Páncélos Macskosz - Anatole kovácsműhelye [T2]

Lefoglalok egy Nyúlcipőt!

Lejárt lábakkal, kissé megfáradtan botorkálva pillantja meg a macskás cégért az utcáról.
- Remélem tényleg ez az utolsó páncélkovács műhely a városban, ahol még nem kerestem... - morog magában
A kilincsben megfogódzkodva, nagy sóhaj kíséretében vesz levegőt és nyomja le a rézkallantyút.
Lassú, de megfontolt mozdulttal nyitja ki a műhelyhez tartozó mintabolt ajtaját, feje felett megszólal a csengettyű, ahogy az ajtó kitárul.
- Jó napot! - köszön illedelmesen, bár kissé bizonytalan hangon, és becsukja maga mögött az ajtót.
Egy szőke fiatal férfi az, ruhája egyszerű cserzett, festetlen bőrzeke és pantalló, oldalán, a fegyverövről egy hosszúkard lóg alá, hüvelyében pihenve. Magyarán szólva a kezdők felszerelését viseli.
Nem lép rögtön az eléje táruló márványlapos pulthoz, hanem az ajtón innen megállva körbetekint, orrlyukai kitágulnak, ahogy beleszippant a süteményillattal belengett helység levegőjébe. Szemeit lecsukva élvezi az illatkavalkádot, és apró mosoly ül ki az arcára.
- Isteni illatok! - suttogja elragadtatva, majd immáron nyitott szemmel körbetekint a boltban.
Tekintete a baloldali polcokon állapodik meg, lába határozott lépésekkel viszi közelebb a kiállított darabokhoz
- Egy Bronz Vért! - csillan fel a szeme - Végre, megtaláltalak! - mondja félhangosan, áhítattal megtelve.
Karja mohó igyekezettel indul a vért felé, ám mégis megáll mielőtt megérintené, mintha csak valami szent aura övezné a tárgyat.
A kéz aztán óvatosan mégis rásiklik a gondos kezekkel megmunkált darabra, olyan csodálattal simítja végig, mint aki életében először lát ilyet.
Aztán leveszi a kezét a vértről, s az övéről lelógó egyik tarsolyból egy kis elnyűtt borítójú könyvecskét kotor elő. Belelapoz, majd a vért és a kinyitott könyv oldala közt felváltva ide-oda pillantva hümmög.
- Ez kell legyen az! - mondja még mindig csak magának, halkan
A könyvet összecsapva, visszasuvasztja a helyére, majd a márványlapos tölgyfapulthoz sétál.
- Elnézést, megkérdezhetem, hogy az - mutat balra, a vértre - ott tényleg egy bronz vért-e? És ha igen mennyibe kerülne?

- Öö, ööö - száll el a határozottsága a dicséret hallatán. Hiába, nincs hozzászokva igazán a bókokhoz és dicséretekhez, náluk ez, odahaza elég foghíjasan volt mérve, és még egy nő szájából halva is zavarba hozzná, nem hogy egy vele egykorú férfiéból
- Hát, csak ... izé ... - keresi a szavakat - ... próbálom megtalálni a legjobb felszerelést a szintemhez ... - hadarja a végét
- Uh, köszönöm! - bújik bele az eladó segítségével a vértbe
- Szóval csak meg kell érinteni, és felveszi az alakom? Ilyet nem is olvastam a könyvben! De ez így szuper! Azt hittem, hogy majd még magamra kell igazíttatnom, mint a valóságban!
Megilletődve tapogatja magán a tökéletesen álló vért bronzos fémfelületété, végig simítva a derekánál a szélét, a mellizmokat és hasizmot imitáló kovácsmunkát, a köpeny rögzítéséül szolgáló csatokat a vállakon, a nyaknál lévő szegélyt.
- Wow! - higgad le ismét, most hogy saját magán érezheti a vértet, és újfent lenyűgözve áll a bolt közepén.
- Megnézhetem? - kérdezi és egy állótükörhöz sétálva csodálja meg magán elöl-hátul a tükörben.
- Én pedig Danee! - fogadja el a felé nyújtott jobbot - Örvendek a szerencsének! De tényleg! - teszi hozzá és mosolyodik.
- Fél napja járom a várost, már teljesen elfáradtam ebben a hőségben, ami most kint tombol, lejártam a lábamat is, de végül csak jó helyre értem!
- Természetesen meg szeretném venni, ha kitelik a pénzemből!
Körbe tekint az árlistát keresve, majd amikor megpillantja, közelebbről is szemügyre veszi:
- A Bronz Vért 120 arany? A pénztárcámhoz képest egy kicsit drága, de még mindig semmi olyanokhoz képest, amit máshol láttam, például ott volt az a Szabdaló nevű kard, na az 400 fölött volt, nem tudom olyanom lesz-e majd valaha, és ha igen mikor, de erre azért már telik most is! - újabb mosoly jelenik meg az arcán, örül, hogy a tier 1-esből futja neki a legjobb vértre, szinte már büszke rá.
- Rendben van! Akkor megvenném! - és neki áll kipengetni az aranyakat a márványlapos tölgyfapultra.
- Ömm... van még itt valami - kezd bele egészen más hangsúllyal - amihez szintén szeretnék hozzájutni, de az nem vásárolható meg... - és előhívja a menüjét
- Úgy látom nincs olyan eget-rengető forgalom itt, bár egy szavam se lehet a boltra, nagyon príma a választék is és a kiszolgálás is... - húzza mosolyra száját
- De nem túl unalmas itt ülni órákig és várni a vásárlókat? - kérdezi őszintén
- Történetesen van az inventory-mban pár üveg sör és bor, aminek hamarosan lejár a szavatossága... - elővesz 1-1 üveget az említett szeszekből, s mindkét kezében tartva egy-egy palackot, a levegőbe lóbálja őket, amolyan invitálásként
- Arra gondoltam, hogy ha kiülhetnénk valahova kicsit iszogatni... amúgy sincs sok ismerősöm itt a játékban. Még csak nem rég kezdtem...

Fémgyűrű is elkelt!

Köszönöm cimbora a megrendelést, mentek a macskás holmik