Re: Páncélos Macskosz - Anatole kovácsműhelye [T2]

by **Taidana** Hétf. Feb. 25 2013, 14:10

- Ez most nem volt szép, máskor ne csinálj így, nem is Susaya volt, nem is őt láttad, igaz? – Némileg felmérgeltem magam az utóbbi pillanatokban, ahogy hiába járattam a környéken a tekintetemet, egyszerűen a fenének se akadtam rá az én egyetlen aranymajmomra, életem ragyogó értelmére. Így hát nem nagyon marad más, mint az egyetlen bro a környéken, avagy Anat, akin kicsit is kitölthetem a csalódásomat. Nem is annyira logikátlan ám ez az elgondolás egyébként, hiszen valljuk csak be férfiasan, hogy ő okozta az újabb törést a lelkemben, amikor úgy csinált, mintha Susayát látná.
- Nem, Anat, szerintem csak felfedezném, ha ott lenne mellettem a boltban már közel egy hónapja… – csattantam fel én is. Ennyire ne nézzen már béndzsának, gyakran még akkor is tudtam, hol van, ha egyébként semmilyen jel nem utalt rá. Marha erős lett az utóbbi időben a közöttünk lévő kapcsolat, és ennek hála egész gyakran tudtuk, mi jár a másik fejében. Ő sajnos kicsit többször, mint én. Így jöhetett össze ez a szituáció is.
- Figyelj, köszi, nem, nem kell a süti, maradj csak én meg… szóval köszi, hogy meghallgattál. Már ez is jól esett, na – Nem volt terepem az érzékenykedés, ezt az oldalamat megtartottam Susayának, aki mondjuk egész szépen fejlesztette, de akkor is fura volt éppen Anatnak megmutatnom. – Susayát meg nem kell félteni. És biztos vagyok benne, hogy ha mind a ketten készen állunk rá, akkor újra találkozni fogunk. Hiszen mégiscsak ő a petem. – Igen, ebben tényleg teljesen biztos voltam. Más kérdés, hogy akkor sem voltam abban az állapotban, hogy ez vígasztaljon.
Leporoltam a nadrágomat, nem mintha szükségem lett volna rá. Hiszen nem koszolódtunk. Bizonytalanul ruhámba töröltem a kezem, majd jó amerikai szokás szerint Anat felé nyújtottam.

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 25 2013, 18:07

Igen nehéz kihozni a sodromból, de Taidanának szinte mindig sikerül. Valami rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy irritálni tudja az embert, még ha egyébként egy jópofa kölyök lenne. Most komolyan rám akarja verni a "balhét", miközben azt sem tudom, hol áll a fejem, mégis neki próbálok segíteni? Azt hiszem tényleg ildomosabb lenne fogni magam, visszamenni szépen a boltba és egy vizes ruhával a homlokomon végiggondolni szépen minden eshetőséget és próbálni rájönni, hogy mégis mi a csuda történt velem pár perce. Nem szeretem, ha nem tudok valamire racionális választ találni. Jelen helyzetben viszont össze vagyok zavarodva és Taidana csöppet sem segít abban, hogy kibogozzam a szálakat. Azt hiszem, jobb lesz, ha külön válunk, mert így csak hátráltat az állandó picsogásával. Mindenesetre az meglep, mikor azt emlegeti, hogy már lassan egy hónapja különváltak a petjével.
- Már mondtam, Susaya sokkal okosabb, mint amilyen okosnak te hiszed magadat. Simán kinézem belőle, hogy túljárt az eszeden... - Elvégre mégiscsak egy megírt program, akárhogy is nézzük. Persze lehet hiba az ő algoritmusában is, de hiába a mesterséges intelligencia, mégiscsak más dolgok mozgatják, mint egy érzelmeitől állandóan befolyásolt embert.
Ehh, egy szóval nem mondtam, hogy neki is hozok sütit, pimasz kölke. Nem mintha sajnálnám, ugyanakkor nem mintha megérdemelné. Részletkérdés, lépjünk túl rajta. Az eddigi drámázás után ez az éles váltás nekem kicsit bűzlik, de végül is lehet tényleg elég volt a fiúnak annyi, hogy kisírhatta a bánatát másnak. Csak éppen miért pont nekem? Jah, igen, azt hiszi nálam van a petje. De miért is bújtatnám előle? Sehogy sem áll össze, ezt is végig kell gondolnom azzal a hideg vizes ruhával... Megtörli a kezét, majd felém nyújtja azt, miközben én még mindig karba font kézzel szemlélem a fiút, nem éppen rokonszenves arckifejezéssel. Sajnálom, jelen pillanatban ennyire futja, meg egy WTF fejre, amit a felém nyújtott kéz vált ki. Ki tudja mennyi bacilust szedett össze az imént a földről feltápászkodva... azt hiszem el kell kezdenem kesztyűt hordani a hétköznapokban, hogy a hipochonder mániámon felül tudjak emelkedni. Mondjuk a WTF fejet inkább a gesztus váltotta ki, mármint a felajánlott jobb. Már-már udvariatlanul hosszúnak tűnhet az az idő, amíg mérlegelem, hogy elfogadjam-e, aztán végül mégis csak belecsapok a tenyerébe. - Nem mellesleg, nem akarod meglepni valamivel a petedet? Biztos örülne, ha valami ajándékkal várnád... talán tudok is segíteni ebben...

by **King** Hétf. Feb. 25 2013, 22:33

Elsősorban a csajjal akartam találkozni. Mert... hát, hogy is mondjam? Ő magával ragadott. Felrázott. Belém nyúlt. A pengéjével. Az emléktől kirázott a hideg. Beleborzongtam. Komoly léptekkel később vettem csak észre, hogy még mindig a saját karomat masszírozom, mintha tényleg fáznék. Két újabb lépés között gyorsan elhagytam a mozdulatot. Minden ütem, koppanás a macskaköveken, a szívem ritmusa is volt. Ahogy közeledtem a helyszínhez, úgy dobogott egyre gyorsabban – minden lépésem azokon a macskaköveken. Trappoltam. Nagyon furcsa volt ez a teletalpas futás, hogy nem gördültem, de a rendszer szörnyen lebutított ebből a szempontból. Oda kellett figyelnem minden lépésemre. Mint régen. Amikor az ember tanult úgy futni, hogy minden izom az ő szolgálatában álljon, a teste gépezet legyen, az akarata pedig erő, amit igába hajt, és segítségével még közelebb hajszolja magát a győzelemhez.
Rohantam. Vágtattam! Téptem!

Viszont sajnos a csajjal nem találkozhattam itt. Az ajtó innenső oldalán álltam. Elég kicsi volt a valószínűsége, hogy ő a másikon. Addig viszont erre nem deríthettem fényt, amíg az ajtó közöttünk állt.
Nem lihegtem. Arra számítottam, hogy majd meg kell kapaszkodnom, ha egyáltalán bírom az iramot idáig. Nem így történt. A rendszer újabb csele. Ezúttal messze nem bántam, hogy megint újat tanultam.
Talán soha nem lesz végük az ilyen apró újdonságoknak számomra.
Talán hamarabb, mint azt bárki gondolná.

Egyetlen erőteljes lökéssel tüntettem el az ajtót, ami elválasztott a bolt belső helységéből. Az becsapódott, én pedig átléptem a küszöböt. Raszta hajamba túrtam, ahogy körbefuttattam tekintetemet a berendezésen. Hogy ki láthatok.
– Hé, srác. Pattintsd már elő az eladót… – morogtam oda a fiúnak. A másik pulthoz léptem, háttal fordultam, rátámaszkodtam. Legalább addig kényelemben éreztem magam, amíg meg nem érkezik. – A csajt, ha lehet! – szóltam még utána fennhangon. Azzal ütöttem el az időt addig is, hogy a puccos díszítést figyeltem.

by **Viola** Kedd Feb. 26 2013, 19:30

- Szervusz Mito! - köszönök a pult mögött ácsorgó srácnak, aki mentem haptákba vágja magát, amint meglát engem, vagyis inkább azt, hogy ki vagyok én neki. A főnöke nője. Szóval nekem is megad legalább annyi tiszteletet, mint amit Anatnak is táplál, gondolom én. Mosolygós arccal köszön vissza nekem, de nem von kérdőre, hogy mit csinálok a boltban, ehelyett kérdően tekint rám. Jelenlétem nem megszokott a boltban, csak néha ugrom be, mikor a kedvesemnek hozok néhány új nyersanyagot, ami innen-onnan szerzek, így aztán nem csodálom, ha a fiú időnként nem tudja, hogy hogyan álljon hozzám teljesen.
A kezemben lévő kis kosarat felmutatom, majd hozzáteszem:
- Hoztam egy kis harapnivalót nektek. Pár szendvics. Te is egyél belőle, ne hagyd, hogy Anat mindet kisajátítsa! - mondom, majd a srác bólintása után a pult mögötti szobába sétálok, hogy ott odaadjam a bolt macskás tulajának, de nem találom sehol. Mito az, aki utánam jön, hogy közölje: Anat éppen elment valamit elintézni, de nem kötötte az orrára, hogy mit, sőt azt sem, hogy mikor ér vissza.
- Hmm... - hümmögöm, majd leteszem a kosarat az egyik asztalra. Ellenőrzöm, hogy tényleg benne van az uzsi és nem csak egy üres tárolót hoztam-e magammal, de nem, valóban benne van az összes kaja, amit odahaza berámoltam.
A kovácssegéd visszatér a eladótérbe, én meg nekilátok körbenézni. A rend olyan, amit Anattól megszokhattam, sőt a berendezkedés is. Csak a minőség, mi?
Leülök egy székre és öntök magamnak egy kis teát, amit szintén saját kezűleg főztem egy új recepttel. Még nem kóstoltam én sem, így csak reménykedni tudok abban, hogy finom és elnyeri Anat tetszését.
Alig kortyolok bele a löttybe, ajtónyitás hangja üti meg a fülem, majd egy férfi hangja, de nem hasonlít a kedvesemére, így nem pattanok fel, hogy üdvözöljem, Miota majd kiszolgálja a vásárlót.
Meg is lepődök, amikor a fiú besétál hozzám és azt mondja, hogy egy fekete alak engem keres. Összevont szemöldökkel tápászkodom fel és rakom le a teáscsészét az asztalra.
Még hogy engem keres valaki? Pont Anat boltjában? Ha jól emlékszem nem beszéltem meg senkivel találkozót, főleg nem feketékkel...
- Óhh... Te..? - csúsznak ki a rövid szavak ajkamon, mikor kilépve az előtérbe, szembetalálkozom azzal az alakkal, akit Kingként ismertem meg. Ugyan úgy néz ki, mint amikor megküzdöttünk vele a tornán. Úgy értem a ruházata és páncélzata is. Netán vásárolni jött volna hozzánk..?
- Segíthetek valamiben? - teszem fel a kérdést a néger csóknak, miközben beállok a pult mellé. Arcomról le lehet olvasni, hogy meglepett a jelenlétével. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat tőlem.

by **King** Kedd Feb. 26 2013, 20:02

Krákogtam. Egen, kicsit nehezen szedtem össze magam, hogy végre elértem arra a pontra, ahová el akartam érni.
– ’asza, hogy itt vagy, babe – fordulok el a pulttól, hogy mégse csak háttal támasztva dumáljak neki. Annál azért többet érdemel. Nem is azért jöttem én.
Mondanám, hogy régi ismerősként üdvözlöm, nagyölelés, puszi-puszi, minden ilyesmi, de nem így van. Kicsit távolságtartóan pillantok rá, észre se veszem, hogy a kezem a rasztámba téved. Pödrök rajta, igazítom. Nem mintha tönkremehetne ebben a világban. Amikor észreveszem, zavartan a pultra csapom lapáttenyerem. Lassan csak neki kéne állnom, ha már egyszer elhatároztam magam.
– Figyelj, csak mondani akartam egy-két dolgot – kezdtem bele recsegve, jól megrágva minden egyes szót. Felnéztem, miközben a pultra támaszkodtam, a tekintetét kerestem.
– Nekem az a verseny fontos volt. Minden verseny fontos nekem. Ez most viszont különösen… – Benn rekedt a többi szó, kellett kis idő, hogy kiküzdjem őket magamból. – Nagyon sok minden történt abban a három küzdelemben, amiben részt vettem. Három volt nekem, t’od. És sok újdonsággal kellett megküzdenem. Meg úgy egyébként saját magammal is. Úgy érzem… vágod, úgy érzem… áh! – csaptam le megint a tenyerem az asztalra. Marhára nem ment ez nekem. A fenébe is, mit képzeltem?!
– Nézd! – kezdtem bele némileg hevesebb hangvétellel. – Nekem ez az egész világ full idegen. Én nem vagyok ide tartozó, nem vagyok pubi… kocka, nem úgy mint… eh! – Nem úgy, mint ti, igaz, apafej? Grat, tényleg!
– Csak elnézést jöttem kérni. Hogy bocsesz a beszólásokért. Hogy azt hiszem, nem egészen én voltam az, akivel ti küzdöttetek. Én igazából nem is vagyok olyan. – Éreztem, hogy ez a helyes vágány, amiről beszélni akartam; ütni kellett a vasat, amíg meleg. –Anno a ti boltotok oldalán láttam meg a versenyfelhívást. Hogy jelentkezzünk rá. Harcművészek. Harcművész vagyok, tudod, az a kasztom, azért is jelentkeztem. Pedig nem akartam, csak láttam a felhívást, láttam, hogy ez egy verseny. Az életem a verseny, érted. Bármilyen verseny. Ezért neveztem. Szal… – Kis szünetet tartottam, amíg a menümmel szerencsétlenkedtem. Utáltam ezeket! Ezt az új technológiát. Rakat bénázás után végre a pénzügyeimnél tartottam.
– Szóval bocsánatot jöttem kérni, meg hálálkodni – csesztem le a két batyut, amiben a rendszer realizálta a pénzemet. Kétszáz aranyat.
Pontosan eddig akartam maradni, és nem tovább. Nem volt szükségem többre, egyetlen szóra sem. – Legyetek boldogok ebben a világban a srácoddal, asszony – löktem el magam búcsúszóként a pulttól. Néhány lépéssel át is szeltem a bolt aprócska belterét, és már kinn is voltam az utcán.
A másik srácra gondoltam még, arra, amelyikkel először küzdöttem. Őt nem találtam meg. Nem tudtam, hol keressem. Vele is beszélni akartam volna pedig. Ezekkel, a boltosokkal több szerencsém volt. A fiú boltját ismertem, a csaja meg maga közölte velem, hogy ők kapcsolatban vannak.
Legyenek is.
Boldogok.

by **Viola** Szomb. Márc. 02 2013, 15:14

King, amint észrevesz, nyomban abbahagyja támaszkodós pózát és helyette felém fordul. Nem tudok leolvasni az arcáról semmit, csak 'babe' megjegyzésén forgatom meg kicsit a szememet. Azért jött volna ide, hogy felszedjen, vagy mi? Pont a pasim boltjába?! Elképesztőek ezek a férfiak, hogy ilyen merészek...
Mégis rá kell jönnöm, hogy szavai nem adják vissza gondolataimat, mert másról kezd beszélni. Szavai a tornára terelődnek. Meghökkenve hallgatom monológját, melyben néha meg-meg akad, de női megérzésem azt sugallja, hogy igazat mond, nem pedig előre bemagolt szöveggel áltat. Mégis furcsa... Miért jött volna ide, hogy ezt nekem elmondja? Pont nekem? Ilyen mély benyomást keltettem volna benne, hogy most nekem önti ki a szívét? Ehh... Még jó, hogy Anat nincs itt és nem kell hallania ezt a szövegelést.
És végül kinyögi... Bocsánatot kér a viselkedéséért, meg hálálkodik is, csak nem tudom, hogy az utóbbit miért. Ő győzött, nem kell amiatt hálálkodnia, ha erre gondolt. Vagy arra, hogy a mi boltunk oldalán feltüntetett poszter vezette oda a versenyre..? Nem tudom megérteni a férfi gondolkodást, pedig állítólag egyszerű és a miénk a bonyolult... Mégis...
- Nem kell hálálkodnod. - vetem oda neki erőtlen mondatomat, miközben ő a menüjében kezdett el játszadozni. Arcáról süt, hogy alig tudja mit csinál. "Heh, ahhoz csak a kockák értenek!" - Ezt kellene hozzá vágnom, de mégsem teszem, nem akarok konfliktust. Ami a tornán volt, az jobb, ha ott is marad, minden érzelemmel együtt. King mégis idehozta őket, valamivel egyetemben, ami két kis bőrzacskóban figyel. A felszerelései közül vehette elő őket. Lerakja a pultra, majd minden jót kíván a sajátos módján.
- Kösz... - mondom ámélkodva, ahogy ő eltávolodik a pulttól, s egy ajtónyitás után már az utcán van, minket pedig itt hagyott pár kérdéssel. Nem szaladok utána, hogy "Hey, ez mégis mi volt?", mert miért tenném?
Agyamig azonban csak most, hiánya pillanatában jut el, hogy a két zacskó ott pihen az asztalon. Odalépek, belenézek. Tartalmuk kétszáz arany összesen.
- Hmm... - nyugtázom egyszerűen, majd elteszem a pénzt. Ha Anat megérkezik, akkor majd megbeszéljük, hogy mi legyen a zsozsóval...

by **Taidana** Szomb. Márc. 02 2013, 17:19

[Anatole]

Felcsillan a szemem. – Hoh, igen, az remek volna! – Kapva-kapok Anat ajánlatán. Nem is tudom, pontosan miért. Hiszen ha jobban belegondolok, nem állok túl gazdagon pénzügyileg. És a felszerelésemben sincs semmi olyasmi, amit neki adhatnék ellensúlyozásul. Totál rágörcsölök arra, hogy bevállaltam az előbb egy olyan üzletet, amit nem is tudok megkötni. A kétségbeesés kiülhet az arcomra is, annyira kitölti egész testemet, mire jön a megváltó ötlet: írni fogok neki kristályt! A gondolatot tett követi, és már kapom is elő az egyik szűz kristályt. A hozzávalókat. Nyitom fel az íróablakot, helyezem bele egyesével a hozzávalókat. Szemem előtt egy monitoron ott a recept, onnan lesek, hogy mi is kell hozzá pontosan. Kicsit kapkodva dolgozom, nem akarom beégetni magam, hogy miért is írok neki kristályt, és nem fizetek mondjuk azért, amit fel tudna ajánlani.
A gondolattól csak még gyorsabb iramra kapcsolok: már csak egy-két mozdulat, és kész is az első kristály. Majd a második. Arcomon mosoly ragyog fel, és kezemben nyújtom előre a két kristályt, cserébe a… cserébe a… Szemöldököm összeráncolom a gondolkodástól: Anat nem is ajánlott fel még semmit. Csalás! Lenne, ha nem én baltáztam volna el. A mosoly lehervad az arcomról, miközben konstatálom, hogy kicsit jobban össze kéne szednem magam, igencsak szét vagyok zuhanva.
– Hmm. Nem is mondtál még semmi konkrétumot, igaz? – kérdezem letörten, azzal a biztos tudattal, hogy igen, megint alaposan elcsesztem mindent. Jesszus, annyira béna tudok lenni.
– Ez most két pajzs kristály… – tájékoztatom a beálló csendben Anatot. A franc se tudja, miért. Jah, de, tudom: mert valamivel el akarnám terelni előbbi mutatványomról a figyelmet. Nyilván fail a próbálkozásom, hiszen csak rátereltem az egészet, de már ez sem érdekel. Őszintén: szinte semmi nem érdekel már. Legszívesebben a föld alatt lennék.
Húsz centivel minimum.
És Susayával.
Igen.

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 03 2013, 15:13

Halántékomat masszírozva, morózus arckifejezéssel szemlélem, ahogy a kölyök elkezd kapkodni, anélkül, hogy kérdezne, vagy egyáltalán gondolkodna. Mindeközben csak egy hevenyész "ehh" szakad fel belőlem, mert most különösen fáraszt a viselkedése. Tényleg én vagyok ennyire karót nyelt, vagy mást is idegesít a fiú viselkedése? Mindegy, lássuk mit hozott össze. Mondjuk az meglep, hogy a menüjéből lesi a receptet és nem megy neki fejből... oktondi gyerek, még a kenyérkereső foglalkozását sem tudja alaposan megtanulni. Vagy lehetséges, hogy egy új recepttel akar virítani előttem? Hmm, azt hiszem egyre nagyobb érdeklődést kezdek tanúsítani a dolog iránt, lássuk mit hozott össze. Jah, ezt már mondtam.
A kérdését egy fölényes legyintéssel elintézem, mivel tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy amit ajánlani fogok neki, az tetszeni fog. Efelől szemernyi kétségem sincs. A felém nyújtott itemek, melyeket pajzs kristályokként címkézett fel már a nevükkel felcsigázzák érdeklődésemet, de a hasznosságukról akkor bizonyosodom meg igazán, mikor rábökök az egyikre és a menünk keresztül elolvashatom, hogy mire is képes. Igazán tetszetős és az elkövetkezendő boss harcban nagy hasznát tudnám venni. Sőt, rögtön kettőt is felajánl belőle. Azt hiszem elégedett lehetek egy ilyen üzleti felajánlással, még ha fogalmam sincs mennyi lehet egy-egy ilyen kristálynak a piaci ára. Sőt, hovatovább, ilyen kövecske létezéséről eddig még nem is tudtam. Tai-Tai, fejlődsz ám! Nem húzom tovább a fiú idegeit, átveszem a kristályokat, mellyel nyugtázom előtte is, hogy áll az alku, majd virítom előtte az inventorymból előhívott, már kész kapcsolat gyűrű párt.
- Ezért a csecsebecséért most nem kell megharcolnod Saru Taidana. Parancsolj, használjátok ügyesen!

by **Taidana** Vas. Márc. 03 2013, 16:09

Nem vártam sikert, így örömmel konstatálom, hogy Anat nyújt felém valamit. Első körben eszembe jut gyanakodni, hátha átvágni próbál, csak kihasználja, hogy ennyire magam alatt vagyok, és azt se tudom, mit csináljak magammal, de második körben kapásból el is vetettem az ilyesmit: ugyan már, Anatról beszélünk! Ilyesmi szóba se jöhetett volna.
– Kö-kösz, haver! – vesz elő megint újdonsült dadogásom, míg én a cuccért nyúlok. Avagy nem is a cuccért, csak az elfogadó gombért, halk klikk-hangot ad, ahogy rábökök, és az átutalás meg is történik, cserélődnek a tárgyak a kezekben.
– Susaya biztos értékelni fogja – mondom, miközben a gyűrű adatait stírölöm. Még nem volt gyűrű az ujjamon, a való világban soha nem hordtam, így kicsit fura érzés volt, ahogy most felhúztam. Csajos mozdulattal magam elé tartottam, gyönyörködtem kicsit benne. Elvigyorodtam.
– Királycsi lesz, köszi! – Heves bólogatással igyekeztem nyomatékot adni a szavaimnak. Addigra már egyszer egyik lábamról a másikra álltam. Most megint cseréltem.
– Majd mondom neki, hogy tőled van. – Tekintetem révetegen oldalra vándorolt. Ez amolyan automatikus mozdulat volt, valahányszor valami hasonlót láttam, mint Susaya. Nyilván mindig őt kerestem. Az arany… micsodámat is? Soha nem figyeltem már rá, mindig csak ott volt a gondolataim között. Most viszont, hogy határozottan és fennhangon ki akartam mondani.
– Remélem, hogy megtalálom… az… a. Őő. – Tök gáz volt, hogy hirtelen nem vágtam, mit is keresek. A halántékomat masszíroztam, nem éreztem túl jól magam. – Arany… bogáncsos. Aranybogáncsos furkómat. Igen. Tudod, kicsi, folyton a véred szívja, kellemetlen helyeken találod meg. Úgy lehet a legkönnyebben észrevenni, hogy megnyalod a könyököd, vagy az orrod. – Magam sem tudom, miért mondtam el ezeket. Tök baromságok voltak. Még én se tudtam, miről beszélek.
– Azt hiszem, most lépek. Szia! – közlöm Anattal zavartan, majd magamban motyogva el is indulok tőle. Azon gondolkodom, csak kihallatszik, hogy akkor Pirosseggű Pávián vagy Aranybogáncsos Furkó? Hogy most Susayát keresem, vagy elveszett más petem is?
Azt hiszem, rám férne végre egy nyugodt alvás. Az új Kapcsolat Gyűrűmet szorongatom. Hátha akár holnap már visszatérhetne így hozzám Susaya. Meg akkor már az az Aranybogáncsos Furkó is.

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 03 2013, 16:36

Páncélos Macskosz - Anatole kovácsműhelye [T2] - Page 2 Wtffej

Ez a kölyök tényleg nem komplett... Az egy dolog, hogy az illedelmesség első csíráját hallom kibontakozni belőle, amikor megköszöni a gyűrűt, de ami utána következik, arra nem tudok szavakat találni. Arcizmaim beállnak egyetlen jól ismert mimikát lemodellezve és mint amikor beakad a magnószalag, úgy ragad az én pofázmányomra is a WTF fej. Még akkor sem engedek fel, mikor Taidana elköszön és távozik. Ekkor megfeszül állkapcsomnál az izom, fogaimat összeszorítva próbálok értelmet keresni abban, amit összehadovált a fiú. Aranybogáncsos furkó... ami a véremet szívja. Az én véremet egyetlen egy valaki szívja, de az rendszeresen, s ő nem már, mint Saru Taidana! Azért próbálok felocsúdni a révületemből, és a srác után intek.
- Aztán értesíts, ha megkerült a kis komisz! - Vetek véget a beszélgetésnek, s ha kellő távolságba ért, akkor megengedem magamnak a gyengeséget. Ismét megtámaszkodok az ajtófélfában, majd egy nagy levegő után tétova lépéseket teszek.
- Máris visszaértél? - Néz rám csodálkozó tekintettel Mito, aztán látva rajtam, hogy nem vagyok túl jó bőrben, a karosszékembe ültet és egy pohár vizet nyom a kezembe - Hát, téged meg mi lelt? Úgy nézel ki főnök, mint aki szellemet látott!
- Nos, nagyjából úgy is érzem magam... Hallottál esetleg olyan kristályról, ami képes látomásokat okozni vagy emlékeket felidézni, esetleg hamis emlékképeket kreálni?
- Én ugyan nem, de utánakérdezhetek pár embernél.
- Hálás lennék érte... mert ha ez nem kristály, akkor valaki a Nerve Gear-emet piszkálja, de valószínűbb, hogy bug van a rendszerben. Habár, még egy valamit megpróbálhatunk! Nyújtsd ide a kezed kérlek, nyugi, nem lesz semmi bajod. Mondd majd el, hogy mit éreztél! - Mito szerencsére van annyira tökös gyerek, na meg lojális hozzám, hogy tényleg odanyújtja a kezét nekem. Direkt nem mondom el, hogy mire vagyok kíváncsi, mert nem akarom befolyásolni. Arra a jelenetre vagyok kíváncsi, mikor elküldtem Taidanához kristályokért. Villámcsapásként nyilall elmémbe az esemény, ahogy megérintem a segédem kezét. Minél jobban koncentrálok, minél jobban elő szeretném varázsolni az emlékképeket, annál inkább tisztulni kezdenek az érzékeim. Csak pillanatképeket látok cikázni, amitől felkavarodik a gyomrom és szédülni kezdek, miközben roppant mód morcosnak érzem magam. Szeretnék bizonyítani, szeretnék elismerést kivívni. Ezért a zsebembe nyúlok, hogy a saját fizetésemből vehessek kristályokat a főnökömnek. Illetve nem én, hanem ezek szerint Mito ezt tette. Hirtelen elengedem a kezét, mert már nem bírom tovább az émelygést. A tér a csukott szemeim előtt ahogy megelevenedik, olyan mintha gomolygó füstbe lenne burkolva és állandó mozgásban lenne, amitől olyan érzésem támad, mintha egy vidámparkbéli, gyomorlimbóztató eszközön ülnék. Nem túl kellemes, mit ne mondjak.
- Igazán rendes tőled, hogy a fizetésedből áldoztál a kristályokra - mosolygok Mitora, miután kinyitom a szemeimet és a halántékomat dörzsölöm - Ezt honnan tudod? Követtél? Láttad az ablakon keresztül? - értetlenkedik a fiú.
- Nem te balga, most mutattad meg nekem! Te nem láttad az imént a képeket? Nem éreztél semmit? - tekintek fel meglepetten a segédemre. Az roppant mód érdekes, hogy engem ennyire felkavarnak a dolgok, ő meg azt se tudja mi történt.
- Háááát... nem. Max egy kicsit bizsergett a bőröm, de annak tulajdonítottam az érzést, hogy hideg a kezed és eléggé rászorítottál a karomra.
- Akkor azt hiszem mindent értek... úgy sejtem, sikerült aktiválnom egy új képességet! Mindenesetre kérdezz utána a dolognak, hátha mással is előfordult ilyesmi vagy tényleg új kristály vagy méreg került a piacra. Még mindig nem zárom ki a bugot sem, annak is járj utána kérlek. - A fiú csak bólint, nem mer kérdezni egyelőre többet, én pedig átadtam magam a hőn áhított vizes ruhának.

by **Taidana** Vas. Márc. 03 2013, 20:15

~ SUSAYA ~

Sok-sok beszédtől bizsergő füllel ültem-vártam-lestem ott fenn, ahová sosem vetül emberszem fénye, pedig sárga kis bundám figyelemfelkeltő ám, akár borús időben Taidana-arcon a mosoly. Meg sem makkantam-szóltam-prüszköltem, csak farkam izgett-mozgott, vele játszottam azt, hogy makk!, nem láttok a szemetektől, emberek, miközben figyelmem holdsugarában páncélkovács-Anatole tett és vett, szavak felesleges áradatát váltva sekélyes-értelem-fiúval.
Ásítottam, mancsommal kendőzve el fáradságom apró jelét, ahogy szőrtelen emberek is szokták és szeretik, hogy másra át ne ragadhasson a sóhaj-elengedés.
Vakkantottam-makogva-halkan, hogy mégis megadjam a boltosnak az esélyt, hogy ő fedezzen fel, neki járjon a boldogság, hogy észrevett. Becsületemelő ha vájtfüled sikeressége emeli lényed magasságát és bundád fényét. Bár ezeknek a lényeknek bundájuk nem volt, ruhájukat legalább olyan ékkel hordták. Büszkén feszítve. Ha már a rendszer nem engedte, hogy egyébként szőr nőjön rajtuk nyaktól lefelé.

by **Szophie** Hétf. Márc. 04 2013, 17:34

Egy fogadóban hallottam ezt azt arról, hogy erre fele van egy hely, ahol sütit lehet kapni. Természetesen nem hagyhattam ki, mindenképp tartanom kell sütivizitet az összes lehetséges helyen. Szépen meg is találtam az üzletet, csakhogy egyáltalán nem a szokványos kirakat fogadott. A sütik mellett páncélok heverésztek, rajtuk meg-meg csillanva a nap fénye.
- Ez most mégis mi? - esett le az állam. Közben az üveg mögött megláttam egy gyűrűt, mellette egy táblát : 200 arany.. Női kíváncsiságom természetesen rögtön oda vonzott, na meg persze az a tény, hogy ez egyáltalán nem egy sima ékszer. Pontosan olyan volt, mint az, amelyik már az ujjamat díszítette, és amelynek a párja farkasom jobb első kicsi tappancsára volt rakva. Elég értékes darab, és már régóta terveztem, hogy veszek még egyet. Be is léptem az üzletbe, melynek bejárata fölött egy macskás cégér volt elhelyezve. Belépve rögtön megcsapott a nyalánkságok illata.
- Öhmm.. Jó napot! - köszöntem tétován. - Engem az a kapcsolat gyűrű érdekelne a kirakatban. - mondtam, majd gyorsan hozzátettem. - Meg egy sütike.:3

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 05 2013, 02:53

Amíg a főnökúr elvonul ejtőzni egy kis időre, máris csörren az ajtó feletti csengő. Anat kelletlenül kukkant ki a hideg vizes rongy árnyékából, mivel azt hiszi Taidana tért vissza, hogy újabb fárasztó dumákkal szívja le az agyát. Azonban egy bátortalannak tűnő kishölgy érkezik, ugyanakkor határozott elképzelésekkel. Mito jelzi a kovácsmesternek, hogy pihenjen csak nyugodtan tovább a műhelyben, ő majd kezelésbe veszi a vevőt és már lohol is a pult mögé.
- Üdvözöllek Anatole kovácsműhelyében! Egy pillanat türelmet kérek, máris hozom a választott felszerelést. - Sebtiben térül-fordul, most hogy a főnök itt lesi árgus szemekkel, ráadásul morcos hangulatban ért vissza, így különösen kitesz magáért a segédlegény, nehogy panasz legyen a munkájára. -Kereken 200 arany lenne az ára, parancsoljon. - helyezi le Szophie elé a kért gyűrűcskéket - A sütemény pedig vásárlás esetén természetesen a ház ajándéka. Ajánlhatom esetleg a francia krémesünket, melybe eper darabkákat csempésztem? Itt fogyasztásra kéri, vagy csomagoljam elvitelre?

by **Szophie** Kedd Márc. 05 2013, 16:20

Hamarosan egy fiú lépett elő, és máris hozta nekem a kért gyűrűt.
- Ohh, köszönöm. - mondtam, pedig nem is volt mit megköszönni, az csak természetes, hogy kiszolgálja a vevőt.
-Kereken 200 arany lenne az ára, parancsoljon. - mondja, miközben elém rakja a gyűrűcskét, majd folytatja. - A sütemény pedig vásárlás esetén természetesen a ház ajándéka. Ajánlhatom esetleg a francia krémesünket, melybe eper darabkákat csempésztem? Itt fogyasztásra kéri, vagy csomagoljam elvitelre?
- Té- tényleg? Ingyen? - kerekedett el a szemem. - Köszönöm. - mondtam nagy mosoly keretében. - Igen, az a krémes érdekesnek hangzik, elviszem, ha nem nagy gond. - már megint butaságokat beszéltem, mégis miért lenne gond? - Öhh.. mármint, szóval.. köszönöm.:3 - kiraktam a 200 aranyat az pultra, felvettem a gyűrűcskét. és a sütit, majd kifelé vettem az irányt. Az ajtóban még egyszer megfordultam, nagyot köszöntem, majd távoztam.

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 05 2013, 23:46

[Susaya]

Mit ásítozik itt nekem ez a Mito gyerek, mikor egymásnak adják a kilincset az érkezők?
Leemelem a fejemről a vizes ruhát, majd egy könnyed mozdulattal megválok tőle. Elegendő időt fecséreltem a pihengetésre, ideje újra tevékenyen hozzáállni a mai naphoz. Elvégre meg akarom keresni a kölyök majmát, mielőtt még telesírja egész Aincradot. Ahogy rápillantok a segédemre, akkor tűnik fel, hogy koránt sem lustálkodik, hanem épp egy újabb süteménykölteményt varázsol a kirakatba. Szeretem nézni, ahogy dolgozik, sürög-forog, s végtére is élvezi azt, amit csinál. Az meg nem mellékes hozadéka a szorgalmasságának, hogy maximálisan ellátja azt a munkát is, amire felvettem. Elnézem neki, hogy nem a legkifinomultabb a beszéde, de az imént is hallhattam, hogy egészen udvariasan bánik a vevőkkel. De mégis kitől jön akkor ez a furcsa hang, ha nem Mito makog. Oldalra pillantok, sréhen felfelé, ahonnan éles füleim az imént észlelték a neszezést, s ott van Ő! Az aranyszőrű majom! A tüneményes bundája szinte csillogni látszik a kirakat felől áradó fényben, s átkozom magam, amiért eddig annyira balga és figyelmetlen voltam, hogy észre sem vettem jelenlétét.
- Susaya! Te itt? - szólítom meg még mindig álmélkodva, miközben teszek felé pár tétova lépést. Ahogy Mito indulna visszafelé a pulthoz, kezemmel intek neki, hogy maradjon szépen ott, ahol van. Figyelmét ő is abba az irányba tereli, mint én és elnyom egy WTF fejet. Hát tényleg itt a majom! Izgatottan lesek felé, s igyekszem minden óvatlan vagy riasztónak ható mozdulatot mellőzni. De ha már itt van, valószínűleg akar tőlem valamit. Tényleg ennyire túljárt mindannyiunk eszén? De miért van itt? Meg miért most? Követte volna Taidanát, s most, hogy tiszta a levegő, így hajlandó megmutatni magát előttem? Nem értem, hogy miért reménykedem abban, hogy meg fog szólalni és elmond nekem mindent, hiszen ő egy állat, nem tud beszélni. Remélem mi azért még pajtik vagyunk és nem fog mindjárt a fejemre ugrani, hogy megtépje a hajamat. O.o

by **Taidana** Szer. Márc. 06 2013, 00:30

~ SUSAYA ~

Lendülök-csimpaszkodok-ugrok, hogy puha talpak ügyesen fogódzanak meg bármiben, ami kézre esik, és Anatole előtt érkezhessek-érhessek-eshessek talpra, haloványan gurulva, hogy bundám ragyogása kicsit vezesse magával szemecskéjét, és végül egymásra mosolyoghassunk. Remélve, hogy nem rémíti csillogó-agyar fogazatom.
– K É R D É S E D S Z Ó R A K O Z T A T Ó M E S E, M É G A K K O R I S I G E N L Ő A V Á L A S Z R Á, H A N E M
H A N G Z I K E L S E M M I.
Mancs került mancsba, ahogy kutatva-lestem Anatra, hogy kezét érinthessem, és azon felkapatva vállán köthessek ki. Árbocot engedvén magamból, szikrázót, szépet, gyönyörűen kitartva egyensúlyomat: jól esik, ha így végre nyújtkózodhatok, régi ismerősömön, az emberi vállon. Hajába túrnék, arany ujjacskák szántsák csak loboncát, ha engedi, hadd lássam, milyen mély fején a szőr, mire csontot ér, kényelmes fészek-e.
– F Á R A D S Á G O M Ó L O M S Ú L Y Ú, A N A T O L E – nyekergem, mielőtt fejtetejére költöznék, hogy pihe-puha illatába belealudhassak, elkeseredve űzött-magánytól és ember-kerüléstől.

by **Anatole Saito** Szer. Márc. 06 2013, 23:14

Próbálom szemmel lekövetni a mozgását, de szinte lehetetlen a fürge, akrobatikus helyváltoztatását szemmel érzékelni, olyannyira ügyesen hajtja végre. Már csak arra eszmélek, hogy előttem van, s rám mosolyog. Vagy valami olyasmi, de engem mindenképpen mosolygásra sarkall, s nyitott tenyeremet felé nyújtom. És beszél! Komolyan eldobom mindjárt az agyam, szám is tátva marad. Igaz nehézkesen értem, hogy mit mond és a szavak értelmét sem egyszerű kibogozni, főleg úgy, hogy meglepettségem nagyobb annál, minthogy maximálisan oda tudnék koncentrálni.
Nem lacafacázik, máris a kezemet fogja, hogy azt segítségül hívva a vállamig lendülhessen. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén fog menni a barátkozás, mert bár ismerjük már egymást régről, mégis tartottam attól, hogy nem szívleli majd a közeledésem. Vagy pedig egyszerűen fél majd felvenni velem a kontaktust, mint ahogyan azt az átlagos állatok tennék. De ő nem átlagos! Nem igazán tudom elmémben lemodellezni, hogy mit is csinálhat a fejem körül, segítségkérően pillantok Mitora, aki viszont csücsörítve csak les felénk, várva hogy éppen milyen újabb fejlemény kerül napvilágra. Susaya hajamba túr, mintha csak kurkászni akarna, s én hagyom, mert kíváncsi vagyok mit szeretne. Vajon a kölyökkel is ezt szokta csinálni? Mindig ott sündörög körülötte, most pedig engem illet azzal a megtiszteltetéssel, hogy a vállamon trónol. Normál esetben, a valóságban bizonyára ijedten elhessegetném az állatot a vállamról, hogy utána ruhát cserélhessek és alaposan megmoshassam a kezemet, de itt teljesen mások ezek a tüneményes petek. Hisz ez a majom is beszél, s tudja még a nevemet is! Kissé imbolyogni kezd a fejem, ahogy felmászik egészen a búbomig, hogy kényelmes fekhelyet találhasson borzos hajamban. Értetlen, kérdő fejjel lesek Mitora, de nem kapok választ. Most mi lesz? Csak nem elaludt? Szólnom kellene Taidanának? Ó nem, előbb inkább a dolog végére járok, ami miatt megbolygatták a mai napirendemet. Kezemet óvatosan a majmóca bundájára kívánom tenni, mintha csak simogatni akarnám, hogy érintésemmel felidézhessem azt az emlékképet, mikor elhagyta a gazdáját. Szerettem volna átérezni, amit akkor érzett. Szerettem volna megérteni, hogy min ment keresztül, s mi volt az, ami arra sarkallta, hogy elhagyja Taidanát.

by **Taidana** Szer. Márc. 06 2013, 23:44

~ SUSAYA ~

Aranyfarkam kicsapódott-megmerevedett. Elégedetlenül horkantottam fel az érintés nyomán. Nem csak ujjával közeledett felém, Taidana-ízű volt a mozdulat is, és már azelőtt borzolta a bundám, hogy hozzám ért volna. Eszem halovány ágában sem volt a mélységes sértődés, de akartam-vágytam, hogy jelezzem-érzékeltessem, mit nem kívánok-szeretnék. És volt, amire szükségem nem volt: hogy most kovács-Anatole úgy tegyen, mint másvalaki.
– S A J Á T M A G A D V A G Y K I N C S E G Y B A R Á T N A K. – Reménykedtem, hogy ragyogó szavaim az ő elméjébe is fényt hoznak-költöztetnek, és így közénk költözik újra boldogság-békesség, hogy visszaszenderedhessek-alhassak Anatole-fejen.
Nem vágytam-akartam mást, csak békét, olyan helyen, ahol béke-nyugalom-bizalom illat járja körbe édesen az embereket, ruhájukból illatozik a barátság.

by **Anatole Saito** Pént. Márc. 08 2013, 19:25

Áhám, szóval nem szeretné, ha fogdosnám. Legalább is nekem nagyon ez jött le. Saját magam vagyok kincs? Egy barátnak? Ő tehát a barátomnak titulálja magát, vagy esetleg Taidanára utalgat? Nem, szerintem csak simán szeretne a hajamba bújva szunyókálni. Azt hiszem nincs más választásom, ha fenn akarom tartani a jó viszonyt, akkor hagynom kell. Óvatosan megközelítem a karosszékem, majd le is ülök, miközben Mito lábujjhegyen közelít meg bennünket, arcáról pedig jól érthetően leolvasható a megrökönyödés.
- Ne nézz már így rám, ha ő ezt akarja, akkor így kell lennie O.o - Azért az én ábrázatom sem túl meggyőző.
- De nem fog szőr menni a süteményekbe, ugye? - húzza el a száját a segédem kelletlenül a majomra pillantva.
- Nem, nem fog. A virtuális petek nem hullajtják a szőrüket, megnyugodhatsz. - válaszolok neki tömören, majd a dolgára küldöm, hiszen a pult mégse maradhat üresen. - Susaya, nem lenne kényelmesebb inkább az ölemben?
Ha nemleges választ kapok, vagy ha már valóban álomba merült és nem is érkezik válasz, akkor kényelmesen megtámasztom a nyakamat, s amíg ő pihenget én a menümmel leszek elfoglalva. Úgysem árt rendbe tenni a bolt könyveléseit és rendszerezni a recepteket. Susaya pedig majdcsak kezd velem valamit, én aztán nem fogom siettetni, elvégre nem elüldözni szeretném, hanem megnyerni.

by **Taidana** Kedd Márc. 12 2013, 09:53

~ Susaya ~

Nem moccanok-mozdulok Anatole-fej-fészekből, fülem botja sem mozdul, csak némán szendergek-bóbiskolok. Sors fújja a fülembe, hogy sokáig nem maradhatok-lustálkodhatok, de jól esik nyugodtság-béke, vérpihentető relaxáció.
Aztán egyre erősebb a sürgetés, így erőt veszek magamon, mocorogni kezdek fejtető-lakomban.
– K Ö N N Y E N M E G Y, A M I K Ö N N Y E N J Ö N – ásítom-fújom, hogy csontom majdnem beleroppan, és koppan lábam csontja-sarok macskás kovács-pulton, ahogy úgy zuttyanok le harcművész-Anatole-ról, kicsit álomittasan, de így is máris nagyobb örömmel élethez-fényhez-reményhez.
Nyújtózkodom, állkapcsom ékei-fogak villognak, harci támadást remeg ínyem, miközben megfeszül minden pixel-izom. Kitartási pontokat frissít a mozdulat, közel maximumra lépnek a számok, érzem, hogy újra erőm teljében vagyok. Tekerem a forduló hajlatokat: könyök, térdek, hogy melegítsem tagjaim, és így teljesre tornázhassam szívósság-pontszámom. Amint érzem, fejemben kis csöngettyű szól-kacag, hogy jobb energiaáramlás arany-ragyogó testemben már nem is lehet, abbahagyom a kis tornát. nyújtózkodok még egy utolsót, csak mert jól esik, aztán szemem fényét-bogarát kovács-Anatole-ra fordítom. szájam szegletében mosoly-vigyor táncol, ínyem vonaglik, ahogy próbálom-igyekszem, hogy emberi mimika legyen a gesztus.
Sürgető idő fejembe száll, úgy mozdítja bundás kezem-lábam, hogy én nem is akarnám, csak tekintetem üzeni Anatole-barát felé, hogy búcsúperc indul hamarost.
– L E S Z E L H Í R V I V Ő M I D O M Á R O M H O Z ? – fut ki a számon a kérdés, őszinte érzelmek által sarkalva. Felkaptattam-ugráltam már páncéltbolt-polcra, így kijárat-ablak igen közel esik már hozzám. A rajta bekacagó napban fürösztöm magam, levegőm a beszökő szél.

by **Anatole Saito** Pént. Márc. 15 2013, 13:38

Felhívom a kezdő játékosok figyelmét, hogy elérhető áron kezdő fejfedőket lehet vásárolni nálam!

1x Szalmakalap (+1 páncél) - 15 arany
2x ~~Bronz~~Bőr sisak (+2 páncél) - 30 arany/db
~~1x Kapcsolat gyűrű (+6 irányítás) - 200 arany~~
1x Éles *fegyver* harcművész spec. (+2 erő) - 60 arany

by **Anatole Saito** Pént. Márc. 15 2013, 16:28

SUSAYA

Rettentő időigényes a menüm állandó rendben tartása. Roppant mód elcsigázottá tesz, valahol nagyon unalmas is, de amikor elkészül az ember az aktuális fejlesztésekkel, könyvelésekkel, akkor mindig elégedettség tölti el. Szeretem a rendet magam körül, így az adatlapomon is, a céhes és boltos adatokról már nem is beszélve. Bürokrácia, bürokrácia everywhere!
Miközben tök belelovaltam magam a rendezgetésbe, már szinte észre sem vettem, hogy majmóca a fejemen trónol, csak akkor kellett óvatosságra intenem magam, amikor elgémberedik a nyakam és mocorogni vagyok kénytelen. Aztán ébredezni kezd, nagy nyújtózkodásban tör ki, miközben lehuppan előttem a pultra. Kedves mosollyal fogadom, mint egy rég látott vendéget. Jól esik az aranyszőrű társaságában lenni, még ha Aldo most tuti miszlikbe szaggatná Susayát féltékenységében. A beszédét viszont még mindig nem igazán értem, szokatlan is egy kicsit, hogy ennyit magyaráz, nem mintha olyan sokat dumálna megállás nélkül. Üdvözlő gesztusomat valami hasonlóval igyekszik viszonozni, az igyekezetet azért értékelem. Mito kíváncsian les felénk a süteményes állvány mögül, szólni semmi pénzért nem merne. Szerintem tart egy kicsit Susayától Very Happy

- Persze! - vágom rá gondolkodás nélkül kérdésére, de mi mást is mondhattam volna? Sok további kérdés merül fel bennem az eddigi több tucat melett, végül bölcsebbnek érzem, ha csak ennyit kérdezek: - Hol keressen?
Csüggedt vagyok, amiért máris távozóra akarja fogni, ugyanakkor már az is hatalmas dolog, hogy ennyire a közelembe mert férkőzni. Végtére is én egy idegen vagyok számára, még ha az idomárjával folyton összehoz a sors. Mielőtt azonban távozhatna, még egy kérdést megengedek magamnak. Nem az összeveszésükről kérdezem, nyilván nem kezdene el nekem kifakadni és kisírni magát, mint a kölyök, nem is erre vagyok igazán kíváncsi most. - Miért pont itt bújtál el? S ha tudtad, hogy ide fog jönni érted, akkor miért nem mutattad meg magad neki? - Hupsz, ebből két kérdés lett.

by **Joey Chrome** Szomb. Márc. 16 2013, 15:08

Öregem, nagy bajban vagyok, nagyobban, mint amiben valaha voltam! Tuti a bolt vezetője letépi a szép fejemet, ha megtalálja! Hogy miért? Elmondom!

Mikor a koboldokat űztem, a végén én menekültem előlük, mert elkezdtek kövekkel hajigálni, legtöbbjét a szép fejemen kaptam. Na, itt határoztam el magam, hogy veszek egy sisakot! De akkor már keményet, biztos, ami biztos! Mentem is a Kezdetek Városába, hogy megnézem a boltokat. Volt ott egy Steel Wing nevű boltban Bronzsisakot... 60 aranyért! Mondtam is, hogy na, azt nem! Megnéztem a Hanami Kovácsműhelynél, ahol erősebb pajzsot és kardot vettem. Ott nem volt. benéztem egy Mirika Angyali Páncélboltban is. Nem volt ott sem. Gondoltam, megyek egy másik városban, mikor süti illat csapta meg az orromat. Majd megláttam, honnan jön. A macskás kovács?! Fura egy bolt, de ha már kovács, meglesem, van-e ott sisak. Benéztem az ablakon, és láttam kettő Bronz sisakot. Ugyanolyan volt, mint a Steel Wing-ben, de 30-ért csak! Ja várjunk, az nem is Bronz, hanem Bőrsisak...O.o Ideje szemüveget venni, vagy ezt a boltot kivilágítani! De nem baj, alig van pénzem, így az is megteszi jelenleg.
- Ez az, megmenekült a szép fejem! Very Happy

– vigyorogtam, mint a tejbe tök. Laza mozdulattal kinyitom az ajtót, de erősen, mivel éles nyávogást hallok. A fejem elfehéredett, majd az ajtó mögé nézek: bakker, kinyírtam a bolt macsekját! Ott feküdt mozdulatlanuk a falnál!
~ VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Jézus Krisztus - Szűz mária – Szent József! ~ Most már nyakvédő is kell, hogy le ne vágják a fejemet!
- Ezt jól megcsináltad idióta! – szidott le „Belső Hang”. – Hogy fogod most kimagyarázni magadat ebből?!
~ Nem tudom! ~ Fakadtam ki magamban. Láttam, hogy a bolt lehetséges tulaja még a sütéssel van elfoglalva. Gyorsan kitaláltam valamit: megfogtam szegény macsek tetemét, és az egyik üres sütis dobozba raktam!
- Joey!
~ Nem volt jobb ötletem basszuskulcs! ~ Ezek után fapofával vártam, amíg a fiú rám néz, hogy mit adhat.
- Szia… egy Bronzsisak kellene nekem! – mondtam igyekezve takarni idegességemet. Ha esetleg megkérdezné, minden rendben van-e, gyorsan rávágtam, hogy igen, csak megdobáltak a goblinok. Mikor a fiú odaadta a sisakot, és meg is mondta az árát, én odaadtam neki a 30 aranyat, majd megköszönve a segítséget meg mi egyebet olyan szélvész sebességgel rohantam el a boltból, hogy nem igaz!

Jaaaaaj istenem, nehogy megtalálják!D:

//OFF: Ne aggódj, nem döglött meg, csak elájult!XD//

by **Anatole Saito** Szomb. Márc. 16 2013, 15:51

Mito ki is szolgál, amennyire el van foglalva az átkozott sütijeivel, tényleg nem vette észre, hogy Aldoval mi történt. Ha Anat megtalálja a sütis dobozban a cicát, tuti leszidja kicsit, hogy miért zabált fel egy egész doboznyi sütit és hogy jól kiütötte a pocakját. Ám Joey rettegjen, mert szerzett magának egy örökös ellenséget a macska személyében Very Happy

Köszönöm a vásárlást, csere-berében küldöm a sisakot!

by **Taidana** Vas. Márc. 17 2013, 12:58

~ SUSAYA ~

Belebújok ablakpárkány-szélben beszökő szélbe, szagolom-ízlelem az illatokat, hogy tudjam-felkészüljek, mi fog rám várni engem odakinn. Egyedül-magányosan vigyáznom kell csodabunda-önmagamra, óvatosabb körültekintést kíván tőlem minden életperc, hiszen statban gyengébb, aki magában erősebb. Igaz ez minden idomárra és minden bestiára.
– S Z Í V E D S Z A V A S Z Ó L J O N B E L Ő L E D – köszöntem-háláltam meg kovácsfiú-Anatole-nak kedvességét, hogy hajlandó volt üzenetvivő lenni köztem és idomár-Taidana között.
– Ü Z E N E T E M E G Y S Z E R Ű. – Igyekeztem megfogalmazni magamban az én szívem szavát, és reméltem, hogy harcművész-Anatole képes lesz saját melegével átadni mindannak mélységét, amit ez a néhány egymás mellé rakott betű magában rejtett.
Elgondolkodtatott a kérdés, amit a fiú tett fel nekem. Mókás lengetésembe kezdtem a polc szélén kapaszkodva, hogy frissítsem gondolataim szeles flúgját, és így szálljon meg a múzsaadó ihlet. Karom ereje azonban hamar fáradt, és nem akartak nyelvemre szökkeni a szavak, így magam lendültem utánuk, hogy az ablakhoz koppanva-érve, párkányba kapaszkodva, játékosan ugrálva-gurulva-makogva csak kiszabadítsam bendőm fogságából őket. Aztán hopp!, hirtelen meg is indult áradatuk.
– M E R T A Z I D Ő A D V Á L A S Z T N É H A M I N D E N K É R D É S R E – mondtam. – É S N E M A Z É S Z.
A játék a párkányon segített abban, hogy végül mindent megfogalmazhassak.
– N E M B Ú J K Á L A Z, A K I T L Á T N A K – közöltem sértetten.
– M I N D E N K É R D É S N E K M E G V A N A M A G A I D E J E.
Távoztam-bukdácsoltam végre ki az ablakon, elhagyva meleg kovácsfészek-Anatole-lakot.

by Ajánlott tartalom