Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 25 2015, 19:35

-Nem kell sajnálnod… ne sajnálj… és… és már mindegy… már megtörtént… és azt tényleg nem lehet visszacsinálni. és itt is csak magadat emlékezteted állandóan erre a meghalós dologra. Én például körülbelül ugyanannyit gondolok rá, mint odakint… vagyis… vagyis hát mint az árvaház előtt odakint. Az árvaházban elég sokat gondolkodtam a halálon…
Megrázta a fejét, hogy kiűzze belőle a buta gondolatokat, utána viszont csak hallgatott. Tudta, hogy ez most csak düh és elkeseredettség, és tudta, hogy nem felé irányul, így nem is haragudott a fiúra.
-Nem kell bocsánatot kérned. És védett területen voltál. Ez a lényeg. Itt vannak védett területek, ahol senki sem bánthat. Ha veszel egy lakást, akkor úgy bezárhatod az ajtót, hogy senki ne tudja feltörni. Tényleg senki.
Na jó, a programozók, a Játékmesterek igen, mert ők írták ezeket a zárkódokat, de semmi olyan skill nincs a játékban, ami külön tolvajlás vagy betörés lenne… bár olyanok vannak, amik eléggé a programba nyúlnak bele. Látott már ilyet elégszer működni, de még mindig nagyobb biztonságban érezte magát mint odakint.
-Eleget láttam, és biztos vagyok abban, hogy lehetséges. Nem akárkinek, és nem akárhogyan, de lehetséges. Barátkozni pedig akkor is kell. Majd leszek én akkor a barátod. Mi. Én, és Timidus. Nem tudom megígérni, hogy nem veszítesz el minket, de már nagyon régóta tudunk vigyázni magunkra.
Nyelt egyet a vörös kérdésre, majd megrázta a fejét.
-Nem. Nem fogják el őket. Néhányan foglalkoznak a bolti tolvajokkal, meg ilyenekkel. De az igazi nagy szervezetek szabadon garázdálkodnak. És valakinek csak elég azt mondania, hogy véletlen volt, és még a bossra is odaengedik. Majd… majd változni fog… mert érzem, hogy valami nagy készül.
Timidus a kérdésre felemelte a fejét, majd bólintott.
-Ez a lényeg. Csak majdnem mondtad el ugyanezt. A kombinálhatóság teszi egyedivé a képességedet. Így már valóban használható.
Shu pedig végre újra elmosolyodott, és fel is állt az asztaltól.
-Csak horgászni. Ennyi az egész. Horgászni a főtéren. Nincs is olyan messze.

by **Danieru** Vas. Ápr. 26 2015, 18:56

Árvaház... akkor ezért hozta fel az árvaházból való kislányt mint példát.
-Nem... mármint igen... most én emlékeztetem magam de, mindenhol csak ezeket hallani... és lassan kikészítenek. Többet nem hozom fel a témát.
A ház... hogy?
-Hogy vehetnék házat... és hol? Vagy csinálnom kell előtte valamit? Egy küldetés után, vagy most is lehetne házam?
Megint itt van az a felélesztés dolog. Még mindig nem értem hogy egyáltalán hogy lehetne lehetséges, de az a lényeg hogy van rá lehetőség. Az pedig felvidított hogy ezek szerint már vannak is barátaim ... itt bent.
-Köszi, ezzel felvidítottál.- hátradőltem és felnéztem a plafonra- El is felejtettem hogy mennyivel erősebb vagy nálam. Nem hiszem hogy ezeken a területeken túl sok minden lenne veszélyes rád nézve.
A előbb elhangzottak alapján nem csak más játékokban vannak fura céhek.
-Itt is lesznek olyan szervezetek amiket nem tudok majd megérteni. Ha valaki gyanús akkor miért nem nyomoznak kicsit azért hogy meglegyen a bizonyíték az ártatlanságáról vagy az ellentettjéről? Mire gondolsz az alatt hogy nagy dolog készül?
Timidus válasza vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Tetszett hogy elmondta mi tetszik benne, de az nem jött be annyira hogy csak egy dolog miatt tetszik neki...... inkább nem osztom a véleményem most, amúgy sem látta még teljes formájában.
-Köszönöm hogy elmondtad mi volt jobb a második leírásban. De a kombinálhatóság inkább késöbb fog kialakulni... egyelőre kimerül abban hogy egymás után tudom más stílusok mozdulatait használni.
Shukakucchi felállt az asztaltól.
-Rendben akkor menjünk horgászni. Nem biztos hogy túl jó leszek benne de megpróbálhatjuk.- mosolyogtam majd kimentünk az épületből (természetesen én nyitottam ajtót neki). Mikor kiértünk és elkezdtünk sétálni eszembe jutott valami- Hova is megyünk pontosan? Mutasd az utat, én majd fedezlek- bólogattam-, azaz követlek.- mosolyogtam a lányra.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 26 2015, 19:40

-Ki lehet zárni egyébként. Nekem is sikerült. Tudom, nem könnyű, de ugyanúgy ki lehet zárni, mint a háttérzajt… vagy… vagy például azt, ha állandóan csúfolnak. Ez is teljesen ugyanolyan. Azért mondogatják, mert bántani akarnak… valamiért szeretik magukat meg másokat a halálra emlékeztetni… nem tudom, hogy miért… ez ilyen morbid izé… és nekik valamiért jobb így…
Persze elmélete az volt, nem is egy, ám ezeket nem akarta megosztani a fiúval. Nem tett volna jót neki. A leghelytállóbb szerinte az az elmélet volt, hogy a frontosoknak azért áll érdekükben fenntartani a rettegést, hogy jogalapot adjanak maguknak a mobocskák irtására, hiszen csak az embereket védik. Ezen kívül pedig, ha mindenki retteg, akkor majd nem mernek kimenni és fejlődni, és akkor megmarad a frontosok egyeduralma. Persze ennek jócskán betett most a Sayonara, de hát meg is érdemlik. Ez a karma, a karma pedig visszaüt. Na meg persze közben változott a téma is, szóval válaszolni kell.
-Hát… szerintem még maradj a fogadóknál, mert egy ház elég drága. A fogadókra viszonylag hamar össze lehet szedni a pénzt, de ha esetleg arra sem lenne most nálad elég, akkor meghúzhatod magad nálunk is. A Dojoban rendeztünk be pár szobácskát, de csak tatami van, és egy makura, meg takarót is tudunk adni… bár ott nincs hideg. És örülök, hogy felvidítottalak.
A kérdésre csak megvonta a vállát.
-Fogalmam sincs. Mi ezt csináljuk Timivel, de mi vagyunk a kisebbség. A nagy dolog pedig… még nem tudom pontosan, szóval nem szeretném elkiabálni.
Timidus pedig csak annyit válaszolt, amennyit kötelező volt.
-Szívesen.
Többet nem akart részletezni, mert feleslegesnek ítélte. Majd megfigyeli a fiú mozdulatait, és akkor majd mond ítéletet. A kinti világbeli lovagias rasszizmus megmosolyogtatta Shut, de azért biccentett, és kisétált az ajtón, majd vezette is a fiút.
-A főtér kútjához megyünk. Csak pár percre van.
És valóban csak pár percre volt, és amint odaértek, Shu a srác kezébe nyomott egy horgászbotot.
-Fel van csalizva, csak be kell lógatnod, majd megrántanod, ha érzed, hogy húz. A többit a rendszer megteszi helyetted.

Eddig 14 kört játszottunk le az ismiben. Egy ismiért vagy a végén tárgyjutalmat kapsz, amit KA sorsol ki, vagy szafarizhatsz, azaz vadászhatsz és halászhatsz. Ez úgy működik, hogy három körönként dobhatsz egy vadat vagy egy halat, amit a postban kijátszol, hogy hogyan ejtetted el. Tehát te most összesen négyet dobhatsz. Itt a lista, mivel ismis játékunk van, most az északiak közül választhatsz. Beírod azt a hatot amit választottál ide, majd dobsz egy hat oldalú kockával, és azt fogtad ki, amit a kocka mutatott. Ennyi az egész.

by **Danieru** Pént. Május 01 2015, 23:20

Odaértünk a megbeszélt helyhez... majd a kezembe került egy pillanat alatt a horgászbot.
-Bedob, figyel, kiránt! Értem!- majd bedobtam amilyen távolra csak tudtam.
Elkezdtem várni... de sokáig semmi sem történt... kezdtem ideges lenni azért mert lehet elrontottam valamit. Persze amint erre gondoltam valami rá is kapott a csalira. Mikor kirántottam nem tudtam semmit sem mondani... nemhogy halat, esetleg csigát vagy valami egyáltalán élő dolgot fogtam ki. Nem, egy korallt húztam ki a vízből. Szép sárga korall, közepes méretű, de tetszetős a formája is.
-Egy korall, ilyet is csak én tudok kifogni!- nevettem fel hirtelen.- Na mindegy is, próbáljuk meg másodszorra.
Bedobtam a csalit amire ezúttal pár pillanat alatt ráharapott valami. Kirántottam, és most jól sikerült:
-Egy ponty! Király!- mosolyogtam és nevetgéltem.- Most valami élőt fogtam! És még finomat is, de ez mellékes... harmadszorra mit fogok?- dobtam el ismét a csalit.
Ezúttal megint eltelt egy kis idő mielőtt történt volna valami.
-Shukakuchi, kint vagytok a fronton? És ha igen akkor mennyire nehéz kijutni oda?- kérdeztem várakozás közben.
Egy idő után azt vettem észre hogy bizsereg a kezem... talán kicsit ráz is... majd megmozdult a bot.
-Egy angolna!- kiáltottam fel majd dobtam félre a sokkoló halat. Elkezdtem rázni a kezeimet mert már semmit nem éreztem velük. Nem is a fájdalom miatt éreztem hogy rázott... hanem a meglepettség miatt.- Csak szívatnak ezek a halak!- hátradöltem. Majd csak néztem az eget egy kicsit.
Mikor meguntam egy szempillantás alatt felültem és folytattam is a horgászatot.- Na még egyet!
Bedobtam az utolsó csalit majd vártam. Közben Eryn a víz felett repkedett és figyelte mi lesz az amit kifogok.
-Polip!- kiáltotta egy pillanattal az előtt hogy rántott volna a bot.
-Eryn, a polip és a tintahal között van különbség.
-Tényleg?- lenézett a földre- Ezt nem is tudtam!- majd visszatért a tekintete felém. - De ezt most miért mondtad el?
Megfogtam a kifogott állatkát majd elé emeltem. - Ez tintahal! Rendben?
Felfújta az arcát, látszik hogy egy kicsit mérges.- Na persze! Én éltem a víznél sokáig nem? Jobban tudom!
Shukakucchi felé fordultam- Ez Tintahal igaz? Nem polip.
-DE EZ POLIP!!!- kiabálta Eryn.

by **Shukaku** Szomb. Május 02 2015, 05:50

Shu bólintott, majd türelmesen várta, hogy Dandan sorra kifogja a halacskákat. Néhány alkalommal kicsit kuncogott az ügyetlenkedésen, amit előadott, és amíg a fiú pihengetett, ő is horgászott, de ő ügyesen leakasztotta a horogról azokat az állatkákat, akiket megfogott, így ők tovább úszkálhattak a kút vízében. Shunak nem volt szüksége ezekre a halakra, és már Dannak sem.
-A korallokkal semmi baj nincsen Dan. Nagyon szép asztaldíszt lehet belőlük farigcsálni. Nekünk is van pár otthon a vitrinünkben.
Igaz várni kellett a ponty kifogására ahhoz, hogy beigazolódjon a sejtése, ám ő előbb tartott eligazítást Dannak, minthogy a harcművész tette volna ugyanezt a piciny tündérkével.
-Igen, valóban finom, de az előbb is élőt fogtál. A korallok virágállatok. Kis korallpolipok, amíg a tengerfenékbe kapaszkodnak, és együtt építenek olyan nagy kolóniákat, mint amiket például a negyedik szinten majd láthatsz ha picit búvárkodsz.
Ismét együtt lógatták egy picit a botot, majd Shu összerezzent a kérdésre kissé, ám igyekezett úgy tenni, mintha csak kapása lett volna.
-Voltunk már kint a fronton, de… nem igazán szeretünk frontharcolni. És… kijutni nem nehéz… csak a megfelelő szintet kell összeszedni hozzá, és akkor mehetsz.
Gyorsan le is zárta ezzel, majd nevetve vette fel az angolnát a földről.
-Ha már kifogtad, akkor ne dobáld el. Védett területen belül vagyunk, nem okozhat sebzést, és nagyon finom levest lehet belőle is csinálni. Chizu szereti, de majd téged is megkínálunk persze, hiszen te fogtad… bár ha neked ennyire nem kell, hogy dobálod…
Öltött nyelvet játékosan a fiúra, majd újra felnevetett, ám a mosoly azonnal lehervadt az arcáról, amint azok ketten veszekedni kezdtek.
-Hé-hé-hé! Gyerekek! Ezt azonnal fejezzétek be! Mindkettőtöknek igaza van, mert a tintahal is polip, csak ő tízkarú.
Majd magához vonta Dandant, és úgy beszélt hozzá, hogy Eryn ne hallhassa.
-Mondtam, hogy most még az elején finoman kell bánnod vele, mert visszavadul. Ne ilyen hülyeségeken vesszetek össze, és ne légy ilyen kioktató. Szépen nyugodtan is meg lehet beszélni.

(15. kör)

by **Danieru** Szomb. Május 09 2015, 21:22

-Szóval szerinted szépek a korallok. - a korallra néztem- Lehet megtartom. Csak hova teszem ki? Nincs otthonom még. ... viszont a farigcsálás jól hangzik - beüt a művésznek tanulás.
Megvakartam a fejem mert esetleg ... talán egy kicsit ... nem értettem miröl beszél Shukakucchi.
-Értem ... azthiszem ... talán. A lényeg az hogy ezelött is élő dologt fogtam ki igaz? Valamien polipok. Ezt majd egyszer ha a négyes szintre jutok elmagyarázhatnád újra.
-A szintet összeszedni... ez még bele fog tartani egy kis időbe! - bróbáltam eröltetni egy mosolyt... pedig csak rosszabb kedvem lett... ha nem segíthetem a frontot minnél elöbb akkor úgy fogom érezni magam mintha nem is lennék érdemes a kijutásra. - Miért nem tetszett a front? És nehéz ott a harc? Erősek az ellenfelek?
Az angolnás alakításom után:
-Tudom hogy védett területen vagyunk... de meglepett és megijedtem tőle - lehajtottam a fejem- Tudom hogy nem sebezhet, - majd a lányra néztem- de a levest majd megkóstólnám. Nem akartam eldobni ... de ... érted, megijesztett.
-Tanárnéni.- sóhajtottam Shukakucchi felé.
-De ő legalább tudja hogy igazam van! - mormogta Eryn.
-Hogy mondtad?
-NEKEM VAN IGAZAM!! - majd kiöltötte a nyelvét és hátat fordított nekem.
-Pedig nem.
-Pedig de... - mondta Eryn halkabban majd elmosolyodott de nem fordult felém.
-Rendben legyen ahogy akarod. - nyugodtam bele hogy ezt a vitát nem nyerhetem meg.
-Igy máris... sokkal jobb! - mondta Eryn egy öntelt vigyorral miután felém fordult.
-Csak nehogy ezt csináld majd folyamatosan.
-Mit?
-Hagyjuk.- majd elfordultam.
-Talán erre gondolsz? - mégegy vigyor.
-Gondolatolvasó. - elkezdtem tapsolni.
-Akkor marad... csak hogy ne tetszen. - nyelvet öltött.
-Te tudod... na jó akkor horgászok mégegyett.- majd bedobtam a csalit.
Kis türelemmel eltöltött idő múlva rántott a horgászbot. Kihúztam ami ráakadt és kezembe fogtam.
-Hmm ... tengeri sün... és télleg nem fáj. Talán ha...- megpróbáltam erőböl rámarkolni... de a rendszer nem engedte... nem hagyja hogy itt megsebezzem magam. - nem, nem megy.

by **Shukaku** Szomb. Május 09 2015, 22:18

Shu is elkedvtelenedett kissé, ám azonnal kellett valami biztatót mondani, így hát csak ugyanazt mondta, amit minden szegény kezdőnek, akivel csak összehozta a sors. Bár… már arra sem emlékezett pontosan, hogy ezt mondta-e már Dandannak, ám megerősíteni sohasem árt az ilyesmit.
-De… a Dojoban direkt kialakítottunk egy kis lakrészt is. Nem meséltem még? Igaz csak egy ágy és egy éjjeli szekrényke… de oda például kitehetnéd… meg a szobácskák is kicsik, tudod, ez a tipikus tolóajtós kis fülke… de azokat szoktuk felajánlani azoknak, akiknek nincs pénze arra, hogy fogadóban lakjon. És… és Chizu akár segít megtanulni főzni is, szóval… de csak ha szeretnéd, nem kényszerítünk rád semmit. Meg persze a kettőtök döntése…
Majd kicsit zavartan elmosolyodott. Tudta jól, hogy a fiúk még mindig egy kislányt láthatnak benne, és így zavarhatja őket, hogy ő segít nekik… de ezzel nem tudott mit kezdeni. Csak segíteni akart.
-Persze, majd ha egyszer eljutunk oda, akkor megmutatom, és megnézheted a saját szemeddel is. A fejlődés miatt pedig ne aggódj. Menj el izgi küldikre, szólj Timinek, ha szeretnél gyakorolni harci izéket, és észre sem veszed majd, és egykettőre eléred azt a szintet. Csak ne görcsölj rá. A front pedig… hát… eleve nem vagyok olyan, aki nagyon szeret harcolgatni. Én a békét szeretem, és csak rosszul érezném magam a harc miatt… azt pedig nem akarom. Az ott nem játék, mert mindenki véresen komolyan veszi. Nem nekem való.
És remélhetőleg ezzel el is lehetett terelni egy ideig a témát a nyilvánvaló tény kimondása nélkül. Arra Dandan talán még nincs felkészülve. A visszakozásra pedig már lehetett újra mosolyogni.
-Nyugi, az elején én is elejtettem volna. Sokan még két év után is felsikkantanak ha elesnek, meg ilyesmi. Nem mindenki alkalmazkodik könnyen az új világhoz. Senki nem fog emiatt csúnyán nézni rád, főleg mi nem. Ugye Timidus?
A sárkány bólintott… tulajdonképpen ennyi jelezte azt, hogy még ős is itt van, mert majdhogynem szoborként figyelt idáig. Ő nem volt az a vitatkozós fajta, mint egyesek, ám szerencsére látszott, hogy ez sem olyan heves, mint ahogyan Shu először gondolta.
-Igen, itt nem sebződhetsz. Viszont az állatkák sem játékok, szóval vagy tedd az inventorydba, hogy megkapd a húst, vagy dobd vissza a kútba, hogy mehessen szabadon, amerre szeretne…

by **Danieru** Szer. Május 13 2015, 22:41

Észrevettem hogy Shu is kicsit szomorkás arckifejezést vágott. Majd idegesen elmondta újra a Dojo-s dolgot.
-Elfogadom... és már harmadszor mondtad el. - mosolyogtam, majd a vállára tettem kezemet- Nem kell idegesnek lenned. Nyugi... mostmár van hol aludnom.- kisfius mosoly- Nagyon szépen köszönöm hogy segítesz. ... Mindegy nagy játékos ilyen kedves? Tudom hülye kérdés de ez most csak úgy beugrott.
Most én is megnyugodtam és vidám hangnemben folytattam a beszélgetést. Annak ellenére hogy nem szeret harcolni elég erős... de ha nem szereti akkor hogyan fejlődött idáig a küldetéseken kívül?
-Akkor minnél hamarabb el akarok jutni oda.- hátradöltem és lefeküdtem a fűbe majd az eget figyeltem.- A küldik jól hangzanak... és biztos hogy azokat is fogok csinálni... de a harc nekem tetszik. - Timidus felé fordultam de nem keltem fel- Timidus, ha lesz kedved segítesz majd fejlődni? Vagy tanítasz picit harcolni?- felültem- A véresen komoly rész pedig: Ha az életed vagy más élete múlik rajta, mondjuk egy barátodé, akkor sem veszed véresen komolyan? ... Ja és, hogyan fejlődtél idáig ha nem szeretsz harcolni? Az nem lehet hogy csak küldetésekkel jutottál idáig. ... A küldetéseken is szokott harc lennni nem?
-Köszi ... és annak tényleg örülök hogy nem probléma az ha párszor meglepődök ha valami baj van, a reflexek. ... Tényleg, ha ittbent hozzászokunk ahoz hogy nem érzünk fájdalmat... akkor kint újra hozzá kell szoknunk a fájdalomhoz?- tettem fel egy fura kérdést.
-Ma inkább - visszadobtam a vízbe a tengeri sünt.- jótétlélek leszek.

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 08:36

-Hogy… hogy… háromszor? Azt hittem…
Lehajtotta a fejét, és most már még inkább látszott rajta, hogy nagyon zavarban van. Még sohasem volt ilyen bonyolult segíteni egy kicsinek.
-Azt hittem csak kétszer… mert azt mondtad, hogy… hogy ugye nincs hova kitenned… mármint a korallt… de akkor… akkor már jó… örülök, hogy elfogadod. És… és nagyon szívesen. És…
Itt egy kicsit kifújta magát, vagy éppen fellélegzett, majd igyekezett összeszedni a gondolatait, szépen, polkorrekten megfogalmazni a választ.
-Hát… ők is csak emberek… ahogyan én is. Ez nem úgy működik, hogy ha nagy szinted van, az kedvessé tesz…
-A hatalom birtoklása nem tesz alkalmassá a hatalom gyakorlására.
Szólalt meg a sárkány, régóta először, ám nem jelezte, hogy további mondandója lenne. Csak így mellékesen jegyezte meg ezt is. Ám Shu sem mondott semmit… hiszen ha a harc neki tetszik, akkor tetszik. Most vegye el tőle a kedvét csak azért, mert ő viszont nem szereti? Ahhoz semmi joga nincsen. Ám amikor kérdés intéződött Timi felé, akkor az idomár újra mosolygósra váltott, a sárkány pedig természetesen válaszolt.
-Ez nem kedv kérdése. Ha arra kérsz, akkor tanítalak, hiszen közös célunk annak elérése, hogy meg tudd védeni magad, és ne halj meg.
A véresen komoly részre pedig már Shu válaszolt, előtte jól láthatóan megvonva a vállát.
-Akkor igen, de ahhoz el kell hinni, hogy itt tényleg életek múlnak. Még ha tényleg meghalnánk kint is, ami egyébként butaság, akkor sem voltam még olyan küldin, ahol igazi veszélyben lettünk volna… pedig voltam már páron. A boss pedig pláne nem veszélyes. Szóval nem kell ilyenek miatt aggódnod. A fejlődés pedig…
Itt újra elgondolkodott kicsit, és az eget kémlelte.
-Általában olyan küldikre jelentkezem, ahol nem kell harcolni. Ha pedig kell, akkor legtöbbször Timi harcol helyettem. Ő szereti az ilyesmit.
A fájdalmas részen felnevetett.
-Hát… ha majd kijutunk, akkor biztosan...
És nagyon remélte, hogy soha többé nem kell fájdalmat éreznie.

by **RenAi** Szomb. Május 23 2015, 20:18

//Kemabat

A Sweet Dreams cukrászda. Imádtam ezt a helyet, sok-sok érdekesség történt velem itt, jó pár egyedi emberkével megismerkedtem és akadt akivel a mai napig is jóban vagyok. Amennyire jó emlékeket idéz fel annyira rosszakat is, hisz majdnem minden asztal elrejtett egy emléket rólam, és mikor belépek ezek újonnan képet kapnak és felelevenülnek bennem. Kotaval a jobb oldali sor ablak melletti helyén ültünk és falatozgattunk, Jin-el az első csók a középső sor negyedik asztalánál történt, és ez csak két eset ami miatt a szívem megdobban ha belépek ide. Az ajtó nyitódott a csengettyű megszólalt, és máris az édes illat, a halk zene és a tompa nyüzsgés hangja csapta meg a szimatom és a fülem. A szememet megkápráztatta a halványzöld asztalterítők, a virágminták, az elegáns díszletek a falra felfüggesztett festmények, a sarokban elhelyezett hatalmas szoba-fák és az asztalra díszítése is mesés volt. Szolid és mégis szép. Bár legutóbb még nem így nézett, tapasztaltam már hogy gyakran változtathatják a design-t. Szokásához híven alig volt üres asztal, talán az utolsót foglaltam el én egyedül. Akadtak olyanok akik beléptek és megpillantva hogy telt ház van, már sarkon is fordultak, mint olyanok is akik csak a pultot foglalták el és rendelésük megérkeztével már távoztak is. Szerencsém volt talán, hogy az utolsó szabad asztalt vehettem birtokba, de azt sosem értettem az emberekbe hogy miért félnek egymástól. Nálam még van szabad hely és az új arcok társaságát is szívesen fogadom, de az emberek vagy sietnek vagy pedig nagyobb örömmel fogadják az ismerősöket mintsem ujjakat próbáljanak megismerni. Majd hangos csattogás, csörgés és kiabálás. Mindenki felkapta a fejét, így én is. A cukrászda előtt két férfi összeverekedett, azt hogy min nem értettem igazán. Megijedtem, de védett övezeten belül nem igen tudtak egymásnak ártani és legalább ez milyen jó is volt a jelenlegi esetnél. Az egyik fiú a falnak csapta a másikat. Volt aki fel is sikoltott, akadt aki örült a látványosságnak, én pedig közéjük álltam és megpróbáltam szétszedni őket és élő pajzsként használni magamat egymás között. Életem volt bőven, fájni sem fájt, bár egy két maflást én is kaptam, amit nem tudok eldönteni, hogy szándékosan rám célozva vagy pedig csak útban voltam, de nem is volt lényeg. Egy negyedik tag volt az aki szétrobbantotta a bandát és ezzel megvédett és korholt le engem is. Persze nem tudta ki is vagyok, és talán azt sem hogy ezek a karcolásoknak még nyoma sem marad, épen és egészségesen úsztam meg az egészet, hála a védett övezetnek és Kayaba bizonyos törvényességeinek. Egy pillanatig csend lett a civakodás után, majd mindenki indult a maga útjára, én még egy ideig vártam. Figyeltem a srácokat, a tömeget hogy tényleg nyugton hagyják-e el a területet. A cukrászda előtt nem sűrűn szokott ilyen történni, ami picit fel is zaklatott.

by **Kemabat** Szomb. Május 23 2015, 21:57

Fárasztó egy nap volt a mai. Kemabat sosem gondolta volna, hogy a semmittevés is ennyire kikészítheti az embert. Haragudott is magára, hiszen rengeteg időt pocsékolt el azzal, hogy a plafont bámulva merengett az élet nagy dolgain, ahelyett, hogy képességeit fejleszttette volna. Édességre vágyott, de semmi nem volt a közelében, ami csillapította volna eme óhaját, így kénytelen volt elhagyni a szobát. Lassan menetelt végig az utcán egyenest a cukrászda felé, amit abból a könyvből nézett ki, amit Shu-tól kapott. Egyre jobban kiismerte magát a városban, eleinte hajlamos volt eltévedni, de mostanra, minden négyzetmilliméter ott lakozott a fejében. Már látta is a fagyis cégtáblát az ajtó felett, melyről a „Sweet Dreams cukrászda” díszes betűit olvasva kissé elmosolyodott. Nem gyakran járt erre, az üzletben nem is volt még eddig, kíváncsian nyitott be, és összefutott a nyál a szájában. Rengeteg édesség kacsintott rá, és csábították őt, hírtelenjében választani sem tudott. Ott állt a pult felett és csak nézte és nézte a sütiket, mire nehezen kiválasztott belőlük hármat. Fizetett és körbenézett, hova tudna leülni, hogy elfogyaszthassa mennyei desszertjeit, de az összes asztal foglalt volt.
~ Cöh, ez az én szerencsém! Azt senki se várja, hogy állva fogom megenni ezeket a cukorbombákat! Nézzük csak, hol vannak a legkevesebben? Meg is van! Jobb lesz, ha szépen lassan odamegyek, és csak leülök. Felesleges lenne bármit is mondani, ha nem tetszik neki, majd elmegy. Hehehe.
Maga az üzlethelyiséget meglepően tágasnak találta a friss vásárló, és a falon lógó képektől csak még jobban akarta érezni azt a mámorító ízt a szájában, amire oly nagyon óhajtott. Ahogy egyre közelebb ért az asztalhoz, egy utcai balhé hangjai szűrődtek be, ami sok ember figyelmét magára vonta.
~ Micsoda idióták ezek! Úgyse lehet itt ártani a másiknak. Biztosan csak felhajtást akarnak, vagy figyelemelterelést. Ki tudja, lehet, hogy azok ketten egy bandából származnak, persze nem hivatalosból, nincs céhjelzés, közben van egy harmadik társuk, aki kizsebeli a bámészkodókat. Persze csak ha lehetséges ez a SAO világában. Nahát, ez sem normális! ~ utalt a lányra, aki felpattant onnan, ahova le akart ülni és a két bolond közé állt. ~ Minek félbeszakítani egy műbalhét? Totál értelmetlen az ilyesmibe belekeveredni. Na, mindegy! Köszi a helyet RenAi-chan!
Leült a lány helyére, és onnan figyelte tovább az eseményeket. Rövidesen megjelent még egy személy, akinek sikerült leállítani a csetepatét, bár Chiba szemében Ő volt a rejtélyes harmadik tag, aki csak így jelezte, hogy odébbállhatnak, megvan a zsákmány. A még kint maradt. Hiába mentek már el a zsiványok, akkor is kit állt Unottan fordította el a fiú a tekintetét felőle, és végre a süteményekre összpontosíthatott.
- Na, végre az enyém vagy! Jó étvágyat! – mondta, és egy kis darabot leharapott belőle. – Mmmm, mennyei!

by **RenAi** Csüt. Jún. 04 2015, 20:01

Meglepett hogy mik vannak manapság, főleg itt… csupán csóválni tudtam a fejem az események után. Nem értettem mi történt, és hogy mindez mire is lehetett jó, de legalább gyorsan vége lett. Mármint olyan volt mint egy nyári zápor, váratlanul jön és ugyanolyan sietve is távozik. Természetesen nem gondoltam én semmi rosszra, se őróluk se másról, leginkább csak visszaszerettem volna és neki állhattam volna, hogy elfogyasszam frissen rendelt desszertecskémet. Amint visszatértem meglepetés fogadott. Az ajtóban még megigazítottam a hajam, majd amint vissza tértem volna az asztalomhoz… nem volt asztalom. o.o Megszeppenve kerestem a helyem, majd csak-csak megleltem, és rájöttem hogy nem én vagyok a hülye, hanem valaki leült a helyemre és így már nem stimmelt a kép teljesen. Hisz kizártam azokat az asztalokat ahol ültek és így nem találtam egyetlen szabad asztalt sem, pedig tisztán emlékszem hogy én ott hagytam egyet. Nem feltűnően de lassú léptekkel közelítettem meg a fiút. Szemügyre véve helyes volt, kedvesnek tűnt főleg ahogy majszolgat a helyemen. .__. De ez nem számított, pasik édességgel egyedül. Nem volt túl sűrű látvány, hisz ha ilyet látok mindig akad valami társuk, de most nem.
- Bocsi. Leülhetek. – Kérdeztem meg a fiút először kicsit bizonytalanul, majd javítottam a hanglejtésemen és a leülhetek-et már határozottabban ejtettem ki. Kicsit furcsa volt a saját asztalomhoz engedélyt kérni, de zavarni sem akarok, bár a nasik nagy része még az asztalon várt rám hogy elfogyasszam őket.
- És jó étvágyat. – Kuncogtam a látványon, persze nem a fiút nevettem ki, csupán hogy magának kívánt jó étvágyat pár másodperce aminek fültanúja voltam. Majd ha engedte helyet foglaltam.

by **Kemabat** Hétf. Jún. 08 2015, 01:05

Mámorban úszott, ahogy a sütemény édes íze átjárta egész testét. Hatalmas mosollyal harapta ki a második falatot is, jókedvét már csak az tetőzte, hogy látta az asztal előző tulajdonosának kissé megszeppent pofikáját. Látszott rajta, hogy hírtelen nem tudja, hogy mi is történt, és ez elégedettséggel töltötte el íjászunkat.
~ Így jártál, tündérke. Máskor alaposabban meggondolod, hogy tényleg érdemes-e hátrahagyni az utolsó üres asztalt. Főleg egy ilyen hülyeség miatt. Én végül is hálás vagyok neked, sokkal jobb olyan helyre ülni, ahol senki sincs. Azért remélem, nem fogy hisztizni nekem, hogy adjam vissza a helyed, mert azzal csak fejfájást okoznál, amiért cserébe azt is megenném, amit itt hagytál.
Nem sokáig jártathatta tovább a gondolatait, a lánynak sikerült megtalálnia a helyét, de a várttal ellentétben csak csatlakozni szeretett volna. Kema csak pislogott a meglepetéstől, hírtelen válaszolni sem tudott.
~ Ki olyan gyökér, hogy helyet kérjen a saját asztalához? Rajta kívül talán senki!
Már készült is visszautasítani a lányt, kíváncsi lett volna a reakciójára, de ahogy alaposabban szemügyre vette, meggondolta magát. Halványkék haja és lila szemei a kedves mosollyal hírtelen teljesen megbabonázták, így csak bólintott egyet, jelezvén, hogy leülhet. A kuncogása sértette Chiba fülét, nem szerette, ha ok nélkül rajta nevetnek, vagy legalább is, ha nem ismeri az okot, és most biztos volt benne, hogy felé irányult a hírtelen jött jókedv. A jókívánságra, csak ismét bólintott, majd miután lenyelte a harmadik falatot is, végre megszólalt, először találkozásuk óta.
- Viszont! – szűkszavúságban versenyt nyerhetett volna, de az édesség volt az első. Miután elfogyasztotta első sütijét, ismét a lányhoz fordult, sokkal kedvesebb arccal, és hanggal.
- Gyakran jársz ide? Itt mindig ekkora a tömeg? Egyébként meg hogy lehetsz ennyire idióta… Bocsánat! Juro is mindig mondta, hogy válogassam meg a szavaimat! Szóval ennyire bugyuta… Bugyuta? Igen, ez jó lesz! A lényeg, hogy minek kellett beleártanod magad mások nézeteltérésébe? Ártani nem árthattak egymásnak, maguktól is lecsillapodtak volna, meg, ahogy észrevettem, nem igazán vették figyelembe az aranyos arcodat. Teljesen felesleges volt az egész.

by **RenAi** Szomb. Jún. 13 2015, 20:20

Leültem mellé, hisz megengedte, bár furcsa érzés volt hisz ilyen még nem történt velem. A fiú szokatlanul csendes és illedelmes volt, hisz ugye egy asztalnál voltunk így jó étvágyat kívántam neki. De mindenre csupán csendesen és szűkszavúan válaszolt. Talán zavarom? Ha zavarom miért engedte meg hogy ide üljek? Én is falatozgatni kezdtem majd néha lopva odapillantottam ahol pár perce a ramazúri történt. Nem értettem az egészet viszont nem akartam itt balhét látni. Túlzottan szerettem ezt a helyet.
- Amúgy RenAi a nevem, de hívj nyugodtan csak Ai-nak, mindenki így hív. – Jegyzem meg egy ártatlan mosollyal majd folytattam tovább. Láttam rajta hogy jóízűn eszi azt a sütit, sőt még egy aprócska krémes folt is a szája szélén ragadt. Mókás volt a komoly arckifejezéséhez amit talán akaratlan vág, vagy csak nekem tűnik így külön viccessé tette. Első ránézésre a fiú helyes és szerintem kedves is. Türelmesnek és illedelmesnek tudom elképzelni, szeretem az ilyen embereket. Jin is ilyen. Majd azt hittem végre közvetlenebb lesz, hisz befejezte a sütijét, és kedves mosollyal, lágy hangon szólalt meg. Én pedig figyelemmel követtem a szavait.
- Igen imádom ezt a helyet. Tudod sok kedves ismerősömmel itt ismerkedtem meg, sőt az első csók a párommal is itt csattant el. – Pirultam bele, majd folytattam.
- Nagyon szeretem ezt a helyet, sok kedves emlékem van innen. – Majd a következő kérdés.
- Igen, általában. Főleg ha ünnepség van, vagy valami esemény. És imádom hogy mindig változtatják a design-t, mindig hangulatos és csodaszép. – Mosolyodtam el barátságosan. Majd az a kedves mosoly szépen az arcomra fagyott és bamba vigyor lett úrrá az arcomon helyette. Mikor befejezte még akkor sem tudtam megszólalni, csak meredtem a fiúra és próbáltam felfogni azokat a szavakat, azokat a jelzőket amivel engem illetett meg. Majd nem kellett sok hogy a jó kedvem odalegyen, és előbújjon a bőgőmasina énem. .___. Elhúzta a szám szomorúan, majd lehajtottam a fejem.
- Bocsánat. – Felelem bűnbánóan a mondataira.
- Igazad van. – Folytatom némi habozás után.
- De… nézz körbe kik ülnek itt főként. – Nem emelem fel a fejem, megvárom hogy körbenézzen vagy épp sem.
- Nem jó dolog gyerekeknek ilyet látni, mint ahogy hagyni hogy a rossz megtörténjen, ha tehetek valamit ellene megteszem. Ugyanakkor nem baj ha bántanak, tudod főként életre pakoltam a pontjaim, lovag vagyok, így kis sérülések csak karcolások, a fájdalomérzet hiányáról nem is beszélve. Nem ért semmiféle sérülés. – Jegyzem meg a fiúnak.
- Amúgy miért lett volna jobb végignézni a civakodásuk? Talán… még a kihívásig is eljutottak volna, és teljes életes harccal lehet ölni, így hogy megzavartam őket talán megakadályoztam ennek a megtörténését. Vagy ha nem teszek semmit sem, joggal gondolhatják hogy máskor is, hogy bárki megteheti… - Folytatom, bár én is tudom jól hogy nem sokat ért a megjelenésem, viszont legalább megpróbáltam. Nem voltam gyáva néző, és nem voltam az aki fogadást kötött az esemény lefolyására.

by **Kemabat** Vas. Jún. 14 2015, 00:12

- Kemabat. – válaszolt a lány bemutatkozására – De úgy hívsz, ahogy akarsz.
Nem szívesen mutatkozott be, ő sem várta el senkitől se, igaz ő látja a neveket. Ha valakit mégis rávett a lélek, hogy felfedje becses nevét, kényszerből neki is muszáj volt, nem akar ő illetlen lenni. Kérdésére a lány elkezdett csacsogni, Kemabat meg a gondolataiba menekült.
~ Már megint! Ez az én szerencsém, folyton kifogok valakit, aki egy egyszerű kérdésre is litániával válaszol. De most komolyan? Tényleg el kell mondania, hogy itt csókolózott először a pasijával? Egy vadidegennek? Szerencsétlen flótás, hiába mutatós a barátnője, ha nem gondolkodik. Szerintem képes lenne bizalmasabb információkat is közölni, ha szépen megkérném rá.
A másik kérdésre szerencsére visszafogta magát, és rövidebb választ adott.
- Ma is ünnep lenne? Hiszen telt ház van! – a hangja még mindig kedves volt, bár nehezebben tartotta fent ezt az állapotot. Az utolsó megjegyzése meg…, hát mondjuk úgy, érzékeny pontot találhatott el. Ai meglepő módon nem találhatta a szavait, mert csendben meredt maga elé. Látszott rajta, hogy nem kellett sok, és eltört volna a mécses, de erőt vett magán, és szomorú hangon folytatta, de nem nézett Kema szemébe.
- Nem kell bocsánatot kérned, és tudom, hogy igazam van. Szinte mindig! Ezek a gyerekek meg egy olyan játékot jöttek játszani, aminek az erőszak valamilyen szinte a részét alkotja. Persze sokat változtat a tényen, hogy be vannak zárva, elválasztva a szüleiktől, de ha túl akarják élni, az ilyen mindennapos balhékhoz jobb, ha hozzászoknak. Egyébként sem tudsz megállítani, megakadályozni minden nézeteltérésből adódó párbajt. Nem is az életed miatt érdekelt, védett területen belül nem sérülsz, nem kell hozzá lovagnak lenned. Valóban nem lett volna jobb végignézni. Ilyenkor rájuk se kell nézni. És hidd el, ha mindenbe beleavatkozol, akkor se lesz fényesebb a helyzet. De nehogy azt hidd, hogy ki akarlak oktatni, - „bár ez a helyzet”, gondolta magában – Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak értelmetlennek tűnt. Én mindenki véleményét elfogadom, és ha te ettől leszel boldog, hát ugorj be minden csata közepébe. Jah, és még valami, ha hozzám beszélsz, akkor a szemembe nézz, mert azt jobban szeretem. Kellemesebbé teszi a beszélgetéseket. Azért remélem, nem fogod itatni az egereket, inkább folytasd a nassolást és vágj vidámabb képet, az jobban áll. Vagy ha nem, akkor megeszem én, hogy ne vesszen kárba. – egész végig mosolygott a lányra,hangját is próbálta a lehető legkedvesebbre venni majd miután befejezte mondandóját hozzákezdett a következő sütihez. Remélte, hogy sikerült megnyugtatni a lányt, nem akart szemrehányó tekintetek gyűrűjében enni, nem is tudta volna élvezni az ízeket.

by **RenAi** Vas. Jún. 14 2015, 11:38

Bemutatkozott, meglepett az amit hozzátett. Tehát ha akarom hívhatom Candy-man-nek is akár ha úgy tartja kezdem ezek szerint. Persze nem tartja úgy, én jobb szeretem az embereket az igazi nevén szólítani mintsem, becenév esetleg gúnyneveket aggassak rájuk. Viszont a Kemabat furcsa, szokatlan név, így csak Kem-nek fogom szólítani azt hiszem. Majd bájcsevejbe kezdtünk minden haladt szépen, nem eset nehezemre válaszolni a dolgokra hisz kellemes élményeket mesélhettem el neki, pont így adtam némi magyarázatot a helyről amit úgy szeretek és úgy ismerek. A kérdésére csak megráztam a fejem, jelezve hogy nem, vagy legalábbis nem tudok róla, majd szavakkal is kifejeztem mindezt.
- Nem, vagyis nem tudok róla… de azt beszélik hogy hamarosan egy miniboss sorozat indul, és ilyenkor a kezdő céhek vagy épp csak pár ismerős akik partyba vergődnek szoktak összegyűlni ilyen helyeken hogy megbeszéljék ki mit tud és milyen taktikát vessenek be. – Magyaráztam és a gyerekek mellett igencsak meglátszódtak a kis klickek, csoportok sőt akár összetolt asztalok is nagyobb létszám esetén. Majd a fiú modora nem változott, de a szavai igen. Furcsa érzés volt, elszomorodtam, és pár pillantig fel sem fogtam hogy most mi is történt, csupán újra járattam a fejemben a szavakat, hogy tényleg jól hallottam-e, de igen. Válaszomat válasz követte. Nem pillantottam rá, hisz szégyelltem magam. A mondatait nem tudtam hova tenni, egyszerre voltak gorombák és kedvesek, szinte zavarbaejtő. Viszont úgy nézem sokat tud, tehát tapasztaltabb játékosról lehet szó. Csak lehajtott fejjel hallgattam végig és szavakat kerestem amivel hozzá tudok szólni. Bár tény… lehet tényleg igaza van. Amikor azt monda hogy oda se nézzek, akkor enyhén megrándultak az izmaim… Az nem jó… elfutni a problémák elől…
- Ha nem nézek oda… akkor csak homokba dugom a fejem… - Magyarázom.
- Az sem jó, gyáva dolog… főleg ha akad aki mondjuk követne is a rendfentartásban.. – Mondtam.
- Nem szeretném ha az emberek azt hinnék hogy bármit megtehetnek, és azt sem hogy az emberek elhinnék hogy bármit megtehetnek velük. – Mondom kissé sértettebb hangon. Soha többet nem fogok cserbenhagyni senkit… Soha többet nem fogok visszavonulni, mondván hogy időre van szükségem. Soha többet nem fogom hagyni hogy az élet nélkülem zajlon tovább és hogy a barátaim, a céhem, az ismerőseim vagy épp bárki… bajba kerüljön nélkülem. Ezeket már nem mondtam ki hangosan, viszont talán látszódhatott rajtam, persze igyekeztem rejtegetni az idnulataimat. Majd mikor befejezte a monológját, megtettem amit kért. Felemeltem a szemébe, és ugyan időbe telt míg felsőtestéről a pillantásom felcsúszott az arcára, majd megtaláltam a szemeit. Kellemesebb volna? Nekem nem, csupán zavarba ejtő, és félek is picit tőle… vagyis nem tőle, a szavaitól… úgy.. nem tudom, az igazságtól amit nem tartok igazságnak…
- Így jobb? – Kérdezem.
- Amúgy… furcsa vagy. – Jegyzem meg némileg bátrabban, hiába nincs mitől félnem, csupán az hogy nem tudom elmagyarázni a tetteim okát, mint ahogy azt sem hogy miért nem tudom, akarom megosztani mindezt vele.
- Egyszerre vagy kedves és ijesztő és ez ijesztő. – Pillantásom lesütöm, majd ismét ráemelem.
- Igazság szerint ez tetszik. Olyan vagy mint a rosszfiú jófiúk. – Kuncogok el végül. És beleharapok a sütimbe.
- Az amiért majdnem megríkattál, nem kapsz. ˇ^ˇ – Öltöm ki a nyelvem, kezdem ismét felvenni a régi hangulatom. Kezdek ismét felbátorodni, hisz tényleg szokatlanul mondhatnám rejtélyes a fiú, szeretném jobban megismerni.
- Amúgy igazad van, ezt elsimrem, viszont nem szeretnék csupán néző lenni a tucatból miközben valaki bajban van… és ha tudok, akkor teszek ellene. Ezt megfogadtam magamnak. – Hajolok közelebb a fiúhoz, miközben odatoltam neki az időközben rendelt jegeskávét két személyre.
- A vendégem vagy. – Jegyzem meg kedvesen. Hogy mivel is érdemelte mindezt ki… nem tudom, talán a kedves gorombaságával. Mindenesetre nem értett engem és ez nem is baj, akad hogy én sem értem magamat, csak napok esetleg hetek múlva jövök rá tetteim miértjére. Hiába a tudatalattim úgy látszik okosabb mint én. Majd a szívószállal szürcsölni kezdtem az italom. Elkevertem a tejeszínhabot a tetején. És megannyi kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Úgy érzem… a goromba kedves emberek, is inkább kedvességből gorombák. – Van egy olyan érzésem hogy rá fog cáfolni erre, de ki tudja, így érzem és meg akartam vele osztani ezt. Nem tartom gonosznak, rossznak, inkább csak ijesztő picit, de Ozi is ijesztő volt, majd mikor megismertem rájöttem hogy tök kedves és segítőkész. Kíváncsi vagyok hogy ő milyen lehet…

by **Kemabat** Hétf. Jún. 15 2015, 22:48

Igen, akár úgy is hívhatnád, de elárulom, nem reagálna rá semmit, annyit érnél el vele, mintha a falnak beszélnél. Ha meg az igazi nevén kívánnád szólítani, akkor hívd Chiba-nak. De félretéve a kitekintőt, térjünk is vissza az asztalhoz.
Kemabat figyelmesen hallgatta a lány válaszát, és körbenézve tényleg látott néhány kisebb csoportosulást.
- Nem félnek, hogy valaki kihallgatja őket? Ilyen helyen megbeszélni, hogy ki mire képes, elég kezdő dolognak tűnik. Egy fogadó szobájában szerintem okosabb lenne. Meg eléggé bosszantó, hogy elfoglalják az összes helyet. Még jó, hogy megláttam ezt az üres asztalt. – mondata közben a lány arcát fürkészte, hogy lássa, hogy reagál a szavaira. – Na és, te is vársz valakire, vagy valakikre? Esetleg csak nem pont rám? Végül is, tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok! – kacsintott a lányra, közben azért remélte, hogy nem veszi komolyan, ha már foglalt a pára.
Ai kirohanása megmosolyogtatta a fiút, érezhetővé vált, hogy bár mindketten emberek, a fejükben teljesen másak.
- Gyáva dolog? Azt mondod? Miért? Miért jobb, ha közéjük rontasz, és ott leszel a semmit érő harmadik? Talán több leszel így másoknál? Hülyeség! Ha olyan csatába avatkozol bele, ahol egy kisebbet terrorizálnak, megértem. Ha csak az egyik akarja, a másik meg kényszerből cselekszik, megértem. De ha két ember egymásnak feszül, és nézeteltérésüket így akarják lerendezni, senkinek sincs joga közbeavatkozni, és ilyenkor, ha nem bírod elviselni a látványukat, akkor igenis jobb nem oda nézni, és nem gyávaságból, hanem mások döntésének tiszteletben tartása miatt. Most ugye azért nem sértődtél meg rám? Nem akartalak bántani, csak elmondtam az álláspontomat. – hagyta abba, és egy újabb falatot nyomot a szájába.
Mikor a lány végre felemelte a fejét, Kemabat első dolga volt mélyen belenézni lila szemeibe.
- Szerinted nem? – szavaiban meglepődést lehetett érezni – Nem jobb látni a másik szemét beszélgetés közben? Többet elárulnak, mint a szavak. Ha a szavak hazudnak is, a szemből látni lehet az igazságot. Nem jobb tudni, hogy mennyire gondolják komolyan az emberek, amit mondanak? Látni a meggyőződésüket? Elhiszem, hogy kicsit fura, főleg, ha nem sűrűn nézel valaki szemébe, de sokkal őszintébbnek hatnak a beszélgetések.
~ Fura? Én? Nem értem! Ő az, akinek a hangulata gyorsabban változik, mint ahogy a villám lecsap. Boldogan kezdte, majd szinte elsírta magát, utána sértődöttség következett, most meg mintha visszatért volna a korai boldogsága, mintha mise történt volna. Ez nem normális! És még én vagyok fura? Van egy olyan érzésem, hogy sosem fogom megérteni az ilyen embereket. ~ reagálta le magában a lány kijelentését, de hangosan nem merte, tartott tőle, hogy ismét változás állna be, és a mostani tűnt a legnormálisabbnak.
- Szóval kedves vagyok és duplán ijesztő? Te ijesztőnek tartasz? Engem? A megtestesült jóságot? – kis szünetet tartott, átgondolta, mit is mondott, majd korrigálta egy kicsit – Na, jó, túlzásba estem, de akkor is, ijesztő? Rosszfiú jófiú? Ez egyre jobb! – hitetlenkedett egy sort, közben elfogyott a második sütije is.
~ Annyi baj legyen, nem kell odaadnod, meg tudnám szerezni, ha nagyon akarnám. ~ gondolta, közben megengedett magának egy kissé gonoszabb mosolyt, ami még mindig nem közelítette meg az igazit.
- És ezen meglepődtél? Mondtam, hogy szinte mindig igazam van! Nem kell hangoztatnod az egyértelműt! Ha valaki bajban van, csak hajrá! De az előbb senki sem volt bajban. Max te magad kerested a bajt! Ezt miért kapom? – pislogott, majd belekortyolt az ajándék italába.
- Remek! – mondta visszafogott indulattal, közben próbált még egy kis gúnyt is belecsempészni mondatába. – Most már goromba is vagyok?

by **RenAi** Pént. Júl. 17 2015, 08:41

Természetesen meg sem fordulna a fejemben hogy Chibának is nevezhetném hisz tudjuk hogy nem tudhatok olyan információkat amiket még nem osztottak meg velem, viszont figyeltem a fiú válaszát ami jogos volt.
- Nézz körbe ők mind kis céh tagjai, vagy csak most fognak alakulni… És amúgy is, én nem tudom hogy gondolkodnak de lényeges információkat csak nem osztanának meg, itt. Maximum a helyszínt és időt meg a rájuk váró veszedelmeket mérik fel. De nem tudom, mert nem hallgatózok. – Öltöttem ki a nyelvem.
- Viszont, igen kicsit zavaró hogy mindent elfoglalnak, ugyanakkor nem igen tudunk velük mit kezdeni. – Tártam szét a kezeim. Majd magamhoz húztam a turmixos poharam. Majd arra a kérdésére hogy pont rá vártam volt egy pillanatig nem tudtam mit felelni, majd jött a velősen egóval dúsított kijelentése hogy ellenállhatatlan. Akaratlan is kinevettem.
- Nem várok, és nem vagy annyira ellenállhatatlan mint szeretnél. – Csipkelődtem megint egy sort. Ha már ő is kekeckedik velem. És érdekes hogy pont az efféle viselkedés az ami manapság tetszik, hisz Silverrel is így jártam. Vele is lehet ökörködni és ez tetszett, ugyanakkor reméltem nem veszi sértésnek, ha viszont igen akkor megérdemli, onnantól látszik hogy az egoizmusa csupán egy érzékeny és törékeny lelket takaró maszk, amit hát valljuk be… az esetében nehéz lenne elképzelni. Majd ismét kényes témához érkeztünk, nem szerettem ha görbe tükröt mutogatnak felém, hisz az nem más mint ahogy mások látnak engem, és az emberek persze ritkán szeretik meglátni a valót és inkább egy sablonra építenek a saját elvárásaik és értékrendjük alapján. Viszont most igaza lehetett a fiúnak, így lehajtottam a fejem és közben a gondolataim cikáztak hogy miként is magyarázhatnám meg neki. Persze rájöttem hogy nem megmagyarázni akarom, hanem egy logikusnak ható okot kitalálni amivel nem tűnök olyan ostobának mint aminek érzem most magam. Miután megkíséreltem válaszolni, majd megjegyezte hogy nézzek a szemébe, ostrom alatt éreztem magam, viszont valamiért tetszett. Fogalmam sincs miért. Furcsa volt és ijesztő, ugyanakkor hétköznapi. Viszont nem adtam alább én sem, igyekeztem nem elszontyolodni, vagy feldühödni inkább maradnék meg önmagam kis csenevész mosolygós mivoltjának. Valaki említette hogy minden csupán látásmód kérdése, tehát olyan látásmódot kell keresnem ami ezt lehetővé teszi. Az pedig nem az hogy ismét kioktatva érzem magam mint Shukaku többszöri esetében, hanem inkább … fogalmam sincs, de van időm még gondolkodni, de ismét a fiúra koncentráltam. Majd jött a magyarázkodás amit vártam. .___. Igen, vártam.
- Nem őszinteség az ha valakire rákényszerítesz olyan dolgot amit alapjáraton nem csinálna. – Javítottam ki. És bár fura, ritkán fordítom el a fejem másoktól, ritkán pillantok félre… Ezt eddig Jin, Tachi és ő érte el csak nálam. Még Shukakunál is csak karba font kézzel előre meredve próbáltam nem elveszíteni a verbális harcokat… Többnyire sikertelenül. Majd kifejtem a véleményem, hogy furcsának találom a fiút. Bár utólag rájövök hogy a furcsa nem jó szó erre, de egyszerűen nem találok jobbat jelenleg. Szokatlan és érdekes… talán de ez máris két szó. Majd úgy látszott hogy a vérszívás kezdődik elölről, nem gond szeretem a vérfrissítést, tehát igyekeztem állni a sarat. Viszont most nem voltam benne biztos hogy tényleg viccelődik magával, azt hiszem tényleg meglepődött.
- Hát igen, nem csak te szeretsz görbe tükröt mutogatni a másik felé. – Mosolyodtam el hamiskásan, viszont volt valami a fiúban. Itt hagyhattam volna magára hisz a társaságát nem csíptem, vagyis nem tudom. Hullámzó volt a hangulatom mellette, és persze ez egyértelmű ha valaki kedveskedik a másikkal, belerúg majd ismét kedveskedik. És döntse el az ember… Felsóhajtottam, éreztem hogy ebből már nem fogok jól ki jönni. Túlmagyarázza a dolgokat, és az egója eléri a Ren-ét legalább, bár Ren-el lehet viccelődni, őt még nem ismerem annyira viszont…
- Hát, gondolom okkal gondolom rólad mindezt. Valószínűleg a viselkedésed és a mondataid okozhatja. – Támasztottam le a könyökömet az asztalra majd a kezeimmel az arcomat két oldalról, és mélyen, nagyon mélyen a fiú szemébe néztem, ahogy ő szereti. :3 Miközben mosolyogtam, remélve hogy feltűnik neki hogy nem gondolom véresen komolyan, de azért van igazság az én szavaimban is.

by **Yue** Vas. Aug. 02 2015, 01:57

//Hikaru//

Reggel.
Kicsit kómásan kimásztam az ágyamból. Airis és Inu még aludtak. Nem akartam felébreszteni őket így halkan kimentem a szobámból és lementem a nappaliba és leültem a kanapéra, Shin a bal oldali kanapén ült és olvasott valamit.
-Ohayou *ásít* gozaimasu.
-Ohayou. Megint elkezdték, veszekedtek éjszaka?
-Szerencsére nem. Az volt a gond, hogy összekuporogva kellett aludnom mert eldöntötték, hogy lelökik egymást és úgy sikerült elaludniuk, hoy ne tudjak normálisan aludni, vendégszobába meg nem megyek.
-Ha legközelebb ilyen lenne szólj és megoldom.
-Köszönöm.
-Vigyázzak Inu-ra? Semmi dolgom nincs mára.
-Tényleg megtennéd? Angyal vagy!
-Inkább ördög.
-Akkor ördög. Akkor mentem felöltözni aztán elmentünk Airissal a cukrászdába.
Felmentem a szobámba, két társam már ébren voltak és lustultak.
-Jó reggelt!
-Ohayou gozaimasu Yu-chan! ^^ -mondta Airis.
-Reggelt. Ugye mára nincsen program vagy kiruccanás? -kérdezte Inu.
-De van!
-Ne máááááááár.... Nem fair. Nem megyek! ˇ~ˇ
-Kivételesen nem kell jönnöd. Ma csak Airis jön. Addig Shin fog rád vigyázni, szóval fogadj szót neki!
-Igenis.
-Szuper! ^^
Átöltöztem majd Airissal és Inu-val lementem a nappaliba Shin-hez.
-Rád bízom, vigyázz rá és sok szerencsét!!!!
-Nem lesz szükség szerencsére. Vigyázz magadra. Airis, figyelj oda, hogy semmi butaságot ne csináljon!
-Wakatta! Mochiron!
Elköszöntünk majd mentünk is. Odateleportáltam magunkat a cukrászdához. Nem voltak sokan, volt még 3 szabad asztal. Odaültem a sarokban lévő asztalhoz, az volt a kedvenc asztalom.
Keresztbe tett lábakkal vártam a pincért vagy pincérnpt, hogy felvegye a rendelésemet. A pincérnő felírta a rendelésemet, egy pohár víz és egy fagyi kehely tejszínhabbal.
-Furcsi. Sokkal többet szoktál rendelni.
-Tudom de kettes szintre szeretném fejleszteni az akrobatika jártasságomat, ezért spórolnom kell egy kicsit.
-Ahha.

by **Kemabat** Pént. Aug. 07 2015, 16:57

- Tévedésben élsz cukorfalat! Egy szóval sem mondtam, hogy az szeretnék lenni, de nem tudok vele mit kezdeni, ha már egyszer az vagyok. – szélesre húzta mosolyát, majd megfogta poharát. – Neked is kár tagadnod. Lehet, hogy nem én nézek ki a legjobban, bár eddig csak az öcsémet láttam, aki felülmúlna engem, de a külsőm mellé párosuló személyiségem rásegít elérnem ezt a címet. Bár nem is szabadna elvárnom olyantól, hogy elfogadja ezt a tényt, aki már megtalálta élete párját. – jelentette ki komolytalanul, de nem sértőn, vagyis nem sértő szándékkal.
A beszélgetés előrehaladtával miután kifejtette, miért szereti a szemkontaktust, érdekes megjegyzést kapott rá.
- Lehet, hogy félreérthető voltam, nem azt akartam mondani, hogy őszintébb lesz, csak azt, hogy azt az érzetet adja, legalábbis nekem. De ennyire zavar a tekintetem? Ennyire nem akarsz a szemembe nézni? Mert akkor legyen, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad, bár kissé elszomorító.
Kemabat mondandóját Ai már elfordított fejjel hallgatta végig, amit az íjász nem tudta, hogyan kezelje.
~ Vajon ez is egy hangulatváltozásból eredő dac lenne? Vagy… Sosem fogom megérteni, az biztos.
- Görbe tükröt? – kérdezte, majd hangosan felnevetett. – Úgy érezted, hogy eddig görbe tükröt mutatok feléd? Jaj, szegény! Ez jó, görbe tükröt. Tudod, nem akartalak megbántani. Minek? Semmi hasznom nem származott volna belőle. Én csak elmondtam a személyes véleményemet. Nem ismerlek, nem ismerhetlek, hiszen most találkoztunk. Ennyiből ez jött le, de az nem azt jelenti, hogy igaz rád nézve minden szavam. Nem ismerem a személyes okaidat sem. Görbe tükör. Ami torzítja a valóságot. Eszembe se volt alkalmazni rajtad, kár lenne elrondítani ezt a szép pofikát. – belekortyolt italába, majd széles mosollyal szólalt meg újra.
- Látod? Mondtam, hogy ellenállhatatlan vagyok. Mi mással magyaráznád meg, hogy nem tudtad megválaszolni az „Ezt miért kapom?” kérdésemet?
Hangos nevetése ismét előtört belőle, majd a számára alaptalan vádakra reagált a maga gúnyos hangvételében, majd úgymond megtudta, hogy a társasága miből következtetett azokra a jellemzőkre. Kemabatnak tetszett, amit látott, nyilván még sincs annyira ellenvetése a szemkontaktus ellen, így hasonlóan Aihoz ő is az asztalra könyökölt, így közelebb került ahhoz a lila szempárhoz, kék szemével mélyen belenézett, és mosolyogva válaszolt.
- Minden bizonnyal megvan rá az okod! Nem értem, mondjuk azt sem, hogy mit takar a „rosszfiú jófiúk” vagy a goromba hogy kedves.

by **Hikaru** Pént. Aug. 07 2015, 21:19

/Yuki/

Rohadt régen nem kajáltam semmi édeset, úgyhogy úgy döntöttem elalvás előtt, hogy a reggelemet a cukrászdában kezdem. Reggel ez még jobb ötletnek tűnt, pocsékul indult az ébredésem, úgyhogy kell valami, ami visszarázza az életet belém. Igazság szerint a fán töltött kicsavarodott alvás sem volt túl kényelmes, de az aztán különösen kellemetlen, ha egy rakat rothadó zombi gyűlik a fa alá, amíg alszol, és a hörgésükre kelsz. Nem mintha ebben a játékban bármi fenyegetést jelentenének.
Belépek a cukrászda ajtaját, és egy kisípolt káromkodással kifújom magam. Megint tele van. Persze, a kockák nagy része imád zabálni, szerintem az itt ülők fele három éve ül itt, és legfeljebb az újabb adag zabát megy el kifarmolni. Lehet, hogy most le kéne lépni, de nem érdekel, ha nekem kell valami, akkor megszerzem. Meg is veszem gyorsan a vaníliás fehértortát, olyat, amit DiCaprio evett a Djangoban, aztán becélzom azt az asztalt, ahol a legkevésbé hányingerkeltő ember ül. Undorító lehet most az igazi testem, nem is tudok lélekben rákészülni, de ettől még lehetek rosszul a pattanásos kockáktól. Ezért is huppanok le a velem kb. egykorú rózsahajú lánnyal szemben.
- Hali! Szabad ez a hely?- természetesen már leülés után kérdezek, de csak udvariasságból, mert tudom a választ: nem szabad, rajta ülök. Miközben megigazgatom a páncélom, el is kezdem enni a tortámat.

by **Yue** Pént. Aug. 07 2015, 22:16

Vártam, hogy kihozza valaki a rendelésemet, egy fagyi kelyhet.

Közben otthon:
Inu összevissza járkál a házban.
-Farkas, mi a bajod? -kérdezte idegesen Shin.
-Úgy érzem, hogy Yuki közelébe fiú van, vagy midjárt lesz. És ez idegesít! -mondta Inu.
-Ismerős. -_-
-Késő utánuk menni?
-Megérzem majd ha segítségre lesz szüksége, addig maradunk itt.
-Chh!

Cukrászdában:
Ahhoz képest, hogy reggel van sokan vannak. Mondjuk reggel nem szoktam annyira jönni.
Vetettem egy pillantást az ajtóra unalmamban. Egy szőke hajú, kék szemű
fiú lépett be, kicsit furcsa öltözetben. Ritkaságnak számított nekem, hogy egy szőke hajút látok, gondolom fordított esetben neki lenne fura, hogy természetes rózsaszín hajú lányt lát.
Minden asztal foglalt volt. Vagy elvitel vagy leül valaki(k) mellé.
A szőke hajú fiú odajött az asztalomhoz és miután leült megkérdezte, hogy szabad ez a hely.
Nem zavart. Volt egy tippen, hogy milyen élete volt a valóságban.
-Ne-
Befogtam Airis csőrét mielőtt végigmondta volna.
-Szabad. ^^
A pincér kihozta a fagyi kelyhet.
-Még egyszer elnézést a múltkoriért kisasszony, többé nem fordul elő!
~Legutóbb is ezt mondta. -Már megszoktam. ^^"
A pincér ment a következő rendelést kivinni.
Közeledett egy kb 3 méterre távoli asztalhoz az Ügyetlen pincér aki általában rám szokta ejteni az édességet.
-Yu-chan, Ügyetlenke a közelben!
-Arigatou!
Gyorsan megnyitottam a menümet és kivettem egy kisebb világos rózsaszín esernyőt amit aztán magam elé tartottam. Ügyetlen megbotlott és egy csokitorta tartott felém, az esernyőre ment a torta. A szőke hajú fiúra egy morzsa se ment.
~Ez közel volt. -.-Végre egyszer nem rám hanem az esernyőre ment. ^^
Szegény csokitortából pixelek lettek. A pincért hátrahívták, hogy megint elbeszélgessenek vele.
-Végre megúsztad!
-Hai. -mondtam halkan.

by **RenAi** Szomb. Szept. 19 2015, 16:52

Felcsillant a szemem. Tehát nem szeretne ilyen ijesztő lenni, csupán nem tud vele mit kezdeni. Ez azt jelenti hogy ő nem akar bántani másokat, és nem is a kioktatás a célja, ő csupán ilyen. Mint Shu. Ő is halsonló csak ő nem ilyen ijesztő.
- Nem nézel ki rosszul. – Úgy látom ezt akarta hallani és igazat is mondtam.
- Viszont Jint nem tudod felül múlni. – Mosolyodtam el, és amint felidéztem az arcát kissé kipirosodtam.
- Öcséd? *-* Nekem is van egy öcsém. – És végre egy közös pont! Örültem neki, és hiába szomorít el kissé… mégis szeretek róla beszélni.
- Hány éves? Ő kint ragadt vagy ő is bent van? Sikerült már megtalálnod? – Csillant fel a szemem, ha neki sikerült talán nekem is sikerülhet… talán… másra nem merek sőt nem is akarok gondolni!
- Hmm? A személyiséged szokatlan kissé, számomra, de… kezdem látni hogy egész jó fej vagy. – Mosolyodok el kissé bizonytalanul.
- Elszomorító? Nem értem. Amúgy nem esik… ha nem… - de nem tudtam megfogalmazni, ha nem érint túl személyesen? Ez olyan hülyén hangzik… Majd a véleményemet nyilvánvalóan kinevette. Kinevetett. Zavarba jöttem, főleg hogy sokan ide is fordultak hogy mi történik erre, én pedig le tudtam volna süllyedni egészen az asztal alá. Nem értettem most ezzel miért is mondtam ennyire vicces dolgot, hisz én így értelmeztem. Majd el kellett fogadnom hogy neki ez ennyire tetszett. Igaz volt egy mondata amit inkább kedvesnek ítélnék meg, és kezdett kicsit ő is összezavarni. Majd jelzett az üzenetjelzőm. Hinari küldött egy pm-et.
- Bocsánat ezt meg kell hogy nézzem. – Kértem elnézést a fiútól, majd elolvasva ismét felé fordultam. Még volt pár percem, nem kellett sietnem szerencsére, így nem kellett hirtelen megszakítani ezt az érdekes ámbár részemre gyakran kínos beszélgetést. Bár talán pont ezért is tartom érdekesnek. Így belementem a kis játékába. Az asztal szélére könyököltem amajd álltam a pillantását. Ki más ha én nem?
- Nem, úgy értem a jófiú rossz fiút, hogy gorombán fogalmazol meg igaz dolgokat, és gyakran mondasz kedves dolgokat ami érdekessé tesz, és úgy látom mindez tudatos hiába mondod hogy nem, amúgy talán pont ezért lehetsz érdekes a lányok szemében. - Fejtette ki.
- Tényleg amúgy van már barátnőd? – Kérdeztem nyíltan, hirtelen ötlettől vezérelve.
- Jah, és az ajándékod azért kaptad mert érdekes vagy és itt akartalak tartani még egy picit. De ennyitől még nem vagy ellenállhatatlan. – Nyújtottam ki a nyelvemet a fiúra.

by **Kiwi** Szer. Okt. 21 2015, 14:47

~Cearso~

Egyszerű tervem volt mára, a dojot elhagyva kissé fellélegezhettem azt hiszem, valamiért nem bírom a bezárt légkört, pedig az én kis szobácskám ajtaja is állandóan zárva volt, de az az én tulajdon szobácskám volt, ez meg nem. Az igazat megvallva kellemetlenül éreztem magam a sok minden miatt amiket kaptam és elfogadtam. Kezdtem úgy érezni hogy elszaladt velem a ló, hogy nem tudom mivel és miként fogom mindezt visszaszolgáltatni Shu-chanéknak. Szokatlanul közvetlenek, mégis picit nyomott hangulatom lett amikor velük beszéltem, de nem éreztem hogy bármi rossz szándék vezérelte volna őket, mégis távolságtartó maradtam, nem úgy mint a kis Ninjájával, először nem tudtam eldönteni hogy npc-e, de nem. Ő egy igazi ízig vérig kislányka, aznap este végig azon tanakodtam hogy, hogy ragadhatott ő is így itt bent, hisz talán még írni sem tud, vagy csak alig-alig… De szintén Shu channak köszönhetően támadt egy remek ötletem. Ő ugyan felajánlotta Timidus régi kiságyát, de azt végképp nem fogadhattam el, viszont az én kis tojglimnak csinálok egy sajátot, eredeti Kiwi kiságyat, akár a tojáskának, akár amikor kikel. Már meg is volt fejben hogy hogy is fog kinézni, és pár alapanyagot is megszereztem hozzá, mint a nádszövetet, posztót, de kellett valami puha töltelékanyag amit belevarhatok a ruhaagyagba és kibélelhetem, kipárnázhatom vele a kis kosárka belsejét. Találtam pár leírást hogy is kell összeszőni, így azt felhasználva biztos voltam benne hogy ha nem is elsőre, de meg fogom csinálni. Most már csak valami puha anyag kell, mint mondjuk toll vagy szőrme. És csupán remélem hogy a nád ami az inventorimban lapul elég lesz. Direkt úgy szedtem hogy akár kétszer is nekifuthassak. Szokatlanul könnyen törik és pixeleződik el az is, így kicsit aggódok hogy mi lesz. Talán kéne keresnem valakit akinek a kertészkedése magas szinten van, de lehet hogy az csakis a virágkötésig terjed, nem tudom. Mindegy, most majd meglátom. Kicsit megpihentem az egyik épületben, először a játékboltba akartam bemenni, de zsúfolásig volt, így maradt viszont a cukrászda. Volt annyi pénzem hogy ízletesebb falatokat is kipróbálhassam, eldöntöttem hogy végig fogom enni az összeset, legalábbis ha nem ma, de előbb utóbb meglesz. Ínycsiklandozó volt a látvány és az illatok is, és ami tetszett hogy nem is volt olyan zsúfolásig a hely, de üres sem volt. Ezt pontosan így szeretem, üres helységbe sem szívesen megyek be mint ahogy a zsúfolt teremben sem szívesen nyomorognék, de ez így perfekt volt. Gyorsan rendeltem, először csak három sütit, és egy jegeskávét. A kávéra szükségem lesz. *-* Főleg ha neki akarok állni nyuszikra vadászni, még egyszer. Kínos volt az a pillanat amikor elfogtam a nyuszikát és legalább olyan kétségbeesett pillantást váltottunk egymásra, mint amit ő érezhetett. Nem akartam leszúrni, pedig úgy kaptam volna érte olyan anyagot amit kitöméshez használhatok, sőt még így sem garantált hogy azt kaptam volna. A nyuszit elengedtem, én pedig elmenekültem pontosan ide. Kicsit pihenni, kikapcsolódni akartam. Az ilyen dolgok nem nekem valók azt hiszem… *Fáradt sóhaj* Megkezdtem az első sütim, valami krémes varázs a neve, és máris az első helyen szerepel a listámon. Időközben jöttek emberek, mentek játékosok, cserélődött a nép, fel sem tűnt hogy talán több mint egy órát töltöttem el, idebent úgy hogy még csak a második szelet sütit majszolgatom, igazság szerint elkalandoztam kissé, rossz szokásom. Amint olyat látok a fantáziám rögtön a tetőfokára hág, és máris összehoztam a két npc-t a felszolgáló lányt és a pultos fiúcskát. Csupán egy sanda pillantásukat kaptam el amit egymásra vetettek, és a már láttam is életük kisfilmjét. Akaratlan is mosolyra húzódott a szám, de hogy ne tűnjek hülyének gyorsan bele is temettem magam a jegeskávémba. Szétnézve is találtam hasonlókat, párokat, olyanokat, akik valószínű itt töltik a randijukat, megsimítottam az ölemben lévő kisebb strucc tojás méretű tojáskámat, és nagyot haraptam a sütiből, miközben magam elé húztam az étlapot, hogy felfedezzem mit rendelhetek még. Kicsit meglepődtem amikor egy árnyék tornyosult felém, picit meg is ugrottam a székben, majd hátra pillantva felfedeztem a tulajdonosát is.

by **Cearso** Szer. Okt. 21 2015, 15:35

Kiwi

Egy kicsit pihennem kéne. Legalábbis mindenki ezt mondja, aki az elmúlt időben az arénában látott. És az Artemist is fáradtnak éreztem az utolsó néhány küzdelem alatt. Bár a Vigo elhagyása után, már csak Árnyékra kellett vigyáznom naponta pár órát, ezért rengeteg idő szabadult fel a küzdelmekre. Néha még nekem kell vadásznom az ellenfelekre, annyira nehéz néha ellenfelet szerezni, aki rá is ér. Máskor meg mázlis vagyok, és olyannal futok össze, aki célirányosan engem akar kihívni. A mai egy ilyen kivételes szerencsés na volt, és mivel nem szoktam visszautasítani a kihívásokat, maximum egy késöbbi időt kérek, a mai napom viszonylag hosszú volt, és amikor végre felszabadult egy kis időm, úgy gondoltam, hogy most már túl fáradt vagyok egy újabb ellenfelet keresni, inkább beülök a híres cukrászdába, ami szerencsére nem a küzdő lelkű játékosok miatt, hanem a kivételesen jó ételek miatt híres.
Mikor megcsaptak az illatok, hirtelen elkalandoztak a gondolataim. Illetve azon is elkezdtem gondolkodni, hogy Árnyék mit szólna az édességekhez. Másodpercekig állok szótlanul, a gondolataimba merülve.

Az zökkent ki, hogy az elöttem ülő lány egy hirtelen mozdulatot tett. Majd miután felém nézett, azt hiszem magyarázatot kéne keresnem, hogy miért állok épen itt. Valahogy nem hiszem, hogy túl jó indok lenne, hogy elég jó lenne az, hogy elkalandozott a gondolatom, méghozzá olyan dolgon, amit nem is igazán tudok megmagyarázni.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni. Csak nem találtam sehol se helyet. Nem baj, ha ide ülök?

Mutatok a lány mellett árválkodó székre.

by Ajánlott tartalom