30. boss

by **Ronye Arabel** Szer. Okt. 31 2018, 17:38

Résztvevők:
Danee
Rinne
Szophie
Chan
Saya
Eiki
Cear
Hinari
Ozirisz
Riko

Leszállt az éj… Az év egyik leghátborzongatóbb éjjele. De talán nem itt… A jégbefagyott erdő mélyén, ahol egy rozoga, megfagyott kunyhó képében megtalálták a 30. szint bossának ajtaját.
Itt vár titeket az, aki mindannyiótoknak üzenetet küldött, egy gyertyakristállyal az álla alatt.
-Csokit, vagy csalok! - jelenti ki vigyorogva az alacsony, barna hajú lány.

-Sziasztok. Köszönöm, hogy eljöttetek. Nemsokára éjfél, amikor is be fogunk menni. Addig viszont beszéljük meg, ki mit tud. Kinek van valami infója? -teszi fel a nyilvánvaló kérdést. - Csak bátran… Aki a legtöbb okosságot mondja az fog dirigálni - mosolyog bájosan, és átadja nektek a terepet, hogy megosszátok az információitokat.

//Bevezetőkör. Határidő: November 7. Addig aki még szeretne befuthat, illetve ha addig valaki nem érkezik meg, de jelez azt megvárjuk (Hinariról tudok)//

Kieg: Kérlek a posztok végére írjátok/linkeljétek az aktuális statokat, felszereléseket

by **Szophie** Csüt. Nov. 01 2018, 22:54

Nem voltam benne teljesen biztos, hogy egy rossz halloweeni üdvözlés, vagy valóban egy boss harc lesz az, amire készülök. Leonard váltig állította, hogy az üzenetküldőm neve ismerősen cseng neki, mi több, a végére kinyögte, hogy arcot is tud hozzá párosítani. Nem tudom biztosra, hogy ez jót jelent-e, tekintve, hogy néha mennyire is furcsa arcokkal barátkozik a csávó, de mivel egyre csak győzködni kezdett, hogy a csajszi nagyon aranyos és kedves, végül elhittem neki. Szóval teljes boss készültségben érkeztem a helyszínre, talán még kicsit komolyabban és komorabban is, mint általában az lenni szokott. Na persze, az elmúlt hetek eseményei mélyen érintettek, és még bőven a feldolgozás folyamata alatt álltam. Több dolog is volt, ami a szívemet nyomta ezekben az időkben, de igyekeztem a harc idejére kizárni ezeket a dolgokat, és csak a feladatomra koncentrálni. Arcomról nem lehetett letörölni a komorságot, számat összepréseltem, és csak kósza biccentésekkel köszöntöttem bármelyik érkezőt is. És közben figyeltem a környezetem, és kerestem.. Bárkit és bármit. Egy csuklyás alakot.. Nem reménykedésből, csupán csak a tudatalattim vízióit követve.

Élet: 35
Fegyverkezelés: 95
Erő: 13
Irányítás: 96
Kitartás: 37
Gyorsaság: 79
Spec.: 8
Páncél: +55

by **Rinne** Pént. Nov. 02 2018, 17:26

Annyira, de annyira régen szerettem volna már ezt megtenni, de sosem éreztem úgy, hogy tip-top állapotban lennék. Elvégre a legmagasabb szintű harchoz dukál a legmagasabb szintű felkészültség is, és még sose éreztem úgy, hogy teljes lennék. Na de most! Végignéztem magamon és a csillogó-villogó felszerelésemen, megpördültem a tengelyem körül, mint valami királykisasszony, aztán útnak indultam életem leges-legelső boss harcára! Mondanom se kell, mennyire izgatott voltam! Készen álltam bármire, ezzel a felszereléssel, ezekkel a képességekkel legyőzhetetlennek éreztem magam!
- I'm an indestructable master of war~ - dúdolgattam magamnak menet közben. Tényleg, először tettem a lábamat a 30. szintre is. Jobban esett volna kicsit kevesebb jég és hideg, de megpróbáltam elviselni, és egyébként is, itt nagyon príma korcsolyapályákat lehetne csinálni. Igaz, korcsolyázni nem tudtam, de... majd megtanulok! De-de-de most tényleg nagyon-nagyon izgatott voltam, hiszen olyan emberekkel találkozhattam, olyan embereknek mutathattam meg a képességeimet, akik a fronton kockáztatják az életüket minden egyes nap! És most én is közéjük tartozhattam!
- G'day! - integettem is lelkesen az embereknek, és próbáltam találgatni, hogy ki-kicsoda, és hogy vajon mindenki itt lesz-e, akiről már hallottam. Hm, nem, egyvalaki nem lesz itt, az biztos. De végül is elhoztam a... szellemét ^^ Legalább ebben a karkötőben.
- Énénén! - emeltem magasba a kezemet - Ha mondhatok valamit! Még új vagyok itt, de Rinnének hívnak, és mindenem a tankolás! Bármilyen szörny ütésének ellenállok, lécci lécci használjatok! - mutatkoztam be csillogó szemekkel, nagyokat fújtatva izgalmamban. Remélem egy nagy és erős boss lesz bent! *.*

Rinne (43. szint) - HP:350 | F:67 | E:60 | K:43 | GY:100 | S:60 | P:345
Szükség Pajzsa - akárhány játékost védhetek, minden játékos után 5%-kal kevesebbet sebződöm maximum 50%-ig. Sikeres bossharc után a szintem kétszeresét kapja exp-ben.

by **Chancery** Szer. Nov. 07 2018, 14:44

Ezúttal is jóval előbb érkeztünk.
Amíg kissé össze nem gyűltünk, az egyik közeli fal alá telepedtünk le. Álomkelő a két lábam közé fúrta be magát, összegömbölyödött, és álomba szenderült, míg Dust ugyanezt a hajammal tette a fejem tetején. Én egy könyvet olvastam, a Különös Álmodozót, az utóbbi napokban ez kötött le, még ha nem is szántam olyan sok időt az olvasásra, mint amennyit akartam. Mikor kezdtünk gyülekezni, és a lány megszólalt, bár a könyvet nem csuktam össze, de figyeltem. Ő még új volt, nem láttam ezelőtt, vagy legalábbis nem rémlett, és a megjelentek között is akadt olyan, aki most először van köztünk. Mikor ez a lány, Rinne, bemutatkozott, elmosolyodtam, összecsuktam a könyvet eltettem és felkeltem a földről, felébresztve ezzel a két állatkát.
-Nekem nincs információm, de amennyire tudom, van olyan, aki rengeteg vett. -vonok vállat. Én még egyenlőre a saját házam táján való söprögetéshez és a fejlődéshez gyűjtögetek aranyat, egyébre sajnos nem jut időm. -Én Chancery vagyok, idomár, két harci pettel. Álomkelő nagyon nagyot tud ütni, ha betalál, de sajnos könnyű őt kikerülni. Én magam elsősorban a képességeimet használom, amikkel szépen tudok darálni, ezen kívül van egy területi heal képességem, szóval ha már sokan vészesen alacsonyan vannak, akkor nyugodtan szóljatok és bevetem. Szóval mondhatni, hogy legfőképp support vagyok. -kacsintok. -És még egy üres képesség-slotom is van, ami még nem ébredt fel...
Ez utóbbinál, bár nem akarom kimutatni, kicsit zavar a dolog. Négy szint telt el azóta, és még mindig semmi, egy aprócska információm sincs róla, mi lehet. Kíváncsi vagyok, mikor fog felébredni. Dust sem szólt róla semmit, pedig vártam, hogy rávezet, pont ugyanúgy, mint az előzőnél, de ezúttal csendben maradt. Úgy tűnik, vele kapcsolatban is rengeteg dolog változott meg, mióta megkaptam Shukaku kesztyűjét és az hatással lett az életére.
Viszont... harminc. A harmincadik boss, ami nem lesz kispályás. Minden tizedik általában sokkal erősebb szokott lenni, afféle mérföldkőként. Ha felébred a képesség, remélem, valami igen hasznos kerekedik belőle.

Élet: 61
Fegyverkezelés: 67
Erő: 10
Irányítás: 104
Kitartás: 43
Gyorsaság: 56
Speciális képesség: 44
Páncél: 65
Nevelés Kesztyűje, Dust sebzése 10.

by **Hinari** Szer. Nov. 07 2018, 23:41

Kéz a kézben sétáltunk a megfagyott világban. Vállamat az övének döntöttem; légzésem minden lépéssel egyre nehézkesebbé vált, amióta elhagytuk a teleportkaput. Úgy éreztem, megfulladok. A sötét lepelbe burkolódzott fák szörnyekként magasodtak körülöttünk, árnyékuk követett, bármerre is jártam. A jégcsapok tépett pókhálókat utánozva lógtak göcsörtös kezeikről és csilingeltek, nevettek, amint hozzájuk értem. Mellkasom szúrása őrjítővé vált. Haza akartam menni.
De tudtam, hogy nem lehet. Megkaptam én is az üzenetet, és tisztában voltam vele, hogy a harmincas boss nem az, amit ezekkel a statpontokkal kihagyhatok. Egyszerűen nem tehetem meg. A többiekért nem. Mostmár ugyanis itt voltam. El tudtam olvasni, rá tudtam bökni, szabad volt, szabad voltam! És már másfél hónapnál több is eltelt...
- Nem akarok nélküled... - fordultam felé és szorítottam meg az ingét erősen. Légzésem ütemtelenné vált; csak Al érintése, nyugtató simogatása tudta valamelyest csillapítani. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem függne tőle. Arcomat mellkasára helyeztem, ő pedig csitítón felelt rá, bár tudtam, hogy mit fog mondani. Ezt már a céhházban megbeszéltük. Megigazította homlokomon a fejpántot és mosolyogva lopott egy csókot tőlem. Megadóan sóhajtottam, úgy folytattuk utunkat a megadott koordináták felé.

Sokminden megváltozott az utóbbi időben. Alex visszaadta a fejpántot, amit még totem fejfedőként kapott tőlem, a lelkemre kötve, hogy hordjam - úgy döntött, hogy nekem nagyobb szükségem lesz rá, mint neki, ami persze nem volt így. Szerintem. Ő viszont ragaszkodott hozzá és én előbb-utóbb kénytelen voltam beadni a derekam: féltett engem. Azóta a nap óta jobban, határozottabban, kétségbeesettebben. Ha rajtam volt az ajándéka, az megnyugtatta kissé és én elfogadtam ezt. Neki viszont jobban kellett volna. Az idő múlásával és a fejpánt állandó gyógyító hatása nélkül kiújult a NerveGear okozta fájdalomérzete, és bár ma kijött velem - én is most először voltam védett övezeten kívül nyár óta -, de éreztem, hogy minden mozgásra összerezzen: nem akart harcolni. Félt a sebződéstől és az azzal járó, valós fájdalomtól; én pedig nem hibáztathattam érte. Én is ugyanígy tettem volna a helyében.
Meghát, ahogy mondta, Anat fegyverét is elvették tőle abban a házban. Fontos volt számára a Falánk, akárcsak nekem a Katana... ő mégis feláldozta azt, szó nélkül, csakhogy minél hamarabb lejuthasson hozzám. Nem fordult vissza, nem ment a fiú után, aki a pihenőkörében elorozta tőle - ő csak rohant, lefelé a lépcsőn, hogy ne késsen el. Szemeimbe azóta is könnyek gyűltek, ha visszagondoltam rá: visszaszerzem neked. Egyszer biztosan - gondoltam, de hangosan sose mondtam ki: nem tudtam, szemben akarok-e állni valaha is még vörös indikátoros játékossal.

Végül bejelzett az Észlelésem: megérkeztünk. Még kellően távol voltunk ahhoz, hogy a kunyhó előtt álló kis csoportosulás ne vehessen észre, de alakjukat Látással már úgy ahogy ki tudtam venni. Megálltam és szembefordultam Allal, arcomon szomorkás mosollyal. Elengedtük egymás kezét. Ő megígértette velem, hogy vigyázni fogok magamra, én pedig megígértettem vele, hogy várni fog rám. Még utoljára átölelt, megcsókoltuk egymást - aztán hazateleportált, én pedig egy mély levegővétellel besoroltam Ozirisz mellé, aki valószínűleg mögöttünk lemaradva, vagy épp előttünk felfedezve az utat lépdelt a kijelölt találkahely felé.
- Sziasztok - köszöntem, jobb tenyerem a Katanán nyugtatva: egyelőre nem voltunk sokan, de még bőven volt idő éjfélig, amikorra a kezdés szólt. Azonnal Szophiehoz mentem oda, egészen közel hozzá... úgy, hogy érezzem a lány testéből áradó meleget. Kellett a jelenléte, megnyugtatott. Ha felém nézett, rámosolyogtam és bátorítón fogtam meg a kezét: örültem neki, hogy itt volt és ezt számára is nyilvánvalóvá akartam tenni.
- Nekem sincsenek most információim - tettem hozzá Chanhoz, az új lány monológjára pedig bólintottam: bár piros indikátoros volt, nem igazán zavartatta magát érte - én pedig a világért sem kérdeztem volna rá ebben a helyzetben. Ha elkezdődött a megbeszélés, szó nélkül pakoltam be a közösbe az alapítvány itemeit, meg párat a sajátjaimból is. Mást nem is tettem: nem szóltam hozzá az esetleges taktikázáshoz sem, ezúttal ugyanis nem kívántam parancsnokoskodni és a Katana úgyis figyelt helyettem. Majd ha rám kerül a sor, ha a parancsnok nem is, ő biztosan meg fogja tudni mondani, mit tegyek.

Hinari (50) - HP:260 | F:77 | E:100 | K:60 | GY:192 (211) | S:77 | P:115

tárgybónuszok:

közös tarisznya beadások:

by **Danee** Csüt. Nov. 08 2018, 15:07

Biztos voltam benne, hogy a halloween közeledtével lesz valami előreprogramozott Event a szerveren, ahol majd különleges küldetésre lehet vállalkozni, tematikus ingyen ruha skint kapnak a játékosok, vagy csak új fura cuccok fognak esni a mobokból.
De arra egyáltalán nem számítottam, hogy pont ekkorra, és ilyen módon kerül terítékre a 30. szint főszörnyének a harca.

- Inkább a csokit kérném - lihegtem kifulladva a medvebunda csuklya alól, a térdeimre támaszkodva - Forrócsokit ha lehet!
Intettem a többieknek, egy mosollyal díjazva Chancery jelenlétét, addig is míg levegőhöz jutok.
- Chan, Szophie, Rinne és ... - kicsit meglepődtem ki látok még itt várakozni - Hinari. Nem láttalak a legutóbbi boss harcon. Valami baj volt?
- Szóval, üdvözletem, hölgyeim! - néztem ismét a teljes társaságra, aztán a forró csokimat várva a npc lányra
- Ja hogy a csokit nekem kell adni? - néztem meglepődve a lányra
- Milyen legyen? Van nálam tejcsoki, étcsoki, fehér és kevert, habosított, mogyorós, mazsolás és azt hiszem van még egy kis csilis is. Szóval?
Egyszerűen csak lerogytam-huppantam a földre, elővadásztam a kínálatot, legyezőként elrendezve kínáltam
- Ami marad, az a többieké! - nem kívántam újra elpakolni, és ha a sejtésem nem csal, többeknek is be fog indulni a nyálelválasztása
- Viszont lövésem sincs milyen Bossal állunk szemben - pihegtem, majd amint a csoki elfogy nekilátok leszerelni a hótalpakat a csizmámról - Azt reméltem ti majd tudni fogjátok
- Oh, igen Rinne: - böktem felé ültemből - én már ismerem őt korábbról, kicsit mazochista, de vessetek egy pillantást a karperecére. Ismerős?
Tartottam némi szüntet, már csak nekem is jól jött, hogy végre elmúljon a szédülés és fejfájás, meg a légszomj
- Mindenesetre jobban bírja az ütéseket, mint én, az egyszer száz

Danee (40) - HP:200 | F:60 | E:95 | K:60 | GY:81 | S:60 | P:210

Egyéb adatok:

by **Ozirisz** Csüt. Nov. 08 2018, 16:43

Pont erre volt szükségem, egy bossra. Ráadásul pont a harmincadikra. Pont most. Úgy hiányzott, mint vasorrú bábának a mágneses vihar. Legszívesebben skippeltem volna az egész bosst úgy ahogy van. Nem igazán éreztem úgy, hogy ott kellene lennem. Egyáltalán nem, főleg azután a súlyos hiba után, amit elkövettem a mentőakció során. Ha Hinari nem győzködött volna, akkor valószínűleg a szimatbogyómat sem dugtam volna ma nemhogy a boss közelébe, hanem a szintre úgy egyébként se. Szóval ha lány nem szed rá a dologra, nem lennék itt. Bár a szintre még együtt érkeztünk, azonban azzal az ürüggyel kicsit eltűntem, hogy beszerzek pár kelléket. Az első és a legfontosabb kellék az a Frost Cityben árult csúszásálló szöges bakancs. Anélkül még a városban is elég sokat estem-keltem azalatt az egy hét alatt, amíg itt tartózkodtam. A városon kívülre pedig esélytelen lett volna merészkednem, akrobatika nélkül meg főleg... Bár ki tudja, egy esetleges lejtős szakaszon lehet nagyobb végsebességet érnék el a hátsómon csúszva, mint gyalog. Bár a manőverezés kicsit nehézkesebb, és általában naná hogy pont ott találja el egy random szembejövő fa vagy jeges szikla vagy sziklás jég...
A bakancs beszerzése és átcserélése után még egy gyors látogatás a helyi vendéglátóipari alegységben. Nem, kivételesen nem inni, csak betárazni pár üveggel a helyi specialitásból. Ki hinné, hogy Frost Cityben a jégbor a sláger? Avagy a másik fontos kellék, bár nem a bossharchoz, hanem azutánra. Bizonyára jól fog esni a harc után Himécskével elkortyolgatni egy-két pohárkával, és remélem ő sem ellenzi a dolgot. Avagy a motívációs rész is pipa, már csak a bosst kéne legyőzni.
Majd szépen megindultam a Hina-Alex páros mögött, vagy épp után a bossterem helyszíne felé, attól függően hogy bevártak-e vagy elindultak már. Na igen, akinek nincs akrobatikája annak sajnos muszáj valamit kezdenie azon tény ellen, hogy a jég bizony csúszik. Pedig nem is alkoholból van hogy csússzon...
Úgy tíz-húsz méternyivel lemaradva követtem céhtársaimat. Véletlen sem akartam zavarni őket, és az igazat megvallva, Alextől azért tartottam. Azután, hogy odalenn a felesleges és kihallgatható beszédem majdnem Hinari életébe került, nem hiszem hogy túlzottan kíváncsi lenne a társaságomra. Így ballagtam szép komótosan a megadott koordináták felé, figyelve hogy azért le ne maradozzak nagyon, vagy éppenséggel fel ne bukfenceljek. De azt, hogy mégis... mi keresnivalóm van a bosson, azokután, még mindig nem értem. Az biztos, hogy ezt a harcot nem én vezetem, és ez egy jó darabig így is fog maradni. Addig mindenképp, amíg hajlamos vagyok a súlyos hibákra. Az a mentőakció és a bossharc pedig nagyon is közös abban, hogy elég egyetlen egy rossz döntés, egy hiba, és valaki életébe kerül. Akkor is csak a szerencsén múlott, hogy Hinari megmenekült. Ha nincsenek ott a Tűzoltócéh emberei akkor... jobb ebbe bele sem gondolni. Az előző bossharcok, amiket vezettem, csupán a szerencsén múlt, hogy sikerrel zárultak. De összességében mindezek ráébresztettek arra, hogy nem én vagyok az ideális jelölt. Az ideális jelölt pedig nincs megfelelő állapotban...
Kicsit meglepődtem, amikor Alex teleportálása után Hinari bevárta az érkezésem. Jól esett, hogy nem feledkezett meg rólam. Bár nem voltam valami bőbeszédű, és amúgysem voltunk már messze a helytől. Majd nemsokára megérkeztünk. - Sziasztok – köszöntem a többieknek, majd megálltam valahol, viszonylag távol a jónéptől. Valahogy nem éreztem úgy, hogy most itt kell lennem. Azóta, amióta odalent jártam, valami megváltozott... Csak szép csendben figyeltem az eseményeket, mi történik, mi derül ki esetleg a bossról, de nem igazán tudtam volna érdemben hozzátenni bármit is.

Statok és miegymás: http://ozirisz.xyz/sao/karakterinfo.php?ID=214

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Nov. 08 2018, 16:46

Kissé fáradt és nyűgös voltam, mire beérkeztem a bossterem megbeszélő… khm… előcsarnokába. Elnyomok egy ásítást, majd a Falánkot kihúzva hüvelyéből kicsit átforgattam a fegyvert, mielőtt a többiek látókörébe lépnék. Furcsa volt, hogy nem egy böhöm nehéz fegyvert forgatok és könnyebben mozgok és vágok is, de biztos meg van ennek a vacaknak is az előnye. Végtére is… legendás fegyó, vagy mittudomén. Végül visszacsúsztatom a helyére, majd közelebb lépek a többiekhez.
- Yoh All! – köszöntöm rám jellemzően furcsán a többieket, majd pacsizom Daneet és ölelkezek a csajokkal (akik ezt nem hagyják, azokkal kezet fogok) – Na… fülelni, figyelni! A boss 45-ös FK-jú, erejű ás gyorsaságú… nagy eséllyel a spece is az… Sárga életsávban a boss minden 3. körben sebezhetetlen, azonban mivel fagyással éri ezt el, szerintem Chan-chan ettől még meg tudja talán oldani a dolgot. Ezen felül van egy bizonyos „tök”, aminek a gyorsija, spece, fk-ja 15, gondolom a többi statja is… a „tök” mindig olyan színű, amilyen kasztú személy hozzáér és lesz egy gyűrű is, amin csak olyan színű tök kerülhet át, amilyen színű a gyűrű is… ja meg a tök hatása függ a színétől is, ha jól értem. Ez azért jó, mert minden átkerült „tök” után a boss páncélja csökken a tök ereje szer a tök hp-jányi mennyiséget… Van kérdés? Nincs? Remek… - mondom, majd le is dőlök a kapu mellé és a homlokomat dörgölve próbálom nagyjából összekaparni magam az indulás előttig. Persze, ha a bemutatkozás rész kihagyásáért morcosan néznek rám, akkor sóhajtok:
- Glasscannon vagyok, a nevem Eiki. Minden képességem a sebzésemet növeli valamilyen szinten, az engem ért buffokat/debuffokat képes vagyok három körig megduplázni. – és ezzel le is zárom a beszédem.

by **Rikomono** Csüt. Nov. 08 2018, 17:37

Az utolsó között érkeztem. Nem, nem késtem, de figyelj. Egy, ez egy téli szint, minden csupa jég. Kettő, sötét van. Három, gyűlölök karba tett kézzel várni. Innentől kezdve tökre érthető, hogy minél kevesebb időt akarok itt tölteni, nem? Tehát addig odázom a szintre érkezést, amíg csak lehet, és mihelyst kiléptem annak a kurva fagyott városnak a teleportján, olyan gyorsan szeltem át a területet a boss kazamatához, amilyen gyorsan csak lehetett. Ez nem jelentett túl nagy tempót, mert eltaknyolni azt nem akartam, de ja, elég sietős volt nekem.
- Úúú csoki! - pont jókor érkeztem meg, ki is kaptam a srác kezéből a kevert táblát, és amíg körbenéztem, hogy egyáltalán mi újság, addig neki is láttam befalni. Farkasos csaj, idegesítő vörös lovag csaj, Ace Ventura csaj, fogalmatlan csaj, csokis csávó, Ozzy, Ei-chan... Huh, ez a felhozatal ultragyenge. Mondjuk a csokis csávó mindjárt szimpibb lett.
- Nemtom hogy hívnak, de kösz, jó fej vagy! - vágtam is hátba, miután elfogyott a csoki. Mindjárt kicsit jobb kedvem lett, mert amúgy ez volt az utolsó hely, ahol lenni akartam. Kurva hideg volt! Rá is akaszkodtam Ozzy-ra, majd ő felmelegít. Vagy nem.
- Mi van kicsi huszár? Hozzáfagy a földhöz az orrod, úgy lógatod - karoltam át a vállát, és szorítottam magamhoz úgy. És rájöttem, hogy ez így baszottul kényelmetlen, mert mind a ketten fel vagyunk páncélozva, szóval el is engedtem, és ráfogtam, hogy ez az üdvözlésem. Kábé ő volt az egyetlen normális arc itt. Ja, meg a csokis csávó. Nyilván én nem éreztem úgy, hogy be kéne mutatkoznom, aki itt van, az úgyis látott már lábatlankodni.
- Bazmeg Ei-chan, annyit karattyolsz, fogd már be - vágtam fejbe a srácot, miután befejezte a halandzsáját. Egy kukkot se értettem belőle, tök így, tök úgy, én meg tökön fogom rúgni, ha még egyszer kiejti ezt a szót a száján. Majd Ozzy elmondja, mit csináljak, oszt' sanyi.
- Vezess minket, Mester! - paskoltam meg Ozzy vállát. Benne megbíztam, nem csinált hülyeségeket.

Rikomono (50. szint) - HP:200 | F:80 | E:2*75 | K:70 | GY.115 | S:65 | P:110

Razonek Tüséje - első csapás mérgez ötöt, második leveszi, harmadik újra mérgez, stb
Szivárvány Köpeny - célpont 4 vagy felette talál
Tündérszalag Rúna - aktív szivárvány köpenynél +10%-ot sebez
Pegazus Bakancs - csökkenti a célszámom eggyel, a célpontét meg növeli
Vikinggyűrű - első támadás nem fogyaszt CSP-t

by **Szophie** Csüt. Nov. 08 2018, 19:23

Egyetlen egy pillanatig tartott az egész. Az egyik pillanatban még Hinari kézfejét simogattam, s megnyugtatónak szánt pillantást küldtem felé, a következőben pedig elhangzott az a bizonyos mondat. Persze elsőre nem fogtam fel a jelentőségét, csupán csak tudat alatt fordultam a lány felé, és emeltem tekintetem a karkötőre. Arra a nagyon is ismerős csecsebecsére. Arcom elfehéredett, talán még az eddigieknél is sápadtabb lettem a pillanat tört része alatt, majd minden gyorsaságomat latba véve odarohantam a lányhoz, aki Rinneként mutatkozott be, és idomárpálcámat a torkának szegeztem. Vezér nem mozdult. Nem értette, pontosan mi történik, vagy mit kéne tennie. Egyelőre értetlenül meredt a kialakult szituációra, ám látszott rajta, hogy harcba bocsátkozik, ha hívják. Arcomon két sötétvörös lángrózsa gyúlt az indulattól. Aztán nyeltem egyet. Mély levegőt vettem. Oké, lehet, hogy semmi köze az egészhez. Akármilyen módon is eljuthatott hozzá. Nem szabad elhamarkodottan cselekedni. Főleg nem itt és most. Szemeimet az övébe fúrtam, majd hátráltam egy lépést, és sebesen a kristályomért nyúltam. Elteleportáltam, még mielőtt bárkinek is magyarázatot adhattam volna a történtekre.

by **Cearso** Csüt. Nov. 08 2018, 21:14

Újabb nap a küzdelemre. Meg a halálra. Remélhetőleg az előbbi nem fogja okozni az utóbbit. Bár egyszer annak is el kell majd jönnie. Persze nem jó ötlet ezzel a tudattal elindulni egy csoportos párviadalra. De hát ez van. Akkor ezt is kell szeretni.
Ahogy megérkezünk egy furcsa lány vár minket és a trükközés mellett arra kér minket, hogy mondjunk lehetőleg minél több okosságokat, és arra kapom fel a fejem, hogy mindenki mondja a magáét. Ha választhatok, akkor azt választom, hogy egyik se... Se a csoki, se a csalás. Nem is nagyon számítottam halloweenes témára. Valahogy nem hiszem, hogy bármelyik szintfőnököt szezonálisnak tervezték volna a készítők. Hisz honnan is tudhatták, hogy mikor érünk el az egyik, vagy a másik helyre.
-Nem fogok beleszállni ebbe a játékba. Amit a többieknek tudniuk kell azt már tudják. Meg talán jobb is, ha nem én leszek a parancsnok.
Ennyivel le is tudtam a barna hajú lány kérését. Nem mintha nagy kedvem lenne most beszélni. Inkább fogtam magam és némán figyeltem a többieket.
Nem azért, mert érdekelt, hogy mit csinálnak, hanem mert nem volt mit mondanom bárkinek is.
A feladatom itt csak annyi, hogy segítsek, és biztosítsam a többieket arról, hogy lehet számítani a segítségemre. A kezembe vettem a fegyverem, és készen álltam az indulásra.
Az hogy most olyanok is részt vesznek a küzdelemben, mint akik a múltkor nem, az csak hab a tortán. Bár ezeken a harcokon kívűl a többséggel még csak nem is szoktam találkozni. Nem mintha olyan sokat tudnánk mondani egymásnak, amiről még nem tudunk. Beragadtunk egy számítógépes játékba lassan öt éve... Semmi új.

/élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65

Artemis 8. szint.

by **Hinari** Csüt. Nov. 08 2018, 22:19

Szophie kezét fogtam és örültem, hogy itt van. Próbáltam megnyugodni általa, az események azonban olyan irányt vettek, amire kevéssé számítottam: először is megláttam a szőkehajú harcos kezében a Falánkot. Megremegtem, erősebb lett a szorításom, ezt barátnőm is érezhette. De nem mozdultam, nem tettem semmit. Mélyen beszívtam a levegőt és megjegyeztem magamnak az információt: ezt nem most, nem itt. A boss nem ennek a színtere.
Majd a harc után beszélek a sráccal. Négyszemközt, nem mindenki előtt.
- Nem értem rá... - motyogtam a nekem szánt kérdésre, bővebb indokot azonban nem adtam, nem is várhatta tőlem senki. Szabad kezemmel a Katanát markoltam, mint harmadik támaszom Ozirisz és Szophie mellett.
Danee azonban folytatta.
Bár ne tette volna.
Én is rámeredtem a karkötőre és felismertem benne Tachibana pajzsát. Elég volt egy kérdő pillantást vetnem Szophiera, hogy legyen sejtésem arról, mi történt. Tachibana... megölték volna? Őszintén szólva egy ideje kerültek a hírek és én is kerültem őket, ez az információ viszont közelről érintett. Szophie miatt közelről. Elengedte a kezem, én pedig nem akadályoztam őt. Közbeléphettem volna, mégse tettem. Tudtam, ha esetleg harcra kerülne a sor, lenne elég gyorsaságom közbelépni: megvédeni Szophiet vagy éppen elé állni éppen azelőtt, hogy az utolsó csapást bevihetné a lánynak. Végignéztem az egészet, feltoluló érzelmekkel. Gyűlöltem Daneet és az idegen lányt. Mélyet lélegeztem, hogy ne ugorjak neki egyiküknek sem.
- Most ezt komolyan muszáj volt? - fakadtam ki Daneera - Egy bossharc előtt? Itt egy csapatban kéne dolgoznunk, nem pedig szándékosan feszültséget szítani! - ordítottam a lovag sráccal könnyes szemekkel - Hogy ennyi eszed nincs... - torkolltam le apadó dühvel, majd Ozi felé fordultam - Sajnálom, hogy így alakult, de nekem most Szophie mellett a helyem - végignéztem a többieken, kezem ökölbe szorult, amint pillantásom a szőke harcosra esett - Téged pedig még keresni foglak. Az ott Alex fegyvere - közöltem vele, majd felemeltem a teleportkristályt, és Szophie után eredtem: a város nevét hallottam, a helyzetjelzője és a gyorsaságom pedig majd megoldja, hogy utolérjem, bármire is készül. Reméltem, hogy nem akar semmi meggondolatlanságot csinálni. Nem veszíthettem el őt újra!

Hina is lelép Szophie után.

by **Danee** Csüt. Nov. 08 2018, 23:04

- Üdv, Ozirisz-san, remélem most is számíthatunk a higgadtságodra!
- Szasz Eiki - ráztunk kezet, s veregettem meg a vállát
- Jó étvágyat hozzá! - mondtam a laza szövegű leányzónak - Amúgy Daneenak hívnak

A karperec.
Rinnéről az a kevéske is, amit tudtam, alapvetően elég felkavaró volt.
De bármivel is felkavaróbb, mint amit Tachibanaról? Aligha.
És hogy mi köze van Szophienak Tachihoz? Lövésem sincs. Egyikük se mesélt semmiről a másikkal kapcsolatban.
- Heh? - néztem, amikor Szophie nekiesett a vöröskének
Számítottam rá, hogy nem fogják szó nélkül hagyni, de úgy voltam vele, hogy az egykori riválisom nem több egy megtűrt személynél, aki a kölcsönös hasznosság okán volt jelen a frontharcosok között.
Én már túl voltam azon a bizonyos első sokkon. Meg aztán arcok jönnek és mennek. Ellenségeink és szeretteink egyaránt. Már hozzá szoktam, ha lehet ilyet egyáltalán. Vagy csak belefásultam, beleszürkültem. Elfogadtam, mint a tényt, hogy lehet egyszer értem is eljön a halál.
- Szophienak miért fontos ennyire Tachibana pajzsa?
Amikor Hinari kifakadt sem lettem informáltabb
- Ha nem most derül ki, akkor harc közben láthatjátok, amint a karperec alakot vált. Nem értem az mivel jobb. Vagy inkább félrenéztek és úgy tesztek, mintha sose láttátok volna?
- Alex fegyvere? Most Eikié. Ilyen alapon az ott Anatole fegyvere
- Valaki szeretne még távozni, vagy komolyan vesszük ezt a harcot?
Komolyan nem értem, hónapokig, évekig megtűrtek vörösöket a soraik között, most mégis ezen robban ki a vita.
Ha valóban van helye a felháborodásnak, annak nem most kellett volna elkezdődnie. Vagy csak az én értékítéletem változott volna ennyit? Elvégre Miu is vörös volt. Bár neki hajlandó voltam elhinni a magyarázatát. Szophie is az egy jó ideje. Ellenben Tachi a saját szemem láttára hagyott meghalni egy lányt. Rinne pedig, ha lehet hinni neki, őt magát ölte meg. Egyik gyilkos a másikat. Szörnyű abban az értelemben, hogy mindketten gyerekek, fiatal felnőttek, akik mások életével játszottak meggyőződésből, vagy csak önös érdekből.

by **Rinne** Csüt. Nov. 08 2018, 23:34

Sorban érkeztek az emberek, én pedig egyre lelkesebbé váltam. Az ott akkor Chansan, az egyik nagy céh vezére! Az pedig Hinarisan, a másik nagy céh vezetője, Aincrad egyik legerősebb, ha nem a legerősebb játékosa! Itt volt Daneesan, a rövid hajú nő pedig Rikosan kellett, hogy legyen! Végre vállt vállnak vetve harcolhatok ezekkel a legendákkal! Remegtem az izgalomtól! És akkor aki a farkassal van, az... miért bámul ilyen szemekkel rám? És miért jött ilyen közel? És még a pálcáját is a nyakamhoz tartotta, pedig nincs is éle, amivel megvághatna vele. Értetlenül pislogtam vissza rá, még a buksimat is oldalra billentettem. Aztán váratlanul, és szó nélkül eltűnt a szemünk elől, Hinarisan pedig kiborult. Ő is elment néhány pillanattal később. Nem értettem, csak annyit fogtam fel, hogy mégsem fogok velük együtt harcolni most valószínűleg.
Felemeltem a kezem, és a karkötőre néztem. Emiatt lenne? De miért olyan fontos, hogy ez nálam van? Az előző gazdája miatt? De hát a vértem is tőle van, meg az a kicsi kard is, bár az most nem látszik, mert nem viselem. Meg sok minden más. Miért pont a karkötő miatt akadtak ki? Még csak nem is lovagok voltak.
- This makes no sense - suttogtam magam elé, majd Daneesanra néztem - Én harcolni jöttem, nem elfutni... - mondtam immár jóval kisebb lelkesedéssel. Ezek az emberek annyira bizarrak voltak...

by **Ozirisz** Pént. Nov. 09 2018, 17:25

Hiába próbáltam meg észrevétlen maradni, ez nagyon nem jött be. Riko egyből megtalált, és valahogy tudta, hogy valami nincs rendben. Ennyire rám van írva? - Hosszú történet... - válaszoltam a lánynak. Váratlanul ért az üdvözlése, főleg mivel nem kicsit el voltam gondolkozva. Aztán felgyorsultak az események, és csak úgy spontán, kitört a dráma. Nem is igazán fogtam fel az előzményeit, hogy egész pontosan ki kezdte, de csak értetlenül pislogtam. Először ahogy Szophie nekiesett az új csajnak, aztán lelépett. Frankó. Majd Hinari leosztotta Daneet, és ő is. Remek.
Pont ez hiányzott már csak. Már úgy hiányoltam ezt az egész cirkuszt, ami megy. Jó, legalább Hinaritól kaptam egy fél mondatot, oké, valamilyen szinten meg is értettem a lányt. De ez akkor is szarul esett, bárhogy is vesszük. Tudja jól, hogy rohadtul nem volt kedvem idejönni, tudta, hiszen neki kellett győzködnie. Csak azért jöttem el. Erre meg lelép? Oké, értem én, hogy megvolt rá az oka, és Szophie után kellett mennie. Csak azért ez akkor is gáz, hogy lelép. Dühös voltam mindenkire, akik ebben részt vettek. A feszültséget tovább szító Daneera, a könnyebb utat választó Szophiera, aki csak lelépett, és Hinarira is egy picit, mert ő is lelépett. Árverve éreztem magam, de kutyául...
Azon pedig végképp pislogtam, hogy Riko csak úgy "megszokásból" rám akarja bízni a csapat vezetését. Egyrészt nem éreztem magam alkalmasnak a posztra, legalábbis jelenleg nem. Másrészt úgy, hogy Hinari támogatása és biztatása nélkül esélytelen lett volna bármi épkézláb döntést meghoznom, egyet leszámítva – Egy perc, még elintézek valamit – avagy kicsit össze kellett szednem a gondolataimat. Nagy levegő, nagy levegő, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés...
Majd megnyitottam a menüt, és elkezdtem pötyögni egy üzenetet, majd szépen hozzáadtam a címzettekhez az összes jelenlévő és elteleportált játékost. Nem, még nem küldtem el, csak piszkozatként mentettem. Majd, mindent a maga idejében. Újabb pár másodperc kellett, amíg összeszedtem minden bátorságomat, és végül a "csapat" elé álltam.
- Nem gondoltam volna, hogy a baráto... izé, bossharcok között-öt még mindig forgatják – szólaltam meg, miközben végignéztem a társaságon, majd határozottan folytattam - Először is, ez elvileg egy bossharc lett volna. Ráadásul a 30. szint főellensége, amiről annyit nem árt, ha mindenki tud, hogy hasonlóan a 10. és a 20. szint bossához, valószínűleg bitang erős, egy jó bonyolult taktikával. Egy ilyen szintvezér legyőzéséhez pedig csapatra van szükség. Csapatra, és nem emberek halmazára. Remélem mindenki tudja, mi a különbség a két között. – itt egy pár pillanatnyi szünetet tartottam, hogy elérjen az információ azokhoz is, akik valami oknál fogva lassan pufferelnek. A tekintetem többször is megakadt Daneen és Rinnén – Nem érdekel, ki kezdte, vagy milyen okból. Kurvára nem érdekel. Akik nincsenek itt, azok is megkapják az áldást, nincsenek kiváltságos helyzetben ők sem. De könyörgöm, ne menjünk már vissza a dedóba. A bossharc nem ezeknek a helyszíne. - majd egy nagy levegővétel után folytattam tovább a szentbeszédet – Ezúton megkérnék mindenkit, hogy szépen menjen haza, és aludjon rá egyet-kettőt. Gondolkodjon el magában aki úgy érzi, hogy rá vonatkozik. Bossharc ma már nem lesz. Sikeres bossharc meg végképp nem – újból végignéztem a többieken – Hogy miért nem lesz? Mert mint mondtam, a boss nem egy sétagalopp. Szétszórtan és full idegesen meg végképp nem lehet hatékonyan harcolni, főleg nem taktikázni. Ráadásul két erős dps-el rövidebbek lettünk. Továbbá, mivel egy, a szokottnál erősebb ellenfelet kellene legyőznünk, amikhez nem ártanának itemek sem. És nem tudom, valakinek feltűnt-e egyáltalán, de az Aincradi Bossölő Alapítvány itemkészlete épp az előbb szállt fel a kettes kifutóról – kezemmel mutattam arra a pontra, ahonnan Hinari elteleportált – Dráma Kristályok spamelésével nem győzhetünk. A bosst rohadtul nem fogja érdekelni, ellenben a jónép szépen debuffolva lett tőle. Szóval a legyőzésére nem sok esélyt látok. Veszteségek nélkül meg pláne nem. - majd egy újabb nagy levegő után folytattam, Eiki felé nézve – A burok nem védi meg a gazdáját. Nem minden esetben. Szóval akinek kedves az élete, ezt is vegye figyelembe. Akit odahaza a várnak vissza egy darabban, ők is gondolkodjanak el, és ne okozzanak fájdalmat azoknak, akik számára fontos. - néztem el Chancery felé. Jay sem örülne egy meggondolatlan lépésből bekövetkezett tragédiának – Szóval legyen szíves mindenki elgondolkozni. Egy vesztes csatát ne akarjon megvívni senki, főleg, hogyha nem muszáj. Majd ha egy csapatot látok itt, akik tudnak csapat módjára viselkedni és összedolgozni, akkor esetleg bemegyünk. De nem ma. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, a lehető leghatározottabban, majd a barnahajú lány felé fordultam, aki idehívott minket – Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de bossharcra alkalmas csapat, és kellőképp higgadt lelkiállapot hiányában nem tudunk megküzdeni a szintvezérrel. Egy későbbi időpontban, egy-két hét múlva viszont szívesen visszatérünk, addig viszont néhányunknak bőven van mit átgondolnia. - na igen, ők csinálják a drámát, és nekem ég a pofám mert valakinek bocsánatot kell kérnie tőlük. Majd újból a menüben szöszöltem. Ezúttal a térkép volt megnyitva előttem, és a helyzetjelzőből próbáltam kihámozni, hogy vajon Himécske ébren van-e ezen a késői órán. Nagyjából egy percet ha vártam, azidő alatt ha volt bárkinek is hozzáfűznivalója a dologhoz, megtehette. Majd végül kiküldtem a korábban megírt üzenetet a bossharcra érkezőknek, beleértve azokat is, akiket elvitt a kékfény. Aztán elővettem a kristályom, és aktiváltam. Hagytam, hogy átjárjon a ragyogó kék fény. Remélhetőleg a többiek is követték a példámat, hacsak meg nem előztek vele. De ezt a hegyibeszédet meg kellett tartanom. Nem hagyhattam, hogy bárki is a halálba meneteljen, önként és dalolva, teljesen értelmetlenül. Hiábavaló, hogyha egy későbbi időpontban, egy összeszedett csapattal akár veszteségek nélkül is lezajlana a bossharc. De így, hogy a vezetésre legalkalmasabb ember eltűnt a bossos itemkészlettel együtt, nem győzhetünk. Egy vesztes csatát pedig nem szabad megvívni. Ezt még bármelyik kezdő stratéga is tudja...
Az üzenet, amit nemrég kiküldtem, az pedig így szólt, természetesen az üzenet mellé a szükséges koordinátákat mellékeltem:

Ozirisz írta:
Megkérnék rá mindenkit, hogy a bossharcokon a felesleges feszültségkeltést és drámázást mellőzze!
Az esetleges nézeteltéréseket ezentúl itt rendezzétek, a drámázást pedig kéretik itt hagyni!

UI: Ez egy körüzenet, mindenki megkapta, semmi személyes. Akinek nem inge, ne vegye magára.

by **Ronye Arabel** Pént. Nov. 09 2018, 17:39

Well then. A még jelenlévőktől kérek gyors reakciót, szólimit nélkül HÉTFŐ estig.

by **Rikomono** Pént. Nov. 09 2018, 18:21

Relatíve jó hangulatba kerültem a csoki miatt. Csak az volt a baj, hogy nem tartott sokáig. Először csak egy ér dagadt ki a homlokomon a jelenetet látva, majd kettő. Mire a két csaj meglépett, addigra ökölbe szorult a kezem, és nagyon-nagyon szívesen bevertem volna valakinek a képét. Úgy nagyjából bárkiét. De! Türtőztettem magam, próbáltam mély levegőt venni. Elszámolni tízig. Ozzy hosszas pofázását kábé meg se hallottam, annyira nem szólt semmiről, csak a lényegét fogtam fel. Lefújta a harcot. Bennem meg elpattant valami.
- Na jó... Engem akkor hívjatok legközelebb, ha nem kell hisztis picsákat hallgatnom. Gyűlölöm, ha a semmiért ugráltatnak, pláne ilyen nyomorék helyekre >.> - sziszegtem dühösen, majd előkaptam a kristályom, és jómagam is leléptem. Ha legközelebb meglátom azt a két szánalmas cafkát, mindkettőnek be fogok mosni szó nélkül >.>

by **Cearso** Szomb. Nov. 10 2018, 05:26

Ahogy nézem most jött ki mindenkin az ideg... Ha egy fél évvel ezelőtt történik ez, talán én is kibuktam volna. Most viszont csak halkan jegyzem meg.
-Igazad van. Ez nem egy csapat, sosem volt igazán az, mióta itt vagyok. Mivel nem vagyunk csapat, így még meg se tilthatod, hogy bemenjek. Ha kell, akár egyedül. Többet már úgyse veszthetek. Ez az én döntésem, és már senki sem változtathatja meg.
-Még egy dolog. A kiscsajnál a Szükség pajzsa van, nem pedig.Tachi pajzsa. Ahogy a Falánk se Alex fegyvere, és az Artemis se az én fegyverem, vagy Esu fegyvere. Azzal hogy a korábbi használóit emlegetjük, csak elvágjuk magunkat a jelentől. Ne akarjatok a múltban élni, mert az csak tönkretesz titeket.
odamegyek a kislányhoz.
-Én küzdeni fogok, egyedül, ha nem jön más.

by **Danee** Szomb. Nov. 10 2018, 16:49

- Csapat, meg erős boss. Mondj valami újat, Ozirisz. Nem vagyunk rá felkészülve? Kit érdekel? Az megy be, aki kockáztat és hajlandó megbízni a többiekben. Nem vagyunk egy céh tagjai. És én drámázok? Felhívtam a figyelmet valamire, amire, ha nem vagytok vaksik, magatok is felfigyeltetek volna, amint Rinne akcióba lendül.
Szophie miatt volt némi lelkiismeret furdalásom, de még mindig nem tudtam, mi köze neki ehhez az egészhez.
- És teljesen egyetértek Cearsoval, én is bemegyek vele együtt, mégpedig most és nem egy másik alkalommal. Jutunk, ameddig jutunk, ez már a mi felelősségünk. A boss ölés és annak levezénylése sosem volt senki kizárólagos joga, se kötelessége, és ha bármilyen okból nem akartok bemenni most, akkor nem kell bejönnötök.

Danee (40) - HP:200 | F:60 | E:95 | K:60 | GY:81 | S:60 | P:210
Felszerelés + potion/kristály/méreg

by **Rinne** Hétf. Nov. 12 2018, 11:49

Össze voltam zavarodva. Nem kifejezés. Újabb híres, nagy harcosok távoztak, alig maradtunk néhányan. És az egyikük még azt is mondta, hogy ma nem lesz harc. De én akkor is be akartam menni. Csak egy kicsit bekukucskálni. Hogy lássam, milyen. Úgyis kibírom, bármi történik, és ha baj van, el tudok menekülni. Szóval úgy voltam vele, hogy én nem megyek sehová, és ha egyedül maradok, akkor egyedül kukucskálok be. Viszont nem maradtam egyedül.
- Akkor mégis lesz harc? - kérdeztem Daneesantól nagyokat pislogva. Ők ketten azt mondták, be akarnak menni. És én is be akartam. Akkor ez így el van döntve, nem? Kezdett visszatérni a lelkesedésem, felcsillant a szemem. Látni fogok egy igazi bosst! Előhívtam a pajzsom, hogy ezzel is jelezzem, én készen állok bármire!

by **Saya** Kedd Nov. 13 2018, 11:24

Késtünk. Nagyon sokat. Pedig mi nem szoktunk. A Hugi mondjuk közölte, hogy szerinte ne jöjjünk, de én ragaszkodtam hozzá. Kell valami, ami eltereli a figyelmem az egyértelműről, és én nem akarok csak ölbe tett kézzel ülni és várni, és ugyan a Hugi próbálja nekem magyarázni, hogy de hát ilyen állapotban túl sok segítség nem leszek, nagyon jól tudom, hogy ha harc van és előre jön és segít, az kicsit enyhít a nyomáson, ha visszavonulhatok, akkor nagyon jó, csak ugye mivel olyankor a szemem is másmilyen, meg a Hugi túl hosszú ideig nem igazán tudja eljátszani az én szerepem és akkor mindenki mindenre rájönne, ezt inkább nem csináljuk mindig, habár én eléggé hajlok arra, hogy megengedjem neki, és...
És hogy átadjam az életem.
Már legalábbis azt a keveset, ami hátravan belőle. Mert én tudom, hogy nincs sok. Nem vagyok én olyan buta...
De megérkeztünk, és a többiek még kint vannak. Igen aggodalmas arccal mondjuk, mintha történt volna valami, igaz, a Hugit elkezdi érdekelni, de engem annyira nem. Csak mosolygok, igaz, talán kicsit fájdalmasra sikeredik, a Cearso-hoz megyek, és rádőlök, a homlokom nekinyomom a karjának. Mmmm, ez így most olyan jól esik.
-Bocsánat, hogy késtem. -nyekergem szinte. Nem vagyok jól, de most, társaságban, egy picit könnyebb.

Élet: 29
Fegyverkezelés: 59
Erő: 17
Irányítás: 52
Kitartás: 25
Gyorsaság: 76
Speciális képesség: 39
Páncél: +105

Gyémánt Mellvért (60 páncél, ha valaki megsebez, akkor 10%-al több sebzést kapsz, viszont az eredeti sebzésnek a 10%-át az ellenfél is elszenvedi)

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 13 2018, 11:49

Felvonom a szemöldököm, ahogy a csapat hirtelen elkezd mindenfélén vitatkozni. Rikot legszívesebben falhoz csaptam volna, de mivel nem akartam tönkre tenni az amúgy is szar morált, így elviseltem azt a kis r… khm… mindegy. Ahogy azonban telt az idő úgy léptek le az emberek, úgy jöttek a következő rágalmak és jó szerével az ember nem tudja követni mi a tetves franc is követ itt.
- Hát Rinne-chan… ennyi hiszti után jó kérdés. – forgatja a rosszallóan – De ne aggódj az Unity, ahogy nézem bemegy kicsit körülnézni… meg még pár ember. – mondja végig mérve a csapatot, majd mosolyogva megdörgöli Saya buksiját is, ki azóta befutott – Jobb is, hogy késtél, legalább nem voltál fültanúja ennyi vádaskodásnak. Na de… - néz körbe van-e még valaki, aki esetleg vallani, lelépni akar, de ha nincs a két lovag felé fordulok – Rinne-chan, Danee. Lennétek oly kedvesek, hogy kinyitjátok az ajtót nekünk? – kérem meg a két tankot, hogy foglalják el a helyüket ezzel is.

// ezt a pontozást használom: LINK //

by **Ronye Arabel** Kedd Nov. 13 2018, 15:56

A kislány egykedvűen, egy idő után topogva hallgatja végig az eseményeket, és egyre idegesebben figyeli, ahogy egymás után négyen is elteleportálnak…
- Na végre, hogy megbeszéltétek... Komolyan... Ha nem akartok bemenni mondjátok azt... Nem hiszem el... - morog mikor végre úgy tűnik, eldöntöttétek mi lesz, aztán odalép a kunyhó ajtajához, és kinyitja.
-Fáradjatok beljebb - mutat udvariasan befelé, aztán ha mindenki bement, nemes egyszerűséggel rátok csapja az ajtót, és duzzogva ő is elteleportál a kunyhó elől.
A kunyhó belül nagyobb, mint amilyennek kívülről kinéz. Mintha egy megfagyott, ősi kosárpályára keveredtetek volna. Egyenesen előttetek pedig egy megfagyott alak látszik, csontvázra hasonlító kezeit gyűrűként tartva maga előtt. Az egyetlen érdekessége, hogy a jég nem átlátszó, hanem színes Az alak és köztetek 18 darab tökforma, áttetsző jéggömböt láthattok. Tietek a pálya, kezdődjön a TÖK jó móka

A parancsnok (Eiki) következik

Cear (Közelharci sebzés: 6, Távolsági sebzés: 70, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 8.3 SP kiskörönként.)
Pumpkin
Rinne (Sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 6.6 SP kiskörönként.)
Pumpkin
Eiki (Sebzés: Z:136 / S:148 / P:161, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 5.8 SP kiskörönként.)
Pumpkin
Danee (Sebzés: 95, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 5.4 SP kiskörönként.)
Pumpkin
Saya (Közelharci sebzés: 8, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 5 SP kiskörönként.)
Pumpkin
Chancery (Sebzés: 10, Pet sebzés 104, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 3.7 SP kiskörönként.)
Pumpkin

Cear (38. szint): 250/250 HP, 65 páncél, 230/230 CSP
Rinne (43. szint): 350/350 HP, 345 páncél, 215/215 CSP
Eiki (42. szint): 90/90 HP, 120 páncél, 295/295 CSP
Danee (40. szint): 200/200 HP, 210 páncél, 300/300 CSP
Saya (31. szint): 145/145 HP, 105 páncél, 125/125 CSP
Chancery (44. szint): 305/305 HP, 65 páncél, 215/215 CSP

30. boss Hpcsikd

Pörögjüünk \o/ Legkésőbb egy hét múlva érkezik a következő mesélői kör.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 13 2018, 17:37

Végül bekerültünk a bossterembe és legnagyobb meglepetésemre hozzám került a parancsnoki szerep. Mind meghaltunk \o-o/ No mindegy. Akkor hozzunk a legjobb formánkat. Összecsapom a tenyerem és átnézem a dolgokat, amiket tudunk.
- Hm… Mivel csak tesztelünk mindenki tartsa kéznél a teleport kristályát, de nem fogok senkit sem ostorozni, mindenki azt csinál, amit szeretne. Nos akkor. Rinne-chan… mint friss husi a tiéd a megtiszteltetés, hogy kezdj. Próbálj bedobni pár tököt a „gyűrűbe”. Nagy eséllyel az a fagyott barátunk lesz a boss, ha elfogynak a tökök. Szal csak ügyesen. Ha tudod védd be Sayat. Az én páncélomat nem baj, ha megcsípik egyelőre. Egy támadást légyszi vigyél be mindenképp egy tökre, ha tudsz és áruld el légyszi mennyi sebzésed van.

// Rinne jön //

by **Rinne** Kedd Nov. 13 2018, 19:25

Bemegyünk. Bemegyünk! Bemegyüüüünk! Elfogott az izgalom, és már szaladtam is volna oda az ajtóhoz, hogy kinyissam, de a kislány megelőzött. Moh... de-de-de, én lehettem az első, aki bekukucskált!
- Wow, mi ez? - pislogtam nagyokat a teremre, és óvatosan beljebb lépkedtem, hogy el ne csússzak - Ha ezt a sok jeget mind felol... felol... feloldanánk *.* - volt ez az első reakcióm, aztán szép lassan felfedeztem a többi részét is a fura, fagyott alakkal, meg a labdákkal. Aztán Eikisan is megszólalt, és ráadásul hozzám beszélt.
- Uhuh, én kezdhetek! *.* Köszönöm, Eikisan! De támadni nem támadhatok, én tank vagyok - mondtam - Ezt figyeljétek! - folytattam, majd előhívtam a pajzsom a négyzetes alakú formájába, és a padlóhoz támasztottam, majd rávertem egyet a fegyveremmel. Mindeközben Eikisan kivételével mindenkit bevontam pajzsmasszával.
- I'm indestructable! - vigyorogtam lelkesen. Ja várjunk, labdák. Sose voltam túl jó, bár sokat játszottam a homokban, de azért megpróbáltam bedobni a karikán annyi labdát a fedezékemből előbújva, amennyit csak tudtam.

Matek time \o/
Eiki kivételével mindenkit védek a Szükség Pajzsával, ezzel 25%-kal kevesebb sebzést szenvedek el. Aktiválom a képimet, amivel a maradék engem ért sebzés további 80%-át is elnyelem, és ami marad, azt visszasebzem a támadóba, miközben én is elszenvedem. Három kiskörig tart a dolog.

Támadni a képi miatt nem támadhatok, de dobálok labdát a karikába, amennyit csak lehet.

by Ajánlott tartalom

30. boss

30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss

Re: 30. boss