Re: [Küldetés] A Letűnt Korok Jelene

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 13 2013, 19:29

Atya ég, micsoda kavarodás! Alig tudom szemmel lekövetni és egyeztetni, hogy összesen hány gekko van, azoknak milyen a színe és az életsávja. Mirika szerencsére összekapta magát, nélküle elveszettnek érzem magam, hogy ha stratégiáról van szó. Asszem kezdek elkényelmesedni. mindig úgy vagyok a jelenlétében, hogy nem lesz gond, mert ő úgyis kiokoskodja a megoldást. De mi lesz velem, velünk, ha őt kiütik, haza kell teleportálni vagy éppen valami ármányság elveszi az eszét? O.o Viszont az a következtetés, amire jutott, a megszokotthoz híven merőben sok ésszerűsége tartalmazott és nem is áll szándékomban vitatkozni vele, hiszen egyetértek. Így hogy végiggondolom, a megoldásból visszakövetkeztetve valóban, nem is olyan nehéz. Legjobban tehát úgy járunk, ha egyhiteljük őket, akkor nem kell bohóckodni az életsávokkal és színekkel. De vajon elég erősek vagyunk ehhez? Vajon én egymagam elég erős vagyok ehhez? Jobb lenne összefogni és egyszerre egyet ütni, hogy biztosan ne váltson át mérgezőbe és ne sebezze a többieket. Könnyű helyzetben vagyok, hiszen nem a saját bőrömet viszem a vásárra, s pontosan ugyanezért hárul rám is a legnagyobb felelősség: nem szabad kockáztatnom a társaim életét. Az viszont feltűnt, hogy ez a szinesdi dolog kicsit összetettebb, mint gondoltuk. A zöldek saját életerőből gyógyítanak, hogy utána fél életesre csökkenve, lilába váltva mérgezzenek. O.o Fura egy teremtmények. Akkor úgy tűnik, hogy a zöldeket kellene támadni? scratch

- Azt javaslom, hogy egyszerre egy gekkót támadjunk, amíg ki nem purcan. Lehet, hogy nem tudom egyetlen ütéssel lecsapni azt, amelyiknek zöldben van az életsávja, ezért kérném a segítségeteket, ha egymagam kevés vagyok. Ahogy elnézem Askr áll a legrosszabbul, úgyhogy az ő zöldjét fogom támadni. - Ha nincs ellenvetés, akkor le is sújtok az említett gekkóra.

Edit by Strea: tudod egyhitelni a zöld gekkót is ^^

by **Mirika** Szomb. Okt. 19 2013, 15:58

Mintha csak arra vártak volna, hogy megtámadjuk őket. Amint belemélyedt a késem a lila gyíkba, szinte azonnal megmozdult a többi is és hatékony csapatként belénk is martak... egyet kivéve Cool

Elégnek bizonyult a sebzésem még ebben a megcsonkított állapotban is, hogy pixelekké törjem a kétéltűt. Pillantásom gyorsan járt, szinte reflexből pillantottam a szemem bal felső sarkába az életcsíkomra, majd a többiek kis sávján is átfuttattam a tekintetem. Iménti tragédiám majdnem teljesen elfelejtődött, ahogy az adrenalin elöntötte a tudatomat. Belém rögzült már, hogy az életünkért küzdünk minden egyes ilyen harcnál, saját bőrömön is tapasztalhattam eleget, hogy a veszély valós. Ezért tudtam csak gyorsan cselekedni.
- Yosshi, szépen gyógyít a zöld - jelentettem ki legelső következtetésemet, sárgába csúszott életem ugyanis nagyjából helyrejött. Nagy kő esett le a szívemről, egyrészt a puszta tény miatt, hogy már nem tudna egyhitelni az a nyomi sárkány sem az 1. szintről, másrészt meg azért, mert a találgatásom nem is volt olyan rossz. Csak arra nem számítottam, hogy a karmolás után is változik ezeknek a dögöknek a színe, immár két lila volt rajtam, ami tekintve a Szophie életcsíkján esett kárt, nem volt bizalomgerjesztő. Legalább viszonylag nyilvánvaló, hogy kell ezekkel a lényekkel harcolni. Vagy csak számomra volt az?
- A zöldet NE... támadd... - kiáltottam halálra váltan, és igyekeztem még azelőtt lekapni az idomár fiúról a zöld gyíkot, mielőtt Nii-chan leaprította volna - Csak a lilákat, aho! - feddtem meg. Hát nem igaz, hogy a zöldet, amelyik GYÓGYÍT, képes lenne levágni, miközben tudtuk volna használni azokat a plusz HP-kat. Például én. Vagy... a fehér farkas. Ő annál inkább, ha sikerült leszednem Askr-ről a gekkót, akkor rá is raktam az állatra. Talán ne harapja le érte a kezemet Rolling Eyes

Igyekeztem gyorsan cselekedni, franc se tudta, milyen időközönként támadnak, és nekem még a sajátjaimról is gondoskodni kellett -.- Kapkodó mozdulatokkal csavarodtam ki, hogy késemmel elérjem a rajtam nyomorgó mobokat, de még így is, az egyikre kénytelen voltam kézzel rávágni.
- Segítseteee~k! - nyafogtam kicsit, ritka alkalom volt, de asszem lassan kisül az agyam, annyi mindenre kellett figyelnem. Megpróbáltam, mert meg kellett próbálnom. A többiek érdekében.

// Egyik lila gyíkom tehát lenyomtam, a másiknak még van 6 HP-ja //

by **Szophie** Szer. Okt. 23 2013, 10:03

- Gyíkocska, gyíkocska. - megsimiztem a buksiját a picinek, az pedig még az ujjamhoz is dörgölődzött, mint egy macska. Úgy döntöttem, nem ártalmasak, és éppen készültem volna figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ezek egyáltalán léteznek, amikor hirtelen a csúnya kis gekkó belém karmolt. Ronda nyomot hagyott az életpontjaimon. Ettől elszomorodtam. Hát már nem lehet az ember közelében olyan aranyos kis állat, ami nem pet, és nem támad rád? Még ezeket az aranyos kis lényeket is gonosszá tette Kayaba. Buta hely. Buta világ. Én pedig még arra is képes lettem volna, hogy hazavigyem házi állatnak, de mindezek után lesheti ezt. Meg kell büntetnem! És Vezér amúgy is gonoszul vicsorgott a gyíkocskára. Talán azért, mert az megtámadott, talán azért, mert egy másik állatkával barátkoztam, talán mindkettő. Épp készültem volna kiadni a parancsot, hogy büntesse meg a zöld kis gekkómat, amikor Mirika felsikoltott, hogy a zöldet ne bántsuk, csak a lilákat. És egy kis zöldet az én petemre akart tenni. Na hát azt már nem.. Azon a farkason egyetlen egy mob sem foglalhat helyet.
- Rám ne merd rakni azt az izét. - A farkas idegesen arrébb mozdult, és Mirika felé kapott. Én meg sikítva akartam oda rohanni, hogy jól megszidjam, mert mi az, hogy csak úgy megtámad valakit? Már-már elgondolkodtam azon, hogy narancsos indikátorom lesz, ám a lányt nem sebesítette meg, hanem az egyik lila gekkót. Biztos vagyok benne, hogy a zöld jobban ingerelte ami rajtam volt, illetve az a zöld is, amelyik Mirika kezében volt, de azt hiszem, megfogadta a lány tanácsát, és csak a lilákat támadta. A zöld így Mirika kezében maradhatott. (Már ha egyáltalán sikerült neki elkapnia, mielőtt Anat megölte.)
(Ha Mirinek nem sikerült elkapnia a zöld gekkót, akkor az egész nem történik meg, de én megfogadom a tanácsát, és farkasom figyelmét a Mirikán levő lilára irányítom, aki morogva bár, de megfogadja a tanácsomat, és az én zöldem helyett a lányon lévőt támadja.

by **Strea** Csüt. Okt. 31 2013, 14:33

Igaz, hogy Miri lassabb egy kicsit Anatnál, ám mivel a fiú beszéde sejteti a cselekedetét, így még éppen időben sikerül megmenekíteni az idomársrácon lévő zöld gekkót, ám mivel Vezér nem kér belőle, marad Mirika kezében. Hála a csapatmunkának, mindegyik lilát sikerül leütnötök (az Askr-on lévőt Hati szedi le, féltékenységi rohama miatt (usertől rákérdezve)). A maradék zöld egy újabb karmolás után gyógyít, majd lilává változik, ám mindeközben a méreg is tovább csökkenti azok életpontját, akiket az előző körben megtámadtak a lila gekkók.

összegzés:

Ha eddig nem is volt világos, mostmár tudjátok ugye, hogy mit is kell tennetek? Azonban időtök sincs korlátlanul, hiszen a távolból, a barlang mélye felől egy állati ordítást hallotok, ugyan elég halkan, ám ez talán elég lehet hozzá, hogy rájöjjetek, a helyzet csak egyre rosszabb lesz. A térkép adott, a talajtól a plafonig érő cseppköveket is érdemes lehet jobban szemügyre venni (a map-on világosbarna foltokkal jelölve), ám arról se feledkezzetek meg, hogy alig mentek pár métert, bizony döntenetek kell: jobbra vagy balra? Nos, szétváltok vagy inkább együtt haladtok?

térkép:

Askr a következő körben 500 szóval pótolhat.

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 01 2013, 19:08

Már megint hibáztam T.T Bármennyire is kattogtatom a fogaskerekeimet, akárhányszor is pörgetem végig a logikai, taktikai elemek, mindig abba futok, hogy teljesen más eredményre jutok, mint ami a megoldás, vagy mint ahogyan mások gondolkodnak. Egyszerűen furán vagyok összerakva. Nem megy nekem ez a kocka észjárás O.o Maradok inkább az üzleti világnál, a taktikázást pedig továbbra is Mirire hagyom T.T Szerencsére még időben megmenti a csapásom elől a gekkót, s annak segítségével látványosan gyógyítja magát. Csüggedten meredek magam elé a gyík hűlt helyére, de annyival most már könnyebb a dolgom, hogy tudom, már tényleg csak ütnöm kell a lilákat és vége. Na de ha Miri ennyire félti ezt az undi kis mobját, akkor nem is mentem meg tőle ˇ^ˇ

Inkább lecsapom a Szophiét. Egy jól irányzott ütés a lilára és huss, már itt sincs. Miri meg majd lecsapja a sajátját Razz

Mi ez a hang? O.o Miféle fenevad rejtőzik még ebben a járatban? Az irányt sajnos nem tudom megállapítani még hallgatózással sem, csak annyi biztos, hogy előttünk lehet az újabb dög. Hátrafelé nincs értelme menni, nincs más választás, mint előre. Amint megszabadulunk a gekkóktól és előrébb haladunk, egy útelágazódáshoz érünk. Ha már a taktikázás nem megy, hát akkor legalább legyek alapos, így a falakat végig tapizom, amennyire csak elérem, hátha egy újabb rejtett ajtóra bukkanunk. A talajt is figyelem, nem rejt-e valamilyen itemet a kavics/föld, illetve megvizsgálom a cseppköveket is. Ezeknél nem kell félni attól, hogy ha a zsíros kis kezemmel hozzáérek, akkor nem fog tovább növekedni.
- Merre menjünk tovább? - állapodok meg végül az elágazásnál csípőre tett kézzel, miután végeztem a vizsgálódással, melyben remélhetőleg a többiek is segítettek - Talán érdemesebb lenne balra, arrafelé talán eljutunk arra a részre, ahova leestek Mirika tőrei.

by **Mirika** Pént. Nov. 01 2013, 19:36

Móóó, nem szeretem a kutyákat Sad

Kicsit megijedtem, ahogy a farkas agresszívan felém kapott, mikor megpróbáltam rátenni a zöld gekkót, s ha ennyire nem tetszik neki, hogy meg akarom gyógyítani, hát akkor nem is próbálkozom vele tovább... Jó lenne, ha nem tépné le a karom >.> Helyette a sebzett lila gyíkot kapta le rólam, de épp eléggé meg voltam illetődve ahhoz, hogy ezt ne jótettként azonosítsam, hanem egyfajta mázliként. Legalább minden rosszban van valami jó, a zöld ugyanis maxra állította a HP-mat. Legalább a farkasos incidens után magam miatt már nem kell aggódnom... talán.
Felsóhajtottam, és Nii-chanra vetettem a pillantásom, aki éppen azon volt, hogy levakarja az idomárlányról a most már lila bigyót. Miközben a magamét is pixelekké bontottam, azon töprengtem, hogy viselte az iméntit... Szerintem nem jól, elég kétségbeesett arcot vágott o.O Gyorsan odapattantam és megöleltem a fiút, mielőtt még megharagudna rám. Épp elég bajom van, már csak az hiányzott, hogy ő is idegesítsen.
- Azért még szeretlek :3 - fűztem hozzá az öleléshez, majd távolodtam volna el, de a felhangzó üvöltés megmutatta nekem, hogy Nii-chan karjaiban igenis nagyon jó lenni, jobb, mint bárhol máshol o.O Gyorsan rájöttem, hogy mit csinálok, szóval zavartan köhintettem egyet és eltávolodtam. Nem félek, nem bizony. Csak hirtelen ért a hang :3 Alig pár lépést tettünk meg, és máris egy elágazáshoz érkeztünk, és nem juttatott eszembe túl kellemes emlékeket a legutóbbi alkalom. Ha ott rám hallgatnak, akkor lehet most meglennének a késeim is, és nem egy barlangban dekkolnánk az isten háta mögött, egy teljesen ismeretlen helyen Rolling Eyes

- Jah, szerintem is balra Ajánlom, hogy ott legyenek a tőrjeim >.> - feleltem morcosan, majd mintegy feszültséglevezetésként belevágtam egyet a mellettem tunyuló vékony, szabálytalan alakú kőoszlopba. Ismerős volt, mintha az íjásztornán is láttam volna ilyesmit, azon a lehetetlen pályán, ahol Esuval vívtam. Ingerült ütésem nyomán, amilyen szerencsés vagyok ma, talán még el is töröm ezt az izét. Vagy ha mást nem, akkor a kezemet Rolling Eyes

by **Szophie** Vas. Nov. 03 2013, 15:33

- Vááááá.. - sikítottam fel, és rezzentem össze, ahogy Anat hatalmas fegyvere közeledett felém. Egyszerű emberi reakció volt a hatalmas, közeledő izére - mert még a nevét sem tudom annak a valaminek. Bárd talán? Na szóval, lényeg a lényeg, hogy tudtam, hogy nem bántana, nem az a fajta, és nem is tettem olyasmit, amivel okot adhattam volna erre. Tudtam, hogy nem akar bántani. De a tudat alatti nagy úr, és a közeledő éles valami, az ebben a világban is félelmetes valami.
- A fülem. - morogta a farkas, miközben lelapította az említett szervet.
- Sa-sajnálom. - motyogtam, bár nem annyira a farkasnak, mint harcos társamnak, aki segíteni akart nekem, én meg egy kiadós sikítással díjaztam mindezt. - És köszönöm. - pillogtam fel rá, egy picit még mindig a rémület hatástól összehúzódva.
Ekkor egy üvöltés hallatszott a távolból.
- Ajjaj, gekkó anyuci nem tűri, hogy bántottuk a picinyeit. - suttogta Vezér feltüzelve. Ő már a harcos gondolkodott.. Én meg kuncogtam a kijelentésén. Jé, hogy poénkodni is tud? Kezd fejlődni a társaságomban. Hamarosan talán party arc lesz. Na jó, ezt én sem gondolhatom.
Közben a többiek is a hang irányába indultak, és nekem semmi kedvem nem volt egyedül maradni a többi gyíkkal, így követtem őket. Nem telt bele pár perc, és egy elágazáshoz értünk.
- Muu.. Nem tudom, hova! - toporzékoltam csendesen, hogy csak a farkasom hallja, miközben hol egyik, hol másik irányba fordítottam tekintetem. Közben Anat barlang felfedezősdit játszott, és úgy döntöttem, csatlakozok hozzá, és megcsodálom a szépséges cseppköveket, meg a világító kristályokat, meg.. csak úgy turistáskodok egyet.
- Csipp-csepp kövek.^^ - súgtam Vezérnek nagy vidáman, aki értetlen, kissé oldalra fordított fejjel meredt gazdájára - rám. Nem nagyon szokta díjazni az ilyesféle megnyilvánulásaimat, na.
Végül eldőlt, hogy balra akarnak a többiek menni. Én meg nem akarok egyedül maradni, meg jobb ötletem nekem sincs, így úgy döntöttem, követni fogom őket.

by **Strea** Vas. Nov. 10 2013, 16:41

A maradék gekkókat minden nehézség nélkül elintézitek, ám a korábbi mérgezés harmadik hullámaként még Szophie és Askr is sebződik tíz-tíz hp-t, ez után pedig eltűnik a mérgezést jelző ikon az életsávotok mellől.

Anat: 113 hp
Mirika: 100 hp
Szophie: 80+8 hp
Askr: 55+10 hp

Ahogy Anat végignézi a barlangot, a földön és a falakon nem talál semmi különlegeset, ám a cseppkövek mindegyikében van egy ovális alakú mélyedés, nagyjából középen, elérhető magasságban. Mindegyik ugyanolyan, ha több cseppkövet is megnéztek. Viszont az is hamar kiderül, hogy ezek a képződmények nem díjazzák a rúgásokat: Mirika akciója után halk reccsenés hallatszik, és egy repedés fut végig a cseppkövön, majd, érdekes módon végigfut a plafonon is, beleveszve a messzeségbe. Talán vigyáznotok kéne, lehet nem is olyan stabil ez a járatrendszer, mint aminek látszik. A megbeszéltek szerint tehát mindannyian elindultok balra, ahol hamarosan egy újabb elágazáshoz érkeztek, ám itt a Látással rendelkezők számára világossá válik, hogy a jobb oldal felől pár méter után egy kőtömb zárja el a továbbhaladást, többet egyelőre nem tudtok meg. Bal felől viszont nedves levegő érkezik, akinek van Hallgatózása, az messze lent vízcseppek csöpögését hallhatja a fal bal oldaláról, és ha továbbhaladtok, egy szűk járatot találhattok is, ami erősen lejt lefelé: talán pont oda, amerre a kések eshettek. Mitévők lesztek? Egyikőtök megpróbálkozik lemenni, vagy inkább másfelé mentek, kihagyva a lehetőséget?

térkép:

Askr innentől njk-ként lesz jelen, ha szeretne visszaszállhat, addig azonban én fogom mozgatni, ha szükséges.

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 15 2013, 00:18

Szegény Szophie jól felsikolt ijedtében, ahogy pörölyöm vészjóslóan közelít felé, ám hamar rájöhet, hogy segítő szándékkal érkezem. Ennél finomabban aligha oldhatom meg a helyzetet, majd mikor már elpixeleződik róla a gekkó, mosolyogva Szophie vállára teszem a kezem. - Nyugalom, minden rendben. Szívesen, máskor is ^^ - Az életcsíkjainkra pillantok, s kissé pironkodva kell megállapítanom, hogy én állok a legjobban. Pironkodva azért, mert nem járja, hogy én vagyok a legerősebb, mégsem én kerültem az imént veszélybe. De ezekkel a hüllőkkel még mindig jobban jártunk, mint a farkasokkal.
Miközben a cseppköveket és a falakat vizsgálgatom, azon morfondírozok, hogy vajon milyen olyan kristály lehet még a tarsolyomba, amik hasznosak lehetnek a küldetés folyamán. Ekkor azonban érdekes dologra figyelek fel, mégpedig arra, hogy kis ellipszis alakú bemélyedés van a cseppköveken. Felettébb érdekes és abszolult nem természetes jelenség. Félve ugyan, hogy Mirikához hasonlóan pórul járok, de belepróbálom a pörölyöm markolatának végén lévő gombot a lyukba, hátha pont az illik oda. Más ehhez hasonló alakú cuccom nem igen van, de hát csak nem szippantja tán be ezt is ez az elvarázsolt barlang >.> Hátha sikerül valamit benyomni, ami feltár esetleg egy titkos ajtót. Bár igazság szerint nem lennék meglepve, ha nem történne semmi. Túl sok az ehhez hasonló lyuk, szerintem ide bizony valamiket ki kell majd gyűjteni.
Közben Miri is akciózik, aminek nyomán sikerül berepesztenie, s ki tudja, talán kis híján ránk omlasztani a falat. - Csak óvatosan... - fordulok a pöttöm felé halálra vált, sápadt fejjel. Odalépek mellé és nyomok egy puszit a buksija tetejére. - Relax! Ne aggódj, már nem lehetünk messze az imádott késeidtől. - Na igen, sztem én is így ki lennék akadva, ha pörölykét szippantotta volna be az az izé, de ugye én nem szántam el magam ilyen balga lépésre Rolling Eyes

Ha sejtésem beigazolódik, akkor folyamatosan balra kanyarodva majdcsak elérünk oda, ahova a fegyverek lepottyantak. Hallgatózásom jelzi is az vízcseppek hasonló csöpögését egy bal oldali elágazás irányából, mint amit fent is tapasztaltunk annál a szippantgatós résznél. - Szerintem erre menjünk tovább - mutatok a hang irányába - Vízcseppek csöppenését hallom, éppúgy, mint fent. Vissza kell szereznünk Mirika fegyvereit, s szerintem jobb lenne, ha nem válnánk szét!

by **Mirika** Szomb. Nov. 16 2013, 15:45

Így legyen ötösöm a lottón wtf

Mondjuk nem azért, de milyen szikla az, ami egy szimpla ütéstől megreped, ráadásul így? o.O Ennyire azért nem voltam erős, mármint fizikailag. Ahhoz súlyemelés jártasság kellett volna. Képzelem, mi lett volna, ha mondjuk Nii-chan vég bele egyet ebbe az oszlopba, akkor tuti beszakad a plafon is...
- Ööö... hupsz - húztam vissza végül a kezem és megköszörültem a torkom. Tekintetemmel megpróbáltam végigkövetni a repedést a plafonon, de az beleveszett a sötétségbe. Ez full természetellenes volt, akárki akármit mond. Lehet, hogy fizikából sose voltam jó, de még é is észrevettem, hogy valami itt nem stimmel ezzel a barlanggal. Mintha üvegből lenne, olyan könnyen megsérült a fal mattaku

- Oké-oké, megnyugodtam :/ - hessegettem el Anatot. Ez a kényszeres mániája, hogy folyton puszilgat meg ölelget... nem idegesített, nem arról volt szó, de volt benne valami, ami miatt inkább nélkülöztem volna, vagy legalábbis a gyakorisága sok volt. Van, amikor szükségem volt rá, de most éppen kidühöngtem magam, szóval nem volt feltétlenül igényem a babusgatására. Nekem most a késeim kellettek, különösen a Macskakarmom >.>
- Arrafelé nincs tovább út, de meglesem - jelzem kedvetlenül a homályba vesző folyosóra célozva, amit sejtésem szerint a többiek nem láttak be, mert nekem is kellett hozzá az éjjellátó skillem, mely zöldesre színezte a szememet néhány pillanatra. Közelebb mentem a kőtömbhöz, hogy hátha van valami jel, rajz, kallantyú, vagy akármi más ott, de persze aztán gyorsan iszkiri vissza a többiekhez, elvégre nem arra voltak a tőrjeim, ha minden igaz Rolling Eyes

Nii-chan találata már annál biztatóbb volt, lefelé lejtő járat, ahonnan vízcsöpögés hallatszik? Ez kell nekem!
- Jó szűk... Elférnél te egyáltalán ebben? Szophie-chan és főleg én, gondolom igen - elemeztem a helyzetet, kételkedve benne, hogy elég tágas-e a járt Anat számára, de mindegy is volt lényegében - Én lemegyek - jelentettem ki, és anélkül, hogy megvártam volna bármelyikük válaszát, már el is indultam lefelé. Arra számítottam, hogy csúszós lesz, bíztam benne, hogy az akrobatikám ki fog segíteni abban, hogy megtartsam az egyensúlyom, és ne guruljak le, vagy valami ilyesmi Rolling Eyes

by **Szophie** Vas. Nov. 17 2013, 16:59

A cseppkövekről egyenletes ütemben csözpögött a víz Csipp-csepp, csipp-csep. Igazán megnyugtató volt. Dallamos.. Végigtapogattam a természet ezen csodáit, és észre kellett vennem, hog mindegyikben egy kis lyukacska van. Talán itt alszanak a gekkók. Vagy lehet, hogy ide rakják le a tojásaikat. Ha egyáltalán tojással szaporodnak.. Ha egyáltalán szaporodnak.O.o Vagy az is lehet, hogy nem jó semmire, csak egy egyszerű gödör. Vagy talán a játék készítői hibáztak. Bár azt kétlem, hisz minden más meg tökéletesen működik. Az is lehet, hogy sima díszítő elem funkciója van. Bár ezt is kétlem. Igazából ebben a játékban minden szokatlan, furcsa dolognak funkciója van. Vagy egy megoldatlan relytéj, vagy egy csapda általában az ilyen furcsa dolog. Bár örülnék, ha nem lenne igazam. Mindenesetre én sem tudtam mit kezdeni az egésszel, így figyelmem inkább másra terelődöt. Mondjuk egy hatalmas bummra, majd egy recsre, és végül egy repedésre. Igsz, nem kellett nsgyon koncemtrálnom, hogy arra figyeljek. Kissé megrémisztet a dolog. Egy olyan pici lány falakat renget... brürr. Kirázott a hideg, ahogy arra gondoltam, milyen erős lehet. Hisz céhvezér, vagy mi a franc. Közben két út állt előttünk. Az egyiken - Mirika szerint - nem tudunk tovább menni. És én hiszek is neki. A másik meg egy újabb szűk járat.
- Izé... Talán lemehetnél a késeidért, mi itt megvárnánk, és visszafele, amior ki akarsz jönni, segítenénk. - ajánlottam fel Mirikának. - Aztán keresnénk egy utat, ami visszavezet, és foglalkozhatnánk a megbolondult mobok kérdésével. - Szinte el is felejtettem azóta, hogy miért is indultunk el. Valahogy azóta a farkas, tigris, meg gekkó kérdés jobban foglalkoztatott. Meg a cseppkövek. Még sosem nyúlhattam hozzá egyhez sem. Nem szabadott.. Nyuhh, most viszont tuti le nem megyek abba a járatba.

by **Strea** Vas. Nov. 17 2013, 17:55

Amikor Anat a mélyedésbe illeszti fegyverét, nem történik semmi, s ha más, az inventorytokban lévő itemmel vagy a földön heverő egy-két kisebb szikladarabbal próbálkoznátok, úgy ugyanerre az eredményre jutnátok, így nem nehéz rájönni, hogy ide bizony spéci tárgy való. Közben Mirika felfedezi a jobb oldali járatot, sem gombot, se mást nem talál, azonban az közelről már tisztán látszik, hogy a járat tovább folytatódik, s az előtte lévő kőtömb is mozgatható, persze nem ám csak úgy, semmi nélkül.

Miután mindannyian a szűk, erősen meredek járat elé érkeztek, Miri előremegy, Szophie marad, Anat pedig nem fér be. Egy ideig valóban elegendő a magas szintű akrobatika a talpon maradáshoz, ám hamarosan majdnem függőlegessé válik a járat, így Miri lecsúszdázik rajta – egyenesen bele a vízbe. A többieknek jól hallható loccsanás jelzi az érkezést, ám szerencsére ez semmilyen életpont-veszteséggel nem jár, csupán egy mind a négyetek előtt felugró figyelmeztető ablakkal (feladó nélkül), melyen az alábbi szöveget olvashatjátok:

Meglöktétek a hintát, ez jó. De vigyázzatok, mert ha túl erősen lökitek, letörik az ág, mely tartja. Akkor pedig mindannyian lezuhanunk…

Mirika: A nagyjából derékig érő víz alatt, ahová érkezel, csillog is valami, Látással pedig könnyen kivehető a tárgyak alakja is, amik egymástól kis távolságra pihennek a vízfenéken: a két elejtett tőröd és egy lilásan fénylő, ovális kő, mely beleillik a cseppkövek mindegyikébe. De hogyan tovább? Ugyanezen az úton aligha juthatsz már fel, ám ha körülnézel egy kicsit, a hely vége felé látsz egy utat felfelé, mely kevésbé lejt: ezen haladva visszajuthatsz a járatba, ahol a többiek vannak.

térkép:

Szvsz Miri kezdje most a kört.

by **Mirika** Vas. Nov. 17 2013, 23:46

- Hehe, eredetileg azért vagyunk itt, mi? Csak hol vagyunk úgy egyébként...? - válaszoltam Szophienak, bár az utóbbi kérdést azt már inkább magamnak mormogtam. Bezzeg ha nem térünk le az ösvényről, amit a nyomkövetésem mutatott, akkor most nem lennénk egy ismeretlen barlangban, franc se tudja hol. Halvány lila gőzöm se volt, hogy fogunk mi küldetést teljesíteni úgy, hogy még csak azt sem vágjuk, merre vagyunk ebben a százemeletes kastélyban, nemhogy a probléma forrása után kutassunk. Na mindegy, intettem inkább a lánynak, a két fiúnak meg a két farkasnak és nekiálltam ereszkedni a csúszós, meredek lejtőn. Óvatosan, lépésről lépésre haladtam lefelé, miközben a két kezemmel a falat nyomtam, hogy legyen támasztékom is. Reméltem nem fog beszakadni, vagy valami ilyesmi, azok után, hogy a cseppkőnél mi volt, már az se lepett volna meg, ha a szikla papírból van >.> Egy darabig ment is a dolog, de egy idő után azt vettem észre, hogy konkrétan már annyira meredek az egész, hogy jószerivel lógtam a levegőben, és mivel nem voltam egy erőbajnok amúgy se, képtelen voltam tovább tartani magam. Megcsúszott a lábam, és éles sikkantás kíséretében végigszánkáztam a járaton, méretes csobbanással érkezve a vízbe -.- Mihelyst a felszínre evickéltem és kiköhögtem magam, nem voltam rest néhány ízes káromkodással kifejezni a nemtetszésemet a helyzet iránt. Legalább a lábam leért, sőt, azért nem is volt olyan nagyon magas a víz, de azért nem volt könnyű benne mozogni. Arról nem is beszélve, hogy szanaszét áztam >.>
- Hinta? Milyen hülye hasonlat ez? :/ - nyomtam ki a felugró üzenetet, és inkább alaposan szétnéztem a barlangban. Egy járat a plafonon, egy meg oldalt, remélem azon vissza fogok tudni jutni... De ha visszajutok akkor... egyszerűbb lett volna azon lejönni mattaku

- Móóó, miért csesz ki ma velem minden? >.> - toporzékoltam egy sort, de mérgem hamar eltűnt, ugyanis megpillantottam a víz fenekén egy lilásan izzó valamit.. és amellett... *3* két csillogó tárgyat... **3** amiknek kés alakja volt ***3*** Szó nélkül buktam le a vízbe, hogy kihalásszam őket, és mikor legközelebb felbukkantam, már a kezemben volt mindkettő. A kivételesen hasznos Bicska és az általam olyannyira imádott Macskakarom *3*
- Yatta! Hiányoztatok, kincseim - simiztem meg őket, így hogy senki sem látta, amúgy se volt ciki, hogy szeretgetek két tőrt. Khm... Gyorsan el is pakoltam, egyiket az inventoryba, másikat a helyére az övemre, majd lebuktam még egyszer, ugyanis érdekelt az a fénylő izé. Egy ovális alakú kő volt, és ha jól emlékszem, valami ilyesmi foglalatba próbálgatta Nii-chan a pallosa markolatgombját is. Hm... Hát ártani nem ártott, ha elteszem. Némi vízben gáztolás után odaküzdöttem magam a másik járathoz is, amin aztán eleinte cuppogva, de felkaptattam. Kénytelen voltam útközben átöltözni, iszonyúan zavart a vizes ruhám, különösen így, hogy szoknyában voltam. Mire felértem, már csak a hajamból kellett a vizet csavargatni.
- Nii-chan, ezt neked hoztam :3 Ha már ennyire mániád lett a lyukakba dugdosás, próbáld meg ezzel - hajítottam felé a követ immár jóval vidámabban, bár egy kicsit sétálgatnom kellett, mire visszataláltam hozzájuk - Vannak arra is járatok, amit meg elzár egy kőtömb, azt talán egy tápos súlyemelés jártassággal meg lehetne mozdítani - mutogattam először tovább, a járatban felfelé, majd vissza arra a jobbra vezető folyosóra, ami mellett elhaladtunk mielőtt megtaláltuk volna ezt a kicsiny, szűk lyukat... amin nem is kellett volna leesnem... ha még egy kicsit jobban körülnézek Neutral

by **Anatole Saito** Hétf. Nov. 18 2013, 12:34

Nem tetszik az, hogy Mirika ilyen könnyelműen már rohanna is bele az ismeretlenbe, az meg pláne nem tetszik, hogy a két idomár és petjeik ezt hagyják is. Szívem szerint a pöttöm után küldeném a két farkast, hogy segítsenek neki, ha baj van, de mégse én parancsoljak már nekik a gazdáik helyett. Izgatottan fülelek, miközben Miri már a szűk járatban kóricál, majd nagy robaj és csobbanás. Francba! Tudtam, hogy baj lesz! Először megpróbálom magam bepasszírozni a résbe, de hamar fel kell adnom a próbálkozásomat. Mire aggodalmam a tetőfokára hágna, már érkezik is a kollektív üzenet, s a járatból hallgatózásommal észlelem Mirika ismétlő szavait is. Hát akkor egyben van. De hogy fog kijutni!? És mégis milyen hintáról van szó? O.o
Kapkodva lenyitom a menümet és kinagyítom a minimapomat. - Áhhám, szóval ez a hinta! - bökök ujjammal a felfedezett területek egyik mintázatára, ahol most jelenleg a pöttöm is lent pancsol, jobban mondva már közelít hozzánk. Ami viszont szintén szembetűnő, hogy immáron négy lehetséges haladási irány van. Csöppet sem vagyok elragadtatva...
- Baka! wtf

- állok meg Mirikával szembe karba tett kezekkel, úgy magasodva fölé, mint egy dühös tekintetű kapuőr szobor - Igazán vigyázhatnál magadra jobban is! - Modoromból azonban kiérződik, hogy nagyobb volt az ijedtség, mint a tényleges harag. Aztán kezembe nyom valami követ. Ezzel mégis mit kezdjek? >.> Lyukakba dugdosás, mih? >.> - Kösssz... wtf

- Továbbra is durcás fejjel veszem át a színes kavicsot, majd eszembe is ötlik, hogy ez hova is passzolhatna. Visszarohanok az első cseppkőhöz, amin ilyen alakú bemélyedést találtam, majd először abba, utána pedig a lezárt folyosóig sorra bele próbálom illeszteni a mélyedésekbe a követ. Persze ha már az elsőbe úgy beleragad, hogy nem tudom kivenni, akkor biza' ottmarad Rolling Eyes

Ha ezzel a próbával megvagyok, és eddig még nem sikerült kinyitni a kőtömbbel elzárt járatot, akkor jöhet az emlegetett súlyemelés. Amit ennyire elzárnak, ott valami fontos lehet, így nem akarom elszalasztani.
- Szophie! Tudnál segíteni? - Emlékeim szerint neki is van súlyemelése, s az én második szintűm mellé sem árthat esetlegesen némi támogatás. Ezután nincs más hátra, mint nekifeszülni a kőtömbnek. Oh, nem is! Csekkoljuk csak előbb hallgatózással, van-e bent valami, amitől tartanunk kellene. Ilyenkor örülök annak, hogy minden jártasságomat felfejlesztettem 2. szintűre, mert így még a vaskos kőfalon is keresztül tudok hallani. Ha nem hallok semmi különöset, vagy mondjuk vérengző mobok hörgését, na akkor jöhet a súlyemeléses próbálkozás a kőtömb eltolásához.

by **Szophie** Kedd Nov. 19 2013, 22:37

Mirika bemászott a szűk járatba, és már masírozott is a késecskéiért. Előző kérdésére nem feleltem, csak megingattam a fejem. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hol vagyunk, azon kívül, hogy a nyolcas szonten. Bár az igazat megvallva még ebben sem voltam biztos. Még az időt sem tudtam volna mgmondani, ha nincs órám, olyannyira elvesztettem az idő és tér érzékemet. Valahol a föld alatt, ki tudja hány méter mélyen, és ki tudja, mekkora utat tettünk meg eddig.. Valahogy így álltam hozzá az eészhez. Az volt csak biztos, hogy minél előbb le akarom tudni ezt a nyomasztó helyet, és elkerülni a szűk réseket. No meg a barlangomlást.
Nem igazán aggódtam Miriért, hiszen egy erós céhvezérrel volt dolgunk, de azért a loccsanás engem is egy picit megijesztett. Figyeltem a hallgatózás jártassággal rendelkező Anatot, és próbáltam az arcából következtetni arra, hogy vajon bajban van-e a kis hölgy. Ám ő csak nagy ijedten próbált bemászni hirtelen a lyukba.
- Baj történt? - ugrottam oda hozzá, hogy átvegyem a helyét, és én menjek Miriért - nem azért, mert annyira hasznos vagyok, vagy valami, sőt, ha már egy céhvezérnek gondot okoz valami, az azt hiszem, rajtam is biztosan kifog, meg ugye a szűk helyek sem vonzottak jobban, mint eddig, de hirtelen aggodalmam, és a fiú arckifejezése cselekvésre késztetett.
Aztán már egyáltalán nem aggódva lépett el a járattól.
- Gondolom, akkor már megoldódot. - mondtam az orrom alatt, miközben megkönnyebbülten elléptem a helyről, és megnyitotam a frissen kapott üzenetemet. Nem nagyon értettem, és magamtól talán sosem jövök rá, ám Anatnak volt annyi esze - hát hogy ne volna - hogy lehívta a térképet, és egy csapásra mgoldotta a dolgot.
- Ha leszakadhat ez a rész - mutattam a "faágra" ahol épp álltunk - akkor miért nem megyünk inkább erre? - kérdeztem, a másik ágra mutatva. A józan ész... a szophie féle józan ész ezt sugallta. Persze ez az ész dolog, meg hogy csak én látom ezt így, arra is engedett következtetni, hogy inkább a másik irányba menjünk. Mert amit én helyesnek tartok, az sosem az.
- Egyébként ha random üzit kapunk valahonnan, az csak jót jelent. Itt valami feladat van, amit meg kell oldani. - azt hiszem.. Egyáltalán én miért mondok ki ilyen buta gondolatokat? Mindeközben Miri megérkezett, Anat köveket próbálgatot.. csak a szokásos furaság. Aztán Mirikára halgatva az egyik járatba mentünk, amit egy hatalmas kőtömb zárt el.
- Persze. - feleltem Anatnak. - Ez a nekem való munka. - és feltűrtem a ruhám ujját, majd neki veselkedtem a kőnek. Igen, egy ötven kilós kislány, amint kőtömböket tologat. Elég viccesen festhettem. De büszke voltam erre a jártasságomra, melynek segítségével olyasmire vagyok képes, amire a valóságban sosem lehetnék. Cipekedek, emelgetek.. Mint egy komoly izompacsirta. Vagy legalábbis egy normális erőben lévő fiú..

by **Strea** Kedd Nov. 19 2013, 23:34

Minden rendben megy, egészen addig, amíg Anat bele nem próbálja a lilás követ az első cseppkőbe. Könnyelmű gondolat volt azt hinni, hogy ez ilyen egyszerű lesz: az oszlopok száma túl sok, kavicsból meg csupán egyetlen darabotok van, s ti bizony rossz döntést hoztatok. Rolling Eyes

A képződmény megreped, majd szét is törik, s ennek nyomán kősziklák kezdenek el omlani a plafonról, mindenkinek 10-10 hp közvetlen életpont-veszteséget okozva. A romok közül szabadon kiszedhető az ovális tárgy, s ha ezek után is kedvetek lenne még kísérletezni, úgy minden cseppkő összeomlásával duplázódna a sebződésetek.

Anat: 103 hp
Mirika: 90 hp
Szophie: 78 hp
Vezér: 17 hp
Askr: 55 hp
Hati: 28 hp

A jobb oldali, kőtömbbel elzárt járattal már jobban jártok, hallgatózással csak annyit tudtok meg, hogy odabent minden csöndes. Súlyemeléssel egyszerűen mozdítható a szikla, mögötte pedig kiszélesedik a barlang: egy teremben találjátok magatokat, melyben elszórva kisebb-nagyobb kőtörmelék-kupacokra bukkanhattok. Ha figyelmesebben átkutatjátok őket, egy kékesen csillogó, a lilához hasonló, ovális követ találhattok.

térkép:

by **Szophie** Vas. Nov. 24 2013, 17:46

Tágra nyílt szemekkel figyelem, ahogy Anat szép lassan közelíti a követ a nyílás felé. Kíváncsi voltam, na, hogy mi fog történni. Így hát árgus szemekkel figyeltem. Vártam, hogy megnyílik a föld, vagy valami kapu, vagy valami. Hát, arra várhattam is volna egy darabig.. Ugyanis nem történt más, csak a plafon remegett meg, és hirtelen egy nagy adag kő pottyant a nyakunkba. Remek. -.-
Még az életemből is vesztettem - bár szerencsére nem sokat. Ám Vezér nagyon nem állt jól élet ügyileg. Mi lesz így az én kis petecskémmel? :O Gyorsan megitattam vele egy Kis Potion-t (+20Hp), amint kikászálódtunk a kövek alól. Még így sem az igazi a helyzet, de már azért nem is olyan vészes, mint volt. Felnéztem a plafonra. Nem, nem sütött be a drága napfény, így biztosra vettem, hogy felettünk nem a felszín van. Viszont akkor mi? Egy üreg az üreg felett? Na, pont erre voltam kíváncsi. Hátha látok valamit a kövek helyén..
Aztán tovább haladtunk a törmelékeken át, egészen a kővel elzárt útig, amit Mirika az előbb fedezett fel. Ott aztán neki veselkedtünk, és tolni kezdtük Anattal a nagy, bumszli követ. nem mintha nagyon nehéz lett volna. Mondjuk egy ilyen erős lánynak, mint én..
És jéé.. egy terem. És jéé.. Kövek, meg törmelék. Semmi érdekes, semmi olyan, ami felkeltené az érdeklődésem. Semmi. Pontosan olyan, mint minden ezen a szinten. Unalmas, legalábbis a megfelelő társaság nélkül.
- Muhh.. - adtam ki magamból a furi hangot, miközben belerúgtam egy kupac törmelékbe. Ugyanakkor abban a pillanatban eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha a sok értéktelen dolog között el van rejtve valami értékes?
- Kincskeresés! - ragyogott fel a szemem, miközben Vezérhez fordultam. - Keress! Szagolj! - parancsoltam neki nagy vidáman.
- Idióta. - ennyi, és nem több volt a reakciója. Ugyanolyan érdektelenül nézelődött csak a továbbiakban is, mint eddig. Pedig most ez jó ötlet volt, nem? Miért nem szagol? Miért nem engedelmeskedik? Buta pet!

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 24 2013, 22:21

- Upsz... - Affene, ezt nem kellett volna. Lila gekkó is goni volt, úgy tűnik abban a cuccban sem bízhatok már, amit Mirikától kapok >.> Remélem valahol találunk zöld követ, mert talán az lesz a nyerő. Eszem ágában sincs tovább próbálkozni az első gikszer után! Kikászálódik a törmelék alól, majd gyorsan segítek a többieknek is.
- Egyben vagy? Minden rendben? - Kérdezem rögtön elsőként Mirikát, majd bocsánatkérő pillantást intézek a többiek felé is. Aztán kicsit vizslatom még az átrendeződött terepet, hátha észreveszek valamit most, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Szophie felhúzza Vezér hp-ját egy potival, pont, mikor fel akartam volna ajánlani egyet én a számára. Nah, mindegy, legalább nálam még biztosan van baj esetére. De az tutifix, hogy ha legközelebb valamit belepróbálgatunk azokba a lyukakba, akkor mindenkit eltessékelek a veszélyzónából!
Szerencsére Szophie nem orrolt meg rám, mert készséggel segít eltolni a termetes követ, mely az oldalsó járatot torlaszolta el. Hallgatózásom szerint síri csönd van a helyiségben, s nem is kell csalatkoznom a jártasságomban. Mit találunk? Na mit? Egy zsákutcát \o/ Zseniális! Na de azért nézzük meg alaposabban. Mint mondottam, amit ennyire elzárnak, ott kell lennie valami hasznosnak. Ahogy elkezdhetnék nézelődni, Szophie mellettem elcsigázott sóhajt hallat, majd már lendül is a lába, hogy belerúgjon egy kőkupacba.
- NE! - ugrok oda, ha kell még oldalra is lököm, persze azért nem durván, de valahogy muszáj megakadályoznom, hogy megtegye, amit akar - Lehet, hogy ezek a kupacok inaktív kőgólemek, amelyek agresszió hatására ránk támadnak. Egyszer mintha láttam volna ilyet egy filmben vagy animeben, nem lennék meglepve, ha ennyi csapda és csalóka talány után ezekben is lenne valami turpisság.
Aztán úgy tűnik, hogy aggodalmam ezúttal túlzó és felesleges, ugyanis a kőkupacok ártalmatlannak tűnnek, sőt hovatovább, újabb színes köveket rejtenek. Ezek ezúttal kékesek. Fene, ez se zöld wtf

Mindenesetre összeszámolom hány darabot sikerül összegyűjtenünk belőle és összehasonlítom, hogy ehhez mérten hány cseppkövünk volt. Ha csak egy darabot találunk, akkor természetesen nem számolgatok Rolling Eyes

- Én ezt ugyan bele nem próbálom a lyukakba, hacsak külön nem kértek rá Keresgéljünk még és ha lesz több lehetőség, akkor majd választunk. Mirika, az észlelésed, a látásod vagy a nyomkövetésed mutat valami extrát. Szerinted merre érdemes tovább menni? ÉNY-ra a fenti elágazó úton, vagy menjünk vissza K-re a nagy elágazáshoz? Bevallom engem az ÉNY-i jobban érdekel, bár baljós az hintás üzenet aggasztó egy kissé scratch

by **Mirika** Hétf. Nov. 25 2013, 20:13

Hopsz, arra nem is gondoltam ott lent, hogy esetleg Nii-chan aggódhat értem, miközben a járatban csúszdázva csobbantam egyet olyan jó kis vidámparkos sikongatással, szóval mit volt mit tenni, a tarkómat vakargatva nevetgéltem zavaromban, miközben ő jó alaposan lehordott. De tudtam én ám, hogy nem is haragszik, ismertem az ilyesfajta szidást. Csomószor benne volt a mangákban is, de én már nem vagyok gyerek, se mangaszereplő, hogy majd jól bedőljek neki, és azt higgyem, hogy nem is szeret.
- Gomen-gomen ^^" Cuki vagy, hogy így aggódsz értem :3 - ajándékoztam meg legédesebb mosolyommal, és nyomtam egy puszit fogadott bátyám arcára. Ne csak mindig ő puszilgasson, ez most egy jó alkalom volt, hogy visszaadjam neki a kölcsönt. Ez a durcás kisgyerek figura nagyon bájos volt, ha rossz kedvem lenn még mindig egyből fel is olvasztana. Csak már nincs annyira rossz kedvem, mert egyrészt jót tett, hogy együtt tölthettem az időt ezzel a három jó fej emberkével, meg már a késeim is nálam voltak Cool

Na arra viszont abszolút nem számítottam, hogy mikor Anat bepróbálta azt a kavicsot a nagyobb kavicsba, akkor az oszlop konkrétan összetörik, és a fejünkre omlik a barlang. De mi ez már? Az előbb rávágtam egyet és berepedt a fal, már ez is olyan izé, de most egy izzó bigyótól is szétesik ez az egész barlang? Ennek semmi értelme nem volt wtf

Annyi erőm sem leledzett, hogy a súlyos sziklák alól kikaparjam magam, de hála az égnek volt valaki a csapatban, aki megoldotta ezt a problémámat. Csak a porfelhő volt cinkes, ugyanis olyan köhögőrohamot kaptam miatta, hogy alig bírtam megszólalni. Ennek megfelelően csak bólogattam Anat kérdésére is, mivel a köhögésem körülbelül akkorra csillapodott csak le, mikor már az ajtót záró sziklát gördítették odébb Szophieval.
- Hallod, ha... öhm, hagyjuk - fogtam bele valamibe, de inkább becsuktam a kicsi számat, mielőtt hülyeséget mondtam volna. Elvégre én dobtam a kezébe a cuccost, hogy dugdossa be, szóval khm... mindegy, majd legközelebb óvatosabbak leszünk. A józan ész határainak is ellentmondott ez a barlang ._. A szikla túloldalán is csak egy törmelékkel teli üres terem várt minket, ami azért jóval kevesebb volt annál, amire számítottam.
- Minek tettek a terem elé egy ekkora kavicsot, ha semmi sincs itt? - morfondíroztam félhangosan, miközben beljebb lépkedtem, ám aztán elképedve lestem, hogy Anat mit pánikolt be ennyire, mikor Szophie nekiállt a kövek alatt kutatni - Aha, majd szólj, ha a cseppkövekből hirtelen hirdetőoszlopok lesznek, a fáklyákból meg kandalló - köhintettem, immár nem az iménti pormennyiségnek köszönhetően. Oh, the irony... :3 Mondjuk az elég hihetetlen volt, hogy színes követ rejtett ez a terem is, de ha belegondoltam, az iménti hely is eléggé el volt rejtve. Mi olyan baromi értékes ezekben a kövekben?
- A nyugati folyosók elég szűkösnek tűntek és ha ezeket a köveket gyűjtögetni kell, nehezen megközelíthető helyeket kell keresnünk. Az első kettő is ilyen helyen volt - adtam a tudtukra a véleményem, miközben aktiváltam az említett jártasságokat, hátha felfedezek még valamit. De ha nem, hát akkor irány az a két szűkös folyosó.

by **Strea** Hétf. Nov. 25 2013, 21:03

Egyetlen kékes követ találtok, nem többet, s ha jobban átkutatjátok a helyet, sem fedeztek fel semmi mást, ami különleges lenne, ideje tehát továbbindulni. Mirika és Anat szavai nyomán el is juttok a fölső elágazáshoz, ahol még Látás nélkül is tisztán kivehető, hogy pár méter után mindkét irány falban végződik. A jobb oldali járat viszont feltűnően alacsony, egészen a végéig pedig csak akkor tudnátok elmenni, ha négykézlábra ereszkednétek – kivéve Vezért és Hatit. Askr farkasa nem mutat hajlandóságot a hely átkutatására, így a többieknek kell megoldani a dolgot, s ha Vezér (vagy valamelyikőtök) befurakodik, úgy egy az előző lilához és kékhez hasonló, zöldes követ talál, mely egy kis bemélyedésben hever, foggal vagy kézzel könnyedén kivehető.
A két oldalág mellett is találhattok cseppköveket, ugyanolyanokat, mint eddig, nyugodtan lehet próbálkozni ezekkel is, az eredmény ugyanaz lenne. Twisted Evil

Aktiválhattok Hallgatózást vagy bármi egyebet, úgy tűnik itt már több dolgotok nincs, irány tehát a lenti elágazás, mégtöbb cseppkővel \o/ Ez egy szélesebb járat, észrevehetitek az apró neszezéseket a fejetek fölött, ám a gekkócskák ezúttal nem hajlandóak a közeletekbe merészkedni, sőt, gyorsan arrébb is rohannak, ahogy egy-egy cseppkőhöz közelítetek. Az előző robaj biztos őket is megijeszthette, lehet máshogy viselkednének, ha nem pusztítottátok volna el az élőhelyük egy részét. Rolling Eyes

Na de visszatérve a barlangra, újabb döntési helyzetbe kerültök, vagy mentek egyenesen, vagy pedig balra fel, rajtatok áll, persze továbbra is szétválhattok, ha szeretnétek, ám amíg ezen tanakodtok, újabb ismeretlen üzenet érkezik, ismeretlen feladótól:

Szeretek játszani, főleg hintázni szoktam. Ti is szeretitek? Ám a fának is kell pihenni, ha eltörik, soha nem juthattok ki alóla. Korok ígyis dühös, és én félek.
Jöhetnétek már, unatkozom.

térkép:

by **Anatole Saito** Szer. Nov. 27 2013, 21:48

Továbbra is tartom magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy amit rejtegetnek, eltorlaszolnak, eldugnak, nehezen hozzáférhetővé tesznek, ott lesz valami. Valami fontos. Valami puzzle darab. Lehet annyi színű kövecskét kell összegyűjteni, ahány cseppkő van. Hmm, létezik annyi szín, ahány cseppkő idebent van? O.o Hmm, de már egy cseppkő eltört. Akkor sose jutunk ki? Vagy lehet az összes cseppkövet el kell törni? Áhh, azt nem éljük túl. Kijutási alternatíváknak pedig kell lenniük, minden programozott játékban van vészterv, itt sem lehet másként. Még jó, hogy ez a hely nem olyan, mint a valós élet. itt minden sztori előre meg van írva, meg van komponálva, csak a játékmenetet megkreáló programozó fejébe kell látni. S ez az, ami nekem sose ment >.< Mindig is másként működött az agyam, mint a kockáknak. Ami számomra logikus, az általában az emberek 90%-ának nem az, ráadásul eddigi tapasztalataim szerint a küldetések készítői és Kayaba észjárása egyáltalán nem tartozik bele abba a 10%-ba, akiknek egy ütemre kattognak a fogaskerekei az enyémmel. De hála az égnek itt van nekem Mirika, aki tökéletesen érti a kocka észjárást és majd ő szépen kihúz bennünket a csávából Razz

Miri kis beszólására csak odakapom a fejem és a vállam fölött nyelvet öltök neki, miközben szememmel kutakodok tovább. Vezér azonban vérmesebb és Szophie utasítására szimatolni is kezd. Eredményes a szaglászása, mert előkerül egy újabb kövecske. Maradjon csak szépen a leányzóknál az ilyesmi, mielőtt még kísértésbe esnék, hogy kavicsokat próbálgassak rossz lyukakba Rolling Eyes

Úgy tűnik a továbbhaladás irányában sikerül kiegyezni. Folyamatosan be van kapcsolva a hallgatózás és a keresés jártasságom, na meg a biztonság kedvéért az akrobatikám is, nehogy megcsússzak vagy orra bukjak. Ezek a járatok nem bizonyulnak túl hosszúaknak, amit nem is bánok. A fene akar kajtatni mindenféle zegzugos ösvényeken Razz

Valamit azonban észreveszek az alacsony járatban, s próbálok hosszú karomat kinyújtva hozzáférkőzni. Csak kúszok és nyúlok és megint kúszok, mire végre el is érek egy újabb csillogó színes követ. (Strea engedélyével!)
- Ezazz, itt egy újabb színes kavics! Egy zöld! - kiáltok ki a többieknek örömködve és már fordulnék is vissza, de van egy kis bökkenő... - Öhm, fiúk-lányok... van egy kis probléma... beszorultam >.< Húzzatok ki légyszilégyszi! - Ez az Anatole! gratulálok! Sikerült megint hülyét csinálnod magadból. Hát így égeti le magát egy céhvezér, így? <.< Páncser!
Nah ha a többiek volnának szívesek a lábamnál fogva kiráncigálni - gondolom Szophienak súlyemeléssel gyerekjáték - akkor kipuffanok a lyukból, mint egy pezsgős üveg dugója. Pironkodva köszönöm meg a segítséget, majd a többiek után somfordálva haladok tovább. A zöld követ mindenesetre odaadom Mirinek, ismét csak azért, nehogy kísértésbe essek és dugdossak >.< Így is elég bajt okoztam már.
Visszatérünk az eredeti útvonalra, a jobb oldali járatot követve. Hát nem elágazik ez a nyomi is? Bahh, utálom ezt a barlangot. Nem szeretem a barlangokat. Hidegek, nyirkosak, begöndörödik hajam is. Pfejj! >.< Teljesen szét vagyok már esve, lassan ott tartunk, hogy vonszolom magam. Az újabb kereszteződéshez érve leroskadok, pontosan az útelágazás közepére és elkezdek lehívni a menümből némi uzsonnát. - Csüccsenjetek le és falazottatok! Kell egy kis pihenő és relax, mielőtt tovább kóválygunk! - invitálom meg a többieket is magam köré, hogy eszegessenek, iszogassanak - Nem tudok üres hassal gondolkozni, ráadásul nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én veszettül elfáradtam és kitikkadtam. Ha sokáig kell még bolyonganunk, akkor nem árt előtte egy kis szusszanás. Foglaljuk össze, hogy eddig mit tudunk. Aztán majd döntsetek merre tovább, én rábólintok bármire! Nah tessék, jött egy üzim... Lássuk csak... Nem szeretek hintázni, nekünk is pihenni kell, Korok felőlem megpukkadhat, de én akkor is eszek most, jah és én nem félek snkitől és semmitől Együnk! \o/ ~ Omnyomnyom ~

[Küldetés] A Letűnt Korok Jelene - Page 3 Roy9

by **Szophie** Szer. Nov. 27 2013, 22:24

Kissé értetlen fejet vágtam, ahogyvAnat megállította az egyszerű kis mozdulatomat a kövek rugdosása felé. Hát ezt meg mi lelte? Vagy talán az én figyelmemet kerülte el valami? Lehet, hohy ez csapda? Bambán bámultam a földet. Semmit nem láttam rajta, ami veszélyes lehetne. És tényleg nem volt az. Én elsőre csak kőkupacokat láttam az egészből, ám a többiek hamar rájöttek arra, amire én csak késöbb. A szemét kincset relythet! Így történt az, hogy ráakadtak a kék kis színes kőre, ami az előző lilához volt hasonlatos. Van egy olyan érzésem, hogy a szín valamit jelenthet.. De hogy mit? Nos, én jó nemesi szokás szerint csak álltam, és bámultam a többieket, ahogy áttúrják a helyet. Nincs keresésem, az észlelést meg lusta vagyok bekapcsolni - nem mintha hasznos lehetne - és amúgy sincs kedvem hajolgatni. Ők meg azért nagy és erős céhvezérek, hogy ezt megtegyék.. Nos, amint ők megvoltak a melóval, tovább is indulhattunk végre. Nagyot ásítotam, miközben mozgásra késztettem az ácsorgástól megpihent végtagjaimat. És magasba fel, a következő járatig.. Meg kell hagyni, nem méretezték túl a helyet. Mindenhol picike és szűk járatok.. Mintha valami csatornában mászkálnék. Idegesítő. És farkasom is valami ilyesmire gondolhatott, mivel semmi hajlandóságot nem tanusított affelől, hogy be menjen a pici helyre. Sőt, tűntetőleg még arrébb is vonult. Amolyan "ott a másik farkas is" nézést vetett mindenkire, akinek csak megfordult a fejében a gondolat, hogy beküldi abba a lyukba. Én pedig csatlakoztam hozzá, annyi külömbséggel, hogy én "könyörgök, ne, ne tegyétek ezt velem, félek" nézést sugároztam a többiek felé. Végül megoldódott a bemászok - nemmászok kérdés, Anat már ment is befele. Talált is valamit, és épp jött volna ki, amikor is.. beszorult. O.o Na ezért nem megyek én ilyen helyekre. Nagy sóhaj kíséretében lenyitottam a menüm, és kivettem egy vajat. Szegény fiút, ha tiltakozott, ha nem, jól bekentem vele a beszorult résznél, majd egy határozott rántással próbáltam meg kiszabadítani. Majd mint aki jól végezte dolgát, úgy csapkodtam össze tenyereimet. Mehettünk is tovább a másik járatba. Hál` Istennek ez már eléggé tágas volt, sőt. Hallottuk a fejünk felett futkosó ks gekkókat is - onnan tudom, hogy a gyíkocskák voltak, hogy a farkasom iszonytató morgásba kezdett feléjük, alig bórtam visszafogni a drágát.
Végül újabb elágazás, újabb üzenet.. Kezd elegem lenni ebből az egészből.
- Merre tovább? - fordultam körbe. - Valaki valami ötlet? - az üzenetből annyit tudtam kihámozni, hogy valaki vár ránk, és valami Korok nevű másik valakivel van, aki dühös. Meg a hintázás.. Talán egy gyerek küldte az üzenetet? Vagy.. nem is tudom. Hinta.. Talán nem kéne a hintát tartó ágon mászkálni, ha attól tartunk, hogy leszakad, nem? És.. talán inkább nem a széle felé kéne menni, mert ha ott lefele kezdünk esni, akkor valamivel valahogyan meglökhetjük a hintát. - Szerintem fölfelé. - motyogtam koránt sem biztosan önmagamban, és reméltem, senki nem hallja, amit mondok. Őkk acéhvezé rek, az ő okos kis agyuk döntsön, ne én. Egyszerű alárendeltként nincs ilyesmire felhatalmazásom - és bevallom, kedvem sem igazán.
Hála Istennek senki sem hallotta meg halk kis mondatomat, hisz a kaja ötlete foglalkoztatta őket. Én benne voltam! Le is hívtam gyorsan az ilyen időkre tartogatott sütijeimet, Vezérnek egy kis husit, és el iis kezdtem császári lakomám az egyik félreeső ki sarokban.
/o.o végre beszenvedtem a postot, erre editelhetek..-.- fuck.. csak egy nyomorult rendes billentyűzetet adna az ég.. ohh, és Vezér nem mutat hajlandóságot a kövek keresésére, így ő nem találhatta meg. Nem Mirinél van a kék?/

by **Mirika** Csüt. Nov. 28 2013, 00:44

- Ez tök uncsi - állapítottam meg, ahogy hozzáfogtunk felderíteni a barlangjáratokat. Nem telt el sok idő, talán két-három perc, mire eljutottam idáig. Voltunk már ilyen barlangtúrán a sulival is, és amilyen izginek tűnt akkor az elején, az is csak addig tartott, amíg be nem merészkedtünk a lyukba. Sehol semmi, csak sziklafal sziklafal hátán, sötétség, hűvös, meg áporodott levegő. Nagyon gáz volt, és most is ugyanaz a képlet. Ráadásul mi azt se tudtuk, mit keresünk, legalábbis tök jó, hogy itt voltak ezek a színesen izzó kavicsok, de tulajdonképpen minek is cuppantunk rájuk...? Mintha mosómedve lennék, úgy éreztem magam: kis színes, csillogó cuccokra vadásztam -.-"
Nagyokat sóhajtva, unottan lépkedtem végig a járaton, mire eljutottunk az elágazásig, amit akkor láttam, amikor feljöttem a pancsiból. Nem kellett sok, hogy megállapítsam, ezek bizony sehová sem vezetnek, szóval klassz kis túra volt ez a semmiért. Elszállt már a jókedvem, csak kelletlenül másztam a társaság oldalán és látványosan untam magam. A korábbi szűk járatokban való mászkálás után most nem igazán volt kedvem lekuporodni és bemászni az újabb szűk helyre, na de abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet, ha Anat megy. Viszont... hát elég volt egy pillantás a többiekre, Hati morog, Vezér és Szophie még el is hátráltak... Újabb sóhaj.
- Éljen - "lelkendeztem" az újabb kavics hírének hallatán, aztán egy halk basszus is elhagyta a számat. Nii-chan hozta a formáját, szokás szerint semmilyen feladatot sem lehet rábízni, mert valamit tuti elront Neutral

Mielőtt cselekedhettem volna azonban, Szophie megoldotta a problémát szerencsére, és hamarosan újra köreinkben köszönthettük Dugó-sant, aki a kövek után úgy érezte, hogy magát is be kell dugdosnia egy szűk helyre :3 Ezen a gondolaton legalább elröhögcséltem magamnak egy kicsit, legalább volt egy perc, amikor nem uncsiztam.
- Zöld kő \o/ - ujjongtam az iméntihez hasonló hangnemben, mikor a srác kezembe nyomta a cuccost, és azzal a lendülettel a szütyőmbe is mélyesztettem. Nem mintha sok értelme lett volna, a többi nem is volt nálam. Biztos valami hülyeség járt a fejében és azt megelőzendő adta ide a kavicsot. Nem lennék meglepve Rolling Eyes

Séta vissza, jobb híján azzal szórakoztam, hogy ugyanazt a lépésritmust utánozzam, amit Anat csinál, csak mivel nekem jóval kisebbek voltak a lábaim, szépen le is maradtam. Kellett kicsit szaporáznom mindig a lépteimet, hogy tarthassam a lépést. Az újabb cseppkövekre már fel sem figyeltem, arra viszont igen, hogy újra megállás van, és jéé, még egy elágazás. Már mentem is volna tovább, de Nii-chan inkább lepakolt és úgy vette elő a kajáját, mintha valami százhúsz kilós röfi lett volna, aki egy tapodtat se bír megtenni nafta nélkül.
- Hát, felőlem. Mondjuk nekem is jól esne a pihenő >.> - sóhajtottam fel még az eddigieknél is fáradtabban, és nem túl elegánsan lezuttyantam Anat mellé - Mi ez a sok hintás meg fás baromság, ami üziben jön? - panaszkodtam, kinyomva a következő levelet is, egyáltalán nem értettem, mit küldözgeti ezeket a rébuszokat a fazon, és miért pont nekünk. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy nyúljak kicsit Anat kajájából, és vigyorogva kaptam be az ujjaimra ragadt falatot.
- Blehh, ennél én jobbat csinálok - fintorodtam el, és inkább jómagam is kezembe hívtam az SOS-tartalékomból egy saját készítésű, ínycsiklandó szendvicset :F Játékosan odatartottam a srác szája elé, és ha megpróbálkozott azzal, hogy belé harapjon, gyorsan vissza is húztam a kezem és egy jó nagyot haraptam belé én :3
- Szovi, mé' va' ien söndef? - nyeltem egyet - Komolyan, olyan vagy, mint egy megszeppent kiscica :3 Félsz valamitől, vagy mi? - kérdeztem a lányt, majd újabbat haraptam a mennyei kis szendvicsemből. Kellett még azért melóznom a főzés jártasságommal, de elég fincsi volt már így is azért. Azokhoz az olcsó zsömlékhez képest aztán lakoma volt.
- Amúgy arra? - mutattam a balra nyíló járat felé, ha jól hallottam, Szophie is mintha azt mormogta volna, hogy arra menne. Én meg nem voltam semmi jónak az elrontója Rolling Eyes

by **Strea** Csüt. Nov. 28 2013, 01:24

Nyugodtan befejezhetitek az ebédszünetet, nem zavar meg titeket sem újabb pm, sem pedig más mob, a gekkók is csendben vannak, a plafonról figyelnek titeket, ám továbbra sem merészkednek közelebb. Ha mindenki jóllakott, és elindultok fölfelé, úgy egy zárt vasajtóval találjátok szemben magatokat, sem kilincs, sem pedig más szerkezet nincsen rajta, amivel ki lehetne nyitni, csupán egyetlen felirat:

nav néyleh a akcok nednim aH, llek tim eréyleh, ketéyget errezsyge,
ébböt gozom men af a rokima S, ketetpél nessezev tá nupak a neze.

Súlyemeléssel sem lehet megmozdítani a kaput, s ha aktiváljátok a Hallgatózást, monoton morgást véltek felfedezni a zár mögötti teremben, ami el-elhalkul néha.

térkép:

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 28 2013, 13:03

- Lesd meg a minimapodat kis szívem! - nyitom le a menümet Mirikának, miközben egy tavaszi tekercset tolok be a számba. - Néfd csakh! Itt a zhág, möhg a hinfa - na ez így nem a legillendőbb, előbb nyeld le a falatot te ütődött -.- Nagy nyelés, aztán folyt. köv. - Az a nagy terem a kőkupacokkal olyan, mint egy lomb, gondolom a fenti útszakaszok végén is vagy ilyen lomb-termeket, vagy lezárt útszakaszokat találunk. Az fix, hogy valamit gyűjtögetni kell, máskülönben nem lettek volna nehezen megközelíthető helyeken a színes kövek. Lehet a cseppkövek csak elterelések és nem is azokba kell dugdosni a kavicsokat, hanem találunk majd valamelyik fenti útszakasz végén egy zárszerkezetet, ahova passzolnak. Legalább is bízok ebben, mert nem szívesen próbálkoznék tovább az omladozó mennyezettel
Miri közben incselkedni kezd velem, ráadásul még a kajámat is lebalmálja. Pedig ezt Viola és Mito csomagolta nekem T.T Nem tudja fene jó dolgában értékelni az igazi kulináris ízeket a pöttöm ˇ^ˇ

Na ezért jól megcsikizem! >.>
Amikor kicsiklandoztam és teleettem magam, akkor elkezdek szedelőcködni. Az mondjuk engem is zavar, amit Miri mond, de nem akarom letaglózni meg faggatni most én is Szophiet, talán a lányok egymás közt jobban le tudják kommunikálni a dolgot, meg Mirikának talán jobban is megnyílik majd. Kicsit bűntudatom van amiatt is, hogy eredetileg nem abba az irányba indultunk, amerre Szophie szeretett volna jönni, s lehet ezzel megsértettük és ez a hallgatagságának oka is. Majd próbálok találni valami módot arra, hogy kiengeszteljem. Azért intézek felé egy mosolyt, meg adok a farkasoknak repetát, ha kérnek, meg persze némi fültővakarást desszertképpen, aztán én már útra kész vagyok. Hmm, jót tett ez a kis pihi, falatozás és a mosoly sem ártott már az elcsigázott ábrázatunkra. Néhány morzsát, falatkát azért hagyok a gekkóknak is, hátha jobb belátásra tudjuk őket is téríteni. Saját bejáratú gekkóhadsereg

Miután elindulunk a lányok által javasolt útvonalon - hozzáteszem én magam is erre jöttem volna szívesen, úgy tűnik kezdünk összeszokni - már megint egy újabb lezárt ajtóba botlunk. Súlyemelést ezúttal meg sem próbálom, hiszen hallgatózásom jelzi, hogy odabent valami mob ólálkodhat. - Morgást hallok, baljós morgást - tájékoztatom a többieket fanyalogva. - Amondó vagyok, hogy lessük meg előbb a másik járatot is, mielőtt ennek nekifeszülnénk. Oh, de van itt még valami. - Ingujjammal megtörölgetem a kaput, rajta a felirattal, majd hátrálni kezdek. Nézegetem egy ideig, aztán kicsit oldalra biccentem a fejem. Ahham, szóval visszafelé olvasva, tagmondatonként. Nem akarok felolvasóestet tartani a többiek előtt, nyilván ők is rájöttek már, felesleges a tudálékos okoskodásom. Különben is egy nagy humbuk az egész. Kockát még nem is találtunk, tegyük helyére, mit kell, hát nem tudom mit kell, gondolom egyszerre majd a színes kavicsokat. Gondolom ez a kapu lesz majd a kijárat egy házőrző szörnyecskével. csak előtte még sok talányt meg kell oldanunk. Azon sem lennék meglepve, hogy ha a kezdeti úton a másik irányba jöttünk volna, akkor pont a vaskapu másik végére lyukadtunk volna ki. -Túl kevés infó, így kár rajta agyalni. Szerintem irány a másik járat! - A kapun lévő feliratot mindenesetre feljegyzetelem magamnak a menümbe. Persze nem fordítva írva Razz

by Ajánlott tartalom