[12. boss]

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 05 2013, 22:50

Érkezzetek meg, beszéljétek meg a taktikát... stb.

Határidő: 2013. 11. 23. 0:01

by **Kazuma** Pént. Nov. 15 2013, 17:48

Kényelmes tempóban sétálgattam a kapu felé. Egyedül voltam. Ilyen se volt még. Kivételesen az árnyékos zugokat is kerültem, hiába hívogattak. A boss terme elé álltam. Csupa szokatlan dolgot teszek ma és ez, bár talán nem rossz de nyugtalanító. Nem tudom mire is számíthatok és ez most eléggé zavar. Ezúttal én magam küldtem szét az üzeneteket a kezdésről azoknak, akiket ismerek de, biztos voltam benne hogy így vagy úgy de mindenkihez eljut. Az ilyen hírek pillanatok alatt elterjednek. A kérdés csak az, hogy hányan és kik lesznek azok, akik válaszolnak is rá. Fújtam egyet és a hátamat a kapunak vetve összefont karokkal várakoztam. Egyelőre nem tehettem mást.
Lassan aztán érkezni kezdtek az emberek a kijelölt időpontban, de egyelőre nem mozdultam a helyemről, míg úgy nem döntöttem, hogy eleget vártam. Előre léptem és a tőlem telhető legnagyobb magabiztossággal kezdtem beszélni.
– Üdv… - kezdtem el nem pont olyan határozottan, mint szerettem volna. Nem igazán voltak terveim a folytatásra, vagy ha voltak is most egy csapásra eltűntek ezért egy-két másodperces szünet után improvizálni kezdtem.
- Könnyű harcnak ígérkezik a mai. Bemegyünk, elintézzük és kijövünk! - már fordultam volna meg de aztán eszembe jutott még valami. - Ha van bárkinek használható infója a bossról az most, szóljon. - mondtam miközben a tekintetem félreérthetetlenül Mirikára siklott. Végül attól függetlenül, hogy mondott-e valaki valamit a kapuhoz fordultam. Nehezen tudtam eldönteni, mégis ki jelent nagyobb veszélyt. A mögöttem állók vagy az, ami bent vár minket. Bár kelletlenül az előbbi felé húztak a sejtéseim. A bal kezem nyugtalanul bizsergett, ahogy megérintettem a kaput. Nem hittem hogy valaha is ilyesmit fogok csinálni. Gyorsnak kell lennem, ha biztosra akarok menni.
– Sok szerencsét… - jegyeztem meg félhangosan, aztán belöktem az ajtót.

by **Mirika** Pént. Nov. 15 2013, 18:37

Lábamon egy új cipő, fejemen egy új sisak, kezemen pedig egy pár ujjatlan, rózsaszín kesztyű díszelgett. Utóbbi pontokat nem adott, de magabiztosságot igen: egyfajta jelképe volt annak a szándéknak, hogy ne hibázzak támadást, mert ugye izzadság nincs, amitől kicsúszhatna a kezemből a tőröm markolata. Meg egyébként is, az ujjatlan kesztyű menő és stílusos, én pedig imádom a stílusos cuccokat :3 Anatot a Főtér teleport plázája előtt vártam meg, ezúttal ugyanis mindenképp vele akartam menni erre a harcra. Annak ellenére is, hogy meggyőződtünk róla, annak a maszkos nyominak a mapdatája valódi, és nem csapda vár minket a koordinátákon. A szokásosnál kicsit talán melegebb öleléssel köszöntöttem a srácot, jól esett hozzábújni egy kicsit, még ha csak alig néhány pillanatig is engedhettem meg ezt magamnak. Alacsony termetemmel eltörpültem Anat mellett, de ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy kellően figyelemfelkeltő a megjelenésem így is.
Nem fordítottam túl nagy figyelmet a szervezőre ezúttal, az a szerencséje, hogy könnyű bossnak ígérkezik az előttünk álló zöldség, így elbukni nemigen fog ebből a szempontból. A céhvezéreknek szétküldtem azt a csekélyke infót, amit sikerült összevadásznom, Anat, Hinari, Peter és Enheriel is megkapta a következtetéseimet, valamint külön Jinnek is elküldtem, egyben tudatva vele a harc időpontját. Intelligenciáját megcsillantotta már néhányszor, úgy éreztem neki fontos tudnia... és hát azért mégis csak egy volt céhtagról volt szó, akivel végül különváltak az útjaink, de megérdemelte, hogy úgy kezeljem, mint bárki mást, aki a céhemhez tartozik. Éppen ezért nem is reagáltam a csávó felszólítására, ha hatékonyan működött a gépezet, akkor a nagy többségnek amúgy sem lenne újdonság. Ren pedig megvolt talán nélküle is, a vörös kurzorosok meg cseppet sem érdekeltek. Még talán jobb is, ha ez a Kazuma esetleg kiszáll a harcokból, megbízhatatlan alaknak tűnt a kellemetlenkedéséről nem is beszélve. Fémesen búgó hang jelezte a tőrjeim kézbe vételét, a hasonló szintű csigából kiindulva már csak abban reménykedtem, hogy egyáltalán szükség lesz rájuk.

Céhvezérek+Jin figyelmébe

Spoiler:

by **Noxy** Pént. Nov. 15 2013, 21:42

Ebből tudtam is valamit? Nem. Szóltak nekem korábban a tizenkettedik bossról? Nem. Kiközösítenek? Igen.
Egy dolog, hogy jó sokáig Yuichival töltöttem egy emlékezetes, mégis kellemes vadászatot az erdőben, el lehetett volna engem érni PM-ben. Mikor hazajöttem, nem volt túl sok időm bármit is tenni, kicsit törődni kellett a bolttal. Igaz, azóta volt egy-két boss is, de még így is annyi minden jött össze nekem, még ezek is egymás után jöttek... szó szerint. Mogorva a bossolás előestéjén csak úgy mellékesen hozzátette nekem egy semmit se jelentő mondattal, hogy másnap tizenkettedik boss. Eh?! Ennyi volt a reakcióm. Bár nem sok időm maradt az elmúlt pár napban, a bossokon lehet rám számítani. Eddig erről nekem miért nem szólt senki a céhből? Ja persze... mostanság úgy érzem, teljesen ki vagyok közösítve.
Rövid időbe tellett, mire csak össze tudtam kapni magam, és felkészülni a tizenkettedik szint boss-kazamatájának kitisztításához.
Itt ez a már idővel csak látásra megismert álarcos gyerek vörös indikátorral. Flegmán csak annyit közölt, hogy könnyű boss, és csak lecsapjuk, ennyi. Hát ez nem valami bőséges információ! Egy szervezőnek mindig tudnia kell, hogy mi lehet a boss, vagy miket tud. Ennyit kötelessége mégis csak közölnie az összegyűltekkel. Vagy csak azért nem mondott semmit, mert szívesebben nézné végig, ahogy meghalunk.
Mirika felé csak biccentettem. Ő legalább utólag mégis értesített a bossról. Egy növény. Valóban jól mondta az álarcos, hogy nem lesz túl nehéz boss, de szerintem mégis jobb, ha vigyázunk vele.
Tekintetemmel megkerestem Yuichit. Tudom, hogy ő itt lesz... egyedül ő az egyetlen ember, akire számíthatok, ha már itt senkiben se bízhatok meg. Meg is keresem. Ha találkozunk, nagy boldogsággal önt el, hogy ezt a bosst is együtt vadászhatjuk le. Ha nem, csalódottságomat szinte alig tudnám palástolni. Egyetlen ember a csoportban, akiben megbízhatok.
Na jó, ideje az érzéseimet félretenni, és koncentrálni arra, ami most jön. A tizenkettedik boss. Amint kinyílik az ajtaja, már indulok is a csapattal, hogy szembenézzek az ellenséggel.

by **Enheriel** Pént. Nov. 15 2013, 22:49

12-es boss. Kicsit fura lehet, mert kaptam Mirikától egy PÜ-t, és abban az volt leírva, hogy egy növény az. Eléggé legyőzhető ellenfél, de Isten tudja, hogy mivel pótolja majd a gyengeségeit. Talán többfelé szakad, vagy nagy terjedelmű gyökerei vannak, vagy akármi más, ami egy növényből ki lehet nézni. Villámlás is érdeklődve kérdezte:
- Enhi, szerinted milyen növény lesz? Sima ártatlan, vagy a húsevőfajta?
- Szerintem az utóbbi.
- Bárki is találta ki, nagyon hülye lehetett.
- Lehet. – Érdekes, hogy tudja, hogy ő csak egy program. Más petnél nem tapasztaltam ilyent. Vajon mire képes még Villámlás, ha tudja, hogy ő csak egy program? Ezen gondolkodtam út közben, miközben mentünk. Így egy pillanatnak tűnt számomra, hogy odaérjünk. Már voltak itt egy páran. Egy csendes piros indikátoros, akit Villámlás gyanakodóan nézett, a lány, aki küldte a PÜ-t, Judy, s mások.
- Enhi, nem tetszik nekem a boss szervező.
- Az indikátor miatt?
- Igen.
- Minden esetre ne támadd meg, míg nem szólok, vagy ránk nem támad. Ne pazarold el a bossra szánt erődet azonnal ilyesmire. – Villámlás csak bólintott, hiszen valóban tartalékolnia kell az erejét a bossra, ami tele lehet meglepetéssel. Már kidolgoztam magamban egy rakás taktikát. Ha a jégsárkányos is jön, akkor egy kicsivel nagyobb előnyre teszünk szert, mert a növények nem bírják általában a fagyot. Az is jó lenne, ha megjelenne a főnixes idomár is a tűz miatt. Tényleg, Chan is jön vajon? Mert ha Ayani meghalna, akkor nem árt egy tartalék healer. Villámlás villámkarmai is jól jönnek majd, ha találunk valami felgyújthatót a boss körül.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Nov. 16 2013, 15:05

Mai napomon semmi fáról lehuppanással, vagy az ágak birizgálásával nem kezdődött. A mai napomat ugyanis egy ágyban kezdtem. Kipihenten ébredtem a beszűrődő nap fényére, és megfordulok az ágyban. Yuichi ott feküdt mellettem, és én egy csókkal keltem őt, ha még nem ébredt fel.
- Ideje indulnunk drágám. – szólok hozzá lágyan – A 12. boss vár reánk.
Egy újabb csók kíséretében kiszállok az ágyból, és nyújtózkodok egyet. Gyorsan felszerelek magamra minden páncélzatomat, és odalépek az ajtóhoz. Nyugodtan várok Yuichire, ha netán még nincsen kész, majd nagy mosollyal elindulok kifele, de csak miután megfoghattam a kezét. Egészen a boss csarnokig megyünk így, ha rajtam múlik, és utána is agyalok, rajta hogyan fogom én az elszakítást kibírni. Alig léptünk ki az ajtón Tűzrózsa máris közénk akart furakodni, de én csak azért sem engedek. Megpróbálom magamhoz ölelni Yuit, hogy Tűzrózsa ne furakodhasson be. Apadhatatlan mosollyal haladok utcán, és élvezem Yuichi érintését. Szépen lassan mi is megérkezünk a terem elé, ahol már voltak előttünk többen.
- Mindjárt jövök drágám. – lehelek egy csókot Yuichi arcára.
Elengedem kezét, és Mirika felé szaladok, és átölelve üdvözlöm.
- Szia Miri. Gyújtsuk fel ezt a káposztát. És szólj mindenképpen, ha, már tudsz majd jönni velem egy küldetésre. – mondom neki vidáman.
Lehet neki fel fog tűnni kicsapongó jókedvem, de nem is bánom, ha ő is megismeri kivel találkoztam össze. Judyhoz is odaszaladok, egy boldog üdvözlésre, majd Kazuma felé tekintek. Ezt az árnyharcost maszkkal és a nélkül is fel lehet ismerni. Kiállását, hangját, meg bal kezét a hülye is megismerni. Hozzá is odamegyek. Azért annyi eszem van, hogy neki ne ugorjak a nyakába egy öleléssel, mert a végén én szívom meg… Ehelyett odanyújtom jobb kezemet felé egy kézrázásra. A Nevelés Kesztyűje akkor is megvédene, ha bal kézzel fognánk kezet, de inkább jobb kézzel teszem meg.
- Ne hozz szégyent magadra, mert akkor legközelebb nem jönnek el ennyien, ha te szervezed megint. Bár én mindenképpen jövök, hisz azért a halálodat nem akarom, még ha nem te vagy a kedvenc árnyharcosom.
Ezután gyorsan szaladok vissza kedvesemhez. És egy átlelem, miközben csókot nyomok szájára.
- Ha ennek vége elmehetnénk valahova. Gondolj ki valami szórakozást, míg a boss tart. És nehogy meghalj nekem, mert akkor mérges leszek rád. De ne félj.. figyelek a hátadra. – majd egy újabb csókkal várom, hogy meginduljunk a boss felé.

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 17 2013, 20:48

Nem, csöppet sem vagyok elragadtatva a gondolattól, hogy egy piri szervezte ezt a bossfightot. De hogy mégis miért jöttünk el mégis és harcolunk az oldalán? Mert egyrészt nem hagyhatjuk, hogy a kölyök csak úgy elorozza az orrunk elől a fejlődés lehetőségét és az itemet, bár ez elég gyerekes hozzáállás. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk, hogy egyedül veselkedjen neki a harcnak és meghaljon. Akármit is tett mindezidáig, egyik embertársamnak sem kívánom a halált, s ha cserben hagyjuk, közvetett módon mi is gyilkosokká válunk. Másrészt pedig nem lehetünk olyan kicsinyes barmok, hogy mindannyiunk kiszabadulását hátráltassuk olyasmi miatt, aminek nem tudjuk az eredetét. Igen, Kazuma indikátorszínének eredetét. Az utóbbi hónapok eseményei (és annak mesélője Razz

) tettek arról, hogy másként szemléljem a világot, s még ha nem is dobom félre az elveimet, azért finomítsak rajtuk. Minél többet beszélgetek Alex cimborámmal és minél több piros indikátorossal hoz össze a sors, annál inkább kezd árnyaltabbá válni az elképzelésem róluk. Elmesélik a történetüket? Nem. Hisz ki hinne egy gyilkosnak? Meghallgatjuk őket egyáltalán? Nem. Hisz nem bízunk egy gyilkosban. Ám én egyre inkább tudni akarom a történetüket. Az ő szerencsétlenségük az, hogy idebent nem titkolhatják el vétküket.
Hogy mit tudtam meg eddig Kazumáról? Gyakorlatilag semmit. Legfeljebb annyit, hogy egy nem éppen szószátyár kölyök, akinek bár helyén van az esze, némi dühkezelési problémával küzd. Legalábbis az eddigi kakaskodásaink erről tanúskodnak. Egy udvariatlan, zabolázatlan tinédzser, de nem hülye. Máskülönben nem hívta volna segítségül a céheket és nem ajánlott volna fegyverszünetet a négy vezérnek. Különben sem ártott már tisztázni a helyzetet a rendszeres jelenlétéről.
Együtt érkezünk meg Mirikával a boss kazamatájának bejáratához, itt azonban kicsit megállunk, hogy Alex is csatlakozhasson hozzánk. Itt beszéltem meg vele a találkozót. Amíg várakozunk, kicsit felcsigázom a pöttömöt. - Csinos vagy ma is, mint mindig, de ez a diadém és kesztyű... harcos hercegnőnek öltöztél ma? Jut eszembe, sikerült az utolsó pillanatban még egy infóhoz hozzájutnom, de majd bent elmondom, ha már mindenki jelen lesz.
Amint csatlakozik a céhtársam is, magamra öltöm a harci szerkót, végül vállamra csatolom az Arteses köpenyem, hónom alá csapom a bikaszarvas sisakom és vállamra dobom a pörölyömet. Óh és még valami elengedhetetlen cucc a kelléktáramból... Még a Stella kupán viseltem egy maszkot, most ideje előszedni, hogy kissé borsot törjek maszkos kollégánk orra alá. Twisted Evil

Elsőként Kazuhoz lépek oda, jelentőségteljesen lepillantok a fiúra, majd sejtelmesen elmosolyodok. Leveszem arcomról a maszkom, majd eléje dobom, mintegy jelképes cselekedetképpen. - Csapatmunka. Én nem feledtem, te se tedd! - Emlékeztetem a Twisterben elhangzottakra, majd sarkon is fordulok, hogy köszönthessem az érkező többieket.
Sorra üdvözlök mindenkit, ahogy illik, Hinarit, Petert és Hisamet extra szívélyességgel. Az Ayani és Yuichi közt kialakult románc kissé meglep, de jót mosolygok azon, ahogy kedvenc alkimistámon csüng a ponitás lovászlány. Amikor pedig mindenki jelen van, akkor magamhoz ragadom a szót. Véleményem szerint a szervezőt minősíti, hogy még bossinfók beszerzésével sem foglalatoskodott, bár hozzá kell tenni, mi is elég csenevész infókhoz jutottunk. Ráadásul úgy hiszem, hogy összességében felesleges volt egy árva petákot is elverni erre a bossra.
- Gondolom mindannyian megkaptátok az üzenet a bossinfóról és Mirika taktikai összefoglalójáról. - Ekkor ismét Kazura pillantok mosolyogva, hiszen tisztában vagyok vele, hogy őt nem avatta be Miri. Ahogy folytatom, továbbra is elsősorban Kazuhoz intézem szavaimat, s meg is értheti a mosolyom okát. Ezúttal nem az idegein táncolok. - Gyakorlatilag el is felejthetitek a leírtakat! A friss bossinfó szerint a növény bossunk igenis mobilis, hiszen miután leütjük a négy gyökerét, a boss több száz gyökér kíséretében kibújik a föld alól, elérve ezzel a végső alakját. Nem elhanyagolható része az infónak, hogy négy fő gyökere van, amit előbb le kell ütni, bár nem hinném, hogy emiatt csapatokra kellene oszlanunk. Csak arra figyeljetek oda, hogy ugyanazt a gyökeret támadjátok, mint az előttetek lévő és ha kiütöttétek, akkor menjetek a következőre, ne hadonásszatok luftokkal, pazarolva a sebzéseteket! Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani a harc, lehet be sem értek mind a terembe és már vége is lesz. A 2. bosst annak idején Kota leszólózta, a 12. sem lehet nagy falat. Mindenesetre vigyázzatok magatokra, ne igyunk előre a medve bőrére, mert meglepetések bármikor adódhatnak! Sok sikert! - majd fejemre teszem a sisakom, még odakacsintok Mirikának, hogy ne legyen morci, amiért Kazu előtt beszéltem a bossinfóról, hátba veregetem felspanolásképpen Alexet, majd Kazu után rohanok a bossterembe, kezemben az éhes Falánkkal. Ideje vacsizni picinyem!

by **Halász Alex** Hétf. Nov. 18 2013, 00:22

Anat közre működésével lett egy szép rubin köpenye. Azt se tudta eddig, hogy lehet egyedire variálni a dolgokat. Szóval T2 szinten két tetszőleges pontot át lehet vinni valahova máshova. Hát persze, hogy erőre kérte őket. \o/ De csak az egyiket, mert rájött, hogy a képije túl jó ahhoz, hogy ne használja, de azért megmaradt erőmánnak. Egy ideig biztosan nyomni fogja felfelé és 'felfelé még jobban azokat a fene jó pontokat oda. >.<
Jah igen a köpeny....imádja. \o/ Majdnem megszerette az íjász létet (habár egy cseppet se bánja, hogy harcos lett) a rubin íj miatt. Olyan szép volt, és olyan menő, és olyan szép statjai voltak. >.<
Nincs másképp ezzel a szépséges köpennyel sem. Úgy érzi magát benne, mint egy igazi (kis) herceg....öhm, ezt persze senkinek sem fogja az orrára kötni, wtf

de tény, hogy sokkal magabiztosabban mozog benne. Megkérte Anatot, hogy tegye rá erre is az Artes jelet.
Anattól kapott püre már fel se rezzent, mint annak idején. Javulás. Very Happy

Szépen kibontotta, és elolvasta. Mily meglepő. Volt benne egy külön koordintáa, hogy hol találkozzanak, és ne egyedül érkezzenek meg. Felőle jó volt, sőt, tetszett neki az ötlet. Mosolyogva érkezett meg a külön megbeszélt helyre, már ott volt Anat is meg Mirika. Mirikával nem is beszélt egyszer sem, pedig Anat nagyon oda van érte. Valahogy a pöttöm lánykával sosem volt olyan a helyzet, hogy meg is szólította volna. Most is csak köszönt, és már indultak is. Anat Mirikával, meg ő. Ha nem tudná, hogy Vioval jár a céhvezér...tényleg, hol van az a szúrós tekintetű lány? o.O
Volt benne egy jó adag félsz is, mivel nem tudta, hogy ki az a különös vörös indikátoros akiről beszélt neki Anat, de amint meglátta, majdnem elnevette magát, de sikerült leredukálnia egy "szolíd" mosolyra.
Ez az a Kazu akivel még zöldként küzdött meg. Ő találkozott vele a gyilkosság előtt, vajon mennyire változott meg azóta.
- Yo~
Ennyit vártak el tőle, hát ennyit is kaptak. Surprised

Azért intett külön még akit ismert, de tekintetével leginkább Hinarit kereste. Hol van Hinari?

by **Tetsuko Jin** Hétf. Nov. 18 2013, 12:55

Már nagyban készülődök a csatához, ugyanis meghívást kaptam a következő, azaz a 12. boss harcára Mirika-santól. Az üzenetből nem tudok meg semmi konkrétat, találgatni sem szeretnék ilyen kevés adattal. Azt nem tudom, hogy mennyire veszik hasznomat a csatában, az előző összecsapásban sem tettem valami hű, de hasznos dolgot. De azért elmegyek, mert így illik. Hívtak, hát indulok máris.
Az utam zökkenőmentes, említésre sem méltó, piciny zavargások történtek csak, melyhez vajmi kevés közöm volt, majd végül megérkezem a megadott koordinátákra. Már vannak itt egy páran, sokukat ismerem is. Érdekes, mert tudtommal a mostani szervező nem éppen fedhetetlen becsületű. Senki sem bízik meg olyanban, akinek az indikátora bevörösödik, legyen az bármilyen indokkal. Arra valahogy senki sem kíváncsi, elég csupán a tudat, hogy valakit megszabadított attól, mely számára a legfontosabb, az életétből. Ezt akárhogy is nézzük, legyünk akármelyik kontinensen, vagy éppen világban, bűnnek számít, ez nem vitás. Én magam is ezt gondolom. Sajnos az efféle bűntettet nem lehet visszacsinálni, ezért egy életre nyoma marad, azonban vannak, akik így is képesek megbocsátani nekik (pl.: höri

)
Az információkat hallgatva sem jut jóformán semmi használható ötlet az eszembe. Négy gyökérről beszélünk, de előfordulhat, hogy azok képesek visszanőni, regenerálódni valamilyen úton-módon, ha nem vagyunk elég gyorsak. Könnyű bossnak ígérkezik, pontosabban mindenki ezt állítja, de ettől még nem lehetünk óvatlanok. Tisztában vagyok azzal, hogy még minidig vannak olyanok köztünk, kiknek a hp-ja is alig veri a hatvanat esetleg hetvenet, ami ezen a szinten szinte semmi. De pont ezért vagyok én itt, már csak csapatmunka kell, amire nem mindenki vevő sajnálatos módon…..
Már csak arra várok, hogy ez az egész elkezdődjön és szívből remélem, hogy hamar véget is ér, áldozatok nélkül, mint az előző boss. Nem lenne túl jó, hogy a 10. bossos rémálom visszatérne, és körülöttem újfent hullanának az emberek.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Nov. 18 2013, 13:17

Egy újabb boss, egy újabb kill. Az előző sem volt valami nagy szám, hát szerintem ez sem lesz az. Ami viszont hatalmas aggodalomra ad okot, az az, hogy egy nyomi, maszkos kiler szervezi. Vagyis nem hiszem, hogy szervezi, csupán a szerencsének hála ő botlott bele abba a terembe. Kár, hogy nem indult meg egyedül, egy pirivel kevesebb lenne, hehe.
Bár vannak kétségeim, elég erősek ráadásul, mégis elmegyek, megmutatom magam, mert azt mindenki tudja, hogyha én ott vagyok egy bossharcon, akkor sokkal simábban mennek a dolgok. Ez vagyok én, ez a kisugárzásom, arról meg nem is beszélve, hogy mennyire erős vagyok, vagyis agyunk… Reginald-al, akivel most per pillanat össze vagyok veszve és némán, egymást lökődve ide-oda sétálunk a boss kapujához a többiekhez. Párszor egymásnak feszülünk, de mivel ugyan olyan erősek vagyunk, így egyikünk sem tudja ellökni a másikat... egyelőre Suspect

~ Cöh!
- Cöh! – mondjuk kórusban, mikor egy pillanatra összetalálkozik szúrós tekintetünk, majd el is kapjuk a fejünket a másik irányba. Ez van, rossz fát tett a tűzre, ezért nem adtam neki nasit, szóval harag van egy ideig. De én mondtam neki már százszor ne szemtelenkedjen, főleg ne azokkal a csajokkal, akiket fel akarok szedni, legalább egy estére Sad

Buta kakadu >_<
Legalább csendben van most…. így hallom is a boss infókat, amik nem túl érdekesek. Valami növényfélével lesz dolgunk, mert gyökere van. Klasszikus boss a játékokban és szinte mindegyik, egytől-egyig bűn ronda, valamelyik még kegyetlenül szagos is, tehát oda kell figyelnem, mert én erre érzékeny vagyok, bezzeg Regi? Ő nem zavartatja magát ilyeneken… néha irigylem a kis szemtelent >.> Ő meg engem, hogy nem hordhat ékszereket. Hála a besúgónak, egy igazán ritka kincs került a birtokomba. Meg egy szemét is, de azzal ne is foglalkozzunk... a ritka cuccok a menők \o/

by **Hinari** Hétf. Nov. 18 2013, 22:33

Valamivel többre számítottam, amikor megkaptam a twisterben említett pm-et Mirikától, de nem sokat foglalkoztam vele, gyorsan írtam hozzá pár sort a céhtagok azon részének, akiknek megvolt a szintjük a mostani bosshoz, majd egyszerűen továbbküldtem a levelet az időponttal és a koordinátával együtt, hiszen nem biztos, hogy akármi is el lesz mondva a kapu előtt. Nem mintha sokat számítana, végülis könnyű bossnak ígérkezik, nemcsak a szintkülönbség miatt.

Nehezemre esett most egyedül menni, nem volt rossz előérzetem, csupán így volt jó. Örültem Hime társaságának, vele valahogy mindig gondtalanabbul telt az idő, így mosolyogva érkeztem, mindenkit úgy üdvözölve, ahogy megszoktuk, ezúttal viszont az előzőekkel ellentétben Kazuma felé is ment egy biccentés, ha már megosztotta velünk, amit tud, és még nem is rejtett csapdát a hely. Haladás. Különösen nyugodt voltam, az idevezető úton is csak beszélgettünk, eszembe se jutott felszerelkezni, ami így visszagondolva elég nagy felelőtlenség volt… talán. Sóhajtva kapkodtam magamra a gyűrűket és a Megváltót, majd a Diadémot és végül Szélvész Köpenyt is, mely közben azért nem tudtam nem körbepillantani: kíváncsi voltam, mennyien fognak tudni beelőzni így. Nehezen váltam meg Tai köpenyétől, de nem adtam oda senkinek, nem lettem volna képes rá, és amúgyis: a boss az boss, a többi meg a többi. Előbbinél ki kell maxolni a pontokat, amíg máshol szinte nem is kellenek a ritkák, egypár ezüst farkas ellen például biztosan nem.
- Ühüm, tehát kétfázisú – vontam le a következtetéseket, inkább csak magamnak, jelentősége nem hiszem, hogy lesz, még akkor sem, ha esetleg az életcsíkjának sárgulása jelenthetné az átalakulás kulcsát. Bemegyünk, sokan vagyunk és vannak jó healerek is – néztem Yurira és Ayanira -, így probléma nem várható. Még vártunk egy kicsit, hátha többen is érkezünk, én is az út felé tekintgettem, persze nem feltűnően: egy-két JL-esnek még be kellene futnia igazán, nem is értettem, hogy hagyhatnak ki egy ilyen könnyűnek ígérkező bosst… persze lehet, hogy pont emiatt. Mindenesetre Kazuma nyitotta a kaput, én pedig még biztatóan rámosolyogtam céhtársamra, mielőtt beszáguldottam volna ehhez a növénykéhez.

by **Peter Worker** Hétf. Nov. 18 2013, 22:51

A megbeszélés érdekes volt. Ja, a tökéletes szó rá: Érdekes. Persze kételkedett már mindenki mindenkiben, ha a szervezésről volt szó, ezt nem is lehetett tagadni, de ilyes fajta bizalmatlanságig még egy szervezőnél sem fajultak a dolgok. Hogy ez jó volt e vagy sem? Ki tudja? Szerintem nem és tartottam is ehhez magam, míg nem kaptam az ellenkezőjéről valami bizonyítást. Akkor a megbeszélés, az az este egyszerűen zárult, talán hamarabb is távoztunk, mint kellett volna, de lehet így is volt legjobb mindenki számára. Anat és Mirika együtt távoztak, Hisame és én pedig Hit kísértük haza. Nem hoztam a formámat ott, mostanában sosem, de Hisame lelkesedett az Anyjáért és ennek különösképp örültem.

„Köszönöm.” – Egyszerű üzenet Mirikának az információért, azonban azt nem tudtam senkinek sem továbbítani. Chan állt hozzá a legközelebb, de sajnos még fejlődnie kellett még egy keveset. Sajnáltam, bár sajnálatomban ostoba mód most volt némi önzőség is, hisz nem akartam, hogy Hisamével csak ketten képviseljük magunkat.

A kapu előtt mosollyal az arcomon üdvözöltem a megjelenteket, magam mellett Hisamével, vagy épp mikor én álltam ő mellette. Csupán csak nézőpont kérdése volt, egy egyszerű és többször felhozott, értelmetlen vita kettőnk között, ha épp nem volt miről beszélgetnünk. Szerencsére mondjuk majd mindig volt téma, hisz valahogy a Hisame melletti éltetet mindennek, csak unalmasnak nem lehetett mondani.
Az öt mondatával sem változott a véleményem Kazumáról, azonban szerencsére Anat is szólt, csak hogy a Mirika által megszerzett információ a kukába legyen dobva. No mindegy, azt mondták nem lesz nehéz, hát én meg hittem nekik.
- Megyünk? – rázta meg magát Hisame és hajolt lejjebb, hogy a hátára tudjak ülni.
- Igen, megyünk.

by **Szophie** Kedd Nov. 19 2013, 21:08

Kaptam egy üzenetet Zutól, aztán egyet Hinaritól. Igen, lehetetlen az, hogy kihagyjak egy bosst. Ha nem a farkasom noszogat, akkor eláraszt az üzenet hadsereg.. Na jó, persze két üzenet még nem a világ, de ha ugyanazon nap két ember is hív valahová, akkor az embernek önkéntelenül is eszébe jut az a remek érzés, hogy vannak, akik számítanak rá. Így hát ettől feltüzelve nagy mosollyal arcomon jártam végig utamat a bossos teremig, és még a farkasommal sem jutott eszembe összeverni. Pedig ő mindent megtett azért, hogy felhúzzon. De úgy döntöttem, csak azért sem figyelek rá. Boss.. azért bennem, van a remegés - mert kiben ne lenne egy szintfőnök ellen? Az egy dolog, hogy könnyűnek mondják.. de kinek könnyű? Valószínűleg a nagy, erős céhvezéreknek, meg a hozzájuk hasonló kaliberű erős embereknek az.. de nekem? Inkább bele sem gondolok, hogy egy nehéz boss ellen mennyire szerencsétlen lennék, ha ez ellen is az leszek szerintem..
Odaérve már ott voltak egy jó páran.. Leginkább ismerősök. Na de azért a Yui x Ayani kapcsolaton nem kicsit akadtam ki. Mert mi az, hogy ők.. hogy így.. Nem, biztos másért fogja a kezét. Mert az én céhtársam egy olyannal.. nem! Na jó, nem mintha akárkit is kritizálhatnék az én kapcsolatommal. O_O És most ez a drága Jl-es lány nagy vidáman odaugrál a piros indikátoros barátjához, akit Zunak becéz, és nagy öleléssel köszönti, illetve egy-két hátba veregetéssel díjazza, hogy állt a nyilvánosság elé.. Majd - Hinarit Yurihime jelenléte miatt kihagyva - elvonul a tömegből, és odalép egy másik piros indikátoros, csuklyás alak mellé. Most mondd, hogy Yui kapcsolata nem helyes.. ^^" Na d pont egy Ayanit.. o.o Gondoltam, hogy rossz az izlése, na de.. jó - jó, nem kritizálok, tényleg nem._. Csak várok, a kapunyitásra, a vérengző farkas, meg a vérengző piri által közrefogva.. o.o

by **Tachibana Makoto** Csüt. Nov. 21 2013, 15:49

Ott állt a középpontban, minden tekintet kereszttüzében. Ő, a szürke, maszkos kisegér, Kazuma-kun. Egy fiatal, visszahúzódó, és csendes fiú került most ebbe a számára bizonyára kényelmetlen pozícióba, de hogy miért ragaszkodott hozzá, az még számomra is rejtély volt. Az információt megszerezhette, de nem lett volna köteles odaállni, mégis megtette. Bizonyítani akart volna? Minek? Meg fogják vetni mindig is. Valami más célja lehetett ezzel, ugyanakkor mivel nem volt előttem világos a kapcsolatrendszer közte és a többi frontharcos között, találgatni nem volt érdemes. Hamis konzekvenciát nem kívántam levonni saját magamból kiindulva.
Rám továbbra sem figyeltek, igaz ezért meg is tettem mindent. Jellegtelenné változtatott külsőm iránt nem olvadoztak lányok, és nem éreztek fenyegetésnek az alfahímek sem. A harcok alatt sem tettem semmi figyelemfelkeltőt, legalábbis egyelőre. Mint kiderült, akár teljesen ellenségesen is viselkedhetek, és mégse kergetnek el vasvillával, pedig a 10. szint minibossát ott szabotáltam, ahol csak tudtam :] Az egyetlen dolog, ami árulkodhatott kilétemről, az Szophie jelenléte volt, aki miután üdvözölte Kazuma-kunt, mint mindig, most is hozzám csapódott. Igaz ezúttal kihagyta a Hinari nevű megállót, nahát...
- Történt köztetek valami a szőkeséggel? - kérdeztem a lány érkezésekor, és nem haboztam szorosan megölelni. Élveztem a közelségét, de ez természetes volt, ha arra a kapcsolatra tekintettem, ami kettőnk között kialakult. A jellemzőbb megállapítás inkább az volt, hogy az ő társaságát élveztem a legjobban. Ha másért nem is, érdemes volt ezekre az unalmas küzdelmekre eljönnöm a pajzsom erősítését leszámítva is.
- Szeretlek, csillagom :] - szólaltam meg halkan, mielőtt útjára engedtem volna a nálam sokkal gyorsabb tündérkét. Ha igaz, amit az ezzel egy nehézségi szinten álló 2. bossról hallottam, akkor én úgysem érek már oda időben, de hátha Szophie igen.

by **Yurihime** Pént. Nov. 22 2013, 16:23

Mosolyogva nyitottam meg a levelet, mellyel Hinari-sama ajándékozott meg. Most különösen szívet melengető volt számomra, hiszen nem csak meghívást tartalmazott szerény személyemnek egy újabb nagy harcra, ami azt jelentette számomra, hogy elégedettek azzal, amit nyújtani tudok segítségként; de dicső és nemes céhvezérünk egyúttal arra is felkért, hogy kísérjem el a kapuig. Örömmel töltött el, hogy keresi a társaságomat, egyre közelebb éreztem magamhoz őt. Lewis-sama sosem törődött velem ennyit, talán még teher is voltam a számára, így hát Hinari-samának roppantul hálás volta, amiért foglalkozik velem annak ellenére is, hogy sosem tartottam magamat igazán hasznos bajtársnak. Inkább csak bajt csináltam, és ennek ellenére is bíztak rám fontos feladatokat, amik igazán jót tettek az önbizalmamnak. Sokat köszönhettem mindenkinek, és ezt igyekeztem is visszaadni, ahol csak tudtam. Most például azzal, hogy időben megjelenek ezen a küzdelmen, és mindent beleadok, hogy győztesen kerüljünk ki a csatából!
- Szép napot minna-sama! ^.^ - üdvözöltem illedelmesen, meghajlással a megjelent hölgyeket és urakat, mikor odaértünk. Kezembe ismét egy naginata simult immár, s noha megkedveltem a lándzsát is, igazán jól mégis csak ezzel a fegyverrel a kezemben éreztem magam, hiszen kiskorom óta ezt forgattam a kezeim között. Boldoggá tett, hogy engedte ez a titokzatos rendszer dolog a váltást, és állítólag valami különös dolog is adódott a fegyveremhez, ám kételkedtem benne, hogy ki fogom próbálni. Éppen elég bajt okozott már számomra a penge izzása, ami teljességgel irányíthatatlanná teszi néha a mozdulataimat Sad

- Hai, Anatole-sama ^.^ - köszöntem meg mindazt, amit elmondott, és egyben jeleztem azt is, hogy tudomást vettem a hallottakat. Még egyszer Hinari-samára pillantottam, és szokásos, biztató mosolyommal illettem őt, mielőtt naginatámat támadó pozícióba emeltem volna. Elcsendesítettem az elmém és felkészültem a rohamra.

by **Phobos** Pént. Nov. 22 2013, 17:44

Fogalmam sem volt arról, mégis mi értelme a bossoknak nevezett erős mobokat levágni. Ha korábban tudtam volna, talán akkor sem szántam el volna magamat arra, hogy megjelenjek egy effajta eseményen - most mégis megjelentem. Méghozzá Sleipnir hátán. Csak a hatás kedvéért, hogy tudják: tényleg lovag vagyok. Semmi nagyzolás. Az az ostoba idegenek szokása. Meglehet, én is közéjük tartozok, de nem vagyok ostoba - ők igen, de én nem. Csakis azért jelentem meg, mert tartoztam valahová - egy céhbe. Fogalmam sincs, miért jó nekem, hogy akkor egy céh kegyeibe fogadtak, de egy valamit adott nekem: céltudatosságot. Van hova mennem, ha emlékeim hiánya felőrölné az elmémet. Van hol aludnom. Van hol élnem, míg ki nem jutok az odakintre vagy míg meg nem halok - minden alternatíva lehetséges.
Semmit se tudtam arról a híres-nevezetes bossról, csak azt, hogy boss. És a bossok erősebbek az átlagos moboknál. Úgy mentem oda, hogy bármi megeshet azon küzdelem alatt: túlélni vagy meghalni. Sokan eljöttek. Sok idegen, akik közül csak Anatot ismertem, már ahogy. Sleipnir nem aprózta el a vágtát, és egy szökellés közepette lefékezett a társaság előtt. Nem nagyon voltam jártas, mégis hogyan lehetne leszállni egy lóról, így amikor leugrottam a jobbára gépszörnyre emlékeztető Sleipnir hátáról, lábaim erőtlenül összecsuklottak. Komótosan álltam fel a rendkívül kemény talajról, a ló jobb mellső lábába kapaszkodva. A kimondottan bizarr külsejű hátas megrázta magát, meglengette farkát, majd előrébb csörtetett, aztán visszatekintett rám. "Majd hívlak, amikor kellesz"-nek szánva intettem neki, mire Sleipnir eltűnt - olyan gyorsasággal, mint ahogy elő szokott jönni. Nem mentem közelebb - még a vezérhez, Anatolehoz sem. Nem az én műfajom az ismerkedés, és ennek úgy sincs itt a helye. Azonban amikor meg lett említve, hogy a boss egy növény, elkapott a görcsös roham. Növény? Meg akarják ölni, hogy nyoma se maradjon? A friss, lédús növények még Aincradban sem lehetnek mások, mint az odakinten. Az idegenek ostobák, de azt nem gondoltam volna, hogy még herdálnak is! A vitaminokra és a koleszterinszintre ki gondol, ha nem én, ez a művészettől bűzlő ifjú, akit Gilbertnek hívnak? Reméltem, hogy a bossnak lesz annyi agya, hogy hallgasson rám, és ha még növény is, ne hanyagolja el magát. Haláleset ide vagy oda, addig túl KELL élnem.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Nov. 22 2013, 19:49

Ketten voltak rajtam kívül az ismerős réten. Ott volt a három gyümölcstermő bokor, amit már hónapok óta látogatok és termésén élek. Haloványan láttam körvonalaikat. Egyikük egy lány volt, aki aprókat szökdelve közeljött hozzám és átkarolta derekam. Homályosan láttam, mintha sűrű, koszos víz alól nézném. Nem ismertem meg, de hangját halottam. Valami nedves ért arcomhoz és cuppant. A csendből és álmomból kiragadott, a hang. Ayani volt az. Rámosolyogtam összeszűkült szemeim mögöl és a napfénytől szenvedve felé fordultam. Próbáltam átölelni, de csak a takaró szegélyét kaparintottam meg. Megcsókolt újra, és nem csak tette, de szavai is elkényeztetett. Már-már tágabbra bnyílt szemmel néztem Őt.
- Máris kelek, tegnap megkaptam a koordinátákat és egy rövid leírást a bossról. Végignéztem, ahogyan kiszáll és nyújtózkodik, gyönyörű látvány volt. Ledobtam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Kipihent voltam, a körülmények ellenére. Felálltam és felöltöztem. Míg körbesétáltam az ágyat, elővettem hat szem piros bogyót, amit a bokorról szedtem két napja. Odaléptem Ayanihoz és fogaim közé fogva egy szemet megcsókoltam. Megszabadultam a gyümölcstől Rolling Eyes

és bedobtam egy újabbat számba, egy mozdulattal megettem és teljesen természetesen, mintha ez lenne a dolgok rendje mondtam - harapnunk is kell valamit, ne üres hassal menjünk a bosshoz - mosolyogtam rá. Majd kezét magamhoz véve ráfogok selymes kézfejére és a már nyitott ajtón kihúzom. Együtt nyikorgások közepett lesétálunk a lépcsőn. Hamar kiérünk és Tűzrózsa már le is támadott minket. Ayani szorosan mellettem maradt, míg én a maradék bogyót lova szájához csempésztem. Hátha elfogadja, a hirtelen támadt nasit. Kedvesemre néztem, és megcsókoltam többször is útközben, felhőtlen volt jókedvem. Port kapu és még egy kis séta. Milyen furcsa, tegnap amikor itt jártam még csak találkozni akartam vele és beszélgetni, erre.. nézek le kezeinkre, mintha teljesen a legtermészetesebb dolog volna, hogy egymásba kapaszkodunk. Az is! Elmosolyodtam.
A kazamata bejárata előtt, voltak már páran. - Persze, menj csak! - szélesen mosolyogtam utána, mint egy tejbe tök kisgyerek. Üdvözölte barátait. Judy hozzám is odajött és egy öleléssel üdvözöltem. A szafarin történtek, ez most lehet bántólak fog hatni számára. - Ami ott történt, maradjon köztünk - súgtam neki, utalva arra a pár napra - bocsájts meg.
Beért szinte mindenki, Anatolenak csak biccentettem és felemeltem egy cetlit. Miközben odasétáltam Hinarihoz és Yuirihiméhez, átnyújtottam a cetlit.
- Vannak érdeklődők - kacsintottam - olvasd - azzal tovább sétáltam és meghajoltam Hinari és Yurihime előtt. – Vezérem, eljöttem, kardommal oltalmazom az ártatlanokat ezen a helyen, és mellettetek állok szívemben, még ha fizikálisan nem is - kutattam csillogó szemekkel Ayanit, éppen egy piros indikátoros, visszataszító fickóval beszélt. Hátamon körbejárt egy érzés, ami nagyon nem tetszett. Visszafordultam feléjük, és lehajtottam fejem. - Ha nem haragszotok, én visszamegyek most Ayani mellé - azzal elfordultam és feltartott fejjel indultam meg felé. Szaladva jött, átölelt, én is őt. Csókja pillanatra kiszakított a hely és fontosságának súlya alól, majd kézen fogva vártam.
Anatole beszéde alatt megszorítottam kezét, de nem túl erősen - figyelj is - fordultam felé - azt nagyon megköszönném, és vigyázz magadra, amikor már bent leszünk - felemeltem kezünk és megnyomtam újra az a pontot a kézfején. - Figyelj, és vigyázz magadra - ránéztem az ajtóra és két fontos dolog jutott eszembe. Chan, jó volna, ha itt lehetnél és az a piros indikátoros, rá külön figyelnem kell, ha bántani meri őt.. megölöm.

by **Kincaid** Pént. Nov. 22 2013, 21:01

Bárki bármit is állítson, egy biztos: én ott voltam! Lehet, hogy senki tudomást sem vett rólam, elképzelhető, hogy észre se vettek, meg oda se fordultak hozzám, és nem trécseltem jólesően senkivel. Egy dologért jöttem: hogy pontot vadásszak magamnak. Rá kellett jönnöm, hogy igencsak jó dolog ez a bossozás, mert instant szintlépés jár minden ötödik után. Hát ezt hagytam ki én eddig? A többiek után kellett volna csinálnom…!

Biztos voltam benne, hogy túlélem, hogy kimaradok a nagycsaládi összejövetelekből. Itt voltak a múlt alkalomról megismert arcok. Legalábbis sok ismerős volt. Aztán a fene se tudja, hogy egész pontosan mennyivel is találkoztam. Értelemszerűen akkor nem az arcokat figyeltem. Az előző volt nekem az első, és ahhoz méltó módon izgultam is: fel ne ismerjenek, az arcom meg ne jegyezzék, senkiben semmilyen mélyebb benyomást ne tegyek. Hát, azt hiszem, hogy elnézve a körülöttem kialakuló társasági életet, ez sikerült is: tényleg senki oda nem jött volna hozzám. Siker! Csinálja valaki ezt utánam!

Szóval ezúttal nem stresszeltem: kényelmesen elhelyezkedtem a fal tövében, találtam egy megfelelően nem túl semmilyen helyet. Éppenséggel nekem bárhol jó lett volna, csak az akusztika legyen megfelelő, és legalább azt halljam, ami fontos: a főbb bossinfókat.

Nem igazán hívtak engem erre, de az nem azt jelenti, hogy nem voltak meg a saját értesüléseim azt illetően, hogy hová is kell mennem. Ugyan már, két lábon járó információbázis voltam! Hogy a bossinfók újdonságok? Részben, igen. Nekik erről persze nem kell tudniuk – vigyorogtam magamban, és nem, nem volt kedvem senkivel sem megosztani örömöm okát. Mondjuk ennek részben az is oka volt, hogy én sem tudtam: egyáltalán miért vagyok én ettől boldog? o.O

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 23 2013, 12:16

Amikor beléptek a földből négy gyökér néz ki rátok. A bal oldalt a közelebbi Gyökér #1, mögötte Gyökér #2, jobb oldalt a közelebbi Gyökér #3, és mögötte Gyökér #4

Kazuma (sebzés: 27/kés, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Kazuma
Kazuma
Kazuma
Kazuma
Kazuma
Boss
Ryuninji Ren (sebzés: 5, pet sebzés: 47, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Boss
Hinari (sebzés: 35, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Hinari
Hinari
Hinari
Hinari
Hinari
Boss
Mirika (sebzés: 28/kés, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Mirika
Mirika
Mirika
Mirika
Boss
Anatole Saito (sebzés: Z60 S65 P70, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Anatole Saito
Anatole Saito
Anatole Saito
Anatole Saito
Boss
Hayashi Yuichi (sebzés: 30, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Boss
Szophie (sebzés: 1 pet sebzés: 42, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, specet nem használhat)
Szophie
Szophie
Szophie
Szophie
Boss
Yurihime (sebzés: 30, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Yurihime
Yurihime
Yurihime
Boss
Peter Worker (sebzés: 8 pet sebzés: 22, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez 2 vagy afölött kell dobnia)
Peter Worker
Peter Worker
Boss
Kusumi Ayani (sebzés: 0 pet sebzés: 20, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Boss
Judy Noxia (sebzés: 13/kés, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Judy Noxia
Judy Noxia
Boss
Halász Alex (sebzés: Z55 S60 P65, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Halász Alex
Halász Alex
Boss
Raven (sebzés: 27, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Raven
Raven
Boss
Kincaid (sebzés: 33, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Kincaid
Boss
Enheriel (sebzés: 10 pet sebzés: 21, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Enheriel
Boss
Tetsuko Jin (sebzés: 4, minden 5. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölött kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Tetsuko Jin
Boss
Tachibana Makoto (sebzés: 30, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spechez nem kell dobnia)
Tachibana Makoto

Gyökér #1: teljes HP
Gyökér #2: teljes HP
Gyökér #3: teljes HP
Gyökér #4: teljes HP
Kazuma: 110 HP, 27 páncél
Ryuninji Ren: 150 HP, 33 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Mirika: 95 HP, 19 páncél
Anatole Saito: 140 HP, 35 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 27 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Yurihime: 70 HP, 40 páncél
Peter Worker: 170 HP, 52 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 33 páncél
Judy Noxia: 75 HP, 26 páncél
Halász Alex: 100 HP, 41 páncél
Raven: 110 HP, 46 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Enheriel: 70 HP, 23 páncél
Tetsuko Jin: 240 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 64 páncél

by **Kazuma** Szomb. Nov. 23 2013, 14:18

Vegyes érzések keringtek bennem. Szinte egész végig a hányinger kerülgetett. Ez nem az én közegem. Szívesen félrevonultam volna az ismerős sötét sarkokba, azonban most ezt nem tehettem meg. Én akartam hogy így legyen és végig is csinálom. Ott álltam előttük magabiztosan kihúzva magam és tettem azt, amihez értek. Minden szükségtelen gondolatot elfojtottam. Én így működöm.
Ahogy azt vártam Mirika nem osztotta meg velem a bossról szerzett infóit, de eldöntöttem hogy nem is érdekel. Nem fogok neki könyörögni. Aztán Ayani jött oda hozzám. A kézfogás sikerült - bár a kelleténél talán kicsit szorosabb volt - és a szavaira is lett volna válaszom, ha épp beszédesebb kedvemben vagyok. Rá azt hiszem, számíthatok. Nem egyszer segített már ki szorult helyzetekből egy-egy bossharc alatt, ami azért egy ponton eléggé bosszantó is…
Aztán mikor eltűnt az orrom elől észrevettem a közeledő maszkos alakot. Hiába takargatta az arcát nem volt nehéz kitalálni, hogy mégis kivel van dolgom. Ha most azért vette fel, hogy gúnyt űzzön belőlem, akkor tényleg nem tudom, mit csinálok vele… Végül ledobta elém és pár szóban emlékeztetett a megbeszélésre. Mintha kéne rá emlékeztetni… Egy kisebb bólintásra azért futotta felé is. Aztán elkezdte ismertetni a bossinfókat. Jó hogy mindenről én hallok utoljára. Annyi viszont továbbra is biztos, hogy nem fog túl sokáig elhúzódni a harc. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy egész pontosan hogyan is viszonyuljak a kovácshoz. Egy részről az őrületbe tudott kergetni de a következő pillanatban meg már egész elviselhető alaknak bizonyult.
Szophie is befutott. Azon maroknyi emberek egyike, akiknek talán tényleg örülni tudtam. Az ölelést mondjuk elég sután sikerült viszonozni de, örültem neki, hogy olyasvalaki is lesz a hátam mögött, aki remélhetőleg segít majd, ha szorul a hurok.
Végül úgy tűnt mindenki összegyűlt és készen állt, hogy bemenjünk. Többen voltak, mint vártam és ez zavaró volt. A fogaimat összeszorítva hátat fordítottam nekik és nekifeszültem a kapunak.
Rohanni kezdtem a boss felé és szinte szárnyaltam. Most hogy már nem volt időm idegeskedni és gondolkozni többet. Megtettem, amit már olyan régóta el akartam érni. Nem kellett már mások hátát néznem. Nem volt előttem senki más csak a boss. A többiek is jöttek. Hallottam magam mögött a rohanó lábak dübörgését de egyik sem tudta tartani velem a lépést. Tiszta fejjel egy pillanatnyi hezitálás nélkül aktiváltam a képességem mire az árnyékom életre kelt és a hátam mögül felemelkedve könnyű páncélként tapadt a bőrömre. Aztán elértem az első gyökeret és a kezeimmel szaggattam és kaszaboltam. Egy ütésem sem csúszott félre. Egytől-egyig tökéletesek voltak. Az már egyáltalán nem izgatott hogy ez talán csak a boss gyengesége.

//10x27=270 sebzés megy az első gyökérre majd ha az nullázódott, akkor a többi a következőre stb. Képesség sikeresen aktiválva: +28 hp így Kazu élete 138-ra növekszik.//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 23 2013, 14:22

Az első két gyökér a föld alá húzódott.

Gyökér #3 9-et sebez Kazumára.

Gyökér #4 9-et sebez Kazumára.

Gyökér #3: -70 HP
Gyökér #4: teljes HP
Kazuma: 120 HP, 27 páncél
Ryuninji Ren: 150 HP, 33 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Mirika: 95 HP, 19 páncél
Anatole Saito: 140 HP, 35 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 27 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Yurihime: 70 HP, 40 páncél
Peter Worker: 170 HP, 52 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 33 páncél
Judy Noxia: 75 HP, 26 páncél
Halász Alex: 100 HP, 41 páncél
Raven: 110 HP, 46 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Enheriel: 70 HP, 23 páncél
Tetsuko Jin: 240 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 64 páncél

by **Ryuninji Ren** Szomb. Nov. 23 2013, 15:56

5 támadás, 5x52-es sebzés, először a #3 gyökér, majd a #4 gyökér és a boss, ha előbújik

//A postom később érkzeik, ha lesz kis időm, csak nem akarom feltartani a sort Very Happy

//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 23 2013, 16:52

A második két gyökér is a föld alá húzódott.

A föld alól több száz gyökér kíséretében bújik elő a következő boss: Megelevenedett Tövisgyökér
[12. boss] Pfassassinvine

A boss 18-at üt Renre.

Boss: -104 HP, zöld
Kazuma: 120 HP, 27 páncél
Ryuninji Ren: 150 HP, 15 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Mirika: 95 HP, 19 páncél
Anatole Saito: 140 HP, 35 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 27 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Yurihime: 70 HP, 40 páncél
Peter Worker: 170 HP, 52 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 33 páncél
Judy Noxia: 75 HP, 26 páncél
Halász Alex: 100 HP, 41 páncél
Raven: 110 HP, 46 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Enheriel: 70 HP, 23 páncél
Tetsuko Jin: 240 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 64 páncél

by **Hinari** Szomb. Nov. 23 2013, 17:15

Mire odaértem, már eltűntek a gyökerek, és végre megmutatta magát ez a rondaság. Tövises szúrós boss, szerencsére viszont tudtam, hogy a törhetetlen fém bizonyára simán átvágja, ha nem is véglegesen. Hátrapillantottam, furcsa volt, hogy ennyire elöl voltam, nem szoktam hozzá ehhez a gyorsasághoz, persze ez nem jelentette azt, hogy hibáztam volna. Nem, jócskán tettem azért, hogy a vágásaim pontosak legyenek, így csupán a képességemet kellett aktiválnom, a már megszokott föld kulcsszóval, s amikor ez megvolt, már lendítettem is a Katanát, hogy salátát készítsek a többieknek.

Képességaktiválás, majd 5x(35+30)=325 sebzés megy a bossra, 6.körömben pihizek.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 23 2013, 17:16

A boss 18-at üt Renre.

Boss: -429 HP, sárga
Kazuma: 120 HP, 27 páncél
Ryuninji Ren: 147 HP
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Mirika: 95 HP, 19 páncél
Anatole Saito: 140 HP, 35 páncél
Hayashi Yuichi: 80 HP, 27 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Yurihime: 70 HP, 40 páncél
Peter Worker: 170 HP, 52 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 33 páncél
Judy Noxia: 75 HP, 26 páncél
Halász Alex: 100 HP, 41 páncél
Raven: 110 HP, 46 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Enheriel: 70 HP, 23 páncél
Tetsuko Jin: 240 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 100 HP, 64 páncél

by Ajánlott tartalom

[12. boss]

[12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]

Re: [12. boss]