A Település

by **Kayaba Akihiko** Kedd Júl. 31 2012, 22:24

Csodálkoznak az NPC-k, ha valaki ebben a lepukkant faluban fordul meg, az első, egyben legnagyobb szint szélén. Ritka erre még a mob is, nem, hogy a játékos. Elvileg egy gonosz démon, a hatalmas és rettegett Maou tartja rettegésben az egész falut, de ezt a démont még soha senki sem találta meg. Horunka falujában két torony található. Az egyik már romos, lepukkadt, amit Varmin tornyának emlegettek, a másik viszont még tele van mobokkal. Egyesek azt feltételezik, hogy ezen torony tetején él Maou.

by **Mesuda Reiko** Csüt. Szept. 06 2012, 23:58

/Hanami Rita/

Napok teltek el az az éjszaka óta, a kicsiny falu kicsiny fogadójában pedig több mint elég hely volt és játékosok sem mondhatni, hogy zavarták volna. A néhány NJK akik itt voltak, ugyancsak meresztették rá a szemüket és ez az idő teltével nem hogy alábbhagyott volna, de egyenesen sűrűsödött. Ez érthető volt, ha Reikot érdekelte volna a figyelmük, akkor megállapította volna: arra voltak beprogramozva hogy minden játékost megbámuljanak, legfőképpen azokat akik tovább találnának maradni a megszokott átutazásnál. Ő márpedig nem csak a faluhoz de magához az épülethez is hozzácementelődni látszott, az összes napi megtett séta nagyjából a kocsmahelyiség egyik sarka és a szobájában található ágy távolsága volt. Nem volt kérdés hogy mit is csinált itt: mivel nem kaphatott alkoholmérgezést, az itteni itallal részegségig stimulálta agyát a rendszer, amitől ha jobban nem is de tompábban mindenképpen érezte magát. A "vérpénz" ami a megölt srác tulajdonából slisszant át az övébe, mostanra már elfolyt a virtuális torkán lefolyó virtuális italra, amit ha nem is folyamatosan de egy valódi alkoholistát is megszégyenítő gyakorisággal csúszkált lefelé

Persze hogy a földön ült, lábai össze vissza hevertek a padlón és a hátát az egyébként kemény falon támasztotta. Éppen egy hosszabb szendergés végén tért magához és a még most is görcsösen szorongatott italos üveget jól meghúzta, s csak aztán nézett fel maga elé. Tulajdonképpen most vette rá magát először arra hogy felnézzen az őt figyelő NJKkra. Kelletlenül billentette meg a fejét, s ahogy valódibb ülésbe erőltette fel magát rájuk förmedt
- Mivaa nemláttak még üvegett? Neeszee! - hajította el az üveget, ám az a célpont helyett egész másfelé repülve kibukdácsolt az ajtón és sok-sok apró darabra robbant valahol odakint, mielőtt a kérdéses darabok eltűntek volna a semmiben. A keserédesen mulattató ebben az volt, hogy nem először tört el már itt üveget - ezelőtt inkább a falon és a fején csinálta - a kocsmáros már hozta is neki a következőt, verbális kérés nélkül, az árat levonva a karakterlapjáról. Nem mintha eddig foglalkozott volna vele, sőt most is inkább a változatlanul visszabámuló NJKk kezdték el zavarni. Rondán nézett rájuk ahogy az üvegből ivott, de azok csak vissza-visszapillantgattak rá vagy gülü szemeiket le sem vették róla egy ideig, a barátait vélte látni. Nyelt egyet, jobbra fordította fejét és arcát a falhoz préselve könnytelen zokogásba kezdett, ami inkább látszott folyamatos csuklásnak sőt... részben még az is volt. Aztán amint eltelt a pillanat visszafordult, s érthetetlen vartyogást megelőzendő húzott megint az üvegből, kiürítve azt és tulajdon fején törve szilánkokra. Rongybabának érezte magát, csak az fájt neki legbelül hogy nem tudott fizikai fájdalmat okozni magának

by **Rita Hanami** Pént. Szept. 07 2012, 11:45

Ahhoz képes, hogy csupán egy kis tapasztalati pontot akartam szerezni pár malac levadászásával sikerült olyan távol kerülnöm Torubanátol amennyire csak lehetett. Gyakorlatilag a szomszéd falucskában kötöttem ki de azt magam sem tudom, hogyan és ezt még sikerült fokoznom és útközben egyetlen árva malaccal vagy egyéb másfajta szörnnyel nem találkoztam. Így hát ha már idevetett a sors gondoltam kipihenem a „vadászat fáradalmait” és szétnézek picit. A mindenki njk csodálkozva bámult meg engem amint végighaladtam az egyik poros úton. Elég zavarba ejtő érzést kellet és hamar beugrott, hogy nem is annyira rég már tapasztaltam hasonlót, vagyis nem hasonlót, hanem ugyan ezt. Mégpedig ugyan ebben a városban ugyan ezekkel az emberekkel. Igen, a házak is roppant ismerősök voltak ezért nem kellet nagy ész ahhoz, hogy rájöjjek itt bizony már jártam, mégpedig mikor azt a fura küldetést vettem fel. Ez jó hír, mert így hamar megtalálhatom a fogadót és nem kell tovább fárasztanom magam. Míg sétáltam el is gondolkodtam, azon, hogy miért is nem érzünk fájdalmat. A fáradságot, álmosságot valamint az éhséget érezzük, de a fájdalmat nem. Ez nekem egy picit fura volt és hiányzott is a fájdalom érzete bármilyen furcsának is hangozhat. A legnagyobb fejtörést azonban mégsem ez okozta, hanem, hogy eltudunk a hízni a játékban. Kipróbálni nem mertem mi van ha elhájasodok és oda a sebességem, az alakomról nem is beszélve másrészről pedig a világ legnagyszerűbb dolga lenne ha annyit ehetnék amennyi csak belém fér de a kilóim változatlanok maradnának. Az a sok finomság ami csak rám vár, főként a rengetek süti és torta. Már a puszta gondolattól is megéheztem és ennek a gyomrom is jelét adta. Lopva szétnéztem nem e halotta más majd elindultam a fogadó felé. Még azelőtt, hogy beléphettem volna egy üveg repült ki az ajtón és széttörve eltűnt a semmibe. Első gondolatom az volt, hogy kocsmai verekedés tört ki odabent de mivel semmi kiabálást és zajongás nem szűrődött ki ezt a feltevést gyorsan el is vetettem. Végül is mindegy volt mert minden féleképpen bementem volna és így is tettem. Amint betettem a lábam az ajtón az összes szem rám szegeződött, ami roppant idegesítő volt. A másik dolog ami szembetűnő volt az, az egyik sarokban ücsörgő lány volt aki épp abban a pillanatban tört szét a fején egy üveget. Abból, ahogyan kinézett nem ez lehetett az első üveg amit széttört és a tartalmát pedig egész biztosan nem a földre öntötte. Alapból nem foglalkozom részeg alkoholistákkal, szíve joga mindenkinek azt tenni amihez kedve szottyan de ezt mégse hagyhattam szó nélkül.
-Nem vagy te még túl fiatal az alkoholfogyasztáshoz? – Álltam meg fölötte ölbe tett kézzel. Közelebbről megnézve a lány elkeseredettnek tűnt, talán nem bírta feldolgozni. hogy csapdába esett idebent és így próbálja ezt levezetni, de az is lehet, hogy teljesen más oka volt vagy csak szimplán szereti az alkoholt és itt most nincs senki aki rászólhatna. Akárhogy is, ilyen állapotban nem hagyhatom csak úgy itt.

by **Mesuda Reiko** Pént. Szept. 07 2012, 12:18

A vörös betűs Reiko erőltetve kuncogott fel, ahogy az összetört üveg nyaka elszublimált a kezéből, majd előre hajolt és úgy döntött alszik egyet. Ahogy azonban a fejét kezdte el lógatni, két láb siklott be kicsit zavaros látóterébe és egy tompa hang vonta kérdőre a tevékenységét. Egyet csuklott, majd lassan hogy a fókusza ne essen szét és csináljon masszát az előtte levő látványból, felemelte a fejét és egy arcot megpillantva a "távolban" kicsit jobbra billentette. Cinikus félmosoly ült ki az arcára, csuklott még egyet és aztán félrenézett. Válaszoljon neki, vagy ne válaszoljon? Elég bonyolult kérdést tett fel, ebben az állapotban legalábbis nem nagyon értette hogy miért... ez most valami játék volt ha jól emlékezett, nem? Most elképzelte hogy egy tankönyvi rajzon fel van vágva a koponyája és agy helyett egy köteg zokni díszeleg a helyén, amit a húzott vonal végén levő "zokni" felirat is igazolni látszott. De a kép elvillant és megint maga elé nézve az összefont karú lányt szúrta ki... még mindig itt volt? Ez a néhány másodperc bizony tűnt neki vagy egy órának is, miközben ő magában gondolkodott és kritikusan képzelődött a zokniközéppontú emberi test elméletéről, addig a lány mindössze annyit élt meg, hogy Reiko csuklott, felnézett, jobbra billentette fejét, csuklott, elfordult, aztán megint visszanézett rá. És most megint csuklott egyet...
- Neem vagy kicsit meessze... aalig hallook valamit... - nyögte ki magából, aztán mégis válaszolt a kérdésre - héé... meg neem is Japáánba vagyunk...
Ismét lógatni kezdte a fejét majd harmadrészt zokogó, harmadrészt csukló és harmadrészt kuncogó hangot hallatott, végül egy nyöszörgés kíséretében legyintett a levegőbe. A kocsmáros már oda is jött és a kezébe nyomott egy üveget, de Reiko nem bontotta meg csak gurgatni kezdte maga mellett a padlón

by **Rita Hanami** Pént. Szept. 07 2012, 21:33

A lány pár percig csak lesett ki a fejéből, időnként pedig fel-felcsuklott és mintha kicsit nehezére is esett volna egyenesen tartani a fejét. Végül aztán sikerült megszólalnia, aminek az első felét egyáltalán nem is értettem így picit közelebb hajoltam hozzá és a második felét nehezen ugyan de már kitudtam venni.
-Lényegtelen hol vagyunk akkor is kiskorú vagy és láthatóan már eleget ittál. – Csóváltam meg a fejem. Ha jobban bele gondolok kicsit furcsa, hogy így lerészegedett, mert lényegében ez csak a fejünkben történik és valójában nem is iszik semmit ez a lány, nincs semmi, amitől berúghatna. Várjunk akkor ez ugyan úgy igaz az ételekre is. Nincs zsír vagy szénhidrát tartalmuk, ami lerakodjon és meghízzunk. Talán csak az agyunk hiteti el velünk, hogy nem vagyunk éhesek. Remélem ez majd a következő étkezésnél is eszembe jut majd. Akárhogy is ez a lány itt teljesen lerészegedett és nagyon úgy nézett ki, hogy nem is akar itt megállni mert néhány igen érdekes hang kiadása után intett egyet mire a csapos egy újabb palackot adott neki. A lány nem kezdte el rögtön felbontani, de én nem is akartam kivárni, hogy ezt megtegye így gyorsan kikaptam a kezéből.
- Ezt elkobzom! – Mutattam rá az üvegre. – Inkább menj lefeküdni és józanodj ki. Jobb dolgokra is pazarolhatnád az idődet ahelyett, hogy leiszod magad. - Elfordultam egy pillanatra majd letettem az üveget az asztalra utána pedig ismét a lányra néztem. – Ráadásul ezzel magadat is komoly veszélybe sodrod. Az alkohol furcsa dolgokra tud rávenni. – Csóváltam meg ismételten a fejem. Semmi közöm nem volt a lányhoz de mégsem hagyhattam ilyen állapotban csak úgy magára, még a végén valami ostobaságot művel, na nem mintha úgy nézne ki aki innen fel fog kelni. – Van kibérelve szobád a fogadóban? – Kérdeztem tőle és megpróbáltam talpra állítani, feltéve, ha engedte.

by **Mesuda Reiko** Pént. Szept. 07 2012, 21:59

- Iiiitt seenki se kiskorúú - vitatkozott makacsul és már bontotta is volna a gurigált italt, de a lány határozottan elvette tőle, mire Reiko csalódottan motyogott - dee itt vaan akineek nincs eerőpontja...
Ebben tényleg nem volt sok logika, mármint hogy nem lehetett erőpontot költeni az íjászoknak. Lehet hogy csak azért szúrt szemet neki mert a valóságban már régóta íjászkodott, de szerinte egy harc alapú játék tervezőjének tudnia kellett volna arról hogy az íjászat egyik legfontosabb alapfeltétele a... fizikai erő. Persze, kellett hozzá a megfelelő kézkoordináció és rutin, mert különben egy rossz mozdulattal akár el is lehetett törni a fegyvert vagy megsebesíteni magát. De a húrfeszítéshez erő kellett, aminek hiánya számára egyszerűen illogikus volt ha már virtuális valóságra alapult... nem mintha jó lett volna logikailag általánosságban, de amihez értett ahhoz bizony értett. Abban a reményben választott íjász kasztot, hogy itt harcban kamatoztathassa megszerzett tudását, de ehelyett kelletlenül kényszerült tapasztalnia hogy nagyjából semmit nem tudott áthozni ebbe a világba a tudáson kívül... ami itt cserbenhagyta, mert itt pontok kellettek és erő pedig egyáltalán nem. Napokig csak ez az egyetlen bánata volt, de aztán...
- Iinkább táávolt tart az olyaan doolgoktól... - motyogta neki válaszát - ééppen aluudni akartaam, dee ide jöttéél...
Megrázta a fejét hogy tisztábban tudjon gondolkodni, de a lány szavai és önön elmélkedése az íjászatról így is össze-össze akartak folyni. Aztán az a szobáról kezdett érdeklődni, de amikor megpróbálta felsegíteni, Reiko tiltakozni kezdett
- Eeeengedj el! - emelte meg a hangját - Eeengedj hamondom, még tee is fűűbetaláálsz haraapni... moost kihagynáám... meenny el, heess!
Elfordította a fejét, sőt azzal el is dőlt a fal tövében és átnézett az asztalok alatt, bele nagyjából a semmibe

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 08 2012, 10:05

-Nem érdekel! Te a mai napra már megittad az adagod ezért nem is fogom hagyni, hogy tovább vedelj! – Jelentettem ki határozottan. Nem igazán értettem miként jönnek ide az erőpontok de, talán arra célzott, hogy eltudtam venni tőle az üveget vagy pont valami egészen más járt az eszében. Nem tudom, sajnos nem látok bele mások fejébe, pedig milyen jó is lenne. Habár lehet ebben a világban ez annyira nem is elképzelhetetlen. Kitudja, talán van olyan képesség, ami ezt lehetővé teheti. Méregettem egy picit a lányt aki látszólag nagyon elbambult és ekkor tűnt csak fel, hogy a feje felett egy piros jel díszeleg. Ha az emlékeim nem csalnak eddig, és miért is csalnának, akkor eddig még egyik játékos feje felett sem láttam ilyesmit. De ha úgy vesszük részeg játékossal sem találkoztam eddig, talán pont azt jelzi, hogy nincs beszámítható állapotban. A lány alig érthetően tovább motyogott, nekem pedig minden figyelmem a szavaira kellet irányítanom ahhoz, hogy megértsem.
- Ha távol akarsz maradni a bajtól nem ez a megoldás nem beszélve arról, hogy így sosem tudsz kijutni innen. – Feltéve, persze ha ki akart. Nekem valahogy természetesen jött az, hogy mindenki végig akarja vinni a játékot pedig már Tsubakinál rájöhettem volna, hogy nem mindenki akar visszatérni a valóságba.
-Nem jobb lenne egy ágyban aludni mint itt a földön. – jegyeztem meg. Mikor megpróbáltam a lányt felsegíteni ő ellenkezni kezdett, de valami ilyesmi reakcióra is számítottam. – Önbizalmad az van, ha azt gondolod, hogy így bárkinek vagy bárminek tudsz ártani. – Tettem ismét ölbe a kezem. A lány közben eldőlt mint egy darab fa és úgy bambult a semmibe. – Pedig nem fogok elmenni innen! Felelőtlenség lenne tőlem itt hagyni téged ilyen állapotban. De nekem így is megfelel. – Elvettem az egyik asztaltól egy széket és leültem a lány elé. – Nekem időm van bőven. Tsubakinak küldök egy üzenetet, hogy ne aggódjon és onnantól fogva szépen kivárom, még kijózanodsz. – Dőltem hátra a széken és keresztbe tettem a lábaim miközben elküldtem az üzenetet Tsubakinak. – Meg és volnék! Most már annyit ücsöröghetek itt amennyi csak szükséges. – Ezután ha ő nem szólalt meg én sem tettem, csupán néztem őt és ha esetleg a kocsmáros italt próbált neki adni azt elkoboztam tőle.

by **Mesuda Reiko** Szomb. Szept. 08 2012, 17:49

- Eeggy ágybaan? - fogta fel agya helytelenül a hallottakat - Eeehehe, aaaaz eléég buzis...

***

- Éééppen eeezaz - köhécselt nevetve - íígy miindenki biztonsáágban... hikk...
A végén a csuklás egyenlőre pontot tett Reiko szavai és gondolatai végére, egyszóval nem mondhatni hogy az ismeretlen minden szava eljutott e hozzá. Felelőtlenség... megfelel... Tsubakinak... még kijózanodsz. Ennek bizony semmi értelme nem volt a számára, ahhoz a tompa fejkoppanás utóhatása túlzottan is rátelepedett az elméjére, ilyenkor nem volt mit tenni csak heverni. Az igazat megvallva néhány perccel később nyitott szemmel el is aludt, halottnak is lehetett volna nézni ha nem látszott volna ahogy lélegzik és persze hogy még mindig ott volt. Talán egy fél óra múlva mozdult meg kicsit és pillantotta meg a lányt, nem éppen tisztábban mint azelőtt
- Mennymáár el... valaaaki aagyonöl méég ittnekeem... - nyögte ki , majd végre lehunyta szemét és aludt tovább
Ha esetleg Rita aztán felhasználta az adódó alkalmat ahhoz hogy odébb vigye ha már nem jutott hozzá az itemjeihez és így a szobakulcshoz se, akkor egy pillanatra magához tért hogy szippantson egyet, majd sóhajtva megint lelohadjon a feje. Hogy végül néhány óra múlva hol tért magához az teljesen mindegy volt, mivel megmoccant majd helyben w-ülésbe ült fel, s halántékon boxolta magát hogy összeálljon az előtte levő kép. Ha a székben ülő lányt ébren találta, zavartan elvörösödött és elfordította a fejét, majd látszólag unottan kinyögött valamit
- Van egy tippem: hülyét csináltam magamból - mondta a végére már kicsit idegesen, tartva attól hogy miket mondhatott neki, mert jelenleg még semmire nem emlékezett

Ha nem találta ébren, úgy maradt és miután körbenézett bambán a lányra meredt. A másik lehetőség eztán egyébként is megesett, amikor a lány felébredt

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 08 2012, 18:42

Eltűnődtem azon vajon mit ás érthetett azon, hogy „egy ágyban” mert a reakciójából és a válaszából ítélve igen csak félreértette a mondani valómat. Bele kezdett egy mondatba amit egy csuklás szakított félbe. Kicsit közelebb hajoltam és vártam, hogy folytassa, de ő elaludt. Kicsit furcsa látványt nyújtott mivel nyitott szemmel elaludt én pedig perceken át vártam, hogy folytassa a mondandóját mire feltűnt, hogy a légzése egyenletesebb lett és néha fel-felhorkantott. Valahogy el se tudtam képzelni, hogyan képes így bárki is aludni. Így visszadőltem és egy nagyot sóhajtottam. Még magam sem tudtam mire is vállalkoztam, de már nincs mit tenni. Én mindig tartom a szavam és ez most is így lesz. Körülbelül fél óra telt mire a lány megint magához tért, mormogott valamit majd lehunyta a szemét és visszaaludt.
-Agyonölnek? Mégis milyen szó ez? – Kérdeztem halkan nevetne, de addigra ő már mélyen aludt, amit halk szuszogása jelzett. – Nagyon aranyos vagy mikor alszol.- Jegyeztem meg csendben és pár pillanatra el is bambultam a lány arcát bámulva és már csak azon kaptam magam, hogy egyre közelebb húzódtam hozzá a székkel együtt és már egész közel hajoltam a földön fekvő lányhoz. Enyhén kipirosodott arccal eszméltem fel és gyorsan felpattantam a székből, hogy aztán a hajamat megigazítva indultam el, hogy szerezzek egy pokrócot. Szerencsére a kocsmáros tudott ebben segíteni és így óvatosan betakargattam a lányt. Gondoltam rá, hogy felviszem a szobájába de arra biztosan felébredt volna ezért maradt ez a megoldás. Több órán keresztül aludt ami elég unalmas volt ráadásul a kocsmában lévő njk-ák állandó bámulása is roppant idegesítő volt de ahoz viszont még nem voltam álmos, hogy aludjak így elővettem a kardom és elkezdtem egy ronggyal törölgetni. Tudom, hogy sok értelme nincs mert egy kattintással meglehet javítani a fegyvereket de így egy picivel gyorsabban telik az idő. A lány végre felébredt és miután sikerült magához térnie mérgelődni kezdett.
- Annyira nem, láttam már nálad rosszabb állapotban lévő embert is. De tény, hogy sok furcsaságot hordtál össze. – Nyugtattam egy kedves mosoly kíséretében és eltettem a fegyverem. – Jobban érzed már magad? – Kérdeztem tőle még mindig mosolyogva.

by **Mesuda Reiko** Szomb. Szept. 08 2012, 19:16

- Tudtam... - temette az arcába egy pillanatra a tenyerét, majd lehetséges bakijait felvetve tűzvörös arccal belekezdett valamiféle magyarázkodásba - oké, ha megdobáltalak, dirigáltam neked, szidtam a családodat, táncosnőnek hívtalak, becéztelek, vagy olyat csináltam amit értelmes ember nem csinál akkor bocs
Egy pillanat szünetet tartott, hogy kicsit még utórengéses állapotában elég jó hazugságot találjon ki az indokokat illetően. Mert már eddig is kiderülhetett, hogy inkább az igazmondó alkesz kategóriájába tartozott, egyszóval a felsorolása is elgondolkodtató lehetett. Mindazok ellenére hogy szókincse kicsit laza volt és a feje egy paradicsom, a hangneme gerincesnek hathatott
- Ez azért van, mert részegen DIREKT mások agyára akarok menni és ezért botrányos szövegekkel szivatok...
Hogy nyomatékosíthassa szavait a lányra fordította a tekintetét, de miután néhány másodpercig a mosolyát bámulta bambán, megint elfordította a szemét. Szerencsére legalább egy kérdést megválaszolása hátra volt még, amivel talán terelhetné tovább a témát elfele az ittas viselkedésről. Nem tudta hogy kezelje a helyzetet, a napokkal ezelőtti történések óta kissé félt a szociális interakcióktól és lehetséges következményeiktől, értsük úgy mint valaki belekeverését valamibe amiből aztán nem kerül ki élve
- Erm, hát jah én olyan kábé jól vagyok, mihez képest - magyarázott össze vissza saját kútfőből, s hazudozni kezdett végleg elveszítve magabiztos hanghordozását. exponenciálisan növekvő arcpírral - nem kellett volna piálnom, meg úgy nem is igazán akartam csak véletlenül jött mert megkóstoltam... mert arra gondoltam tök jó lenne ha nem dirigál senki hogy nem vagy még elég öreg hozzá ésatöbbi ésatöbbi. Ez van ha valami új dologba vágok bele, nemtom mi lesz belőle ezért megszívom mint porszívó a port, vicces mi? Amúgy meg nem nem is akartam inni csak a kezembe nyomta a csapos!

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 08 2012, 19:56

A lány elszégyellte magát és bocsánatkérés féleségbe fogott amire válaszként nevetni kezdtem.
-Táncosnő? Talán nem is néznék ki rosszul táncosként kár, hogy botlábú vagyok… Mindenesetre megbocsátok. Nem vágtál semmi olyat a fejemhez, ami számomra sértő lett volna. – A lány össze vissza kezdett el beszélni és egyre inkább elvörösödött az arca. Felvontam a szemöldököm a válaszára és kérdőre is vontam?
- Véletlen mert megkóstoltad? Ez kicsit úgy hangzott mintha először ittál volna alkoholt, de az előbb mondtad el, hogy milyen, vagy ha leiszod magad. Plusz amit eddig tapasztaltam, hogy az ételeket és az italokat a pincérek nem külön rendelésre hozzák ki hanem elég csak rá gondolni és megkapod. Ha nem akartál volna, a csapos nem nyomja a kezedbe az üveget. – Próbáltam levezetni a gondolatmenetem neki és magamnak egyaránt. – Azzal nincs gond ha szeretsz inni bár hozzá teszem én megvetem az alkoholt, de ha hazudsz az sokkal rosszabb. – Egy pár pillanatra megvetően néztem a lányra majd felálltam a székből és kezet nyújtottam, hogy felsegítsem. – Szerintem már épp eleget ücsörögtél ott, még a végén felfázol. – Így utolag bele gondolva ez ostoba érvelés volt, mert nem valószínű, hogy ebben a világban ez bekövetkezhet. – Mellesleg Rita, vagyok. – Mutatkoztam be neki miközben felsegítem, feltéve, ha elfogadja a segítségem. – Nem tudom mi okból vetted rá magad, hogy berúgj, de jobban is vigyázhatnál magadra, főleg ha egymagad vagy. Szerencséd van, hogy nem egy olyan valakibe futottál, aki kihasználta volna az állapotod. – Korholtam le őt, és ha sikerült felállnia közben önkéntelenül elkezdtem igazgatni a ruháját. Csupán egy rossz reflex mozdulat volt, és ha esetleg szóvá tenné akkor se nagyon foglalkozok vele. – Máskor jobban figyelj oda magadra, mert nem mindig leszek melletted. – Tettem hozzá úgy beszélve mintha már régóta ismerném őt vagy egyáltalán lenne bármi közöm a lányhoz.

by **Mesuda Reiko** Szomb. Szept. 08 2012, 20:28

Rá kellett jönnie hogy szerencsétlenségére éppen egy olyan egyén futott belé, akinek átlagnál jobban ment az agyalás és elemzés... vagy legalább is Reikohoz képest nagyjából eszméletlenül jobban, ha még összezavarnia sem sikerült a hadarásával. Tenyerébe temetett arccal hallgatta végig a lány okfejtését, amiből ha a logikáját teljesen nem is de a végeredményeit azért sikerült felfognia
- Te valami jogásznak tanulsz, mi? - motyogta a tenyere mögött, majd felnézett rá de a pillantástól inkább másfelé nézett
De azért látta szeme sarkából a neki nyújtott kezet, így inkább visszafordult és arra bámult rá hogy valami fix pontot találjon. Ugyan nem fogadta el, de a padlót támasztó tenyerével fellökte magát és egy apró ügyködést követően már állt is. Nem érezte magát igazán alkalmasnak a beszédre, merthogy nagyon úgy tűnt hogy a Ritaként bemutatkozó lány egyszerűen szétszedné bármiféle hamis érvelését... hát igen, ha formájában lenne akkor nem volna ekkora slamasztikában. A lány ráadásul az imént kedves is volt vele, most meg máris olyan anyásan korholta ahogy a normális családi kapcsolatokkal rendelkező gyerekeket szokták, ami valljuk be egy fokkal jobb volt az otthoni dolgoknál. A ruhaigazgatás pedig csak zavarba hozta, az ilyet tényleg a normális szülők szokták csinálni és a sajátjai réges-régen... most pedig már védelemről beszélt. Az hiányzott hogy egy ilyen szimpatikus külsejű lányt keverjen életveszélybe, még mit nem!
- Ne akarj az anyám lenni - kapta el tekintetét ezúttal feltűnően idegesen, de könnyek nem jelentek meg a szemében, s oldalra lépett - és ne akarj egyáltalán mellettem lenni! Inkább húzd el a csíkot a közelemből, én nem vagyok jogászpalánta de ezt tuti biztos hogy mondtam már legalább egyszer! Pont hogy nincs szerencsém, szóval inkább ne terjedjen másra is oké?
A végére már egész komoly és hideg volt a hangja, de hát tényleg komolyan gondolta és ha meggyőzőnek kellett lennie egy ilyen fajta személlyel, a komorság tűnt megoldásnak. Ha nem, legalább attól megóvta hogy hisztérikusan elbőgje magát az esetre való józan állapotú visszaemlékezésnek hála

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 08 2012, 21:17

-Nem kell jogásznak lennem ahhoz, hogy észrevegyem, ha valaki nem mond nekem igazat. – Feleltem a kérdésre aki ismét a tenyerébe temette az arcát. Nem fogadta el a segítségem ráadásul igencsak feldühítettem mikor elkezdtem anyáskodni felette. Talán egy picit túlzásba vittem, vagyis nem picit hanem nagyon de ezen már úgy sem változtathatok.
- Ami azt illeti kétszer is mondtad. – Válaszoltam meglepő higgadtsággal, pedig általában nem tűröm, hogy így beszéljenek velem még akkor, sem ha nincs igazam. Talán az gondoltam, hogy részben még mindig az alkohol befolyása alatt állt, ezt valahogy még én magam se tudtam eldönteni. – És már akkor is mondtam, hogy nem fogok elmenni amíg úgy nem látom, hogy nem fogsz ostoba dolgokat művelni és ha ehhez úgy kell viselkednem mintha az anyád lennék akkor azt fogom tenni. – Kulcsoltam össze a karajaimat ezzel is mutatva mennyire megmakacsoltam magam ez ügyben. – Egyébként is, még mindig nem halottam semmiféle köszönetet azért, hogy egész este virrasztottam. Persze most támadhatsz azzal, hogy nem kért meg rá senki, hogy segítsek, de akkor is. Na nem mintha ez befolyásolná a döntésem mert nem fogok tágítani mellőled még nem tudsz teljesen józanul gondolkodni. A másik dolog pedig ha bemutatkoznak neked akkor illik azt viszonozni. – Korholtam le megint őt. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy még lesznek problémáim ezzel a lánnyal de eldöntöttem, hogy segítek és vigyázok rá legalább egy ideig még ha ez nem is tetszik neki. viszont szöget ütött a fejembe az, hogy szerinte nincs szerencséje és az, hogy emiatt részegre is itta magát aggódásra ad okot. Talán bejön az első tippem és tényleg történt vele valami olyasmi, ami miatt teljesen maga alatt van. Ez csak egy újabb ok, hogy ne hagyjam egyedül. De ez csak az én feltevésem volt és nem is akartam beletúrni az életébe, csupán úgy éreztem, hogy ha most itt hagyom és baja esik akkor az, az én felelőségem lesz.

by **Mesuda Reiko** Szomb. Szept. 08 2012, 21:47

Benne akadt a szó és kerek szemeivel maga elé meredt, igaz nem a lány szemeibe hanem inkább a semmibe. Ez nem volt jó, nagyon nem volt jó! Ha ez a Rita hozzátapad akkor itt hamarosan nagy baj lesz, már most szinte biztos volt benne hogy valami úton-módon a halálát fogja okozni. Nem tudta mitévő legyen, nem tartotta magát okos lánynak és ez nem a semmiért volt, most pedig hiányzott belőle az ötlet hogy mitévő legyen. Bepánikolt, ez látszott is a tekintetén és azon ahogy a szájával vicsorított, karjai pedig egy pillanatra megremegtek. Aztán mégis összeszedte magát, legalábbis annyira hogy képes legyen beszélni... ez volt az utolsó esély hogy megpróbálja ködösítve kimagyarázni magát elegendően ahhoz, hogy a lány talán továbbáljon
- Figyelj már, tényleg figyelj! - szorította ökölbe kezeit hisztérikusan, arca továbbra is riadt volt mindössze most tényleg a szemébe nézett - Én csak és kizárólag ostoba dolgokat művelek, hidd el ha mondom! Nem az hogy nem kértem segítséget, kértem hogy menj innen a francba! Most nem kérem de tényleg, könyörgöm! Te sose hallgatsz jó szándékú figyelmeztetésekre?! Nem szabad bemutatkoznom vagy akármi, komolyan mondom hogy tartsd már magad távol, veszélyes vagyok! Figyelsz?! VESZÉLYES! Nem szabad ismerned! Nem szabad a közelemben maradnod! Nem szabad védeni próbálnod! - eddigre már hadonászott a karjaival s hogy véget vessen ennek, határozottan megragadta Rita vállait - Hidd már el! Ez nem játék! Nem iskolában vagyunk! Nem szórakozok veled! Nem akarom hogy meghalj! Ott az egész életed, van eszed, tök jól nézel ki és bárkit leveszel a lábáról! Ezért mondom már, lépj le innen!

by **Rita Hanami** Szomb. Szept. 08 2012, 22:32

A lány arca hirtelen rémülté vált, ennyire komoly hatással lehettek rá a szavaim? Vagy valami más nyomja a lelkét? Még én ezen morfondíroztam hirtelen megszólalt és a szemembe nézett amit eddig valamilyen oknál fogva mellőzött és mire a monológja végére márt a vállamat szorította. Mikor megragadta a vállaim akaratlanul is oda kaptam a fejem majd meglepetten néztem vissza rá. Nagyon feldúltnak tűnt és ez már egész biztosan az alkoholnak köszönhette. Mikor befejezte a mondandóját egy darabig csak néztem rá, az arcom komorrá vált és egy határozott mozdulattal lesöpörtem a kezét a vállamról.
-Elösszőr is. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem játék és tisztában vagyok azzal milyen veszélyes is ez a hely. Másodszor pedig megígértem valakinek, hogy nem fogok felelőtlenül bánni az életemmel és nem dobom csak úgy el, de nem engedhetem, hogy mások megsérüljenek. Azt mondod csak ostobaságokat művelsz? Akkor majd teszek róla, hogy ne így legyen. Kérlelhetsz, könyöröghetsz, elzavarhatsz, de akkor sem fogok hátat fordítani neked. Nem miattad. Nem azért mert annyira szimpatikus vagy mert megkedveltelek. Csak is magam miatt, mert onnantól fogva, hogy megszólítottalak felelősséget vállaltam érted. Ha csak úgy itt hagynálak és utána meghalnál az, az én felelőségem lenne mert tehettem volna ellene. Veszélyesnek tartod magad? Én döntöm el, hogy számomra ki veszélyes és ki nem. Hadakozhatsz ameddig csak akarsz én ezt már eldöntöttem és lehet, hogy még én is ezerszer megbánom ezt a döntést de akkor is a védelmem alatt állsz legalábbis addig még úgy érzem szükséged van támogatásra. Nem kértem, hogy barátok legyünk. Csak az teszem, amit az elveim diktálnak. Próbáltam kedves lenni, de ha te ebből nem kérsz nekem úgy is jó. Most pedig bökd ki végre a neved! – Förmedtem rá. Ilyenkor mindig rácsodálkozok saját magamra milyen önző és makacs is tudok lenni. Mondhatnak bármit ha egyszer a fejembe veszek valamit akkor az úgy is lesz és nem érdekel mások mit mondanak vagy mit szeretnének és ezzel ezt most nagyszerűen be is mutattam.

by **Mesuda Reiko** Szomb. Szept. 08 2012, 23:09

A lány észrevehetően meglepődött Reiko mozdulatára és szavaira, azonban egy pillanat múlva kiszabadította vállait és keményen ráförmedt. Most már az iskolában érezte magát ahogy egy keményvonalas és egomán' dökös nem hajlandó egy értelmesnek szánt magyarázatát elfogadni. Csak most a helyzet mégis egészen más volt, itt emberek élete volt a tét és nem valami hülye büszkeség vagy iskolai rendezvény... MIÉRT NEM BÍRTA EZ A LÁNY MEGÉRTENI?! Reiko persze először visszatántorodott, de ahogy Rita tovább és tovább fonta a szavakat, kifejezéseket és mondatokat úgy az ő rémülete is lassan alábbhagyott, vicsora pedig dühösebbé és állatiasabbá vált. A kocsmárosra pillantott, aki most is rájuk bámult. Nem lehet igaz hogy még itt is ilyenekbe kell botlania akik mennek a fejük után és csak látszólag gondolnak meg minden lépést... önzők, ragadnak, "mindig igazuk van", érzéketlenek, rohadékok, tűzre valók... igen, jelen pillanatban tűzrevalók... nem, ezt nem szabad gondolnia... de valamit akkor is ki kell enged... nie...
- Vedd már észre magad te ostoba k***a!!! - visított rá elemi dühhel, szemei könnyezni kezdtek - Azt akarod bemesélni hogy mások érdekelnek, miközben a te félreb****tt elveidről meg az önelégültségedről papolsz!!! Tőled senki se akarna segítséget, mert egy rohadt önző állat vagy aki eszméletlenül sz***k másokra és be is vallja hogy csak maga miatt csinálja!!! Undorító büdös alak, tetű a hajamban aki csak megjátssza a kedves, törődő figurát aztán elővillantja a krómozott terminátorpofát!!! Egy ilyet még sajnálni se tudnám ha elpatkolna!!! - elhallgatott, s egy pillanatig zihált - Ez az utolsó... egy fenét... pff... TŰNÖK MIELŐTT MÉG TÉGED IS KICSINÁLLAK!!! ROHADJ MEG!!!
Ekkor már futott is az asztal mögé egyenesen a kijárat irányába, s ha Rita már surrant is hogy hamarjában utolérje akkor egy hatalmas étellel teli tálcát cipelő fogadós lépett éppen eléje. Tudni illik Reiko kért egyet a számára, hátha gyorsabb lenne nála... legalább krízishelyzetekben voltak (néha) jó ötletei

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 00:20

A lány hátratántorodott, megrémült, de ez a rémület dühvé alakult. Annyira belemerültem a beszédembe, hogy észre sem vettem, milyen lavinát is indítok. A lány végül nekem esett, mármint szavakkal én pedig köpni, nyelni nem tudtam. Az agyamat egyre inkább kezdte elönteni a méreg a szavai hallatán. A kezem ökölbe szorult és legszívesebben bemostam volna neki egyet de még mielőtt az agyamat teljesen elöntötte volna a lila köd a lány elhallgatott majd egy végszóval sarkon fordult és a kijárat felé rohant. Megpróbáltam utána szaladni de a kocsmáros az utamba állt egy jókora tálcával a kezében és sikeresen fel is löktem őt. A lány kirohant a fogadóból én pedig amint sikerült feltápászkodnom utána szaladtam mit sem törődve a csapossal az utcára kilépve gyorsan szétnéztem és meg is pillantottam ő. Még nem volt tőlem túl messze így még akár utol is érhettem volna. Rohantam utána miközben a szavai visszhangzottak a fejemben. A távolság egyre csökkent közöttünk, lassan kezdtem beérni őt. Az elmúlt néhány perc eseményei pörögtek az agyamban majd bevillant a lány utolsó mondata. Az, az apró „is” szócska amit már nem először használt a mai nap folyamán. „Még tee is fűűbetaláálsz haraapni”, „téged is kicsinállak”. Az apró ki mozaik darabkák kezdtek összeállni előttem. Az ami már eddig is ott motoszkált bennem. Megölt valakit. Talán egy baleset folytán vagy akár bosszúból. Azért itta le magát, mert ezzel próbálta elnyomni a keserűséget és a fájdalmat. Én pedig csak magamra tudtam gondolni holott ő olyan terhet cipelt amit én talán fel sem tudnák fogni. Olyan terhet, amitől én a legjobban félek… Ha sikerül őt utolérnem bármilyen reakcióval is fogad akkor is csupán egyetlen kérdést teszek fel.
-Miért ölted meg őt? – Kérdeztem szinte már suttogva, lehajtott fejjel. Nem voltam képes a szemébe nézni, de tudni akartam mekkora terhet is cipel.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 01:11

Reiko elkeseredett terve beválni látszódott, ahogy egyszer hátrapillantva látta lemaradni az utána siető lányt. Nem sóhajtott fel vagy kiáltott vissza neki, csak rohant tovább hátrahagyva utcát és falut bele a környékbeli rengetegbe. Már nem is Rita elől futott hanem azoktól az arcokról akiket már soha nem lát többé és mégis beleégtek a fejébe anélkül hogy akarta volna. Miért kellett neki ölnie? Miért kellett ragaszkodnia ahhoz az ostoba ötlethez? Miért kellett megvennie az új konzolt? Miért kellett élőben találkozni barátaival? Miért kellett játszania? Miért hagyta magát képernyők elé szoktatni? Miért próbált barátkozni? Miért neki kellett mindig barátkozni próbálnia? Miért nézte le mindenki? Miért volt olyan amilyen? Miért nem szerették? Miért született meg? Miért... foglalkozott ilyen kérdésekkel...

Az idő elteltével már csak a fáradtság miatt is lelassult, de akkor sem tudott volna tovább menni ha bírja. Egy nagy fatörzs került eléje, azt kezdte el öklével püfölni majd fejelgetni... persze hatástalanul, sem azt nem dönthette ki sem magában nem tudott kárt okozni. Panaszos kiáltás hagyta el a torkát és egy újabb püföléssorozatot követően végül lehiggadt és térdre rogyott, hagyva hogy virtuális könnyei vegyék át tőle a főszerepet
- Ez vagyok, egy sz*r... - motyogta aztán nagy sokára, már-már kántálva - valami átok... idióta agyatlan csökevény... tumor...
Folytatta volna de egy hang ütötte meg a fülét, halk és ismeretlen valahonnan messziről. Nem tudta hogy utolérte a lány, egyszerűen felnézett a nagy fára abban a hiszemben hogy valamiféle szellem szólította meg. Feje már lohadt is le, s a fű fölé görnyedt
- Hogy... miért... - suttogta sziszegve, erőltetett kuncogással - mert... meg akartam... ölni... meg... akart... ölni...
Ismét felegyenesedett és öklét rázta a fára
- Egy parazita volt, érted?! Hagyhattam volna futni, de nem akartam! DE AKKOR MIÉRT FÁJ?! MEGÖLETTE VELEM ŐKET!!! - ismét előre bukott - De akkor... nem tudtam... akkor csak... én voltam... futhattam volna... de nem, inkább állat voltam... mindenki megmondta... tudatos kegyelem... csak emberben van... hülye biológia... hülye minden... hülye én... sz*r az élet... én meg a legsz*rabb az egészben... mindenki... megmondta...
Talán igaza volt a családjának, ő idegenítette el magát tőlük és ő volt lusta ahhoz hogy olyan jó lehessen mint ők? A maszk amiben járt csak álcázta a tehetetlenségét? Kit érdekel... nem tehet jóvá az elmélkedés semmit...
- Köpjön csak le... az egész világ... - zokogott megint - elmehetnek... a francba... sz*rok!

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 11:10

Követtem a lányt, aki elhagyta a város biztonságot nyújtó falait és egyenesen berohant az erdőbe. Na pont az ilyen dolgok miatt nem akartam őt egyedül hagyni de ha bele gondolok pont miattam történt az egész. Csak nehogy belefusson valami szörnybe. A erdőben elvesztettem a nyomát és tanácstalanul kapkodtam e fejem abban reménykedve, hogy találok valami aprócska nyomot merre is mehetett. Egy kiáltást halottam ami kétségtelenül a lány torkából jöhetett, és a hangból ítélve nem is lehetett túl messze. Rögtön a legrosszabbra gondoltam és rohanni kezdtem, majd végül meg is pillantottam őt egy fa tövében. A kérdésemre válaszolt, még ha kicsit ködösen. Összerogyott és zokogni kezdett úgy fejezte be a mondandóját. Hazudtam volna, ha azt mondom teljesen megértettem mi is történt vele. Amit sikerült felfognom, hogy valaki megpróbálta őt megölni és végzett a támadóval és valaki olyanokat is elvesztett, akik fontosak voltak a számára, talán pont az ő hibájából. Közelebb léptem hozzá és letérdeltem mellé a fűbe majd átöleltem.
-Sajnálom! Amiket mondtál nekem az mind igaz. Annyira féltem attól, hogy valaki az én hibámból halhat meg, hogy észre se vettem mekkora terhet kell cipelned. Azt a terhet amitől én mániákusan félek, és ami alatt összeroppannék. Önző módon nem törődtem a te érzéseiddel, hanem csak arra koncentráltam, hogy nekem sose kelljen ezt megtapasztalnom. Nem vagy sz*r sőt, ezerszer jobb ember vagy nálam. Képes vagy olyasmi mellet is élni aminek én csak a gondolatától is összezuhanok és kikelek magamból. Én tehetek róla, hogy most sírsz és ezért bocsánatot kérek. – Elengedtem őt és felálltam. – Békén hagylak ha szeretnéd, de kérlek ne emészd magad tovább a történtek miatt. A múltat nem tudjuk megváltoztatni de jövőnket mi alakítjuk.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 12:15

Lógatta volna a fejét estig vagy püfölte volna megint azt az átkozott fát amint a kitartása engedte volna, de az egész megalázó jelenetnek nem akart vége lenni. Ugyanis valami váratlanul hozzáért, nem is hozzáért inkább belé kapaszkodott... az emberi karokat megpillantva azonban rájött, hogy egy ölelés volt. Mikor is ölelték meg utoljára? Egy pillanatra úgy volt hogy sír tovább a biztonságot nyújtó karok között, de aztán megütötte fülét az a hang amit csak most ismert fel. Szemei elkerekedtek és ülő tartása teljesen merevvé vált, a felismerés sokkolta. Nem egy fához beszélt? Nehogy már! Ne hogy már pont neki mondta el! Ezt nem akarta elhinni... teljességgel lehetetlen... vagyis gondolhatott volna rá, erre megint hülye volt. Kodama, még mit nem! Érezte ahogy majdhogynem szó szerint égett az arca, ez elviselhetetlenül nagy szégyen volt. És miért kér bocsánatot? Miért nyugtatja? Mi ez az egész? Mért ő fogta ki? Mit csináljon? Az átkozott kérdések már megint a fejében cikáztak, inkább koncentrált a szavakra és nyugodott meg lassan minthogy megint kérdéseken agyaljon, nem volt ahhoz elég sütnivalója. Csak hallgatott és testtartása lassan elernyedt, a feje megint lógott... és csak hallgatott. Olyan álszentnek hatott elsőre az egész, mégsem tudott megint úgy szitkozódni ahogy korábban, ezt az egészet nem értette. Mi történik itt? Jaj, nem már megint... kussoljon az a semmirekellő agy már egy kicsit!
- Most... erre... mit mondjak? - mondta fáradtan az egész naptól - Neked legalább... működik... a tipikus mintadiák, ott az ész... akinek van... max félnie kell. Emberekhez... talán hülye... de nem kever sz**t... miután kikerül a suliból. Dolgozik... jól csinálja... tud élni. Szerinted élek... vagy mi? Ha élni tudnék nem innék... meghúzom magam... mert elég volt ennyi is. Összevetve... nálam mindenki jobb, még te is. Én belemegyek a sz**ba te meg kikerülöd... ki a jobb? Ha bírnám, nem itt fetrengenék... még itt is mi van? Itt három embert ismerek, most hol vannak?
Nem is egészen figyelt arra amit a lány mondott miután elengedte, az egész összefolyt
- Ez röhej... kint magammal cseszek ki... itt meg kinyírtam háromból hármat. Normális ha kicsinálnak a szörnyek... erre én meg nem szörnyeket lyuggatok! Röhej, itt nincs jövő... ez egy hullagyár! Röhej nem egyedül maradni... hanem megcsinálni hogy egyedül legyek... ez röhej, sz*r az egész!

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 15:49

Hallgattam, amit a lány mond. Nem tudtam mit mondhattam volna. Teljesen összezuhant és ez részben az én hibám volt. Egyre másra, szórta az információ rózsákat én pedig próbáltam, összerakni mi is történhetett. Amikor önvédelemből megölte azt a valakit a szavaiból ítélve akkor egyedül volt de volt még három társa akikkel hasonló történhetett csak ők ne élték túl. Ha a következtetésem helyes akkor valamilyen csapdába csalhatták őket valamiért és megtámadták őket.
-Valóban te ölted meg őket? Vagy csak bűntudatod van amiatt, hogy te élsz még a barátaid… meghaltak. – Kicsit nehezemre esett ezt a szót kimondani, de végül sikerült. – Emiatt próbálsz elzárkózni másoktól nem igaz? Azt hiszed azzal, hogy nem engedsz senkit a közeledbe majd jobb lesz? Sajnos olyan helyzetbe csöppentünk ahol a halál pillanatok alatt bekövetkezik. Egyvalamiben hasonlítunk. Mindketten félünk attól, hogy elveszítjük a hozzánk közel állókat és ezt mindketten a magunk módján próbáljuk elkerülni. De tudod sosem leszel egyedül. Mindig akad majd valaki, aki megpróbál közel kerülni hozzád, aki majd mindazok ellenére is szeretni fog, amiket tettél. Tudom, hogy már csak a puszta gondolat is kikészít, hogy a saját ostobaságod miatt veszítheted el a számodra fontos embereket de hidd el a magány sokkal rosszabb ennél. Tisztában vagyok vele, hogy nincs jogom kioktatni téged, mert nem tudom átérezni a fájdalmat amit most érzel. De ha egyedül maradsz akkor ezek az érzések felemésztenek téged, nem lesz ami enyhítse a fájdalmat és végül beleörülsz. – Hátat fordítottam a lánynak és lassan odébb sétáltam. Talán jobb lenne ha most magára hagynám picit, amúgy se hiszem, hogy különösebben kérne a társaságomból már ha az eddig történteket vesszük alapul. Alig tettem meg néhány lépést valami mocorgást halottam a fák mögül. Megtorpantam és fülelni kezdtem. Mostanra már eléggé besötétedett így nem igazán láttam pár méternél tovább hála, hogy a fák koronái is felfogták azt a kevéske fényt is ami még beszűrődhetett volna. Újabb mocorgást halottam de az irányt nem tudtam megmondani. Olyan volt mint ha minden irányból egyszerre jött volna a hang. Automatikusan a kardomhoz nyúltam és vártam. Valami egészen biztos, hogy figyelt minket. Talán csak egy vaddisznó… reméltem, hogy csak egy vaddisznó volt az.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 16:31

A Rita nevű lány még most is kissé zavartnak hallatszott, a kategóriáján belül ő leginkább olyanokat ismert akik az iménti dolgok után hisztériásnak hívták volna és inkább folytatták volna ahol abbahagyták. Ez persze szélsőséges megállapítás volt, hiszen nem mindenki volt például az iskolában abszolút tapló, de az biztos hogy hozzá hasonlókból nem akadt kimondottan sok az országban, külföldön talán. Előrébb mászott és megfordulva nekivetette hátát a fatörzsnek és az ujjait piszkálva hallgatta a megállapításokat. Nagyjából stimmeltek, de ezen most már nem lepődött meg igazán... inkább a barátai számával és és az ő kezével a halálukban nem tudott egyetérteni. Ha már volt akkora ökör hogy mondjon valamit a történtekről, feleslegesnek találta a mentegetőzést, hülye volt de nem teljesen. Viszont mit válaszoljon?
- Belerángatás épp eléggé gyilkosság... nem fogok szépíteni - mondta végül, most már komor nyugalommal - nem vagyok a gondolkodó fajta csak lehetnék, de sok a bajom velük. Ez van, lehetnék jobb de inkább kilógok a sorból, nem vagyok birka. Ez így baj, harapok a hülye ötletekre, de már azok is vérre mennek... ez nem röhej... ez a világ is a fajtádnak áll. Szép hogy van akiért aggódj, én inkább nem akarok aggódni senkiért. Nem tudok, akkor van baj ha már elcs***tem. Ha nincs velem senki akkor nem lesz baja senkinek, én meg elvagyok ott ahol éppen vagyok. Elég tudni hogy csinálok így ki senkit... inkább megdöglök
Hogy Rita megértette e vagy inkább feladta, azt nehéz lett volna megmondania de az biztos volt, hogy a távozás mellett döntött. Azért sajnálta hogy ennyire elmondta mindennek, mert hát volt neki egy nem annyira álságosnak tűnő érzékeny oldala is, most legalábbis nem úgy tűnt mint aki önző. Utánanézett de nem akarta megállítani, végül valahogy összejött és inkább ott hagyta, így biztos nem lesz gond. Rita aztán megtorpant és körülnézett, majd megint kapkodni kezdte fejét és fegyvere markolatáért nyúlt. Erre azért az ő agya is bekapcsolt, hallgatózni kezdett és hacsak nem a lány elméje játszott vele, akkor ő is hallott valamit. Ez esetben kerek szemekkel jött rá hogy mi történt: már megint egy idióta volt! Kicsalt valakit maga után és ha most valami zűr lesz akkor... akkor igaza volt...
- Tűnj el innen! - kiáltott a lányra, ahogy felpattanva ráhelyezett egy vesszőt az íjára - Mondtam hogy ez lesz, miért jöttél utánam?! Tűnés, ne várd meg mi lesz itt!
Bepánikolt, de nem annyira hogy ne legyen képes valaki vagy valami képébe ereszteni néhány nyílvesszőt, de azt a lányt nem hagyhatja miatta meghalni! Ebből már az első alkalom óta elég volt!
- Nem hallod?! - kiáltotta, ha nem mutatott hajlandóságot az eliszkolásra
De ha voltak itt valamik... akkor mégis hova futhatott volna? Felé rohant és feszülten megállt mellette
- Süvíts már innen - mondta halkan de feldúltan, ki tudta hogy eddig mi hallhatta már meg - ha pusztulnom kell, akkor egyedül megyek!
Fegyverét jobb híján a növényzetre szegezte, készen a lövésre

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 17:46

Feszülten figyeltem a sötétséget abban reménykedve, hogy megpillantok valami kis árnyékot vagy egy alakot, hogy tudhassam mivel is állok szemben, de ez nem történt meg. a lány mögülem hirtelen felkiáltott majd felpattant a helyéről és elővette a fegyverét. A bokrok ismét megzörrentek így nem is törődtem azzal amit a lány mondott ezek után tuti, hogy nem hagyom csak úgy itt. A hangok egyre erőteljesebbek voltak még a lány tovább kiabált, nem figyeltem a lány szavaira csupán a sötétséget pásztáztam mikor oda szaladt mellém és ezúttal halkan beszélt de a mondandója ugyan az volt.
-Befejeznéd végre! – Szóltam rá ingerülten. – Szerinted mennyire okos döntés most kettéválnunk? Akár tetszik akár nem már szépen beletenyereltünk a bajba, ha most külön válunk biztos, hogy mindketten meghalunk! – Próbáltam vázolni a helyzetünket a lány előtt. A zajok hirtelen abba maradtak és csend lett. Túl nagy csend. Előhúztam a kardomat és úgy vártam mi fog történni, reméltem, hogy az a valami megijedt a lány kiabálásától és elrohant de erre nagyon csekélyke esélyt láttam csak. Körbenéztem, majd pedig egyenesen magam elé és abban a pillanatban már egy állat pofája tartott acsarogva felém. Magam elé emeltem a kardot a szörny ledöntött a lábamról és csaholva próbálta átharapni a torkom még én a földön feküdtem. Szerencsére még épp időben emeltem védekezésre a kardot így annak lapjával eltudtam tolni magamtól az állatot annyira, hogy a fogai ne tudjanak belemélyedni a húsomba. Ekkor tudatosult bennem mi is támadt rám. Hátrébb tudtam lökni pár centivel pár centivel a farkast és így sikerült lerúgnom magamról ami pár méterrel odébb nyüszítve ért földet és vergődött néhányat majd gyorsan ismét felállt. Követtem a példáját és én is gyorsan talpra szökkentem. A farkas ami rám támadt nem volt egyedül. Rajta kívül még négy darab volt akik teljesen körbevettek bennünket. Lassan, morogva közelítettek felénk. Nem kapkodták el, tudták, hogy nem tudunk hova futni. Sikerült minket nagyon ügyesen csapdába ejteniük. Kíváncsi lennék vajon az életbe is ennyire szervezettek vagy csak a játékban vannak felokosítva ugyanis még sosem volt szerencsém találkozni egy farkassal. Neki simultam a lány hátának és próbáltam felmérni a helyzetet.
- Túl sokan vannak! Valahogy ki kell törnünk a körből. – Mondani persze könnyű volt és ráadásul az időnk is nagyon fogyott. Ha mindketten kardforgatók lettünk volna, akkor talán lett volna esélyünk szemtől szembe megküzdeni velük de így nem. Gyorsan körbepillantottam, hogy merre tudnánk menekülni. Szerencsénkre mivel öten voltak így kellet egy olyan pontnak lennie ahol ha csak kicsivel is de nagyobb a rés ahol ki tudunk törni. A farkasok közeledtek és a bezárt kör egyre szűkült. Nem maradt több idő a gondolkodásra. –Szedd le azt a farkast és rohanj! – Mutattam rá a hozzánk legközelebb álló farkasra és reméltem, hogy a lány nem fog még leállni vitázni. Ha jól térképeztem fel a farkasok elhelyezkedését akkor ha azt a farkast elintézzük akkor lesz annyi időn és helyünk, hogy el tudjunk mellettük szaladni anélkül, hogy két dög oldalba támadna minket.

by **Mesuda Reiko** Vas. Szept. 09 2012, 18:26

- Hülye vagyok, mit vártál? - sziszegett vissza kicsit bosszúsan merthogy Ritanak igaza volt, de legalább bevallotta persze nem anélkül hogy hozzátegye: - De attól még szóltam hogy ez lesz!
Mereven szegezte a fegyvert az egyik közeli bozótra, ahonnan hangokat vélt hallani mielőtt azok teljesen abbamaradtak. Még nem ment teljesen le a nap és a félhomályban nem voltak teljesen vakok... erről is csak az jutott eszébe, hogy össze akart gyűjteni száz aranyat az éjjellátásért... még azelőtt, hogy megtörtént ami megtörtént. Fájt neki hogy csak azután kezdte ténylegesen komolyan venni a dolgokat, hogy miatta haltak meg a barátai. Mekkora ütődött egy... nem volt tovább idő erre gondolni, mert valami felmordult és ahogy oldalra nézett egy farkas vetette rá magát Ritára, ledöntve a lábáról. A lány persze sok pontot tett a gyorsaságra és ha ki sem tudta volna védeni, a lény első harapásra biztos nem tudta volna megölni, azonban kardja lapjával megállította. Az éppen felismerhette hogy mivel állt szemben és tolta volna el magától, amikor valami pattant és az állat nyekkenve elpárolgott a semmibe
- K**vapecér! - prüszkölt a nyílvesszőt kilövő Reiko, miközben már feszítette is a következőt
A másik négy farkas nem volt rosszul beprogramozva: amint társuk elpusztult ők rögtön véget vetettek a várakozásnak és megindultak feléjük. Reiko egy pillanatra várt, célzott és szemközt lőtte az egyik felé tartót majd mivel ismét feszíteni nem volt már ideje, félreugrott a másik elől és a már éppen felpattanó Rita felé pillantva ahelyett, hogy újabb nyílvesszőt készített volna elő, mellé ugrott így oldalba rúgva az egyiket ami a másik lányt rohanta meg. Ez annyit jelenthetett hogy a Ritára támadó farkasok közül annak csak az egyikkel kellett foglalkoznia, míg a Reikot kikerülő megfordult, s az elterelt figyelművel együtt most a kiszolgáltatottabb íjászra rontottak. Az utóbbi már bele is mart a lábába, így mindössze másik lábával tudott belerúgni megint csak egy sebzéspontra futva, igaz több nem is lehetett volna egy íjásztól. A momentumot kihasználva felhúzta a következőt, de így csak úgy tudott félreugrani hogy a korábban kikerült még időben belé karmolt, a másik pedig ismét megragadhatta a lábát. Az életereje a páncél módosítónak köszönhetően csak a felére csökkent nagyjából,s az íj már feszült is a lábát marcangoló farkas koponyáját célozva

by **Rita Hanami** Vas. Szept. 09 2012, 19:28

Az állat pofája csupán néhány centire volt az arcomtól és sikeresen össze is nyálazott, ahogy próbálta veszettül átharapni a gigámat aztán egy furcsa hang ütötte meg a fülemet és a jószág hirtelen eltűnt. Felnéztem és láttam a lányt aki már a következő farkast is elintézte. Fel ugrottam a földről de mire talpra állhattam két farkas már ugrott is felém. Az egyiket a társam félre rúgta így nekem már csak a másikkal kellet törődnöm ami ugyan azzal próbálkozott mint a legelső. Felém ugorva a nyakamat akarta elharapni azonban most már nem ért annyira hirtelen a támadás.
-Háááááááááááá! – Ordítani és a pengével pontosan a farkas száját találtam el majd onnan haladva hoztam végig a kardot a testén. Normál esetbe kétfelé kellet volna esnie de mivel ez nem a valóság így csak a földre zuhant majd a szokásos animáció kíséretében eltűnt. Már csak kettő maradt és mindkettő a lányt támadta, az egyik meg is harapta amit sikerült félre rúgnia a másik felé ugrott viszont amelyik megharapta már támadta volna újból még a lány az íjával volt elfoglalva. Hogy ezt meg akadályozzam a lány és a farkas elé vetettem magam, ami a lábát akarta ismételten megharapni így ne ugrott a levegőbe én pedig nemes egyszerűséggel az állat koponyáján keresztül a földbe szúrtam a kardot. Innentől fogva az utolsó farkas már nem jelenthetett kettőnk számára problémát és miután az is kilehelte a lelkét elégedetten raktam el a kardot.
- Látod, fölöslegesen aggódtál, egyikünknek sem esett komoly baja és mennyivel könnyebb volt egy csapattárssal harcolni, mint egymagad. De tényleg nem gondolkozol túl sokat. Elég nagy felelőtlenség volt az erőbe rohanni, de pont ezért jó ha vannak társaid. Megakadályozzák, hogy hülyeséget csináljunk. – Mosolyogtam rá a lányra. – Gyere, meghívlak vacsorára hálám jeléül amiért leszedted rólam azt a dögöt. – fordítottam neki hátat és azzal elindultam vissza a városba.

by Ajánlott tartalom

A Település

A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település

Re: A Település