[8. boss]

Furcsa egy állmom volt. Dörzsöltem meg a szemem, azt állmodtam hogy egy nagyon hosszú szinte végtelennek tűnő úton szaladok végig… nem tudom miért és nem tudom hová, nem üldöztek… sőt még csak valami csokitorta hegy sem várt rám az utam végén. Egyszerűen csak szaladtam, amerre a lábam vitt. Majd megjelent egy furcsa lény, először nem tudtam kit véljek felfedezni benne, magas volt nagyon… több méter… és széles is, és eltorzult mély hangja… Ilyesztőőő vooolt Q.Q És még dalra is fakadt, ami még ijesztőbbé tette. Egy óriási éneklő Ren, de legalább táncra nem kelt. Majd a földet megrengető léptek keltették fel a figyelmem… hátra fordultam és egy óriás Rita szaladt felém. Most már végképp volt okom a futásra így rá is iramodtam. De hiába a lány méretei miatt gyorsabb volt mint én és már csak egy hatalmas árnyék fonta be a testem, majd mint ha valami nagyon nehéz nehezedne rám… Rita talpa összenyomott, Ő olyan nagy volt én meg olyan kicsi Q.Q....
- Rita-chaaan, össze fogsz nyomni… Rita…. Ri-chaan, nehéz vagy… - Markoltam bele a takaróba majd dörzsöltem meg a szemem. Mikor felébredtem, össze kapartam magam, majd megnéztem a rendszer időt. Már vártam ezt a napot, tudtam hogy ma lesz a bosszharc és hogy most azért többet szeretnék teljesíteni mint a múltkor. Lesápadva vettem tudomásul hogy… KÉSÉSBEEEN vagyok. Gyorsan felöltöztem és már szaladtam is a megbeszélt találka helyhez. Még enni sem ettem semmit, nem volt most idő sem reggelizni sem pedig ebédelni. Minden erőmet össze szedve szaladtam hogy mihamarabb oda érjek. Bár félek hogy nem fogok tudni ennyi utat ilyen rövid idő alatt megtenni, főleg hogy időről időre azért meg kellett állnom a sprinteléssel is. Ilyenkor veszem csak észre hogy a kitartásom eléggé gyászos, de nem tudok vele mint csinálni, nincsenek felesleges elosztható pontjaim és amik vannak azt is inkább az életemre pakolom, elvégre így mások hasznára is lehetek. Mire oda érek már mindenki befelé tart a kapun.
- Várjatooook! – Kiálltok oda nekik, de talán meg sem hallottak. Majd ezt megismétlem úgy hogy a kezemet a magasba lengetem, és igyekszem felhívni magamra a figyelmet. Majd még egy utolsó lendülettel ráhajtok a sprintre és beérem őket.
- Váárjaa… ahh Jin! – Már nem tudtam megállni, így rá estem szerencsétlen fiúra, frontálisan neki szaladtam.
- Maoo… - vakargatom a beütöt testrészeim.
- Nem tudtam hogy te is jössz *-* - Örvendeztem a fiúnak, majd a nyakába ugrottam az örömtől.
- De jó, dolgozzunk össze ^-^ Legyünk mi a legjobbak! Bár… én csak tankolni tudok. - Hajtottam le a fejem. Igen én főként egy pofozózsák funkcióját tudom betölteni, de nem zavar, legalábbis eddig nem zavart, bár most valahogy szeretnék többet nyújtani hogy tudom hogy lát egy igazi akcióba.