[Küldetés] A kovács kívánsága

Nem egészen értettem Kazuma reakcióját jó persze mindenki mérges volt rám, de akkor is.
- Igen.. tudom hogy ez a hajam, de… őőő fekete.
Mondtam halkabban, bár kicsit féltem hogy csak én látom feketének, és akkor valami baj van a rendszerrel, de reménykedtem, hogy nem így van, hiszen tényleg jól nézett ki az a fekete haj. A vadász megjelent, és közölte hogy a farkasoknak új vezérük van, és hogy ez megnehezíti a dolgunkat. Nem volt túl jó hír ez nekünk, de ezután kicsit jobbá tette, hiszen Ayani húsának köszönhetően, elterelheti őket. Tehát eldöntöttük, hogy Szophie lesz az aki elvégzi a feladatot, míg mi védelmet nyújtunk neki, és a vadász eltereli az állatok figyelmét. Itt az idő hát, elkezdtük a küldetést, a támadó farkasokat könnyű volt lekaszabolni, és talán még élvezetes is, bár még mindig eléggé lekötött a hajam. Nagyjából annyit lehetett látni, hogy vagdosok a kardommal miközben másik kezemmel a hajamat, tapizom. A farkasok hullottak, és Szophie közeledett az érc felé, már-már a kezemben éreztem a jutalmat, igaz azt sem tudtam még, hogy mi lesz az. Ismét elővettem a tükröt, de mélységes csalódásomra, ekkor már fehér volt a hajam egy szomorú és halk „Neee..” hagyta el ajkaimat. Csalódott voltam, sajnos nem tudok mit tenni ellene. Bár általában mindig ennyivel elintézem a dolgokat, de most visszatértek az emlékeim, amit a gomba miatt veszítettem el, és szinte vörösen világítva, elszégyellve magam, életkedvemet teljesen elveszítve harcoltam tovább. A korábbi tetteim eléggé lesokkoltak így utólag, és nem is tudtam hirtelen hogy mit mondjak a többieknek.

Miután lehordtam Neurot valami furcsa hangra lettem figyelmes. Rögtön hegyezni kezdtem a fülemet és abba az irányba fordultam ahonnét sejtettem azt a bizonyos hangot de, csak Ayanit láttam. Talán egy mob bujkál arra? A többieken nem látszott hogy észrevettek volna valami furcsaságot. Közben Neuro még mondott valamit de nem nagyon tudott érdekelni így fogalmam sincs mit magyarázott.
– Aham. Oké... - mondtam felé se nézve. Lehet túl hangosak voltunk és idejött valami állat? Idegesen fürkésztem tovább a növényzetet. Aztán mikor Szophie felé fordultam egy nagy árnyat pillantottam meg a háta mögött. Rögtön előrántottam a késeimet de aztán nagyot fújva leengedtem, mikor láttam, hogy csak a vadász jött vissza. A farkasos hírek, amiket hozott nem hatottak meg. Már megszoktam a játék hasonló ”fordulatait” és a felvázolt terv is korrektnek tűnt így nem is kellett semmit hozzáfűznöm. Na akkor indulás. Kaszaboljuk le azokat a farkasokat, aztán mehetünk is vissza az ércekkel. Másnak se volt ellenvetése így elindultunk hogy a gyakorlatba is átültessük a tervet. Míg Barnett a húsos kosarat lóbálva megindult az egyik irányba mi szépen elindultunk a szikla és a farkasok irányába. Nem jelentettek igazi kihívást ezek a mobok sem. Csak figyelni kell, hogy nehogy odakapjanak az ember kezéhez. Mikor egy pillanatra Neuro felé fordultam már megint a tükörben bámulta magát. Ez egy idióta könyveltem el magamban és elhatároztam, hogy többet inkább nem is foglalkozom vele. Tovább vagdostam az utamba kerülő farkasokat és azok szépen hullottak is. Nem erősebbek az antilopoknál. Hacsak nem jön közbe valami váratlan esemény, akkor ez könnyű győzelem lesz.

Még épp időben kaptam el a fejem, és így Kazuma nem vehette észre, hogy én adtam ki a hangot, ami egy nevetés volt. Hallgatózásomnak köszönhetően hallottam, mikor közelítettek felém, de Szophie mikor ugrik egyet, azért nekem is dobbant egyet a szívem. Egy-kettő mély levegővel végül lenyugtattam rakoncátlankodó szívemet, majd a vadászra pillantok. Választottunk Szophie volt az állatidomár. Kicsit azért mulattató volt, hogy Farkasok ellen megyünk, és a lány petje is Farkas, ám reméltem véletlenül nem fogjuk őt megcsapni. Nem nagyon féltem, mikor az <<Ezüst farkas>> szóba jött. Mob az mob. Jobban tartanák tőle, ha miniboss szintű, de hát kitudja.. Végül is nem említette a vadász. Kicsit azért kellemetlenül éreztem magam, mivel a vadász kapta a figyelem elterelő szerepét, és így ő lesz kitéve a veszélynek. Végül összeszedem magam, és elindulok a többiekkel. Petem hátát fél kézzel simogatom, és készen vagyunk, hogy harcoljunk. Amint eljött az idő mi sem tétlenkedtünk. Petem futott elöl, én mögötte.
- Lángoló Unikornis!
Petem amint megkapta a parancsot, már lángba is borul, és szalad a Farkasok felé. Tisztában vagyok, hogyha megtámadják, akkor ugyanúgy sebződik a támadó is, mintha a petem nekiment volna. Imádtam, hogy ez a visszacsapása a képességnek, csak azt utáltam benne, hogy ilyenkor a képességnek annyi, szóval reméltem, hogy semelyik Farkasnak nem jut eszébe megtámadni a lángoló petemet. Tisztában vagyok vele, hogy nem kerülhetjük el az összes Farkas támadását, így betalálhatnak, ám megpróbálom a petemre támadóakat visszatartóztatni, vagy odavetni magam a támadás elé. Bármi is legyen szemmel tartom csapattagjaimat, és akinek a vörös sávba ugrana élete, azt kisegítem pár élettel.

Gyorsan elértük a sziklát de a neheze még ezután jön majd. A feltevésem be is igazolódott. Alighogy megérkeztünk csapatostul rontottak ránk a farkasok. Már szervezettebben támadnak, és hosszútávon még okozhatnak gondokat de, egyelőre a gyorsaságom elég, ahhoz hogy ne tudjanak belém marni. Miután az elsőt leterítettem egy pillanatra a szikla felé fordultam hogy megnézzem Szophie hogy halad. Nem túl gyors de inkább tartson sokáig, minthogy leessen és kezdhesse elölről a mászást.
A hirtelen morgásra megpördültem és ismét egy farkassal találtam szembe magam. Pillanatokkal később már csak pixelek maradtak belőle de másik kettő jött a helyére. Kettéváltak és csak óvatosan kaptak felém párszor. Megpróbáltak bekeríteni de két késem volt és a sziklának vetettem a hátamat. Elintézhetném őket de, azzal megkockáztatnám, hogy pár harapást bekapok és később még szükségem, lehet az életemre, így nem árt óvatosnak lenni. Az egyikük aztán kicsit merészebben támadott és beledöftem a késemet az oldalába aztán a saját lendületét használva ellene, nekilöktem a másik oldalról támadó társának. Vonítva gabalyodtak össze, és már nem menekülhettek a késeim elől. Pár gyors vágással el is intéztem őket, mielőtt összeszedhették volna magukat. Hamarosan kiderül, hogy Barnett magára vonta a falkavezér figyelmét pont, ahogy tervezte de hallhatóan nehézségei akadtak a további kivitelezéssel. Odafönt Szophie még mindig a köveket szedegette. Maradok a helyemen. A vadász majd megoldja egyedül vagy nem. Úgysem neki kellenek a cuccok. Egy npc kiáltozása nem fog meghatni. Esetleg ha errefelé rohan, majd segítek neki. Akkor, muszáj lesz. Jó nagy zajt csaptak azok ketten de, van itt is elég dolgom. A folyton támadó farkasokat is vissza kell tartani valakinek.

Tűzrózsával eddig megvagyunk életvesztés nélkül, és valahogy furcsálltam szerencsénket. Nem nagyon tudtam mire vélni, hogy ilyen nyápicok a farkasok, pedig a 3. szinten vagyunk. Szerettem volna ezt a gondolatot elhessegetni, ám minduntalan visszatért a fejembe. Aztán jött a visszatérítés. A vadász kiáltását hallom, és egy furcsa morgást. Semmi kétség. Az <<Ezüst Farkas>> akcióba lépett. Nem sok minden volt, amin gondolkoznom kellett.
- Tűzrózsa gyere! – szólok oda.
Mikor a fiúkhoz fordulok feltűnt, hogy a Neuro nevű eltűnt. Vajon beijedt? Vagy megölték? Nem számított jelenleg. Sejtettem, hogy tud vigyázni, de a vadászról ezt nem tudtam elképzelni annyira nagyon.
- Kazuma! Ezeket rád bízom egy darabig. Megtanítom azt a farkas kesztyűbe dudálni!
Petem még mindig lángol, de tudtam, hogy hamarosan (következő kör elején) kikapcsol a képessége. Amint megpillantom a vadászt vagy a farkast, rögtön támadásba lendülünk.
- Tűzrózsa rohanj neki! Próbáld elállni az útját! Ha sikerül, akkor köröz körülötte, és végül zárd be a kört!
Petem úgy tett, ahogy mondtam. Megpróbál a vadász és a farkas közé szaladni, majd ha a vezetőnknek sikerül meglépnie, akkor petem körözni kezd a mob körül. A Lángoló Unikornisnak köszönhetően, ha az <<Ezüst Farkas>> lesz olyan ostoba, hogy megtámadja petemet, akkor ugyanúgy sebződik, mintha petem találná el… na jó azért nem akarom, hogy ez történjen, mert akkor Tűzrózsa is sérül. Ha petemnek sikerül bekeríteni az ordast, már könnyű dolga van. Addig köröz, és csökkenti a kör sugarát, hogy végül egy gyors befordulással megpróbálja felöklelni a farkast. Nos, ez a terv. Lássuk mi minden fog sikerülni, és mi fog kudarcot vallani.

Neuro eltűnt. Nem tudom hova lépett le. Az egyik pillanatban még mögöttem volt most meg már sehol. Jellemző rá hogy olyankor lép le, amikor nem kéne. Fogadni mernék, hogy egy farkast ölelget valamelyik bokorban vagy csak újabb gomba adag után, néz. Mindegy nem érdekel. Megoldjuk. A vadász tovább kiabált és úgy tűnik Ayaninak megesett rajta a szíve, mert ott is hagyott. Remek. Véletlenül se könnyítenék meg a dolgom. Hagytam hadd, menjen a feje után, ha ettől jobban érzi magát. Egyedül is menni fog. Tény hogy könnyű ellenfelek de nagyon sokan vannak és megállás nélkül csapatostul, jönnek. Ja és velünk ellentétben még szervezettek is. Így azért már meg tudtak izzasztani. Hiába táncoltak olyan fürgén a késeim, ha egyszerre ennyi ellenféllel találtam szembe magam. Míg egy szemből jött addig a többi hátulról próbálta rám vetni magát. Az egyiknek majdnem sikerült is de az utolsó pillanatban oldalra léptem egyenesen egy másiknak a fogai elé. Belemart a kezembe de mikor felé vágtam félreugrott. Visszaszorítottak a sziklafalhoz így legalább hátulról védve voltam. Viszont a túlerő attól még túlerő és éreztem, ahogy a lábamba harap az egyik, míg egy másikat sikerült leszúrnom. Felé fordultam és válaszként mindkét késemet dühösen a koponyájába döftem de már jött is a következő. Már attól tartottam, hogy legyűrnek, ha ilyen iramban jönnek tovább, de ekkor egy másik farkas teperte le az egyiket. Végre Szophie is végzett az ércgyűjtéssel így a segítségével ismét sikerült visszanyerni az irányítást.
– Remek. Tűnjünk el ebből az átkozott erdőből! A többiek tudnak vigyázni magukra! - válaszoltam neki és amennyire a farkasoktól tudtam el is indultam. Ekkor azonban észrevettem, hogy valami nagy repül felém és nem sokkal tévesztett el engem. Már megint milyen állat jött ide!? Ja csak egy Ayani… nyugtáztam a helyzetet mikor felismertem a lányt két nyivákoló dög mellett. Van egy olyan érzésem, hogy nehezebb lesz ez a visszaút.

A farkas vezér kicsit erősebb, mint amire számítottam. Mikor Tűzrózsa már majdnem bezárta a kört, már kárörvendésre készültem, ám jókedvem addig tartott, míg a farkas farkával messzire nem repítette petemet. A baj itt történt meg. Az ordas rögtön engem kezdett el támadni. Első csapását időben elkerültem, az utána követő karmolást viszont bekaptam, ahogy a messzire repítő farok csapást is. A repülés erejétől nem tudtam kinyitni a szememet, így vakon csapódtam be, és gurultam tova. Egyszer csak érzem, hogy becsapódok. Először teljesen elgémberedtem. Nem bírtam felállni, de végül remegő végtagokkal fél térdre nyomom ki magam, majd még mindig reszketve felállok. Számba veszem az ujjamat, és elfüttyentem magamat. Válaszul rögtön jött Tűzrózsa válaszra, és már ügetett is felém, de őt is nagyon megviselte ez a roham. Szophiehoz és Kazumához fordulok. Düh és gyilkolás lángja égett a szememben, ám nem őket akartam ezzel sújtani.
- Szophie mentsed meg a vadászt, míg Kazuval lefoglaljuk a vezért, vagy segítsen ő is kihozni a vadászt... inkább utóbbit.
Igazság szerint nem voltam kíváncsi Kazu véleményére. Akár jön, akár nem én elindulok. Jómagam próbálkozok magamra vonni a figyelmét, és ha sikerül, már futok is. Úgy terveztem, hogy mikor elég távol vagyok, felmászok a fára, ahova remélhetőleg nem tud utánam jönni a dög. Megpróbálom kiabálással, és felé csapdosással magamon hagyni a figyelmét. Hallgatózással próbálom figyelni a többieket, hogy hogyan haladnak, és amit hallom, hogy elkezdenek távolodni, vagy szólni, máris jelzek Tűzrózsának, aki már nem használva a Lángoló Unikornist nekiront oldalról a vezérnek, ám nem szándékozunk tovább maradni, ezért már szaladok is az erdő széle felé, és nagyon remélem, hogy sikerül lehagyni, vagy legalábbis nem fog követni egy kis idő után.

Ayani feltápászkodott és rögtön parancsolgatni kezdett aztán el is indult. Hasta la vista baby. Az ne is érdekeljen, hogy már megvan, amiért jöttünk. Megőrülök ettől a lánytól. Szophie szavakkal is kifejezte a nemtetszését, amitől kicsit felfelé görbült a szám széle. Felé fordultam de mielőtt megszólalhattam volna ő, már mondta a magáét. Többé-kevésbé egyet is értettem a tervével.
– Egyszerűbb lenne, ha csak simán visszavinnénk az érceket a kovácsnak, ha meg az a bolond annyira hősködni akar, akkor csinálja csak. Nekünk nyer időt. - Szophie végül úgy döntött, hogy segíteni akar a vadásznak, és mivel nála vannak az ércek nem volt más választásom, mint vele tartani. Személy szerint magasról tettem a vadász életére de talán egy kis plusz jutalmat kaphatunk a buzgóságunkért. Azt a pár farkast, ami ránk támadt útközben Szophie farkasával elintéztük. Egy szúrás itt egy vágás ott és már nem is vonyítanak többet. Zavaró volt a sűrűsödő köd ennek ellenére gyorsan megtaláltuk az emberünket. A vadászhoz érve Vezér leszedte róla két fajtársát. A csevegést a lányra hagytam én addig a környéket, fürkésztem inkább de, nem láttam jelét, hogy még több farkas lenne a közelben. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy nincsenek túl messze. Szophie ezalatt ismét úgy döntött, hogy megmentőt játszik.
– Hagyd a fenébe. - morogtam neki. - Tud magára vigyázni. Magának kereste a bajt, és ha szorul a hurok, majd utánunk lovagol. Az ércek és a vadász már úgyis megvan. - Böktem fejjel az öreg felé. Hangos vonyítást hozott a szél mintha csak meg akarná cáfolni a szavaimat. Remélem, jól dönt és elhúzhatunk végre. Már nagyon elegem van ebből az erdőből. Szívesebben érezném mostmár a zsebemben a pénzem. Ha viszont mégis a hősködés mellett dönt, akkor nincs más választásom, mint követni.

Nem vettem tudomást Szophie gúnyolódásáról, és megpróbáltam minél jobban hidegfejjel gondolkozni, mert egy elhamarkodott döntés a vesztünket okozhatja. Sikerült elterelni az ordasfőnök figyelmét, de nem tudtam, hogy örüljek-e neki, vagy sem. Sikerült felmásznom a fára, és a farkas nem is tudott utánam mászni, de azért jól rám tudott ijeszteni az ugrásaival. A következő tette viszont tényleg megrémisztett. Tűzrózsát szemelte ki, ám ahelyett, hogy neki ugrott volna vonyítani kezdett. Ha jól tudom a valóságban a farkasok így jeleznek egymással, szóval itt is hasonló lehet. Mivel a farkas már a petem figyeli szabad az út. Gyors megiszok egy Minipotit, majd lemászok gyorsan a fáról, és fegyveremmel megpróbálom, fejbe vágni a farkast miközben vonyít.
- Tűzrózsa addig fuss, míg van időd! – majd meghallom Szophie kiáltását – Szophie, próbáljatok kimenekülni az erdőből, én a másik irányba szaladok, hogy több időtök legyen. Ha minden jól megy, a Kovácsnál találkozunk, ám ha nem… akkor sajnálom, hogy goromba voltam!
Ezzel a helyzetre való tekintettel futásnak eredek. Tűzrózsa, ha még nem vonták körbe, akkor utánam fut, ám ha igen, akkor megpróbál áttörni a farkasokon, vagy átugrani fölöttük, és egy jó nagyot rúgni a vezérükbe, ám azért óvatosan figyelte a farkas farkát. Ez után fütyültem, hogy petem tudja, merre járok. Nekem sokkal könnyebb volt megtalálnom őt, hisz lángjai segítettek megsaccolni helyzetét. Életpontokkal próbálom támogatni (a poti által adott 5 HP-val). Ha lesz rá lehetőség felugrok petem hátára, és míg ő lovagol, addig én próbálom távol tartani a farkasokat, akik nagy valószínűséggel követni fognak. Remélem, hogy el tudok jó messzire távolodni Szophiéktól, hogy biztos távolságra legyenek ezektől, ám ha a sors úgy akarja, hogy ne sikerüljön nekem is kijutnom időben az erdőből a Haza teleportáló Kristályt próbálom használni, hogy petemmel biztonságban legyünk. Tűzrózsa azonban nem akarta, hogy gyengének látszódjon, és emiatt megállás nélkül szaladt, és próbálta kerülgetni a fákat. A kristályt szorosan fogom, hogyha nekimennénk véletlenül a köd miatt törzsnek, akkor időben tudjak kapcsolni. Nagyon remélem, hogy a farkasok nem gyorsabbak nálunk, mert akkor könnyen dugába dőlhet a tervünk. Amennyiben Tűzrózsa búcsú ajándéka a farkasnak (ha talált) elég volt ahhoz, hogy vörös zónába nyomjuk életét, akkor még egy rúgással megpróbálkozunk.

Minipoti (+5 hp) elhasználva (adatlapba módosítva)

Ui.: Yui a vezérnek mennyi a sebzése? mert Tűzrózsa 5-öt vesztett, míg én 45-öt (2-vel ezelőtti mesélésed)

Határidő: 6 nap/fő
Sorrend: Szophie, Neuro, Kazuma, Kusumi Ayani

Hát lássuk. Kazuma és Szophie sikeresen megmentik a vadász… bocsi, bocsi természetesen Vezér is jó kis farkas és ügyesen elintézi a két fajtársát, akik a vadászt támadták.
Nos, úgy tűnik, mindketten egy ugyan azon véleményen vagytok: Hátrahagyni Ayanit és meglépni. Hogy végül e mellett döntötök-e azt rátok hagyom, bár az állatidomár üzenete, ami természetesen elér, titeket gondolom, hamar segít döntésre jutnotok. Végül is nálatok van minden, ami a küldetés kiviteléhez kell.

Ayani petje sikeresen fejbe rúgja a farkast, aki ettől egy kicsit megtántorodik, így ellentámadásra nem képes életcsíkja azonban nem éri el a vörös színt. A paripának sikerül áttörnie a farkasokon ám egynek sikerül megsebeznie menekülés közben. Szerencsére Ayani egy fával sem találkozik így sikeresen kimenekül majd pár másodperc múlva a pet-je is követi. Pihenni azonban még nem tudtok ugyan is egy kisebb csapat farkas is követ köztük az alfahímmel, akik egészen a városba vezető út negyedéig üldöznek, benneteket majd beleunnak és visszafordulnak.

Eközben ha a csapat Ayani megmentésére siet, nagy nehezen elérnek a ködben bolyongva arra a pontra ahol nem sokkal ezelőtt még a farkasok körbe vették a tüzes paripát ám már mindennek hűlt helyét találjátok, illetve csak lábnyomokat.
Végül tehát ti is arra juttok, hogy elhagyjátok az erdőt és felveszitek a zsákmányt, ami sikeresen össze is jön. Az állatidomár társatoknak köszönhetően pedig még ellenállásba sem ütköztök.

Visszaérve a vadász egészen a kovácsig veletek tart, ahol Ayani már ott vár rátok. Még csak alig két-három perce ért ő is oda, persze nem tudhatja, hogy ti már jártatok-e itt vagy sem, de mivel elég fáradt már ő is pihen egy keveset, így még ott van, mikor megjöttök.
Mikor mind összegyűltök, akkor sétál ki az épület elé a kovács is, aki üdvözli a vadász barátját, majd titeket is és elkéri a szarvakat és az érceket.

HP állás:
Szophie: 0 páncél; 22 HP / Pet: 8 HP
Neuro: 2 páncél; Full HP
Kazuma: 0 páncél; 28 HP
Ayani: 0 páncél; 55 HP / Pet: 18 HP (+5 hp potion) (- 4 hp)

/ Bocsi Ayani elnéztem a pontjaidat, de javítva. /

– Grr… bolond. - morogtam Szophie után miután eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ennyi erővel egy fához is beszélhettem volna.
– Az a bolond Ayani is megmondta, hogy húzzunk a francba, erre utánamegy… – Morgolódva dühösen lépkedtem abba az irányba amerre Szophiet láttam eltűnni. A vadász nem különösebben érdekelt bár hallottam hogy ő is ott lépked a hátam mögött. Sokkal jobban zavart hogy Szophie esetleg kinyíratja magát a saját hülyesége miatt. Ráadásul a farkasának is alig volt már élete. Egy pár percig elbolyongtam mire két morgás között egy közeledő alakra lettem figyelmes.
– Mehetünk végre? - tettem fel a nem túl vidám kérdést Szophienak aztán el is indultunk vissza a kovácshoz. Legalább befejezhetjük végre. Nem haladtunk olyan gyorsan, mint szerettem volna de, egy farkassal sem találkoztunk a visszaúton. Szerencsére ezt az egyet Ayani elintézte nekünk. Nem voltam túl rózsás hangulatban. Neuro eltűnt valahol a másik kettő meg állandóan bajba keveredett az ostoba hősködés miatt. Ennyi erővel egy céltáblát is rajzolhattunk volna magunkra. Mondjuk ”könnyű pénz” néven vagy ”meg akarok dögleni”. Csak a szerencsénken múlott hogy nem csináltak ki minket egytől egyig.
Gond nélkül elértünk a kovácsig de az üllő-csapkodó nem volt egyedül. Szophiera sandítottam egy tipikus ”ugye megmondtam?” nézéssel. Egy pillantással végigmértem Ayanit aztán köszönésképpen biccentettem egyet a kovácsnak. Szophie pedig átadta a begyűjtött érceket. Most pedig jöhet a jutalom. Aztán lehet nem ártana Neuro után nézni, mert a végén még elpusztul azzal a minimális ésszel, ami neki jutott. Vagy egyszerűen csak elnézek a városba egy kicsit bevásárolni. A második lehetőség mondjuk jobban hangzik.

A pici pacim úgymond telibesózta annak a ronda farkasnak a fejét. Remélem, lesznek még neki fejfájdalmai, de jelenleg azon aggódtam, hogy egyik Farkasnak még sikerült megsebezni petemet, miközben ő kitört a blokádjukból, de miután megitattam a potival úgy látszik semmi probléma nem lett belőle, és még +1HP-t gyógyult is. Nem nyugodhattam meg, hisz futnunk kellett, és így is tettünk. Nagy mákuknra egy fa sem keresztezi utunkat, amivel koppanhatnánk egy szépet, de azok a nyavalyás vonyítók nem adták még fel. Megállás nélkül üldöztek az erdőn túlra is. Már-már azon gondolkodtam, hogy ezek az örökkévalóságig kergetni fognak, míg csak világ a világ, azonban egyszer csak megfordultak, és faképnél hagytak minket. Na, ennyi elég volt számunkra is. A kimerültségtől szó szerint dobtunk egy fejest a földre. Kiterülve néztünk a messzeségbe, és miközben megnyitottam a térképet elszörnyedve látom, hogy a város és az erdő közti táv csaknem negyedét jártuk csak meg. Egy röpke tíz perces pihi után ismét felálltunk, és nekiindultunk az útnak. Annyira fáradt voltam, hogy teljesen elfeledkeztem inventorymban pihenő Hazateleportáló Kristályról. Nagy nehezen végül elértük a vadász házát is, és jól lehuppantok az ajtó elé. Folyt rólam a víz, és simán el tudtam volna aludni. Azonban mielőtt elcsicsikálhattam volna egy ismerős hang józanított ki. Szophie köszönt rám szépen, és Kazu is biccentett.
- Sziasztok… - ásítok egy jó nagyot – Azt a nyavalyás dögért még visszamegyek egyszer.
Még sikerült észrevennem a vadászt is, de a kovácsot nem hallottam meg, mikor kijött, és szinte a szívrohamot kaptam, mikor észrevettem, hogy ellép mellettem. Már csak a jutalmat várom meg, aztán megyünk is haza aludni.

The member 'Yui' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :