[Küldetés] Cirkusz

A tanár hirtelen nem érti mi is történik körülötte. A kislány visítva rohan el a játékkal, az igazgatónak titulált alak örül, hogy Makuda és ő kitudott vágni néhány fát, és az Íjász lány meg valami vezér.
A két jegyet, amit a kezébe nyomtak meredten bámulja, majd szép lassan leesik neki, hogy nincs itt semmi összeesküvés, és minden a legnagyobb rendben.

– Köszönöm! – nyögi ki, majd mikor kilép a sátorból és a pénzt is megkapja, egy pillanatra úgy tűnik neki, hogy talán ez a világ nem olyan borzasztó, és lehet Takayama nem is halt meg, csak valahova elbújt. Egy röpke pillanatra, úgy érzete az életével ismét rendben van minden. //Ezen sorokat a mesélőnek ajánlom //

Ugyan a plusz jeggyel nem tudja mit kezdjen, hiszen csak két embert ismer, de azok ketten is kaptak jegyeket. Viszont az Artes nevet megjegyzi magának, és elhatározta, hogy komolyan utánanéz. És nagyon valószínű, hogy Miko-sant (ahogy magában elnevezte a frissen megismert íjász hölgyet) is hamarosan felfogja keresni.

Alapvetően nem rajong a cirkuszért, de lehet, hogy most az egyszer erőt vesz magán és megnézi azt az előadást. Ha a két társa marad, akkor a szokás szerint meghajol előttük és elköszön, ő már nem kíván itt maradni tovább.
Makudának csak annyit mond;
– Remélem még találkozunk!
Chaknának viszont egy kicsit többet //nem, nem azért mert nő//;
– Még pár dolognak szeretnék utána járni, és akad még elintézni valóm is, de amint alkalmassá válik az idő, küldök egy üzenetet, hogy ha Ön is beleegyezik. Egy találkozó helyével és idejével. – Lehet azt is el kellett volna mondania, hogy a céhbelépéssel kapcsolatban szeretne egyeztetni vele, mert talán így egy csöppet félreérthető, de még nem mert semmi konkrétat mondani. ~Majd, ha már biztos leszek a döntésemben.~

Mikor beléptem elég biztonságosnak tűnt a terep. Néhány másodpercre körbenéztem míg hallottam a cirkuszigazgatót ahogy leteremti a két munkást. "A fekete sátor lesz a fő sátor?" Gondoltam magamban. Mikor észrevett minket, ahogy japánban szokás tisztelet tudóan meg hajoltam. Mikor az igazgató üdvözölte az Artes céhvezérét és Chaknára nézett, eléggé meglepődtem. "Tehát céhvezér." Gondoltam magamba, hamar beletörődve a dologba. Mikor az igazgató megköszönte a segítségünket, egyszerűen csak bólintottam. Viszont Sandrára elmosolyodtam és megsimogatta a kis kobakját.
-A disznók nehezebbnek bizonyultak mint néhány szerszám és szalma helyretétele. - Mosolyogtam rá továbbra is.

Mikor megkaptuk a preimer belépőket, nem tudtam mit szóljak, mivel nem nagyon szerettem a cirkuszokat. Ennek ellenére kedvesen elfogadtam a jutalmat. A kislány kérdésére megint csak elvigyorodtam mivel eszembe jutott, hogy apám mit szokott az ilyenre mondani "Két nagy pofont." Mikor a cirkuszigazgató elő hozott egy hatalmas zebra plüsst, elcsodálkoztam. Sandra sikítására pedig megrémültem. Miután örömében kirohant a sátorból ránéztem Chaknára.
-Sajnálom szegényt. - Néztem rá utalva, hogy Sandra is be van ragadva a játékba. Persze valószínűleg amíg a városban vagy a faluban van nem lesz baja, de akkor is féltettem, akár csak az apját.

-Ó! Jut eszembe, az árnyfák azok csak ilyen dologra használhatóak fel? Pontosabban építésre? - Kérdezem az igazgatót. -Mivel furcsának találtuk, hogy csak az árnyfa az ami jó. Miért nem lett volna megfelelő egy biztonságos övezeten belüli fa? /A második kérdést csak akkor teszem fel, ha volt fa biztonságos helyen./ Miután az igazgató válaszolt a kérdésemre elköszönök tőle és átveszem Hunstól az aranyat.
-Örültem a találkozásnak, és remélem én is, hogy még találkozunk. - Néztem Takadára és Chaknára. Végül elindultam vissza a Kezdetek városába keresni egy fogadót, hogy kipihenhessem magamat. Útközben pedig átgondoltam a történteket és azt, hogy mennyire fölösleges volt tartani bármitől. Egy dologban biztos voltam, az pedig az, hogy elmegyek a cirkuszba megnézni Sandra és Ebbi fellépését és persze az egész cirkuszt végig nézni.

Kissé aggódva figyeltem Takada távollodását, de mivel az észlelésem nemsokára jelezte, hogy felénk indul, megnyugodtam.
Belépve úgy tűnik, éppen egy fejmosást kaptunk el, a két fickó arckifejezése alapján jogosan.
Ami azután történik... kisebb szívrohamot okoz nekem. Másodpercekig bámulok elkerekedett szemmel, a normálisnál jóval magasabbra szökött pulzussal. 
Lassú, kissé darabos mozdulattal húzom vissza a kezem.
- Meglep, hogy vannak  akik így ismernek rám. Chakna vagyok, örvendek. - biccentettem, próbálva úrrá lenni a szívverésemen. 
- Igen. ő bízott meg a feladatokkal - bólintottam.
Sandra közbevetésére halkan felkuncogtam, és a nap során bennem felgyűlt feszültség egyszeriben elszállt. A gyermeki vidám kedvesség valahogy érthetetlenné is tette,, mitől lettem olyan feszült. Ahol egy ilyen gyermek láthatóan jól érzi magát, ott nincs miért nagy gonoszságtól tartanom... Ugye?
Hálás fejhajtással vettem át a kártyákat, felnevetve Sandra követelőzésén. Valóban az mondták neki, hogy van számára valamije a főnöknek.
Amikor odalépett hozzám, megsimogattam a fejét.
- Nagyon aranyos - dicsértem a játékfigurát. - Vigyázz rá - mosolyogtam, és utána néztem, ahogy elsietett az édesapjának is megmutatni a szerzeményét.
- Jó helyen van. - válaszoltam Makuda megjegyzésére. Másképp nem lenne ilyen önfeledt, és életvidám...
- Remélhetőleg sok játékosnak hoz örömet az előadásuk - mosolyogtam az igazgatóra, miután elkaptam a mosolyt, amivel Sandrára nézett.
Ha a két kezdőt biztonságban tudhattam, szerettem volna még kicsit maradni, hogy teljesen letisztuljon a kép, és.. meg kellett néznem, mi a helyzet a sátorban a hálóval...
- Visszataláltok a városba? - kérdeztem Takadát, és Makudát.
Megnyugodtam, hogy úgy vélték, nem gond. 
- Én is remélem, hogy még találkozunk - búcsúztam Makudától.
Takada szavait hallva kicsit elkerekedett a szemem.
- Persze, ha segíthetek, bármikor megtalál.  Csak írjon üzenetet, vagy keresse a Remény Dojot, vagy a 10. szinten a céhházunkat a szafari mellett. - válaszoltam azért meglepve, majd elbúcsúztam tőle is.
És helyzetét figyelve körbejártam még a cirkuszban, hátha kiderül még valami, vagy tudok még segíteni valamiben a társulatnak.
Ami a premiert illeti... ezek után boldogan jöttem el a premiert megnézni. Ozinak írtam egy üzenetet, hogy van-e kedve kicsit kikapcsolódni. Úgy gondoltam, ezzel kifejezhetem a hálámat, hogy ilyen sokat segít nekem. És ha felmerült... Akár mindkét belépőt örömmel átadtam neki.