Sweet Dreams cukrászda

/ Jay:3/

-Ooh... -formálom számmal a hangot története hallatán. Szóval a kis lovag egy betojt típusú lovag. A gondolatra picit elmosolyodom magamban, és elképzelem, vajon más helyzetben is olyan-e, mint amilyennek leírja magát.
A zongorázás terén viszont sokkal magabiztosabbnak mutatkozik - érdekes. Élő teremtményekkel nem, élettelenekkel kitűnően kijön. Ismerem az ilyen fiúkat, rengeteget láttam, félszegen ácsorogtak a sorban, és dadogtak, mikor odaértek hozzám, volt, aki elfelejtette, miért is érkezett. Mások pedig arcoskodni próbáltak. A kettő közötti a legjobb; az udvarias, de magabiztos.
-Ismétlés a tudás anyja. -bólogatok. -Meg gyakorlat teszi a mestert. Oly sok mondás van erre, nem is lehet választani, melyik illőbb.
Boldogan mosolygok, mikor elfogadja az ajánlatot. Bingó. A kis lovag végül belemászik a hálóba, pontosabban a hálószobámba. Amit már csak ki kell alakítani; és persze ezek szerint az ominózus zongorának is ideje helyet találni. Vajon csak játszani fogunk a végén azon a zongorán? :]
-Persze, hogy megengedem. Miért hívtalak volna akkor meg? -nevetek fel az édessége láttán. -De nem most. Nemrég költöztem csak az új helyemre, és még kell pár nap, mire teljesen berendezem. Hmm... -tettetett gondolkodás mímelve nézem az eget egy ideig, majd lenyitom hosszú ujjaimmal a menüt, és kecsesen egy meghívót küldök neki.
-Csak ha nem bánod. -teszem hozzá. -Így könnyebben el tudlak érni, ha kész lesz a lak és a zongora rendelkezésedre áll. Szívesen hallgatnám a játékod egy nap. -döntöm félre a fejem és rebegtetem meg a szempillám egy kissé - "...vagy éjjelen", toldom hozzá, de csupán magamban. Nem felejtettem el a tényt, hogy félszegsége ellenére a kis lovagra vár már otthon egy különbejáratú házisárkány (s talán pont miatta ilyen kis félénk), és bár nem szokásom foglalt férfiakra hajtani, úgy érzem, vele némi kivételt kell tennem. Persze csak a szent cél érdekében.
Látni, hogy hogyan is boldogul az életben, és méltó-e arra, hogy eljusson a századik bossig, avagy felszabadítsam-e. Harmadik opció még a szimpla társasági célú megtartása, de abban az esetben a kis barátnőjétől fogok megszabadulni, amennyiben amaz nem válik méltóvá az életére.
-Az eset jóval a bejelentés után történt. -mesélem, elterelve gondolataim fonalait a témáról. -Tudtam, mi lesz az ára, de vagy én kapom az indikátort és tarthatom meg az életem, vagy a támadóm. Valami őrült volt, aki azt üvöltözte, hogy ő majd felszabadít, és a halálommal csak a log out gombot teszi elérhetővé számomra. -elfintorodom egy kissé, de magamban jót derülök. -Rég volt, de még sosem bántam meg, hogy inkább a biztos élet mellett döntöttem...

//Licht//

Ülök este a fogadóban, a szobámban. Egy hete a Lichtel való találkozásomnak, azóta nem is volt semmi említésre méltó dolog az életemben. Farmolgattam kicsit a közeli mezőkön, de küldetést nem vállaltam.Eléggé sokat gondolkoztam arra az érdekes találkozásra, azzal a Licht nevü lánnyal. Elvileg jövök is még neki egy sütivel. Milyen ügyesen ejtettem a fejére a sütit.Nem szeretek adós maradni, gyorsan behajtom rajta azt a sütizést...meg ő rajtam a sütit. ˘^˘ Azóta nem is beszélgettem senkivel. Hiányzik a beszélgetés. Főleg, hogy olyan...jó volt. Beismerem, jó volt. Élveztem. Megtetszett volna a lány úgy? Nem biztos.
Nem hinném. De nem ismerem még eléggé, kitudja mi lesz később. Nem tudhatom előre. Mindenesetre most csak arra gondolok, hogy újra beszélgessünk. Vagy akármi. Jó lesz ez, legalábbis remélem. ^o^/ Legalább olyan jó mint volt. Ha nem jobb. És...az a bikini. *-* Elképzelni is jó benne. Egyszer úgy is behajtom rajta...valamikor. Most viszont írok neki egy üzenetet, hogy holnap jó e neki a találka. Kíváncsi vagyok mi történt azóta vele.

Menü. -> Üzenetek. -> Új üzenet írása.

Szia!
Úgy érzem itt az ideje, hogy behajtsd rajtam a sütizést. Holnap délben, a Kezdetek Városában, a Sweet Dreams cukrászdában megfelel? Nem voltam még ott, de remélem megtalálom, és hogy te is. Írj vissza, ha megfelel. Remélem nem keltettelek még fel, ilyen korai este. Azt is megírhatod, hogy vagy. További jó éjt.

Üdvözlettel,
Lancer.

Majd rákattintok az üzenet elküldésére. Remélem pozitív válasz lesz, és holnap indulhatok is. És most ideje aludni. Beállítom kilencre az ébresztőt, és megpróbálok elaludni. Bár még a választ megvárhatnám.

Megérte várnom még egy picit az elalvással (na meg valljuk be őszintén, amúgy sem tudtam még). Megjött Licht-től a válasz, ő is aludni készült...meg nem érti mi van. Vagy beszívott, vagy álmos, ezt inkább nem döntöm el. De legalább beleegyezett, holnapra van programom. ^o^/ Nem írok már neki választ erre az üzenetre, gondolom úgy is elaludt. Ideje nekem is, megfordulok párszor és már el is nyom az álom.

Másnap reggel kilenckor felkelt a rendszer. Pontosan, mint mindig. Jobb dolgom úgy sincs, nem engedek a lustaságnak, elmegyek kicsit farmolni. Valamivel el kell ütni az időd. Tizenegy óra környékén már nagyon meguntam, elindulok vissza a városba, megkeresni a cukrásztát. Kellemes kis hely, csinos felszolgálókkal. Kérek egy üdítőt addig ameddig meg nem jön Licht..ma kirúgunk a hámból, verjük el a délig farmolt pénzt. \^o^/ Remélem legalább emlékszik rám, ki vagyok...eléggé égő lenne, ha idejön és fel sem ismer...a remény hal meg utóljára. Ha megjön és felismer, még szép hogy köszönök neki. \^o^/

-Szia! Hogy vagy, legutóbbi találkozásunk óta? –ha a kezét nyújtja, nyomok rá kézcsókot..bár vajmi kevés esélyt látok arra, hogy ilyesmit tegyen. Most is szép, mint legutóbb...bár itt sincs víz...egyre kevesebb az esély, hogy bikiniben lássam. >< De soha nem teszek le róla, majd egyszer úgyis összejön. ˘^˘ - Mit kérsz, üdítő, süti, ilyesmi? –ajánlom fel jól nevelt úriember módjára a dolgot és intek is a péncernek, hogy lábhoz, dolga akadt.

Magomhoz képest későn keltem és valamiért olyan érzéssel keltem, hogy valamit nagyon elfelejtettem. De vajon mit? Majd eszembe jut, remélem ne fontos dolog lenne az amit elfelejtettem…Lassan dél, sikerült jó sokáig durmolnom. Bár ez az érzés most jobban idegesít, valamit lelejtettem csak nem tudom mit. Bár logikus, hogy nem tudom mi az, ha elfelejtettem. Lehet listát kéne vezetnem a dolgaimról, bár igaz akkor meg a listát felejtem el megnézni vagy úgy elsuvasztom valahova, hogy a jó Istenke se találja meg…Lassan, de biztosan felfüggesztettem a pizsama partit és talán már mondhatni éber voltam, de inkább csak rá lehet fogni, hogy felfogom magam körül a világot. Dél van és az a erős hiány érzetem csak nem múlt el, de eszembe se jutott, mi az ami nem stimmel. Elkezdtem babrálni az menümet, mert jobb szórakozásom nem volt és csak akkor esett le, hogy mekkora ökör vagyok mikor véletlen beletévedtem az üzenet listámba. Tényleg nekem lenen egy találkám ma…Már egy órával túlléptem a megbeszélt időpontot. Bár, ha még most elindulok talán még plusz fél óra késés amit provokálni fogok. De csak mert nem vagyok az a sietős kapkodó fajta. Már elkéste mit kell kapkodni, ha nem várt meg így jártam…Összevakaróztam, majd el is indultam, persze nem rohantam. Rohanjon az akit kergetnek…Végül oda értem másfél óra késéssel. Nem hazudtoltam meg önmagam, aki ismer, hogy mindig kések aki, meg nem az meg majd idővel fog és megszokja, hogy mindig kések…Persze a név memóriám csodálatos, tehát az üzenetben szereplő névhez nem ugrott be a személy. De hála felfedeztem ezt a mini map bigyót és fent van a barát listámon tehát elmenni mellette kisebb eséllyel tudok. Meg arcról felismerem az embereket csak nehezen kapcsolom hozzá a nevet. Bár mikor megláttam az illetőt, már leesett ki is ő. Na igen egyszer találkoztam még vele nem csodálom, hogy nem ugrott be csak névről…Na, de kezdjük ott, hogy nekem a mai napra lebeszélt találka is kiesett valahogy, de végül csak itt vagyok, ez a lényeg.
-Szia! Bocsi, hogy késtem, de valahogy én elfelejtettem, hogy jönnöm kell. –persze közben valami zavart vigyort is erőltette magamra, egy kis ideig, gyorsan túl lettem a kellemetlen részén is – A legutóbbi találkozásunk óta nem sok minden történt. Talán amit meg lehet megemlíteni, hogy kiléptem a céhből aminek eddig tagja voltam. És veled mi újság? Veled történt e valami érdekes mostanság?
Közben le is ülök az asztalhoz, majd gondolkozom azon kérjek e valamit, igazából most semmi se kell vagy nem tudom, egyelőre még az étlapot bújom és a bőségzavarában gondolkozom azon mit is kérjek.

Várok. Nagyon sok ideje várok. Szinte az összes felszolgálólányt arcról ismertem már, annyi sokszor mentek el mellettem. Én pedig megrendeltem majd megettem az első sütim. Ugyanígy tettem az első italammal is. Majd mindezt eljátszottam egymás után. Elég sokszor. A pénztárcám meg kezd megcsappanni, nekem meg herótom lenni a sütitől. Lehet rossz ötlet volt ilyen „koránra” rakni a találkát? Na majd legközelebb okosabb leszek. Egy órába telt, mire meguntam a szimpla süteményeket. Kértem valami...érdekeset. Először nem értették a kérést. Azt hitték az egyik felszolgálóval akarok lefeküdni. Nos...ez sem állt messze a valóságból, de azt nem így tenném. Igazából a ház specialitását akartam. Erre kihoztak egy lilán füstölgő süteményt mellé lila porcukorral (?)... Nos, egy életem egy halálom. Egy hajtásra felittam az egészet. Tíz perc múlva kezdtem érezni a hatását. Legutóbb akkor éreztem ilyet, amikor a középsuliban kipróbáltam azt a fura cigit...Egyik pillanatban jókedvem van, másikban sírok...de leginkább nevetek. Mindenen. Az egyik szimpatikus felszolgáló lány leültetem magam mellé és busás borravalóért kezdem neki ecsetelni világfájdalmamat.

-Olyan...szomorú ez az egész...itt bentragadni egy játékban –NPC volt a szolgálólány, természetesen nem értette miről beszélek..én azért csak mondtam- nincs kiút! –kiáltom a kelleténél picit hangosabban és hisztérikusan. A lány csak megértően mosolyog rám, majd feláll és elmegy. Ezúttal nemsokára elmúlik a dolog hatása, végre újra nomrálisan gondolkozok. A könnyeknek már nyomai sincsenek. Legalább Licht nélkül is jól „szórakoztam”. Amikor azonban azon gondolkoznék, hogy felálljak és elmenjek, megérkezik. Felállok, hogy kihúzzam neki a széket és hogy köszöntsem- Szia! Nem gond, elszórakoztattam magam...Legközelebb írd fel valahová. –újra helyet foglalok.- Örülök hogy végül is meghallgattál engem is meg magamat is és kiléptél. Én beléptem egybe, más érdekes dolog nem történt azóta.

-Írd a homlokodra. Az legalább feltűnik, valamint elveszni is nehezen fog. –mosolygok rá.- Öm...azért hogy ne késs még többet? Elég logikus indoknak tűnik számomra. Az Anarchisták nevübe, most alakult nem rég. Szívesen látunk téged is a köreinkben, egy tagnak sem lenne szerintem ellene kifogása.

Mire végigmondom, már benne van a sütis lapban és gondolom válogat. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallotta amit mondtam. Mindenesetre nem fogom ismételgetni magam mint egy papagáj, megvárom, hátha meghallotta. Meghívtam, nekem kell álnom a cehhet, de remélem nem esz ki a vagyonomból. ._. Ami ugye már nincs sok, így elég könnyű lenne összehoznia. Én a biztonság kedvéért nem is rendelek, amúgy is jóllaktam. Esetleg majd még valamilyen italt.

- Válogass nyugodtan, ehetsz is bőven, itt nem kell vigyázni a vonalaidra .˘˘ Tényleg...főzni tudsz? Valakivel elszerettetném készíteni a levadászott vadaimat, és nincs nagyon jelentkező a posztra. Ha esetleg tudsz főzni, szívesen várom a segítséged. Talán még valami jutalomban is megegyezhetünk...például a kaja fele.

A végén még azt fogja hinni szobára hívom...mondjuk ha benne van, nekem sincs ellene kifogásom. Még mindig szép. De azért a késés minusz pont nálam, főleg ahogy el is magyarázza, hogyan gondolkodik róla. Én azért igyekezek nem késni, maximum utolsó pillanatban odaérni. Nem szeretem megváratni a partneremet, az tiszteletlenség. Ugyanígy ha egyáltalán nem megyek el, jelzés nélkül. Azt még megértem, ha közbe jön valami, de jelezni szerintem akkor is van idő. Kivéve ha elrabolják az embert, vagy valami. ._.

/Ilsette/

Nyugodtan halad a Kezdetek városában, de sokkal másképp látja az egészet. Egészen fel van szabadulva, amit egy bájos mosollyal fejez ki. Az őt fogva tartó láncok elszakadtak, s szabad lénye csak most kell szárnyalni. Örül annak, hogy nincs mellette Bendő, mert csak folyton etetni kellett a petet. Most egyedül sétál, de cseppet sem érzi, hogy félnie kellene. Azelőtt a medve jelentette a védelmet, amiben a régi énje hitt. Az új énje magában hisz, hogy képes végigcsinálni az egészet, s megmutatni mindenkinek az erejét. Persze nem vakmerő, hogy egyedül vágjon neki a harcoknak, de hamarosan hallani fogják az ő nevét. Éjsötét haját eligazítja és az újjászületést mindenképpen meg akarja ünnepelni. Gondolkozik, majd a Sweet Dreams Cukrászdánál teszi le a szavazatát. Eszik némi édességet, hogy ezzel simogassa a lelkét. Tizenöt perces sétával megérkezik a céljához, miközben szétnéz egy kicsit. Gyanús alakokat néz, hogy nem követik e, vagy nem kíváncsiskodnak e utána.
~Minden rendben.~ Jegyzi meg magában, s könnyed mozdulattal libben be oda. Halkan csukja be maga után az ajtót, aztán tekintete pillanatokon belül végigsuhan a bentieken. Nem szentel túl nagy figyelmet a műveletre, mert sokkal inkább várja, hogy ehessen csoki tortát. Odalibben a pulthoz, miközben fekete tincsei árnyként követik. Arckifejezése leginkább egy sötét pengeéles szépséges hasonlatos. A pultnál leadja a rendelését, aztán egy félreeső asztalnál helyet foglal. Mikor a formás hátsóját leteszi a székre, akkor nem vizsgálja a bentieket. Tekintete kinti világot szemléli.
~Vajon Tachi hol járhat? Az a lókötő!~ Halványan elmosolyodik, mert sosem fogja elfelejteni, hogy mit tett vele. Felébresztette benne a valódi énjét. Ehhez hozzá tartozik, hogy rejtélyes módon elvesztette Bendőt. Sokat töprengett már rajta, de értelmes magyarázatot nem tud adni. Természetesen nem kell elmondania másoknak, főleg akikkel eddig találkozott.
~Majd kitalálok valami okosat, ha kérdezősködnének felőle.~Tudja le magában a dolgot. Megérkezik a három szelet csoki torta, amit lassan kezd elfogyasztani. Kiélvezi, hogy megtömheti a hasát finomsággal.

Teljesen átadja magát a csoki tortának, s minden egyes apró falatot kiélvez. Nem falja be, mint a torkos gyerekek tennék. Ez sokkal inkább hat rituálé szerű ünnepi édesség evésnek, mint zabálásnak.  Megvárja, míg megolvad a csokoládé a szájában, aztán némi rágás után lenyeli.
~Hmm, ez mennyei. Meg tudnám szokni, hogy minden nap ilyet egyek.~ Mondja ki magában, miközben közeledő lépést hall. Először úgy ítéli, hogy biztosan nem hozzá jönnek, így el fog haladni mellette. Nem vesz tudomást az érkezőről, hanem továbbra is hódolatát mutatja meg a finomságnak. Éppen a villájára szúrja a következő adagot és érzéki ajkaihoz emeli, mikor az asztalánál megállnak.
~Szóval hozzám jöttek? Ki akarják nézni az édességet a számból?~ Vagy ki akar velem beszélgetni. Pár pillanatra áll meg aztán a szájába csúsztatja a csoki torta szeletének egy darabkáját. Nem kell sokat várnia ahhoz, hogy felcsendüljön egy ismerős hang, aztán még egy. Kulturáltan megeszi a jelenlegi falatot, aztán hátradűlve a széken ránéz a másik kettőre.
-Sziasztok! – Búgja lágyan elégedett hangon. Egyelőre eltelt az evéssel, így nincs ellenére a beszélgetést. Rögtön megkapja az első kérdést Bendővel kapcsolatban, azonban nem esik kétségbe. Kicsit kivár a válaszadással, addig fürkészi a másik kettőt, hogy változott e valami rajtuk.
-Szerintem nem kell aggódni érte. Jelenleg jó kezekben van. Egy kislánnyal ismerkedett össze a város másik részén. Kapja a finomságokat, meg a rendes kosztot. Jelenleg ott van és biztosan játszanak. – Neveti el magát finoman, ahogy mintha felelevenedne előtte a kép a felvázolt eseményről. Tart egy pár másodperces szünetet, hogy aztán a következő szavakkal folytassa.
-De viszek neki a kedvenc süteményéből. Az a neve, hogy Robbantott Föld. Érdekes sütemény, de olyan gyorsan be tudja falni, hogy azt mondanátok bűvész trükk. – Ennyit Bendőről, s itt az ideje, hogy a témát más vizekre terelje. Megkeresi magában a szavakat, aztán minden további nélkül megkérdezi.
-Hát ti? Édességet esztek? Miféle kalandotok volt? Félelmetes? Erősebb mobokkal küzdöttetek? – Szándékosan több kérdést rak fel, hogy mindegyiket ki tudják majd beszélni. Ez a terv fogalmazódott meg benne, amit szeretne végigvinni.

Tán részben a múltkori miatt válaszol olyan lassan, de jobb ok a csoki torta, ami nagy részben lefoglalja az érzékeit. Timidus kiosztása cseppet sem érdekli ilyen sok idő távlatából, mert az a régi énjének szólt, s nem az újnak. Rosszul kezdődik a beszélgetésük, azonban nem mutatja jelét, hogy ez zavarná, vagy elfogadhatatlannak képzeli. Higgadt nő marad, akit nem sürgethetnek, s nem irányíthatnak olyan könnyedén.
-Aggódni? Én ellenben veletek nem feltételezek senkiről rosszat, hogy ezzel hassak a jövőre. – Látja, hogy miként ijed meg Shu, míg Timidus értetlenül néz a fejlemények előtt. Mint mindig a sárkány az élelmesebb, s Shu csak próbálja a szavakat megkeresni. Első alkalommal érdekesnek tűnt a két páros, s úgy ahogy el tudta fogadni őket, de a jelenlegi énje inkább sajnálja a kislányt.
-Mi jogon kérdőjelezitek meg az én döntésem? Mellesleg, ha bogarat akartok ültetni a fülembe, akkor nem fogom engedni. Lehet régen elesett kezdő voltam, de az óta tanultam pár dolgot. Másik részről mindenkinek megvan a saját útja a játékon belül is. – Tekintete átsiklik Shura, aztán az ő kérdéseit hallgatja. Felvonja a szemöldökét, hogy itt olyan gyalázatos eseményről beszélnek, mint pet rablás. Akik ilyeneket emlegetnek, akkor azok megérdemelnék.
-1 hónapja ismerem és Maya a kislány neve. Szüleivel él egy házban, s cseppet sem észleltem, hogy állatok elorzásán törnék a fejüket. Gyakran vagyok náluk, mert mindig elmesélik nekem, hogy mi történt a városban. – Látja Shun, hogy egyre inkább megijed. Még mielőtt folytatná a beszédét, akkor előtte eszik pár falatot a csoki tortából. Továbbra is nyugodt marad, mint aki teljesen biztos a dolgában.
-Shu! Ne fesd az ördögöt a falra. Timidus, múltkor még igényeltem a tanácsokat, de már nincs szükségem rá. – Mondja ki határozottan a döntését. Ha belenéznek, a szemébe az nem hazudik. Más lett belőle, s másképp viselkedik. Mikor indulásra akarják indítványozni, azonban ő belekezd a második csoki torta szelet fogyasztásába.
-Ha annyira menni akartok, akkor csak tessék. Én nem mozdulok innen, míg el nem fogyasztom a csoki tortáim. – Méregeti a másik kettőt, aztán a tányért a kezébe veszi, hogy hátradűljön a széken. Másik kezében tartja a villát. Néhány falat múltán egyértelművé teszi a helyzetet.
-Örülnék annak, ha nem szólnátok bele a döntéseimbe. Az régen volt, de ez most van.

Értetlenül bámulják őt, ami teljesen jó reakció tőlük. Shu-t elönti a düh, amit csak egy szóval lehet jellemezni: édes. Timidus sóhajtása egy kisebb mosolyt csalogat ki belőle, de csak pár pillanatra. Türelmesen várja, hogy vajon mi lesz a végén? A lány kikel magából a lány, amire csak felvonja a szemöldökét.
-Shu! Nem szeretném megismételni még egyszer magam. –Továbbra is nyugodt hangnem beszél, csak megerősíti e szavakkal azt, amit ezelőtt mondott. Teljesen más lett, s másképp látja ezt a világot, mint ők. Nem fogja hagyni, hogy egy gyerek és egy okos tojás pet megmondják helyette, mit kellene itt csinálnia. Egy jó darabig csend áll be, amit kihasznál. Csoki torta második szeletéből lakmározik, miközben arra vár, hogy e páros befejezze a duzzogást.
-Hiába próbálsz óvatos lenni, mert amellett szintén érthetnek meglepetések. Én nem szeretnék merev lenni minden helyzetben, ahogy ti teszitek. Ráadásul tökéletesen alkalmazom azt, hogy nem bízok meg senkiben. Bennetek sem bízom meg. Csakugyan? Nem számít, hogy régebb óta vagy itt, sem pedig Timidus. – Szól, aztán sikerül megenni a második adag finomságát. Az utolsó maradt meg, de előtte pihenteti a gyomrát. Előkészíti számára a helyet, ráadásul most beszélget. A kettőt egyszerre nem tudja csinálni.
-Kezdő? Lehet, de ettől függetlenül sem a múltban, sem most nincs olyan fajta kötelék köztünk. S ezennel bebizonyosodott, hogy sosem lesz. – Timidus kérdezi, hogy mennyit fejlődött, amire csak hűvös nevetés a válasz. Ha nem tudják elfogadni, hogy a jelenlegi nő a szabad Ilsette, akkor nem az ő gondja lesz. Megváltozott, s így fejlődött a játékban. Elengedte maga mellől a cuki kis medvét, hogy cserébe ő szabad lehessen, s egyben halálos.
-Mindig változik az ember, így ha ennyire kíváncsi vagy, akkor gondolkozzatok el miben fejlődtem. Más utat járok. Shu! Nem fogok koordinátákat megadni, mert ti azt hiszitek, hogy mindent jól csináltok. Egyáltalán nem. S a ti viselkedéseteknek szintén megvan a hátránya, s nemcsak az előnye. – Kezdenek elfajulni a dolgok, azonban Ilsette hűvös marad, s higgadt. Nem fognak kifogni rajta.
-Timidus! Most ti hibáztok, s minden egyes alkalomkor azt teszitek, ha mindenbe beleütitek az orrotokat.

-Hol van Bendő? Elég az, ha én tudom, merre van. – Csak sóhajt egyet, mikor Shu felemeli a hangját. Reménytelen eset a kislány, hogy felfogja a változás Ilsettében keresendő. Nem fogja elmagyarázni senkinek sem, hogy nem ugyanaz a személy, meg milyen sokat őrlődött már Bendő elvesztése miatt. Másképp nem tudja kezelni a kislányt, mint ami. Ráadásul teljesen más látásmóddal rendelkezik, amibe nem kellene beleszólnia, ám erről mit tudhat egy gyerek? Semmit. Kissé elveti a sulykot a sárkány, ha azt véli képtelen a csapatjátékra. Annyira elvakultan ragaszkodnak a saját világukhoz, hogy szinte rossz nézni.
-Vajon egy hegyoldalon menetelve, egy kő lavinára szintén fel tudtok készülni, ami elég váratlanul jön.  Nincs semmi esélyetek rá, s hiába óvatos az ember. Tapasztalatszerzés? Igazán? Mit tudtok róla egyáltalán? Csak annyit, hogy számít az idő? – Hozzálát az utolsó szelet csoki tortának, amit jól láthatóan direkt lassan fogyaszt el. A lány továbbra is erősködik, de hiába teszi. Mikor elkezd magyarázni a kötelékről, meg a saját tapasztalatáról, akkor elhúzza kicsit a szája szélét.
~Szóval Bendőt szeretnék látni.~ Elgondolkozik, hogy mit mondhatna ebben a helyzetben. Mikor Timidus beismeri, hogy nem tudnak tökéletesen cselekedni, akkor apró győzelemként fogja fel. Ennél nagyobb beismerést nem mondhatott volna a pet.
-Ami már megtörtént, az csak elfogadni lehet. Felelőtlen? Csak te látod így, én nem érzem magam annak, mert Bendőt hagyom kicsit másokkal. Azt szintén meg kell tanulnia, hogy nem lehetünk együtt mindig. Mi van, ha engem elrabolnak vagy őt? Elkezd üvöltözni, s könnyesre sírja a párnáját? Nem mozdul a helyéről, míg újra meg nem lát? Ti hogyan élnétek meg, ha egy hétig nem látnátok egymást, vagy hónapokon keresztül? – Szegezi nekik a kérdéseket, amire úgy véli, hogy csak gyerekes naiv gondolkodás lesz a válasz. Annyira görcsösek, s feszültek, hogy képtelenek pihenni.
-Túlságosan sokat képzeltek magatokról. S van egy mondás: okos enged, és a szamár szenved. – Nyugodtan dűl hátra székében, hogy átadja magát újból a csoki torta élvezetének. Nem sieti el a dolgokat, sőt az evés után sem siet Bendőhöz. A páros dühönghet magában, s akármit csinálnak, az különösen nem fogja áthatni lényét. Nem bízik meg bennük, sőt egyre inkább nem, az ilyen gondolkodással. Nyugodtan néz kifelé az ablakon, csak néha tekint rájuk, de beszélni nem áll le velük.

Ha ők nem szólnak hozzá, akkor viszonozza a kedvességet. Biztosan nézik, mert érzi a tekintetüket, ahogy rajta pihentetik. Csendben marad, majd a kinti mozgást nézi. Megnézi alaposan mások életét, és mennyire jönnek ki egymással. Shuval és Timidussal nem tud jól kijönni, ez már az első találkozásnál körvonalazódott, ami most teljes bizonyságot nyert. Elbeszélnek egymás mellett, mint három kutya feszül egymásnak, hogy eldöntsék kié lesz a csont? Egyáltalán nem kötelessége elmondani, hogy mi történt Bendővel, mert kiknek hiszik magukat, hogy így nyugodtan kérdőre vonják? Csak akkor néz az irányukba, mikor Timidus minden további nélkül rávágja, hogy fel tudnak készülni rá. Kő lavina esetén egy nagyobb kavics halálos lehet, s a teleportálás sem rögtön jön létre. Legalábbis jelenleg így emlékszik, hogy ezt olvasta. Ami pedig azt illeti, a sárkány vagy a lány bármit mondhat neki, de olyan szinten tart, hogy egyből elutasítja magában azok szavait. Nem folyamodik erőszakhoz, mert az jelenleg távol áll tőle.
-Ha valaki a hibádból meghal, akkor azt ki tudod javítani? Ha valaki eltávozott, akkor azt már nem tudod visszahozni az élők sorába. – Ha hallaná, hogy barbár módszernek ítéli Shu Bendő állítólagos kiképzését, akkor elnevetné magát. Ettől sértőbbet nem mondhatott volna neki. Másik részről, ha hallaná, hogy Shu összeomlott, akkor rögtön kiderülne a párharc győztese.
-Megölessem magam? Ez most vicc akart lenni? De hát másképp látjuk és éljük meg a dolgokat. S ez így marad mindörökre. Ha pedig Bendőt keresitek, akkor ne keressétek. – Feláll az asztaltól, közben jelez, hogy fizetne. Mikor odaér hozzá a kiszolgáló személy, akkor kifizeti neki a három szelet árát. Visszanéz Timidus és Shu alakjára, aztán sejtelmesen így szól.
-Nem halt meg, csak a sötétség elragadta tőlem. A kettőnk közti kapcsolat megszakadt, s elvadult. Próbáltam újra idomítani, de nem reagált rá semmit, végül eltűnt a sötétséggel együtt. Egy rendszerüzenetet kaptam, hogy Bendőt elvesztettem. Azután egyedül legyőztem egy hatalmas vadkant, mire kardforgatóvá váltam. Most pedig hagyjatok magamra! – Ezzel sietős léptekkel, sőt futva távozik tőlük, hogy beleolvasva a többi sötét hajú nők közé ne tudják követni.

Hiába vigyorodik el Timidus, mert cseppet sem hatja meg. Mert mit tudnának róla? Semmit sem, s míg ez így marad, addig nem kellene elítélni őt. Hogy később érkezett a játékba az nem az ő hibája. Az hogy ilyen lassan fejlődik, az ennek a kettőnek köszönhető. Az óvatosságra való intésük szövege, amit az elején megfogadott. Semmit nem tudtak rendesen elmagyarázni, mert csak egymás szavába tudnak belebeszélni. Csak megzavarják az embert. Elkezdenek valami értelmetlenül dologról beszélni, amire a legkevésbé sem kíváncsi.
-Jó lenne, ha befejeznétek a beszédet, mert nem vagyok kíváncsi a ti tapasztalatokra. Halál ide, vagy oda, szerintem sosem fogjátok megtalálni Bendőt. Talán az admin gondoskodott róla, hogy újra tojás legyen és megkapja egy normális idomár. – Közben egyre jobban hergeli, amiket mondanak. Nem tudja felfogni, hogy miért létezik kettő ekkora sületlenség. Timidus és Shu párosítása a legeslegrosszabb SAO világában. Nem tudnak más csinálni, mint gyerekesen viselkedni egy felnőttel. Ráadásul mindenről szentül hiszik, hogy mindent jobban tudnak, mert csak előbb kezdték a játékot. Kifelé indul a városból, majd mikor elhagyta, akkor a legközelebbi vesztőhely felé indul. Elege lett ebből az egészből, s jobbára inkább szeretne megszabadulni ezektől a láncoktól. Mikor megérkezik a széléhez, akkor szólal meg.*
-Szerintem nem tehettek semmit, csak kockáztatod Timidus épségét. – Ezzel előveszi a térképet és rábök arra a helyre, ahol szerinte lehetett. Elgondolkozik, hogy mit mondhatna.
-Este volt, sőt éjfél. Minden akkor történt. – Ezzel ettől több nem kell neki, hanem próbálja levetni magát a mélybe. Nem foglalkozik semmilyen aprósággal, csak az jár a fejében, hogy szabad legyen. Elszabaduljon ettől a normálatlan játéktól.

Nem szólal meg, sőt egyetlen hangot sem szeretne kiejteni a száján. Felkészült, hogy feláldozza magát, amiben nem akadályozhatják meg. Lehet , hogy figyelik minden egyes lépését, de már az sem érdekli. Eleget hallotta ezt a kettőt, hogy lyukat beszéljenek a fejébe az agyamentségeikkel együtt. S felnőtt létére sosem tudja megérteni, hogy miért oktatja ki durván egy nála fiatalabb személy. SAO világa és a benne levők összezavarják, míg az egyik ezt mondja, akkor a másik mást. Ráadásul ha tudná, hogy eddig mennyi mindennel vádolják, akkor még inkább letaszítva és megsemmisülve érezné magát. S miért avatkoznának bele a döntésébe, csak mert félnek, hogy az ő lelkükön szárad egy játékos? Neki úgy tűnik.  Nem ijeszteni jön ide, hanem halálba akar lenni. Shu meg Timidus úgy követi Ilsettét, mint két vérszívó a prédára. Nem volt elég nekik ennyi? Nem tudnak semmibe sem belenyugodni, ráadásul mások életébe beleszólnak. Normális világ? Nem. A legrondább, legutálatosabb. Csak tudná, hogy miért hitte, hogy ez az egész jó pihenést biztosít a számára. Mikor  a másik kettő akcióba lendül, akkor magatehetetlenül vergődik, de egy hangot sem mond ki ajkain. Ha nem most fog ebben a pillanatban meghalni, akkor máskor, mikor ez a két utálatos valami nem lesz az útjában. Döntött! Minél hamarabb meg kell halnia, hogy kijusson ebből a SAO nevezetű rémálomból. Próbálkozik a peremhez elérni, ha csak egy centiket halad az már bőven elég.
~ Ki akarok jutni, de most rögtön. Ez ellen senki sem gátolhat meg. ~ Véli magában, s véghez fogja vinni ezen tervét, hogy nyugalomra leljen. Ez az egy végcél maradt meg benne.

// Cú Chulainn//

Mivel már nem fogadóban laktunk Inu-val így nekem nem kellett dolgoznom az étteremben. Nekem teljes megkönnyebbülés volt, habár nem panaszkodhattam. Délfelé felkeltem habár inkább felkeltett engem Inu mert nem bírta kivárni amíg felébredek. Habár most nem annyira haragudhattam rá emiatt mert kitudja, hogy meddig aludtam volna ha nem kelt fel engem. Nehezen ugyan de végül sikerült felöltöznöm. Inu sürgetett de még a hajamat felkötöttem.
-Miért tart egy lánynak ennyi ideig az öltözködés? Én ezt nem bírom megérteni.-mondta Inu.
-Itt vagyok már. Egyébként mivel te nem hordasz egyáltalán ruhát így jobb ha nem szólalsz meg.-mondtam kicsit még kábán.
-Rendben csak menjünk végre!-mondta...vagy is inkább parancsolta nekem Inu.
A Kezdetek Városában járkáltunk mert Inu kiszaladgálta magát útközben. De én megéheztem és ha főtételt rakott volna valaki elém akkor inkább az éhséget választom. Most sütit akartam enni. A város északi részében voltunk és akkor az egyik utca sarkán volt egy nagyon aranyos cukrászda.
-Gyere Inu, nézzünk be arra a helyre!-mondtam Inu-nak és válaszát meg sem várva már mentem is a cukrászda felé. Inu persze jött utánam. Kinyitottam az ajtón és bementem a cukrászdába. Amikor beléptem a cukrászda ajtaján egyből a legfeltűnőbb édességpult volt szinte az orrom előtt. A pult mögött meg egy mosolygó lányt láttam akin egy cuki vajszínű, csipkés kötény volt. Láttam, hogy nem kell szűkölködniük mert elég tágas volt. A falakat meg nagyon fincsinek tűnő süteményképek díszítették. Gyorsan leültem az utolsó szabad asztalhoz ami volt. De pont a sarokban volt az utolsó hely ami nekem tetszett mert én ott szeretek a legjobban ülni. Gyorsan odamentem az asztalhoz és leültem. Egy pincérnő odajött és megkérdezte, hogy kit szeretnék rendelni. Mivel a franciakrémes a kedvencem így azt rendeltem. Inu-nak meg mogyorós sütit rendeltem habár ezt a pincérnő nem tudta. Egy kis idő múlva kihozták amit kértem és amin a mogyorós süti volt azt a baloldalamra raktam, hogy Inu azt asztalon egye és ne a földön. én is elkezdtem enni a franciakrémesemet és szerencsés voltam mert már egy darab asztal nem maradt.