Re: [Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk!

by **Strea** Szomb. Okt. 31 2020, 20:52

Az érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítom az eventet hétfő éjfélig, azaz november 2-ig ^^

by **Chakna** Vas. Nov. 01 2020, 19:37

Ozirisz

-Nem hiszem, hogy tartanunk kell ettől - húztam el a számat. Semmi kedvem nem volt menekülni
De azért egy sétában benne voltam, míg kitaláljuk Ozival mit is kellene tenni. Merthogy a közben jelmezben a Palotát elhagyó társasággal sajnos nem volt időm beszélgetni. De hát csak meg lehet valahonnan tudni, hogy mi a fenéért van tele Aincard furcsa szerzetekkel, nem?
-Csokit vagy csalunk - hallatszott újra, egyidőben Ozi kiáltásával és mire a kardforgató srácra pillantottam kicsit megzavarodva a helyzeten, Ozirisz betekerve hasravágódott. Én pedig nem tehetek róla, elnevettem magam, és odaléptem, hogy felsegítsemó
-Azt hiszem, ha be akarnák szállni a mókába, meg lenne a jelmezed - kuncogtam még mindig. Persze, segítettem lehámozni róla a gézszalagokat.
- Köszi kiáltott valaki, kikapva a kezemből a gézcsomagot, majd vihácolva tovább is szalad, meglepő sebességgel.
-Ara Ara mostmár van jelmezem. Akkor mostmár beállhatok csokit vagy csalni, ugye? - kiabálja tele az utcát, én pedig döbbenten pislogok utána pár pillanatig.
-Azt hiszem rájöttem mi lesz a megoldás, Ozi - jegyezem meg, de tovább egyelőre nem jutok, mert valami a lábamhoz dörgölőzik.
Lenézek, és egy macska nyávog a lábamnál dorombolva.
-Csokit vagy csnyaulunk. - Nos… egyrészt aranyos volt a maga módján a cica másrészt… Észbe kaptam, és gyorsan kihalásztam az inventorymból az egyetlen csokit, ami fellelhető volt benne. Ez még inkább megerősítette a tervemet. Gyorsan eltettem a kezemben maradt szőrcsomót
-Szóval. Azt hiszem ha beállunk közéjük, lehet békén hagynak. Ha másnem, feltölthetjük a csokikészletünket, hogy lekenyerezzük őket. - vázoltam az ötletemet Ozirisznek… És már rájöttem, hogy a következő probléma a jelmez beszerzése. Fogalmam sincs mi lenne használható a ruhatáramból…

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 19:37

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Jackolantern

by **Leonard** Vas. Nov. 01 2020, 20:06

Alex, Ara, ikrek

Alex meglepő tehetséggel és kreativitással húzta ki őket végül a pácból. Ehhez talán köze volt a fejét csillámporral ostromozó bogárkának is, talán csak a házban terjengő öreg káposzta szagnak volt köszönhető, legvalószínűbb viszont az az opció volt, hogy minél előbb utol akarta érni a lányokat, akiket legutóbb valamilyen pók társaságában hagyott ott. Leo nem ellenkezett, mi több, ő is nagy hevesen bólogatott szőke társa magyarázatára, aztán huss, már ott sem voltak. Csakhogy addigra a hercegnő és a vérfarkas már belevesztek a tömegbe és a helyzetjelzőjük is közeli, de más-más helyszínre mutatott.
- Velük meg mi történhetett? - töprengett el a srác egy pillanatra, de aztán ismerős hangot vélt felfedezni és nemsokára azt egy kobak is követte.
- Nocsak, ki gondolta volna - somolygott magában és intett Alnak, hogy menjen előre, amíg ő megkeresi az ikreket. Egy kis ijesztgetés mindig rájuk fért. Feltűnésmentesen, kissé lemaradva igyekezett követni a fiút, akiről hirtelen nem tudta megállapítani, melyikük, aztán amikor megpillantotta az egész családot, igyekezett a tömegben elbújni előlük. Megkerülte a teret, miközben igyekezett nem szem elől téveszteni őket, aztán hátulról Arabel felé sompolygott. Ha az ikrek esetleg felfigyeltek rá, mutatóujját az ajkai elé emelve figyelmeztette őket, hogy ne szóljanak egy szót sem és hozzá kacsintott. Amikor a háta mögé ért, hirtelen mozdulattal kapta fel Arát az ölébe és kiáltott rá rémisztőnek szánt hangon:
- Csokit vagy vért! - A mondat végét azonban elnevette, egyszerűen képtelen volt túl hosszú ideig játszani a szerepét. - Jó látni titeket - tette aztán hozzá kedvesen mosolyogva, továbbra sem eresztve karjából a lányt. Még akkor sem - sőt, akkor főleg nem! - rakta őt le, amikor egy kígyó NPC kúszott hozzájuk közelebb.
- Látod, ő is meg akar kóstolni téged. Választhatsz, hogy melyikünknek adod oda a véred - magyarázta nagy komolyan, de a lény a fejét rázta.
- Nekem a csoki is elég lessssssz ~ - sziszegte és várakozóan felemelte a fejét. Leonak tele volt a keze, így aztán nem tudott segíteni a mobon, de ha a fiúk - vagy más - kisegítette őt, akkor amaz egy csörgőkével jutalmazta meg őket cserébe.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 20:06

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Noibat

by **Ronye Arabel** Vas. Nov. 01 2020, 20:47

Leo

Egyetlen nap volt Arabelnek a Halloweennél borzalmasabb: A bolondoknapja. És ebben az évben - Minden bizonnyal az Aincardot járó lényeknek köszönhetően - az ikrek még jobban bezsongtak Halloweenkor. Órákig nyaggatták a nővérüket (aki egyébkét meglepő módon dolgozni próbált volna), hogy elmehessenek csokit vagy csalni. Mindenképpen, az életük múlik rajta, feltétlenül nagyon fontos!
Arabel persze mondta, hogy a fiúknak nincs mit felvennie, miközben próbált valami cukorkát nyomni az azt követelő maci kezébe. Nem ért rá a srácok ökörködésével törődni.
A fiúk erre eltűntek egy fél órára. Ami után egy-egy adag gézzel jöttek vissza, közölve, hogy van már jelmezük, és most Arabel következik. Szóval megragadták a lány kezét, és elráncigálták ahogy volt, felszolgálóruhában a kis kávézóból, ahol éppen dolgozott, ki az utcára, a tömegbe.
- Srácok, ne már. Dolgoznom kell. - sóhajtott fáradtan. A következő pillanatban pedig a levegőben találta magát egy kedves, csillagos szemű vámpír jóvoltából.
-Ne már, te is? - sóhajt kissé irritáltan - A csokim elfogyott, a véremet meg kiszívták -fonja keresztbe a karját az ikrekre sandítva
Aztán meglátta a kígyót, és kicsit feljebb húzta magát Leo nyakába.
- Ezeknek nem csak a városon kívül kéne megjelenniük? - kérdezte, a mondat közben kicsit lazulva az első ijedtségen.
A fiúk szerencsére hamar lekenyerezték az állatot, ami tovább csúszott.
A fiúk összepacsiztak a sikeren, aztán elnézve Leot és Arabelt... Összenéztek, bólintottak, odaugrottak, megfogták a lány kezét, és sietősen ráncigálták magukkal.
- Jó mulatást -
- Sürgős csokit vagy csalni dolgunk van - közölték. Ara nagyot sóhajtva iparkodott szedni a lábait utánuk.
Azért visszanézett, "Ne haragudj" "Ezek megőrültek" és "Szabadíts ki" tekintettel.
- Nekem még mindig dolgoznom kell, srácok. Amúgy sincs se jelmezem, se cukorkám -magyarázza menet közben az ikreknek.

by **Ozirisz** Vas. Nov. 01 2020, 20:52

Chakna :3

Valahogy nem lepődtem meg azon, hogy elsőre Chakna elnevette magát. Teljesen természetes reakció, főleg ahogy elképzeltem a helyzetet külső szemszögből. Ugyebár adott egy múmia és a kereskedelmi mennyiségű kötszer amit körém tekert – lehúzva az amúgy is nullás akrobatikámat nagyjából a mínusz kettőre. De egyáltalán nem bántam, hogy az íjászlány nevetett – elvégre nem voltam közvetlen veszélyben, ez csak egy amolyan aprócska kellemetlenség volt az ilyenkor szokásos „vicces” NPC-kkel. És persze a lányra is ráfért a nevetés, amiért a közös farmolások alkalmával bizony volt, hogy elég rendesen meg kellett dolgoznom. Szóval ez akaratlanul is kipipálva – Végül is egy kis móka sosem árt – mondtam Chaknának miközben felsegített a földről. Azonban amire egyikünk sem számított, hogy alig, hogy két lábra álltam, rögtön vágtam egy hanyattast körülbelül a harmadik lépésnél. Persze, amikor egy random figura lenyúlta az íjászlány kezéből a frissen lefejtett kötözőszert, nyilván nem a lábam elé néztem. Felültem, majd a cipőm melletti tárgyat felvettem – Ezek tényleg gondoltak mindenre – mutattam fel a bizonyára csupa jószándékból ottfelejtett üres kötszeres gurigát, kicsit elhúzva a számat. Mert oké, hogy viccesek akarnak lenni, de azért túlzásba nem kéne vinniük.
Kicsit később már az íjászlány már egy macskát kenyerezett... izé, csokizott le. A cicának jobban örültem volna, mint a múmiának vagy annak a meglepően mozgékony töknek...
- Mondasz valamit – értettem egyet a lány gondolatmenetével – Kérdés az, hogy minek kellene beöltöznünk? Meg honnan szerzünk jelmezt ilyenkor? - tűnődtem el. Oké, a múmiától megörökölt gézkupacot vitték, de azt kicsit sem bántam. Nem szívesen lennék múmia, meg aztán kétlem, hogy az amúgy is használt kötszer túlságosan tartós lenne. Az meg hogy nézne már ki, hogy minden lépés után elhagyok belőle egy kisebb-nagyobb darabot? - Viszont egyértelműen megért egy próbát, hogy hátha nem olyan okosak ezek az NPC-k, és egy jelmez láttán a társukként azonosítanak minket – tűnődtem el a dolgon. Persze jelmez helyett használhatnánk Kinézet Kristályt, de az hosszú távon drága mulatság lenne, szóval nope, az jó lesz a tényleg indokot helyzetekre. Hiszen a mentőakciónál is Szophie adott a sajátjából az információmegosztás után a visszaútra...
Rövidesen egy ismerős csoszogást hallottam meg mögöttünk. - Gyanúsan ismerős... - mondtam félhangosan, közben lenyitottam az inventoryt. Aztán ahogy a hörgést is meghallottam, már semmi kétség: ez megint egy hasonló múmia. Vagy ugyanaz, amelyik az előbb megviccelt, megkerülve a háztömböt és visszatért mint a bumeráng. - Csokit, vagy csalunk – hallottam meg a hörgő hangján. - Figyelj, és tanulj – szóltam az íjászlányhoz, egy kissé gonoszkás vigyorral az arcomon, majd haláli nyugalommal hátrafordultam, miközben egy itemet materializáltam az inventory mélyéről. - Csokit? Ám legyen – majd nyílt a termosz, és a kötszerfehér múmia hirtelen az afrikai fajtársai színét vette fel, majd fejvesztve menekült a helyszínről. - A forrócsoki is csoki – nevettem el magam, ahogy a menekülő alakot figyeltem. - Azt hiszem ő ma már nálunk nem próbálkozik... - majd felvettem a földről a nagy sietségben ottmaradt ballábas strandpapucsot – Fura egy figura, mit ne mondjak... - mutattam meg a szerzeményt a lánynak, majd elsüllyesztettem az inventory mélyére. - Miféle múmiák járnak strandpapucsban? Még ha Lobria környékén kóvályogna, még azt mondanám, oké... de itt? Maximum a csatornában tudna csobbanni... - tűnődtem el. Mi van ma Aincraddal? Tényleg mindenki megbolondult?

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 20:52

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Snake

by **Leonard** Vas. Nov. 01 2020, 21:16

Ara, Hinari, Al, Echo

Mondjuk ennél azért vidámabb fogadtatásra számított, de meg tudta érteni az érzést. Alig fél órával ezelőtt még neki sem volt ennyi kedve a szórakozáshoz. Azt viszont nem engedhette meg, hogy Ara így, ilyen rosszkedvű maradjon.
- Ha egyik sincs, egy időpont is jó lesz - kacsintott -, hogy mikor váltod be az ígéreted - utalt arra, hogyan váltak el egymástól legutóbb.
A pincérruhán csak ekkor állapodott meg a tekintete, habár a várttal ellentétben eszébe sem jutott végignézni rajta - pedig csinos darab volt -, helyette inkább komor ráncok gyűltek a homlokán.
- Te még ilyenkor is dolgozol? - tette fel a kérdést hangjában némi váddal és letette a lányt a földre. - Nem fogom leszidni a srácokat, ha elrángatnak a munkahelyedről, hogy néha kikapcsolódj, ugye tudod? Mondtam már, hogy ne vidd túlzásba... - morogta, habár nem volt tiszta a helyzet, hogy csak véletlenül jött ki úgy a beosztás, vagy a lány megint túl sokat dolgozik. Kérdőn az ikrekre nézett megerősítést várva, de ismerve Arát valahogy sejtette a választ.
A fiúk azonban valahová nagyon siettek, ugyanis hirtelen kiragadták a karjai közül a lányt és elfutottak.
- Ezekbe meg mi ütött? - tette fel a nagy kérdést Leo, de aztán vállat vont és továbbállt. Persze látta Ara segélykérő tekintetét, de most sajnos nem tudott mit csinálni a helyzettel.
"Engedd el magad és szórakozz velük egy jót. A jelmezed tökéletes így is! Wink

" - küldött egy rövid üzenetet a lánynak egy pillanattal később, aztán nekilátott, hogy megkeresse céhtársait. A herceg-hercegnő páros volt hozzá közelebb, így arra felé irányította a lépteit - és csak remélni tudta, hogy nem fogja őket túl intim helyzetben találni.
Éppen utolérte őket, amikor hirtelen megjelent az orra előtt egy denevér.
- Nocsak, te is csokit akarsz? - kérdezte tőle vidáman és egy cukorkát lógatott az orra elé.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 21:16

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Werewolf

by **Chakna** Vas. Nov. 01 2020, 23:53

Ozirisz

[/hr]
Mosolyogva bólintottam, bár minden valószínűség szerint teljesen mást értek mókán, mint a többiek.
Ozi megint elesett, úgyhogy igyekeztem segíteni
- És még nem is a jeges szinteken vagyunk - csóváltam a fejem, és én is közelebbről megnéztem azt a tárgyat, amiben felbukott. Illik az iménti npc-hez, az biztos. Az a srác aki elrohant a mardék gézzel, vajon szintén npc
Mivel Ozirisz is épp olyan tanácstalan volt, mint én, körülnéztem, hátha találok valami ötletadó helyet.
- Nézd csak, ott biztos találunk valamit - fedeztem fel végül egy különleges ruhadarabokra szakosodott (legalábbis a cégér alapján) boltocskát. Mielőtt viszont odaérhettünk volt, Ozi újabb múmiát - vagy ugyan azt? - szúrt ki, és rövid úton ötlete is támadt, hogy hogyan szabaduljon meg tőle. Tapsoltam és nevettem a mutatványon. Na. Ez móka.
Az már kevésbé, hogy az előző tolvajra megszólalásig hasonló fiú ugrott elő a közeli fal mögül, és eredt az ázott múmia nyomába
- Én leszek akkor a néger múmia. - rikoltotta, mikor végül sikerült megkaparintania a géz egyik végét, és így letekernie a szerencsétlen npc-ről... Kicsit azért megsajnáltam.
Egészen addig, amig a boltba lépés előtt elém nem pattan az(?) a tök, amelyiket a Palotánál hagytuk...
Viszont mikor ez is közölte, hogy csokit vagy... már kezemben volt egy adag víz az inventoymból, amivel nyakon öntöttem a kedves vendéget.
- Inkább csalok - közöltem, Quentintől eltanult kifejezéstelenséggel. Mondjuk... Igen, eléggé mókás ez így. A tök leforrázva tovább ugrándozott, előtte azért a kezembe nyomva egy tál levest.
Végül csak eljutottunk a boltba, ahol szerencsére nem túl hosszas nézelődés után találtam is megfelelőnek tekinthető öltözetet. És próbálni sem kellett a rendszernek hála, így gyorsan magamra öltöttem a fekete varázslónő misztikus, végzetasszonyás hacukáját.
- Na? Elég jó csokit vagy csalni? - kérdeztem Ozit, kiváncsian nézve, ő mit talált.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 23:53

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Snake

by **Echo** Hétf. Nov. 02 2020, 09:13

Leo

Furcsa dolgok történnek itt a városszerte. Furcsa lények mászkálgatnak mindenfelé és furcsa játékosok öltözködnek furcsa jelmezekbe. Kifezetten… furcsa. De furcsa, hogy ez az aprócska kis denevért egyáltalán nem igazán érdekeli, pedig a furcsa dolgok, kifezetten meg szokták tudni mozgatni… Ez furcsa… lehet hogy valami furcsa kórban szenved. Az furcsa lenne. Vagy az lenne furcsa ha nem? Akár hogy, miközben a furcsa emberkéket és a még furcsább mobokat nézelgeti, egyszer csak isteni villanás vált láthatóvá, ahogy az égiek energiái körülölelték a számára isteni nedűt tartamazó csomagolást. Cukorka! Semmi furcsa sincs abban, ha egy denevért bármi megtenne egy csokoládéért, még akkor is, ha emiatt egy furcsa emberhez is kéne odarepülnie. Így hát az aprócska denevér egy furcsa szögbe döntve megváltoztatja repülősávját, majd rövid úton a fiú felé ér. Először eltéveszti, és elszáguld a fiú arca előtt, ki íncselkedni a bőregérnek, ami egy igen furcsa ízlésere vall, de hát ilyenek ezek a furcsa emberek. Végül azonban egy éles kanyar és szinte csattan egy nagyon a fura figura arcán.
- A csokit! Mind! Szeretném! AKAROM! – mondja sipítozó cuki hangon, szeme pedig csak úgy csillog a közelgő, várt édességhullám vártán – Légyszi-légyszi-légyszi-légysziiiiiii!
A kis denevér látszólag nem fogja vissza magát. Furcsa is lenne tőle, de tudja, ahol csoki van, ott több is előfordul. Furcsa is lenne ha nem. Így legyen bármennyire is furcsa ez egy denevértől, de addig könyörög, míg nem kapja meg amire fáj a foga. Vagyis nem fáj, hisz ha fájna az fura lenne, hisz még is csak ez egy játék, de Echoban pont ez a fura, hogyha ő nem lenne fura, akkor az fura lenne.

by **Hinari** Hétf. Nov. 02 2020, 11:16

Alex

A zombihercegnő teljesen hiába érkezett: mire megfordultam, csak egy csukódó ajtót láttam a fiúk hűlt helyével, Szophie pedig még mindig nem került elő. Leengedtem karjaim és tanácstalanul bámultam körbe a sötétben, a hirtelen felerősödő szél pedig elhagyatott gézdarabokat szórt elém a földre - mint megannyi ördögszekér sodródtak előttem, én pedig megborzongtam a látványtól.
- Csokit, vagy csalunk.
Megfordultam és egy csontváznyálka állt előttem, kezét nyújtogatva felém.
- Inkább hazamegyek... - sóhajtottam, majd odanyomtam neki egy cukorkát és a cserébe kapott koponyát kezdtem el nézegetni, úton vissza a palotába. Alex nem sokkal később ért utol és kért elnézést azért, hogy egyedül hagyott, én pedig szomorú mosollyal fúrtam arcom a mellkasába:
- Mit szólnál, ha inkább rémtörténeteket olvasnánk egy pohár forró tea mellett a melegben? - ajánlottam, párom pedig csak nevetett és rábólintott az ötletre. Folytattuk tehát utunkat a kastély felé, ha pedig senki sem állított meg minket és győzött meg az est szabad levegőn való folytatásáról, felsétáltunk a szobánkig és onnantól hiába kopogott bárki is odalent, nem nyitottunk ajtót neki.

Szophie

- Teljesen jogos - hümmögött a férfi leplezetlen vággyal, majd bekapott egy robbanócukrot és elkezdte rágicsálni azt. Tenyere még mindig a lány derekán pihent és amikor a polip megérkezett se igen akaródzott elhúznia onnan - Vajon hős lovagként megmentselek a hentai csápoktól, vagy inkább nézzem tovább a műsort? - villantotta ki hófehér fogait (az ork-agyarakkal és némi robbanócukorral együtt), majd azért egy erőteljes rúgással elküldte a polipot repülni, amaz pedig nemsokára a szemközti épület téglafalán koppant. Hoora lenyelte a cukrot és rákacsintott a lányra, majd magához húzta őt és kérdés nélkül lopott tőle egy vad, nyelves csókot.
Az utca végében ekkor jelentek meg az ikrek.
- Fúúj - kommentálta Kahetsu.
- Szóval csoki helyett csók, mi?
- Vagy éppen a csalás helyett.
- Esetleg mindkettő helyett.
- Igen - röhögtek fel és kétoldalról közrefogták a párost. Horra ellökte őket és morgott valamit az orra alatt, majd kelletlenül elengedte Szo derekát is.
- Nem felejtettem ám el a randit - kacsintott rá a nőre és a kezébe nyomott egy adag édességet - Most viszont be kell érned ezekkel. Túl nagy ár lenne a társaságomért ezek vicceit hallgatnod egész este - húzta el a száját.
- Hé, főnök, mi csak megvédünk!
- Például a vérfarkasnőktől.
- Meg a csontvázaktól.
- És a múmiáktól.
- Meg a... - folytatták, egészen addig, amíg végül el nem tűntek az első keresztutcában.
- Majd ha nem számítasz rá - látod még Hoorát, amint megformálja a szavakat az ikrektől kissé lemaradva, majd ő is eltűnik az utca jelmezes forgatagában.

by **Ozirisz** Hétf. Nov. 02 2020, 20:42

Chakna :3

Nem tudom mi van ma velem. Esek-kelek, és még csak nem is ittam. Hát hová fajul a világ, de őszintén? Mindenesetre az újabb esésből Chakna ismét felsegített a földről, amit megköszöntem, ahogy illett. - Hát nem bizony. Pedig a harmincason szoktam ennyit esni... főleg, hogy eleinte fogalmam sem volt az NPC-ről aki csúszásbiztos lábbeliket árult – reagáltam a lány jeges szintes megjegyzésére, kicsit elnevetve a végét ahogy felidéztem a legelső látogatásomat – és nem kevés szerencsétlenkedésemet – Frost Cityben. Majd a csúnya, gonosz kötszeres guriga elrakása után a jelmezekre és a beöltözésre terelődött a szó. Avagy próbát megér, hogy becsapjuk az NPC-ket. Aztán a fene se tudja, lehetséges, hogy a jelmez ellenére sem fognak leakadni rólunk. Vagy épp a többi játékos fog minket tréfás kedvű NPC-nek nézni? Sose tudni. Mindenesetre hamarosan már a közeli ruhabolt felé sétáltunk, amit az íjászlány szúrt ki meglepő könnyedséggel. Na igen, az íjász szakma velejárója a felerősödött-kiélesedett látás, ami elengedhetetlen a célzáshoz. Azonban odafelé még az előbbi múmia bumerángot játszott – és visszatért, ezúttal viszont elvettem a kedvét a trollkodástól. Avagy a hirtelen jött ötlet a forrócsokival bevált. Chakna pedig ismét nevetett, ezúttal nem azon, hogy Nagy Síkságot játszva elterültem – hanem azon, hogy ezúttal egy váratlan húzással megleptem a múmiát. Amire viszont én abszolút nem számítottam, hogy a mobbal együtt a géztolvaj is visszatért – legalábbis vagy ő, vagy egy ikertestvére. Apropó, ha már visszatérő mobok, egy gyanúsan ismerős tök pattant be az íjászlány elé, pont mielőtt beléptünk volna a boltba – Eeegen, ez nagyon jellemző rá. Nálam is így kezdte, épp az ajtó előtt figyelgetett, csendesen, békésen, amíg egyszer csak meg nem szólalt. - eközben a lány se tétlenkedett, és játszi könnyedséggel leszerelte a mobot – Nem is tudtam, hogy így készül a tökfőzelék – nevettem el magam kissé, majd magam is meglepődtem, hogy: „Csak ennyi?” Ennyit kellett volna tennem, hogy megszabaduljak tőle? Jó tudni... Mondjuk tény és való, azért az ember logikus gondolkodása valahogy háttérbe szorul, ha alapból másfele jár az esze, épp igyekszik. Aztán pedig egy teljesen váratlan pillanatban a dekorációnak hitt tök kezd el töketlenkedni és pattogni. Hát őszintén, ki nem kapott volna frászt tőle?
Rövidesen már a boltban nézelődtünk. Én kissé elveszve, tanácstalanul nézegettem a ruhákat. Nem nagyon volt ötletem, hogy minek is öltözzek. Közben kíváncsian figyeltem az íjászlányt, hogy mi jár a fejében, milyen ruhadarabokat néz meg. Aztán meghozta nekem is az ötletet, és hamarosan meg is találtam a megfelelő jelmezt. - Nagyon menő – csodáltam meg a lányt, szemeim szinte ragyogtak ahogy végignéztem rajta – Kifejezetten jól áll, illik hozzád – tettem hozzá, és különösképp az se zavart, ha megint megkapom, hogy a szemeim elmennének gyöngykagylónak. Majd rövidesen én is magamra öltöttem a világosszürke palástot, a hajam és a szakállam átlőttem a menüben őszes-szürke árnyalatúra, majd a réges-rég óta birtokomban levő sétapálcámat hívtam elő, amolyan mágusbot gyanánt – Avagy ha te vagy Morgan le Fay, én leszek Merlin – vigyorodtam el. Avagy ha már lehet, adjuk meg a módját. A boltból kilépve azonban egy furcsa hangra lettem figyelmes. - Ssszzz.... Szokit vagy sssszalunk... - hálát adtam magamban a Teremtőnek, hogy megszólalt a kígyó. Különben hangjelzés nélkül valószínűleg eszembe sem jutott volna a macskaköves út felé nézni, aminek eredménye egy szép nagy esés lett volna. Avagy a kígyók is gonoszak, méghozzá nem is kicsit – és persze tudnak is valamit, elvégre láb nélkül elgáncsolni a szerencsétlen játékosokat nem kis teljesítmény... - Ssssszokit vagy sssszalunk – ismételte meg a maga sziszegős hangján. Kicsit matattam az inventorymban, majd egy gonoszkás vigyor ült ki az arcomra amint megtaláltam amit akartam. A következő képkocka pedig, hogy minden gyorsaságpontomat beleadva a mozdulatba, egy jobblábas zokni landolt a kígyó elülső végén. A kígyónak se kellett több, ficánkolt balra jobbra a maga kilátástalan helyzetében, majd szépen elsiklott a közelünkből. Távozás előtt azonban lekaptam a zoknimentes végéről madzaggal ráerősített csörgő-zörgő tárgyat. Na majd valamelyik petnek jó lesz. Avagy Yuuki tehenén van kolomp, de az összes többi állatka meg-meglepi az embert ha reggel korán a folyosón bóklászik. Avagy ez lenne a bünti a korán kelőknek? Vagy ez teszi legálissá a délig tartó lustálkodást? Fene se tudja...
- Zoknit mondott, nem? - fordultam az íjászlány felé – vagy nem azt mondta, zoknit vagy csalunk? - nem, nem azt, csak kígyó létére előbb illene logopédushoz mennie, és csak aztán kísérletezni az idegen nyelvek gyakorlásával. - Na majd kígyógyítjuk ezeket is a túlzott mértékű mókázásból – nevettem el magam. Kezd egyre jobban tetszeni ez a buli!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 02 2020, 20:42

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

'Happy Halloween!' :
[Event] Halloween 2020 - csokit vagy csalunk! - Page 2 Pirate

by **Chakna** Hétf. Nov. 02 2020, 22:23

Vigyorogva bólintottam. Igen, mikor mesélte a kalandját Frost cityben, már elképzeltem, és most újra a szemem elé került a kép, ahogy szegény srác csúszkál az utcákon, minden harmadik méteren szaltózva egyet... majdnem.
- Ahogy elnézem inkább tökleves -. bámultam kuncogva a nem túl bizalomgerjesztő löttyöt a tányérba, miután a ruhaüzlet előtt elémtoppant tök odébb ugrabugrált.
A ruházat végül nem okozott egyikünknek sem nagy fejtörést.
Halvány mosollyal fogadtam a bókot, és gyorsan ki is fizettem a ruhát. Mivel én kérdeztem, eszembe sem jutott megjegyzést tenni a fürkésző tekintet miatt, amit közös kalandjainkon azért éreztem már magamon, és akkor sem volt olyan szemtelenül leplezetlen, hogy kényelmetlen legyen.
- Tökéletes - vigyorodtam el az ötletre. - Akkor már csak Arthurt és Guinivert kellene megtalálnunk, hogy teljes legyen a banda - jegyeztem meg, és már meg volt alapozva a hangulatom, hogy kicsit felengedjek ma este.
Vidáman léptem ki a boltból, leplezett mosollyal csóválva meg a fejem Ozi műsorszámára.
- Én úgy hallottam Zoknitól szaladunk... - gabalyítottam tovább a szójátékot, közben meglátva egy felénk közelítő másik kígyót.
- Figyelj, megmutatom hogy kell ezt profin csinálni -kacsintottam Ozira, és odaléptem, és leguggoltam a kígyó elé.
- Elő varázsolom a csokit - bólintottam a kérdésre, és egy nyílvesszőt fogva az egyik kezemben kriksz-krakszokat rajzoltam a levegőben
- Abkara dabraka, csokoládusz megjelenusz - mantráztam mellé elnyújtottan, és amíg erre a kezemre figyelt, és izgatottságában mellém tekerte a farka végét, a másik kezemmel megkaparintottam a csörgöt a farka hegyéről. Aztán játékos vigyorral lóbáltam meg az orra előtt.
- Hát komám, rossz varázslónőt akartál megviccelni - kuncogtam,mjarkomba rejtve a tárgyat, miközben gyorsan túltéve magát a trükkömön, végül elcsúszott másfele a kígyó.
Felegyenesedtem, és vigyorogva pillantottam Ozira. Így kell ezt csinálni.
Hasonló hangulatban telt az este, és örömömre több fahéjas édességet is megkaparintottam, amiket gondosan félretettem Seinek, míg a többit arra használtam, hogy a minket így is megtaláló npcket, és gyerekeket (köztük gyanúsan ismerős kis múmiákat, és a velük lévő pincérlányt) ellássam útravalóval az estére.
Fáradtan, de jó élményekkel dőltem végül az ágyamra, végülis nem bánva, hogy a feje tetejére állították Aincardot.

by **Ozirisz** Hétf. Nov. 02 2020, 23:42

Chakna :3

- Jogos – értettem egyet Chakna megállapításával – Első ránézésre azt mondanám, hogy jártasság nélkül készült... szóval ha egy bossal megitatod, három körig gyomorrontás debuffot kap – viccelődtem el a tökleveses dolgot. Aztán a fene se tudja, lehet egy próbát megérne – persze szigorúan csak a Túlélő Csarnokban, élesben nem kísérletezünk ha nem muszáj...
Majd a ruhaboltban kerestünk magunknak jelmezt, és mit ne mondjak, az íjászlány tényleg nagyon menő volt a varázslónő szerelésben – és ezúttal a gyöngykalószemű jelzőt is megúsztam. Talán azért, mert ezúttal nem voltam olyan látványos, mint akkor? Vagy csak a lány már megszokta tőlem az ilyesmit? Viszont a másik utalást értette, sőt, tovább is fűzte a szót – Pontosan – értettem egyet a lánnyal, kissé elvigyorodva én is – Kérdés, hogy vajon merre lehetnek? - tűnődtem el, majd kissé elpoénkodva a mágusbotnak kinevezett sétabotot megemeltem, és egy szép körívet írtam le vele a mellettünk levő utca irányába – Portál nyitása, Camelot – rögtönzött „varázsige” a teleportkristály mintájára, azonban semmi sem történt – Lehet kifogytam a manapontokból... - húztam el egy kicsit a számat. De ettől független egy próbát megért, ha másért nem, talán megmosolyogtattam az íjászlányt, esetleg egy kis kuncogást is előcsaltam belőle. Oké, nyilván nem akkorát mint amekkorákat estem nem rég, de hát na... nem lehet minden tökéletes.
Majd jött a kígyóbűvölés, avagy szerencsétlen jószág szó szerint kilátástalan helyzetbe került a zoknitól. Valahol egy kicsit sajnáltam, de szigorúan csak kicsit. Odakint azért annak a zokninak a hatása lehet vetekedett volna egy pet bódító méreggel... Túl sokat nem agyaltam rajt, hisz Chakna továbbgondolta azt, amit félrehallottam – Zoknit vagy szaladunk, ez jó – nevettem fel, majd rövidesen egy másik – vagy ugyanaz? - a kígyó bukkant fel. Kíváncsian figyeltem, az íjászlány mit kezd a helyzettel, aztán enyhén szólva is leesett az állam – Szép munka – ismertem el a teljesítményét. Vajon ha én is ipari mennyiségű pontot rakok bűvészkedésre, nekem is ilyen könnyedén mennének ezek a dolgok? Azonban rövidesen előkerült egy furcsa, kalózsapkát viselő kék polip. - Ezzel viszont jobb lesz vigyázni, nyolc végtaggal azért eléggé be tud durvulni – majd védekezőleg beálltam a lány és a mob közé, hogy véletlenül se legyen alkalma valami illetlen dolgot művelni vele. - Naszóval csokit vagy csalsz? - előztem meg a csápos jószágot a mondandójában, mire hevesen bólogatni kezdett, és a két elülső csápját felemelte, dörzsölgette – Ám legyen – közben lenyitottam az inventoryt és egy kisebb darabka sütit hívtam elő. Nem kockáztattam, hogy valami csúnya tréfával „megvicceljen”. Se engem, se Chaknát. Avagy ki tudja, mi járhat a buksijában. A sütit persze nagyjából fénysebességgel bemajszolta, majd sietősen elcsápolt az utca túlfelére, ahol két másik játékos sétáltgatott. Olyannyira nagy igyekezetben volt, hogy a kalózsapkát is elhagyta, amit persze azonnal felvettem, majd miután konstatáltam hogy a nagy varázslók nem hordanak ilyesmit, a menü legmélyén landolt.
- Nyolcnak nyolc lába van, mint egy póknak, azonban a pókkal könnyebben boldogultunk volna – tűnődtem el félhangosan, ahogy a tőlünk már biztonságos távolságban levő polipot figyeltem – Tudod, csak felkapjuk, behajítjuk a csatornába, közben a megfelelő varázsigét kántáljuk: Hókusz Pók Ússz! - mondtam fapofával az íjászánynak, minden megmaradt manapontomat beleölve hogy el ne röhögjem magam a tipikus Ozi-szintű szóviccen. Kissé magam is meglepődtem, hogy nem olyan rég még fejvesztve menekültem egy pattogó tök elől, most meg már itt vagyok és javában letrollkodom ezeket a fura gépi karaktereket – kivéve amikor ők trollkodnak le engem. De összességében az egész élet egy adok-kapok játék. Egyszer fenn, egyszer lenn, de összességében a jó dolgok bőven kárpótolnak a rosszakért. És persze a társaság sem utolsó szempont. Ha Chakna nem keres fel, akkor valószínű még mindig menekülnék egy – vagy rosszabb esetben egy tucat – pattogó tök elől. És az íjászlánynak sem volt ínyére eleinte ez az egész Halloween dolog. Aztán meg egész szépen megszoktuk, mint lúd a köpesztést, sőt, kifejezetten jól éreztük magunkat a kezdeti nehézségek ellenére.

by **Strea** Szer. Nov. 11 2020, 12:14

Az eventet lezárom, örülök a lelkesedésnek és a kreatív ötleteket is jó volt olvasni ^^ Arra jutottam, hogy nem teszek különbséget a megannyi különféle mókás szituáció között, a jutalmazás tehát a következőképpen alakul:

Szophie: 600 arany
Hinari: 600 arany
Ozirisz: 750 arany
Leo: 600 arany
Chakna: 600 arany
Echo: 150 arany

Arának pedig köszönjük a részvételt :3

by Ajánlott tartalom