Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

by **Strea** Hétf. Júl. 19 2021, 12:29

A mobok a következő két kiskörben nem támadhatnak: 2/2

2x Villámgyors Ütés Potion elhasználva. Silence +6 többletkört kap.
10 támadás sikeres. Álomdenevér #38-44 és #23-25 elpixelezve.

Ozirisz következik.

dobások:

Álomdenevér #26-30 és #45-51 - full HP (Ozirisz) /12db/
Álomdenevér #52-60 - full HP (Silence) /9db/

Silence (50. szint): 195/175 HP, 350/25 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/150 HP, 200/100 CSP
Mirika (43. szint): 150/0 HP, 240/68 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 40 páncél, 170/74 CSP

Ozirisz jön, a határidő továbbra is kiskörönként 3-4 nap.

by **Ozirisz** Szer. Júl. 21 2021, 12:22

Naív feltételezés volt a részemről, hogy a többiek nekiiramodnak a túloldalra - bár jobban belegondolva, a denevérek, amilyen tapadósak, amúgy sem hagyták volna. Arról az aprócska tényről nem is beszélve, hogy aprók, mozgékonyak, szóval óhatatlanul is legalább egy példány átszökött volna közülük. Hiszen a náluknál jóval nagyobb és kevésbé mozgékony humanoidok is képesek voltak eljátszani ugyanezt, bár tegyük hozzá, egy random Simeon felbukkanása azért rásegített, hogy kizökkenjek a viszonylagos nyugalomból.
Szerencsére a képességem legalább működött - de ami még nagyobb mázli, hogy Maku legalább tudott valami értelmesebbet kezdeni vele, mint én. Amin viszont meglepődtem, hogy a füst úgy tűnik hatásosnak bizonyult ellenük. A denevérek, mintha csak leblokkoltak volna, nem támadtak, időt adva nekünk. Fuwa kérdése zökkentett ki a Miri "elvesztése" miatti kétségbeesésből. - Hmm... úgy tűnik, mi találkoztunk legelőször ezekkel a mobokkal... legalábbis a béta óta biztosan - válaszoltam a lánynak, majd az általa előhalászott potionok láttán jött is a részemről egy virtuális facepalm: hogy ez nekem nem jutott eszembe eddig~
Bár, az igazat megvallva, ezek a gyors ütés potik akkor lennének igazán hasznosak, ha az extra körökhöz extra CSP-t is adnának. Bár, jelen esetben azzal is kiegyeznék, ha a sebzést szét tudnám osztani a denevérek közt - elvégre ha mindenki egy csapással pixelezi őket, valószínűleg nincs túl sok életpontjuk, és a sebzésünk nagyja kárba vész... Követve Sil példáját, elővettem a bankból én is egy hasonló potit, majd elkezdtem a lány körül repdeső denevéreket megritkítani.

// két támadás, pihi, újabb két támadás, újabb pihi és még egy a végére, azaz 5 támadás és 50 CSP-m marad.
// Villámgyors poti elhasználása (25 CSP), egy pihi és két támadás.
// 0 CSP-m marad, összesen 7 támadás #52-#58-ra

by **Strea** Szer. Júl. 21 2021, 12:52

Villámgyors Ütés Potion elhasználva. Ozirisz +3 többletkört kap.
7 támadás sikeres. Álomdenevér #52-58 elpixelezve.

Silence 10-, Ozirisz pedig 60 sebzést szenved el.

Makuda következik.

dobások:

Álomdenevér #26-30 és #45-51 - full HP (Ozirisz) /12db/
Álomdenevér #59-60 - full HP (Silence) /2db/

Silence (50. szint): 195/175 HP, 350/25 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/90 HP, 200/0 CSP
Mirika (43. szint): 150/0 HP, 240/68 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 40 páncél, 170/74 CSP

Makuda jön, a határidő továbbra is kiskörönként 3-4 nap.

by **Makuda** Szomb. Júl. 24 2021, 15:07

Mivel sürgős volt a helyzet így a felugró ablakot csak le "okéztam" nem volt idő arra, hogy egy üzenetet elolvassak különben mind elveszünk és akkor már nem fogok több üzenetet olvasni. Szerencsére kapóra jött a dupla mellékcselekvés így segíthettem a többieknek azzal, hogy én ugyan nem látok, de ők viszont igen. Bár Silencben nem voltam biztos, hiszen korábban még nagyon a sisakra támaszkodott. Minden esetre amíg én nem láttam figyeltem az életerő sávokat, hogy vajon tényleg sikerült-e a taktikám valamint számoltam a köröket, hogy amint feloszlik a köd én is támadásba lendülhessek. Sajnos azonban már kezdtem fáradni, de muszáj volt támadnom, hiszen még bármi megtörténhet...

/Támadom Álomdenevér 26-28, majd pihenek egyet

3 támadás 66 CSP->6 CSP+pihi ->91 CSP (ha jól számoltam)/

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Júl. 24 2021, 15:07

The member 'Makuda' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4767250438_224285ea8b_s

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4767251444_0f76bf2817_s

by **Mirika** Szomb. Júl. 24 2021, 15:58

Megnyugtató volt, amit láttam, elvégre mindenki neve mellett ott volt a zöld pötty és a helyzetük sem változott. Vagyis, gondolom én, mert hát innen csak annyit láttam, hogy a 17. szinten vannak valahol. De amellett, hogy leesett egy kő a szívemről, a kétségek és a gombóc a torkomban megmaradt. Hiszen lehet hogy most mindenki zöld, de mi van, ha veszélyben vannak? És mi van, ha nincsenek veszélyben, csak valamilyen különös oknál fogva engem kidobott a rendszer? Mi van, ha én vagyok veszélyben? És persze arról már nem is kell beszélni, hogy valószínűleg aggódnak miattam... Sóhajtottam egyet, majd azon az alapon, hogy egyszerre egy problémát kell megoldani, először is adtam pár szem mandulát Momónak, hogy nyugodjon meg, majd a sárkánynak dőlve nekiláttam üzenetet pötyögni. A zöld pöttyök megtekintése mellett az is tudomásomra jutott, hogy Leo-kunra és Afton-sanra nem számíthattam, úgyhogy a szintén ismeretlen helyzetű, de legalább nem elfoglalt... vagyis hát... nem küldetéssel elfoglalt Hina-channak írtam egy segélykérő üzenetet. Mivel én magam sem tudtam, mi történt, ezért egyszerűen csak annyit közöltem, hogy "meghaltam" a küldetésen, és lehet, hogy a többiek is veszélyben vannak, és kéne egy legalább háromfős mentőcsapat.
Amíg a válaszra vártam, útra is keltem a 17. szint felé, arra gondolva, hogy amíg odaérek a barlanghoz, addig talán Hina-chantól is jön felelet, de... hát, nem így történt. A fák között, sötétben botorkálva csak nem jött az ismerős pittyenés, úgyhogy amikor odaértem a bejárathoz, újabb üzenetet írtam, de ezúttal Hoorának.

Szia! Baj van! Négyen bent ragadtunk egy barlangban a 17. szinten [koordináták]. Engem valamiért kidobott a rendszer, a többiekkel nem tudom, mi van, veszélyben is lehetnek. A barlang a teleportkristályt és az üzenetküldő rendszert letiltja. Kérlek, küldj legalább három embert! Nincs időm megvárni titeket, bemegyek! De bízok a felmentőseregben!

S.O.S.

ui: Bent van egy rácsos kapu, amit egy fogantyúval lehet működtetni, de csak kívülről. A rács csapdába ejti, aki átmegy alatta, valakinek a külső oldalán kell maradnia, hogy ki tudja nyitni.

Miután elküldtem az üzenetet, még vártam két-három percet, hátha jön válasz, de aztán vettem egy nagy levegőt, és behatoltam. Egyedül. Végül is, nagy bajom nem eshet.

by **Strea** Hétf. Júl. 26 2021, 23:36

2 támadás sikeres. Álomdenevér #26-27 elpixelezve.

Silence 10-, Ozirisz pedig 50 sebzést szenved el.

Silence következik.

dobások:

Álomdenevér #28-30 és #45-51 - full HP (Ozirisz) /10db/
Álomdenevér #59-60 - full HP (Silence) /2db/

Silence (50. szint): 195/175 HP, 350/25 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/40 HP, 200/0 CSP
Mirika (43. szint): 150/0 HP, 240/68 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 40 páncél, 170/85 CSP /A többletkör pihenésre való fordítása a teljes CSP feléig tölt vissza, attól függetlenül, mennyi CSP-d maradt./

Silence jön. Mivel jelezte hiányzását, 1 hetes határidőt kap, de pls ne számold ki az utolsó pillanatra ><"

Mirika

"A fák között, sötétben botorkálva csak nem jött az ismerős pittyenés, úgyhogy amikor odaértem a..." - sajnos a gondolatmenetedet itt kell megszakítsam, ugyanis, hát... nem jutsz el a bejáratig. Hogy egészen pontosak legyünk, miközben a sötétben botorkálsz a fák gyökerei között, hirtelen kicsúszik a lábad alól a talaj és az Akrobatikád csak abban segít, hogy ne nullázódj le a majdnem kétszáz méter zuhanás után földet - vagyis vizet - éréskor. Az utolsó, amit a talajszintből látsz, az egy random fa lombkoronája, majd elnyel téged a sötétség, aminek helyét kisvártatva a halványkéken izzó kövek és a víz csobogása veszi át. Utóbbi (mármint a víz) is nagyban csökkenti a becsapódást, így megúszod a dolgot sárga életcsíkkal, habár hamar fel kell úsznod a felszínre, ha nem szeretnél fulladásos sebződést is emellé. Momó eközben kint ragad: ha épp látta is volna, hogy mikor és hol szakadt be alattad a talaj, azon a kis repedésen aligha tud átjutni utánad.
Itt vagy tehát a kazamatában. És teljesen egyedül.
A jó hír amúgy az, hogy érkezteddel semmilyen mobot nem zavartál meg és nem is egy sárkány vagy épp egy óriáspók tanyájára huppantál - sőt, a hely egészen barátságosnak mondható: valahol a távolban láncokat csörget a szellő, a közeledben lévő romok pedig egészen úgy tűnnek, mintha bármelyik pillanatban összeomolhatnának. Nos, hogyan tovább? Üzenetet küldeni és teleportálni természetesen ezen a részen sem tudsz.

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 20210111

A te határidőd továbbra is Makuda majdani kiskörének vége.

by **Silence** Hétf. Aug. 02 2021, 12:21

Ozi választ adott a kérdésére. Ez egyelőre megnyugtatta, és nem is nagyon gondolkozott a dolgon tovább, mert az idő nem állt a csapat oldalán.
Aztán kiderült, hogy ez sokkal inkább igaz, mint gondolta. Ozi ritkította az őt támadó denevéreket... de közben az életcsíkja előbb erős narancs, majd vörös színű lett. Ettől aztán megrémült. Nem tűnhet el Ozirisz is!
Nem foglalkozott semmivel, nagyon gyorsan elővette az első kezébe kerülő kristályt a bankból, és széttörte.
Majd, miközben fújt egyet, hogy megnyugodjon, dühös aggodalommal bámult Oziriszra. A feketehajú srác egyáltalán nem vigyázott magára, amiért haragudott. Nélküle hogy fognak innen kitalálni?
Miután pedig összeszedte az erejét, nekilendült, azzal az elszánással, hogy mostmár az összes Oziriszt támadó denevért elpixelezi. A kristály ugyan sokat tornászott fel a céhtársa életcsíkján, de az aggodalma nem múlt el.

// Szóval eltörök a bankból egy krobbanógyógyítókristályt. Aztán pihi, majd 3 támadás, pihi és még három támadás.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Aug. 02 2021, 12:21

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4766612103_86ee832108_s

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4766610511_dda12706fc_s

by **Strea** Kedd Aug. 03 2021, 15:17

Kirobbanó Gyógyító Kristály használata sikeres: mindenki gyógyul 100 HP-t.
5 támadás sikeres. Álomdenevér #28-30 és #45-46 elpixelezve.

Silence 10-, Ozirisz pedig 25 sebzést szenved el.

Ozirisz következik.

dobások:

Álomdenevér ##47-51 - full HP (Ozirisz) /5db/
Álomdenevér #59-60 - full HP (Silence) /2db/

Silence (50. szint): 195/185 HP, 350/25 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/115 HP, 200/0 CSP
Mirika (43. szint): 150/0 HP, 240/68 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 40 páncél, 170/85 CSP

Ozirisz jön, a határidő 2-3 nap.

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 09 2021, 16:04

A támadásaim nyomán szép apránként fogytak a denevérek Silence közeléből. Azonban amire nem számítottam, hogy az életcsíkom jobban fogyott, mint amit vártam volna. Elvégre egy denevér elég keveset sebez. Kettő sem vészes. Viszont amikor már egy fél-egész tucatnyi, na az már inkább. Arra se számítottam, hogy amíg kifújom magam, addig szintén egyet-egyet belémcsípnek ezek a mobok. De őszintén szólva, magam miatt aggódtam a legkevésbé, és Mirika elvesztése után csak egy beragadt parancsot követtem, csőlátásban menve a fejem után: megvédeni a többieket. Fuwát és Makut.
Az sem jutott el a tudatosulás szintjére, hogy az életcsíkom sárgába váltott. Csak a vörösre figyeltem fel, mintha csak bekapcsolt volna egy vészjelzés. Ekkor futott át rajtam némi idegesség. Nem is kifejezetten a saját sorsom miatt - bár tény és való, a túlélési ösztönnek is lehetett benne szerepe - hanem amiatt, hogy nekik is bajuk esik. Már-már körvonalazódott a fejemben egy terv - valamerre eloldalazni, el a társaimtól kellő távolságba, és reménykedni, hogy a bőregereimmel elég messzire jutok, hogy célpontváltás után Fuwáékat ne észleljék. Csak így úszhatjuk meg...
Ekkor ütötte meg a fülem a kristálytörés hangja, majd a gyógyítás effektje. És persze Sil arckifejezése amit társított az gyógyításhoz. Egy másodpercig álltam ott, ledermedve amint épp puffereltem a történéseket. - Azt hiszem jövök neked még egyel - mondtam a lánynak, majd a kapott sok+1-edik lehetőséget kihasználva, amint visszatöltött némi cselekvéspontom, támadásba lendültem. Ideje leszedni ezt a maradék néhány denevért - lehetőleg azelőtt, hogy respawnolnának. Hiszen már benne vagyunk az időben, bármelyik pillanatban feltámadhatnak pixeleikből. Az első próbálkozásnál sem volt sok híja hogy ne ránk spawnoljon a következő generáció...

// pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi.
// CSP: 100/200 lesz a végén elvileg, a 4 támadás pedig #47-#50-re.

by **Strea** Kedd Aug. 10 2021, 22:58

4 támadás sikeres. Álomdenevér #47-50 elpixelezve.

Silence 10-, Ozirisz pedig 5 sebzést szenved el.

Makuda következik.

dobások:

Álomdenevér #51 - full HP (Ozirisz) /1db/
Álomdenevér #59-60 - full HP (Silence) /2db/

Silence (50. szint): 195/160 HP, 350/25 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/110 HP, 200/100 CSP
Mirika (43. szint): 150/0 HP, 240/68 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 40 páncél, 170/85 CSP

Makuda jön, a határidő 2-3 nap.

by **Makuda** Szer. Aug. 11 2021, 11:11

Amikor elhasználtam a füst kristályt azt hittem, hogy onnantól kezdve jók leszünk, de ez pár perccel később megcáfolódott. Sajnos nem tudtunk annyi denevért leszedni amennyit kellett volna és így Ozi volt az aki a leginkább megsínylette a füst utáni köröket. Kicsit rosszul éreztem magam amiért nem figyeltem erre az eshetőségre, de szerencsére Silence résnél volt és megmentette Ozit a haláltól, ha már Mirikát nem sikerült. Pár denevért azért előtte még sikerült legyűrnöm, még ha nem is talált minden támadásom. Mostanra azonban már csak pár denevér maradt amik pixelezésre vártak. Én következtem... Szinte teljesen biztosnak éreztem, hogy most már vége lesz ennek a huza vonának. Így összeszedtem magam és megpróbáltam leszedni a két társamról a denevéreket.

/Támadom a megmaradt Álomdenevéreket (#51;#59-60)
3 támadás 85 CSP->19 CSP

by **Kayaba Akihiko** Szer. Aug. 11 2021, 11:11

The member 'Makuda' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Strea** Szer. Aug. 11 2021, 14:33

Silence, Ozirisz, Makuda

Makuda utolsó vágásait síri csend követi. Csak néhány kósza pixel száll körülöttetek, de csakhamar azok is eltűnnek, magatokra hagyva benneteket a barlangjárat közepén. A járat továbbra is lejt, így mögületek már rég nem látszik a terem, ahova a kristályt bedobtátok, előttetek pedig ugyanúgy folytatódik, sőt talán még az eddiginél is meredekebben. Valahonnan hűvös levegő árad és akiknek van Hallgatózása... dehát közületek senkinek sincs. Ozirisz Észlelése a két játékost mostmár jóval távolabbról jelzi, mint eddig, a többiek viszont semmilyen mozgást nem Észlelnek sehonnan: ha respawnolnak is időközben a denevérek, az már a jártasságotok hatókörén túl történik.
Elágazás továbbra sincs, már azokat az apró kis réseket kivéve, ahova Noise talán beférne még, de ti semmiképpen sem. Nincs tehát sok választásotok, mint előrefele haladni tovább... vagy kicsit még kifújjátok magatokat, mielőtt elindultok? Hogy értékelitek az előző perceket? Milyen tanulságot vontok le belőle, vagy most inkább nem is akartok gondolni se rá? Hogyan érzitek magatokat és vajon mit láttok a társaitokon?

Kaptok egy amolyan pihenőkört a következő terem előtt ^^ Sorrend innentől megint nincsen és a szókövetelmény is visszaáll a 250 szavas minimumra, de ez utóbbit ebben a körben nyugodtan feloszthatjátok kisebb, egymással kommunikálós reagokra. Lehet beszúrni rt-s párbeszédeket is, amit csak gondoltok. Szeretném látni, hogy ezután a közös harc után melyik karakter hogyan érzi magát, mit mutat a többiek felé éshogy ezt a többiek hogyan reagálják le! Végtére is ez egy céhküldetés, játsszátok ki a karakterkapcsolatokat és fordítsatok figyelmet a társaitokra is!
Minderre két hetet adok, de nagyon nem fogom jó néven venni, ha az utolsó napokban, 1 reagban összecsapva érkeznek csak reakciók, szóval csak ügyesen!

Mirika

Nézzük akkor ezt a helyet egy kicsit bővebben is. Ahogyan lassacskán összeszeded magad, már oda tudsz figyelni a jártasságaidra is: a Hallgatózásod csupán a láncok csörgését erősíti fel, illetve (ha háttal állsz a vízesésnek) valahol a távolban a folyón túl balkéz felé, de veled egy szinten olyasmi hang érkezik, mintha fém csikorogna a fémen. A romok és a kis partszakasz, ahova ki tudsz kecmeregni ezzel szemben jobbfelé vannak és megfelelő Akrobatikával talán fel tudsz kapaszkodni a fenti kőhíd utáni megvilágított részre anélkül, hogy összeomolna alattad a gerendákkal kirakott téglafal, de efelől csak akkor lehetsz biztos, ha már ki is próbáltad. Vagy megpróbálkozhatsz a sziklákkal is, ahonnan a kék fény érkezik, bár azok simák és csúszósak a vízesés okozta párától. Az Észlelésed pedig egyelőre semmit sem jelez.
Nos tehát, indulj el valamerre!

Határidő: 2021.08.25 - mivel többen jeleztétek a hiányzásotokat és a szituáció szép kijátszása is megköveteli, erre a körre 2 hetet adok. Mirika 500 szóval pótolhat, ám aktivitási bónuszt ezzel a pótlással nem veszít.

by **Makuda** Pént. Aug. 13 2021, 12:30

Miközben vártam az utolsó pixelek eltűnését lihegve tartottam kézbe a kardomat, biztos ami biztos alapon. Amint a pixelek is eltűntek a földre rogytam és hátra dőltem a hűvös barlang falának, teljesen kimerülve. Majd miután tudatosultak bennem a történtek, hogy Ozi majdnem meghalt, Mirit elvesztettük és egy csomó időt elpazaroltunk holott egyszerűbben is megcsinálhattuk volna ezt a harcot, egy időre elborult az agyam.
-Aaaah! - Ordítottam fel hangosan majd egy erőset ütöttem a barlang falára, aminek következtében megjelent a legjobb üzenet a játékban, azaz "Elpusztíthatatlan tárgy". Eközben a kezemet szorítottam össze és nem tudtam, hogy mostantól mit kéne csinálnom. Tudatosult bennem, hogy gyenge vagyok. Kezdtem bizonytalanodni, hogy vajon valóban hasznos vagyok-e ebben a céhben, jó céhet választottam-e.

by **Silence** Kedd Aug. 17 2021, 11:36

Eltűnt. Az utolsó denevér utolsó pixele is eltűnt. Ozi életcsíkja helyrejött, és Makudának sem esett baja. Megvédte őket. Megy egymást is megvédték. Nagy levegőt vett. Azután azzal a lendülettel huppant le a földre, és húzta össze magát. Könnyek szöktek a szemébe, és hiába próbált beszélni, nem tudta kimondani a kérdést, ami foglalkoztatta.
~ Hol van Mirika? ~ hüppögött magában. Az agya nem akarta egyelőre befogadni ami történt...
És hát... Eközben nem igazán vette észre, hogy a többiek mit csinálnak. Egyelőre nem volt veszély - az észlelése legalábbis nem jelzett semmit. Megnyugodhatott volna, és éppen ezért uralkodott el rajta a denevérek miatt felgyűlt feszültség. A könnyekből pedig hamar hallható sírás lett.

by **Ozirisz** Pént. Aug. 20 2021, 15:15

A denevérek nagy nehezen ugyan, de elfogytak. És valahogy most, miután nem voltunk közvetlen életveszélyben - legalábbis abból a szempontból, hogy éppen nem támadt ránk semmi - de ettől független nem volt valami rózsás a helyzet. Teleport nuku, üzenetküldés nuku, és egy Mirikával is rövidebbek lettünk. Nem kicsit rántotta fel az agyam az a rohadt denevérsereg. Miért kellett őt kipécézniük maguknak? Miért? Hiszen a lány már a jelenlétüktől rosszul lett, émelygett, szédült, elájult. Miért a legvédtelenebbet támadták meg? Miért őt, aki még megvédeni sem tudta magát tőlük? Dühös voltam, a rendszerre, hogy így elbánt vele - és velünk. Dühös voltam magamra, hogy nem tudtam megvédeni, nem tudtam megakadályozni hogy lenullázzák. Ha épp történetesen Miri helyett Sil vagy Maku kapta volna ezt a fajta denevérmágnes átkot... Összeszorult a gyomrom, ahogy egy pillanatra belegondoltam, hogy végződhetett volna sokkal de sokkal rosszabbul is.
Elég erős volt bennem a kísértés, hogy Makuda példáját követve belebokszoljak egyet a barlang falába - de inkább nagy levegőt vettem és próbáltam némelyest lenyugodni. Pláne, hogy Silnek nagyon nem erre lenne szüksége. Bár nem szólt semmit a lány, nagyon látszott róla, hogy a történtek hatása alatt volt, ahogy mindannyian. Mégis, mit mondhatnék? Hogy minden rendben lesz? Hogy megvédem őket? Ugyan már, Mirit sem tudtam megvédeni - és utána majdnem én is elpatkoltam, csupán Fuwának köszönhetően vagyok még itt. Ha ő nem kapcsol és cselekszik időben, akkor nekem tényleg végem lett volna, és nem csak kivág valahol a rendszer, mint Mirika esetében. Azonban ahogy Silből kitört a sírás, azt már nem tudtam tétlenül nézni. Odamentem hozzá, magamhoz öleltem ha engedte - Ne sírj.. nem a te hibád... erősnek kell lenned... különben is, nagyon ügyes voltál az előbb, Miri is büszke lenne rád. Meg Hinari is... - próbáltam kicsit megnyugtatni a lányt - és köszönöm, hogy megmentettél az előbb - tettem hozzá, kissé elmosolyodva. Majd eszembe jutott valami, amivel el tudom űzni az esetleges kétségeket.
Lenyitottam a menümet, azon belül is a céhtársak listáját. Mirika neve továbbra is ott volt a listában, csak épp leszürkítve, mintha ki lenne lépve - de ugyanezt jelezte mindenki másra is. - Annyit tudok, hogy el vagyunk vágva a külvilágtól. Se üzenetküldés, se helyzetjelzők. Viszont Mirit még továbbra is jelzi a céhtagok között, elvileg nagy baj nem lehet. Kérdés, hogy vissza tud-e lépni, vagy a nullázódás mellé bant is kapott... - osztottam meg az infót, bár legbelül tudtam, hogy ez nem teszi kisebbé a hibát. A lényegen nem változtat: nem tudtam megvédeni...
- Hmm... ez fura... - zökkentett ki az észlelés, ahogy rácsekkoltam. Egy üres üzenetküldő panelt nyitottam meg, amennyiben nem jött össze, úgy egy darab papírt, majd elkezdtem pötyögni/írni. "Két játékos, jóval távolabb vannak tőlünk, mint a harc előtt." Majd ha ezzel megvoltam, intettem Makuéknak, hogy nézzék meg, feléjük fordítva a panelt/átadva a papírost. Avagy maradjon a mi titkunk, hogy tudunk a jelenlétükről.

by **Mirika** Hétf. Aug. 23 2021, 16:56

...szóval amikor odaértem VOLNA a bejárathoz, akkor írtam VOLNA egy üzenetet Hoora-kunnak, amiben szépen elmagyarázom, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, és hogy segítségre van szükségünk ezzel meg azzal. Például a rácsos kapu nyitvatartásával. Naiv voltam, hogy azt hittem, minden rendben fog menni. Nem így történt. Minden előjel nélkül egyszer csak a talaj úgy döntött, hogy én, Aincrad lakosságának egyik legkönnyebb példánya túl nehéz vagyok a számára, és beomlott vala. Nem is akárhogy, valószínűleg a rémálmaimban fog legközelebb előjönni az a hosszú-hosszú zuhanás, ami várt rám. Halvány lila gőzöm sincs, milyen mélyre eshettem, de hogy nem ilyen tíz-húsz méteres távot tettem meg szabadesésben, az hétszentség. Lepörgött a lelki szemeim előtt az egész életem legalább kétszer, mire elmerültem odalent. Sem a sziklák nem zúzták össze apró testemet, és mindenféle hegyes fatüskék sem vártak rám a gödör alján, hogy felnyársaljanak. Vízbe zuhantam, szerencsére elég mélybe, hogy ne a meder alja adja a másikat, de ez még így is nagyon kellemetlen érzés volt. Az egész testemet átjáró bizsergés azt sugallta, hogy egy ilyen mutatvány után a valóságban a víz színén úszkáló hulla lennék, de itt valamilyen különös oknál fogva megúsztam egy erősen sárga életcsíkkal. Szerencsére sikerült megtalálnom azt is, merre van a felfelé, amiben a kékesen izzó kövek nagyban segítettek, úgyhogy bár minden tagom "fájt", és nem kevés vizet nyeltem, de megúsztam... izé... vizesen. Körbenézve rá kellett jönnöm, hogy oltári nagy mázlim volt, mert bizony eshettem volna jóval kevésbé rugalmas felületre is, például kőpadlóra. Persze szerencsétlenség volt a szerencsében, hogy ideális esetben nem kellett volna ezzel a tájjal ismerkednem. Legalább Hina-chan tudja, hogy bajban vagyunk. Vagyis tudni fogja, ha majd egyszer Alex-kun leszáll róla. Vagy Hina-chan száll le Alex-kunról. Nem tudom, ki szokott felül lenni Rolling Eyes

- Momo! - kiáltottam, miután átestem a köhögős fázison és leküzdöttem a sokkot is, ami ért. Választ sajnos nem kaptam, úgyhogy megismételtem a hívószót, miközben körbehordoztam a tekintetem a plafonon, vagyis hát annak a hiányán, mert ez a terem olyan magas volt, hogy nem igazán láttam a tetejét. Ahogy a sárkányomat sem. Pedig biztosan utánam jött volna, ha tud. Helyette most minden bizonnyal kétségbeesetten köröz a lyuk körül, hátha talál valakit, aki segíteni tud. A sötét erdőben. Hát igen, erre szokták mondani, hogy sok szerencsét, pajti. Megnéztem, hogy tudok-e üzenetet írni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a hely a kazamata egy másik része lehet, mert a panel szürke maradt, és nem engedte, hogy pötyögjek bele, a teleport kristályom meg makacskodott. Legalább a rácsos ajtót és a denevéreket megúsztam. Talán.
- Na Kana, merre tovább? - tettem fel magamnak a költői kérdést. Volt hol kikecmeregni a vízből, de őszintén szólva egyik opció se volt bizalomgerjesztő. Igaz, ennél nagyobbat nem eshettem már. A falat úgy támasztották ki, mintha bármelyik pillanatban összeroskadhatna, és ha a talaj se bírt el, akkor lehet titkon meghíztam és ez a téglafal se tolerálná a habkönnyű testemet. A vizes sziklákon szerintem legfeljebb a fejemet verném be, ha megpróbálnék ott kimászni, szóval óvatosan elkezdtem úszkálni a fémes hangok felé. Talán valami lánccsörgést hallottam, meg valami egyéb horrorisztikus hangot. Szóval... ja, jó kisebbségi módjára úgy voltam vele, hogy fémnézőbe indulok, hátha találok valami értelmeset, ~~amit el lehet adni~~.

by **Makuda** Hétf. Aug. 23 2021, 17:58

Az már biztos volt, hogy nem csak én voltam az egyetlen aki nem örült Miri halálának. Szerencsére Ozinak sikerült valamennyire megvigasztalnia a kis Silencet. Ennek örültem, hiszen én nem gondolom azt, hogy bármivel is meg tudtam volna vigasztalni.
-Lassúak voltunk. - Mormogtam az orrom alatt, hiszen ha hamarabb jutott volna eszembe a füst bomba, vagy a képességem használata vagy bármi más ami használható volt, akkor meg tudtuk volna menteni. Azonban Ozi következő mondatára felfigyeltem.
-Várj, hogy érted azt, hogy vissza tud-e lépni meg az, hogy bant kapott. Ha meghalt minek lépne vissza vagy... - Szakítottam félbe a mondatomat. -Azt ne mond, hogy életben van. - Kaptam fel a fejemet eljátszva a gondolattal, hogy valóban még életben lehet. -Ha él és sikerült bejönnie a játékba akkor elvileg látni kéne a barátlistán és fel lehetne venni ismét a csapatba és akkor talán látnánk azt, hogy hol van, nem? - Kérdeztem Ozit. Majd ránéztem arra amit felénk mutatott.
-Őket keressük. Szinte biztos vagyok benne.

by **Silence** Hétf. Aug. 23 2021, 19:57

Arra zökkent vissza a valóságba, hogy Ozirisz mellette van, és átöleli. Ahogy egy kisgyerek tette volna, viszonozta az ölelést, miközben szinte golyóvá gömbölyödve fúrta magát céhtársa ölébe. Így hallgatta a szavait.
Megpróbálta a könnyeit letörölni, elvégre Ozirisz azt mondta, erősnek kell lenni, és ne sírjon… Ráadásul igaza is volt… Még itt vannak ebben a barlangban. De… Miri már nincs itt… Erre a gondolatra aztán újra eleredtek a könnyei. Ha Oziriszt sikerült is megmenteni… Mirit is meg kellett volna. Makudának igaza volt. Lassúak voltak. Túl lassúak.
Amit Ozirisz ezután mondott, az viszont rögtön felszárította a könnyeit. Megdöbbent. Miri vissza tudhat lépni? Ugyan az a kérdés foglalkoztatta, amit Makuda feltett. Hogyan, ha egyszer aki nullázódik, az meghal?

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 23 2021, 22:09

Leginkább Fuwát zaklatták fel az elmúlt percek történései, legalábbis míg Makuda valamelyest kontroll alatt tudta tartani az érzelmeit, addig Silből előtört úgy minden. Őszintén szólva elképzelni nem tudtam, mi járt a lány buksijában, de az, ahogy sírt... hát összeszorult tőle a gyomrom. Csak magamhoz öleltem a lányt, aki csak úgy bújt oda hozzám. Megsimogattam gyengéden a hátát, ezzel is próbálva kissé megnyugtatni, valami kis pozitív ingert közvetíteni felé, ebben a nyomasztó és rideg barlangban. Lényeg a lényeg, hogy utána ahogy csekkoltam a céhtagok listáját, és logikusan végiggondoltam egy-két dolgot, Silence kissé megnyugodott. Amire viszont nem számítottam, hogy... nos, a társaim nincsenek épp olyan jól informáltak, mint én. Jó eséllyel én se sokat tudtam volna ezekről a dolgokról, hogyha nincs akkor szenteste az az ominózus balhé odalenn a "gonosz, rosszindulatú játékosokkal". Makuda kérdését igyekeztem némiképp megválaszolni, már amennyire én magam is képben voltam.
- Őszintén szólva, én se valami sokat tudok a mikéntről és a hogyanokról. - kezdtem bele a dolgokba - Ha kijutunk innen, a céhházban a lányok valószínűleg többet tudnak mondani, mint amit tudok. - közbenéztem, az észlelés jeleit csekkolva, hogy esetleg avatatlan fülek vannak-e hatókörön belül vagy sem, majd halkabban, majdhogynem suttogva folytattam - Lényeg, hogy ő azon szerencsések közé tartozik, aki el tudja hagyni a világot. Azokhoz lehet köze, akik pár éve karácsonykor kimentettek egy csomó embert innen. - tartottam egy kis szünetet, közben hol egyikük, hol másikuk tekintetét próbáltam elkapni - Olyan viszont eddig még nem történt, hogy lenullázódott volna, és nem tudjuk, hogy a rendszer hogyan reagált erre a dologra. - bár tény és való, voltak kisebb-nagyobb bugok, gondolok itt az apró kellemetlenségekre, mint a cicafarok DLC egyenesen Alfheimből, ami okozott pár kellemetlen - vagy épp mókás - pillanatot Mirinek. De ugyanakkor elég rendesen meg is fizette az árát, ahogy visszadobta egyes szintűre. - Bízzatok bennem. Életben van, csak épp innen nem tudjuk felvenni a kapcsolatot se vele, se bárki mással, aki kívül van a dungeonon. - tettem hozzá. Bár nem terveztem őket beavatni, és rohadtul nem is én vagyok a legkompetensebb személy ilyen téren, de a szükség törvényt bont. Már Maku is céhtag, Sillel pedig jó barátnők, szóval nem idegeneknek kotyogtam el, az meg a jelen helyzetben bocsánatos bűn, nem igaz? Amennyiben pedig mégis bejelzett az észlelés, hogy szó szerint füle van a falnak, úgy élő szó helyett a paneles/papírlapos megoldással adtam le a drót a társaimnak.

by **Silence** Szer. Aug. 25 2021, 00:06

Feszülten hallgatta Ozirisz magyarázatát. Aztán csalódottan biggyesztette le az ajkát. Akkor Ozirisz sem érti. És ami azt illeti, ő sem lett okosabb egy kicsivel sem... Milyen szerencsések közé tartozik Mirika? Pár éve karácsonykor... Amikor majdnem nagy nagy baj lett de sokan összegyűltek, és megmenekültek végül? De mi köze ahhoz Mirikának? Hiszen nem volt ott... Ráadásul Ozirisz következő mondata alapján fogalmuk sincs így sem, hogy mi van Mirikával... Újra gombóc gyűlt a torkában, pedig nagyon nagyon igyekezett bízni abban amit Ozi mond. De Mirika nem volt itt...A kapcsolattartás viszont probléma... És talán tényleg többet fognak tudni, ha meg tudják kérdezni Hinariékat. Ebből a gondolatból kissé erőt merítve talpra kászálódott, indulásra készen. Makudára még mindig neki kell vigyázni, és kijuttatni. Ha a többiek követték a példáját, akkor tovább indultak, keresve a bentragadt játékosokat és a kiutat.

by **Strea** Csüt. Aug. 26 2021, 09:43

Silence, Makuda, Ozirisz

Hát, így vagy úgy, de végül továbbindultok. A járat egy ideig még lejt, de aztán végül vízszintesbe fordul és nemsokára egy teremben szélesedik ki, amelynek túlsó végéről hideg, párás szellő érkezik felétek. Az első, ami feltűnhet, az viszont nem ez, hanem a rácsok. Rácsok borítják a falakat oldalról, felülről és előttetek is található pár, valahogy így:

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 4 Racsos10

Alulról érkeztek és ahogyan beléptek az első részbe, a sziklából kifaragott kőlap pár centit lesüllyed a talpatok alatt, majd ennek következményeként egy kattanást hallotok és felizzik a kék fény a jobb beugróban. Ezek után a szürkével jelzett, L alakú rács egy sín mentén (szürke vékony vonal) jobbfelé lendül, de a tömör rézoszlopban (rozsdabarna kör) elakad, igaz azt hallhatjátok, hogy csúszna tovább, ha megkapná a teret rá. Az oszlop azonban kitart.
Nos, a rossz hírem az, hogy márpedig arra van a továbbvezető út, azaz meg kell oldanotok ezt valahogy, ha tovább akartok menni. Kis megfigyelés után persze kiszúrhatjátok, hogy az oszlop alja eltűnik egy éppen az oszlop méretétől 10 centivel szélesebb lyukban (fekete-szürke téglalap), szóval elvileg - lefele legalábbis - mozgatható a réz tereptárgy. És hogy hogyan? Ki tudja, de talán ismerős lehet az a két, rézszínű kar, ami pont előttetek helyezkedik el egy beugróban, ahová viszont széltében egyetlen játékos fér csak be és hosszában is maximum kettő. Ez a kis rész egyébként bal oldalról egy fekete ráccsal, felülről és jobb oldalról pedig barlangfallal és ráccsal van körülvéve, lentről viszont nagyon egyszerűen át lehet jutni, hiszen csak át kell lépni a sínt, amin a szürke rács csúszna. Egyszerű, nem? Na de vajon miért van a réz színű karokból kettő? A feladat mondjuk ettől függetlenül is egyértelmű: jussatok át a termen!

Mirika

Tehát úgy döntesz, hogy átúszol a folyón és mászás helyett inkább a fémes hangok irányába indulsz. A túlparton viszonylag egyszerűen ki tudsz kecmeregni és indul is onnan egy szűk barlangjárat, amin talán Ozirisz csak lehajtott fejjel, de te teljesen természetesen be tudsz sétálni. Néhol mondjuk neked is ügyeskedned kell, hogy itt-ott átférj, de a hang erősödik - nemsokára pedig egy elég szűkös, sötét barlangrészben találod magad és hamar rájössz, hogy hát... ez zsákutca. A berendezés mondjuk talán felkeltheti a figyelmed, aktív Látással ugyanis a falak egy részén fegyverrel felkarcolt vonalakat láthatsz, mintha valaki a napokat számolta volna. Az egyik sarokban összegyűrt takaró, a falakba rácsok vannak illesztve és ha felfele pillantasz, egy szintúgy elég szűk és magas kürtőt fedezhetsz fel, de fény, az nem szűrődik le onnan. A kürtő oldalából és a plafonokról rozsdás láncok lógnak lefelé és ahogy a folyó felőli szellő meg-megmozgatja őket, a rácsoknak ütődve azok adják ki azt a hátborzongató hangot, ami téged errefele csalt.

Határidő: 2021.09.02.

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 30 2021, 10:39

Időközben haladtunk tovább a lejtőn, a denevéreket réges rég magunk mögütt hagytuk. Mindössze a nyomott hangulat és Mirika hiánya emlékeztetett a bőregerek inváziójára. Azonban mire pont megszoktuk volna a menetelést, az út egyenesbe váltott, és jött a következő terem. - Már megint rácsok - húztam el a számat, ahogy megláttam az épp mozdulni próbáló rácsot az első lépések után. - Vigyázzatok, nehogy valami csapdát aktiváljunk - mondtam a többieknek, persze jó "korán", miután már egy-kétszer ráléptem, ráléptünk a süppedős kőlapra. Kicsit körbenéztem a teremben, persze a lehető legóvatosabban, kerülve a nyilvánvaló csapdákat és buktatókat. A jobbról felgyulladó kék fényt nem tudtam hivá tenni, azonban a kis beugróval a karokkal már körvonalazódott valami - Fogadni mernék rá, hogy az a két kar lehet az oszlop vezérlője. - szólaltam meg ismét - Viszont jobbnak látom, ha innen kívülről próbálkoznánk vele. Nem kellene bekockáztatni, hogy éppen valamelyikünkre rázáródna a rács, ha sikerülne levinni az oszlopot. - közben előbányásztam az inventoryból egy pecabotot, amivel ez még járható út - Rákötve a zsinór végét a karra, kis szerencsével és némi rángatással talán innen is lehet mozgatni őket, legalábbis könnyebben, mint bottal, piszkavassal vagy hasonlóval. - majd ha nem volt ellenvetés az elgondolásomról, illetve senki nem rukkolt elő jobb ötlettel, úgy szépen beoldalaztam a karokhoz, majd rákötöttem az egyikre a botot - Viszont... kelleni fog még egy pecabot - állapítottam meg a nyilvánvalót. Aztán persze lehet, hogy hülyeség az egész, mert könnyen előfordulhat akár az is, hogy nemes egyszerűséggel lecsúszik a rézkarról a zsinór, de az is benne van a pakliban, hogy előbb szakad el a zsinór, mert annyira be van rozsdálva az egész mechanika. Az egy dolog hogy a réz nem rozsdásodik, de biztos nem tesz jót neki ez a párás levegő. Persze ebben az esetben még mindig megpróbálhatjuk botokkal működtetni a szerkezetet - már amennyiben van nálunk ilyesmi. Az meg sajnos nem opció, hogy üzenünk pl. Himének, hogy SOS-ben dobjon be ezt-azt a bankba, mert térerő az bizony továbbra sincs.
Amennyiben nem merült fel ellenérv az ötletemmel kapcsolatban, úgy megpróbáltam kintről mozgatni a karokat. Két kar, karonként kettő vagy három állás (attól függően, hogy sima fel/le vagy fel/alaphelyzet/le karokkal van dolgunk), azaz négy-hat kombináció, amit nem vészes végigpróbálgatni. De mindezt úgy, hogy szigorúan kint van mindenki, és senki sincs a sínen vagy annak közvetlen közelében.
- Arról a kék fényről mit gondoltok? - tettem fel a kérdést, Makudának biztos van ötlete. - Kétlem, hogy szimpla dekoráció lenne, mint annál a műhelyszerű teremnél volt... - persze semmi nincs kizárva, de - legalábbis szerintem - igencsak valószínűtlen esetnek tűnik, figyelembe véve azt a tényt, hogy az érkezésünkre kapcsolt be. Ilyet pedig az átlagos dekorációk nem szoktak csinálni. Vagy világít folyton-folyvást, mint anno Solvik alatt azok a hasonló színben derengő kövek. Vagy nem világítanak egyáltalán, mint ahogy a közönséges kövek.

by Ajánlott tartalom