonyítékként, majd rámutatok Chan²-re, akinek valóban ott egy apró, piciny kiütés a nyakán - biztosan egy méhecske csípés az! Ejnye-bejnye... Csúnya dolog ám nem szeretni a mézet. T-T

by **Rokurou Amateratsu** Szer. Júl. 31 2013, 19:51

18: erszény, merész, mamut

Nehezen követi a történéseket, azonban kétszer is felmorog, amikor nevét hallja gyors egymásutánban a vádlottak listáján. Valóban, egy ideig tényleg volt nála a kard, azonban ő már elmondta a saját meséjét, hogy mi történhetett ezután. Ezért is igazságtalannak érzi, hogy még egyszer felelnie kelljen valamiért, ami nem az ő hibája. Hiszen egészen nyilvánvaló, ebből a kompániából csupán kevesen vannak, akiknek elég eszük van. Elég csak ezeket az őrültebbnél őrültebb történeteket hallgatni.
Megenged magának egy-egy morcos pillantást azon két ember felé, akik őt próbálták bemártani, majd az újabb történetekre próbál rákoncentrálni. Ezúttal legalább tényleg van egy bűnbak, akire rákenhetnek mindent, holott nem tartja a maga részéről teljesen etikusnak, hogy az állatidomár lány feleljen azért, amit egyikőjük elrontott. WTF fejjel néz némelyik mesén, főleg a pocskondiázásokon, amit szerencsétlen lány megkap. Egyáltalán nem érti, miért kell őt ennyire megalázni. Igaz, nem tudja még, hogy a szándékos sárba taposás a rosszabb neki, vagy némelyik teljesen értelmetlen történet, mely elhangzik, s melyben az állatidomárt a macskájával rakja be főszereplőjének. WTF fejjel néz a baptista mókus említésére, amit az a szöszi valamelyik fáról szalajtott az imént. Kész őrültség az egész. Tény viszont, hogy neki is megvan már a gyanúja a lány bűnösségét illetően. Talán ideje elmondania, mi az, amit ő tapasztalt odaát.
- Kedves bíró úr, tisztelt esküdt szék, a kard egy darabig valóban nálam volt, azonban mint azt már elmondtam, tovább is adtam. - folynak belőle a szavak. Pedig általában harapófogóval kell kihúzni belőle azokat. Kénytelen viszont megerőltetnie magát, ha nem akarja itt hagyni a fogát.
- Chanceryt viszont Én nem tartom hibásnak azért, mert elhoztuk a kardot. Lényegébe véve jelenléte látszólag teljesen ártalmatlan volt, célja pedig semmi más, mintsem hogy segítsen a csapatnak a küldetést megoldani. Én egészen más miatt tartom azonban bűnösnek Chanceryt. Hiszen ha ezt a bűntettet nem követi el, akkor sohasem kell a kard megszerzésének sikertelensége miatt szégyenkeznünk. - köszörüli meg torkát, majd végignéz a közönségen és hallgatóságon, hogy megbizonyosodjon róla, most mindenki őrá figyel.
- A küldetés alatt tűnt fel néhány apróság, amihez észlelés sem kell, hogy észrevedd, csupán némi szemfülesség. Először akkor merült fel bennem a gyanú, amikor Chancery megcsúszott egy banánhéjon. Hajlandó voltam felajánlani számára a segítséget, hogy összeszedje magát, de a kobakja felett halvány betűkkel kiírta, hogy Immortal Object. - tekint rá a vádlottra, mikor ezt kimondja. Tart pár lélegzetvételnyi szünetet, hogy átgondolja, mit is akar pontosan mondani, mielőtt folytatná.
- Azonnal az inventoryként használatos erszényembe nyúltam, hogy a játékosok által javított SAO kézikönyvet elővegyem, amiben elolvastam az Immortal Objectekről szóló részt. Idézem: - veszi elő a kézikönyvet, ami nem tudja, hogyan került bele az inventoryjába, de az eredetitől kicsit eltérő, hiszen nagyon sok javítást tartalmaz. Bizonyára KA tette oda, csupán azért, hogy ezen az eventen használhassa.
[b]- A játékban csupán két Immortal Objectről tudunk. Az egyik egy program, ami a játékosok lelki világáért felel, a másik pedig maga az Admin, Kayaba Akihiko.[/i] - csukja be a könyvecskét, miután felolvassa a sorokat. Ezzel úgy érzi, mindent megmagyarázott.
- Nem voltam benne biztos, hogy mindez igaz lehet, de Chancery gyanúsan könnyedén vette az akadályokat. A lelki világommal nem igazán törődött, hiszen még mindig nem találom testvéremet, akivel a játékba regisztráltam - amennyiben valaki mégis ismeri, kérem, haladéktalanul jelezze. Userneve Zephyr, sportos, barna hajú, elég feltűnéskedvelő, majdnem olyan menő, mint én, csak kevésbé az. Ismertem Chancery állítólagos szintjétde minden ellenséget gyakran a petje nélkül elintézett. Feltűnően mások védelme mögé bújt persze, de ha ez nem sikerült, akkor pillanatok alatt elintézte az ellenséges mobokat. Még azt a mamutot is, akiről néhány pillanatig tényleg azt hittük, hogy halálra taposta őt. Így pedig, tisztelt bíró úr, minden összefüggőnek tűnik. Állításom merész, de én kitartok mellette. Chancery nem más, mint maga Kayaba Akihiko, aki alacsony szintű játékosnak álcázza magát, bűnös háromszáz játékban eltávozott ember haláláért. Ha ő nem találja ki a játékot, mi sohasem kerülünk ide, sohasem találják ki és programozzák meg Önöket, így soha senki nem ad senkinek egy ilyen kard keresős questet, tehát nem lett volna mit elrontani. - lengetem a kezemben bizonyítékként a kézikönyvet. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, nincs is másra szükség. Neutral

by **Hermit** Hétf. Aug. 05 2013, 10:53

//11. kakukk, kuka, kimér//

* Végighallgatva ezt a rengeteg ostobaságot, legszívesebben felnevetett volna. Nagyon élvezte a szituációt, s közben arra gondolt, hogy végre nincs az a káosz, már nem olyan ostobák az emberek. Összefogtak, s mindenki kiszemelt egy leányzót, s ő lett bűnbak. Hermit néha-néha csak csóválta a fejét mosolyogva, de igazán tetszettek neki a történetek. A legutóbbi felszólalónak a beszéde meg egyszerűen döbbenetes volt. Hogy ez a Chan lenne maga Kayaba?! Feltűnően felnevetett, egyszerűen nem tudta magában tartani. *
~ Ha tényleg ő lenne, én megcsókolgatnám a lábát! ~
* Majd elkomolyodott, s mivel nevetésével felhívta magára a figyelmet, úgy döntött, akkor már beszél is. *
- Tisztelt hallgatóság! Mindez szép és jó, s igazán nevettető volt, főleg ez az utolsó ötlet, hogy ez a macskafülű leányzó lenne maga Kayaba. Azonban...
*Hatásszünet.*
- ...csak nézzenek rá! Ő a kakukk-tojás! Minden igaz, amit eddig mondtak, és a bizonyíték nem más, mint hogy itt van közöttünk! Gondolják csak végig. Hogy élhette túl ez a lány ezt a sok viszontagságot, ha nem ő maga Kayaba?! Már rég halottnak kellene lennie! Miért olyan kuka most? Nem is védekezik, meg sem mer szólalni, mert rájött, hogy leleplezték! Ő nem más, mint egy gyáva nyúl! Ha lenne elég vér a pucájában, akkor úgy élne köztünk, mint bárki más! Hisz ahogy hallhattuk, egy támadás során nagyon sok hp-t vesztett. Megijedt, s ezért bekapcsolta a túlélő módot, hogy semmi se árthasson neki. Hogy élhette volna túl a zuhanást? Vagy miért akarta annyira magának azt a kardot? Igen, mindig elvesztette, de eleve az volt a célja, hogy elszedi tőlünk, hogy végül ne tudjuk önök elé vinni a kardot, hogy végül mindannyian bűnhődjünk! Valójában csak kiméri az erőszintünket! Analizál, s manipulál bennünket! Kayaba egy őrült! Ezt mindenki tudja! És mit láttak a macskás lány arcán? Őrületet! Bár mindig elvesztette valahogy a kardot, de valójában ő az, aki bármikor előveheti, hisz ő a rendszergazda, a világ megteremtője, bármire képes! Így ha annyira fontos az a kard, kérjék Kayaba Akihikotól!
* Majd egyenesen rámutat szegény leányzóra, aki körül már valószínűleg forog a világ. *

by **Chancery** Pént. Aug. 09 2013, 18:47

//14. pisztácia, gödör, II. Bunmei//

Már nyitnám a szám, mikor az egyik lovag megelőz és mesélni kezd. No, sebaj, talán ő már ott volt, és most megtudjuk, mi történt valójában. Nagy szemeket akkor kezdek mereszteni, mikor közli, hogy én is ott voltam, és hogy ÁK lopta el a kardot. Úgy is mondhatnám, hogy tobzódott fejemben a vé-té-ef kérdés.
Esélyem sincs védeni magam, már jön a következő, aztán a következő, és jóformán mindenki elmeséli, milyen kis gonosz vagyok és hogy minden az én hibám. Miért pont ééééén? T_T
Már akkor a sírás kerülget, mikor Judy kerül sorra, mire elmosolyodom. Ő biztos védeni fog, hisz ismer... de aztán leesik az állam, hogy mégse, sőt, olyanokat mond, amik egyenesen fájnak a szívemnek. Oké, szerintem most már sírok, mire ÁK odalépdel mellém és a lábfejemre helyezi a tappancsát.
Judy után következett a macskás srác, aki a könnyeimet el is apasztotta rögtön, mert először megdöbbentem, aztán szívem szerint hangos nevetésben törtem volna ki a nagy Gyűrűk Ura és más könyvek leírása hallatán.
A fehér farkasos lány, Szophie viszont el is vette a jókedvem. Miért lennék én ilyen kis gonosz, mint amilyennek leírt? Igen, felfogtam, hogy védeni akart, de eszem ágában nem lenne ilyen aljas módszerekkel ragaszkodni egy kardhoz, ami nekem nem is kell, hisz mint idomár, nem használhatom. Neméjteeem.
Mire a Saber-szerű lovaghölgy leírása következett, már teljesen érzéketlenné váltam erre a rengeteg marhaságra, amiket rámaggadtnak. >.>
A Harcművész beszámolóját egy hatalmas facepalm-al díjaztam, vagyis fogtam, és egyik kezemmel belecsaptam tenyérrel a saját arcomba. ÁLLATIDOMÁR vagyok, te szerencsétlen, NEM tudok kardot használni olyan hatékonyan, mint egy kardforgató! Úristen, csupa noob-al vagyok körülvéve.
A másik művész, Viola beszámolójának végén elvettem a kezem az arcomról. Végre egy olyan mese, amiben nem egyértelmű, hogy én volnék a bűnös.
Aztán meglepő módon Jay is sorra került. Érdeklődve hallgattam, hogy vajon ő is bűnösnek kiált-e ki, de Violához hasonlóan ő sem tett egyértelmű utalást rá. A szénakazal hallatán viszont megismétlem a facepalm-ot... és úgy érzem, erről el fogok vele beszélgetni.
A baptista, beredbullozott mókus olyan kis édicuki volt, hogy nem tudtam rá haragudni :3
Ellenben a kijelentésre, hogy én lennék KayaBá, már leesett az állam. Hékás, nem tudok programozni, hogy alkothattam volna játékot? Ez a Phoenix-csávó is benne van a tévhitben, hogy minden informatikus már programozni is tud? Neutral

Hermit láttán is kezdek megörülni, hogy ő talán végre ellent mond a sok ostobenkónak, de nem így történt. Mutogatok felé, hogy ha végre valaki hagyna megszólalni, akkor meg is szólalnék, nem kéne ilyen galád módon megaláznia, hogy azért vagyok kuka, mert bűnös vagyok. Azért vagyok kuka, mert engem arra neveltek, hogy ha valaki beszél, akkor NE pofázzak közbe. Manapság már sehol sincs a régi jó nevelés, csak nálunk?
Végül a fura pasas felém fordul és várja az én magyarázatomat. Tátogok párat, mint a hal, majd kihúzom magam és igyekszem megszólalni.
-Had magyarázzam meg. Ez az egész egy imposztor munkája volt! Én mindvégig a Kezdetek Városának egy sikátorában feküdtem ájultan, mert valaki fejbevágott, elvállalta helyettem a küldetést. Mi is volt a neve...? Tudom, hogy valami híres és hallottam már a toptízben... Kota-Kota... Fúúúú... Fuu... Fuun Kotarou vagy ilyesmi. Valószínűleg ő vehette fel az alakomat, aztán alkotott egy ál-Álomkelőt, és ők hajtották végre ezt az egészet! Onnan tudom, hogy miután magamhoz tértem és elbattyogtam a mezőkre, hogy hát ha küldi nélkül is utolérem őket, láttam, hogy az egész bagázs üldözi a már visszaváltozott Kotarou-t, akinek a kezében ott villogott az-az istenverte Kard! Az álmacskát magamhoz tudtam csalogatni egy pisztáciával, majd összekötöztem és otthagytam, úgyse tudott már mozdulni. Elindultam, hogy segítsek a beatert is elkapni, de egy gödörbe zuhantam, ami egyenesen II. Bunmei termébe vezetett - hogy hogyan, arról ne kérdezzetek, mert gőzöm nincs, hisz nincs meg a szintem se, hogy egyáltalán szembeszállhassak vele. Próbáltam kimenekülni, de a tigrisei nem hagyták, percekig kergetőztünk, szerencsére nem sok bajom esett, és még meg is szereztem az egyik tigris pár bajszát. -veszem elő az inventoryból a kérdéses tárgyat, megmutatom, majd visszateszem. -Végül jött valami banda, élükön egy Hedkliff nevű pasassal, akik lecsapták a bosst, mint a taxiórát, és kikísértek a kazamatából. Mire megint visszatértem az első szintre, és kerestem volna tovább a többieket, jött ez a közös teleport és itt találtam magam.
Eztán ránézek Phoenixre és Hermitre összehúzott szemmel. -Nektek meg csak úgy mondom: nem minden informatikus tud programozni >.> És idomárként a kardot se tudom használni olyan jól, az a beater viszont kardforgató.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Aug. 11 2013, 16:12

Az NJK a fejét rázta.
- Úgy érzem, hogy sosem kapom meg a kardot. Küldetés lefújva!
Örömötökre azonban mindenki megszabadult a vallatástól és mehettek a dolgotokra.

Jutalom:
Aki csak az első körben volt benne: 20 exp 30 arany
Aki mindkettőben benne volt: 40 exp 60 arany

Köszönöm a részvételt!

by Ajánlott tartalom