[Küldetés] A kovács kívánsága

Egy könnyű párbaj, egy gyors teleport és máris a harmadik szinten voltam. Bekaptam pár falatot aztán elindultam küldetést nézni. Most valami egyszerűt akartam, amit gyorsan befejezhetek. Nem volt olyan nagy a választék és hamar megakadt a szemem egy megfelelő küldetésen. Na ezt akkor meg is nézem. Rányomtam az elfogadásra és a térképemen megjelent a szokásos kis jel. Már csak követni kell. A reggeli ”jókedvem” még mindig megvolt és könnyen haladtam. Nem kellett sok idő hogy megérkezzek a megjelölt területre, viszont egy ismerős arcot pillantottam meg. Kusumi Ayani. Idéztem fel magamban a nevét. Először egy párbaj alkalmával találkoztam vele később párszor vásároltam nála és legutóbb a bossnál futottunk össze. Kicsi a világ mégsem tudok róla szinte semmit. Levettem a maszkomat.
– Öhm helló. - Köszöntem neki. Nem tudom, mit mondhatnék még… A műhelyből közben kijött Jona a küldetésadó, de mint kiderült tovább kell mennünk. Már indulni készültem volna mikor két újabb alakot pillantottam, meg és ahogy felismertem őket még idegesebb lettem. Szophie és Neuro. Mit keresnek pont itt? Sajnos túl élénken élt még bennem a legutóbbi küldetésem emléke. Látszólag Szophie sem felejtett el semmit. Láthatóan ő is kicsit idegesebb lett mikor megpillantott. Neuro jelenlététől sem lettem nyugodtabb valahogy rossz előérzetem volt. Morogtam nekik is valami köszönés félét Neu kérdésére, pedig halkan válaszoltam. Eszembe jutott mit ígértem neki.
– Hát… úgy döntöttem később nézzük meg azt a helyet. - mondtam lesütött szemekkel. Neki persze elfelejtettem szólni hogy a barlangi akciót lefújtam. A másik oldalról viszont akkor ő mit keres itt? Hogy-hogy nem a megbeszélt helyen vár rám? Nem mondtam ki hangosan a gondolataimat, ugyanis ezek után nincs jogom kérdőre vonni. Az én gyávaságom miatt alakult így. A kezdeti jókedvem nagyjából itt ért véget és visszatért a szokásos komor hangulatú Kazuma. Szótlanul vártam hogy elinduljunk és ismét felvettem a maszkomat. Essünk túl rajta…

A mai nap igen érdekesen indult. Mob vadászat közben igen érdekes anyagra bukkantam. Húsra. Nem értettem az Sao rendszerét, de éppen ezért nem kockáztatok. Igaz, hogy benn hagytam inventorimban, de végül elindulok az egyik falu fele, hogy ott rásózzam valakire. Nem akartam a kezdetek Városába menni, így inkább följebb mentem egy-két szinttel a választható falvak, vagy városok között. A legjobb választásom a 3.szint volt, és ott is a Mirage nevezetű város lett. Nagy nehezen elküszködtem magam a portálig, majd el teleportáltam petemmel együtt.
- 3.szint, Mirage!
Máris körbevett a jól ismert kék fény, majd pár pillanaton belül az új városba léphettem. Ép jókor, mert összecsuklott a lábam. Vettem egy nagy levegőt, és továbbindultam. Egyszer csak egy ismerős arcot pillantok meg. Kazumát. Elég jó a névmemóriám, így emlékeztem a fiúra, akit legyőztem egy csata folytán. Végül már szaladtam is, hisz gondoltam nekiadom a húst, hátha tud vele kezdeni valamit. Azonban elvesztettem. Még szerencse, hogy láttam melyik hirdetőtáblát fogadta el, és így tettem én is, és követtem a célt. Nem tudom hogyan, de sikerült megelőznöm, és két újabb JK fogadott. Mindketten bemutatkoztak, így tudtam, hogy ők ki. Én röviden tömören ennyit mondok.
- Ayani, Tűzrózsa. – mutatok először magamra, és petemre.
Végre megjött Kazuma is, ám mielőtt rátukmálhattam volna a húst a küldetésadó megszólalt, és elküldött minket egy vadászhoz.
- Vadász? Hm.. – átgondoltam, hogy mégis ő talán többet adna húsért, mint kazuma, így viszont el is indulhatok. Nem tudom miért, de egy kosárba tettem húsokat, és így mentem oda. Mivel nem akartam tovább társalogni a többiekkel így nekivágtam egyedül. Egy erdős rész felé indulok, mivel a mezőn lévő célpontot így is megközelíthetem, ám mivel semelyik sincs közel, így nyugodtan szaladtam az erdő részen. Az erdőben belekavarodtam néhány farkassal, de nagy nehezen sikerült átküszködöm magamat az erdőn, ám csalódnom kellett, mert még így is sétálnom kellett egy jó fél órát a mezőn, mire elérkeztem a következő helyre. ha jól számoltam egy fél órával meghosszabbítottam utamat, de ez csöppet sem zavart. legalább kicsit kiszellőzhettem fejemet. ha végül megpillantom a vadászt, és már az árat sem érdekelve átnyújtom neki a húst, és inkább látni sem akarom azt a vacakot többé. Azonban ha már itt vagyok nem megyek tovább.


//bocsánat az erődért, és a farkasokért de Fogadásom volt, és nem jutott eszembe más vadászos história xD//

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Végül, neki is kezdtünk, az utunknak a vadász felé, az idomárlány, igen fira hogy ezt mondom, hiszen kettő is volt, tehát Ayani, ha jól emlékszek a nevére, kissé lemaradt tőlünk, majd el is tűnt elég fura, de az ő dolga, hogy mit kezd magával. Szépen lassan haladtunk utunkon, egy hangot nem ejtett ki senki a száján, eléggé nyomasztó volt a hangulat. „Talán történt valami köztük, hmm?” Majd odaértünk a vadászhoz. Elkezdett valamit magyarázni a vadász, de nem nagyon figyeltem rá, jobban el voltam foglalva, a gombával, amit a földön láttam. Nem tudom miért, de letéptem, és megettem. „Hmm ez finom volt.” Nagyjából egy perccel később, elkezdett ömleni a nyál a számból, próbáltam segítséget kérni a többiektől, talán kissé le is permeteztem őket közben.
-Meh ehhem eh hombháh. (Megettem egy gombát.)
Egy kicsit tényleg olyanok lettek, és a föld is előttem már tiszta nyál volt, nagyon irritáló volt az érzés, hogy folyamatosan nyáladzok. Bár, végül a vadész szavaiból, az antilop, és az antilop szarv szó eljutott a fülemig. Szophie után, én is megkezdtem támadásom. De előtte még jelezem neki hogy szép volt.
- Szhéph vhot. (Szép volt.)
Mondtam, s a hüvelykujjamat mutattam.
- Mhoszht hén jöhök. (Most én jövök.)
Igen, ismét, még ezt a bizonyos tisztalapot is bemocskolom nyálammal, hihetetlen, hogy semmit sem tudok hól csinálni, talán kissé dühös is voltam, de itt volt az alkalom, hogy ezt a mérget kiengedjem magamból, hiszen mint utam során is kiderült, ez a legegyszerűbb számomra. Neki is kezdtem támadásomnak, kardommal suhintottam a vadak felé.

The member 'Neuro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Elég jól haladtunk bár Ayani hamar elhagyta a csapatot. Kicsit zavart a dolog de nem hiszem, hogy készülne valamire. Talán csak nem tetszett neki a küldetés… Csendben és gyorsan haladtunk. Ennek örültem de ez nem a nyugodt csend volt, hanem sokkal inkább volt feszült. Éreztem, hogy valami történt Neuro és Szophie között, ami kicsit zavart is de nem volt kedvem szóbahozni a dolgokat. Vajon honnan ismerik egymást? Út közben hiába figyeltem őket nem sokat tudtam leolvasni az arcukról. Úgy tűnik ők is inkább csak túl, akarnak esni a feladaton.
Így telt az út a végén, pedig meg is találtuk az integető vadászt. Kicsit kesergett hogy már túl öreg, ahhoz hogy mászkáljon bla-bla-bla. Aztán tovább is küldött minket az antilopok felé. Eddig nem tűnik túl bonyolult vagy nehéz feladatnak. Szophie kicsit jobb kedvre derült az antilopvadászat hallatán viszont Neu időközben valahova eltűnt. Már ő is? Aztán rájöttem, hogy nincs ekkora szerencsém. Megláttam, ahogy a földön éppen nagyon rágcsál valamit. Aztán felpattant és nyáladzva ijedten jött felénk. Valamit mondani próbált, amitől tiszta nyál lettem. Undorodva próbáltam odébb lökdösni magamtól.
– Légy szíves máshol fordulj fel! - sziszegtem a fejemet félrefordítva. Brr még jó hogy gyorsan eltűnik a ruhámból a nyál a játéknak köszönhetően. Egy megvető pillantás után úgy döntöttem nem ér annyit a dolog, hogy leszúrjam miatta. Persze csak átvitt értelemben…
Magamban morogva indultam meg az állatok felé és rávetettem magam az első antilopra, ami szembefutott velem mikor Szophie farkasa szétkergette őket. Szorgosan döfködtem őket és ők hullottak is de, elég gyorsak voltak és sokan így azért oda kellett figyelnem, hogy lehetőleg ne kapjak be túl sok sebzést.

The member 'Kazuma' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Sajnos nem volt szerencsém. Nagyon úgy látszik, hogy olyan dolgot kaptunk feladatnak, amin ajánlott volna egy kis csapatösszetartás, de annyi mákom volt, hogy mindenki futott a maga feje után. Az egyik fiú elkezdett nyálazni. Még jó, hogy tartom mindegyiküktől a távolságot. Vártam, míg mindegyikük elkezd vadászni. Miután mindenki megindult én is indulok.
- Tűzrózsa! Lángoló Unikornis! – kiáltom.
Petem lángba borul. Sebességünk azonos, így én ott futok mellette.
- Tereljük össze őket!
Petemmel hirtelen kettéválunk, majd elkezdünk egy kisebb antilop csapat körül. Nem hagytunk helyet nekik, hogy elkerüljenek, mert gyorsan szűkítettünk a körön. Igaz, hogy egy-kettő biztosan kiszaladt, de ha szerencsénk van jó párat be tudtunk keríteni. Amint eléggé beszűkítettük a kört egy éles kanyarral áttörünk rajtuk. Én pálcámmal, Tűzrózsa a lángjával támad. Eközben akaratlanul is a küldi társaimra pillantok. Nem tudom miért, de úgy döntöttem el kell őket kicsit távolítani magamtól. Nem akarom megbántani őket, de nem szeretnék a küldetés végéig társalogni velük, és a csapatmunkát sem díjaznám. Így ha mind a hármuk a közelembe van, próbálok fennhangon szólni nekik, ám háttal állok nekik.
- Cöh! Szánalmasok vagytok. Nem véletlenül kerülöm az ilyen alantas lényeket, mint amilyen ti vagytok! Látszik rajtad (Szophie), hogy csak a petedre támaszkodsz a harc közben. (Neu) Te meg itt nyáladzasz a miatt a gomba miatt. Ahelyett, hogy csak tömöd a fejed, törd is azt a nem létező agyadat! (Kazu) Te meg bujdosol a maszkod mögött, mint valamit idióta! Szánalmasok vagytok! Csak ezt tudom mondani. Állatidomár létemként ugyanannyit harcolok, mint a petem. Minden egyes nagyobb harcban potinak használnak, így mindenki az én kezemben van, amint áttöltök neki sajátjaimból életet!
Miközben beszéltek a szememből egy könny bújt elő, és szépen lassan lefojt arcomon. Egyedül Kazumatól tartok, hogy felismeri, hogy itt valami nincs rendben, hisz már találkoztunk egyszer. Hangom nem volt olyan határozott, így ez lebuktathatott, de reméltem, hogy legalább el fognak kerülni, mégha nem is gondoltam komolyan, amit mondtam.

The member 'Kusumi Ayani' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Az antilop vadászat megkezdődött, és éreztem, hogy egyre kevesebb nyálat termelek. „A gomba hatása múlik.” Gondoltam, de nem így volt, sajnálatos módon itt nem volt vége.
- Nyan~
Egy fura hang jött ki a torkomon, először a számhoz kaptam, majd elvörösödtem és nyeltem egy nagyot, éreztem valami furát a fejemen. Kezemet, a hajam felé emelve, két macska fület véltem felfedezni, s továbbá, macska farkat, és bajuszt is felfedeztem magamon. Nem volt sok időm gondolkodni, teljesen bekattantam, és ide-oda ugrálva, szökdécselve ütöttem az antilopokat. Bárki, bármit mondott, az agyamig nem jutott el, és a feladat kiadásáig visszamenően, minden törlődött az agyamból. Az egyetlen dolog amit hallani lehetett tőlem, ez volt:
- Nyan, nyan, nyan, nyan, nyan, nyan~
Egy értelmes szó nem hagyta el a számat csak boldogan, ugrándoztam az antilopok között. Láttam, hogy egy idő után, mindenki összegyűlt, és el kezdett pakolni egy zsákba. Oda ugrándoztam, majd (mancsomat) a zsák szélére téve, belenéztem , és láttam a sok agancsot, így, nem is tudom milyen indíttatásból, de jómagam is közéjük tettem, amit szedtem. Ám ekkor, Kazuma, nem tudom hogy szándékosan, vagy véletlen, de a macskafarkamra lépett. Hirtelen felugrottam, és a farok leszakadt, a fülek és a bajusz is visszahúzódtak.
- Mit állunk itt? Menjünk antilopokat vadászni.
Mondtam, majd a vadász is megszólalt.
- Nosza, pihenjetek, egy kicsit aztán indulunk tovább. -
- Heee? M-mivan? Most akkor nem kellenek azok az agancsok?
Csodálkozva néztem a vadászra kijelentése után. „Mért kéne pihennünk? Még nem is csináltunk semmit…” A páncélomra néztem, és láttam, hogy kevesebb, mint amennyinek lennie kéne.
- Heee? Mégis ki támadott meg?
Körbe néztem, de az egyetlen gyanúsított Kazuma volt. Idegesen meglöktem, majd kérdőre vontam tettét.
- Miért támadtál meg?

Alighogy leterítettem az első antilopot furcsa dologra lettem figyelmes. Neuro a szokásosnál is furábban viselkedett. Valami furcsa dalocskát énekelt (már ha ezt lehet annak nevezni) és föl-alá pattogott. Három antilop vágtatott felém de balszerencséjükre épp keresztezték Neu útját és a háromból egy maradt, amit sikerült nyakon szúrnom mikor elért hozzám. Itt viszont még nem volt vége a furcsaságoknak. Ayani hangját hallottam a hátam mögül. Sérteget minket? Valami nem stimmel. Mi oka van erre és miért most? Most vagy ő hülyült meg vagy én. Bár az előbbit tartom valószínűnek. Nekem aztán ne magyarázzon. Mégis mit képzel!?
Nem is törődtem vele tovább. Inkább futottam. Az össze-visszarohangáló antilopok között rohantam egyiktől a másikig miközben mindegyikbe beleállítottam a késemet. Na így már tényleg élmény a vadászat. Lényegesen meggyorsítja az exp gyűjtést, ha nem magányosan sétálgató vaddisznókat öl az ember, hanem inkább szó szerint keresztül vág egy antilopcsordán. Már szinte teljesen elfogytak így volt időm kicsit felmérni a helyzetet.
Neuro két gyors csapással épp akkor fejezett le két szerencsétlen négylábút még mindig azt a hülye éneket nyomta. Ayani kicsit arrébb kapdosta el az utolsókat, de gyorsan el is fordultam tőle. Az viszont még mindig a fejemben motoszkált hogy valami nem stimmel nála.
Végül Szophie került a látóterembe. Épp átgázolt rajta egy antilop. Ahogy feltápászkodott és megláttam az életcsíkját… Az övé csappant meg a legjobban a farkasa nem messze tőle pattogott a fűben nagyjából halál közeli állapotban. Mit csinál ez? Nem létezik, hogy ilyen nehezen bír velük. A farkasa kis híján el is pusztult. Kicsit jobban is vigyázhatna… Pedig egyáltalán nem nehéz.
Én bezzeg egy pontot nem sérültem. Pff bénák. A következő pillanatban már előrefelé repültem egy a hátamba érkező ütéstől. Egyenesen hasra estem. Talpra ugrottam és megpördülve egyenesen szembetaláltam magam a legaljasabb antiloppal.
– Teee! - morogtam veszett dühvel. Még az után is szurkáltam hogy az élete elérte a nullát és már elkezdett szétesni. Morogva rúgtam egyet a szétrepülő szilánkok közé. Remélem senki nem látta mit csinált ez a mocsok. Bár végül is kit érdekel? Ők így is több sérülést kaptak, mint én.
Mivel ez volt az utolsó, (persze hogy ez volt, mert amilyen szerencsés vagyok pont az utolsónak, kell megtalálnia…) ezért szépen vissza is sétáltunk a vadászhoz és lepakoltuk nála a begyűjtött szarvakat. Neuro hülyeségeire közben már nem is figyeltem. Aztán mikor elindultam hogy letelepedjek egy kiszemelt fa tövébe Neu meglökött.
– Mi a francot csinálsz!? - mordultam rá felé fordulva. Ha a szemeimmel ölni tudtam volna már a földön, fetrengene, és segítségért kiabálna miközben a vér, ömlik a torkából.
– Talán nem kéne minden szart megenned, amit a földről összeszedsz, és akkor tudnád, hogy mi is zajlik körülötted! - végül inkább egy legyintéssel elfordultam tőle, ha felfogta, ha nem és inkább mentem hogy ledőljek kicsit a fa mellett. Nem volt nehéz vadászat de a sok futástól így is teljesen kifulladtam.

Nem nagyon tűnt úgy, hogy nagyon is megsértődtek volna, vagy legalábbis nem mutatták jelét. Kicsit elbizonytalanított az a gondolat, hogy még a próbálgatásomra figyelnek oda. Bár örültem, hogy semmibe vesznek, de azért kicsit zavart is. Végül olyannyira elkalandoztam, hogy fel sem tűnt, hogy az antilopok vagy mik nekem támadtak. Bár a páncélom felfogta a sérülést, ám Tűzrózsát is megcirógatták. Kicsit átkoztam őket, ám nem törődtem. Sokkal jobban zavart, hogy a másik lány petje feldobja mindjárt a lábát, és nem is tesz ellene semmit. Nem szándékoztam senkinek se, hogy alulról szagolja az ibolyát, ezért már készültem is tölteni neki párat, ám valami furcsa porszerű anyag száll elém. Köhögés futott át rajtam, és szemem világa mintha elhomályosult volna. Morgásra leszek figyelmes. Petem lángokba borul, és a következő pillanatban megváltozott. Szörnyeteggé változott. Nyáladzva kezd el felém lépkedni, mire én ugyanannyit lépek hátrébb. Végül felvette max tempóját, és úgy rohamozott meg. Nem volt bennem túl sok bátorság jelen pillanatban. Szóval futásnak eredtem. Egy macskafülű valamivel találtam szembe magam. Jobb ötletem nem lévén megpróbálom szörnyetegem elé dobni „Jó étvágyat!” címszóval. Mikor azonban feltűnt kit is próbáltam odalökni kajának, már késő volt. Neurot próbáltam ellökni. Reménykedtem benne, hogy nem sikerült, de már nem számított. Szaladtam tovább, mikor eltanyáltam ügyesen. Valamit helyre rázhatott bennem, mert ismét normálisan láttam, és petem is aggódó arccal tart felém. Semmi kétség. Hallucináltam. Fejemet vakarászva felülök, és azt súgom petemnek.
- Amint végeztünk a küldetéssel átalszok egy egész napot!
Azonban nem felejtettem el a feladatomat. Feltápászkodok, és mintha semmi sem történt volna odaviszem a szarvakat a vadásznak, és lepihenek.

Kazumától szép kis szidást kaptam, és nem nagyon tudtam, hogy miről beszél, de elfogadtam a tényt, miszerint már megküzdöttünk az állatokkal. Az öreg pihenést fújt, jól is jött. Miután a pihenésen túlestünk, drága vezetőnk, indulásra szólított fel minket. Szophiera és a farkasára néztem, ekkor már valamennyivel regenerálódott, az életük, legalábbis úgy tűnt. Az öreg, megkért hogy vigyem a zsákot. „Még hogy sok energia, mindjárt meghalok, azt se tudom mi történt pár perccel ez előtt.” Nem akartam kötekedni, csak felkaptam a zsákot, és elindultam követve az öreget. Csodálatos hírekkel szolgált az erdővel kapcsolatban, igazán nagyszerű lesz, ha egy zsákkal a kezemben kell küzdenem. Egész utunkat félelmetes hangok, az erdő hangjai kísértek minket, majd megláttunk egy hatalmas sziklafalat. A férfi csendre int, nem mintha eddig túl nagy lett volna a zsivaj ebben a halott hangulatú társaságban. Nem akartam felvidítani a csapatot, inkább nem is erőlködtem ilyenekkel. A vadász, a sziklafal teteje felé mutat. Ideálisnak éreztem a feladatot, de Szophie előbb lecsapott rá, és talán igaza is volt, hiszen védelemre szorult.
- R-rendben…. Szerintem mehetnél akkor akár te is, mi majd akkor megvédünk.
Mosolygok rá miközben a fejemet vakarom. Mikor elhúzom kezem a fejemről, néhány hajszálat vélek felfedezni fejemen, ami először befeketedett, majd eltűnt. Elég fura jelenség volt, a játék kezdetekor kapott tükröt vettem elő. És hiába mutattam magam felé, csak egy fekete hajú, vörös szemű fiút láttam a tükörben.
- D-de hiszen ez én vagyok!!!
Elkiáltom magam, majd kezem a számra teszem, remélve, hogy a farkasok nem figyeltek fel erre az üvöltésre. Ekkorra már, az öreg ott hagyott minket, a köddel és szörnyekkel teli erdőben. Nem tudtam levenni a szemem a tükörről, tetszett, amit láttam. "Már csak nevet kéne váltanom, és bekerülhetnék bármilyen klánba, így senki se ismerne meg." Bár a valós okát, a hajam színének megváltozásának, nem tudtam, de tényleg csodálatos dolog volt, és reméltem hogy így marad. Annyira már nem is érdekelt a küldetés, de még mindig Szophie mellett szavaztam.

Háttal nekidőltem a fa törzsének és félig lecsukott szemmel, pihengettem. Fárasztó volt ez a sok rohangászás és erősen kimerültem. Egy jó darabig csak ültem de aztán mozgolódás támadt és a vadász véget vetett a pihenőnek. Ennyi elég is volt. Felkeltem és el is indultunk hogy megszerezzük a maradék itemeket. A Ködbe Veszett Erdő felé vettük az irányt és hamarosan erősen lecsökkent a látótávolság. Még jó hogy van éjjellátásom, így kicsit messzebbre láthatok. Elég kísérteties volt az erdő de nem hagytam, hogy rám ijesszen. Kezeimet az oldalamon, lógó késeken nyugtattam. Akármi is jön ki a fák közül, nem jelenthet túl nagy gondot. Út közben végig a környéket fürkésztem, de végül semmi sem támadott meg minket és gond nélkül elértük a következő úti célunkat. A nagy szikla előtt végül megálltunk és a kis eligazítás után Szophie felvetette, hogy felmehetne ő. Az életét elnézve egyet is értettem vele de úgy döntöttem rájuk hagyom, hogy mit csinálnak. Nekem nem probléma akármelyik feladatot is bízzák rám. Neuro felé fordultam hogy lássam ő, mit gondol erről, de látszólag épp mással volt elfoglalva. A kis tükörben nézegette magát. Rohadtul idegesített aztán a felkiáltását már nem is tudtam szó nélkül hagyni.
– Micsoda felfedezés! - mondtam fojtott hangon, nem túl hihető lelkesedéssel. - Képzeld az ott egy tükör, és ha belenézel, akkor látod benne magadat. - legszívesebben fogtam volna a tükröt, és a földhöz vágtam volna de, tartottam tőle hogy túl nagy zajt csapnék vele, így inkább visszafogtam magam. Már kezdek kételkedni benne, hogy ez még a gomba hatása vagy tényleg ennyire hülye. Végül egy mordulással visszafordultam a többiekhez és vártam hogy döntenek. Na meg hogy a vadász visszaérjen.

Pihenés kép Tűzrózsa összekuporodott a földön, én meg ráfeküdtem távol a többiektől. Kicsit szundítani akartam, de nem jött álom a szememre, mert kicsit feszült voltam. Egyrészt féltem, hogy itt hagynak, másrészt az előbbiekért nem csodálkoznék, ha a bármelyikük szívesebben elvágná a torkom. Végül eljött az indulás pillanata. Egy jó nagyot nyújtózok, majd odamegyek a többiekhez. Készen álltunk az indulásra, bár nekem nem volt kedvem sétálni. Gyalogolás helyett felpattanok lovamra, majd a többiek mellett galoppol barátom. Bár a lovak nyerges állatok, én valahogy nem igen tudtam rajta megmaradni. Bele kellett rázkódnom a lovaglásba, mert egyszer-kétszer majdnem lepottyantam Tűzrózsáról, és csak a vak szerencsének köszönhettem, hogy nem egy kőbe csapódtam bele. Reméltem, hogy nem törődnek velem, mivel Tűzrózsa minden egyes megingásomnál lassított, így mikor lepottyantam a többiek már messzebb voltak. Miután visszaszálltam petem hátára megpróbáltuk utolérni őket, ami szerencsére sikerült. Egy kis idő után végül megálltunk, és lett egy jó hír, és egy rossz hír. A jó hír az, hogy erdőben voltunk, a rossz pedig, hogy köd van. A feladatot rögtön megkaptuk, mire a vadász elment. Neuro magát kezdte el csodálni a tükörben, mire Kazuma tett egy megjegyzést. Felnevettem, ami szokatlan tőlem, és hirtel n próbáltam visszatartani a nevetést. Szerencsére nem volt hangos, így ha nem figyeltek a többiek nem vehették észre. Kazuma előtt Szophie is mondott valamit, amit igazság szerint most fogtam csak föl, ám nem akartam válaszolni, mert attól féltem, hogy kitör belőlem az elfojtott nevetés, szóval csak vállat vontam. Lehuppantam petem mellé, majd kiegyenesedek, és megrázom végtagjaimat, illetve Hallgatózással fürkészem a közelünket, hogy halljam, ha valaki, vagy valami közeledne felénk.

Határidő: 4 nap/fő
Sorrend: Szophie, Neuro, Kazuma, Kusumi Ayani

Pár perccel a vadász eltűnését követően, miután megbeszéli, tétek ki is mászik fel a falra egy Szophie vállán egy vaskos férfikéz pihen meg melyhez eleinte csak egy nagydarab fekete árnyalak párosul a ködben, ám még mielőtt még ellenségnek hinnétek, közelebb lép. Barnett az a vadász, aki isten tudja hol járt eddig.
- Nos, ifjoncok remélem döntöttetek… ha igen jobb lesz indulni, de ha nem akkor gyorsan beszéljétek meg nem várhattuk itt sokáig. – beszél a férfi érezhetően halkabban nehogy a vadak meghallják. A lény vállán pihenő kezét aztán megemeli majd odébb lép a kosár húshoz és felveszi azt a földről.
- Ám mielőtt még indulnánk, van egy rossz hírem... - tart egy szusszanásnyi időt, majd folytatja. - Az előbb azért hagytam magukat itt, hogy egy kicsit körül kémleljek és hát nem várt felfedezésre bukkantam. Úgy tűnik, a farkas falkának új vezére van egy nagydarab <<Ezüst Farkas>> személyében, aki nem tűnik könnyű ellenfélnek. – jegyzi meg, majd megsimogatja egyik szabaddá tett kezével borostás állát.
- De nyugalom, köszönhetően a kisasszonynak *Ayani-ra néz* szert tettünk egy kosárka húsra, bár nem túl sok viszont bőven elég, hogy eltereljem vele a falkavezér figyelmét, amíg eljuttatjátok a társatok a falig. – jegyzi, meg majd körbe néz rajtatok.
- Nos, kérdés van? *vár egy kicsit hátha akad, majd folytatja* Akkor a zsák itt marad, mi meg induljunk!
El is indultok, majd, mikor a farkasok látótávolsága érnek ketté oszlotok. Míg ti a fal felé mentek egyenest addig a vadász kiáltozva és húsdarabokat lengetve vonja magára az ezüstösen ragyogó farkast megy egy-két kisebbet, figyelmét.
Utatok közben a farkasok hamar megkörnyékeznek titeket, majd egy-egy mindig felétek kap, rátok támad. Észrevehetitek azonban, hogy az antilopokhoz hasonlóan őket is könnyedén lekaszaboljátok, illetve ha esetleg eltalálnak titeket ugyan csak a növényevőkkel megegyező a sebzésük.

HP állás:
Szophie: 0 páncél; 22 HP / Pet: 8 HP
Neuro: 2 páncél; Full HP
Kazuma: 0 páncél; 38 HP
Ayani: 0 páncél; Full HP / Pet: 22(,5) HP

/Szophie pet-je el hasznát egy potiont(+ 5hp)./