Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

by **Mirika** Csüt. Ápr. 22 2021, 20:01

Ahogy átléptünk a rács által jelzett határvonalon, értelmet nyert az akadály jelenléte. Választóvonal volt. Már csak az volt a kérdés, hogy pontosan mit választ el mitől, és hogy miért volt őrizetlen. Már ha őrizetlen volt. Minél beljebb kerültünk a járatban, annál kevésbé akartam itt lenni. A tudat, hogy figyelnek, a szaporodó szörnyek száma és a hely sztorija együtt épp elég baljós volt. Észre se vettem, de közelebb húzódtam Ozi-kunhoz. Ilyenkor lett volna jó Momónak lenni, a dragoon gondtalanul botorkált a sor végén, mit sem sejtve abból, hogy mi vesz körbe minket.
- Senki se szakadjon el, figyelnek minket - szólaltam meg, mert bár biztos voltam benne, hogy más is érezte azt, amit én, abban már nem voltam biztos, hogy mindenki észlelte a dolgot. Ezért is volt jó, hogy Fuwa-chan ment elöl, ő volt a leginkább hajlamos rá, hogy elkóboroljon.
A fénynek persze mindenki megörült, más kérdés, hogy egyáltalán nem egy olyan helyre vezetett, ami segített volna. A műhely, mert hát kétségtelenül egy műhely volt, nem volt túl tiszta, legalábbis a pókhálók ezt sugallták. Azonban... nos, még egy olyan kazamatát se láttam, amiben ilyen szépen berendezett helyiség lett volna.
- Próbáljatok nem feltúrni mindent, ez valakinek a műhelye - figyelmeztettem őket, miközben egyre inkább teret nyert a gondolat a buksimban, miszerint ez nem egy kazamata. Hanem... valami más. Mi pedig behatolók vagyunk. Ahogy valószínűleg az a szerencsétlen is, akit most keresünk. Ő viszont nyilvánvalóan nem itt volt, úgyhogy rövidesen újra az útelágazásnál találtuk magunkat, és szembenéztünk a sötétséggel.
- Ez a járat vagy a szabadba vezet, vagy valami nagy, nyílt térbe torkollik... - morfondíroztam félhangosan, elvégre a hűvös levegőnek kellett legyen valami forrása. Légáramlatok nincsenek csak úgy a föld alatt, a bejárat pedig mögöttünk volt, és nem előttünk. Remélhetőleg.

by **Strea** Vas. Ápr. 25 2021, 17:22

Nagyszerű, szóval végül többen is elkezdtetek kutakodni a helyiségben, gondolom azért Miri szavai után igyekezve nem rendetlenséget hagyni magatok után. Ozirisz Észlelése a hallgatózókat valahonnan előttetek-alattatokról jelzi, és a jel nem is igazán mozog, így egyelőre talán nem kell tartanotok nem várt vendégektől. Miközben viszont felméritek a terepet, - talán pont Mirika és Ozirisz gondolataira reflektálva - hirtelen éles csattanást hallotok magatök mögül. A rács hatalmas robajjal levágódott mögöttetek.
Nos, ugye már tiszta, milyen célt szolgált, hogy ott van?
A keresgéléssel már nagyobb szerencsétek van: Fuwa talál néhány olyan potionosüveget a több átlagos között, amikre késsel vonalakat karcoltak - négyet egymás mellé, az ötödikkel pedig áthúzva azokat, minthacsak az idő múlásást rajzolta le volna valaki előttetek. Ezeken felül egyébként - bár régi és poros -, de teljesen jó állapotú tárgyakról van szó, amiket (megfelelő nyersanyagok jelenlétében) bármikor használni tudtok. Makuda a ládák között egyetlen kivétellel semmi különlegeset nem talál és az említett faládának is inkább a belső oldala érdekes, mintsem a tartalma: egy kép van belevésve, ami Makunak aligha mondhat bármit is, de mivel a többin nincs ilyesmi, így lehet érdemel némi figyelmet. Vagy mégsem? A láda amúgy szalmával és száradt hínárral van tele, amik alatt a kardforgató srác egy törött tojáshéj-darabot is felfedezhet. Ozirisz pedig mindeközben tüzetesen átnézi a tekercseket és bingó, ő is ráakad pár érdekességre. Az első ilyen a több, üres társa között megbúvó, írással teli tekercs.

ez áll benne:

Hát, a dátumból ítélve nem épp tegnap történt az esemény, mindenesetre ha a keresett srác nyomaira nem is, de egy másikéra rábukkantatok így... igaz a felszereléseinek nyoma sincs. A könyvek jórésze pedig a már Aincradban ismert recepteket felölelő füveskönyvek, fegyverkézikönyvek és egyéb, gyakori példányai a könyvesboltok kirakatának, viszont ha alaposan megnézitek a poros asztallapot, kiderül, hogy egy könyvet mintha elvettek volna onnan: egy téglalapnyi, pormentes rész a pulton, szót sem érdemel talán. A föld átnézése során, a szőnyeget elhúzva pedig előkerül egy titkos csapóajtó is, kettes súlyemelés felett nyitható. Vajon megnézitek, mit rejt, vagy mostmár eleget láttatok itt és utatokat inkább a másik irány felé veszitek?

Határidő: 2021.05.02.

by **Makuda** Vas. Május 02 2021, 10:51

Miután mindenki belépett a szobába és lecsapódott a rács nem ijedtem meg és inkább csak hátranéztem, hogy van-e valaki a rács túloldalán aki intézte esetleg a rács lecsapódását, de különösebben nem zavart az, hogy "csapdába" estünk. Minden szobából, van kiút, de most a keresgélést többre tartottam, mint a rács felemelését, hiszen a kereséssel lehet találunk valami kapcsolót, vagy hasonlót amivel kiszabadulhatunk. A kutatás közben nem sok mindent találtam, azonban az egyik láda igen érdekesnek bizonyult a számomra. Természetesen emberi reakció, hogy előbb a ládába néznek bele és csak utána a tetejét, így a törött tojás a száraz hínár és a szalma tűnt fel először. Ezt követően néztem át a láda külsejét is és a teteje belső részét ahol egy érdekes lény volt felrajzolva. Nem is tétováztam, mivel számomra nem volt ismerős, így idehívtam "a nővérkémet", aki lehet jobban ismeri a játékbeli szörnyeket állatidomár ként.
-Mirika, egy pillanatra ide tudnál jönni, találtam valami érdekes firkát. - Hívtam magamhoz majd miután odajött mellém folytattam. -Nem ismerem ezt a szörnyet azonban az az elméletem.... "Nem egy nagy gondolkodást igénylő elmélet." -Hogy ez a tojás ehhez a kis lényhez tartozik aki idő közben kikelt és valószínűleg itt tartózkodik a kazamatában. Amit furcsállok, hogy nem találtam karmolás vagy harapás nyomot. - Mondtam neki. Majd mikor ezt megbeszéltük akkor elkezdtem megnézni a könyveket egy kis ismeretszerzéshez, de egyiket sem vettem magamhoz Mirika tanácsa miatt, ami logikusnak tűnt. Nem voltam egy olvasós típus, de ha valami érdekelt azt elkezdtem olvasni. Ahogy körbe kutattuk a szobát és a szőnyeg arrébb csúszott a csapóajtó bizonyára egy másik járatot jelenthet vagy egy pince szobát amiből akár egy másik út is kialakulhat. "Tudtam, hogy lesz itt valami ami, akár egy kiút is lehet, nincs olyan csapda ahonnan nincs kiút." Gondoltam magamba, majd vártam a többiek reakcióját az ajtóra.

by **Ozirisz** Vas. Május 02 2021, 21:51

A rácson túl elsőre kicsit furának tűnt, ahogy Miri közelebb húzódott hozzám. Nem vagyok se szőke, és a mosolyom se épp az a fullHD-s vigyor amit a világűrből is látni lehet - szabad szemmel. Másfelől viszont érthető volt a lány reakciója - hisz ez a hely, a barátságosan berendezett műhely ellenére is - határozottan egy nyomasztó érzést sugall: "Valami nincs rendben". Az észlelés továbbra is jelzi, hogy társaságunk van. Persze ez nem meglepő, ha ismeretlen területen csatangol az ember. A hangsúly inkább jelek ismeretlenségén van. Az emberek alapjában véve szeretik kontroll alatt tartani a dolgokat - még akkor is, ha az irányítás mindössze csak ~~egy teljesen hasztalan statpont kardforgatók számára~~ illúzió.
- Kár, hogy nem tudjuk meghackelni a jártasságaikat - mondtam Mirikának, majd eszembe jutott valami: gyorsan lenyitottam az üzenetküldő panelt - tudván hogy nincs térerő, de magát a felületet nem szokta leszürkíteni a rendszer - és pár szó bepötyögése után megmutattam a lánynak: "Ha van Zafirgyűrűnk, valakinek nem ártana egyet felszerelnie.". - igazából Hinari ötlete volt nem olyan túl régről, amikor ezzel a módszerrel tört borsot az Arany Ököl orra alá. Az már más kérdés, hogy valószínűleg az üzenetküldő rendszer mellett a csomagküldő szolgálat (avagy a céhbank távelérése) is szabadságot vett ki. De az már nagy szó - tőlem legalábbis mindenképpen - hogy a fülesbaglyokkal nem osztottam meg az elgondolást.
Azonban Miri figyelmeztetése után hamarosan koppantunk is, amint a rács ismét bezárult mögöttünk. - Az ördögbe! - szaladt ki a számon, ahogy tudatosult bennem - Na most vagy csapdába estünk, vagy ez egy pánikszoba Aincradi stílusban... - állapítottam meg, majd belekezdtünk a műhely átkutatásában. Ami a könyveket illeti, a nagyja az már a borítójáról egyértelmű volt, hogy a tipikus növényhatározók és a jártasságos-receptes kötetek, amiket mindannyian láttunk már kirakatokban, boltokban, műhelyekben. A tekercsekbe már jobban belemerültem - bár az igazat megvallva az ötödik-hatodik gondosan feltekert üres tekercs után már feladtam volna. Szerencsére még épp időben került a kezem ügyébe az az egy, amire írtak. Hümmögések közepette olvastam a tartalmát, és valamelyest kezdett körvonalazódni egy-két dolog. Ezalatt Maku is talált valamiféle ládát, ami - hasonlóan a tekercshez - szintén kilógott a sorból. - Ha tippelnem kellene, akkor valószínűleg a gazdája magával vitte, mint ahogy a cuccának a nagyrészét is - reagáltam Makuda meglátására, átnyújtva felé a tekercset. Abban azért reménykedem, hogy az tényleg csak egy sima tojás, amiből egy pet kelt ki, és amit az idomárja magával vitt. Ugye nem felejtette is? Ugye nem? Abba jobb bele se gondolni, hogy az a teremtmény mekkoára nőtt a béta óta. Abba meg pláne nem, ha X éve itt kóvályog, teljesen elvadult állapotban, mert mondjuk az idomárja más kasztot választott az éles üzem kezdetén....
Mindenesetre két üres tekercset elraktam, biztos ami biztos alapon. Elvégre lehallgatnak minket, és jó eséllyel ez lesz a nyugodt kommunikáció legegyszerűbb módja. Persze ott van Sil füzete is, de azt kár lenne elrontani némi irkafirkával. Sokkal jobban mutatna a többi rajz közt egy olyan, amin Momo küzd a sárkányviszonylatban nem épp tágas folyosón...
Időközben előkerült a csapóajtó is - ami elvileg a rácsos szoba trükkje. De lehet, hogy pont a csapda, és az a tekercs csupán azt a célt szolgálja, hogy önként és dalolva sétáljunk bele? Nem tudom. - Szerintetek? Ingyen szabadulhatsz a börtönből, vagy csapda a csapdában? - tettem fel a kérdést, miután mindenki végzett a terem átkutatásával, ha pedig úgy döntött a csapat, hogy megnézzük, úgy szép óvatosan kinyitottam a csapóajtót.

by **Silence** Vas. Május 02 2021, 23:13

Esze ágában sem volt elmászkálni a többiek mellől. Egyedül a sisakkal együtt sem lett volna nyugodt. A céhtársak közelsége viszont megfelelő biztonságérzetet adott, hogy tudjon figyelni is a járatra, és óvatosan közlekedni, pánik nélkül. Ehhez járult hozzá az is, hogy a többek engedték előre menni. Fontosnak, és megbízhatónak érezte magát tőle, márpedig aki fontos, és megbízható, az nem ijedezhet és szaladhat el csak úgy!
A világított terembe érve aztán elterelték a figyelmét a megtalálható tárgyak. Hallotta persze Mirika intését, de egyébként sem szándékozott feltúrni a helyet, csak megnézni, mi minden van itt a potionfőzéshez.
A keresése pedig sikerrel is járt, az eredményt igyekezett is megmutatni a többieknek.
Arács lecsapódása azért megzavarta... És Ozi szavait hallva láthatóan meg is ijedt... Baj van. Hogy fognak kijutni, ha csapdába estek?
Azzal a gondolattal sikerült megnyugtatnia magát, hogy a teleport kristály működik, és bármikor elmehetnek, ha muszáj.
Végül összeszedte az összes megjelölt üveget, bár a többek estleges magyarázata nélkül ötlete sem volt, mire szolgálnak a jelek. Kicsit szégyellte is magát emiatt, mert feltételezte, hogy köze van a potifőzéshez, és mint ilyen, tudnia kellene, mik ezek.
Végül kíváncsian ment oda Ozihoz, és vette szemügyre a csapóajtót. Más kiutat nem látott, úgyhogy mindenképpen szerette volna, ha kinyitják, és legalábbis megnézik, mit rejt a járat alatta.
Na nem mert csak úgy bemászni, előbb, ha hagyták, óvatosan benézett, hogy lássa, mennyire sötét, és hogy nincs-e ott valami lény, ami árthat a barátainak, jelen esetben különösképpen is Makudának, akire most neki kellett vigyáznia.
A tekercs rossz érzést keltett benne... Mintha az illető játékos nem tudott volna kimenni a kazamatából. csak valakinek a halála árán. Azt pedig semmlképpen nem lehet. Az ő barátainak biztonságban kell lenni!

by **Mirika** Kedd Május 04 2021, 20:08

Volt kiút, nincs kiút, bár a robaj jobban megijesztett, mint maga a tény, hogy potenciálisan csapdába estünk. Meg hát nem is tartottam valószínűnek, hogy ne lenne valahol egy kijárat, vagy egy mód, hogy újra felhúzzuk a rácsot. Csak meg kellett találni azt, miután megtaláltuk a keresett személyt. Egyszerű, nem? Nem? Na de Makkun szólított, úgyhogy abbahagytam az ajtónál szobrozást, és én is beléptem a műhelybe, hogy megnézzem azt a ládikót, amit talált. Ahhoz képest, hogy nem kéne feltúrni a helyet, elég szorgosan rámolnak szét mindent a fiúk-lányok.
- Ez eeegy... - próbáltam felidézni a szörnyismeret órákat, amiket biztosan ellógtam, viszont ez a lény speciel ismerős volt, és nem is láttam ilyet túl rég - ...egy trionita? Ozi-kun, ez szerinted is egy trionita, ugye? - vártam némi megerősítést a fiútól, elvégre ő is ott volt, ahol én. Vagy ahol Fuwa-chan. Akárhogy is, nem volt túl bizalomgerjesztő a gondolat, hogy egy boss-segítő lény mászkál valahol erre, és ha egy van, akkor több is van.
Így, hogy én is vastagon bent voltam a műhely közepén, már sokkal feltűnőbb volt a hely elhagyatottsága, mindent sűrű porréteg fedett. Szóval talán feleslegesen aggódtam amiatt, hogy a hely gazdája meglep minket. Viszont...
- Valaki nem olyan rég járt itt... - guggoltam le az asztal szintjére, hogy alaposabban is meglessem a hiányzó porréteget. Azonban a nyom nem volt teljesen friss, szóval eltelhetett pár nap. Remélhetőleg az az alak járt itt, akit keresünk, kérdés, hogy mit nyúlt le. Ráadásul eközben a többiek találat egy csapóajtót is, amit én gyanakodva méregettem. De leginkább azért, mert kételkedtem benne, hogy Momo befér rajta. Számomra ugyanis eléggé nyilvánvaló volt, hogy le fogunk menni.
- Fuwa-chan, világíts be. Hátha vannak lábnyomok a porban - kértem meg a lányt. Hiszen ha akit keresünk, nem erre ment tovább, úgy nem sok értelme lett volna nekünk is leereszkedni. Végtére is volt még itt felfedezetlen járat a közelben...

by **Strea** Kedd Május 04 2021, 21:59

A kis kutakodás után tehát úgy döntötök, hogy - miután eltettetek pár dolgot - megnézitek magatoknak azt a csapóajtót. Egyébként az feltűnhet Silencenek és Ozirisznak is, hogy amikor elveszitek a helyükről a tekercseket és fiolákat, ugyanolyan, portalan helyet hagynak maguk után az asztalon, mint az eltűnt könyv. A port egyébként nem tudjátok letörölni: ahogy hozzáértek, felszáll ugyan, köhögésre ingerelve, de pár másodperc múlva respawnolódik. A tárgyak alatti részek viszont kristálytiszták...
No de nézzük akkor a továbbhaladást. Miri sejtése beigazolódik; Momó tényleg nem férne be, a kérdés márcsak az, hogy kell-e egyáltalán neki. Merthogy amikor Fuwa végül a Bányász Sisakkal levilágít, hamar észreveheti, hogy ez bizony nem út, sokkal inkább egy kis bunker - valakinek a kuckója. Lábnyomok nincsenek lent, ami viszont van, az egy rozoga létra lefelé és egy fekhely, puha takarókkal és párnával. A párna alól viszont kikandikál valami: egy keményfedeles könyv, rajta ékes betűkkel áll, "A Mélységek Kastélyának története". Ha pedig kinyitjátok, a következő szöveget olvashatjátok:

Minden ötszáz évvel ezelőtt kezdődött, a nagy királyságok idején. A Vizek Ura, hatalma teljében, többágú szigonyából fényes varázslatot hívott elő, amely képes volt felizzítani és formálni a mélység rendíthetetlen köveit. Az ezer éve mozdulatlan, fennséges sziklák a király kedvéért széttörtek és összeálltak, megalkotva a Kastélyt, amely a Mélyvízi Hátság oldalának ékköve volt; tündöklő csoda, egyedülálló a földön. A Víz Királyságának hatalma pedig tovább nőtt, amígnem a Kastély környékén szétszóródott, halványkék, csillogó kövek a sötétség utolsó morzsáját is elsöpörték az aljzatról. A Föld Királysága ezt nem nézhette tétlenül. Seregével leereszkedett és előhívta a Fekete Hasadékban szunnyadó sötét erőt, amely gomolygó ködfelhőkként tetszelgő szörnyeket és furcsa, felszerelést evő lényeket hozott létre. A Föld Királya sosem tért vissza útjáról.
És hogy mi lett a Kastéllyal és a Vizek Urával? Senki sem tudja. Csak azt, hogy az óceán azóta néma feketeségbe burkolódzott, veszélyes szörnyekkel és egy villámokat szóró, órási szörnyeteggel, amely furcsa segítőivel együtt azóta is őrzi a régmúlt titkait.

A könyvet becsukva pedig felugrik egy küldetésadó panel azelőtt a játékos előtt, aki a tárgyat éppen a kezében tartja és azok előtt is, akik vele egy partyban vannak: a quest a "Vizek Ura" címet viseli, ezen kívül pedig csupán egy "Elfogad" és egy "Elutasít" gombot láttok. Nos, elfogadjátok? Vagy van ennél fontosabb dolgotok is, ugye?

Apropó, fontosabb dolog: előbb utóbb bizony a hideget árasztó folyosó felé kell vennetek utatok, hiszen van valaki, aki a segítségetekre szorul, más út pedig nemigen van. Vagyis egereknek talán, merthogy több olyan járatot is felfedezhettek a sziklák között, amelybe ti ugyan nem, de nálatok kisebb termetűek bizony beférnének - van, amelyikbe még az öklötöket se tudjátok beletenni (meg egyébkéntis, ki akarná, ha fogalma sincs, mi bújik ott?) és van olyan is, amibe egy páréves gyerek lazán befuthatna. Nektek azonban maradt a főútvonal, ami hosszú és erőteljesen lejt is, egy ponton pedig Észlelésetek megszámlálhatatlanul sok mob jelenlétét jelzi előttetek. Ha továbbmentek, Mirika enyhe szédülést érezhet, más azonban nem történik.
Vagy egy vörös szempár az, amelyet mintha megcsillanni láttatok volna a plafon egy repedésének mélyében?

Határidő: mivel akár 2 hetet, akár 1 hetet adok, akár hétköznapi, akár hétvégei utolsó nappal, akkor is mindig az utolsó 3 napon írtok csak, ezért a határidő ezúttal 3 nap, azaz 2021.05.08.

katt ide:

by **Makuda** Szer. Május 05 2021, 00:26

Miután Ozi megmutatta nekem a tekercset egy pillanatra összeállt egy elmélet bennem.
-Egy pillanat. - Motyogtam, miközben jobban ránéztem a levélre. Ezt követően gyorsan kivettem "apa" kezéből a tekercset majd oda siettem az egyik asztalhoz, ahol nem volt sok eszköz.
-Július 6…. két napja, tehát a kazamatába július 4.-én bukkant rá, majd augusztus 5 amikor elhagyta a helyet, szóval nagyjából egy hónap. - Motyogtam magamba. -Fuwa hány üvegen van karcolás és mennyi egész pontosan? Miri. Van rá esély, hogy ezt a lényt belehet fogni petnek és ha igen akkor mennyi idő mire kikel a tojásból, valamint mi lesz, ha egy pet kikel anélkül, hogy lenne gazdája? - Kérdeztem őket kíváncsian. "A tojás nem pixeleződött el szóval lehet valaki vagy pont éppen ez a Trionita "ragaszkodik" hozzá. Egy teljes hónapon át itt volt a szobában…" Igyekeztem vissza emlékezni arra amit a fiú mondott. "Ha valóban egyedül jött a kazamatába akkor lehet, hogy ő volt az, aki írta ezt a levelet. Elvégre egyedül jött és lehetséges, hogy a bétával is játszott csak a szintje az resetelődött így idő kellett neki, hogy visszatérjen. Valamint…" Törtem a fejemet, ami persze lehet, hogy teljesen fölösleges volt, de hátha kapunk valami információt.
-Srácok. Van esély arra, hogy az a fiú, akit keresünk az egy béta tesztelő volt? Hiszen, ha azt nézzük, ami a levélben áll akkor elvesztette a barátnőjét, legalábbis valószínűleg őt vesztette el, hiszen konkrét személyt nem említ, és a barátját sem engedte, hogy vele tartson, vagyis, ha azt nézzük, hogy segítséget kért tőlünk, persze, lehet, hogy titokba ment el ezt a részt nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy nem akarta azt, hogy vele tartson bárki. Ez azt jelenti, hogy tudott a helyről és vagy nem akarta azt, hogy valakinek baja essen vagy magának akarta az összes felszerelést, amit a bétából itt hagyott. - Meséltem el a többieknek az elméletemet. -Nagyjából egy hónapon át itt volt a szobában, de lehet, hogy tovább ment vagy valamit még elrejtett ott lent a bunkerban. Ha ez így van akkor nem biztos, hogy túl nagy bajban lenne és inkább mi lehetnénk bajban. Nem tudni, hogy pontosan mit akarhat olyan erős felszereléssel. Persze ezek csak feltételezések… - Zártam le a mondandómat. Majd vártam a véleményüket.

Közben Fuwa levilágított a bunkerba, ami nem tűnt túl zsúfoltnak inkább egy pihenőszobának nézett ki. Viszont az a létra nekem nem tűnt túl biztonságosnak.
-Ozi, szerintem te maradj itt fent hiszen neked van súlyemelésed, szóval, ha esetleg összeroppanna alattunk a létra akkor fel tudsz húzni minket. Igaz? - Tanácsoltam és kérdeztem Oziriszt mosolyogva rá. -Én szívesen lemennék, aki akar az maradjon nyugodtan, lehet csak egy újabb rejtett csapda lenne. - Mondtam nekik majd lementem a bunkerba kivéve, ha Fuwa vagy Miri inkább előre menne. Én azonban nem használom a létrát csökkentve az esélyét annak, hogy összeessen így inkább leugrok, még akkor is, ha egy kicsit sebződnék.
-Ozi, amíg mi itt ténykedünk addig keresel valamit, amivel fel tudjuk nyitni a rácsot, van olyan érzésem, hogy a sújemelésed az oda már kevés lenne, de persze azt is megpróbálhatod. - Tanácsoltam, majd körbe néztem a bunkerba. A könyv érdekesnek tűnt és amikor megjelent a küldetés ránéztem arra, aki mellettem van.
-Elfogadjuk a küldetést? - Kérdeztem, elsősorban mindenkitől. A könyv olvasását követően elgondolkodtam azon, hogy a kazamatában tartózkodik-e egy boss vagy sem.
Amit furcsáltam a tekercsben, hogy augusztus másodikán úgy írja mintha ketten estek volna a csapdába. Persze ötödikén azt írja, hogy csak egyedül jön ki, de még is csak furcsavolt a számomra. "Lehet, hogy a lány is csapdába esett mert nem a rácson kívül volt? De nem, mert akkor a tesztelő csak kisétált volna." Törtem a fejemet továbbra is hátha valami beugrik majd valami a rács felnyitásához.
Miután végeztünk a lenti bunkerral utolsóként megyek fel a létrán, persze, ha még épségben van. Ha nincs akkor…
-Ozi~! – Kiabálok kifele hátha tud valamit csinálni.
Majd miután kijutottunk a bunkerből közelebről megnézem a rács szerkezetét, majd vissza megyek elolvasni újra a tekercset. /Ha Ozinak vagy bárki más nem jött rá, hogy kell kinyitni/
-Csak nem kell véráldozat egy rács kinyílásához. - Gondolkodtam tovább.

by **Silence** Szomb. Május 08 2021, 10:45

Makuda kérdésére gyorsan megszámolta mennyi üveg van, aztán már mondta is, hogy pontosan mennyi karcolás volt az üvegeken, kissé bizonytalanul, hogy bele kell-e számolni a keresztbehúzott karcokat.
Közben Mirika szavain is elmélkedett. Trionita... Trionita... tényleg, hiszen nem is olyan régen találkoztak ilyen szörnyekkel a bossharcon.
- Tény-leg úgy néz ki! - kiált fel.
Makuda okfejtését nem teljesen érti Gyorsan le is írja a gondolatát.

Biztos, hogy tesztelő volt... A dátumok mind azelőttiek, hogy elindult a játék. Nem akárki léphetett még be akkor...

Miri kérésére is, meg magától is előbb bevilágít a csapóajtón, hogy látszódjon, mi van ott.
Teljességgel felháborodik viszont amikor Makuda leugrani készül, és megpróbálja vissza is húzni. A tekintetén látszik az ijedtség. Volt már ilyen, hogy valaki valahonnan le akart volna ugrani... és ő nem tudott sehogy sem segíteni... Sőt, Vezért el is rángatta a barlangból... Nem. Biztos hogy Makuda, akire neki kell vigyázni, nem ugorhat le!
Ha ez alatt más nem ment le, akkor ő indult óvatosan le a létrán.
- Vilá-gítok! - mondta, és kíváncsian nézelődött odalent, mikor mindenki leérkezett.
A könyvet szinte rögtön észrevette. Mióta idebent erre ténylegesen volt lehetősége, hasonlóképpen kandikált ki az ő párnája alól is.
A szeme elkerekedik, ahogy a történetet elolvassa. Hiszen ő akkor már találkozott a vizek urával! A 4. szinten! És azt mondta a 31. szinten lakik... Akkor már csak a kastélyt kellene megtalálni.. Az is ott lenne?
Viszont ahhoz előbb innen kellene kijutni. Mindenesetre elhatározza, hogy utána megkeresi, és elfogadja a küldetést ha meg nem állítják ebben, és a könyvet pedig eltette az inventoryjába, ha engedték neki.
A gondolatait pedig menet közben lefoglalja a kérdés, hogy hol lehet ez a kastély. És az is eszébe jut, hogy a 40. szinten a boss is pont olyan volt, mint ahogy a könyv írta... Akkor most melyik a mélységek ura?

by **Ozirisz** Kedd Május 11 2021, 12:30

Mirika kérdésére jobban szemügyre vettem a tojáshéj-darabokat. - Nem vagyok benne biztos száz százalékra, de jahh... - próbáltam felidézni a bossharc napját és azokat a bizonyos Tironita fészkeket - Azok is valami hasonló tojásokból bújtak elő... - végigfutott a hideg a hátamon, ahogy jobban belegondoltam. - Viszont ebben az esetben aligha egy frissen kikelt pet kóborol- - Negyvenes boss segítője jó húsz szinttel lejjebb, egyértelműen nem jelent jót. Viszont úgy, hogy Sil is felismerte, szinte biztos voltam benne, hogy Tironita. Mindhárman csak nem nézhetjük be ugyanazt, ugye?
Makuda eszmefuttatását kíváncsian hallgattam, ahogy igyekezett összerakni a kirakós darabjait. - Kérdés az, hogy a béta idején egy hónap az nekünk mit jelent. Gondolok itt arra, hogy mi nem csak suli után belépünk egy órát farmolni üzemmódban vagyunk... - tűnődtem el ezen a részleten egy kicsit. Hisz a béta idején még ugyanúgy működött a SAO, mint bármilyen másik MMO.
- Jó elgondolás, nekem is megfordult a fejemben - értettem egyet a sráccal. Bár a kirakós jópár darabja még várat magára, hogy helyére kerüljön valami úton-módon. - Sejtésem szerint a bétásunk vagy visszajött és összeszedte a cuccát. Vagy csak hallott az emberünk a bétástól például enyhén illuminált állapotban, amikor megeredt a nyelve. - majd hirtelen egy rossz érzés tört felszínre, ami az arckifejezésemen is látható volt - De azt sem szabad kizárni, hogy a cuccok eltűnéséért a Tironita étvágya a felelős, és bizonyára szép nagyra hízhatott egy egész bétányi loottól. - valahogy nem szívesen akadnék össze azzal a döggel.

Majd a csapóajtó felnyitása után Fuwa levilágított, és páran le is mentek körülnézni. Én mindenesetre fenn maradtam, ahogy Makuda is javasolta - Sima ügy, meg se kottyan - mondtam a srácnak határozottan. Elvégre nem egyszer kellett már sziklafalat másznom, és bizony előfordult az is, hogy mindezt úgy, hogy hol Chaknával, hol K1-el a hátamon csináltam mindezt. Mondjuk az a lovag elég nehéz eset volt - és itt nem kifejezetten a fém páncélzat súlyára gondolok. Közben amíg Makuék odalent nézelődtek, addig én a műhelyben néztem szét, hátha valami elkerülte a figyelmem - persze végig hallótávolságban maradva. A vastag por és az elemelt tárgyak helyén kialakult portalan folt nem volt túl meglepő, hisz ki tudja mióta volt itt háborítatlanul a műhely. Hány év is telt el a béta óta? Számolja valaki? Odakint valószínűleg még durvább állapotban találtunk volna rá egy hasonlóan elhagyatott helyre, annyi különbséggel, hogy odakint az idő vasfoga az építmény szerkezeti integritására is hatással van. Majd a felugró questablak zökkentett ki a gondolataimból. Felhúzott szemöldökkel néztem a meglehetősen szűkszavú ablakot, egy-egy hümmögést hallatva. - Nem tudom. Talán kapcsolódik valahogy az ittlétünk okához. De nem biztos. - elgondolkoztam - Lehet, hogy a bétás is valahol tök máshol találta a questet adó könyvet, és csak a "hazahozta" arra az alkalomra, hogy majd... valamikor végére jár a dolgoknak. - azaz még csak abban sem lehetünk biztosak, hogy ezen a szinten van a quest. Az elfogadásával megvártam Mirikát, ő hogy látja a helyzetet.
Amikor a társaim fel akartak jönni a bunkerből, úgy ott voltam a lejáratnál, nyújtva lefelé a jobbom, hogyha a létra tartóssága éppen akkor érné el a nullát, meg tudjam tartani és fel tudjam húzni őket. Majd miután mindenki fent volt, a rácsot vettem szemügyre, rápróbáltam súlyemeléssel - biztos ami biztos alapon. Túlságosan nem bíztam, hogy ennyi lenne a történet, viszont veszíteni nem vesztünk semmit a próbával. Utána hasonló alapon a zárnyitást próbáltam beaktiválni, amire még annyi sikert sem láttam mint a rácsok felemelésére. Hiszen ez a jártasságom elég gyenge, és még csak az ajtónyitó mechanizmust se tudjuk, hova van "beépítve". Mármint az a másik, aminek a rács innenső oldalán kellett volna lennie...

by **Mirika** Kedd Május 11 2021, 22:20

Makkun kérdésére megráztam a fejem.
- Nem hinném, hogy van rá esély. A trioniták nem éppen békés, idomításra váró lények - feleltem, kicsit elhúzva a számat. Viszont a tojásdarabok arra utaltak, hogy valahol legalább egy trionita vár ránk, és tekintetbe véve, mennyi szörnyet éreztünk, talán jóval több, mint egy ilyen lény les prédára. Nem voltak túl fényes kilátások. És ami azt illeti, a sztoriban is sántított valami. Nagyon is.
- A bétában csak a tizedik szintig sikerült eljutnunk, ez a hely viszont a 40. boss legyőzése után nyílt meg. Akárki is talált rá erre a kazamatára anno, az minden bizonnyal egy bugot használt ki. Talán ezért nem is találta meg a kijáratot. És az is tuti, hogy ez nem egy kezdőknek való hely - osztottam meg az aggályaimat. Persze nem kizárt, hogy a béta után variálás volt, és azelőtt nem ezen a szinten volt ez a barlang, és mások voltak a felfedezésének a követelményei is, de tekintve, hogy senki más nem fedezte fel, ezt nem tartottam valószínűnek.
A csapóajtó viszont szerencsére nem egy újabb járatot rejtett, hanem csak a "pincét". Bajban is lettem volna, ha Momónak ide le kell mennie. Odalent viszont csak egy fekvőhely volt, és egy könyv, ami újabb kapcsolatot adott a 40-es szinttel. Legalábbis a villámokat szóró szörnyeteg az csakis a 40. boss lehetett.
- Elfogadhatjuk, de nem most. Előbb találjuk meg, akit keresünk. Még az is lehet, hogy a küldetés elfogadása nélkül nem jutunk ki innen :3 - válaszoltam, mert hát éreztem én magamon a tekintetek súlyát, mindenki rám várt. Sóhajtottam egy nagyot, majd Momo orrát megsimogatva jeleztem neki, hogy megfordulunk. Nem volt itt több dolgunk. És ami azt illeti, én abban sem hittem, hogy meg tudjuk mozdítani a rácsot.
- Próbáljuk meg a másik járatot - tanácsoltam, majd el is indultam a lejtős járaton. Bár egy idő után inkább azt kívántam, bár ne tettem volna. Le is emeltem a vállamról az íjamat, hogy szükség esetén minél gyorsabban tudjak reagálni. Ugyanis úgy éreztem, bármelyik pillanatban találkozhatunk a vendéglátóinkkal, és nem a szívélyes fajtából valók. Csakhogy a koncentrációmat egyre erősebben zavarta valami, amit a többiek nyilvánvalóan nem éreztek, mert senki sem jegyezte meg, hogy szédülne. Rajtam és az alkalmanként bizonytalanná váló lépéseimen viszont alighanem látszott. Bár tudnám, hogy melyik túlfejlett érzékem miatt szenvedek...
- Én szédülök... valami nem klappol ezzel a hellyel... - jegyeztem meg, mert ez olyan rendellenesség volt, amiről a többieknek is tudnia kellett. Meg hát nem lenne jó belesétálni valami sunyi csapdába, amit normál esetben meg sem éreznénk. De így talán lehetek kísérleti nyúl. Vagyis macska. Meg talán ők is jobban odafigyelnek.

by **Strea** Szer. Május 12 2021, 14:53

Úgy tűnik, ha kezdetben nem is, de mostmár óvatosabbak vagytok - ami nem épp hátrány, bár ezúttal semmi sem igazolja a paranoiátokat: a létra kicsit recseg ugyan, de odafele és visszafele is elbír titeket. A teremben mást viszont nem találtok Ozirisz második kutakodása után sem, ahogyan úgy néz ki, hogy egyelőre a küldetést sem fogadjátok el. A könyv amúgy eltehető, így a lehetőségetek mindenesetre adott lesz. És hogy van-e szerencsétek a ráccsal? Úgy túl egyszerű lenne, nem? Azaz a rács, természetesen, nem mozdul, súlyemeléssel sem, illetve mivel zár sincs rajta, a zárnyitást is hamar elvethetitek. Kéne egy kallantyú, mint a folyosó másik oldalán, ilyesmi viszont sehol sincs - nem tehettek tehát mást, minthogy elindultok a másik járatban.
A barlang továbbra is lejt, továbbra is tele van számotokra túl szűk, rövidebb-hosszabb lyukakkal és ahogy haladtok tovább, észlelésetek felettetekről jelez egy darab mobot - talán az egyik plafonon lévő résben bújhat, de akármi is az, nem jön elő. Mirika szédülése pedig nem szűnik és ami talán ennél is aggasztóbb lehet, az a rátok váró, következő pár perc: a járat elkanyarodik, azon túl pedig észlelésetek már közvetlenül jelzi a mobokat. Harmincan lehetnek, vagy lehet ötvenen, esetleg százan? A jelek sokaságából képtelenek vagytok kitalálni, de az biztos, hogy sokan. Mit tesztek? Készültök valamivel, vagy lesz ami lesz alapon egyszerűen besétáltok a következő terembe?

Határidő: 2021.05.18.

by **Ozirisz** Kedd Május 18 2021, 16:23

A ráccsal való próbálkozásaim ezúttal nem nyertek pici piros hangszórót. Súlyemelés ide vagy oda, sem felemelni, sem pedig szétfeszíteni nem voltam képes. A zárnyitás pedig csak próba cseresznye alapon jött képbe, de őszintén szólva nem is reméltem, hogy sikerrel járok. Az igaz, hogy zár hiányában érdekes lett volna a siker - de Aincradban láttunk már érdekesebb, furcsább dolgokat is, nem igaz?
Miri eszmefuttatását érdeklődéssel figyeltem, avagy újabb kirakós darabkák kerültek napvilágra - csupán azt nem tudjuk, hogy hogyan is kapcsolódnak a nagy egészhez. - Ahhoz képest, hogy a tizedikig jutottak a bétában, ez majdhogynem duplája... - állapítottam meg a nyilvánvalót - Egyáltalán még a tizenhetesen vagyunk, vagy valami tök más szinten, és azért nem működik normálisan a térkép és a helymeghatározás? - tűnődtem el egy kicsit. Mi van, ha ez a hely egyszerre kapcsolódik több szinthez? Mint valami csomópont, ami most éppenséggel a tizenhetesre nyílik? Lehet emiatt is egyirányú a bejárat?
- Ez a legtisztább szerintem is. A küldetés valószínűleg újra felugrik ha olvasásórát tartunk - értettem egyet az íjász-idomár lánnyal. - Ha az elsődleges feladattal megleszünk, utána érdemes a végére járni, ha már így alakult, hogy megtaláltuk a könyvet - tettem hozzá.
Majd rövidesen elindultunk a másik, nem valami bizalomgerjesztő járatba. Miri példáját követve én is előkészítettem a kardom, hogyha harcra kerülne a sor, ne bukjak ezen az apróságon értékes időt. Természetesen a lehető leghalkabban lépkedtem, legalábbis amire lopakodás nélkül képes voltam. - Máskor is volt már ilyen? - kérdeztem Mirikát, amint a szédülést említette. A következő mondatára viszont bólintottam - Mint amikor érzed hogy valami nem okés, csak nem tudod megfogalmazni, hogy mi az... pedig itt van, és körülvesz minket... - kezdve az eldugott ajtóval, az össze-vissza cikázó jelekkel, amire jött a mögöttünk csattanó rács. A semmi közepén itt levő, jól berendezett műhelyt, és az esetlegesen házikedvencnek tartott és/vagy elszabadult Tironitát nem is említve. Azok valahogy sehogy sem illenek a képbe...
Szóval így mindezek után nem csoda, ha az ember a szokottnál is feszültebb - ahogy az se, hogyha megint kiújul a paranoiám. Ez utóbbit pedig be is igazolta a felettünk sunyuló mob, ami csak azért se akart előbújni. Nem, mintha hiányozna a harc, de legalább kicsit elődughatná a csőrét hogy miféle szerzet lakozik idelenn. Tiroliak vagy nem tiroliak, ez itt a kérdés. A kanyarban viszont a korábbi rossz előérzet egyértelműen fokozódott. Rengeteg sok mob, ráadásul egyre közelebb. Annyira nem közel, hogy beazonosíthatóvá váljanak, viszont az észlelés már nem több méternyi kőzeten túl, hanem közvetlenül jelezte az ismeretlent. - Rengetegen vannak - mondtam suttogva a többieknek, bár szerintem mindenki érezte - valószínűleg még azok is, akiknek nincs rá jártassága. - Valamit ki kell találni. - tettem hozzá, továbbra is halkan suttogva. Ha már erre visz az út, és errefele van dolgunk, valahogy tovább kell mennünk. Méghozzá előre. Elővigyázatosságból azért gyakran nézegettem hátra is - gondolva a nemrég elkerült meglepetésre is. Visszafele a nyakamat rá, hogy az az egy darab mob leugrik a "mennyezetről". A nyakamat rá, hogy azért lapít ott, hogyha nyúlcipőt kell húznunk, lelassítson minket, amíg a felbolydult méhkas beér minket...

by **Makuda** Kedd Május 18 2021, 19:18

-Valamit csak csinálhatott, ha a bétában ide került, még akkor is, ha esetleg a fiú akit keresünk az nem is bétás. - Mondtam Mirinek, persze nem kételkedtem benne amit mondott. Én továbbra is úgy éreztem, hogy a fiú az ugyan az az ember aki írta a tekercset a még a béta idején. Az, hogy egyedül jött ide és a tekercsben leírtak össze passzolnak. Vagy, ha ő nem is volt tesztelő valamilyen módon kapcsolatba lehetett vele. A trionitát azonban nem tudtam hova rakni. Arról nem volt ötletem, hogy mihez kapcsolódhatna.

Szerencsére a látra az biztonságos volt nem szakadt le, így egy kicsit nyugodtabb voltam, hogy nem kell megint valami járatot keresni. Sajnos egy irányba tudtunk menni, de legalább jó volt a megérzésem, hogy a súlyemelés az nem jön be ezúttal. Így Fuwával maradva követtem a többieket a lefele vezető járatban.
-Én rendben vagyok. - Mondom a többieknek furcsállva, hogy a "nővérkém" szédül. -Lehet, hogy a fülek érzékenyebbé tesznek ilyen helyeken? - Kérdeztem Miritől. A többiekhez igazodva én is előhúztam a kardomat még, ha nem is lennék nagyon erős. Azonban szem előtt tartottam, hogy még mindig a 17. szinten vagyunk (legalábbis reméltem) így gondoltam, hogy csak nem lehet annyira veszélyes ez a hely. Nem éreztem magamat veszélyben köszönhetően a társaimnak akik nálam jóval erősebbek voltak. Később a cikázó jelek egy kissé eltántorítottak, legalábbis a mennyiségük.
-Van valakinek valami terve? - Kérdeztem, majd, ha senki sem válaszolt akkor előálltam valami terv féleséggel. -Mi lenne ha itt a járatban próbálnánk meg küzdeni velük, egyszerre úgysem férnek át és legalább mögénk sem tudnak kerülni. Ha viszont ezt csináljuk akkor kellene egy csali aki ide tudja őket vonzani, addig akik itt várnak azok felkészülhetnek és akár egy csapdát is állíthatnának. Ha akarjátok lehetek én a csali, lehet a szintem miatt jobban rám fókuszálnak mint rátok. - Vázoltam fel egyszerűen a tervet.

by **Silence** Kedd Május 18 2021, 22:24

Már majdnem megnyomta az elfogad gombot, amikor Mirika javasolta, hogy később vegyék fel ezt a küldetést, becsukta és eltette a könyvet.
Nem szólt bele többet az eszmefuttatásba, már csak azért sem, mert a többiek elég jól megfejtették, mi történhetett, hogy a béta alatt valaki itt járt. Mindegyik ötlet logikusnak tűnt, és egyiket sem tartotta elképzelhetőbbnek a többinél.
Könyvvel a tarsolyában indultak tovább végül, a nem túl bíztató irányban. Mivel az ő fején volt a fényforrás, nem húzódott mindenki mögé, mint tette volna magától máskülönben.
A mob észlelése megtorpantja… De végül megnyugszik, ahogy rájön, hogy egyetlen mobról van szó, az is tőle távolabb van, így nem kell attól tartania, hogy megtámadják.
Ellenben Mirikát aggódva nézte. Igyekezett a lány közelében maradni, hogy rá tudjon támaszkodni a barátnője, ha már muszáj tovább haladni, ha meg akarják találni a bajbanlévőt, aztán a kijáratot.
Végül… Az észlelése őrültmód kezdett jelezni. Rengeteg mob került elő, éppen előttük. Azonnal megállt, és Makuda, illetve Mirika elé húzódott, kezébe véve a kardját. Ijedt volt a rengeteg ellenfél miatt, de most nem eshetett kétségbe, mert Ozival ketten kellett két társukra vigyázni. Egyedül nem bírta volna Ozi hármukat védeni.
Nagyon bólintott a tüzes kardforgató kijelentésére, hogy valamit ki kell találni. Még idegesebb lett, mert neki nem jutott eszébe semmi okos. Ellenben Makudának igen, és ez meg is nyugtatta.
- Le-szek csa-li! - fordul mindenkihez. Így tűnt a legokosabbnak. Mirikának és Makudának veszélyes lett volna közel kerülni a mobhordához, Ozi pedig erősebb nála, itt kell maradnia, ha baj történne.
Ha nem volt semmi ellenvetés, el is indult óvatosan, Lopakodva a mobok felé, hogy a legközelebbieket a többiekhez csalja.

by **Mirika** Szer. Május 19 2021, 19:21

- Előfordul... - feleltem Ozi-kunnak kicsit távoli hangon. Kábának és dezorientáltnak éreztem magam, extra erőfeszítéseket kellett tennem, hogy oda tudjak figyelni a többiekre, vagyis legalább arra, amit mondanak. Ha már így aggodalmat keltettem bennük, akkor az a minimum, hogy próbálok éber maradni.
- Vagy a fülem, vagy az orrom - bólintottam Makkun kérdésére - Talán valami hang, vagy valami szag, amit az agyam nem képes felfogni, de az érzékeim igen... - egyik se volt valami bizalomgerjesztő, bár a hang még csak-csak, de ha valami mérgező gáz vesz minket körbe, az minimum problémás. Egyből fel is néztem a látóterem jobb felső sarkába, hátha látok valami egyéb állapotjelző ikont azon kívül, hogy az üzenetküldő rendszer és a teleportálás le van tiltva. Igaz, kételkedtem benne, hogy megjelenne bármi, ha egyszer nem is kéne éreznünk azt, amitől szédülök.
Ami azt illeti, a szörnyek jelenléte nem segített koncentrálni, szóval inkább "kikapcsoltam" az észlelésem. A szédüléssel szemben ezt a többiek is érezték, szóval hagyatkozhattam rájuk. Momóra pillantottam, hátha ő is érez valami furcsát, elvégre a legutóbbi alkalommal, amikor hasonló problémám volt, akkor ő is nyugtalanná vált picit. A szörnyek közelsége miatt mondjuk most elég élénken hegyezte a fülét, szóval megpaskoltam az orrát, mielőtt esetleg túl lelkessé vált volna.
- Én tartok tőle, hogy ha ennyien vannak, akkor ezek ilyen pici bizbaszok, amiből sokan elférnek kis helyen... de egy próbát megér. Legrosszabb esetben Momo megpörköli őket :3 - mondtam óvatosan. Végül is ha az van, amire Makkun gondol, akkor jó ötlet behúzni őket egy szűkebb helyre, ha meg az van, amire én gondolok, akkor egy sárkány frissítő lehelete elég komoly kárt tehet bennük.
- A csali viszont én leszek - szedtem össze minden határozottságom - Nekem nem eshet semmi bajom még akkor sem, ha valami balul sül el - indokoltam meg. Ozi-kun és Fuwa-chan biztosan érti mire gondolok, Makkunnak meg nem feltétlenül kell róla tudnia. Az már más kérdés, hogy ilyen állapotban mennyire leszek fürge, ha futni kell, de csak nem lesz nagy baj. Szóval ebben a szellemben vettem egy nagy levegőt, és fordultam be a sarkon, felkészülve a legrosszabbra. Vagy valami olyasmi... Ha meg esetleg valami tényleg balul sül el... nos akkor megvan, hogy jutunk ki innen. Feltéve, ha nem a rácson belülre kerülök vissza Neutral

by **Strea** Szer. Május 19 2021, 20:48

Van egy jó hírem, és pár rossz Surprised

A jó az, hogy Ozinak nem kell tovább Hamletet játszania, ugyanis a nagy kérdés végérvényesen eldőlt: nem egy Trionita rejtőzött felettetek, hanem egy tenyérnyi, cuki kis denevér, nagy, fekete szemekkel és pihe-puha bundával. Láthatjátok, amint elrepül mellettetek és leszáll a kanyarban elájuló Mirikára, hogy aztán édesen beleharapjon az idomárba és kiszívjon belőle pár pixelt.
Oh igen, Mirika elájult a járat közepén, nagyjából három lépés megtétele után.
Ha odasiettek - és egészen biztos, hogy sietni akartok? -, a kanyar túloldalán egy meglehetősen vészjósló látvány fogad titeket: a barlang egy nagyobbacska terembe szélesedik ki, amelynek plafonján, felettetek úgy három-négy méterrel ugyanilyen denevérek üldögélnek, hát, nagyjából hatvanan. A piros indikátoruk mellett, ha rájuk fókuszáltok, a rendszer kiírja a nevüket is, "Álomdenevér" - aranyosak, nem? :3 A közelebbiek - kb hárman-négyen - pedig hamar felfigyelnek Mirikára és pirosan villanó szemmel rögtön rá is szállnak, hogy ők is beleharaphassanak (ha tudnak); veletek látszólag nem is foglalkozva. A többi mob egyelőre békésen függeszkedik a sziklákon. A terem egyébként az előzővel ellentétben nem zsákutcába torkollik és aki alaposan körbenéz, még innen, a járat széléről is láthatja a túlsó végén folytatódó utat. Nos, hogyan tovább? Mirikát, bármivel is próbálkoztok, nem tudjátok felkelteni.

Mirika -5 páncél

Határidő: 2021.05.26.
Mirit megkérem, hogy - a reag elejétől eltekintve - Momó szemszögéből írjon, a sárkánynak ugyanis semmi baja nem esett ^^ Hajrá hajrá!

by **Ozirisz** Hétf. Május 24 2021, 15:35

Ami az ötletelést illeti, Makuda ötlete egész logikusnak tűnik. Olyannyira, hogy a VR előtti játékokban is jól bevált taktika volt az "ajtózás", vagyis a mobok áramlásának korlátozása. Régi játékokban vicces volt látni, ahogy az az egy darab csontváz, ami odafér az átjáróhoz hadonászik, mögötte meg két tucatnyian toporognak türelmetlenül, várva hogy loot legyen belőlük. Bár kétlem, hogy ilyen mértékben ki lehetne játszani a helyzetet Aincradban, viszont jobb ötlet híján érdemes lenne kipróbálni. Már amennyiben nem apró bizbaszokkal állunk szemben.
Majd a taktika további részén ment az eszmecsere, és felhúzott szemöldökkel néztem Silre. - A-a, én leszek - szólaltam meg, és valószínűleg hosszú percekig vitatkoztam volna Sillel, hogy miért ne ő legyen a csali - azonban Miri határozottsága és az indoklása egyből eldöntötte a helyzetet. Bólintottam az íjász-idomárlány felvetésére, és némi aggódással visszakérdeztem - Elég jól vagy hozzá? Biztos fogod bírni? - elvégre ő valamitől szó szerint szenved idelenn, és még csak nem is sejtjük mi okozza a tüneteit.
A "tironita" viszont megmozdult, és elsőre mázsás kő esett le a szívemről ahogy megláttam a denevért. Azonban túl korai volt a megkönnyebbülés, mire észbekaptam, már Mirit találta meg a dögség, a lány pedig ezt követően szinte azonnal elájult. - Mi a franc? - szökött ki a számon. Eleve nem tudtam hová tenni a történteket. Túl hirtelen volt számomra.. Ahogy ráfókuszáltam a denevérre, úgy a neve alapján már kezdett körvonalazódni a dolog - Álomdenevér. Talán ezek jelenlétét érezhette... - osztottam meg a gondolatot a többiekkel. Ami jobban aggasztott, az a többi, rengeteg ugyanilyen bestia, amik közül néhány már meg is találta a lányt. - Vissza kell húznunk, és leszedni róla ezeket - majd ha nem volt ellenvetés, vagy bárkinek jobb ötlete, úgy Mirihez siettem, és megpróbáltam visszahúzni a frontvonalból, mielőtt az egész raj rárepülne. És elintézni a nyavalyásokat is úgy lenne célszerű, hogy a lehető legtávolabb a kaptártól - már csak az hiányzik, hogy az összes denevért felbosszantsuk. Ha egy darab erre képes, és ilyen könnyen a padlóra küldi az embert... akkor esélyünk sincs, ha ezek egyszerre jönnének mind... Az apró - és ráadásul repülő - bizbaszok ellen pedig az ajtózás se sokat ér...

by **Mirika** Szer. Május 26 2021, 17:20

Ozi-kun kérdésére csak bólintottam. Kimondani ugyanis nem mertem, hogy minden oké lesz, de ez most az a helyzet volt, hogy még így is ez hordozta magában a legkevesebb kockázatot. Amellett, hogy nekem nem eshetett bajom, akármitől is voltam rosszul, a többiek nem érezték, szóval én voltam az egyedüli, aki csökkentett üzemmódban működött. Kvázi én voltam a legkönnyebben feláldozható csapattag, ha valami történne. Ilyen szédülés mellett úgyse tudtam volna hatékonyan vezetni őket, túl keveset fogtam fel ahhoz a környezetemből. Szóval akár tiltakozott Fuwa-chan, akár nem, én voltam az, aki nekiindult a vakvilágnak. És hogy mi várt a sarkon túl? Egyetlen pillantást tudtam vetni rá csupán, de végül nekem volt igazam. Sok kicsi repülő bizbasz. Aztán a sötétség...

Momo megkapta az ukázt Mirikától: maradjon ott, ahol van. Ennek megfelelően nem is követte az idomárt, de érezhetően feszültebb lett attól, hogy hátra kell maradnia. Egyébként sem rajongott ezért a helyért. Túl szűk volt, éppen csak ki tudta nyújtóztatni a szárnyait. Ráadásul semmi érdekes nem volt itt, se virágok, se állatok, se színes kövek. Semmi, csak a szürke falak, amik nyomasztóan vették körbe.
A dragoon nem tudta, nem tudhatta, mit tervez a társa, ugyanakkor úgy érezte, hogy nem azért ment előre, hogy lefeküdjön aludni alig néhány lépés megtétele után. Érdeklődve billentette meg a buksiját, majd felfigyelt a miniatűr szárnyas lényre, ami talán valamelyik lyukból kerülhetett elő. Bizonytalanul mozdult meg, de aztán ahogy az állatka a gazdáján landolt, nyomban megélénkült. Látszólag ugyan a denevér nem bántotta Mirikát, de azért mégse volt helyénvaló, hogy pihenőhelynek használja, amíg ő alszik, szóval úgy volt vele, hogy elzavarja onnan. Vagy legalábbis megpróbálja. Szóval óvatosan odareppent, hogy az embertársakat ne zavarja, és finoman meglegyintette a denevért a szárnyával. A kis lényekből aztán több lett, úgyhogy a mozdulat kicsit hevesebbé vált, és halk morgás tört fel a sárkány torkából. Főleg amikor felnézett, és meglátta, hogy az állatkákból elég sok van.

by **Makuda** Szer. Május 26 2021, 17:53

Annak ellenére, hogy én jelentkeztem csalinak nem egészen úgy sült el, ahogyan én azt szerettem volna. Bármelyikünk megfelelt volna csalinak, de pont nem Mirika és ezt Ozi szépen megalapozta. "Ugyan erre gondoltam." De sajnos ez mondhatni későn jutott eszünkbe, ugyanis a kis cicalányt a sok kis "aranyos" denevér szépen ellepték.
-Szerencsére minket figyelmen kívül hagynak így talán könnyen hozzá férhetünk. Én megpróbálhatom ide húzni, de szerintem súlyemelés jártasság nélkül nem lesz egyszerű. Szerintem Sil segítsen és addig te fedezel minket Ozi. Így megfelel? - Kérdeztem a többieket, bár nem érünk rá órákig gondolkodni, mert a végén még akár nagyobb bajban is lehetünk. "Én nem vállalnám a fedezést, hiszen még nem vagyok elég gyors." Gondoltam magamba, persze nem tudtam, hogy mennyire vagyok lassú vagy éppen gyors a denevérekhez képest... Itt nem csak az számít, hogy eltaláljuk-e őket vagy sem, inkább csak azt kell elérni, hogy kövessék Mirikát. De én nem éreztem magamat alkalmasnak a feladatra. "Lehet, hogy jól tudok taktikázni, de harcban nem biztos, hogy hasznos vagyok." Futnak át a gondolatok a fejemben, miközben tudom jól, hogy nincs idő tétovázásra.
-Lehet, hogy ők okozták, de, ha már azt mondja, hogy előszokott fordulni vele ilyen, akkor nem ez az első alkalom... Legalábbis gondolom. - Fűztem hozzá Ozirisz előző felvetésére. "Minden estre valamit tennünk kell itt és most." Ismételgettem magamban, hiszen aggódtam a társaim épségéért és, ha ők bajban vannak, akkor az azt jelenti, hogy én is. Nem akarnék úgy távozni erről a helyről, hogy csak én jövök ki épségben...

by **Silence** Szer. Május 26 2021, 23:30

Ozi akadákoskodására megrázta a fejét. Nem, az nem jó.
-Ne-ked itt kell ma-radni, ha baj le-nne - próbálkozott megmagyarázni, miért ő kellene menjen. Nem lehet a legerősebb a csali, vagy de?
Aztán Mirika is közbevágott...Meg is haragudott érte a lányra. Nem egészen értette, miért eshetne neki kevesebb baja, amikor alig áll a lábán így is, és félő, hogy nem fog visszaérni hozzájuk. Olyannak kellene előre menni, aki nincs éppen rosszul...
Viszont, mivel Miri egyfajta vezér volt a szemében... nem ellenkezett, csak duzzogva keresztbe fonta a karját, és enyhén felfújta az arcát, hogy kifejezze, nem tetszik neki a dolgok alakulása.
A sértettség meg is maradt benne egészen addig, ameddig nem látta, hogy Mirika összeesik.
Abban a pillanatban elfelejtett minden mást, és nem várta meg, hogy a többiek mit mondanak, odarohant Mirikához, jobb ötlet híján Momóhoz fordulva.
- Kér-lek se-gíts - mondta a sárkánynak, mint Mirika "hozzátartozójának", remélve, hogy együtt meg tudják védeni Mirikát, esetleg vissza tudják hozni a többiekhez.
Ha Momó hallgatott rá, akkor fogta magát, és a kardjával hadonászva igyekezett elhessenteni az ájult lány közeléből a denevéreket, azokkal kezdve, amelyikek rá szálltak, és nem hangos szavakkal, de kérlelte Momót, hogy ő pedig húzza el visszafelé a lányt.
Ha megharagudott Mirika közbevágásáért, hát most már egy csepp harag sem volt benne. Aggódott, nagyon, hogy Mirika nem fog felébredni, és egyre indulatosabban csapkodta a közeléből a denevéreket. Nem is jutott eszébe mérgelődni, hogy ezért nem Mirikának kellett volna előre menni. Ahhoz túlságosan megijedt. A denevérek felé viszont annál több düh fortyogott benne, a feszültséget ezzel levezetve. Ha végre biztonságban vélte Mirit - már amennyire egy kazamatában lehet - letérdelt a lány mellé, és próbálta felébreszteni. Ha nem sikerült sehogy sem, akkor pedig a céhbankból kísérelt meg megfelelő potit vagy kristályt keresni.

//Elsősorban tisztító potionre gondol

by **Strea** Csüt. Jún. 03 2021, 09:47

Oké, tehát ahogy elnézem, először Fuwa szalad oda Mirihez, aztán Momó is és Makuda, meg Ozirisz. Többen a denevéreket csapkodjátok, mások az ájult lányt igyekeznek visszahúzni. De persze... talán az első két másodperc után rájöhettek, hogy a négy segítő közül kettőtök jelenléte inkább ront a helyzeten, mintsem segít rajta: a Fuwa fején lévő, világító Bányász Sisak és az Ozirisz kezében lévő, lángoló kard nyomán az összes közeli denevér felébred, amelyek beleestek a fénykörbe. Szemük vörösen villan és igaz egy ideig látszólag csak merednek rátok (eközben semmi sem történik), de aztán hamar célpontot váltanak és rávetik magukat Mirikára. Talán nem volt jó ötlet fényt adó tárgyakkal berohanni egy denevérverembe, igaz?
Ami viszont jó hír, hogy egyiktek sem ájul el, hiába vagytok a terem szélén. Ráadásul időközben Mirit is sikerül visszahúzni a kanyar mögé és bár a mobok, amelyeket felhergeltetek követnek titeket, de együttes erővel mind a huszonöt-harminc darabot sikerül elpixelezni, habár közben többször is pihennetek kell. A velük való harcot nem fogom részleteiben lemesélni, de hozzátok képest kevéssé gyorsak és közepesen mozgékonyak, egy ütésből lenullázzátok őket, a sebzésük pedig darabonként elég csekélyke: ezt onnan tudjátok biztosra, hogy ha elvétetek egy támadást, a denevér, amelyiket céloztátok, onnantól titeket támad Mirika helyett. Ha akarjátok, pluszjutalomért leírhatjátok a harcot is, ami viszont biztos, hogy miután az összes denevér eltűnik a közelből és eltelik pár perc, Mirika magától felébred - bár elárulom, hogy ha Fuwa a keltegetés helyett rögtön a potiont vette volna elő, az is használt volna.
Ezek tehát a jó hírek.
A rossz pedig az, hogy eközben a teremben lévő mobok szinte mindegyike respawnolódott, az utatok pedig kétség kívül arra vezet tovább. Nos, hogyan terveztek átjutni ezen az akadályon?

Makuda -15 páncél
Mirika -130 páncél
Momó -25 élet
Fuwa -20 páncél
Ozirisz -30 páncél

Határidő: június 13. 23:59

Egyéb tudnivalók:
- Amennyiben legalább +100 szóban leírjátok a harcot (a 250 minimumon felül), úgy a küldetés végén +1 harci kört fogok jóváírni jutalomosztáskor.
- Mivel jóval lassabban haladunk a termekkel, mint terveztem és így a küldetés valószínűleg el fogja érni akár a 20 kört is, lehetőséget adok nektek kilépni a küldetésből úgy, hogy a végén teljes jutalmat kaptok. Ez természetesen a bónuszokra és a jártasságokra vonatkozik; az alapjutalom ugyanúgy a megírt körök alapján számolódik majd. Aki igénybe venné a lehetőséget, az a reagja végén fehérrel jelezze és a következő körben kimesélem a küldetésből. Fontos! Kérlek titeket, hogy csak az maradjon, aki motivált a sztori végigjátszásában is és nem csak a határidők miatt, az utolsó napon ír. Szeretnék én is némi pozitív feedbacket kapni tőletek mostmár, így aki úgy érzi, hogy a határidő a múzsája és nem a történet, az inkább irassa ki magát. Köszönöm.

by **Ozirisz** Vas. Jún. 06 2021, 21:39

Nemrég még azon ment az eszmecsere, hogy melyikünk legyen a csali. Aztán rövidesen elszabadult a pokol - először Mirit találták meg a denevérek, majd hamarosan rosszabbra fordult a helyzet. Ahogy Fuwa odarohant Mirihez, hogy megpróbálja felébreszteni, hirtelen feléledt még egy rakás denevér - de ezt még elsőre betudtam annak, hogy hirtelen nagy zajjal lettünk. Akkor kezdett körvonalazódni bennem a tényállás, amikor rövidesen már az én jelenlétemre figyeltek fel a denevérek. - Basszus... - szaladt ki a számon, ahogy leesett: bizony a lángoló kard nem éppen a legjobb ötlet... egy denevérekkel teli barlangban. - Ezek a fényre jönnek! Vissza kell vonulnunk - szóltam a társaimhoz, megosztva velük az infót, amire minden bizonnyal a bevonulásunk után maguktól is rájöttek. Nehéz helyzetben vagyunk, és őszintén szólva, kicsit féltem is. Nem elsősorban magam miatt aggódtam, hanem a többieket féltettem. Másfelől tudtam, hogy valamit tennem kell, most, hogy Mirika épp Álomországban tölti a pihikörét, nem hagyhatjuk, hogy vezetés nélkül elszabaduljon a pokol.
- Hátra mindenki, én tartom a frontot - álltam be a csapat elé, közben az éppen felénk tartó denevérek felé suhintottam egyet-egyet a kardommal. Messze nem a legpontosabb és legügyesebb mozdulatokkal csapkodtam, de nem is az volt az elsődleges. Hanem a mobok távoltartása, vagy legalábbis lelassítani a rohamot, és minél több példány figyelmét magamra vonni. Tisztában voltam vele, hogy ennyivel esélyem nincs elbánni, főleg nem ilyen gyorsan. De meg kell próbálnom - minden egyes mobbal csökken a Mirire és a többiekre leselkedő veszély. A félelem, ami eddig bennem lappangott, kezdett felszínre törni - és vele együtt a gondolat: Innen nem jutunk ki élve...
Éppen ugyanúgy hibáztam, mint akkor a Kezdetek Városa alatt, csak éppenséggel ezúttal nem a haditervet kotyogtam el hangosan, hanem fáklyaként sétáltam be a mobok közé. És ami még rosszabb, hogy Fuwára sem vigyáztam eléggé. Tudnom kellett volna, hogy erre aktivizálják magukat a denevérek. - Nesze a jó nénikéd! - ilyen, és ehhez hasonló dühös kiáltások közepette csapkodtam a mobokat. Némelyik még lángolt, mielőtt a földre hullott volna, és elpixeleződött. Mások a barlang falának csapódtak, azonban jópáran óhatatlanul is rámakaszkodtak és kiszívtak belőlem egy kevés... páncélpontot? Itt kezdett először felcsillanni a reménysugár, hogy annak ellenére, hogy sokan vannak, keveset sebeznek. ~Menni fog... csak tarts ki még egy kicsit!~ hallottam a hangot a fejemben, majd konstatáltam a tényt, hogy Mirit lassacskán a biztonságot nyújtó kanyarhoz tudták húzni. Jártasság nélkül nem lehetett kellemes, egyiküknek sem. De nem tehettem mást, nem kockáztathattam, hogy míg én Súlyemelés-Teherbírás kombóval Mirit mentem, addig a többiekből denevérvacsora lesz.
Végül, hosszas küzdelem után magunkra maradtunk - legalábbis ami a denevéreket illeti. - Végre elfogytak - fújtam ki a virtuális levegőt a tüdőmből - A baj, hogy ez a barlang tartalmának csak egy része volt... - húztam el a számat, főleg, amint meghallottam a respawn hangeffektjét. Ezidő alatt a többiek sem tétlenkedtek, Sil is használta a fejét - ezúttal nem csak világításra - és valahogy magához térítette Csipkemirikát. Közben gyorsan lenyitottam a menümet, hogy kardot váltsak. Gondolataim a barlang túloldala körül jártak, hogy hogyan is juthatunk oda - emiatt elsőre fel se tűnt, hogy a Lángoló Katana helyett reflexből a Lángoló Nodachit hívtam elő, majd egy "Ehhh" kíséretében elsüllyesztettem, hogy a réges régi Kezdő Kardot vehessem kézbe. Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy valaha is használni fogom még - pláne éles szituációban. Majd Silhez léptem oda - Fuwa... a barlang túloldaláig át tudod cserélni a sisakod? A denevéreket vonzza a fény... - kértem meg a lányt, majd bíztatón elmosolyodtam - Amúgy, nagyon bátor voltál odabenn - itt kezdett el tudatosulni bennem, hogy bár követünk el hibákat, mégsem azon múlik minden. Azért is vagyunk csapat - és nem csak random emberek egy partyban - hogy segítsük egymást, és kijavítsuk amit valamelyikünk elront. Ahogy akkor odalenn is a csapatmunka segített minket Hinari kimentésében, most is ugyanez segített Mirikán. Könnyen félremehetett volna, ha Sil bepánikol és berohan a barlang közepébe. Vagy, ha épp Makunak nincs ötlete, én valószínűleg reflexből rohantam volna Miriért, és hoztuk volna a barlang nagyját.
- Hogy vagy? - léptem oda Mirihez, érdeklődve az állapota felől. - A denevérekre vagy ennyire érzékeny, vagy valami más? - próbáltam kicsit puhatolózni. Egy másik gondolat valahogy szöget ütött a fejemben már a harc előtt is, és azóta sem hagy nyugodni. Egyikünk sem szédült Mirin kívül, és egyikünk sem kómált be a denevérektől, pedig mindannyian kaptunk az áldásból. Csak a konvertálási hiba miatt kapott a lány a cicafüles-cicafarkas DLC mellé egy ilyen hátrányt? Vagy odakint történt valami? - Ettél te egyáltalán rendesen? - dorgáltam meg egy kicsit, avagy az egyik leglogikusabb magyarázat az Álomdenevér mérgén kívül amit a SAO előtt jópáran megtapasztaltuk ezt. Például a Black Temple ötödik órájában, amikor a látszat ellenére még a közelében sem jártunk Ilidiannak. És bizony a pocakok korgásán kívül az álommanók is elég rendesen támadták az embert két boss között. Mirinek pedig akár egész friss is lehet az élmény, hogy milyen egész nap kockulni - evés, ivás, minőségi alvás és hasonlók nélkül.
- Valahogy át kellene jutnunk. Kérdéses, hogyha fény nélkül megyünk, akkor is előjönnek, vagy át lehet osonni a túloldalra a sötétség leple alatt... - kezdtem bele az eszmefuttatásba - Esetleg elterelő hadművelet? Ha a fény vonzza őket, akkor egy-két jól elengedett tüzes nyíllal vagy Molotov koktéllal talán egy kupacra lehet őket gyűjteni, legalább addig, amíg átszaladunk a túloldalra... - talán, bár elég kockázatos, és legjobb esetben is közel annyi ránk tapad, mint az előbb. Viszont az biztos, hogyha Miri megint berosszulna tőlük, akkor ezúttal én fogom vinni: jártasságokkal megtámogatva csak felkapom és futok vele - éppen úgy, mint pár éve Szenteste, csak annyi különbséggel, hogy ezúttal nem fog kifogyni az út a lábunk alól. Remélhetőleg...

by **Silence** Szomb. Jún. 12 2021, 14:06

Először nem tűnt fel neki. Nem érdekelte, mennyi denevér van, csak az, hogy Mirikától távol tartsa őket. Egyedül azt figyelte, hogy sikerül-e haladni Mirikával a biztonság felé, mielőtt komolyabb baj lesz.
Az ellenben már feltűnt neki, amikor az ötödik denevér is őt próbálta támadni... És nem is csak úgy bárhol, hanem a fején, ahol a sisak világított. Nem akarta elhinni. Csak elhessegette a denevéreket. És az újabbakat.. meg az újabbakat is. Nem zavarta, hogy fárad, mert a szeme előtt lebegett, hogy nem csak magát kellett megvédeni. Akkor elteleportálhatna, vagy átszaladhatna. De most itt volt Makuda is, meg Mirika is és Momó is. Tehát ha el is fáradt menet közben, néhány szusszanás után újra belevetette magát a vagdalkozásba, azzal a tempóval hátrálva, ahogy Mirikát sikerült elhúzni a denevérek elől.
Közben a többiek is csatlakoztak, így végül a denevérek elfogytak, Mirika pedig biztonságba került. Fuwa pedig igyekezett mély levegőkkel visszanyerni az állóképességét, és Nem gondolni arra, hogy a denevérek a sisakját, és Ozi kardját kezdték támadni.
Ozirisz viszont mégis kimondta, amit nem akart tudni.
Lassan hátrálni kezdett, el a denevérektől is.
- Nem a-karom - suttogta idegesen, míg beleütközött a barlang falába. - Ak-kor sö-tét lesz és nem fo-gok lát-ni - tette hozzá, már csak az orra alatt mormolva.
Ahogy Mirika felébredt, igyekezett megfeledkezni a problémáról, és a barátnőjét felsegíteni. Az aggódó kérdéseket Ozirisz helyette is feltette, így csak a válaszokat figyelte, remélve, hogy Mirika már rendbejött.
Ozi felvetésére - sajnálatára - támadt egy ötletre. Amitől azonnal meg is rázta a fejét. Nem nem nem nem. Biztos hogy nem. Akkor is sötét lesz, és nem fog látni. Márpedig látni akar.
De ne tudta kiverni a fejéből az ötletet. Úgyhogy hamarosan már a füzetébe írva mutatta körbe mindenkinek.

És ha a sisakomat beviszem és begurítom a falhoz? Akkor a másik oldalon el tudnánk menni.

Remélte, hogy rossz ötlet. Mert igenis kell a fejére az a sisak. Nem veheti le.

by **Makuda** Szomb. Jún. 12 2021, 19:33

Míg elmélkedtem, hogy miként mentsük meg Mirit addig le vettem a szemem Fuwáról. Majd miután érzékeltem, hogy hirtelen köddé vált. Oda fordultam Miri szunyáló teste felé és észre vettem, hogy a lány gyorsan oda szaladt segíteni.
-Várj... - Próbáltam figyelmeztetni a veszélyre, de már túl késő volt, így muszáj volt Ozinak és nekem is oda sietni mielőtt rosszabbra fordulna a helyzet. Sajnos a sietség pont nem jött jól hiszen, ahogy Ozi is mondta a fény szépen oda vonzotta hozzánk. Hát igen, ami fényes nem mindig jó. Silencel együtt elkezdtük biztonságba húzni, amíg Ozi fedezi a hátunkat. Azonban nem voltak lassúak a denevérek és Fuwa sisakja még mindig vonzotta őket Mirihez így Ozin néhány denevér sikeresen átjutott az elsődleges védelmünkön. Ekkor döntöttem el, hogy én is beszállok a buliba és azok a denevérek amik átmentek Ozin azokat feltartom. Szerencsére az akrobatika jártasságom az valamennyire segített több ellenséget is elintézni, igyekeztem minél jobban az előnyömre fordítani a barlang falát. Nem messze álltam tőle alig pár méterre, majd miután kezdtem fáradni illetve kellő mennyiségű elpixeleződött oda szóltam Ozi hoz.
-Menjünk vissza majd hárman elintézzük őket a kanyarnál. - Tanácsoltam neki kicsit lihegve viszonylag hangosan, hogy lehessen hallani a denevérek cincogásától függetlenül. Így szépen vissza vertük a denevérek támadását amik meglepően keveset sebeztek.
-Lehet elszólom magam, de egy ilyen kazamatától többet vártam. - Vigyorodtam el a többiekre, akik lehet ezután elküldenek egy másik éghajlatra. Ekkor figyeltem fel egy hang effektre ami vélhetően a respawn volt. "Na egy második kör?" Mondtam magamba teljesen figyelmen kívül hagyva az esetleges veszélyt, nagyon magával ragadott a harc, lehet az új környezet egy ügyesebb tapasztaltabb csapat, nem tudtam az okát.
Amíg Ozi beszélgetett a többeiekkel én közbe csak hallgattam őket meg gondolkodtam valami megoldáson ami nem okozhat problémát Silnek. Ami nem egyszerű, ha ennyire fél a sötétben és gondoltam nincs látás jártassága se, ha már azt mondja nem látna. Majd eszembe jutott valami.
-Majd fogom a kezedet. Én látok valamennyire a sötétben. - Mosolyogtam Silre.

by Ajánlott tartalom