[Küldetés] Az ametiszt nyaklánc

Már jó pár nap eltelt és nem történt semmi. Ez abból a szempontból jó dolog volt mert így nem kerültem életveszélybe. A rossz viszont az volt, hogy kezdett fogyni a pénzem így nem tudok ételt vásárolni. Enni viszont kell még ebben a mesterséges világban is ahol semmi sem valódi. Erre a gondolatra eszembe jutott egy régi film ami kicsit hasonlított az akkori helyzetemre. Ez nem volt más mint a Mátrix. Morpheus elmagyarázta Neonak mi is az és én szerintem mi is egyfajta mátrixban tartózkodunk. Egy külön kis birodalom melynek megvannak a maga kis szabálya. Az első ha itt meghalsz az életben is meghalsz. Ha nem eszünk éhesek leszünk és meghalunk. Hát az élet nem is lenne mókás egy aprócska kihívás nélkül az olyan dögunalmas lenne. Nagyon szerettem volna abban a pillanatban a halhatatlanság miatt unatkozni. Amint kitöprengtem magamat úgy láttam jónak ha elindulok valamiféle munkát keresni. Nem is kellet messzire mennem hisz a küldetés táblája egy köpésre akarom mondani kőhajításra volt. Mikor odaértem érdekesnek találtam, hogy senki nincs ott. Arra gondoltam, hogy minden megbízást már elhappoltak, de azért leellenőriztem a biztonság kedvéért. Jól is tettem, hogy az ösztöneimre hallgattam ugyanis egy hatalmas plakát állt rajta. Az állt rajta, hogy egy leányzó bánkódik az ellopott ékszere után. Az apja hiába ajánlott fel nagy összegeket nem tudta visszavásárolni. Ráadásul a tolvaj még dicsekedni is akar szerzeményével ezért egy bálon fogja viselni. Ez egyáltalán nem tünt vészes melónak ezért úgy döntöttem elvállalom. Azonban annyira olvastam a feliratot, hogy észre sem vettem azt a pár fickót akik a hátam mögé álltak csak akkor mikor egyszerre érintettük meg a papírost. Gyorsan megfordultam és elkezdtem bizonygatni, hogy engem illet a meló.
-Én voltam itt előbb.- erre a többiek szajkózni kezdték az igazukat. Három makacs srác és egyikük sem akart engedni. A fejemet fogtam és azon tanakodtam miért nem maradtam az ágyban. Végül, hogy a vitát lezárjam előálltam egy ötlettel ami mindannyiunknak előnyös lehetett.
-Figyeljetek a megbízó sok pénzről beszél szerintem mindannyiunknak jut bőven. Miért ne dolgoznánk együtt-
Végül megértették, hogy így többre mehetünk ezért kis csapatunk elindult a puccos környékre ahol csak a gazdagok laknak. Kiss mászkálás után meg is érkeztünk a megbízónk háza elé.

Késemet dobálgatva haladtam végig a fővárosban. Egyes kezdő játékosok úgy látszott, hogy kerültek és féltek tőlem. Élveztem a szituációt, lehet, hogy jobban megismerték úgy a nevemet, hogy egy céhvezető vagyok. Szépen, lassan, békésen odasétáltam a küldetés táblához és késemet elraktam nagyjából két lépésre előtte. Úgy látszott, hogy három másik emberke válogatott a küldetések között és mikor odaértem hamar ki is szemeltem egyet. Pénz, ékszer, gazdag-negyed... ez volt az ínyemre való küldetés, bár már nem gyűjtöttem semmi fontosra, de mégsem lenne rossz, ha lenne nálam egy kevés arany a megfelelő helyzetekre. Odakaptam, egyetemben három másik alakkal. Az egyik, a számomra igazán ismerős fajta, azt mondta, hogy az övé, mivel ő volt ott elsőnek. A másik pedig megjegyezte, hogy az kissé sértő volt, de én csak ennyit szóltam:
- Üdvözletem! Véletlen nem te vagy az, akinek megkíméltem életét egy küzdelem után? (Az a KT, amiben nem volt halál, létezőnek számít)
Majd eldöntötték, hogy inkább menjünk együtt. Elmosolyodtam, mert legalább lesz valaki, aki helyettem végzi majd el a piszkos munkát. Én pedig utáltam, ha mindent nekem kell csinálni, inkább bíznám valaki másra, én pedig csak bekaszálnám a pénzt... kivéve a céhnél, ott olyan, mintha én egyedül lennék minden tag, ezért mindenki élete számít, de ez esetben nem. Egy ismerős, és két ismeretlen társasága nem jelent nekem valami sokat, ha pedig rajtam múlna, hogy az életüket vagy az aranyat választom-e, akkor szerintem rám ne számítsanak.
Elindultunk tehát a házhoz, ami a város dél féltekében helyezkedett el, és hamarosan már egyenesen a kapui előtt álltunk.

Egy baromi nagy épülethez értünk ami leginkább egy műalkotáshoz hasonlított. Arra gondoltam egy ekkora ház biztosan nagyon sok aranyba kerülhet de nekem semmi szükségem nem volt rá. Bőven elég volt, ha egy olcsó fogadóban megsszálhatam vagy egész éjszaka fel alá járkáltam a városba. Egyikünk a nagy bámulás közepette az ajtó lépett és bekopogott. Nem kellet sokat várnunk és egy pingvinnek öltözött férfi nyitott nekünk ajtót majd betessékelt bennünket. Bent egy elégé stílusos nappali tereltek minket, hogy Román vagy római nem tudtam de nem is érdekelt. Csak az izgatott, hogy minél előbb megkapjuk a megbízást és vége akcióba léphessünk. Nem kellet sokáig várnom míg a szóba közepén álló középkorú férfi végre megfordult és elmondta mi is a feladatunk.
Elmondta a leges legfontosabb az a diszkréció tehát nem kell az ügyet nagy dobra verni. Azt akarta, hogy az egész akció lábujjhegyen történjen, fű alatt. Egy kis hatásszünetet tartott majd elkezdett minket fürkészni. Pontosabban nem minket hanem a fegyvereinket figyelte majd folytatta monológját. Köntörfalazás nélkül elmondta azt akarja, hogy lopjuk vissza a gyűrűt neki. Fölsorolt négy opciót álcázás céljából amit talán használni tudunk majd. Ezek a lehetőségek a következők voltak: szakács, felszolgáló, testőr, vagy esetleg vendég. Egy napunk volt a bál kezdetéig és útmutatóul kaptunk egy térképet is. Ezután biccentett egyet és a pingvin se szó se beszéd kihajított minket mint a szemetet. Csak néztem mint a moziban, hogy milyen gyorsan elintéztük a dolgot. Amint kiértünk az ajtón én szólaltam meg legelsőként.
-Szerintem Kotarou kezelje a térképet. A másik mit szóltok az álcákhoz amiket az a fickó javasolt? Ki melyiket akarja választani.- egy pillanatra végigfutott az agyamon, hogy talán többen is választhatnak egy lehetőséget de ezt már nem mondtam el. Ha marhaságot csináltam nem akartam, hogy tőlem tudják meg.
-Ti döntsétek el mi akartok lenni az enyém meg az lesz ami marad-
Ha befejeztük a diskurzust útnak kelhetünk a tolvajok felé az erdőn át.

>>Az ametiszt nyaklánc<<

Igazán csinos kis házról van szó. A kiszolgálás, izé beszolgálás is egész minőségi. A magamfajta csak filmekben, pontosabban animékben látott. Bár életvitelem és a sok animének mangának köszönhetően a játékokat már nem is említve elég sok tapasztalatom van az ilyenben. Rövid ismertető, valamint a lényeg kiemelése, ahogy azt várni lehetett Kayaba-santól igazán realisztikusan hat a dolog. Bál, nyakék, diszkréció. Már is rengeteg gond, azaz hiányosság. Mielőtt elegánsan kihajított volna minket feltettem kérdéseimet.
- Ha szabad lesz, a diszkréció és a küldetés sikerességének érdekében feltennék néhány igen egyszerű kérdést. Mikor kezdődik pontosan a bál? Az este megfogalmazás elég tág, ha vendéggént kíván valamelyikünk beépülni ez roppant nagy hátrány, nem lenne jó késni. A második: Milyen típusú bál lesz? Zárt körű? Sokan lesznek? Mennyire ismerhetik ott az emberek egymást, esetleg, ha mondana pár példát kik lesznek a fontosabb emberek, azokat illene tudni egy vendégnek. Valamint az öltözék milyen lesz? Nem mászkálhatunk be egy bálra megfelelő ruházat nélkül, az azonnali lebukást eredményezne, és kitörhetne a pánik a diszkrécióról azonnal le lehetne mondani. Valamint egy kis motiváció sem ártana nekünk, mégis mekkora mennyiségű fizettségre számíthatunk? Egy ilyen mértékű lopás ráadás feltűnésmentes végrehajtás mellett nem egy egyszerű dolog, hisz egy fontos emberről közvetlen kellene megszereznünk. Valamint egy utolsó kérdés, milyen szintű ellenőrzésre számíthatunk, ha mint vendég, vagy testőr lépünk be a bálra?-Vagy nem. Mivel megvárhatjuk a bál végét is, s kilesni, hová teszi le, majd kisurranni, bár ez az őrség minősége miatt lehetne problémásabb. Mindenesetre a kapott válaszok után kitessékelnek minket. Mielőtt belekezdenénk a megbeszélésbe javaslom a legközelebbi fogadót, hogy ne kürtöljük szét azonnal, hogy mire is készülünk. Ha kell állom a pénzt a szobáért. A szobában viszont mikor becsukódik az ajtó én veszem át a kezdeményezést. Sajnos Hokushin barátom már elkotyogott egy kis ezt-azt amikor kidobtak minket, de ezen nem lehet segíteni. Szerencsénk volt, hogy nem járt arra éppen senki, aki hallhatta volna.- Nos ha szabad javasolnom én mint vendég érkeznék, s Hokushin lehetne a testőröm. Így nem lenne gyanús, hogy egymagam érkezem. Esetleg ha más is vendégként érkezik az sem lenne rossz. A terv a következőképpen fogant meg bennem, melynek már több változata is lett idefele jövet. Én szóval tarthatom az urat, s eközben akár meg is fosztható ékes tulajdonától. Természetesen csak akkor ajánlom ezt, ha van közöttünk olyan, akinek tehetsége van ehhez. Mivel hölgy nincs közöttünk ezért a B verziót el sem mondanám. A következő lehetőség, hogy még a bál előtt fújjuk meg az ékszert, bár ez a lehetetlennel vetekedik, mert biztos, hogy katonák sokaságával és isten tudja milyen biztonsági rendszerrel védeti, hisz nagyon fontos számára, hogy a bálon henceghessen vele. A D verzió, hogy a bál után szabadítjuk meg a terhétől. Ez azért jobb az előző verziónál, mert telve lesz magától, hogy még csak meg sem próbálták ellopatni, és henceghetett vele. Ám ebben az esetben is komoly problémát okoz a be és kijutás az őrök miatt, a közben eltelt idő és fosztásról már nem is beszélve. Az E terv, hogy félrevonulásakor, vagy félrehívjuk és akkor támadjuk meg. Ám ez koránt sem olyan diszkrét, mint aminek lennie kellene, s megint csak profit igényel a dolog, hogy elkábítsuk és kivonjuk a forgalomból legalább arra a kis időre, míg megpattanunk. Esetleg az ételébe, italába is próbálhatnánk kábító anyagot rakni, vagy hashajtót. Ezzel is meg lehet oldani, hogy kivonuljon a tömegből, ám csöppet veszélyes akciónak mondanám, mivel több, mint valószínű, hogy számít a visszalopásra. Nos természetesen nyitott vagyok minden véleményre, illetve felettébb kíváncsi, hogy ki miként próbálna meg bejutni. -Kell egy útvonal és terv menetrend is, melyet próbálok kiötleni velük közösen, már amennyire lehetségesnek bizonyul az együttműködés. Ha kell megint csak jómagam kezébe veszem az egészet. Nem kívánom elbukni holmi ostobaság miatt. Megbeszélés után elindulok(unk) beszerezni a kellő holmikat. Ruhák, olcsó, de jónak tűnő ékszerek, melyeket ha lehet inkább kölcsönzök. (Természetesen ez abban az esetben, ha kapok információt, miként juthatnék be, és szükséges is beszerezni ezeket.) Valamint kötelet is szerezni kell, mely szükséges lehet menekülésnél, vagy valaki megkötözésénél, nem lehet túl sok, mert nem tudnánk becsempészni. Ám hamar rájövök, hogy ez itt mmorpg, nem az inventorinkban elfér a cumó. A megbeszélés alapján kiderül, hogy mikor is kell indulnunk, hogy még picivel idő előtt érjünk oda. Amennyiben van lehetőségünk javaslom a fogadóban maradást korai indulásig. Ha indulnunk kell, hát induljunk. Ám egyik indulási esetben sem abban a kiszerelésben, melyben ott meg fogunk jelenni. Már az erdő közepe fele járhatunk, mikor megpróbálok még egyszer utoljára a tervet átvenni velük.- Nos uraim, akkor még egyszer egyben vegyük át a tervet.
Bocsi, kicsit hosszúra sikerült.

Egy tipikus arisztokrata házba léptünk. A maga módján gyönyörűen megtestesítette a pénzes illető házfétisét. Nem igazán értettem, hogy miért volt szükséges ilyesmi dizájn egy háznak, én nem egy stílusra építeném, én trófeákkal és értékes tárgyakkal pakolnám tele az enyémet. Végül is teljesen mindegy, hogy mit rak bele az ember, hiszen úgyis kipurcanunk a végén és totálisan mindegy lesz az nekünk, hogy rózsaszín vagy fekete kendővel törölték előtte a seggünket. Na, de többet nem is elmélkedtem a házról, hiszen az az alak előttem már nagyban pofázott a dolgairól. Mondjuk úgysem érdekelt, szóval elővettem a késemet és dobálgatni kezdtem, mint egy amatőr zsonglőr. Egy kézzel dobtam és ugyanazzal kaptam, miközben egy kört tett meg a levegőben. Nem kellett figyelnem, hiszen volt mellettem három másik alak, aki megtette ezt helyettem. Miután bekussolt az alak, az egyik társam tett fel néhány érdekfeszítő kérdést. Tetszett a hozzáállása, és főleg az tetszett, hogy nem szarozik, komolyan veszi a dolgokat. Miután végzett a monológjával, mellé sétáltam és nekidőltem a vállának, még mindig dobálva a kést. Néhány mondanivalót is szántam az előttem állónak, hogyha nem lenne hajlandó válaszolni:
- Ő az én emberem és ha nem kapunk minél előbb választ, akkor kereshet másokat, de azt mondom, hogy nálunk jobbakat nem találhat. Ha kételkedne, akkor próbálja kitalálni a nevünket. Nem hallott még róluk igaz? Most már tudhatja mennyire vagyunk jók a csendes munkákban.
Reméltem, hogy ezzel megalapoztam azt, hogy beszéljen az alak, ha nem szeretne. Miután végeztünk a beszéddel Kotarou a legközelebbi fogadót javasolta, mire egy gyors választ kapott:
- Te állod.
Bent Fuun elmondta a tervét és mire a végére ért elmosolyodtam. A késemet az asztalba dobtam, majd nekidőltem.
- A terved nem rossz, de szerintem túl egyszerű és leleplezhető. Figyelj, gondolj arra, hogy sok szottyant golyójú öregember vesz részt rajta. Mit nem fog fel az öregek agya? A komplikáltabb dolgokat. Ha úgy vennénk, hogy egy harmadik ellopja, túlságosan is feltűnő lenne, a fattyú rájönne, hogy ki köpött a levesbe. Kissé feltűnő lenne, hogy az a vendég csak úgy magától odament egy unalomhalmazhoz és beszélgetni kezdett vele. Nem bízok abban az alakban, szóval neki könnyű dolga lesz, mint ahogy említettem ő lesz az őr.
Böktem rá Hokushinra.
- Először is, hogy ne szimatolják ki a kutyusok partizás nélkül megyünk be. A tervhez két vendég kell, a már meglévő őrünk és egy emberke, aki a szakács. Mivel benne bízok meg a legjobban, ő lesz a másik vendég.
Mutattam Kotaroura.
- Így értelemszerűen te leszel a szakács.
Vittem az ujjamat Mikaelre.
- Nos, szerintem nem is húzom tovább a szót és mesélni kezdek.
Kihúztam a kést az asztalból, elraktam, majd egy székre ültem, amin hátradőlve hintázgattam.
- Nos, szegény szakács bácsinknak sajnos nem lesz sok ideje aludni, ő szépen reggel besétál a többi szakáccsal együtt és úgy tesz mintha segítene nekik főzni, legalábbis cipeli az edényeket, vagy beleköpköd a koktélokba, nekem mindegy, hogy mit csinál, csak ne rúgassa ki magát az akcióig. Az őr is kissé előbb megy, és azt mondja, hogy ő lesz az őr az ajtónál. Nos, én és a vendég társam, ha jelmezes buli álcával, ha nem akkor pedig nélküle mennénk be a buliba. Az őrünk persze beenged minket, hiszen ő intézi, hogy ki megy be és ki. Szóval bent lennénk, itt lép életbe mr. anonymous terve, azzal a kivétellel, hogy nem az öreggel, hanem velem cseveg az öreg mellett. Ekkora a szakácsunk már elérte, hogy pincérként hozza ki a koktélokat, ha pedig nem, akkor el kéne intéznie, hogy ne legyen több pincér. A koktélokkal a tolvajunk felé menne, miközben én éppen abbahagynám a csevegést mr. anonymoussal és miután megfordulnék véletlenül elbotlana bennem a pincér, a poharakat és tartalmát az öregemberre öntve. A káoszt kihasználva, miközben a pincértől bocsánatot kérek, az meg bocsánatot kér az úrtól, anonymous, aki nem mozdult el a helyéről suttyomban ellopná az értéktárgyat és megindulna a kijárat felé. Hamarosan utána én is megindulnék a kijárat felé, ahol csatlakozunk az őrünkkel, aki, ha lenne másik őr, azt addig gondosan kiütné. A pincérünk szégyenében visszamenne és a konyhai kijáraton távozna, ahonnan megpillantana minket. Így lennénk ismét együtt, a tárggyal a birtokunkban.
Miután végigmondtam, előre döntöttem a székemet, ezzel egy koppanással abbahagyva a hintázást.
- Javítást elfogadok, ha pedig más tervet szeretnétek, akkor ne számoljatok be.
Ha mindenki beleegyezett, akkor együtt indultunk a kijelölt hely felé.

Miközben szeppen haladgattunk a helyszín felé mind két volt ellenfelem előadta a saját elméletét. Egyikük azt kérte kísérjem el mint a nemes úr testőre míg a másik előre akart küldeni, hogy én vegyem kezelésbe az öreget. Amíg megtárgyalták a dolgot én csendben maradtam nem volt kedvem senkivel vitázni. Elfogadtam, hogy én egy szakáccsal fogok együtt menni a kastélyba a többiek meg jönnek utánunk. Azonban fölmerült egy apróság. Amint közel értük a kastélyhoz egy bokor mögül figyeltük az eseményeket. Minden vendég hintón érkezett puccos ruhában és álarccal. A mi kis díszvendégeink igencsak kilógtak volna a sorból ha eme kellékek nélkül jelentek volna meg. Föl is vetettem az ötletet a többieknek.
-Kéne némi fölszerelés a nemesi vendégnek, talán a piszkos 12 módszer beválhatna. Csak annyit kell tenni, hogy kissé arrébb elálljuk az utat mondván a mi dolgunk ellenőrizni hintókat. Ha megállt a delikvens elvesszük a ruháját és a kocsiját. Azonban nem lenne tanácsos ha mindannyian egyszerre jelennénk meg. Én előre megyek hátha elfogadnak testőrnek így előre felderíthetem a helyszínt. Bizonyára lesznek testőrök ezért -
Amint a többiek mindent megbeszéltek én elindultam a tolvaj tanya felé. Az út közepén caflattam ahol mindenki nagyon jól látott mert el akartam hitetni nincsenek takargatni való dolgaim. A kúriánál megállítottak és megkérdezték mi járatban vagyok.
-Halottam, hogy lesz egy kis mulatság. Gondoltam kereshetek egy kis pénzt mint testőr.- erre a megjegyzésemre jó nagyot csaptam rá a kardomra. Nem akartam sokat beszélni mert a mondás is úgy tartja ki beszél nem tud de aki tud az nem beszél.
Mikor meghallották mi a foglalkozásom nagyon megörültek az ottlétemnek. Rögtön munkába is fogtak és megmutatták mi is lesz az én feladatom. Amíg a bál el nem kezdődött a hátsó ajtónál kellet őrt állnom utána pedig nekem kellet fogadnom a vendégeket és vigyázni a rendre.
Mindegyik nemes embert külön kellet köszöntenem ami egy idő után fárasztó volt. Mikor megérkezett az áll nemes úgy próbáltam tenni mintha még soha az életben nem láttam volna. Ezután már nem nagyon vártunk több vendéget ezért belül a falnak támaszkodva figyeltem a sok pöffeszkedő piperkőcöt. A főnököt akinél az ékszer volt hatalmas testőrök vették körül. Az egész bál alatt merev arcot vágtam akár egy képzett és tapasztalt kardforgató. Egy ideig még figyelem a tömeget és várom hátha a többiek készülnek valamire. Egy kicsit odamegyek a főnökhöz, hogy megnyugtassam. Lassan hosszú léptekkel közeledem felé méghozzá magabiztosan.
-Főnök. A parti idáig zavartalanul folyik tovább semmi érdemleges nem történt. A biztonság kedvéért hátra kéne még egy két őr én indebben elég leszek. Abban reménykedek, hogy a főnök elküldi a testőreit és csak én maradok ott.-

>>Az ametiszt nyaklánc<<

Annak felettébb örülök, hogy sikerült a fogadóban valamelyest egy hangot találni, azonban annak már kevésbé, hogy egyikünk lemondott a feladatról. Bár az egy hang kicsit több hangszínben tündökölt, s nehéz volt beletörődni, hogy egy emberrel kevesebb is. Miután elvégeztük az előkészületeket elindultunk. Hokushin kijelentette, hogy előre megy testőrnek. Bár ezt a szerepet én szerettem volna, nem kezdtem el vitatkozni, csak az időnket vinné. Azonban így ketten maradtunk, ez már a neccesebb, így semmiképpen sem érkezhetünk, mint két nemes. Azonban ő eljátszhatja a nemest, míg én a szekérvezetőt. Miután a szekeret leparkoltam elmehetnék szakácsnak, bár eléggé el leszek „késve” ezt még nem tudom hogy fogja a játék korrigálni. A legrosszabb esetben észrevétlenül kell besurrannom. Odafordulok Zarakihez
- Enyém az inas, tiéd a nemes. Később mint pincér becsatlakozom. Kicsit előrébb próbáld meg feltartani, a szekeret, bőven elég egy pillanat is.- Aztán elrejtőztem az egyik fa mögé, lehetőségeimhez mérten úgy, hogy ne lássanak meg. Természetesen figyelek arra, hogy egyetlen hintó érkezzen, nem lenne jó, ha lenne szemtanú. Majd, amint mellém ér a szekér megindulok, és felpattanok a szekeret vezető mellé kivont karddal, amit azonnal rá is szegezek – Szépen csendben megállsz, semmi hirtelen mozdulat. Leszállsz és átadod a ruhádat.
Abban az esetben, ha valamit nem lenne hajlandó, akkor megpróbálom leütni a kardom markolatával. Ha sikerült megszereznünk azt, ami kell Zarakihoz igazítom magam. Amennyiben végzett a nemessel, miután megszerezte amit kell, akkor én is megölöm a holmik megszerzése után az inast. Azonban, ha nem, akkor az erdőben beljebb egy fához kötözzük őket, úgy hogy ne láthassák meg őket, valamint kipeckelem a szájukat. Amint végeztünk mindennel elfoglalom a helyem, s a bál felé veszem az irány a „nemessel”. Ott úgy viselkedem, ahogy azt már filmekben, regényekben láttam/olvastam. Semmi beszéd, semmi bámészkodás, pontosan megállás, majd a szekér leparkolása a számára kijelölt helyen. Csak reménykedni tudok abban, hogy mindkettejüknek sikerül minden, hisz csak nem lehet olyan nehéz ez, mint a való életben. Ott számtalan tényező közbeszólhatna, de itt csak biztosít a játék valamennyi esélyt. Miután ezzel is végeztem óvatosan, hogy ne lássanak, elsurranok az említett hátsó bejárathoz, s bekopogok. Először kérdőre vonnak, de hamar próba elé akarnak állítani. Ami természetesen semmi problémát nem fog okozni nekem, hisz itt a SAO-ban a főzés hihetetlenül egyszerű, bár nehezebb dolgokat akkor sem tudnék elkészíteni, ha a való életben igen, s ezért csak szerencsémet áldhatom, hogy egy egyszerű pudinggal le tudhattam a dolgot. Amíg vártam, hogy a bál ténylegesen elkezdődjön szakácsként mozogtam a konyhában, és mértem fel a terepet, mi hol mennyi. Amikor elkezdődött a bál természetesen átkapcsoltam pincérfiúba. A házigazdának az italát egy külön tálcára helyeztem, s megindultam a többi pincérrel. Ugyan gyorsan indultam, ahogy azt a pincérnek kell, de a trónushoz közeledve tisztességesen lelassítottam. Amikor felértem úgy tettem, hogy nem ismerem a társaimat, ha egyáltalán már ott voltak, vagy éppen érkeztek. Amennyiben még nem voltak ott, nem kerestem a tekintetemmel egyelőre őket, biztos tudják a dolgukat. Legalábbis remélem nem szúrnak el semmit.
- Parancsoljon asszonyom, az itala. Esetleg óhajt valamit?
Kérdeztem nyájasan, hisz most ez a dolgom, míg nem látok megoldást a feladatunk kivitelezésére. Az első a biztonság, és a bizalom elnyerése, vagy legalább a hitelesség megadása.
Köszönöm a megértést, és türelmet.

Beszari! Alkalmatlan és lusta! Takonypóc! Más nem is ragadhat arra az istenverte személyre, aki útközben legyintett és úgy döntött, hogy őt ez bizonyára nem érdekli. Szerencsémre mr. anonymous volt annyira találékony, hogy elvállalta az inas szerepét, mert én biztos nem tenném. Túl hülye voltam a főzéshez meg az egyéb konyhai feladatokhoz, így kifejezetten örültem, hogy ő megy helyettem. Az egyik emberke felvetette, hogy valami piszkos tizenkettő hadműveletet csináljunk, majd elmagyarázta, hogy mi is az. A tizenkettő hatására sikerült is megszereznem a nemesi öltözékem és maszkomat. Elgondolkodtam, hogy a küldetés után vajon mennyiért lehetne őket eladni. Biztos egy rahedlit érnek.
Még mielőtt a buliba mehetnénk, egy parti invitálást küldtem a másik kettő tagnak, hogy tudjuk azt, hogy a többi hol tartózkodik és így ne zavarjuk egymás munkáját. Na meg a nevük kitalálása érdekében is tettem, de az már csak hátsó szándék. Egy "kiben bízhatok meg a későbbiekben" információ lehetne.
Szóval, ezúttal a nemes öltözékkel magamon sétáltam be a bálba. Nem sokkal belépésem után körberajongtak a lányok. Nem igazán értettem, hogy miért. Talán a ruha és alkatom kombinációja miatt, meg a rejtélyes álarcom miatt. Nekem tényleg ilyeneket kéne hordanom. A lányokat sorban elutasítottam, kivéve az utolsót.
- Mivel maga olyan kitartó táncolok önnel.
Jegyeztem meg felettébb hangosan, hogy a trónon ülő nőszemély is meghallja. Táncolni kezdtem a hölgyeménnyel és viszonylag jól nyomtam. Lehet, hogy a játék segített, hiszen az agyammal irányítottam magamat és a való életbeli bénázásaim nem nagyon mentek át. Útközben az inasunk is megérkezett a hölgyeményhez. Felajánlott neki valami italt. A táncommal végig fent akartam tartani az érdeklődést, a végén pedig csak a trónon ülő hölgy szemébe néztem, miközben hármat pördült a hölgyemény, akivel táncoltam, majd hátra dőlt a kezemet fogva. Felsegítettem, a fenekére csaptam, majd mentem a trónon ülő felé. Ha sikerült a produkcióm, akkor több eséllyel indultam neki. Amint odaértem megszólaltam.
- Tudom, hogy maga mit szeretne. Minden udvarlója kedves, ajándékoz és nyalizik, de én nem vagyok olyan. Bunkó vagyok, nem adok ajándékot és a magam érdekeit szolgálom, de pont ez, ami magának kell. Tudom, hogy ki akar törni unalmas, nemesi életéből és egy éjszakára vad szeretne lenni. Jöjjön, táncoljunk!
Nyújtottam a kezemet egy vigyor kíséretében, miközben a személyes őrök, a pitbull fejükkel néztek rám.

Minden olajozottan működött ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gond nélkül felvettek a testőrök közé és kaptam egy tetszetős uniformist is. Nem volt szükség átöltözésre fel tudtam húzni a páncélomra. Néhányszor körbefordultam így nem csak arra jöttem rá, hogy semmiféle mozgásban nem akadályoz. Hanem arra is, hogy veszettül jól nézik ki benne. Soha nem voltam az a pávakakas típus de ez az uniformis tényleg nagyon bejött nekem. Mikor elkezdődött a bál végeztem testőrködési feladataimat. Mikor odamentem a nagyságos asszonyhoz, hogy jelezzek egy biztonsági rést a hátsó ajtónál meglepő dolog történt. A hölgy odasúgott valamit az egyik gorálijának akik megmarkolta a vállamat és szó szerint elvontatott az úrnőtől. Nem értettem mi történik arra gondoltam, hogy lebuktam, és ez teljességgel megalázó mások előtt. Nem érdekelt, hogy mások NPC-k vagy sem akkor is megalázó volt. Mikor már jó távol voltam a bájos szépségtől a nagydarab testőr elindult a javasolt irány felé. Kissé fellélegeztem, hogy a cselem legalább egy kicsit, de bevált. Kis idő elteltével ismerős arcokat véltem felfedezni egyikük egy pincér volt másikuk pedig az én ízlésemnek kissé túl díszes vendég. Mindketten odamentek mádámhoz különböző indokokkal majd végül elcsendültek a mágikus szavak. A hölgy gyanúsan gyorsan elfáradt és ezt nagyon hangosan ki is jelentette. Az egyik gorilla a jobb oldalán míg a másik a háta mögött helyezkedett el. A bal oldala teljesen védtelen maradt mintha direkt lett volna így majd megszólalt egy hang a fejemben.
-Az az üres hely a tied testőrkém.-
Azonnal a hölgy gyengébben őrzött oldalára álltam és talán a véletlennek köszönthetően vagy a profizmusomnak de jó helyen voltam. Nem volt semmiféle letolás vagy kiabálás. Szép lassan kísértük a mádámot a lépcsőig ahol egy testőr visszamaradt majd hármasban elmentünk a szobáig. Mikor a főnök bement a szobájába a gorilla méretű badigard egyértelműen a tudtomra adta, hogy álljak őrt majd lerobogott a lépcsőn. Éppen azon tanakodtam vajon a gyomra rakoncátlankodhat-e mikor mögöttem kinyílt az ajtó és hirtelen tizenöt arany jelent meg a számlámon és parancsba kaptam a pincéren kívül más nem mehet be. Egyre jobban tetszett ez a küldetés és persze a testőrködés. Arra gondoltam ha ennek vége fel kéne csapni egy bájos kisasszony mellé testőrnek. Kis idő múlva láttam felém közeledni a pincért. Halk léptekkel előrébb mentem, hogy ne halasszon át mondanivalóm az ajtón a biztonság kedvéért suttogva beszéltem.
-Egyedül van benn itt csak én vagyok őr. Az egyikük a hátsó ajtónál van a másik a lépcső alatt a harmadik nem tudom. Valószínű ő szolt neked, hogy gyere fel. Úgy tűnik feni rád a fogát mert tizenöt aranyat kaptam, hogy csak téged engedjelek be. Ha lehet erről Zarakinak nem kell tudnia.-
A terv idáig tényleg nagyon jól haladt. Már csak egy játékos hiányzott bár idáig nem volt rá szükség ketten is bőven elégnek tűntünk a feladathoz.

/Mindenkitől elnézést kérek. Válalom a feleőséget a és szeretnék lemondani a jutalmam 25 %-ról a többiek javára./

Kiderült, hogy nem nagyon volt semmi dolgom, a hölgy inkább Hokushinban látott szeretőt, mintha átlátott volna ádáz tervemen és tudta volna, hogy el akarom lopni a cuccát. Azonban arra nem számított, hogy nem egyedül leszek és örültem is, hogy egy belső ember, Hokushin került a hölgy közelébe, sőt, mi több, Kotarout is felhívta azzal, hogy italt kérne. Vagy nagyon keményen átlátott a tervemen és most a két társamat próbálja ellenem fordítani, vagy ennél nagyobb szerencsénk nem is lehetett volna. A lejáróhoz legközelebbi székhez ültem, hogy ha lenne valami, akkor gyorsan segíteni vagy közbelépni tudjak. Rendeltem egy koktélt az egyik pincértől és azt iszogattam, sorban utasítgatva el azokat a nőket, akik csípték a szövegemet, amit elmondtam a hölgyeménynek. Reméltem, hogy azért minden simán fog menni odafent és néhány perc múlva már a drágasággal a zsebünkben távozhatunk. Minél jobban koncentráltam a kijárat felé, annál hangosabban szürcsölgettem ezt a különleges koktélt. Direkt nem rendeltem semmi magas alkoholtartalmú italt, nehogy az legyen, hogy menekülni kell és én majd jól pofán esek néhány lépés után. Itt lenne a legrosszabb lerészegedni. Szürcsöltem és gondolkodtam... mi történne, ha mégis rajtakaptak volna mindannyiónkat és a fenti társaimnak már nagyban viszik le lassan az életüket, kínzási effektust elérve és kiszednek minden információt. Tehát felkészültem a legjobb és a legrosszabb dologra, csak az a kérdés, hogy melyik fog létrejönni, melyik az, amire inkább kéne számítanom... Túl sok tényező volt, túl sok lehetséges kimenetel, egyszerűen úgy döntöttem, hogy végül nem gondolkozom rajta sokat, mert a szívószálat már laposra szívtam. Várom társaim.