[Küldetés] Kagylókeresés

by **Strea** Szer. Ápr. 01 2020, 10:23

Kagylókeresés

Résztvevők: Chakna, Ozirisz
Általános határidő: 1 hét

Tehát úgy döntöttetek, hogy újra összeálltok kalandozni. Chakna talán még nem is járt itt, így Ozirisz segíthet neki feltérképezni a területet, az árusokat és a sok tengeri herkentyűt, amit vásárolni éshát... enni is lehet. A sétátok közepette aztán megláttok egy npc árust, felkiáltójellel a feje fölött. Ha közelebb mentek, hozzátok is lép:
- Kedves Kalandorok! A segítségeteket szeretném kérni! Sajnos elfogyott az összes Gyöngykagylóm, úgy viszik őket, mint a cukrot! Én nem hagyhatom itt a boltot, kérlek hozzatok nekem húsz darabot belőlük! Meghálálom a segítséget, meg én! Howy nem olyan ember, aki ne tartaná a szavát!
Ezek után fel is ugrik előttetek a questablak, ami a kagylókeresésről szól, elfogadás után pedig a térképeteken megjelenik a helyszín is: nincs messze, alig fél órás séta csak a szint legszínesebb korallzátonya felé.

Feladat: fogadjátok el a küldetést és induljatok el a megadott koordináták felé!

Határidő: 04.07.
Sorrend nincs és nem is lesz.

by **Chakna** Kedd Ápr. 07 2020, 18:22

Sokszor nem merészkedtem még a harmincadik szint fölé. Új volt még, hogy megtehettem, és mint ilyen, kockázatos. Ozirisszal együtt viszont aggodalom nélkül láttam neki, hogy szép sorban ezeket a szinteket is felfedezzem magamnak.
A kardforgató fiú társaságában egészen felszabadultan indultam neki a kalandnak. Nem aggódtam érte, és tudtam, hogy jó csapatot alkotunk egy helyzet megoldásához.
Megígértük, hogy vigyázunk magukra, hogy a másiknak ne kelljen aggódni. Ozirisznak nem kellett tudnia, hogy ha úgy adódna, sokkal előbb tennék azért, hogy az ő életét biztonságban tudja, mint a sajátom megmentéséért. De... Nem fog úgy alakulni. Mindketten figyelünk egymásra, és a másikra is, úgyhogy nem aggódom.
A megbeszélt időben a teleportnál várom a srácot, aminek eddigre felderítettem kicsit a környékét, és mosolyogva üdvözlöm.
- Jó látni, hogy rendben vagy - mondtam, és igazából rá bíztam, merre is indulunk. Bármerre pont ugyanannyira nem ismerem még a terepet. Kifejezetten izgalmasnak ígérkezik ez a kis expedíció.
Nem sietek, mindent igyekszem alaposan megnézni, miközben beszélgettünk. Ha hamarabb megjegyzem nagyjából, hogy merre mit találok a szinten, később kevesebb gondom lesz.
- Mikor jutottatok fel ide először? - kérdeztem, bár nagyjából emlékeztem még mikor érkezett a hír, hogy a harmincegyedik szint megnyílt. Inkább a beszélgetést szerettem volna elindítani.
A séta közben aztán belefutunk egy küldetést adó npc-be. Na.. nem volt kifejezetten szándékomban odamenni, de úgy voltam vele, hogy az nem baj, ha elmondja mit akar, míg kicsit itt is körüljáratom a tekintetem.
A küldetés viszont egyszerűen hangzik... Itemgyűjtés.
- Miért is ne? Míg körülnézünk a szinten akár fel is szedhetünk pár kagylót. - néztem Oziriszra, és ha neki sem volt ellenvetése, elfogadtam a küldetést.
Még jól is jött, hiszen nagyjából egyébként is arra tartottunk a város felfedezése után, amerre a kagylókat jelezte a rendszer.

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 09 2020, 20:31

Már elég jól ment a mobállomány ritkítása a fagyos szinteken, és a csapatmunka is már legelső alkalommal is elég jól kialakult közöttünk. Legutóbb azonban Chakna szavai kicsit elgondolkoztattak. Mondta, hogy nem igazán járt még a harmincas szinteken, amire csak bólintottam, majd kicsit elpoénkodva megjegyeztem, hogy én se sűrűn jártam arrafelé. Jobban beváltak számomra a fagyos-hideg szintek, főleg azok, ahol messze belátni a terepet. És az is fő szempont volt, hogy lehetőleg ne legyen nyüzsgés. Viszont itt az ideje feljebb merészkedni, és ez jelen esetben azzal járt, hogy engedek a komfortszintemből: a trópusias éghajlatú forró vagy kevésbé forró, de annál vizesebb szintek mostanság elég felkapottak, részben mert új, részben pedig mert az optimális fejlődés harminc és ötven között pont erre a zónára esik jelenleg.
Ahogy Chakna megemlítette a szinteket, már elhatároztam, hogy legközelebb feljebb megyünk. Bőven jók vagyunk, és az átlagszintünk alapján sem lehet gondunk a sima mobokkal. Így a következő találkát Sango városába beszéltük meg.

A teleportból kilépve egyből megláttam az íjászlányt: - Én is örülök, hogy mosolyogni látlak – feleltem jókedvűen – Említetted, hogy nem igazán jártál errefele, az igazat megvallva én se sokat, szóval egy kis szintfelfedezés mindkettőnkre ráfér – tettem hozzá. Elvégre most járok harmadszor a szinten, és másodszor a városban. Majd elindultunk szétnézni a településen, hogy mi merre található. - Hát, már legalább egy éve... kicsit talán több is – válaszoltam a lánynak – A legelső látogatásom a szinten viszont vicces volt így utólag – kezdtem bele a sztoriba – A harmincas után kristállyal mentem haza, ha jól rémlik talán a Unitysek aktiválták a kaput. Aztán hetekkel később valószínűleg belefutottam valami bugba, vagy a rendszer sajátos tréfája lehetett... az egyik pillanatban még a Palota alagsorában sétálgatok, elmerengve a gondolataim közt... aztán az egyik ajtó mögül kiszűrődő fényre lettem figyelmes, majd sutty, a szint egy távoli részére keveredtem – meséltem a képtelen történetet, majd egy levegővétel után folytattam – persze egyirányú út volt, és a kapunak sem láttam semmi nyomát legközelebb... csak váratlanul ért – fejeztem be a sztorit, és kíváncsian figyeltem a lány reakcióját. Nyilván, ha másnak meséltem volna, totál kattantnak néztek volna, vagy legalábbis nagyotmondónak, mert azért valljuk be: elég valószínűtlen egy helyzet volt. De Chakna más történet, vele eddig is jól elbeszélgettünk, komoly témákról is, szóval a céhtársaimon kívül ő az, akinek bátran elmondhatok dolgokat.
Végül egy NPC-be futottunk bele, küldetéssel és hasonló dolgokkal, ahogy az lenni szokott. - Nem árt egyébként se, ha veszünk fel könnyebb küldetéseket, főleg ha helyben vannak, vagy arrafele amerre amúgyis mennénk. Az exp pedig mindig jól jön, bármennyi is legyen – elvégre a faék egyszerűségűnek mutatkozó küldetések nem épp szoktak busás jutalommal kecsegtetni – csak ha valami más is van a háttérben. Majd ráböktünk a felugró panelen a kék gombra. Persze ha olyan hasfájással jött volna oda hozzánk az NPC, hogy vigyünk el neki valamit Mashava Citybe egy cimborájához, aki továbbküld minket Taftba, ahonnan pedig mehetünk tovább Floriába, és így tovább, akkor valószínűleg azt mondtam volna: egy fityfenét. Maximum akkor vágok bele egy ilyen lótifutis dologba, ha megéri, vagy ha kedvem van hozzá. De elég ritkán adottak ezek a feltételek, és eleve az volt a tervben, hogy felfedezzük a szintet, és nem pedig az, hogy letudjuk a híres Aincradi futás-teleport-nagyesés triatlont egy üres ládáért - A kagylókkal viszont nem árt vigyázni... ha mezítláb merészkedik az ember a vízbe, mindig megharapják az ember talpát – poénkodtam el egy kicsit a dolgot. Ha sikerül megnevettetnem az íjászlányt, akkor már megérte. A nevetés az hatalmas kincs ebben a világban a sokmindent látott lelkek számára. Majd a kapott koordináták csekkolása után elindultunk a megadott pont felé. Avagy szint felfedezők előre \o/

by **Strea** Szomb. Ápr. 11 2020, 11:07

Hű. Hát egyiktek se kérdezte meg az npc-t, egyáltalán mit is kellene keresnetek, az hogyan néz ki - ez mondjuk egészen addig nem probléma, amíg oda nem értek a partra, ahol rengeteg, különböző nagyságú, alakú és színű kagyló van a homokban, egymás hegyén hátán. Persze ha felszeditek és ráböktök, kiírja a nevét, de... talán célzottan egyszerűbb lett volna keresni.
Olyan nagyjából húsz perc hajolgatás után aztán rájöhettek, hogy ez a kagyló vagy ritka, vagy nem a parton kéne keresgélni. Addigra már húsz különböző félét tutira megnéztetek, hacsak nem fáradtatok el benne: volt ott Kék Kagyló, Ezüst Kagyló, Foghíjas Kagyló, Fehérszélű Kagyló és még sok más... az pedig márcsak a pláne benne, hogy ezidő alatt senki npc-vel vagy játékossal nem találkoztok, aki esetleg meg tudná mondani a választ. A terület ezen része teljesen kihalt... na de hogyan tovább? Megtehetitek, hogy visszasétáltok az npc-hez és rákérdeztek, de az egy elég hosszú séta lenne... aztán ott a víz, ami annyira ezen a részen nem is mély, lágyan hullámzik és a napsütés beragyogja felszínét. Fürdőruha meg mindkettőtöknél van, ugye? ^^

Határidő: 04.18.

by **Chakna** Hétf. Ápr. 13 2020, 12:07

Nem mondok semmit, csak kissé félre fordítom a fejem a megjegyzésre, hogy jó mosolyogni látni. Ugyan... Igazából oly mindegy,mosolygok-e vagy nem...
Arra viszont bólintok, hogy ránkfér a felfedezés.
- Nem árt minél jobban ismerni a szinteket, hogy kevésbé érhessen meglepetés, ha odakeveredsz valamelyikre. - jegyeztem meg, megosztva az okát, hogy ha tehetem, felfedezem a számomra újonnan megnyílt szinteket is.
Kicsit meglepett, amit mesélt... Az első szinten lévő palotából egy port Ide? Szerencse, hogy nem egy alacsonyabb szintű játékos került bele...
- Még szerencse, hogy nem lett nagy baj belőle... Szerencsések vagyunk, hogy a frontosok meg tudják oldani az ilyen lehetetlen helyzeteket. -

Közben belefutottunk a kagylót kereső NPC-be, és egyetértve abban, hogy nem lesz bajunk egy ilyen küldetésből, felvettük a küldetést.
- Akkor le ne vegyük a cipőnket - kuncogtam Ozirisz figyelmeztetésére. Valahogy mindig tudott olyan ökörséget mondani lassan állandó társam, ami megnevettetett. Részben ez is segített, hogy oldottabb legyek a társaságában.
Nem foglalkoztam vele, hogy nem kaptunk pontos leírást a kagylóról. Végülis felfedezni akartunk, ebbe belefér, hogy kicsit feltérképezzük a szint élővilágát.
Nos... ez nagyon jól hangzott volna, de nem számítottam rá, hogy ilyen sokféle kagylót találunk... Vagy 10 perc keresgélés után kezdett gyanús lenni, hogy egyet sem találtunk a kék, ezüst, foghíjas meg a többi kagylók között.
- Ez sem az - sóhajtottam felegyenesedve egy újabb kagyló megvizsgálása után. Eddigre már látványról felismertem az eddig látott kagylókat, de így is le kellett hajolnom, hogy lássam a különbséget.
- Szerintem nézzük meg beljebb is - javasoltam, közben a jóidőben amúgy is átkattintva a ruhámat, fürdőruhát téve a helyére. A víz is a szinthez tartozik, nem árt tudni, hol mélyül hirtelen.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 14 2020, 01:25

Csak figyeltem, ahogy a megjegyzésemre Chakna félrefordította a fejét. Vajon mire gondolhatott? Mi lehetett a reakciójának az oka? Mindenesetre a beszélgetés tovább haladt a maga módján. - Ebben igazad van, legalább alapszinten nem árt képben lenni, mi merre van, milyen szörnyek fordulnak elő – értettem egyet a lánnyal – Bár amennyire változnak a dolgok, elég pár hónap és a feje tetejére áll a világ egyik-másik szinten. Solvikban is elég sok változás történt, először koboldok, majd árvíz, végül az újjáépítés után az Új Solvik, pár hónap múlva lehet megint teljesen más lesz minden... A másodikon a koboldok majd az elfek... most átmenetileg nyugalom van, de nincs túl jó előérzetem azzal a szinttel kapcsolatban... - meséltem az íjászlánynak, kicsit eltűnődve. Vajon ha újrajárnánk a szinteket, hány hely lenne teljesen más, mint amilyenre emlékszem? És azért lenne más, mert a világot formáló erők működésbe lépnek, vagy azért, mert a memóriám megkopott azóta?
Majd egy másik képtelen történetet meséltem Chaknának. Láttam az arcán a meglepődést, amihez – ahogy várható volt – egy csekély mértékű hitetlenkedés se társult. - Na igen... - értettem egyet a lánnyal – a kisebb szintűeknek maradt volna a hagyományos teleportkristály hazafele, feltéve ha nem túl önfejű hozzá, hogy használja... - majd egy levegővétel múlva folytattam – Az viszont nagy szerencse volt, hogy nem egy nagy kupac mob közt dobott ki, hanem egy elhagyatottabb részen... Ami viszont jobban aggaszt, hogy egész közelre kerültem az akkor még felfedezetlen bossteremhez... - na igen, ez volt az az időszak eleje, amikor éppen visszavonultam, nem nagyon járkáltam el, nem nagyon kóvályogtam a céh birtokán kívül, és mégis, megtaláltak a dolgok. - Mintha Kayaba unalmában csak sürgetni próbálta volna a frontot a harmincas után – húztam el a számat. Persze mindez csak spekuláció, ami megmagyaráz egy-két dolgot. De ellent is mond, például azzal, hogy Crach búvóhelyét miért rejtette el majdnem egy évig? Pedig azt is jó sokan keresték, kerestük...

Majd sikeres küldetés után sikeres Chakna-megnevettetés következett. - De azért jobb, ha nézünk a lábunk alá is. Elég egy rossz lépés, és a cipőink visszadegradálódnak Tier 1-es Lyukas Cipőkké... - tettem hozzá kicsit elpoénkodva, majd kicsit később eltűnődtem – Méghogy receptnélküli... egy bármilyen lábbeli és kagyló. Sok, hegyes és éhes... izé, éles kagyló...
Végül egy félórás szintfelfedező séta után végül elérkeztünk ahhoz a partszakaszhoz amit a térkép is jelölt. Azonban jött is a koppanás. Ahogy megláttam a rengeteg sok színes, mindenféle kagylót, sóhajtottam – Tisztára mint a virágmezőn – ugrott be egy hasonló történet. Amikor egy darab virágot kellett megtalálni a hatalmas, végeláthatatlan mezőn. Egy darabot, ami más mint a többi. - Csak itt legalább tudjuk a nevét – tettem hozzá, majd böködtem én is a kagylókat. Aztán úgy két-három perc múlva már csak pakolgattam őket balra-jobbra ránézésre látszott hogy ezek ugyanazok a fajták, amiket eddig is láttunk. Megnéztem kicsit odébb, ahol megint ugyanazok a fajta kagylók kerültek elő. Kék, Ezüst, Foghíjas, Fehérszélű... majd feltűnt hirtelen valami. Izgatottam felvettem az iszapból, majd böködtem, de nem jött elő ablak. - Ehh... ezt is benéztem – mondtam, majd átadtam Chaknának a szerzeményt – Ha ugrana fel ablak, azt írná, Gyöngyszínű Kagy... akarommondani Kavics... - pedig olyan ígéretesnek tűnt úgy méteres magasságból.
- Egyetértek – mondtam a lánynak, időközben követve a lány példáját pár mozdulattal én is fürdőruhára váltottam. Persze csak azután, hogy egy-két röpke pillantással felmértem az íjászlányt így is – elvégre nézni szabad. Aztán elkezdtük a sekély vizet felmérni, ami ki tudja, mi mindent rejt. - Figyelj a sodrásra és a hirtelen mélyülésre... - figyelmeztettem Chaknát, komoly, aggódó hangon. Közben igyekeztem végig a közelében maradni. A mobok miatt különösképp még nem aggódtam: azt az észlelés jelzi, ha valami, vagy valaki a közelünkben ólálkodik. Amióta elhagytuk Sangót, azóta alig-alig jelzett, akkor is messzebbről. Ami viszont még aggaszt a sodráson és a hirtelen mélyülésen kívül, az az a sok statpont, amit a felszerelés átcserélésével átmenetileg vesztettünk. De ez még mindig a kisebbik rossz. Most őszintén, úszott már ki valaki a tengerből nehéz páncélzatban úgy, hogy egy Nessy volt a nyomában? Erősen kétlem...

by **Strea** Kedd Ápr. 14 2020, 10:10

Nézzük, hogyan is alakul a kaland: Ozirisznak van némi Búvárkodása, hogy tovább bírja a víz alatt levegővétel nélkül, Chaknak viszont gyakran fel kell jönni a felszínre. Látásotok viszont mindkettőtöknek van, így az egyébként tiszta, zavartalan vízben nem akadályoz semmi, hogy jól lássatok: lassan, de folyamatosan mélyül, a homokot pedig hamar felváltják először a kisebb-nagyobb kavicsok, aztán a sziklák. Ahogy a parton, itt is minden tele van ép és törött kagylókkal, csigákkal - minthacsak a vizivilág temetőjéhez érkeztetek volna. A víz pedig minél beljebb vagy mélyebbre merészkedtek, annál hidegebb és egészen biztosak lehettek benne, hogy egy idő után csontig fog hatolni.
Élőlényt, legyen az ember vagy mob, sehol sem Észleltek.
Leúszhattok újabb kagylókért a sekélyesbe, de megböködve ezek sem azok lesznek, amiket kerestek: találtok Vörösszélű Kagylót, Sárgafényű Kagylót és nagyritkán Mosolygós kagylót is, aminek redői tényleg úgy vannak rendezve, mintha maga a kagyló mosolyogna. De Gyöngykagyló sehol. Egyelőre.

Kicsit beljebb van olyan szikla is, ami kinyúlik a vízből, így megpihenhettek rajta. Ahogy a többinek, elég rücskös a felszíne, könnyen megvághatjátok magatok, ha nem figyeltek... de ha egyenletesen osztjátok el a súlyotokat, csak nyomot hagy, nem okoz sérülést. Éshát kell a pihenés, mert az előző tíz percben csak fel-le úszkáltatok. A sziklán túl már három-négy méteres mélység is vár rátok - meg valami érdekesség: ha megnézitek, odalent az aljzaton két-három, innen fentről feltételezhetően elég nagy gömb pihen. Tompán csillog, mint az igazgyöngy. Talán az is... de lehet eszetekbe jut róla, hogy ki mondta, hogy a gyöngykagylónak kagyló alakjának is kell lennie?

Határidő: április 21.

by **Chakna** Csüt. Ápr. 16 2020, 10:40

- Legalább nem unatkozunk, ha megrekedünk valamelyik szinten a fejlődésben - vontam vállat igyekezve a pozitív oldalát nézni a sok változásnak, ami azért nekem is aggasztott kissé.
- Talán túlságosan bízik a magasabb szintek bossaiban - húztam el a számat, mert nem tudtam elképzelni, hogy ránk nézve bármi jót jelenthetne, ha Kayaba sürgeti a front haladását.
Fejcsóválva nevettem a Ozirisz ökörködésén, de azért közben haladtam tovább a part felé, hogy megnézzük, milyen kagylók honosak ezen a szinten.
- Tű a szénakazalban - sóhajtottam, de nem igazán irritáltan, mint inkább beletörődően. Akkor sok kagyló között fogjuk keresni a gyöngykagylót. Nem rohanunk sehova.
Láttam Ozirisz tekintetét, amikor fürdőruhára váltottam. Nem tudtam megállni csipkelődés nélkül, már csak azért sem, mert az ilyen helyzetek megint? Még mindig? Vagy már örökre, ki tudja... de gyorsan kényelmetlenekké váltak.
- Végül is talán a szemed is elmegy Gyöngykagylónak... Némi fényesítéssel - gondolkodtam el, de az ajkaim huncut mosolyra görbült. Csak húztam kicsit, nem volt semmi komoly a dologban.
Lassan haladtam, de nem gond. A felfedezés egyébként sem gyors dolog. Egyébként sem bukok le, csak ha föltétlenül muszáj.
Lassan hűl a víz, ami viszonylag egyenletesen mélyül, élőlénynek viszont nyoma sincs. Ahogy a keresett Gyöngykagylónak sem jódarabig.
A vízből kinyúló sziklára egy darabig kimászom, és onnan is igyekszem felmérni a terepet, hátha szemet szúr valami olyan kagyló, amit eddig nem láttunk. És: jól tettem. Nemsokára kiszúrtam valami gyöngyhöz hasonló csillogást. Reménykedni kezdtem, hogy ez lesz az!
- Lehet megvan, amit keresünk. - sóhajtottam kissé megkönnyebbülten, mielőtt kifújva magam visszaugrottam a vízbe, hogy leússzak, és közelebbről is megnézzem azt a valamit.
Óvatosan, nehogy valami meglepjen. Elsősorban természetesen az észlelésemre figyelve.

by **Ozirisz** Szomb. Ápr. 18 2020, 14:58

- Ez igaz – értettem egyet a lánnyal. Bár jobban belegondolva a változástól függ, egy újabb koboldinváziótól nem lennék valami nagyon elragadtatva. Így is elég sokáig tartott, amíg normalizálódott a helyzet.
- Vagy csak unatkozott és látni akart valami műsort – tettem hozzá – Még csak alig kerültük el a harmadát, szóval a "java" még hátra van, és csak neki van fogalma róla, hogy mi mindet tartogat számunkra... - húztam el a számat, majd folytattam – Viszont érdekes, hogy némelyik bosst régebben nagyon eldugta előlünk...
Majd ökörködések és nevetések közepette kijutottunk a partra, ahol a rengeteg kagyló között pont olyant nem találtunk, ami nekünk kellene. Több ezer kagyló, de mindegyik ugyanabból a nagyjából nyolc-tíz fajtából, ami a küldetésünk szempontjából teljesen haszontalannak mondható. Mindenesetre megjelöltem a helyet a térképemen, elvégre ha valamikor dekorációs célból szükségünk lenne ilyen kagylókra, akkor legalább nem kell keresni. Kivéve, ha akkor minden tele lesz gyöngykagylóval, csak épp az ezüstös és kékes kagylók helyén...
Aztán Chakna szavain először néztem értelmeset – Tényleg? - jött ki végül a számon – Akkor már csak a többi tizenyolcat kell összeszed... - aztán a lány huncut mosolyát látva leesett a tantusz. Túlságosan megnéztem magamnak az íjászlányt, és ezt bizony ő is észrevette. Teljesen elvörösödtem, és pár másodpercre talán le is blokkoltam. Majd végül, amint a vizuális infók feldolgozása miatti túltöltődés közvetlen hatásai elmúltak, követtem a lányt a vízbe.
A sekélyebb vízben egyelőre nem volt gond, tele volt kagylóval az a rész is, ezúttal másik fajtákkal. Vörösszélű kagyló, sárgafényű kagyló tonnaszámra, majd egy fura szmájlit vettem észre az iszapban. Lehajoltam érte, hogy felvegyem és jobban szemügyre vegyem – Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád – mondtam Chaknának mosollyal az arcomon, miközben nyújtottam felé a Mosolygós Kagylót, kicsit visszautalva a teleportkapunál zajlottakra.
Aztán kénytelenek voltunk egyre beljebb merészkedni. Bár a hirtelen mélyüléstől nem kellett – még – aggódnunk, a víz hőmérséklete viszont kezdett egyre inkább hidegebb lenni. Ehhez hozzávéve, hogy az Észlelés abszolút nem jelez semmit, igencsak baljós előérzetként hatott. Gyanús, hátborzongatóan gyanús mozdulatlanság. Se egy mob, se egy játékos, és mindössze a tenger hullámzása és az általunk keltett csobbanások törték meg a csendet ahogy haladtunk, alámerültünk vagy épp feljöttünk. Amikor először jött el a pillanat, hogy ideje megpihenni, és az egyik kiálló sziklához vettük az irányt, kissé váratlanul ért, hogy mennyire is éles, érdes a felszíne. Pedig azt hinné az ember, hogy a hullámzás valamelyest lekoptatta a sziklákat...
- Vigyázz vele, nehogy megvágjon! – figyelmeztettem a lányt, ahogy észrevettem a potenciális veszélyforrást, ahogy néztem a pár másodperc alatt eltűnő, egyelőre még pontvesztés nélküli piros csíkot. Amíg egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikkal gond nélkül tudtam keresgélni az inventoryban, és végül egy vastagabb télikabátot hívtam elő, amit ráaggattam a sziklára. Valószínűleg el fog szakadni, vagy idővel pixeleződni, de nem aggasztott: körülbelül hat-hét pár mamutagyarból megvan az új kabát ára. Az esetleges rossz mozdulat miatti életpontveszteséghez képest igazán aprócska ár.
Talán jártasság, vagy a kitartás pontok miatt kicsit jobban bírtam odalenn, és ritkábban kellett feljönnöm a víz alól. Az egyik ilyen alkalommal történt, hogy az íjászlány talált valamit, ami akár gyöngykagyló is lehetne. Vettem egy nagy levegőt, majd alámerültem én is, követve Chaknát, igyekezve végig a közelében maradni. Egyrészt kíváncsi voltam, mit találhatott – elvégre én kicsivel odébb nézelődtem, ahol megint totál más kagylók és csigák voltak, mint amik nekünk kellettek volna. Másrészt pedig féltettem a lányt, és valahogy a korábbi, rossz előérzetem is egyre inkább erősödött: az Észlelés továbbra sem jelzett, és az a gyöngy-szerű tárgy is mozdulatlan volt, legalábbis annak tűnt innen. A víz pedig még hidegebb lett, szinte már jéghideg, mint a halál előszele. Résen kell lennem~

by **Strea** Csüt. Ápr. 23 2020, 16:59

Ahogy a közelébe értek, a hatalmas gyöngy egyszeriben bekapja Oziriszt. Sebzést nem okoz neki, ahogyan semmi más sem történik. Odabent sötét és hideg van, meg persze víz - odakint pedig alig egy másodpercen belül minden visszaáll a normális kerékvágásba, mintha... nem történt volna semmi. A környék a lágy hullámzástól eltekintve a teljes mozdulatlanság állapotába süllyed. Továbbra sem tűnik fel sem mob, sem játékos, sem bármilyen egyéb élőlény.
Talán már tudhatjátok is, miért.

Határidő: 04.30.

by **Chakna** Szer. Ápr. 29 2020, 13:27

Nem tudtam mit mondani, csak félig-meddig egyetértően bólintani Ozirisz szavaira... Kezdettől fogva nem értem mi a fene járhatott Kayaba fejében, amikor ezt az egészet kitalálta, de ettől függetlenül végtelenül feldühített, hogy nyíltan játszik többezer ember életével. Egyre kevesebbével... Sajnos...
A parton a mosolyból nevetés lett, látva Ozirisz értetlen ábrázatát, aztán zavartságát, amikor leesett neki, mire céloztam. Azért egy perc nevetés után igyekeztem összeszedni magam, és folytatni a kutakodást.
- Ne haragudj, kicsit erősre sikeredett a poén - pillantottam még mindig nevetős mosollyal a srácra, aztán belevetettem magam a vízben található kagylók tanulmányozásába.
A megyjegyzése a kagyló látványával együtt újra mosolyra késztetett
- Csak olykor ez a mosoly hátborzongató - néztem meg kissé oldalra döntött fejjel is a kagylót, aminek talán éppen azért volt kissé rémisztő a "mosolya", mert a kagylóhéjon nagyon merevnek, és művinek hatott.
Az általunk keresett kagyló mélyebbről sem akart előkerülni, és egy időután a szuszból is kifogytam, úgyhogy nem volt kérdés, hogy megpihenjek a sziklán, ami útközben megtalált minket.
Bólintottam a figyelmeztetésére, és megvártam, hogy előkeresse amit akart, és csak utána másztam a sziklára, hogy kicsit kifújjam magam. Közben fentről vizslattam a tenger fenekét, hátha innen feltűnik valami.
Ozirisszal a nyomomban úsztam közelebb a kagylóhoz, ami mire felocsúdhatnék, Oziriszt elnyelte.. Hogy az a...
Igyekezve ameddig csak lehet lent maradni még közelebb úsztam a kagylóhoz, és egy nyílvesszőt a kezembe véve próbálgatom felfeszíteni a lény száját, hogy kiszabadítsam Oziriszt. Kicsit talán túl sokáig is várok vele, hogy felússzak levegőért, de nem akarom kockáztatni, hogy ez a hatalmas lény eltűnjön a kardforgató sráccal. Na nem, ki van zárva. Nem gondolok arra, hogy fordított helyzetben mennyire dühös lennék, ha nem figyelne a saját biztonságára. Ki kell valahogy nyitnom ennek a behemót kagylónak a száját...

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 30 2020, 11:52

Míg a bossokról és a frontról folytatott beszélgetésünk kezdett egyre nyomasztóbb lenni – amire rátett egy lapáttal a sok ki nem mondott gondolat is, ami átfutott a fejünkben. Az egyre nehézkesebb haladás, az egyre felkavaróbb bossok, még ha nem is tudatosan, de megalapozzák a hangulatot.
Aztán ahogy elindultunk a partra, az ökörködések – és fárasztó szóviccek – hatására ismét jókedv lett az úr. Még akkor is, amikor a kitartó keresgélésnek hála semmi használhatót nem találtunk a parton. Aztán ahogy beljebb merészkedtünk a vízbe, nos... akkor aztán rövid idő leforgása alatt történt minden. Újabb keresgélés, nevetés, ingyen sztriptíz, lefagyás, zavar, újabb nevetés.
- Nem baj az, néha kell ilyen is – válaszoltam az íjászlánynak, kissé még zavarban, de mosolyogva. ~Mint amikor a hóhért akasztják~ futott át a kósza gondolat a helyzetet illetőleg. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy külső szemszögből nem láthattam a történteket és a reakciókat. Onnan nézve biztos múúúlatságos lett volna a zavarom, pont mint a csokiszobában amikor Himével játszottunk paradicsomot. Vagy legutóbb, amikor Hinari "gonosz" tréfájának estem áldozatul. Bár ezutóbbinál nem mernék fogadni nagy összegben, hogy nem kering róla egy Videó Kristály, amit Haketsuék lőttek a plafonról a csillárba kapaszkodva, vagy hasonló... hiszen miért is néztem volna körül az elvileg üres szobában?
Annak ellenére, hogy a hóhért akasztották, összességében ez a mostani is megérte – legalábbis abból a szempontból biztosan, hogy Chaknát nem láttam még ennyire nevetni. A nevetés pedig köztudottan gyógyír, még akkor is, ha időnként nehezen tudjuk elengedni magunk.
- Igaz... de nézzük a jó oldalát: tudjuk hova kell jönni, ha Hallowenkor dekoráció kellene a céhházba – értettem egyet a lánnyal, majd egy pár vigyori kagylót azért elraktam az inventory mélyére, avagy ki tudja, mikor jöhet jól...
Majd valamivel később – jópár merülés és pihenés után – megpillantottuk odalent azt a fényes gyöngyöt. Elhatároztuk, hogy megnézzük közelebbről, mi lehet az. Szerencsés esetben pont az, amit keresünk, és legalább nem a tök más kagylókat válogatjuk napnyugtáig. Azonban ahogy közeledtünk hozzá, a baljós előérzet csak fokozódott, és fokozódott. A mélységgel párhuzamosan egyre hidegebbé váló víz is egyre inkább erősítette bennem az érzést, ami a látszólagos nyugalommal és mozdulatlansággal kifejezetten hátborzongató: valami nem stimmel. Jelzett a belső riadóm, annak ellenére, hogy az észlelés szerint az égadta világon nincs itt semmi. De aki látott már horrorfilmet, az szinte tudja: ilyenkor szokott történni valami...
...és történt is. Következő képkocka, hogy valami lenyelt. Talán a gyöngyhöz tartozó kagyló zárult össze, ahogy túl közel értem? Vagy maga a gyöngy nyelt el? Nem tudom... odakintről halványan rémlik egy hasonló sci-fi, ahol az óceán mélyén találtak egy gömböt, és akörül történtek furcsaságok... és tűntek is el benne emberek, ha jól emlékszem...
Ösztönösen kezdtem el fészkelődni hosszú másodpercekig, hátha tudok szabadulni, de egyelőre eredménytelenül. Ennek a valaminek a fala elég erős, sőt, túlságosan is. És nem is látok az égadta világon semmit, hiába dübörög a hozzá szükséges jártasság. Igaz, ahol egyáltalán nincs egy szikrányi fény, ott valószínűleg a magasabb szintjei sem működnének. De jelen esetben lényegtelen, nem tudok elkocogni az NPC-hez hogy némi aranyért fejlesszem. És a kardom sem világít, avagy a víz alatt a lángoló fegyver tökéletesen hasztalan, leszámítva az eredeti funkcióját.
Beletelt egy kis időbe, mire aránylag sikerült megnyugodnom. Aránylag, mivel a bezártság és a vaksötét köztudottan nem egy kellemesnek ható kombináció, amire a jéghideg víz sem épp üdítőleg hat. Állítom jobban fázom, mint a fagyos szinteken szoktam. Ott általában elég egy vastag kabát, itt viszont tetőtől talpig fázok... De egyelőre nem sebződtem, és egy ideig kitartok levegővel is. Utána legjobb esetben is szép lassan elkezd csökkenni az életcsíkom, tehát a levegővel spórolni kell. Amihez le kell nyugodnom, és nem ész nélkül kapálózni. Először is látni kéne valamit. Jobb ötlet híján a menüt próbáltam megnyitni – bízva abban, hogy az áttetsző, fényes panel áraszt magából annyi világosságot, hogy legalább ennek a valaminek a száját meglássam. Feltéve, ha tudom annyit mozgatni a karom. Amennyiben a menü megnyílt, mindenekelőtt Chakna helyzetjelzőjét csekkoltam – ami jobb esetben valahol a közelben mozog, és nem egyhelyben áll – ez utóbbi azt is jelenthetné, hogy az íjászlány a szomszéd kagyló fogságában ragadt, és különösképp igyekeznem kell innen kifelé... Már csak valami tervet kellene kiagyalni hozzá, mielőtt gyöngykagyló-leves lesz belőlünk a mélyhűtőben...

by **Strea** Csüt. Ápr. 30 2020, 16:04

Ozi, belül egészen sok helyed van: feletted még vagy tíz centi minimum és ha kétfelé kitartod a két karod, éppenhogy hozzáérhetsz a gyöngy két oldalához. Merthogy nem tartozik ahhoz semmilyen kagyló - csupán a gyöngy maga. Lábaid alatt valamilyen puha anyag van, ha pedig lenyitod a menüd, annak halvány fényénél, hála a jártasságodnak, körbe is tudsz nézni. Egy szabályos, keményfalú gömb belsejében vagy, rés nem látszik rajta sehol. Orientáltságot is csak a puha, vattaszerű anyag miatt tudsz felfedezni, amin taposol - és annak közepén egy kagyló pihen. Megnézed? Éles szélű és ha ráböksz, ki is írja, "Gyöngykagyló". Egy tehát megvan, ám ennek lehet, hogy te örülsz, de a gyöngy már nem annyira: amint felveszed a kagylót, a gömb elkezd gurulni.
Voltál már azokban a felfújható gömbökben, amiket a víz felszínén toltak játékból? Na, hát most pont ilyesmi érzésed lehet, csak épp nem te irányítasz. Remélem nem ettél semmi olyat ma, ami most hirtelen akarna távozni... Mindenesetre a rémálom pár perc gurgulázás után egy zuhanásban ér véget. Vajon milyen mélyen lehetsz most? A tagjaid elkezdenek elgémberedni a hidegtől és a levegőd is vészesen fogy...

Chak, rést sajnos kívülről sem látsz a gömbön, habár még emlékezhetsz, hol nyílt ki, így megpróbálhatod ott feszegetni. Kevés sikerrel. Persze lehet, hogy nem volt jó ötlet, mert egy kis idő múlva a gömb úgy tűnik megunja, hogy bántod, és elindul. Lassan kezd el gurulni az aljzaton, egyre beljebb és mélyebbre a tenger közepe felé. Kettes súlyemelés már elég lenne a megállításához, ennek híján viszont csak nézni tudod, ahogy távolodik. Utánaúszol, annak tudatában, hogy ott egyre hidegebb van és a mélység is nő?
Ha igen, úgy nyolcvan méter múlva a lejtő egy szakadékhoz ér és a gömb leesik. Látásoddal letekintve még ebben a mélységben is láthatod a dolgok baljós, derengő, sötét körvonalát odalent. A tengerfenék itt egyenes, a gömb lassacskán meg is áll és... csatlakozik a nagyjából ötven-hatvan darab, teljesen egyforma társához. Melyikben is volt Ozi? A tagjaid elkezdenek elgémberedni a hidegtől, lassan pedig már levegőért is fel kéne menned...

Határidő: május 7.

by **Chakna** Vas. Május 03 2020, 17:44

Továbbra is bocsánatkérően, de vidáman mosolyogtam Oziriszra. Valahol egyszer azt hallottam, hogy a humor halála a lélek halála... Azt hiszem igaz volt ez a mondás. És szerencsére Ozirisznak a humora a helyén volt, legalábbis úgy tűnik.

A mosolygós kagyló felhasználási javaslatára némi gondolkodás után bólintottam.
- Ha elég nagyot talál az ember, maszknak is használható - folytattam a gondolatsort, az arcom el próbálva egy nagyobb darabot.
A környék nyugodtsága engem sem tett óvatlanná, ezen a szinten főleg nem, úgyhogy igyekeztem minden lehetséges dologra felkészülni, és úgy közelíteni meg az elénk került, a haladás reményével kecsegtető nagy gyöngyöt.
A körültekintés ellenére Oziriszt a mob elnyeli, a levegőm meg ha nem is rohamosan, de erősen fogyott közben. Próbáltam innen is, onnan is kifeszíteni a száját, ahol emlékeim szerint szétnyílt, de hiába: meg se moccant. Egyre idegesebben, és nagyobb elánnal próbálkozom, és mintha valami hatása is lenne a kagylóra, mert megmozdul. Csak nem a száját nyitja ki, hanem gurulni kezd a tengerfenéken, elfele tőlem. Hogy a nyavaja vinné el...
Esélytelen, hogy megállítsam, de eltűnni szem elől nem hagyom. Úszom utána, mélyebbre azért nem merülve a vízben annak ellenére sem, hogy így apránként távolodom a gyöngytől. Valahol csak meg kell állnia enneik a nyavajás lénynek!
Nem kell sokáig követnem: Nemsokára egy szakadákba zuhan, egy nagyrakás ugyan ilyen mob közé. Az észlelésemmel igyekszem bizhtosan megállapítani, melyikben is van Ozirisz, mielőtt fájdalmasan belémhasító tudattal, hogy ha megfulladok, nem lesz ki Ozirisznak segítsen, felúszom a felszínre, hogy nagy levegőt vegyek, aztán visszatérek oda, ahonnan látom a kagylómat, az észelelésem segítségével ismét megkeresem pontosan Ozirisz helyzetét, és kezembe veszem Artemiszt.
Ha ezek mobok, akkor elpixelezhetők, és ha a feszegetés nem segített, ráadásul félő, hogy ha közelebb megyek egy másik kagyló engem fog elnyelni, meg kellett próbálnom megtámadni azt a gyöngyöt.
Kifeszítettem az íjam, és figyelembe véve azt is, hogy a víz nagyon le fogja lassítani a nyílvesszőmet, és a pályáján is változtat igyekeztem biztos találatot jelentő pozícióból elengedni a nyilat.

by **Ozirisz** Vas. Május 03 2020, 21:07

- Végülis – szólaltam meg, kicsit eltűnődve a lány ötletelésén – Ovidiusban jó pénzért el tudnánk adni őket – elvégre a színházban elég jó eséllyel meglenne rá a kereslet az ottani NPC-k és színészkedni vágyók között. - Szerintem abból is gyűjtsünk be párat, hátha... mondjuk azon nagyot röhögnénk, ha Ovidius Kőszínházánál járva belefutnánk egy "Szerezz húsz mosolygós kagylót" küldetésbe – főleg ha csak tizenpár vigyorival a birtokunkban állítanánk be...
Majd kicsit később ismét alámerültünk, hogy kiderítsük, a felfedezésünk előrébb visz-e minket a küldetésünkkel, vagy ismét csak egy teljesen irreleváns itemet találtunk. Azonban nem várt dolgok következtek. A gömb belsejében – a kezdeti pánikolás és fészkelődés után – sikerült valamelyest lehiggadnom. Szerencsére nem méretezték alul ennek a valaminek a belső terét, viszont a menü halvány fényénél szembetűnt az egyik leglényegesebb tervezési hiba: hol a kilincs, vagy az ajtó?
A másik ami feltűnt, az a kagyló, amiről rövidesen ki is derült, hogy ez az, amit kerestünk. Már csak arra kellene rájönni, hogy hogy nyílik? ~Talán Chakna megpróbál kihozni~. Vegyes érzések futottak át rajtam ezzel kapcsolatban. Egyfelől egy kicsit megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és rajta van az ügyön, hogy kijuttasson innen. Másfelől viszont aggasztott a jelenléte. Veszélyben van ő is, és bármelyik pillanatban itt teremhet a gömb belsejében. Vagy jöhet valami random mob. Vagy csak szimplán a levegő...
Mindenesetre elkövettem a következő nagy hibát. Gondoltam, ha már itt vagyok, és itt a gyöngykagyló is, ami annak az NPC-nek kell, akkor elrakom, az inventory mélyén elfér. Azonban ahogy ezt megtettem, a gömb a szó legszorosabb értelmében is dühbe gurult. Kapaszkodó híján csak dülöngéltem, estem-keltem, pattogtam, vagy ilyesmi. Rohadtul kellemetlen volt az egész, és reménytelenül vártam a végét. Majd hirtelen megváltozott valami: a zötykölődés helyét felváltotta egy simább, kevésbé kiszámíthatatlan, de ugyanakkor jóval aggasztóbb mozgás: a szabadesés. Majd egy hirtelen becsapódás és levezető gurgulázás után végre megállt. Itt kezdtem el úgy istenigazából kétségbeesni. A víz is sokkal de sokkal hidegebb. Vajon milyen mélyen lehetek? Elég sokáig tartott az az esés, szóval nem valami rózsás a helyzet. A levegőm is vészesen fogy, amit rövidesen az életpontjaim fognak követni. Ha most azonnal kinyílna ez a valami, akkor sem biztos, hogy egy százméteres mélységből egészben felérjek a felszínre...
Valamelyest összekapartam magam – ami jelen esetben annyit tesz, hogy a gömb alsó felére próbáltam orientálódni, elvégre rohadtul kellemetlen a gömb falára felkenődve, fejjel lefelé meggörbülve a puszta létezés is, nemhogy a konkrét szabadulás kiagyalása és esetleges megkísérlése. Majd a menü halvány fényénél a gömb belsejét néztem át még egyszer, tüzetesebben: hátha van valami, ami esetleg nyitja ezt a kifordított kagylót - mert akárhogy is nézzük, ez pont fordítva van összerakva mint a normál verzió: belül a kagyló és kívül a gyöngy. Aztán az ősrégi kezdő kardom bányásztam elő az inventory mélyéről, egy-egy szúrással próbálkoztam a gömb falának különböző részein. Túl sok erőt nem vittem bele, de nem is tudtam volna. Pár perc múlva már az egyre inkább elmacskásodó végtagjaimat se tudom megmozdítani. Újabb pár perc múlva pedig a levegőhiány befejezi amit a kihűlés elkezdett. Remélem Chaknának volt egy kis esze, és nem kísérti a sorsot, hanem visszament a partra. Nem, ez még tőlem is naív elképzelés. Pont ő és a megfutamodás? De azt az egyet remélem, bármit is csinál, azt nagyon óvatosan teszi, és körültekintőbben, mint én...

by **Strea** Kedd Május 05 2020, 12:26

Chakna Észlelése remekül működik, így egy levegővétel után is meg tudja határozni, a sok közül melyik gömbben is van a társa. A hideg viszont nem játék; hamarosan megjelenik az életcsíkod mellett egy kis debuff ikon, ami azt jelzi, hogy bizony a gyorsaságod és a kitartásod is a szinted felének értékével csökkent. De még tudsz mozogni. Egyelőre.
Nem kéne megtudni, hogy mi következik ez után, igaz?
A nyilat mindenesetre utolsó erőddel elengeded még, ami biztosan közelít a gömb felé... ám ekkor a gömb hirtelen kinyílik és elnyeli a nyílvessződ. Majd be is csukódik. Ugye nem pont Oziriszt sebezted meg vele?

Ozi, ahogy elteszed a kagylót az inventoryba, a gömb felgyorsul és így talán még gyorsabban éri el a szakadékot, ahol veled együtt zuhan le. Lassan állapodtok meg. Nem, hiába nézed, más nincs a gömb belsejében, azonban ahogy előveszed a kardod és az első szúráshoz készülődsz, a gömb megpróbál arrébbgurulni a csapásod elől. A második viszont már jobban megy, ám ahogy lendíted a kardot, a gömb pont ott kinyílik, ahol a vágás érné, így a fegyvered csak a vizet hasítja. Na nem olyan sok időre, hogy legyen időd kimászni, azonban épp elég hozzá, hogy kapj a külvilágtól egy kis ajándékot: egy nyílvessző suhan át a résen és halad el a fejed mellett úgy... nagyjából két centire.
Mit is mondtál a körültekintésről és óvatosságról?
A gömb viszont alul is kinyílik és kiengedi a nyílvesszőt a homokba - majd be is csukódik, de érezhetően lassabban, mint az előbb. Nem nagyon akar sebződni... de hogyan is tudnád kihasználni ezt? Az biztos, hogy az életcsíkod a fulladástól csökkenni kezd, illetve a hideg miatt megjelenik az életcsíkod mellett egy kis debuff ikon, ami azt jelzi, hogy bizony a gyorsaságod és a kitartásod is a szinted felének értékével csökkent. Ugye tudod, mi fog ezután következni? Én a helyedben nem sokat teketóriáznék tovább...

Ozirisz: 185/184 HP, 100/100 CSP, 45 gyorsaság
Chakna: 3 gyorsaság, 1 kitartás (kasztalapok alá nem mehet a debuff)

by **Ozirisz** Hétf. Május 11 2020, 11:27

Annak ellenére, hogy a kagylót sikerült elpakolnom, a dolgok egyértelműen rosszra fordultak. A gömb vagy nem vette túl jó néven a dolgot – ami érthető, én sem repesnék az örömtől ha valaki a belsőségeim közt válogatna, majd ezt-azt elpakolna az aktuális piaci igényeknek megfelelően. Szóval esélyes, hogy ez az egész össze-vissza gurulás az csak egy védekező reakció volt a gömb részéről. Bár annak elég gyenge, a logikus lépés az lett volna, ha kiöklendez magából. A másik lehetséges magyarázat, hogy odakint történt valami, ami feldühítette a gömböt, és a mutatványom csupán véletlen egybeesés. Ismerve Chaknát, erősen kétlem, hogy ne tenne semmit...
De akárhogy is történt ez az egész gurgulázós-zuhanós mutatvány, teljesen lényegtelen, amíg nem tudok kijutni ebből az izéből... Egyre hidegebb van, és egyre inkább fogy a levegőm is, arról az apróságról nem is beszélve, hogy lehet többszáz méter víz választ el a felszíntől még ezen a gömbön kívül is...
Mindenesetre próbálkoztam, amennyre tőlem telt. Bár az első szúrásom elől a gömb szépen kitért. ~Ennek belül is van szeme~. Mennyi az esélye, hogy percekig nyugton van, majd pont akkor moccan meg, és pont úgy, hogy kitérjen a kard elől? A következő támadási kísérletemre viszont végképp elkerekedtek a szemeim: a gömb ezúttal kinyílt egy pillanatra. A következő képkocka pedig egy, a fejem mellett elhúzó nyílvessző. ~Mi a...~ Majd látttam a gömb túloldalát is kinyílni, majd visszazáródni, de mintha lassabb lett volna...
~Gondolkozz, Ozi, gondolkozz~ valószínűleg nem a helyi Marianna-árokban lehetek, hogyha Chakna lövése idáig elért. Szóval, annyira nem reménytelen a felszín elérése, már ha sikerül kijutnom a gömb fogságából. Mert ami a szabadulást illeti, Chaknával ellentétben nekem lövésem sincs...
Az eddig csak az elviselhetetlenül hideg vizet és az elgémberedő végtagjaimat a rendszer is megkontrázta – egy jó erős debuffal, ami méltó konkurenciája lesz a levegőhiány miatti sebzésnek. Majd hirtelen jött ötletből a gömb másik feléhez vonszoltam a csontjaimat, ahol Chakna nyílvesszője távozott. Ott mintha lassabban csukódott volna. A túloldali ajtó berozsdált? Vagy csak a víz miatt folyamatosan lassuló nyílvessző következménye, hogy tovább tartott neki kilépni mint belépni? Ezt kell valahogy kiderítenem, és felhasználnom. Chakna sem adta fel, én sem tehetem...
Egy vágással próbálkoztam, ezúttal lassabban – hála a grátiszba kapott debuffnak. Ha a feltevésem helyesnek bizonyul, akkor a gömb ismét kinyílik, és szépen megvárja amíg a kardom a – tőlem megszokotthoz képest – jóval komótosabb tempójában elhalad a felület helyén, majd bezárul. Ha így történt, akkor még egy hasonló mozdulatra készültem rá, ezúttal félúton, a gömb falának helyénél megállítva a kardom, hátha érzékeli az ott levő akadályt és nyitva marad. Bár erre kevés esélyt látok, de meg kell próbálnom. Lehet, hogy pont ezzel fogok egérutat nyerni. De lehet, hogy csak "ráharap" a kardomra. Ezesetben legalább megveregethetem a vállam, hogy volt annyi eszem, hogy nem az adventi katanám bánja. Ráadásul a gömb sem lesz vashiányos, bár kétlem, hogy ennyitől úgy döntene, hogy finomabb lenne nálam, és cserébe elengedne. Főleg, ha a kard szó szerint kaparja a gyomrát, amit nem hagy annyiban...

by **Chakna** Hétf. Május 11 2020, 19:13

Szóóval… Ez a nyavajás víz nem csak, hogy megfullaszt, de annyira elgémberíti a tagjaimat, hogy a gyorsaságom veszélyesen lecsökkent, szinte nullára, a kitartásomról nem is beszélve. Sokszor ennyit bírnom kellene normálisan szusszal…
Ráadásnak, csak hogy hab is legyen a tortán, a nyilamat egyszerűen elnyelte a kagyló. Remélem Ozirisznak nem esett baja… Mi a fenéből van ez a gömb, hogy semmivel nem lehet hatni rá, és elérni, hogy kinyíljon?
Mindenesetre először is visszaúszom a felszín felé melegebb vizekbe, és levegőért, aztán mindenképpen újra kell próbálkoznom. De óvatosnak kell lennem, hogy nehogy ottragadjak. Ez a mértékű elgémberedés életveszélyes Aincardban…
Az ideális pihenés az lenne, ha az úszásra sem kellene koncentrálnom közben, de ha nem is elérhetetlenül, de jelen helyzetben túlságosan messze volt a legközelebbi erre alkalmas szikla. Be kell érnem a felszín közeli, valamivel melegebb víz hatásával.
Míg kicsit átmelegednek a tagjaim (remélhetőleg nem túl lassan), egy terven kezdtem gondolkodni. Összedolgozva talán sikerülne kihasználni a pillanatot, amikor a nagyranőtt gömb kinyitja magát, és elég időt nyerni Ozirisznak, hogy ezalatt kijuthasson.
Ehhez viszont kommunikálnunk kellett. Lenyitottam gyorsan az üzenetjelző panelem.

Chakna írta:
Egyben vagy? Tudsz mozogni? Muszáj volt felúsznom a felszínre, de megyek vissza, és megint rá fogok lőni a kagylóra, olyan sűrűn egymás után, amilyen sűrűn tudok. Remélem ezzel sikerül nyitva tartani azt a gömböt, de amilyen hamar tudsz, ki kéne úsznod belőle. De nagyon óvatosan, mert vagy 50 ugyan ilyen van körülöttetek.

Mire a válasz megérkezik, remélhetőleg visszanyerik a tagjaim a mozgékonyságukat, és válaszként megírhatom, hogy készüljön fel, hogy ha visszaértem lőtávolba, akkor vigyázzon, és ha tud, slisszanjon ki a kinyíló gömbön.

by **Strea** Szer. Május 13 2020, 19:15

Nézzük a cselekedeteiteket időben arányosítva: Chakna elkezd felfele úszni, ez azonban hosszú időt is vesz igénybe és a kitartás debuff miatt nagyjából öt-hat tempónként pihennie is kell. A felszín közelében valóban melegebb a víz, de mivel már áthűltél, minimum egy forróvízű onsen kellene a debuff külső forrásból származó megszüntetéséhez, vagy... valami, ami máshogy melegít. Feljutás közben pedig kétszeri fulladásos sebzést is elszenvedsz, 1 és 2 életpont-veszteséget, ami nem nagy dolog, de... a semminél azért mégis több.
Eközben Ozirisz a maradék 100 cselekvéspontját két támadásra használja el és a gömb, hogy elkerülje a sebződést, valóban ki is nyílik. Mennyiedszerre is? Volt Ozi csapása, aztán Chakna nyila befelé és kifelé... és minden alkalommal egyre lassabban csukódott vissza. Ezúttal pár másodperc is eltelik, de te még egy vágást indítasz utolsó erődből, amit nem fejezel be. Három másodperced van, és ha gyorsan eszmélsz, nagyrészt ki tudsz slisszolni, mielőtt a gömb becsukódna, beszorítva a kardot pont úgy, ahogy leírtad. Na de bent maradtál, vagy időben kapcsoltál? Utóbbi esetben a két hátsó lábad még fogságban van (ugyebár, azt írtam, hogy nagyrészt), a kardod pedig, lévén vékonyabb a lábadnál, lassan ereszkedik le az aljzatra. Egyre kevesebb erőd van utánanyúlni, talán nem is éred el. Virtuális izmaid már alig mozognak és igaz üzenet csippan, de hosszadalmas procedúra lesz megnyitni. Chakna annál bőven hamarabb fedez fel téged. Bár lőni nem tud, nincs hozzá elég cselekvéspontja.
Fel kéne melegednetek, legalább egyikteknek. De hogyan?

Chakna 1+2 fulladásos sebzést szenved el.
Ozirisz 2+4+8 fulladásos sebzést szenved el.

Ozirisz: 185/170 HP, 100/0 CSP, 45 gyorsaság
Chakna: 105/102 HP, 5/5 CSP, 3 gyorsaság (kasztalapok alá nem mehet a debuff)

Határidő: 05.20.

by **Ozirisz** Vas. Május 17 2020, 12:56

A sejtésem beigazolódott: ahogy lendítettem a kardom, a gömb ismét kinyílt, hogy elkerülje a sebződést, és lassabban is csukódott vissza. A következő próbánál a mozdulatot megállítottam félúton – gondolva, hogy ezzel sikerül megakadályoznom a gömb záródását. Amire viszont nem számítottam, az az volt, hogy a hideg és a debuff miatt egyre nehezebbé váló mozgás fog kitolni velem. Ahogy a maradék erőmből megpróbáltam kiúszni, jött a feketeleves: először mintha hirtelen felszedtem volna két mázsát, olyan nehézzé váltak a tagjaim. Minden mozdulatom olyan volt, mintha lassított felvételen játszódott volna. Mintha csak nem akart volna a testem engedelmeskedni a parancsnak, hogy "ideje menni". Majd végül minden igyekezet ellenére a gömb ismét bezárult, ráharapva a lábamra. Érezni nem éreztem az égadta világon semmit. A csontig hatoló hideg tett róla, hogy az amúgy is blokkolt fájdalomérzet helyetti erős nyomást, kellemetlen szorítást, harapás-félét – amit amúgy érezne az ember, ha egy igencsak kemény gyöngy rácsukódik a lábára – se érezzem. Hiába próbáltam erőt venni magamon, hogy kirántsam a lábaim a fogságból, nem jártam sikerrel. Leszámítva azt, hogy ösztönösen egyre jobban kapkodtam a virtuális levegő után – ami helyett csak hideg víz jutott egy ideje – és akaratlanul, de rájátszhattam a fulladásos sebzések gyakoriságára. A cselekvéspontjaim is elfogytak...
~Még pár másodpercet igazán kibírhatott volna~... Ha nem szórakozok a próbával, hanem az első támadásnál megindulok kifelé, talán beelőzhettem volna a gömb zárulását, és most erőt gyűjthetnék a feljutásra. Így viszont itt ragadtam, a lábaim beragadtak, a levegőm fogy, és mozdulni sem bírok. Talán a cselekvéspontok visszatöltődnek, és talán minden erőmet összeszedve a súlyemeléssel szét tudom feszíteni annyira a gyöngyöt, hogy kihúzzam a csülkeimet. De feljutni akkor sem lesz elég időm, tudván, hogy a fulladásos sebzés exponenciális ütemben növekszik. Mindegy is, kár már ezen agyalni...
Az üzenetjelző szerencsére ideiglenesen elterelte a figyelmem a biztos halálról. Mivel a karom továbbra is reumás lajhár tempójában mozdult, nagyjából egy örökkévalóságnak éreztem, amíg rá tudtam bökni a megnyitásra. Válaszolni? Nos, normál körülmények között pár szóban helyzetjelentést adtam volna, de a mostani szó szerint szorult helyzetben elég esélytelen lett volna, arról nem is beszélve, hogy totál átfagyott, érzéketlen kézzel a betűk eltalálása is reménytelen feladat lenne... Mindenesetre az üzenet olvasása után a kardom után nyújtóztam, ami a valahol a közelben landolt a tengerfenéken. Vajon elég közel, hogy elérjem? Így vagy úgy, de lehet szükség lesz rá. Ha súlyemeléssel nem tudom szétfeszíteni a gömböt, akkor rá kell "ijesztenem" vele, hogy kinyíljon. Végső esetben még a lábaim is lecsaphatnám, de az ezzel járó sebzés szinte biztos, hogy végzetes lenne, főleg ha a két lábat két adag sebződésnek számolja a rendszer.... Szóval ez a verzió végképp kizárva. Marad a súlyemelés, vagy ha elérhető közelben van a kardom, akkor a ráijesztés, és a lábszabadítás után a helyzetből adódóan gyökkettő per kettővel úszni felfele. Persze semmi sem gátolja meg ebben sem a gyöngyöt, sem a gyöngy cimboráit, hogy összetévesszenek az ebédjükkel, ahogy a fulladásos sebzést sem, hogy félúton a felszín felé megadja a kegyelemdöfést. De akkor is meg kell próbálnom, már csak Chakna miatt is, mert amíg idelent vagyok, fogságban, addig ő is veszélyben van, mert esze ágában nincs biztonságos helyre menni. Már csak miatta is muszáj megpróbálnom a feljutást...

by **Chakna** Hétf. Május 18 2020, 23:46

A felszín közeli víz nem éri el a remélt hatást... A franc egye meg hogy ilyen nehéz itt mozogni. Szinte képtelen is vagyok rá. Nem, így esélytelen, hogy visszajussak Oziriszig...
De meg kell próbálnom, így nem változtatok a közben kigondolt terven: Míg úszom visszafele gondolkodom, hogy mivel tudnám valahogy ellensúlyozni a debuffot.
Nem kell sok idő, hogy rájöjjek a lehető legegyszerűbb dologra. Amit sokkal hamarabb észre kellett volna vennem... A fenébe... Gyorsan magamra kattintottam a felszerelésemet. Remélem azért érezhetően fog tudni segíteni...
Aztán folytattam az úszást Ozi felé. Nem sok időnk van, ha ez a dermedtség fokozódik, nem veszíthetünk több másodpercet.
Kicsit megnyugodva láttam, hogy mire lőtávolba értem, már nagyrészt kijutott Ozirisz a gyöngyből, és azon volt, hogy teljesen kimásszon. Így viszont kevésbé mertem megkockáztatni, hogy lőjek... A vízben messze nem olyan pontosak a nyílvesszők, és még nem szoktam hozzá, és mértem fel eléggé, mennyire pontatlanok. Nem kockáztatom, hogy megsebezzem...
Helyette Artemist lóbálva igyekszem a figyelmét magamra vonni, és ha sikerült, mutattam a rajtam lévő páncélra. Neki is magára kell vennie a felszereléseit, akkor biztosabban feljutunk nagyobb baj nélkül a felszínre. És mindenképpen ki kell másznunk a vízből, amit megtehetünk a kis szirten, ami talán elérhető a felszerelésekkel.
Feszülten figyeltem, sikerül-e elszabadulnia, készenlétben állva, hogy a segítségére siessek, ha kell.
Közben pedig bekúszott a gondolataim perifériájára egy következő probléma: Ha ez a keresett kagyló, akkor ezt még tizenkilencszer meg kéne ismételnünk? Kellene valami biztonságosabb, összehangolt forgatókönyv, hogy begyűjtsük a kagylót a küldetéshez... Mint a mamutoknál.. De a legfontosabb, hogy épségben feljussunk a szirte, onnan kezdve már ráérünk átbeszélni a stratégiánkat.

by **Strea** Kedd Május 19 2020, 15:21

Ozirisz nem igazán éri el a fegyverét, hacsak nem folyamodik külső segítséghez: vannak ott kavicsok és egyéb, tenyérnyi kagylók az aljzaton, de talán Chakna korábban kilőtt nyila is kéztávolságban van... mindenesetre mire megkaparintja a kardot, a cselekvéspontjai is feltöltődnek annyira, hogy indítani tudjon egy támadást és ezzel végleg kiszabaduljon a gömbből. A felszerelkezés egyébként nem rossz ötlet: ezzel Chakna gyorsasága és kitartása is nő a felszerelésből jövő pontokkal és ha Ozirisz is követi a példáját, nemsokára már mindketten felfelé úszhattok a felszínre. Közben Ozirisz fulladásos sebződése fokozódik, ahogyan a fulladásérzés is, dehát ez már csak egy ilyen világ. A kis szikla nyolcvan méterre van, így lassan bár, de előbb utóbb csak elértek addig, hogy kiülhessetek egy kicsit napozni. A debuff megszűnéséhez mondjuk kell legalább öt perc - addig elmondjátok egymásnak, mit tapasztaltatok? És utána? Hiszen Chakna jól mondta: ezt még tizenkilencszer bizonyosan meg kell ismételnetek, nem ártana tehát, ha legközelebb már egy kicsit jobb tervvel állnátok elő, mint a megfagyással és fulladással körített, önkéntes etetés Surprised

Határidő: 05.26. - de ha az event alatt akarnátok befejezni a küldit, amiből sok nincs hátra, gyorsabb körváltást javaslok

by **Ozirisz** Szer. Május 20 2020, 22:24

Nagyjából a filmekből jól ismert jelenetet adtam elő, ahogy a kardom után nyújtózkodtam. A filmekben a szorult helyzetben levő főhős próbál nyúlni a – majdnem – elérhető közelségben levő fegyvere után, és akaratlanul is lelöki. Illetve a másik hasonló, idevágó eset, amikor még csak rá sem lát, és vaktában tapogatózik, és a fegyver helyett belenyúl egy rejtélyes okból ott felejtett egércsapdába. Nos, ez is megvolt, igaz a csapda helyi változatával, azaz kagylóval. Öröm az ürömben, hogy egy kagylóval az ujjaim végén már kis szerencsétlenkedés után magam felé tudtam húzni a kardom, így már egy fokkal jobban álltam, akarommondani ültem, gyöngykagylóval a lábamon.
Közben megpillantottam Chaknát, ahogy az íjjal a kezében integet, majd mutat a felszerelésre. Nos, amúgy a páncélzatot pont azért vettük le, hogy úszás közben ne hátráltasson, és emiatt valahogy eszembe sem jutott magamra aggatni őket. Viszont úgy, hogy van rajtam egy bitang erős debuff – és ha tippelnem kellene, Chaknán is, hisz ő is itt fagyoskodik ebben a mélytengeri pokolban – akkor az már csak a kisebb rossz, hogy nehezebben mozog az ember, hogyha amúgy gyökkettő per kettő az átlagos mozgási sebessége. Először persze a gyöngyből próbáltam kiszabadulni, így lendítettem a kardom felé, majd a tőlem telhető tempóban kihúztam a lábaim, és minden energiámat beleadva lendületet – vagy legalábbis valami affélét – adtam az elmacskásodott testemnek felfelé.
Bár jelen helyzetben ez utóbbira alig-alig voltam képes, úgyhogy iszonyat nagy mázli kellene hozzá, hogy egyáltalán kijussak a közvetlen veszélyzónából. Persze ha Chakna időközben – remélhetőleg kellő óvatossággal – lejjebb úszott, és megpróbált megtartani, úgy már jóval könnyebben tudtam magamra aggatni a felszerelésem. Ezzel mondjuk a debuff hatását valamelyest sikerült tompítanom, és valamennyi kiesett élet- és cselekvéspontot is tudtam pótolni. Igaz, ha mindez nem járt sikerrel, akkor legrosszabb esetben – remélhetőleg egy másik, és nem a már kifosztott – gyöngy belsejében ejtettem meg a felszerelkezést, meg az egyre elharapózó fuldoklás-sebzés miatt valami kristályt előbányászni a céhbankból (próbált már valaki víz alatt potit inni, de őszintén?). De ennyire még kár előre gondolkozni, hisz kis szerencsével – és csapatmunkával – kijutunk, anélkül, hogy valamelyikünk fogságba esne.
Mondjuk a felszerelés kifejezetten jó ötlet volt az íjászlány részéről, nekem speciel eszembe sem jutott volna. Valahogy a víz alatti világ, az úszkálás és a nehéz páncélzat valahogy számomra kicsit üti egymást, de most az előnyök túlszárnyalják a hátrányt. A mérleg egyik serpenyőjén a túlélés és kicsit nehézkesebb, de gyorsabb mozgás, a másikon pedig a jéggé fagyás és fulladás a reaumás lajhárok szabadnapos vándorlási tempójában...

Ahogy elértük a felszínt, úgy abban a pillanatban aktiváltam a Zerios-gyűrűt, helyreállítva legalább a kiesett életpontjaim egy részét. Hiszen amíg felfelé úsztunk – vagy legalábbis olyasfélét imitáltunk – kaptuk az újabb és újabb adag fulladásos sebzést, ami nálam már-már kezdett egyre inkább elharapózni. Eleinte csak egy meg két életpont, jelentéktelennek tűnő dolgok. Aztán meg sutty, fél életcsík megy a halászlébe... Majd végül a korábbi sziklánál kötöttünk ki egy kis napozás és szusszanás erejéig.
- Huhh... köszönöm, hogy segítettél... - hálálkodtam az íjászlánynak – már tényleg azt hittem, hogy itt a vége... - egyedül fel sem jutottam volna, felszerelés nélkül nem tartottam volna ki. Van, amikor a legkézenfekvőbb dolgok nem jutnak eszünkbe. Majd kis kotorászás után egy termoszt bányásztam elő az inventoryból, és Chakna felé nyújtottam. - Remélem nem fagyott meg teljesen – egyáltalán a rendszer által biztosított tárhelynek mennyire jó a hőszigetelő képessége? A fagyos-jeges szinteken még nem tapasztaltam effélét, igaz, ott nem is fáztam ennyire – leszámítva egyszer egy komolyabb hóvihart. Kicsit még dideregtem, annak ellenére, hogy idefent legalább hétágra süt a nap, és valószínűsíthető, hogy az íjászlány is elég rendesen át van fázva. Csupán arra nem emlékeztem, hogy a sima vagy a rumos forrócsokival töltöttem tele a termoszt legutóbb. Valami ilyesmi történik, amikor szó szerint lefagy a rendszer, nem igaz?
- Ezeknek a gömbökben a belsejében vannak azok a kagylók amik kellenek – közben előhívtam azt az egy darabot, amit összeszedtem, és Chaknának adtam, hogy lássa, miről van szó – De amint megmozdítottam, egyből elindult a nyavalyás... - húztam el a számat. - Nem lesz egyszerű összeszedni őket, de már legalább tudjuk, mire számítsunk. A támadástól félnek, ösztönösen nyílik ki a gyöngy, akár kívülről, akár belülről tart feléjük egy nyílvessző vagy egy kard... - majd eszembe jutott valami – Amúgy... pontosan mi történt? Hogy kerültem bele abba az izébe? Nekem valahogy az a rész kiesett, egyik pillanatban még úszok, következőben meg odabent vagyok... - tettem fel a kérdést. Külső szemszögből hátha látott valamit, ami megelőzi a "lenyelést", és kivédhető, ami hasznos, ha már felfelé úszna az ember, vagy kifosztott gyöngyök környékén van. - Apropó, odabent... vaksötét van, a megnyitott menü fénye viszont ad egy minimális, halvány fényt. Teleportot nem próbáltam, de van egy sejtésem, hogy víz alatt problémás lenne kimondani a parancsszót és a város nevét – osztottam meg még Chaknával ami eszembe jutott, és hasznos lehet. Elvégre amíg a debuff elmúlik, és amúgyis kifejezetten jól esik egy kicsit fújni – és egyáltalán levegőhöz jutni – addig van időnk átbeszélni a dolgokat is. Minden apró információmorzsa számít, mert itt szó szerint életet menthet. Minden másodperc számít, és ezek a dolgok fontosak lehetnek, ha valami balszerencse folytán Chakna is egy olyan izében kötne ki...
- Amúgy, van ötleted, hogyan tovább? Elvileg még tizenkilenc kell, ha szemtelenkedek akkor is még legalább tizenhét... - állapítottam meg a nyilvánvalót – Az sem probléma, ha feladjuk. De ha végigvisszük, akkor ahhoz terv és ötletelés kell, itt pedig ráérünk agyalni. - elvégre itt van levegő, van napsütés, viszont nincsenek mobok és gonosz, nagyon gonosz, de ugyanakkor káprázatos, és magával ragadó gyöngyök...

by **Chakna** Pént. Május 22 2020, 23:32

Szerencsére Ozirisz észrevett, és meg is értette a jelzésemet, így valamivel könnyedebben (de még mindig piszok nehezen a normálishoz képest) tudtunk a felszínre jutni.
Így sem engedhettük meg magunknak, hogy időt veszítsünk, így amikor láttam, hogy a kardforgató veszélyesen nehezen mozdul, igyekeztem odaúszni, hogy támogassam, és végre amilyen gyorsan csak lehetett a felszínre ússzunk.
- Azért... ezt ne ismételjük meg - fújtam ki magam, így hárítva a hálálkodást. Semmi szükség rá, hiszen ő is épp úgy megtette volna, mint én, amit módjában áll.
- Életmentő vagy - fogadtam el a meleg italt (remélhetőleg Tényleg meleg), és néhány nagy kortyot ittam is belőle, mielőtt visszaadtam Ozinak. Csak akkor éreztem meg a rum ízét benne... Elég sok rumét, ami azt illeti... Hát... az biztos, hogy átmelegített...
Cserébe elvettem a gyöngykagylót... Ettől tartottam...
- Akkor azt hiszem, van még pár körünk odalent... - sóhajtok lemondóan. Hé, de legalább mobok nincsenek.
Ezen kívül bólogattam. Igen, én is így láttam. A támadások segítenek kinyitni.
- Én se láttam sokkal többet. Kicsivel közelebb mentél, mint én, és a következő pillanatban már csak a gyöngy volt ott, ami sehogy nem akart kinyílni. Lehet a próbálkozásom miatt indult el, bocsi, elég hasznavehetetlen vagyok- osztottam meg vele, hogy láttam én a történteket... Talán picit őszintébben, mint kellett volna.
Vaksötét, de a menü fénye kis segítséget ad... Ráadásul kis helyen, ahol kétes, hogy használni tudom Artemist... Már megint nem sokat fogok tudni hozzátenni a feladat sikeréhez...
- Nin... - válaszoltam volna élből Ozirisz kérdésére, de a szemem a termoszra tévedt... Várjunk csak. A rumos forrócsoki felmelegített... - Ami azt illeti... támadt egy eszement ötletem... - folytattam a mondatot másként. - Az alkohol elég rendesen átmelegít, igaz? Van valami ennél erősebb nálad? - kérdezem, mert jobb lenne biztosra menni... Az arcom viszont már így is kipirosodott kissé, és a szemem is jobban csillog, mint normálisan.
Ha volt nála, és ideadta, akkor meghúztam, ha nem is olyan nagy kortyot, ha nem, akkor anélkül ugrottam vissza a vízbe, hogy kipróbáljam, működik-e az ötletem. Még mókás is lehet ez a fordított gyöngykagyló.

by **Strea** Pént. Május 22 2020, 23:49

Chakna jófelé gondolkodik és szavait a rendszer is alátámasztja: ahogy belekortyoltok a csokival ízesített rumba (merthogy eléggé elméretezted az arányokat, Ozi), a debuff azonnal megszűnik.
Ugye, írtam olyasmit, hogy kívülről nem lehet csakúgy megszüntetni a hideg által okozott nehézségeket?
Nos, belülről igen.
Nem kell tehát megvárnotok, amíg a nap fénye melegít át, mehettek is vissza, amikor csak akartok... viszont ahogy úsztok beljebb, le egészen a gömbökig, érzitek, ahogyan a csokisrum hatása kezd elmúlni. És ha Ozinál volt valami ennél is erősebb? Hamar kitapasztalhatjátok, hogy minél többet vagy erősebb alkoholtartalmú italt fogyasztotok, annál tovább tart a hideg elleni "rezisztenciátok". Mondjuk egyenes vonalban úszni is kissé nehézkesebb, dehát ki figyeli ezt? Kettőtökön kívül senki sincs itt. A gömbök pedig bekapnak, ahogy a közelükbe úsztok és mindegyikhez három támadás kell, mire a becsukódás kellően hosszúra nyúlik a meneküléshez. Egy gömb, két-három korty rum. Nagyjából. Hogyan osztjátok fel a feladatot, mindkettőtök megeteti magát, vagy csak egyiktek? Előbbi esetben felváltva, vagy egyszerre? És hogyan is juttok el a huszadik gömbben lévő gyöngykagylóhoz is? Írjátok le!

Feladat: szedjétek össze mind a húsz gyöngykagylót, ami a küldetés teljesítéséhez szükséges! Több kört is írhattok (sőt, úgy talán viccesebb is), mese viszont csak a sikeres questablak után érkezik.
Jó szórakozást!

Végső határidő: mostmár férjünk bele a dupla eventbe, azaz május 31. (De jó lenne, ha csütörtök-pénteken tudnám zárni, mert a hosszú hétvégén nem leszek.)

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Kagylókeresés

[Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés

Re: [Küldetés] Kagylókeresés