Re: A Település

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 20:02

A terv nélküli ösztönös küzdelem jól sikerült, s éppen amikor probléma támad volna a lábharapós farkas visszatérésével, Rita ott termett és felnyársalta a fejét. Az utolsó farkas megzavarodott egy pillanatra, de már választotta is célpontjául Reikot aki közben megfeszítette az íját, s most néhány arasznyi távolságról lelőtte. Az állat persze még fellökte mielőtt eltűnt volna a semmibe, de már fel is tápászkodott. Néhány pillanatig csak maga elé nézett zavarodottan, még mindig képtelen volt felfogni a logikáját. Ahogy Rita szavait hallotta, lassan már maga is elhitte hogy ezúttal nem halt meg senki, a lány élt! Lassan felé fordult és rá nézett, kicsit remegő kézzel szorongatva az íját csak bámult rá. Élt! Alig hitte el... és persze alig vette észre hogy az közben elindult a falu felé, pedig még a szavaira is figyelt. Egy pillanatig utána nézett, majd felkapva fejét utána rohant és hátulról a nyakába ugrott. Sikerült!
- Megcsináltük, megcsináltuk! - ujjongott a lány haját borzolgatva fel a fejével, aztán el is engedte és így hátsójával a földre huppant és megkönnyebbülten vihogva elterült - Mekkora röhej, nem ölni meg senkit egy olyan harc után ami egy olyan erdőben volt ahol állítólag nincsenek is mobok! Kicsinált csapda!
Hirtelen elkerekedtek a szemei, majd köhécselve felpattant és felvéve egy átlagos ábrázatot Rita után futott míg utol nem érte, amikor és mellé szegődött
- De ezek nem játékosok voltak - mondta kicsit komoran - azok sokkal rosszabbak...
Szótlanul ballagott Rita mellett egész úton, hacsak az nem szólt hozzá ezután. Valljuk be örült hogy a lány élt és hogy egy időre kivetkőzte azt a mindentudó imidzsét ami annyira nyomasztó volt. De ez van, csak azt nem tudta mennyire volt őszinte a bocsánatkérés az előzmények után, valamiért ez a gondolat nem hagyta most békén

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 20:41

Halottam ahogy a lány futni kezd felém de viszont arra nem számítottam, hogy a nyakamba ugrik így kis híján sikerült pofára esnem ráadásul még a hajamat is összekócolta aztán éreztem, hogy elenged és egy halk puffanással a földön kötött ki. Először mérgesen néztem rá amiért összeborzolta a hajam de aztán én is elnevettem magam.
-A mosoly sokkal jobban áll neked! – jegyeztem meg kipirult arccal. Aztán a lány arca komor lett és tett egy megjegyzést a játékosokra. – Valóban rosszabbak, de szerencsére csak kevés olyan van akik másoknak akar ártani. Végtére is mindenkinek ugyan az a célja mégpedig, hogy kijussunk. – Ez elég naiv kijelentés volt tőlem. Az emberek megőrülnek, ha sarokba szorítva érzik magukat és ez a mostani helyzetünkben így volt. Nem tudunk kijutni innen csak ha, megnyerjük a játékot és ezért lehet, hogy egyesek bármit képesek lennének megtenni. Figyelnem kell, kivel barátkozok. A lány szépen felzárkózott így már közösen sétáltunk vissza a városba.
- Jut eszembe. Még mindig nem tudom a neved. – Szólaltam meg egy rövid szünet után és kíváncsian a lányra szegeztem a tekintetem. Ezután nem igazán szólaltam meg. Elgondolkoztam azon amit a lány mondott. Ebben az erdőben elvileg tényleg nem szabadna szörnyeknek lenniük és mi mégis belefutottunk egy falka farkasba. Talán csak véletlen.
- Innentől már biztonságban leszünk. – Mondtam mikor végre elértük a város határát. Kíváncsi voltam vajon sikerült e kicsit változtatnom a lány felfogásán és most már talán egy picit közvetettebb lesz másokkal. – Akkor eszünk valamit? – Kérdeztem. Evés közben talán kicsit sikerül jobban megismernem őt és most ki fogom próbálni, hogy vajon hízunk-e a játékban.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 21:03

- Ő, aha... - került rá a vörösödés sora, még hogy jobban áll, inkább gyorsan megint komolyra vette - Ejha... azt hiszem te se tudsz még mindent. Pont azért akarnak átvágni és kicsinálni hogy könnyebben fejlődjenek, bemesélik hogy céhet alapítanak és felvételi próba elé állítanak meg hasonlók... ugye a legtöbben erős csapatba akarnak tartozni hogy kijussanak, szóval belemennek... pfff
Inkább nem folytatta, még kibökte volna hogy ő azzal a hülye indokkal akart csatlakozni mert jó bulinak találta, erre... mindegy. Inkább ment Rita mellett és felfelé bámult ha éppen volt nyiladék a sűrű lombszintben. A lány aztán kisvártatva megtörte a csendet és talán harmadszorra, megkérdezte a nevét. Most nem osztott vagy szorzott a dolog, el volt a társaságában
- Reiko vagyok - pillantott Ritara, de tekintetével találkozva inkább maga elé meredt
Ez az egész nap olyan furcsán alakult, meg rendhagyóan is az elvárásaihoz képest... itt volt valakivel aki túlélt vele egy közös küzdelmet, az egész még most is olyan hihetetlen volt. De örült neki, tényleg kár lett volna azért ha Reikonak igaza lesz mint azzal kapcsolatban, hogy bajba keveri. Életben volt mindenesetre, ez volt a lényeg. Mivel csend volt kettejük között a visszavezető úton, ezért az egész hosszabbnak tűnt és vagy az "égre" vagy pedig a kicsit magasabb lányra pillantott. Nem volt rossz ötlet hogy lógjon vele egy kicsit, talán tényleg jó fej marad és nem hordja le megint olyan otrombán... egyébként sem akarta megint olyan dolgoknak hívni, pláne nem az ezúttal szerencsés esetet követően. Kicsit örült is már hogy bele futott a délután
- Ja, köszi - válaszolta kurtán, még mindig az eseményeken tűnődve
Kicsit hátramaradt amikor a fogadóhoz értek hogy előre engedje Ritát, ha már annyira akarta hogy fizessen, aminek azért ő sem volt ellenére

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 21:57

Végre megtudhattam a lány nevét. Haladok legalább már ezt tudom róla habár ha belegondolok így is elég sok dolog derült ki Reikoról de könnyen meglehet, hogy alaposan félre ismertem elvégre az eddigi viselkedése alapján nem gondoltam, volna, hogy majd olyan ujjongásba kezd mint amit az erdőben csinált. Amikor vissza értünk a fogadóhoz ő előre engedett én pedig gyorsan elfoglaltam egy asztalt.
-Hmmm…. vajon mit egyek…. mit egyek? – Kezdtem el gondolkozni és közben a plafont kezdtem el nézni és a mutató újammal az államat kezdtem el kocogtatni. Annyi olyan étel van amit ki akartam próbálni de féltem az elhízástól, hogy most a bőség zavarával küszködtem. – Meg is van! azt hiszem én… -Mire kimondhattam volna a fogadós lettet elém egy sushi tálat majd jó étvágyat kívánva tovább is állt. Értetlenül pislogtam az előttem lévő ételre. – De… én… nem is ezt akartam… - Hajtottam le csalódottan a fejem. – Ittadakimasu! – Kívántam jó étvágyat teljesen életunt hanggal. Eredetileg valami zsíros, nyugati ételt szerettem volna, mondjuk valamilyen steak tálat és nem is igazán értettem miért ezt rakták terítékre. Talán tudat alatt még mindig félek a túlsúlytól. Na de ha már meghívta Reikot vacsorára illene is valami beszélgetés szerűbe kezdeni így próbáltam én nyitni felé ha ő esetleg nem tette volna meg eddig.
- Mond csak ez az első ilyen témájú játékod? Tudod én most játszok először ilyen internetes játékkal és bevallom elég nehéz megszokni az itteni életet. Pl. ha beverem a könyököm automatikusan nyúlok oda, vagy ha összetörök valamit rögtön szedném össze a darabkákat. – Próbáltam kicsit cseverészni.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 23:24

Ritanál azért lassabban követte őt a fogadóba és csak azután ült le, hogy szúrós szemmel viszonozta a rászegeződő tekinteteket. Míg egyenlőre nem tudott a rendeléssel kapcsolatban döntésre jutni, Rita már rendelt is magának valamit gondolata apró mozzanatával és... teljesen lelohadt a jókedve. Úgy tűnt elégedetlen arcáról megítélve hogy a rendelése igencsak félre sikeredett, mert ha valami szociális ismerete volt az bizony az evéssel kapcsolatos mimika volt... sőt, a látványtól még Reiko szája is lebiggyedt. Nem volt jó szomorúnak látni a lányt, főleg azután hogy jól felcukkolták egymást a délután és még azt a nyamvadt farkastámadást is élve megúszták. Egy pillanatig gondolkodott, majd dobbantott az asztalon a tenyerével
- Imádom a sushit - közölte vele, kissé komikus rávezetésként hathatott, erre ő maga is rájött mert kicsit elpirult - akarom mondani, látom hogy valami gáz van... én megeszem azt, te megmondod mi kell és én megrendelem, hm?
Állát támasztva nézett a lányra, hogy ha a szavai nem akkor majd kitartó, félmosolygó tekintete győzze meg az ötletről. Ha esetleg feljött a hízás témával kacsolatos félelem, elkuncogta magát
- Szerinted hány hektoliter szeszt nyakaltam be? - derült fel a kedve végre - Nem úgy érzem mintha a májam bemondta volna az unalmast, szóval szerintem azok a zsírpárnák se nagyon akarnának előjönni ha tonnányit tömnél reggeltől estig!
Még mindig mosolyogva éhségsztrájkot is alkalmazva megvárta, míg Rita hajlandó volt elfogadni a tervezetet, aztán rendelt neki amit csak akart. A jóétvágyatra válaszként pattintott evőpálcáival az asztalra és már látott is neki a menüjének. Rita azonban egy idő után megtörte a vacsora nyammogását
- MMO? Egy fenét... - válaszolta üres szájjal - virtuális valóság? Na azt először és láthattad mennyire ment a megszokás... Mondjuk én azt vettem észre amit a piáról is mondtam, de aztán ott van még hogy akár egész délután verhetem a fejem a falba, akkor se lesz semmi bajom, biztos nem számít harcnak...

by **Rita Hanami** Szer. Szept. 12 2012, 17:11

Ránéztem Reikora mikor felvette, hogy majd ő megeszi és rendel nekem olyat, amilyet szeretnék.
-Ááá nem kell. Tudat alatt biztos még mindig félek az elhízástól ezért kaptam ezt szóval azt hiszem maradok ennél az ételnél.- Mondtam és viszonoztam a mosolyát mire kuncogni kezdett. Volt valami abban amit mondott és mivel addig ő sem volt hajlandó enni így kénytelen voltam elfogadni az ajánlatát, na nem mintha annyira bántam volna.
- Oké akkor mit is szerettem volna… Ja meg van! Még a való életben láttam egy nyugati étterem szórólapját amin volt egy buffalo tál nevű étel, ha jól emlékszem ezen volt mandulás pulyka, baconbe tekert csirke csíkok, dijoni mustáros bélszínérmék, párolt rizs és sült zöldség. Ezt szeretnék enni. – Adtam le a rendelésem Reikonak enyhén elpirúlva. – Ezek közül még soha nem ettem egyiket se, sőt pulykát még egyáltalán nem is ettem. – Miután megkaptam az ételt (feltéve ha egyáltalán fel tudtak ilyen szolgálni ilyen kaját) egy kérdéssel próbáltam beszélgetést indítani amire Reiko válaszolt is.
- Elég idegesitő, hogy nem érzünk fájdalmat de viszont furcsa, hogy pl. fáradtságot érzünk vagy a hideget és meleget egyaránt érezzük. Ez elég logikátlan számomra. Úgy tűnik még sem volt annyira zseni a készítő mint amennyire mindenki gondolja. Jó persze lehet azzal magyarázni, hogy ha éreznénk fájdalmat akkor senki sem játszana de ha nem is pontosan akkora fájdalmat éreznénk egy-egy elszenvedett sérüléstől mint a valóságban de egy minimális fájdalom érzetet azért csempészhettek volna bele. Fájdalom nélkül az emberek óvatlanabbakká válnak mert nincs ami felhívja őket a veszélyre és itt az óvatlanság egyenlő a halálla…. – Fejtettem ki a gondolataimat Reikonak és már csak azon kaptam, hogy be nem áll a szám és szóhoz sem hagyom jutni őt és ezt látva gyorsan bocsánatot is kértem. – Ne haragudj, kicsit túl sokat beszélek… őőőő… inkább mesélj magadról picit. – Nem akartam konkrétan az kérdezni tőle, hogy milyen volt az élete a játékon kívül mert úgy hallottam az illetlenség bár fogalmam sincs miért de tény, hogy kíváncsi voltam más, hogyan került a játékba és mit csinált előtte.

by **Mesuda Reiko** Szer. Szept. 12 2012, 18:40

Reiko tekintete néhány pillanatra elsavanyodott a hallottak alapján, remélte hogy a nevekkel és azzal, hogy azokat az ételeket akarja rendelni, meglesz a menü. Szerencsére bejött a terv, így hát az elé tett tekintélyes nyugati izét vigyorogva cserélte ki a sushira, örült is a felcsillanó szempárnak már ha éppen felcsillant, de csak látszott valami öröm Rita ábrázatán. Volt ebben a vigyorban egy kicsiny kínosság, elvégre ő maga pont egy sportoló volt és eddig mégsem tömte tele magát a játékban, de mondjuk ebben benne lehetett az is, hogy kissé ódzkodott a nyugati koszttól... emellett a rizst inkább üresen preferálta, mert hogy azért Japánban is volt, hogy valakik zöldséggel ették... ráadásul a srácok, akiket az iskolából ismert egyszerűen megvesztek a húsért, mert hogy a hazai dolgok döbbségébe módjával került általában. És most itt volt egy lány előtte, csupa hús tányérokkal az asztalán... mulatságos látványt nyújtott, elnevette magát
- Látom megveszel a húsos cuccokért - higgadt le és szemügyre vette evőpálcikáit - kösz a sushiért, itadakimasu
Egy pillanatra elhallgatott, de aztán csak percekkel később jutott szóhoz... addig is tömte magában a halacskát
- Amúgy tuti a gyerekek miatt van, hehehe... - szólalt meg végül - mármint hogy a játékosok nem éreznek fájdalmat. Ne tudd meg mennyi játékost veszítettek volna a kreátorok, ha tizennyolc éven felüli és hatvan éven aluli a kritérium egy virtuális valóság progiban. Képzelheted hogy kétharmadnyi usert veszítenek, komplett veszteség! Mert hát kit érdekel legjobban olyan, ami nagyobb buli mint a valóság? Kölyköket, minket suliturkálókat meg a véneket, akik alig tudnak már járni vagy enni! Na ez nekik a szó szerinti második gyerekkor, és tudod mit? Vérprofik mind! A legjobb íjász user lehet vagy hetven! Amúgy csak azt kell csinálnod mint bármilyen más játékban: nézni az életpont mutatót, majd megszokod! De azért majdnem sokkot kaptam, amikor az a dög fellökött... na de! Ha már így eleredt a nyelvem, előbb inkább mondj te valamit magadról, én meg addig eszek mielőtt elfelejtem!

by **Rita Hanami** Szer. Szept. 12 2012, 23:05

-Igen, szeretem a hús ételeket különösen a nyugati konyhaművészet ételeit de a szüleim ilyen téren eléggé elfogultak és jobbára csak a hagyományos japán ételek kerülnek terítékre otthon. – Magyaráztam két bekapott falat között. Reikonak igaza volt biztos a gyerekek miatt volt ez a rendszer és ez viszont eszembe jutatta mennyi gyerek is került bele ebbe a világba és emiatt a gondolat miatt pár percre abba is hagytam az evést és csak a tányéromra bámultam. Borzasztó érzés volt még csak bele gondolni is, hogy hány gyerek halhatott meg már idáig is. Kicsit próbáltam magam beleképzelni a helyükbe és gyerek fejjel gondolkodni azon mit is érezhettek, mi játszódhatott le a kobakjukban mikor megtudták, hogy csapdába kerültek, elszakadtak a szüleiktől és bármikor meghalhatnak. Szörnyű érzés lehetett számukra. Még engem is lesokkolt mikor az a férfi ezeket bejelentette akkor egy nálam öt vagy hat évvel fiatalabb játékost hogyan érinthette?
- Nem lett volna szabad gyerekeket is a játékhoz engedni. – Szólaltam meg hosszú csend után komoran némi dühvel vegyítve. – Mit mondhatnék magamról? Vagyis mit szeretnél tudni? – Eszméltem fel végül és megpróbáltam válaszolni Reiko kérdésére. – Azt már megtudhattad, hogy önző vagyok- Mondtam egy halvány félmosoly kíséretében. – De abban is igazad volt, hogy amolyan minta diáknak számítottam a való életben de ez inkább csak azután lett így mikor megválasztottak a kendo klub elnökének előtte mondhatni elég gyenge tanuló voltam. Egyre többen kezdtek felnézni rám és sokan követték a példámat így kénytelen voltam jó példát mutatni másoknak pedig eleinte nagyon nem fűlött a fogam hozzá. Ami azt illeti elég problémás gyerek voltam, hála a nagy fegyver imádatomnak mindig törtem zúztam a lakásban és ha valamiért rám szóltak ríttig az ellenkezőjét csináltam, sosem hagytam, hogy mások parancsoljanak nekem és a tanulás sem érdekel egyáltalán. Az erre szánt időt mindig a kendo edzéseknek szenteltem inkább. Nem akartam elnök lenni csupán a legjobbá akartam volna válni eben a sportban de aztán a hirtelen jött népszerűség megváltoztatott… - Lassan már azt vettem észre, hogy nem is Reikonak mesélek hanem magamnak idézem fel a régi emlékeket. ez volt az első alkalom, hogy ténylegesen hiányoltam az ottani életem. – De ne csak rólam beszéljünk hanem te is mondj valamit. – Szóltam rá Reikora és tovább folytattam az evést.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 00:13

- A kölykök... - sóhajtott, már bánta hogy felhozta - ők a legjobbak, könnyebben túlesnek a sokkon miután kisírják magukat, jobban fejlődnek stb... aztán jönnek a húszas harmincas idióták és kihasználják őket... szóval vagy meghalnak, vagy eszelősökké válnak...
Félrehúzta a száját és inkább tovább evett miközben Rita mesélni kezdett magáról. Az elején nem tűnt semmi különösnek, de amikor rögtön az következett hogy nem volt mindig olyan amilyen, akkor Reiko figyelme is egyre inkább rászegeződött. A végén már abba is hagyta megint az evést és teljesen ráhangolódott a hiányos és egyszerűen megfogalmazott, de annál érdekesebb és számára érthetőbb históriába. Tehát ő is nagy örökmozgó és sportoló volt, micsoda véletlen... aztán pedig a fénybe került és Reiko felfogása szerint valahogy elcsavarodott tőle Rita feje, hihetően hangzott ami azt illeti. Vajon ha váratlanul őt is elismerték volna, akkor hasonló féle lány lett volna belőle is? Á... talán nem, Rita az az alkat volt akiben meg volt az ész és csak motiváció kellett hogy előjöjjön, míg ő inkább az a fajta zokniagy volt a tömeg legaljáról, aki kevés figyelemmel is beérte volna... röhej... Amikor Rita a végére ért és visszakérdezett, szórakozottan levette a páncélját és alsóneműig a felső ruhadarabját, így mutatva meg viszonylag erős karjait és vállait, majd az asztalra támaszkodott
- Ez röhej... és még azt hittem két külön világ vagyunk... - mondta fejét támasztva félvigyorral arcán, Rita tekintetébe mélyedve - na jó, imádok rajzolni és szerintem jól is csinálom... de mindig az a sport az első és minden a negyedik típus voltam, utáltam leállni mert egyszerűen lenyűgözött ha nagyot tudtam ugrani, vagy gyorsabban mászni fára mint a többiek. Én voltam és vagyok az iskola legrosszabb tanulója, mert egyszerűen utálom és nem vágom, mondhat akárki amit akar... ismerős? Azon tűnődtem hogy ha én is népszerű lettem volna, azt csináltam volna mint te. De asszem hülye elképzelés, nincs nagy eszem csak ha rajzolni kell vagy a Gyakuten Saibant kijátszani, ha már gondolkodós példa kell... tudod, én magasról tettem arra hogy példát mutassak, egyszerűen nem érdekelt annyira hogy mit gondolnak... na jó, csak annyira hogy ne állandóan a fülemet rágják. Persze azért nem akartam mindenkinek az agyára menni, sőt... segíteni is próbáltam, de a stílusom egyszerűen tökre más mint a többieké. Én sportoló vagyok nem valami tudor meg közgazdász... nem megy nekem a jó pofizás, ha nem vagyok olyan. Te tökjó vagy, neked összejött... állítólag csak azért nem vagyok kéziscsapat fejes mert a kezdőt is beállítanám ha jó, csicskáztatás helyett... egyszóval teszek az idősebbek tekintélyére, amíg nem bizonyítják be hogy tudnak is valamit jobban... de asszem még akkor se, nem vagyok oda a felfuvalkodott hólyag stílusért. Lehet hogy én vagyok a legjobb íjász meg képregényrajzoló a suliban, na meg kézilabda, igen igen... de fogalmam sincs, csak lehet, vágod? Már kiderült volna máshoz képest milyen jó vagyok, ha nem mondanám meg minden hólyagnak hogy hólyag... de nem tudok jó pofizni, csak az almát lelőni a fejedről... talán itt is menne
Alighogy kimondta, megjelent a fogadós és egy almát tett Rita mellé az asztalra. Reiko tovább nézte a lányt, majd kérdően megmozdította szemöldökét

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 12:03

Amikor a mondatom végére értem Reiko egy hirtelen ötlettől vezérelve levette a páncélját és nem állt itt meg. A ruháját is levette magáról és végén már csak az alsó nemű maradt rajta. Először kissé hátrahökköltem és tágra nyílt szemekkel néztem, hogy mégis mi a fenét művel. Az arcom égni kezdett… ne… ne… nenenenenene… ne… már megint… pont mint a fürdőben. Mi van ezekkel a mai fiatalokkal, hogy mindenki mutogatja magát össze vissza? Fülig elvörösödtem és már nem is nagyon figyeltem arra amit Reiko mond, hanem hirtelen támadt zavaromban elkezdtem egyre gyorsabban enni amiből aztán habzsolás lett a vége. Nem is néztem rá a lányra aki még mindig félmeztelen volt. Nem szégyelli magát így levetkőzni. Mindenki őt bámulja. Miért bámulja őt mindenki? Abba hagytam az evés és hirtelen felnéztem rá még a falatot sem nyeltem le ami épp a számban volt. Reiko egész… aranyos… és… mégis mik nem jutnak az esz… Még a saját gondolatomat sem tudtam befejezni mert annak közepén egy mély levegőt vettem és a számban lévő falat akaratom ellenére csúszott le a torkomon és elkezdtem fuldokolni. Ha esetleg Reiko emiatt közben félbeszakítaná a mondani valóját csak legyintek jelezve, hogy jó vagyok.
-Folytasd… kérlek… - Préselem ki nagy nehezen alig érthetően a fogaim közül néhány könnycseppet hullajtva mellé. Kis idő múlva már sikerült magamhoz térnem de Reiko szavainak csak vége jutott el hozzám közben a fogadós pedig egy almát tett le mellém. Meglepődötten néztem rá az almára utána pedig Reikora aki kérdően felvonta a szemöldökét és még mindig… fél pucér volt.
- M.. Miért is ne? Bízom a képességeidben! – Hunytam le a szemem és a fejemet lehajtva, egy magabiztos mosollyal nyomatékosítottam az imént elhangzottakat. De ez csak a felszín volt, egyáltalán nem tartottam ezt jó ötletnek, főleg úgy, hogy nem annyira rég ki tudja hány liter alkoholt gurított le a torkán. A szemem is csak azért csuktam be, hogy ne lássam őt levetkőzve de ez még rosszabbul sült el mert mikor becsuktam a szemem akkor az ő képe jelent meg előttem és… és elkezdett vetkőzni és még azt a maradék ruhát is ledobta magáról ami eddig rajta volt. Hirtelen kipattant a szemem és még talán az eddiginél is jobban elvörösödtem így gyorsan felkaptam az almát és elindultam a fogadó másik sarkába közben pedig a hajamat a fülem mögé simítottam, majd megfordultam és az álmát a fejemre téve vártam.
- Akkor kezdheted! – Mondtam kissé remegő hangon.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 12:57

Feltűnt neki hogy Ritat valami ugyancsak nyugtalanította, de egyenlőre csak beszélt tovább fejét támasztva, miközben a lány tömte magába a zsíros nyugatit... mi lelte? Na jó, annyira azért nem volt tökfej hogy ne jöjjön rá magától is, így hát vigyora kiszélesedett és csak akkor lohadt le, amikor Rita fuldokolni kezdett... jó tudni, hogy ilyen is volt a játékban. De hát, a kölyköket meg kellett tanítani arra hogy ne csak habzsoljanak, amit Rita perpillanat úgy tűnt elhanyagolt. A pillanatnyi szünetben Reiko eltűnődött, hogy mi volt az a vörösség az arcán nem sokkal ezelőtt. Lehetséges...? Egyenlőre inkább folytatta és lassan még a félvigyora is visszatért. Fejtegette a szokásait és hogy mennyire máshogy gondolkodott szerinte, mint az átlag sulitöltelék. A lány egyébként gyorsan belement az almás ajánlatba, Reiko pedig egy pillanatra még jobban elvigyorodott. A lány lehunyva szemét fejet hajtott, de alig egy-két másodpercen belül "elparadicsomulva" kinyitotta őket és rábámult. Reiko érdeklődve emelte meg jobb szemöldökét, még az arca is megnyúlt miközben Rita az almát felkapva az egyik sarokba vonult... és még a hajával is babrált. Bambán nézett utána és csak másodszori "kezdhetire" pislantott, félretéve a témát... egyenlőre
- Nyugi már, csináltam ilyet - kelt fel a helyéről és a menüvel visszapakolta a páncélt és az alá való ruhadarabot, majd hirtelen megfeszítette az íjat és az alma felé eresztette egy nyílvesszőt...
- Hoppá - kommentálta a Rita füle mögött falba fúródó vesszőt, majd ismét kilőtt egyet ami kirepült az ablakon - elfelejtettem, hogy itt tökre fölös az irl gyakorlat... pedig tettem fegyverkezelésre is... há... na figyelj, itt jön a harmadik!
Azzal már repült is az újabb és ezúttal tökéletesen átütötte azt a piros almát, ami rontott tárgyként a nyílvesszőkkel egyetemben felszívódott... még egy hiba, nem lehetett őket begyűjteni, nagy hiba! Rita sem tűnt kimondottan boldognak egész más okból, hacsak nem örömmel vette hogy végre vége volt a bemutatónak
- Tessék, csak sikerült! - vakarta meg az állát, majd intett - maradj még ott, nyugi már nem lövök rád megint!
De most megint Reikon volt a sor hiszen elérkezett a nagy próbatétel ideje, kíváncsi volt az eredményre. Eltette hát a fegyverét és kimért léptekkel megközelítette Ritat, végül megállt előtte és sunyin elvigyorodott

- Vizsgálat! - jelentette ki elkomorodva és egy váratlan, lassú, jelentőségteljes mozdulattal... végigsimította Rita arcát! Ha az elpirult vagy hangosan reagált, Reiko rögvest akkora vihogásban tört ki hogy végül a hasát kellett fognia... már csak puszta megszokásból is

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 14:08

-Mondom kezdheted! – Szóltam Reikore ismét mikor láttam, hogy valamin nagyon elbambult. Kezdtem egyre inkább kételkedni abban, hogy ez jó ötlet volt de ő megpróbált azzal, nyugtatni, hogy már csinált ilyet és végre valahára vissza is öltözött. Célra tartott és kilőtte a nyilat ami az alma helyett a falban csapódott be közvetlen a fülem mellet. Rémülten néztem rá a mellettem pihenő nyílra ami aztán el is tűnt a játékból majd mérgesen ráförmedtem Reikora.
- Hoppá? Mi az, hogy hoppá? Mintha azt mondtad volna, hogy profi vagy és már csináltál ilyet… - Mire jobban belemerülhettem volna már újra felém célzott az íjával és ismételten kilőtt egy nyilat ami most jóval messzebb egy ablakon repült ki. Eddig sem voltam nyugodt de most egyenesen kezdtem pánikba esni aminek annyi haszna volt, hogy a pirosságom elmúlt, de most viszont falfehérré kezdett válni az arcom.
- Tudod mit, elhiszem, hogy mester íjász vagy! Nnnem is kell ezt a buta próbát tovább folytatni inkább együnk tovább… kyaa!- Kezdtem el hadonászni magam előtt a kezemmel de már késő volt a nyilacska amit Reiko kilőtt már repül is felém én pedig becsuktam a szemem és össze húzva a nyakam sikítottam fel. Vártam, hogy mi történik, megint eltévesztette? Nem érzem, hogy belém hatolt volna a nyíl… ó persze… alapból nem is érezném. Lassan kinyitottam a jobb szemem, hogy lássam hol is talált el a nyíl de az első amit megpillantottam a Reiko magabiztos arca volt. Ez egy picit nyugtatóan hatott így a másik szemem is kinyitottam és a fejemen lévő almát kerestem de az addigra már eltűnt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Hála az égnek! – Motyogtam magamban. Reiko ara kért, hogy maradjak még egy helyben egy picit aminek engedelmeskedtem is. Vagyis most még ha akartam se tudtam volna elmenni, kellet pár perc még összeszedem magam. Ekkor Reiko odalépett hozzám és vigyorgott.
- Milyen vizsgálat? Jól vagyok, nem találtál el sehol szóval… - A torkomon akadt a szó mikor a lány elkezdett felém nyúlni és egyre csak közeledni. – Te meg mégis mit csinálsz? – Kérdeztem tőle és közben megpróbáltam hátrálni, de a fal nem engedte így teljesen neki simultam annak. Ugye… egye nem „azt” akarja? Megint kezdtem elvörösödni, amikor pedig végigsimította az arcomon a kezét az egész testem összerezzent. A szemeibe néztem majd a tekintetem lassan az ajkaira vándoroltak. Mégis mik nem jutnak az eszembe! Gyorsan oldalra kaptam a fejem és a padlót kezdtem el bámulni. Az egész arcom és még a fülem is égni kezdett. Reiko ekkor nevetni kezdett sőt, nem szimplán nevetni hanem vihogni kezdett olyannyira, hogy a hasát kellet fognia.
- Ez… ez egyáltalán nem vicces! Mégis mi volt ez az egész hirtelen? – Csattantam fel mérgemben habár még mindig sokkal inkább voltam zavarban mint mérges de Reiko csak tovább nevetett. Ekkor megragadtam mindkét vállát és megcsókoltam… vagyis nem nevezném igazi csóknak hanem csak inkább egy sima szájra puszinak és nem is tartott pár másodpercnél tovább. Mikor elengedtem rögtön hátat is fordítottam neki és összekulcsoltam a karom. – Na most már nem is annyira vicces mi? – Kérdeztem tőle fennhangon de a szemeim teljesen elvoltak kerekedve és az arcom kezdte teljesen kimeríteni a vörös fogalmát. Mégis mi a jó fenét művelek?

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 14:52

- Hi hi... há... huff... - próbálta abbahagyni a nevetést Rita kérdésekor, hogy valami válasz kiférhessen belőle - hi hi... mint... mondtam... csak pffffföhöhö... vizsgálat! És grat... hi hi... pozitív lett!
Azzal megint kitört belőle a kacaj és a világ is majdnem megszűnt számára létezni. Hogy egy iskola büszkeségéből sikerült ilyen reakciókat kiváltani, az valami elképesztően nagy magánpresztizzsel töltötte el Reikot, a mellékes eredmény pedig megint csak jó volt, no meg szórakoztató is! Éppen lenyugodott hogy mondjon még valamit, amikor a lány vállon ragadta és egy puszit nyomott a szájára, majd sürgősen elfordult és összefonta karjait. Most Reiko tágította a szemeit kissé vörösen... ez most tényleg megelőzte? A szavait hallva azonban megint nevetnie kellett, úgy ahogy volt égő képpel. Ezt nehéz volt elhinnie, nem hogy sikerült valakiből kihozni arcpírt nem egyszer, ráadásul kapott válaszként egy puszit, noha elsődlegesen minden bizonnyal válaszcsapás okán, de azért sarkon is fordult! Tuti zavarban volt és Reikonak illett végre már lehiggadnia és levetni a gúnyolódást, de a mosoly nem akarózott még távozni
- Hát ezt nem néztem ki belőled, én akartam! - vakarta meg a fejét kuncogva, aztán tompán a vállára csapott - De ügyi voltál hogy leelőztél, le a kalappal! Pfihihi, most képzelem ettől milyen népszerűvé váltam volna a suliban, nem feltétlenül pozitívan ha a tanárokat veszem figyelembe. Na de - fogta végre vissza magát persze megint vigyorogva, ahogy kezét is Rita válláról - nyugi már katona dolog, túl vagy rajta meg minden!
Azzal visszasétált az asztalhoz és közben kipillantott az ablakon, szinte rögtön ki is szúrta a teliholdat. Eszébe jutottak a farkasok
- Há há! Farkasok meg vérebek! Wáúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! Bowoooooooooow! - ugrott egyet, pont a földre és még a fölét is megvakarta volna a cipőjével... csak valahogy nem jött össze, a valóságban több sikere lett volna. Az akrobatikát megvehetné majd... de előbb talán a sötétben látást kellene. Felpattant és zavartan vakarta meg a fejét
- Eeeheehee, ez most ciki volt... inkább együnk! - dobta le magát a székre és zabálta a sushit mint egy farkas, ugyancsak megjött a kedve és az étvágya

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 15:47

-Hogy mi? Te akartad? – Néztem vissza Reikora és ettől csak még kínosabbnak éreztem az egész helyzetet. – Nem hiszem, hogy attól mert megpuszilsz egy lányt népszerűbb lennél… meg… meg mégis ki akarna ilyen módon népszerű lenni? Ez… ez hülyeség inkább együnk tovább és felejtsük el ezt az egészet, rendben? – Mondtam majd megfordultam és Reikot kikerülve visszaültem az asztalhoz. Reiko is követte a példám és visszaült a helyére mire ugatni meg vonyítani kezdett és aztán elég furcsa módon mintha vakarózni kezdett volna én meg csak pislogtam mint a hal a szatyorban.
- Ha megint ittál akkor nagyon mérges leszek. – Mondtam és benéztem az asztal alá hátha ott rejtegeti az alkoholt. – Elég furcsa egy lány vagy, de örülök, hogy most már nem vagy annyira távolság tartó mint az elején. – Mosolyodtam el még mindig kissé elpirulva. Ezután nem nagyon tudtam mit mondani, még mindig zavarban voltam a történtek miatt így csak néztem ahogyan Reiko eszik és csak akkor szólaltam meg ha ő is. Eleinte kicsit bántam… nagyon bántam, hogy nem hagytam ott a földön fekve de most már örülök, hogy nem így tettem. Lassan kezdte megmutatni az igazi énjét még ha számomra kissé furcsa módon is… nagyon furcsa módon. De ezektől független egy rendes, közvetlen és vicces lánynak tartottam őt, na meg rendkívül pimasznak. Sajnáltam amiatt ami vele történt de remélem minél hamarabb túl tud majd lépni ezen és ahogy én láttam nagyon jó úton halad efelé. Végre sikerült eltüntetnem az ételt a tányéromról egészen az utolsó morzsáig ezért elégedetten dőltem hátra és a hasamat kezdtem el simogatni.
- Lehet, hogy hízni nem hízunk, de én most dugig vagyok! – Állapítottam meg.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 16:40

- Hé, hé, hé! - hadonászott hevesen karjaival, mintegy mentegetőzve - Nem a suliban vagyunk, csak spekuláltam hogy ott mit szóltak volna! Hű... spekuláltam... ezt én mondtam?

***

- Még nem - mosolygott rá kedvesen - most valahogy ital nélkül is túlélem magam, de hát ja... furi vagyok, egy órával ezelőttig azt hittem megátkoztak! - zavartan nevetgélt, de azért tudta hogy nem olyan társaságban van, ahol égésnek számítana... félre pillantott, majd Ritara bökött az evőpálcikáival - Csak nem akartam hogy bajod essen, ami meg téged illet te se voltál az előbb valami zárkózott, váháháhá!
Elnevette magát, de már ette is tovább a sushiját és mindeközben szemei Ritat fürkészték, aki úgy tűnt viszont figyelt. De Reikot aztán nem zavarta a tekintete, sőt mi több rajta is tartotta sajátját miközben a falatokat rágcsálta és adagolta a szájába, el-elvigyorodott ha a lány netalán zavarba jött. Egész jól járt vele hogy kicsalta a jobbik oldalát, pláne hogy ennyire jóra nem számított amikor a lehordást követően ráüvöltött és megpróbált előle meglógni... ami mondjuk sikerült is, csak volt olyan állapotban hogy nem lehetett nehéz újra rábukkanni. Hogy mekkora hülye volt... de jó volt hogy végre hülyeségével is elért valamit
- Asszem igazam volt, hogy mindig mentem a fejem után - jegyezte meg egyszer tűnődve - ha nem vagyok lökött, te se rohansz belém
Persze ezután megint csak rámeredt és a gondolatait próbálta mulatságból kitalálni, főleg azt követően hogy kicsivel előbb kiürült tányérja, mint ahogy Ritaé. Ezt azért tök jó dolognak tartotta, mármint hogy most volt akinek lökhette a hülyeségeit amire jóformán csak a srácok voltak vevők a suliban. Na jó, Rita nem volt egészen oda értük de nem is csinált belőle nagy ügyet, maximum elpirult... ami azért jó volt, na és röhejes. Ekkor pakolta be a maradékot a lány is, megjegyezve a nyilvánvalót... azaz, hogy nem fér bele több koszt. Reiko elmosolyodott
- Akkor mondjuk ihatnánk is valamit! - javasolta, aztán el is nevette magát legyezgetve, hogy nem gondolta egész komolyan - He he, nyugi már csak a játékban iszok, sportolónak egy májtranszplantáció nem lenne a legjobb diéta! Sose cserélném le a mozgást a piára, itt meg nincs rizikó
Sötét volt és elképzelhetően ideje is aludni, ő viszont aludt eleget a délután és kedve sem volt ahhoz, hogy Rita csak úgy továbbálljon, valamit ki kellett találnia mielőtt kijelentené hogy távozik. Valami hatalmas ökörséget!
- Cseréljünk ruhát, de úgy fullosan! Cserébe mondok egy sztorit, kezdem is - csapott az asztalra, aztán már pötyögött is a menüjébe egyenként pakolva le a cuccait, közben magyarázni kezdte - Egyszer ezzel szórakoztam egy sráccal. Lenyúlta a radíromat szóval elkaptam és bevonszoltam a mi vécénkbe, asszem az volt az egyetlen hogy suliban megtapsoltak. Mármint lopós volt és kukkoló, szóval bent körbeállták én meg azt mondtam hogy csak akkor engedjük el, ha full levetkőzik és átveszi az én cuccaimat. Nem vagyok az a nagy szexbomba de azért láttam hogy nagyokat nyelt, a csajok meg úgy nyálaztak rá mint... fogalmam sincs, mint a sushira. A legnagyobb poén az volt hogy nem tudta felvenni a bugyimat, szóval úgy engedtem a végén el hogy megdobott pár Yennel. Kaptam egy intőt, otthon meg bezártak... de megérte látni a képét!
Végül elnevette magát, épp miközben a menübe pötyögve átküldte Ritanak a cuccait, csak elfogadni kellett. Tűnődve pillantott a bámuló NJKkra, most se voltak meglepettebbek mint ahogy eddig, kár... meg akarta őket botránkoztatni, de lehet csak Ritat sikerült
- Vedd el és vetkőzz - vigyorodott el sunyit, persze teljesen szándékosan

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 18:02

- Én nem… vagyis csak… én csak próbáltam igazodni a helyzethez! Nem szokásom más lányokkal kikezdeni! – Kezdtem el tiltakozni és megint elpirulni, ma már nem először és az események folyását nézve nem is utoljára. Tovább folytattuk a vacsorát mikor egyszer csak Reiko eltűnődött azon, hogy a butasága miatt ismerkedtünk végül össze. – A cselekedeteink néha elég furcsa hatást kelthetnek, olyanokra amikre nem is számítanánk! – Mondtam kissé okoskodva. Ezután megint csend lett. Reiko egy picivel előbb fejezte be az evést nálam és miután én is befejeztem azzal az ötlettel állt elő, hogy ihatnánk is valamit.
- Hát… én nem vagyok az a nagy iszákos fajta… - Kezdtem el kibújni a dolog aló de mire észbe kaphattam volna már a csapos le is tett az asztalra két üveg sakét. Meredten bámultam az üvegre egy kis ideig aztán végül megragadtam azt és a dugót kihúzva kezdtem el inni belőle. Amint, hogy az első korty lecsusszant a torkomon Reiko egy újabb képtelen ötlettel állt elő aminek hallatán majdnem kiköptem a számban lévő alkoholt és elkezdtem prüszkölni tőle.
- Úgy érted most rögtön? – Kérdeztem már megint teljesen elvörösödve ami már kezdett kicsit unalmas lenni de eközben Reiko egy elég kínos történetet kezdett el mesélni nekem ami csak rontott a helyzeten. – Miért meséled ezt el nekem? Ez… ez… vagyis… az ember nem is gondolná, hogy ennyire… perverz lennél. – Nem tudtam jobb szót erre kitalálni még ha tudtam volna se jutott volna eszembe annyira zavarba hozott ezzel a sztorival. Szerintem kimondottan élvezi, hogy zavarba hozhat. Közben jött az elfogadásra való felkérés. eleinte haboztam az elfogadással meg nem is értettem ebben a logikát, hogy miért akar velem ruhát cserélni, még ha fiú lettem volna vagy fordítva talán akkor, de így. Alaposan szétnéztem a fogadóban, hogy nincs e rajtunk kívül másik játékos is majd rányomtam az elfogadás gombra. Reiko cuccai ott voltak a cuccaim között így rajtam volt a sor, hogy átküldjem. Nem tudom mi vett rá arra, hogy bele menjek ebbe, talán az a pár korty saké? Vagy alapból ilyen perverz lennék. Elkezdtem levenni magamról a ruhákat és szép sorjában el is kezdtem átküldözgetni őket. Amikor a melltartóm is átküldtem a bal kezemmel automatikusan elkezdtem takarni azt több-kevesebb sikerrel és utána pedig magamra aggattam Reiko cuccait. A végeredmény úgy nézett ki mintha a ruháim összementek volna a mosásban és így elég nehézkes is volt bennük mozogni de aztán a ruhák kezdtek igazodni a testemhez és így felvették az én méreteimet.
- Na milyen? – Kérdeztem és megpróbáltam megpördülni de ez a mutatvány nem sikerült túl jól és majdnem átestem egy széken.- Hoppsz! Hmm... talán most nekem kellene lelőnöm egy almát a fejedről.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 18:41

- Na ki nem iszákos? - nevetett fel, amikor odatettek melléjük két sakés üveget és Reiko rögtön tudta, hogy ezúttal nem maga rendelte, vigyorgott is mint ahogy Rita korábbi megjegyzéseire, illetve válaszaira. Tetszett neki, hogy a lány ilyen könnyen meggondolta magát az itallal kapcsolatban, elvégre nem volt rá oka hogy ne próbálja ki, teljesen biztonságos volt

***

Rita költői kérdésére a lassan már általa is megszokott sunyi vigyorral válaszolt, miközben történetét mesélte és a ruhadarabokkal foglalkozott. Tudta hogy rá kell hogy férjenek, hiába a nagyjából tíz centi kettejük között. Ha voltak is kicsi vagy nagy páncélok, az alapruha és alsónemű, na és persze a kezdő páncélok mind majdnem egy modell voltak, maximum az előbbi két fajtának lehettek színváltozatai. Ez mondjuk a legtöbb rpgnél így volt, beleértve az mmokat is... maximum férfi-női szettek voltak általában de volt olyan, amin a ruha más nembe valóhoz kerülésekor stílust váltott, elsősorban a páncélok. Rita felébresztette a gondolatai közül egy érdekes kérdéssel, érdekes mert lényegre törő volt
- Nem perverzségből vetkőztettem le a srácot - mutatta ki foga fehérjét, egy pillanatig lehunyva szemeit - de amúgy ja, perverz vagyok perelj be... mindenki perverz csak valaki akkor, amikor már helyben van valakivel. De hát én sportoló vagyok, nálunk ez valahogy bennünk van általában... nem vagyunk agyasak, de gyengédek attól még lehetünk
Most ő húzott az italából és eközben szórakozottan tapasztalta, hogy Rita végül is belement a játékba mert hogy körülnézett. Reiko vigyora eltűnt és most inkább csak mosolyogva támasztotta fejét, miközben tovább figyelte a most ímmel-ámmal ruhát lekattintgató Ritat. A legérdekesebbnek azt tartotta, hogy a lány annyira zavarban volt hogy ahelyett hogy a saját lekatt - Reikoé felkatt módszert alkalmazta, először egyenként átadogatva lecsupaszította magát és csak úgy vette fel az ő ruháit
- Elvileg egy kővel le tudnád dobni, elvileg... - mondta az almás megjegyzésre
Ami pedig a ruhát illette...
- Ugyanolyan mint a sajátod - állapította meg, majd ő is elkezdte felpróbálni Ritaét - szóval jól áll de tényleg! Ami engemet illet - nézett végig magán, majd kattintott a menüjében és egy fehérnemű alsó került a kezébe, megszagolta - ennek sincs szaga, mi előnye nincs egy virtuális valóságnak, mi?
Azzal visszatette az itemjei közé és a többi cuccot is levette, majd visszaküldte Ritanak. Csak miután az visszaöltözött szólalt meg, széles mosollyal
- Tudod bajnok, úgyis átöltözhettél volna hogy míg egyiket levetted a másikat felvehetted volna, de nem szóltam mert így murisabb voltál - kuncogott és ivott egy kortyot az italából - egyre jobban bírlak, más már leüvöltött volna... látszik hogy nem unatkozol!
Ekkor úgy döntött hogy elég volt a vadalmázásból és most egy angyalinak szánt mosolyt vett fel, a tartását is kimérte kicsit. A fogadós egy tál rizsgombócot tette elé és azt kezdte el falni, de egy pillanaton belül abba is hagyta és megint Ritara pillantott
- Köszi hogy elviselsz, te vagy a legjobb

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 21:09

-Most, hogy jobban megnézem tényleg ugyan az mint az enyém . – Helyeseltem nevetve de rögtön lelohadt a vigyor az arcomról amikor megláttam az alsóneműmet Reiko kezében és megszagolta azt. – Hééé! Komolyan, úgy viselkedsz, mint valami perverz öregember. – Korholtam le őt de kíváncsivá tett és én is elővettem Reiko fehérneműjét és követve a példáját én is megszagoltam azt. – Tényleg nincs szaga… Na nem mint ha tudnám milyen szaga is van egy használt fehérneműnek. – Tettem hozzá gyorsan a kezemmel hadonászva. Reiko ezután visszaküldte a cuccaim így levetkőztem és én is visszaadtam neki az ő ruháit majd újra felöltöztem. Reiko ekkor közölte velem, hogy nem is kellet volna levetkőznöm.
- És csak most szólsz? Én pedig meztelenre vetkőztem mindenki elött… - Amikor erre rájöttem elkezdtem a kezeimmel a mellemet takarni még így ruhán keresztül is, nem mintha ezzel meg nem történté tehettem volna az iménti eseményeket. Kicsit haragudtam Reikora de mikor mondta, hogy egyre jobban kedvel engem elszállt a haragom és pár pillanatra el is mosolyodtam ezen, de aztán gyorsan balra kaptam a fejem.
- Melletted nehéz is lenne unatkozni, ráadásul rossz hatással is vagy rám. El se hiszem, hogy meztelenre vetkőztem… vagy… szájon pusziltalak? Jesszus mégis mi üthetett ma belém? – Sóhajtottam egy nagyot majd ismét Reikora néztem aki egy adag rizsgombócot tömött magába. – Miért ne viselnélek el? – Kérdeztem vissza nevetve. – Szerintem jó fej vagy és aranyos. Leszámítva mikor le k*****ztál. De nem vagyok az a haragtartó típus szóval nem is igazán izgat. Ha valakinek meg kell köszönnöd, hogy elvisellek azt magadnak tedd mert az vagy aki és nekem tetszik aki vagy.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 13 2012, 22:05

- Perv... hogy mi? - pislogott olyan bután amennyire csak nem értette, majd az alsóneműre pillantott és leesett neki a dörgés, tehát elnevette magát - ó bocsi, ez most nem azért volt! Nincs ruhafétisem, hehe - tovább kuncogott, az alsóneműs tapasztalatra viszont megjegyezte - szóval akkor nem te mosod a saját cuccaidat. Én bárki szennyesével fél kézzel elbánok

***

Néhány költői kérdéssel, Rita zavarával majd látható megbékéltségével később, Reiko megint felfigyelt az elhangzottakra, melyeken megint csak zavarba esett. Talán kicsit békén hagyhatta volna a lányt, így utólag biztos nem lehetett éppen valami nagy élmény, és így most Reikonak is be kellett látnia hogy lehet túlzásba vitte. Csak mert többször is elpirult az még nem jelentett semmit, főleg nem azt hogy ráerőltesse Ritára a saját bolond világát. Aztán meg ott volt a most felhozott korábbi eset, tiszta volt számára hogy amiket a fejéhez vágott mennyire sántítottak, elvégre mostanra eleget tudott meg róla hogy teljesen máshogy nézzen rá. Egy kicsit mos rongynak érezte, vagyis eléggé... talán éppen ezért is vörösödött el a bókok hallatán, mert ebben a helyzetben elég furcsán érték. A fejét vakargatta és az onigiriket tömte magába, miközben valami épkézláb válaszon gondolkodott
- Bocs - mondta végül egykedvűen, félrenézve - a ruhacsere csak úgy jött mert nem akartam még lelépni, ciki mi? De azok a beszólások, tisztára disznóul érzem magam... - sóhajtott, majd még lélegzetet sem véve magyarázkodni kezdett - nem is vagy k*rva meg a többi csak ideges voltam mint az állat meg hagyhattalak volna békében az előbb mert hát láttalak zavarba jönni meg minden erre meg rád hajtottam pedig pedig neked pasik valók ráderőltetni a hajlamaim csak mert sikerült zavarba hoznom téged rohadtul unfair aztán meg pont ebből is vágni hogy nem csináltam még ilyet közben meg még szivattalak is mert tök ölelnivaló voltál fülig vörösen és újra meg újra azt látni tök állat volt... urk! - elhallgatott, mert eleredt a nyelve és úgy nagyjából fejjel a falnak, szembogarai apró pontokká mentek össze és a gombóc amit most nyomott a szájába hogy befogja, félig kilógott
- Uwáááuáap*csábaderohadtulsokatbeszélek! - hadart össze valamit ahogy a rizs szanaszét repkedett a szájából, de aztán nyomta is bele a következő gombócot, aztán még idegesebben az üvegből kezdett inni. Most jobban akart megfulladni mint mondjuk elfutni

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 13 2012, 23:32

Reiko hadarni kezdett és egy szuszra végig mondta, amit akartam ami elég nagy bravúr volt tekintve, hogy nem fogta valami rövidre ami azt illeti kicsit nehéz is volt követni, valahogy összefolytak a gondolatai számomra de amit kivettem belőle, hogy ez megint valami ön ostorozás, aztán pedig elkezdte magába tömni a rizsgombócokat, egyszerre kettőt is majd az egészet megpróbálta leöblíteni egy kis sakéval és ettől olyan nevetés tört rám, hogy kis hilyán lefordultam a székről.
-Ne…ne haragudj….snrk... de most… ahahaha… annyira… annyira… heeeheee… nem bírom abba hagyni… - Ez még egy pár percig folytatódott mire végre képes voltam újra egy értelmes tőmondatot kinyögni. – Bocsi, csak ha láttad volna magad ahogyan tömöd be azt a sok gombócot. – Kezdtem el mentegetőzni és közben kitöröltem néhány könnycseppet a szememből. – De nem kell mentegetőznöd, amiatt amiket mondtál! – Váltottam át egy komolyabb hangnemre és közben megint meghúztam a sakés üveget. Az arcom megint égni kezdett de ez most nem az a fajta volt amiket a kínos helyzetekben éreztem sőt, az egész testemet forróság járta át, hmm… talán mégsem kellet volna innom az üvegből. – Igazad volt. Én voltam aki kikényszerítette ezeket belőled a viselkedésemmel deeee… - Hirtelen felálltam és rádőlve az asztalra oda hajoltam Reiko elé olyannyira, hogy csupán néhány centi választotta el az arcunkat egymástól és kissé oldalra billentve a fejem egy huncut mosollyal az arcomon folytattam. – Mit értettél az alatt, hogy ölelni való hmmm…? - Kérdeztem tőle majd még mielött válaszolhatott volna ismét kitört belőlem a nevetés és visszadőltem a helyemre. – Különben miből gondolod, hogy nekem a pasik valók?– Kezdtem el legyezni a kezemmel magam előtt de még ezeket mondtam nem Reikora néztem hanem a nekem jobbra lévő bárpultot bámultam. – A pasik annyira ostobák, mindig arra verik a nyálukat, hogy ők milyen erősek és, hogy megvédenek minket. Esélyt sem adnak arra, hogy kiállhassak, magamért pedig ezerszer jobb vagyok mint a legtöbb magát annyira nagyra tartó férfi. Mind csak nyűg számomra. Nincs szükségem rájuk tökéletesen elvagyok nélkülük is.

by **Mesuda Reiko** Pént. Szept. 14 2012, 00:24

Amikor Rita megszólalt, Reiko torkán az éppen lecsúszó falat egy pillanatra megállt és folyadékot követelt, amit rögtön meg is kapott. Rita pedig nevetgélni kezdett, aztán már tulajdonképpen szakadt is belőle miközben ő úgy bámult rá mint valami zombi, amihez a szája szélén egy pillanatra kicsorduló sake is hozzátehetett látványügyileg, inkább fűtve Rita görcsét. Végül aztán a kedélyek alábbhagytak és kapott egy mentegetőző jellemzést az iménti műsorával kapcsolatban. Egy pillanatig még bámult, majd a komolyabb folytatás hallatán nagyot sóhajtva összeszedte magát, úgy tűnt hogy nem tudta követni. Ezt pedig egyébként alátámasztani látszott az is, ahogy nekiállt Rita az ivászatnak és a borvirágok bimbózni kezdtek az arcán, az orra közelében
- Ugyan már, nem kényszerítettél semmire... - legyintett félmosollyal az arcán, s csak azért nem folytatta mert Rita mondani akart valamit
Tulajdonképpen felkelt a székéről és rátehénkedett az asztallapra, már ha az alakjával egyáltalán a tehén jelző volt a megfelelő, mert hogy nem volt éppen túlsúlyos... egyáltalán nem. Most viszont ott voltak a szemei tőle talán egy araszra, s félrebillentve fejét rámosolygott, így hát kénytelen volt megint elvörösödni... főleg a szégyentől ami hirtelen képzeletbeli pofont kevert le neki... MÉGIS HALLOTTA! Reiko a szája elé kapta a kezét mielőtt még hangosan is kimondta volna, s ha Rita nem húzódik vissza nevetve hát ő tette volna meg, hátra is esve a székével ha kellett volna. Mi a fene volt itt... megfordult a szekahurrikán? Nem érezte úgy hogy szóhoz jutott, így hát Rita folytathatta monológját egy újabb eszmefuttatással, ezúttal a pasikról. Vajon arra célzott hogy... amit az imént mondott neki... hogy a mifene? Ácsi ácsi, nyugi nyugi... most ő nézett félre meglehetősen nyúzottan, aztán nagyot sóhajtott... még egyet, megint félre nézett és inkább arra bámult... aztán inkább mégis Ritara, mert ő pedig egyébként is a pultot nézte... ne, inkább felfelé kellene... a plafonra. Így is maradt, vagy nem... az asztallap maga előtt volt mégis a legjobb. Sóhajtott, mit mondjon? Ez jobb lehetőség tűnt az eddigieknél, Rita pedig nem lehetett annyira becsípve hogy ne hallja
- Nem mondom hogy én oda lennék... ha rám hajtana egy - nyelt le egy véletlenül még a szájában maradt falatot - de amúgy el lehet velük lenni, lököttek meg értik a viccet... ha kapnak egy pár barackot akkor meg nem akarnak megvédeni... úgy. De nekem más bajom van, ez olyan... csak úgy dolog... ehhám... - megköszörülte torkát, kimondottan idegesen és már jött is a következő adag szófolyam - nem tudom most hogy mit kellene mondanom mert ez az egész tök ciki meg amúgy is senkinek semmi köze hogy én mit akarok meg mi jó meg nem úgy általánosságban és ez azért nem olyan egyszerű ha mondjuk betegség vagy ilyesmi meg nem tudsz vele mit csinálni hogy más az érdeklődési köröd és meg ezért is vagy ari tűzvörösen meg az ilyet terjeszteni még jobban rámszállna mindenki és nem vagyok perverz csak tökhülye mert ilyet nem mondtam még mondom és ez gáz mert, KYA!
Idegesen csapott rá az asztalra és most ő volt az asztallapon, na jó... nem ugyanúgy, tudniillik már le is ereszkedett w-ülésbe, fölé hajolva az ülő Ritanak. Egy pillanatra tűnődött, majd paradicsomvörösen hebegni kezdett
- Háhát ez ohlyan dolog hogy izé meheg a... eh... - inkább befogta a száját és remegő kézzel előre nyúlt, simogatni kezdve Rita fejét... igazából nem is rá nézett, inkább csak úgy maga elé - eh... háhát ez... érted...

by **Rita Hanami** Pént. Szept. 14 2012, 11:34

Ugyan nem néztem rá Reikora de a szemem sarkából láttam, hogy nyugtalan. Az arckifejezését nem tudtam kivenni de azt igen, hogy mindenfelé tekingél és végül az asztalon állapodik meg a tekintete majd miután én abba hagytam a fiúkról alkotott vélemény elmesélést ő is kifejtette a sajátját. Neki más baja van a fiúkkal? Ezzel kíváncsivá tett főleg, úgy, hogy idegesen megköszörülte a torkát és ismét hadarni kezdett pont mint az előbb. Ennyire zavarba jött volna vagy más miatt lett ilyen megint? Türelmesen végighallgattam és közben elmosolyodtam azon, amiket mondott és ahogy mondta és a végén rácsapott az asztalra és fel is mászott rá én pedig félve attól, hogy lelöki a sakés üvegem gyorsan felkaptam az asztalról.
-Vigyáz a sakéra! – morogtam halkan és azzal a lendülettel meg is húztam az üveget… egy korty… két korty… három korty… Üres! Három húzásból sikerült meginnom az egészet. Ez biztosan nem fog jót tenni de jelen pillanatban nem is érdekel hanem inkább Reikora figyeltem aki időközben fölém hajolt és vérvörös arccal folytatta én pedig az üveget egy laza mozdulattal eldobtam ami rögtön pixeljeire is bomlott amint találkozott a talajjal. Reiko felém nyúlt és megsimogatta a fejem. Elpirultam de nem olyan mértékben mint első alkalommal.
- Értem… - Mondtam neki csöndesen- Ha nem tudnád ezt már egyszer eljátszottad ma velem. Vaaagy… - Ekkor hátralöktem Reikot elfektetve őt az asztalon, bíztam t abban, hogy az asztal elbírja majd mindkettőnk súlyát így fölé hajolva folytattam és közben egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá. Ugyan olyan sunyi vigyorral néztem rá – Talán pont emiatt próbálkozol ugyan azzal. Esetleg egy újabb puszit szeretnél… vagy talán… most többre vágysz… - Már csupán csak néhány milliméter választotta el az ajkainkat egymástól. A jobb kezemmel érzékien végig simítottam a kezem a combjától a derekáig míg közben a ballal támasztottam magam és ha engedte akkor megcsókoltam és ezúttal ténylegesen csóknak is szántam.

by **Mesuda Reiko** Pént. Szept. 14 2012, 14:25

Csak azért nem hadart tovább mert Rita mondott halkan valamit, annyira fülelt hogy a keze is megállt a lány haja között. Mit játszott el? Rá is kérdezett volna, de kapott egy igazi erőpontra költött lökést és elterült az asztalon, s mire fel akart volna tápászkodni Rita már rajta termett. Legyen olyan... legyen olyan... közeledik, igen olyan... csak nem ugratja! Valami ugyanolyan próbálkozásról beszélt, meg arról hogy puszit akart... csak nem bosszút akar állni, jaj nehogy már szórakozzon vele! Naná, meg nem is fog... egy fenéket, eddigre már tuti leesett neki amit az érdeklődési köréről hadart össze, csak a sarokra kell állni és visszavenni a stafétát, ha már ő kezdte az egész vallomás dolgot. Mellesleg végigsimította a kezével, ennyire csak nem élhette be magát valaki a szerepébe! Egy pillanatra tehát most ő vigyorodott el, talán a hirtelenség még kicsit rá is ijeszthetett Ritara, de most két kézzel kapta el a fejét és magához húzta, mielőtt ő közeledhetett volna tovább. Megcsókolta, ő, nehogy már az elmúlt több mint fél óra nyomulást azért csinálta hogy aztán ennyire ne legyen képes. Érdekes volt hogy közelről is jól láthatta a másik szempárt, a játéknak megvoltak a maga előnyei. De abban valahogy biztos volt hogy csókon és ölelkezésen túl senkivel nem lesz képes csinálni semmit, ami nem volt baj. Merthogy nem nyúlkapiszka társ után kutatott egy-két évig, hanem akire képes volt agyilag is ráhangolódni. Nem is igazából azzal volt elfoglalva hogy mit csináljon a másik szájában, ez nem valami erotikus novella volt hanem inkább romantikus... ő, legalábbis így most hasonlatként úgy gondolta. Eddigre a fejét is elengedhette már, el is engedte ezzel nem volt mit húzni, inkább a hátát ölelte át. Egy igazi csók és olyasvalakitől aki bejött neki, ahhoz képest hogy azt fontolgatta inkább egy fiút keres hogy legyen valakire, erre tessék végül megcsinálta. A csók pedig, nem ő volt akinek véget kellett vetnie neki, de ő volt aki először szólalt meg azután, mert hogy nem várt
- Te nem tudod mennyit kerestem valakit - mondta kimért lassúsággal, s mozdult egyik karja vissza Rita hajára - azért gáz, de ez vagyok én. Szóval mondjuk... akarsz velem járni? - vigyorodott el sunyin, de már ment is át egy kényelmesebb mosolyba, elvégre nem ugratta nehogy úgy vegye - Hm? Nem hülyülök, most komolyan... bevállallak, játékon kívül is. Ha megfoghatlak, majd hülye leszek elengedni... meg is kereslek, hm? Jársz velem?
Így könnyebb volt hogy zöld lámpát vélt látni maga előtt

by **Rita Hanami** Pént. Szept. 14 2012, 19:31

Ahogyan egyre közelebb hajoltam Reiokohoz hirtelen elmosolyodott aztán két kézzel megragadta a fejem, magához rántott és megcsókolt. Először meglepődtem még a szemeim is elkerekedtek. Nem a csók zavart meg mert nekem is pontosan ez volt a szándékom, sokkal inkább az, hogy nem adta át a kezdeményezést. De ezzel nem is volt baj, alapjáraton is ő volt a merészebb én pedig csak a sakénak köszönhettem, hogy most megmertem tenni ezt a lépést. Nem is agyaltam tovább ezen inkább át adtam magam neki. Ez volt az első alkalom, hogy megcsókolok egy lányt… vagy egyáltalán bárkit. Azt mondják az első csók beleég az ember agyába és mindörökké emlékezetes marad. Ezzel most tökéletesen egyet értettem, sem a helyszín sem pedig a partnerem nem volt hétköznapi, de ezt egy cseppet sem bántam sőt, kifejezetten örültem neki. Belenéztem Reiko szemébe majd behunytam azt. Hagytam, hogy az ösztöneim irányitsanak. Éreztem mikor Reiko elengedi a fejem majd a hátamat ölelte át míg én a kezemet egyre feljebb csúsztattam végig az oldalán majd végül az arcánál állapotod meg ahonnan egy lassú, finom mozdulattal beletúrtam a hajába. Az ajkaink lassan eltávolodtak egymástól én pedig ezzel párhuzamosan nyitottam ki a szeme, hogy ismét megpillantsam Reiko arcát. A kérdésére eleinte nem nagyon tudtam mit válaszolni és pár pillanatra oldalra is pillantottam, majd ismét Reiko szemébe néztem.
-Ez elég fura. – Kezdtem neki majd egy kis szünetet hagyva folytattam. – Alig pár hete annak, hogy csapdában estünk ebben a játékba mégis már két olyan dologra is bukkantam, amit eddig soha nem kerestem mégis valahogy mindig is hiányoltam. Ez most biztosan elég hülyén hangzott, most tuti ostobának tartasz emiatt. Ha… ha… rád nézek furcsa érzés fog el… nem tudom… valahogy, mindig magam mellet akarlak olyankor tudni… a karjaimban… - Megint elkaptam a tekintetem és egyre inkább kezdtem vörösödni és ez most nem az alkohol miatt volt. – Én… nem tudom mit szokás ilyenkor mondani… gondolom igen… vagy… nem tudom… csak annyit tudok, hogy nem akarlak elengedni… azt akarom, hogy velem maradj…

by **Mesuda Reiko** Pént. Szept. 14 2012, 22:10

Reiko felnézett a zavarban levő Ritara és hagyta hogy lassan összeszedje magát, úgy tűnt hogy most megint neki ment jobban, de aztán ő is beszélni kezdett. Csendben hallgatta, végig rajta pihentetve szemét és még mindig az elmúlt perceket latolgatta... vajon sikerrel járt? Mert ez talán még nem jelentett semmit, Rita pedig ostobának érezte magát amiatt amit mondott, neki pedig amaz csak most állt igazán össze. Amikor a lány a végére ért, Reiko komoran sóhajtott és igyekezett valami olyasmit mondani neki, ami legalább egy kicsit megnyugtathatta... mivel hát, most meglehetősen akadozott a beszéde. Nyelt még egy nagyot és felvette ritkán látható bátorító típusú mosolyát, muszáj volt feloldani a kétségeit különben még megbánja a történteket, akármennyire is úgy tűnik hogy most minden rendben
- Nem is vagy ostoba - simogatta meg az arcát, talán segít - nem az a baj ha akkor jössz rá arra hogy hiányoltál valamit, amikor már megkaptad... hanem az ha akkor jössz rá mennyire számított neked valami, amikor már elveszítetted... urk... öm... - vörösödött el egy pillanatra, el sem hitte hogy most valami filozofikusat mondott... meg kellett köszörülnie a torkát... - köhömm... szerintem azt akarod mondani hogy belém zúgtál, nyugi kölcsönös... szabadon tarthatsz a karjaidban amíg csak akarsz, elvileg erre vagyunk mi barátnők valók... igaz pasimnak nem akarlak hívni ha nem gond, mert az azért gáz lenne. Ne aggódj... kint is meg foglak keresni, jó lenne elmenni valahol máshol lakni... na persze, csak ha tudom is hogy hol talállak meg. De mindegy is, MOST itt vagyok, hm? Jobban is meg akarlak majd ismerni, ez így felszínes csak azt tudom kendozol meg suli sztár vagy, na meg hogy bolondulok érted... de majd mesélsz még magadról, ugye?

by Ajánlott tartalom