[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

by **Strea** Hétf. Jan. 25 2021, 14:44

A Mélységek Kastélya

Résztvevők: Ozirisz, Silence, Mirika, Makuda, (Eru)
Általános határidő: 1 hét

Egyebek:

Sorrend nincs, csak abban az esetben, ha ezt külön jelzem.
Aki kimarad, a következő körben még pótolhat, utána kiesik. Ilyenkor in game úgy veszem, hogy elbambult/nem reagált időben. Bizonyos köröknél ez igencsak meghezítheti a küldetést, esetenként pedig akár el is bukhatjátok vele, így kérlek nagyon figyeljetek oda a határidő betartására! Aki Hiányzásokban, nyomós okkal jelzi távollétét, arra max 1-2 napot várok. Igyekezzünk inkább pörgetni a dolgot, mint elhúzni ^^
A vörösödés esélye 0%, a karakterhalál esélye viszont 0-10% között lesz. 0%-ról csak ti tudjátok feljebb görgetni az arányt és általában lesz lehetőség annak elkerülésére, de ha a karakteretek például magától ugrik le egy szakadékba vagy piros élettel áll tíz mob elé egyéb terv nélkül, arra nem tudok életbentartási garanciát vállalni. Dolgozzatok össze, figyeljetek egymásra és felejtsétek el a plout armourt, amíg a karakteretek bőrében vagytok! Mindig jelezni fogom, ha a helyzet eléri az életveszélyes kategóriát, ami után legalább egy köre minden karakternek lesz a cselekvésre - ha viszont ezzel sem éltek, számítsatok annak következményeire: ez egy komoly küldetés, vegyétek ti is komolyan!

Jó szórakozást kívánok! Wink

Prológus

A Gyertya Kristály fénye furcsa, vibráló fénnyel vonta be a fiatal fiú finom vonásait, miközben töretlenül haladt előre a magas fűben. Mosolya éles árnyékot vetett arcára, a kezében lévő, aktív Titkos Üzenet Kristályt pedig fel-feldobta a levegőbe, gondtalanságának jeleként.
- Egészen biztosan megpróbálod? - a kristály túloldalán a női hang halovány és aggódó volt, szinte kérlelő.
- Persze - hangzott a fennhéjazó felelet - Kíváncsi vagyok. Meghát, a főni nem is találhat nálam jobb embert a feladatra. ... Ugyan, Day, ez csak egy küldetés. Egyszerűbb, mint az első pár volt.
- Dehát...
- Plusz nem leszek egyedül, érted? Kihallgattam őket. Tudok mindent, nem lesz baj. Egyszerű lesz. A legegyszerűbb... ... És talán én is profitálhatok belőle.
A fiú az ég felé emelte tekintetét, körülötte a széttört kristály szilánkjai szálltak. Tudta, hogy Day az utolsó mondatot már nem hallhatta.
És ez pont megfelelt neki így.

A Mélységek Kastélya

Egy késő téli reggelen hangos, türelmetlen kopogás zavarja meg a Palota csendjét. Talán pont Makuda az, aki először meghallja azt, a konyhában éledező Ozirisz pedig biztosan segít neki, hogyan is kell fogadni egy vendéget. Persze az is lehet, hogy Miri éles hallását sem kerüli el az esemény és akár Tapsi is épp most noszogathatja lefelé Fuwát, hogy szerezzen neki répát a konyhából, hiszen Leo ma nincs itthon. Hinari és Alex már előző nap eltűntek valamerre kettesben, tehát bárki is siet hozzátok, a helyzetet magatoknak kell megoldanotok.
Ez pedig egyértelműen az a helyzet, ami megoldásra szorul.
A kapu előtt toporgó, zöld indikátoros fiúcska arcára nyomban öröm költözik, ahogy bárki is ajtót nyit és meg sem várja a köszönést, máris elkezdi hadarni:
- Fú, úgy örülök, hogy van itt valaki! Azt mondták ide kell jönnöm, ha segítség kell és a barátom a tizenhetediken tegnap bement egy felfedezetlen kazamatába és azóta sem jött elő! A helyzetjelzője is csak a kazamatát mutatja, mást nem... tudtok segíteni, ugye? - néz rátok kérőn és még mindig egyhelyben toporog.

Az óra 7:45-öt mutat. Észlelésetek semmi különöset nem jelez a környéken.

Határidő: 2020.02.01. 15:00

by **Mirika** Szomb. Jan. 30 2021, 20:22

Nem szeretek korán kelni, de egy gyors reggeli után mégis itt kötöttem ki. Nem akartam lemondani a mára tervezett játékról, viszont mivel estére meghívást kaptam egy ünnepségre, amin kötelezően ajánlott megjelenni mindenkinek, aki részt vett a projektben, egyszerűen ez maradt az egyetlen megoldás. Szóval immár bő fél órája ~~játszottunk~~ edzettünk Momóval a kertben: én dobáltam egy frizbit, ő pedig próbálta elkapni azt. Mindezt azért, hogy a szokatlan röppálya javítsa a sárkány mozgékonyságát, hiszen minél nagyobbra nőtt, annál kevésbé lett agilis. Mire teljesen felnő, addigra gyakorlatilag egy mozgó erőd lesz, de most így a kettő között azért még nem ártott, ha képes egy-egy szűk fordulóra vagy más, hirtelen irányváltásra.
A kopogás eközben költözött be ebbe az idilli pillanatba. Először arra gondoltam, hogy ignorálom, és majd valaki más meglesi, ki ilyen elvetemült így kora reggel, de jobban belegondolva nem voltam benne biztos, hogy van-e egyáltalán itthon valaki. Azt tudtam, hogy Hina-chan és Alex-kun biztosan nincsenek itt, ahogy Leo-kun helyzetjelzője sem a környéken mutatkozott. Ha nem tévedtem, akkor Hime-chan éppen most tartotta a reggeli túráját, és könnyen lehet, hogy Ozi-kun elkísérte, Fuwa-chan meg nekem nem tűnt korán kelő típusnak, meg azt hiszem amúgy se rá kéne az ilyesmit bízni. Ahogy Eru-chan se volt tökéletes fogadóbizottság. Szóval... hát ja, fújtam egyet, átöleltem Momo nyakát, miközben adtam neki egy kis eleséget jutalmul, majd a kapu felé orientálódtunk.
- Ööö... neked is szia - pislogtam a fiúra, miközben próbáltam feldolgozni az információkat, amiket sebtiben elhadart. Most így jöttem rá, hogy egy kiadós testmozgás után én se voltam éppen száz százalékos se testben, se lélekben, szóval a srácnak egy csapzott, szétszórt Mirikával fog kelleni megküzdenie, hacsak nem érkezik valaki segíteni.
- Izé... nyugtass meg, hogy nem egyedül ment be. De amúgy... előfordul, hogy valaki akár napokat is bent tölt egy kazamatában, szóval ne aggódj annyira :3 - próbáltam valamiféle nyugtató üzenetet összebarkácsolni - Vagy miért aggódsz miatta ennyire? - kérdeztem meg azért, bár... ha esetleg egyedül ment be, akkor én is aggódnék.

by **Makuda** Vas. Jan. 31 2021, 17:54

Mivel még szoknom kellett az új környezetet ezért a szokásosnál kicsit korábban keltem. Főleg azért, hogy megismerjem a többieket és magát a kastélyt. Éppen mikor keltem ki az ágyból a kastély kapuja felől tompa kopogást hallottam. Mivel nem tudtam, hogy ki alszik és ki nem ezért saját magamra hagyatkoztam. Elkezdtem a felvenni a hétköznapi ruhámat. Mivel a szokásosnál korábban keltem ezért egy kicsit lassú folyamat volt ez a művelet de elkészültem. Idő közben a tompa kopogás már egy erős dörömbölésbe torkolt így útközben a kapu felé intéztem el az utolsó simításokat. Kótyagosan bár, de elsétáltam a kapuig ahogy közeledtem a dörömbölés megszűnt és mikor már oda értem a a kapu nyitva volt és Mirika már ott beszélt a türelmetlen vendéggel és így csak a beszélgetés végét hallottam.
-Jó reggelt! - Próbálkoztam elfojtani az ásítást, közben úgy helyezkedtem, hogy elférjek Miri mellett, hogy lássam a türelmetlen vendéget. -Ki miatt kell aggódni? - Kérdeztem a fiút. Mivel láttam az arcán az erőteljes aggodalmat igyekeztem azért vigasztalni.
-Én szívesen segítek és szerintem a többiek is egyetértenek. - Néztem Mirika reakciójára. -Bár a szintem az nem olyan magas de azért meglehet próbálni.
"Lehet nem kéne mondjuk ennyire előre rohanni, hisz azt se tudom mi a probléma. A másik pedig lehet, hogy csapda így nem kéne a részleteket elmondanom." Gondoltam magamban, mivel még fáradt voltam nem mindent gondoltam át.
-De mindenek előtt a részleteket jó lenne megtudni, hogy valóban tudunk vagy tudok-e segíteni. - Néztem kicsit komolyabban a fiúra. "Inkább a többiekre fogom bízni a döntést hisz tapasztaltabbak."

by **Silence** Hétf. Feb. 01 2021, 11:58

Furcsa reggel volt ez Fuwának. Volt, ami hiányzott neki, másból viszont valahogy most túl sok volt. Például Noiseból.
Nem tudta volna megmondani, mi volt reggel a levegőben... Talán az ablakon már egész korán besütő napsugarak tehettek róla.
A kisróka mindenesetre nagyon izgága lett, és csaholva, nyalogatva keltegette a kis gazdáját, aki számára jó ideig nem volt hajlandó tudomást venni róla, hogy felkelt a nap, és ideje a kalandozásnak.
Fuwa álmosan törölgette a szemét, próbálva megnyugtatni a kisállatot, hogy már ébren van, és máris mehetnek reggelizni, csak még kiválasztja a ruháját, mert anélkül még sem mehet ki a szobából, hogy mindenki lássa a pizsamáját...
Noisenak viszont ez is túl sokáig tartott, folyamatosan szaladgált az ajtó és a lány között, a kezét bökdösve, ugrálva. Így aztán arra már nem jutott idő, hogy meg is fésülködjön, vagy csak egy kicsit elrendezze a haját.
Meg azért sem, mert az egyik ugrással Noisenak sikerült kinyitnia az ajtót, és már ki is szaladt... de nem a konyha irányába, hanem egyenesen ki a kertbe, a napsütésben szaladgálni.
Ment volna, ha a kapunál nem szalad bele, szó szerint az érkező fiúba. Fuwa hiába futott utána, már nem tudta elkapni, sem megállítani.
Ellenben nagyon kíváncsian hallgatta a beszélgetést, miután kissé riadtan ölbe vette a meglepetten a vendégre pislogó kisrókát.
- Segít-sünk - pislogott Mirikára kérlelő szemekkel. Leo nem volt itthon, Hinari sem... A cicalányt tekintette tehát főnöknek. A beleegyezése nélkül nem indult volna egy kazamatába mentőakciózni, egyedül főleg nem. Úgy sem tehetett volna sokat egymaga... De hát nem is kell, mert együtt indulnak segíteni a bajbajutott baráton, ugye?

by **Ozirisz** Hétf. Feb. 01 2021, 12:31

Egy teljesen átlagos reggel köszöntött ránk. Nem is különbözött semmiben se a többitől, legalábbis eleinte. Reggel időben megébredtem, és már nem csak a reggeli kávén, hanem a szokásosnak mondható reggeli körúton is túl voltam. Már-már azt kezdtem tervezni, hogy mihez is kezdjek délelőtt. Épp a konyha felé vettem volna az irányt, hogy bedobjak valami reggelifélét - na igen, ez még mindig ki szokott maradni, tekintve hogy a legnagyobb baj vele az, hogy reggel van. Azonban itt kezdett az események folyama eltérni az átlagos naptól. Megütötte a fülem az ismeretlen hang, ami először kopogással kezdődött. Ekkor futott át elsőre egy baljós érzés. - Már megint ki rendelt kaját a bányából? - mondtam magam elé, kicsit morcosan. Mert bár még nem volt különösebb tervem mára, azért ellenállhatatlan késztetést sem éreztem hogy Rebeccával felfedezzük Aincrad csodálatos bányarendszereit.
Egy pár másodpercnyi habozás után - mialatt eljutott a tudatomig, hála Miriéknek, hogy szerencsére ezúttal más a helyzet - végül a frissen megtankolt termosszal a kezemben mentem a váratlan vendég és a már ottlevő céhtársaim felé. Eleinte csak figyeltem a beszélgetést, igyekezvén összerakni a történések folyamát. - Persze, segítünk, de ahhoz, ahogy a társaim is mondták, tudnunk kell minden lényeges körülményt, hogy történt, mint történt, satöbbi... - kapcsolódtam be a beszélgetésbe. A beragadt helyzetjelzőnek például több oka is lehet. Az egyik, hogy valami oknál fogva nincs "térerő" itt-ott. Volt már rá példa korábban is, hogy szó szerint eltűntünk a térképről amíg Destross céhtársai után kajtattunk. Vagy a másik szintén gyakori oka lehet, hogy az illető a beállításokban mókolt és emiatt csak a szint vagy az utolsó nagyobb terület ami látszik. De persze lehet orbitálisan nagy csapda is, azonban jelen információk birtokában felesleges feltételezésekbe bocsátkozni. Így csak figyeltem, mit tudunk meg a rejtélyes kazamatában ragadásról. Lehet, hogy szó szerint csak egy rutinmeló és arról van szó, hogy a bajba jutott játékos kifogyott a gyógyitalokból, a hazatérés kristálya nem működik és egy bazi nagy szörny áll a kijárat előtt - amit limitált sebzéstűréssel nem lehet kiiktatni, súlyemeléssel odébbtenni pedig nem túl bölcs dolog. Mindenesetre több információra van szükségünk, hogy egyáltalán kiderítsük, mi is történt. Amíg viszont fennáll az esélye, hogy valaki tényleg bajban van, nem tehetünk úgy, mintha mi se történt volna. JL-esként pedig kutya kötelességünk segíteni. Meg egyébként is, ki tudja, hogy a jövőben, amikor mi leszünk valami módon megszorulva, nem-e pont ők fognak kisegíteni. Takeshiékkel sem lehetett előre látni, hogy Fuwa eltűnésekor pont ők fognak használható infóval rendelkezni, ami alapján már el tudtunk indulni valamerre...

by **Strea** Hétf. Feb. 01 2021, 14:48

A kissrác először elképed, ahogy egyre többen csatlakoztok a beszélgetéshez, aztán egyre lelkesebben igyekszik figyelni a felé záporozó kérdésekre. Noise felbukkanása persze okoz némi bonyodalmat számára, ugyanis a fiú nem számít a rókára és ahogy az állat nekiszalad, fenékre is ül és onnan pislog Mirikára ijedten.
- Igen, egyedül ment be - feleli végül, amint megnyugszik és ahogy látja, hogy Noise nem fogja bántani őt, óvatosan fel is tápászkodik a földről - Eleinte én sem aggódtam, mert harmincas szintre kiképzőzött és a rendes szintje is megvan húsz körüli, így egy tizenhetes szinten lévő kazamata csak nem lehet nagy dolog, nem? - néz Mirikára megerősítésért - De aztán... nem jött ki onnan és nem is válaszol a levelekre. Még korábban azt mesélte, hogy a negyvenes szint feloldása után nem sokkal bukkant rá a kastélyra éshogy egészen biztosan mesés kincsek várják ott, hiszen még senki se fedezte fel a helyet - feleli hol Makudára, hol pedig Oziriszre pillantva - Én nem tudok oda felmenni... a kiképzőzés rossz ötlet, mert erősebb ellenfelek várnak és nem tudod, mire képesek! Reitonak is mondtam, hogy ne tegye, mégis felment... - lesz dühös egy pillanatra, aztán segítségkérőn emeli fel tekintetét - A koordinátát át tudom küldeni, ahol tartózkodik. Kérlek hozzátok vissza és ha lehet, ne vegyétek el minden lootját, tudjátok... ígyis baromi dühös lesz rám, hogy segítséget hívtam - halkítja le a hangját zavarában, aztán gyorsan feleszmél és ha nem ellenkeztek, meg is osztja veletek a koordinátákat.

Feladat: döntsetek, hogy vállaljátok-e a dolgot és ha igen, a reagotok a teleporttal érjen véget.

Határidő: 2021.02.08. 15:00
Ha esetleg kell még kör, szóljatok és szólimit nélkül megoldjuk, de szeretném felgyorsítani a küldetésnek ezt a bevezető szakaszát.

by **Makuda** Szomb. Feb. 06 2021, 14:19

-Lehet a szint az elég, de a felszerelés és a stat pontok elosztása nem mind egy, pláne ha egyedül megy be. Én is így jártam nem rég. - Informáltam a fiút. "Komoly lehet a helyzet, ha nem válaszol a levelekre és nem is teleportált ki. Ha a felszerelése és a pont elosztása is rendben van, akkor lehet más van a háttérben." Gondolkodtam magamba, átgondolva az elmondottakat.
-Ha a barát listádon fent van akkor csak nem lehet nagy a probléma, lehet meghúzódott valahol. - Próbáltam nyugtatni a fiút. -Minden esetre én megyek felvenni a cuccaimat, addig is jó társalgást. - Köszöntem el ideiglenesen. Miután a szobámból előszedtem a felszerelésem írtam egy üzenetet a többieknek.

Makuda írta:Nem biztos de nem tartom kizártnak, hogy vannak ott más játékosok is és esetleg fogva tartják. Ezért lehet óvatosan kéne majd haladni ha odaértünk a kazamatába. "Jobb félni mint megijedni."

-Így jó lesz. Lehet a többiek is sejthették, de ha mégsem akkor így fel készülhetünk a legrosszabbra. - Suttogtam magamba. "Még mindig észben kell tartani, hogy ez egy gyilkos játék és vannak akik élvezik mások gyilkolását. Nem gondoltam volna, hogy a belépésemet követően szinte azonnal ilyen feladatot fogunk kapni. Persze elutasíthatnám, de az nem vallna a JL-re. Csak abban az esetben lépek vissza, ha a többiek is vissza lépnek." A levél megírását követően vissza sétáltam a többiekhez akik közül már lehet néhányan elolvasták már a levelet.
-Na akkor ha megtárgyaltatok mindent akkor én elmegyek a 17. szintre, de ha van valami ellenvetés akkor szóljatok. - Mosolyogtam a többiekre hangsúlyozva azt a fiúnak, hogy minden rendben lesz.

/bekapcsolom az összes jártasságomat kivéve a látást/

by **Mirika** Hétf. Feb. 08 2021, 19:34

Sokatmondó sóhajjal vettem tudomásul, hogy a fiú egyedül ment be. Nem tetszett a dolog, az effajta felelőtlenség nagyon is fel tud cseszni. Aki ilyet tesz, sose gondol bele, hogy esetleg aggaszt vele másokat? Miért nem tudja senki félretenni az egóját, vagy éppen a kapzsiságát? Önző barmok... Igen, Leo-kun, te is önző barom vagy Neutral

- Nem akarlak megijeszteni, de ha egy kazamata a 40-es szint megnyitásáig zárva marad, annak oka van - feleltem, miközben szép lassan többen is megérkeztek. Jó hangosan kopoghatott, ha ennyien meghallottuk. Mondjuk Fuwa-chan nem tudom miért rohan annyira, hogy még a haját is kócosan hagyja.
- Ha valakinek joga van dühösnek lenni, az te vagy. Alaposan vágd tarkón, miután visszahoztuk :3 - kacsintottam rá, majd a többiekre néztem, akik valószínűleg akkor is mentek volna segíteni, ha egy fa tetején ragad, és nem egy veszélyesnek tűnő kazamata mélyén. Mielőtt azonban elindultunk volna, előkapartam egy fésűt és egy tükröt az inventory-m mélyéről, majd Fuwa-chan felé nyújtottam.
- Ennyire nem kell sietni :3 - mosolyogtam rá, utalva a külsejére. Én, aki valószínűleg nem vagyok különb. Nem is mertem belenézni a tükörbe ennyi mozgás után. Ha lenne időnk, lehet hogy fordítanék rá pár percet, hogy rendbe szedjem magam, de ez most nem olyasmi volt, ami túl sokat várhatott volna, pláne nem olyan okokból, minthogy valaki egy kicsit csapzottan fest.
- Izé... Makkun, biztos jönni akarsz velünk? - kérdeztem a fiút, aki így ránézésre nagyon lelkes volt, de tisztában voltam vele, hogy a szintje nem mérhető a miénkhez, és ez pont egy kifejezetten veszélyes kazamatának tűnt. Vagyunk elegen, hogy megvédjük, de mégis... Valószínűleg nagyobb biztonságban lenne, ha itt maradna.

by **Silence** Hétf. Feb. 08 2021, 20:04

Noisezal az ölében, egyre kevésbé megszeppenve figyelte a társalgást. Nem tetszett neki ez a történet. Túl ismerős volt. Nagyon nem jó, ha valaki egyedül bemegy egy kazamatába, aztán nem jön ki, és nem válaszol az üzenetekre sem. Mindenképpen szeretett volna segíteni.
Megnyugodva tapasztalta, hogy a többiek szintén nem azon gondolkodnak, hogy segítsenek-e, hanem azon, hogy hogyan.
Komolyan bólogatott Ozi szavaira. Igaz. Tudni kell minél többet, hogy biztosan tudjanak segíteni.
Nagyon is helyesnek tartja, hogy a fiú nem jön velük. Biztonságosabb, ha úgy mennek, hogy a csapat összeszokott, és nem kell még valakire figyelniük, és aggódniuk.
Nos... Csak azért nem tette ezt szóvá Makuda esetében is, mert a fiú elvonult összeszedni a felszerelését (Amin egyébként meghökkenve pislogott. Miért kell azt összeszedni? Hiszen az inventoryt bárhonnan el lehet érni...)
Mire pedig visszatért a csapathoz az üzenete után nem sokkal, Mirika már egy fésűt nyomott a kezébe. Egy pillanatig nagyot pislogva, értetlenül bámulta a lányt és a fésűt, aztán a tükörre tévedt a tekintete. Elszégyellve magát vonul kicsit félre, vörös arccal állva neki, hogy vállalható frizurát varázsoljon magának.
Közben Noise, kiszabadulva a gazdája öléből, kiváncsian somfordált oda a vendéghez, és ha hagyta, bocsánatkérőn megnyalta a kezét, körbeszaglászta, és igyekezett alaposan megjegyezni magának a fiút.
Fuwa közben megköszönte, és visszaadta Mirinek a fésűt és a tükröt, és szintén némi aggodalommal nézett a legújabb céhtagra, aki még messze volt az 50-es szinttől. Értette, hogy jönni akar, emlékezett még, hogy ő sem maradt volna otthon.
- Vigyá-zok rá! - jelentette ki, csillogó szemmel nézve Mirikára. Már 50-es szintű, és meg tudja védeni a céhtársait!
Induláskor azért még beleütközöt egy problémába: Noise is mindenáron szeretett volna velük tartani. Azt viszont nem szabad!
Mivel látta, hogy milyen érdeklődő volt a kisállat a segítségüket kérő sráccal, megpróbált ezzel hatni rá.
Megkérte, hogy addig is vigyázzon a fiúra, nehogy mire visszaérnek, ő kerüljön bajba.
Azután gyorsan írt egy papírra egy üzenetet, amit a távozó srác kezébe nyomott.

Kérlek, vigyázz Noisera amíg visszajövünk! Baja esne a kazamatában!

by **Ozirisz** Hétf. Feb. 08 2021, 21:53

Szép lassan még egy adag információmorzsával lettünk gazdagabbak. Kezdtünk egy kicsit többet tudni a srác kazamatában ragadt barátjáról, azonban bár gyarapodott a tudásunk, vele együtt a kitöltetlen fehér foltok is csak szaporodtak. Majd egy gyors fejszámolás alapján arra jutottam, hogy a kiképzős harminc és az alap húsz szint kombója valahol huszonhét-nyolc környékén lehet. Azonban egyedül végigvinni, háááát... nem épp a legkönnyebb feladat. A kazamaták jellemzően nem egy emberre lettek tervezve. Amin szólóban végigmegy az ember, azt már annyira túlszintezte, hogy kihívást nem nagyon jelent, csak kristálykövet, amiből szintén kevesebb esik egy alacsonyabb szintű dungeonban.
Miri megállapítását megkontráztam én is - Az, hogy fizikailag melyik szinten van egy kazamata, az nem jelent semmit. Láttam már cifra dolgokat az első szinteken is - gondolok itt az első szinten arra a feltérképezetlen kazamatára, amit bizonyos NPC-k igen erőteljesen reklámoztak. Vagy éppenséggel a második szinten történt elfes-koboldos felfordulás. A harmadikon a szó szerint megkutyulódott dolgok, pedig csak Mirage romjai közt akartam valami használhatót keresni. A negyediken volt az elátkozott torony a feje tetejére állt gravitációval, kristálytévével meg medúza süvegekkel. Az ötödiken kivételesen nem volt semmi, ellenben a szint feletti kódrácson...
- Ahogy Miri mondja, a tockost megérdemli. A kazamaták nem szólózásra valók, pláne nem egy olyan játékban ahol nincs második esély - szólaltam meg ismét - Mellesleg ha dühös lesz? Na és, majd megnyugszik. Inkább legyen dühös, de élő... egyetlen loot sem éri meg, akármiről is legyen szó... - fakadtam ki egy kicsit. Na persze, mégis mit kezd az ember a loottal odaát? Sőt, még az sem kell hozzá. Vajon hogy fogjuk viselni a százas boss legyőzése után, hogy a sok-sok év alatt felgyűlt arany, felszerelések és minden ami az inventoryban figyelget, hirtelen semmivé válik? A városok, ahol napi szinten jártunk, a céhház ahol éltünk, szintén megszűnik létezni. Hisz amíg mi kilépünk, ezeknek a dolgoknak nincs kinti megfelelője.
Maku üzenete volt ami kizökkentett a gondolatmenetemből. Gyorsban átfutottam, és reflexből bólintottam. Na ez az ami nekem is eszembe jutott. Igaz, a mobok nagyjából a szinthez vannak igazítva ahol őshonosak, azonban ahogy eddig is tudtuk, akadnak kivételek bőven. Ami pedig a játékosokat illeti, nos, ők gond nélkül megtehetik azt, hogy a szintjüknél jóval alacsonyabb területre menjenek mint az ideális. A gonosz, rosszindulatú játékosok pedig kifejezetten élnek ezzel a módszerrel, és ők egyáltalán nem azért, hogy magukra szedjenek némi expet amíg a reggeli kávé rendesen leér...
Azonban a téma miatti nyomott alaphangulat - még ha csak egy röpke perc erejéig is - de szertefoszlott. A lányok akaratlanul is egy kis derűt és vidámságot hoztak a reggelbe. A kócos Fuwát és Miri segítségnyújtását a világrengető probléma elhárításában belőlem is kiváltott egy mosolyt. Ha más körülmények közt, például egy össznépi csokiszobás partin játszódott volna le mindez, akkor már rég előkerült volna a gitár, és szólna a dal...

by **Strea** Kedd Feb. 09 2021, 09:46

Strea írta:(...) a reagotok a teleporttal érjen véget.

Igaz négyetek közül senkinek sem sikerült teleporttal fejezni be a dolgot, de olyan sokminden úgy nézem nem maradt hátra ezelőtt. A srác azért ide-oda kapkodja a fejét attól függően, éppen ki szól hozzá és hol ijedten pislog, főleg a kazamata erősségének ecsetelésénél, hol pedig éppenhogy megnyugodni próbál, hiszen a barátja még rajta van a listáján, tehát nem eshetett komolyabb baja. Vagy mégis? Noise békülési akciója zökkenti ki és úgy tűnik igencsak örömét leli a róka puha bundájának simogatásában.
- Persze, vigyázok rá - mosolyog Fuwára és miután mindannyian elteleportáltok, lehuppan a kapu előtti lépcsőre és egy nagyobb sóhajjal paskolja meg a róka fejét - Tudod, nagyon aranyos pet vagy. Ha a gazdád meghal odabent, megtarthatlak?

Tizenhetes szint.
Mindannyian képben vagytok vele, hova is portoltatok, ugye? Legalábbis... Makudán kívül, akinek pont az a jártassága válhatna most leginkább hasznára, amit kikapcsolva hagyott, a szinten ugyanis teljes és végeláthatatlan sötétség uralkodik. Ha már előre nem készültetek, gondolom Ozirisz Lángoló Katanáján kívül is van ötlet, hogyan boldoguljatok ennyien, mert a kapott koordináta igencsak messze esik a kaputól; bő egy órás sétára. Egyetlen kard fénye pedig nem lesz elég, vagy igen? Mindenesetre, akinek nincs akrobatikája ésvagy látása, figyeljen oda a kiálló gyökerekre, mert az erdő sűrű és nem igazán van ösvény se, amit követni lehet. A koordinátán - már ami a szélességi és hosszúsági fokokat illeti - pedig nem találtok semmit. Ugyanolyan erdő, mint eddig, de ha jobban megnézitek, a mélység bizony nem stimmel: a helyszínen vagytok, de... jó ötven-száz méterrel felette. Szóval akkor hol is van a bejárat?
Szétváltok keresni, vagy inkább együtt maradtok? Elárulom, hogy a kétszárnyú, nehéz vasajtót előbbi esetben nagyjából húsz perc alatt megtaláljátok a kijelölt ponttól kétszáz méterre, amíg csapatban ehhez legalább másfél óra kitartó keresgélés kell a vaksötétben. Vagy van bármi ötletetek, amivel ez meggyorsítható?
És persze a kazamata.
Ahogy kifeszítitek a vasajtót, egy kőtéglákkal kirakott, széles folyosó elején találjátok magatokat; látóteretek felső sarkában pedig rögtön megjelenik két ikon: az egyik az üzenetküldést tiltja le, a másik pedig a teleportkristály használatát. Mondjuk azt hiszem ezzel - a céhház előtt kapott információk alapján - nem mondtam újat, de azért érdemes figyelnetek rá, ahogyan a jártasságaitokra is: legalább 4-es Észleléssel két játékos és több mob jelenlétét jelzi a rendszer, de furcsamód a helyzetük mintha pattogna; egyszer alattatok, egyszer mellettetek, egyszer pedig jó távolról jelzi azt és a mobok esetében el-eltűnik. Ahhoz, hogy észrevegyétek, hogy valaki hallgatózik, elég a 3-as Észlelés, a mobokhoz pedig a 2-es is. A folyosó végéről halovány fény szűrődik felétek, a közepén viszont egy rézszínű rács akadályoz titeket az előrehaladásban. Némi keresgéléssel persze találtok egy szintén réz színű, falból kiálló rudat a folyosó felétek eső részének elején, azt feltolva pedig felemelkedik a rács és szabaddá is válik az út. Nos, hogyan tovább?

Feladat: jussatok el a koordinátákra, találjátok meg a kazamata bejáratát, lépjetek be a kazamata területére, reagáljátok le a benti körülményeket és a rács felemelkedését követően induljatok el a szabaddá váló folyosón.

Mivel cselekmény szempontjából ez két kör, így mindenki, aki legalább 500 szóban, részletesen kijátssza a feladatok teljesítését, az a küldetés végén erre a körre dupla jutalmat kap. Az emelt szószám nem kötelező és egymásra reagálva, több hsz írásával is teljesíthető, éppen ezért másfél hetet kaptok rá. Dolgozzatok össze, osszátok meg egymással a tapasztalataitokat és ötleteiteket és lehetőleg együtt találjatok megoldást!
Ha ez így nem fog működni, mert mindenki egymással való kommunikáció nélkül, az utolsó napon ír, igencsak nehézkes és legfőképp rövid küldetés elébe nézünk Neutral

Határidő a 2 körre: 2020.02.19. 15:00

by **Strea** Hétf. Feb. 15 2021, 08:56

A küldetést érdeklődés- és felém való valós kommunikáció hiányában határozatlan időre befagyasztom.

by **Strea** Csüt. Ápr. 01 2021, 19:42

No akkor.
Itt a tavasz, kicsit jobban pörögnek a dolgok, szóval újraindul a küldetés is Smile

A határidő a 2 körre/1 körre megbeszéléssel innentől 2 hét, azaz 2021.04.15.

Hajrá-hajrá! Wink

by **Silence** Szer. Ápr. 07 2021, 11:06

Úgy tűnt, senkinek nincs ellenvetése. Úgyhogy boldogan, büszkén bólogatott, és út közben szinte egy pillanatra sem vette le a szemét Makudáról. Mostmár ő a "kicsi", akire vigyázni kell, neki is.
A vendég pedig Noise felől is teljesen megnyugtatta. A kisróka boldogan vállalta, hogy figyel a fiúra, a fiú pedig Noisera fog vigyázni. Így egyiküknek sem eshet baja!

A lelkesedése, és a lendülete kicsit... nagyon leapadt, amikor megérkeztek a 17. szintre... El is felejtette, hogy itt ilyen sötét van... De nem akarta, hogy a többiek azt higgyék, rá még mindig vigyázni kell, úgyhogy nyelt egyet, és közelebb lépett Makudához. Mert hogy vigyáz rá. Nem azért, hogy a céhtársa közelsége kicsit megnyugtassa, neem.
Így eszébe jutott, hogy neki van megoldása, hiszen a boss óta még nála volt a bányász sisak!
Mirikához, és Oziriszhoz fordult, és tekintve, hogy ilyen sötétben nem tudott volna írni... Megszólalt.
- Ve-gyek bá-nyász si-sakot? - kérdezte csillogó szemmel, érezhetően büszkén, hogy ez eszébe jutott, reménykedve, hogy felveheti a fényt adó fejfedőt.
Elvégre, bár még nem teljesen volt tisztában mindennel ezzel kapcsolatban, de azt jól látta a térképen, hogy merre kell mennie. Sőt rá is bökött, aminek következtében a gyűrűjéből zöld fénycsík indult, és veszett pár méter múlva a sötétbe.
- Men-jünk utá-na! - emelte meg a kezét, hogya többiek is felfigyeljenek a jóságos, őrző fénycsíkjára. - Oda ve-zet a kaza-matához! - egészítette ki, mert nem volt biztos benne, hogy mindenki más is tudja, mire való a gyűrűje.
Ha egyetértettek az ötletével a többiek is, akkor sokkal de sokkal nyugodtabban indult a lába elé nézve a megadott koordináták felé a gyűrű zöld fénye nyomában. Nem is olyan félelmetes ez a sötét, ha valahogy eligazodik...

by **Makuda** Vas. Ápr. 11 2021, 14:09

-Természetesen jövök, nem lesz probléma, ha baj van akkor majd futok. - Mosolyogtam Mirire.
Majd miután nem érkezett semmi ellenvetés így elteleportáltam a 17. szintre, azonban a leghasznosabb jártasságomat hagytam kikapcsolva ami a legfontosabb lenne ezen a szinten. Persze rá foghatnám, hogy a reggeli figyelmetlenség miatt elfelejtettem, egyáltalán nem arról van szó, hogy béna lennék vagy figyelmetlen, dehogyis én soha. Ezt egyből pótoltam is mielőtt történt volna bármi.
-A reggel nem kifogás, jobban kéne figyelnem. - Motyogtam magamba majd megpaskoltam a fejem, hogy észhez térjek. Bár nem volt magas a látás jártasságom arra jó volt, hogy pár méterrel többet lássak a semminél. Így észre vettem, hogy Silence mellettem áll. Ettől egy kicsit megkönnyebbültem, hogy legalább van valaki akit látok. Ezt követően megnéztem a térképet, hogy hol vagyunk és merre vannak a koordináták amiket kaptunk. Majd felkaptam a fejem amit Silence mondott. "Azzal nem csak pár métert látnék." Csillant fel a szemem.
-Én támogatom a sisakot. - Szólaltam fel hangosan feltéve a kezemet. -Igaz van jártasságom, de ettől függetlenül lehet, hogy azzal több mindent látnék, még akkor is, ha nem én használom. - Miután ezt megtárgyaltuk követtem Silence zölden világító zöld csíkját. "Teljesen olyan mint egy lézer mutató, amit a lőfegyverekre szoktak rakni." Mondtam el a véleményem magamba.

Menet közben folyamatosan néztem a térképet valamint néztem a lábam elé is, hogy ne essek hasra, mert az ciki lenne. Érdekes volt a hely mivel nem volt kifejezett ösvény. A terület maga érdekes volt mivel most először jártam ezen a szinten így nem volt szerencsém megtapasztalni ezt a szintű sötétséget. Miután megérkeztünk észrevettem, hogy valami nem stimmel, mivel a megadott koordinátáknál voltunk azonban nem volt ott semmi.
-Én azt javaslom váljunk két csapatra és amelyik csapat talált valami bejáratot az dobjon egy üzenetet vagy valami jelzést. Mivel Silence vállalta a védelmemet így megyek vele. - Tanácsoltam nekik majd mosolyogtam egyet Silencere.

/bekapcsolom a látás jártasságom/

by **Mirika** Hétf. Ápr. 12 2021, 16:46

Azt hiszem a tizenhetes szintet senki sem csípi, aki szeret egy kicsit... hát hogy is mondjam... látni. A vaksötét még akkor se volt ínyemre, ha nekem olyan nagy problémát nem okozott a dolog, elvégre itt kiváló hasznát vettem a macskás tulajdonságaimnak. De ez így is csak annyit jelentett, hogy nem estem orra a kiálló gyökerekben, amíg a lábam elé néztem. Ozirisz-kun kardja pedig nem sokat segített, a tűz fénye túl tompa mondjuk egy zseblámpához képest. Vagy egy világítós sisakkal összevetve.
- Szerintem senki se mond rá nemet, Fuwa-chan :3 - értettem egyet. Minél több fény van, annál kevésbé lesz idegen és hátborzongató a hely. Noha azon kívül, hogy sötét volt, az ijesztő jelzőre semmi sem szolgált rá. Nem volt farkasvonyítás, denevérek, de még zombik sem. Hosszú ideig csak az aljnövényzet ropogását lehetett hallani, ahogy haladtunk előre, néha Momo is letört egy-egy ágat, és bosszúsan morrantott rá a fára, amibe belegabalyodott kissé. Én pedig már kissé lihegve érkeztem meg a csapattal együtt a megadott koorindátákra, ahol... hát nem volt semmi.
- Megkönnyítené a dolgot, ha itt lenne a barlang szája... - sóhajtottam, majd Makudára néztem és bólintottam - Legyen három csapat. Ti induljatok nyugat felé, Ozi-kun egyenesen tovább, én pedig Momóval megnézem, mi újság kelet felé - adtam is irányt nyomban az ötletnek, és ha a fiúk egyetértettek, szétváltunk. Jó ötven méter megtétele után pedig én és Momo is szétváltunk, hogy nagyobb területet fedjünk le. Felmásztam egy fára, és próbáltam valamilyen dombot keresni, vagy bármi szokatlant, oda nem illőt... Bármit, ami egy bejárat jelenlétére utalhatott. Csakhogy ebben a sötétben ez még Látással se volt egyszerű.
Végül egy izgatott rikoltás vetett véget a keresésnek. Én pontosan tudtam, hogy a dragoonomhoz tartozik a hang, de remélem a többiek nem ijedtek meg... Azonnal elindultam a hang forrásának irányába, szerencsére a hallásom segített beazonosítani az irányt, így hamarosan rátaláltam a nehéznek tűnő vaskapura, ami előtt Momo toporgott türelmetlenül.
- Jó kislány :3 - simogattam meg a lény orrát, majd elküldtem az új koordinátákat a többieknek. Jó kétszáz méterre lehettünk az eredeti ponttól - Ez férfimunka lesz... - motyogtam a kaput nézve, miközben vártam a csapat megérkezését.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 13 2021, 00:56

A hírhedt tizenhetes szint, avagy a sötétség birodalma. Portolás előtt már bekapcsolgattam a jártasságaim, amolyan rutin módjára végigböködtem a listában minden ilyesmit - ahogy szokta az ember, hogyha a Palota védelmet nyújtó falai közül kimerészkedik az ember a zord külvilágba.
- Egyértelműen jó ötlet, én is támogatom - válaszoltam Fuwának a sisakos felvetésére. Oké, a látás jártasság az bőven elég lett volna funkcióját tekintve a tájékozódáshoz, azonban jóval könnyebb dolgunk van, ha van egy stabil fényforrás - ami sajnos a lángoló kardról már nem mondható el jelen helyzetben. Az csak egy dolog, hogy a tűz az villódzik, minden mozdulatra, minden fuvallatra. Nyílt terepen viszont nagyjából annyit ér, hogy nem megy neki az ember mindenféle képe elé lógó-csapódó faágnak.
Egy kiadós gyaloglás után végül megérkeztünk a megadott koordinátákhoz, azonban szó szerint semmi se volt. - Ez fura. Lehet bebugolt volna a térkép? - tűnődtem el félhangosan, azonban Makuda feldobta a szétválás ötletét, Miri pedig ki is adta az utasításokat, hogy ki merre. - Vettem - bólintottam az íjász-idomár lánynak, majd elindultam tovább, előre. Közben az észlelésből érkező radarjelekre próbáltam minél inkább ráfókuszálni - aminek meg is lett az eredménye egy kisebb botlás formájában. Na igen, a multitaskingot nem nekem találták ki... Miután feltápászkodtam, már óvatosabban szedtem a lábaim, valamivel többet nézve lefele és valamivel kevesebbet révedtem a messzi ismeretlenbe. Azonban egy korhadt, üreges fatörzsön kívül mást nem találtam. A fatörzset viszont alaposan szemügyre vettem, elvégre sosem lehet tudni, hogy nem-e ide rejtették el a kazamata bejáratát.
Túl sokat azonban nem agyalhattam a dolgon, hiszen velem ellentétben Miriék találtak valamit. Hümmögés közepette felvittem a lánytól kapott koordinátát a térképemre, majd miután már térben el tudtam helyezni hol vagyok és hol kell lennem, így relative könnyedén odajutottam. Amennyiben nem utolsónak értem oda a csapatból, úgy megvártam amíg mindenki más is odaér. Addig a vaskaput vettem szemügyre. - Elég nehéznek tűnik.... - nos igen, ez még mindig nem változott semmit sem. Ugyanolyan könnyen képes vagyok megállapítani a nyilvánvaló dolgokat, mint régen. Majd ha teljes volt a csapat, úgy nekiveselkedtem az előttünk álló kihívásnak - a súlyemelésnek hála ki tudtam feszíteni az ajtót, a teherbírásnak köszönhetően pedig meg is tudtam tartani - arra az eshetőségre, hogyha vicces kedvű programozók belekódoltak volna valami meglepit, hogy hirtelen ránk csapódjon. Az pedig közismert tény, hogy az ember képe felé tartó bazinagy vasajtó káros az egészségre és a csontozat szerkezeti integritására egyaránt...

by **Silence** Kedd Ápr. 13 2021, 21:52

Végtelenül megnyugodva engedte ki a levegőt a tüdejéből. Tartott tőle, hogy butaságnak fogják gondolni, hogy a fénnyel jelezzék a helyzetüket. Pedig ő kifejezetten úgy gondolta, hogy ezen a szinten biztosan nincs olyan mob, amitől tartaniuk kellene... A játékosok meg egyébként is kétszer meggondolják, hogy a ligába belekössenek, különösen így csapatostul. Örült, hogy a többiek sem gondolták másképp, és néhány mozdulattal felszerelte a bányászsisakot, hogy többet láthassanak a környezetükből, és visszanyert lelkesedéssel vezette a csapatot, figyelve, hogy el ne essen a gyökerekben. Nem kellene ügyetlennek tűnnie most, hogy valakire neki kell vigyáznia a céhből!
A gyűrű fénye pedig el is vezette a csapatot a célhoz... A semmi közepére? Nem kicsit zavarodott össze... Hiszen a gyűrű még sosem tévedett! Itt kellene lennie a kazamata bejáratának... Akkor miért nincs itt semmi?
A többiek tettrekészsége viszont nem engedte, hogy eluralkodjon rajta a rossz érzés emiatt. Lelkesen bólintott rá Makuda javaslatára. Persze! Itt van az a bejárat, csak meg kell keresni, és amíg nála a bányászsisak, a sötéttől sem kell tartania. Vidáman indult keresgélni, hogy hol lehet itt egy bejárat... Aztán eltelt öt perc, és még nem találtak Makudával semmit... Magában morgolódni kezdett, mert hát... itt kellene lennie valahol... egész biztos! Újabb öt perc múlva kezdett elkeseredni... Miért nem találják? És a többiek sem jeleztek még... Végül, amikor már nem igazán erőlködött mérgében, felhangzott a rikoltás, ami neki nem volt még ismerős.
Mirika viszont egyből elindult felé, így kérdő pillantást váltva Makudával végül ő is arra vette az irányt. Eddigre lehet már biztos is lett, hogy végre valahára megvan az a fránya ajtó. Nehéz ajtó.
Kész szerencse, hogy Ozirisznak megvoltak a jártasságai, hogy kinyissa.
- Mehet-ek előre a fény-nyel? - kérdezte Mirikát és Oziriszt. Ha engedték, akkor pedig óvatosan bemászott az ajtón, és nem messze tőle megvárta a többieket is, addig körbenézve, nehogy valami máris nekik támadjon.
Nos... Megszokta, hogy kazamatázni a jártasságaival megy, így most is be volt kapcsolva az észlelése... Jelezte is a többieknek, hogy a közelben mobok vannak. Szerencsére nem kellett több irányból támadókra számítani a folyósó elején, de így is megszeppent kicsit az össze-vissza vibráló jelzések miatt... Ő inkább nem keresgélt, hanerm reménykedett, hogy a rács mögül nem fog előugrani semmi.

//Bányászsisak fel, és ha nincs ellenvetés elsőnek megyek át az ajtón.

by **Makuda** Szer. Ápr. 14 2021, 15:01

Örültem, hogy a többiek beleegyeztek a szét válásba, mert bár ugyan veszélyes lehet, de az leginkább csak számomra, hiszen a szinten lévő szörnyek közel velem azonos szintűek lehetnek így egyedül meg gyűlt volna velük a bajom. Azonban, hogy Fuwa velem jött így nem volt semmi veszély a mi fenyegetett volna, kivéve ha játékosok tanyáznának itt. Mirika tanácsára elindultunk nyugati irányba azonban akármennyire is próbáltuk megkeresni a bejáratot nem találtuk sehol. Kezdtem nyugtalanná válni, hiszen minél tovább tart megtalálni a kazamata bejáratát annál kevesebb időnk lesz megkeresni a fiút aki lehet életveszélyben van. Nem sokkal később egy ismeretlen hangra lettünk figyelmesek. Összenéztünk Silencel majd mintha már rég óta ismernénk egymást elindultunk abba az irányba amerről hallottuk a rikoltást. Ahogy haladtunk óvatosan figyeltem a lábam elé, hogy el ne essek. Oda úton rengeteg kiálló gyökér és kiszáradt ága volt csak úgy ropogtak a lábam alatt. "Ekkora zajt még lopakodásközben is lehet hallani." Gondoltam magamban bár nem voltam teljesen biztos, hogy, hogy működik a lopakodás jártasság. Mire odaértünk már mind az öten ott voltunk Mirika petjét beleszámolva. Nekem meg gyűlt volna a bajom a vasajtóval így súlyemelés jártasság híján, de szerencsére Ozirisz könnyedén vette ezt az akadályt. Mielőtt beléptem volna a kazamatába gyorsan lementettem a koordinátákat, hogy ha vissza fele jövünk akkor megtaláljam, vagy ha esetleg a későbbiekben megint erre lesz feladatom akkor legyen egy kiinduló pontom.

Amint Fuwa belépett egy kicsit vártam, hogy ad-e majd valami jelzést, hogy biztonságos a terep vagy valami hasonló. Majd gondoltam engem küldenének következőnek hiszen Silence az aki vállalta értem a felelősséget. Mikor beléptem láttam a jobb felső sarkában a két ikont. Tudtam, hogy valami figyelmeztetés de még nem láttam ilyet bár elég egyértelműnek tűntek, hogy miket nem szabad vagy miket nem lehet használni, de különösebben nem tántorítottak el és beléptem a kazamatába Fuwát követve.

by **Mirika** Szer. Ápr. 14 2021, 15:43

- Várjatok picit - szólaltam meg, amint észleltem a szemem sarkában megjelenő ikonokat, majd intettem Ozi-kunnak, hogy még ne hagyja bezáródni az ajtót. Felpattintottam az üzenetküldő panelem, majd egy koordinátával megspékelt levelecskét írtam Hina-channak címezve. Röviden vázoltam hol vagyunk, miért nem tud velünk kapcsolatba lépni, és hogy ha két-három nap múlva se hall felőlünk, akkor jöjjön utánunk... És mivel ezt így nem tudtam elküldeni, így egy rövid időre kiléptem újra a szabadba, hogy "megjöjjön a térerő".
- Na most már mehetünk :3 - tájékoztattam a többieket, majd belibbentem a kapun immár másodszor is. Szerencsére a folyosó jó tágas volt, bár Momo érthetően nyafogott kicsit amiatt, hogy zárt térben kell lavíroznia, éppen ezért inkább mi zártuk a sort, hogy a dragoon kicsit több levegőhöz jusson. Mi lesz itt, ha tovább nő...?
- Furcsa ez a hely... - kommentáltam az Észlelésem jelzéseit. Hiába tartottam nyitva a szemem, a random helyeken fel- és eltűnő szörnyek láthatatlannak bizonyultak. Azt viszont nem kötöttem senki orrára, hogy hallgatóznak utánunk, akinek éreznie kell, az érezni fogja amúgy is, és nem kell a másik oldalon tudniuk, hogy mi tudjuk, hogy sántikálás esete áll fenn.
- Rács. Remek - sóhajtottam fel az előttünk feltűnő akadályt látva, azonban nem vettem észre, hogy más irányba is lehetett volna menni, úgyhogy minden bizonnyal át kell valahogy jutnunk rajta.
- Biztos van valahol egy kapcsoló, vagy kar... - kezdtem tapogatni a falakat, bízva benne, hogy nem aktiválok valami rejtett csapdát. Inkább az foglalkoztatott, hogy vajon mi az oka annak, hogy itt van ez a rács. Látszólag indokolatlan volt, legalábbis erről az oldalról annak tűnt.
- Legrosszabb esetben Momo majd felégeti... - dünnyögtem a nemlétező bajszom alatt. Úgyse ártana egy kis rácsolvasztó meleget csinálni, a sötét nem tesz jót a hőérzetnek.

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 15 2021, 12:35

Szerencsére az ajtóval nem gyűlt meg a bajom annyira. Amin először meglepődtem egy kicsit, hogy Miri intett, hogy tartsam még egy kicsit a kaput - azonban ahogy láttam amint vissza kilép a szabadba és üzenetet pötyög, egyből összeállt a kép. Nem kellett hozzá Einsteinnek lenni, hogy leessen, hogy valószínűleg Hinarinak adhatott helyzetjelentést a hollétünk felől. Majd miután ezzel megvolt, és mindenki odabent volt, elengedtem az ajtót. Fuwa kérdésére bólintottam - De nagyon légy óvatos, ki tudja mi van idebenn - tettem hozzá. Teljesen jogosan féltem egy ismeretlen kazamatában, nem?
Ami odabent várt ránk, őszintén szólva sem a legkellemesebb. Már ott erősödött bennem a helyzettel szembeni nemtetszés, amint megláttam azokat az ikonokat. Persze, valahol tudtam, hogy ilyesmi lesz - hiszen a kazamatában ragadt játékos sem véletlenül nem adott életjelt magáról. Azonban más dolog sejteni valamit, mint amikor szembejön az emberrel a debuff. Amihez hozzávéve az észlelésből jövő össze-vissza jeleket, amik irreális sebességgel pattogtak oda-vissza. - Lehet, hogy máshogy működnek odabent a koordináták vagy csak szimplán valami összezavarja a jártasságainkat - állapítottam meg, azonban túlságosan nem agyalhattam rajta. Előttünk termett a következő akadály egy rács formájában, ami megállásra késztette a csapatot. Első próbálkozásom természetesen a rács szétfeszítése vagy felemelése volt, ami minden igyekezet ellenére kudarcba fulladt. - Vagy a súlyemelés kevés, vagy valahogy máshogy kell megnyitni az ajtót. - morfondíroztam félhangosan, majd Miri megállapítására hevesen csóváltam a fejem. - A sárkány használata szűk folyosókon nem épp a legveszélytelenebb megoldás... de ha mást nem találunk, akkor jobb ötlet híján próbát megér - majd elkezdtem végignézni a talajt, a falakat, míg végül ráakadtam egy kiálló rúdra. - Azt hiszem van itt valami - szóltam a többieknek - Mindenki hátrébb, és nagyon vigyázzatok. Remélem ez csak a kilincs helyi változata, de nincs kizárva, hogy egy csapda - kilincsnek álcázva... - tettem hozzá. Majd ha nem volt ellenvetés, és mindenki hátrébb vonult, úgy megemeltem a rudat, lesz ami lesz. Őszintén szólva, féltem attól, ami történni fog. Nem magamért aggódtam, hanem a többiek miatt - és az esetleges rossz döntéstől, hogy pont aktiválok egy csapdát, ami tragédiában végződik...

by **Strea** Csüt. Ápr. 15 2021, 14:06

A rács lassan, csikorogva emelkedik fel, ami a beálló, szinte mozdulatlan csöndben különösen félelmetes lehet. Egy kevés rozsdával kevert por hullik rátok, más egyéb azonban nem történik: Ozirisz sem csapdát nem aktivál, se nem uszít rátok egy adag mobot; az út ellenben szabad, mehettek tovább. Ami esetleg feltűnhet, hogy az eleddig pattogó jelek megváltoznak: a két játékost tőletek messzebb, de már helyben jelzi az észlelés, amíg a többi ponton lévő, mobok adta jelzések nem tűnnek el, sőt, egyre szaporodnak. Talán kívül estek a Hallgatózási sávon is... legalábbis amíg az egyirányú folyosón haladtok, nem érkezik ilyen észrevétel, aztán amikor beértek annak végével egy kisebb útelágazáshoz, folytatódik, szóval ha akartok valami olyat mondani egymásnak, ami nem tartozik másra, ott még megtehetitek. Az elágazás pedig nem nyújt túl sok opciót: folytathatjátok az utatokat egyenesen, oda, ahonnan egyre világosabb fény szűrődik felétek, vagy elfordulhattok enyhén jobbra, ahol az út elkezd lejteni, a sötét járat felől pedig hűs levegő érkezik. Ha az előbbit választjátok, vagy csak bekukkant valamelyiktek, hamar zsákutcába futtok, ugyanis alig pár méter múlva egy kis teremben találjátok magatokat:

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya Potist10

A meleget adó fáklyák fényénél megállapíthatjátok, hogy van itt minden, ami potionfőzéshez vagy éppen kovácsoláshoz kell: fiolák, üvegcsék, összehajtott tekercsek az asztalon, üllő, kalapács. A sarkokban pókhálók bámulnak rátok, egyelőre gazdamob nélkül, a kék fényt pedig egy Aincradban igencsak gyakori, világító szikla adja. Még egész otthonosnak is nevezhető, ugye? Már a kastély eddigi részeihez képest...
De persze az is lehet, hogy eszetekbe sem jut errefele menni. Hiszen mindenki tudja, hogy a sötét, hűvös járatokat a hozzátok hasonló kalandorok sokkalta jobban szeretik, nem?

Határidő: 2021.04.22. 23:59

by **Silence** Kedd Ápr. 20 2021, 23:51

Örömmel fogadta, hogy engedték előre menni. Ettől úgy érezte, hogy biztonságot ad a többieknek is, mert nekik sem kell vakon botorkálniuk az ismeretlen kazamatába.
Ez az öröme viszont erősen háttérbe szorult, mikor szembesült vele, hogy van rosszabb is annál, minthogyha nem lát... Méghozzá az, hogy lát is, meg nem is... Hiszen érzékeli a közelben a mobokat... De mégsem.... Mert fogalma sem volt honnan, és tulajdonképpen biztos sem lehetett benne, hogy egyáltalán tényleg vannak ott mobok...
Szerencséjére a többiek nem riadtak meg ennyire ettől a körülménytől. Így végül a rácsokkal találkozva meglett a kapcsoló, és elhárult az akadálya továbbhaladás útjából.
Az észlelés jelzésének rendeződésével ő is megnyugszik kicsit, és már magabiztosabban lépdelt a sor elején, hogy a többieknek is segítsen a sisakja fényével, de nem kerülve túl messze Makudától, akit bolond jártasság ide, vagy oda, meg kellett védenie.
Az útelágazásnál megtorpan. Ilyet nem igazán látott még kazamatában... Honnan tudják most, hogy merre van a segítségre szoruló srác?
Megnézve a lehetőségeket... Ha nem mondanak a többiek egészen mást, és kérdezik kissé megszeppenten, és reménykedve javasolja, hogy arra nézelődjenek előbb, amerre a fényt látják szűrődni. A fény mindig segít! Legalábbis Simeon történeteinek valahol mindig ott van ez a tanulsága is.
Remélhetőleg a többiek is egyetértettek vele, bár logikusnak tűnhetett, hogy nem vezet messzire a járat, ahol fényt látni.
De végülis ezúttal, ha nem köti le a figyelmét a terem potion főzésre berendezett részlege, elgondolkodott volna, hogy miben is segít most a sok fény.
Mindenesetre, ha meg nem állították, alaposan megnézegette a potionfőzés kellékeit. Büszke volt rá, hogy ehhez jól értett, és sokszor tudott segíteni a tudományával. Azt viszont megintcsak elképzelni nem tudta, miért kerül egy ilyen terem egy kazamatába...
Amikor úgy döntöttek, visszafordulnak (és akkor is, ha egyáltalán nem is néztek a terembe) akkor visszaérve az elágazáshoz, nagyot nyelve indul előre mostmár automatikusan a bányászsisakkal, hogy legalább kicsit lássanak az előttük elterülő dolgokból.

by **Makuda** Szer. Ápr. 21 2021, 12:51

Alapvetően én szerettem volna legelőször belépni a kazamatába, hogy inkább én kapjam a meglepetést ne pedig Fuwa. De mivel ő tapasztaltabb és erősebb meg jobb nálam minden másban így jobbnak tűnt, ha ő megy előre. A rám hulló rozsdás port le poroltam amennyire csak lehetett, hogy miért azt nem igazán tudom, hiszen akár az egész kazamata barlang tetejéről eshet le a vakolat. Lehet ez csak valami automatikus inger, hogy ha valami rád esik akkor egyből leporolod.

Ozirisz tanácsára hátrébb léptem elvégre én vagyok itt a leggyengébb láncszem. Annak ellenére, hogy ez nem egy magas szint azért volt bennem egy kis félelem, de elég biztonságban éreztem magamat "anya", "apa" és "nővérke" mellett. Miután a rács felemelkedett és biztonságossá vált az út tovább haladtam követve Fuwát.

Az elágazáshoz érve valószínűsíthetőnek találtam, hogy tovább a sötétségbe kell keresni az elveszett fiút.
-Igaza van lehet meg kéne nézni mi van bent hátha találunk valami információt a fiúról, vagy valami rövidebb utat talán. A fény az csalogat mindenkit így valószínűsíthetem, hogy belépett ide ő is. - Mondtam Ozinak és Mirikának, majd szorosan követtem Silence-t. Amint beléptünk a terembe rengeteg használati felszerelés volt ami a kovácsoláshoz alkalmas lehet. "Megvan hova kell jönni, ha egy kis magányra illetve kovácsolásra van szükségem." Gondoltam magamban elmosolyodva az elméleten. Azt hozzá téve, hogy ha magasabb szintű leszek hiszen jelenleg nem a legbiztonságosabb ez a hely.

Miután átnéztem az asztalokat ládákat mindent ami található volt ott valami információt keresve az elveszett fiúról vissza mentem az elágazáshoz és megvártam mindenkit aki ki jött, majd követtem "anyát" ahogy eddig.

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 22 2021, 00:15

Szerencsére a csapdákat megúsztuk. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy már megint farkast kiáltottam, de inkább legyen az ember túl óvatos, mint benézzen valamit, ami súlyos következményekkel jár. Mindenesetre a rács felemelkedett, és megnyílt előttünk ez a szokványosnak egyáltalán nem mondható kazamata. Az észlelés is kezdett megjavulni - legalábbis látszólag. Nem pattogtak a jelek, hanem beálltak relative messze. Ezt azonban betudtam annak, hogy mivel "területet váltottunk", valószínűleg a kazamatán kívüli koordinátarendszerről leváltunk, csatlakoztunk egy másikhoz - amit az ikonok is alátámasztanak, nincs szoros kapcsolatban Aincrad többi részével. A hallgatózásra való figyelemfelhívó érzet is megszűnt - de ez jó eséllyel annyit tesz, hogy valakiknek cooldownon van a fülük. A rendszer viszont észlelte az érkezésünket, mert a mobok - szerencsére tőlünk távolabb ugyan - de elég rendesen elkezdtek spawnolni.
Azonban korai volt az öröm, az elágazásnál a fülesbaglyok jelenléte ismét visszatért. Forgolásztam, hogy legalább az irányát be tudjam lőni, majd folytattam a csapattal a felderítést. Bár nem mondtam, de ettől függetlenül Sil miatt aggódtam. Legszívesebben én mentem volna a sor elején, hogyha beindul a pofonofon, ne Fuwa kapja az elsőt - és a súlyemelés miatt valószínűleg meg tudnám tartani az egyensúlyom annyira, hogy a többiek testi épségét ne veszélyeztesse egy feléjük repülő Ozi. Azonban a sisak fénye miatt logikus, hogy ő legyen elöl. Az én feladatom, hogy vigyázzak rá - ahogy a többiekre is, ha valami történne. ~Észnél kell lennem~ mantráztam magamnak, figyelve az előttünk álló folyosót, a falakat, az észlelésből származó jeleket, mindent - legalábbis a lehető legtöbbet, amit az emberi elme képes felfogni és feldolgozni a minket körülvevő világból.
Az elágazástól először a fényesebb járat felé indultunk. Persze, benne van a pakliban, hogy csapdába sétálunk, és a fénynek csak annyi a szerepe, hogy odavonzza a gyanútlan játékosokat. Ugyanakkor mégis bizalomgerjesztőbb volt, mint az a másik járat, ami vaksötét. Még bekapcsolt látással se sikerült kivennem, hogy hova tart - ha tart egyáltalán valamerre. Nagyjából mint az a bossterem, ahol csak gyalogoltunk a végeláthatatlan éjszakában, és csak reménykedtünk, hogy tartunk valamerre.
Majd egy kisebb teremben kötöttünk ki - Ez inkább tűnik egy hangulatosan berendezett műhelynek, mint egy kazamatának - állapítottam meg, majd szemügyre vettem a helyet. - Egyetértek, nézzünk szét jó alaposan, hátha találunk valami nyomot, vagy valami értékes tudást - pár gyors mozdulattal beaktiváltam a keresést is. Igazából csak remélni tudom, hogy valamit kiemel a megannyi tárgy közül, amire szükségünk lehet. Akár valami nyom, akár valami hasznos felszerelés vagy tárgy, bármi, ami előrébb vezet minket vagy segítségünkre lehet, jó lenne. Elsősorban könyvek, tekercsek után kutattam az asztalon, polcon, esetleg elöl felejtett alapanyagok, amikből készíteni kell valamit amire szükségünk lesz a továbbjutásban. Majd a padlót néztem át, rejtett csapóajtók után, aztán a falakat a bejáratnál látott rézcső és hasonló ajtónyitó mechanizmusok után. Persze ha találtam valamit, úgy azonnal szóltam a többieknek. Eszem ágában nem volt működésbe hozni semmit amíg mások a szoba átkutatásába vannak belemerülve. Majd az egyik kéken derengő szikla előtt álltam meg - Pont, mint Solvik alatt - mondtam magam elé, és kezdett úrrá lenni rajtam a rossz előérzet a másik járattal kapcsolatban. Azok a sűrű, fekete, gomolygó ködszerű mobok... azok hiányzanak innen a legkevésbé. Csak előbukkannak a fekete semmiből, körbeölelik az embert, majd tovagomolyognak, magukkal vive az áldozatukat. A hideg futkosott a hátamon...

by Ajánlott tartalom

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

[Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya