Re: Belváros

by **Noxy** Vas. Szept. 07 2014, 11:42

- Helyi szokás? -Körülnéztem. Egy olyan njk-t vagy játékost nem látok, akik hozzám hasonlóan maszkot viselnek. - Hát szerencsédre nincs ilyen helyi szokásunk - mosolyodtam el.
A srác levette a ruhadarabot a szájáról, és eltette az inventoryjába, aztán bókolt nekem a szájkendőm miatt, amit egy meglepett "köszönömmel" fejeztem ki, de nem mintha ezt hallani lehetett volna a kendőm miatt, mert tényleg annyira meglepett voltam, hogy csak nyögni tudtam. Így jár az, aki kémiai kísérletet folytat két egyáltalán nem összeférő anyaggal, mint egy szájtisztító szer és egy láthatatlanság szérum...
Nem is tudom... talán kicsit zavart egyéniség lehet, vagy csak simán nem nagyon tud még sok mindent a SAO világáról. Inkább az utóbbi, mivel a felszereléseit nézve még kezdő szintű lehet. Időbe, telt, amíg némi csend után a srác újra megszólalt, mintha egy rosszul kezdődő állásinterjún lenne.
- Örvendek, Cearso, az én nevem Judy Noxia - én is meghajoltam enyhén, ahogy a japánoknál szokás. Persze, aki főiskolás évei alatt Tokióban tengődik, még szép, hogy ráragadnak a helyi stílusok. De ettől függetlenül a japánok amúgy sem fognak elfogadni magukfajtának, mivel csak egy magyar születésű brit állampolgár vagyok.
- Ami a feltételes kérdésedet illeti, szívesen körbevezetnélek a városban. A hely, amerre megyek, az Aincrad fővárosában van. Ha szerencsém van, talán a láthatatlanság szérum el fog múlni idővel, ahogy az eredeti útmutatójában is le volt írva. Egy perc türelmedet kérem...
Lehívtam az üzenetküldés menüt, és azért biztos, ami biztos alapján írtam Yuichinak a ma reggeli "balesetemről", és hogy nem tudna-e csinálni egy ellenszert, és elküldenie nekem. Arra az esetre, ha netán a keverés miatt az atomrészecskék befolyásolták a láthatatlanság hatásának menetét. Mikor elküldtem az üzenetet, visszafordultam Cearsohoz.
- Mehetünk is. Szóval merre szeretnél előbb körülnézni Tolbanában? - mosolyogtam rá láthatatlan számmal a maszkom mögül.

by **Ichihara Eiichi** Vas. Szept. 07 2014, 15:42

// Nanami Haruka//

Érdekes kérdés jött. Nem gondolkodtam azon, hogy milyen állatot választanék magamnak, ha idomár lennék.
- Szerintem én is farkast, de nem nagyon tudom - feleltem - De valószínűbb, hogy társnak játékost választanék. Jobban tudnék olyannal játszani, akit a valóságban is ismerek. De ehhez felhoznék egy példát. Még tavaly egyik barátommal játszottunk egy másik játékon. Az egyik küldetésben egy ellenséges tisztet kellet lelőni. Sikeresen leszedtük, erre vagy félszázad ellenséges NPC jelent meg. Lemaradtam a társamtól, ő pedig tudta, hogy menjen tovább, én fedezem. Engem lelőttek, de ő megmenekült, így sikerült a misszió. Nos, ezt egy virtuális társal, már bocsi Inukami, nem lehetne megcsinálni. Sem egy vadidegennel - mondtam kicsit komolyabban. Persze, az más játék volt. De ami ott van, az igaz lehet ebben is. Mondjuk, ha itt ölnek meg, akkor vége mindennek. Inura pillantottam. Elpirult. Nem vagyok vak, és hülye sem, észre veszem, ha valaki kötődik valakihez. Inukami elégg nagyot hazudott. Sokkal több ez neki mint munka. Inu úgy viselkedik, mint egy apa, aki minden hímnemütől megakarja a pici lányát védeni. Nem úgy, mint aki azért csinál mindent, mert hónap végén megkapja a vastag fizetési csekket.

Megjegyzés: bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de nem fértem géphez Smile

.

by **Cearso** Hétf. Szept. 08 2014, 19:10

/Judy Noxia/

Reflexből én is körülnézek. Úgy néz ki tényleg nem valami divatról van szó.
-Tényleg, senki sem hord a tiedhez hasonló darabot, de a mentségemre szóljon, hogy nem igazán szoktam nézegetni a fel és alá rohangáló játékosokat és városlakókat.
Természetesen ez nem teljesen igaz, hiszen a Kezdetek Városa főterén napokon keresztül szabadjára tudom engedni a fantáziámat, amikor azt nézem, ahogy a többiek fel alá mászkálnak vagy vásárolnak. Csak hát a két helyzet teljesen más, hiszen olyankor egy helyben ülök egy rengeteg ember közelében. Most pedig céltalan lődörögtem egy kisebb lélekszámú városban.
-Persze, ha egy ilyen szépség nekem jön, akkor vele kivételt teszek.
Ekkor megakad a figyelmem az egyik szaván.
Szerencsémre? Mi az, rajtam nem állt olyan jól, mint rajta?
Persze hogy nem, hiszen csak egy letépett rongydarab volt a ruhádból.
Tényleg, még azt is meg kéne csináltatnom.
Szerencsémre nem figyel fel a belső dialógusomból származó némaságomra, mivel hümmög valamit a kendője mögül, majd végül ő is bemutatkozik.
-Én is örvendek Judy. Már ha megengeded, hogy így szólítsalak.- Judy? Mintha hallottam volna már ezt a nevet valahol. Méghozzá nem is olyan régen. Ezen gondolkozom miközben elküld egy üzenetet, majd megkérdezi, hogy merre akarok menni.
Köszi szépen, ezzel már két dolgon kell gondolkoznom.
-Azt hiszem először ezzel kéne valamit kezdenem.- mutatok a ruhám ujján virító lyukra. Kellett nekem letépni.- Nem ismersz a környéken egy jó szabót?
Ekkor az is eszembe jut kitől hallottam a nevét és egyből fel is teszem a kérdést:
-Te Nio barátja vagy, nincs igazam?

by **Yue** Szer. Szept. 24 2014, 08:48

//Ichihara Eiichi//

Ichihara mondta, hogy szerinte farkast szeretne ha idomár lenne, de inkább egy embert. Meg lehet érteni őt. Elképzelve Inut és Ichiharat...
Ettől a gondolattól borsódzik a hátam.
-Értem. És ha kasztot kéne váltanod akkor mire váltanál, lovag, harcos? -kérdeztem Ichi-t.
-Nem, idomárra aztán kap majd egy használhatatlan de nagyon kicsi madárfióka méretű macskát. -mondta Inu gonoszan.
Haruka Inu felé fordult megint. Gonosz , vagy jobban mondva ijesztő tekintettel mondta Inu-nak.
-I-nu-ka-mi. -mondtam tagolva Inu-nak aki úgy elsápadt mintha szellemet látott volna.

-He-he-he...Vedd úgy kölyök, hogy nem mondtam semmit...-mondta morcosan, de annál inkább ijedten Inu.

Haru elfordult Inu-tól és újra Ichiharara felé fordult.
-Nagyon sajnálom, hogy Inu így viselkedik! Viszont nem is Inu lenne ha nem viselkedne így.-mondtam kicsit nevetve.

-Vagy is nem is önmagam lennék ha nem lennék valamikor bunkó, de egyben védelmező? -kérdezte Inu.
-Bingó!-mondtam Inu-nak. ^^
-Nem tudom, hogy ennek most örüljek-e... -mondta Inu. -.-"

//Bocsi, hogy nem írtam csak az iskolával kellett foglalkoznom.//

by **Ichihara Eiichi** Szer. Szept. 24 2014, 19:20

Szerencsére, nekem nincs Inum. Ha minden farkas ilyen, akkor nagy bajban lennék.
És milyen kasztot választanék?
- Háááát, szerintem akkor árnyharcos lennék - mondtam Naminak. Aztán ahogy befejeztem a mondatot, Inu máris gonoszkodott.
- Tudod mit, Inu, én szeretem a macskákat - néztem gúnyosan a farkasra.
Nami aztán leszidta a farkast. Én pedig csak mosolyogtam. Nagyon aranyos páros. A lány felém fordult, és bocsánatot kért a farkas viselkedéséért.
- Semmi baj. Hiszen Inu tényleg nem lenne az aki, ha nem az lenne aki - mondtam, és magamba hozzátettem: ennél rosszabbul nem is fogalmazhattam volna.
Igaz is. Hiszen éppen ezért jó védelmező. Semmire sem mond igent.

Ahogy elnéztem, újra kivetni valót találtam a játék mesterséges inteligenciájában. De hát, egy ilyen játékban...
- Én a helyedben örülnék Inu.

//Semmi. Én is későn írtam az előzőt, és nekem is sok dolgom van a sulival//

by **Yue** Pént. Szept. 26 2014, 19:59

Inu abbahagyta a gonoszkodást, persze azt nem tudni, hogy meddig...
Ichiharatól megkérdeztem, hogy ha kasztot váltana akkor milyet választana. Ichihara azt monda, hogy akkor szerinte árnyharcos lenne. Nekem az árnyharcos kaszt valahogy nem jön be, habár Ichiharahoz valamiért illene szerintem. Ichihara mondta Inunak, hogy szereti a macskákat.
-Érthető, hogy nem szereted a macskákat Inukami, viszont megtennéd azt a szívességet, hogy magadban durrogsz, vagy legalább otthon panaszkodsz nekem, nem pedig itt? -mondtam Inu-nak.
-Mit kapok cserébe? -kérdezte Inu.
-Nem rúglak fel a virtuális holdig, gondolom ez elég. ^^
-Áll az alku. Jól tudsz alkudni.-mondta ijedten Inu.
-Megtanultam a veled eltöltött idő alatt egy-két dolgot. -mondtam Inu-nak aki erre nem mondott semmit.
Ichihara mondta, hogy tényleg nem lenne Inu Inu ha nem viselkedne így.
Ichihara mondta Inunak, hogy az ő helyében Ichihara örülne.
-Nyavalya?-mondta Inu.
-Már is fordítok, azt mondta Inu: Mi a rákról beszélsz te kölyök? -fordítottam Ichiharanak.
-Ahogy azt mondani tetszett. -mondta Inu Harunak.

by **Ichihara Eiichi** Csüt. Okt. 02 2014, 20:14

Inukami és a jólneveltség két külön fogalom. Sosem fognak találkozni egymással, az biztos. De hát, a mai NPCk. Nem lehet velük mit kezdeni. Azt mondjuk el kell ismernem, hogy nem egy normál programozott jellem ez az Inu. Megint egy kis veszekedés. Egy jó alku, és vége is van. Habár, szerintem a farkas felé nézve túlságosan is előnyös volt ez az üzletkötés.
- Hát arról beszélek, hogy ha nem lennél szemét, akkor nem önmagad lennél - mondtam ki határozottan, cenzúrázatlanul.
A régebbi játékokban nem voltak ennyire pofátlanok a karakterek. Ha volt valami bajuk velünk, csak belénk eresztettek hat kilónyi ólmot. Utána szépen elmentek a dolgukra. Régen minden jobb volt.
A játékok nem akartak megölni minket.
- Pedig, Nami, a régebbi játékok nem voltak ilyenek, mint Inu - sóhajtottam fel.
Ahogy elnéztem, már jócskán délután van. És én egy ( mostanáig ) idegen lánnyal beszélgettem ( meg a farkasával ). Nem tehettem mást. Előhívtam a menüt, és elküldtem egy barát-meghívót Nanaminak.
Fél napos ismeretség után, szerintem már meg lehet ezt tenni. Smile

by **Yue** Szomb. Okt. 11 2014, 14:12

Csak tudnám, hogy miért kell ennyire apásnak lennie Inu-nak. Ichihara egyrészt nem bántana, másrészt meg nem is tudna. Nem akarok rosszat mondani de szerintem Inu egy csapással végezne Ichiharával. -.-"
Meg kellene nevelnem Inu-t egy kicsit. Érdekes módon ha beszélgettem is egy fiúval akkor sem volt ennyire ellenszenves mint most Ichiharával. Mondjuk ebben világban tényleg nem árt az óvatosság, de azért mindennek van határa.
Ichihara mondta Inu-nak, hogy ha nem lenne szemét akkor nem is önmaga lenne. Nos, mindkettő félt megértem. Inu-t ismerem és több oka van mint amit elmondott + ő a társam, Ichiharát meg nem is mondom mert elég egyértelmű, hogy miért értem meg a gondját. Mondta Ichihara, hogy a régebbi játékok nem ilyenek voltak mint Inu. Én ehhez nem értek így inkább nem kérdezem meg, hogy milyenek voltak.

-Nem tudom, hogy milyenek voltak a régi játékok, viszont ez a játék a SAO, ami gondolom össze hasonlíthatatlan a régebbi játékokkal. -mondtam Ichiharanak. -Igen türelmes ember vagy Ichihara! -mondtam Ichihara-nak. -Inu. -hajoltam le Inu-hoz. -Tudom az egyéb okaidat, meg is értem. Tudod, hogy benned bízom a legjobban ebben a világban, így szeretném ha ez kölcsönös lenne. -mondtam Inu-nak.
-Ezt mond miért? Csak természetes, hogy bízom benned. -mondta Harunak Inu.
-Akkor kérlek ne sértsd meg ennél is jobban Ichiharát. Ha rossz ember lenne akkor már rég nem itt lennék hanem otthon. Vagy nem? -mondtam Inu-nak. -Így aztán ha tényleg bízol bennem akkor tudod, hogy jelen pillanatban mit szeretnék, és meg is teszed mert bízol bennem. -mondtam Inu-nak.
-Igen, tudom, hogy mit akarsz... -mondta Inu.
Inu odament Ichihara elé. És olyat mondott melyet szerintem nem hitt volna Ichihara.
-Bocsánat... -mondta Inu Ichiharnak komolyan de kicsit nehezen. Mivel bízik Inu Harukában így nem volt más választása. Ha meg igazából ellenség lenne akkor meg Ichihara járná meg.

-Köszönöm Inu. -mondtam Inu-nak.

Ichihara előhívta a menüjét. Nem tudtam, hogy mit csinál de hamar kiderült mivel pár másodperccel később jött egy barát meghívóm. Mosolyogva elfogadtam, majd bezártam a menümet.

by **Ichihara Eiichi** Szer. Okt. 15 2014, 20:31

Nos, igen. A régi játékok, és a SAO. Meg kell mondanom őszintén, nem vagyok oda eme programért (a negatívumok listájában szerepel, hogy... nem is tudom, mondjuk BENNE RAGADTAM!). Az egész nem áll össze nekem. A hozzá szükséges konzol megvásárlását is pénzkidobásnak tartom most már. Az eleje tetszett, de most, hogy már két éve csak ezzel játszom, eléggé megváltozott róla a véleményem. Grafikailag a játék egy nulla. A konzol, és az egész "benne vagy a játékban" dolog csak az első öt percben jó móka, utána inkább nézed a csótányokat szaladgálni a McDonalds padlóján (bizony, már mindenki tudja). Nos, most hogy magamba kisit ki kritikáztam a játékot, felfigyeltem Nami mondatára. Hogy én, türelmes? Háááááát... igen. Ez a játék már több türelmet kapott tőlem (és kb. félmillió embertől még), mint amennyit megérdemel. És az amennyit megérdemel egyenlő a nullával.
- Köszönöm, Nami. A régi játékok mind a türelemre épültek, és ezért a régi kockák sokkal türelmesebbek, mint az átlag emberek.
Most érdekes jelenetnek lehettem szemtanúja. A farkas, miután Nanami megpróbálta rábírni valamire (amit ez idág nem sejtettem, hogy mi), oda jött hozzám és.... (hatásszünet).... bocsánatot kért!
Ahogy eddig megismertem Inut, ilyen is csak a SAO kliensfrissítéseinél szokott lenni. Akik nem értik, elmagyarázom: ritkán.
- Megbocsátok - mosolyogtam kedvesen a farkasra.

by **Yue** Hétf. Okt. 20 2014, 08:44

Inu mivel bízott bennem így bocsánatot kért. Megmondom őszintén, hogy nem hittem, hogy sikerülni fog! Ismerem Inu-t és amit e világon a legjobban gyűlöl: bocsánatot kérni mástól(kivétel én), ha fiúval beszélgetek, ha veszélyben vagyok.

Azért sem van annyira oda ha egy idegen lánytól kell bocsánatot kérnie, nemhogy egy fiútól. Szerintem ezt a világ 8.csodájának kellene hívni!!!
-Én sem vagyok türelmetlen. Legalább is aki Inu partnere az elég türelmes emberré válik. Már aki...
-Kösz Haruka...

Ichihara mondta, hogy megbocsát Inu-nak. Csak remélni tudtam, hogy ténylegesen vége lett a háborúnak! Amennyire Inu-t ismerem szerintem nem fog annyira sokáig kitartani. Habár ha mégis kitart akkor az lesz a világ 9. csodája!
-Viszont sok minden ellenére örülök, hogy téged kaptalak társamnak Inu!!! -mondtam Inu-nak mosolyogva.
-Én sem panaszkodhatok. Nem hinném, hogy még egy ember e földön elbírna viselni engem!

-Ebben én is biztos vagyok. *nevet*
-Jut eszembe! Amikor hazafelé megyünk majd akkor vegyünk neked egy párnát. Ha már este az ágyból lerúglak akkor valami puhára essél akkor.
-Nem lenne egyszerűbb ha, nem is tudom....NEM LÖKNÉL LE AZ ÁGYRÓL?!
-Őőő... Nem.
-Értettem. -mondtam lehajtott fejjel. -Huh.

by **Ichihara Eiichi** Szomb. Okt. 25 2014, 21:52

Még egy előnye, hogy nem vagyok idomár. NINCS FARKAS, AKI LELÖKJÖN AZ ÁGYRÓL, JÚHÚÚÚ!!! Sajnálom Namit. Nem néz ki olyannak, aki hozzászokott ahhoz, hogy lelökdössék az ágyáról. Én a valóságban, és itt is leestem egy egy rémálomtól az ágyról. De megszoktam. Habár nem szoktam annyit használni az ágyam. A tegnap este is kivétel. Máskor kóborlok, néhány ismeretlennel megyünk megritkítani a Sword Art Online szörnyvilágát. Vagy csak egyszerűen fent vagyok.
Most elgondolkodtam rajta, micsoda erőfeszítés kellett Inukaminak ahhoz, hogy bocsánatot kérjen egy fiútól. Valószínű, hogy én kivételes eset vagyok, ha a farkas bocsánatot kért tőlem. De hát, az én pofikámért bármit Smile

És durr egy pofon magamtól magamnak eme beképzelt monológért.

Felnéztem az égre, és megint előhívtam a menüm. Délután van.
- Nos, akkor gyorsan szerezzük be azt a párnát, mert eléggé elszaladt az idő, és ma még meg kell ismerkednem néhány idegennel, hogy éjszaka velük menyek öldösni - mondtam a párosnak.
Tényleg késő volt már, és nekem vacsorára haza kell érnem. De tényleg, kezdek éhes lenni!

by **Yue** Szomb. Nov. 01 2014, 23:32

//Ennél többet nem tudtam írni!//

Délután volt már. Jó gyorsan elszaladt az idő.

-A párnával kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy elfelejtettem valamit.
-De meglepődtem ezen.

-Te jobb ha csöndben maradsz!Emlékeztesselek arra, hogy-
-NE, NE, NE!!!!!!! Kérlek szépen neeee!!!
-Hogy két órán keresztül kerestél a lakásban de mivel elfelejtetted, hogy hogy nézek ki így nem találtál meg? De azt láttad, hogy a konyhában van egy rózsaszín hajú és szemű lány!
-Az a te hibád volt!
-Miért is?!
-Csak mert...
-Ühüm. Gondoltam. Egyébként meg megvan, hogy mit felejtettem el. Mivel kétnaposan már lelöktél este az ágyról így vettem egy párnát, de akkor még nem magamnak szántam...
-Akkor kinek?
-A szomszéd néninek, persze, hogy neked szántam!
-Nem fogok a földön aludni! Mi vagyok én egy állat?
-Igen. Te minden értelemben állat vagy.

-Egyébként meg kényelmesebb az ágy mint a párna!
-Feladom, nincsen annyi fizikai és lelki erőm, hogy meggyőzzelek téged.
-Még szép.

-Viszont ne feledkezz meg arról, hogy van EGY darab fegyverem ellened ami mindig működik, még álmodban is!
-Mégis mi?
-Inukami, Inukami, Inukami, Inukami!
-Hagyd abba, hagyd abba, hagyd abba!!! -fülét farkát behúzva kérte Inu.
-Ha láttad volna Ichihara azt a bizonyos esetet amiért fél Inu ha kimondom a teljes nevét. Akkor hasonlítottam inkább egy gonosz vénasszonyra mint emberre.
-Az biztos!
-In-
-Befogtam!
Az a bizonyos eset. Így utólag kicsit vicces visszagondolni rá, legalább is a részemről. Inu akkor úgy félt mint akkor még soha. Mindkettőnknek felejthetetlen élmény az biztos!

by **RenAi** Szer. Jan. 28 2015, 09:14

Chan

A bazárba indultam, hogy beszerezzem a napi szükségleteket, és hogy előre tudjak vásárolni pár fontosnak gondolt dolgot. Láttam miképp az emberek boldogan, párban vagy épp a barátnőikkel vásárolgatnak, én most csak egyedül voltam. Jin megint valami küldin van, bár tegnap ő vásárolt be így ma rajtam volt a sor. Gondolkodtam hogy kit hívhatnék el, de a céhesek is elfoglaltak, így úgy döntöttem inkább nem zavarom őket. Minori említette hogy szívesen eljönne velem, de a végén csak viszakozot én meg senkire nem kényszerítek rá semmit. Tehát egyedül róttam a standokat, jobbnál jobb cuccokat felfedezve. *¬.*

Voltak visszamaradt karácsonyi díszek, öltözék kiegészítők, ugyanakkor máris előkészültek a farsangra úgy vélem. A portékákba kerültek a farsangi maszkok, jelmezek, de volt egy stand ami mindennél jobban megfogott. Nem csak a csinos testhez álló ruhákkal, ékszerekkel, de tömérdek fepánt. Kutya, cica és nyuszifül is a készleten volt. Talán nem is láttam még ennyi választékot erre. Az ördög szarvtól, az angyal glóriáig, tiarák hada… heheee azt hiszem itt törzsvásárló leszek. *-* Teljes bele lendültem a termékek választékába. A fejdíszek mellett egyéb kiegészítők is fellelhetőek voltak, mint például a nyakörv, nyakörv lánccal, az ördög szarvakhoz járó ördög farkinca, és angyal szárny is. Nem is tudtam mit próbáljak fel elsőnek, és ilyenkor csak sajnáltam hogy Aincardban nincs jelmez verseny, vagy ilyesmi. Tiszta buli lenne *-*

Talán csak erre tévedt, talán ő is erre vásárolgatott, esetleg figyelembe vette a standot újabb macskafül reményében. Felismertem ugyan Chancherryt, és oda is léptem hozzá.
- Szia mi járatban erre? – Ostoba kérdés tudom, de hát izéé valahol el kell kezdeni a beszélgetést.
- Uhh nézd ezeket! – Nyomtam a kezébe sorba az édesebbnél édesebb kellékeket. Tudom ám hogy szereti hisz neki is van egy, és állandósággal hordja is. Szóval ez lehet az ő kedven kis vásárstandja is.

by **Chancery** Szer. Jan. 28 2015, 21:17

Talán Tolbana lesz a nyerő. Elvégre, az első szinten van; közel egy kazamatához, ahol lehet fejlődni a kicsiknek veszély nélkül; közel van a Kezdetek Városához, de mentes annak zsúfoltságától; és a többi.
Ja, igen. Az én gondolataimat még mindig annyira lefoglalják az új céhház alapjai, hogy az időről is elfeledkeztem, arról meg pláne, hogy milyen esemény következik. Még hogy farsang; eddig is kimaradt egész életemben. Ősszel beöltöztem egy esemény alkalmával ugyan, de akkor is valami történt, és... szóval valahogy nem voltam önmagam. Ezek után persze, hogy félek a cosplaytől Suspect

Hogy hamarosan farsang, is csak akkor tudatosult bennem, mikor megláttam a standot és a körülötte ólálkodókat, ahogy nevetgélve, tréfálkozva felpróbálják a cuccokat. Akaratlanul is a saját, immár fekete füleim felé nyúltam; milyen különös, hogy míg két éve én voltam az egyetlen, aki hordott ezekből egy maga tákolt, foltozott darabot, most minden második emberen megtalálni ezt a fajta kiegészítőt. Én, Shakan, Mirika, és még sorolhatnám. Kicsit rossz érzés, de lenyelem az ilyen gondolatokat, elvégre, már nem az a régi, rosszindulatú dög vagyok, hanem egy olyan ember, aki mindennek tud örülni. Mosolyogva figyelem hát a tömeget, de egyenlőre nem lépek közelebb.
-Álom, nem akarsz beöltözni, mondjuk, nőstényfarkasnak? :3 -mosolyodom el és pillantok a macskára, aki azonmód hátralapítja a füleit.
~Nnem ˇ^ˇ

~
Dust csak egy közelebbi fán ücsörög, ahogy szokott, nem zavarja a vizet.
A macska maga is akkor pillant fel, mikor közeledni kezd felénk valaki. Amennyire érzékelem az ő irányából, nem igazán örül a lánynak, bár tény, hogy valami miatt ma felettébb morcosan kelt ki az ágyból és szó szerint semmihez nincs kedve, ide is csak azért jött, hogy "megvédhessen, ha szükséges". Én a teljes ellentéte vagyok, és mosolyogva hajlok meg kissé Ai-chan előtt.
-Szia. Csak nézelődök. -felelem gyorsan, az igazságnak megfelelően. Többet nagyon nem is mondhatok, elvégre örökmozgó és hiperaktív jellemének hála szinte máris el vagyok halmozva mindenfélével, hogy ezt nézzek, és azt is nézzem, meg emezt is. Hö? O.o
-Jaj... aha... cuki :3 Ez is, aha. Jaj, várj, már nem fér el a kezemben. -nevetek fel és pár cuccot, főleg az ördögösek, visszateszem a maga helyére, egy farkasfülhöz hasonlítót pedig sunyi módon Álom fejére helyezek :3 Mit sem törődve mormogó reakciójával Ai-channak szentelem a figyelmem.
-Mi készül itt ennyire, hogy beindult a fülbiznisz? O.o

by **RenAi** Csüt. Jan. 29 2015, 20:53

~Chan

Tolbana városa, rég jártam erre. Nosztalgikus volt újra átsétálnom ezeken az utcákon, végig kémlelni a standokat, és újra dudorászva mindenféle gond nélkül sétálgatni csak úgy. Kivételesen még a magányt is élveztem, fejben igaz teljesen máshol jártam, és úgy elkalandoztam, hogy csak na. >.> Még ha megszólítottak volna is csak simán elsétáltam volna mellette, bár lehet volt is példa erre. oo Sorba vettem a standokat, és az egyiknél teljes kiakadtam. *-* Imádtam, bár még ezt a vásárt nem láttam erre. Időközben összefutottam Channal, és míg ő kedves volt, éreztem valamiféle feszültséget a macskája felől. Egy fajta sötét aurát, lila zavaros ködöt. oO Valahogy félek attól a macskától. ><” Nem érzem magam biztonságban a közelében, egyszer amúgyis majdnem macskakaja lettem az egyik küldin amin ő is ott volt. Jó kis csapat jött össze, kár hogy félúton kidobott minket a küldetés és nem sikerült befejeznünk.
- Kyubei most nincs itt, ha azért orrolsz rám..Á.. – Hopp.><”- Á –azt tudom, de… mi is a neve? oO Majd megkérdem mi hozta erre őket.
- Nagyszerű!!! *-* Engem is. Tudod rég jártam már erre és kíváncsi voltam mi változott. – Nevettem el magam, majd sorra halmoztam el mindenfélével, amit egy idő után már nem igazán fért el a kezébe. Felpróbáltunk pár cuccost, Álomnak nagyon jól állt a farkasfül. ^^ Bár ezt nem mertem így kijelenteni. ^^”
- Amúgy… fogalmam sincs. o.o- És tényleg nem volt.
- Nem tudom, először látom itt erre ezt a standot, és nagyon megtetszettek. Amúgy is imádom az eféle ökörségeket. Razz

– Öltöttem ki a nyelvem mikor felpróbáltam egy glóriát.
- Szerinted Jin haza zavarna ha beöltözve állítanék haza? – Nah ez a kérdés már nem lett jól megfogalmazva, így gyorsan megpróbáltam javítani.
- Naaah…>.> Úgy értem, hogy szerinted kidobna otthonról. Mehetnék a kutyaolba ha kutyának beöltövze állítanék be. xD – Nevettem el magam. Majd magyarázkodásba kezdtem.
- Ne érts félre, csak poénnak szántam. Jin egy szót se szólna, csak magába tenne megjegyzéseket a hóbortjaimra. Amúgy ezt bírom is benne. ^^ - Magyaráztam.
- És veletek mi a helyzet? Van kedved meginni egy teát, forró tejet, kakaót, vagy valami turmixot? – Kérdeztem tőlük. És igen. ^^ Szándékosan csempésztem bele a tejet. A macskával valahogy nem indult jól a dolog, de szeretném hogy lássa hogy nem akarok én rosszat senkinek. :3

by **Chancery** Csüt. Feb. 05 2015, 13:36

Kyubei...? Nekem eltelik egy kis időbe, mire eszembe jut, kihez is tartozik a név, de még mielőtt elszontyolódhatnék, Álom megszólal a fejünkben:
~Helyes. Ha még egyszer elém kerül az a dög, felfalom.~
Persze, Kyubei volt az a furcsa, fehér, meghatározhatatlan fajú valami, ami még depressziós korszakomban a legmélyebb sebeimben szeretett turkálni, aki előszeretettel tépte fel a régi bánataimat, az önsanyargatásom, minden rosszat, hogy végül elkezdjek ész nélkül rohanni. Utána is még egy darabig nyomasztott a bűntudat, hogy talán pont emiatt ért véget idő előtt a küldetés, ami mégpedig nagyon jónak indult, és most már szívesen megpróbálkoznék a puzzle-k megfejtésével jómagam is. Ám a kastélyt azóta sem találtam meg ismét.
RenAi maga hozta a szokásos formáját, olyan tempóval beszélt és ugrált a témák között, hogy alig bírtam követni, csak mosolyogva bólogattam, amíg Jin szóba nem került. Jin... Tetsuko Jin? Igaz, mintha láttam már volna őket együtt valahol, de nem vagyok benne biztos. Hát igen, az arc-név memóriám nem épp a legjobb. Mindenesetre ha arra a Jinre gondol, akivel nem is oly rég az Arénában harcoltam, akkor mosolyogva vállat vonok.
-Nem tudom. Elvileg a férfiak szeretik az ilyesmit, de köztük is vannak kivételek.
Vajon Jay örülne egy hasonló ötletnek? Mondjuk ha... ilyen szexi cicajelmezben jelennék meg egyszer az ajtóban... vagy nővérke ruhában.... vagy rendőrnőként... Suspect

Gyorsan inkább kiverem magamból a gondolatokat, elvégre Ai-chan továbbra is pattog, mint egy kisbolha, és mire észbe kapok, már engem kérdez, van-e kedvem bármit is inni. Álomkelő továbbra is kedvetlenül hallgatózik, de én elmosolyodom.
-Egy kakaóban benne vagyok, ha te is :3 -húzom ki magam vigyorogva és keresem, hova ülhetnénk be. -Amúgy megvagyunk. Új helyet keresek a céhnek, nem tudom, maradjunk-e a Városban, vagy jöjjünk ide.

by **RenAi** Pént. Feb. 06 2015, 13:43

Meglepettségemre összefutottam Channal és ezt az egészet egyáltalán nem is bántam. Mikor Álom hangja megszólalt a fejemben. Meglepődtem… nem is kicsit. Sőt pár pillanatig csak pislogni tudtam, mivel a hangot ugyan felismertem, de nem emlékeztem hogy a múltkor is így beszélt volna. oO Ijesztőnek tűnt a helyzet picit, de igyekeztem nem mutatni.~ Uhh hangok a fejemben. oO ~ Váltogatok a témák között, hisz hirtelen hevességem és természetem is megköveteli ezt tőlem, hisz annyi mindent akarnék mondani tenni. Míg végül úgy tűnik Jint vagy nem ismeri, vagy pedig a téma túl feszélyezős nála így nem is folytatom tovább. A vállrándítása után visszateszem őket a helyére, bár az ördög szárnyakat és farkincát azért megveszem. A mondatával nem voltam kisegítve, bár nem is gondoltam teljesen komolyan a kérdést. ^^” Majd megívom őt inni vagy enni valahova ha van kedve hogy tudjunk beszélgetni. Elfogadja örömömre majd látom hogy keresni is kezdi a megfelelő helyet. Majd ha nem mond semmit akkor én javasolok egyet.
- Ismerek egy jó cukrászdát és kávézót. És isteni italaik és sütieik vannak. – Mondom lelkesen a mutató újjam felfelé tartva.
- És Állom tuti te is találsz valami fogadhoz valót. – Folytathatnám hogy Kyubeien kívül, de inkább nem teszem. Szeretem az a kis álnok bolhazsákot, magam sem tudom miért. Amúgy nem jött el velem de nem tartom elképzelhetetlennek hogy itt ólálkodik valamerre. Szereti ő is a vásári standokat… dézsmálni..>.> és mindezt persze engedély nélkül, majd fizethetem ki az egészet, majd egy küldinyi pénzt képes elenni…>.>

De vidámabb dolog, kérdezgettem hogy mi helyzet van felé, és választ is kaptam rá… miközben már úton voltunk a cukihoz ami alig pár száz méterre volt innen, tehát egy nyolc-tízpercnyi séta még várt ránk. :3
- Hmm… elköltözni? Mégis miért? – Lepődtem meg, kissé talán túlzottan.
- Mármint nem azért… nem úgy, ha nem akarsz nem fontos válaszolnod. – Visszakoztam hirtelen, nem akartam megbántani vagy bele mászni olyan dologba amiben nem vagyok illetékes.

by **Chancery** Pént. Feb. 20 2015, 21:09

A macska meglengeti farkát és pislant egyet a lány felé, mintha csak válaszolná, hogy "abban nem lesz hiba", miszerint ő ne találna bármit is az ízlésén belül. Álom tulajdonképpen örül minden falatnak, ami akár csak emlékeztet a húsra, de persze az ő esetében is megesett már, hogy füvet legelt. Hogy ezt a funkciót Kayaba miért tartotta meg a digitális világban is, azt nem tudom, hisz itt esély sincs rá, hogy az ember vagy az állat elcsapja a gyomrát valamivel.
Egy pillantást vetek a főnix felé, mielőtt elindulnánk, de Dust a jelek szerint nem szándékozik követni minket. Mivel csak díszpet, hagyom, had tegye, amit akar; na nem mintha Álomnak ugyanezt ne adnám meg, de ő követ mindenhova, árnyékként. Nem sokkal azután, hogy elindultunk, meg se lepődöm a kérdésen, de én csak mosolygok, sőt, még legyintek is, mikor Ai-chan a jelek szerint megijed, hogy rossz témába vágott bele.
-Ugyan, semmi. Egész egyszerűen csak kell a levegőváltozás az egész csapatnak. Az a ház még Peter hagyatéka, és szerintem mindenki akaratlanul is rá emlékezik ott, azért ilyen fásultak. Szerintem egy ilyen esemény felpezsdítené őket. -húzom ki magam, ahogy az animékben szokás ilyenkor, és figyelem, ahogy a szám és az orrom beszéd közben apró párafelhőket ont magából, mint valami kisvonat. Emlékszem, mikor pici koromban pont ezzel szórakoztam, hogy vonattá változtam és mondtam, hogy sihuhu :3 Milyen rég is volt Rolling Eyes

Hmm, kéne valami más téma is... de kár, hogy ilyenkor szinte semmi nem jut eszembe, ami pedig mégis, azt túl tolakodónak gondolom... >.>
-Amúgy, ha már így szóba került, Jin... az ugye Tetsuko Jin-sama? Nem akarom összekeverni senkivel :3

by **RenAi** Hétf. Feb. 23 2015, 22:11

Úgy tűnik a mennyünk nasizni hadművelet sikeres volt Chan és Álomkelő ellen. Könnyedén bele egyeztek aminek én örültem is. A kis petet ami egy főnix volt, ugyan eddig is láttam, de nem tudtam eldönetni hogy Chanhoz tartozik-e vagy csak elkóborolt a tömegben. Tudom hogy az ilyen peteknek bajuk nem lehet de azért inkább megkérdezem.
- Ő ott, nem hozzátok tartozik. – Mutatok a kis főnixre, és csak remélem hogy nem égetem le magam a kérdésemmel. A cserverészés folytatódik, és témát témára váltunk amit ugyan nem esik nehezemre követni, viszont az egyik kérdésemnél féltem hogy ényes ponthoz érek…Ugyan nem értem nekem miért nem esett le a dolog. Chan válasza nyilvánvaló volt.
- Értem… tudod… én csak nem rég tudtam meg. Hinari mondta el, és az utóbbi bossokon nem voltam, a black ironba meg… nem szívesen járok. – Fejezem be, majd folyatom.
- Az utóbbi időben valahogy mindenkit elhanyagoltam, így… kevésbé tudok dolgokról… ami persze csakis az én hibám, és ne haragudj hogy felhoztam. – A mondat első fele bizonytalan vontatott hangnemű volt, a másik meg heves tiltakozás, vagyis inkább védekezés, magyarázkodás… Persze azt hiszem nincs szükség erre mégis önmagától jött nem azért mert így akartam.
- Amúgy jó ötlet lehet a költözés. – Felelem, viszont én másképp gondolkodok, de ők közelebb álltak hozzá így nem merem elmondani hogy én a helyében maradnék hisz ezzel tartom ébren az emlékét és nem hagyom el. Megfogalmazni úgyse tudnám és már így is zavarban vagyok a baklövéseim végett így nem akarok rá tenni még egy lapáttal. Egy pillanatra csend lett és máris azon kezdtem el agyalni mivel is tereljem el a dolgokat valami vidámabb irányba, de ezt Chan hamarabb megtette mint én.
- Igen. – Válaszolok és engedek meg egyfajta szerelmes mosolyt a semmibe révedve.
- Igen, és szerintem ő összetéveszthetetlen. – Vigyorgok, bár viccnek szántam, számomra igaz.
- Amúgy te honnan ismered? – Kérdezek vissza és már látóterünkbe is kerül a kávézó.

by **Chancery** Vas. Márc. 22 2015, 23:35

Egy kis félfordulat, hogy lássam, Ai-chan mégis merre mutat, majd elmosolyodom. Rögvest kap is egy helyeslő 'Ühüm' hangot válaszul, míg lepereg előttem ismét a képsor, ahogy megtalálom a kandallómban és a kezembe véve azonmód kikel, mintha csak rám várt volna. Előtte láthattam egész Aincradot, kívülről, azzal a furcsa hapsival... bár még mindig van egy fura mellékérzetem, hogy talán csak álom volt az egész.
-Igen, ő is az enyém. Ajándékba kaptam. -öntöm végül szavakba is a válaszom, majd megyünk tovább, én pedig egyszer fordulok csak hátra. Dust jön utánunk, bár sokkal lassabb, ráérős tempóban, egyik fáról a másikra szárnyalva. Olyan önálló, mint egy Felnőtt példány, talán pont azért, mert csupán dísznek érzékeli elsősorban a rendszer.
-Dehogy haragszom, nyugi. És néha mindenkinek kell egy kis szünet. -megengedem magamnak, hogy kinyújtsam a kezem, és ha ő sem tiltakozik, megpaskoljam RenAi fejét, persze óvatosan, hogy a frizurában ne tegyek kárt. Széles mosoly, határozott hang, odafigyelek a szavakra, a hangsúlyra, ne legyek félreérthető véletlenül sem. Hisz ami elmúlt, az elmúlt, és persze nem hibás senki semmiben véleményem szerint ebben a témában. Menjünk is szépen tovább egyszerűen, elvégre a mi életünk még folytatódik.
S ahogy szóba is kerül Jin-sama, máris csettintek, illetőleg csettintést imitálok, mikor elém villan az arca, a mosoly, és az a hang, amit az Arénában megütött felém. Jin-sama, a megtestesült udvariasság.
-Akkor jó, egyről beszélünk :3 -teszem hátra elégedetten a kezem és kihúzom magam. -Hát, láttam őt itt-ott, minibossokon, de személyesen az Arénában kerültünk egyszer össze. Még mindig el vagyok csodálkozva, hogy létezhetnek még olyan pasik, mint ő. De nyugi, nem fogom elhappolni előled Razz

-viccelődök és ezt igyekszem is kuncogással nyomatékosítani, hogy tényleg egyértelmű legyen.

by **Ayse** Vas. Ápr. 12 2015, 20:12

Gondolataimban némán révedve feküdtem a fogadó ágyán kitakarva. Még kora reggel volt de nem tudtam aludni. Tömérdek gondolat kavargott bennem, és nem hagytak nyugodni. Lusta ember létemre nem volt kedvem semmit sem tenni, csinálni… egyre inkább belemélyedtem a tétlen ember csapdájába aki már attól is elfárad ha felemeli a kezét. Nem fáradtam el, mégis nyűgnek éreztem mint ahogy manapság mindent. Nem értettem magam körül az embereket, sem Atorut sem Ceart sem pedig magamat… Ezelőttig sosem gondoltam másra. Más emberekre, nem érdekelt hogy találkozom-e velük vagy sem. Hogy halottak vagy élnek-e… Most pedig mégis az elmúlt eseményeket veszem számon. A céhes találkát. Az ottani emberek miértjét. Azt hogy miért akarok mindent minél hamarabb elvégezni. Miért futok versenyt az idővel és a lehetetlennel. Miért keresem és egyszerre bujkálok a halál elől… Azt hogy miért élek még mindig, és hogy miért nem tudok én ennek örülni… Azt hogy mit akarok vagy hogy akarok-e egyáltalán kezdeni magammal valamit Aincardban. De fogalmam sincs mit tehetnék, mi az aminek értelme volna a jövő várható függvényében….

De éreztem hogy nem haladok jó úton. Talán napok is eltelhettek így. Némán, csendben, magamban. Nem értettem az embereket és ők sem engem, már nem is próbálkoztam ezzel. Viszont a tétlen embereket mindig is halottaknak gondoltam. Épp volt ez igaz ez rám manapság. A gondolataimmal lehetőségeket és eseményeket szőttem, hogy mit tudnék kihozni, másokból a helyzetből. Önmagamból. És pár felállás egész megtetszett. „Nem akarni mást csak szórakozni…” Miért van az hogyezt a mondatot nem tudom értelmezni… Cear csak ezt csinálja elmondása szerint, mikor azt mondja, hogy hasonlóképp gondolkodott, mint én… Meg akarom próbálni, de elképzelni sem tudom hogy hol kezdjem. Amit tudok hogy szeretek versengeni, legyőzni másokat, fejlődni… Viszont előtte más terveim vannak. Egyszerűek, egyáltalán nem bonyolultak bár azt nem tudom mennyi hasznot várjak tőlük…

Kikelek az ágyból, a kócos hajamat meg sem igazítom, úgy írom meg a röpke üzenetet Asuka-nak. Szerencsére megtudtam a nevét, és a kilétét is.

Asuka:

Ennyi, átellenőriztem az adatokat majd elküldtem. Válaszra nem vártam, ha nem fogadja el, megyek tovább a listán. Természetesen nem a tartózkodási helyem adtam meg neki, bár kíváncsi vagyok mit fog szólni a dolgokhoz.

by **RenAi** Hétf. Ápr. 13 2015, 17:27

Chan

Örültem a találkozásnak és gyorsan szóba is elegyedtünk. Azt hiszem a cicuskája még mindig orrol rám egy picit Kyubei miatt, bár biztosítottam róla hogy nincs itt. Vagyis nagyon remélem, önálló kis életet él az a teremtés, állandóan csavarog. Megismerhettem Chan új kis állatkáját is, amiről megtudtam hogy ajándékba kapta.
- Ajándékba? Kitől? Én még sosem kaptam hasonlót, bár Szophienak is van egy rakat kis állatkája… vagy mije. – Vigyorodtam el zavaromba hisz valahogy Yarut is bele számoltam, pedig ő nem állatka. Vagyis gondolom nem. Mármint ő is olyan lehet mint Maci, csak neki a testében nem lehet elbújni. Majd Peter került szóba, kicsit megijedtem, hogy rosszat teszek, hisz nem akarok ártani Channak, és nem tudom hogy mennyire tudta túl tenni magát rajta, mint ahogy abban sem lehettem biztos mennyire álltak közel egymáshoz. Így gyorsan szabadkozni is kezdtem. A mondata és a gesztusa viszont megnyugtatott. Hagytam hogy megérintse a fejem, bár kicsit összehúztam magam és még a szemem is becsuktam. Jin-től megszoktam hogy akkor kapok homlokpöckölést ha butaságot beszélek, és a mozdulatsor egy része megegyezett a fiúéval, majd ráeszméltem hogy buksi tapsit kapok. Tényleg nagyon kedves ez a lány. Az első megérzésem is ez volt, de én sok mindenkit tartok szimpatikusnak majd csalódok az emberismerőkémben, de most nem így lett. Ő nem olyan mint Shu aki kijelentette hogy Rita nem élhet, és nem hitt nekem. Éreztem hogy nem hitt… Ő nem olyan mint Suzume aki becsmérelte és ócsárolta Ritát az nélkül hogy tudott volna róla bármit is… Bár Ritát nem mertem felhozni előtte, így inkább kis szerelmemről kezdtem el beszélni. Éreztem hogy jobb ha hagyjuk a Peter-es témát… pedig én még nem dolgoztam fel… teljesen… mint ahogy senkit sem…. De Jin mindig felvidít, elég csak rá gondolnom és újból életerő szivárog belém a levegőből, fából napsütésből és az emberekből. Kiderült hogy tényleg egyről beszélünk.
- Ühüm. Magas, melírozott hajú, fülcsis, szemkötős srác, mély tisztelettel mások iránt. – Vigyorodok el, és a magas szónál mutatom körülbelül mekkora lehet, a melírnál a hajamban matatok, és a szemkötőnél letakarom a szemem mint a kalózoknak. Majd mikor megdícséri büszkén kihúzom magam jelezve hogy: igen Ő az enyém. Elvigyorodok majd mikor az elhappolásról kezd el beszélni egy pillanatra elő bújt előlem a zöldszemű szörnyike. Mindez eddig emíg fel nem hozta témába meg sem fordult a fejemben, majd végig gondolva, hogy nem kellene neki…>< Az meg a másik véglet. Egy olyan pasi mint ő… kizárt. >< Pár pillanatig csak pislogtam a lányra összeszűkült szemekkel, majd tenyeremmel megcsaptam a vállát, gyengéden és ördögien elvigyorodtam.
- Értem én a viccet. – Szívtam a vérét, félig.
- És neked nincs is barátod vagy nem is szeretnél? - Érdeklődök ha már témánál vagyunk.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 16 2015, 09:50

Lelki szemeim elé vetül az a jelenet, ahogy kívülről nézhettem végig a lebegő kastély minden részletét. Álom volt vajon, vagy valóság? Olyannyira úgy éreztem, igenis megtörtént, hogy nem tudom, hazudok-e magamnak vagy sem. Tény, hogy képes vagyok annyira bebeszélni magamnak a dolgokat, hogy még a legnagyobb baromságok is el tudom hinni, de amióta ismerem Worgot, ez a tulajdonságom kissé alábbhagyott már. Maradt a kétely, na meg a kérdés, hogy ha meg is történt, akkor ki volt az a köpenyes férfi?!
-Fogalmam sincs, csak ott volt a szobámban a tojás egy ismeretlentől, hogy "Nesze". -nevetek fel végül, és egyre a kastély jár az eszemben. A robusztus, fekete alak, a megannyi csúcs és dísztorony, amiket alig lehet látni innen, belülről. -Dust egy igazi főnix, tele van rejtélyekkel.
~A gyíkja nem nagy szám. Még csak nem is finom.~ -kotyog bele a fejünkben Álom hangja is, mikor Szophie állatkáiról esik szó, bár én is csak kettőről tudok; Vezérről és a gekkóról, aki hiába keresgélt a mellkasomnál ._.;
Úgy tűnik, a viccem nem igazán talált be RenAi tekintete alapján. Így, hogy külön figyelmet szentelek az apróbb jelekre már, könnyebben észreveszem az egyes reakciók utáni érzelmek kifejezését, mint régebben. Bár az én humorom mindig is furcsa volt, valahogy azt, ami mások számára vicc, nem értem, de ami viszont sértő, az számomra a humoros. Legalábbis pár esetben. Egy Stand-up komedistán képes vagyok én is akkorákat nevetni, mint mások, vagy egy jó vígjátékon, de ha saját humorról van szó, néha elég elferdültnek érzem magam. Ai szeme és hangja egyértelműen jelzi, hogy ezúttal rossz helyre tévedtem, de szinte azonmód kérdést tesz fel, egy olyat, amivel megnyugtathatom.
Talán.
-Immár nyolc éve, hogy el van rabolva a szívem. Hmm, ez még rímelt is :3 -harapok az ajkamba egy kicsit, és persze nem maradhat el egy hajtincs-csavargatás sem. És némi pirulás. El sem hiszem, hogy még mindig a fejembe száll a vér, ha Jay romantikus oldalára gondolok.

by **Asuka** Vas. Ápr. 19 2015, 02:25

[Ayse]

Meglep, hogy éppen Aysétól kellett üzenetet kapnom, de természetesen nem utasítom vissza a kérését. A Liberators tagjai között cseppet sincs meg az az összetartás, ami egy "normális" céhnél igen. Mindenki képes megtartani a maga függetlenségét, s inkább csak formálisan alkotunk közösséget.
Talán éppen ezért, talán másért, de igazából súlyos gondok vannak a céhen belül. Figyelmeztetni akartam őket valamire, ami jön, ami elkerülhetetlen, de egyszerűen nem foglalkoztak vele. Tachi még mindig azt hiszi, hogy csak paranoiás vagyok, pedig cseppet sincs így. Én megpróbáltam megvédeni őket. De nem kértek belőle.
Rövidebb időre "visszavonultam" tehát. Az elmúlt hetekben ráadásul senkit sem szabadítottam fel. Már-már monotonitásba torkollott a lehetséges áldozatok felkutatása, valamint felszabadítása, de egyszerűen muszáj volt szakítanom a rutinnal. Aztán egyszer csak érkezik egy üzenet, s éppen attól, akitől egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Ayse... nehéz eset. Kicsit talán hasonlít Shuuhoz. Rengeteg, rendszeres találkozások kellenek hozzá, hogy ne idegesítse fel valamin magát, és végre engedjen a bizalmába férkőzni. Pedig minden Liberators tag közül talán épp neki van a leginkább szüksége a segítségemre.

Új Üzenet

Nyuff!

Legyen 4:20 a rend kedvéért. Vicc volt, ott leszek. Viszek sütit! Milyen a kedvenced? *-* Én csokis parféra gondoltam.

#420

XoXo

Asuka

Igaz, hogy a múltkor sem evett a sütimből, de nem baj! >.< Valamelyiket biztosan szeretni fogja. Olyan nincs, hogy most ne egyen a süteményemből. ._.
Nem tudom persze, hogy egészen pontosan mit is szeretne tőlem. Talán válaszokat vár, vagy talán ő ad választ néhány kérdésre... De az majd kiderül. A megadott napon aztán összekészülődök, felöltöm a magassarkú cipellőmet, megsütöm a süteményt, s elindulok Tolbanába a teleport kapun keresztül. A megadott időpontban ott ácsorgok a fogadó 2. emeleti, 12-es szobájának ajtajánál. Határozott kopogások, vendégváró mosoly, süti a kosárban, ráadásul az új parfümömtől úgy illatozok, ahogy csak nem szégyellem! >.< Így kell találkozót indítani.

by **Ayse** Vas. Ápr. 19 2015, 14:04

Célom volt. Konkrét okom. Vagyis inkább csak szerettem volna ezt hinni. Voltaképpen csupán egy elképzelésem próbáltam megvalósítani. Az a két nap amikorra időpontot adtam, az nem telt mással mintsem végre ki tudtam magam mozdítani a szobámból, és ösztönözni magam arra hogy élő emberek közé lépjek, és némi megfigyelést folytassak. Hogy mit és miért? Az egyenlőre az én dolgom… végtére is nem gondoltam át lépésről lépésre a folyamatokat, ami végzetes hiba lehet ugyan, de ki tudja… voltaképp nem volt kedvem és erőm többet foglalkozni a dologgal. Hamar kaptam választ, és az édes-mézes stílusára csupán elhúztam a szám, de hát csupán ennyit várhatok tőle…

Ayse írta:Rendben. Ne fáradj a sütikkel.

Egy röpke válasz a részemről. Az a két nap unalmasan telt, hisz sok időmet a fogadóban, töltve csupán a megfigyelésre szenteltem az időmet. Érdekeset és újdonságot aligha tudhattam meg, viszont örömmel fedeztem fel hogy azért akadnak rend és rendszerető emberek itt Aincardban is. Ez jó. Nagyon jó. Kihasználható. Az időpont, a dátum és a helyszín nem véletlen volt csupán, ugyanakkor egyéb óvintézkedéseket is kellett tennem, hisz már tudom Asukának két ütés lennél, lehet azóta csupán egy… hisz míg ő fejlődéssel töltötte az idejét, én csupán… léteztem. Láttam a lányt miképp betér a fogadóba, hisz nem volt vörös indikátoros odabenn, a kardom mégis izzani kezdett. Rezzenéstelen arccal indultam meg a folyosón, miképp ő is arra indult amerre én csupán a másik dalon. Hamarabb felért, hisz gyorsabb így én pont akkor fordult le mikor kopogott.
- Menj be, nyitva van. – Azzal ha benyitott, ha nem akkor én, beléptünk a szobába. Rózsaszín baldachinos ágy, az asztalon pár kristály szépen elrendezve sorba rakva, a függöny egyik szárnyai szépen felkötve, szimmetrikusan. Díszes, színes csinos kifejezetten lányos berendezéssel.
- Okkal hívtalak ide. A céhről szeretnék többet tudni, de inkább hagyjuk a felszabadítós maszlagot… - Pillantok a lányra hűvösen. Voltaképpen számon akarom kérni mi is volt az a találkozó, ami miatt az egész céh leíródott a szememben… bár maguk az emberek… a tagok is mind olyanok voltak akikkel nem szívesen paktálnék le, mégis élvezem a helyzetet, azt hogy érzem veszélyben vagyok, azt hogy egy rossz húzás és ki vagyok iktatva… kihívásnak ígérkezik, ugyanakkor valamiképp szeretnék közelebb is kerülni hozzájuk, bár ebben nem vagyok biztos még.

/Cuki az üzis matyid. ^^/

by Ajánlott tartalom

Belváros

Re: Belváros

Re Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros

Re: Belváros