[JK Küldetés] A Kovács

by **Makuda** Vas. Márc. 21 2021, 16:42

Résztvevők:

Itachi
Simeon

Itachi: Napközben a fejlődésed érdekében a 12. szint dzsungelében aprítod a mobokat. Nem sokkal később az ösvényen sétál egy idős hölgy NPC, aki észrevesz téged és oda megy hozzád láthatóan kétségbe esve.
-Elnézést fiatalember a férjem már napok óta nem érkezett vissza, kérem segítsen megkeresni és kísérje haza.
A kérést követően felugrik az ablak, amivel a küldetést fogadod el. Ha elfogadod megjelenik a térkép, amin megtalálhatóak a koordináták. A térkép az ösvényen vezet egy ideig majd észak nyugati irányba vezet.
Amint elfogadtad a küldetést az idős hölgy tovább áll és megy visszafele a teleport padhoz.
-Köszönöm szépen segítségét. – Szólt vissza valamennyire megkönnyebbülve.

Simeon: Te úgy döntesz, hogy a kis Kimi állatkádat tovább képzed és számára ez a szint teljesen megfelelő, egy kis edzésnek. A teleportálásodat követően szembejön veled egy idős hölgy NPC kétségbeesve.
-Elnézést fiatalember a férjem már napok óta nem érkezett vissza, kérem segítsen megkeresni és kísérje haza.
A kérést követően felugrik az ablak, amivel a küldetést fogadod el. Ha elfogadod megjelenik a térkép, amin megtalálhatóak a koordináták. A térkép az ösvényen vezet egy ideig majd észak nyugati irányba vezet.
Amint elfogadtad a küldetést az idős hölgy tovább áll és megy visszafele a teleport padhoz.
-Köszönöm szépen segítségét. – Szólt vissza valamennyire megkönnyebbülve.

Feladat: Találkozzatok és induljatok el a megadott helyszínre.
Határidő: 04.02.

by **Simeon** Vas. Márc. 21 2021, 18:09

- Nem, most fel, igen, előre, majd kerüld meg azt a fát és gyere vissza!
- Phh...
- Ügyes! Most nézd, ott az a vaskos faág, most ugyanezt felette, jó?
Simeon Kimivel gyakorolta a sűrű fák és indák közötti manőverezést, Tengerszem pedig az egyik kiálló gyökérre telepedett le és csápjai között egy zacskó pillecukorral figyelte az eseményeket. Kimi napról napra egyre ügyesebb lett. Még előző héten találták ezt a viszonylag békés és mobmentes helyet és azóta párnaponta kijártak ide repülőleckéket venni; igaz röpképes ellenfelek nélkül, egyelőre. Mert Simeon tudott ám olyan szinteket is, ahol madarak és hatalmas rovarok ellen mehettek volna, de azt majd később - majd ha Kimi már tűpontosan tud irányt váltani a legnehezebb körülmények között is. Persze előfordult, hogy még itt is belebotlottak szörnyekbe (hiszen jól tudták, mennyire veszélyes szint ez), de azt a mindig éber, fiatalkorú polip hamar elintézte. Mint ahogy most is: valami zörgött az aljnövényzetben három fával odább, Tengerszem pedig... hát, ásított egyet és befalt még négy pillecukrot.
- Hát milyen őr vagy te? - nevetett rá Simeon és leguggolt, hogy megsimogathassa a polipot - Mit szólnátok egy kis szünethez? - kérdezte két petjét: a polip fejében rögtön felderengett egy kellemes, meleg cukrászda, Simeon azonban ugyan felemelte a kristályát, de egészen más szavakat mondott ki - Teleport, tizenkettedik szint!

Amikor az NPC feléjük sietett, Tengerszem még mindig duzzogott egy kicsit, de azt neki is be kellett látnia, hogy a "kis pihenő" ezúttal csupán annyit jelentett, hogy visszamennek a teleportkapu környékének védelmébe. Kimi Simeon fején pihent és rövid tollászkodás után elhelyezkedett a barna hajtincsek sűrűjében, minthacsak egy fészek lenne. A közeledő kaland (mert mi mást is jelenthetne egy NPC a feje felett felkiáltójellel?) viszont hamar felkeltette a figyelmét: kíváncsian nyújtotta előre a nyakát és csicsergett egy sort.
- A férje bajban van? - tátotta a száját a srác, majd elvigyorodott és bólintott - Mi vagyunk a Fény Lovagjai! - fogadta el a küldetést és bámulta meg a panelt, ami rögtön kiírta a koordinátákat - És mi a neve? Hogy néz ki? Mikor látta utoljára? - faggatózott az idomár, de mire tekintetét újra a nő felé emelte, amaz már a teleportkapu mellé húzódott vissza - De buta! - nevetett fel, nem sokkal később viszont kétségbeesetten nézte meg a térképet újra meg újra. Vajon elég lesz így is, hogy nem tud mást?
- Ph-hhh! - mutatott előre Tengerszem, az ösvény egy távolabbi szakasza felé: ahogy azt Simeon észlelése jelezte, egy alak sétált előttük, pont ugyanabba az irányba!
- Hé, hékás! - kiabálta Simeon és elkezdett integetni - Várj meg! - kiáltotta, aztán futásnak eredt és így hamar be is érték az idegent: egy zöld indikátoros árnyharcos, ráadásul egymaga - Szia! Te is felvetted a küldetést az NPC-től? Tengerszem azt mondja, pont erről jött - intett a srác az útra, amin álltak - Én Simeon vagyok, ők pedig itt Tengerszem és Kimi - mosolygott a másikra barátságosan és hajolt meg - Egyedül veszélyes az erdő és ha mindketten felvettük a questet, teljesíthetnénk együtt is - ajánlotta. Persze magukat nem féltette, de ők a Fény Lovagjai, egy ilyen szép napcsíkos napon pedig ha módjukban áll, miért ne segíthetnének másokon is? Többen pedig mindig viccesebb és izgalmasabb minden!

by **Saibāitachi** Szer. Márc. 24 2021, 18:14

Itachi a sorsot kísértve épp a 12-es szinten ismerteti meg a késeit a helyi flórával és faunával. Mivel épphogy csak meghaladta a saját szintje a mobokét, így simán szembe jöhet vele egy olyan, aki jócskán túltesz rajta. Persze azért nem ostoba, így készenlétbe van nála a kristály, hogy ha kell pánikszerűen menekülni tudjon.
Egyelőre kitart a szerencséje és csupa olyan kósza lény került az útjába, akiket le tudott szedni. Egyelőre csak kétszer kellett visszatérnie védett övezetbe, hogy az életcsíkja és a páncélja is visszaálljon a teljes értékére.
A második feltöltésről érkezve a teleport padról elindul az eddig biztonságosnak vélt nyugati irányba, természetesen aktív lopakodással és észleléssel, mert utálná, ha egy viszonylag rövid respawn idejük mobba szaladna felkészületlenül. Viszont semmi ilyesmi nem történik és már jó mélyen jár a sűrűjébe, mikor kiér egy eddig (általa) fel nem derített ösvényre. Meglepődve konstatálja a helyzetet, hisz nem ismer a szinten egyetlen települést sem. ~Persze ettől eltekintve még simán tengődhetnek itt NPC-k.~ És lám, hogy a gondolatait a rendszer igazolja az ösvényen egy idős hölgy érkezik.
A hölgy elmondja a mondandóját, láthatóan jól programozott aggódással, melynek folyományaként az árnyharcos előtt felugrik egy küldetés panel. Itachi élelmes ember lévén persze azonnal rátenyerel az elfogad gombra, mert ilyen potya küldi nem jön minden nap. ~Ha túl nehéz, legfeljebb eldobom~. Az NPC erre azonnal hátat fordít neki, elrebeg valami köszönetféllét, majd tovább áll. A fiú megvonja a vállát, majd lenyitja a küldetés panelt, hogy átolvassa mi a feladat. Utána jön a térkép, mely egy rögzített pontra vezeti.
– No akkor; Gyi-csacsi! – ösztökéli magát a fiú a nickjével tréfálkozva, majd megindul a dzsungel belseje felé az ösvényen, amíg csak lehet.

Csupán néhány lépést tud megtenni, mikor mögüle, a távolból valaki megállásra szólítja fel. Itachi érdeklődve fordul a hang irányába, és azonnal levágja, hogy komoly szintkülönbség lehet köztük, mert mire megfordul a másik játékos már ott áll és ledarált egy kilométer monológot.
Körülbelül akkor tudatosul benne, hogy ki az, mikor szépen bemutatkozik.
– Hali polipos fiú! – üdvözli az idomárt felélénkülve – Uraim! – biccent a petek felé, mert bár nagyon nem ért hozzá, de úgy gondolja Kimi is hím. Bár ezt inkább csak nagyon reméli, mert ha tojó, akkor a madár biztos fenemód utálni fogja őt. Majd Simeon javaslatára azonnal lecsap;
– Aham, nekem is jött egy küldi, és naná, hogy csatlakozom! Három ilyen ütős testőrrel még ez a szint sem foghat ki rajtam! – kacsint az idomárra – A kérdés inkább az, hogy nem fog-e zavarni titeket egy ilyen vérszegény lajhár, mint én.

by **Makuda** Hétf. Márc. 29 2021, 15:33

Az első lépésen túl is vagytok, de persze ez még csak a kezdet. A Fény Lovagjai meg tudják oldani a feladatot? [JK Küldetés] A Kovács 3640711210

Simeon kérdésedre az NPC értetlenül néz rád, úgy látszik az előre programozott válaszai közt nincsen benne az adatbázisában a kérdésedre a válasz.

Ahogy haladtok az ösvényen egy idő után eltérít benneteket a térkép. Amint közeledtek meg pillantotok egy kis kunyhót a sűrű fák között. A kunyhó kőből készült és láthatóan nem mai darab mivel több helyen is sérült a fala. A kunyhó kéménye füstöl ami, azt jelenit, hogy a közelben van valaki. A kunyhó közelébe egyre melegebb van akárcsak egy kovács műhelyben. Amint bekopogtok nem kaptok választ az ajtó azonban kinyílik. Ha beléptek ekkor üresnek találjátok. A kunyhó körül van egy kis gyógynövény kert és pár méterrel arrébb egy kút is található.

Feladat: Vizsgáljátok meg a kunyhót és keressétek meg a kovácsot.
Határ idő: 04.11

by **Saibāitachi** Kedd Márc. 30 2021, 20:16

– Bár az is igaz, hogy mivel idomár vagy, nyilván megbirkózol egy ilyen feladattal. – tesz úgy mintha elmélázna a gondolaton – Elvégre a lajhár is egy állat. Eggyel több vagy kevesebb, már úgy is mindegy. – vigyorodik el végül. Az árnyharcos a tőle megszokott lazasággal kezeli a helyzetet. Amit akart és az ahhoz kapcsolódó fenntartását elmondta, így a „gyeplőt” átengedte az idomárnak. Vagyis, ha elfogadja őt csapattagnak Simeon, akkor majd küld egy party meghívót. Ha pedig inkább mégsem akar közösködni az árnyharcossal, akkor úgy sem tehet ellene semmit, mivel mire kettőt pislog az idomár már végzett is a küldivel.

Akár együtt, akár külön érnek a kunyhóhoz, az árnyharcos a nála megszokott vidámsággal és nemtörődömséggel nyit be az ajtón, úgyhogy szinte a kopogást használja az ajtó betolására.
– Szépnapot! – köszön be, mert azért annyira nem tapintatlan, hogy ne köszönjön. Válasz azonban nem érkezik, de mivel már úgy is bent van, így alaposan körülnéz. Persze azért túlzásba nem esik, és nem forgat fel mindent, de arra azért figyel, hogy például van-e csapóajtó a padlón, vagy mennyire tűnik elhagyatottnak a hely.
Amint végzett a kunyhóval kilép és megnézi talál-e még friss követhető nyomot. Közben, ha esetleg Simeon nem tartott volna vele a kunyhóba, akkor közli vele;
– Nincs itthon senki. – Majd, mivel magából indul ki, az első, amit megnéz a kút. Fölé hajol és bekapcsolja a látás jártasságát, mert nyilván nincsenek mécsesek a kút oldalába, hogy bevilágítsák azt. A biztonság kedvérét bele is kiált;
– Hahó! Ha maga is olyan esetlen, mint én, akkor kiáltson vissza! – közben teliszájjal vigyorog, bár ez nem biztos, hogy látszik, főleg a maszkja miatt. Ha sem a kutas megmozdulása, sem a nyomkövetés nem hoz eredményt, akkor nincs más hátra minthogy a társára hagyatkozzon (feltéve, ha itt van). Teljesen hétköznapi hangon, a legártatlanabb ábrázattal kérdezi meg Simeont;
– Egész véletlenül Tengerszem nem vadászpolip?

//bekapcsolom az Észlelést. Viszont közben rájöttem, hogy a Nyomkövetést még nem vettem meg. Vagyis az a rész csupán a vizuálisan is észlelhető nyomokra terjed ki.//

by **Simeon** Pént. Ápr. 02 2021, 16:54

Simeon rögtön megörült, ahogy a férfiú kapva kapott az ajánlaton, ám mire új társa a mondat végére ért, az idomár láthatóan elbizonytalanodott:
- Lajhár? - billentette félre a fejét, mert Saibaitachi egyáltalán nem tűnt annak és nem is nézett ki úgy. Márha jól emlékszik az állatkertből, ahova még a szülei vitték kicsi, illetve kisebb korában - Persze, nem gond - vigyorodott el végül és el is fogadta a partymeghívást: ha valaki, hát Simeon elég hamar túl tudta magát tenni a furcsa dolgokon és amúgyis, nagyon sok napcsík volt körülöttük mindenhol! Kimi közben fel is szállt a levegőbe és miközben a négyfős csapat három tagja sétálva illetve csúszva haladt a cél felé, a sasfióka oda-vissza repdesett felettük.
- Egyébként a küldetés miatt jöttél, vagy véletlenül találtál rá? - kérdezte a srác a másiktól - Tudsz jó helyeket a környéken? Képzeld mi találtunk egy kis tisztást, ahol viszonylag kevés a mob és...
És ez így folytatódott, egészen a kunyhóig. Simeon addigra már elmesélte, miért és hogyan szoktak itt gyakorolni, hogy Kiminek jobban menjen a manőverezés és esett szó a vizes szintekről is, ahol különösen nehéz a madárkának. Végül aztán, (valószínűleg Saibaitachi legnagyobb megkönnyebbülésére) megérkeztek a kunyhóhoz is és az idomár és két petje kíváncsian kukkantottak be az árnyharcos válla alatt, hogy mi is lehet odabent. Tengerszem rögtön be is nyomakodott a fiú lába mellett, mert ő aztán már messziről kiszúrta, hogy ha egy kunyhó kényébéből füst száll fel, ott hamarosan ennivaló várható! A fiatalkorú polip tehát rögtön megnézte magának, van-e itt valami ehető, mi fő a fazékban, ha van és nem utolsó sorban, van-e kamra vagy hasonló a házikóban.
- Azért csak óvatosan! - tette csípőre a kezeit Simeon, aztán megvakarta a fejét - Úgy tűnik, elment valahová... de persze, ha itthon lenne, a feleség nem kerestetné, ugye? - nevetett fel és ugyan az nem jutott eszébe, hogy akkor vajon miért ezt a koordinátát kapták meg, de ez nem is volt fontos most. A lényeg, hogy keresni kell! - Kimi, végeznél némi légifelderítést? - kérte második petjét a fiú és mialatt a kismadár felülről is megnézte a környéket, addig Simeon érdeklődve követte társát a kút mellé. És nevetett fel annak megjegyzésén.
- Ott van? - kukkantott be ő is, aztán ha nem jártak sikerrel, először bambán pislogott vissza az újabb kérdésre, majd a ház felé mutatott, ahonnan Tengerszem azóta sem jött ki - Inkább mindigéhes polip - vigyorodott el - De tuti megoldjuk, ne aggódj! - kacsintott és szemei zölden villantak fel, ahogy ráfókuszált a talajra és jártasságával nyomokat kezdett el keresni a közelben - Ha az elmúlt fél-egy órában itt járt, megtalálom a nyomát - mondta és bízott benne, hogy ennyire egyszerű lesz az egész, vagy ha nem, úgy Kimi megtalálja a kovácsot. Vagy Tengerszem a hűtőkamrában. Ki tudja, hátha végig ott volt és most a polippal együtt eszik a kolbászokat titokban, a feleség tudta nélkül.

Az összes jártasságom aktív, mióta a szinten vagyunk Very Happy

by **Makuda** Vas. Ápr. 04 2021, 14:32

Itachi, mikor bemész a kunyhóba nem találsz semmi különlegeset, csak néhány kiakasztott fegyvert, ládát, valamint az olvasztót, üllőt és a kovácsoláshoz szükséges használati tárgyakat.

Simeon, nyomkövetésednek hála hamar meg is találod a nyomokat amik a kút felől indulnak. Kimi madártávlatból talál egy barlangot ami pár száz méterre tőletek található és a nyomok is abba az irányba vezetnek. A barlang a föld alá vezet és a dús fák miatt messziről nem könnyű észrevenni, mivel csak egy kis dombnak látszik. A barlang hirtelen sötétedik és csak látás jártassággal vagy pedig fáklyával lehet rendesen látni.

Feladat: Reagáljátok le az eddig történteket és induljatok el a nyomok irányába.
Határidő: 04.18.

by **Saibāitachi** Hétf. Ápr. 05 2021, 12:31

A partyba rendeződést követően, az elhangzó kérdésre még éppen tud válaszolni;
– M-mm! – rázza meg a fejét – Ez a küldi szó szerint szembe jött velem az úton. Nem tudtam róla.
Viszont a következő kérdésre már csak nyitni tudta a száját, válaszolni nem. Mert Simeon belekezdett a Shakespeare-i monológjába. Itachinak meg ez pont kapóra jött. Belemerült gondolataiba, és úgy próbálta tartani a tempót a társaival.

A kunyhó átvizsgálását követően, a kamra hiányában a csalódott pettel együtt hagyják el, a műhelyt (feltételezem Tengerszem nem marad bent, elvégre az acél üllő és egyéb kovács kellékek nem finomak).
Majd az idomár feltételezésére, a saját elképzelésével válaszol;
– Nem hiszem, hogy ez lenne az otthona. Inkább csak valami műhely. Bár el nem tudom képzelni, mi oka lehetett az otthonától távol építeni egy műhelyt. Talán valami közeli nyersanyag forrás… – töpreng az árnyharcos – Esetleg bánya, vagy valami hasonló ércfejtő… – majd legyint – Ehh! Mindegy is! – és folytatja a helyszín felderítését.

A kút sikertelen átvizsgálását követően, mivel Simeon egyértelműen szakértőnek látszik a nyomfelkutatás, és követés terén, az árnyharcos csak elégedetten biccen;
– Zsír! Akkor ezt rád bízom. Én megnézem a kiskertet, hátha van valami használható a számunkra.
És irányba veszi az említett objektumot. A növénylátás jártasságával, megpróbálja beazonosítani a növényeket. Nem mintha ettől bármi csodát várna, egyszerűen, csak szeretné tudni, hogy milyen jellegű növények vannak a kertben. ~Nem lenne semmi, ha kiderülne, hogy az eltűnt mesterember egy méregkeverő!~ vigyorodik el magában, miközben átvizsgálja a kiskertet. Talán még arra is jó lesz a vizsgálódása, hogy megállapítsa milyen régen mehetett el a tulaj, mert ha nagyon elhanyagolt a kert, akkor bizony nem egy vagy fél órája tűnt el, és így az idomár nyomkövetése hiába való lesz.

by **Simeon** Hétf. Ápr. 05 2021, 17:34

Hogy Simeonnak feltűnt-e, hogy újdonsült társa a gondolataiba mélyedve ballag mellette és igazából nem is őrá figyel? Nem, az idomárnak halvány sejtelme sem volt erről, annak viszont nagyon örült, hogy ilyen jó hallgatóközönségre akadt és így egyre lelkesebben mesélt neki, egész úton. Lehet, hogy a végére még barátok is lesznek!
Simeon már a gondolattól is elnevette magát.
A kunyhó viszont annál inkább kiábrándította a hármast, ugyanis benne sem kovács nem volt, sem ehető dolgok. Tengerszem panaszosan fújtatott és úgy döntött, hogy amíg a két ifjú megnézik a kutat, ő körbenéz a ház körül. Csak akad errefelé valami gyümölcsfa, igaz? Ha már éléskamra nincs... A polip tehát eltűnt hátul, Simeon pedig csatlakozott Saibaitachihoz.
- Ha van valami errefelé, talán oda mehetett el! Nyersanyagért! - örült meg a másik okfejtésének és miután a kútban nem találták meg az NPC-t, az idomár izgatottan nézett körbe enyhén zöldes szemekkel, aktív nyomkövetéssel - Bingó! - nevetett fel és széles mosollyal kezdte el követni a nyomokat - Tengerszem, Saibaitachi, gyertek, találtam valamit! - kiabált hátra nekik, mert mire az árnyharcos a gyógynövénykertbe ért, a fiatalkorú polip már annak közepén trónolt és éppen hat csáppal nézegette meg, van-e bármi ehető ezek között.
- Phhh-hhh-phhhbrrph? - kérdezte a srácot és nyújtott felé egy szögletes, zöld levelet - Brrrph-phhh - pislogott aztán, mert közben gazdája hívta őket. Akkor irány az erdőbe, a nyomok után! Simeon menetelt az élen, hű polipja pedig hátulról fedezte a csapatot, nehogy valamilyen mob esetleg váratlanul érje őket. Kimi úgy az út felénél ért vissza és heves csipogással adta a csapat tudtára (amit Simeon le is fordított Saibaitachinak), hogy egy barlang van előttük.
- Akkor tuti ott lesz, nem? - kérdezte, aztán eszébe jutott valami - Siessünk, hátha beszorult! - gyorsította fel a lépteit és ugyan ügyelt rá, hogy társa ne maradjon le, de a srácnak igencsak igyekeznie kellett, ha tartani akarta a lépést az ijedt idomárral - Mert egyszer voltam egy küldetésen, képzeld le kellett ereszkednünk egy bányába és sok játékost találtunk, akik mögött beomlott a járat! Csak kristályokkal lehetett kiszabadítani őket, meg súlyemeléssel és nagyon vigyáznunk kellett, nehogy ránk is ránk omoljon!
Hogy Simeon hogyan volt képes egyszerre rohanni és mesélni is? Valószínű az idomárnak a beszéd minden más tevékenység közben ment, méghozzá megállás nélkül akár.
Végül megérkeztek a barlanghoz. Simeon nyelt egyet, nagy levegőt vett és összeráncolta a homlokát: ők, a fény lovagjai most újabb rohamra készülnek a sötétség ellen! Elvigyorodott és bekiabált a lyukon:
- Kovááááács úúúúúúúúr! Szóljooooon, ha bent vaaaaaan!
Aztán ha kapott választ, ha nem, gyújtott egy fáklyát az inventoryjából (hiszen a fény lovagjainál mindig van kéznél ilyesmi) és napcsíkokkal övezve belépett a sötétbe, két petjével és remélhetőleg új társával együtt.

by **Makuda** Kedd Ápr. 06 2021, 12:33

Hát meg kell hagyjam gyorsan pörgetitek a küldetést amivel jól is haladtok. A határidő azonban marad két hetes, ha esetleg valakinek valami közbe jönne. Smile

A barlanghoz érve Simeon felkiáltására nem kaptok választ azonban, ahogy kicsit beljebb mentek megtaláljátok a kovácsot akinek láthatóan kutya baja.
-Áh! Éppen időben érkeztek uraim. - Üdvözölt benneteket majd felvázolta a helyzetet. -Egy kis segítségre lenne szükségem. Éppen egy megbízás miatt vagyok itt és ebben a barlangban található egy ritka nyersanyag ami miatt ide kellett jönnöm, azonban a környéken sok ellenséges mob ólálkodhat azonban nekem nincs nagy tudásom harc terén. Így a kérésem az lenne maguk felé, hogy amíg én megkeresem és kibányászom a nyersanyagot addig tessenek megvédeni az ellenségtől.
Ami egyből fel is tűnhet nektek, hogy sokkal másabb a kommunikációs készsége sokkal kifinomultabb mint a hölgyé.
Amint megtárgyaltátok a helyzetet az NPC beljebb merészkedik a barlangba.

Terület:
A Barlang hideg, nyirkos és sötét. Elég nagy területet hálóz be, így akár többféle ellenséggel is szembe kerülhettek. A falak elég szélesek de tömeg bulikra nem alkalmas. (Hárman könnyedén elfértek egymás mellett.)

Feladat: Kövessétek és segítsetek a kovácsnak az esetleges veszélyben.
Határidő: 04.18.

Ha valami nem tiszta nyugodtan írjatok PM-et.

by **Saibāitachi** Szer. Ápr. 07 2021, 19:54

Az árnyarcos és lábasfejű alkalmi szövetségese akkurátusan vizsgálja át a kertet. Úgy tűnik a puhatestű nem pusztán információ szerzés céljából, mert hamarosan Itachi orra alá dug egy levelet és a tőle megszokott módon próbál közölni valamit a játékossal. A fiú eddigi tapasztalatai alapján úgy véli ez egy fajta kommunikáció nála, de mivel ő nem érti ebben egyáltalán nem biztos. Viszont azt tudja, hogy ő ebben a helyzetben mit kérdezne.
– Nem hiszem, hogy így nyersen finom lenne, de ha gondolod tehetsz egy próbát. – majd a feléjük érkező felszólításra épp csak a fejét emeli meg, és fordítja a távolodó pet irányába.

Ha a pet visszafordul, hogy megnézze jön-e az árnyharcos vagy sem, akkor a fiú nagy vidáman oda szól neki;
– Te vesztettél! Nem mondta, hogy; „Simon mondja” – vigyorodik el utalva a népszerű gyerekjátékra egy kis tréfát űzve a játékos társa nevéből, majd ő is elindul az idomár után.

Ha nem néz vissza a pet, akkor szótlanul, egy rövid idő után feláll és ott hagyja a kertet, majd gyors tempóban csatlakozik a menethez.

Amint értesülnek a barlangról Itachi bár sejti, hogy Simeon csak költői kérdésnek szánta, azért megerősítés gyanánt biccent;
– Valószínű. – majd az előre lendülő idomár után kocog hallgatva a korábbi barlangi kaland beszámolót. Bár a feléről lemaradt mert a saját lihegésétől nem hallotta, de azt azért levonta, hogy jó lesz vigyázni a leszakadó barlang mennyezetekre.
Miután megérkeztek az üreg nyílásához, lehuppant a földre és kézét hátra helyezve támaszkodva, kissé hanyatt dőlve lihegte ki magát, miközben társa bekiabált a barlangba. Majd fáklyát gyújtva meg is indult befelé.
Feltehetően a nyomkövetésnek hála, hamar ráakadtak az eltűnt kovácsra. Itachi egész biztos volt abban, ha magában lenne, órákig bolyonghatna a járatokban eredmény nélkül. A lényeg viszont, hogy itt a kovács és a küldetés újabb fázisába lépet. Az árnyharcos nem firtatta, hogy mi az, amihez épp időben érkeztek, elvégre nem vacsorameghívásra szólt a küldi, egyszerűen csak tette, amit kell. Felszerelte a fegyvereit, mert ha az NPC támadástól tart, akkor bizony lesz támadás. Kérdés, hogy mikor.
A követendő taktikát teljes ebészében a jártasabb társára bízta, egyelőre csak annyit kérdezett;
– Kimivel mi lesz? Neki a barlangi terep nem kedvez. – egy kis töprengést követően aztán egy lehetséges megoldást javasol – Talán letelepedhetne a kovács vállára, mint egy személyi testőr.

//Az észlelés mellé bekapcsolom a látást is, biztos ami biztos//

by **Simeon** Szomb. Ápr. 17 2021, 17:30

Tengerszem nem igazán értette az árnyharcos kérdését és a kicsit később érkező megjegyzését sem, de nem volt ideje a nagy pislogások után tovább activityzni, ugyanis fontos dolguk volt! Simeon nyomra akadt, meg kellett hát keresni azt a kovácsot!
A barlang előtt a kis csapat megtorpant és amíg Simeon a tőle megszokott lelkesedéssel kiabált be a sötét lyukba, Kimi a mellettük pihegő srác előtt landolt és kíváncsian félrehajtott fejjel csicsergett neki egy keveset. Persze ezt - a korábbi polip-kommunikációhoz hasonlóan - a játékos aligha érthette, mindenesetre a kismadár úgy döntött, hogy szimpatikus neki Simeon új barátja és kis tollászkodás után felugrott annak térdére, majd vállára, hogy végül a feje tetején helyezkedjen el.
- Menjünk be, hátha máris bajban van! - sürgette közben Simeon a haladást és már lépett is be, hogy nyomkövető jártasságával kövesse tovább a nyomokat, amelyek nem sokkal később célba is értek - Nem esett baja? - rohant oda az idomár az npc-hez rögtön, de az elhangzó kérdéssle láthatóan nem igazán tudott mit kezdeni - Hogyhogy időben? Mihez időben? - esett kétségbe és nézett Saibaitachira segítségért - Haza kell mennie a feleségéhez. Erről szólt a küldetés - tette hozzá és kicsit elbizonytalanodott, aztán megvakarta a fejét és a kovácsra nézett:
- Szóval ha teljesíti a megbízást, visszamegy a feleséghez? - tette fel a kérdést, pozitív válasz esetén pedig felragyogott az arca - Akkor segítünk! - és ha már megígérte ezt, bizony teljes koncentrációval kezdte el vizslatni a környező járatokat, támadásra készen. Ha bárkit is észlel és az mob, ők egészen biztosan nem hagyják, hogy az npc-nek baja essen, de nem ám! Simeon tehát megállt a kovács egyik oldalán, a másik oldalra Tengerszem csúszott, Kimi pedig kitárta kicsiny szárnyait és még megkocogtatta párszor Saibaitachi fejét, mielőtt átreppent volna az npc vállára.
- Remek terv! - nevetett közben az idomár - Akkor Kimi lesz a testőr, mi meg a vigyázók! - bólogatott és izgatottan szemlélődött tovább. Vajon milyen mobok laknak ebben a barlangban? És vajon nem menekül el az összes, ha megérzi, hogy Simeonék mint magas szintű játékosok itt vannak?

by **Makuda** Vas. Ápr. 18 2021, 14:14

-Nos, igen. Mivel én nem vagyok egy jó kardforgató vagy egyáltalán harcos így, ha találkoznánk itt szörnyekkel akkor az nekem nem kedvezne. Mivel most még közel vagyunk a barlang bejáratához nem valószínű, hogy találkozunk, de beljebb a sötétben már annál inkább. Természetesen, ha végeztünk itt a barlanggal akkor vissza megyünk a műhelybe, elkészítem a kardot és vissza megyek a feleségemhez, hiszen a megbízóm is ott vár. - Válaszolt Simeon kérdéseire. Miután elfogadtátok a megbízást a küldetés, ahogy Itachi mondta a következő fázisba lépett.
-Remek, akkor induljunk. - Mondta megkönnyebbülve a kovács.

Ahogy haladtok beljebb a barlangba valóban egyre sötétebb lesz. Lehet hallani ahogy csöpög a víz a falakról a denevérek vékony egérhez hasonló cincogásukat, a látási viszonyotok a fáklya segítségével elég sok mindent beláttok. Nem sokkal később két járatot fedeztek fel az egyik jobbra vezet a másik balra. A jobb oldaliban bokáig érő víz folyik, lehetséges, hogy egy közeli patak alatt jártok éppen és emiatt van az átlagnál több víz. A bal oldali járat azonban szárazabb és melegebb is, lehet arra egy másik kijárat van is így a nap jobban felmelegíti. Az NPC azonban tanácstalan, hogy melyik irányba mennyetek így rátok hárítja a döntést.
-Ha az egyik járatban nem találjuk meg azt a nyersanyagot akkor majd vissza jövünk és megtaláljuk az ellenkező járatban.

Feladat: Döntsétek el melyik járatot választjátok és kísérjétek tovább a kovácsot.
Határidő: 05.02

by **Saibāitachi** Vas. Ápr. 18 2021, 17:59

Itachi nagyokat szuszogva figyeli a madarat, amint előtte landol, majd élénk csicsergésbe kezd. Az árnyharcosnak halvány lila dunsztja sincs mit akar tőle a madár, de mivel megfigyelte, hogy Simeon ilyenkor mindig tesz valami megjegyzést, hát úgy gondolta ő sem maradhat ki a buliból;
– Ha te mondod! – biccent – Én hiszek neked, elvégre onnan fentről – tekint az ég felé – sokkal jobb „rálátásod” van a dolgokra.
Majd miután a madár a fejetetején köt ki még hozzáteszi;
– Uff! Én beszéltem, Soktoll törzsfőnök!

Az idomár sürgető szavaira, végül feltápászkodik, fején az indiántolldísznek titulált Kimivel. Majd széles vigyorral a képén, amit ugyan a madárka nem láthat, de a hangsúlyból talán kiérzi a tréfát, kommentálja az eseményeket;
– Nincsistollad nagyfőnök nem is idomár, hanem rabszolgahajcsár! – és tettetett sértődöttséggel karba fonja kezeit, majd sóhajtva megindul befelé a barlangba.

A kovács fellelését követően, Simeon szépen megtárgyalja az NPC-vel hogyan is legyen, majd az árnyharcos javaslatára a pet átlendül az NPC vállára. A kocogtatására Itachi reflexből vágja rá;
– Nincs itthon senki! – majd szintén reflexből, balkezének kézfejével összekócolja a haját.

Ha a többiek furán néznének rá emiatt, akkor csak egy rövid megjegyzést tesz – A barlanghoz ősember külső dukál.

Ha senki nem törődik vele, akkor csak beáll a sor végére;
– Én meg leszek az után-futó. – a futó szót kicsit jobban megnyomja, hátha elérti Simeon a célzást és kicsit visszavesz a gyilkos tempóból. Bár valószínű ezt amúgy is megtenné az npc miatt.

Az elágazáshoz érve felzárkózik és megszemléli a két járatot. Ha sem a látása, sem az észlelése nem jelez semmit, akkor ahogy azt már tőle megszoktuk, egy epés megjegyzést tesz;
– Úgy tűnik balra, már valakinek befűtöttek a mobok! Arra mintha melegebb lenne.
A kovács megjegyzése teljesen logikus, így az árnyharcos megrántja a vállát;
– Nekem mindegy merre megyünk. A víz sem riaszt, van búvárkodás jártasságom. Ha nem is túl sokáig, de az átlagnál tovább bírom a víz alatt.
Ha az idomárnak sincs ötlete, vagy tanácstalan, akkor javaslatot tesz, hogy dobjanak fel egy érmét. Ha fej jobbra, ha írás balra mehetnének.

by **Simeon** Pént. Ápr. 23 2021, 13:36

Ez volt az a pont, amikor a barlang előtt Simeon nagy szemekkel először Saibaitachira pislogott, majd hatalmas nevetésben tört ki:
- Soktoll törzsfőnök - ismételte a szavakat vigyorogva - Ha Kimi kicsit nagyobb lenne, még úgy is néznél ki! Most mégcsak... sokpihe kisfőnök - mosolygott rá a madárra, aki közben felborzolta a tollacskáit, hogy nagyobbnak tűnjön. Kimi ugyan nem értette, a játékosok miről beszélnek, de majd lesz ő nagyobb is, egészen biztosan! Talán már holnap. Ezek után aztán a fiókát mégannyira sem lehetett az árnyharcos feje tetejéről elmozdítani, amit befelemenet Simeon meg is jegyzett:
- Úgy tűnik, kedvel téged - mondta, mire aztán Tengerszemnek is rögtön Simeon ölébe támadt kedve felmászni. Az idomár ezen csak nevetett és igaz a polip már nagyobbacska volt, de gazdája még ígyis elbírta, hála a súlyemelésnek.
- Phhh...
Tengerszem nagyjából minden petre féltékeny volt eddig, aki Simeon közelébe került, Kimit kivéve, így Simeont ugyan meglepte első petje reakciója, de amíg Tengerszem nyolc csápjával nem új barátjára akar felmászni, addig minden rendben volt. Itachi rabszolgahajcsáros mondatára az idomárfiú játékosan kinyújtotta a nyelvét, majd beszaladt a barlangba és meg sem állt az első elágazásig: a fiú csak kövesse, ha tudja!
- Nagyon vicces vagy - bökte ki azért a Kimi fejváltását követően tett megjegyzésre - Többször is kalandozhatnánk - lelkesedett fel, de aztán az NPC is elkezdett beszélni, ami Simeonnak okozott némi fejfájást:
- Én se vagyok kardforgató, meg harcos sem - rázta meg a fejét bizonytalanul - Én idomár vagyok! - húzta ki magát - És Simeonnak hívnak, ők pedig itt Tengerszem és Kimi - mutatta be a kis csapatot, amikor pedig a kovács megígérte, hogyha végeznek, akkor visszamegy a feleségéhez, már Simeon is megnyugodhatott. Akkor nincs más dolguk, mint kísérgetni egy kicsit! A srác még rávigyorgott az árnyharcosra, aztán besorolt a kovács mellé - elöl természetesen Tengerszem csúszott és figyelmesen forgatta fejét, esetleges támadók után kutatva. De nem jött semmi.
Egy elágazást kivéve.
- Ahol meleg van, ott fénycsíkok is vannak! - lelkesedett fel Simeon - Menjünk arra! - indítványozta és vidáman indult el, újult erővel, igaz a többiek miatt jóval lassabban, mint idefelejövet - Milyen nyersanyagot keres? És mihez kell? Valami szuperritka dologhoz? - kíváncsiskodott az idomár útközben és remélte, hogy hamar megtalálják a fényt: ebben a barlangban kezdett egyre sötétebb lenni, és a fáklya fénye sem ért el túl sokáig.

by **Makuda** Vas. Május 02 2021, 11:34

Tehát a bal oldali járatot választjátok. Ahogy irányt változtattok valóban melegebb lesz. Sokkal nagyobb a hő a barlang ezen részén mint ahonnan bejöttetek. De vajon mi lehet ennek az oka, valóban a nap fénye lenne? Akár, hogy is ellenséggel nem találkoztok erre lehet a nagy hőnek köszönhető, de lehet, hogy csak merő véletlen.
-Napkőnek hívják és egy ritka fegyverhez szükséges, ha jól emlékszem az Akatsukihoz - Mondta a kovács Simeon felé fordulva.
Egyre jobban mentek befele és a hő az csak nő, azonban a barlang végéhez közeledve ne találtok semmi olyan dolgot ami rendkívüli hőforrást tudna bocsátani egyedül egy másfél méter átmérőjű lyuk van a barlang tetején ahol a nap fénye szűrődik be. De akkor miért van itt ilyen meleg? Egyszerű. A nap fénye pont a keresett ércet találjátok meg. Ez az érc a napfényt hőjét erősíti fel és szórja szét a fényét.
-Megjöttünk. - Csillant fel a szeme a kovácsnak, majd neki is állt az érc bányászásának. Mivel nem volt sok, így hamar végzett ezzel, de pont elég ahhoz, hogy a kovács készítsen belőle egy mester munkát.

Ezt követően irányt vehettek vissza fele ahonnan jöttetek. A bejárathoz közeledve Simeon mobokat érzékel, de összesen csak ötöt. A barlangtól elég messze vannak, de lehet óvatosnak kéne lenni.

Feladat: Kísérjétek vissza a kunyhóhoz a kovácsot.
Határidő: 05.16

by **Saibāitachi** Vas. Május 02 2021, 18:23

Simeon megjegyzésérre, hogy Kimi kedveli őt csak mosolyog ~Akkor viszont biztos hogy hím, annak ellenére, hogy a Kimi lány név.~ gondolja, majd egy árnyalatnyit kiszélesedik a mosolya, ami így már inkább vigyornak volt minősíthető.
– Nem látom akadályát! – bólintott Itachi az idomár javaslatára, hogy többet is kalandozhatnának együtt. De ezt követően a figyelmüket az NPC kötötte le, így a részletek megbeszélése egy későbbi időpontra tolódott.

A barlang végébe érve az árnyharcos körbe néz, de mivel ő a növényekre specializálódott, így nem tudja mit kell keresni.
– Napizé nincs, viszont meleg az igen. Nyithatnánk itt egy szaunát. Csak behozunk néhány lócát, meg egy vödör vizet, amiből szépen öntögetünk a kőre. – méri fel a terület nagyságát – Lesz itt olyan gőz, hogy ihaj! Hidegvizes medencét meg kialakítunk a másik járat csermelyéből. Oltárit kaszálhatnánk rajta! – egész belefeledkezik az ötletébe, még arról a nem elhanyagolható részletről is megfeledkezik, hogy nem védett övezetben vannak, így nem lesz olyan ostoba játékos, aki hajlandó lenne leszerelni a páncélját és a fegyvereit, egy gőzfürdő kedvéért.

Közben az NPC közli, hogy pont az a bizonyos kő az, ami miatt idejöttek, és neki is áll, hogy a magáévá tegye a nyersanyagot. Itachi érdeklődve figyeli a kovács munkáját, majd miután az végzett, egykedvűen konstatálja, hogy a szauna ötletének lőttek, mert az érc híján a csupasz szikla erre a célra már alkalmatlan. ~ Vajon az érceknek is van respawn-juk?~ töpreng el a dolgon, majd azon kapja magát, hogy a kis csapat elindul kifelé. Rövid kocogással éri be őket és csatlakozik a menet végére, mint sereghajtó. Vagy ha jó indulatúak akarunk lenni, akkor nevezzük hátvédnek.

by **Simeon** Szer. Május 05 2021, 21:54

A sötétség ellenére, ami a barlangban fogadta őket, Simeon újult lelkesedéssel fordult oda mindenhez, amit csak találni lehetett: Saibaitachi pár perccel ezelőtti beleeggyezése teljesen felvillanyozta a srácot és még az eddiginél is több energiával látta el. Hiszen még fognak kalandozni együtt! Ez pedig azt jelentette, hogy az árnyharcos személyében lett egy új barátja idebent!
Simeon szárnyalni tudott volna a boldogságtól.
- Szóval Napkő? Azt ismerem! - nevetett fel az idomár - Az kellett a Napkalapomhoz is! - mutatta meg régi szerzeményét és ugyan ide nem jutottak be a napcsíkok, így a kovács nem láthatta a csillogó sisakot, de majd ha kiértek innen! Akkor bizony a csodájára fog járni! Ugyan az Akatsukiról még nem hallott - vagyis igen, még odakintről, de azoknak a felhőköpenyes srácoknak közük nem volt egy fegyverhez, legalábbis Simeon szerint -, de neki amúgysem kellett fegyver: itt volt a Chancerytől kapott kesztyűje és Kimi is ezért lehetett vele, így neki nem kellett másik. Mégha ez az Akatsuki idomárfegyver lett volna, akkor sem.
Simeon száját tátva torpant meg a barlang végénél.
- Azta! - kapkodott levegő után, majd gyorsan előkapott egy Fotó kristályt - Várjatok, még ne menjetek beljebb! - kérte és összetörte az itemet, boldogságtól csillogó arccal - Ezt meg kell mutatnom Fuwának! Sőt, inkább elhozom ide, igen! - mosolygott és kedve lett volna körbefutni a barlangon, kezében lóbálva az elkészült képet.
- Igen, egy szauna is jó ötlet! - fordult Saibaitachi felé kipirultan, igaz azt már nem mondta ki hangosan is, hogy jobbat el se tud képzelni, mint egy ilyen gyönyörű, fénycsíkokkal teleszórt helyet és benne Fuwát, fürdőruhában. Vagy a szaunába ruha nélkül kell menni? Az idomár olyannyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy először észre se vette, hogy a kovács mire készül - amikor pedig észrevette, már késő volt. Döbbenten pislogott, ahogy a Napkő a kovács kezébe került és ezzel együtt a napcsíkok cikázása is megszűnt létezni.
- Ezt miért csináltad!? Gyönyörű volt! - lépett oda a kovácshoz könnyes szemekkel - Most nézd, feleannyi napcsík se látogat el ide! - mutatott körbe és egyhamar nem lehetett meggyőzni őt, hogy ez mindenképpen kell a küldetés sikeréhez és nem mellesleg a kovácsoláshoz is - Máshol is biztos lett volna... - húzta fel az orrát, de azért nem feledte el a feladatát és csakcsak utánament a gonosz kovácsnak, amikor amaz társaival együtt elindult kifelé a barlangból. Nagy sértődöttségében még azt se vette észre, hogy mobok vannak a közelben, de szerencsére fiatalkorú petje most is résen volt és hamar megállította a csapatot.
- Ph-hhhh. Bhhhh...brrrph.
- Tényleg... - pislogott Simeon is és egycsapásra elfelejtette a korábbi dacot - Öt darab mob van, arra! - mutatott az említett irányba - De ne aggódjatok, megoldjuk - tette hozzá és rámosolyogott a kovácsra és az árnyharcosra is, majd minden gyorsaságpontját beleadva kellett Kimi után kapnia, hogy még azelőtt leállíthassa a kismadarat, mielőtt amaz előrerepült volna egyedül szembeszállni a szörnyekkel.
- Csapatban minden könnyebb, Kimi - simogatta meg a madarat - És egyébként is, te vagy a kovács úr testőre, nem emlékszel? - vigyorgott rá Kimire, majd Saibaitachira is, mire a sasfióka pár csipogás után végül visszaült az npc vállára és igaz folyamatosan nyújtogatta a nyakát, de előre nem sietett mostmár - Megyek előttetek, hátha úgy engem támadnak csak - ismertette a tervet és csillogó szemekkel, kesztyűjét harcra készen ökölbe tartva vette át a csapat elülső tagjának helyét, hogy elsőként lássa meg, mégis milyen mobok várnak rájuk a barlangon túl.

by **Makuda** Vas. Május 09 2021, 13:33

Egy szauna a dzsungelben... Érdekes ötlet. Azonban Simeon szálljon vissza a földre a nagy örömében, ugyanis ahogy mentek tovább a műhely felé felbukkan az öt Harci Majom amiket érzékelt Simeon. Gyerekjáték ezeket legyőzni számotokra, de egy kis erő fitogtatásra vagy teszt bábuknak teljesen jól megfelelnek. Mikor felbukkannak az NPC egyből távolabb megy amíg el nem múlik a veszély.

/Mivel harcban vagytok a szó limit ezúttal 100 szó./

Feladat: Győzzétek le a mobokat.
Határidő: 05.23

Sorrend:

Simeon (Sebzés: 60, Pet sebzés 121, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 9.7 SP kiskörönként.)
Harci Majom #1
Harci Majom #2
Harci Majom #3
Harci Majom #4
Harci Majom #5
Saibaitachi (Sebzés: 25 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 3.6 SP kiskörönként.)
Harci Majom #1
Harci Majom #2
Harci Majom #3
Harci Majom #4
Harci Majom #5

Simeon (50. szint): 300/300 HP, 220 páncél, 220/220 CSP
Saibaitachi (15. szint): 100/100 HP, 140 páncél, 75/75 CSP

by **Simeon** Vas. Május 09 2021, 16:43

Hát, az npc nem igazán akart reagálni Simeon sértett szavaira és grimaszára, de lehet ez is csak olyan buta kovács volt, mint a küldetés elején az a feleség: ha valamire nem volt felkészülve, nem tudott válaszolni. Az idomár azért tartotta magát a nemtetszéséhez, nemsokára viszont az érkező mobok elterelték a figyelmét és előrement, hogy ő legyen az első, aki kiszúrja őket - és ha támadnának, inkább őt támadják a kovács és az árnyharcos helyett.
- Nézzétek, harci majmok - vigyorgott és mutatott az említett irányba - Ezek tök gyengék - tette hozzá, dehát ilyen alacsony szinten mást nem is várhattak és ez a kicsik miatt pont így volt jól. Kimi persze rögtön elkezdett csicseregni, így Simeon nemsokára elnevette magát és rábólintott a madárka kérlelésére:
- Najó, egy a tied, Kimi.
- Ph-hhh?
- Oké, te meg üsd le a körülötte lévőket - felelte az idomár. Így a kis sasfiókának egészen biztosan nem eshet bántódása - Én meg azokat, amik a kovács közelébe merészkednek - mondta még, aztán kesztyűjét ökölbe szorítva pixelezte el a mobokat, ahogyan petjei is tették azt szép manőverekkel és meglehetősen gyorsan.
- Ita, te is szeretnél aprítani? Mert akkor hagyunk ám! - fordult a srác új barátjához és ha amaz rábólintott, akkor kettőt meghagytak neki és a Fény lovagjai csak hármat ütöttek le az ötből.

Kimi egy magasan a fán lévőt támad, Tengerszem azt, amelyik Kimihez legközelebb van, Simeon pedig azt, amelyik a kovácshoz van legközelebb. Aztán ha Itachi kéri, a maradék kettőt meghagyják neki, ha nem, akkor azokat is elpixelezik Very Happy

Támadásra nem kell dobnom!

by **Makuda** Hétf. Május 10 2021, 19:38

Valóban Simeon, akármennyire is tudtatok vele eddig kommunikálni vele erre a megszólalásra nem volt felkészülve. Minden esetre a majmok nem sok mindent tudnak veletek kezdeni hiszen mire támadnának Kimi és Tengerszem el pixelezi őket majd amit pedig Simeon támad az sem volt talpon sokáig. A maradék kettő amit kedvesen meghagyott Itachinak azért próbál tovább majomkodni és Simeont veszik célba.

Simeon 10-HP-t sebződik

Harci Majom #4
Harci Majom #5

Saibaitachi (Sebzés: 25 /kés, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 3.6 SP kiskörönként.)

Simeon (50. szint): 300/300 HP, 210 páncél, 220/120 CSP
Saibaitachi (15. szint): 100/100 HP, 140 páncél, 75/75 CSP

Saibaitachi jön!
Feladat: Ugyan az

by **Saibāitachi** Hétf. Május 10 2021, 22:02

Menyét a munkamegosztás elve alapján, mivel a polip és a madár is kitett már magáért, célba veszi a részére meghagyott két mobot. Mivel nincs információja az előtte lévő lényekről, így biztosra megy. Az első majmot a balkezében lévő kés egy keresztirányú vágásával, majd a jobb kezében lévő késen egy gyors fogásváltást követően, egy felülről érkező döféssel támadja.
Ezt követően a következő célpont felé lendült. A másik majomra a lendületét kihasználva jobbról egy egyszerű egyenes vágással támadt, úgy hogy közben tovább lendült, majd lábait maga elött tartva, mintha guggolásba menne le, úgy csúszott tovább a talajon, majd mikor megállt a behajlított lábat kinyújtva mint egy rugó visszalendült a mob felé és kezét előre tartva szinte felnyársalta azt.
Ha valamelyik mob még nem pixeleződött volna el a támadása során, akkor a felé lendült, és megmaradt támadását felhasználva igyekszik eliminálni az ellent.

//Támadom először Harci Majom 4#-et mindkét késsel, majd Harci Majom 5#-öt. Ha túlélnék, akkor felhasználom a 3. támadásom egy késsel az egyiket, másikkal a másikat. //

by **Makuda** Vas. Május 16 2021, 16:17

Amint Itachi bevitte a kegyelemdöfést az utolsó két majomba (akik tényleg csak arra voltak jók, hogy ne felejtsetek el harcolni ) a küldetés frissül és a kovács is megindul a műhely fele.
-Köszönöm, hogy megvédtetek. - Köszönte meg a kovács útközben.
Simeon továbbra is érzékel ellenséget, de azok nem okozhatnak problémát hiszen messze tartózkodnak és pont az ellentétes irányba amerre ti haladtok. Mivel a kovács műhely már fel volt izzítva így hamar végezhet a kovácsolással, azonban nektek még nem ért véget a küldetés. Amíg a kovács készíti a fegyvert addig ti nyugodtan körbenézhettek még egyszer talán beszélgethettek vele vagy akár megbeszélhettek egy következő kalandot.

Pár percel később a kovács ki jön a műhelyből.
-Rendben készen vagyok, indulhatunk. - Mondta majd ment egyenesen előre a teleport pad irányába.

Feladat: Beszélgessetek, reagáljatok az eddigiekre.
Határidő: 05.30

by **Simeon** Kedd Május 18 2021, 20:04

Simeon hatalmas vigyorral az arcán nyújtotta kezét pacsira Itachi felé.
- Ez az igazi csapatmunka! - bólogatott - Kimi, Tengerszem, ügyesek voltatok - simogatta meg két petjét is, hiszen kijárt nekik a dícséret, az ellenfelek szintjétől függetlenül. Kimi ki is húzta magát és egy sornyi csicsergés után végül elhelyezkedett a kovács vállán, mert még nem értek ki az erdőből. Tengerszem még párszor körülnézett, nem-e maradt majom valamelyik ágon, majd előreindult és ahogyan eddig is, úgy ő vezette a csapatot, vissza a kis házikóig.
- Igazán semmiség - felelt az idomár az npc-nek is és vidáman trappolt mellette az úton - A Fény Lovagjai mindig segítenek! - tette azért hozzá és már el is felejtette a legutóbbi incidenst ott a barlangban a ritka érccel - Egyszer szerzek én is egy Napkövet, de nem fogok belőle semmit sem kovácsoltatni. Csak kirakom a szobámba az ablakba, hogy a napcsíkok ugyanúgy szórják rajta a fényt! - lelkendezett és gondolataiban már meg is jelent a kép, amint a kő segítségével a szobája ugyanúgy fog ragyogni, akár korábban a járat vége. Hogy fog neki Fuwa örülni!
Közben oda is értek a műhelyhez. Amíg Simeon tátott szájjal bámulta a kovácsolás menetét, vagyis inkább azt, hogyan lesz a Napkőből ritka fegyver, Kimi visszarepült Itachi fejére és annak tetején kezdett el tollászkodni. Tengerszem ezen idő alatt pedig az ajtóban kuksolt és kifelé figyelgetett, nem-e észlel bármi furcsát vagy veszélyeset a környéken.
- De szép lett! Vidd ki a fényre, vidd ki! - toporgott az idomár, ahogyan meglátta a kész fegyvert és sietett is előre, hogy egyetlen napcsíkot se szalajtson el - Egészen biztosan csillogni fog! - tette hozzá izgatottan és alig várta, hogy az npc teljesítse a kérését. Amaz persze - leginkább a programjának köszönhetően és nem Simeon miatt - el is indult kifelé, az ifjú idomár pedig ránevetett Itachira, majd a kovácsra is. Hogy ez milyen nagyszerű nap! Simeon alig várta, hogy beszámoljon Fuwának a történtekről és a Napkőről, amelyik fényszórásához hasonlót nem látott még soha, pedig volt már a kezében Napkő, nem is egy!
- Szerinted is a legszebb érc a Napkő? - fordult aztán Itachihoz, mert a kovács mellett igencsak unalmas visszaútnak nézhetnek elébe - Kár, hogy a céhem csak T4-es ritkákat tud szerezni, különben minden hónapban csak Napkövet kérnék! - nevetett - Raknék egyet a tetőterasz közepére, meg egyet a könyvtárba és az étkezőbe meg a nappaliba is - mesélte boldog mosollyal - Te hova raknál belőlük az otthonodban? - tudakolta az árnyharcost kíváncsian és titkon reménykedett benne, hogy a srác meghívja őt egyszer magához. Mert akkor már igazán, igazán barátoknak mondhatja magukat, ugye?

by **Saibāitachi** Csüt. Május 20 2021, 21:28

A mob aprítás elég jól megy, és lassan az árnyharcos kezdi élvezni a sikereit. ~Néha már majd nem olyan mint a western rpg a hangárban~ gondolja, majd mikor végzett, és az idomár feltartja a kezét, bele is csap;
– Zsír! Királyok vagyunk! – majd az npc közbeszólására, és Simeon válaszát követően, hozzá teszi – Ja-ja, szívesen! Bár nem tudom kik vagy mik azok a Fény lovagjai, de ez a fajta segítségnyújtás nem nagy ügy. Ilyenre bármikor kapható vagyok én is.
Majd a másik srác az ércfelhasználási tervének megosztásást követön, csak csendben hümmög. Nem igazán érti miért is lenne az jó, de az biztos, hogy okvetetlenkedéssel nem fogja rombolni Simeon lelkesedését.

A műhelyhez érve mivel oda sem szagol a kovács mesterséghez, nem igazán érdekli mit művel az npc, így ezt ráhagyja az idomárra. Ahogy az ajtónállást is a lábasfejű cimbire. Majd amikor a madár landol a fején, egy különös ötlet fogan meg abban.
– Gyere Kimi játszunk indián felderítőset! – mondja, majd be is kapcsolja a lopakodását. ~Vajon így hogy partyban vagyunk, de nem én vagyok az idomárja, feloldja a lopakodásom?~ töpreng Ita, és merő kíváncsiságból tesz egy kört a házat körülölelő fák közt. Közben figyeli, hogy a jártasság aktív jelzője eltűnik-e így hogy a fején van a pet. Majd az eredménytől függetlenül vigyorogva suttogja a madárnak, annak ellenére, hogy úgy gondolja amaz úgy sem érti, és talán a feje tetején ülve nem is hallja;
– Mi vagyunk az álcázás mesterei! Kimi a Titán-kolibri, és Menyét az árnyak közt ólálkodó! – sutyorog teliszájjal vigyorogva a maszkja alatt. És akkor mennyire röhögne, ha látná magát, mint egy béndzsa madárijesztő, akinek fejére tojnak a madarak.

A kísérletből épp akkor térnek vissza, mikor a kovács és Simeon kihozzák a fényre az elkészült fegyvert. Gyakorlatias ember lévén nem hozza különösebben lázba a kész „alkotás”. ~Szépnek szép, de számomra haszontalan~ majd a kérdésre kis szégyenérzettel a hangjában válaszol;
– Sajna engem aztán hiába is kérdezel, az ércekhez egyáltalán nem értek. Én a „gyomlálásra” tettem minden pontom. Eddig azt sem tudtam, hogy van olyan érc, amit Napkőnek hívnak.
Persze a lüke megjegyzése jottányit sem vett le a másik lelkesedéséből, aki élénken ecsetelte, hová tenne az ércből az otthonául szolgáló, minden bizonnyal kastélyba, mivel annyi szobát sorol fel, ami egy komplett kollégiumot is kitenne. Kontrázásra azonban nincs lehetősége, mert bár Simeon felteszi az ehhez szükséges kérdést, de az árnyharcos pillanatnyilag még nem rendelkezik otthonnal. Kis töprengést követően végül csak ennyit válaszol;
– Jelenleg az otthonom még csak tervezési fázisban van.

Eddigre már az NPC is elunhatta magát, mert kijelenti, hogy induljanak.
– Josh! Akkor haladjuk! Elvégre, ha nem igyekszünk még kihűl a vacsora, és akkor kovácsné őnagysága ránk borítja a szó a miso-t követ! – vigyorog a saját idétlen szóviccén.

by Ajánlott tartalom

[JK Küldetés] A Kovács

[JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács

Re: [JK Küldetés] A Kovács