Fuun Kotarou és Umōno Hebi

by **Umono Hebi** Szomb. Aug. 11 2012, 00:55

Csillagok fénye nélküli késő éjszakán elhaló kiáltás töri meg a város csendjét. Nem jut messzire, éppen csak a sikátor végét érintő, majdnem kihalt utcáig. Gazdája pedig egyből követve a fájdalmas szót és szertefoszlik. Hebi aljas mosollyal nyugtázza az egyébként sárga jelzésű társa rátermettségét, miközben ő maga kényelmesen a falnak dőlve figyeli végig az eseményeket. Édes kacajok gördülnek ki piros ajkain a szerencsétlenül igyekvő arc és az elmúlás látványától.
- Mindig öröm veled üzletelni, Amachi. – intézi szavait az életben maradt játékoshoz, aki megosztja vele a nyereséget, ha már összedolgoztak érte, bár az is biztos, hogy ha nem a városban lennének, a nőre is minden könyörület nélkül támadna rá. Ezért nem is húzza tovább az időt és gyors búcsút int a megszállott tekintetű férfitól. Nem követi azonnal, előbb még átnézi a tárgylistáját. Elbíbelődik vele egy darabig, mielőtt kilépne a menüből, majd csuklyáját arcába húzva elhagyná a jótékony árnyakkal övezett sikátort, hogy a tér felé induljon. Talán szerencséje lesz és talál még valakit, akiből könnyen hasznot húzhat. Ma már valószínűleg nem talál olyat, aki az iméntihez hasonlóan szabályos párbajban győzné le kiválasztottját. Sokkal valószínűbb, hogy kedveskedve a fogadóba kell majd csábítania, hogy kivárja, amíg elalszik. Akármilyen undorító is legyen ez a módszer, kétség kívül biztonságosabb a többinél. Úgysem éreznek fájdalmat. Talán meg sem halnak a valóságban. Az egész ködös és érthetetlen, de az biztos, hogy az egy helyben üldögéléssel és a sírdogálással nem juthat előrébb. Tehát kénytelen megragadni minden lehetőséget ahhoz, hogy erőssé váljon és elérje a századik szintet.

by **Fuun Kotarou** Szomb. Aug. 11 2012, 18:53

>>Hebi vs Kotarou<<

A mai este sem tartozott a különlegesek közé, mindössze nem tudtam aludni. Egy kis sétában reménykedtem, hátha sikerül letudnom a kilóméterhiányomat. Egész kihaltnak voltak nevezhetőek az utcák, az ember azt hinné, hogy több az éjszakai bagoly egy rpg- játékban. Habár ez már nem is annyira játék, mint... Ekkor meghallok egy kiáltást, ugyan halk, de a közelben van. Megszaporázom a lépteimet, és egyenesen oda tartok, ahol a forrását sejtettem. Időben kapcsolok, hogy nekem itt semmi keresnivalóm, mikor meglátom két alakot, az egyik elég erősnek néz ki, és sárga a jelzése. Ezek szerint már támadott meg más játékost nem védett területen. De a városok azok, így úgy tűnik valahogy párbajba csalták a szerencsétlent. Egyelőre nem tehetek semmit, legalábbis a csórikámnak már annyi, magamat meg nem intéztetem el egy sárgával, de leginkább még csak a szeme elé se szeretnék kerülni. A sikátor mellett egy kis árnyékban húzódtam meg egy láda mögött. Innen hallottam, hogy üzletről volt szó, azaz a másik akit láttam csalta tőrbe a játékost, csak azt nem tudom hogyan. Mindenesetre még mindig kideríthetem, ha később távozik mint a másik. Ahogy az Amachi nevezetű fickó kilép a sikátorból visszafogom még a lélegzetem is, de így is érzem ahogy megtorpan egy picit, majd tovább indul. Észrevett, ez biztos, de mázlimra nem kellek neki annyira, hogy plusz problémát okozzon magának egy félős nyuszi miatt. Nah persze én nem vagyok nyuszi meg félős, mindössze épp ésszel rendelkezem. Kicsit kihajolok, s látom ahogy továbbmegy az illető, majd eltűnik az egyik sarkon. Ekkor azonnal berombolok a sikátorba, s a kifelé igyekvő csaj-t gyakorlatilag letarolnom. A fejem valami puhában landolt, egy pillanatra el is kalandoztam, ám a következőben ösztönösen pattantam fel. Már volt rossz tapasztalatom véletlenek gyanánt. Ha esetleg gyorsabb nálam, vagy reflexből kaptam volna taslit, vagy tökön rúgást, akkor az első pillanatban odakapok, majd rájövök, hogy ez nem is fáj.
-Szép estét hölgyem, mi járatban ilyen későn egy sikátorban? Esetleg ha szabad megkérdeznem mennyit kaszált annak a szerencsétlennek a lemészároltatásával?- Ha megpróbálna lerázni, akkor elé állok, bár már így is előtte vagyok, majd kihúzom a kardomat.-Tudod, nekem is vannak ismerőseim, s akad közöttük egy, aki nem szeret osztozkodni, de egy kis jutalomért cserébe válogatóssá válik az áldozatainak megválasztásakor. Bár nagylelkű vagyok, így hagyom, hogy tisztázd magad egy párbajban. Mit szól hozzá kisasszony? Elég fair ajánlat nemde?
Remélem jómagam nem leszek áldozat, de ha megtaníthatom neki, hogy becsülje egy kicsit jobban az életet, talán megéri. Egy ilyen szép pofikával rendelkező hölgyike csak nem lehet annyira romlott, hogy végleg elvesszen. Azt hiszem ezúttal kivételt tehetek, hogy nem párbajozok lányokkal. Pár gyors mozdulattal már repül is a párbajra hívási kérés. Ha nem próbálna ellenkezni, akkor is rövid úton a párbajra próbálok rámenni, nem engedhetem csak úgy el. Azonban ebben az esetben talán egy kis csevejt megejthetek, de nem a bájosabbik fajtát.

by **Umono Hebi** Szomb. Aug. 11 2012, 22:18

Szigorúan csak üzleti partnerével ellentétben őt teljesen váratlanul éri a szinte rárontó alak. Hirtelenségének és lendületének hála emlékezetesre sikerült belépőjével egyből leveszi Hebit a lábáról, aki kénytelenül is az idegen fickó felsőjében kapaszkodik meg. Próbálkozása persze hiábavaló, csak annyit ér el vele, hogy magára rántja az illetőt és látványosan hanyatt vágódik vele.
- Kah.. mi van, te nem látsz a szemedtől?! – förmed rá, ahogy a keblei közé süllyedő fejből kisilabizálja az eddig időhiányban feldolgozatlanul maradt történteket. Közben megragadja hajánál és kiemeli az arcát. Nem azért, mert fél, hogy esetleg belefulladna a dús halmokba, inkább csak, hogy megértse a srác kifogását, aminek nagyon jónak kell lennie ahhoz, hogy megmeneküljön a nő hirtelenharagjától. Persze amaz egyből felugrik, ahogy ráeszmél helyzetükre, majd minden udvariasság nélkül megvádolja a heverészni hagyottat. Miután nem kap segítő kezet, így anélkül tápászkodik fel a földről és látszólag az idegenre sem hederítve kezdi el pusztán megszokásból leporolni a köpenyét.
- Eltévedtem. – feleli kurtán és morcosan Kotaroura sandít. Azon töpreng, hogy vajon mennyit láthatott vagy hallhatott a dologból, és hogy érdemes lenne-e hazudnia, ám a kivont, majd rászegezett kard mindent elárul. Normális esetben eljátszaná az ártatlan lánykát, akit halálosan megfenyegettek, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyná az ugrabugráló, mihaszna alakot, de az előtte állónak sikerült csorbát ejtenie a becsületén azzal, hogy csak úgy fellökte és még bocsánatot sem kért. Úgyhogy talán túl könnyelműen, de rövidke hatásszünet és a felkérést mutató panellel való szemezgetés után, ujja az elfogadás gombon áll meg.
- Látom, hogy nagyon vágyod már a halált. – ábrázatára hamiskás mosoly kerül, majd leakasztja pallosát a hátáról, hogy egy egyszerű vágással kezdeményezzen.

by **Fuun Kotarou** Vas. Aug. 12 2012, 01:25

>>Hebi vs Kotarou<<

Ugyan az, hogy frontálisan ütköztem vele, nem volt a szándékaim között, de megjegyzem, hogy ez igencsak hasznos több szempontból is. Először is egész jó volt meg kell hagyni, másodszor pedig igencsak fel lehet húzni úgy tűnik ezzel valakiket, és nem utolsó sorban igazán jól esett meg kell hagyni hihi. A többit viszont már szánt szándékkal csináltam, uralkodtam magamon, nem nyújtottam kezemet, pökhendin és bunkón viselkedtem. Brr, igaz rossz így, egyszerűen nem bírom. Ámbár legutóbb is tökéletesen alakítottam a fő gonoszt, hát igen ez, van profi vagyok. Nah most majd meglátjuk milyen fából faragták. Elővesz egy pallost?! Hey-hey, ez azért már egy kicsit túlzás, mégis csak lány! Az isten szerelméért, hová nem fajulnak a játékban a dolgok. Már jön is a támadás, micsoda türelmetlen. Nemes egyszerűséggel hátrébb szökkenek, majd a szélesebb ám már kihalt utca közepén várjam meg. Elég lassúnak tűnik, bár feltételeznem kell, hogy akkor másban erős. Kitartás? Élet? Pontosság? Majd kiderül, de jobb, ha nem hagyom odáig fajulni a dolgot, mint legutóbb. Áh, igen, a legutóbb majdnem kinyírattam magam, csak egy hajszálon függött az egész. Hm, hol is tarottam? Jha, igen, most jöhet az agymosás.
-Tudod, mindig is utáltam az olyanokat, akik elfecsérelik az életüket. De itt van egy rosszabb fajta ember is, aki mások életét pazarolja. Belegondoltál már, mi van akkor, ha tényleg meghal az illető? Lehet nem volt kapásból a leg meggyőzőbb a dolog, de a kezdésnél mutatott képeket, melyek igencsak valódinak tűntek, igen azokra gondolok, amiken siratták az elveszett szerettüket. Tudod nem csak öletni tudsz másokat, de te is meghalhatsz. Egy csapattársad otthagy a szörnyek között, egy csapdába sétálsz bele, valaki megölet, vagy épp egy PÁRBAJBAN halsz meg. Nézted már a saját oldaladról is a dolgokat? Mi lesz, ha tényleg meghal az illető, akinek az élete nullára csökken? Mi mindent vesztesz el azzal, hogy meghalsz, milyen lehetőségeket, mennyi évet kárhozol el? -Ha közben közelebb jönne, Egy gyors támadással átvágok rajta, megvárom, hogy utánam forduljon, majd a képességemet használva egy cseltámadást indítok meg, melyet több, mint valószínű, hogy benyel. Majd még kettő támadással próbálkozom. Természetesen magamat jobban védem, minthogy találatot adjak le. Ha legalább egy sikeres támadásom volt így folytatom. -Látod, milyen egyszerűen fogy a hp-d? Szép lassan minden egyes ponttal közelebb kerülsz a nullához. Vajon mennyi van még hátra? Nézzük inkább az elvesztett hp-kat évekként? Egy vágással ha jól tudom három pontnyit sebzek. Három év, belegondoltál mennyi minden történik egy év alatt? Három alatt? Egy vágás egy pillanat, még néhány, és év tizedeket vesztesz el. Aztán még néhány, és halott vagy. A halálból nincs visszaút, nem gyógyít meg semmi. Nem viszel magaddal semmit.
Spórolok az erőmmel, és egy egy csapást intézek feléje, ámbár ezek között most nincs cselmozdulat, s így is csak gyorsaságom alig több, mint felét használom fel. (4pont körüli, viszont a cselhez elegendő gyorsaságot használtam, hogy működjön a különleges képességem.) A hangom fagyosan hat, hisz teljesen komolyan gondolom amit mondok, a szemem teljes nyugalmat tükröz, nem rebben egyik találatnál sem. Ám belső harcomat vívom, nehogy átessek a ló túloldalára és komoly bántódása essen. A párbaj lehetőséget biztosít arra, hogy ne öljem meg véletlen, így ez egy picit megnyugtat belül. Ám meg kell viselnie a mondandómnak, máskülönben csak megvonja a vállát és másnap folytatja. Még ha ezt a bandita életmódot akarja folytatni, legalább az életet becsülje meg.

by **Umono Hebi** Vas. Aug. 12 2012, 14:57

Első suhintását csupán elrettentésnek szánja, amit amolyan bemelegítő mozdulatként kezel. Egyáltalán nem lepődik meg rajta, hogy ellenfele kitér előle, majd tovább hátrál. Valóban szűkös lett volna számukra a sikátor, így minden töprengés nélkül siet utána, hogy elcsípje. Kardját maga mellé leengedve unott, már-már sajnálkozó arccal hallgatja az előtte állót.
- Hiába próbálkozol, nem hatsz meg az agymenéseddel. – egyszerűen felé sétálva vág még egyet a levegőbe, mintha csak zavarná, ahogy alvó oroszlánt a szüntelenül visszaszálló légy. Valahogy ő is így próbálja félbeszakítani a felesleges szópazarlást. Komolyabb erőt viszont nem fektet a támadásba. Jobban szeretné, hogy a kihívó fél alábecsülje. Közeledtére pedig egyből viszonzásra talál. Ellenfelének sikerül eltalálnia, amit meglepő gyorsaságának köszönhet. Összerándulnak Hebi arcizmai, de nem veszti el a fejét. Utána fordul, ahogy tovább méregeti őt. A srác viszont nem tétovázik, egyből kijátssza a képességét, ami csak akkor tűnik fel a nőnek, mikor a látni vélt alak felé suhint, mégis az ellenkező oldalán szalad végig a penge. Aztán újra felizzik a találatot jelző vonal. Ennyi pedig éppen elég is volt bemelegítésnek. Összeszedi minden figyelmét és megpróbál lépést tartani Kotarouval, így sikerül kivédenie az utolsót, mielőtt újabb szónoklatba kezdene. Valahol igazat ad neki, Hebi rezdüléstelen arccal az életcsíkjára pillant, de hamar megnyugszik. Sokkal kevesebb életet vontak le a találatok, mint amire számított. Így aztán hangos kacarászásban tör ki.
- Úgy hiszed, hogy semmit nem vinnék magammal a halálba? Komolyan ennyire üresnek látszom? – Vigyorogja, miközben csak éppen sikerül hárítania pallosával vagy elmozdulással a lassabb támadásokat. Természetesen nem áll meg egy pillanatra sem. Még csak az kéne, hogy ennyire könnyű célpont legyen.
- Tsk... azok, akik nem tesznek meg mindent azért, hogy erősebbé váljanak, csak a helyet foglalják. Nem érdemlik meg az életet. Figyeld csak egy kicsit az életcsíkodat és megérted. – kacsint rá csalafintán, majd a srác kardját félreütve indít rohamot ellene. Vízszintes vágását követve bal, majd jobb válla felé szúr, mielőtt felugrana, felizzó pallosát a magasba lendítené, majd lesújtana a szikrákat hányó fegyverrel. Ha az első három csapást nem is, de a képességével megfűszerezettet igyekszik mindenképp bevinni. Ettől függetlenül szem előtt tartja a védelmét, de azért reméli, hogy támadása alatt inkább a sajátjával foglalkozik az idegen kihívó.

Spoiler:

by **Fuun Kotarou** Vas. Aug. 12 2012, 17:48

>>Hebi vs Kotarou<<

Hiába? Ugyan kérlek, még azt sem tudod mit akarok kezdeni az elmondottakkal. Ez csak a kezdeti alap, majd szépen lassan helyezlek nyomás alá, és remélem nem lesz túlságosan fém íze a számnak tőle., ugyanis a kis hölgy nem volt rest támadni. Még, hogy üresnek képzelni, pont ezért próbálkozom te idióta, mert még nem. Ch, rossz kedvem lesz ettől az egésztől. Áh-áh, most meg a természetes kiválasztódás filozófia, ezt aztán megcsinálta, most már kezdek dühös lenni. Hogy nézzek rá az életcsíkomra? Tényleg ennyire naiv? Eddig egyetlen támadása sem volt a közelemben, most komolyan ilyen ócska trükkel próbálkozni. Egyelőre nincs itt a beszéd ideje, felütötte a kardomat, ez nem jó. Kitérek az első csapása elől a másodikat pedig megcsúsztatom a saját kardommal. Ám ekkor felugrik és úgy tűnik egy technikát fog alkalmazni. Ezt pedig nincs kedvem megízlelni azután, hogy éreztem, milyen erő lapul abban a szúrásban. Srégen egy tigrisbukfenccel elugrottam a csapás elől, s csak gyorsaságomnak köszönhetem, hogy nem vagyok két darabban. A kard a hűlt helyemet találta ugyan el, de azt alaposan, ahogy elnézem új arculatot adott az utcának, legalábbis egy szépségfoltot. Mielőtt támadásba lendülnék elkezdem a mondanivalómat.
-Hoy-hoy, vigyázz, hogy hadonászol azzal a pallossal, a végén még eltalálsz valakit. Amúgy, mi ez az üresnek látszom szöveg? Elég telt vagy ahogy éreztem. Mellesleg ha üres lennél, nem lenne értelme beszélnem, viszont megtettem, így én ostoba lennék, de nem vagyok.-Két lassú lépés, majd gyors rohamba kezdtem a mondandóm végén. Úgy tűnhetett támadni is fogok, ám az első nálam a saját épségem, így a támadás elmarad, legalábbis először. Másodjára már nem, teljes sebességemet felhasználom, s három támadást is lezavarok. Ezután kitérésekbe fogok, melyek kicsit kevésbé fárasztóak. -De ha nem vagy üres, akkor vannak terveid, vannak céljaid az életben igaz? Mindenkinek vannak, azoknak is akiket megölsz, vagy megöletsz. Nem mindenki tökéletes, nem mindenki elég jó, de mindenki él. Vajon mennyire sajnálnád azokat a dolgokat amiket hátrahagysz? Vagy azokat amiket még nem értél el?
A következő támadásom úgy néz ki a kardjára irányul, ám képességemet használva gyors apró mozdulatokkal kikerülöm, így úgy tűnhet, mintha átcsaptam volna rajta. A támadást nem tudom hogy sikerül e bevinni, de talán adok ezzel némi plusz gondolkodni valót a mondottak mellé. Folyamatosan mozgásban vagy, bár ez nem kifejezés, a lendületemet tartom, nem próbálkozok meg az övével ellentétes irányba haladni. A gyorsaságomat kihasználva gyakorlatilag körbe-körbe táncolom, és egy adandó pillanatban megmarkolom a lágy dombok egyikét, ám nem vagyok telhetetlen, mivel a következőben már odébb is állok, nehogy a végén beszedjek egy találatot. Ugyan én gyors vagyok, de ő meg szívósnak tűnik. Még messze van a vége úgy érzem.

by **Umono Hebi** Vas. Aug. 12 2012, 21:42

Vörös köpenye fellobban, ahogy lesújtani készen a magasba ugrik, majd légies mozdulata után egy pillanat alatt lezuhan és csupán a macskakő megrepedt darabkái árulkodnak erőteljes becsapódásáról, ugyanis ellenfelének sikerül még az érkezése előtt kicsusszannia alóla. Komolyan azt hiszi, hogy nyerhet? Talán gyors, de elég egyetlen egyszer hibáznia és akkor Hebi sem fog hezitálni.
- Te tényleg bolond vagy. – sóhajtja, mintha csak egy halálos és gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizált volna. Arra számított, hogy legalább ezzel tisztában van, ha már a halálról prédikál neki. Pedig nem olyan nagy dolog. Azok, akiknek a lelkük tele van szép emlékekkel, nem bánják úgy a halált, mert van mit magukkal vinniük. A többiek viszont csak sírós kislányok, akik nem tudnak mást, mint állandóan rinyálni és az ilyenek iránt érzett gyűlölete egy pillanatra meg is érződik az ellentámadásában. Ezután közel húzza magához a kardját. Szerencséjére a pallosa elég nagy ahhoz, hogy pajzsként funkcionáljon egy darabig. Azt a három gyors, egymást követő támadást is csak azért tudja kivédeni, mert viszonylag nagy felületet fog le a fegyver és nem kell sokat mozgatni. Csak abban reménykedik, hogy ilyen sebesség mellett hamar kifárad az ellenfele. Addig pedig talán meg tudja védeni magát. Először is nagyon ügyel rá, hogy a srác semmi esetre se kerüljön a háta mögé, különben a sok forgolódástól biztosan elszédül, és idő előtt fekszik ki. Másodszor a mozgásához igyekszik alkalmazkodni, hogy felismerje a könnyen kiszámítható támadásokat. Ha a teste nem elég gyors, akkor kénytelen fejben előtte járni, így előbb vághat vissza. Másra nem is igazán jut ideje, így is sikerül begyűjtenie egy-két vágást, de ha ez nem lenne elég, még a kardját is majdnem kiüti a kezéből, hála annak az aljas képességnek. Egyszerűen túl későn veszi észre, hogy honnan jön igazából.
- Amíg meg nem halok, mindent bele fogok adni, hogy ne bánjam meg a szertefoszlásom pillanatát. – válasza kissé indulatos, mivel közben a falnak kényszerül szorulni, így igazából túl nagy problémát sem okozhat a villámfiúnak, hogy a nő mellére markoljon.
- Kya~ - sóhajtja némi kéjjel hangszínében, majd kezével a tapizós csuklójára markol, hogy ott tartsa. Fegyverével nem készül támadásra, csupán védekezőn tartja maga előtt, miközben közelebb hajol Kotarouhoz.
- Folytasd, ha már elkezdted. – suttogja hamiskás mosollyal, és a fülébe csókol. Akkor sem ereszti, ha ellenkezni próbál, de együttműködés hiányában még a megragadott kezét is körkörös mozdulatokra kényszeríti.

by **Fuun Kotarou** Kedd Aug. 14 2012, 09:01

>>Hebi vs Kotarou<<

Úgy tűnik mégiscsak hatásos volt ez, csak akarni kell. Az inzultáló támadásom viszont befuccsol, és gyakorlatilag még kedvére is való? Nah, pontosan ez az, amire egyáltalán nem számítottam. Ezért meglepettségemet kihasználva el tudta kapni a kezemet. Bár ahelyett, hogy támadott volna, inkább folytatásra késztetett. Aminek nem tudtam, hogy örüljek e vagy sem, mert harci helyzetből nézve jelenleg kicsit előnytelen volt a helyzet, azonban mint férfinek elég előnyös. Jelenleg a párbaj a fontosabb, csajozni lehet utána is, de gondolkozzunk egy pillanatot, vajon előnyömre fordíthatnám teljesen a helyzetet? És igen!
-Oh, igazán? De kéjenc itt valaki, csak nem erre ment ki az egész? Hogy provokálj egy fiatal férfit.-Bal lábammal belépek a két lába közé hátulról, s jobb lábammal a falat használva valamint azt, hogy szorosan fogja a kezemet, és ha kell még a ruháját is megmarkolom. Tehát ellököm magamat, és ezzel elfordítom a tüzes hölgyet. S így talán még kedvére valóbb helyzetben találja magát, mint gondolta. Jobb lábammal is belépek, s közben kezemmel hát mit van mit nincs tenni, csinálom, amit mindenki kíván. Egy vágást megejtek a lábán, s közvetlen ezután a térdeimmel az ő térdhajlatait késztetem összecsuklásra.-Így máris izgatóbb nem de bár? Szereted, ha elkényeztetnek nem igaz? Kérd még, mond, hogy kérlek kényeztess még.
Most rajtam a sor, hogy gyengéden a fülét megharapjam, majd a nyakát csókoljam meg, s miközben kényeztetem a combjában tartom a kardomat. (majd meg kell érdeklődni, hogy van a sebzés, ha hagyod benne tartani. Valamint tudtommal nincs fájdalom, így lehet észre sem veszed a sebzéseket, ha nem figyeled az életed.) Illetve ha közben nem próbálod meghiúsítani a cselekedetsort. Amennyiben valamivel megpróbálkozol ellenkezni, akkor a következő törtéhet: megpróbálja kiszabadítani a kezét, mely ha nem sikerül gyors vagdosásba kezd ( különleges képességét használva), amennyiben sikerül távolabb megy egy picit. Ha támadsz rá, akkor úgy forog, hogy lehetőleg ne tudd eltalálni. Abban az esetben, ha a kard combodban tartását akarod megakadályozni, nem kell sokat erőlködni, mert nem akarja csak úgy feladni az előnyös helyzetet, egyszerűen kihúzza, hogy időt nyerjen magának. Ezt felhasználhatod beszélgetési kísérletre. Vagy ha az elbukik az előbbiek között felsorolt dolgokkal fog megpróbálkozni.

by **Umono Hebi** Kedd Aug. 14 2012, 16:41

Akaratlanul is felkacarászik Kotaroun, majd arcán fellelhető kíváncsisággal figyeli ügyködését. Egyáltalán nem ellenkezik az elfordítását illetően, pedig tisztában van vele, hogy ezzel mekkora hátrányba került. Érzi, ahogy a penge egyből végigsiklik a bőrén, majd bizsergetően a combjába áll. Ennek ellenére nem tűnik el bájos mosolya, ami semmi jót nem sejtet.
- Még.. – kérleli élvezetekkel teli, édes hangján, s fejét kissé oldalra is billenti, hogy a mögötte levő jobban hozzáférjen hófehér, puha nyakához, amire a csókot kapja. Kardját láthatóan leereszti, mintha megfeledkezne arról a fontos dologról, hogy a látszat ellenére éppen egy párbaj közepén tartanak. Teste egészen hozzásimul a férfiéhoz, ám csuklóján a szorítás nem enyhül.
- Csókolj meg.. kérlek. – leheli szenvedéllyel és még több érintésért epedező tekintettel néz rá a válla fölött. Ha már szinte tehetetlen, legalább a kis játékuk ne érjen ennyivel véget. Amennyiben a teste egy részét birtokló nem távolodik el tőle és enged a csábításnak, úgy résnyire nyitott, finom ajkaival tapad a srácéhoz, hogyha kell, nyelvével is birtokba vegye és tovább húzza a pillanatot, aminek hevét igyekszik mértékkel beosztani. Erre azért van szüksége, mert kardját közben lehetőleg minél észrevétlenebbül teljesen a bal felére húzza, és szüksége van néhány pillanatra a képessége miatt, hogy rendesen feltölthesse, mielőtt egy egyszerű csuklómozdulattal és egy kevés lendülettel hátba vágná szikrázó pengéjével az ellenfelét. Ha sikerül kellőképp lekötnie a figyelmét és ennek hála eltalálnia, akkor egyből elereszti a csuklóját, hogy bal kezével kitámaszthassa magát a földön, szükség esetén megtartva a fölé tornyosuló Kotarout. Természetesen a lábába állított kardot is kihúzza, ha az addigra nem hagyja el a testét. Ez a támadás az egyetlen és utolsó kártyája, így mindenét erre a párbaj eredményét eldöntő lapra teszi fel.

by **Fuun Kotarou** Csüt. Aug. 16 2012, 01:21

>>Hebi vs Kotarou<<

Nem haladtam rosszul, ám váratlan dolog történt, ami persze nem annyira váratlan ebben a helyzetben, de nah! A csók felszólításra lassan közeledek felé. De a fene egye meg, ez csak színjáték, párbajozunk az isten szerelmére. Meg mi az, hogy rögtön csókolózni, hisz még nem is ismerem, meg aztán nagyon nem tűnt egy jó jellemnek, nem véletlen kezdtem párbajt. Aztán arról nem is beszélve, hogy ott van Mirika-chan. Elvörösödöm, s mielőtt összeérnének az ajkaink lépésre szánom el magam. Ez így nem mehet tovább, ha sikerül győznöm, ha nem most véget vetek ennek. Kihúzom a kardomat lassan, s minden gyorsaságomat latba vetem. A kezemet, mellyel mellét masszírozgattam megfeszítem, s lábaimmal megigazítva elindulásomat mellette elhaladok átvágva rajta a kardommal. Ahogy magam felé húzva a kard átsiklik rajta, már ha sikerült megfordítom a kezemet, s lendületesen balról jobbra fel vágok ismét. Még szerencse, hogy csak a csuklómat tartja fogva. Ezután közelebb rántva magamat fogást váltok a kardomon s beleszúrnám a nyaka és válla közé. Ám ekkor, ha minden jól ment megnyerem a csatát. Ha nem, abban az esetben minden lehetőségemet kihasználva próbálok bejuttatni neki találatokat, hogy vége legyen már ennek. Azonban könnyen lehet, hogy engem is eltalál. Egy találat még nem érdekel, ha ez biztosítja győzelmem, ám kettőt sebzése láttán nem engedhetek meg magamnak, így azzal már meg is nyeri, vagy megöl. Ha én kerültem ki nyertesen, akkor még intézek hozzá pár szót, ha nem akkor röviden szitkozva szerencséjét tovább állok. Amennyiben megpróbálna rám mászni, vagy érzelmileg befolyásolni lehordom a „legolcsóbb” legaljasabb és egyébnek, majd tovatűnök, mielőtt valóban megfogna benne valami, ha más nem a teste. Amit természetesen temérdek indok miatt nem hagyhatok.
-Nos remélem felfogod, hogy most meg is halhattál volna. Vedd ezt úgy, hogy megöltelek, és kaptál egy új esély új emberként. Ne fecséreld el az életedet. Ha ilyen életvitelt folytatsz sok ellenségre tehetsz szert jó néhány az ellenségeidnél is veszélyesebb társakkal. Arról meg ne is álmodj, hogy engem megkaphatsz. Ilyen olcsó lélek, aki ennyire aljas nem lehet meg mellettem, és ha mégis megpróbálkozna nem fogom megtűrni. Remélem elgondolkozol majd néha azon, hogy könyörületnek köszönhetően élsz még. Ha máskor nem is, de mikor másokat csalsz tőrbe ez jusson eszedbe, és legalább az életüket kíméld meg, még akkor is, ha nem te magad mocskolod be a kezed.

Rád hagyom, hogy mik találnak el, és hogy engem mik találnak el, azaz a küzdelem sorsát. Köszönöm a játékot, igazán érdekes és mulatságos meccs volt.
UI.: Amelyik támadásomat láthattad, azon használtam a különleges képességem. Valamint ha támadsz igyekszem megjósolhatatlanul mozdulni, melyet ugyan látsz, de... további részletekért kérjük keresse fel adatlapomat. Wink

by **Umono Hebi** Csüt. Aug. 16 2012, 02:38

Végre kezdene izgalmassá válni a játékuk, mikor a srác hangulatgyilkos módon eltávolodik tőle. Hebi egy sóhajjal pördül ki, ahogy egy újabb vágás cifrázza, miközben felizzott kardjával egyszerűen a fogvatartott kézre csap, így a következő támadást már nem várja meg. Sajnos nem folytathatják tovább a párbajt, mert ellenfele ügyesen leszedte az élete nagy részét. Elengedi hát, ahogy véget ér a küzdelem, majd sajnálkozó tekintettel néz rá, ahogy elé lép és szokatlanul fagyos hangon szól hozzá.
- Ez a természet rendje. Csak az erős maradhat fent. Talán megölöm a gyengébbeket, de még így is jobb vagyok a te fajtádnál. – leeresztett kardjának markolatára ismét rászorít, hogy meglendítésekor ne repüljön ki a kezéből. Pengéje pedig egyenesen a srác nyaka felé tart. Jól hallhatja, ahogy vágja maga előtt a szelet és elhúz a füle mellett, ugyanis az utolsó pillanatban egy szép ívvel elkanyarodik, majd a helyére kerül. Elvégre mégiscsak a nyílt utcán vannak. Nem örülne neki, ha egy nyilvános kivégzés miatt mindenki rá szállna. Azt pedig csak reméli, hogy a történtek a közös kis titkuk marad.
- Többet ne üsd mások dolgába az orrodat! – mosolyog rá hirtelen jövő kedvességgel, valamint édesen csengő hangszínnel és megborzolja a séróját, mielőtt tovább állna.
- Viszlát, te cuki kis perverz! Ha megint összefutunk, meghívlak egy sörre. – kacarássza felé fordulva és közben tolatva, hogy még utoljára végigmérje azt, akivel olyan jól elszórakozott. Aztán int és előre fordulva a fogadót tűzi ki céljául. Bár Kotarounak nem sikerült legyőznie, azt azért elérte, hogy ma már ne szedjen több áldozatot ez a fekete özvegy.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 16 2012, 17:29

A küzdőteret lezárom

Jutalom: 15 exp, 50 arany

by Ajánlott tartalom

Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi

Re: Fuun Kotarou és Umōno Hebi