Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

by **Ozirisz** Szomb. Okt. 30 2021, 17:33

Az út megannyi nehézsége és akadálya után végül megérkeztünk a célhoz: a bajba jutott emberkéhez. Legalábbis ezt hinné az ember, elvégre eleve a megbízónk egy felderítetlen kazamatában ragadt barátjához riasztotta a céhet, és a segélykiáltások pedig egyértelműen azt jelzi, hogy közel vagyunk. És nagyon meg kell húznunk a lépést, mert úgy tűnik, valakik még vannak itt, és ha tovább tétovázunk, épp el fogunk késni, és talán nem lesz kit megmenteni...
Azonban Mirinek feltűnt valami - vagy csak a macskaérzéke jelzett be? Akárhogy is, de előttünk észrevette, hogy valami nem nagyon nem stimmel, megtorpant és intett nekünk. A macskaösztön viszont helyesnek bizonyult, a beszorultnak tűnt srác hirtelen tett 180fokos fordulatott vett, és előbukkant két társa is.
Elsőre meglepett Miri hirtelen ijedezése - elvégre hármunk közül ő az egyetlen, akinek konkrétan semmi baja nem eshet. Aztán egy-két pillanattal később kapcsoltam, ahogy a hátam mögött nekiállt valamit ügyködni a menüben. ~Áh, csak időt akar nyerni, meg némi információt kihúzni belőlük erről a helyről~
Ha Miri nem előz be, akkor én valószínű reflexből valami ilyesmit válaszoltam volna nekik: "Anyád tudja, hogy kéregetsz?". Azonban inkább visszafogtam magam, nem akartam Miri tervét tönkrevágni. Míg a lány szóval tartotta őket, addig próba-cseresznye alapon én is megnyitottam a menüt - szinte biztos voltam benne, hogy felkelti a figyelmüket, de inkább most, mint harc közben. Fél szemmel végig figyeltem az ellenfeleket, miközben az itemek közt keresgéltem. Egy Füst Kristályt vettem elő a céhbankból, majd csúsztattam a zsebembe. Aztán egy Keserű Potit hívtam elő, amit szorongattam egy kicsit, majd legurítottam amint alkalmam nyílt rá.
- Lehet, hogy itt és most nyert ügyetek lesz. De remélem két dologgal tisztában vagytok. - szólaltam meg végül, miután Miri remélhetőleg választ kapott a kérdésekre - Egy. A társaink nem fogják annyiban hagyni, hogyha történik velünk valami. Meg fognak találni bennetek, ezt készpénznek is vehetitek. - majd egy kis hatásszünet után folytattam - Kettő. K*rvára nem szép dolog visszaélni az emberek jóindulatával. Mire kell nektek a felszerelés és az arany? Ha csak tényleg meg vagytok szorulva, jöhettetek volna rendesen, őszintén elmondva a helyzetet, és segítettünk volna. Elvégre most is azért vagyunk itt, mert a cimborátok szerint neki segítségre van szüksége - néztem Aincrad legújabb színészpalántája felé egy pillanatra.
Kicsit hasonlít ez a helyzet arra, amikor a srácok csaltak lépre, és a reggeli kávé mellé gondoskodtak a reggeli rajtaütésről. Ők sem a helyes utat választották, de őket legalább meg lehetett győzni, hogy van más út. Talán náluk is hasonló lehet a helyzet, bár... őszintén szólva ez még tőlem is naív feltételezés. Időt nyerni viszont egyértelműen jó próbálkozás, amíg szóval tartjuk őket, addig legalább nem kezdődik a csihipuhi. És minden egyes perccel közelebb kerülünk ahhoz a pontig, amíg a kocka fordul. Sil elment erősítésért, szóval bármelyik pillanatban betoppanhat a felmentősereg, nem?

// Keserű poti kivéve és elhasználva, Füst kristály kivéve és bekészítve
Miri példáját követve küldi/harc végén egyben jelzem bankban/tárgyraktárban a kivételt

by **Makuda** Szomb. Okt. 30 2021, 19:12

Mikor odaértem megpillantottam a szorult helyzetbe került játékost. Meg is álltam bevárni a többieket hiszen egyedül súly emelés nélkül, ha akarnék se tudnék segíteni. De persze ez is ugyan olyan simán ment mint a denevérek, vagy a terem ahol a karok voltak és most ez ami egy csapda amibe belesétáltunk. Nem mintha ki tudtuk volna kerülni őket hiszen az utunk az egyenesen vezetett így sok választási lehetőségünk nem volt. Amikor Miri jelzett és előbukkant a két másik játékos egy pillanatra meghökkentem. Szerencsére a cicalány sikeresen oldotta a helyzetet valamennyire. Miközben Ozi elmagyarázta a dolgot én észrevettem a kristályt ami ott hevert a földön. Nyeltem egy nagyot és elindultam felé. Mikor oda értem felvettem a földről, majd felületesen megnéztem.
-A teleport kristályok nem működnek a kazamatában. - Majd oda dobtam a szorult helyzetben lévő játékosnak. -Mellesleg így van, nem harcolni jöttünk, hanem segíteni, minket nem érdekel az itteni kincs vagy mi a szösz. - Tettem hozzá látszólag hideg vérrel, de valójában ideges voltam. Ezt követően vissza mentem a többiekhez és halkan Ozi fülébe súgtam... -B kristály? - Kérdeztem tőle utalva a börtön kristályra, hiszen vélhető volt, hogy a vörös játékosnak magas hallgatózása is lehet akár. Persze nem tudtam biztosra, de reméltem, hogy ha hallja is nem fogja érteni, hogy mi az a "B kristály". Abban meg szintén reménykedtem, hogy Ozi tudni fogja és van is nála. Ha nem érti vagy nincs nála, akkor baj van.
-A lényeg, hogy inkább segíteni jöttünk és ha az meg van akkor a kijáratot megtalálni. - Ismételtem meg hátha elkerülhető lesz a fölösleges vérontás.

by **Strea** Vas. Okt. 31 2021, 14:43

Miri, Ozi, Makuda

A három játékos láthatóan meglepődik Mirika reakcióján, mert először összenéznek és csak utána szólal meg az egyikük, a harcos, akinek arcán ezzel együtt gúnyos mosoly villan:
- Miért mondanánk meg nektek, hol és milyen kijárat van? - teszi fel a kérdést, de a cicalány ijedtsége tetszik neki, igaz azt is láthatjátok, hogy azért a figyelmük nem csökken és nem nagyon engedik lejjebb a fegyvereiket sem. Ozirisz számonkérésére viszont már feszültebbé válik a légkör és ahogyan Makuda elindul a szikla alá szorult játékos felé, a kettőtök között lévő árnyharcos lép egyet és az ifjú kardforgató nyaka felé lendíti az egyik kését.
- Egy centivel se tovább, haver - mondja, de a mozdulatot nem fejezi be, így ezúttal sebződés nélkül megúszod.
- K*vára nem szép dolog az sem, hogy be vagyunk zárva ebbe a játékba, mégis megtörtént - folytatja a másik - Ki így keresi a túléléséhez szükséges kenyerét, ki úgy. Ti mások hálájából éltek, mi meg mások naivitásából - vonja meg a vállát és amíg ti elfogyasztotok egy-egy potiont, ők sem restek egy-egy mérget kenni a pengéikre - Szóval nem kell a szentbeszéd. Dobjátok el a fegyvereiteket és csúsztassátok át az összes felszereléseteket és aranyotokat, akkor valóban nem lesz szükség a fegyverekre - pillant Mirire, majd Makudára is - Mi sem harcolni jöttünk. Csupán egy híresen gazdag céh epikus cuccaiért - vonja össze a szemöldökét és lép egyet közelebb.
Eközben az árnyharcos minden rezdüléseteket feszülten figyeli, támadásra készen, a látszólag a szikla alá szorult játékos pedig értetlen arccal figyeli az egész szóváltást, majd elhúzza a száját és maga elé motyogva valamit* végül - súlyemeléssel - letolja magáról a sziklát.

*Csak Miri számára hallható: "Azzhttm nmien btjik"

Ozirisz (50. szint): 240/200 HP, 260/0 páncél, 200/200 CSP
Makuda (22. szint): 70/70 HP, 140/40 páncél, 170/170 CSP
Mirika (43. szint): 150/150 HP, 250/0 páncél, 240/240 CSP

Momó, Fuwa

Momó sajnos nem képes a tömör sziklát szétbontani, így - bár Fuwa gyűrűje sréhen befelé világít a lyukon túli feketeségbe - nem tudtok mindketten lejutni ott és a kiáltásra sem hallatszik semmilyen válasz. Ha viszont azt a pontot keresitek, ahol már közvetlen lefelé látszik a fénycsík, még jobbfelé (az előző irányhoz képest kelet felé) kell gyalogolnotok egy jó húsz métert, viszont sem ott, sem pedig a közelben nem találtok abszolút semmit sem, csak fákat és gyökereket. Jó sok gyökeret.
Az egyetlen biztos bejárat tehát továbbra is a korábban megtalált kapu. Keresgéltek még, vagy inkább arrafelé veszitek utatok és megpróbáltok kezdeni valamit azzal a ráccsal?

Határidő: a nagykörre 2021.11.05. 15:00
Ha harcot kezdetek, igény szerint tehetek be minimeséket, de minden ilyen minimese csupán 1 nappal tolja ki a határidőt és gyorsaság szerint kell írnotok, azaz a leggyorsabb jk ne utolsó napon írjon, mert úgy a többieknek nem fog időt adni.

by **Mirika** Pént. Nov. 05 2021, 17:11

Nem úgy tűnt, hogy kedvezően alakulnának a dolgok számunkra. Vagy talán számukra? A tökfejek észre se vették, hogy alkut ajánlok nekik, úgyhogy nem igazán maradtak opcióink. Elfuthatunk, de ha utolérnek minket a rácsnál, és beszorulunk oda, akkor nehezebb helyzetben leszünk, mint amilyenben most vagyunk. Ráadásul én azt sem tudtam, hogy miféle út vezet innen felfelé, vagy hogy mi történt a denevéres teremmel például. Túl sok volt a bizonytalanság. Elhúztam a számat.
- Ahogy említettem, HA megmondjátok hogy juthatunk ki innen, akkor BÁRMIT megkaptok, amit akartok - nyomtam meg a megfelelő szavakat, hátha most felfogják, amit mondtam. Mivel ők azonban nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy csak simán odaadjuk mindenünket, ezért ez inkább egyfajta utolsó figyelmeztetés volt. Nem hittem benne, hogy leesik nekik, hiszen Ozi-kun szavait sem feltétlenül érezték fenyegetésnek. Talán fel sem fogták, hogy a híresen gazdag céh mivel is foglalkozik, mert hát nem azzal, hogy híresen gazdagok vagyunk :3
- Nem vagyunk betojik, csak megadtuk az esélyt, hogy hozzatok egy józan döntést :3 - mosolyogtam rá a földön fekvő srácra, majd a társaim felé fordultam - - A vörösre koncentráljatok - vetettem oda, majd kiszökkentem Ozi-kun háta mögül, és eleresztettem egy nyilat a harcos irányába, majd jöhetett az időközben előkapart ellenméreg, és végül az újabb támadás(ok), miközben végig a harcos felé rohantam, hogy ha támad valakit, az én legyek. Úgy voltam vele, hogy ha a vöröst kiiktatjuk, a másik kettőnek már nem lesz hozzá mersze, hogy kockáztassák a vörösödésüket, különösen ha a harcost sikerül esetleg börtönbe küldeni.

Használok a céhbankból egy Rövid Ellenmérget, két körig immunis vagyok a mérgekre.
Egy támadás permanens képivel, meg a kettő normál támadás a harcos ellen.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 05 2021, 17:11

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 6 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 6 4767251444_0f76bf2817_s

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya - Page 6 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Silence** Pént. Nov. 05 2021, 17:52

Az ötletei nem váltak be… Momó mostmár nem akadályozta, de sajnos nem tudta kiszélesíteni a lefelé vezető járatot. Egyedül pedig… nem indulhatott neki most, hogy Momót megtalálta. Úgyhogy végül azt kereste, hogy van-e más lejárat Mirika közelében.
A sárkánnyal a nyomában azt a helyet megtalálta, ahol pont Mirika fölött voltak. De hiába keresgélt a környéken. Csak fák voltak (amiknek a gyökerei között nem volt üreg, ami esetleg lefelé vezetett volna) és a kiálló gyökerek, amikben nagy szerencsével nem esett el.
Az egyik ilyen gyökérre ült le végül gondolkodni. Mit csináljon? Úgy fest Momóval nem jut le ott, ahol Mirika leesett… A többieken viszont nem biztos, hogy tudna egyedül segíteni.
Reménykedve pislogott olykor Momóra, hátha észre vett valami olyasmit, amit ő nem.
A pet viszont úgy festett, hogy azon kívül, hogy fejébe vette, hogy vele marad, nem vett észre semmit. Idő… azt viszont egész biztosan nem volt sok, úgyhogy a jelenlegi biztos ponthoz tért vissza: a Mirikát elnyelő lyukhoz.
Csak le kell mennie Mirika után…
- Fel kell hoz-ni Mi-rit - magyarázta a sárkánynak. - Se-gíts le jut-ni! - kérte, miközben az inventoryját kezdte kutatni olyasmiért, amit kötél helyett használhat. Ruhák, ágynemű, bármi amit össze tud kötözni, és elég hosszú lesz, hogy visszafele is elérjék majd, és föl tudjanak mászni.
Végül eszébe jutott egy elég aggasztó dolog.
- El-bírsz min-ket? - nézett aggódva a sárkányra, mert arra számított, hogy Momó fogja megtartani a kötelet, amíg felmásznak, de ha nem bírja el a súlyukat, akkor az egész hiába…
Ha megnyugtató választ kapott (és elégnek tűnt a “kötél” hossza) folytatta az ügyködést, és végül kicsit aggódva lemászott a lyukon, hogy megkeresse a céhtársát.

by **Makuda** Pént. Nov. 05 2021, 19:03

Egy kicsit megijedtem mikor az árnyharcos hirtelen megállított, de még mindig igyekeztem megtartani a hidegvérem. -Jaj, nyugi már. Csak a kristályt akartam volna vissza adni, én nem akarok semmi féle balhét. - Mondtam a fiúnak majd jeleztem Oziék felé, hogy "nyugi, nem lesz itt probléma", ezt a kezemmel próbáltam jelezni. -Valamint nem hiszem, hogy akarnál bántani engem ha sárga az indikátorod. Hiszen, neked csak az a szereped, hogy infót adj a társaidnak. Ha pedig vörös lesz az indikátorod akkor már egy fajta vérdíj lesz a fejeden és szabad célpontá válsz. - Súgtam oda az árnyharcosnak, majd hallgattam tovább a beszélgetést, bár ez inkább már tárgyalás volt mint beszélgetés...

Amikor Miri hirtelen megemelte a hangerejét rossz érzésem támadt, de még reménykedtem, hogy hátha nem fog bekövetkezni a legrosszabb vég kifejlet, hiszen egyikünk sem volt abban a helyzetben, hogy harcot kezdeményezzen, vagy hogy végig ki tartsunk. Persze nem tudtam, hogy esetleg megbeszéltek valamit és ha igen akkor az mi is volt. A reményeim továbbra is ahhoz kötődtek, hogy kerüljük el a fölösleges vérontást, vagy éppen pixelontást.
Mikor Miri folytatta mondandóját és ki jelentette, hogy ki is a célpont, tudtam, hogy mi kell tennem pontosan. Valamit cselekednem kellett ez alatt a pár tized másodperc alatt és hát hirtelen felindulásból, mikor Miri kimondta az utolsó szót gyorsaságomnak és akrobatikámnak a segítségével megpróbáltam hárítani a kardommal a harcos felé irányuló nyílvesszőt, vagy ha ez nem sikerül akár az egész testemmel levédeni, ami hát, igen eléggé fájna és ezzel Miri indikátorát is veszélyeztetem, de, ha nem akarunk bajt akkor muszáj ilyen drasztikus lépéshez folyamodni. Ha sikerült hárítani a lövést, ha nem egyből felkiáltok.
-ELÉG! - Kiáltottam fel és igyekeztem most már még komolyabbra venni a figurát. -Nem értitek, hogy a fölösleges vérontással nem érünk el semmit. Azt értem, hogy ti abból éltek meg, hogy másokat kizsákmányoltok vagy megöltök. - Fordultam a harcos felé. -Ti pedig abból éltek meg, hogy az ilyen játékosokat elteszitek lábalól. - Néztem ezúttal Mirire. -De nem lenne logikusabb, ha inkább együttes erővel szabadulnánk ki a játékból? Tudom, hogy ez nehéz lenne, de még mindig logikusabb mint az, hogy a másikat FÖLÖSLEGESEN megölni. Azzal nem fogtok kiszabadulni ebből a játékból. Segíteni jöttünk, nem tudjuk pontosan, hogy az a ti társatok vagy esetleg egyedül van, de NEM akarunk harcolni. Ha pedig nem tudtok megegyezni akkor majd azután kaszaboljátok le egymást, amikor már kijutottunk ebből a kazamatából. Az már engem nem fog érdekelni, de amíg én itt vagyok addig senki nem fog megölni senkit! - Zártam le a mondandómat hátha sikerül a két felet valamilyen úton-módon kibékíteni, ha csak egy pár percre is.

by **Mirika** Pént. Nov. 05 2021, 19:52

Mini""mese""

Momo eleinte izgatottan követte Fuwát, hiszen tisztában volt vele, hogy a lány célja Mirika megmentése volt. Csakhogy a téblábolás és a jól látható tanácstalanság egyre nyugtalanabbá tette, érzékelte hogy nem jutnak előrébb. Már csak azért is, mert a kardforgató egy kiadós üldögélés után végül visszatért a lyukhoz, és nagyon úgy tűnt, hogy bele akar esni. Márpedig aki beleesik a lyukba, az nem jön vissza. Momo pánikba esett, és nyüszítve állta el az utat Fuwa elől, újfent. Ezúttal azonban a sárkánynak határozott célja volt el is távolítani a lányt a rés közeléből, úgyhogy amilyen finoman csak tudta, ráharapott a ruhájára, és úgy próbálta elterelni onnan. Nem garantálom, hogy a ruha épen marad, vagy hogy nem löki fel véletlenül Silence-t eközben, de ha tudta, akkor igyekezett arra terelni ideiglenes társát, amerre az a lejárat volt, ahol először lejutottak abba a barlangba.

by **Strea** Pént. Nov. 05 2021, 20:59

Maku, Miri, Ozi

Hát, meg kell mondjam, érdekesen alakulnak az események, annál is inkább, mivel a nyilvánvaló csapatközti viszályra még az ellenfeleitek sem számítanak és így egy kis időtök még van átgondolni, hogy ki mit tegyen, mielőtt végül megmozdulnak. Makudát viszont el kell, hogy keserítsem, mert a játék rendszere pontokra épül és mivel Mirika jóval gyorsabb, mint az ifjú kardforgató, úgy mire odalépnél a harcos elé, Maku, addigra már Mirika kettő nyilából mindkettő elsuhant melletted és az egyik a harcos oldalába fúródott, amíg a másikat amaz sikeresen kikerülte*. Te viszont nem támadtál és úgy néz ki, Oziriszt is sikerült meglepned a cselekedeteddel, mert ő is elbambult egy kicsit, nos, ellentétben a három másik játékossal: ők nagyonis észnél vannak és mire befejezed a monológot, már egy fejsze áll bele a hátadba és dönt le a földre, hogy a fegyver másik végén lévő harcos súlyemelést használva ott is tartson téged, arccal a piszokban - és piros életcsíkkal.
Lehet a denevérek után páncélt kellett volna cserélni?
- Fogd be a szád, mitugrász - nehezedik rád - Az erődhöz képest túl nagy szád van, szóval jobb lenne, ha nem használnád többet, oké? - mondja és hangjából szinte süt feléd a mélységes megvetés és a gyűlölet, aminek bár nem tudhatjátok az okát, de érezhetitek, hogy Maku csak a kiváltó ok volt éppen. Valami ilyesmire enged következtetni az árnyharcos arca is, aki elnézően pillant társára, de közben már ugrik is elé, hogy az érkező Mirit megállíthassa és mindkét kését sikeresen bele is mélyessze a lányba, ezzel is feltartva őt, hogy ne férkőzhessen a társa közelébe.
- Tényleg csak oda kellett volna adnotok a cuccaitokat - húzza el a száját - Vagy a kicsinek hátul és csöndben maradni... - teszi hozzá Maku felé intve egy kissé idegesen, de többet nem mond, csak felkészül a védekezésre, ha esetleg újabb nyilak vagy csapások érkeznének. Az ő pengéjén lévő méreg Miri ellenmérge miatt nem okoz semmilyen hatást, csak elpixeleződik a fegyverről, ezzel szemben Maku érezheti, ahogyan tagjai lebénulnak és látóterében a piros villogás mellett megjelenik a paralízis ikon is. Amit viszont nem láthat (hiszen arccal a föld fele van), hogy odalép mögé a harmadik tag, aki támadás helyett egyszerűen csak hátracsavarja a srác karját és lenyitja annak menüjét.
- Jah, ha egy mozdulatot is tesztek, megöljük - tekint fel Ozira nemtörődöm módon és elkezd valamit nyomkodni Makuda menüjében - Mi pontosan tudjuk a kiutat, amúgy, egyszerű - von vállat - Amíg a srác nem jött azzal, hogy "csak jussunk ki együtt a kazamatából, utána harcolhatunk" - idézi Makut, szándékosan magassá elváltoztatott hangon - addig azt hittük, ez nem probléma nektek se - mondja csakúgy tájékoztatásképpen, de jószerivel rátok se néz, annyira leköti a menü olvasása.
- Így már hajlotok az egyezségre? - pillant végül fel és szabad kezével kardját Maku nyakára illeszti - Odaadjátok a felszereléseiteket és az aranyotokat, cserébe elengedjük.
- Remélem a vezetődnek több esze lesz, mint neked és kiáll melletted, ha már te ezt nem tetted meg őérte - hajol oda Makuhoz a harcos és súgja fülébe a szavakat, amiket a Hallgatózása miatt Mirika is tisztán ért.

*Amit már in game is ki tudtok következtetni:
Miri vs harcos --> 1.7 SP

Játékosi cselekvések:

Ozirisz (50. szint): 240/200 HP, 260/0 páncél, 200/200 CSP
Makuda (22. szint): 70/11 HP, 140/0 páncél, 170/170 CSP
Mirika (43. szint): 150/80 HP, 250/0 páncél, 240/197 CSP

Harcos: -72 páncél

Megjegyzés: mivel mindhárman gyorsabbak vagytok mindegyik ellenfélnél, így in game is reális, hogy ha mertek tenni valamit, azt az ellenfelek késve reagálják le. Igaz nem megyünk át kiskörökre, mert úgy sose lenne vége, de a statok és a gyorsasági sorrend attól még ugyanúgy számítanak!

Fuwa, Momó

Jobb híján elkezdetek kötelet csomózgatni a mindenféle ruhákból és egyebekből, amik az inventoryban vannak, hiszen a céhből épp senki sem ér rá, aki nincs odalent, más segítség pedig nem jut Fuwa eszébe. Nosza, rajta akkor, de ezzel, hát, el fog telni az idő. Mire végeztek, lehet már mindennek vége, de ez persze nem tántoríthat el, így végülis előbb utóbb elkészül a színes csodakötél és elkezditek leereszteni a sötét lyukba.
Ha pedig ebben a pillanatban lenne Fuwának Hallgatózása... dehát nincsen.

Oké, mivel meseírás közben érkezett a hsz (és emiatt külön megkérek mindenkit, hogy legközelebb igyekezzen a határidő ELŐTT írni, mert ígyis másfél órája ezzel dolgozom, köszi), most csupán annyi mesét kaptok, hogy reagáljátok le egymást, vagyis Fuwa Momót és keressetek egy megoldást, ami mindkettőtöknek jó. Ha ez a bejárat megkeresése, akkor az; a helyszín nem változott, a rács ugyanúgy ott van és az Észlelés sem jelez senkit. Nyugodtan be lehet menni ~~és magatokra záratni az egészet újfent~~.

2021.11.12. 15:00
Ozirisz 500 szóval pótolhat.

by **Silence** Szer. Nov. 10 2021, 23:38

Igyekezett segítséget szerezni a gondolkodáshoz. Szüksége volt vosszajelzésre, hogy helyesen érti-e a dolgolat, és nem-e butaság, amit kitalált.
Jelen esetben Momó volt az egyetlen körülötte, így tőle várta a megerősítést, hogy rendben lesz minden.
Csak a sárkány nem igazán erősített meg semmit. Ellenben mikor Fuwa végül csak elő állt egy tervvel… Akkor határozottan jelezte, hogy nem ért egyet a lány szándékával, hogy leereszkedjen a lyukon Mirikáért.
Eleinte ellenkezett a rángatás ellen. Nem értette, mi a gond, hiszen teljesen biztonságban volt, és figyelt, hogy véletlenül se essen bele a lyukba. Úgyhogy nem hagyva, hogy a sárkány elhúzza, próbálta csitítani Momót. Nem lesz gond, visszahozzás Mirikát, és közösen sietnek Ozit és Makut is kihozni a kazamatából azzal a bajba jutott embereel együtt.
Akkor jött rá teljesen, hogy tarthatatlan a hekyzet, amikor egyrészt a szoknyájából egy darab kiszaladt, és Momó szájában maradt, másrészt az őt tartó erővel való kapcsolat megszűnésekor a földre huppant.
Ijedt, kérdő tekintettel nézett a sárkányra, megpróbálva kideríteni, mit szeretne. Azt meg is értette, hogy valamerre szeretné elvinni.
Az eddigi aggodalom és tanácstalanság után megörült. Úgy gondolta, a sárkány biztosan rájött, hogy lehetne még a lyukon kívül lejutni a gazdájához, ezért boldogan követte a petet, és meg is örült, amikor megkátta a bejáratot.
Egészen a rácsig nem ismerte fel, hogy ez ugyan az a lejárat, ahol korábban négyen indultak el a kazamatába.
Ott aztán megtorpant, és el is sápadt. Eszébe jutott az is, mi történt a ráccsal, mikor bementek…
Úgyhogy ezúttal alaposan megvizsgálta a szerkezetet és a környékét, hátha rájön, miért záródott rájuk.
Ha nem találta az okát, akkor pedig keresni kezdte azt, hogy hogyan lehetne biztosítani, hogy ezúttal marad kiút. Nem sok értelme lenne újra bezáródni.

by **Mirika** Csüt. Nov. 11 2021, 16:23

Hangos és csöppet sem kifinomult káromkodással kommentáltam a kialakult helyzetet. A lehető legrosszabbul alakult így, hogy összehangolt támadás helyett végül csak egy darab nyilat kaptak a képükbe a banditák. Pedig ha a vöröst kiiktatjuk, akkor kihúztuk volna a méregfogukat, ehelyett azonban mi kerültünk kényszerhelyzetbe. Igaz, hogy nem se volt idő, se lehetőség megvitatni a helyzetet, de azt nem gondoltam volna, hogy a kölyök ennyire naiv. Ezekről a bajkeverőkről sütött, hogy a szép szóra nem fognak hallgatni, és csak a pénz jár az eszükben, máskülönben nem kötöttek volna bele Aincrad talán legerősebb céhébe. Szóval vagy szimplán hülyék, vagy az volt a tervük, hogy ha engedünk is nekik, akkor is megpróbálnak minket kinyiffantani, hiszen ha nem marad szemtanú, akkor megússzák a retorziókat. Ezért is preferáltam volna inkább a futást.
- Oké, nyugi - néztem rájuk, miközben hátra is léptem, és feltartottam a kezeimet, majd lassan, jól láthatóan leguggoltam és letettem az íjamat a földre, majd intettem Ozi-kunnak, hogy ő is tegyen így. Nem volt más választásunk. Nem kockáztathattuk, hogy Makudának baja esik. Azonban a feltétel nélküli megadás sem volt opció.
- Mi a garancia, hogy ha odaadunk nektek mindent, akkor elengeditek? Ez így nem fog működni - mondtam, már csak azért is, hogy húzzam az időt egy kicsit, amíg valamit kitalálok. Vagyis amíg valami jobb ötletet találok ki, mint ami a fejemben keringett. Ettől függetlenül továbbra is lassú, kiszámítható mozdulatokkal levettem a vértemet, ami jelenleg amúgy is teljesen feleslegesen volt rajtam, valamint előkészítettem egy zsák aranyat. Jobb ötletem azonban nem lett ezidő alatt.
- Engedjétek el a srácot. Neki ez egy jó lecke volt, és ha megölitek, semmi sem fog minket visszatartani attól, hogy elintézzünk titeket. Lassúak vagytok és alig sebeztek valamit, főleg az ő sebzéstűréséhez képest - intettem a fejemmel Ozi-kun felé, majd feltartott kezekkel, fegyvertelenül tettem feléjük egy-két lépést - Ha el is menekültök, a céhvezérünk meg fog titeket találni és börtönbe küldi a bandátok seperc alatt. Ha valakinek, nekem elhihetitek, hogy Hinari nem viccel - tártam eléjük a jövőjüket röviden.
- Jobbat ajánlok. Hadd legyek én a túszotok. Vigyetek magatokkal, és sokkal többet fogtok kapni, mint amit el tudtok képzelni. Az a suhanc még csak egy zöldfülű a céhben, én viszont Hinari legrégebbi barátnője vagyok, jó kis váltságdíjat kaphattok értem. Tőlem legfeljebb ennyit tudtok elrabolni. 500 arany, a teljes vagyonom - rázogattam meg a zsáknyi aranyat, majd feléjük nyújtottam.
- Mit szóltok? Elengeditek a két srácot és elvisztek engem. Mindenki jól jár: a suhanc túléli, ti gazdagok lesztek, én meg bűnhődök azért, mert hülye a csapatom. Bár még az is lehet, hogy jól fogom érezni magam közöttetek :3 - kacsintottam rájuk, miközben egy feltűnő mozdulattal kiemeltem a melleimet. Úgy voltam vele, hogy építek a kapzsiságukra, ha meg az nem működik, bemutattam a másik fegyveremet is. De arra mindenképp jó volt, hogy a méreg hatása elmúljon, amíg pofázunk.

***

Momo azt biztosan nem fogta fel, hogy mennyivel nagyobb és erősebb, mint egy törékeny lány, szóval értetlenül billentette oldalra a buksiját, mikor Fuwa a földre huppant, hiszen valamilyen ismeretlen erő húzhatta le legfeljebb. Annak viszont megörült, hogy meg tudta értetni magát a forgolódásával, és annak még inkább, hogy a kardforgató elvetette a lyukban való eltűnés ötletét. Helyette eltűnhettek egy jóval nagyobb lyukban, egy olyanban, amibe Momo is kényelmesen befért, úgyhogy nem kellett attól tartania, hogy Fuwát elveszíti szem elől. Ráadásul végre újra találkozhatott a ráccsal is, vagyis jobban mondva a rácsot működtető karral, ami már első alkalommal is felkeltette a figyelmét. Úgyhogy most játszani kezdett vele, és addig piszkálta, amíg meg nem tudta mozdítani mindkét irányban.

by **Ozirisz** Pént. Nov. 12 2021, 01:03

Kicsit elszabadult a pokol. Makuda próbálta ésszel és szép szóval elintézni a dolgot, eredménytelenül. Ezek barbárok. Sőt, ezekre úgy istenigazából ráillene a "gonosz, rosszindulatú játékosok" jelző. A srác hiába próbálta a diplomatikus utat, mintha csak olajat öntött volna az amúgyis parázsló tűzre, hogy újult erővel fellobbanhasson.
- Hagyd, Miri. Ezek nem fogják beérni ennyivel... - szóltam az íjász-idomárlányhoz - Az alku esélyét épp az előbb játszották el. - néztem egy pillanatra Makuda irányába, majd az ellenséges játékosok felé fordultam.
- Most annyira hülyének néztek minket, hogy odaadunk mindent, és utána hagytok minket távozni? Na persze, én meg a zalai láma... - majd egy levegővétel után folytattam - De tegyük fel, csupán egy gondolatkísérlet erejéig, hogy megtörténik a kizsákmányolás és elkotródtok haza. Tegyük fel, hogy csodával határos módon nem patkolunk el kifelé menet. Ugye az a rész megvan, hogy azt a céhet készülitek kifosztani, akik a jelenlegi, megfogyatkozott front vagy felét teszik ki? - fordítottam a fejem a Makuda menüjét birizgáló ürge felé. Hülye nem vagyok, hogy ne essen le, hogy a bank tartalmát böngészi, vagy legalábbis arra készül - Az ugye megvan, hogy ezzel akár évekre visszavetitek a front haladását. Vagy esetleg ti fogtok majd az epikus felszereléseinkkel bossolni? Ugyan már... ahhoz nem vagytok elég tökösek... - ha azok lennének, akkor nem ilyen "bennragadt a barátom egy kazamatában" szintű kamudumával csaltak volna lépre minket, hanem kerek perec kihívják a céhet. Vagy csak mindannyian a hétvégi italozás utáni debuffok miatt nyomták az ágyat azon az ominózus hétfő reggelen, amikor jöttek az Ököl és a társai? - K*vára nem szép dolog az sem, hogy be vagyunk zárva ebbe a játékba, mégis megtörtént... de nem baj, ha még itt rohadunk még pár évet, ugye? - világítottam rá a nyilvánvaló ellentmondásra. - Na szóval hogy is van ez az egész? Ha tényleg érdekelne egy kicsit is a kijutás, akkor nem azokra szállnátok rá, akik vásárra viszik a bőrüket minden egyes bossnál... - tettem hozzá, némi naív reménnyel, hogy hátha elgondolkoznak rajta. Bár erre nagyjából annyi esélyt látok, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópálya túloldalához...
- Mellesleg ahogy Miri is elmondta, nem lesz hely, ahova bújhatnátok, ha nem engeditek el most rögtön. És egyáltalán nem biztos, hogy börtönben fogjátok végezni. Egyáltalán nem biztos... ti nem ismeritek, és nem tudjátok, mire képes - tettem hozzá Miri gondolatmenetéhez, bár szinte biztos, hogy feleslegesen. Ezek nem azok a fajta arcok, akiket bármi is meghatna. Konkrétan ötletem nincs, hogy mégis mit tehetnék. Mire megmozdulnák, kivégzik Makut. Alig pár életponttal, rajta az ellenséggel végképp esélytelen itt bármit is tenni. Lehet még Hinari gyorsasága is kevés lenne ide... Az viszont biztos, hogyha megteszik, akkor legalább az egyiküket utána fogom küldeni. Talán kettőt is. Talán én is megyek vele. De ezt valószínűleg ők is sejtik, hogy akkor fog igazán elmérgesedni a helyzet.
Bár kétségkívül jó ötlet volt a jelen körülmények közt Miri önfeláldozása. Közülünk ő az egyedüli, aki nincs életveszélyben. Sőt, azon sem lepődnék meg, hogyha bejönne a terve, és amikor a lányt a szuperjó szökésbiztos cellába zárják, ő meg nemes egyszerűséggel kiloggol - a fogvatartóikkal ellentétben, mert hogy biztosra veszem úgy le fog esni az álluk, hogy az alatta levő szinten hallják hogy valami koppant a plafonon. Vajon a ki-beloggolásnál megmarad a pozíciója, vagy automatán a főtérre dobja be? Legrosszabb esetben - hogyha újra és újra a cellájába tud csak visszatérni, akkor a kinti életét rendezgeti, alakítgatja. Vagy visszakonvertál tündérországba. A magam részéről pedig borítékolható lesz a nyugdíj. A franc se fog újból kezdő felszereléssel vaddisznókat püfölni, sem a végeláthatatlan farmolás se hiányzik. Pedig felszerelés nélkül elég reménytelen feladat lesz újból összekaparni mindent - hogy aztán a következő alkalommal megint lenyújlák. Én személyszerint tökre jól elvagyok idebent is, lógatom a lábam naphosszat. Persze ezt is csak abban az esetben, ha Maku is túléli ezt az egész dolgot. Ellenkező esetben a láblógatás marad a bosszúállás utánra. NOEGEA eltévesztette a kazamatát. A gonosz, rosszindulatú játékosok valóban léteznek, csak épp az első helyett a tizenhetes szint alatt húzódó kazamatában lapítanak...

by **Makuda** Pént. Nov. 12 2021, 14:42

Arra számítottam, hogy Miri mérges lesz, meg arra is, hogy az életem erősen megcsappan. Sőt arra is számítottam, hogy az érkező nyílvesszőt követően akár hátba is szúrnak. Na de az, hogy valaki ennyire fa fej és szűk látókörű legyen mint az a harcos arra nem gondoltam. Meglepő módon nem féltem azt követően, hogy az életem pirosba váltott és még paralízis mérget is használtak rajtam. Mikor elhatároztam ezt a döntést jobban féltem Miritől, mint ezektől. Valami olyasmire számítottam Miritől, mint például, egy "Te hülye, idióta, béna, haszontalan" és egyéb hasonló jelzők. Ehelyett csak annyit kaptam, hogy egy kis suhanc. Az tetszett, hogy igyekezték húzni az időt, hiszen mikor Silence beragadt arról volt szó, hogy hoz segítséget, bár reggel mikor felkeltem nem emlékeztem, hogy négyünk közül még lett volna otthon valaki, de hátha. Silence már azzal segít ha visszatér, elvégre még mindig jobbnak gondoltam azt, hogy én nekem kellett volna beragadni. Elvégre mindig azon volt a vita, hogy "biztonságban kell lennem", már pedig egy szűk rácsok közé zárt helynél nincs biztonságosabb hely. Legalábbis a jelenlegi helyzetből kiindulva. Persze tudtam, hogy ezt én rontottam el.
-Egy kérdésem lehetne? - Szólaltam fel a kicsit sem barátságos beszélgetésbe. -Lehet, hogy ez lesz az utolsó mondatom, de miért utasítjátok vissza a kedvességet? - Mondtam, majd egy mély levegőt véve felkészültem a végső sebzésre. Próbáltam még egy kicsit húzni az időt, mivel, ha most nem vágnak le akkor van esély arra, hogy mire dűlőre jutunk, addigra le jár a méreg hatása és akkor talán megtudnék szökni önerőből.

by **Strea** Szomb. Nov. 13 2021, 18:12

Miri, Ozi, Maku

Nos, ha már egyezséget ajánlottak, a két tárgyalóképes félből legalább egyiktek tett feléjük egy ajánlatot, amit egyértelműen pozitívan fogadnak, legalábbis első ránézésre: amíg a harcos továbbra is Makuda földön tartásával van elfoglalva, Reito pedig a srác menüjének nézegetésével (igen, miközben Ozirisz monologizál, aközben is végig), az árnyharcos az, aki feszült figyelemmel, támadásra kész késekkel követi minden mozdulatotokat és amikor Mirika leteszi a fegyverét és a vértet, majd végezetül felé nyújtja az aranyat, úgy rövid habozás után, a tőle telhető leggyorsabban elveszi azt és bólint.
- Szerintem ez így elég lesz, nem, Rei? A csajjal együtt.
- Inkább nélküle. A céhbankjuk egy aranybánya, bőven fedezi, amiért jöttünk.
- De én őt is akarom - méltatlankodik az árnyharcos, de közben nem veszi le a szemét Oziról és Mirikáról, vagyhát jobban mondva Miri melleiről inkább.
A harcos csak neheztelőn felsóhajt, amire mindkét társa elnémul.
- Arra sincs garancia, hogyha elengedem a fiút, nem támadtok ránk. Ha engeded magad megkötözni és addig Láma Úr is a helyén marad, a suhanc távozhat. Mivel úgy sejtem, a feketeruhás az ügyeletes izomagy köztetek, ő még mindig közbeléphet, ha mégsem engedném el, de el fogom. Az alku az alku - közli és érzelemmentesen tekint először Mirire, majd Oziriszra is és úgy néz ki ez az opció a másik kettőnek is tetszik, mivel az árnyharcos arca felragyog és Reito is befejezi Maku menüjének nézegetését, miután kezdésnek azért egy-két dolgot kivesz a bankból.
- Mert nem hiszünk benne - közli a harcos az ifjú kérdésére tömören és fegyverét továbbra is felizzítva, Maku hátán tartva várja, Miri és Ozi hogyan dönt ezután.

Oziriszt és Mirikát megkérem, hogy a karakterek közös döntését egy akár RT-s, akár egy pár szavas chates megbeszélés formájában egyeztessék és harmonizálják még a reagok beküldése ÉS a spoiler tag elolvasása előtt! Köszönöm.

Makut pedig megkérem, hogy ha nem nagy probléma, Miri és Ozi után írjon csak.

ezt pedig csak akkor nézzétek meg, ha belementek az alkuba!:

Silence, Momó

Tehát újra itt vagytok, az ominózus rácsnál és a karnál, aminek korábban nem tulajdonítottatok sok jelentőséget. Most viszont már igen, így Momó munkájának és Fuwa megfigyelésének köszönhetően kiderül pár részlet: előszöris, a kar csakis felfele tolható, lefele nem, másodszor, amint feltoljátok, a rács felemelkedik és ha kivárjátok - akár többször is - a lecsapódást, úgy kiszámolhatjátok, hogy pontosan négy és fél perc múlva csapódik le a rács újra és ezzel egyidőben a kar is visszalendül az eredeti, lefelé néző helyzetébe. Aztán ha megint feltoljátok, a rács is felemelkedik újra, négy és fél percre, annak elteltével pedig újra lecsapódik mindkettő.
Ezen felül viszont más mechanikát nem találtok, súlyemelésetek nem lévén pedig képtelenek vagytok a rács alá/mellé állva annak csapódását erőkifejtéssel megakadályozni. Így viszont csak nem mentek tovább, vagy igen? Esetleg szétváltok? Hogyan tovább?

Határidő: 2021.11.21. 23:59

by **Mirika** Vas. Nov. 14 2021, 12:52

Nem tudtam mire vélni Ozi-kun kirohanását. Úgy tűnt, tényleg csak nekem esett le, hogy ezekre az arcokra csak pénzzel lehet hatni, észérvekkel egyáltalán nem. Ezek tipikusan azok a fajta figurák voltak, akik csak saját magukra gondolnak. Nem érdekelte őket a front, vagy a gyorsabb kijutás, a lényeg az volt, hogy kényelmesen tudják tölteni az idejüket, ha már ennyire kiszúrt velük az élet. És annak a rabolgatás kétségtelenül egyszerűbb módja volt, mint mondjuk küldetéseket grindelni, vagy dolgozni valahol, valamit.
- Ezzel nem érsz el semmit, Ozi, nyugalom - próbáltam csitítani. Még abban se voltam biztos, hogy én el tudok érni valamit, pedig nekem aztán tényleg minden "eszközöm" megvolt hozzá. Feszülten vártam, mit reagálnak, és némi reményt keltett bennem, hogy mintha sikerült volna elültetni a bogarat a fülükben. Legalább az árnyharcos srácéban.
Azt eddig is sejtettem, hogy a vörös a főnök, de most már teljes bizonyosságot nyert. Szerencsére nem volt olyan tulok, mint azt vártam. Az alku hallatán Ozi-kunra pillantottam, gondoltam biztos nem fog tetszeni neki, hogy meg akarnak kötözni, de mivel amúgy sem az volt a lényeg, hogy én elfussak, részemről ez nem volt probléma. Leszámítva azt, hogy meg leszek kötözve, ami nyilván nem egy kellemes élmény.
- Így lesz a legjobb. Vigyázz Makkunra, nehogy véletlenül tényleg megölesse magát :3 - mondtam a céhtársamnak, majd vettem egy nagy levegőt, mint aki egy nagy és felelősségteljes döntést hoz és a harcosra néztem.
- Nem pont a BDSM a fétisem, de rendben van. Azt csináltok velem, amit akartok - tartottam fel a kezem - Áll az alku - feleltem, majd készségesen megfordultam - A farkincámat nehogy véletlenül odakötözd, érzékeny - figyelmeztettem, majd hátratettem a kezeimet. Éreztem a durva kötelet, a kötözés közben fel is szisszentem néhányszor, mert tényleg szoros volt. Nem bízta a véletlenre, meg nem is az első ember volt, akit megkötözhetett, mert nem éreztem úgy, hogy ki tudnék szabadulni. Ráadásul a számat is betömte, amit eltűrtem, de nem feltétlenül számítottam rá. Arra pedig végképp nem, hogy valamit a kezembe ad. Valami hideget és tömböset, ami olyasmi lehetett, mint egy kristály. Kérdőn néztem az árnyharcosra, miközben Makuda végül tényleg kiszabadult a kellemetlen helyzetből. Pedig ez volt a legveszélyesebb pillanat, hiszen ha úgy döntenek, hogy kivégzik a fiút, akkor Ozinak hármuk ellen egyedül kellett volna küzdenie. De hála az égnek ilyesmi nem történt, állták a szavukat. Valamennyire megnyugodtam.

***

Na most, Momo ténylegesen elhatározta, hogy mindkét irányban mozgatni fogja azt a kart. Följebb tolni egészen könnyen sikerült is neki, és diadalittas csipogással vette tudomásul, hogy a rács felemelkedett. Azonban bárhogy próbálkozott, bármekkora erőt vetett be, lehúznia nem sikerült a kart. Pedig még rá is harapott, és hát az állkapcsa nem volt éppen gyenge. Azonban az meg se moccant. Egy darabig. Merthogy utána váratlanul, amikor éppen hozzá sem ért, a kar egyszerűen lecsapódott, amitől kissé ijedten hőkölt hátra a túlméretezett gyík. Kíváncsian kezdte szaglászni az eszközt, majd megböködte az orrával. Újra mozgatni tudta, úgyhogy fel is tolta, de amikor újra megpróbálta a másik irányt, a kar megint megmakacsolta magát. Ez már egy elégedetlen és bosszús morgást váltott ki Momóból.

by **Ozirisz** Hétf. Nov. 15 2021, 22:27

Úgy tűnik, totál hiába téptem a számat. Nem, mintha túl sok esélyt láttam volna, hogy ez a kutyaütő banda esetleg jobb belátásra térne - ahhoz a szám jártatása mellett ritka csillagegyüttállások is szükségeltettek volna - viszont a mögöttes indokban azért bíztam. De hiába néztem körbe, nem jelent meg mögöttünk-körülöttünk Silence és a fél céh. ~meg kellett próbálni~.
Az alku viszont nyugtalanított. Persze, az túl könnyű lett volna, ha csak simán elfogadják Miri felvetését. - Persze. Toronyórát láncostól nem akartok esetleg? - fakadtam ki a megkötözés gondolatától. Pedig olyan szépen hangzott volna, hogy csak simán elviszik Mirit - elvégre ők hárman simán meggátolnák akármiben. De így, megkötözött kezekkel viszont kilépni sem fog tudni csak úgy, pedig erre alapoztam az egészet. Így viszont szegény lányra valószínűleg legalább olyan rossz sors vár, mint Hinarira amikor elrabolták. Vagy még rosszabb - legalábbis az árnyharcost elnézve. Persze, érthető, hogy Miri bevetett minden eszközt, ami a rendelkezésére állt, azonban ez van egy olyan sejtésem, hogy vissza fog ütni, de rendesen.
- Pont ti beszéltek itt garanciáról, amikor pont ti voltatok, akik abszolute nem szavahihetőek? - vetettem oda még nekik. Elvégre ha az igazmondásukról lennének híresek, a negyedik tag csak simán bekopogtat, hogy "Figyu már, pár cimborámnak kellene a cuccaitok". - Ám legyen. De ne mondjátok, hogy nem szóltunk előre... - bólintottam rá nagy vonakodva az alkura, és egyúttal emlékeztettem őket a vakmerő húzásuk várható következményeire. Őszintén szólva, az ő érdekükben reménykedem, hogy Hinarival fogják szembetalálni magukat ezek után, és nem egy Leonarddal. Bár nagy valószínűséggel a végeredmény hasonló lenne számukra: mennek a börtönbe, ahol aztán picsoghatnak, hogy "nem szép dolog egy börtönben rohadni...". A különbség mindössze annyi lesz, hogyha León múlik, az árnyharcos ott már nem fog ilyen fullHD-s vigyort elereszteni. Kissé nehézkes lesz, ha egy "alkatrésszel" kevesebb fog megérkezni belőle a börtönszintekre, ugyebár...
- Amúgy meg tőletek sem ártana valami elérhetőség, tartózkodási hely a céhtársunk visszaüzletelése érdekében. Mi a garancia, hogy nem fogjátok megtartani és kihasználni a végtelenségig? - tettem fel a kérdést, amíg Miri megkötözésén ügyködtek. A megkötözés gondolatáig ez ugybár eszembe se jutott, mert anélkül Miri instant kilépne, mihelyst Maku biztonságban van.
Feszülten figyeltem a történéseket, különösképp azt, hogy elengedik-e a srácot, vagy csakazértis mert ők megtehetik, kivégzik az orrunk előtt és lelépnek Mirivel. Azonban ebben az egyben legalább nem hazudtak. Amire nem számítottam, hogy a pillanat törtrésze alatt úgy odalökik hozzám a srácot, hogy hiába a súlyemelés, mégis úgy meginogtam, mintha csak a bárszékről keltem volna fel... a hatodik rövid után. ~Még szerencse, hogy visszaraktam a tokjába~ futott át az agyamon az első gondolat. Brutális nagy baki lett volna részemről - valószínűleg a legnagyobb a sokéves pályafutásom alatt - hogyha pont beleesik a srác a kardomba azzal a meglehetősen rövidke életcsíkkal. Ebből a szempontból elég gázos a SAO rendszere: aki nagyot sebez alapból, az egyszerűen képtelen kicsit sebezni. Áldás és átok, avagy egy újabb kétélű fegyver.
Mire visszanyertem az egyensúlyomat, első dolgom volt Makudát hátraparancsolni - Te most azonnal menj mögém, és maradj is ott. Keress elő a bankból gyógyitalt és töltsd vissza magad! - adtam ki a srácnak az ukázt, majd Miriék felé néztem - Te pedig vigyázz magadra, kihozunk onnan bármi áron! - majd a "gonosz, rosszindulatú játékosok" felé is megejtettem egy mondatot, csak úgy, búcsúzóul - Nem tudom, hogy ennyire ostobák vagytok, vagy ennyire vakmerőek. Mindegy is. Ezt a csatát lehet megnyertétek, de a háborút el fogjátok veszteni. - közben a tokjában pihenő kardom előhúztam, elvégre a francnak se hiányzik, hogy még távozás előtt még egyszer ránktámadjanak.
Amit viszont továbbra sem értettem: Oké, hogy Mirinek mindent be kellett vetnie, hogy felfigyeljenek rá és az ajánlatára. Azonban azt nem tudtam eldönteni, hogy mindez csak színjáték... vagy esetleg Leó nem bírta a strapát? Vagy összevesztek és mosolyszünet van? Vagy mi? Eléggé hiányosak az információim, de az rémlik, hogy eléggé rázósan és viharosan zajlanak náluk a dolgok. Akárhogy is, Mirit viszont nem szabad hagynunk túl sokáig ezek fogságában. Anno Hinari is túl sokat volt abban a cellában, amiből rengeteg sok időbe telett, amíg - legalábbis látszólag - felépült. Teljesen felépülni egy-egy ilyen traumából szinte határos a lehetetlennel. ~ Remélem lesz legalább annyi szerencséje, hogy megkapja a lehetőséget (szabad kezet) egy gyors kilogolásra...~
A magam részéről csak feszülten figyeltem, mi fog történni, vártam a lehetőséget, mikor lehetne esetleg kiszabadítani idejekorán a lányt. Vagy egyáltalán merrefele indulnak el - elvégre nekünk is arra kell mennünk, ha ki akarunk jutni erről az elátkozott helyről... És miért is ne akarnánk? Elvégre a megmondóembertől tudjuk, hogy nem szép dolog, hogy be vagyunk zárva ebbe a börtönbe, mégis megtörtént...

by **Silence** Szer. Nov. 17 2021, 20:15

Először kétségbe esett Momó ügyködésétől. Azután éppen ennek köszönhetően vett észre fontos dolgokat.
Például, hogy Momó nem tudja visszatolni a kart. Ezt ha nem is meglepőnek, de furcsának érezte. Már sejtette, hogy ebben a kazamatában nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene. Mint például hogy két kar egyszerre mozdul, vagy itt, hogy nem lehet a kart visszafelé mozdítani. Már épp lemondott róla, hogy valami még történhet, amikor a rács hirtelen - és megijesztve a lányt, magától lecsapódott. Az első riadalom után megállapította, hogy éppen ettől tartott. A kar az eredeti helyzetben állt megint.
Legalábbis addig, ameddig Momó nem tolta fel újra. Mostmár figyelt, és úgy gondolta, nagyjából ugyan annyi idő alatt csapódott le megint. Ez fontos információnak tűnt, úgyhogy ezúttal ő próbálkozott újra, és a rendszer óráját figyelte. A második próbálkozás után megállapította, hogy igaza volt, a harmadik után pedig magának meg is jegyezte, hogy nagyjából 5 perc telt el, annál kicsit kevesebb (a másodpercek kifogtak rajta). Tehát, ennyi idő alatt kell kjutniuk, ha bemennek, és nem csinálnak semmit. Az pedig kevés… Sokkal sokkal több idő kellett, hogy oda jussanak ahhoz a másik rácshoz. Tehát mindenképpen csinálnia kell valamit.
Reménykedve nézett Momóra, hátha a sárkány valamit talált még, merthogy hiába vizsgálódott, nem talált semmit, amivel elérhetné, hogy mégse csapódjon le a rács.
Felmerült benne, hogy megkéri a sárkányt, hogy várja meg őket itt, hogy ki tudja engedni a csapatot. Aztán a gondolatra tagadólag meg is rázta a fejét. Nem, ez nem lesz jó, mert akkor egyedül kell mennie. Azt pedig egyáltalán nem szeretné.
Gondolkodott, hogy valamit a rács alá kellene tenni, ami nem is törik el, és elég helyet hagy, hogy kijussanak… De túl nagy dolog kellett volna.
Végül az jutott eszébe, hogy vajon ha a kart támasztja ki, az elég? Első körben megpróbálta megállapítani, hogy vissza tudja-e kicsit is tartani a kart saját maga.
Másodikban, ha az előző nem járt sikerrel, próbált valami követ keresni, ami akadályozza a kar lecsapódását Ha talált elég nagy követ, akkor feltolta újra a kart, és a kar alá tette a követ. Kivárta az 5 percet, és figyelte, bírja-e a kő. Ha úgy tűnt, nem akar összetörni, és elpixeleződni, akkor indult tovább, amerre először is mentek.

by **Makuda** Csüt. Nov. 18 2021, 16:23

Mivel a méreg miatt sok mindent nem tudtam csinálni, ezért inkább csak csendbe hallgattam az alkudozást, hogy mégis mi lesz ebből. Majd felfigyeltem a válaszra ami elég érdekes volt a számomra. És el is tűnődtem rajta míg tovább folytatódott az alkudozás, ami számunkra elég peches volt. Hiszen megint elkövették azt a hibát, hogy a leggyengébbet védik meg. De nem voltam abban a helyzetben, hogy beleszólhassak így tényleg csak várni tudtam arra, hogy mikor engednek el. Inkább haltam volna meg, mintsem, hogy Mirit elfogják. Egy pár pillanat után láttam, hogy a méreg hatása lejött, de nem is tudtam volna mozdulni, meg nem is akartam. Ha esetleg ki is tudtam volna szabadulni utána nem lett volna semmi új "terv", hiszen akkor az árnyharcos valószínűleg kivégzett volna vagy pedig a harcos hajította volna utánam a fegyverét.

Mikor vége lett a tárgyalásnak és elengedtek, még azért egy kicsit zsibbadtak voltak a végtagjaim, így a lökés egy kicsit erős volt. Úgy mentem neki Ozinak mint egy rongybaba... Nem volt kellemes érzés. Majd összeszedtem magamat és azt tettem amit Ozi mondott annyi különbséggel, hogy a saját inventorymból vettem elő a mostanra már gyenge Kis Potit. Nem hittem volna, hogy valaha is kelleni fog, hiszen már Tier hármas cuccokat használtam.
-Legszívesebben adnék egy nyakast Mirinek. - Mondtam Ozinak halkan miközben elhasználtam a Potit. Majd rá pillantottam a harcosra. -"A láthatatlan sebek a legnehezebb gyógyítani." - Motyogtam, majd rájöttem valamire, amiből akár megtudhatunk pár dolgot róluk. -Te voltál az aki a bétában találta meg ezt a helyet és fel kellett áldozni az egyik barátod? Esetleg a testvéredet? - Kérdeztem elsősorban a harcostól. Lehet, hogy ez rossz húzás, hiszen a sérelmek olykor agresszivitást is kelthetnek, ami az ő esetében elég valószínű volt.

/Elhasználok egy Kis Potit (+20 HP) a táskámból

by **Strea** Csüt. Nov. 18 2021, 22:14

Mindenkit nyomatékosan megkérek, hogy a metázások elkerülése érdekében CSAK a saját magára vonatkozó részeket olvassa el, illetve a többiek reagjából is csak addig, amíg őrá is vonatkoznak a történések!
Köszönöm!

Miri, Ozi, Makuda:

Fuwa, Momó:

Mirika:

Határidő: 2021.11.25 9:00
(A félreértések elkerülése miatt ideírom inkább, hogy az óra - az esetleges hajnalban írók előnyére - a reggel 9 órát jelzi! Csütörtök délelőtt ugyanis még talán tudok mesélni, ha lesz időm, de utána már vasárnap estig nem.)

by **Silence** Kedd Nov. 23 2021, 21:22

Nos hát. Támadt ötlete, hogy mit csináljanak! Meg is próbálta, de hamar kénytelen volt belátni, hogy ez így nem fog menni. Még az is felderengett neki, hogy az ilyen feladatokhoz a súlyemelés jártasság segítene, de hát nem tudott mit tenni ezzel.
Szerencsére nem fogyott ki az ötletekből... Csak hát hamar szembesült vele, hogy amire gondolt, az még így is túl nagy... Keresgélve a bejárat közelében - gondosan megjelölve a helyet ahol volt - talált ugyan megfelelő sziklát, többet is, de hiába próbálgatta megemelni őket.Túl nehezek voltak.
Nagy lelkesen, és növekvő aggodalommal próbálkozott vele, hogy anélkül juttassa a sziklát a karhoz, hogy fel kellene emelnie. Próbálkozott mindennel: Gördíteni, inventoryba tenni, vontatni valahogy... Ami csak eszébe juthatott valahonnan arra, hogy valami nagy és nehéz tárgyat el tudjon szállítani.
Talán éppen a nagy próbálkozás az oka, hogy először fel sem tűnt neki, hogy a társául szegődött sárkány neszezése elhalt.Nos hát...
Egészen addig, ameddig így, vagy úgy, de visszatért a rácshoz és a karhoz. Ekkor viszont időlegesen legalábbis, teljesen megfeledkezett minden másról.
Először is megijedt, hogy egyedül maradt. És hirtelen megint pontosan tudta, hogy sötétség veszi körbe.
Azután aggódni kezdett. De mi lett Momóval? Elcsavargott? Dehát együtt akarták megkeresni és megmenteni a többieket... Baja esett volna? De akkor meg biztos jelzett volna, hogy segítsen.
Akkor előre ment? De hát miért hagyta volna egyedül? Gonosz lett volna a sárkánytól...
Végül azért eszébe jutott, hogy Momó egy pet... És még jobban aggódni kezdett. Ha Momó csak így eltűnt, az azt is jelentheti, hogy Mirikának baja esett... Azonnal lenyitotta a barátlistáját, és a térképét, hogy megnézze, merre van a lány, és reménykedett, hogy nem azt fogja látni, hogy a neve megint szürke.
Miután kissé megnyugodott (Ha nem kapott olyan információt a barátlista és térkép megnézésével, ami aggodalomra adott volna okot), a tekintete vissza-vissza tévedt a rácsra. Sietnie kellene, mielőtt a többieknek és-vagy Mirikának baja esik. De még mindig nem tudja, hogyan biztosíthatná a kiutat...

by **Mirika** Szer. Nov. 24 2021, 17:50

Ma már másodszor lepődtem meg rajta, hogy egy folyosó kristály mennyire is hasznos tud lenni. Bevallom, élt bennem a halvány remény, hogy esetleg az árnyharcos srác segíteni akar, és azért nyomott a kezembe egy kristályt, de ez a remény gyorsan szertefoszlott, ahogy kiderült, mi is volt a mancsomban. A következő pillanatban pedig egy közönséges szobában találtam magam, legalábbis annak tűnt az alapján, amit láttam belőle. Igaz, az éppenséggel nem volt túl sok! A helyiség nagy részét ugyanis egy több méteres, kékes bőrű lény foglalta el: Momo! Leesett egy kő a szívemről, hogy jól van, ugyanakkor nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet, hiszen a szobát nem éppen a sárkányom méreteihez tervezték, és ez nem csak nekem meg az árnyharcosnak okozott gondotm, hanem magának Momónak is, aki nem rajongott a szűk helyekért. Hát nem csoda, hogy kissé pánikba esett, és mindent levert, ami a szárnyai közelébe került. Nekem pedig extra figyelmet kellett rá fordítanom, hogy ne essek el a farkában, mert ha a lábai alá kerülök, akkor nekem kampó. Igaz, ez nem is lett volna annyira nagy gáz ebben a helyzetben.
Ettől függetlenül gyorsan kellett cselekednem. Szerencsére a lábaim szabadok voltak, úgyhogy az akrobatikám segítségével képes voltam némi ügyeskedésre. Persze a képen megakadt a tekintetem, de jelenleg fontosabb volt, hogy megrongáljam a kötelet a csuklómon, ehhez pedig mi sem volt alkalmasabb, mint a Momo szárnyán található kapaszkodókarom. Mivel nem láttam hogy mit csinálok, ezért simán lehet, hogy a kötél helyett magamat sebzem meg vele (ami továbbra sem nagy baj), de ha minden összejön, a kötél elpixeleződik, ki tudom szedni a számból ezt a rongyot is, és onnantól kezdve nyert ügyem van. Talán. Annyit biztos el tudok érni, hogy egy vezényszót követően Momo a falhoz szorítsa az árnyharcost, miközben én az ajtó közelébe lavírozok, hogy méltóképpen fogadjam a vöröskét. Szép halálom lesz Neutral

by **Ozirisz** Csüt. Nov. 25 2021, 00:57

Ezekkel a "gonosz, rosszindulatú játékosokkal" tele az összes hócipőm. Már eleve fortyogott bennem a düh, hogy egy bajba jutott játékoshoz lettünk riasztva, és konkrétan a semmiért küzdöttük el magunkat idáig. Hiába küzdöttünk meg azzal a két raklapnyi denevérrel, hiába pixeleződött el Miri már akkor. Hiába hozta meg Sil az áldozatát, hogy beragadjon a karokkal, és persze totál hiába küzdöttük le magunk a rozoga hídra majd annak a túloldalára. Szóval érthető, hogy felrántotta az agyam ez az egész helyzet. És úgy tűnik, én még Miri helyett is dühös vagyok - elvégre a lány meglepő nyugodtsággal ment bele az elraboltatósdiba.
Persze, valahol ez logikus lépés volt a részéről, hisz hármunk közül ő az egyetlen, akit legalább az életveszély nem fenyeget. Viszont más dolgok annál inkább. Megkötözve ezzel a három mitugrásszal, hát... abszolute nem irigylem. Főleg akkor nem, ha még kilépni sem fog tudni, ami ugyebár hátrakötözött kézzel nehézkes.
És persze még a minimálisan elvárható jóindulat csírája is hiányzik ebből a gyáva bandából, sőt! Ha rajtuk múlna, akkor egy szál semmiben kéne keresnünk a kivezető utat. Valószínűleg az sem nagyon hatotta volna meg, ha nem Mirika lett volna az a "szerencsés", akiért a denevérek úgy odavoltak, és valaki tényleg meghalt volna ott akkor. Mindezt miért? A nagy büdös semmiért.
- Ezesetben tisztában vagytok a tetteitek következményeivel, nagyszerű - vetettem oda a nagyszájú srácnak - Remélem majd akkor is ilyen vagányak lesztek, hogyha fordul a kocka. Márpedig fordulni fog, arra mérget vehettek - innentől meg már legyen az ő bajuk. Makuda megúszta szerencsére, ebben az egyben legalább nem hazudtak. Miri remélhetőleg az első adandó alkalommal lelép, aztán szervezünk egy bosszúhadjáratot, hogy ezeket a "gonosz, rosszindulatú játékosokat" a börtönszintek legmélyére küldjük. Nagyrészt bosszúból, másfelől pedig csupán amiatt, hogy ne árthassanak másoknak. Meg odalent legalább lesz idejük kicsit elgondolkozni - ami pedig nagyon is rájuk férne. Meglátjuk, mit szólnak akkor, amikor a kristály rossz végére kerülnek...
- Na akkor lássuk miből élünk - mondtam Makudának, miután magunkra maradtunk - Elvileg arrafele egy miniboss ólálkodik. Nem tudhatjuk, hogy igazat mondtak-e, de nem lennék rajta meglepődve, amennyi mindennel találkoztunk ezen a helyen. Szóval arra nem mehetünk. Maximum majd körbeszimatolok, hogy van-e valami veszély, vagy csak a kijárat. - kezdtem agyalni a továbbiakon. A körbeszimatolásnál nem véletlen használtam egyes számot. - Ha tényleg egy miniboss van ott, akkor azt ketten semmiképp sem fogjuk tudni leverni. Visszafelé szintén esélytelen, hacsak Miss Akrobatika vissza nem tud szökni ide, amit kétlek. - közben pörgettem az inventorym tartalmát - Legrosszabb esetben kivárunk, vaddisznóhús és hasonló nyalánkságok vannak nálam bőven, amíg el nem kezdenek "lejárni", addig a gyomorkorgásra nincs gondunk. Aztán utána jön a neheze... - azt az apróságot nem említettem, hogy a tétlenség a jelen helyzetben valószínűleg az amúgyis közeli begolyózásomat fogja a jelenbe hozni, még a kajatartalékok elpixeleződése előtt. - Addig is valahogy tudatni kellene a többiekkel, hogy mi történt... de hogyan... - tűnődtem el, majd beugrott egy megoldás: bányásztam elő papírt és ceruzát, majd Makuda felé nyújtottam - Ha nem túl nagy kérés... szedd össze a gondolataid és írd le, hogy mi történt. Miri elrablása, illetve a három tagról mindent, amíg még frissek az emlékeid. Meg a negyedik tagot is említsd meg, elvégre az ő színjátékának hála vagyunk itt. - közben tekintetemmel egy-egy pillanatra a feltételezhető miniboss-lakosztály irányába sandítottam - Ha megvagy vele, dobd be a céhbankba. Én addig felderítem a terepet - majd elindultam az említett járat irányába. Észlelést bekapcsolva hagytam, lassú és megfontolt léptekkel haladtam, gondosan figyelve hova teszem a patámat. Lehet, hogy nem miniboss fog ott lesni, de egy többszáz kilós rács sem kellemesebb ha az ember fejére csapódik. Vagy egy csapóajtó a mélybe. A célom a felderítés, kideríteni, hogy igazat mondtak-e vagy sem. Említették korábban azt is a kijárattal, hogy "tök könnyű". Azaz arra is van némi esély, hogy egy zöld foszforeszkáló exit tábla fogad minket. Akármit is találjak, a felderítés után indulok is vissza Makudához. Egyrészt, mert nem szeretném, hogy megint bajba keveredjen. Másrészt pedig az sem lenne túl kellemes, ha a trió visszajönne a "maradékért". Nem tudhatjuk biztosra, hogy nincs-e náluk ide vezető kristály.

by **Strea** Csüt. Nov. 25 2021, 10:11

Kérlek továbbra se olvassátok el, csak a ti karaktereitekre vonatkozó részt.

Ozi, Maku:

Silence:

Mirika:

Határidő: 2021.12.02. 23:59
Makuda 500 szóval pótolhat, ha nem akar a küldetés legvégén kiesni.

by **Mirika** Pént. Nov. 26 2021, 18:08

Spoiler:

by **Silence** Pént. Dec. 03 2021, 01:20

Az ijedtség szerencsére hamar válhatott megnyugvássá, ahogy meglátta a zöld helyzetjelzőt a barátlistán.
Aztán amikor meglátta az első szintet… még inkább megnyugodott. Aztán mikor jobban megnézte, hol is van az a pötty… Akkor azért kicsit aggódni kezdett. Miért lenne Miri valami elhagyatott részen? Ráadásul egyedül. De ahogy jobban megnézte, azt is észrevette, hogy még egy pötty van a közelben. Meg is nézte, hogy ki az, és boldogan látta meg, hogy Hinari van ott. Gyorsan írt is egy üzenetet a hercegnőnek, és Mirikának is

Hinari! Mirika!
Együtt vagytok, ugye? Minden rendben van? Mit csináltok ott?

Aztán a többi céhtársát igyekezett megkeresni. Pontosabbban a két fiút, akikkel együtt indult Mirika társaságában a kazamatába. Akkor már nekik sem kell segítség? Ők sincsenek már a szinten?
Ha még a kazamatában jelezte őket a térképe, akkor megint aggódni kezdett: hiába próbálta valahogy kitámasztani a rácsot vezérlő kart, nem talált olyasmit, ami ott tudta volna tartani a felső állásban.
Kétségbeesésében azon is gondolkodni kezdett, hogy mit is láttak odabent, de elszontyolodva állapította meg, hogy sem a sziklafalak nem elég jók, sem a Potisüvegek, sem a könyvek, hogy a kar ott maradjon. (Hogy esetleg a könyvekből megtudhatná, hogy is lehetne a rácsot kiakasztani, az nem jutott eszébe, annyira a saját elképzelése szerint kereste a megoldást.
Ha Hinariéktól nem kapott aggodalomra okot adó választ, akkor viszont egyértelműen az maradt az ő feladata, hogy Ozinak és Makunak segítsen kijutni a kazamatából, amire egyelőre az tűnt a legbiztosabb megoldásnak, hogy ott marad a bejáratnál.

Ha Hina vagy Miri a segítségét kérte, akkor úgy gondolkodott, hogy majd együtt hamarabb rájönnek, hogyan tudnának a fiúknak segíteni, így odateleportàlt Horonkába, és sietett megkeresni a lányokat.
Megnyugtató választ kapva pedig őket kérte, hogy akkor jöjjenek oda, és segítsenek a fiúknak kiutat biztosítani.

by Ajánlott tartalom