Re: [Küldetés] Legenda - Prológus: A Hasfelmetsző Éjszakája

by **Kazuma** Csüt. Márc. 28 2013, 22:31

Jó volt kilépni az ajtón az éjszaka nyugalmába. Rajtam kívül csak páran voltak az utcán, akiket zavart az előadás és inkább máshol fejezték volna be a napjukat. Gyorsan el is tűntek a mellékutcákon. Egy lány támasztotta csak a falat a közelben de, egy gyors pillantásnál nem is méltattam többre. Bár volt valami nyugtalanító a levegőben de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Gyorsan felidéztem fejben a város utcáit, hogy kitaláljam merre tovább, de persze megzavartak.
– Csak pár idióta csinálja bent a műsort. - válaszoltam rá sem nézve. Hopp! Tudom is, hol láttam én még egy fogadót. Alig két lépést tehettem mikor a lány ismét megszólalt.
– Igen? - kérdeztem türelmetlenül felé fordulva. Nem vártam sokat, de ahogy beszélni kezdett lassacskán felkeltette az érdeklődésemet. Amikor pedig Tachi nevét kimondta felszaladt a szemöldököm. Nem igazán számítottam ilyen fordulatra. A türelmem is visszatért és a fáradtságom is eltűnt. Furcsa hogy egy név milyen hatással van az emberre. Csak nem neki is meggyűlt vele a baja? Valahogy ettől nem lennék meglepve. Én is bolond voltam hogy bíztam benne és csak az óvatosságom eredménye, hogy nem hagytam ott a fogam. Habár az óta nem igazán hallottam felőle de nem felejtettem el. A lány beszédéből ítélve ő sem kedveli túlzottan a srácot. Azt hiszem örömmel, segítenék eltenni láb alól, ha úgy alakul, na meg persze más okból is hasznos lenne, ha kikerülne a képből. Mostmár alaposabban is felmértem a lányt. Sárga indikátorából és nem túl hétköznapi felszereléséből ítélve legalább nem egy kezdővel van dolgom. Viszont nem ártana, ha kicsit többet is mesélne a céljairól. Mikor félrefordult fél szemmel követtem a tekintetét és úgy válaszoltam.
– Akár mondhatnám úgy is, hogy jó leckét adott az itteni szabályokból. - mondtam kimérten. Aztán visszafordult hogy üzletet ajánljon.
– Lehet szó üzletről, amint elárulod, hogy egészen pontosan mire lenne szükséged, és persze mihez. - Fürkészően figyeltem. Fő a bizalmatlanság. Elvégre egyszerre furcsa és kecsegtető a helyzet nem árt, ha óvatos maradok.

by **Allen Dante** Hétf. Ápr. 01 2013, 17:58

Ranmaru végül Kaszát sikerült nyakon, pontosabban torkon csípnie. Azért kicsit sajnálom, na, jó, nagyon sajnálom szegény lányt, hiszen nagyon törékeny testalkattal rendelkezik, és mellette nagyon apró is. Azonban a társai ahelyett, hogy segítettek volna a lánykán, inkább csak nevettek a helyzetén. Tény, hogy egy védett helyen vagyunk, így semmi bántódása nem eshet a kis hölgynek, de akkor is rossz nézni, ahogy ott kapálódzik, mint valami csapdába esett nyulacska. Ekkor el is képzelem a lányt nyúl fülekkel, és egy édes kis farkincával, de a végeredmény az lett, hogy el kell, forduljak, mert amit magam elé képzeltem vizuális képet, túlságosan is zavarba hoz, pedig eléggé nehéz ezt elérni, de neki valahogy sikerült. Hamarosan Ranmaru arca fele kap, s a cselekedetéből arra tudok következtetni, hogy ő inkább szemre megy. Meg is kérem Ranmarut, hogy engedje el a lányt, mert már kezdem kényelmetlenül érezni magam a sípozásától. Majd ha ez megtörténik, erős kényszert érzek arra, hogy a kis Kasza fejét megsitizzem, nagyon abban a percben nem érdekel, hogy engedi vagy nem, mindenképpen megcsinálom. Végül figyelmem Szivar fele irányul és neki a mondandójára.
Végre kezd érthetővé válni számomra, hogy mi is folyik itt, amit most próbálnék összegezni, míg a lányka fejét simogatom, ameddig hagyja. Na, mármost, van egy Moriāti nevezetű emberke, aki nem mellesleg egy nő. Hírhedt gyilkos, nagyon erős, és a jelenleg itt tartózkodó céhtársamnak volt már dolga vele. Azonban az nagyon meglep, hogy egy bosshoz hasonlítja, hiszen akkor nagyon ritka felszerelései kell, legyen, hogy bárki is ezzel a titulussal illesse.
~ Hm… egy gyilkos, aki már számtalan játékos életét vette már el és még mindig szabadlábon van. –kezdem magamban elemezgetni a nőt. ~ Akárhogy is nézem, a valóságban nem lehet elítélni, és még ha mégis megoldható lenne, nem tudjuk, hogy ki is ő valójában. Képtelenség lenne őt megtalálni, még akkor is, ha tízezer játékosa is van ennek a játéknak. Akkor… -ekkor a fejemben való tárgyalást mára többiek fele is közvetítem, bár nem szándékosan. – Csak meg kell ölni, nincs más megoldás. –s közben az eddigi guggoló helyzetemet állóra váltom.
Csak néhány pillanattal később döbbenek rá, hogy mit is mondtam, de szerintem nagyon meglepő dologgal nem is számoltam be nekik, mert véleményem szerint egy rugóra jár az agyunk, de ahogy Szivar is mondta eléggé nehéz lesz előkeríteni és harcra bírni.

by **Rita Hanami** Hétf. Ápr. 08 2013, 12:16

Elfintorodtam annak láttán ahogy a többiek csak nevettek társuk szenvedését látva még akkor is ha védett helyen vagyunk.
-Elég legyen már!- Fejtettem le Ran ujjait a lány nyakáról és kissé odébb löktem a fiút – Ti pedig szégyelljétek magatokat! A társatok szenved ti meg csak nevettek rajta! – Villogtattam rájuk a szemeimet majd kaszára szegezem a tekintetem egy jóval lágyabb arckifejezéssel. Végül szivar beszéde vonta el róla a figyelmem. Elgondolkoztam a szavain. Moriati tényleg ennyire erős lenne? Persze akkor sem tűnt kispályásnak de, hogy egy bossharcal felérő küzdelem lenne? Túlzásnak tartom. Aztán hirtelen beugrott egy apró emlékfoszlány arról a napról amikor össze futottunk vele.
- A kard! – Szólalok meg csendben miközben a fejemben próbálom elő idézni az emlékeket. – A kardja lehet az ereje forrása. Te is emlékszel rá nem? – Néztem Ranra. – Ha jól emlékszem semmi rendkívüli nem volt abban a lányban kivéve a fegyverét. Nem tudom pontosan felidézni de valami féle Katana lehetett amit egy különleges „aura” fonta be. Szerény véleményem szerint az a fegyver lehet az erejének egyik forrása. Persze lehet, hogy azóta már beszerzett még néhány olyan cuccot ami kiemeli őt a tömegből. – Vetettem fel az elméletemet.
– Egyetértek. – Helyeseltem Allen kijelentésére. – Nem hagyhatjuk, hogy szabadon mászkáljon egy ilyen ember és itt most nem az erkölcsi dilemmákról beszélek, hogy ölni bűn. Az emberi élet itt talán még fontosabb is mint a való életben. A számunk véges ebben a világban és mindenkire szükségünk van, hogy legyőzzük a szint bossokat. Ha úgy jobban tetszik nincs utánpótlásunk a harcokhoz, azt kell beosztanunk amink van, ezért is veszélyes a Moriatihoz hasonlókat életben hagyni. Plusz ha végzünk vele azzal megmutatjuk, hogy a JL leszámol a hozzá hasonlókkal és nem bíráskodhatnak önkényesen mások életéről puszta élvezetből.

by **Tatsuki Ranmaru** Kedd Ápr. 09 2013, 12:57

A fókuszaim elkalandoztak, mindegyikre volt néhány, amelyik ember csak beszélt, így nem kellett ugrálnom a tekintetemmel közöttük. Egyszerű megoldás volt. Általában nem jelentett problémát, hogy egyszerre figyeljek oda mindegyikre, hiszen lépésről lépésre tettem szert rájuk. Mégsem tudtam most a figyelmem fenntartani. Gondolataim elkalandoztak, fejben már egészen máshol jártam, miközben regisztráltam a befutó jelzésekből, hogy el kéne engednem a lányt. – Rendben van – morogtam kellemetlenül, és feltápászkodtam a mellkasáról.
Elgondolkodva hallgattam a szavait, miközben tekintetem a földre szegeztem. Fókuszaim szabadon jártak közöttük, időnként a saját társaim arcát is monitorozva. Nem igazán tudtam döntésre jutni őket illetően.
Végül döntésre szántam el magam. Lehívtam a menürendszeremet, heves kattintgatásba kezdtem. Csoportot alapítottam, amikbe meghívtam a másik JL-es srácot és Ritát is. Üzenetet gépeltem gyorsan, és csatoltam a meghíváshoz:

Itt szabadon tudunk információt áramoltatni. Egyértelműen nincs rendben minden körülöttük. Szerintem elhallgatnak valamit. Kérlek, vigyázzatok magatokra. Ritával mi már ismerjük a Hasfelmetsző brutális erejét. Maradjunk együtt, és ha valamilyen véletlen folytán szét is válunk, itt tartsuk a kapcsolatot. Ezt mint a céhetek alapítója és volt vezére kérem tőletek.

Elégedetten bólintottam, majd küldtem el nekik. Rövid gondolkodási idő után az állandóan hangoskodó és teljes illogikus cselekvési mintázatot követő fura felkérő csapathoz fordultam:
– Rendben van, elfogadjuk a kihívást. Igen, segítünk nektek, tapasztalatunk a tiétek is. Induljunk – bólintottam.
Nem voltam teljes harci díszben, így most lehívtam a menümet, és kis gondolkodás után legalább a Hősi Köpenyem magamra kanyarítottam, kezembe pedig a Futó Íjamat idéztem meg. Ezek után elégedetten zártam le a menümet, és részemről készen álltam az indulásra. Gyerünk!

by **Sachi** Csüt. Ápr. 11 2013, 20:06

- Ha már leckét kaptál tőle, le a kalappal, hogy még egyben vagy! - emelte fel ő is jobb szemöldökét, de azért nem lett komolytalanabb ennyitől - Ezek szerint nem jeleskedik a szövetségkötésben, de lesz még baja ebből. Ami pedig a dolgot illeti, fogalmam sincsen hogy jelenleg mibe ütögeti az orrát és mit csinál, de te talán tudnál a dolgairól egyet és mást mondani. Egyértelműen jobban meg akarom ismerni azt akivel szemben állok, nem titkolom, elég rondán sikerült átráznia... őszintén szólva én is szívesen keresztbe tennék neki néhányszor hogy fájjon kicsit a feje, aztán pedig egyszerűen csak elintézném egyszer s mindenkorra. Nem egy őrangyal vagyok, de tudatni akarom vele hogy rossz csajjal húzott ujjat és nem fogom elszalasztani a lehetőséget hogy vadászból vadat csináljak, bőven maradt neki leróni való tartozásom. Nem vagy a cimborája, a szemed elárul és ez mindkettőnk számára jobb. Ha így már könnyebb szívvel nehezítenéd meg a saját pénztárcádat, halljam mit tudsz, aztán szóba is jöhet az aktuálisabb második üzlet...
Ekkor elhallgatott és kíváncsian lépett az ajtóhoz, arasznyira tárva ki és meglepő kíváncsisággal fülelni kezdte a benti dolgokat, melyeket most talán még Kazuma is hallhatott valamennyire

Eközben Igazságéknál állt a bál, legalábbis amit egymás között rendeztek a Repülőszázaddal karöltve. Kaszácska ugyan megszabadult Ranmaru karmaiból, rögtön utána máris Dante vette kezelésbe a maga sajátos módján, úgy tűnt nagyobbacska hatással. A kislány ugyanis mint akit kikapcsoltak, lógatta fejét és karjait miközben a fiú a fejét simogatta. Akár egy kiscica, csak éppen hogy nem dorombolt. Úgy tűnt, hogy az örökkévalóságig folytatódni fog az ártatlan jelenet, mikor azonban Rita megosztotta korábbi megfigyelését a célszemélyt illetően, egyedül ő kapta fel a fejét. Hangja kicsit szédelgősnek tűnt, s arca is piroskás volt valamennyire
- Egy normálisnak tűnő katana látható aurával? Az lehetetlen! - mondta kerek szemekkel - A kettő együtt... ez csakis a <<Húsevő>> lehet, <<a Kard, amit nem Kayaba Akihiko programozott>>! Az egyetlen item, amihez abszolút semmi köze sem volt és mégis túlélte az Alfa Tesztet... senki sem tudja, hogy pontosan mik a statisztikái de sokban függenek a viselőjétől! Egyszóval ha valakit legyőzhetetlenné tesz, akkor annak a valakinek eleve erősnek kell már lennie...
- Badarságot beszélsz! - korholta meg hirtelen komolysággal Szivar, ahogy a kislány szavába vágott - A Húsevőt a Béta Teszt során a huszonhetedik szinten lehetett volna megtalálni, de tudomásom szerint akkor úgy döntöttek, az útvesztőjét még feljebb viszik, mert túl nehéz volt a szinthez képest! A mi frontharcosaink pedig még a hatodik és talán az ötödik szinten sem juthattak át eddig! Vagy még a negyedikkel küszködnek? Ó, le vagyok maradva a híreket illetően... a lényeg, hogy lehetetlen!
- De hát tele lett a játék elveszett Alfa Verziós és teljesen idegen itemekkel is! - ragadta magához vissza a kis Kasza a szót - Akkor pedig egyáltalán nincsen kizárva!
- Mire gondolsz? - kérdezte bambán Létra
- Aww... és még én vagyok a legbutább...
- Mert mindig csak a játék és a játék és a játék érdekel és nem a kosztümöd - mosolyogta Öreglány
- Ez most is a játék... - nyöszörgött Kaszácska - itt játékban mennek a dolgok! Régen, amikor még nagyobb fejlesztőcsapat dolgozott a játék világán, terveztek egy rejtett módszert a gyorsabb és rizikósabb, harc-orientáltabb karakterfejlődéshez! - megköszörülte torkát, mint aki mesélni készül, s valóban - Elrejtve a játékosok szemei elől Aincrad egyik alsó szintjén bújt meg egy titkos kazamata! Sötét lépcsősor indult és veszett bele a homályba, ahol erősebb, de a szinteket és bossaikat kikerülve több tapasztalatpontot adó mobok armadái várták az ölni vagy halni vágyókat! Kapuk, hidak, tömlöcök és alagutak útvesztője, mely egyre magasabbra jutva végül egy elveszett szintre vezette volna a játékosokat... úgy hívták, az <<Ördög Lépcsőháza>>!
Befejezése kissé elrontotta az egyébként buzgón szavalt rövid monológját, s részéről úgy festett elég is volt belőle. Elernyedt és hagyta hogy Dante megint megtartsa, s ő lógathassa fejét-karját
- Simihiányom van, tessék folytatni - kérlelte a fiút, úgy tűnik sikere volt nála
- Az csak egy legenda, az Ördög lépcsőháza még az Alfa Tesztet sem érte meg! - jegyezte meg Szivar, eszerint ő is hallotta már és memóriafrissítést kapott, de mivel Kaszácska már nem akarózott vitatkozni, hozzátette - Egyenlőre induljunk, út közben átbeszélhetünk néhány dolgot, de még rövid látogatást kell tennünk a Megbízónál, s kiderül merre kezdjük a keresést, ugyanis a Hasfelmetsző ma éjjel ezt a szintet járja majd... kíváncsi vagyok, ki az informátor...
Azzal elindultak, követve Ranmaru inditványozását, egyedül Kaszácska csimpaszkodott bele Danteba, mondhatni követelve hogy cipelje még kicsit. Ha ledobta, csalódottan botorkált a csapat legvégén

Odakint a névtelen játékos összevonta szemöldökét, s elengedve az ajtót elindult egy sikátor felé
- Útban vagyunk, most jobb lenne félreállni! - vetette neki hátra, alig hallhatóan

by **Allen Dante** Csüt. Ápr. 18 2013, 22:20

Kaszának tetszik, ahogyan a buksiját simogatom, és valahogy nekem is tetszik ez a felállás, hiszen kiélhetem rajta a… vágyaimat, persze nem olyan értelemben… inkább ezt nem is folytatnám, de kisvártatva, megszólal. Az előbbi Hana-chan által említet katanára reagál. Úgy látszik, hogy a kora és a termetének ellenére eléggé tájékozott, sőt mondhatni, hogy két lábon járó lexikon, persze, ezt abból szűröm le, amit mond. A beszéde, és Szivar beszédében is felmerül a Húsevő fegyver neve. A név ismerős, hisz a BETA teszt egyik emeletének a legértékesebb fegyvere volt, de mint mondják túl erősnek bizonyult. Majd a szó az alfateszt elveszett tárgyaira terelődik, és egy kazamatára, ami meglehet, hogy a Kezdetek Városa alatt található, de mégis nagyobb szintű. Ezekről a dolgokról hallottam, bár csak szóbeszédeket, amik felkeltették az érdeklődésemet, és talán most már van esélyem, hogy a saját szemeimmel is láthassam azokat. Majd a mondandója után ismét fejét tartja, hogy simogassam tovább, amit szívesen teljesítek neki. Közben Szivar mondja, hogy induljunk, mert jó lenne, ha találkoznánk a Megbízóval. Ellenvetésem nincs ellene, és talán örülök is neki, mert egy környezetváltozás most jól jönne. Meg hát nem is tétlenkedhetünk, mert az információk szerint, ami felém, pontosítva felénk lett bocsájtva, megtudjuk, hogy a Hasfelmetsző ma éjjel ismét le fog csapni, amit jobb lenne megakadályozni. Mikor elindulunk, Kasza a nyakamba kapaszkodik, ezzel is jelezve, hogy azt szeretne, hogy cipeljem egy darabig, vagy ameddig meg nem unja, és le nem szállna rólam. Ez ellen sem ellenkezem, mint az előbbi buksi simiért. Így hátamat tartom neki, amire ő felmászik, így indulhatunk is a Megbízóhoz, hogy akár tőle is újabb információkat megtudjunk.

//Gomen, remélem többször nem fog előfordulni... :/

by **Rita Hanami** Vas. Ápr. 21 2013, 14:41

A kis kaszácska meglehetősen élvezte Allen simogatását és sajnos első ránézésre a fiú és élvezte a helyzetet ami már csöppet sem tetszett de egy szúrós pillantáson túl nem tettem megjegyzést, legalábbis egyenlőre. Idő közben, elfogadtam Ran meghívását. Az aggodalma nem volt alaptalan, de még mindig tartottam magam azon véleményemhez, hogy nem engedhetjük szabadon rohangálni azt a lányt és ehhez mindenkép szükségünk van erre a csapat elmebetegre. Amikor megemlítettem a katanát, kasza szemi elkerekedtek és egy kis előadást tartott a fegyverről és egy kazamatáról, na meg arról vitatkoztak, hogy lehetetlenségnek tartsák azt, hogy bármelyik is benne legyen a játékban. A magam részéről nem tudtam s rácáfolni se megerősíteni bármelyik létezését ezért sokáig nem is tudtam hozzászólni a kis vitához amit végül szivar zárt azzal, hogy inkább induljunk el az informátorhoz aki segít nekünk megkeresni Moriātit.
-Akár legenda akár nem a lehetősége fent van, hogy megszerezte magának valahogy azt a kardot így azt is számításba kell vennünk, esetleg a megbízótok tud is valamit erről. – Fűztem még hozzá indulás előtt. Nem tagadom felkeltette az érdeklődésemet a fegyvere már akkor szemet vetettem rá mikor először megpillantottam. Ha elég ügyes vagyok és némi szerencsém is van talán megkaparinthatnám tőle azt a katanát, bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem lenne túl etikus, de valahogy sokkal jobban el tudnám képzelni magamat, hogy azt a fegyvert forgatom mint sem a szabdalót. Indulás előtt még Allenre és kaszára fokuszáltam a figyelmem aki épp céhtársamat használta szállító eszköznek. Nincs ezzel nagy gond ha Allen nem veti el a sulykot de ettől azért nem tartottam, igaz nem ismertem túl jól de bíztam benne és persze Lewisben is hisz nem venné be ha bármilyen piszkos dolgai lennének. Legalábbis szerettem volna ezt gondolni. Fura, egyedül a kislány iránt éreztem szimpátiát és aggódtam is, hogy ne essen baja pedig szinte nem is ismerem. Talány a nagytestvéri ösztönök bekapcsolnak a közelségének hatására… létezik ilyen egyáltalán….

by **Tatsuki Ranmaru** Szer. Ápr. 24 2013, 12:15

ördög:

Legszívesebbe jointra kaptam volna, na, az tuti, hogy lenyugtatna, érted, szusszanásnyi kis pihi a nagy meló közepette. Azon gondolkodtam, hogy fel sem tűnne nekik, ha lelépnék közülük. Befűzném kicsit azt a zamatosnak tűnő statiszta csajt, nem kell ahhoz holmi hülye yagan meg nyomorék fókuszok, hogy kiszúrjam a cuki kis pofiját a kocsma egyik sarkában, elcsábítanám a lakókocsimba, mindenféle Futó Íj nélkül is lenne bang-bang, célbalövészet, hehe. A kezem remegett az idegtől. Már vártam, hogy mikor állítják le miatta a forgatást. – Egy íjász keze nem remeg! – már hallanám is a hangosbemondóban a letolást, vegyek már erőt magamon… Könyörgöm, emberek! Gondolkodjunk már kicsit logikusan!
Tudtam ám én, hogy sokkal jobb vagyok, mint holmi karakterszínész! Erre a kezembe nyomtak egy Kuryou vagy Uryoo vagy tudom is én, milyen karakter #02-t, hogy alakítsam újra szinte ugyan azt a személyiséget. Tologathatom állandóan a hülye szemüvegemet, játszhatok egy retardált szociopatát, hát nem jó nekem? Nem, rohadtul nem jó!
Mr. Kocka kifejezőeszköze vetekedett egy réti csigáéval! Hogy dolgozzam egy ilyen felületes és összehányt jellemű karakterrel? Ne mutassak ki emocionalitást, mégis legyek állandóan motivált; magam se értsem, hogy mi zajlik le bennem, amikor komolyabb érzelmek vonulnak át rajtam, mégis próbáljam profi módon manipulálni a környezetemet, igazi élharcos nagyágyúként. Hát ez szánalmas, komolyan!
Már biztos voltam benne, hogy kiszúrták a kezem remegését, talán az egész stáb rajtam röhög. Egy hangos sóhajjal búcsúztattam már a fejemben az egész jelentet, hogy mi most vonulunk, és tök hősiesen megyünk, és iszonyatosan vagányul és energikusan legyakjuk azt a Moty… Mora… Moryartot? Moriartyt? Ugyan már, kit érdekel a neve?!
Úgy voltam főszereplő, hogy a karakter kábé nulla játékot nem engedett meg. Tatsuki Ranmarunál nagyobb balféket még soha nem láttam. Nem az én hibám, ha egy ilyen hibás, főszereplőnek egyáltalán nem való jellemet nem tudok eljátszani! Mr. Kocka maga az antihős! Nagyképű, beképzelt, aki aztán rendre összeroppan saját nagyságának súlya alatt, az új barátokból és élményekből próbál erőt meríteni a továbbküzdéshez, csak kár, hogy ő semmit sem képes érezni. Milyen nyomorék írta ezt a karaktert?
Sután pislogtam Ritáék felé – csak óvatosan, ahogy a karakter engedi. Sunyin pislantottam arra, azt szeretik a rendezők, ha csak éppen a szemem sarkából nézek feléjük - Úristen! -, reméltem, hogy legalább az ő játékuk elviszi a hátán ezt a részt. Uh, untam, nem tudtam, meddig futhat még ez a SAO-s sorozat. Jelen pillanatban ez tejelt a legjobban, de fogalmam sem volt, mennyire sikeres. Őszintén: nem is érdekelt. Kisebb sikerekből is ellehetek. Mindegy, a lényeg, hogy ne tűnjek el. Majd szépen lassan levetkőzöm magamról ezt a Quincy-féle skatulyázást. Addig meg maradjak csak a reflektorfényben. Ennyi bőven elég lesz, rendezők szitkozódásai ide vagy oda. Felül fogok én még emelkedni rajtuk…!

- Bármilyen teóriák mentén is gondolkozunk, találgatni felesleges, amíg nincsenek tényeink – toltam feljebb remegő kézzel is a szemüvegem. – Siessünk, és alapozzuk meg őket.

by **Kazuma** Szer. Ápr. 24 2013, 16:29

Szeret beszélni, vagy csak engem próbál meggyőzni. Végül is mindegy. Határozott volt és úgy tűnt, hogy nem csak a levegőbe beszél. Nem árt óvatosnak maradni. Közelebb lépett az ajtóhoz és hallgatózni kezdett. Csendben maradtam. Részben, mert végiggondoltam a lehetőségeimet és részben azért is, mert kíváncsi voltam mi érdekli annyira odabent. Kis hallgatás után azonban csalódnom kellett. Továbbra is csak a négy majom csinálta a műsort. Egy kardról beszélgettek de valószínűleg a történet felére oda sem szabad figyelni. Mindig hallani hasonló pletykákat legendás fegyverekről de nagy része vagy nem létezik vagy valami ”legyőzhetetlen” mob őrzi egy labirintus közepén.
Kicsit sarkítottam de a lényege ez. Egyszóval nagy része felesleges szócséplés bár tény hogy időnként hasznos dolgokat is kihámozhat az ember ezekből a történetekből. Nem próbáltam megfejteni az ostoba fecsegés mögötti jelentést. Sokkal érdekesebb most az, amibe botlottam. Tachi vagy bohócok. Azt hiszem egyértelmű a választás. Tachi eltűntetésével legalább nyerek valamit. Időközben a kis csapat elindult kifelé és látszólag a lány nem akart útban lenni így szó nélkül követtem a sikátor felé. Nekem sem volt túl sok kedvem tovább hallgatni őket. Időközben aztán úgy gondoltam válaszolhatnék is a lánynak, ha már olyan szép beszédet hozott össze nekem.
– Azt hiszem, ha találkoztál már vele nem sok újat, tudok neked mondani. Jó színész és mindig van ”b” terve. Szóval nem lesz egyszerű dolgod. Azonban a megfelelő fizetségért szívesen segítek kézre keríteni és elintézni. - tény, hogyha újat akarunk vele húzni, akkor felkészültnek kell lennünk. Inkább becsüljem túl a képességeit, mint fordítva és akkor többet ez a folt sem zavarhatja majd a kilátást.

by **Sachi** Szer. Május 01 2013, 10:39

A csapat elindult hát, Allen azonban kisvártatva ledobta magáról Kaszát és elviharzott valahova, még a csapatból is kilépett. A lány kelletlenül vakarta össze magát az utca kövéről és orrát lógatva lemaradt kicsit a többiek mögött, úgy baktatott tovább a nyomukban. Nem mentek kimondottan messzire, a város szélén egy nagyobb háznál lyukadtak ki kisvártatva, ahol Szivar előrement és egy bonyolultnak tűnő kopogás kombinációval kezelésbe vette az ajtót. Nem érkezett válasz, így újra bekopogott és mire negyedszerre is türelemmel végigismételte a jelet, az ajtó kitárult és egy lengén öltözött, alacsony (de Kaszánál még mindig magasabb) tizenéves lány nyitott nekik ajtót. Egy szót sem szólt, csak biccentett és félreállt beeresztve a vendégeket, majd becsukta mögöttük az ajtót és izgatottan elkapta Kasza vállát. Láthatóan örültek egymásnak és rögtön félre is húzódtak a nappali helyiség egyik sarkába, ott kezdtek kuncogva pusmogni egymás között
Odabent persze nem voltak egyedül, más, különböző korú (de még fiatal), ugyanolyan mértékben lenge ruhákat viselő lányok és nők tekintete fordult feléjük. Valamiféle céh lehettek, illendő meghajlással üdvözöltek mindenkit ám ők sem szóltak többet, néhány jóestétet és üdvöt leszámítva. Férfi szemmel valamennyien szemrevalók lehettek, talán csak a szemmértékben legfiatalabb lánykát leszámítva, aki az imént félrevonta Kaszácskát. A berendezés egy kicsit
Kérdezősködni viszont nem is kellett, egy szomszéd helyiségre nyíló kétszárnyú ajtóból egy talán cseppet sem meglepő figura toppant be. Harmincas évei ajtaján kopogtató, valamennyire túlsúlyos egyén volt így a lányok között éppen úgy festett, mint valami otaku-milliárdos, már ha létezett ilyen fogalom... zöld jelzése volt mindenkinek

[Küldetés] Legenda - Prológus: A Hasfelmetsző Éjszakája - Page 2 Npc20

- Á Szivar, ezek a másik csorda? Kicsit kevesen vannak, nem?

Ahogy a külseje, úgy a hangja sem volt éppen barátságos, inkább kissé álmatag és nemtörődöm, de valahogy illett a tulajdonos fizimiskájához. Szivar nem zavartatta magát, igazított kalapján és rögtön a tárgyra tért
- Valóban Rockefellow, valóban... - derült ki az alak ízléstelen nickje - de tápos egy csorda, egy ugyancsak szívós és kemény páros. Mellesleg ők azok a kettő, akikről korábban beszéltem. Ellenben nem ezért jöttünk, ugye tudod? Üzentél... az információt illetően!
Rockefellow a szemüvegét igazgatta, csupán most véve igazán szemügyre Ranmarut és Ritát, utóbbin pedig nem meglepő módon hosszasan is elidőzött tekintete, öhm, veséző tekintete
- Valóban Szivar, valóban... - fosztotta meg végre figyelmétől a lányt, mikor megszólalt - Megvan a csali, a tag gyengéje! NJK-k, rengeteg, seregnyi, úgy értem... van egy kunyhó a város közelében, három NJK fivér lakik benne és az értesüléseim szerint Moriarty is a közelben ólálkodik. A dolog egyszerű, meg kell támadni őket és ő is nagy bizonyossággal felbukkan hamarosan. De a bige ha rossz kedvében van rosszabb mint amikor vigyorog, szóval meg kellene gondolni hogy érdekli az újoncokat a munka vagy sem?
Megtörölte az orrát és Ranmaruékra nézett
- Egyébként Rockefellow vagyok... hm... - akadt meg megint Ritán a tekintete, s oda is próbált lépni hogy kézen csókolja - szolgálatára gyönyörűséges kisasszony, nem volna kedve csatlakozni a céhemhez? Itt csak szép leányok vannak és jól fizetek!

- Ez nem éppen pénzben mérhető információ - mondta a sikátor takarásában a kardforgató, miközben kikémlelt az utcára - ha a későbbiekben lenne, majd beszélhetünk pénzről. Ami a második munkát illeti, egyenlőre követnem kellene ezt a kis csapatot és meglesni hogy hova mennek, de egyedül nem a legbiztosabb. Alkalmasnak látszol segédkezni, de azt még magam sem tudom biztosan hogy miben sántikálnak, így nem tudok előre jósolni az egyéb feladatokat illetően, fizetni minden esetre fizetek. Érdekel?
Ha nem érdekelte, a vállát vonta és felhajtott egy potiont, majd kilopakodva a sikátorból lassan köddé vált. Ha igen, akkor felhozta menüjét és egy különös potiont küldött át neki, miközben felhajtotta sajátját
- Másfél óráig feljavítja a lopakodás és észlelés jártasság értékét - magyarázta meg funkcióját - túl nagy sasszeme van a szemüvegesnek, ezt tisztán érzem!
Ha tehát ő is megitta, a lány intett és óvatosan elindult a nyomukba

//Ebben a körben elég a 200 szó is, adatlapokat most viszont már kérem. Kazunak addig kell írnia, míg látják bemenni Ranmaruákat Rockefellow házába. Dante nélkül megy tovább//

by **Rita Hanami** Vas. Május 05 2013, 19:57

Hamar meg érkeztünk az informátor házához ahol bent elég fura látvány fogadott, tele hiányos öltözetű nőkkel akik az indikátoruk alapján nem njk karakterek voltak. Mindenki illedelmesen meghajolt a részemről azonban elmaradt ez a gesztus, majd nemsokára megérkezett a furcsa lakhely egyetlen férfi tagja aki… hát finoman szólva nem igazán nyerte el a tetszésemet, legalábbis külsőre és amint beszédre nyílt a szája még inkább unszimpatikussá vált számomra amit a hosszas bámulása tovább tetézett.
-Csorda? Örülnék ha nem marhákként tekintenétek ránk! – Vontam fel a szemöldököm a férfi és Szivar beszélgetése hallatán. Hamarosan a férfi bele is kezdett az infóba amit ígért és valami másra számítottam. Amit ebből megtudtam az, hogy még valami njk karaktereket is le kell győzni, ami nem tetszett túlságosan.
- Nagyon remélem, hogy nem az a tervetek, hogy mi leszünk a csali akik majd, letámadják az njk-kat? – Vontam kérdőre őket. – Moriaty egy dolog de nem fogok más harcokba is bonyolódni ezt most leszögezem. – Alig, hogy ezt elmondtam a Rockefellowként bemutatkozott férfi hirtelen kezet csókolt nekem és felkért, hogy csatlakozzak a céhéhez. – Jól fizetsz? – Kérdeztem vissza előbb meglepetten majd ingerültem. – Nincs az a pénz amiért csatlakoznék a háremedhez, előbb szúrnám szemen magam egy rozsdás kardal. - Csattantam fel majd elrántottam tőle a kezem és sértődötten elfordultam a társaságtól. Mit gondol ez a pojáca rólam? Örülhet, hogy nem döngölöm itt rögtön a földbe! Chö… na most már tuti, hogy ez a fickó totál unszimpatikus számomra.
- Csak intézzük el gyorsan Moriatyt és felejtsük el egymást! – Tettem még hozzá majd egyszerűen kivonultam a szobából.

Spoiler:

by **Tatsuki Ranmaru** Szer. Május 08 2013, 00:05

Zavartan tekintettem körbe a házban, feszélyezve éreztem magam a sok JK láttán. Megnyugtatott a gondolat a számukat látva, de egyáltalán nem fedeztem fel közöttük a harcra készek feszültségét, a kitörni készülő vihar előszelét. Örömmel konstatáltam, hogy nem csak én érzem úgy, hogy nem feltétlenül érdemlik meg tiszteletadásomat. Ez a tény, társítva azzal, hogy valamilyen céhnek vagy legalábbis gyülekezésnek tűntek… számomra zavaros és egymásnak ellentmondó volt. Egyáltalán nem tetszett. – Nem vagyok megelégedve a felkészültségükkel – fordultam oda felszegett fejjel Ritához. – Egyáltalán nem tetszik, amit itt látok – tettem még hozzá.
Nem tetszett, ahogy Ritát fixírozzák, ezért úgy döntöttem, a pásztázó röntgentekintetek és a közé állok. Ha annyira akarnak valakit gusztálni, hát gusztáljanak engem. A legtöbbjük valószínűleg úgysem látott még ilyen magas szintű JK-t. Elfogott a szánalom őket figyelve… Még az sem tántorított, hogy valódi tekintetem emeljem rájuk. Nem érdemelték meg, hogy féljek tartani a szemkontaktust velük. Ezek nem kutyák, hogy kihívás lenne a szemezés. És ha azok is, hát játszi könnyedséggel fogjuk lenyomni őket.
Rita mellé álltam. Nem csak képletesen értve, hanem szó szerint is: nagyon zavartak a rá szegeződő kíváncsi tekintetek. – El a kezekkel és a szemekkel – toltam feljebb a szemüvegemet, miközben Rockra sandítottam, lassan annyit araszoltam oldalra, hogy tényleg majdnem konkrétan közöttük álltam.
– Szedjék össze, akiket tudnak. Satnya banda. Miközben megközelítjük a célpontot, minden információra szükségünk van nekünk is, osszák meg velünk. Tervük van, vagy csak a világba beszélnek? – kérdeztem, feléjük fordítva az arcom, de testtel elfordulva tőlük. Fókuszaim a környezetünket pásztázta. Nem, továbbra sem tetszett, amit láttam.

by **Kazuma** Csüt. Május 09 2013, 16:29

– Jobbal egyelőre nem nagyon szolgálhatok. - válaszoltam a lánynak aztán belefogott a következő ajánlatába. Ugyan nem tetszett különösebben az ajánlat, de ha rosszra fordulna a helyzet, később is elköszönhetek tőle. Egyelőre úgysincs jobb dolgom és mellesleg a lányról is kiderülhet még pár érdekes info mielőtt külön utakra térünk.
– Jól van. Elintézhetjük. - egyeztem bele a dologba. A kezembe nyomott egy potit. Amíg a hatását magyarázta, én is rányomtam, hogy megnézzem az adatait. Aztán gyorsan meg is ittam. Azonnal hatni kezdett és tetszett a végeredmény. Boltban még nem láttam hasonlót. Valószínűleg ez sem spawnol minden bokorban. A lány kiléte egyelőre sokkal jobban érdekelt, mint a feladat, de ha már fizet érte, akkor nem árt ha figyelemmel kísérem az előttünk haladó csapatot. Dante hamarosan felszívódott. Bár érdekelt volna hogy mi volt neki ilyen sietős de, nem az ő követése volt a feladat. A lány előttem haladt de én sem maradtam le tőle. Az ital remekül felerősítette a lopakodásomat így esélyük sem volt, hogy észrevegyenek. Hamarosan elértünk egy épülethez és ők szépen sorban be is mentek. Megálltam az új ismerősöm mellett.
– Na hogyan tovább? - kérdeztem unottan. Nem mintha valami pörgős akcióra vártam volna de, azért remélem, hogy nem egész éjjel csak itt fogunk ácsorogni, mert akkor bealszom. Kis túlzással persze…

Spoiler:

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Május 18 2013, 18:06

A küldetést kérésre lezárom. Eltérek a hagyományos jutalmazástól, a küldetés hosszára tekintve, tehát körönként 5 exp helyett körönként 10 exp lesz, plusz még a minőségi posztok miatt egyaránt jár még +10-10 exp.

Tatsuki Ranmaru: 70 exp, 80 arany (+ képesség bónusz)
Rita Hanami: 70 exp, 80 arany
Kazuma: 60 exp, 70 arany

Justice League: 40 arany, +6 exp Szophie, +6 exp RenAi, +6 exp Rita Hanami, +6 exp Hinari, +5 exp Shiel D. Lewis, +6 exp Yurihime, +0 exp Jasude

Jártasságok:

Tatsuki Ranmaru: Fegyverkészítés: Vaskard Recept, Nagy Körpajzs Recept
Érclátás: 24 -> 34, 7 Bronzérc, 1 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 7 Halvány Rubin, 3 Vasérc

Rita Hanami: Fegyverkészítés (T2): Fémkard Recept, Fém *Pallos/Fejsze/Pöröly* Recept
Érclátás: 24 -> 34, 6 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 3 Sida Kő, 2 Halvány Rubin, 5 Vasérc

Kazuma: Érclátás: 22 -> 32, 4 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 5 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 30 -> 40, 6 Kis Tövisgyökér, 5 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 4 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom