Re: [Küldetés] A Letűnt Korok Jelene

by **Szophie** Kedd Dec. 17 2013, 18:38

Gekkóm! Gekkóm! Gekkóm van! Ez de jó! Annyira nagyon belemerültem az örömömbe, hogy csak az elszálló pixeldarabokra figyeltem fel. Fel sem fogtam, mi történik körülöttem, Mirika már az oroszlánt darabokra szedte. Én meg csak figeltem az újabb felszálló piros kis darabkákat. Mint elvarázsolt porszemek a tavaszi szellőben. Felszálló lelkek térbeli formája volt az. Egy élet végének jelentése. Lassacskán felfogtam, mi is történt, ahogy körbenézve sehol sem találtam Anatot. Felfogtam, ugyanakkor nem értettem meg. Ez nem lehet! Ez.. A szemem előtt. Ő.. Tényleg? Kétkedő ám reményvesztett kifejezés szökött az arcomra önkéntelenül. Nagy. Erős. Céhvezér. Ám ugyanolyan halandó, mint akárki más. Nehéz felfogni az ilyesmit. Csak a hiányt éreztem, azt, hogy nekem fáj, belül. Nem annyira, mint annyi ével ezelőtt, de ugyanúgy. Üres érzés volt. Az a kevéske emlék szökött a fejembe, mely hozzá kötött. És ettől összeszorult a szívem. Milyen buta voltam. Milyen elválás volt ez? Még csak egy kedves szóra sem futotta tőlem. Máshogy bántam vele, csak mert szakállas. Gonosz gondolatok. Máshogy bántamele, csak mert céhvezéri mivolta miatt féltem tőle. Pedig ennek semmi értelme. Természetesen csak a tiszteletemet akartam kifejezni ezzel, de... nem ért volna többet inkább egy őszinte mosoly? Segítség. Beszélgetés. Játék.. Játszani akarok vele! Nevetni vele, nevettetni. Ahogy rendesen kellett volna. De már késő.
Segíteni akart nekünk, nekem. Segített mindvégig. Bohókásan, sajátosan, barátságosan. Egy ölelés. Ezt érdemelte volna. De nem kapta meg tőlem. És most itt lényegtelen, hogy nincs szüksége egy hozzám hasonló ölelésére, hogy ő egy nagy céhvezér.. Attól még az ölelés járna neki. Mert a szívemből jön. Mert ezzel akarom megköszönni neki.. és nem, nem tettem meg. És már nem is fogom tudni.
Könny szökött a szemembe. Annyira kevés ideje ismertem, és mégis annyi emlék, annyi gesztus, annyi szó. Annyi dolog, gondolat, melyet meg lehet bánni. Ha csak a fejemben fordult meg, akkor is.
A gekkóm előremászott, és lecsúszott a pólómra. De nem volt ez akkor érdekes..
Az ölelés.. az ölelés az egyetlen apró, pici gesztus..
Nem érdekeltek a lány szavai. Nem voltam hajlandó válaszra méltatni, sem figyelmeztetni arra, hogy Vezért ne simogassa. Egyszerűen lekuporodtam a földre, és a a tenyerembe temettem az arcom. Falat lemászott a hátamról, felkapaszkodott a kislány lábán, és elindult a polója felé. A gyermek ölelő, simogató, kényeztető karjaira áhitozott. De azok Vezért simogatták. Legalábbis felé nyúlt, de a farkas elhúzódott.
- Huszonkettedik szint? Ezt hogy érted? Mi a nyolcason vagyunk, minthogy a szintünk még csak ehhez elegendő. - morogta a farkas. - Te tévedésben élsz.. És mégis mi a fene volt ez az oroszlános dolog? Meg mi a fene volt az a kristály? - kérdezte a gyermeket, és meg sem próbált odajönni hozzám. Egy picikét sem.

by **Mirika** Kedd Dec. 17 2013, 20:48

Sikerrel jártam. Mint mindig, amikor igazán számított, amikor tényleg fontos volt. Még csak a kristályomra se volt végül szükség, második vágásom nyomán pixelek százai terítettek be. A szárnyas oroszlán apró darabkái, virtuális vére. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkomból, lábaim viszont már nem tudtak megtartani. Lihegve estem térdre, de nem érdekelt, mennyire el voltam csigázva. Megmentettem Nii-chant, elég gyors voltam. Ez volt az egyetlen fontos dolog. Gyorsan kaptam oldalra a fejem, előbb az egyik, majd a másik oldalra. Kerestem a fiút, vártam, hogy a szemeim előtt fordul vissza a folyamat és a pixelekből összeáll, azonban... ez nem történt meg. Eltelt egy perc, majd még egy, de hiába kerestem Anatot a tekintetemmel.
- Ez nem lehet... Hol van...? - váltam egyre kétségbeesettebbé, miközben fejemen ezernyi lehetőség pörgött végig. Valahova máshová került, a barlang egy másik pontjára, a barlangon kívülre a tisztásra, az erdőbe, vissza a 8. szintre vagy a Kezdetek Városának főterére... De az nem lehet, hogy ő is... hogy Hokushin vagy Ranmaru után ő is... Szophiera pillantottam, és az ő megrendült ábrázata tette be nekem a kaput. A könnyező arcát nézve belőlem is előtört a sírás, lelki szemeim előtt pedig a harcos arcát láttam, ahogy rám vigyorog. Ahogy kezeimmel átöleltem magam, úgy éreztem, hogy az ő karjai fonódnak körém, megsimogatja a fejem, beletúr a hajamba... Újra ott voltam a cukrászdában, ahol Kota bemutatta nekem, Arbusban, ahol visszaadta a céhjelvényét, a toborzón, ahol friss céhmesterként kiesett a kezéből a gyeplő... A békülésünk pillanatát is újra átéltem, aztán azt a furcsa szitut, ahol Ranmaruval, Alexszel és Hinarival együtt kalandoztunk. Mindeközben mereven bámultam a földet, és végül eszembe jutott: mi lesz így velem, ha őt is elveszítem?
- Hol van? - szólaltam meg színtelen, rekedt hangon, és mintha ő, akit az egész nem is érdekel, és fogalma sincs, min megyünk keresztül, mintha ő választ tudna adni, tekintetem az NPC kislányra szegeztem.
- Hol van?! - kiáltottam immár rá, és remegő térdekkel felálltam, közelebb botorkáltam, és megragadtam a vállait. Megráztam. Durván. Követeltem tőle a választ, amiről fogalma sincs.
- Válaszolj... - jött az újabb parancsom, de erőm csak eddig tartott. Újra könnypatakok indultak neki arcomon a talaj felé, szorításom gyengült és újra összeestem, ezúttal az NPC előtt. Nem is láttam már, csak tartottam a kezeim között és magamhoz öleltem, mint egy párnát.

by **Anatole Saito** Kedd Dec. 17 2013, 21:32

Leoltották a villanyt? O.o Bahh, nem, csak a kristály, amit széttapostam, valószínűleg csapda volt és egy füstkristályt aktiváltam. Látásom meg persze nincs, így csak krákogva hessegetem a füstfelhőt, ami körbevesz. Valaki még beszél a háttérben, de hiába a jó hallásom, már nem értem, hogy mit. A padlón találom magam, hideg és nyirkos. Az a fránya oroszlán biztos kihasználta, hogy itt vaksiskodok és jól feldöntött. Tuti, más magyarázat nem lehet. Rolling Eyes

Felülök, sőt gyorsan fel is pattannék, hogy várjam az újabb alkalmat, amint Mirika végez a mobbal. Egy újabb boss legyőzése bezsebelve a pöttömnek, büszke vagyok rá, olyan kis ügyes, mint mindig.

Szép összmunka volt a csapatban és újból nagy hasznát vettem a kis kristálygyűjteményemnek. Hiába, az ilyesmire muszáj költeni, már másodjára jelentettek nagy segítséget ez alatt a küldetés alatt a drágaságaim. No, de van itt egy kis bökkenő. Mire feltápászkodom, eloszlik minden füst, de még mindig hunyorogva próbálok nézelődni. Valami nem stimmel. Hol vannak a többiek? Miért nem hallom a csata zaját. Elmémben felvillan egy homályos emlékfoszlány akkorról, mielőtt elsötétült volna minden. Lehet beütöttem a fejem esés közben és ez megzavart eddig? Hmm... Tényleg, a kislány volt, akinek a szavait hallottam. Felém szaladt, nem tetszett neki, hogy össze akarom törni a kristályt. Úgy kell neki, gonosz kislány, akkor biztos ő döntött fel. Biztos az oroszlánt védte a kis sunyi. Tudtam, hogy nem szabad megbízni benne, horrorfilmek kislánya, brrr

A szemeim lassan megszokja a félhomályt, kétféle világító dolog is van, ami rákényszeríti őket. Egyrészt a barlang világítótestei, másrészt a pirosan villogó életsávom. Bakker, piros! Bakker, csökken! Bakker! Eszeveszett tempóban nyitom le a gyorsmenüm, de nincsenek sehol sem a betárazott cuccaim. Lehívom a főmenüm, de behalt a rendszer. Fene vigye el! - Miri! Potit dobj! Miri! - Nem érkezik válasz és ez felettébb aggasztó. De nini, egy gekkó! Komolyan? Az egyetlen társam ebben a szorult helyzetben egy zöld gekkó? wtf

Basszus, Anatole! Zöld! Nem, nem azért jó, mert a kedvenc színed, hanem mert zöööld! Gyógyít! El kell kapnom!
- Zöldikeee, picinyem, gyere ide a papához! - kezdek el gügyögni a hüllőhöz, aki értetlen fejjel pillog rám. Azt hiszem nem tudok prezentálni semmilyen kaját, amivel magamhoz csalhatom, így a meglévő skilljeimre kell építenem. Várjunk csak! Most ugrik be, mit mondott a kislány! Gyógyítsam magam és találjak vissza O.o Visszatalálni? Körbepillantok és csak értetlenül kamillázok. Hol a csudában vagyok? Shocked

Tuti megint valami alternatív dimenzióba kerültem, hmm, vagy lehet a kristály széttörésével én már vissza is kerültem a 8. szintre. De hogy adjam ezt a többiek tudtára, ha egyszer a rendszer bedöglött? Mindegy is, ezen ráérek gondolkozni, most el kell kapnom a gekkót >.< Gyorsaság és akrobatika kombóval igyekszem elcsípni, ha pedig sikerül, akkor undorodva és fintorogva ugyan, de magamra tenném, hogy meg tudjam gyógyítani magam. Ha pedig lilává változik, akkor megpróbálom megfélemlítéssel elüldözni. - Korok belőled fog vacsorát csinálni, ha nem iszkolsz el picinyem! Twisted Evil

- Ha ez nem jön be, akkor kénytelen leszek lecsapni szegénykét, pedig én minden esélyt megadnék neki a túlélésre, főleg, ha lenen olyan segítőkész, hogy megment a további hp vesztéstől. Mert ugye nem fog ezután csökkenni az életem? Ugye? O.o Ha minden rendben, talán ideje lenne feltérképezni a terepet... - Mirikaaa! Ez nem a legjobb alkalom a bújócskára!

by **Strea** Kedd Dec. 17 2013, 22:13

Szophie, Miri:

Vezér kérdéseire a lány csak csodálkozón a szája elé teszi az egyik kezét, majd felnevet.
- Buta farkas, a nyolcadik szint lejjebb van – tájékoztatja őt – Hmmm, igaz is, elvileg nekünk nem kéne itt lennünk. Buta rendszer, amit szintet nem értetek el, tömörítve kellett volna tárolnia – ingatja a fejét, s mivel Vezér nem engedi, úgy Hatit simogatja meg. A rajta mászkáló gekkót pedig próbálja megcsikizni, önfeledten nevetgél, ha sikerül neki, élvezi, játszik az állatkával. Mirika kérdésére viszont csak értetlenül bámul a lányra, majd ijedten hátrébb lép, ám miután ki tud szabadulni az ölelésből, a homlokát ráncolja, mint akinek fogalma sincsen róla, mit nem értenek a többiek.
- Az a harcos fiú? Hát magára vonta Korok figyelmét, nem? Buta volt, Korok még a kristályommal együtt is megölte volna, ha nem nyúlok bele az aktuális koordinátáiba – magyarázza, majd spontán lehuppan a földre, kezeit összefonja maga előtt, szája lefelé görbül – Korok biztosan mérges lesz rám, nagyon mérges – szipogja, majdnem a sírás határán – Nem fog játszani velem, buta fiú miatt – teszi hozzá, s amennyiben nem nyugtatjátok le valahogy, előtör belőle a sírás. Jópár perc kell, mire abbahagyja, ekkor néz végig rajtatok újra, mosolyog – Na és tetszett a kirakó? – kérdezi, majd körülnéz és felsóhajt - Nincs sok időnk, a szint újra tömörítve lesz az első hibaellenőrzés után… de addig még játszhatunk! – derül fel az arca – Akar valaki hintázni velem?

Anat:

A gekkót sikerül elkapnod, de sajnos a szavaidra nem menekül el, így muszáj leütnöd, miután lilává változott. Ha újfent megnyitod a menüd, láthatod, hogy lassan kezd helyreállni, csupán időleges bug volt az előbbi – vagy valaki direkt összekuszálta az adataid? Mindenesetre az életed sem csökken tovább, 14hp-nél végleg megáll, ha szeretnél, persze mostmár potizhatsz is, biztos ami biztos. A minimapodat lehívva az egy egyenes utat jelöl, ha elindulsz, pár leágazással találkozhatsz útközben, ami mind zsákutcába torkollik, így nem kell sokat gondolkoznod rajta, merre menj tovább. Egy öt-nyolc perces séta után kiérsz a járatból, annak a mezőnek a jobb szélén vagy, ahol a farkasok megtámadtak titeket. Útközben szerencsére egyetlen mobbal sem találkozol, így könnyedén rálelhetsz a résre a barlangrajzokkal, majd eljuthatsz Korok termébe is, a többiekhez.

by **Anatole Saito** Szer. Dec. 18 2013, 01:09

Gyorsaság és akrobatika kombó Cool

Egyszerűen verhetetlen vagyok! \o/ Mondjuk a veszélyhelyzet adrenalinja is pörget, ezen a küldetésen már sokadjára. A farkasok ellen is hamar kellett kapcsolni, a kirakód is elég kiélezett helyzet volt, a cicus se volt piskóta, de ennyire eddig még egyszer sem voltam ekkora veszélyben. Ugyan már, verhetetlen vagyok! \o/
- Zöldike-zöldike, nézzük meg, hogy működi-e... Wáhh, de hideg vagy te kis izé! Na, hess, menj szépen! A kutya fáját, hogy nem értesz a szép szóból. Korok meg fog zabálni, nyomi! Hajj... - Hát igen, nem ért a szép szóból, sem a fenyegetőzésből. A kis lila hippi itt nyomul és nem tágít. Kénytelen vagyok lecsapni, mielőtt még nekem esik és azt a kis életemet is bemérgezi. Nyugodj békében... nyomi Razz

Dolgom végeztével szépen leporolom a ruhámat és teszek azért a biztonság kedvéért még egy próbát a menümmel. Pörölykét a veszély elmúltával hátamra csatolom, úgy fürkészem a rendszert, ami kezd végre a helyére állni. Megnyugtató érzés, hogy a felhalmozott cuccaim egytől-egyig visszakerültek a helyükre, ugyanakkor nem akarom pazarolni feleslegesen a potijaimat. Biztonság kedvéért egy kis potit meg egy gyógyító kristályt is szorongatok a kezemben, mikor útnak indulok megkeresni a többieket. Elég bután nézhetek ki, ahogy minden egyes útelágazódásnál félszegen belesek, kezemben szorongatva a motyóimat. Szerencsére csak egy nagy csomó zsákutca, bár a harmadik után már elég idegesítő a többi. Fancsali képpel lépdelek tovább az egyenes úton, de nem merem megkockáztatni, hogy egy oldaljáratot is kihagyjak, zsákutca ide vagy oda. Na meg ki tudja milyen rejtett dínótojást lel az ember ilyen helyeken Rolling Eyes

Aztán végre kiérek a szabadba, arra a bizonyos tisztásra, ahol a farkasokat előztem Cool

Innen már csak vissza kell botorkálnom a barlang. Újra arra nyirkos, undi helyre

Követve a helyrejött minimapomat végre meghallom a többiek hangját. Elteszem szépen a potit meg a kristályt, arcomra pedig a jól ismert vigyor szökik. Úgy hallom a csatának vége, győztünk \o/ Ideje végre hazamenni \o/ Megállapodok az ajtóban, csípőre tett kézzel toporogva. Micsoda lusta bagázs, mindenki a földön ücsörög. Megköszörülöm a torkomat, hogy végre észrevegyenek a kis naplopók. -Merre csellengtetek gyerekek? Húzzunk ebből a bűzös barlangból! - Arcomról továbbra sem lehet letörölni a gondtalan mosolyt, elvégre újra együtt a nagy csapat és még az ügyetlenkedésem sem kavart galibát Rolling Eyes

[Küldetés] A Letűnt Korok Jelene - Page 6 Jz6n

by **Szophie** Szer. Dec. 18 2013, 19:34

Mirika... De ki akadt szegényem. Itt ő az, akinek a legjobban fáj. Itt ő szenved a legjobban. Segítenem kell neki. Nem sokat ér vele, de őt is meg kell ölelnem. De... Majd csak akkor, ha lenyugszik a dührohama. Mert most a közelébe sem fogok menni, ha nem gond.^^ Szegény kislány. Vezér és Miri letámadta. Nem lennék a helyében. Jahh.. és Falat is. A gekkó élvezi a csikizést, érintést, és fejecskéjét boldogan a lányhoz simítja, majd elkezd mászkálni rajta, megpróbál a pólójába bújni. Vicces helyzet.. lett volna. Nevettem is... volna, ha nem épp a gyász foglal el. Nem valami erős, de akkor is fájdalom. És a lélek sebe fáj a legjobban a világon. Ebben a játékban a fizikait el tudták tüntetni, de ezt nem.. Az csak a mennyországban lehetséges. És a harcos már ezt tapasztalja... *sírdogál*

- Szóval ez.. tényleg a huszonkettedik szint? - emelte meg szemöldökét a farkas. Készülni lehetett a kitörésre, mely a buta kifejezéseket követi. Ám ez elmaradt. Sokkal jobban foglalkoztatta a farkast a tény, hogy milyen magas szinten is vannak. - És itt is hősiesen helyt tudtunk... tudtam állni. - húzta ki magát. Aztán még egy mondat ragadta meg a figyelmét. - Ölte volna? - kerekedett el szeme. - Szóval..
Erre már én is felkaptam a fejem. Nem? - Miri..\o/ - futottam vidáman a lányhoz a pillanatnyi örömtől, és megkönnyebbülten magamhoz öleltem. Aztán eszembe jutott valami.. De akkor hol van? Mi történt? És amúgy is.. Ez egy gonosz kislány! Mi van, ha hazudik? De legalább Mirika megkapta az ölelésem. Végre. Lassan megváltozik talán a hozz állásom velük kapcsolatban. Egyébként.. sikerült hinnem a gyereknek. Furcsa, de úgy éreztem, nem hazudik.
- Szóval már csak meg kell keresni a harcos fiút. - vakargattam meg a fejem. És végszóra. Hang csendült mögülem, az övé. Mirikát előre engedtem a köszöntésben, mert mégis csak így volt jó, de azért ha kiörülte magát, én is oda furakodtam a harcos fiúhoz, és fogadalmamhoz híven jó szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám. - néztem aztán rá hálás mosollyal.
- De persze. Játszhatunk! Játsszunk! - na jó.. talán a játékok említése volt az, ami feloldotta a kételyeimet a lánnyal kapcsolatban. Mert.. mégis csak játszik. És aki ilyet tesz, nem lehet rossz. És tényleg hihettem neki. És most, hogy itt volt Anat épen, és egészségben, már játszhattam vele. Már csak egy valami zavart..
- De az az én gekkóm! - mentem oda szikrázó szemekkel, és próbáltam kiszedni a pólójából az állatot. - Falat! - hívtam. - Az én pólómba is bújhatsz, ott is jó meleg van. - próbáltam hívogatni, magamhoz csábítgatni. És sikerült. Igen, a meleg ruhám hatott rá. Végül rám mászott, ám én jobbat találtam ki, mint a pólóm. - Nézd csak! - hívtam elő egy sálat az invertorymból, és bebugyoláltam vele. Nem örült neki._. De semmi baj, majd mindjárt felmelegszik az is.^^
- Gyerünk játszani! - indultam meg aztán, kézen fogva a kislányt.

by **Mirika** Szer. Dec. 18 2013, 21:21

Önkívüli állapotba kerültem, nem láttam, nem hallottam, csak néztem ki a fejemből a fátyolos tekintetemen keresztül. Szemeimen is élettelen üresség lett úrrá, miközben olykor-olykor megrázott a sírógörcs. Anat maradt az egyetlen, akiben igazán megbíztam, akire azt mertem volna mondani, hogy támaszomkétn számíthattam rá. Azonban... már ő sem volt többé. Nem akartam tovább ebben a világban maradni, ki akartam lépni és levenni a fejemről azt a nyomorult sisakot még akkor is, ha belehalok. Most senki se tudott volna megállítani benne, de igazság szerint még annyi erő sem volt a kezeimben, hogy felemeljem, és előhívjam a menümet, hogy megnézzem, van-e logout gombom. Nem tudtam értelmezni az NPC szavait sem, csak a száját láttam mozogni. Szophie viszont valaminek nagyon megörült, amitől az én ábrázatom talán még keserűbbé vált, hiszen gőzöm se volt, mi az oka a hirtelen felvidulásának, ellenben kedvem lett volna nekiesni, amiért ilyen tiszteletlen. Csakhogy nem volt hozzá erőm, ahogy semmihez sem volt. Egyszerűen csak ültem a hideg földön, összegörnyedve, lankadtan, és hüppögtem. Éreztem az ölelést ugyan, de nem különösebben tett jót. Reflexből öleltem vissza a lányt, fejemet pedig végül a vállába fúrtam, hogy az erősödő sírást elnyomjam.
Aztán egy csapásra egy ismerős hang csendült a fülemben, olyan tisztán, mint még soha. Csak azt hallottam, semmi mást. Nii-chan hangja volt, egyből felismertem persze. Odafordultam lassan, és a terem bejáratánál ott állt. Tágra nyíltak a szemeim, meg is dörzsöltem őket, hogy jól látok-e, de nem tűnt el, nem halluztam. Bár... lehet, hogy megzakkantam végül is. Azonban abból csak nem lehet baj, ha odmegyek és megnézem magamnak, legfeljebb átesem a semmin és jól beütöm a fejem. Ugyan, kit érdekelt volna? Zombi módjára álltam fel és tántorogtam oda a fiúhoz. Kinyúltam a kezemmel és megragadtam az ingujját, némán tapogatva az anyagot. Olyan volt, mintha igazi lenne, és nem is ment át rajta a kezem, meg ilyesmi. Szóval... akkor ez... ő?
- Baka... - motyogtam magam elé, de gyorsan erőre kaptam - Baka BAKA BAKA BAKA! - hangoskodtam, és közben püföltem a mellkasát. Újra eleredtek a könnyeim, és olyan lednülettel öleltem magamhoz, hogy valószínűleg még ő is megtántorodott tőle. Most már boldog voltam és megkönnyebbült, hogy nem esett semmi baja és egészban van, és viszontláthatom, és hogy mégsem vesztettem el őt. Nem jött ki hang a torkomon még jó pár pillanatig, de végül csak sikerült megerőltetnem magam.
- Azt hittem meghaltál! Soha többé ne csinálj ilyet! - sóztam rá még egyet a mellkasára és fejemet közben nekidöntöttem az említett testrésznek. Nem voltam hajlandó elengedni őt, még akkor is fogtam, amikor Szophie is odafurakodott. Satuba fogtam Nii-chan egyik karját és kapaszkodtam beléje, mintha az életem múlna rajta. És valahol tulajdonképpen így is volt, nélküle én is meghalnék. Lelkileg biztosan.
- Akar a franc játszani, én csak haza akarok menni... - jegyeztem meg csöndesen. Épp elég volt ennyi mára nekem, még bőven sok is volt. Soha többé nem akarok még egy ilyen napot átélni.

by **Strea** Szer. Dec. 18 2013, 22:55

A kislány egy ideig félrebillentett fejjel nézi a nagy összeborulást, Szophie beleegyezésére pedig elmosolyodik, és játékosan bólint, ám ahogy elindulna felétek, hirtelen megtorpan, tekintetét fölfelé emeli, az egyik szikladarabra, amin négyzetrácsos minta jelenik meg, majd –mielőtt leesne – eltűnik.
- Mindjárt törlődik a hely – néz rátok az njk – Majd később játszunk, oké? – kérdezi még, majd szó nélkül előresiet, jelezve, hogy kövessétek. Mire kiértek a mezőre, a barlang nagy része romokban hever, a kislány zihálva egyengeti a szoknyáját, majd egy meghajlást követően elkezd beszélni:
- Mégegyszer köszönöm, hogy felbukkantatok, és segítettetek. Bizonyára nem értitek, mi történik, én is csak annyit tudok, amennyi sikerült kinyernem a környezet adataiból. Mint tudjátok, a rendszer az njk-k megjelenését és respawn-ját az elért szintekhez köti, túl sok energiát és memóriát venne igénybe, ha a még meg nem nyitott szinteken is működnének az njk-k. Egy bug következtében azonban megjelent pár, ez pedig adatzavarhoz vezetett, így az aktuálisan elérhető legnagyobb szintekről lehetővé vált ennek az erdőnek és barlangnak a megközelítése – magyarázza, majd, amennyiben érdekel titeket a monológ, és nem akarnátok elmenni, folytatja (ha el akarnátok menni se lenne hová, az idevezető utat ugyanis nem találjátok).
- Én is egy ilyen njk vagyok, az állat, akivel az előbb találkoztatok, pedig egy későbbi alapküldetéshez tartozott, melyben mint beidomított pet kellett volna megküzdeniük vele a játékosoknak. Azt ezt ellenőrző njk-t azonban nem tette be a rendszer, így az oroszlán elvadult, programja a gátló rendszerek hiányában pedig más mobok mozgásmintázatát is megváltoztatta, alacsonyabb szinteken is. Mivel Korokot legyőztétek, a rendszer már nem fogja respawnolni a huszonkettedik szintig, és a mobokkal is hasonló a helyzet: amelyeket elpusztítják a játékosok, már helyesen fognak megjelenni újból. Csak – és itt felnevet – ahhoz előbb el kell bánni velük is. A fogócska jó játék, én is mennék veletek, de nem lehet… remélem még találkozunk, addigra kitalálok nektek új kirakókat – kacsint s integet még, ahogyan alakja homályosodni kezd, majd végleg szétpixeleződik.

Eltelik egy perc. Majd mégegy. A sziklafalból már szinte semmi sincs, a fák és a hatalmas páfrányok nagy része is semmivé válik, s lassan a lábatok alól is eltűnik a talaj. A növények hiányában viszont Nyomkövetéssel jól, szabad szemmel halványan látható lábnyomok jelzik az utat, amerről a farkasok, és ti is jöttetek. Ha siettek, még pont vissza tudtok jutni a nyolcadik szint erdejébe, ahol minden békés és csendes. Csupán néhány – úgy harminc – vaddisznó néz veletek farkasszemet, a csorda, amivel bizonyosan találkoztatok volna a zsákutcában, ha anno nem tértek le az útról a teleportkapuhoz vezető fűbe. Ők pedig már nem jelentenek veszélyt rátok nézve, ugye? Mindet el tudjátok pixelezni, életpont-veszteség nélkül. S ha végeztetek, már mehettek (vagy teleportálhattok) is haza – ha nincs kedvetek a nap további részében fogócskázni a még nem respawnolt állatokkal.

Zárókör következik, köszi az aktív részvételt, egyik legélvezetesebb mesélésem volt! ^^

by **Anatole Saito** Szer. Dec. 18 2013, 23:42

- Mi ez a nagy sírás-rívás? - pillogok értetlenül, miközben arcomra fagy a mosoly. Hisz nem mentem messzire, nem történt semmi baj, sőt még fel is gyógyítottam magam. Büszkének kellene Mirinek lennie rám, nem pedig itt ütlegelnie meg lehülyéznie. Nők, ki érti őket? Rolling Eyes

- No, pöttöm, elég legyen. Nincs semmi baj! Nem tudom mégis miből gondoltad, hogy meghaltam. Az a komisz lányka elteleportált egy zsákutcába és időbe tellett, mire visszaérek. - magyarázom a rajtam csüngő Mirikának teljes meggyőződéssel, miközben Szophie is odarobog hozzánk. Na akkor vágok csak igazán meglepődött képet, amikor az idomárlány is elkezd ölelgetni. Nem vagyok ám ellenére, ha szép lányok kényeztetnek, annak pedig pláne örülök, hogy végre Szophie is mer közeledni hozzám. Odahívom Askrt is, hogy egy nagy csapatöleléssel ünnepelhessük meg a győzelmünket. Amikor a lányka megköszöni, hogy vigyáztam rá, hát mit ne mondjak, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. ^^
- Szo, a játékot hagyhatnánk talán otthonra, kicsit komfortosabb környezetre, nem gondolod? - A lány keze után kapnék, mikor önfeledten bele akar egyezni, hogy a komisz kislánnyal elkezdjenek játszani. De ha a szavaim nem lennének elegek, akkor bizony a repedező mennyezetnek kellően meggyőzőnek kell lennie. - Fiúk-lányok, futás kifelé! - hiszen más kiút nincs, csak az, ahol mi is bejöttünk. A kislány vezet bennünket és ha eddig nem bántotta a lányokat, akkor talán csak nem fog kelepcébe csalni bennünket.
Kiérve a tisztásra ismételten leporolom a ruhámat. A csudába is, hát hányszor koszolódok be ma? Egy jó nagy fürdő, az hiányzik nekem. - Srácok, húzzunk haza, de izibe! Nekem bőven elég volt ennyi a farmolásból mára >.> Gyertek hozzánk mind onsen partyzni \o/ No, de előtte azt hiszem magyarázattal szolgál kis hölgy! - Összefonom karjaimat mellkasom előtt és választ követelve kezdek el topogni az NJK előtt. A kislány közlékenynek bizonyul és el is magyarázza töviről-hegyére a velünk történtek mögöttes tartamát. Összességében értegetek dolgokat, az emlékképek, pláne a benne szereplő kékszemű végre a helyére kerülnek, ugyanakkor olyan kockanyelvet használ a kislány, hogy a fülem kettéáll. Hiába a másfél éves SAO-s pályafutásom, még mindig vannak alapvető hiányosságaim, amiket kintről hoztam magammal. Igazság szerint nekem már fullra lényegtelen, hogy mi miért történt, a lényeg, hogy véget vetettünk neki. Most már végre haza akarok menni! >.< Szerencsére nem kell sokáig nyűglődnünk, csakhamar visszakerülünk a kezdeti útra. S hogy mi vár ott ránk? Egy újabb nagy halom mob facepalm

- Enyém a bal szél, Mirié a jobb, középen pedig harapja ketté őket a két farkas! - Adom ki a gyors taktikai tervet egy hatalmas, csüggedt és elcsigázott sóhaj kíséretében, de tulajdonképpen egymagam legyűrök ennyi cocát. - Fáradt vagyok, éhes vagyok, koszos vagyok... haza akajok menni >.< - Kezdek el toporzékolni, majd tenyeremre nyomok egy puszit és odafújom Mirinek. - Ma malacsült lesz a medencés bulinkon! - Széles vigyorral odakacsintok és vakmerően, mint mindig, egy [s]artikulálatlan kurjantás[/s] csatakiáltás kíséretében elkezdek golfozni Pörölykével és a mobokkal. Rolling Eyes

Köszönöm a mesélést, élvezetes küldi volt, főleg a vége a kirakóval meg a kipurcanásommal Very Happy

by **Mirika** Csüt. Dec. 19 2013, 17:26

Nem kívánom Anatnak, hogy átélje azt, amit én az imént, még mindig remegtem egy kicsit, és a gombócot is éreztem a torkomban. Épp ezért inkább szó nélkül hagytam az értetlenkedését, nem volt fontos tudnia. Meg amúgy is látta, mennyire ki voltam akadva, teljesen kikészültem. Biztos borzalmasan néztem ki, nem is akartam magam tükörben látni inkább. Fejemet azonban hamar az NPC felé kaptam, aki Nii-chan szerint elküldte valahová őt. Most, hogy mondja, tényleg említett valamit a kislány, és akkor azt hiszem már értettem Szophie reakcióját is. Elszégyelltem magam, hogy rosszat gondoltam a lányról, miközben ő csak megértette azt, amit én nem fogtam fel. Elcsendesedve lehajtottam a fejem, és kapaszkodtam tovább a fiúba, mert hát eszem ágában se volt elengedni még akkor sem, amikor a barlang elkezdett szétesni, és úgy darabonként törlődött. Botladozva ugyan, de Anat kezét fogva futottam utána, követtük az NPC-t, ameddig az ismerős járatokon végigszaladva ki nem jutottunk, vissza arra a tisztásra.
- Onsen-party...? - kérdeztem vissza kókadtan, mintha rosszul hallottam volna, pedig csak úgy éreztem, hogy... hát nem is tudom, a bulizás valahogy furának hatott nekem az elmúlt órák történései után. Pedig önmagában nézve jól hangzott a dolog, és miközben a kislány darálta a sok idétlenséget, lassan-lassan befurakodtak az olyan gondolatok is a fejembe, hogy akkor legfeljebb fürdőruhában fogom magam megmutatni Anat és Askr előtt, ami egyszerre villanyozott fel és hozott zavarba, enyhe pírt kreálva az arcomra. Arra ocsúdok fel, hogy az NPC is eltűnik, meg a rét is kezd szétesni. Azt meg nem lenne jó itt megvárni Rolling Eyes

- Arra menjünk, úgy visszajutunk ahhoz a teleportkapuhoz - mutattam a fás rengeteg egy pontja felé. A földön láttam még a saját nyomainkat is, ezen a napon kivételesen nagyon jól jött a nyomkövetésem. Mondjuk most már furdalt a kíváncsiság, hogy mi lett volna, ha arra megyünk, amerre én szerettem volna, de már nem akartam kipórbálni, csak visszajutni a biztonságos zónába és sütizni vagy fürdeni, vagy akármit amitől megnyugodhatok és elfelejthetem ezt a szörnyű napot. Csakhát a rendszer nem így szerette volna, mihelyst visszaugrottunk a 8. szintre, összefutottunk azzal a csordával, ami elől még az a csávesz menekült. Felsóhajtottam és előhalásztam a késeimet.
- Heh, előbb jussunk vissza egészben, mielőtt a bulidat tervezgeted, Nii-chan :3 - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, majd pozícióba kaptam a tőröket és a malacok számára követhetetlen sebességgel csaptam szét köztük, pixelesőt teremtve az ösvényre táncommal.
- Piros, rózsaszín vagy fehér bikiniben szeretnél látni? Vagy törülközőben? Esetleg... anélkül? - vigyorodtam el odakiáltva a srácnak, mintegy ellentmondva az iménti szavaimnak, de ezeket a vaddisznókat elintézni már-már nyaralás volt és ha nem is teljesen, de felszabadultabbá váltam. Talán estére rendbe is jövök.

Én is köszönöm a küldit, nem bántam meg, hogy el akartam jönni a kalandodra :3

by **Szophie** Csüt. Dec. 19 2013, 20:26

Játék.\o/
- Komfortosabb környezet? - vált mosolyom kérdővé. - Mégis kinek kell a játékhoz ennél jobb? Nincs is ezzel a hellyel semmi ba... - és a mondat közben majdnem a fejemre esett egy kő. Nem épp szép halál.. - Ohmm.. azt hiszem, igazatok van. A játék maradjon késöbbre. - bólogattam egyetértően, miközben elindultam a többiekkel kifelé a barlangból. Persze azért csalódott is voltam. Egy jó kis barlangi bújócska, meg hintázás igazán kedvemre lett volna. Egy kissé elszomorít, hogy elmaradt. Pedig.. muu.. én annyira, de tényleg annyira benne lettem volna. Nem mondom, hogy akartam, mert amíg a kislány nem említette, eszembe sem jutott.
- Egyébként tégrd hogy hívnak? - tettem fel a kérdést, ám ezt márenki sem hallotta, mindenki a menekülésel volt elfoglalva, még az NPC is.. Mondjuk meg is volt rá az ok. Mire kiértünk, alig maradt valami a barlangból, és szép lassan minden eltűnedezett körülöttünk. Ez egy újabb fajta pánikot okozott számomra.
- Onsen? - fordultamérdőn Anathoz. Ezt a kifejezést nem tudtam dekódolni. Hiába, még hiányos a japánom. - Az mit jelent? - közben a kislány is beszélni kezdett. Bólogattam, nagyjából felfogtam,vmit is mond. Elég nagy katyvasz lehetett a rendszerben, én mondom.
- Még szerencse, hogy túl tudtuk élni. Mi lett volna, ha mondjuk a huszonkettedik bosshoz teleportálódunk úgy véletlen? - törölgettem meg a homlokomat, ahogy a szerencsénket mérlegeltem, és azt, hogy menyire kevés eséjünk is volt.
- Szóval a huszonkettedik szinten csak olyan szerencsétlen, bugyuta küldetések lesznek, amiket már jóval alacsonyabb szinten is meg lehet oldani. Cöhh.. - morgot elégedetlenül a farkasom. Hogy ennek semmi se jó.. Rolling Eyes

Nem mintha sokat tudott volna tenni Korok ellen.. Közben a pici lány homályosodni kezdett. Gyorsan megöleltem még, és a fülébbe súgtam.
- Fogok veled játszani majd. Csak várjál meg. - egy utolsó kacsintás, majd a búcsú. Mirika nyomkövetésével egyszerűen kijutottunk oda, ahonnan jöttünk, viszont ekkor nagy trauma ért hirtelen. Falat? Falat! Ő huszonkettes szintű, és én.. én..
- Falat! - kiáltottam kétségbeesetten a kapu helyének. Ekkor viszont a gekkó a vállamra mászott, ot volt, és az enyém volt.
- Van egy huszonkettes szintű gyíkom a nyolcas szinten.o - kpedtem el. Nos igen, különleges gyík.

Köhömmköhömm.. letűnt korok 2? Csak mert nekem is nagyon tetszett.^^

by **Strea** Csüt. Dec. 19 2013, 21:57

Gratulálok a sikeres küldihez! \o/

Tapasztalatpontok: 24 sima, 1 harci kör, max aktivitási/nehézségi bónusz, szintbónusz, +5 exp a farkasos rejtvény miatt, viszont ritka mob felfedezéséért 10 exp levonás
Arany: alap plusz a sima és a ritka mobért járó aranybónusz

Föntiek értelmében a jutalmak:

Askr (átadva Ravennek): 50 exp, 80 arany
Szophie, Mirika, Anat: 168 exp, 250 arany
Illetve a képessége miatt Anat kap ezeken felül 220 aranyat.

Céhjutalmak:

Artes Liberales:
250 arany megy a céhbankba (céhbazáros dobás miatt)
Anat 12 exp, Esutel 12 exp, Meredith 12 exp, Ayato 13 exp, Alex 11 exp, Jun 0 exp, Saya 12 exp, Gilbert(Raven) 12 exp

Angelic Voice:
125 arany a céhbankba
Mirika 14 exp, Kota 14 exp, Ayani 14 exp, Judy 14 exp, Rin 14 exp, Aidor 14 exp, Momo 0 exp

Justice League:
165 arany a céhbankba
(Askr exp-es bazáros dobása miatt 134 exp oszlik el) Hinari 23 exp, RenAi 12 exp, Szophie 24 exp, Rita 11 exp, Yurihime 24 exp, Yuichi 24 exp, Ozirisz 16 exp, Shizuka 0 exp

Jártasság jutalmak:

Anat keresésére kap: Gyenge Tisztító Kristály

Askr nem kap jártasságos jutalmat, Anatnak T2es ércek és receptek, Mirinek T2es ércek és T3as receptek, Szophienak pedig T2es ércek és T1es receptek járnak, mindenki Páncélkészítő.

Mirikának a képessége miatt 3 recept és 10 érc jár.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Dec. 21 2013, 21:15

Szophie: Páncélkészítés: Szakadt Köpeny Recept, Természetgyűrű Recept
Érclátás (T2): 100 -> 120, 6 Fémkő, 3 Vastag Bőr, 5 Drágakő, 2 Tömény Rubin, 4 Acél

Mirika: Páncélkészítés (T3): Topáz Sisak Recept, Holdpáncél Mellvért, Csodás Aranygyűrű Recept
Érclátás (T2): 143 -> 163, 2 Fémkő, 1 Vastag Bőr, 2 Drágakő, 3 Tömény Rubin, 2 Acél

Anatole Saito: Páncélkészítés (T2): Vörös Bőrköpeny Recept, Birkózó Páncél Recept
Érclátás (T2): 128 -> 148, 9 Fémkő, 3 Vastag Bőr, 2 Drágakő, 5 Tömény Rubin, 1 Acél

by Ajánlott tartalom