A Település

-Hát én nem láttam hírügynököket mászkálni, bár nem tudom, hogy néznek ki....-mondtam továbbra is bizonytalanul, és nem is állítottam valótlant, ha éppen előttem sétálna el, akkor sem ismerném fel az informátorokat, vagy ahogy Magnus is hívta Hírügynököket...

Aztán eljött amit nem akartam, úgy néz ki tényleg nagyon reszketeg lehettem, lehet a mai időjárás miatt, vagy kitudja, de amikor megemlítette, hogy ne legyek félénk és nem akar bántani, hát mondtam volna neki, hogy nem tehetek róla.
-Lehet megfáztam? -tettem fel a költői kérdést, mivel elég fura lenne egy ilyen fajta betegség.
Elindult Magnus befelé és csak néztem, ahogy megy befelé, majd a napra tekintettem és azt kinyújtott kézzel takartam el, majd közben a fejemben sokminden lejátszódott, emlékek, képek, és élmények amik nem tudom mi miatt jutottak az eszembe, majd sóhajtottam egyet és elindultam én is a tavernába.

Az ajtó nyikorogva nyílt egy kis pillanatig amit aztán a csengő szava hallgatatott el. Beléptem és körbenéztem, majd ahogy megláttam a széken ülő, már ismerős alakot arra indultam, bizonytalan mosollyal.
-Bocsi, hogy lemaradtam, tudod néha fura vagyok, mondjuk mostanában elég sokszor előfordul....Leülhetek esetleg?- mutattam a vele szemben lévő üres székre, és ha megengedi leülök és körbenézek a teremben
-Hát én nem látok sok játékost, vagyis pont annyit amennyien mi ketten vagyunk. Ehh... Akkor nem tudjuk meg a szafarik titkát mi?
Néztem rá kicsit kiábrándultan, de még mindig nem közvetlenül a szemébe. Hát lehet kéne valami kávé nekem vagy erősebb ami visszazökkent ebből a félős fázisomból...

Mielőtt belépett volna a fogadóba, Magnus hallotta, amit a lány mondott a hírügynökökről. Ezt egy bólintással nyugtázta.
Miután látta, hogy a lány már jön, visszaült a helyére. Nem sokkal ezután benyitott.
- Semmi gond. - mondta. - Persze, csak nyugodtan.
Folytatva a beszélgetést, a férfi bólintott egyet.
~ Sok játékos tényleg nincs itt eszerint. De biztosan akad valaki, aki elmagyarázza a szafariról a szabályokat valamelyik felsőbb szinten.
Magnus látta a lány arckifejezését, majd egy pillanatra elgondolkozott.
- Mondd csak, szeretnél valamit enni vagy inni? Én állom. - ajánlotta fel.
Miközben várt a lány válaszára, a pincérnő hozott mindkét játékos számára mochi jégkrém desszertet. A tányéron háromfajta mochi volt: vaníliás, epres és zöld teás. Meghajolt és elment. Magnus vett egy epreset a tányérról és megette. Kinézve az ablakon, a férfi látta, hogy elered az eső. Az esővel nem volt valami sok baja, kivéve az, hogy bőrigázik és a szemébe is jut egy nagy adag. A villámlást pedig utálta.
Visszafordult Liese felé, majd megszólalt.
- Miután ettünk, mit szólnál, ha ellátogatnánk a felsőbb szintek egyikére? Lesz valaki, aki biztosan segít.
Miközben várta a lány válaszait, elfogyasztott egy zöld teás mochit. Nem igazán tetszett neki az íze, de ha már elkezdte enni, be is fejezte. Megnyitotta a menüt, majd előhívott egy tárgyat a leltárból. Letéve azt az asztalra, kiderült, hogy az egy káprázatgömb. Nem aktiválta, hanem felnézett a lányra.
- Ha sikerül megtudni a szafarizás szabályait, és nem gond, akkor rádbízom, hogy hová menjünk. De ha lehet kérdezhetem, hanyas szintű vagy? A jelenlegi szintem 13, de közel állok a következőhöz.

-Hát köszönöm, esetleg egy csésze teát, de csak ha iszol velem!-majd ahogy a pincérnő, én nagyra nyitott szemmel néztem ami érkezett... Nem tudtam miaz és őszinte tekintettel dőltem picit a tányér felé azokat meglesni és picit megszaglászni, majd boldog mosollyal nyugtáztam, hogy jó illat és kinézet esetén csak finom lehet.... így jó étvágyat kívánás után fogtam neki egy vanilliásnak, amit mohón kezdtem enni és egy nagy nyögéssel jeleztem, hogy nagyon finom.

Kinyitva vissza a szememet az élmény után, az ablakon kinéző Magnust láttam meg és ekkor tűnt fel, hogy esik az eső.
-óóó de kár érte, eddig olyan szépen sütött a nap.... am így nem elbújnak a vadak és minden?
Kezdtem kicsit szomorkásabb lenni, de ennek nyoma is eltűnik amikor majszolni kezdek.

Kissé már kellemetlenül csendes volt a hely amikor megtörte a velem szemben ülő törte meg azt.
-Hát am okké, benne vagyok, de eddig itt és még a 4es és 5ös szinten voltam-mutattam az ujjaimmal is, és amikor folytattam volna egy elég váratlan kérdést kaptam, amiben egy érdekes információt is kaptam....

Válaszoltam de félénk lettem és elpirultam közben:
-hát én nem rég lettem 7-es szintű... és am tudod nem nagyon voltam sok helyen, most szánok időt az első bejárására végig és azért keveredtem ide is, úgyhogy nem biztos jó rám támaszkodnod...
Apró pillanatokra néztem rá és az arcát figyeltem nézve mit szól hozzá, hogy egy ilyen pici kezdővel dobta össze a sors, és azt már nem is merem említeni, hogy a gömbről nem is tudom mire jó.....

- Rendben van. És milyen teát szeretnél?
Nézte egy pillanatig, ahogy a lány a süteményt eszi, majd ő is elfogyasztott egyet. Az eső megnyugtató hangja tetszett a férfinak, de mint sokan, ő sem szerette, ha zuhogó esőben kell rohanni valahová. Bár az esővel kapcsolatos gondjait nagyjából átgondoltam már önmagában, így most már nem is foglalkozott a dologgal. Visszafordult az asztal felé.
- Talán elbújnak. De ne feledd, hogy ez egy játék. Nem fog órákig és napokig zuhogni, csak pár percig.
Némi csend következett, amit Magnus kérdése zavart meg. Bólintott.
- Sok baj nem lehet, ha a hatos szintre megyünk.
Meghallgatva a lányt, kissé elgondolkozott. Még nem aktiválta a káprázatgömböt.
- Sok helyen túlzottan én magam sem voltam, de bízom benne, hogy rendben lesz a dolog. - mondta. - Csupán jól kell kitervelni ezt.
Nem igazán várta meg a lány válaszát a teás kérdésre, hanem rendelt két mézesteát. Úgy vélte, hogy talán ez jól fog esni neki is ilyen időben. Pár perc múlva a pincér ki is hozta a kért rendelést. Aktiválta a káprázatgömböt, majd kijelölte a 6. emeletet. Szemével végigpásztázta a holografikus térképet, majd megakadt a szeme a mezőség északkeleti pontján.
- Mit szólnál, ha itt próbálkoznánk a szafarival? - mutatott rá a megfelelő területre, ahol egy vörös pont jelent meg.
Hagyta, hogy a lány gondolkozzon kicsit, addig ő kortyolgatta a teáját. Finomnak találta a teát, és úgy gondolta, hogy talán többet is meg tudna inni belőle, de a mértéktelenség nem az ő asztala. Egy picit felpillantott a lányra, de úgy, hogy az ne vegye ezt észre.

Nem egészen értettem mi folyik sem körülöttem, sem pedig bennem, nem hagy nyugodni egy gondolat, de nem tudommegfogalmazni mi is az, a fiú aki pedig velem szemben ült... Nos ő egészen fura volt, mármint nem a megjelenése, inkább a beszéd stílusa, lehet ez fogott meg? Nem nem, nem hiszem...
-Öhm öhm, milyen teát... hát am amilyet te szeretnél, én szeretem mindet a feketétől a gyümölcsön át egészen a jázminig.
Ekkor vettem észre, hogy mélyen a gondolataiban merült...vajon mi járhat a fejében? Valószínüleg a szafari, de amíg esik az eső sokmindent nem tudunk tenni, bár szerintem máshol nem is esik csak itt most nekünk ehh....
-a hatos szinten még nem jártam... a negyedik volt a legmagasabb, de nem hiszem gond lenne, sőt izgi kaland lenne!
Nem tényleg nem jártam még azelőtt a negyediknél magasabban, de mégis állandóan az elsőn szaladgáltam, végülis ez volt az otthonom, már nem a Horunka falu, hanem a Kezdetek Városa.
~Úristeen öt éve lakok itt a Kezdetek Városában, lehet tényleg találnom kéne egy új lakhelyet, de mégis hol?~kalandoztak el a gondolataim
-öhm te mennyire vagy tapasztalt ilyen téren? Mármint a tervezésben, mert nem hiszem jó ötlet lenne, ha ilyenben rám támaszkodnál, én inkább spontán vagyok, mintsem megtervezzem a dolgokat.-kezdtem ecsetelni neki gondolataim közepette
-hatodik szint jó lesz szafarira, nem sokat tudok róla, elvileg nyugodt hely nem sok veszéllyel, de a lakosok talán furák, vagy az nem ott van?-bizonytalanodtam el, mert pletykákon kívül nem sokat tudtam a hatodikról
-te miket hallottál?-tettem fel a jogos kérdést....-meg! akkor tényleg kéne keríteni valakit aki tudja hogy működik..vagy csak bóklászik arra valaki?