Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Lamia** Csüt. Okt. 30 2014, 18:58

//Shukaku//

Kis idő után kortyoltam egy kicsit a kávémból. Nagyon jó íze volt a kávénak. Megérte az árát a sütemény és a kávé is! Még otthon sem ettem és ittam ilyen finomat. Látszik, hogy magas szakács jártassággal rendelkeznek akik készítik az édességeket.
Egy lány jött be a cukrászdába. Annyira nem érdekelt. Gondolataim még mindig Azmaria-n és a szüleimen jártak.
(Elég szánalmas vagyok.) -_-"
A lány aki nemrég jött be nem nagyon érdekelt, viszont feltűnt, hogy sokáig beszélgetett egy NPC-vel. Már ha egy NPC volt. Összefoglalva amennyit tudok erről a virtuális a világről az egyenlő a nagy büdös semmivel! Bele kell húznom most már.
-Talán munkát kéne szereznem. Nem jó, azzal csak aranyat tudnák szerezni, de nem tapasztalat pontot ~nyan.
Megittam a kávémat. Rájöttem, hogy szeretnék enni egy fagyi kelyhet valami hideg innivalóval. Felálltam a helyemről és elindultam elindultam a pult felé. A pincérnő megkérdezte, hogy mit kérek. Mondtam, hogy egy epres-vaníliás-csokis fagyi kelyhet kérek habbal a tetején, innivalónak meg hideg gyümölcslevet.
Visszasétáltam majd leültem a helyemre. Tíz perc múlva kihozta egy egy pincér a rendelésemet. Meg kell hagyni egész helyes NPC fiú volt.

-Jól néz ki ~nyan! ^^
Megkóstoltam a fagyi kelyhet. Valami mennyei volt!!! Még a végén nem fogok sietni azzal, hogy kijussak. ^^"
Szerintem én gyakran visszajáró vendég leszek itt!
Valamiért eszembe jutott, de nagyot néztek a szüleim régen amikor engedték, hogy annyi fagyit egyek amennyit akarok mert szülinapom volt. Azt hitték, hogy hatévesen nem tudok többet enni mint öt gombóc. Aztán megettem húsz gombócot. Azóta nem mondják annyira gyakran, hogy egyek annyit amennyi belém fér mert tudják, hogy akkor a fél boltot kieszem.
Régi szép idők! :-)

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 19:26

~És megvan! Megvan, megvan, megvan! Ennél jobban ez a nap már nem is sikerülhetne! Vagy mégis?~
Bizonytalanodott el hirtelen a lány, pedig már az is nehezére esett, hogy ne ugrabugráljon örömében egy picit. A buta felnőttek a sok gőgösségükkel állandóan kísérleteznek a receptekkel, még Ren bácsi is azt mondta, hogy ő találta ki… vagy erre csak Shu emlékezett így? Lényeg a lényeg, hogy azt biztosan tudta, hogy segítséget egy falusitól, egy városlakótól, egy NPC-től, akiket ők csak programoknak gondolnak, és úgy is kezelik, mintha valami untermench lenne, szóval tőlük aztán tuti nem fognak segítséget kérni, recepteket cserélgetni, pedig itt van minden a boltokban. Annál finomabbat, mint amit ebben a cukrászdában szokott enni orosz krémtortát, még sohasem evett, és a különböző shakek is, főleg az erdei gyümölcsösek, egyszerűen mennyeiek. Még most, hogy ki volt maxolva a főzés jártassága, még most is visszajárt ide, még azzal együtt is, amik itt történtek, mert a helynek egy akkora varázsa volt a gyönyörű berendezésekkel és a kedves személyzettel, hogy egyszerűen megunhatatlan volt. Na meg persze az sem volt utolsó, hogy támogassa ezeket a remek szakembereket, mert biztosan az NPC-knek is szükségük van a fizetésükre, nekik is van magánéletük. Meg ugye ott volt például Adrian, aki nagyon segítőkész volt, és ő is ilyen helyen vállalt munkát. Shu is gondolkodott azon, hogy beolvadjon a tömegbe, de Timidus nem hagyta volna neki, mert azzal kevésbé tudja biztosítani a védelmét. A lány még utoljára jól körülnézett, hogy csenjen valami ötletet a konyha berendezéséből, majd meghajolt, és elindult kifelé. Ezután már csak le kellett adnia a rendelését, a szokásos tortaszelet és erdei gyümölcs shake, Timidusnak pedig hal alakú száraz süti, és szépen helyet foglaltak az egyik asztalnál.

by **Lamia** Csüt. Okt. 30 2014, 20:21

Gyorsan meg ettem a fagyi kelyhet, majd megittam a gyümi levet. Mennyei volt! A lány amelyik beszélt az NPC-vel, majd bement hátra, kijött. Látszott rajta, hogy örült valaminek, leült az egyik asztalhoz. Érdekes, amikor Kayaba bácsi mondta, hogy senki nem juthat ki, azt hittem, hogy mindenki utálni fogja az egész helyet, vagy legalább is nem ilyen kellemes lesz a helyzet. Örülök, hogy tévedtem! ^^
Látni ugyan nem láttam de biztos vagyok benne, hogy van aki rosszabbul viseli a dolgot. Szerencsére kemény fából faragtak így nem akadok ki egyhamar.
Ahogy látom a pincérek és pincérnők elvannak foglalva így inkább én viszem ki a kelyhet és a poharat.
Felálltam, majd kivittem a kelyhet és poharat. Letettem a pultra majd mentem volna vissza a helyemre de nem tudtam mivel három "úriember" ott ült. Mind a hárman sárga indikátorosak voltak. Na remek. Odamentem az ex asztalomhoz reménykedve.
-Elnézést de nem ülnének át máshová? -kérdeztem kicsit félve.
-Ő...Nem! -mondták egyszerre. -Miért is mi menjünk el kis csaj?
-Mivel, hogy csak kivittem valamit de nem készültem elmenni!
-Tűnés kislány vagy nem leszünk ennyire kedvesek, ez már a mi asztalunk! Sayonara. -mondta flegmán a középen ülő fiú.
Mivel az életem fontosabb mint egy asztal, így elmentem.
-Neveletlen bagázs ~nyan! -mondtam morcosan, de nem annyira hangosan, hogy a három bunkó meghallja.
A gond a következő volt: hova üljek le?
Körülnéztem és sehol nem volt már hely. Ahol pár perce még volt hely, már nem volt.
Két asztal volt ahol egy ember ült csak. Az egyiknél egy lány a másiknál egy fiú. A fiút inkább kihagyom, kényelmetlen lenne egy kicsit.
Odamentem a lány asztalához.
-Elnézést. Nem zavarna ha leülnék?

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 21:10

Shu természetesen felfigyelt a kis összeszólalkozásra, nem volt ez a hely olyan nagy, hogy ilyesmit ne lehessen észrevenni, és persze rögtön oda is fordult a sárkányhoz, aki most kivételesen megértve a célzást, hiszen jelen esetben harcról volt szó, azonnal válaszolt is, fejének rövid ingatásával. Persze Shu ezt nem hagyta annyiban, és halkan győzködni kezdte a sárkányt.
-De hát… nem hagyhatjuk, hogy csak így elvegyék szegény lánynak a helyét! Te is láttad, hogy ő ült ott előbb!
-Igen láttam. De hagyhatjuk.
-De… Timiduuus! Én nem akarom hagyni! Menjünk oda, és szóljunk rájuk!
-Nem a mi dolgunk.
-De… Asukát is megvédted Rennel szemben, pedig az sem a mi dolgunk volt.
-Akkor téged védtelek. Jelenleg nem vagy veszélyben.
-És… és ha én odamegyek egyedül, hogy rendet tegyek? Akkor én is veszélyben leszek.
-Nem fogsz odamenni egyedül. Te sem akarsz bonyodalmat.
-De Timiduuus! Szépen kérlek csináljunk valamit!
-Felesleges. A lány feladta. Most éppen a mi asztalunk felé közelít.
Shu odakapta a tekintetét, és bár még egy kicsit morgott magában, hogy ez azért mégsem szabadna hagyni, de mikorra Lamia odaért, már picit megnyugodott, sőt örült annak, hogy ő nyújthat segítséget… azaz jelen esetben csak egy ülőhelyet a lánynak, miután szegénykét megfosztották a sajátjától.
-Persze, természetesen, nyugodtan! Láttuk, hogy mit csináltak azok a… akarod, hogy… szóval szeretnéd, ha beszélnénk velük? Ránk biztosan jobban hallgatnak.
-Shu. Elég.
-De most mi… te mondtad mindig, hogy erősödjünk, most erősek vagyunk, igazán megvédhetnénk a kisebbeket.
-Harcolni akarsz ellenük?
-Nem! Dehogy! Csak megkérni őket, hogy ne legyenek bunkók. Ha te ott vagy mellettem, akkor biztosan…
-Nem keresünk ellenségeket magunknak. Van elég. És az erőmet nem arra használom fel, hogy rendet tartsak. Az a bűnüldöző céh dolga. Ha valaki téged veszélyeztet, akkor megteszem a lépéseket, ilyen ügyek viszont nem az én hatáskörömbe tartoznak.
-Oké-oké! Szóval…
Kapta újra a tekintetét az ismeretlen vendég felé.
-Szóval… Shu vagyok, ő pedig Timidus… és igen… leülhetsz, nem zavarsz.

by **Lamia** Csüt. Okt. 30 2014, 23:28

-Köszönöm de nem kell. Majd ha kicsit kevesebben lesznek a cukrászdában akkor megkapják a magukét! Szívem szerint most megtenném de akkor még szűkösebb lenne itt a hely. Az biztos, hogy ha megleckéztetem ezeket a suhancokat akkor ijedten fognak kifutni a cukrászdából.
A lány elmondta a saját, és a társa nevét. A lánynak Shukaku, a sárkánynak meg Timidus a neve. Shukaku megengedte, hogy leüljek.
-Köszönöm. Én Lamia vagyok. Örülök a találkozásnak. -mondtam Shukaku-nak és Timidusnak, majd leültem és behúztam a széket. -Látszik, hogy bölcs sárkány vagy Timidus. :-)
Pár perc múlva a cukrászdában ülő emberek száma nem kicsit csappant meg. Mindenkit beleszámítva összesen maradtunk tizenöten. Ennek nagyon megörültem. Végre eljött az idő, hogy a neveletlen bagázsnak benyújtsam a számlát!
-Itt az én időm ~nyan! Mindjárt jövök csak benyújtom a számlát annak a háromnak. -mondtam határozottan, majd felálltam és odamentem a pulthoz és megkérdeztem az egyik ott dolgozót. -Elnézést hölgyem! Nem bánná ha kicsit megviccelném azt a három fiút? Nem rongálnék meg semmit, erről biztosítom!
-Rendben, nincsen ellenemre. -mondta a pincérnő, majd hátra ment.
-Köszönöm!
A három fiú olyan hangos volt mint egy hadsereg. Látszott, hogy a többi vendég sem bírja sokáig elviselni őket. Valaki egy villát már el is hajlított. Gondolom a pincérnő ezért engedte meg, hogy megvicceljem őket.
Odamentem az ex asztalom elé, pontosabban egy méterre álltam.
-Mit akarsz kis csaj?! Mondtuk, hogy húzzál el mert itt már mi ülünk! -mondta kicsit haragosan a középső fiú.
-Csak adni szeretnék önöknek valamit! ^^
-Mit? Ha az aranyaidat akkor az jöhet!
-Nem talált! ^^
-Akkor meg mi a csudát?
-Egy életre szóló leckét! -mondtam dühös, szúrós szemekkel.
-Röhög a bal belem! Egyikünkkel sem tudnál elbánni, nem, hogy így hármunkkal! Főleg így egyedül! -mondta a középső, majd felálltak mind a hárman.
-Látszik, hogy buták vagytok mint az ágyú! Nem úgy van, hogy röhög a bal belem, hanem úgy van, hogy röhög a vakbelem! Abban viszont igazad van, hogy egyedül nem tudnék elbánni mindhármótokkal egyedül. De ezen mindjárt segítek!
(Árnyékklónok!) -mondtam magamban.
Hirtelen megjelent huszonöt klón Lamia a cukrászdában. A három tudatlan nagyon ijedten néztek.
-Most pedig végetek mint a botnak! -mondta egyszerre az összes Lamia.
-Ááá! Húzás inne fiúk! -mondta ijedten az egyik fiú.
-Csak nem gondolták, hogy ennyivel megússzák? Mert ha igen akkor rosszul gondolták.
A fiúk az ajtóhoz próbáltak futni, de nem értek még a cukrászda feléig sem mert a klón Lamiák körbevették őket. Az igazi Lamia ott állt az ajtónál fogva az ajtókilincset.
-Van esetleg valami amit mondani szeretnének? -kérdezték a klón Lamiák.
-Nagyon sajnáljuk!!! -mondták egyszerre a fiúk.
Az egyik klón Lamia a fiúk elé lépett.
Halkan mondta klón Lamia fiúknak. -Hu!
Az igazi Lamia kinyitotta az ajtót.
A a három fiú úgy rohant ki az ajtón mintha vadásznának rájuk.
-Győzelem! -mondták egyszerre a klónok.
A klónok eltűntek, mintha ott sem lettek volna.
A vendégek közül hárman nevettek, egy ember mosolygott, öten pedig megköszönték, hogy elzavartam őket.
Visszasétáltam Shukaku-hoz és Timidus-hoz.
-Túlzásba vittem egy kicsit? Köztünk szólva, nem tudták volna a klónjaim bántani őket, sajnos egy ütéstől eltűnnek.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 08:18

Bár Shu többször odapillantott az elbitorolt asztal felé, és az is látszott, hogy a sárga indikátorosok eléggé zavarják a többi vendéget is, akik emiatt folyamatosan elszállingóztak a cukrászdából, akármennyiszer nézett Timidusra kérlelő szemekkel, a sárkány folyamatosan nemet intett a fejével. Bár védett területen belül voltak, mégsem akarta felvenni a harcot három sárgával, és legfőképpen teljesen a programja ellen való volt, hogy bajba keverje az idomárt egy olyan ügy miatt, amihez nekik semmi közük nincsen. Ez nem egy küldetés vagy egy küzdőtér volt, ahol le vannak fektetve a szabályok, ez nyílt ütközet lett volna, mindenki szeme előtt, a sárkány pedig, bár ez sokszor nem látszott, kerülte a feltűnést. Mindig csepegtetett egy kis hírnevet, ahogyan az arénában tette, ahogyan Adriannál tette, mégis elérte azt is, hogy mindezt úgy lássák az emberek, hogy nem érdemelte meg. Nem érdemelte meg az aréna első helyezettségét, a szintjét. Senki nem emlékezett arra, hogy a küldetéseket, amin részt vett ő oldotta meg… ezek a feledés homályába merültek, és pont jó volt ez így. Azt akarta, hogy ismerjék, tudják, hogy ki ő, így ne akarják megtámadni úton-útfélen kis szintű banditák, de annyira sem akart előretörni, hogy a nagyoknak szemet szúrjon. Bár most, hogy a toplista eltűnt, így nehezebbé vállt a dolguk, de másfelől pedig meg is könnyítette azt. Az éremnek két oldala volt. Mindenesetre úgy tűnt, az ismeretlen lány is a megfelelő alkalomra várt, és amikor elég kevesen voltak, akkor cselekedett is. Shu ugyan majdnem hátraesett a székével, ezt csak az akadályozta meg, hogy Timidus a farkával megtartotta a támlát, és neki is volt elegendő akrobatika jártassága, hogy visszakecmeregjen, a pet azonban egyáltalán nem lepődött meg, és nyugodtan szemlélte az eseményeket, amikor pedig Lamia visszatért, csak pár szót szólt, Shu pedig csak meglepődve, szótlanul ült tovább.
-Nem vagyok bölcs. Azt azonban tudom, hogy ez nem volt bölcs döntés.

by **Lamia** Pént. Okt. 31 2014, 09:52

Három emberrel kevesebb. Jobb így. Talán ebből még később akadhat problémám. Amíg nem tudják, hogy egy ütéstől eltűnnek a klónjaim addig no problem. Timidus mondta, hogy nem volt bölcs döntés.

-Tudom, hogy nem volt az. De a ~nyan mellett ez az egyik rossz szokásom. Sajnos ez már kiskorom óta megvan, amióta meg akarták verni a húgomat. Azóta meg rosszabb lett + a szüleim is mondtak egy-két dolgot. -mondtam Timidusnak búsan. -Majdnem biztos, hogy még látni fogom a három jómadárt. De majd állok elébe ha így lesz.

Tudom, hogy baromi nagy hülyeség volt de nem bántam meg annyira. És valamiért az az érzésem, hogy még annyit sem tud az a három mint én. Legalább is erre következtetek mivel sírva futottak el. Már passzolom, hogy áldás vagy átok, hogy így viselkedek. Azért nem tettem volna ezt ha magasabb szintűek.
Nyílt az ajtó.
Vendégek jöttek, hozzá tenném, hogy azok akik sietve mentek. Szerintem szívességet tettem a cukrászdának, hogy elzavartam a fiúkat. :p
Több vendég egyenlő több bevétel. Ami jó még a valóságban is. Jobban megnézve kettő-három vendéggel több van mint volt.
Ismét nem maradt egyetlen szabad asztal sem.
-Többen vannak mint voltak.
Nem is tudom már eldönteni, hogy jó vagy rossz, hogy ennyi vendég van.
Pincérek és pincérnők felvették a vendégek rendelését. Látszott a kihozott sütiken, hogy a nagyon drága, mármint drágábbnak néztek mint a többi sütik. Legalább elmondhatják magukról, hogy van miből, sokan nem mondhatják ezt. Igaz, hogy ebben a világban könnyebb aranyhoz, pénzhez jutni mint a valóvilágban de itt sem könnyű az élet.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 10:21

Timidus csak ingatta a fejét. Ha tudja, hogy nem volt az, tudja, hogy hibás döntést hozott, hogy rossz szokásnak engedelmeskedett, akkor miért tette? Azzal odáig tisztában van, hogy az emberek sokszor hibáznak, nem gondolják át a dolgokat, de ha egyszer már átgondolták, és el is jutott az agyukig, hogy a megtervezett cselekvés csak bajt hoz rájuk, akkor mi a fenéért kezdenek el hősködni? A sárkány sem volt az a barátságos típus, de csak olyasmibe ártotta bele magát, amihez az idomárnak közvetlenül köze volt. Nem akart ő kikezdeni sem Anattal, sem Suzumével, de a helyzet úgy kívánta, és az idomár védelme is úgy kívánta. Ám neki meg is volt a terve a jövőre nézve is, nem csak annyi, hogy majd állok elébe. Bejutott az Artes céházába, lassan taggá avanzsálódnak, és Shu jelenleg a legerősebb játékos védelmét élvezi, aki csak a sárkány ismerhet. Persze kevésbé kellene aggódnia, ha a Tenka és a Sayonara is folyamatosan azt lesné, hogy ki támadja meg a lányt, de ez még a jövő zenéje volt. Azt tudta, hogy Anatole a harmincadik szint felett jár, mert ezt a tudtára adta a frontharcos. A harmadik képesség, és a teljesen kifejlett kor már nem volt annyira messze, hogy ne tervezhessen vele. Várta, és várta az újabb képességeket is. Azt is tudta már, hogy Hinaritól nem kell tartania, hiszen Jun megmutatta neki, hogy miként győzheti le a lányt, Anatole pedig a mancsaiba adta a legyőzésének a kulcsát, bár neki csak abban az esetben kellett tartania a sárkánytól, ha elárulja. Egyedül Mirika volt az, aki nem hagyott fogást magán. A legerősebb harcossal állt össze, és ő maga is erős volt. Róla kell még megtudni valami szaftosat. A sárkány felállt ültéből, és intett a lánynak.
-Indulunk, Shu.
-Máris?
-Igen. Nem akarom megvárni, amíg azok hárman sokad magukkal térnek vissza. És azt ajánlom, hogy te is távozz.
Nézett Lamia felé, majd elindult az ajtó felé. Shu pedig csak bólintott, meghajolt, és követte a sárkányt. Timidusnak igaza volt.

by **Lamia** Pént. Okt. 31 2014, 21:24

Timidus felállt és intett Shukaku-nak. Timidus mondta, hogy elmennek. Shukaku kérdezte, hogy máris. Mondta Timidus, hogy nem akarja megvárni amíg több neveletlen baka jön. Felém fordult Timidus és mondta, hogy ajánlja nekem, hogy én is menjek. Elindultak az ajtó felé, Shukaku bólintott, majd meghajolt, utána ment Timidussal.

Elmentek.
Kicsit udvariatlan a sárkány. Kijelentem, hogy nem kedvelem. Dolog, hogy megakarja védeni Timidus Shukaku-t, viszont attól még nem kéne mindenben Timidusnak döntenie. Legalább is én nem bírnám, még ha szeretetből is teszi valaki. Shukaku kedves lánynak néz ki. Szerintem egész jól kijöttem volna vele. Azzal a hárommal meg én nem végeztem még. Sírva futottak ki a cukrászdából, nem volt egyikőjük sem céhben. Vagy ha igen akkor öregszem mert nem láttam. Lehet mondani Timidusra, hogy okos, erős, legalább is amit Shukaku mondott abból ezeket szűrtem le. Gondolom én, hogy Shukaku is tud magától dönteni, hogy marad-e vagy sem. Másrészt meg ha mégis jönne a nagy csapat, gondolok most a fiúkra, akkor egyszerűen elteleportálnak innen. Valamiért eszembe jutott az, hogy ha váltanék kasztot akkor mire váltanék. Szerintem idomár lennék akkor. Akkor egy beszélő rókát akarnék.
Na ideje menni.

Fizettem, nem is keveset, majd kimentem a cukrászdából. Láttam a három jómadarat, amikor rájuk néztem, sírva elfutottak(megint).
-Kislányok ezek vagy fiúk?
Kis idő után végre elértem a házat. Benyitottam.

-Jó napot! -köszöntem Lizzy néninek.

-Szia kislányom. -köszönt vissza majd elmosolyodott. -Azt hittem később jössz.
-Igen, hát... Történt egy-két dolog. ^^"
-Értem. Gyere, vacsora idő. :-)
-Jövök! ^^
Ugyan nem vacsora volt de attól még finomat ettem!

//Köszönöm a játékot!//

by **Enheriel** Kedd Nov. 04 2014, 16:07

//Anna és Minori. Elnézést, hogy ennyit késtem, sok volt a dolgom.//

Megérkezett Minori s köszönt nekünk, ahogy az szokás volt.
- Szia. ^^ Biztosan te vagy Minori.^^ Ülj le kérlek.^^ - invitáltam az asztal másik oldalán lévő ülésre. - Ne ijedj meg a griffemtől, békés jószág. ^^ Mellesleg a neve Villámlás. ^^
- Üdv. - biccentett Minorinak az előbb említett. Majd akkor jött a meglepetésemre játékos pincérnő, ragyogó mosollyal, s kedves modorral.
- Nekem egy epres pudingot csak, a petemnek meg Nutellás sütit – majd intettem neki, hogy hajoljon közelebb, mikor láttam, hogy Villámlás boldogan kapja fel a fejét. - s vigyázzon, ha hozza, mert a petem nagyon szereti a Nutellát.^^” - majd odafordultam Minori-hoz. - Te kérsz valamit? Én fizetem.^^ - szerencsére volt annyi pénzem, hogy tudjak itt venni, s ne kelljen itt maradni ledolgozni, amit Villámlás nem igen akar, mert mit tudna ő csinálni egy étteremben? Amikor felvette a pincérnő a rendeléseket, s elment, rátértem a témára.
- Szóval Minori, azért hívtalak ide, mert igazából sietségemben vettelek fel, s szeretném megismerni a céhünk új tagját, ha nem jelentene neked gondot. - megvártam a lány válaszát, majd folytattam:
- Akkor kérdeznék tőled, ha nem probléma... Először is jelenleg hányas szintű vagy, illetve mi a kasztod? - direkt nem a valóságban lévő életéről kérdeztem előbb, mert egyrészt az nem illik, másrészt meg az ráér majd később is. Közben simogattam Villámlás fejét, igazából azért, hogy érezzem, hogy ha ugorni akarna, mert így időben el tudom kapni, s rászólni, hogy ne ugorjon a nutella végett. Bár lehet, így kicsit úgy nézhettem ki, mint egy maffiózó nő az állatkájával. Az igen nagy állatkájával.

by **Minori** Szer. Nov. 05 2014, 20:09

//Enheriel és Anna//

Enheriel barátságosan köszönt vissza és mondta, hogy üljek le. Majd bemutatta a griffét, Villámlást, ezt követően intettem a griffnek, mert ő is köszönt nekem. Az állatból kiindulva, logikusan Enheriel egy idomár, ami nem rossz dolog, mert mindig van társasága. Egy kis idő múlva a pincérnő ki is jött az asztalhoz felvenni a rendeléseket, de ő nem akármilen pincérnő, hiszen ő is egy játékos volt. Enheriel felajánlotta, hogy fizet nekem valamit. Egy ideig csöndben voltam, mert nem tudtam, hogy elfogadjam-e az ajánlatot, de ha nem fogadom el az egy kicsit udvariatlanság, ha meg elfogadom az se valami jó, mert ebben a cukrászdában elég drágák a dolgok. De a végére úgy döntöttem, hogy elfogadom, de nem kérek olyat, ami nagyon drága lenne.
- Köszönöm Enheriel! - Fordultam a lányhoz mosolyogva. Majd a pincérnőhöz.
- Én egy limonádét kérnék! - Közöltem barátságosan. A pincérnő felírta a rendelést, majd elment. Utána Enheriel elmondta miről is szeretne beszélni.
- Természetesen nem jelent gondot! - Feleltem komolyan, mert kezdődnek a komoly dolgok. Feltett pár kérdést, a szintemmel és a kasztommal kapcsolatban.
- Háát... Most még egyes szintű vagyok, de már dolgozom az ügyön. És kardforgató vagyok. - Közöltem egy kicsit nyomasztó hangon, mert nagyon zavarban voltam, de ilyen helyzetben ki nincs zavarban.? Egy pillanatra végigmértem a lányt, hogy nagyjából megállapítsam, hogy hányas szintű lehet. Néztem, néztem, de sajnos nem tudtam rájönni. De egy biztos! Sokkal fejlettebb, mint én. Amúgy első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnik Enheriel és állatkája. Remélem a jövőben is jóban leszek velük, és a céhben is bent maradhatok.

by **Jun** Vas. Dec. 07 2014, 11:04

Artes játék - Születésnap

- Biztos nem kell segítség? - kérdi aggódó tekintettel, egy tálcát szorongató lányka, mondandóját az asztalok tologatásának zaja kissé elnyomja.
- Ne aggódj! Megoldom - vigyorgok rá, miközben helyére passzítom immáron a harmadik asztalt, majd pedig egy hófehér abroszt terítek rá, gondosan elfésülgetve, hogy sehol se lógjon, vagy türemkedjen ki olyan otromba módon. - Elhúznád a függönyöket? Nem szeretném ha valamelyik szülinapos erre tévedne, és véletlenül meglátná mi is készülődik idebent. - bökök az ablak irányába, mire a lány készségesen odasétál és elhúzza a sötétítőket. Ugyan az ajtón ott virít a "zárva" táblácska, de ennek ellenére mégis a kíváncsibbak könnyedén bejuthatnak, vagyis juthatnának, ha egyáltalán bárki is azt feltételezné, hogy az ajtó valóban nyitva is van.

Bumm háttérinformation:
Néhány héttel ezelőtt villámcsapásként ért a felismerés, hogy bizony közel egy éve vagyok már az Artes tagja, és még egyetlen születésnapot sem ünnepeltünk meg. Végigkíváncsiskodtam az összes céhtag szülinapját, persze csak diszkréten, és a legkisebb gyanúját is elfedve, hogy miféle huncutság van készülőben, és szerencsére pont a közeljövőben lesz/van/volt néhány cukorfalatka szülinapja. A szülinapi buli szervezéséről persze az érintettek kivételével, mindenkivel beszéltem, majd pedig előhalászva a listát amin összeírva ki mivel szeretne beszállni a partiszervezésbe, el is kezdtem beszerezni a szükséges kellékeket.

- Felfújnád ezeket a lufikat? - és máris a lány kezébe nyomja a színes ballonokat, aki értetlenül nézi, milyen energikusan reppen is tovább Jun-tan, aki saját készletből előkapar néhány plüssállatot, és a székekre pakolja őket. Valójában a sok pakolgatás ellenére sincs túl sok dekoráció, inkább csak át lett rendezve a Sweet dreams, egy kissé otthonosabb teremmé, a majdnem, hogy üres asztalokon, csupán néhány tálka muffin sorakozott, illetve a terem közepén egy jókora kerek asztal amelyre majd a torta érkezik.
- Yosh! Most már jöhetnek a többiek is!

Üzenet azoknak akik nem születésnaposok

Jun írta:Hali!
Végeztem a dekorációval, nagyon csini lett, legkésőbb 12:00-ra érkezzetek meg, az ajtó nyitva van. :3

Majd pedig ismételten le is nyitja a menüt, és egy újabb üzenetet gépel be immáron azoknak a tagoknak akik pedig szülinaposok.

Jun írta:Halihó!
Ez egy körüzenet a céhtagok között. Anat-nak közlendője van, és szeretné ha mindenki megjelenne 12:30ra a Sweet Dreams cukrászdában a Kezdetek városában. Nagyon fontos dologról lesz szó, ezért kérlek ne késsetek. Az ajtó előtt találkozunk.

Az üzenet elküldése után pedig elégedetten huppan le egy székre, mint aki jól végezte dolgát.
- Köszi a segítséget. A törmelékeket majd eltakarítom a buli után.
- Akkor én mentem is. Szió - integet kedves mosollyal az arcán, Jun szintúgy, a lány pedig eltűnik.

//Yosh akkor egy kis magyarázat. Azok akik úgy érzik, hogy szülinaposak (pl: Saya, Shu :3) azoknak az ajtó előtt kell összegyülekeznie, majd a következő kör elején pedig Jun bevezeti őket a cukrászdába.
Azok pedig akik a nemszülinaposok, a cukrászdába érkezzenek meg, hozzanak olyant amire úgy érzik fontos a szülinaphoz. Pl: Szülinapi torta, étel, sok sok étel, esetleg ajándék. Anat behozhatja Cearso-tant is.
Következő körben lesz a nagy meglepetés, és ünnepelődés, kérdés, óhaj, sóhaj, kívánság, javaslat jöhet pü-ben, chaten vagy kéken, ha van olyan xd//

edit: Ha megoldható akkor a szülinaposok írjanak utoljára :3, ha úgy látom már nem érkezik több résztvevő akkor maximum megböködöm a szülinaposokat, hogy most már írhatnak. Smile

by **Lamia** Kedd Dec. 09 2014, 22:26

//Szophie//

Egy újabb szép nap! De mit kéne ma csinálnom? Talán elmehetnék edzeni....Vagy mehetnék a cukrászdába! Amúgy se voltam vagy 1 napja, az meg egy ősidő! Akkor ez eldöntve, irány a cukrászda!
Elindultam a Sweet Dreams cukrászda felé. Előre tudtam, hogy kevesen lesznek mivel még csak reggel kilenc volt. Minek kelek ilyen korán? Kis séta után odaértem a cukrászdához. Benyitottam és majdnem elájultam. Hogy miért ájultam el majdnem? Azért mert annyian voltak a cukrászdában mint egy hadsereg!
Sehol nem volt egy hely sem. Ott is ültek ahol én szoktam reggel. Kijelentem, hogy a tömött cukrászdánál már csak az lenne a legrosszabb ha nem lenne sütemény! Gondoltam hazamegyek, de akkor történt az a csoda, hogy egy játékos felállt az asztaltól. Gyorsan csináltam egy árnyékklónt aki odasietett az üres helyre. Szerencsés véletlen folytán az a hely nem volt más mint az én helyem! Mindig amikor tudok akkor a sarokba ülök. A klónom elfoglalta a helyet így nem ültek oda. Odasiettem és leültem a klónom mellé, majd eltüntettem a klónt.
-Csak sikerült végül ~nyan! ^^
Odajött egy pincér aki megkérdezte, hogy mi a rendelésem.
-Kérek egy epres sütit, egy krémest, egy nagy fagyi kelyhet és forrócsokit. -a pincér felírta amit mondtam, majd elment.
Elég sokan voltak ahhoz képest, hogy reggel volt. Pedig pont azért szoktam reggel jönni mert akkor kevesen vannak. Láttam kisétálni egy idomárt akinek a fején ült a petje. Nem kicsit irigykedtem. Nem volt egyedül. Ha tudom, hogy ez lesz akkor idomár leszek és nem árnyharcos. Íjász az biztos nem lettem volna, harcos sem, meg lovag sem, de a többi kaszton elgondolkoztam volna. Egyszerűen idegesítő, hogy nem tudok bánni a késeimmel! Aszt hiszem erre van az a mondás, hogy későbánat. -_-

by **Anatole Saito** Pént. Dec. 12 2014, 13:34

[Artes játék - Születésnap]

Meredith társaságában érkezem meg a Sweet Dreams cukrászdához kezeinkben hatalmas, megrakott tálcákkal. Mito a kedvesével tölti egy hosszú hétvégét a 4. szint tengerpartján, de semmi esetre sem akart úgy elmenni vakációzni, hogy nem készül az ünneplőknek valami nyalánksággal. Így hát minden ünnepeltnek készült egy-egy kisebb személyre szabott tortácska. Ezekkel érkeztünk meg az én vörös démonommal.
- Halihó, megjöttünk! Juncikám, ezeket hova tegyük? A függöny mögé? - Miután lerakodunk, kényelembe helyezem magam egy székecskében és elkezdek a menümben babrálni, hogy előkészíthessem a spéci koktéljaimhoz való alapanyagokat. Ha már egyszer mester szintre fejlesztettem az italkészítést, használjam is már ki a lehetőségeimet. Meredith eközben még félrevonul az egyik sarokba, hogy az utolsó simításokat elvégezhesse az ünnepeltek ajándékain.
Még a reggel folyamán írtam egy sejtelmes, huncutkodó üzenetet Mirikának is, hogy randizzunk ott, ahol minden elkezdődött. Őt hívtam a legkésőbbre, valószínűleg utolsóként fog megérkezni. A többiek nem tudják - illetve talán Jun igen - de most lesz egy éve, hogy egy pár vagyunk a pöttömmel és ezt szeretném először a barátaik társaságában is megünnepelni, karácsonykor pedig majd sokkal intimebb módon. Amíg elkezd beszállingózni a többi meghívott, addig kikészítem a poharakat és a koktélhoz valókat, majd pedig egy jókora zsákocska is előkerül a menümből, ami tele van kavicsokkal. Kiszaladok az utcára és néhány lépésnyi közökkel elkezdem lehelyezni az út szélére a kavicsokat, amik egészen a Sweet Dreamsig vezetnek majd, az épületen belül pedig az egyik asztalra egy szivet rakok ki belőlük, annak közepére pedig egy szál rózsát és egy plüssmacit teszek. Elég bugyuta, meg gyerekes, de a lányok állítólag szeretik az ilyesmit Rolling Eyes

by **Szophie** Vas. Dec. 21 2014, 14:03

/Lamia/

Nagyot sóhajtva lépdeltem végig az utcán. Nem volt erőm arra, hogy hazamenjek, helyette inkább a cukrászda felé vettem az irányt. Továbbra is képtelen voltam az evésre, ám nem bírtam ki, szinte a halálomon voltam mézes tej nélkül. Biztos voltam benne, hogy kérésemre itt is készíteni fognak nekem olyat, hiszen törzsvendég vagyok, és nem kevés pénzt hagytam már a kasszájukban. Tömve volt a cukrászda, de nem érdekelt. Gondolataim az apró cselekvések kötötték le, mint a lépés, a lélegzés, a tömegben lavírozás. Nem is figyeltem igazán a körülöttem lévő eseményekre, bezárkóztam, és csak mentem előre, bele-bele rúgva egy-egy emberbe, mellyel kiérdemeltem pár rosszalló tekintetet, de ez sem érdekelt. Én Szophie Iryana vagyok. Ilyesmit megtehetek. Átvágtam magam a soron, egyenesen a pultig. Nem vártam ki, hogy én következzek. Nem vártam én semmire. Úgy döntöttem, megtehetem. Habár újra csak felháborodott tekinteteket kaptam érte. Ám egyiket sem hallottam meg, nem figyeltem oda rá.
Rendeltem, és a pincérnő a szokásos, udvarias mosollyal nyomta kezembe nemsokára a hatalmas bögrét tejjel. Ám mint kiderült, elvitelre most sajnos nem adhatja, ugyanis elfogyott a papír poharuk, és az is csoda, hogy bögrét talált nekem. Igazán sajnálta, és még egy ingyen süteményt is kaptam azért, hogy megbocsássak. Nos igen, ők nem szeretnék elveszteni kegyeimet. Ahhoz túl jövedelmező vagyok számukra.
Nem lett volna nehezemre félrelökni egy embert egy asztaltól, és leülni a helyére, ám végül mielőtt ezt megtettem volna, találtam egy szabad széket.
Gyorsan odasoroltam, és leültem, természetesen előtte illedelmesen köszönve. Még közöltem is a lánnyal szándékomat, miszerint én most elfoglalom azt a helyet, ha törik, ha szakad.
Vezér természetesen követett a cukrászdába. Mostanában semmilyen esetben sem hagy egyedül. Megállt az egyik sarokban, onnan figyelt, hátra tett kézzel.
A pincérnő kihozta az ételeket a lánynak. Hatalmas adag volt. Magamra emlékeztetett.. Egyik magamra. így hát a saját süteményemet is elé toltam, nem is figyelve, mit reagál erre.
- Nekem nem kell. - tettem hozzá azért magyarázatként. - Csak ajándékba kaptam. - majd figyelmemet a mézes tej irányába fordítottam. Aprókat kortyoltam, hogy tovább tartson, hogy elöntsön, és elbódítson az íze, a nyugalma, a melege. Ahogy belekortyoltam, hirtelen egészen jól éreztem magam. Biztonságban. Ám továbbra is üresen.

by **Enheriel** Pént. Jan. 02 2015, 10:00

//Minori - bocsi a késést//

Egyes szintű, kardforgató. Gondolom ő is hibernálva lett, mint azok, akiktől hallottam. Remélem nem azok közül jött ide, akik a bejelentés után csak úgy poénból, csak azért is alapon jelentkeztek be a játékban. Éppen kérdezni akartam, mikor egy másik pincérnő jött:
- Itt van a rendelésük hölgyeim!^^ Sajnos át tették mosogatásra azt, aki felvette a rendelésüket. ^^”
- Semmi gond, köszönjük, hogy így is hozták a rendelést, illetve hogy tájékoztattak róla. ^^ - a pincérnő egy kis tálkába hozta Villámlás étkét, s elé is rakta, ahogy illik.
- Óh, milyen szép griff!^^ - simogatta meg a pincérnő társam fejét, s úgy ment el végül, igen vidáman.
- Következő kérdésem az lenne kedves Minori, hogy mi volt az oka, hogy annyi céh közül a miénket választottad? ^^ - ez érdekelt a legjobban, hiszen vannak a White Rose-nál sokkal jobb céhek is, akiknek jobb a tagjaik is, bár örülök, hogy valaki jelentkezett ide. Közben Villámlás egyesével, lassan eszegette a sütijeit, közben figyelte a körülöttünk állókat. Voltak párok, voltak magányosan ülök, NJK-k, játékosok, mindenféle, mint a búcsún. De volt egy alak, aki nem tetszett neki, s akit mi nem láttunk. Fiú volt, jégkék szemekkel s hófehér hajjal, szürke felszerelésben. A mi irányunkban volt a tekintete, ezért nem volt szimpatikus a petemnek. Sok minden járt a fejében, a legkisebb rossztól a legrosszabbig. Már tettre kész volt, mikor a fiú integetni kezdett valakinek. Felém nézett, s látta akkor, hogy az ablakban egy leány integet vissza neki. Végül az illető bement, s egy boldog öleléssel üdvözölte a fiút. Ettől Villámlás megnyugodott, s kuncogott magában a saját gyanakvásán.

by **Yue** Szomb. Jan. 03 2015, 23:26

//Nana//

Két napja mást sem csináltunk, mint gyakoroltunk. A harmadik napra már elegem lett. ^^
-Inu! Irány a cukrászda! Két csak gyakorlunk és gyakorlunk!
-Igen, mivel ezt beszéltük meg! Szóval nyavalygás helyett inkább csináld azt!
Mondta Inu dühösen de társa egyáltalán nem is figyelt rá, inkább mialatt végigmondta Inu, Haruka a cukrászda felé vette az irányt.
-NANAMI HARUKA! -ordított a farkas a lány után, aki megállt erre.
A lány megfordult és könnyes szemekkel nézett társára.
-Mi a.... Na jó.Mehetünk cukrászdába. -mondta a farkas a síró társának.
-Kösz9nöm Inu! -Haruka, mintha semmi nem történt volna, nagy mosollyal ment előre. ^^
*sóhajt* -Megint rászedett. -mondta a frakas, majd ment társa után.
Tíz perc séta után odaértek a cukrászdához.
-Lassan már csukott szemmel is megtalálod a cukrászdát.
-Amennyit járok ide nem is csoda. -mondta a lány, miközben beléptek a cukrászda ajtaján. -Lassan már egy névtáblát is tehetnének ki a sarokban lévő asztalhoz, nem?
-De, ebben teljesen igazad van!
Szerencsére nem voltak sokan. Leültünk az "asztalunkhoz". Szokás szerint jött a pincér, hogy felvegye a rendelésünket.
-Kérek egy szokásos fagyi kelyhet, egy franciakrémest, egy epres sütit, és egy meggyes pitét, italnak meg kérek szépen forrócsokoládét! ^^
A pincérnek majdnem leesett az álla a rendeléstől de ez engem hidegen hagyott.
-Nem kedvelem a pincért, és nem csak azért mert fiú!
-Én sem.
*néma csönd*
-Ezt megbeszéltük.
-Ja.

by **Minori** Vas. Jan. 04 2015, 15:30

//Enheriel//

"Jó illatok, szép dekoráció és finomabbnál finomabbnak látszó édességek. Úgy érzem visszatérő vendég leszek."-hez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor egy másik pincérnő jött az asztalunkhoz. Közölte, hogy az előző pincérnőt, át tették mosogatni, és ezért ő hozta ki a rendelést.
- Nem gond, köszönjük. - Mosolyogtam a felszolgálóra, majd letette az asztalra, amit kértünk.
- Még egyszer köszönöm Enheriel! - Fordultam a lányhoz, és megkóstoltam a limonádémat, ami nagyon-nagyon finom volt. Ez után megkérdezte, hogy miért pont a White Rose céh-be akarok csatlakozni.? Erről regényeket tudtam volna mesélni, de próbáltam rövidre fogni a dolgot.
- Megpróbálom rövidre fogni. Szóval... Először is, azért szeretnék csatlakozni a White Rose céh-be, mert ez egy közösségi céh. És szerintem ez egyaránt magas szintű játékosoknak és kezdőnek is megfelel, mint például nekem. Másodszor pedig, azért mert egy kicsit barátkozni szeretnék, és véleményem szerint ez egy tökéletes lehetőség a barátkozásra is. Ezért szeretnék tagja lenni a céhnek. - Feleltem a kérdésre komoly arccal. Majd ismét pár kortyot ittam a limonádéból, aztán a poharat visszatettem az asztalra és hátradőltem a kényelmes székben, hogy jobban szemügyre vehessem a cukrászdát. A pult teli volt édességekkel, többnyire torták, sütemények és fagylaltkelyhek voltak rajta. Az élénk színű falakok képek voltak, mindenféle finomságról. Ahogy néztem egy kicsit csurogni kezdett a nyálam, de nem volt nagyon feltűnő, így egy gyors mozdulattal letöröltem, remélve, hogy nem vette észre senki. Összességében az egész hely nagyon hangulatos és szép, ha én valami pontozó féle lennék az ötből, öt pontot adnék rá, csillaggal. Ha vége ennek a találkozónak lehet, viszek haza is egy kis sütit.

by **Nana** Vas. Jan. 04 2015, 15:41

//From: Nana ~ To: Nanami Haruka\\

Fáradt voltam. Előző nap olyan nyomokat próbáltam követni, amik semmit sem jelentettek. Rengeteg embert kérdezgettem, játékosokat és NPC-ket egyaránt, mind hallottak már róla és sokan tudtak segíteni is, de még így is, késő este zsákutcába futottam. Persze, mint ahogy az lenni szokott, az ágy a szokottnál sokkal hamarabb kidobott magából – a szó szoros értelmében -, így korán reggel, kialvatlanul kényszerültem útnak indulni. Csak aztán nehogy elaludjak valahol és megjárjam…

A Kezdetek Városába mentem, igazából az se tudom, miért, teljesen céltalanul. Most, nem régiben szedtem össze magamat és fogadtam meg, hogy megcsinálom, de még azóta sem fejlődtem semmit. A kiképzőtiszt ugyanott ácsorgott, ahol a legutóbbi alkalommal is. Azóta nem jártam erre, hogy magamban fogadalmat tettem és tíz szinttel feljebb léptem. Aztán a fene se gondolta volna, hogy így csak nehezebb lesz fejlődnöm…!

Az Északi Rész felé vettem a szökőkúttól az irányt, a gondolataimba merülve. Még egy hét maximum – gondoltam. – Ennyit adok magamnak. Épp elég időt fecséreltem már el így is. Aztán nincs pihenő.

Épp, hogy a pihenő szót elismételtem magamban, az egyik utca sarkán egy eléggé hívogató cégért vettem észre; nem bírtam megállni, hogy azonnal be ne menjek. Egy cukrászda a SAO-ban? Vajon több is van? És tényleg finom, mint a valóságban?

Nem voltak sokan itt, ki is néztem magamnak egy félreeső asztalt, majd a pulthoz léptem, hogy leadjam a rendelésemet. Egy részletes menüt pillantottam meg – huh, ezeknek aztán van merszük ennyit kérni egyetlen muffinért, nem mondom -, majd a mosolygós pultoshoz fordultam.

- Miben segíthetek? – kérdezte és letette, ami épp a kezében volt.

- Egy mentás csokis shake-et kérnék – döntöttem végül.

- Azonnal! – S már el is tipegett.

Nem kellett sokat várnom, tényleg szinte azonnal megvolt. A shake-em társaságában fordultam meg, hogy visszatérjek az asztalhoz, amit kinéztem – közben majdnem nekimentem az egyik pincérnek -, de a látvány megtorpanásra késztetett. Az asztalnál már ült valaki; feltehetőleg egy Idomár lány, ugyanis vele volt egy farkas is. Magamban puffogva hát leültem a közvetlenül mellettük lévő asztalhoz és a shake-emre fordítottam a figyelmemet.

by **Halász Alex** Pént. Jan. 09 2015, 21:53

Hát ő is megérkezett. Kezében nem egy,nem két, de három jókora tálca sütemény. Túrós, meggyes, és csokis-kávés, hazai módra. Nem a japán ízlésvilág, de eddig is ezzel traktálta a népet. Nem panaszkodtam érte. Rolling Eyes

Miatta. Nah x3 A lényeg, hogy itt van. A Bondsról nem most fog beszélni Anatnak. Ez mások ünnepe. Ez egy ünnep. Ezt élvezni kell, nem "politizálni" közben, meg alatta. meg fölötte, mellette... ilyenek. A karácsony még úgy ahogy "messze" van. Céhgyűlés meg még nem volt, de amúgy is négyszemközt tervezi megbeszélni a céhvezérével a kis pihenő kivételét. Az ital Anat reszortja lesz, a lányok is visznek sütit, és ha jól emlékszik, akkor étel is van. Akkor mi maradt ki? A gyümölcs \o/ Imádja őket! Így hát előkészült egy jó adag gyümölcskoktéllal. Itadakimasu. :3
- Megjöttem ^^ Nem késtem ugye? o.O - Állít be megrakodva. Leteszi ő is az asztalra az ehetőket, majd kihalásznia az inventoryból, az ajándékokat is a helyükre teszi. Ezúttal is egységes ajándékkal készült. Úgy tervezi, hogy karácsonyra is azt akar majd adni. Nme szenvedett sokat a becsomagolással. Kis díszes, ajándék zacsikat szerzett be hozzájuk és voila. \o\ Megvan a gyönyörűséges megoldás. /o/ Végül leült Anat mellé egy másik fotelbe. :3

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 22:36

Csak azért, hogy a hosszú várakozás miatt ne felejtődjön el a kedves kis üzenet, amit Jun küldött, lássuk még egyszer min is kellett tanakodnia a kicsiny csapatnak.

Kód:: Halihó! Ez egy körüzenet a céhtagok között. Anat-nak közlendője van, és szeretné ha mindenki megjelenne 12:30ra a Sweet Dreams cukrászdában a Kezdetek városában. Nagyon fontos dologról lesz szó, ezért kérlek ne késsetek. Az ajtó előtt találkozunk.

Ezzel az üzenettel persze számos probléma akadt. Egyrészt az, hogy ha Anatnak fontos közlendője akad, akkor miért nem ő küld erről üzenetet a céhtagoknak. Persze azt Shu is tudta jól, hogy Jun a leglelkesebb a céhben, ő segít mindenben Anatnak, ő van ott szinte mindenhol, Anat jobbkezeként, de ez akkor is fura volt. A másik jelentős probléma Shu elvárásai voltak. Igen, azért bármennyire is újonc volt, vagy talán pont azért, mert újonc volt, remélte, hogy segítik a beilleszkedését, megmutatják neki, hogy fontos, és nem felejtik el a szülinapját. Már az gyanakvásra adott okot, hogy Jun nem köszöntötte fel harmadikán. Ha valaki, akkor Junnak fel kellett volna köszöntenie. Na most ezután, pont vasárnapra hívja össze Anat Jun által a naaaagy céhgyűlést, amikor éppenséggel mindenki ráér, és amikor ugye a szülinapokat is ünnepelni szokták. Persze semmi kedve nem volt elrontani a meglepetést, így jó előre elhatározta, hogy majd meglepődik, és Timidusnak is elmesélte, hogy ha esetleg a sötétből hirtelen páran eléjük ugranak, meglepetést kiabálva, vagy valami hasonlót, akkor az feltehetően nem egy rajtaütés lesz, hanem mindössze szülinapi zsúr. Még vett egy mély lélegzetet mielőtt lenyomta volna a kilincset, behunyta a szemét, és igyekezett eltörölni a boldog mosolyt az arcáról. Végül is egy fontos megbeszélésre érkezett…

by **Saya** Vas. Jan. 11 2015, 01:44

//Mint utólag kiderült, a dolog abban hibádzik, hogy Saya-nak nem mostanság lesz a szülinapja, szóval azt a részét ki lehet hagyni nyugodtan Razz

Sőt, kérvényezem Rolling Eyes

//

~Már megint egy céhgyűlés? Miért nem volt akkor ilyen sok, mikor még nem volt meg a bajod?~
Nem tudom, de őszinte leszek hozzád, hogy én is jobban örültem volna neki >.>;
~Biztos nem próbálsz meg inkább te előrejönni?~ -kérdezi a Hugi elég aggódó hanggal, még az a gomolyag is, aminek én őt mindig érzem, olyan kis picike lett. Tudom ám, hogy már nagyon nem akar ő előremenni, de ha én teszem, akkor olyan pár percig bírom csak, mert olyan egyre többnek meg többnek látom azokat a foltokat. Valami nagyon-nagyon nagy baj van velem, de én nem tudom, micsoda, a Hugi meg nem hajlandó elárulni, de az is lehet, hogy ő még ő sem tudja, csak ezt nem akarja bevallani.
~Oké, akkor megyek én.~ -egyezik végül bele egy sóhaj kíséretében és elkezdi összepakolni a szobácskánkat, hogy szép legyen, mire hazaérünk. Amúgy azért is van mindig ő elől, mert ilyenkor én magam becsukhatom a szemem és akkor nem látok annyi sok gusztustalanságot, amíg nem találunk majd valami megoldást, amivel eltűnnének.
~Apropó, jut eszembe...~ -csap a homlokára és kinyitja a kis fehér ládánkat. ~A Shukakunak kéne ajándékozni valamit.~
Miért? O.o
~Úgy tudom, most volt a szülinapja.~
Jó, de mit adjunk neki? Mármint, még alig ismerem... >.>
~Legszívesebben az lenne neki a szülinapi ajándékom, hogy nem verem laposra a sárkányát, de az nem elég. Figyelj, erről a kis plüssödről lemondanál? És akkor kaphatná ezt, ha már vásárolni elfelejtettünk.~
Ööö... neeem, a hódról nem, azt a Kurokoto-tól kaptam >< De mondjuk azt a malackát? Úgyis hamarosan szilveszter, és a malac szerencsét hoz :3
~Akkor már inkább ezt a vörös cicát, ennek masnija is van.~
Jaaaj, és a sárkányt? A kastélyos-párnásat. Úgyse használom Rolling Eyes

~Nem, nekem már van egy ötletem, mi legyen. Adhatjuk azt is, viszont akkor gyors valamit a többieknek is találjunk ki, és akkor a karácsonyit is letudjuk így előre.~
Hugi, te mióta törődsz így mindenkivel? :]
~Bekussolsz.~

Szóval még utolsó félórában gyors városjárás volt, hogy ez arra, ez meg emerre volt, de szerencsére mindent meg tudtunk szerezni így két helyen, még ha két különbözőn is. Meg hát némi arany árán, de a Hugi azt mondta, nem baj, mert egyszer van egy karácsony az évben. Végül elértünk a Sweet Dreamsig, ahol már láttuk a Shukakut, hogy áll az ajtó előtt és nagyon készül valamire.
-Hóka, Shu! -kiáltott fel a Hugi. -Egy pillanatra még, plíz!
És amint odaért, a kezébe nyomta azt a sárkányos párnát, amit kinézett neki még otthon a dobozból. Mármint a kastély maga a párna, de bele lehet gyömöszölni a sárkányt :3
-Ezt a szülinapodra, már ha mostanság volt. Ha meg nem, akkor jóelőre. Most már bemehetünk >.>

by **Yue** Vas. Jan. 11 2015, 17:26

//Nana//

A pincér kissé nehézkesen, de sikerült kihoznia az édességeket. Inkább nem akartam gondolni arra, hogy mennyibe fog ez kerülni. Fenébe a feneketlen gyomrommal! Ha így haladok akkor anyagi csődbe jutok egyszer.
-Ahányszor látom, hogy mennyit eszel, annál inkább megrémiszt.
-Megrémiszt? Nem tehetek a dologról.
-Aha.
Elkezdtem enni a krémesemet.
-Hmm! Az első falat varázsa. Megyek, kérek szalvétát. Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért, azért mert egy szalvéta nem lesz elég.
-Köszönöm a felvilágosítást.
Felálltam az asztaltól és elkezdtem a pult felé menni, kértem még kettő szalvétát majd az asztal felé mentem. A pincér a mellettünk ülő vörös hajú lány melletti asztalhoz akarta vinni a rendelést, de a szerencsétlen pincér megbotlott, majdnem a vörös hajú lányra esett egy forrócsoki + egy EXTRÉM krémes sütemény, egy lépésnyire voltam, így a vörös hajú lány mellé álltam, hogy rám essenek a nyalánkságok.
-Ez közel volt. -mondtam a vörös hajú lánynak mosollyal.
-Jól vagy? -kérdezte Inu. -MAGA SZERENCSÉTLEN! Figyeljen, hogy hová lép! -mondta mérgesen Inu.
A pincér bocsánatot kért, majd elment, mondta a pincér, hogy fizeti a rendelt édességeket.

by **Jun** Csüt. Jan. 15 2015, 17:40

//szülinapocska//

Yosh a vendégek is szépen lassan szállingózni kezdtek, ami elégedettséggel töltött el, először Anatot majd pedig Alexot igazítottam az üres asztalokhoz, ahol nyugodtan lepakolhatták a hozott ételeket, esetleg ajándékokat ha úgy kívánták, én pedig az utolsó simításokat végeztem a díszleten.
- Jól van a lányok is hamarosan megérkeznek, remélhetőleg. Ugyan kaptunk kulcsot az ajtóhoz, de szerintem most már nincs értelme tovább zárva tartani, nehogy meggondolják magukat, amiért zárva találják, és nem tudnak bejutni. - majd vállat vonok a dolgok felett és az ablakhoz sétálok, picit félrehúzva a függönyt és kilesek. Pont elkaptam a pillanatot ahogyan Saya szabotálja Shu-ék bejövetelét a cukrászdába. Egy picit még nézegetem a lányokat, majd feleszmélek, hogy most nincs vesztegetni való időm, és vissza is bújok, a fiúk felé fordulva.
- Megjöttek. Itt vannak. Bármelyik pillanatban beléphetnek. Az ajtó mellett fogjuk őket várni, és egy zsákot húzunk a fejükre... Vagyis, eléjük vetődünk, és felköszöntjük őket. Nem is. Még jobb ötletem van! Felkapjátok őket amint belépnek az ajtón, és a trónushoz viszitek őket. Tökéletes. Cool

- nehezen végül is az ötlet megszületett, reméljük az erőembereinknek is sikerül majd végrehajtani a feladatukat. Közben pedig előkészültem, az ajándékaim a többiekéhez igazítottam, csinos kis dobozkák. Shu-tannak egy csinos kis kalapot rejt, mert hamarosan úgyis szezonja lesz. Saya-chan szülinapja ugyan még nem most lesz, de nem hiszem, hogy baj lenne belőle, hogy picit előbb tartjuk meg az övét, Shu-nyannak pedig később. Az ö dobozában egy kézitükör van. Igazából csak remélni tudom, hogy tetszeni fog neki, a szobájában van egy jókora tükör, bizonyára szereti az ilyesmit. Majd ha az ajtó mégsem nyílna ki magától picit felgyorsítjuk a dolgokat, saját kezűleg nyomom le a kilincset, viszont nem nyitom ki az ajtót. Fények kialusznak, kezdődhet a móka.

-- történés // lányok bejutása után --

- Ejj Boldogságos születésnapocskát a csinos Artes lányoknak. Még ha kicsit megkésve, vagy túl hamar is... de remélem elfogadjátok a kemény munkával készített, beszerzett, ajándékainkat. - kacsintok feléjük, közben pedig a kezeimmel oldalra mutatok a csomagok, és kaja felé. Majd pedig elővarázsolok még néhány kevésbé csicsás széket, a férfiembereknek, feltéve ha még nem csücsikéltek le, majd amint sikerült mindenkinek helyet találnia, a szoba egyik letakart asztalkája alól előhúzok még egy tortát.
- Ezt pedig a nemszületésnaposoknak lett.. Mert megérdemeljük. Cool

Nemde? - veregetem meg Alex-kyun vállacskáit. Ugyan még nincs itt mindenki, de talán csak késnek... vagy elkeveredett az üzenet...

//yosh szerintem az lenne a legjobb, ha először Anaték írnának utána a jányok. esetleg ha valaki még akar írni a céhből akkor essen be, valahogyan, rábízom mikor és hogyan szeretné

ps: elnézést a low quality reagért, de muh Rest in peace

//

by **Lamia** Csüt. Jan. 29 2015, 22:41

//Szophie//

Ettem a sütijeimet szépen csendben amikor egy lány az asztalhoz jött. Elmondta szándékait majd leült. Nem zavart különösebben. Szomorúnak tűnt a lány. Tudom, hogy semmi közöm nem volt ahhoz, hogy szomorú -e vagy sem, de rossz volt így látni. Szerintem vidámabb szokott lenni, de ez egyáltalán nem biztos, hisz nem ismerem.
A lány elém tett egy sütit, mondta, hogy ajándékba kapta.
-Köszönöm szépen! ^^-megköszöntem a lánynak majd fagylaltkehely melletti szalvétára raktam. Oké, lehet, hogy nem piszkos az asztal mert nem igazi, de egyenlőre ez még szokás marad.
Pár pillanatig figyeltem a lányt. Nem bírtam nem nézni azt, hogy szomorú. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet, de megkérdeztem a lánytól.
-Öhmm... Elnézést kérek, tudom, hogy tolakodás lesz és nem rám tartozik mert nem is ismerjük egymást, de... Miért vagy bánatos? -kérdeztem őszinte tekintettel a lánytól.
Tudom, hogy nem rám tartozik, hogy mi a baja de nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg. Idősebb nálam de érzésre hasonlít a húgomra, meg amúgy is valamiért mindig felteszem ezt a kérdést ha látok egy bánatos embert Xp.

by Ajánlott tartalom