Kota vs. Kimi

by **Kimiko** Hétf. Dec. 03 2012, 18:40

Ma, kaptam egy eléggé fura dolgot. Egy üzenetet, amelyiknek nem tudom a feladóját. Ha meg akarnám nézni a feladót, csak értelmetlen karaktereket, néhol pedig kérdőjeleket ír ki. De a levélben egy koordináta volt, és még ez: „Legyél itt, 23:15kor.”. Nem tudtam, hogy ez most pontosabban, mi is akar lenni. Meg voltam döbbenve, rendszer üzenet volt? Vagy van ilyen képesség? Anonim üzenetküldés? Méghozzá ilyen fenyegető jellegű. Olyan érzésem volt, hogy egy krími filmbe csöppentem. Ez az egész, a fogadóban történt, épp a szobámba voltam. Azért még, kimentem, megnéztem az ágyamat, nem volt benne lófej. Megnyugodtam, legalább nem a maffia fenyeget engem. Amikor rápillantottam a menüben az órára: 16:34. Még volt egy csomó időm. Nem tudtam mit csináljak, kavargott a gyomrom. A koordináta helyét megnéztem, még a város területén belül volt, mégpedig a parkban. Egyszer voltam ott, elég is volt, nem járnak arra emberek, főleg nem ilyen késő este. Ez megnyugtató érzéssel töltött el, mert nem ölhetett ott meg senki. Csak, ha tisztességes párbajban bukok netán. Nem tudtam hova rakni magam. Mentem ki sétálni, de paranoiás érzésem volt, mintha mindvégig figyelt volna valaki. Először volt ilyen érzésem, megszoktam, hogy figyelnek. Aurám miatt gyakran néznek rám emberek, és követnek, puszta kíváncsiságból. De ez most más volt. Mintha valaki meg akarna gyilkolni, de miért? Nem ártottam elviekben senkinek. Nincs okom rá, hogy féljek bármitől is, ott aztán nem ölhet meg senki. Ha csak ez nem egy hacker. Mondjuk, nem bánnám, ha egy hacker lenne, és azzal a nemes céllal keresne fel engem, hogy ad egy erős fegyvert, amivel mindenkit lekaszabolhatok. Vagy csak valaki találkozni akar velem? Netán valami „titkos hódoló”? Értekeztem magamban. Szabályos tudományos vita keletkezett a fejembe ezzel kapcsolatban. Szerencsére nőből vagyok, ezért tudok sok dologra egyszerre figyelni. Nem mentem neki senkinek. Az idő csak telt. Én közbe beültem a fogadóba egy pohár tejre, mászkáltam egy kicsit a tetőkön, mintha csak én lennék Ezio az Asassin’s Creedből. (Na jó, ebben a világban nem tudom, hogy van-e ilyen.) Azért persze nem olyan extrémen, mint ő. Az idő már közeledett. 22:30 körül volt az idő, gondoltam, hogy ekkor már ideje lenne elmenni oda. Még ha előbb is jelenek ott meg, akkor is jó. Sőt jobb is, megtudom, hogy ez biztosan nem egy csapda. Felkerestem a helyet, a megtalálása nem volt nehéz. Amikorra oda értem, már 23:00 felé járhatott. A koordináta pont egy óriási fához irányított engem. Mi akar ez lenni? Egy romantikus randi, egy fura emberrel? Mi ez a játék, te jó ég… Vagy lehet, hogy ez egy quest? Amit véletlenszerűen oszt a játék, és mindjárt harcolnom kellesz? Áhh… Ez túl nagy zagyvaság lenne, meg akkor látszana egy felkiáltójel a helyszín felett, hogy itt bizony küldetés van. Leültem a fa alá. Unalmamba, 15 perc alatt, egy kis naplóírással foglalkoztam. Leírom most, mert érzem, hogy itt nem kevés dolog fog történni, később kevesebbet kelljen írnom. Kinyitom hát a naplóm, a nagy fa alatt ülve, és írni kezdek:
„Hello, naplócskám!
Ma is egy kaland várható! Kaptam egy levelet, egy ismeretlen embertől. Kaptam én már ilyet, de akkor azt írta, hogy „unknown user”, most pedig fura karaktereket és kérdőjeleket írt helyette. Lehet, hogy csak egy glitch a mátrixban. De lehet, hogy a játékkészítők játszadoznak velem. Most itt vagyok. A fa alatt ülök, és csodálkozok, mi fog velem történni. Ha küldetés lenne, akkor nem a város területén belülre kellene jönni, és még kell, hogy legyen egy felkiáltójel valahol a környéken. Még van 5 perc 23:15ig. Azért írok neked, naplóm, hogy ne unatkozzak magamban. És ne kapjon el a paranoia. Mit írhatnék még ide? Sajnálom, naplóm. Most nincs sok fejlemény… De remélem, ezután lesz valami érdekes, amit meg tudnék veled vitatni…”

Ezzel bezártam a naplót, és figyelni kezdtem, mert már 23:15 volt. És akkor…

//Folytathatod a mondatot, vagy ahogy akarod Kota ^^ //

by **Fuun Kotarou** Szomb. Dec. 15 2012, 08:01

>>Kota vs Kimi<<

Komolyan nem értem, hogy van ez. Épp, hogy visszatértem a frontról, és máris majdnem üres a tárcám. Csak fokozza a dolgot, hogy most is, sőt még mindig nem egy elit fogadóban vagyok, vagy magasabb szinten, hanem az elsőn egy átlagos környékiben, ez is alulról kapaszkodik inkább csak a jelzőbe. Habár a teájuk nem tökéletes, de bőségesen megfelel a jelenlegi igényeimnek és költségvetésemnek. Már épp kezdenék kicsit ellazulni, mikor villogni kezd egy kis jel. Üzenetem érkezett, de vajon kinek van mersze megzavarni pont most? Érdekli is a halált, foglalkozom vele később. Gondoltam én, de ez a később néhány percnyi várakozás után jött el, mert fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy miféle üzenetek jönnek nekem, ugyanis nem szokott belőle túl sok lenni. Az üzenet mondanivalója elég rövid és egyértelmű volt.
"Legyél itt, 23:15kor.” Az itt alatt egy koordinátát érthetett, ami a közeli parkot jelölte. Nah basszus ez mi a frász? Kezdtem el gondolkodni. Eltenni láb alól. Nem ez nem valószínű, belső terület. Kivéve, ha vannak olyan őrültek, hogy megpróbálnak összecsomagolni. Bár ki próbálkozna ilyennel azok után, hogy valamiféle csoda folytán híre ment annak, hogy egyedül kaptam szét a csiguszt, szóval a második szint bossát. A feladó helyett is egy igen érdekes rejtjel van. Lehet valami anonim üzenet, hmm bakker. Csak nem? Ugye nem pont most akar valaki előrukkolni az öreg titkos keveset mondó szerelmes levéllel? Az okés, hogy nem vagyok egy háttérbe húzódó jelenség, de azért ekkora Casanova sem. Ráadás poén, hogy azóta kezdődött az a futamom, hogy aranyos csajokba futok lépten nyomon mióta elhatároztam magam valaki mellett.
Kortyoltam a következő pohár kis teát, akarom mondani, csak akartam, de elfogyott valamikor miközben futtattam a processzorom. Úgy döntöttem, hogy inkább fent a szobámban folytatom az elmélkedést. Rengeteg időm volt, és amúgy is pihenni akartam. Kicsit fárasztó a front, és ilyen kevés élettel meglehetősen idegőrlő néha. Pénztárcámat is kímélve inkább a szobámban folytatom az elmélkedést. Eldőlök az ágyamra, s elkezdem sorra venni a dolgokat. Kezdve a lehetséges csajokkal, majd az többivel foglalkozva. Az előbbi igénybe vett néhány órát, míg az utóbbit igyekeztem gyorsan letudni.
Nem szokásom nekem magamra haragítani az embereket, szóval nem lehet túl sok. Csak akik irigykednek a frontra, a céhre, meg a királyságomra, meg akiknek a barátnője megfordul utánam. Talán nincsenek többen kétszáznál. Oh, várjunk csak majd megfeledkeztem a kifejezett Mirika fanokról, legyen max négyszáz. Bár nem mintha a parkba húsznál több ember beférne. Hoppá, miért is aggódom a nyomorult otakuk miatt? Lehetnek akár mennyien, nem oszt nem szoroz, szóval a tényleges szám csak pár tucat lehet...
Az unalmas téma folyamán elaludtam. Két-három órával a kijelölt időpont előtt ébredtem. Hiába, a sok éjszakai portya kiveszi az emberből az energiát. De megéri, hogy nap közben foglalkozhatok Kanával. Lefelé menet a megálltam egy picit, még szerencse, hogy az npc-k nem igazán pihennek. Egy jó adag zölddel helyrepofoztam magamat. (Ejnye olvasó mire gondolsz?! Még szép, hogy csak tea...) Majd megindultam a kijelölt találkahely felé. Már este tíz-re ideértem, nem is értem miért csigázott fel annyira a dolog, hogy előbb érjek ide a kelleténél. Körbejártam a helyet, de egyértelműen egy fa volt kijelölve. Mit volt mit nem tenni hát felmásztam rá, hátha van valami meglepi elrejtve. Csalódnom kellett, ugyanis a leveleken kívül csak ágakat találtam. Lemászni nem volt kedvem, mert kényelmesen be tudtam magam fészkelni. Még egy óra sem telt, mikorra meguntam már a menüm nézegetését is. Hiába nem tehettem róla, már érdekelt, hogy még is mi a jó édes folyik itt. Az időpont előtt egy fertály órával azonban megjelenik valaki. Egyelőre nem mozdulok, hátha egy random fickó az. Ahogy közelebb ér meglátom, hogy egy (már megint) csinos csaj az. Úgy tűnt ez a fa a célpontja, kétlem, hogy észrevett volna, és jelét sem mutatta, helyette inkább leült alája. Ekkor jött az érdekes része a dolognak, ugyanis valamit elővett. Szép halkan újdonsült lopakodásomat latba vetve lejjebb ereszkedtem. Majd annyira furdalt a kíváncsiság, hogy mit ír, nekiálltam beakasztani a lábamat, és fejjel lefelé lelógni. Kicsit hátizmot megfeszítő volt olyan helyzetben maradni, hogy olvasni is tudjam. Mikor megláttam a megszólítást elgondolkoztam rajta, hogy visszavonulok. De ugyan kérem már, ne legyünk ilyen maradiak, egy kis kukkolás más naplójába csak nem olyan nagy bűn, főleg, ha nem is tud róla.
Mátrix gltich, vagy küldetés, ilyen nekem eszembe sem jutott. Nem is rossz felvetés, bár rögtön az utóbbit jó érvekkel cáfolja is. Noh, de a lényeg, hogy kalandra számít, hát miért tagadnám meg ezt tőle. A naplóba írtak alapján ő is azt kapta amit én, szóval nem randi. Valahol kicsit lehangol a dolog, ugyanakkor meg is nyugtat.
Óvatosan lekecmergek a fáról, s hangtalanul odaülök mellé. Majd egy adandó pillanatban megszólalok, hogy észrevegyen.
- Kellemes esténk van nemde bár?
Nem ültem túl közel, mert alapból lebuktam volna, no meg nem akarom a kelleténél jobban a frászt hozni szegénykémre. Így a fa oldalában ülök tőle durván 1-1,5 méterre. Igazából már alig bírom visszafogni a beszélőkémet, de azért megteszem, had jusson szóhoz, ha tud. Persze ha lecsapna rám felpattanok, egyéb esetben, ha felkel én sem maradok ülve. Ha megijed csak felteszem a kezem, hogy én nem akarok semmi rosszaságot csinálni. Egyelőre... Razz

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 17 2012, 18:48

Kimiko záratta a küldetést. Kota, te azért kapsz 5 aranyat.

by Ajánlott tartalom

Kota vs. Kimi

Kota vs. Kimi

Re: Kota vs. Kimi

Re: Kota vs. Kimi

Re: Kota vs. Kimi