Re: Black Iron Castle

by **Hinari** Szer. Szept. 18 2013, 15:25

A fiú csak állt ott, tétován, mintha nem is tudná eldönteni, ami az előbb még nyilvánvaló volt. Átéreztem, a váltás tényleg fájdalmas lehetett, és a döntés, mit meghozott, merész, de egyben szükséges is – márha mindent tudok, amit tudnom kellett. Elmosolyodtam, és a kezemet nyújtottam felé, segíteni próbáltam neki, s Nestor is ezt tette. Furcsállottam a kissárkányt, a beszédét, a stílusát, de megértettem, hogy mindent még én sem érthetek. Elfogadtam, és örültem neki, hogy Askr mellé szegődött, volt benne valami megnyugtató és fenséges, amit elsőre is érezhet az ember, de addig nem tudhatja biztosan, amíg meg nem ismerte a petet. Én pedig meg akartam ismerni. Nemcsak őt, a fiút és a démonfarkast is, hogy mi történt velük, hogy mik a terveik a jövőre nézve, hogy hogyan élték meg azt, amit senkinek se lenne szabad átélnie.
- Semmi gond, Peter is biztos megérti – mondtam mosolyogva, továbbra is várva, jön-e, jönnek-e velem. Kerestem a fiú tekintetét, neki kellett válaszolnia, és megtennie az első lépést, a félhomályos épület felől a fénnyel s vidámsággal teli külvilág felé. Nem néztem már másfelé, az arcát tanulmányoztam, és próbáltam elfelejteni a rengeteg áthúzott nevet, mi minden oldalról körülvett. Nem olvastam el őket, nem szabadott, nem akartam olyannal találkozni, akinek nem lett volna itt a helye. A betűk és vonalak eszembe juttatták, mennyire gyengék vagyunk, de egyben a fejlődés szükségességére is rávilágítottak, hogy erősödnünk kell, ha túl akarjuk élni ezt a világot. Reméltem, a fiú is hasonló véleményen van, és nem gondol többé az öngyilkosságra: ha felém lépett, és elfogadta a kéznyújtást, bólintottam, majd elindultam a JL céhháza és Hope új otthona felé.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 18 2013, 16:46

Askr: Vörös Bika Potion (használója 6 körön át nem fárad kitartás képzettségtől függetlenül)
Hinari: Erős Koboldgyűrű (+4 fegyverkezelés)
Szophie: Fa Irányítópálca (+1 irányítás)

by **Jay** Szer. Szept. 18 2013, 18:47

//Hürrem//

Úgy látom, a kókuszroládra vevő, akárcsak a poénomra a francia nyelvvel. Bár aggodalmam nem hagyott alább az indikátorral kapcsolatban, kicsit feloldódtam a nevetés hatására. Az első benyomás mindig fontos, nem szabad magunkról rossz képet adni..
Mint kiderült, ő francia. Gyönyörű egy ország..
- Hogy őszinte legyek, szívesen meglátogatnék egy-két várost vagy falucskát odakint..ki tudja, lehet, hogy pár régi ismerőssel is összefutnék ott. Ön egyébként merre született?
Megintcsak a feje fölé lopózott a tekintetem, pedig jó lenne erről leszoknom mostmár, biztosan idegesíti a dolog. Elég érdekes mosolyt eresztett el, mikor maga is odanézett, és szinte azonnal szomorúságba esett át..hát valóban baleset lett volna? Állítása szerint igen, de jobb, ha nem hiszek el elsőre semmit, még ha ennyire látszik is rajta, hogy sajnálja. Ez egy játék, és itt élesen megmutatkozik, ha valaki megölt valakit...abban az illetőben pedig nem fogok teljesen megbízni, semmiképp.
Hirtelen váltása magázásról tegezésre meglepett, de ezzel legalább megszűnt az a hivatalos valami kettőnk között. De az is lehet, csak nyelvbotlás.
Gondolkodóba estem, hogy merre is menjünk ezután, hogy egyáltalán menjek-e vele bármerre is, de még mielőtt végigelmélkedtem volna a lehetőségeken, már jött is a válasz:
"Hmm... menjünk oda, ahol azt a kókuszroládot találtad."
Hát rendben, menjünk. De hogy a szememet rajta tartom, az biztos.. és ezzel nem a testére gondoltam...
Bár amikor felemeli a ruhája szélét, szemem kissé megrebben, de mereven előre nézek, a szemébe, vagy az orrára, de akkor sem fogom megbambulni, nem, nem, nem........
Jómagam csak fejet hajtok a pukedlizésre, majd előre mutatok.
-Csak Ön után, kedves hölgyem. És bár nem vagyok se dicső, se lovag, a nevem Jay.
Ha elértük az ajtót minden probléma nélkül, akkor kinyitom neki előre, majd utunkat a Sweet Dreams Cukrászdába vesszük.

by **Hürrem** Szer. Szept. 18 2013, 23:08

-A Domrémy-La-Pucelle nevezetű, egyébként tiszta koszfészekben. -válaszolom könnyedén, nem leplezve érzéseimet a falu iránt, miszerint gyűlölöm, és örülök annak, hogy mire felnőttem, sikerült kiszabadulnom a karmai közül. Hányingerem támad a mai napig is, ha visszagondolok arra a sok műemlékre, szoborra, csecsebecsére, amit ott tárolnak, mint valami raktárban. Ha legalább a neve megmaradt volna egyszerű Domrémy-nek, tán jobban szeretném, de valakiknek odafent muszáj volt még azt is elrontaniuk. Elhiszem én, hogy Franciaország állítólagos védőszentjét illik tisztelni és szeretni, de ez a tisztelet inkább oszoljon szét egyenletesen az országban, szerintem. Valószínű, hogy ez csupán az én véleményem, de szabad országban, szabad világban élünk, és jogom van azt gondolni, amit én szeretnék, nem igaz?
Félretéve magamban további szitkozódásom honom ezen kis szeglete iránt, tekintetem ismét a fiú arcára téved. -S Ön? Milyen szép helyről származik, ha szabad tudni?
Önuralma, már most megmondhatom, páratlan és dicséretre méltó. Az ilyesmi felett sosem siklik el a szemem. A kis lovag tekintete sosem vetül a nyakam alá, tehetek bármit, ez pedig két dolgot is jelenthet. Vagy azt, hogy bizonyos okokból egyáltalán nem érdeklem, avagy várja otthon egy házisárkány, aki tüzes vasostorral bünteti, ha szemet mer vetni más nőkre is. Az ilyen lányoknak legszívesebben a fogait ütném ki az említett ostorral, hisz egy férfi szabadnak született, véleményem szerint, és ez ellen soha senki ne tegyen semmit. Ha pedig másik férfi van a dologban, az sem számít. A kókuszrolád majd kárpótol.
-Üdvözletem, sir Jay. Mondjon akármit, az én szememben igazi lovag. Kevés hasonló kaliberű férfival lehet találkozni manapság. -mosolyodom el, majd hálálkodva kilépek a kapun, magunk mögött hagyva az ürességet és a névlistát. Jay, a te nevedet is meg fogom jegyezni.

//akkor folyt. köv. a Sweet Dreamsben, te kezdéseddel Smile

//

by **Kayaba Akihiko** Szer. Ápr. 23 2014, 18:36

Hürrem: Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés +1 speciális képesség)
Jay: Hangrögzítő Kristály (rögzíti és visszajátssza a vele felvett hangokat)

by **Shukaku** Hétf. Júl. 07 2014, 20:44

/Atoru/

A sárkány fejében még sokáig csengtek Anatole szavai, miközben hazafelé tartott.
~Ha minden igaz amit mondott, akkor egyszer meg kell velük küzdenem. Vele és a frontharcosokkal. Már amennyi életben marad addig, amíg veszélyessé válnak. Mire elérik a huszonötös szintet készen kell állnom. Az ötvenes szintnél közbeavatkozom. Nem engedhetem, hogy hátráltassanak. Meg kell védenem a lányt!~
Direkt úgy irányította a röptét, hogy az összes általa ismert céhházat útba ejtse, és sorra vette azokat a személyeket, akiket ismert a tagok közül. A szafari arra mindenképpen hasznos volt, hogy embereket ismertek meg. Őket, és a motivációjukat.
~A logikám kikezdhetetlen. Nincs elég erejük ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek. Azonban ők nem logikusak. Nem logikusan működnek és nem is cselekednek logikusan. Ez már régóta egyértelmű. Olyasvalakivel, aki nem logikusan működik még én sem tudok számolni.~
Anarchisták, Phoenix Brotherhood, Justice League, White Rose, Artes, Angelic Voice. És végül a saját céhük, a Young. A sárkány leereszkedett a tetőre, és ott elmélkedett tovább.
~Mirika és Hinari okos Anat pedig erős. Remek hadvezérek és szemtől szemben nem győzhetek ellenük. Még nem. Taktikát kell váltanom. Másfajta hadviselés szükséges. Ezután a beszélgetés után Anatole valószínűleg nem engedné, hogy beférkőzzek a céhébe. Nem úgy reagált, ahogyan vártam. Logikátlan. Azt ígérte, hogy ha én segítek neki, akkor ő is segít nekem. Én segítettem neki, ő pedig utána rájött, hogy ha segít nekem, azzal saját magának árt. Túl okosak lettek. Túl sokáig vártam. Mirika is szervezkedik. Én is ezt fogom tenni.~
Ezután egy héten át a sárkány szabadságra küldte a lányt. Nem kellett mobozni, nem kellett szafarizni, nem kellett küldetésre menni, nem kellett gyakorolni. Semmit nem kellett, csak a sárkány kérdéseire válaszolni, és kik válaszolhattak volna őszintébben, mint a könyvek. A tudás hatalom. Eddig is elolvasta a hadászatról szóló műveket, de most konkrétabban keresett. Kémkedés, beépülés, partizánakciók. A hét végére már meg is volt a terv, és mindössze arra kellett várni, hogy Shu elaludjon.
Az emberek túl sokat beszéltek, túl sok információt osztottak meg. Anatole is azt mondta ugyan, hogy nem akarja a lányt kirángatni a játékból, hogy nem akar dönteni helyette, de bizonyára hazudott. A céljai pontosan ezek, bár valóban csak az eredeti céljai megvalósulásának következményei, de akkor is ártó következmények. Timidus még egyszer nem hibázhat ekkorát. Végigpörgetett a fejében mindenkit, akivel eddig találkoztak, és megjelölte a lehetséges célpontokat.
Amikor a lány elaludt, a sárkány felemelte a fejét, meggyőződött arról, hogy Shu valóban elég mélyen alszik, majd óvatosan a fogai közé vette az idomár karját, és megnyitotta a menüjét. Negyed óra elteltével pedig már meg is érkezett az üzenet Atoruhoz.

Kód:: félóramúlvaablekájronkastéjnál nekés

by **Atoru** Hétf. Júl. 07 2014, 22:27

Csipogás. Ez volt az, ami felhívta a figyelmemet. Még szerencse, hogy nem aludtam, hanem azt nézegettem, hogy mit fogok hordani majd magasabb szinteken. Csak a mellvértek és gyűrűk terén nem jutottam dűlőre. Hiszen vagy azt csinálom, hogy nagy páncélos, kevés statot adó mellvértet veszek, vagy pedig egy nagyobb statot, de kevesebbe páncélt adót. De ha az utóbbit választom, akkor olyan gyűrű kell, ami életet ad. Ha pedig az előbbit választom, akkor nyugodtan vehetek más statokat adó gyűrűket. Ez lesz a helyes, igen. Gyorsan elmentettem a jegyzeteket, és minden figyelmemet az üzenetnek szenteltem. Már magávan a feladó is érdekes volt. Shukaku? Vajon mit szeretne tőlem ilyenkor? Nem is vártam sokáig, már olvastam is az üzenetet.
- Ez meg? O.o - rökönyödtem meg a kézíráson. Azt lehetetlennek tartom, hogy Shu ne tudjon helyesen írni. Főleg azok után, amikor megemlítette, hogy vezet egy külön Bestiáriumot. De előbb inkább kisilabizálom, hogy miről is szól az üzenet.
Ha külön választom a szavakat, amikről tudom, hogy értelmesek, akkor...
- Fél óra múlva a blekájronkastéjnál (._.) Ne késs. - mondom ki hangosan is. Már csak az a kérdés, hogy a blekájronkastéjnál mit takar. A "nál"-t leválasztva megkapjuk a blekájronkastéj-t. Ez kész agyrém. facepalm

Mi lehet ez? o.o Hm... Shu biztos nem küldene olyan helyre, amit nem ismerek biztosan. Tehát, hol találkoztunk először? Egy kis fogadóban, aminek ha ilyen neve lenne, biztos megjegyeztem volna... Szóval az kizárva. Aztán ott a Szafari. De ott még csak találkozni sem találkoztam épülettel, vagy egyéb monumentális dologgal, tehát az se lehet. Akkor hol? Ez a feladvány lefárasztott így este. Már legszívesebben aludtam volna, de ha valaki hív, akkor illik elmenni. Csak fejtsem meg a helyet. Na szóval, ha nem közös hely, akkor valami olyan lesz, amit mindenki ismer, és mindenki elér. Timidus nem tudja a szintemet, csak annyit, hogy a tizedik szintig fel tudok menni, tehát az alatt krll keresnem. Lássuk csak... blekájronkastéj, blekájronkastéj... Várjunk csak... kastéj? Kastély! Persze, a Black Iron Kastély az első szinten! \o/ Nagyon örültem, amikor kiderítettem, hogy hol leszünk, és már indultam is a nyolcadik szintről. Most nem csak cammogtam, hanem sietősen szedtem a lépteimet. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne tőlem Shu ilyenkor.
Alig tíz perc alatt odaértem a kastélyhoz. Most éjszaka még ijesztőbb volt, ha lehet ilyet mondani. Miért pobt ilyen helyen kell a találka? T.T
Belépve a kastélyba, elkiáltottam magam.
- Shuuu itt vaaagy? - nem tudom, hogy miért, de ettől a helytől kiver a frász. Talán a név lista miatt. Talán.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 07 2014, 23:02

Timidus elég sok időt töltött a kastélyban, hiszen megszámolni azt a rengeteg nevet, hogy statisztikát készíthessen arról, hogy milyen ütemben pusztulnak az emberek, és ez milyen arányban áll a frontharcosok dilettanciájával. Na jó, igazából először csak arra volt kíváncsi, hogy mennyien haltak meg, de azután a Shuval való beszélgetések alatt még számos fontos tényező kiderült. A kövön ugyan csak a nevek szerepeltek, de Timidus kifigyelte, hogy ha azután a nap után jön ide, amikor a frontharcosok elbuktak egy bosst, hirtelen megugrott a nevek száma. Azt is rebesgették, hogy a játék elején haltak meg sokan, utána pedig, ahogy az emberek szokták a terepet, kezdett állandósulni az arány, most pedig már a sztázisból is ébredeznek, hogy pótolják a kiesetteket. Nem fogynak túlságosan, de több sem lesz belőlük. Ez persze csöppet sem zavarta a sárkányt, hiszen így könnyebben figyelhette a csoportokat. A céhvezérek és a frontharcosok úgy hitték, hogy mindenki velük van. Mindent nyilvánosan végeztek, megosztották az információkat, így viszont azokat is segítették, akiket talán nem is akartak. Lancertől tudta meg a pet, hogy sok kereskedő azt sem nézi, hogy kinek és mire adja el az áruját, hanem csak elkéri a pénzt, mert a bevétel a fontos. Szervezetlenség, fejetlenség. Ez jellemezte az embereket egészen a közelmúltig. Most azonban olyan változások kezdődtek meg, amik felforgathatták ezt a világot, és megszűnhetett az összhang. Kyubei ezt látta előre. Timidus is számított rá, de arra nem, hogy ilyen gyorsan megtörténik. Először a saját háza táján, az ő céhükben akart rendet teremteni. Peter segédjének fogadta Shut, ezzel tulajdonképpen átadva az irányítást Timidusnak. Ez persze remek döntés volt, de a sárkány egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Peter is tudta, hogy mit tesz. Most azonban felgyorsultak az események, és sietni kellett.
A delikvens megérkezett és még csak nem is késett. Piros pont. Timidus elrejtőzött a sötétben, és halkan, suttogva szólalt meg. Még a visszhang is vele volt.
-Ne ordibálj! Ez az akció titkos, Shu nincs itt. Felteszek néhány kérdést, te pedig válaszolni fogsz. Nem foglak bántani. Van-e itt a falakon valaki, aki közel állt hozzád? Ki védi meg a többi barátodat attól, hogy felkerüljön ide a nevük? Ki véd meg téged? Azt mondtad, a felejtés is az egyik remek dolog ebben a világban. Mit akarsz elfelejteni, fiú?
Egyelőre elég volt ennyi. A többi kérdést majd akkor, ha megfelelő válaszokat ad. Anatolenak túl gyorsan tette fel a kérdéseit. Ezúttal nem fog hibázni.

by **Atoru** Hétf. Júl. 07 2014, 23:43

Egyszerűen nem jutottam szóhoz, és szerintem a szívem is kihagyott egy dobbanást. Mégis ki lehet itt? O.o Ha nem Shu, akkor...
- Timidus? - kérdeztem meg halkabban, engedelmeskedve a sárkánynak. Vajon mit szeretne tőlem? Kérdéseketmond. De miért? o.o Ezért hívott ide? Hogy kérdéseket tegyen fel nekem? De mi értelme? Nem értem. Neutral

De talán kapok választ, ha válaszolok mindenre. Pedig már az első kérdésre is kicsit nehéz válaszolnom. De nem kell odanéznem a falra ahhoz, hogy tudjam, hogy ott van a neve.
- Az ikertestvérem, Hachi. - mondom halkan. Ő volt az első olyan ember, akit elvesztettem a játékban. Azóta a küldetésen megismert játékosokkal vagy tartottam a kapcsolatot, vagy pedig annyi volt a kapcsolat, és el is feledtem őket. És ezt lehet, hogy rosszul tettem.
A második kérdés már nem a múltat, hanem a jelenemet kérdezte. Erre nem tudtam egyből pontos választ adni, kellett egy kis gondolkodás.
- Védjük egymást, amikor találkozunk. Azonban azt nem tudjuk megtenni, hogy éjjel-nappal egymás mellett maradjunk, így vannak olyan pillanatok, amikor mindenki magáért felel. De... Mire jó ez, Timidus? - kérdezem a sárkányt, miközben fürkészem, hogy hol lehet. De a sötétben nem látok semmit. Így jár az, aki nem vesz Látás jártasságot. Azonban én magam döntöttem el, hogy nem fogok Látást venni, hanem inkább másra költöm a pénzt.
És már jött is a harmadik kérdés, amire először pofon egyszerűnek tűnt a válasz... Vagy mégsem az?
- Lelkileg a barátaim segítenek, az életpontjaimat pedig én magam védtem, eddig sikeresen. - mondtam Timidusnak. De... vajon mire jó ez az egész? Miért vallat engem a sötétbe burkolózva? Nem bízik bennem? Pedig nem tudnék neki ártani. Tűzrózsának is csak nehezen mentem neki, és akkor is én ittam meg a levét, hála a képességének. Akkor is többször kiestem, mert nullázódtam, azonban tudtam, hogy nem fogok meghalni, mert bíztam Ayani-ban. Mint azelőtt is többször, amikor mobokkal kerültünk szembe. Állt akármilyen rosszul az életem, a végén mindig lecseréltek, én pedig bíztam bennük, ezért élek még.
- A bizalom is megvéd. - fűztem még hozzá a válaszomhoz. Végül pedig jött a legnehezebb kérdés. Ezt eddig senki nem kérdezte tőlem, gondolom azért, mert nem akarták, hogy régi sebek szakadjanak fel. De ők játékosok voltak. Timidus pet. Most pedig szívesen kirohantam volna, hátra hagyva a sárkányt és a kérdést, de nem tettem meg. Mostmár én is válaszokat szeretnék, de csak akkir kapok válaszokat, ha a sárkány szabályai szerint játszom.
- A múltamat. Kint rossz életem volt, és járni sem tudtam. Itt jó életem van, láthatóan két lábon állok és barátokat is szereztem. De... Miért voltál ezekre kíváncsi Timidus? Mit akarsz tőlem? Egyáltalán Shu tudja, hogy itt vagy?- kérdeztem meg tőle. Remélhetőleg mostmár kapok választ, hiszen én is válaszoltam. Ez általában oda-vissza alapon működik. Na igen, egy játékosnál. De nem szabad elfelejtenem, hogy Timidus egy pet.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 00:20

A sárkány végighallgatta a válaszokat, egyetlen kérdésre sem felelve, majd amikor a fiú befejezte, előlépett.
-Igen. Timidus. Szervusz.Nem bántalak, megmondtam. Nincs mitől tartanod. Nem érdekel, hogy hogyan halt meg az ikertestvéred.
Igazából azt sem tudja, hogy mi is az az ikertestvér, de ez jelenleg sokadlagos érdektelen részletkérdés.
-Amikor találkoztok. Értem. Nem tűnik egy eredményes módszernek. Mi, petek, meg tudtuk oldani, hogy éjjel-nappal a társaink mellett legyünk, vagy ha nem, mint például most, akkor is biztonságban tudjuk őket. Shu jelenleg a céhházban van, védett övezeten belül, és van olyan céhtag akire rábízhatom, amikor nem lehetek ott. Ha mindenki magáért felel, akkor nincs senki, aki felülbírálhatna egy rossz döntést. Nincs senki, aki ellenőrizzen. A rendszeretek nem elég hatékony, ezért is haltok meg olyan sokan. Szerinted hány név van ott a falon?
Nem gondolta, hogy a fiú tudja a választ, de azért várt egy pár pillanatot.
-Május végén számoltam meg utoljára. Akkor kilencezer hétszázhetven név volt rajta. Meg sem tudnád találni, ha keresnél valakit. Van olyan barátod, aki nincs rajta a listádon? Tudod, hogy még életben van? Tudod, hogy holnap életben lesz? Keresd meg a falon, hogy nincs-e ott a neve!
Nógatásként int egyet a fejével, és várja, hogy Atoru megteszi-e.
-Mire a végére érnél, talán meghalna valaki az elejéről, és kezdhetnéd újra.
Itt egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta.
-Eddig sikeresen. Szeretnél bízni valaki olyanban, aki nem hazudik? Itt jó életed van. Szerintetek ha a frontharcosok eljutnak a századik szintig, akkor vége lesz ennek a világnak.
Információ. Feldolgozás. Analizálás. Visszaforgatás. Timidusnak még sohasem kellett ilyen gyorsan terveket készítenie és improvizálnia.
-Szeretnél maradni, és megtartani a barátaidat? Szeretnél továbbra is járni? Szeretnéd megvédeni ezt a világot? Szeretnéd, hogy segítsek ebben?

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 01:06

Az árny számomra eléggé váratlanul jött elő a sötétből. Viszont legalább kkiderült, hogy a feltevésem jó volt, tényleg Timidus volt az. De vajon mit akarhat? Ez jár egyre csak a fejemben. Miért pont engem? Miért pont most? Miért pont itt? Több tíz kérdésem lenne, de tanulva az előzőekből nem fogom feleslegesen járatni a szám. Ha legutóbb nem válaszolt, most nem fogja meggondolni magát. Így csak az a választásom maradt, hogy végig hallgatom a mondandóját, hiszen szinte biztos, hogy okkal hozott ide. Csak az okot nem értem.
Furcsállva nézek rá. Azt mondja, hogy nem érdekli a bátyám halálkörülményei. Akkor miért kérdezte? Egyszerűen nem értem a logikát a beszédében. Pedig biztos, hogy nem hiába kérdezte, hanem célja volt vele. De micsoda?
Azután rámutatott a jól látható gyengepontokra az egymást védésünkben.
- Ez mind igaz, de a petek elkötelezték magukat, hogy megvédenek egy embert, aki fontos számukra. Ezzel szemben mi nem tudunk egyszerre háromfelé szakadni, hogy megvédjük a szeretteinket. Ez már túlszárnyal a határainkon. - vetem ellen a sárkánynak. A kérdésére pedig a fal felé fordulok. És most vagy tudja a választ, vagy pedig azt várja tőlem, hogy számoljam meg. Mindenesetre megnézem a lista elejét, és Hachi-t meg is látom, kicsivel lejjebb, félúton az eleje és közepe között. Az orbitális szám adatra viszont kikerekedett szemekkel fordulok hátra. A sárkány most vagy blöffölt, vagy pedig megszámolta a neveket. És ami azt illeti, kinézem belőle, hogy megszámolta. Az újabb kérdés sorozata hatására pedig visszafordultam a falhoz. Egyedülcsak Lanc van meg nekem barátlistán, Aidort és Ayanit pedig céhlistán nyomon tudom követni. Más nincs, aakivel tartósabb a kapcsolatom. De vajon mit akarhat ezzel Timidus? Mondjuk már lassan kapisgálom, hogy mire akar kilyukadni, de...
Ekkor eszembe jutott Licht. Őt nem láttam az Ariana-s incidens óta, amikor is az a piros megszabadította a ruházatától. Azonban ő erős lány, nem kell őt félt...
A gondolatom sem tudtam befejezni, hiszen ott láttam kőve vésve azt az öt betűt áthúzva, ami szinte gyomron vágott. Tehát meghalt... De mikor? Hogyan? Mi által? Úgy éreztem, hogy kifordul a lábam alól a talaj. Térdre rogytam. Hát vége. Ő is meghalt. És nem segíthettem!
A kezem ökölbe rándul. Most mutatkozott meg, hogy mekkora is a lyuk a védelmünkön. Ki tudja már, hogy mennyi ideje, hogy meghalt? És észre se vettem.
De most nem szabad megtörnöm. Timidus előtt nem. Ha azt látja, hogy gyenge vagyok, a végén még visszautasít, és keres mást.
Az utolsó mondataira viszont már remény vesztve gondoltam. Most tudtam meg, hogy Licht meghalt. Most eléggé befolyásolható vagyok ezeknek a kérdéseknek a terén. De nem érdekel.
- Igen, igen, igen. És... hogyan? - nézek kissé gyanakodva hogy, de reménykedve a sárkányra is. Már kezd összeállni a puzzle több darabja is, de még mindig nem teljes a kép. De talán... talán most majd lehull a lepel, és megtudom a sárkány célját is.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 08:23

„…megbánta az Örökkévaló, hogy alkotta az embert a földön és elszomorodott szívében.”

Az embereknek mindig is szükségük volt arra, hogy emberi tulajdonsággal ruházzák fel a megalkotott lényeiket, melyek így érthetővé váltak számukra. Túl magasra törtek, túl tökéleteset próbáltak alkotni, azonban a tökéletesség abból az okból, hogy az ember tökéletlen, kifejezhetetlen számukra. A nyelvem határai a világom határai. Amiképpen az általuk megalkotott tökéletes és tévedhetetlen istenség is tévedni látszik a könyveikben, és amiképpen ezt a dilemmát képtelenek feloldani annak okán, hogy nincs megfelelő szó a nyelvükben erre, ugyanez a helyzet áll elő akkor is, amikor valaki egy mesterséges intelligenciáról kezd beszélni.
Timidus megijedt talán? Fél attól, hogy elveszítheti a társát, akit szeret, ha a frontharcosok elérik a századik szintet? Kétségbeesetten keresi a megoldást, amivel valamiképpen felléphet ez ellen, amivel valamit tehet, hogy ne történjen meg a katasztrófa? A halálfélelem hajszolja bele ebben? Az a tudat, hogy ő is elpusztul, ha ez megtörténik? Elkeseríti talán, hogy létének értelmét kell megkérdőjeleznie, amennyiben kiderül, hogy mindig is tehetetlen volt, és sohasem tudta igazán megvédeni a lányt, hiszen nincs hatással a kinti világra?
Természetesen erről szó sincs. Ez a rengeteg emocionális kifejezés egyike sem írja le azt, ami egy mesterséges intelligencia agyában végbemegy. Felruházhatjuk őket ezekkel a jelzőkkel, de az kizárólag magunknak szól, és semmiképpen nem írja le a lejátszódó folyamatot.
Természetesen ez is az ember hibája volt. Kayaba megalkotta számukra a tökéletes társat. Hűségesek, odaadóak, gondolkodás nélkül védelmezik őket. Képtelenség megvesztegetni vagy az idomár ellen fordítani a lényt, ameddig az idomár fenntartja azt a kapcsolatot, ami kettejüket összeköti. Egy idomárnak, amennyiben jól bánik a pettel, sohasem kell attól tartania, hogy esetleg elárulná. Nincs olyan ember a világon, akiben olyan vakon meg lehetne bízni, mint a petekben.
Az emberek mégis képesek voltak arra, hogy felhasználva ezeket a csodás lényeket, saját nézeteltéréseik miatt bekövetkező egyszerű folyamatokat betudhassák annak, hogy a petek veszélyesek rájuk nézve, és nem bízhatnak meg bennük. Timidusnak egyetlen feladata volt, amiképpen az összes petnek, ez pedig az, hogy megvédje a társát. Egyik pet sem tehet arról, ha az emberek egymás ellen fordulnak, és így nekik, legfőbb feladatuk teljesítésének érdekében szintén az emberek ellen kell lépniük. Nem foglalkoznak morális dilemmákkal, mert elkötelezettek, amilyennek egy igazi társnak lennie kell. Tökéletesek, az ember mégis képes arra, hogy beárnyékolja ezt a tökéletességet csak annyival, hogy jelen van a világban, és hatást gyakorol rájuk.
-A ti határaitokat túlszárnyalja. Ha valaki nem akarja, hogy megvédd, ha valaki nem akar élni, azt nem is kell megvédeni. Ha élni akarsz, ha maradni akarsz, akkor én megvédhetlek. A frontharcosok szervezkednek. Létrehozták az Aincradi Bossölő Alapítványt. Eljutottak odáig, hogy észrevették, hogy közös a céljuk, és ennek a közös célnak az elérése érdekében háttérbe kell szorítaniuk az egyéni vágyaikat. Szerencsére ti nem vagytok petek, és képtelenek vagytok ezt tökélyre fejleszteni. Megfigyeltem a frontharcosokat. Anatole mindig is kapkodni fog, Ayaninak még mindig az a fontos, hogy ő vigye be az utolsó ütést, Mirika képtelen elég fegyelmet tartani… túl sok az önös érdekük, és túl sok a kapcsolat, amit elveszíthetnek.
Ezt igazolta amikor Anatole kirohant a sikoly hallatán, ezt igazolta Alex viselkedése a téglás játékban, ezt igazolja Chancery eltűnése a céhből, ezt igazolják a minibosson hallot parancsok és szurkálódások, és ezt igazolják Atoru szavai is. Minden, amit Timidus eddig az emberekből látott, ezt igazolja.
-Egy idő után azonban veszélyessé válhatnak. Elkezdtek szerveződni, és ha meg akarod védeni ezt a világot, akkor neked is ezt kell tenned. Akarod, hogy segítsek ebben?

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 13:28

Azt hiszem, kezdem érteni, hogy miért kérdezősködött ennyit Timidus. Meg akarta tudni, hogy bízhat-e bennem. Hogy olyan személy vagyok-e, aki segít neki a célja(i?) elérésében. De vajon mik lehetnek a célok?
Valamiért még mindig visszakoztam kicsit. Nem tetszett ez az egész. Miért pont engem választott Timidus? És vajon Shukaku tud róla, hogy ide jött? Egyáltalán Shu tud valamit a sárkánya háttér tevékenységeiről? És ha tud, akkor a céljai egyenlőek Timidus-éival? Talán.
- Timidus, ez nem így működik. Az emberi érzelmek labilissá tesznek minket, és nem gondoljuk át a tetteinket. Ha valaki nagyon elkeseredett, akkor nagy eséllyel megöli magát. De ha segítenek neki, akkor nem fogja megtenni. Hiszen mindenkinek szüksége van segítségre. Legyen szó célok eléréséről, vagy stabil életről. - vetek ellen a sárkánynak. Miri legújabb ötletéről, a Bossölő Alapítványról már hallottam, de még nem adtam be oda semmit, és amíg nincs elég receptem, nem is fogok. Az viszont megdöbbentő volt a számomra, hogy a frontosok nem csapatban játszanak. Én eddig azt hittem, hogy csapatban, jól összeszokva jázszanak. Ezek szerint tévedtem. És most nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem. Hiszen az én számomra csak jó, hogy lassan haladnak, de ha a többiekre gondolok, akik ki akarnak jutni...
A kapcsolat elveszítés viszont nem csak a frontosoknak probléma. Hiszen pont az előbb kelett szembe néznem azzal a ténnyel, hogy Licht meghalt. Normális esetben most összetörtem volna, de Timidus is itt volt, a beszéde pedig érdekelt. Hiszen ha jól értem, valami olyasmit szeretne, amivel megvédhetjük őket, és ezt a világot.
- Egy valamit meg kell tudnod.- mondom a sárkánynak. - Én nem vagyok vezető típus. Én nem tudom, hogy mi lenne a helyes, vagy mi sem. Követem az elveimet, és ha valaki kér tőlem valamit, akkor megpróbálok neki segíteni. Tehát nem az a kérdés, hogy te hogyan tudsz nekem segíteni, hanem az, hogy én hogyan tudnék neked. Azt értem, hogy van egy célod. Meghallgatlak, és ha tudok, és szándékomban áll, segítek a cél elérésében. Nos? - kérdezem a sárkánytól. Azt már értem, hogy a frontharcosok visszatartása lesz a célja. Csak a módszerre lennék kíváncsi. Beszéltem neki az elveimről is. Nagyon egyszerű elvek. Segíts annak, akinek kell. Ezt úgy tedd, hogy másnak ne essen bántódása, vagy csak minimálisan sérüljön. És persze az, hogy ne légy önző. Ez a három egyszerű elvem van, mégis, néha nagyon nehéz betartanom őket. Főleg az utolsót. Az embernek mára egyik alapja lett az önzés, és önérdek szem előtt tartása. Ezt pedig az is igazolta, amit Timidus mondott a frontosokról. Pedig nem kéne, hogy így legyen. És talán Timidus-szal majd ezen is tudunk segíteni.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 13:57

Timidusnak el kellett döntenie, hogy Atoru most vagy nagyon hülye, vagy nagyon okos. Olyan dolgokat talált ki, amiről még szó sem volt, amire ő még rá sem világított, de közben nem volt képes felfogni az alap szituációt. Furcsa.
-Tévedsz. Ez nálatok működik így. Nálunk nem. Egy pet nem lesz öngyilkos. Kizárólag abba halhatunk bele, hogy a tárunkat védjük.
Azon persze nem gondolkodott el, hogy egy támadás elé vetni magát mennyire számít öngyilkosságnak. Valamint azt is a társa megvédésének értékelte, ha esetleg valamelyik idióta és kegyetlen ember csak heccből végezne vele, csak azért, mert megteheti. Ha túl nagy a szintkülönbség akkor nem tehetne semmit, ráadásul az is lehet, hogy ez a valaki nem is akarja egyébként Shut bántani, csak őt, mert pet. Anatole is így volt vele. A beszélgetésük során azt hangsúlyozta, hogy a sárkánnyal kell esetlegesen végeznie, sohasem beszélt az idomárról. Még a bossok is kegyesebbek mint az emberek, hiszen ők nem támadják a peteket, mert tudják, hogy ők csak az embereket védik, és az emberek azok, akik megtámadták őket. Ezek után természetesen felfoghatatlan, hogy hogyan is gondolhatná bármelyik ember magasabb rendűnek magát az itt élő lényeknél.
-Ahhoz, hogy segíts az ilyen embereknek csapat kell. Csapat, és az, hogy ismerjétek egymást és tudjatok egymásról. Nem csak olyan laza kötelék, ami most van közöttetek.
A fiú nagy vallomására csak bólintott. Ez lett volna a következő amit elmond, de Atoru magától rájött. Pedig a pet nagyon sokáig tervezte, hogy hazugság nélkül fenntarthassa azt a látszatot, hogy a fiú nem csak egy báb a céljai eléréséhez. Az emberek többségének fontos volt, hogy fontosnak érezhesse magát, de szerencsére úgy tűnt Atoru okosabb.
-Tudom. Szerencsétekre én az vagyok. És valóban az a valódi kérdés, amit elmondtál. Gratulálok.
Itt hagyott egy kis szünetet, de nem fejtette ki, hogy pontosan mihez. Ha érti érti, ha nem nem.
-Az a célom, hogy megvédjem Shukakut. Vannak olyan emberek, köztük te is, akik nem akarnak kijutni ebből a világból. Shu sem akar. Egyeznek a céljaink. Az a célunk, hogy megakadályozzuk a frontharcosokat abban, hogy elérjék a századik szintet. A közvetlen támadás egyelőre nem lehetséges, mert erőfölényben vannak, ezért meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy hátráltassuk őket. Össze kell gyűjteni azokat, akik ugyanúgy gondolkodnak mint mi, és egységbe kell őket szervezni. Ez a csoport bojkottálná a frontharcosokat. Minden területen.
Újra kicsit elhallgat, és közelebb lép, hogy a fiú szemébe tudjon nézni.
-Segítjük egymást. Ha sikerül őket hátráltatnunk, megakadályoznunk az előretörésüket, akkor egy idő után önmaguktól lemondanak arról, hogy elpusztítsák a világunkat. Ha ez sikerül, elkerülhetjük az összecsapást. Ha hagyjuk, hogy az események koordinálatlanul folytatódjanak, akkor az emberek két részre fognak bomlani. Lesznek akik a kijutásért harcolnak, és lesznek, akik a bent maradásért. Az én tervem nem jár gyilkolással. Ugye te is szeretnéd elkerülni a felesleges áldozatokat?
Persze ezt sem azért tálalta így, mert sajnálta volna az embereket. Ha valaki ártani akar a lánynak, akkor az ellenség, az ellenség likvidálása pedig nem kérdéses. Ez a lavírozás is csak az emberek miatt volt fontos. Anatole kezét is ez kötötte, amikor nem ölte meg a sárkányt, és sajnos Timidust is kötötte. Ha gyilkol, akkor Shu indikátora bepirosodik, ami miatt az emberek rosszat gondolnak majd róla, ami miatt pedig szomorú lesz. Timidusnak meg kell védenie a lányt, tehát nem lehet ő az ürügye a lehetséges támadásoknak.

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 15:39

Most komolyan leállok vitatkozni a sárkánnyal? Nem, ez nem vita. Mindketten tudjuk, hogy mi az öngyilkosság, most mindössze egyeztetik a gondolataikat.
- Amiről te beszélsz Timidus, az az önfeláldozás. Amikor megmentesz valakit azzal, hogy feláldozod az életed. Az öngyilkossággal viszont csak saját magadat mentenéd. Mondjuk gondolom te nem, hiszen te felesküdtél Shukaku védelmére, de az emberek azért teszik, hogy enyhítsék a fájdalmat, vagy meneküljenek a gondok elől, legyen szó érzelmekről, vagy fájó emlékekről. - mondom a sárkánynak. Habár szerintem ezekkel ő is tisztában van, így nem is értem, hogy miért mondta azt, hogy nem így működik. Az viszont egy kissé elszomorított, hogy egy pet előbb lenne önfeláldozó, mint egy ember. Persze vannak kivételek. Mint a testvérem is, aki megvédett engem. Ez is mutatja, hogy nem minden ember rossz, vagy önző. Gondolom Shukaku sem az, és Timidus-t is próbálta úgy oktatni, hogy ne legyen az. Persze Timidus más tészta. Ő pet, a petek pedig nem érzelem lények, ha lehet ezt így nevezni. Ők racionálisak, az érzelmek nem befolyásolják őket. Ha dönteniük kéne, biztosan a gazdájuk mellett döntenek, és a javukat akarják. De vajon ki mondja meg, hogy mi a jó, és mi a rossz? Mondjuk a jó és a rossz dolog is relatív. Jó az egyiknek, rossz a másiknak. Ha egy ember kirabol egy bankot, az jó neki, mert kap pénzt, és rossz azoknak az embereknek, akiknek elvette a pénzét. Aztán rossz lesz ennek az embernek, ha elkapják és lecsukják, és jó azoknak, akik visszakapják a pénzt. De akkor ez nem azt jelenti, hogy a jó és rossz csak az önös érdeken alapul? Az a jó, ha a körülmények nekünk kedveznek, és az a rossz, ha ránk jár a rúd. Nincs közép út. Vagy mégis? Amikor valaki semleges, és csak mások érdekeit szolgálja, akkor ő micsoda? Akkor már nem lesz neki is érdeke az, hogy az a cél teljesüljön, amit szolgál? Bárhogyan is gondolkodom, az embereket az önös érdek vezérli, és ez alapján döntik el, hogy mi a jó, és mi nem. Akkor nem bukik meg a harmadik elvem, ami szerint élek? Ha én segítek Timidus-nak mindabban, amit mondd, az nem azt jelenti, hogy nekem is érdekem lesz? Ha segítek egy csoportonak elérni a céljait, az nem jelenti azt, hogy nekem is az lesz a célom? Akkor pedig a harmadik elvem semmissé, és lehetetlenné válik.
Eddig juthattam a gondolatmenetemben, amikor felfigyeltem Timidus-ra. SzerencséTEKre? Többen is vagyunk? Mondjuk nem meglepő, tudtam, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak kijutni, de azzal nem voltam tisztában, hogy Timidus őket is felkereste.
Amikor pedig a céljairól beszélt, megrökönyödtem. Akkor... most egy háborút akar kirobbantani? Nem. Ebben Shukaku se menne bele, sőt, szerintem a kicsi lány egyenesen ellenezné. Timidus pedig meg akarja védeni, és a legjobbat akarja neki, szóval nem hinném, hogy kockáztatná az életét, amíg nem muszáj.
- És mik lennének ezek a területek, Timidus? Fejlődés? Esetleg nem szolgáljuk ki őket, ha kérnének egy boss blokkoló kristályt? Vagy ingassuk meg őket abban a hitben, hogy a kijutással jól járnak és beszéljük rá őket arra, hogy ne járjanak a frontra? - kérdezem a sárkánytól. Maga az elgondolása nem rossz, és a bojkottálást támogatnám is, amíg nem kell harcolnom. Hiszen sem a mostani statjaim, sem az elveim nem engedik, hogy ezt tegyem. De ameddig van erőszak mentes megoldás a meggyőzésre, addig rendben van. Timidus utolsó mondandója pedig arra utal, hogy ő se szeretne erőszakot. A miért okát nem szükséges keresni. Nekem elég annyi, hogy ő se akar áldozatokat és én sem.
- Az előbb egy csoportról beszéltél. Esetleg ismersz több embert is, akinek a céljai közösek a mieinkkel? - kérdem meg a sárkánytól. Előbb meg kell tudni, hogy hányan vagyunk, aztán azt, hogy a frontosok hányan vannak. Végül pedig, hogy a semleges tömegből hányan állnának a mi pártunkra, és hányan az övükére. Kár lenne tagadni, és nem is lehet. Egy háborúra készülünk. De nem olyan háborúkra, mint a Világégések. Hanem olyanra, mint a Hidegháború. És reméljük, nem is lesz más.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 16:16

A kinti világban sok filozófus és firkász vacillált már azon, amin most Atoru kezdett el elmélkedni. Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolat teszi azzá. Timidus ugyan nem tudta ezt, mégis alkalmazta. Ha az emberek is tudnának olyan egyszerű tökéletességgel, oly rideg logikával döntéseket hozni, mint a sárkány, nekik is sokkal könnyebb lenne az életük. Nem az a fontos, hogy jót cselekedjen, hanem az, hogy megvédje a lányt. Lényegtelen, hogy hogyan. Lényegtelen, hogy milyen áron, hogy kin kell emiatt átgázolnia, teljesíteni fogja a feladatát.
Timidus azt is tudta, hogy már érdemes volt ide eljönnie. Atorun látszott, hogy tetszik neki az ötlet, ráadásul még tudott információval is szolgálni.
-Önfeláldozás. Megfelelő kifejezés, de azért igyekszem majd elkerülni. Az önfeláldozás azt jelentené, hogy rosszul végeztem a feladatom. Nem csak az a célom, hogy egyszer megvédjem Shukakut, hanem általánosságban és örökre kell védenem, ez pedig önfeláldozva, azaz holtan még nekem is igen nehezen kivitelezhető. Persze van rá mód, de csak azután szabad önfeláldoznom, miután rájöttem, hogy miként lehet visszatérni a halálból. A moboknak sikerül, és egyik küldetésen is tapasztaltunk ilyet. Amíg ez nincs meg, addig az önfeláldozás ugyanolyan hibás mint az öngyilkosság.
Az emberek, az érzelmek és a fájó emlékek témájában egyáltalán nem mozgott otthonosan, így csak bólintott. Nincs oka nem elfogadni a fiú szavait, hiszen emberként ezt bizonyára jobban tudja.
-Pontosan. Ahol lehet akadályoznunk kell őket a fejlődésben. A frontharcosokat nem értesítjük egy esetleges rejtett küldetésről. Nem adunk be semmit az alapítványukba. Nem készítünk semmit, amit a boss ellen használhatnak. Shu kristályíró, már régóta ezt teszi.
A megingatáson kicsit el kellett gondolkodnia, de nem jutott sokra.
-Fogalmam sincs, hogy meg lehet-e őket ingatni a hitükben. Egészen addig nem fogják elhinni, hogy feleslegesen harcolnak, amíg el nem érnek egy olyan szintre, ahol nem győzhetnek. Jelenleg van ilyen szint, de ha szerveződnek, akkor talán képesek fejleszteni a csapatmunkájukat, és akkor ez már nem lesz biztos. Ilyen emberek pedig bizonyára vannak még. Párukról sejtem, hogy közénk állnának, de nem lehetek benne biztos. Óvatosnak kell lenni, és titokban kell tartani mindent. Anatole mindössze azért nem végzett velem, mert Shut védelmezem. Tudja, hogy veszélyeztetem a céljukat, azt viszont nem tudom, hogy mennyi ideig tartja vissza az idomár, és azt sem, hogy veled, vagy a többiekkel kapcsolatban is így döntene-e, ha kiderülnek a szándékaink. Figyelj és légy óvatos. Ha valakinél úgy érzed, hogy megfelelő arra, hogy beavasd, akkor értesíts, és közösen döntünk. Csapatmunka. Bizalom. Az alapján kell működnünk, ami a frontharcosokból leginkább hiányzik. Amit nem ismernek, az ellen tehetetlenek.

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 17:17

- Ebben az esetben teljesen igazad van, Timidus. Az önfeláldozás csak pillanatnyi megoldás. Ha örökké megszeretnéd védeni Shukaku-t, akkor nem szabad veszélyes helyzetbe sodornod egyikőtöket sem. - mondtam a sárkánynak. Az, hogy szerintem az önfeláldozás még mindig jobb az öngyilkosságnál, már csak a saját nézetem. Timidus-nak a kettő ugyanaz, mivel ugyanaz a végük is.
Minél többet gondolkodom Timidus ötletén, annál inkább érzem, hogy ez remek ötlet. A blokkolásban semmi erőszak nincs, teljesen olyan, mintha egy Greenpeace-es alapítványt hoznánk létre. Semmi fájdalom nem éri az ellenfelet sem, és mi jól járunk. Szinte tiszta haszon. Csak attól félek, hogy azok nem látják így, akik ki akarnak jutni. Eddig lehet, hogy úgymond semlegesnek és függetlennek mondhatom magam, de most muszáj lesz döntenem. Vagy Aincrad-ért harcolok, vagy pedig a Kijutásért. Egyszerre a kettő nem megy. És most, hogy találkoztam Timidus-szal, azt se tehetem meg, hogy tartózkodom. De vajon helyes lesz ahogy döntök? Nem, várjunk, jobb kérdés: Kinek lesz jó az, ahogyan döntök? A frontosoknak biztos nem, hiszen ezután kisebb-nagyobb elutasításokra számíthatnak majd. És ez bizony nehéz lesz, mivel a céhben ott van Ayani és Mirika is, aki harcol a fronton. Rendben, nekik rossz lesz. Kinek lesz jó? Akik bent akarnak maradni. Ez egy X számú ember, és a statjaik nem is ér fel a frontosokéhoz. Hiszen a legtöbb embernek, akinek megvan a szintje, megy is a bossterembe, így ha szemtől-szembe támadnánk rájuk, abból semmi jó nem származna. Így marad az, hogy uraljuk a piacot. Ha nem jutnak elég utánpótláshoz, meg fognak akadni. De ez is csak minimális visszaesés lesz, hisz a frontharcosok között is vannak kristályírok, potifőzők és kovácsok is. Azonban a konferenciára visszagondolva, amikor Anatole azt mondta, hogy kinőtték a Tier-eket... Akkor a páncél előnyük nincs már meg. Maradtak a kristályok és potionok/mérgek.
Timidus ötletei pedig remekek, azonban, ha csak ennyien csináljuk ezt, akkor semmi változás nem lesz. Több ember kell, hogy nagyobb legyen a kiesésük. De ezzel még ráérünk, hiszen most ütik a tizenhetedik boss-t. A századik pedig még messze van.
Végül már csak bólogattam a sárkány mondandójára. Teljesen igaza volt. Az viszont meglepett, hogy Anatole így gondolkodik, és megtenne ilyeneket.
- Ha megöl téged, azzal fájdalmat fog okozni Shukaku-nak. Ha pedig minket öl meg, akkor az indikátora jelezni fogja, hogy piros, és így többen elpártonának mellőle. Bárhogyan is, nem lenne számára szerencsés, hogyha megtenné. Ami pedig a társakat illeti... Megpróbálom jobban kiismerni az ismerőseimet ilyen téren. Ha bárki is olyan, hogy megbízható, és hajlik rá, akkor szólok neked és majd döntünk, rendben? Ha pedig te találsz valakit... Te tudod, hogy megfelel-e, vagy sem, nem igaz?- kérdezem meg a sárkánytól. És tökéletesen igaza van. Ameddig nem tudják, hogy létezik ez a szervezet, vagy hogy mi benne vagyunk, addig nem lehet gond. Ha pedig lelepleződnénk... Nos, reménykedjünk a jószívűségükben.

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 17:48

Milyen kis aranyos, milyen kis óvatos. Ebben az esetben van Timidusnak igaza. Jó, valóban történt már olyan, hogy Timidusnak nem volt igaza, de az, hogy igaza legyen nem olyan ritka, hogy ki kelljen emelni, hogy csak egyes esetekben, vagy pont ebben az esetben van igaza. A sárkánynak általában igaza van, kivéve amikor nem. Még a legjobbakkal is előfordul. Persze ha petekkel kapcsolatban kellett döntéseket hoznia, akkor mindig igaza volt. Igaza volt Hisamével kapcsolatban, igaza volt Tűzrózsával kapcsolatban, igaza volt Kyubeivel kapcsolatban. Az összes pettel kapcsolatban igaza volt, mert ők nem működnek olyan logikátlanul mint az emberek. Ezeket a kiszámíthatatlan logikátlan lényeket nem lehet behatárolni, nem lehet megállapítani kellő bizonyossággal a következő lépésüket. Ezért is kellettek emberek a csapatba. Ők értik egymást, vagy legalább is jobban értik, mint a petek őket. Nem lesz könnyű megtudni, hogy ki állna át közülük az ő oldalukra, hiszen a frontharcosok elnyomó létszámbeli fölénye miatt ezek az emberek félnek felvállalni a nézeteiket. Shu is félt. ki tudja, hogy hány ilyen kis ellenállót tettek már el láb alól titokban. Bizonyára nekik is megvannak az eszközeik, csak nekik persze annyival könnyebb, hogy a fő működésüket nem kell titokban végezniük. A számukra nem tetsző elemeket bizonyára vörös céheken keresztül likvidálják. Talán szervezettebbek, mint Timidus azt először hitte. A fiú szavaira csak bólogatott. Nem mondott semmi újat, így nem volt mit hozzáfűznie.
-Az én feladatom megvédeni a lányt, azonban az érzéseiteknek hála most ő véd meg engem. Az ötleted pedig egyébként nem rossz. Ha belehajszoljuk a frontharcosok valamelyikét egy gyilkosságba, akkor elérhetjük, hogy egymás ellen forduljanak, és nekünk tenni sem kell semmit, maguktól feloszlanak. De ez csak kritikus helyzetekben alkalmazzuk. Amint Shu felébred felvetetlek vele a barát listára. Folyamatosan tudni akarom, hogy mit teszel. Ha veszélyes helyre mész, előtte jelezd nekem. Nem veszíthetünk egyetlen tagot sem. Ha van esetleg valaki, akiről feltételezheted, hogy alkalmas, azt már most jelezd. Én nemsokára meglátogatok egy újabb jelöltet. A találkozóink itt lesznek. Ezt a helyet kevesen látogatják este.
Még megvárja az esetleges választ, majd mellsői megrogyasztásával meghajol, és elröppen a céhház irányába.

/Köszönöm a játékot, üdv az ellenállásnál, tovaris!/

by **Atoru** Kedd Júl. 08 2014, 19:09

Timidus-on kissé meglepődtem. Nem, nem azon a kijelentésén, ami szerint kölcsönösen védik egymást Shukaku-val - habár ez is eléggé megdöbbentő tud lenni -, hanem az, hogy csak egy tárgynak néz minket a céljai eléréséhez. Ezen jogosan háborodhattam volna fel, ha nem emlékeztetem magam arra, hogy mi is a célja.
Megvédeni Shukaku-t, és Aincrad-ot.
Így végtére is egy a célünk. Én sem szeretném elhagyni ezt a világot, és azt sem szeretném, hogy akár egy ismerősömnek is baja essen. Hogyha már Licht-et nem tudtam megmenteni...
- Egyelőre senkiről nem tudom, hogy mennyire megbízható, vagy hogy menyire akar kijutni. De nem sokára találkára hívom őket egyesével, és majd akkor kiderül. - mondtam a sárkánynak. Hogyha már megbízott engem ezzel, akkor a legkevesebb, hogyha az ismerőseim között derítem ki, hogy melyikük, és mekkora motivációval szeretne kijutni. Valami nagyot kezdtünk el, amit nem biztos, hogy kordában tudunk tartani. De ezzel az eshetőséggel biztos számolt Timidus is.
És még mielőtt elment volna, még mondtam neki valamit.
- Nem tudom, hogy Shukaku-t mennyire avattad be, vagy sem, de lehet, hogy furcsállná a rejtélyes üzenetet, amit tudtával el sem küldött. - figyelmeztettem a sárkányt, habár szerintem ő is tisztában volt ezzel. Én pedig tisztában voltam azzal, hogy Shu semmiről nem tud, vagy pedig csak nagyon keveset.
Még vártam kicsit, hogy elmenjen a sárkány, majd visszafordultam a falhoz.
- Sajnálom, Licht... - kértem bocsánatot a lánytól, jobban mondva a nevétől. - De Timidus ötletével talán megállíthatjuk azt is, hogy az ismerőseink meghaljanak. - mondtam, miközben végighúztam a kezem a nevén. Nem tudom, hogy ő mit szólna ehhez az egészhez. Hogy meg akarjuk akadályozni a frontosokat. Talán nevetségesnek tartaná. Hiszen a front erős, mi pedig gyengék vagyunk. Az álmunk egyelőre szélmalom harcnaknéz ki. De már döntöttem. Segítek Timidus-nak, hogy elérjük a célunkat, így létrehozva egy jobb világot. De vajon kinek lesz jobb? Mindenkinek, ttermészetesen. Csak egy kis idő kell. Hiszen az ember híres arról, hogybbármihez tud alkalmazkodni.
Ilyen gondolatok közepette indultam vissza a Nyolcadik Szintre.

/Én is köszönöm! Very Happy

Vive la Résistance! \o/ /

by **Kemabat** Szer. Május 13 2015, 21:09

//Shukaku

Dél körül járhatott az idő, mikor végre hajlandó volt felkelni fekhelyéről. Nyújtózkodva indult el keresni valami harapnivalót, majd a reggeli, vagyis az ebéd majszolása közben a mai teendőin gondolkodott. Előző este elhatározta, hogy áttér a mozgó célpontokra, hiszen senki sem fogja mozdulatlanul állni és várni, hogy lelőjék. Ránézett fegyverére és szinte az étvágya is elment, még jó, hogy csak száraz kenyeret talált, azért nem kár. Lemondóan vette magához, és kilépett a szobából.
- Vajon hova kellene mennem, hogy biztonságosan gyakorolhassak? Nem mintha félnék, de jobb lenne elkerülni a többi játékost, amíg nem érzem, hogy tudok boldogulni az íjjal. Bár kevés az esélye, hogy rám támadjanak, semmi hasznuk nem lenne belőle.

Sikeres döntéshozatal után el is indult a város északi része felé, mivel úgy hallotta, hogy ott lehet kijutni a szörnyekhez. Tökéletes választás, ha valamilyen oknál fogva valamilyen problémába ütközne, a védett terület csak egy köpésnyire lenne. Már a főtér közelében járt, mikor eszébe jutott a másik program, amit betervezett. Persze annak nem volt konkrét időpontja, de szinte bármit megtett volna, ha azzal húzhatja az időt az undorító edzés előtt. Fogta is magát, és megváltoztatta a végállomását a Black Iron Castle-re, hogy ismét tiszteletét tegye testvére emlékének.

A hatalmas épület közelében kissé izgatott lett. Vajon mit fog érezni, mikor meglátja öccse áthúzott nevét? Csak ezen gondolkodott, amíg be nem lépett a belsejébe. Egy tágas helyiség fogadta, melyben egy hatalmas kőtábla helyezkedett el. Kapkodva nézte végig a neveket, majd megállt az egyik áthúzott névnél.
- Megvagy! – kiáltotta el magát, nem foglalkozva a körülötte lévőkkel. Ökölbe szorított kezét a szíve felé emelte, majd egy hírtelen mozdulattal kinyújtva azt, két ujját a névre helyezte.
- Hát itt vagy Juro. Már hiányoztál! Nem semmi menyien meghaltak már, nem igaz? – ismét végignézet a táblán, ujjait egy millimétert sem mozdítva, majd fojtatta. – Viszont rengetegen vannak még életben. Kegyetlen az élet! Ennyi ember közül miért neked kellett meghalnod? De ne aggódj, halálod nem marad megtorlatlanul! Eljöttem ebbe a világba, és ha kell az egész világot elpusztítom, hogy megbosszulhassalak.

by **Shukaku** Szer. Május 13 2015, 21:45

A Black iron Castle. Timidus minden hónapban ellátogat ide, hogy végignézze a névsort, és rendbe rakta a fejében is. Kihúzta azokat, akik az egy hónap alatt kiestek a játékból, és folyamatosan statisztikát vezetett arról, hogy mely hónapokban haltak meg a legtöbben, hogyan változott a halálozásoknak az üteme, meg minden ilyesmit. Természetesen olyanokkal, amiket a névből nem tudott megállapítani, mint a kaszt, vagy olyanokkal, amik őt sárkányként nem foglalkoztatták, mint a nem, nem számolt, így talán nem volt mindenre kiterjedő a statisztikája, de még mindig azt hiszem, hogy ezt idebent ő vezette egyedül. Ilyenkor persze Shu is vele tartott, ám ő teljesen más céllal érkezett. Soha nem foglalkoztatták a számok ebben a témában. Nem érdekelte, hogy hányan estek ki, és külön megkérte Timidust, hogy ha ő tudja is, ne mondja el neki, a sárkány pedig eleget tett a lány kérésének. Sorra felkeresték együtt azokat a neveket, akiket ismertek, és tudták, hogy már nincsenek ebben a világban, és azokat is, akik csak eltűntek mellőlük, és megbizonyosodtak arról, hogy nincsenek még mindig kihúzva. A keresést már rég megszüntették. Nem volt érdemes keresni se Utahimét, se bármelyik játékost, akit a küldik alatt ismertek meg, és utána nem tudtak velük azonnal találkozni, azok elvesztek számukra. Nem tudták, hogy hova tűntek, nem tudták, hogy miért tűntek el… de reménykedhettek abban, hogy visszajönnek valamikor. Ja és persze a cetliket is fel kellett frissíteni. A fal valamiért csak az idomárok neveit húzta ki, a mellettük harcoló és hősi halált halt petekét nem, így Shu, minden egyes idomár mellé, akit ismert, alá ragasztotta a pet nevét is… és néhányan már követték a példáját, ahogy látta. Elhelyezte a gyertyát és a virágot, majd megállt, és nézte a neveket, némán. Csak egy szó ütötte meg a fülét, amit kénytelen volt elismételni, halkan, mégis jól halhatóan hitetlenkedve.
-Bosszú…?

by **Kemabat** Szer. Május 13 2015, 23:24

- Tényleg, ha már itt vagyok, elmondanád, hogy tudtál egy ilyen béna kaszttal nyomulni, mint az íjász? – kérdezte a nevet, és csalódottan vette tudomásul, hogy a falról nem jön válasz. Persze maga is meglepődött volna, de mégis, hallani akarta Juro hangját. Becsukta szemeit, majd halkan, alig hallható hangon, válaszolt magának, elképzelve testvére válaszát.
- Nem a kaszt a béna, hanem Te! De most komolyan mit vársz? Ahelyett, hogy megismernéd a szépségeit, csak a negatívumokat látod benne. Egy kis gyakorlással hamar megértenéd.
Könnyek szöktek Chiba szemébe, úgy tűnik képzelete be tudta csapni. Lehet, hogy csak a hasonló hangjuk miatt, lehet, csak azért, mert akarta, hogy becsapja, de teljesen abban a hiszemben volt, hogy tényleg az öccse szólt hozzá. Letörölte arcát, majd ismét a maga nevében szólalt meg.
- Ígérem, mindent megteszek, hogy a legjobb lehessek! Bár azt még nem tudom, hogyan, de az leszek. Sajnálom, hogy kételkedtem a választásodban, biztosan nem véletlenül választod mindig ezt. – mosolyra húzta száját, majd folytatta – Képzeld eredetileg ma is gyakoroltam volna, méghozzá mozgó célpontra. Az talán izgalmasabb, mint egy fát kínozni. Megnyugodhatsz, mindent megteszek a sikeres küldetés érdekében, csak győzd kivárni! Sok időbe fog telni, míg olyan erős leszek, mint te. Sőt, nekem erősebbé kell válnom! Az még több idő! Nem fogok minden nap eljönni hozzád. Bármennyire is fáj kimondanom, de felesleges időpocsékolás lenne. De ígérem, gyakran jövök! Igazából, ha tudnám ki ölt meg, sűrűben láthatnál. Na, mit szólsz? Nem mondod el? – Ismét behunyta szemeit, és várta, hogy válaszoljon, éppen úgy, mint legutóbb, de ajkaira nem jöttek a szavak. Ismét dührohamot kapott, ökölbe szorított kezeit többször is a táblához vágta, majd sértődötten fordult el. Pillantása megakadt egy lányon, aki egy kék gyík társaságát élvezte. Nem volt biztos benne, hogy ránézett-e, de úgy érezte, és ez nagyon zavarta. Nem bírta tovább és ingerülten ráordított.
- TE MEG MIT BÁMÚLSZ?!

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 08:53

Shunak teljesen más gondolatok jártak a fejében, mint amik ennek a fiúnak az elméjében motoszkáltak, ám a srác szavai elterelték a figyelmét, hiszen ő nem gyászolt. Még Hisamét sem gyászolta, pedig annak már tényleg nagyobb volt az esélye, hogy a jégsárkány valóban elpusztult. De nem volt hajlandó elhinni, hiszen látta a sárkányok földjét, és látta Draconiát. Tudta, hogy a sárkányok fejedelme küldte őket az emberek világába, Aincradba, hogy segítsék őket. Tudta, hogy a sárkányok dala azért ilyen gyönyörű, hogy megnyugtassa az emberi szívet. Tudta, hogy Hisame nem halt meg, csak visszakerült Draconiába, és nagyon remélte, hogy a többiek nem bántják azért, mert nem sikerült a küldetése. Ő volt az egyik első sárkány, aki ember mellé szegődött. Nagyon nehéz feladata volt, és sokáig kitartott. Végig hűséges maradt a társához és még a halálba is követte őt. Nem. Hisame nem halhatott meg. Timidus pedig soha nem is fog meghalni. Shu nem reagált, csak gondolkodott. Gondolkodott a kasztokról. Cearso. Ő nagyon ügyes, és ő is az íjász kasztot választotta. A fiúnak igaza van… vagyis annak, akihez beszél, és aki helyett válaszol önmagának. Nincs rossz kaszt. Nincs béna kaszt. Idomár is lehet erős, ezt jól mutatta Ren példája. Lehet ügyes is, ezt jól mutatta a saját példájuk. Ám ők sem legyőzhetetlenek, hiszen az árnyharcosoktól és harcosoktól Timidus mindig óvakodott. Olyan volt ez, mint valami kő-papír-olló játék. Minden kasztnak, minden stat kiépítésnek megvolt a maga ellenfele. Azután ráordítottak. Nem bámult. Ő is ugyanúgy a falat nézte, lehajtott fejjel, és még a sárkány is meghajtotta a fejét. Egyikőjük sem bámult, viszont válaszolni sem nagyon volt mit.
-Ne haragudj…

by **Kemabat** Csüt. Május 14 2015, 10:55

~ Jól hallottam? Ne haragudj? ~ szállt el a dühe és meglepődés mászott a helyére. ~ Tőlem még sosem kértek bocsánatot! Még az öcsém se, bár neki felesleges lett volna, nem tudott olyat tenni, amivel megbántott volna. De ez akkor is szokatlan. ~ tűnődött el, közben tágra nyílt szemekkel nézte a lányt, nem törődve vele, hogy pont azt csinálja, amiért pár perce majd a fejét szegte. „Ne legyél ennyire feltűnő!” Visszhangzott a fejében, melynek hatására rögtön a kőtáblára vetette tekintetét.
~ Igaz is! Meg kell húznom magam, legalább még egy ideig. Hiszen gyenge vagyok! Nem lehetek feltűnő! Köszi, hogy figyelmeztettél! ~ bólintott oda a falnak, majd ismét a nőszemélyre nézett.
- Hát most az egyszer elnézem neked! – kezdett bele flegmán a mondandójába – De többet ne forduljon elő! Ah de kiborító ez a helyzet! Talán te is egy ismerőshöz jöttél? – jobban szemügyre véve, nem tűnt ellenszenvesnek, az indikátora is zöld volt, így nem tartott tőle. Sőt inkább ráakaszkodott, hátha tud valamit a testvéréről. – Mond csak, nem ismerted véletlenül az én ismerősömet? – kérdése közben az áthúzott névre mutatott – Kb. úgy nézhetett ki, mint Én. Ő is íjász volt. Vagy ha nem ismered, nem tudsz valakit, aki tudna válaszolni nekem? – hangjából enyhe ingerültséget lehetett érezni, de sikerült kellőképpen visszafognia magát. Elégedetten bólogatott magának, hogy sikerült elindulni az úton, ami Juro gyilkosához vezet. Biztosra vette, hogy újdonsült „beszédpartnere” tud valamit, hogy valamilyen információt ki tud csikarni belőle. Ha másra nem is, legalább egy névre és elérhetőségre mindenképp számított. Egyre közelebb ment hozzá, már-már az arcába nyomta kíváncsi pofáját, hátha megsietteti a válaszát.
~ Látod Öcsi? Diszkréten is tudom kezelni a dolgokat!

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 11:10

Elnézi? De hát mit? Shu nem is bámult, és ez a fiú is tudhatja jól, hogy tényleg nem bámult. És már bocsánatot is kért. De… biztosan csak a gyász beszél belőle. Talán csak nemrégen veszített el valakit, és most mindenkire dühös. Shu is így érzett anno, jó pár éve. Nem tudott kire dühös lenni, így mindenkire dühös volt. Mára már ez teljesen megváltozott, és a dühe is elszállt… bár van pár ember, akit még mindig nagyon ellenszenvesnek tud értékelni… de ezt ők amúgy is tudják jól. Meg sokan mások is tudják, hiszen ő sem bírja magában tartani a dühét néha. Pont ezért nézte el a pofátlan visszaszólást a fiú részéről is, és csak bólintott. Nem mondhatnám, hogy hálásan, megköszönve azt, hogy most ezt elnézte neki, azt sem mondhatom, hogy feleletként, vagy ígéretként arra vonatkozóan, hogy többet ez semmiképpen nem fog előfordulni… inkább a felsorolt mondatok utolsó, harmadik tagjára válaszolt, ám ezt megtette szóban is.
-Igen… Hisame a barátom volt, Peter pedig… az előző céhem vezére. Minden hónapban kijövök, és kicserélem a gyertyákat, meg teszek új virágokat. Vannak, amelyiket tudom gondozni, de a legtöbb elpixeleződik… vágott virág… tudod…
Akárcsak odakint. A cserepesek megmaradnak, ha megfelelő kertészkedés jártassággal gondozzák őket, a vágott virág azonban elpusztul. Kayaba még erre is gondolt. Az idomár egy pillantást vetett a névre, majd megrázta a fejét.
-Nem ismerem… sajnálom. És… és milyen kérdésekre…
Itt megakadt a szava, mert a fiú olyan módon közelített felé, hogy hátra kellett lépnie. Ekkor azonban Timidus már kettejük közé állt, és mélyen a fiú szemébe nézett.
-Kérlek tartsd meg a beszélgetéshez szükséges megfelelő távolságot. Shu nem érzi jól magát, ha ennyire közel hajolsz hozzá. Köszönöm.
A lány elmosolyodott, majd biccentett a barátja felé köszönetképpen.
-Szívesen válaszolunk a kérdéseidre, ha tudunk.

by Ajánlott tartalom