Re: [Küldetés] A Letűnt Korok Jelene

by **Szophie** Szer. Dec. 18 2013, 19:34

Mirika... De ki akadt szegényem. Itt ő az, akinek a legjobban fáj. Itt ő szenved a legjobban. Segítenem kell neki. Nem sokat ér vele, de őt is meg kell ölelnem. De... Majd csak akkor, ha lenyugszik a dührohama. Mert most a közelébe sem fogok menni, ha nem gond.^^ Szegény kislány. Vezér és Miri letámadta. Nem lennék a helyében. Jahh.. és Falat is. A gekkó élvezi a csikizést, érintést, és fejecskéjét boldogan a lányhoz simítja, majd elkezd mászkálni rajta, megpróbál a pólójába bújni. Vicces helyzet.. lett volna. Nevettem is... volna, ha nem épp a gyász foglal el. Nem valami erős, de akkor is fájdalom. És a lélek sebe fáj a legjobban a világon. Ebben a játékban a fizikait el tudták tüntetni, de ezt nem.. Az csak a mennyországban lehetséges. És a harcos már ezt tapasztalja... *sírdogál*

- Szóval ez.. tényleg a huszonkettedik szint? - emelte meg szemöldökét a farkas. Készülni lehetett a kitörésre, mely a buta kifejezéseket követi. Ám ez elmaradt. Sokkal jobban foglalkoztatta a farkast a tény, hogy milyen magas szinten is vannak. - És itt is hősiesen helyt tudtunk... tudtam állni. - húzta ki magát. Aztán még egy mondat ragadta meg a figyelmét. - Ölte volna? - kerekedett el szeme. - Szóval..
Erre már én is felkaptam a fejem. Nem? - Miri..\o/ - futottam vidáman a lányhoz a pillanatnyi örömtől, és megkönnyebbülten magamhoz öleltem. Aztán eszembe jutott valami.. De akkor hol van? Mi történt? És amúgy is.. Ez egy gonosz kislány! Mi van, ha hazudik? De legalább Mirika megkapta az ölelésem. Végre. Lassan megváltozik talán a hozz állásom velük kapcsolatban. Egyébként.. sikerült hinnem a gyereknek. Furcsa, de úgy éreztem, nem hazudik.
- Szóval már csak meg kell keresni a harcos fiút. - vakargattam meg a fejem. És végszóra. Hang csendült mögülem, az övé. Mirikát előre engedtem a köszöntésben, mert mégis csak így volt jó, de azért ha kiörülte magát, én is oda furakodtam a harcos fiúhoz, és fogadalmamhoz híven jó szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám. - néztem aztán rá hálás mosollyal.
- De persze. Játszhatunk! Játsszunk! - na jó.. talán a játékok említése volt az, ami feloldotta a kételyeimet a lánnyal kapcsolatban. Mert.. mégis csak játszik. És aki ilyet tesz, nem lehet rossz. És tényleg hihettem neki. És most, hogy itt volt Anat épen, és egészségben, már játszhattam vele. Már csak egy valami zavart..
- De az az én gekkóm! - mentem oda szikrázó szemekkel, és próbáltam kiszedni a pólójából az állatot. - Falat! - hívtam. - Az én pólómba is bújhatsz, ott is jó meleg van. - próbáltam hívogatni, magamhoz csábítgatni. És sikerült. Igen, a meleg ruhám hatott rá. Végül rám mászott, ám én jobbat találtam ki, mint a pólóm. - Nézd csak! - hívtam elő egy sálat az invertorymból, és bebugyoláltam vele. Nem örült neki._. De semmi baj, majd mindjárt felmelegszik az is.^^
- Gyerünk játszani! - indultam meg aztán, kézen fogva a kislányt.

by **Mirika** Szer. Dec. 18 2013, 21:21

Önkívüli állapotba kerültem, nem láttam, nem hallottam, csak néztem ki a fejemből a fátyolos tekintetemen keresztül. Szemeimen is élettelen üresség lett úrrá, miközben olykor-olykor megrázott a sírógörcs. Anat maradt az egyetlen, akiben igazán megbíztam, akire azt mertem volna mondani, hogy támaszomkétn számíthattam rá. Azonban... már ő sem volt többé. Nem akartam tovább ebben a világban maradni, ki akartam lépni és levenni a fejemről azt a nyomorult sisakot még akkor is, ha belehalok. Most senki se tudott volna megállítani benne, de igazság szerint még annyi erő sem volt a kezeimben, hogy felemeljem, és előhívjam a menümet, hogy megnézzem, van-e logout gombom. Nem tudtam értelmezni az NPC szavait sem, csak a száját láttam mozogni. Szophie viszont valaminek nagyon megörült, amitől az én ábrázatom talán még keserűbbé vált, hiszen gőzöm se volt, mi az oka a hirtelen felvidulásának, ellenben kedvem lett volna nekiesni, amiért ilyen tiszteletlen. Csakhogy nem volt hozzá erőm, ahogy semmihez sem volt. Egyszerűen csak ültem a hideg földön, összegörnyedve, lankadtan, és hüppögtem. Éreztem az ölelést ugyan, de nem különösebben tett jót. Reflexből öleltem vissza a lányt, fejemet pedig végül a vállába fúrtam, hogy az erősödő sírást elnyomjam.
Aztán egy csapásra egy ismerős hang csendült a fülemben, olyan tisztán, mint még soha. Csak azt hallottam, semmi mást. Nii-chan hangja volt, egyből felismertem persze. Odafordultam lassan, és a terem bejáratánál ott állt. Tágra nyíltak a szemeim, meg is dörzsöltem őket, hogy jól látok-e, de nem tűnt el, nem halluztam. Bár... lehet, hogy megzakkantam végül is. Azonban abból csak nem lehet baj, ha odmegyek és megnézem magamnak, legfeljebb átesem a semmin és jól beütöm a fejem. Ugyan, kit érdekelt volna? Zombi módjára álltam fel és tántorogtam oda a fiúhoz. Kinyúltam a kezemmel és megragadtam az ingujját, némán tapogatva az anyagot. Olyan volt, mintha igazi lenne, és nem is ment át rajta a kezem, meg ilyesmi. Szóval... akkor ez... ő?
- Baka... - motyogtam magam elé, de gyorsan erőre kaptam - Baka BAKA BAKA BAKA! - hangoskodtam, és közben püföltem a mellkasát. Újra eleredtek a könnyeim, és olyan lednülettel öleltem magamhoz, hogy valószínűleg még ő is megtántorodott tőle. Most már boldog voltam és megkönnyebbült, hogy nem esett semmi baja és egészban van, és viszontláthatom, és hogy mégsem vesztettem el őt. Nem jött ki hang a torkomon még jó pár pillanatig, de végül csak sikerült megerőltetnem magam.
- Azt hittem meghaltál! Soha többé ne csinálj ilyet! - sóztam rá még egyet a mellkasára és fejemet közben nekidöntöttem az említett testrésznek. Nem voltam hajlandó elengedni őt, még akkor is fogtam, amikor Szophie is odafurakodott. Satuba fogtam Nii-chan egyik karját és kapaszkodtam beléje, mintha az életem múlna rajta. És valahol tulajdonképpen így is volt, nélküle én is meghalnék. Lelkileg biztosan.
- Akar a franc játszani, én csak haza akarok menni... - jegyeztem meg csöndesen. Épp elég volt ennyi mára nekem, még bőven sok is volt. Soha többé nem akarok még egy ilyen napot átélni.

by **Strea** Szer. Dec. 18 2013, 22:55

A kislány egy ideig félrebillentett fejjel nézi a nagy összeborulást, Szophie beleegyezésére pedig elmosolyodik, és játékosan bólint, ám ahogy elindulna felétek, hirtelen megtorpan, tekintetét fölfelé emeli, az egyik szikladarabra, amin négyzetrácsos minta jelenik meg, majd –mielőtt leesne – eltűnik.
- Mindjárt törlődik a hely – néz rátok az njk – Majd később játszunk, oké? – kérdezi még, majd szó nélkül előresiet, jelezve, hogy kövessétek. Mire kiértek a mezőre, a barlang nagy része romokban hever, a kislány zihálva egyengeti a szoknyáját, majd egy meghajlást követően elkezd beszélni:
- Mégegyszer köszönöm, hogy felbukkantatok, és segítettetek. Bizonyára nem értitek, mi történik, én is csak annyit tudok, amennyi sikerült kinyernem a környezet adataiból. Mint tudjátok, a rendszer az njk-k megjelenését és respawn-ját az elért szintekhez köti, túl sok energiát és memóriát venne igénybe, ha a még meg nem nyitott szinteken is működnének az njk-k. Egy bug következtében azonban megjelent pár, ez pedig adatzavarhoz vezetett, így az aktuálisan elérhető legnagyobb szintekről lehetővé vált ennek az erdőnek és barlangnak a megközelítése – magyarázza, majd, amennyiben érdekel titeket a monológ, és nem akarnátok elmenni, folytatja (ha el akarnátok menni se lenne hová, az idevezető utat ugyanis nem találjátok).
- Én is egy ilyen njk vagyok, az állat, akivel az előbb találkoztatok, pedig egy későbbi alapküldetéshez tartozott, melyben mint beidomított pet kellett volna megküzdeniük vele a játékosoknak. Azt ezt ellenőrző njk-t azonban nem tette be a rendszer, így az oroszlán elvadult, programja a gátló rendszerek hiányában pedig más mobok mozgásmintázatát is megváltoztatta, alacsonyabb szinteken is. Mivel Korokot legyőztétek, a rendszer már nem fogja respawnolni a huszonkettedik szintig, és a mobokkal is hasonló a helyzet: amelyeket elpusztítják a játékosok, már helyesen fognak megjelenni újból. Csak – és itt felnevet – ahhoz előbb el kell bánni velük is. A fogócska jó játék, én is mennék veletek, de nem lehet… remélem még találkozunk, addigra kitalálok nektek új kirakókat – kacsint s integet még, ahogyan alakja homályosodni kezd, majd végleg szétpixeleződik.

Eltelik egy perc. Majd mégegy. A sziklafalból már szinte semmi sincs, a fák és a hatalmas páfrányok nagy része is semmivé válik, s lassan a lábatok alól is eltűnik a talaj. A növények hiányában viszont Nyomkövetéssel jól, szabad szemmel halványan látható lábnyomok jelzik az utat, amerről a farkasok, és ti is jöttetek. Ha siettek, még pont vissza tudtok jutni a nyolcadik szint erdejébe, ahol minden békés és csendes. Csupán néhány – úgy harminc – vaddisznó néz veletek farkasszemet, a csorda, amivel bizonyosan találkoztatok volna a zsákutcában, ha anno nem tértek le az útról a teleportkapuhoz vezető fűbe. Ők pedig már nem jelentenek veszélyt rátok nézve, ugye? Mindet el tudjátok pixelezni, életpont-veszteség nélkül. S ha végeztetek, már mehettek (vagy teleportálhattok) is haza – ha nincs kedvetek a nap további részében fogócskázni a még nem respawnolt állatokkal.

Zárókör következik, köszi az aktív részvételt, egyik legélvezetesebb mesélésem volt! ^^

by **Anatole Saito** Szer. Dec. 18 2013, 23:42

- Mi ez a nagy sírás-rívás? - pillogok értetlenül, miközben arcomra fagy a mosoly. Hisz nem mentem messzire, nem történt semmi baj, sőt még fel is gyógyítottam magam. Büszkének kellene Mirinek lennie rám, nem pedig itt ütlegelnie meg lehülyéznie. Nők, ki érti őket? Rolling Eyes

- No, pöttöm, elég legyen. Nincs semmi baj! Nem tudom mégis miből gondoltad, hogy meghaltam. Az a komisz lányka elteleportált egy zsákutcába és időbe tellett, mire visszaérek. - magyarázom a rajtam csüngő Mirikának teljes meggyőződéssel, miközben Szophie is odarobog hozzánk. Na akkor vágok csak igazán meglepődött képet, amikor az idomárlány is elkezd ölelgetni. Nem vagyok ám ellenére, ha szép lányok kényeztetnek, annak pedig pláne örülök, hogy végre Szophie is mer közeledni hozzám. Odahívom Askrt is, hogy egy nagy csapatöleléssel ünnepelhessük meg a győzelmünket. Amikor a lányka megköszöni, hogy vigyáztam rá, hát mit ne mondjak, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. ^^
- Szo, a játékot hagyhatnánk talán otthonra, kicsit komfortosabb környezetre, nem gondolod? - A lány keze után kapnék, mikor önfeledten bele akar egyezni, hogy a komisz kislánnyal elkezdjenek játszani. De ha a szavaim nem lennének elegek, akkor bizony a repedező mennyezetnek kellően meggyőzőnek kell lennie. - Fiúk-lányok, futás kifelé! - hiszen más kiút nincs, csak az, ahol mi is bejöttünk. A kislány vezet bennünket és ha eddig nem bántotta a lányokat, akkor talán csak nem fog kelepcébe csalni bennünket.
Kiérve a tisztásra ismételten leporolom a ruhámat. A csudába is, hát hányszor koszolódok be ma? Egy jó nagy fürdő, az hiányzik nekem. - Srácok, húzzunk haza, de izibe! Nekem bőven elég volt ennyi a farmolásból mára >.> Gyertek hozzánk mind onsen partyzni \o/ No, de előtte azt hiszem magyarázattal szolgál kis hölgy! - Összefonom karjaimat mellkasom előtt és választ követelve kezdek el topogni az NJK előtt. A kislány közlékenynek bizonyul és el is magyarázza töviről-hegyére a velünk történtek mögöttes tartamát. Összességében értegetek dolgokat, az emlékképek, pláne a benne szereplő kékszemű végre a helyére kerülnek, ugyanakkor olyan kockanyelvet használ a kislány, hogy a fülem kettéáll. Hiába a másfél éves SAO-s pályafutásom, még mindig vannak alapvető hiányosságaim, amiket kintről hoztam magammal. Igazság szerint nekem már fullra lényegtelen, hogy mi miért történt, a lényeg, hogy véget vetettünk neki. Most már végre haza akarok menni! >.< Szerencsére nem kell sokáig nyűglődnünk, csakhamar visszakerülünk a kezdeti útra. S hogy mi vár ott ránk? Egy újabb nagy halom mob facepalm

- Enyém a bal szél, Mirié a jobb, középen pedig harapja ketté őket a két farkas! - Adom ki a gyors taktikai tervet egy hatalmas, csüggedt és elcsigázott sóhaj kíséretében, de tulajdonképpen egymagam legyűrök ennyi cocát. - Fáradt vagyok, éhes vagyok, koszos vagyok... haza akajok menni >.< - Kezdek el toporzékolni, majd tenyeremre nyomok egy puszit és odafújom Mirinek. - Ma malacsült lesz a medencés bulinkon! - Széles vigyorral odakacsintok és vakmerően, mint mindig, egy [s]artikulálatlan kurjantás[/s] csatakiáltás kíséretében elkezdek golfozni Pörölykével és a mobokkal. Rolling Eyes

Köszönöm a mesélést, élvezetes küldi volt, főleg a vége a kirakóval meg a kipurcanásommal Very Happy

by **Mirika** Csüt. Dec. 19 2013, 17:26

Nem kívánom Anatnak, hogy átélje azt, amit én az imént, még mindig remegtem egy kicsit, és a gombócot is éreztem a torkomban. Épp ezért inkább szó nélkül hagytam az értetlenkedését, nem volt fontos tudnia. Meg amúgy is látta, mennyire ki voltam akadva, teljesen kikészültem. Biztos borzalmasan néztem ki, nem is akartam magam tükörben látni inkább. Fejemet azonban hamar az NPC felé kaptam, aki Nii-chan szerint elküldte valahová őt. Most, hogy mondja, tényleg említett valamit a kislány, és akkor azt hiszem már értettem Szophie reakcióját is. Elszégyelltem magam, hogy rosszat gondoltam a lányról, miközben ő csak megértette azt, amit én nem fogtam fel. Elcsendesedve lehajtottam a fejem, és kapaszkodtam tovább a fiúba, mert hát eszem ágában se volt elengedni még akkor sem, amikor a barlang elkezdett szétesni, és úgy darabonként törlődött. Botladozva ugyan, de Anat kezét fogva futottam utána, követtük az NPC-t, ameddig az ismerős járatokon végigszaladva ki nem jutottunk, vissza arra a tisztásra.
- Onsen-party...? - kérdeztem vissza kókadtan, mintha rosszul hallottam volna, pedig csak úgy éreztem, hogy... hát nem is tudom, a bulizás valahogy furának hatott nekem az elmúlt órák történései után. Pedig önmagában nézve jól hangzott a dolog, és miközben a kislány darálta a sok idétlenséget, lassan-lassan befurakodtak az olyan gondolatok is a fejembe, hogy akkor legfeljebb fürdőruhában fogom magam megmutatni Anat és Askr előtt, ami egyszerre villanyozott fel és hozott zavarba, enyhe pírt kreálva az arcomra. Arra ocsúdok fel, hogy az NPC is eltűnik, meg a rét is kezd szétesni. Azt meg nem lenne jó itt megvárni Rolling Eyes

- Arra menjünk, úgy visszajutunk ahhoz a teleportkapuhoz - mutattam a fás rengeteg egy pontja felé. A földön láttam még a saját nyomainkat is, ezen a napon kivételesen nagyon jól jött a nyomkövetésem. Mondjuk most már furdalt a kíváncsiság, hogy mi lett volna, ha arra megyünk, amerre én szerettem volna, de már nem akartam kipórbálni, csak visszajutni a biztonságos zónába és sütizni vagy fürdeni, vagy akármit amitől megnyugodhatok és elfelejthetem ezt a szörnyű napot. Csakhát a rendszer nem így szerette volna, mihelyst visszaugrottunk a 8. szintre, összefutottunk azzal a csordával, ami elől még az a csávesz menekült. Felsóhajtottam és előhalásztam a késeimet.
- Heh, előbb jussunk vissza egészben, mielőtt a bulidat tervezgeted, Nii-chan :3 - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, majd pozícióba kaptam a tőröket és a malacok számára követhetetlen sebességgel csaptam szét köztük, pixelesőt teremtve az ösvényre táncommal.
- Piros, rózsaszín vagy fehér bikiniben szeretnél látni? Vagy törülközőben? Esetleg... anélkül? - vigyorodtam el odakiáltva a srácnak, mintegy ellentmondva az iménti szavaimnak, de ezeket a vaddisznókat elintézni már-már nyaralás volt és ha nem is teljesen, de felszabadultabbá váltam. Talán estére rendbe is jövök.

Én is köszönöm a küldit, nem bántam meg, hogy el akartam jönni a kalandodra :3

by **Szophie** Csüt. Dec. 19 2013, 20:26

Játék.\o/
- Komfortosabb környezet? - vált mosolyom kérdővé. - Mégis kinek kell a játékhoz ennél jobb? Nincs is ezzel a hellyel semmi ba... - és a mondat közben majdnem a fejemre esett egy kő. Nem épp szép halál.. - Ohmm.. azt hiszem, igazatok van. A játék maradjon késöbbre. - bólogattam egyetértően, miközben elindultam a többiekkel kifelé a barlangból. Persze azért csalódott is voltam. Egy jó kis barlangi bújócska, meg hintázás igazán kedvemre lett volna. Egy kissé elszomorít, hogy elmaradt. Pedig.. muu.. én annyira, de tényleg annyira benne lettem volna. Nem mondom, hogy akartam, mert amíg a kislány nem említette, eszembe sem jutott.
- Egyébként tégrd hogy hívnak? - tettem fel a kérdést, ám ezt márenki sem hallotta, mindenki a menekülésel volt elfoglalva, még az NPC is.. Mondjuk meg is volt rá az ok. Mire kiértünk, alig maradt valami a barlangból, és szép lassan minden eltűnedezett körülöttünk. Ez egy újabb fajta pánikot okozott számomra.
- Onsen? - fordultamérdőn Anathoz. Ezt a kifejezést nem tudtam dekódolni. Hiába, még hiányos a japánom. - Az mit jelent? - közben a kislány is beszélni kezdett. Bólogattam, nagyjából felfogtam,vmit is mond. Elég nagy katyvasz lehetett a rendszerben, én mondom.
- Még szerencse, hogy túl tudtuk élni. Mi lett volna, ha mondjuk a huszonkettedik bosshoz teleportálódunk úgy véletlen? - törölgettem meg a homlokomat, ahogy a szerencsénket mérlegeltem, és azt, hogy menyire kevés eséjünk is volt.
- Szóval a huszonkettedik szinten csak olyan szerencsétlen, bugyuta küldetések lesznek, amiket már jóval alacsonyabb szinten is meg lehet oldani. Cöhh.. - morgot elégedetlenül a farkasom. Hogy ennek semmi se jó.. Rolling Eyes

Nem mintha sokat tudott volna tenni Korok ellen.. Közben a pici lány homályosodni kezdett. Gyorsan megöleltem még, és a fülébbe súgtam.
- Fogok veled játszani majd. Csak várjál meg. - egy utolsó kacsintás, majd a búcsú. Mirika nyomkövetésével egyszerűen kijutottunk oda, ahonnan jöttünk, viszont ekkor nagy trauma ért hirtelen. Falat? Falat! Ő huszonkettes szintű, és én.. én..
- Falat! - kiáltottam kétségbeesetten a kapu helyének. Ekkor viszont a gekkó a vállamra mászott, ot volt, és az enyém volt.
- Van egy huszonkettes szintű gyíkom a nyolcas szinten.o - kpedtem el. Nos igen, különleges gyík.

Köhömmköhömm.. letűnt korok 2? Csak mert nekem is nagyon tetszett.^^

by **Strea** Csüt. Dec. 19 2013, 21:57

Gratulálok a sikeres küldihez! \o/

Tapasztalatpontok: 24 sima, 1 harci kör, max aktivitási/nehézségi bónusz, szintbónusz, +5 exp a farkasos rejtvény miatt, viszont ritka mob felfedezéséért 10 exp levonás
Arany: alap plusz a sima és a ritka mobért járó aranybónusz

Föntiek értelmében a jutalmak:

Askr (átadva Ravennek): 50 exp, 80 arany
Szophie, Mirika, Anat: 168 exp, 250 arany
Illetve a képessége miatt Anat kap ezeken felül 220 aranyat.

Céhjutalmak:

Artes Liberales:
250 arany megy a céhbankba (céhbazáros dobás miatt)
Anat 12 exp, Esutel 12 exp, Meredith 12 exp, Ayato 13 exp, Alex 11 exp, Jun 0 exp, Saya 12 exp, Gilbert(Raven) 12 exp

Angelic Voice:
125 arany a céhbankba
Mirika 14 exp, Kota 14 exp, Ayani 14 exp, Judy 14 exp, Rin 14 exp, Aidor 14 exp, Momo 0 exp

Justice League:
165 arany a céhbankba
(Askr exp-es bazáros dobása miatt 134 exp oszlik el) Hinari 23 exp, RenAi 12 exp, Szophie 24 exp, Rita 11 exp, Yurihime 24 exp, Yuichi 24 exp, Ozirisz 16 exp, Shizuka 0 exp

Jártasság jutalmak:

Anat keresésére kap: Gyenge Tisztító Kristály

Askr nem kap jártasságos jutalmat, Anatnak T2es ércek és receptek, Mirinek T2es ércek és T3as receptek, Szophienak pedig T2es ércek és T1es receptek járnak, mindenki Páncélkészítő.

Mirikának a képessége miatt 3 recept és 10 érc jár.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Dec. 21 2013, 21:15

Szophie: Páncélkészítés: Szakadt Köpeny Recept, Természetgyűrű Recept
Érclátás (T2): 100 -> 120, 6 Fémkő, 3 Vastag Bőr, 5 Drágakő, 2 Tömény Rubin, 4 Acél

Mirika: Páncélkészítés (T3): Topáz Sisak Recept, Holdpáncél Mellvért, Csodás Aranygyűrű Recept
Érclátás (T2): 143 -> 163, 2 Fémkő, 1 Vastag Bőr, 2 Drágakő, 3 Tömény Rubin, 2 Acél

Anatole Saito: Páncélkészítés (T2): Vörös Bőrköpeny Recept, Birkózó Páncél Recept
Érclátás (T2): 128 -> 148, 9 Fémkő, 3 Vastag Bőr, 2 Drágakő, 5 Tömény Rubin, 1 Acél

by Ajánlott tartalom