Kota a beater

Eljött a nap, amire régóta vártam. Saját pontjaim ismeretében nagyon valószínűnek tartom, hogy probléma egy szál sem lesz. A legyőzött bossok újra kihívhatóak survivor módban.
Ez tökéletes lesz erőfelmérésre, és csapatmunka kovácsolására, azonban először tesztelni kell a helyszínt, hogy mégis mennyi az annyi. No meg persze fel kell csapni egy gyors rekordot, nehogy már ne az én nevem villogjon itt. Azért Kanát meghívtam nézőnek. Egyrészt had villogjak már neki, másrészt jó stratéga, és jobbak az ismeretei a lehetséges csapatokra, és egyéb ilyen unalmasabb dolgokban jobb, mint én, ha látja, hogyan is megy ez, később már felkészülten jöhetünk gyakorolni, vagy gyakoroltatni. Előfordulhat, az is, hogy csak biztosítéknak jövünk, s a tapasztalatlanokat hagyjuk, hogy szerezzenek igazi rutint. Természetesen közben ellátjuk tanácsokkal őket meg ilyesmi.
Most azonban Illfang jelent meg, s a három goblinja. A koboldok gyorsabbak, így velük kell először végeznem, majd a nagy falat. Rohammal kezdek, s mielőtt pisloghattak volna három szimpla vágás, aztán mögöttem a tűzijáték, avagy a három halált jelző pixelekre robbanás. Jöhet a boss. Egy szúrás, majd egy vágás. Nagy levegő, apró helyezkedés, felkészülés. Aztán jöhet a hiper-szuper Kota-wombo-combo. Úgy tűnik, mintha állnék egy helyben, s egy pillanattal később öt piros csík jelenik meg a bosson, miközben az illúzió tova tűnik, s megjelenik a valódi énem Illfang jobb oldalán. Két talpon fél fordulat közben egy fél méter csúszás. Újabb felkészülés, hogy a boss pirosba forduló életét végleg kioltsam. Egy levegő, két lépés, majd a roham, mely maximális sebességnél néhányak számára már követhetetlen lenne, azonban szerencsére Mirika képességei nagyon közel vannak, így nem marad le semmiről, kivéve a combóról. Elsuhanok a boss mellett, miközben megejtek egy vágást, majd fogást váltok a kardomon, s háttal neki belevágom, ezzel kivégezve.

Vállat vonok a csiga láttán, hisz ez már nem annyira fun, mint a gyilkos Illfang. Ezt elsőre is szólóztam. Most sem terveztem csiga tempót felvenni. Négy villámgyors vágással véget vetek a létezésének, mielőtt bármit is tehetne.

Ez a boss már keményebb menet lesz, ha jól rémlik elég sok páncéllal rendelkezik. Mivel nem akarok kockáztatni, ezért idejét látom élesben is kipróbálni a második képességemet. A klónom közvetlen mellettem jelenik meg. Egymásra nézünk bólintunk, és egy közös "Let's Rock!" felkiáltással nekilátunk felszeletelni a bosst. Egyik vágást követi a másik, miközben két oldalra megkerüljük a gólemet, majd a végső csapást közösen mérjük rá.

Előveszek egy szotyit, s elkezdem eszegetni. Komolyan, most mit csináljak? Nem akarok sem magamra sebezni, sem lutrira hagyni, hogy most ő sebeződik duplán, vagy én sebeződöm ő megy gyógyul. Így csak akkor lendülök támadásba, mikor a lila gömb ugrik fel.
//Mivel a klónom ki lett véve a forgalomból nem tudom mit lehet, mit nem, így mindkettőt leírom.//
Ha van klónom: Akkor a lilánál mindketten megsorozzuk.
Ha nincs klónom, de nem is használhatom a jelenlegi képességeimet: simán osztom az áldást, majd használom különleges képességemet, hogy látszólag ott maradjak, de valójában láthatatlanul távolabb kerüljek, hogy a kipattanó mob az illúziót támadja.
Ha használhatom az új képességeimet: Akkor az első képességem második felhasználásával benyomok egy combót, mely egyetlen pillanatok alatt végrehajtott támadássorozat.

A pók támadása miatt nem csak értékes három páncélom ment le, hanem a szotyim egy része is kiszóródott a zacskóból, s a földre érve pixelekre esett.
-Hogy a jó édes anyukádat!
Morogtam rá, s elkezdtem rugdalni, bár második-harmadik rúgásomnál ő is pixelekre robban, s ezt egy helyeslő hümmögéssel nyugtázok, majd eszem tovább a szotyimat az újabb lila körig. Ekkor ismét akcióba lendülök, s szétkapom a bosst. Csak remélem, hogy nem pattan ki halála után is mob.

Farkas, a legutóbb alapos gondba hozott egy, és savanyú az az emlék picit, vagy talán savanyú-édes. Ennek azért megadom azt, hogy karddal ölöm meg.

Elérkezett a kihívás. Ez a boss rengeteg sebzéstűréssel bír, és fokozatosan nő az ereje is. Azonban már tapasztaltam ellene mást is. Először ideje valami igazán merészet kipróbálni. Nekirontok, hisz az elején nincs mitől félnem. Letámadok négyet, majd fújok kettőt-hármat, s megeresztek egy ötödik támadást is. Ezek után pedig felmutatom a Gyors Futás Kristály-t, s elhasználom. Így a következő körben egy bónusztámadást is fogok nyerni, a sebességgel, amit kapok.

Megiszom egy Mini potiont. Ugyan rám sebzett, de rendületlenül harcolok, egyelőre még nem kerültem veszélyes helyzetbe, és a kis poti épp elég lesz, remélem. Nem olyan egyszerű a menet, de még meg tudom csinálni. Küzdök tovább, ahogy bírok.

Elhúzom a számat, hisz tudom, hogy exponenciálisan romlik a helyzetem. Újra használom a képességemet, s ezúttal egy hat vágás szánt végig majdnem egyszerre a bosson.

Nagy levegő kifúj, és akkor had szóljon! Veszek egy lendületet, aztán, mintha táncolnék viszem be a csapásaimat, s a negyediknél megállok. Ez volt az utolsó tánc, a boss pixeleire törik. A jelenleg ismert Bossokat legyűrtem, bár kicsit necces volt, de belefér. Nagy vigyorral az arcomon távozok a csarnokból. Megmozgatom a végtagjaimat, aztán útközben felszedem Kanát, és irány sütizni a Sweet Dreams-be.