Re: [Küldetés - S] A Mélységek Kastélya

by **Makuda** Pént. Dec. 03 2021, 21:17

A harcos válasza után egy jó kilencven százalékban biztos voltam, hogy hazudott. Egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon amiatt, hogy annyira lenéz, hogy képes a szemembe hazudni.
-Remélem még találkozunk. - Mondtam a harcosnak kissé bosszúsan. Ekkor egy kicsit fel is figyeltem egy elég gyanús dologra. "Az egész barlangban tilos a teleport kristály használata, de ők mégis egyszerűen és zökkenő mentesen elteleportáltak." Futott át az agyamon bár igaz, hogy mi is ki teleportáltattuk Silencet de az egy macerás dolog volt. Nem hiszem, hogy ez a kis banda képes lenne ennyi kristályt felhalmozni, hogy kiteleportálhassanak. Persze az is felmerülhet, hogy nem is azt a fajta kristályt használták amit mi. De ha mégis rendes hazateleportáló kristályt használtak akkor ott valami nagyon gyanús dolog van a háttérben. Míg ezen gondolkodtam, nem figyeltem nagyon Ozira, csak mikor már felém nyújtotta a papírt és a ceruzát.

Eleinte nem is tudtam, hogy kire gondolhat Ozi negyedik tag alatt, aki csapdába csalt minket. Először azt hittem rám gondol, mert az is simán megtörténhetett, hogy a cselekedeteim annyira felelőtlenek voltak, hogy a saját csapatom tagjaival szúrok ki. De később eszembe jutott, hogy a segítséget kérő fiúra gondolhat aki a céhháznál volt. Átvettem a papírt és a cerúzát, majd leültem a fal mellé és elkezdtem írni. Nem is igazán akartam volna nemet mondani erre a dologra elvégre ha nem is látja senki akkor is jó arra, hogy ráébredjünk arra, hogy mégis mi történik itt. Egy kis összefoglaló napló formájába kezdtem el írni.

Makuda írta:17. Szint simeretlen kazamata:

Reggel nyolc óra környékén egy ismeretlen fiú jelent meg a céhház előtt, hogy segítséget kérjen egy bajba jutott barátja miatt. Mirika, Silence, Ozirisz és én is vállaltuk a feladatot és elindúltunk a 17. szintre. A fiú elmondása alapján a 40. szint megnyitása után jelent meg a kazamata. Négyen találtunk is egy rácsot amit Ozi fel is nyitott. Ezt követően egy folyosó után egy kis szobába jutottunk el ami rengeteg mindennel volt tele. A szoba rácsa bezárult így vissza fele már nem tudtunk menni. A sok holmi között találtunk egy kis naplót ami még a játék bétájából maradt hátra, illetve egy össze tört lény tojását (valami "T" betűs a neve). A napló írójának elmondása alapján fel kellett áldoznia valakit ahhoz, hogy kijusson a szobából, majd hozzá tette, hogy nem tér vissza amíg tart a béta. Egy lenti kis szobában egy kis történetet is találtunk ami egy küldetést is ad. Egy kis járatnak köszönhetően tovább tudtunk haladni. Ezt követően egy Denevérektől hemzsegő terembe találtuk magunkat. Mirit el is vesztettük. Majd egy rácsokkal teli terembe jutottunk, ahol Silencet kellett ki teleportáltatnunk, mert csapdába esett. Ezek után már nem is inkább a játékost kerestük, hanem inkább a kijáratot. Nagy megkönnyebbülésünkre találkoztunk Mirivel. Nem sokkal később egy segély kiáltásra lettünk figyelmesek. Természetesen csapda volt és három játékos jelent meg. Egy harcos akinek vörös indikátora volt, egy árnyharcos aki sárga indikátoros volt, és végül egy kardforgató aki zöld indikátorral rendelkezett. A felszereléseinket és az aranyunkat kérték. Én megpróbáltam velük egyezkedni, de nem igazán jött össze és sajnos az én hibám miatt elvitték Mirit. Most ketten vagyunk Ozival és a kijáratot keressük. A játékosok elmondása alapján a kazamata végén van egy miniboss. Ezt követően ki teleportáltak, amit nem igazán értettem, mert ezen a helyen a teleport kristályok nem működnek...

Zártam le a "naplót". Miközbe írtam valami nem hagyott nyugodni azon kívül, hogy a rabló banda teleport kristályokat használtak. Nem állt össze bennem a kép. Tudták, hogy jönni fogunk az rendben is van, nem figyeltünk eléggé. Azt azonban nem tudtam elképzelni, hogy milyen módon tudták elkerülni a csapdákat, anélkül, hogy egy nyomot se találtunk utánuk. Illetve lehet, hogy a céhháznál az a fiú tényleg hazudott nekünk, de mi van akkor, ha mégsem és tényleg keresünk valakit, valamint a széttört tojásból "talán" kikelt lény is itt lehet. Ozi kérésére be is tettem a levelet a céhbankba. A bizonytalanságok miatt most már még kíváncsibb vagyok ennek a terület titkaira és arra a béta játkosra is. "Ha nem lenne alacsony a szintem akkor egyedül elkezdenék nyomozni, nem akarnék senkire se támaszkodni többet." Morfondíroztam, majd oda mentem Ozihoz.
-Valamelyikük ismerős volt korábbról? - Kérdeztem tőle. -Szeretnék elbeszélgetni vele majd a későbbiekben. Vannak dolgok amiket szeretnék megtudni. - Néztem rá kissé szigorúan, mert zavart, hogy rengeteg olyan dolog van amit tudnunk kéne és ott van a megoldás a szemünk előtt, de mégse tudjuk pontosan. Beszélgetésünk után követtem Ozi lépéseit.

/A levelet be szürkítettem, hogy ne égesse ki a szemeket./

by **Ozirisz** Pént. Dec. 03 2021, 22:20

- Remélem én is. Megpróbálok óvatos lenni. Ha valami történne, csak kiálts - válaszoltam Makudának, mielőtt felfedezőútra indultam volna. - Igyekszem vissza. - tettem hozzá, egy megnyugtatónak szánt mosoly kíséretében.
Valahol legbelül abban reménykedtem, hogy talán itt lesz a kijárat a közelben. Persze, mondták azt is, hogy egy miniboss lesz arra a járat folytatásában. Lehet, hogy pont a kijáratot őrzi? De említettek olyat is, amikor a kijáratról próbáltunk némi infót kinyerni belőlük, hogy "tök könnyű". Feltételezhetően nem a minibossra érthették, legalábbis nem szokott jellemző lenni rájuk, hogy könnyen leverhetőek lennének. Valahol élt bennem a hiú ábránd, hogy csak riogattak vele minket. Vagy csak nemes egyszerűséggel a képünkbe hazudtak.
Elindultam felderíteni a járatot, ami aztán elég hamar elágazáshoz ért, ami újabb elágazáshoz. Valamelyest hasonlított a barlangrendszer a kazamata denevérbarlang körüli részére. Voltak kisebb járatok, amikbe maximum [Zsugorítás III] effekt hatása alatt tudnék bemenni körülnézni. És voltak nagyobb járatok, ahová könnyedén befértem - bár itt-ott oldalaznom kellett. Voltak üres járatok, ahol konkrétan semmit sem találtam, és voltak ahonnan pár darab [Álomdenevér] szabadult rám.
- Anyád! - szólaltam meg félhangosan, de hallhatóan ingerült állapotban, ahogy az egyik makacs példányt igyekeztem kihámozni a hajamól. Nagyjából tíz perc telhetett el, mire a második kisebb adag mobot vonzottam be, de sem minibossnak, sem pedig kijáratra utaló jeleknek semmi nyomát sem láttam. Ekkor döntöttem úgy, hogy a kardom visszateszem a hüvelyébe. Amilyen szerencsém van, sanszos, hogy a következő alkalommal már legalább egy akkora csoportosulást húznék be, amekkorát megtapasztaltunk egy-két órával korábban.
Továbbra is feszült voltam, bár a dühöm valamelyest kezdett eloszlani. Legalábbis a "majd szétvet az ideg" szintről eljutottam a "szar, de nekünk jó" szintre. Inkább magamra voltam pipa. Először hagytam Mirit nullázódni a denevéreknél. Aztán nem tudtam megakadályozni, hogy Sil csapdába essen azon a rácsos cellaszerű helyen. És Maku "majdnem halála" ellen sem sikerült érdemben tennem bármit is, ahogy Miri elrablása ellen sem. Hogy lehet, hogy mindig a legkritikusabb pillanatokban blokkolok le? Mintha csak kihagyna az agyam. Egy nyomasztó gondolat kezdett el kavarogni a fejemben: lehet, hogy már a fizikai testünk az utolsókat rúgja odakint? Hány éve is vagyunk idebenn? Lehet, hogy már régesrég lekapcsolták a gépeket, és csak a tudatunk lenyomata kóvályog a szerverek közt, mint a Holt Lelkek Őrzőinél? Megráztam a fejem: nem, az nem lehet... Próbáltam elhessegetni a gondolatot, tudatosan a járatokra koncentrálva. Hasonlítanak a korábbiakra, a denevérek is passzolnak. Az egyik viszonylag hosszú járatban eltűnődtem azon, hogy talán ez ugyanannak a barlangrendszernek egy másik része, ahol Mirit először elveszítettük. Valahol még reménykedtem benne, hogy talán így van. Egy pillanatra még behaluztam a hűvös szellőt az egyik mellékjáratból, de amint megálltam, szembesültem vele, hogy ez is csak egy újabb érzékcsalódás: nincs itt semmiféle kijárat.
Jó fél óra eltelt, mire végére értem a járatoknak, és visszatértem Makudához - Semmi az égadta világon. Sem miniboss, sem kijárat. Csak hasonló, kisebb-nagyobb járatok mint egy órája, meg néhány denevér... - számoltam be a helyzetről a céhtársamnak. - Nálad mi a helyzet? - érdeklődtem.
- Sajnos nem - válaszoltam a srác kérdésére - Ilyen szempontból túl nagy hely Aincrad. De az sem biztos, hogy a valódi alakjukat láttuk. Annyira sokat nem voltak itt, hogy ne lehetett volna áthidalni egy valamirevaló Kinézet Kristállyal - kezdtem el morfondírozni. - Persze nem a legvalószínűbb forgatókönyv, de egyértelműen kizárni sem tudjuk... - húztam el a számat, főleg, ahogy eszembe jutott régről az a bizonyos arckrém, ami némi kitartásért cserébe hasonló effektet produkált.
Két kulacsot materializáltam az inventory mélyéről, egyiket a srác felé nyújtottam. - Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem vissza, majd kortyoltam egy jó nagyot a kellemesen hűvös vízből.
- Attól tartok, a kijárat arrafele van, ahonnan jöttünk... - állapítottam meg a nyilvánvalót, egyúttal a pár percnyi pihenő és egy kis beszélgetés után sugalltam céhtársamnak, hogy lassan ideje indulnunk. Aztán ahogy rövidesen a hídhoz érkeztünk, úgy feltartottam a jobbom. Valahogy úgy, ahogyan a filmekben szoktuk látni a kommandósoktól, ahogy jelzik a többieknek, hogy "állj". Majd az üzenetküldő panelt nyitottam meg (ha nem engedte, akkor sima feljegyzést), és bepötyögtem a következőt: "Egy játékos. Ismeretlen. Fülel.". Biccentettem a srác felé, hogy olvassa el, majd a jelforrás irányába mutattam. - Valami ötlet, hogy hogyan jutunk át? - kérdeztem Makut, a lehető leghalkabban, miközben egy újabb papírost készítettem elő. Nekem valahogy kényelmesebb a kézzel írás a hosszabb szövegek esetén. Bár Sil nincs itt velünk jelen pillanatban, egy darabkája mégis, ami "átragadt" ránk. Ő szokott mindig "füzetchatelni", nem? Legalább ő jól van. Ugye jól van?

by **Strea** Szomb. Dec. 04 2021, 20:49

Mirika

Az árnyharcoson látod, hogy kissé megretten a hirtelen falhoz szorítástól, így be tudod fogni a száját, azonban a mondandód nem igazán hatja meg: igaz nem kiált és egyelőre nem is támad meg, amikor végül elengeded a száját, de szemöldökét rosszallóan húzza össze és int a sárkányod felé az egyik késével.
- Azt ugye tudod, hogy hamarabb pixelezném el, minthogy felgyújtja a bázist? - kérdezi, szeme pedig ugyanott akad meg, ahol a kazamatában is: a melleidnél - De ha békén hagyom, kisangyal leszel - folytatja töprengve - Bár jobb szeretem az ördögi csajokat - vigyorodik el végül és néz a szemedbe, mielőtt azonban kiléphetnétek az ajtón, amaz hatalmas erővel vágódik ki és már ront is be rajta egy Sárkánymintás Katana, mögötte pedig Hinari, akit talán még sohase láttál ennyire dühösnek. A helyzetet felmérve a szőke lány azért láthatóan megnyugszik és azonnal a nyakadba veti magát, könnyes szemekkel kérdezve rá, hogy megvagy-e éshogy jól vagy-e, a dühe viszont nem igazán csillapodik le ezután sem, ám érdekes módon nem a lesokkolt árnyharcos felé irányul (akit azért a lila fonalakkal hamar harcképtelenné tesz és megkötöz).
Ha pedig kilépsz az ajtón az előszobába, azt is megtippelheted, hogy mégis ki ellen:
- ... már mondtam, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ilyen bénák. Áh, szia Mirika! - mosolyog rád Kahetsu zavartan, a lebénított és összekötözött kezű harcos fölött állva - Azt se tudtuk, hogy Reito bárkit is felbérel, de ez ellen a kettő ellen akkor is simán helyt kellett volna állniuk - folytatja elvörösödve és talán most először nem is próbálja meg elviccelni a dolgot.
- A Rend felvételin se mennének át... - motyogja később, amit ugyan Hina nem hall, de Hallgatózásod révén te tisztán értesz még a helyiség másik oldaláról is. Ekkor csippan egy üzeneted és veled együtt a céhvezérnek is, aki, hát, egyelőre fontosabbnak tartja, hogy Kahetsuval kiabáljon (és csak vele, mivel Haketsu, az ikerpár másik tagja furcsamód nincs itt), minthogy lenyissa és megnézze azt. Ha viszont te megteszed, láthatod, hogy Fuwától jött üzenet, a következő tartalommal:

Silence írta:Hinari! Mirika!
Együtt vagytok, ugye? Minden rendben van? Mit csináltok ott?

Ugye válaszolsz neki? A helyzetjelzője alapján, ha megnézed, akkor közvetlen a kazamata bejárata előtt áll, ha viszont 5-10 percig nem válaszolsz, úgy eltűnik és csak a 17. szintet írja ki a rendszer, ami annyit tesz, hogy bement a kazamatába.

Silence

Az üzenetet, amennyiben a kazamatán kívülről próbálkozol, meg tudod írni és el tudod küldeni a lányoknak, a válasz pedig csak idő kérdése, hogy megérkezzen. Közben ha megnézed a térképed, Ozirisz és Maku még mindig a kazamatában vannak, így úgy döntesz, hogy egyelőre kivársz és maradsz a kijáratnál, biztosítva a srácoknak a kiutat.

Ozirisz, Makuda

Jobb ötlet híján visszamentek a hídhoz és ugyan Ozirisz a kazamata egész eddigi részén nem tartotta fontosnak, hogy a folyamatosan hallgatózó játékos(ok) ellen a füzetét vesse be, de most mégis megteszi ezt újra. Az efféle kommunikáció mondjuk hatékonynak bizonyulhat, egészen addig, amíg nincs szükségetek a kezetekre, akár fegyver-, akár pedig itemhasználat miatt. Az út viszont adott, induljatok hát el rajta!
Azt elárulom, hogy a hídon lassan, négykézláb haladva viszonylag baj nélkül átmehettek, ha viszont megszédültök vagy átrohanás közben kiesik egy kődarab a lábatok alól és lezuhantok, akkor is az alattatok lévő folyóba estek bele, ami Makudánál egy erős sárga (pirosközeli) életcsíkot-, Ozinál pedig közepes sárga életcsíkot eredményez. Onnan mondjuk még fel kell mászni a rácsos terem felé a sziklákon, a jó hír viszont az, hogy ha a falon csúsztok le, nem sérültök, így végülis ha több nekifutással is, de egyszer csak sikerül olyan kapaszkodókat találni, ami segít nektek feljutni a járat elé. Vagy van valami más ötletetek? A híd után mindenesetre jön a rácsos terem, ami nem változott, mióta otthagytátok, így könnyedén átsétálhattok rajta, majd következik a hosszú járat, végén a denevérekkel, amelyek közül bizony az összes respawnolódott azóta. De ha nincs nálatok fény és nem zargatjátok őket, békében elsétálhattok alattuk ott is. Vagy még akartok harcolni egy utolsót? Lényeg a lényeg, előbb utóbb csak elértek odáig, hogy márcsak egy kanyar válasszon el titeket a rácstól. Hogy mégis hogyan? Írjátok le!

Mivel in game időben kicsit máshol jár a három csapat, így most részben meghatározott sorrend és cselekménymenet lesz, különbző határidőkkel: megkérem Mirikát, hogy ő írjon először (lehetőleg 12.08-ig). Rá reagál majd Fuwa (12.11-ig), én pedig vagy szóbeli segítséggel, vagy minimesével segítem a két lány reagját. Makuda és Ozirisz pedig a lányoktól függetlenül, egymásra reagálva (akár több hszben vagy discordos megbeszélés alapján), 12.11-ig kapnak időt az írásra és arra, hogy eljussanak a denevéres terem utánig, de még a rács előttig.
Hajrá mindenkinek, utolsó előtti kör!

by **Mirika** Hétf. Dec. 06 2021, 16:40

Amikor hallottam, hogy az ajtó túloldalán van valami gebasz, nem pont arra gondoltam, hogy néhány pillanat múlva egy ismerős katana tulajdonosa fog betörni az egyébként is meglehetősen szűkös szobába. Inkább az járt a fejemben, hogy nem csak a banditák, de talán én is veszélyben lehetek, szóval érthető volt a meglepett fejem, amikor Hina-chan egyszer csak megjelent a semmiből és a nyakamba ugrott.
- Öh... Semmi bajunk, minden oké :3 - paskoltam meg a lány hátát - Ezek szerint eljutott hozzád az üzenetem? - kérdeztem óvatosan, elvégre láttam rajta, hogy nincs éppen jó kedvében, és láthatóan nem is a rosszéletű bandára haragszik, merthogy az árnyharcos srácot majdhogynem totálisan ignorálta, épp csak mellékesen megkötözte.
Kíváncsian kukkantottam ki az ajtón, hogy lássam, mi történt odakint, meg amúgy is, hogy lássam, mi ez a hely egyáltalán, és a... nem tudom, nappaliban? az ikrek egyik felébe botlottam, meg a vörös csávóba, aki úgy elfáradt, hogy meg is pihent a padlón.
- Heló :3 - intettem oda tétován, nevet külön nem említve, mert úgyis összekeverném őket, az meg ciki lenne. A vitába inkább nem folytam bele, helyette a harcoshoz léptem, és leguggoltam elé.
- Az a kislány most biztos nagyon büszke lenne rád, ha látná, mi lett belőled - húztam el a számat. Gondolom a lánya lehetett, de a mai világban simán lehetett akár a felesége is, szóval nem igazán akartam tippelni. De hogy érteni fogja a csávó, hogy miről beszélek, abban biztos vagyok.
- Izé, elcsakliztak a céhbankból pár dolgot - mondtam Hina-channak, ha hajlandó volt tartani egy kis szünetet a kiabálásban - Ozi-kun és Makuda-kun még valahol a kazamatában barangol valószínűleg, ha valaki velem tart, ki tudom őket hozni. Meg segíthet nekem alaposan lecseszni őket >.> - tettem hozzá, miközben már Fuwa-chan levelét olvastam. Ez három emberes meló volt, és eddig ketten voltunk rá, legalábbis nem szívesen mondtam volna azt Fuwa-channak, hogy menjen be egyedül, amíg én a rácsnál várom őket.

Minden okés, csak elkaptunk pár rosszfiút. Ozi-kunékat ki kell még hozni, de egyedül be ne menj! Várj meg a rács előtt minket, nemsokára ott leszünk.

- pötyögtem vissza szélsebesen, majd visszamentem a szobába Momóhoz, aki láthatóan nyugtalan volt ezek között a körülmények között. Körbenéztem, de hacsak a plafont valahogy be nem szakítjuk, egy ekkora sárkány nem fog tudni kiférni.
- El kell innen teleportálnom, hogy kiszabadítsam Momót. Izé, ha valaki velem tart, találkozzunk a 17. szint teleportkapujánál, oké? - szóltam Hina-channak meg HakeKahetsunak, majd előkapartam a kristályom, hogy használhassam végre.

by **Silence** Szer. Dec. 08 2021, 20:54

Először kicsit megrémült, amikor rácstól nem tudott üzenetet küldeni... Hát az előbb még látszólag minden működött, amikor Momóval ide sétáltak... Erről eszébe jutott, hogy visszasétáljon a felszínre, és onnan próbálja. És onnan már sikerült is az üzenetet elküldenie. Nem volt buta, gondolt rá, hogy választ akkor tud kapni, ha itt marad, a kazamatán kívül.
Amíg az üzenetre kapott választ várta néhány percig, megállás nélkül járkált a lejárat és egy fa között. Nagyon nagyon sok ideje topogrott már itt a kazamata előtt. És még mindig nem tudott segíteni semmit a többieknek. Ugye Oziéknak sem esik baja amíg ideérnek?
A szerencséje az volt, hogy Mirika egész hamar válaszolt. Kicsit összezavarodott. Addig értette, hogy minden rendben van velük, de nem értette, hogy került Mirika Horonkába rosszfiúkat elkapni, amikor az előbb még a 17. szinten volt...
De azt is értette, hogy Oziriszéknak kell még segítség, és azt is, hogy várjon a rácsnál. Úgyhogy összepréselt szájjal visszasétált a rácshoz, és leült. Ezek szerint akkor nem lesz gond. Azért... jöhetnének a lányok gyorsabban is... Oziriszék biztos nagyon várják már a segítséget... Igaz... ők is visszajuthatnának lassan a rácshoz, ha máshol nem találtak kijáratot... De még mindig ott voltak a kazamatában a fiúk, egyikük neve sem lett fekete úgyhogy ezekszerint nem találtak, és bajuk sem esett.
Idegességében elkezdett a ráccsal játszani, megint próbálgatni, hogy vissza tudja-e tartani. Hallgatózott, hogy minél hamarabb észrevegye ha valaki közeledik. És közben nem tuddatosan, de számolni kezdte a másodperceket. Neki kellene vigyázni Makudára. Még sincs ott mellette. Mi van, ha itt is vannak rosszfiúk? Vagy ha újabb mobokkal találkoznak?
A másodpercek viszont nagyon lassan teltek.

by **Strea** Kedd Dec. 14 2021, 11:05

A küldetés vége egy kissé rendhagyóan két részre lesz szétosztva, részenként minimum 250-es szólimittel és természetesen dupla körjutalom is jár majd annak, aki rendben megírja a zárót. A reagotokban vonallal, pár sor kihagyással vagy bármi egyébbel jelezzétek majd a két rész határát. Ha úgy kényelmesebb, két külön hszben is meg lehet írni a kettőt.

Első rész

Miri, úgy néz ki, hogy a nyugodtságod valamelyest sikerül átragasztani Hinára is, aki bár továbbra is elég dühös az ikerpárra, de amint biztosítod róla, hogy jól vagy és rajtad is ezt látja, a feszültsége alábbhagyni látszik.
- Igen, olvastam - sóhajt végül és visszacsúsztatja a tokba a Katanáját - De az ikrek is azonnal szóltak. Megmondom őszintén, én csak megemlítettem Hoorának pár hete, hogy jó lenne felmérni a készültségeteket nélkülem, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyesmibe kevernek titeket - pillant Kahetsura megrovóan, aki csak vállat von és felhúzza az orrát:
- Mi se tudtuk, hogy elárulnak - igyekszik élni a kifogás lehetőségével, miközben a harcosnak odavetett mondatodra amaz csak horkant és hála a Hallgatózásodnak, hallod, ahogyan elfojtott hangon közli, hogy "Nem tudsz te semmit". Amikor a céhbankot említed, Kahetsu bólint, mint aki rajta lesz/van az ügyön, Hina pedig elteleportál veled a tizenhetedik szintre, hogy Fuwa elébe menjetek.
Fuwa, neked még ígyis jó húsz percet kell várnod, mire Miri és Hina megérkeznek; a kardforgató lány át is ölel, amint meglát és úgy pillant körbe, mint aki várt rajtad kívül mást is a helyszínen. A rács egyébként ugyanúgy működik, mint eddig és mire megegyeztek, ki maradjon és ki siessen a többiekhez, akinek van Észlelése, az két alak közeledtét érzi, meg - magas Észlelés mellett - mögöttük egy kissé lemaradva egy hallgatózó játékosét is. Ha pedig ketten elindultok befelé, igazából a denevéres teremig se kell eljutnotok, hogy szembetaláljátok magatokat a kifelé igyekvő Makudával és Ozirisszel.
Maku és Ozi, ti az előző mesémben leírtakhoz tartva magatokat végülis eljuthattok a híd, a rácsos terem és a denevéres terem után az emelkedőig, aminek végén összetalálkoztok Fuwával, Hinával és Mirivel: ketten elétek sietnek épp, a harmadik lány pedig mögöttük pár méterre, a rácsnál várakozik. Hina ezen felül csípőre tett kézzel bámul bele a mögöttetek húzódó félhomályba és köhint egyet, ahonnan hamarosan Haketsu kerül elő vigyorogva, majd sétál oda Fuwa mellé.
- Ne is mondj semmit, Kahetsu már tájékoztatott - emeli fel kezeit bocsánatkérően, még mielőtt Hina megszólalhatna és megpaskolja az övére erősített Titkos Üzenet Kristályt - Asszem azt meg elmondta már ő is, hogy tök bénák voltak - von vállat, majd kacsint rá Fuwára laza mosollyal.
- Majd megkapod Hoora jelentését. Gáz lesz, az tuti! - teszi hozzá Hinára pillantva, akin tisztán látszik, hogy kissé csalódott és feszült, meg az is, hogy legszívesebben visszateleportálna a tengerpartra most azonnal.
- Na jó... menjünk haza - sóhajt a céhvezér és miután kiballagtatok a kazamatából, veletek együtt teleportál el a Kezdetek Városába, hogy onnan együtt elsétáljatok a palotáig.

Makuda és Ozirisz ezt a részt 500 szóval pótolja.

Második rész

Este van. Mindannyiótoknak mozgalmas napja volt, így ki így, ki úgy fekszik le végül, ám mielőtt elalszotok vagy tán már előtte is, de csak nem hagynak nyugodni titeket a kazamatában történtek. Gondolataitok minduntalan visszatérnek oda és az eseményekre, meg persze a tapasztalatokra is, amik értek titeket. Így visszanézve vajon mit csináltatok jól vagy rosszul, min lehetett volna javítani vagy épp mi az, amit ugyanígy csináltatok volna? Milyen következtetéseket vontok le és milyen érzelmek dúlnak most bennetek?
Hazafele Hina elmesélte nektek, hogy még pár hete vetette fel Hoorának, hogy kíváncsi lenne, hogy nélküle hogy boldogulnátok, hogyha ő nem lenne elérhető 0-24, a férfi pedig úgy gondolta, hogy beküld titeket a Mélységek Kastélyába kideríteni ezt. Azzal persze nem számolt, hogy Reito elárulja a Rendet, de szerencsére Reito sem számolt vele, hogy az ikrek is ott lesznek hátvédnek, ha valami balul sülne el. És ugye rengeteg helyzet volt, ami ennél sokkal balabbul is elsülhetett volna, ugye?
Mit gondoltok minderről és főleg magatokról a helyzet fényében? Írjátok le!

Ennél a résznél kizárólag gondolat- és érzelemleírást kérek tőletek, azaz egyetlen egy mondat sem szólhat jelenbeli vagy múltbéli cselekedetről! Fejtsétek ki a karakteretek érzelmi állapotát és írjátok le a mai nap eseményeinek azon tanulságát és következtetéseit, amelyre a karakter maga rájön. Mit érez most? Mit csinált volna másképp? Mit csinált volna ugyanígy? Hogyan érez a céhtársakkal kapcsolatban? Milyen tudást kapott a küldetéstől és mi az, amiben fejlődnie kell?

Határidő: 2021.12.25. 23:59
Zárókör!

by **Mirika** Kedd Dec. 14 2021, 19:08

- Heeeh? - vontam fel a szemöldököm Hina-chan magyarázatára. Gyorsan összeállt a kép, és mindjárt levágtam, hogy a lány miért ennyire mérges az ikrekre. Ami azt illeti, az én arcom is eléggé morci lett így, hogy rájöttem, az egész egy megrendezett teszt volt, ami végül félrecsúszott. Nem is kicsit. Oda is mentem HakeKahetsuhoz, és elismerően vállon veregettem.
- Két halott, gratula :3 - szólaltam meg, és hiába mosolyogtam, ez a Hime-chantól eltanult "rossz-fát-tettél-a tűzre-jobb-ha-behúzod-füled-farkad" mosoly volt, nem valami kedves és barátságos változat.
- De hozzád is lesz néhány keresetlen szavam >.> - fordultam Hina-chan felé nem kevésbé bosszúsan, és miután mindenkit kiosztottam a magam szelíd módján, ideje volt kihúzni innen Momót, aztán megkeresni a másik két bajkeverőt.
Fuwa-chan pedig már várt minket, el se tudtam képzelni, mióta téblábolhat itt egyedül. Gyorsan megöleltem én is, sőt még Momo is adott neki egy puszinak beillő nyalintást valamiért, ami számomra nem volt világos. Bár ahogy Momo megtámadta odabent a rácsot működtető kallantyút, úgy éreztem, hogy nem először látja már, és van nekik közös múltjuk Suspect

- Oké, én öh... szerintem itt maradok Momóval - mondtam, elnézve Momo ragaszkodását, meg hát azt hiszem a denevérekkel se szerettem volna újra találkozni, szóval az volt a legbölcsebb döntés, hogy én maradok, Hina-chan és Fuwa-chan meg lesz a keresőcsapat. Mondjuk így se kellett sokat dekkolni, talán egyszer vagy kétszer csapódhatott le a rács, mire megjelent a csipet-csapat, kicsit kibővülve. Megropogtattam az ujjaimat, és amint átjutottak a rácson, már oda is caplattam hozzájuk, és szépen sorban fejbevágtam a tenyerem élével Makkunt, Ozi-kunt és az ikrek másik felét is.
- Nektek azért jár, mert még mindig azt hiszitek, a szép szavak és a józan ész hat a vörösöknél... - fordultam a két céhtársam felé - ...neked meg azért, mert nem segítettél be, amikor bajba kerültünk >.> - szóltam a HakeKahetsu páros másik tagjához. Részemről ezzel befejezettnek tekintettem a dolgot.

***

...azonban az egy dolog, hogy lezártnak tekintettem ezt az egészet, legalábbis ideiglenesen, azért ettől még órákig füstölögtem utána. Nem tudom, mi volt pontosan Hoora-san terve, de hogy felelőtlen volt, az egészen biztos. Beküldeni minket egy ilyen helyre egy mentőakciónak álcázott próbatételre, és mint kiderült, egy megbízhatatlan alakkal a főszerepben? Jó, persze, lehettünk volna mi is óvatosabbak a körülményeket ismerve, teszem azt úgy bemenni, hogy van egy mentőcsapat készenlétben, ha nem térünk vissza xy idő múlva, de egy simának tűnő mentőakciónál ki a fene lenne ennyire paranoiás? Vagy most egyáltalán ezzel arra akarnak minket buzdítani, hogy legyünk paranoiásak, vagy mi??
Tök gáz volt, hogy első körben én meghaltam, második körben nélkülem valahol elveszítették Fuwa-chant, harmadik körben meg Makkun öngyilkolta meg magát egészen ostoba módon. Legrosszabb esetben hárman odaveszünk! Ha nem lennék egy ilyen hackerman... Bele se merek gondolni, mi van, ha nem áldozhatom be magam gyakorlatilag tét nélkül. Megtettem volna akkor is? Mondjuk... ha valamiben bízok, az legalább a talpraesettségem, szóval valszeg simán belementem volna a dologba úgy, hogy majd csak megoldom valahogy. El tudom képzelni, Leo-kun hogy lecseszett volna utána :3 Én is lecseszném őt hasonló helyzetben, szó se róla. Nem csíptem a hősködést, de valamikor muszáj volt. Még akkor is, ha olyan arcokat kreálok vele, mint amilyen Hina-chané volt máma. Eh, mivel vezessem le a fszültséget...? :/

by **Silence** Kedd Dec. 21 2021, 22:50

Egy idő után nem járkált már fel-alá. Lassan kezdett nagyon elkeseredni. Nagyon aggódott, hogy valakinek baja esik, mert ő nem indult a segítségére. Ugyan akkor nem tudott egyszerűen semmi okosat kigondolni a rácshoz, és Mirika is azt mondta, várja meg itt őket.
A kazamata lejáratánál kuporgott, összehúzva magát amennyire kicsire tudta. Sorolta magában, hogy nem lesz baj. Mindjárt itt lesz Mirika és Hinari, és megoldódik minden.
Közben telt az idő, ő pedig egyre kétségbeesettebben mantrázta a mondatokat. Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mióta ideért, és még mindig nincs itt sem Miri, sem Hinari, sem Ozirisz és Makuda. Pedig neki vigyázni kellett volna Makudára… Elrontotta. Csak azt nem tudta volna megmondani, hogy mikor. Talán már ott, hogy egyáltalán vállalkozott erre a feladatra.
Amikor a lányok megérkeztek így, összegömbölyödve találták, bár amint észrevette őket felpattant, és megkönnyebbülten, könnyes szemmel ugrott előbb Mirika (és Momó) majd Hinari nyakába. Majdnem zokogott, úgy örült, hogy végre nem egyedül van itt.
Ezután gyorsan elmondta nekik amire a rácsokkal rájött, hogy minél előbb megoldják a helyzetet.
Végük a legbiztosabb és kézenfekvő megoldás az volt, hogy valaki ott maradjon a kart meghúzni.
Mirika önként vállalkozott is. Fuwa először tiltakozni akart, de amikor Momó nevét is hozzátette az idomárlány a felvetéshez megnyugodott kicsit. Nem marad egyedül a lány, és Hinari sem. Meg… ő sem. Úgy gondolta így jó lesz, úgyhogy ha Hinarinak nem volt mégis valami ellenvetése, vele indult a kazamatába a fiúk után.
Igyekezett elmesélni mire kell számítani, de a denevérekig sem jutott el, amikor szembe találkoztak a fiúkkal.
Megörülve nekik őket is megölelte, Makutól szemlesütve bocsánatot is kért, amiért nem vigyázott rá eléggé.
Ezt szakította félbe Hinari köhintése, amire felfigyelt, aztán Kahetsu megjelenése, aki szokás szerint lazaságot és mindenttudást árasztott magából. Először picit megnyugodott, hogy látja, de… Aztán amikor azt mondta, hogy bénák voltak, könnybe lábadt a szeme. Haketsunak teljesen igaza volt, és Fuwa ettől borzalmasan érezte magát. Ő igazán igyekezett vigyázni Makudára és segíteni a csapatot… Nem értette mi volt a baj…
Miri kifakadása sem segített ezen, így szemét törölgetve, lógó orral indult a hercegnő kérésére haza.

***

Este vacsora után és lefekvés előtt Noisenak elmesélt mindent. Azt, hogy ez egy komoly feladat volt, és ő igyekezett Makudára vigyázni. És hogy a denevérek hogy ráijesztettek, és mekkora nagy-nagy baj lett a fény miatt. Mert végülis összerakta, hogy az volt a baj. Simeon viszont biztos nem fogja neki elhinni. Elmondta azt is, szigorú tekintettel magyarázva a rókának, hogy a Switch nem arra való, hogy magára vonja a szörnyeket! Elmesélte, hogy Mirika után Ozirisz is majdnem eltűnt, és nem tudta mit tegyen, de szerencséreba kristály végül működött… Tényleg szerencsére, mert igazából nem figyelte milyen gyógyító kristályt vesz elő, úgyhogy megtörténhetett volna, hogy nem elég erős…Aztán azt is, hogy ezután megint buta karokhoz jutottak, és Maku buta módon be akart ragadni a rácsok közé. Nem hagyhatta! Úgyhogy végül ő ment oda, de lehet, hogy nem kellett volna… Mert így nem tudott vigyázni a fiúra.
Miután azt is hozzá tette, hogy végül hogy jutott ki, és hogy hiába akart valami okosat kitalálni, hogy ne csapódjon le a rács, órákig toporgott a kazamata bejáratánál, rákérdezett, hogy mit tett volna a helyében Noise. Így visszagondolva sem tudott rájönni, és tisztán csengett a fülében Haketsu megjegyzése: “Tök bénák voltak”. Magához ölelte a petet. Nem akar béna lenni… De úgy tűnik még mindig rengeteget kell tanulnia. Hinari egyáltalán nem tűnt büszkének, amikor megérkezett… sőt. Csalódottnak tűnt. Pedig ő igazán szeretne megbízható, erős ligatag lenni, akire a hercegnő büszke lehet!
Leragadó szempillái alatt még elhatározta, hogy meg fogja kérni a hercegnőt, hogy mondja el, mi lett volna okosabb. Aztán rókáját ölelve elaludt végre a kimerítő, idegörlő nap után.

by **Makuda** Szomb. Dec. 25 2021, 16:11

**Első rész**

A levél megírását követően figyeltem Ozira, hogy van e valami kijárat szerűség, mivel vissza fele hosszabb is az út meg jócskán rázósabb. De úgy tűnt, hogy más lehetőségünk nem igen volt. Ez még inkább felkeltette a figyelmemet a kazamatával, illetve a rossz-arcokkal kapcsolatban.
-Erre az egész kazamatára... - Feleltem Ozinak a kérdésére, majd felálltam és elindultam abba az irányba ahonnan jöttünk. -Hogy tudtak elénk kerülni anélkül, hogy észrevettük volna azt, hogy itt jártak, semmi nyoma nem volt annak, hogy ők is itt lennének. - Folytattam a mondandómat mialatt haladtunk a kijárat fele. Ozi jelzésére megtorpantam és figyeltem az üzenetét. Kicsit furcsálltam a dolgot, hiszen egész eddig csak mi és a vörös játékosok voltak csak itt. Más elmebeteg pedig nem hiszem, hogy akarna jönni egy olyan helyre ahol nem lehet üzenetet küldeni illetve teleport kristályt használni. Bár az utóbbi eddig nem igazán akadályozott meg senkit. Ozit másolva én is felnyitottam az üzenetküldő panelt.
"-Ki akarna itt lenni egy ilyen helyen EGYEDÜL?" - Írtam le, majd mutattam Ozinak.
-Próbáljunk meg óvatosan átsétálni, megyek én elöl, annyira gáz nem fog történni. Esésben jó vagyok... úgy-ahogy. - Utaltam arra, hogy az akrobatikámmal kisebb sérüléssel kibírom a zuhanást, Ozinak meg akkor már csak óvatosan le kell mászni a falon. Ezt követően el is indultam szép lassan óvatosan, figyelve a lépteimre, mostanra már semmi kedvem nem lett volna kerülőt tenni, de már a harchoz sem. Csak ki akartam már jutni innen, nem akartam már olyan helyzetekbe kerülni ahol életek forognak kockán. Nem akartam már foglalkozni azzal a játékossal, aki hallgatózik. Volt nekünk arra a napra elég bajunk. Nem tudjuk, hogy hol van Silence, valamint Mirit is elvesztettük.... Ismét azt pedig csakis nekem lehet köszönni. Közben átjutottam, a hídon és intettem Ozinak, hogy jöhet. (Ha esetleg leestem volna, akkor igyekeztem felmászni a falon)
-Csak óvatosan. - Figyelmeztettem, bár ez annyira egyértelmű dolog, hogy igazából ha figyelmen kívül hagyja akkor is úgy menne, ahogy én. Mikor Ozi is sikeresen átjutott a hídon (vagy mind a ketten felmásztunk a falon) nyújtottam egyet, és előre tekintettem, hogy mégis mi áll előttünk már csak.
-A te esetedben van valami ami miatt szeretnél megtudni azoktól a fickóktól? - Kérdeztem miközben a rács fele indultunk. -Én a naplóról kérdeznék leginkább, biztos vagyok benne, hogy ő volt az aki elvesztett valakit, illetve, hogy miért lett vörös játékos. - Közben eszembe jutott, hogy a szobában ahol a naplót találtuk volt egy trionita tojás, de sehol nem találkoztunk vele. Legyőzni pedig nem hiszem, hogy bárki megtudta volna tenni. Azt a lényt tudnám elképzelni minibossnak...
-Ozi. A minibossok újra tudnak spawnolni? - kérdeztem, bár elég nagy a valószínűsége, hogy nem, de egy ilyen lehetőséget nem fogok kizárni, mert ennek van valami köze a dolgokhoz, de még nem tudtam, hogy pontosan miért is és, hogyan.

Mikor a denevéres barlanghoz odaértünk észlelésemnek köszönhetően láttam őket, hogy újra spawnoltak és nem is voltak kevesen. Egyetlen egy dolog az amivel el tudunk menni az a halk lopakodás ami mondjuk jártasság nélkül egy kicsit nehézkes, de hátha sikerül zaj csapás és fény kibocsátás nélkül elmenni mellettük. Ekkor valami váratlan dolog történt.
-Az oké, hogy Sil és te itt vagy, de Miri, hogy kerül ide? - Kérdeztem Hinaritól, majd egy másik hangra figyeltem fel. -Mi folyik itt? - Néztem körbe értetlenül.
-Nem érdekel, hogy van-e haszna vagy nincs, tudod én voltam az egyetlen akinek volt rendesen élete és páncélja, de én gyenge voltam hozzájuk képest, te és Ozi pedig éppen-hogy csak megáltatok a lábaitokon. Még ha nincs is haszna a beszélgetésemnek akkor is tudunk nyerni időt míg valamit ki nem találtok. - Magyarázkodtam Mirinek, kicsit ingerülten, mivel nem tudtam, hogy mi történt az egész nap folyamán.

**Második rész**

Kazamatából vissza jőve kicsit rosszul éreztem magamat így egyből vissza is mentem oda, ahonnan kezdtem a napot és ledőltem az ágyamra, nem köszöntem senkinek nem tettem semmit a nap további részét csak az ágyamban töltöttem. És ahelyett, hogy válaszokat kaptam volna inkább csak még több kérdés merült fel bennem. "Mi az ami nem volt megrendezve? A napló az most igazi vagy az is csak kitaláció? A trionita az is csak úgy oda lett téve?" Egyáltalán nem értettem, hogy mi volt valódi abban a kazamatában. Még az is felmerült bennem, hogy ebben az egész "tesztben" Miri, Sil vagy Ozi is benne volt csak titkolták a dolgot, vagy akár mind a hárman. Kissé megrendült a bizalmam a többiek iránt, így úgy döntöttem, hogy a továbbiakban csak egyedül fogok küldetéseket csinálni és kazamatákba járni egy ideig. Esetleg más játékosokkal, akiket nem ismerek. Ha pedig találkozom egy vörös játékossal akkor nem fogok vele beszélgetni. Ha magyarázkodni akar, hogy miért lett olyan az indikátora nem fogok rá hallgatni. Abban igaza volt Mirinek, hogy a naivitásommal nem fogok semmire menni a vörösökkel szemben és ezt meg is fogadom... "De vajon ez is csak egy teszt lenne?" Merült fel bennem ismét a dolog, hogy mi az ami nem csak egy teszt lenne. "Az életünk forgott kockán, egy teszt nem ilyen. Ha krízis helyzet van akkor megszoktak állni, hogy ne essen baja senkinek. Mi lett volna akkor, ha Miri nem tudna vissza térni a játékba? Akkor már nem lenne köztünk. Vagy az csak valami trükk volt, hogy elpixeleződött?" Akár hogy is próbálkoztam nem tudtam, hogy innentől kezdve mi az amiben bízhatok. "Majdnem meghaltam oda bent. Természetes, hogy traumát okozott nekem, ugye? Ugye?"... "Muszáj pihennem."

by **Ozirisz** Szomb. Dec. 25 2021, 22:16

- Áh, szóval úgy – könnyebbültem meg egy pillanat alatt, ahogy Maku kérdezett. Ahogy kezdte a felvezetést, arra számítottam, hogy valami keményebb és/vagy kellemetlenebb kérdés következik. Ellenben elgondolkodtatott ettől függetlenül. - Valószínűleg már előre ott voltak és vártak ránk. Az észlelés régóta jelzett onnan, betudtam a bajba jutott srácnak – válaszoltam a srácnak – Valószínű megjelölték a helyet, megjelöltek egy helyet a kazamatán kívül, csak kristály kérdése. - ha tippelnem kéne, hegyekben áll náluk a Folyosó Kristály. Lehet nekem se ártana betárazni belőle. De mindig csak majd, majd, majd, amikor pedig kellenének az itemek, akkor láss csodát: ez sincs, az sincs, amaz sincs...
Rövidesen ismét a hídnál találtuk magunkat, ezúttal visszafele. Azon kívül, hogy az idejövet se volt éppen egy sétagalopp, még ráadásul az észlelésem is jelez egy valakit. „Vagy kémkedik a többi háromnak, vagy egy újabb rajtaütés. Legyünk óvatosak.” - pötyögtem be a választ az üzenőpanelra, majd megmutattam a srácnak. Ami az átkelést illeti, az kissé nehézkes lesz – Nem kéne kockáztatni, ha nem muszáj – mondtam a srácnak komolyan és határozottan. Nem olyan jó móka esni-kelni, hogy aztán az a valaki meg bevégezze azt, amit a mélység elkezd. Rábólintottam a felvetésre, hogy Maku megy elöl. Jelen esetben jobb, ha szem előtt van, bár... tekintve az akrobatikát és annak hiányát, minden bizonnyal én előbb lefordulnék a híd maradványairól. Lépésben araszoltam, azonban elég hamar éreztem, ahogy elkezdett forogni velem a világ. Négykézlábra ereszkedtem, és lassacskán de azért haladtam. - Akkor ne most említsem, hogy azt hiszem tériszonyom van, ugye – szaladt ki a számon Maku jótanácsára, közben meg is állva a négykézláb mászáshoz. Nem magával a mászással volt a baj – hisz abban volt már részem párszor egy-egy hosszúra nyúlt, alkoholgőzös este után. A gondok ott kezdődtek, hogy le kellett nézni, és az odalent csörgedező folyó, nos... továbbra sem tűnik sem barátságosnak, sem hívogatónak.
Hosszú percek teltek el, sőt mintha a céhtársam is elkezdett volna őszülni azalatt, amíg átértem a túloldalra. Maku újabb kérdésére felhúztam a szemöldököm, mert elsőre nem állt össze a kép, hogy mire is gondol. Aztán ismét egy „vagy úgy!” arckifejezés után megszólaltam – A napló és a könyv óta annyi minden történt, hogy szinte el is felejtettem... - majd visszakanyarodtam az igazi kérdésre – Értelmetlen lenne. Ahogy láttad, még a kijárat ügyében sem voltak segítőkészek, sőt, felhasználták ellenünk hogy nem tudjuk. Vajon majd pont ők fognak elmondani bármit is? - tettem fel a költői kérdést – Ha tippelnem kellene, a rabló banda már így talált rá a helyre, és nem foglalkozott vele. Nekik csak a hely kellett, ahonnan nem egyszerű kijutni, és pár balek, akiket rá tud szedni. A bétások nem ők lesznek, az a rejtély még továbbra is nyitva áll... de majd máskor. - közben áthaladtunk a rácsos termen, ahol Silt „elvesztettük”. Itt szerencsére csak egy laza séta várt ránk, aztán hirtelen felgyorsultak az események. Vagy legalábbis olyan iramban történtek a dolgok, hogy az információfeldolgozásért felelős rendszereim összeomlottak.
- Mi a... - szaladt ki a számon meglepettségemben ahogy összetalálkoztunk a lányokkal. Sillel, Mirivel és Hinarival – Hogy? Hogy kerültetek ide? - néztem nagyokat. A korábbi stressz és feszültség helyét egy pillanatra megkönnyebbülés váltotta fel, ahogy tudatosult bennem, hogy itt a felmentősereg, megmenekültünk. És ezzel együtt egy rossz érzés is jelentkezett, mintha egy csomó lenne a gyomromban. Hinari arckifejezése abszolút nem jelent jót. Legutóbb akkor láttam ilyennek, amikor Sil volt bajban, és a megbeszélésen egy röpke pillanat alatt Leóval a Scooby Snackeknél és a tüsszentőporoknál voltunk... ~Ezt is jól elbaltáztad...~ szólalt meg a hang a fejemben.

***

Kifelé menet a szokottnál is szótlanabb voltam. Kavarogtak bennem a történések, és persze az új infók, amit Hinaritól tudtunk meg. Hogy hogy boldogulna a céh Hinari nélkül? Katasztrofálisan, és leginkább miattam. Évek óta 50-es vagyok, az elérhető legjobb felszerelésekkel. Statokkal elég hamar következek a listán Hinari után, ergo illett volna ehhez mérten viselkednem. Itt is látszik, hogy a statok csak szimpla számok, és semmi több. Nem jár melléjük talpraesettség, sem előrelátás, sem bármi, amik legalább olyan fontosak. Szépen leszerepeltem minden lehetséges módon. Kezdve a denevéreknél, először hagytam lenullázódni Mirit, ami alapból főbenjáró bűn ebben a világban, függetlenül a sisaktól. Utána pedig csak mentem a hülye fejem után, ahelyett hogy használtam volna. Illett volna egészben, halálközeli élmények nélkül átvezetnem a csapatot a denevéres termen. Ehelyett csődöt mondtam. Leblokkoltam Silnél és később Makudánál is. Jóformán egész végig csak sodródtam az árral, ahelyett, hogy irányítottam volna a hullámokat. Pedig valamikor képes voltam rá. Valamikor még bossharcokat is levezettem, sikeresen. Valamikor még nem egy csődtömeg voltam. Vajon mi változott meg bennem? Mi ment tönkre? Javítható?
Vissza-visszatértek ezek a gondolatok, és hiába próbáltam szabadulni tőlük, tovább kísértettek. Hinari csalódott bennem. Többet várt volna tőlem, éles helyzetben meg pláne. Most először éreztem úgy istenigazából, hogy semmi keresnivalóm a céhben. Eddig is követtem el hibákat, de eddig mindig volt valaki, aki takarított utánam. Most viszont kibújt a szög a zsákból, és megmutatkozott, milyen az, amikor a céh rövidebb egy Hinarival... és egy Mirivel...
Viszont a mai nap eseményein kattogva rájöttem még valamire: Eddig a rossz döntésektől féltem, és annak a következményeitől. Ezért megpróbáltam ösztönösen kerülni azokat a helyzeteket, amikor tétje is van a dolognak. Általában Hina vagy Miri lépett, amikor lépni kellett, nekem pedig valahol kényelmes volt, hogy nem rajtam van a felelősség és a világ súlya. Mostanra viszont olyannyira elszaladt a ló, hogy pont abból fakadnak a bénázásaim jórésze, hogy nem teszek semmit. Nem merek döntést hozni, félve a felelősségtől. A világ pedig nem egy körökre osztott szerepjáték, nem fogja megvárni senki, amíg kiválasztok egy cselekvést és entert ütök.
Össze kell kapnom magam végre, mert ez így nem mehet tovább. Bizonyítanom kell, hogy ide tartozom, közéjük. Hosszú és nehéz út áll előttem, amibe sanszos, hogy belebukok. De meg kell próbálnom...
~„Ha harcolsz, veszthetsz. Ha nem harcolsz, vesztettél...”~

by **Strea** Hétf. Dec. 27 2021, 16:04

A küldetést lezárom!

A jutalmak a következők:

Alap jutalmak

Mirika: 500 exp, 530 arany
Makuda: 470 exp, 500 arany
Ozirisz: 470 exp, 500 arany
Silence: 495 exp, 530 arany

Ércek és növények

Makuda:
Érclátás: Tier 1, 61 -> 81
9 Bronzérc 1 Sida Kő 7 Halvány Rubin 3 Vasérc

Receptek

Mirika:
Holdkő Penge Recept, Jetivadász *Fegyver* Recept

Makuda:
már minden receptje megvan

Ozirisz:
2db Tier 4 Fegyverkészítés Recept - Cardinal osztja ki
Tier 4 Páncélkészítésből minden recept megvan

Silence:
Tier 1 Fegyverkészítésből minden recept megvan
2db Tier 5 Potifőzés/Méregkeverés Recept - Cardinal osztja ki

Keresés

Makuda (Keresés 1. szint):
[T2] Gyenge Bossgyengítő Kristály
Ozirisz (Keresés 3. szint):
[T1] Fa Irányítópálca, [T2] Mérgezett Penge

Hallgatózás

Mirika (Hallgatózás 1. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál kettőt levonva.

Céhbónuszok

A Justice League 1060 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 3870 expet kapnak (4x Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz) : Hinari 552 exp; Leonard, Ozirisz, Silence, Afton, Mirika, Makuda 553 exp

A felfedezett, gyakori mobocskátok:

álomdenevér:

És akkor, közkívánatra, íme a küldetés különböző szakaszainak ideális megoldásai:

területfüggő tények:

Ezen felül a küldetés nem területre osztható megoldásai, háttérinfói:

területfüggetlen tények:

Remélem, hasznos volt a küldetés és sokat tanultatok belőle ti is, hogy olvassátok el jól a mesét és a játékosaitok is, hogy igenis fontosak az itemek, a jártasságok és a józan ész, ha túl akarjátok élni Aincrad világát.
Ne féljetek (vagy inkább de? angyal

), még találkozunk! Wink

by Ajánlott tartalom