A Település

/Ilsette/

-Ha a város nem jött be akkor a faluval próbálkozol?
-Igen.
-De… Timidus…
-Igen?
-Ha ide akarsz hozni csellel, hogy szívesebben járkáljak a városban, akkor nem szabadna elmondanod, hogy miért hoztál ide.
-Nem hazudok neked.
-Ez kedves tőled.
-Kedves? Nem hiszem. Így egyeztünk meg.
-Igen. Valóban így egyeztünk meg. Az kedves tőled, hogy betartod az ígéretedet.
-Fura vagy. Az sem kedves. Az természetes. Ha valamit megígérek, akkor betartom az ígéretet. ha valaki őszintén bocsánatot kér, annak elfogadom a bocsánatkérését. Ha valakinek elfogadom a bocsánatkérését, akkor annak elfelejtem azokat a dolgokat, amiért haragudtam rá. Ezeket mind te tanítottad, és azt mondtad, hogy alapszabályok.
-Igen… de…
-Nincs de. A szabály, az szabály. Az nem változhat.
-Ezeket még akkor tanítottam, amikor kicsi voltál. Nem… hogy is mondjam… nem értékeled át ezeket magadtól?
-Átértékelni?
-Igen. Elgondolkodni rajtuk.
-De igen. Elgondolkodtam, és szerintem logikus. ÁK mesélt olyanokról, amit ti kegyes hazugságnak neveztek. Szerintem butaság. Végiggondoltam az elveidet, és egyetértek veled, úgyhogy tartom magam ehhez.
-Köszönöm Timidus.
-Mit?
-Hát… mindegy. Azon nem gondolkodtál el, hogy honnan tudod, hogy ki az, aki őszintén bocsánatot kér?
-De igen.
-És… mire jutottál?
-Még gondolkodom rajta.
-Értem. Okos vagy, Timidus.
-Tudom.
Lassan haladtak végig a falu igencsak kihalt utcáin, és a sárkány igyekezett lefoglalni a lány a beszélgetéssel, hogy véletlenül se zavarhassa meg egy felbukkanó játékos. Itt azonban még NJK-k sem nagyon voltak, nemhogy játékos vetődött volna erre, így a falu határa felé közeledve már Timidusnak is lanyhult a figyelme. Azonban a legvégén, ahol a határ húzódott, egy árnyat pillantott meg. Egyelőre nem tűnt veszélyesnek, és ha nyugodtan el tudnak mellette haladni, akkor azt nagy fejlődésnek könyvelte volna el. persze ha nincs pet az alak mellett. Az idomárokkal és a petekkel nagyrészt nem volt gond.

/Shukaku/

*Mióta elkezdhette az igazi kalandozásait a játékban, úgy próbálta erőszakmentesen felfedezni. A város utcáit rótta, hogy legyen helyismerete, aztán az unalomtól fűtötten elindul számára tetszőleges irányban. Óvatosan kerülgette a szörnyeket, hol így és hol úgy. Bendőt nem fárasztotta a sétával, így a karjaiban cipelte mindvégig. Megváltozik a vidék, s a mobok eltűnnek. Érdekesnek találja, azonban fogalma sincs miért ennyire elhagyatott ez a vidék. Érzi, ahogy izgalomba jön. Elsősorban lelassítja lépteit, majd halkan lépdel az ismeretlen felé. Távolban megpillantja az elhagyatott falú látványát, ezért minden kétséget kizárva azt célozza meg. Az első házhoz érve szorosan odalapul az egyik düledező falhoz, közben Bendőt leteszi a földre.*
-Szerinted itt találunk valami értékeset? *Teszi fel a kérdést a kedvencének, ám erre nyugtalanság a válasz. Beletúr fehér hajába, azonban esze ágában sincs megszólalni, hogy van e valaki a közelben. Beljebb merészkednek, s mindig a falhoz lapulva várakoznak. Az egyik falrészletnél a medvéje egyértelmű hanggal jelzi, hogy van valaki a közelben. Ártó szándéka nincs, s Bendőt pedig nem akarja bajba sodorni. Vesz egy nagy levegőt, aztán az állatot felkapva és magához ölelve lép elő, amerről a neszezést hallotta.*
-Haló! Él még itt valaki? *Nem zavarja, hogy teljesen védtelenül marad, sőt leginkább a feltűnés a szándéka. Ideges kedvence miatt két életereje csökken, ahogy összekarmolja. Körülnéz, mikor megpillantja a másik idomárt. Nem nehéz leolvasni róla, mert ugyanúgy egy állattal rendelkezik. Nem közelít felé, miközben karjaiban Bendő hadonászik rendesen.*
-Bendő! Nyughass már! * Próbálja néhány mozdulattal megnyugtatni. Szemével mindvégig kíséri a másik mozdulatait, aztán nem engedi egy bizonyos távolságnál közelebb. Nem tudhatja kivel hozta össze a sors.*
-Állj! Ki vagy? Megtudhatnám te mit keresel itt? * Közben észreveszem, milyen öltözete van, ezért kicsit irigykedek rá.*
~Bezzeg, ha hamarabb érkeztem volna.~* Nyel egyet látványosan, miközben várja a kérdésére a megfelelő választ. Nem mutatkozik be előzékenyen. Inkább leteszi a földre Bendőt, azonban nem engedi meg neki, hogy odamenjen hozzájuk. Féltettem a másiktól.*

Nem tudná elfedni, hogy kezdő játékos, mert az alap felszerelés van rajta. Ráadásul még nem igazán tudta megszokni az irányítást sem. Talán egy hét múlva, amikor belerázódik a szörnyharcba, vagy a nehezebb helyzetekbe. Egyelőre nem lát ellenséges mozdulatot, azonban a védelmét egy rövid időre sem engedi lejjebb. Nehéz közös témát találni a másikkal, mert jól látható a köztük lévő szakadék, legalábbis a karakterek alapján. Ha tudná, hogy bunkó módon megszakította a másik kettőt, akkor bocsánatot kérve elmenne. Egészen addig vár, míg be nem mutatkoznak neki.
-Én pedig Föld Úrnője vagyok, ő pedig tényleg Bendő. - Odahajol a medve füléhez, hogy halkan belesúgjon valamit.
-Hajolj le, s adj neki egy marék földet a szájába.- Bátorítja a másikat. Kifújja hosszan a levegőt, s útjának indítja az édes négylábút. Jól látható, hogy a fülébe suttogott szavaktól nyugodtabbá vált. Szemében érdeklődés, miközben az orrá felfelé szedi, hogy a két ismeretlen illatát magába szívja. Mikor közelebb ér, akkor óvatosabbá válik, néha ránéz a gazdájára.
-Viselkedj Bendő! Nem kell félni tőlük. - Ha Shukaku eleget tesz a kérésnek, akkor láthatja, hogy az állat odamegy hozzá. Kinyitja a száját, hogy várja az ennivalót. Néhány mozdulat után elfogadja ismerősnek a lányt, meg a sárkányt, Visszabandukol a gazdája mellé.
-Új vagyok, aztán nem igazán kezdtem el még fejlődni. - Vallja be a másik előtt. Megvakarja a feje búbját, és csípőjére vágja a két kezét.
-Esetleg nem tudnál nekem segíteni? Meghálálom később, ha nagyobb lesz a szintem. - Szögezi le, hogy nem az a hálátlan fajta, aki csak folyton kér, de nem ad sohasem.
-Szép a peted. Nekem csak Bendő jutott, s úgy vélem nem a legerősebb a kezdő skillje. Attól félek, hogy elvesztem. - Veti fel a legnagyobb gondját. Túlságosan félti a jószágot, mert ki tudja, hogy milyen drágán szerezhetne egy másikat, már ha lehetséges egyáltalán.
-Milyen peteket láttál már? - Teszi fel kíváncsian a kérdését, miközben megszünteti a kettejük közti távolságot. Mikor elfogy, akkor ügyel arra, hogy ne lépjen be a zónájába. Egy egészséges távolság van közöttük.
-Tudom, sokat kérdezek. De engem a konzol és maga a játék csak most engedett be. Addig nem tudtam játszani. Ráadásul csak kipróbálás szinten léptem be ide, de csapdába estem.

Mikor a kislány kiütközik azon, hogy földet eszik Bendő, akkor kénytelen elmagyaráznia neki az esetet. Különlegesnek mondható, ahogy megszelídítette a medvét. Talán tanulhatnak egymástól, s későbbiek során felhasználhatják.
-Tudod én nem vettem pet eledelt, de mikor kikelt a tojásból és felé mentem, akkor egész városban hajkurásznom kellett. A városkapuban értem utol bendőt, aztán egy felmarkolt földdarab után jött oda hozzám. Ekkor sikerült beidomítani. A földet úgy ette, mint ha az lenne természetes. – Timidus csipogására Bendő csak felnéz rá édes bambasággal, aztán Shu kezéből elveszi az ismerős eledelt, aztán megszagolja a pet eledelt aztán tesz egy próbát vele. Óvatosan emeli le a kislány kezéről, aztán elfordulva elkezdi jóízűen majszolni.
-Nos valóban hosszú kiejteni a nevem. Szólítsatok Ilsettének, vagy becézve Ilsynek. – Mondja el valódi nevét, mert ha már halvány esélyük van arra, hogy kijussanak élve erről a helyről, akkor teljesen mindegy számára. Ezután hallgatja a párost, hogy milyen sokat tudnak beszélni, ezért biztosan nem unatkoznak kalandozás közben. Legszívesebben leírná a hallottakat.
-Hát bevallom, vakmerő voltam. Idefelé jövet végig néztem a szörnyek támadási zónáját, s annak segítségével jutottam el ide. Bendőre visszatérve. Természetesen a társam, de a gyengém az, hogy szeretem a kisállatokat. – Magyarázza el világosan, hogy ezt lehet hátránynak elkönyvelni. Másik kettő jól ért a szavakhoz, ezért kezdik megnyugtatni arról, hogy a medve lehet még értékes. Aprót biccent feléjük. Odafordul saját petjéhez, hogy a következő szavakkal dicsérje.
-Nagyon ügyes vagy, Bendő. Értelmes állat és jó társ. Jól megleszünk mi egymással, nem? – Erre a célszemély elfordítja édesen a fejét, később jobban odafészkeli magát gazdája lábához. Csodálkozva hallgatja végig, ahogy Shu felsorolja az eddig látott Peteket. Némelyiknél teljesen felszalad a szemöldöke, de a felsorolás végén megtöri a csendet.
-Nagyon sokat ismersz, de remélem egy napon fogok én is ennyit ismerni. – Timidust meghallgatja, aztán mindentudóan bólint felé. A hallottak szerint ügyesnek és okosnak kell lennie, hogy a skilljeit megfelelően használva győzedelmeskedjen. Halálba Hívás, jut eszébe Bendő képessége.
-Jó! Érzem elsőre rosszul közelítettem meg az egészet, de most már készen állok arra, hogy tanuljak. – Hangja határozott. Kifújja a tüdejében tartózkodó levegőt, aztán alaposan körülnéz a romos faluban. Kérdéseken töpreng, azonban figyelniük kell a környezetükre. Nyílt terepen vannak.
-Ha nektek jó, akkor körülnézhetnénk itt. Hátha találunk tárgyat, amit későbbiekben felhasználhatunk. –Reménykedik abban, hogy ez a hely leromboltsága ellenére tartogat meglepetéseket. Eszébe jut pár olyan kérdés, amiről jobb ha beszélnek.
-Fel lehet éleszteni a Petet ha meghalt? Ennek van költsége? – Ha megbizonyosodik erről, akkor kevésbé kellene féltenie állatát, hogy kimúlik egy harc során. Természetesen nem az a célja, hogy mindenképpen bekövetkezzen. Képzelete szárnnyal hegyen és völgyön, mikor a következő kettő kérdés megérkezik.
-Egy idomárnak mire érdemes tenni? Hol érdemes kezdenem? – Eszébe jut, hogy talán túl sok kérdést tesz fel, aztán a későbbiek során jó lenne bocsánatot kérni, azonban rájön, nem lenne értelme. Inkább egy halvány mosolygás fogja el, amitől szebbé válik.
-Annyi minden van, amit nem ismerek. Még a kézikönyvet sem olvastam el. – Sóhajt, ezzel egyetemben egy időre elhallgat, mert kellőképpen informálta arról, hogy mennyire kezdő. Abban reménykedik, hogy minél hamarabb ráérez az ízére, s ne kelljen rá ügyelni. Minden egyes perc, amit elvesz a másiktól.
~Bele fogok tanulni, aztán utána joggal mondhatják nekem, hogy a Föld Úrnője.~

-Igen, határozottan állítom, hogy nekem idomítanom kellett. Mikor a megette a földet, aztán megsimogattam a hátánál, akkor írta ki, hogy sikerrel jártam. Lehet összefügg a játékos személyiségével, vagy nem tudom. – Vonja meg a vállát, mert valójában nagyon keveset tud a petekről, azok képességeiről és befogásukról. Teljesen szűz idomár, aki arra vár, hogy megedződjön, és magába szívja a tudást. Meghallgatja a tapasztaltabb játékos szavait, amire aprót biccent, hogy megértette. Kíváncsian fürkészi szemével, hogy miért turkál a hátizsákjában a lány. Mikor meglátja az állateledelt, akkor hálásan néz felé, azonban szavakkal nem köszöni meg, mert a végén magára haragítja.
-A földevéséről később tán többet megtudhatunk. Fura, mert a való élethez szoktam. Ha nem lennék itt, akkor állatorvossá válás rögös útján járnék. – Közben elrakja az állateledelt a saját batyujába. Adna Bendőnek belőle, azonban nem szeretné túlságosan elkényeztetni. Teljesen ellustulna, amiről szó sem lehet. Timidus felé bólint, hogy a medvéje hallgatag, de nem zárhatják ki az esélyét annak, hogy később nem jön meg a hangja. Nem rest közölni velük.
-Nem zárhatjuk ki az esélyét, hogy később nem tud megszólalni. Várjunk egy darabig. – Rendezi le a Bendővel kapcsolatos értekezést. Ekkor jön a dicséret, amire bájosan elmosolyodik. Jó érzés az elismerés, ezért cserébe még több információt mond el nekik.
-Köszönöm, kedvesek vagytok. Az a igazság, hogy külföldi vagyok. – Újra körülnéz az elhagyatott falun, ami valójában nem több mint düledező házak sorozata. Egyes helyeken a fű, vagy a gyom benőtte. Ekkor eszmél rá, hogy mennyire valóságos, annak ellenére, hogy egy játékban vannak benne. Timi szavai húzzák vissza a jelenbe.
-Akkor megöltem egy ártatlan szöcskét. A saját képességemet használtam, úgy vélem. Bár ez szintén homályos nekem, hogy miként működik. – Fájdalmasan sóhajt, miközben áttérnek a következő fejezethez. Magáról a faluról mit képzelnek, meg a tanulásról. Odasétál az egyik düledező házhoz és benéz, hogy nem lát e használható tárgyat. Hiába meresztgeti a szemeit, nem lát értékes dolgokat.
-Igazatok van, itt nincs semmi. Valószínűleg már kirabolták a rabló játékosok. – Ezzel ezt szintén kihúzhatják a listáról. Nem itt fognak meggazdagodni. Menniük kellene oda, ahol fejlődhetnek és van mit szerezni. A sárkányt kissé felhúzza az ismeretlen kifejezéssel, így bocsánatot kér.
-Nem akartalak megbántani szavakkal Timi. Sok fura szót, kifejezést ismerek és ráadásul nem ismerem annyira a világot.– Egy időre befogja a száját, hogy végighallgassa Shu-t. Arcán állandósul a mosoly és a kedvesség. Kifejezetten örül, hogy először a kislánnyal találkozott. Eszébe jut, hogy közösségi játékról van szó, így annak módja szerint teszi fel a következő kérdését.
-Vannak itt céhek? Benne vagy már egyben? Mert ha igen, úgy vélem szívesen csatlakoznék oda, ahol te vagy. – Nem tér vissza oda, hogy szeretné később kamatostul visszafizetni az egészet. Érzi, hogy hamarosan egy barátsággal gazdagodhat, ha a sors úgy akarja. Felkapja a medvéjét, hogy kissé játsszon vele. Jutalomból ad neki állateledelt.
-Hogy csináljunk valami értelmeset, akkor elindulhatnánk oda, ahol vannak már szörnyek. Pár szintet jó lenne fejlődni, közben kidolgozhatnám, hogy milyen taktikával győzhetek. Egyszerűen megtalálnám a saját stílusom. – Kérdően tekint rájuk, hogy ellenzik-e az ötletet, vagy támogatják? Jobb, ha nekilátnak; mert addig sem unatkoznak, és közben cseveghetnek. Rájön, hogy kezdte magát magányosnak érezni. Shu megmentette az egyedüllét béklyóitól. Nem mert a városban lévőkkel felvenni a kapcsolatot, pedig nem az a félős típus.
-Mehetünk, ha ti szintén készen álltok. Bár nem tudom, hogy miben zavartalak meg? – Bocsánatkérő tekintet a részéről, majd megnézi a térképet. Látja a már felfedezett területeket, amiket bejárt.

Egyre jobban figyel a beszélő sárkányra, mert elsősorban nem mindennapi látvány, másik részről van olyan sejtése, hogy nagyon okos. Timi megbocsájtja neki a tudatlanságát, meg a szavait, akkor elneveti magát. Nem rajtuk nevet, hanem magán. Sosem hitte volna, hogy egy játék petjével beszélget. Mikor alább hagy a nevetése, akkor tovább figyeli a párost. Nagyon összeillenek ketten, s teljesen kiegészítik egymást. Shu állata vicces, és ezt egy mosolygással jelzi.
-Vannak olyanok, akik nem tudják megszokni a kinti világot, ahonnan jövök. Magányosak, maguknak valók. – Bővíti Timidus szótárát, és remélhetőleg nem fog emiatt másképp viselkedni. Mindenesetre kisebb kutatást fog végezni ez ügyben, hogy mennyire lehet hatással a kinti világ az itteniekre. Eszébe jut egy mondás, hogy minden mindennel összefügg és kapcsolatban áll.
~Ki fog derülni. Tanult vagyok, tán a tudásom egy részét fel lehet használni.~ Azért biztos benne, mert a romokon látja, hogy le van programozva a gazosodás. Biztosan lesznek dolgok még, amik szorosan követik a való életet. Shu kérdése, majd szavai után rá kell jönnie, hogy sokkal jobban el tud beszélgetni a lánnyal. Ez annak köszönhető, hogy bizonyos esetekben kapcsolódnak egymáshoz, mint például a mostani: kíváncsi Shu az állatorvosok világára.
-Nem lehet elrontani szerintem. Én negyedéves egyetemista voltam. Gyakorlatokra jártam, s ahol segítettem állatmenhelyeken ott dicsértek engem, hogy tehetséges vagyok hozzá. Csak hát túl sok munkát vállaltam, így hamar kényszer pihenőre küldtek. Aztán úgy gondoltam, hogy elütöm valamivel a szabadságom. Ezért vagyok itt. – Közben megérkezik a kérdés, hogy milyen állatorvos. Elgondolkozik rajta, aztán megadja rá a választ nevetve.
-Tehetséges, aki legyőzi a problémákat. A dinoszauruszokról tanultam, meg egy csomó állatról. Tudom még a latin nevüket, természetesen fejből.  Legyen az szárazföldi, vízi és levegőben szárnyaló. Szeretek olvasni. Mesék, mondák és elfeledett történetek mágikus lényeit szintén ismerem, de nem annyira, mint az állatokat. – Magyarázza, közben közelebb lépve Shuhoz a következőt mondja.
-Úgy látom fel lehet venni a másikat a baráti listára. Én felvehetlek? Mellesleg nyugodtan kérdezhettek tőlem bármit, mert szívesen válaszolok rá. Erre jók a barátok, nem? – Ezzel mindkettőre rámosolyog, miközben Bendő megmozdul a karjaiban. Ilyenkor tudja, hogy jobb, ha leteszi a földre. Amint érzi a tappancsai alatt a talajt, akkor érdeklődően néz fel a sárkányra. Két lábára áll, ezzel jelezve, hogy érdekli őt a szárnyas jószág. Megszánja a medvét, de előtte Timidushoz intézi a szavait.
-Megengeded, hogy megszagoljon egy picit. Nagyon érdeklődik utánad. – Felemeli a petjét, aztán a sárkány felé közeledik. Nem mutat haragot, vagy ellenségeskedést. Mikor elég közel van hozzá, akkor jól képen nyalja a repülő hüllőt. Ezzel fejezi ki a barátságát, egyben szeretetét. Shu felé szintén odatartja, aki szintén kap egy hasonló megnyilvánulást, mint az előző. Lerakja a földre.
-Nos Bendő, ideje belekezdeni a fejlődésbe.

A sárkány kifejezésére odafigyel, mármint, mikor az Oooh kijön belőle, de a többivel nem foglalkozik. Nem bántó szándékkal mondta ki ezeket a szavakat, csupán elmondta a véleményét, hogy miként látta a kinti világot. Hosszú ideig csak hallgatnak, és egy árva szót sem szólnak egymáshoz. Tekintetével fürkészi a környezetét, miközben arra összpontosít, hogy minél távolabb lásson. Ha eleget gyakorolt hozzá, akkor Shura koncentrál és annak szavára.
-Úgy nem lehet elrontani, ha van melletted egy segítő társ. Ráadásul szintén állatorvos, s ismeri a szakma minden egyes fogását. Kijavít és tanácsot ad, ha esetleg rosszul döntene az ember. Gyakorolni kell a kivizsgálást, mint ahogy a zongora művész a hangszerén. Kezdetben nehéz, de utána könnyebbé válik. Természetesen, ha ismeretlen dologgal áll szemben az ember, akkor képesnek kell lenni elfogadni állatorvosként a tényt, hogy nem minden tud meggyógyítani. - Nem ragozza tovább a témát, mert nem szeretné szörnyű dolgokkal elriasztani maga mellől Shu-t, mikor e véletlen folytán találkozott vele. Inkább megragadja a téma könnyebbik részét.
-Ha itt több petünk lesz, akkor nem fogok elvárni többet tőled. Elég ha csak eteted őket, sétálsz velük és a bundájukat fényesíted. Hálásak lesznek érte, s egy napon meg fogják hálálni a gondoskodást. – Ez a tapasztalata, legyen szó bármilyen fajta állatról. Hallja, hogy a lány sokkal inkább szeret kutatni és keresni. Egyetértően bólint felé, hogy az van olyan komoly feladat, mint az övé.
-Én mindent szeretek, ha állatgondozással kapcsolatos. Keresek és kutatok, s gondoskodó szemeim rajtuk nyugodnak. A végeredmény pedig csodálatos, mikor épen és egészségesen rád néznek hálás szemekkel. Sok szárnyas dinoszaurusz élt, de nem hinném, hogy a játékban lennének ilyenek. Ha kicsit erősödtem, akár megpróbálhatunk egyet meglesni. Megígérem. Archaeopteryx a Theropodákból alakult ki, úgy mint a Tyrannosaurus. Erre gondoltál? – Fejezi be ezt a témakört, hogy aztán a baráti listával kapcsolatos válaszra összpontosítson. Türelmesen végighallgatja, aztán megérti, hogy ez számára túlságosan gyors. Legyint egyet, aztán pár szóval tovább siklanak.
-Ahogy gondolod. Nem erőltetek semmit rád. – Timire figyel fel, aki elmagyarázza, hogy nem lehet csak úgy nekivágni a harcolásnak. Bólint neki, hogy megértette. Elgondolkozik, hogy milyen állattal küzdhetne meg.
-Vaddisznóra gondoltam. A város körül sok volt belőle. Gondolom nem annyira nehéz leütni. Hogyan akarok harcolni? Gondolom úgy gyorsabb, ha ketten ütjük Bendővel.

-Miért lenne butaság? – Kérdez vissza, mert egészen pontosan kíváncsivá tette őt a lány. Most fény derülhet a gondolkodására, az érzéseire és a véleményére. Tekintete és figyelme a másikon nyugszik, közben hallgatja. A végén egyszerűen elmosolyodik, mert tökéletes egyetértenek; ráadásul egy szóval sem említette volna, hogy tökéletes istennő lenne, aki nem tud hibázni.
-Tudom, hogy el lehet rontani, de én leginkább nem gondolok rá. Nem akarom, hogy az következzen be. A jó dolgokra összpontosítok. Vétettem már hibát, amit helyre kellett hoznom, vagy vállalnom kellett érte a felelősséget. Azonban úgy vélem ezekről senki sem fog annyit beszélni. Láttál már olyan személyt, aki szeretett a kudarcairól, szerencsétlenségéről csevegni? Én bevallom őszintén eggyel sem találkoztam. – Reméli elég érthetően fogalmazott nekik, hogy felfogják az értelmét. Shu nem lesz orvos, s itt egyáltalán nincs jelentősége. Nem fogja semmire se kötelezni, mert nem az anyukája, másik dolog, hogy nincsen még olyan szoros kötelék köztük. Meg egyáltalán nem az a fajta nő, aki beleszól mások életének minden egyes folyásába.
-Igen, már mondtátok. Egy állatidomár azonban a kinti világban sok állattal foglalkozik. Arra akarok kilyukadni, hogy számomra kissé nehéz elrugaszkodnom a valóságtól. Folyamatosan összehasonlítom ezt, azzal. Különben meg legyen inkább egy igaz barátod, mint több felszínes. Ez az én mottóm. – Mosolyog egyet feléjük, közben visszatérnek a dinoszaurusz csőrére. Eddig nem tűnt fel neki eléggé a kérdés, mert túlságosan lefoglalta önnön gondolatai forgataga. Megvakarja a fejét, miközben erősen ráncolja a homlokát.
-Most nekem sem jut eszembe, de amint meglesz, akkor közlöm veled. – Ezzel egyetemben, ha már ott van Timidus, akkor ránéz. Abban reménykedik, hogyha kellő ideig nézi, akkor beugrik a megfelelő kifejezés, azonban semmi. Nincsen elkeseredve emiatt, mert kellő időt fog itt tölteni.
-Jó próbálom részletesebben elmagyarázni. A vaddisznó szárazföldi állat, legfőbb fegyvere az agyara. Bendőt ráküldeném, aki elkezdené hátulról támadni a mancsával, ezzel elterelné a figyelmet rólam. Ekkor akcióba lendülnék, majd oldalról a késem segítségével szurkálnám. A képességem segítségével pedig két körönként menne lefelé az élete. Ez így megfelel Timidus ezredes? – Teszi fel a kérdést kuncogva. Tudja jól, hogy fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szó.

Valami történt, ami ellenkezik a lányéval. Rosszul kimondott szavak. Nem sokat szól hozzá, sőt az a érzése támad, hogy egyre inkább eltávolodik tőle ebben a pillanatban. Kérjen bocsánatot a lánytól és próbáljon meg úgy gondolkodni, mint ő? Az lehetetlenség, mert megvan a saját világa és az életből hozott tapasztalatai. Miért kellene egy kislány kedvéért megváltoztatni? Elkezd gondolkozni, hogy mit tehetne azért, hogy közös nevezőre jusson vele. Felvet egy megoldást, aztán kénytelen elvetnie utána, mert nem old meg vele semmit.
~De nehéz itt barátokra szert tenni. Már kezdtem benne hinni.~ Mondja ki magában, így Shu észreveheti az ő hangulatának romlását. A mosoly eltűnik az arcáról és megjelenik egy szomorú ábrázat.  Egy darabig csendben figyeli a társát, aztán megszólal.
-Ha rosszat mondtam bocsáss meg érte. – Ez Shunak mondja, aztán odafordul a sárkányhoz, aki azt hiszi, hogy nagyokos. A kérdései egyszerűen megválaszolhatatlanok számára, sőt egy teljesen kezdő játékosnak honnan kellene tudnia, hogy mennek az ilyen harcok. Még sosem harcolt, kivéve a szegény ártatlan szöcskét. Annak alig volt élete, sőt egy ütéssel megölte. Nem adott semmilyen tapasztalati pontot és tárgyat sem. A csendet megtöri.
-Disznóval nem harcoltam, akkor honnan kellene tudnom az adatait? Nem sétálhatok csak úgy hozzájuk és leshetem meg. Másik részről, biztosan sokat kell megölnöm belőlük, hogy végre minden adatot tudjak róluk. Minden komolyabb játéknál így van. A saját gondolkozásom alapján találtam ki és feltételeztem, hogy a harcrendszer itt nem működik másképp. Kiszámolni? Hány körig? Egyéb terv? – Elfordul, s inkább nem mond semmit Timidusnak. Feltételezte, hogy ők ketten már harcoltak, így nem esik nehezükre mesélni a harcról és annak rendszeréről. Erre pedig a sárkány szinte beledobta a mélyvízbe, s akármit mond az csak rossz terv. Ezzel biztosan nem fognak az egyről a kettőre jutni. Az neki szintén rosszul esik, hogy világosan elmondta, hogy egy kezdő játékos és nem olvasta el a kézikönyvet.
-Huuuh – Lelombozódva fújja ki a levegőt a tüdejéből. Azon töpreng, hogy itt hagyja a lányt és a sárkányt, aztán történik valahogy. Másik lehetőség, hogy itt marad és próbálnak továbbra is közös nevezőre jutni. Felettébb nehéz, ha nincs meg közöttük az összhang, mert másképp gondolkoznak a világról.
-De, ha gondoljátok, akkor elmehetek. – Fog bele a beszédbe, s érezni lehet a keserűséget benne. Most először érzi úgy, hogy nem kellett volna felvennie a fejére a NerveGear sisakot, s nem kellett volna elkezdeni játszani a játékkal. Ha ennyire bonyolult a harcrendszer, akkor később mi lesz? Eddig próbált pozitívan gondolkodni, hogy túl fogja élni az egészet és lesznek olyanok, akik szívesen megmutatják az alapokat. Ezzel szemben kérdéseket tesznek fel. Nem hadvezér típus, aki előre 5 lépéssel megtervezi a csata menetét. Ő csupán egy állatorvos. Ezzel félig elfordul tőlük, mert sikeresen összetörtek benne egy remény, egy boldogságot. Ha a többi játékossal ugyanígy fog történni, akkor hamarosan depresszióba fog esni.

Mikor a lány azt mondja, hogy nem mondott rosszat, sőt nem bántotta meg, akkor végképp nem érti. Mire volt jó ez az egész? Csupán arra, hogy ezen túl ne tudjon mosolyogni? Mert jelenleg egyáltalán nem tud boldog vonalat rajzolni az arcára. Talán soha nem tér vissza hozzá, ráadásul fájdalmasan érinti és fokozza a szomorúságát. Egyelőre nem fog elfutni, habár kezd megfogalmazódni benne ez a lehetőség, de akkor megint ellentmondásba kerülne önmagával. Szereti a problémákat leküzdeni, amit elé gördítenek. Mikor beismeri a másik, hogy másképp gondolkoznak, akkor nem mutatja jelét a javulásnak. Timidus szavai meg biztosan igazak. Ebben a világban hirtelen olyan ostobának, gondolja magát, hogy egy pet simán megölné. Tán a legártatlanabb is. Legyőzték, ezáltal nem tud mást csinálni, mint hallgatni Shu és a sárkány szavait. Egyetlen szó sem jön ajkaira. Mikor a könyvecskéről esik szó, akkor csak elveszi a lánytól és elkezdi olvasni. Az első öt szint szörnyeinek nevét és adatait tanulja meg gyorsolvasással. Mire azok befejezték a beszédet, akkor ő visszanyújtja.
-Ez a tiéd, majd szerzek valahol magamnak egy sajátot. – Az eddig bájos nőből lett egy rosszkedvű. Ezek szerint minden harcot előre meg kell terveznie, sőt ha adatok birtokában van, akkor megfelelően kell elosztani a pontjait. Magyarán minden egyes pontot okosan kell rakni, mert különben nem lesz hatékony. Egy újabb döfés a jókedvének, ami biztosan nem vidítja fel.
-Védekezni lehet? Mármint ha támad, akkor kivédem az ütését. Gondolom a rohamnál nem működik, s akkor kell kitérnem előle. – Elhallgat egy időre, mikor megfogalmazódik benne újabb kérdés sorozat, azonban hezitál, hogy ténylegesen megkérdezze. Agyában dübörög Shu szavai, miszerint nem akarja kioktatni. A játékmeghalást, pedig egyenesen nem akarta eddig elhinni, és nagy valószínűséggel azért bújt a boldogság álcája mögé. Levetette a maszkját, hogy cserébe megmutassa elkeseredett oldalát, aki kezdőként el van veszve ebben a virtuális valóságban. Megnézi a karakterlapját és összehasonlítja a vaddisznóéval.
-Szóval egyforma gyors vagyok vele, de a többi adatom jóval nagyobb, mint az övé. Több életem van, nagyobb a kitartásom eggyel, úgyszintén az erőnél és a fegyverkezelésnél. – Sorolja fel, hogy szinte minden adata jobb, csak az a pár, amiben nem. Tovább töpreng, hogy a nem oly régen megfogalmazott kérdéseket feltegye. Két perc hallgatás után töri meg a csendet.
-Szóval egy idomárnak milyen pontokra érdemes pakolni? Azt tudom, hogy Timidus mondta, hogy bízzuk rájuk a harcot.