Kezdőlap[JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
3 posters
1 / 1 oldal
[JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Kedd Márc. 20 2018, 21:06
Lemegeton – Chakna
Határidő: Megbeszéltek szerint 1 hét.
A kazamata, melyet normális körülmények között nem lehet megkörnyékezni. A kazamata, melynek nincsen bejárata. A kazamata, mely valami… nem evilágit rejt. Hol más által suttogott szavakból, hol újságból, vagy egészen más forrásból, de legalább említés útján hallottál erről a Lemegeton nevezetű helyről. Bármilyen okból is – legyen az kalandvágy, tapasztalatszerzés, akármi –, de úgy döntöttél, hogy megpróbálsz a betörhetetlenbe bejutni. Némi próbálkozás és kutakodás után viszont rádöbbensz, miért gondolták legtöbben lehetetlen próbálkozásnak. Elfáradsz, így általad ismert körülmények között elnyom az álom.
Miután kipihented magadat, azt látod – illetve alig –, hogy valahol másutt vagy: teljes sötétségben, mondhatni a semmi kellős közepén. A hátadon fekve úgy érzed, valami puha fog fel. Amint felállsz, ez az érzés nem teljesen szűnik meg: mintha ágymatracok sokaságán tapicskolnál. Talán túlságosan könnyűnek érzed magadat, ha egy-két lépést teszel előrébb. Akárcsak ha hátad mögül erős széllökés érkezett volna, úgy talán az előrébbhaladás is sokkal egyszerűbbnek tűnt… talán kissé erőszakos volt ez a szenzáció.
Miután kisebb-nagyobb nehézségek árán „hozzászoktál” az újdonságokhoz, lelki tükreid előtt a sötétségben, felbecsülhetetlen távolságban egy kipárnázott fapad látványa tűnik fel. Ha megközelíted, egy kinyújtott tekercset találsz rajta, mely 20 kérdésből álló tesztet „rejtett”. Mindez alatt ismerős, de beazonosíthatatlan felnőtt – különösen férfiak – hangok suttogtak egymás között. Mintha ösztönöztek volna, hogy haladj az egyértelmű cél felé.
Nos, a szituáció adott. Posztod addig tartson, míg rá nem szánod magadat arra, hogy elkezdd kitölteni a tesztet. A pm-ben elküldött válaszok alapján nyugodtan elkezdhetsz „építkezni”.
A kazamata, melyet normális körülmények között nem lehet megkörnyékezni. A kazamata, melynek nincsen bejárata. A kazamata, mely valami… nem evilágit rejt. Hol más által suttogott szavakból, hol újságból, vagy egészen más forrásból, de legalább említés útján hallottál erről a Lemegeton nevezetű helyről. Bármilyen okból is – legyen az kalandvágy, tapasztalatszerzés, akármi –, de úgy döntöttél, hogy megpróbálsz a betörhetetlenbe bejutni. Némi próbálkozás és kutakodás után viszont rádöbbensz, miért gondolták legtöbben lehetetlen próbálkozásnak. Elfáradsz, így általad ismert körülmények között elnyom az álom.
Miután kipihented magadat, azt látod – illetve alig –, hogy valahol másutt vagy: teljes sötétségben, mondhatni a semmi kellős közepén. A hátadon fekve úgy érzed, valami puha fog fel. Amint felállsz, ez az érzés nem teljesen szűnik meg: mintha ágymatracok sokaságán tapicskolnál. Talán túlságosan könnyűnek érzed magadat, ha egy-két lépést teszel előrébb. Akárcsak ha hátad mögül erős széllökés érkezett volna, úgy talán az előrébbhaladás is sokkal egyszerűbbnek tűnt… talán kissé erőszakos volt ez a szenzáció.
Miután kisebb-nagyobb nehézségek árán „hozzászoktál” az újdonságokhoz, lelki tükreid előtt a sötétségben, felbecsülhetetlen távolságban egy kipárnázott fapad látványa tűnik fel. Ha megközelíted, egy kinyújtott tekercset találsz rajta, mely 20 kérdésből álló tesztet „rejtett”. Mindez alatt ismerős, de beazonosíthatatlan felnőtt – különösen férfiak – hangok suttogtak egymás között. Mintha ösztönöztek volna, hogy haladj az egyértelmű cél felé.
Nos, a szituáció adott. Posztod addig tartson, míg rá nem szánod magadat arra, hogy elkezdd kitölteni a tesztet. A pm-ben elküldött válaszok alapján nyugodtan elkezdhetsz „építkezni”.
_________________
![[JK Küldetés] Lemegeton - Chakna Zbluh5zsgm5p8j7j37z](https://2img.net/h/kepkezelo.com/images/zbluh5zsgm5p8j7j37z.jpg)
![[JK Küldetés] Lemegeton - Chakna Kickutisthsjlb3jvsrj](https://2img.net/h/kepkezelo.com/images/kickutisthsjlb3jvsrj.jpg)
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Szer. Márc. 21 2018, 00:50
Kiborultam… Nagyon, iszonyatosan, és baromira kiborultam… Nem csak a szemem előtt halt meg valaki… Miattam! Teljesen az én hibámból, mert téves következtetést vontam le, és nem figyeltem eléggé a lányra…
Azóta nagyjából mindent csinálok, hogy a figyelmemet eltereljem. Szó szerint próbálom beletemetni magamat a fejlődésbe, hogy minél előbb megközelíthessem Hinari szintjét… Mély nyomott hagyott bennem, hogy mekkora óriási különbség van a vezető forntharcos, és közöttem… Hogy ezúttal nagyon komolyan tudtam volna tenni valamit Hinari testében… és elrontottam… nem kicsit…
A folyamatos mászkálás közben ütköztem bele egy pletykába. Lemegetonról susmogtak, és arról, hogy ez a kazamata kipucolhatatlan, mert nincsen bejárata, és valami túlvilági van benne.
Nem, nem szokásom a pletykáknak hinni. De most ez kitűnő lehetőségnek tűnik, hogy elvonjam a figyelmemet, és fejlődjek is valamit. Tehát elindultam, hogy utánajárjak a dolognak.
Kérdeztem, nyomoztam, kerestem… feleslegesen… Semmi… A pletykánál több információt nem tudtam szerezni… Se olyan aki látta már, se olyan, aki tud valakit, aki visszajött… Tényleg ilyen lehetetlen feladat lenne?
Mindenesetre nem adom fel könnyen, és rámegy a teljes napom reggeltől késő estig a nyomozásra. És akkor sem azért hagyom abba, mert feladnám… Hanem egyszerűen annyira kimerültem, hogy muszáj megállnom aludni egyet. De még a céhházba se megyek vissza. Nem messze vagyok a fogadótól, úgyhogy egy éjszakára kiveszek egy egyszerű, legolcsóbb szobát, bedőlök az ágyba, és 10 perc múlva már el is nyomott az álom.
Még ki sem nyitom a szemem, már érzékelem, hogy valami nem stimmel… Puhább, mint a fogadó ágya. Először jeges rémület kerített hatalmába… Mond, hogy nem történt meg megint… kérlek! Ugye nem? Abba beleőrülnék!
Lassan nyitom ki a szemem, valami világosságra, amihez hozzá kell szokni, de.. Semmi… Sötét van… Nagyon sötét. Az első dolgom ezzel nem törődve, hogy a menümet ellenőrzöm. Ugye a saját avataromban vagyok, és a saját felszereléseim vannak velem…
Miután ez megtörtént, és megnyugodtam, felállok, és csak azért nem bukok orra az első mozdulatnál, mert van akrobatikám, és jó az egyensúlyérzékem… Remek… Fantasztikus, puha talaj… Mintha egy nagy ágyon járkálnék, vagy szivacsokon… No meg, mintha könnyedebben is mozognék a megszokottnál…
Erőlködve, hogy valamit ki tudjak venni a környezetből teszek néhány lépést… Nem tudom eldönteni, hogy a rendszer kifejezetten ösztökélni akar, hogy haladjak előre, vagy más az oka, de ha ennél könnyebben haladnék, talán el is repülnék… Ráadásul mintha az ismerőseim bíztatnának, hogy menj… Csak azt nem tudom meghatározni, hogy melyikek…
A francba már, kezd sok lenni a jóból… Nem lehetne normális, megszokott módon adni küldetést? Muszáj ez?
Azért, kissé bukdácsolva, de viszonylag stabil léptekkel, más ötletem nem lévén, hogy mihez kezdjek, haladok előre, és végre valahára meglátok valamit: egy padot. Ez az egyetlen dolog, amitől elindulhatok, így természetesen közelebb lépek, hátha találok valamit.
És találok is… Egy tekercset. A kíváncsiság, és a remény, hogy a helyzet megoldásához lehet benne valami… Megfogom, és elolvasom. 20 kérdés… Már első olvasásra sem egyszerűek…
Mi vezet? Ha ezt ilyen egyszerű lenne eldönteni… Mi a gondoskodás… Ha ezt szavakba lehetne így önteni… Ugyan már… Ez legalább egy napnyi gondollkodást igényelne, ha mindenre őszintén, és részletesen szeretnék válaszolni… De… miért is kellene válaszolnom? Hiszen sehol egy felirat, sehol egy utasítás, hogy ezt tegyem… még az sem biztos, hogy nekem hagyták itt a tekercset…
Újra végigfutok a kérdéseken. Mi inspirál, he?... Órákig sorolhatnám… Megértő, vagy átérző?... Egek, mert az egyik kizárja a másikat?
Halál… Ez a kérdés szíven üt…Jóval többször találkoztam halállal, mint szerettem volna… És az az igazság, hogy nagyon nehezen tudok mit kezdeni vele…És kinek kell az anyagi haszon? És kérdés, hogy álmodni, vagy remélni jobb? És hogy létezik-e igaz boldogság ezen a földön?...
Közben leülök a padra, és akarva-akaratlanul is a kérdéssoron kattog az agyam… Milyenek az álmaim, amiket meg akarok valósítani? Adom, vagy kapom a tanácsokat?... És motoszkál a fejemben az is, hogy mi ennek az egésznek az értelme, és a célja…
Addig addig forgatom a fejemben a kérdéseket, míg az inventorymból kerítek egy íróeszközt, és valami alátámasztást a tekercsnek, és úgy döntök, hogy nem lehet bajom belőle ha le is írom a válaszokat, amik közben lassacskán formálódnak a gondolataimban.
Azóta nagyjából mindent csinálok, hogy a figyelmemet eltereljem. Szó szerint próbálom beletemetni magamat a fejlődésbe, hogy minél előbb megközelíthessem Hinari szintjét… Mély nyomott hagyott bennem, hogy mekkora óriási különbség van a vezető forntharcos, és közöttem… Hogy ezúttal nagyon komolyan tudtam volna tenni valamit Hinari testében… és elrontottam… nem kicsit…
A folyamatos mászkálás közben ütköztem bele egy pletykába. Lemegetonról susmogtak, és arról, hogy ez a kazamata kipucolhatatlan, mert nincsen bejárata, és valami túlvilági van benne.
Nem, nem szokásom a pletykáknak hinni. De most ez kitűnő lehetőségnek tűnik, hogy elvonjam a figyelmemet, és fejlődjek is valamit. Tehát elindultam, hogy utánajárjak a dolognak.
Kérdeztem, nyomoztam, kerestem… feleslegesen… Semmi… A pletykánál több információt nem tudtam szerezni… Se olyan aki látta már, se olyan, aki tud valakit, aki visszajött… Tényleg ilyen lehetetlen feladat lenne?
Mindenesetre nem adom fel könnyen, és rámegy a teljes napom reggeltől késő estig a nyomozásra. És akkor sem azért hagyom abba, mert feladnám… Hanem egyszerűen annyira kimerültem, hogy muszáj megállnom aludni egyet. De még a céhházba se megyek vissza. Nem messze vagyok a fogadótól, úgyhogy egy éjszakára kiveszek egy egyszerű, legolcsóbb szobát, bedőlök az ágyba, és 10 perc múlva már el is nyomott az álom.
Még ki sem nyitom a szemem, már érzékelem, hogy valami nem stimmel… Puhább, mint a fogadó ágya. Először jeges rémület kerített hatalmába… Mond, hogy nem történt meg megint… kérlek! Ugye nem? Abba beleőrülnék!
Lassan nyitom ki a szemem, valami világosságra, amihez hozzá kell szokni, de.. Semmi… Sötét van… Nagyon sötét. Az első dolgom ezzel nem törődve, hogy a menümet ellenőrzöm. Ugye a saját avataromban vagyok, és a saját felszereléseim vannak velem…
Miután ez megtörtént, és megnyugodtam, felállok, és csak azért nem bukok orra az első mozdulatnál, mert van akrobatikám, és jó az egyensúlyérzékem… Remek… Fantasztikus, puha talaj… Mintha egy nagy ágyon járkálnék, vagy szivacsokon… No meg, mintha könnyedebben is mozognék a megszokottnál…
Erőlködve, hogy valamit ki tudjak venni a környezetből teszek néhány lépést… Nem tudom eldönteni, hogy a rendszer kifejezetten ösztökélni akar, hogy haladjak előre, vagy más az oka, de ha ennél könnyebben haladnék, talán el is repülnék… Ráadásul mintha az ismerőseim bíztatnának, hogy menj… Csak azt nem tudom meghatározni, hogy melyikek…
A francba már, kezd sok lenni a jóból… Nem lehetne normális, megszokott módon adni küldetést? Muszáj ez?
Azért, kissé bukdácsolva, de viszonylag stabil léptekkel, más ötletem nem lévén, hogy mihez kezdjek, haladok előre, és végre valahára meglátok valamit: egy padot. Ez az egyetlen dolog, amitől elindulhatok, így természetesen közelebb lépek, hátha találok valamit.
És találok is… Egy tekercset. A kíváncsiság, és a remény, hogy a helyzet megoldásához lehet benne valami… Megfogom, és elolvasom. 20 kérdés… Már első olvasásra sem egyszerűek…
Mi vezet? Ha ezt ilyen egyszerű lenne eldönteni… Mi a gondoskodás… Ha ezt szavakba lehetne így önteni… Ugyan már… Ez legalább egy napnyi gondollkodást igényelne, ha mindenre őszintén, és részletesen szeretnék válaszolni… De… miért is kellene válaszolnom? Hiszen sehol egy felirat, sehol egy utasítás, hogy ezt tegyem… még az sem biztos, hogy nekem hagyták itt a tekercset…
Újra végigfutok a kérdéseken. Mi inspirál, he?... Órákig sorolhatnám… Megértő, vagy átérző?... Egek, mert az egyik kizárja a másikat?
Halál… Ez a kérdés szíven üt…Jóval többször találkoztam halállal, mint szerettem volna… És az az igazság, hogy nagyon nehezen tudok mit kezdeni vele…És kinek kell az anyagi haszon? És kérdés, hogy álmodni, vagy remélni jobb? És hogy létezik-e igaz boldogság ezen a földön?...
Közben leülök a padra, és akarva-akaratlanul is a kérdéssoron kattog az agyam… Milyenek az álmaim, amiket meg akarok valósítani? Adom, vagy kapom a tanácsokat?... És motoszkál a fejemben az is, hogy mi ennek az egésznek az értelme, és a célja…
Addig addig forgatom a fejemben a kérdéseket, míg az inventorymból kerítek egy íróeszközt, és valami alátámasztást a tekercsnek, és úgy döntök, hogy nem lehet bajom belőle ha le is írom a válaszokat, amik közben lassacskán formálódnak a gondolataimban.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Szer. Márc. 21 2018, 21:52
Mialatt gondolataid útvesztőjébe zárkóztál és a kérdésekre elkezdtél szépen-sorjában válaszolni, figyelmed két jelenségre terelődhetett: a kérdő ív – vagy inkább szerződés? – alján található aláírás-vonal volt az egyik. Az tűnt fel, hogy minél több kérdésre adtál őszinte választ, a játékban használt neved arany betűkkel kezdett kirajzolódni a szignójelző mentén. A másik, ami felkeltethette érdeklődésedet, az a tollvonásokkal keletkezett hosszú, vékony fehérarany fonákok voltak. Miképpen a pergamennél hagyott, ódivatú töltőtollat húztad, annál több fonál szállt fel a levegőbe. Az üresség enyhe szele felbecsülhetetlen távolságba vitte a fényes, tapinthatatlan anyagokat. Ha valamelyiket megpróbáltad megérinteni, törékenyen pixeleződött szét ujjaid között – viszont sosem fogytak el. Mindig több és több tűnt elő az aranysárga tinta mentén és messze reppentek.
Amint folytattad a kitöltést és lassan a végéhez közeledtél, a fonákok egy kupacban landoltak. Feltűnő fényjáték közepette valamivé váltak. Az írás és az új jelenség közti kapcsolat könnyen összeköthető volt. Nem sokára megtapasztalhattad, a szerződés miféle jelenség folyamatát indította el. A tollvonás által alkotott fonalak egy teremtmény formáját kezdték összegyúrni: egy tengeri emlősét. Ahogyan az amorf gombolyag-masszából egy hátuszony és egy farok kezdett előbukkanni, az állat ék alakú feje a te irányodba nézett. A jellegzetes szem feletti és a hason húzódó, játékos foltsávokról még laikusként is felismerhetted, hogy egy kardszárnyú delfin tűnt elő szemeid előtt. Valódi fajtársaival ellentétben azonban ez a gyilkos bálna alapszíne hófehér volt, a foltjai pedig a tintára emlékeztető aranyban foszforeszkáltak. Termete sem tűnt annyira gigászinak, egy díványnál sem lehetett hatalmasabb. Az üres levegőben úgy lebegett, úszott, mintha igazi vízben lett volna. Szépen, komótos tempóban közelített meg téged, a maga méltóságteljes módján. Tisztes távolságban „állt meg”, nehogy kárt tegyen benned. Búgó hangja egybeolvadt a férfias sugdolózások morajlásaival. Nyugtató nesszel a fejéről egy érintőképernyős telefont ejtett le eléd, orra hegyével a lábadhoz tolta, s elhátrált. Ami elsőnek feltűnhetett rajta, az az apparátusán megjelenő kép: egy kártyalap – a marseille-i taro pápája.
Nyugodt szívvel folytathatod a kérdések gondolatban való letisztázását. Posztod addig tartson, amíg rá nem vetsz egy pillantást a gépre, majd idő közben a teszt kitöltésének a végéhez érkezel. Akkor az tűnhet fel, hogy a kártya eltűnik az apparátusról és egy privát levelezéshez használt chatablak nyílik fel. Valaki vagy valami üzenni akar neked.
Amint folytattad a kitöltést és lassan a végéhez közeledtél, a fonákok egy kupacban landoltak. Feltűnő fényjáték közepette valamivé váltak. Az írás és az új jelenség közti kapcsolat könnyen összeköthető volt. Nem sokára megtapasztalhattad, a szerződés miféle jelenség folyamatát indította el. A tollvonás által alkotott fonalak egy teremtmény formáját kezdték összegyúrni: egy tengeri emlősét. Ahogyan az amorf gombolyag-masszából egy hátuszony és egy farok kezdett előbukkanni, az állat ék alakú feje a te irányodba nézett. A jellegzetes szem feletti és a hason húzódó, játékos foltsávokról még laikusként is felismerhetted, hogy egy kardszárnyú delfin tűnt elő szemeid előtt. Valódi fajtársaival ellentétben azonban ez a gyilkos bálna alapszíne hófehér volt, a foltjai pedig a tintára emlékeztető aranyban foszforeszkáltak. Termete sem tűnt annyira gigászinak, egy díványnál sem lehetett hatalmasabb. Az üres levegőben úgy lebegett, úszott, mintha igazi vízben lett volna. Szépen, komótos tempóban közelített meg téged, a maga méltóságteljes módján. Tisztes távolságban „állt meg”, nehogy kárt tegyen benned. Búgó hangja egybeolvadt a férfias sugdolózások morajlásaival. Nyugtató nesszel a fejéről egy érintőképernyős telefont ejtett le eléd, orra hegyével a lábadhoz tolta, s elhátrált. Ami elsőnek feltűnhetett rajta, az az apparátusán megjelenő kép: egy kártyalap – a marseille-i taro pápája.
Nyugodt szívvel folytathatod a kérdések gondolatban való letisztázását. Posztod addig tartson, amíg rá nem vetsz egy pillantást a gépre, majd idő közben a teszt kitöltésének a végéhez érkezel. Akkor az tűnhet fel, hogy a kártya eltűnik az apparátusról és egy privát levelezéshez használt chatablak nyílik fel. Valaki vagy valami üzenni akar neked.
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Szer. Márc. 28 2018, 00:07
Az első tollvonásnál feltűnik, hogy ahogy a tollal a papírra rajzolom a betűket, vékony, fehér-arany fonalak jelennek meg.Előszőr óvatosan hozzáérek.. De azonnal el is pixeleződőtt az, amelyikhez hozzáértem, így ezzel inkább felhagyok.
Helyette megpróbálom megállapítani, hogy hová vezetnek ezek a fonalak,de úgy néz ki, ahány van belőle, annyifelé.
Megrázom a fejemet, és visszatérek a kérdésekhez. A fonalak valószínűleg megvárnak… A kérdések viszont már befészkelték magukat a gondolataimba, és nem hagynak nyugodni, ameddig őszintén meg nem válaszoltam őket.
I. Vágyak?… Mikor a vágyaim vezettek nem történt semmi jó… sőt… csak mindent elrontottam… Nem vezethetnek a vágyaim. A megérzések? Talán… Amikor hallgattam a megérzéseimre jó nyomra leltem általában.. Szeretném, ha a megérzéseim vezetnének! Logika? Megérzések nélkül… nem túl hatékony… Szükséges, és nagyon fontos… De magában kevésnek bizonyulhat… És eddig nem igazán vezette a puszta logika a döntéseimet… Ezen megfontolások után bekarikázom a b) választ. Nem túl határozottan, de egyértelműen.
II. Inspiráció… A szerelem… ez egyértelmű… de… nem teljesen igaz… Nem csak a szerelem inspirál… ugyan úgy a barátaim, a céh, a család… Ők mind komoly inspirációt jelentenek nekem az életben. Ahogy az is… hogy amit teszek az segítség legyen valakinek… Ennyi volna? Mi lehetne még… A pénz.. Na az biztosan nem érdekel… A hírnév, a siker? Nem… az egyáltalán nem fontos… A saját érdek? Részben, persze.. De egyáltalán nem elsődleges… Végül röviden, egy mondatban megogalmazom a következtetést: "Nagyrészt a számomra fontos emberek inspirálnak, és az, hogy segítsek azzal, amit teszek."
III. A gondoskodás… Az, amikor Takashi ápolt influenzásan… az, hogy anyám felnevelt.. Az hogy a nagymamán tanított… De ez nem igazán válasz a kérdésre.. Hogyan fogalmazzam ezt meg úgy, hogy az legyen…. Pá pillanat gondolkoás után megszületik a felelet, ami a papírra is kerül: "Gondoskodás az, amikor vigyázol valakire, figyeled mit tesz, ha szüksége van valamire, lehetőségeidhez mérten megadod neki, és ha kell, megvéded"
IV. Mi akar ez a kérdés lenni? Ki a fontosabb? Melyikük áll közelebb hozzám? Melyik lennék szívesebben? Melyik vagyok? Percekig gondolkodom ezen… Aztán rájövök, hogy a válasz mindegyik kérdésre ugyan az, és aláhúzóm az édesanyát.
V. Talán erre a kérdésre a legegyszerűbb a válasz. Nagyon nehezen megyek oda bárkihez tanácsért… Ellenben mindenkinek, akinek úgy látom szüksége van rá, nagyon szívesen elmondom a véleményemet, és adok tanácsot… Alá is húzom a kérdésben, hogy adsz.
VI. Percekig kell gondolkodnom rajta, hogy miért vagy áll a kérdésben… Nem lehet valakimegértő és átérző is egyben? Vagy hol ez, hol az? Nem lehet különbség? Végül mindkettő szót aláhúzom, de a megértőt kétszer. Nem éltem meg olyan sokmindent, hogy azt merjem mondani, átérzem a dolgokat…Nagyrészt inkább megértem.
VII. Szinte reflexből karikáznám be az a) választ… Hát persze hogy reális álmokat próbálok megvalósítani… Csak az az igazság, hogy egyre inkább bizonyulnak szürreálisnak… Végül bekarikázom határozott vonallal az a) választ, és egy nyíllal oda kötöm a b)-hez, amit halvány tollvonással karikázok be.
VIII. Megint egy kérdés, amivel… elsőre nem tudok mit kezdeni… Mi a kérdés? Melyik szín tetszik jobban? Melyik jellemez? Melyik dominál az életemben? Vagy melyiket látom legtöbbet? Végülis aztán a szememet teljesen magához vonzza az a) jelü válasz, amit be is karikázok, hallgatva a megérzésemre.
IX. Nem egészen 3 másodperc alatt születik meg a papírra a válasz. Határozottan a bölcsességet húzom alá. Semmit nem ért a tudás, ha nincs meg a bölcsesség, hogy megfelelően használjuk.
X. Irányítani?... Nem… Azt a felelősséget nem tudom, és nem is akarnám vállalni… Vezetni? Sokkal szimpatikusabb válasz… Követése? Na az ki van zárva… Nem bírnám elviselni a tehetetlenséget…
Határozott tollvonással karikázom be végül a b)-t.
XI. Elkerülni a konfliktust? Lehetetlen… Aki kerülni akarja váratlanul kerül bele, és nem fog tudni mit kezdeni vele… Aki keresi az megintcsak, mert csak a konfliktusba vezető utat látják, a belőle kifele tartó utat már nem. Tehát egyértelműen Megoldandó. Aki megoldani akarja a konfliktust, azt nem éri váratlanul, ha belekerül, és láthatja az utat ami kivezet belőle. Be is karikázom a c) választ.
XII. Ezen a kérdésen gondolkodom legtovább… Annyiszor… túl sokszor is zakatolt a fejemben, hogy bárcsak újrakezdhetném… hogy bárcsak visszacsinálhatnám… hogy visszatekerhetném az időt… De így belegondolva… nem mindegy hogy ezt hogyan teszem… Vajon arra van szükség, hogy teljesen előlről kezdjük? Mi biztosítja akkor, hogy nem követjük el megint ugyan azt a hibát? Végül a Megújulást húzom alá. Megújulással az eddigi tapasztalatokból építkezve elkerülhetjük a korábbi hibákat.
XIII. Nem vagyok bolond… A halált nem lehet elutasítani… És elfogadni?... Akkor most nem lennék itt… Beletörődni? Na azt lehet.. Az nekem is sikerült… Határozott vonással a c) betűjelet karikázom be
XIV. Mi ez a kérdés megint? Melyik áll közel hozzám? Melyiket érzem magamának? Melyiket tartom a legfontosabbnak? Vagy melyikkel tudok azonosulni? Végül a d) választ karikázom be… mert a levegő nem pusztító… és arra van leginkább szükség az életbenmaradáshoz.
XV. Rövid gondolkodás után a szellemit húzom alá. Ha szellemi javak vannak, abból könnyű anyagi javakat kovácsolni.. Fordítva ez nem igaz…
XVI. Ez talán a legnehezebben megválaszolható kérdés számomra… Miért kell választani? Miért nem az a kédés, hogy kit mentek meg? Miért nincs olyan opció, hogy senkit nem pusztítok el? Határozott mozdulattal áthúzom a kérdést a tekercsen… Aztán… Aztán halványan aláhúzom az önpusztítást. Inkább megölöm magamat, minthogy másoknak ártsak!
XVII. Álmok és remény… Ha vannak álmaink, az azt jelenti, hogy van remény… És ha van remény az indukálja, hogy vannak álmaink…Mégis melyik fontosabb a másiknál? Hiszen a kettő majdhogynem ugyanaz… De… Aki reménykedik, az tud álmodni… vagy előbb utóbb tudni fog… De aki álmodik.. Az sajnos elveszítheti a reményt, és vele együtt az álmait is. Ezért húzom végül alá a reménykedni szót a kérdésben.
XVIII. Az ösztön számomra nagyon peioratív értelemmel bír. Olyan erő, amit nem tudunk kontrollálni. Ami átveszi felettünk az irányítást, ahelyett hogy mi vezetnénk, és javunkra használnánk fel. Egyértelmű, hogy a megérzést húzom alá… Mert az pontosan azt feltételezi, hogy kontroll alatt tartom a dolgokat, és én irányítom magam. A megérzésről én döntöm el, hogy követem-e, vagy nem.
Csak akkor figyelek fel a lap aljára, amikor a kérdések töltögetése közben a látóterembe kerül az aláírás vonal. Először azt hittem, nekem kell majd a végén aláírnom, de magától elkezdett az aláírás megjelenni az aláírásom… Ez meg is akaszt a kérdések megválaszolásában. Valahogy gyanús… És elbizonytalanodom… Biztos adni akarom a nevemet ehhez a… Mihez is? A válaszokhoz? Azokhoz mindenképpen, hiszen teljesen őszinték mind… De tudom, hogy nem csak erről van szó… Mi lehet ez az egész?
Viszont még van néhány kérdés…
A tekintetem megint a fonalakra esik, és elkerekedett szemmel nézem ahogy összeállnak valamivé… Ahogy figyelem, és elnyeri a formáját… Már az is látszik, hogy egy kardszárnyú delfinnel van dolgom… Csak fehér és arany színű… És egészen apró ezen faj képviselőihez képest. Mondhatni megbabonázva nézem, ahogy közelebb jön, egy mozdulatot sem téve. Nem akarnám elijeszteni ezt a méltóságteljes, fenséges lényt.
Aztán a teljes lényemből sugárzik a megrökönyödés és meglepettség, amikor egy telefon csúszott le elém.
Nem ismerem fel a rajta megjelenő kártyát… Nézem.. Percekig, hátha tudok valami értelmet is társítani hozzá… De nem, nem sikerül… Nincs ötletem mit akarhat jelenteni..
Közben a tekintetem az időközben mellém letett pergamenre téved. Nem tudom mit jelent ez a telefon… de mivel a kérdések kitöltése közben jelent meg, gondolom csak akkor tudom meg, ha befejezem az amúgyis már bennem motoszkáló kérdésekre…Végülis… már csak 2 kérdés marad üresen… és mostmár butaság lenne viszakozni…
Lássuk csak…
XIX. Megszerezhető? Igen. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy egyszerű lesz, vagy hogy érdemes hajszolni. Oh… nagyon nagyon sokat kell gürcölni érte. A tekercsre végül a következő mondatban foglalom össze a válaszomat: "Igen, bár sok szerencse, és küzdelem kell hozzá... Magától nem lesz ott."
XX. Erre a kérdésre nem elég egy igen vagy egy nem válasznak… Nekem nem. Az őszinte felelett a következő mondat: "Mivel általában tudom mit csinálok, és a legjobb szándékkal cselekszem igen, bátran vállalom a felelősséget azért, amit teszek." Ez nem jelenti, hogy sosem hibázok… Hogy nincsnek negatív következmányek… Ahogy azt sem, hogy ez könnyű…
Szinte véletlenül téved a tekintetem a néhány perccel ezelőtt itt hagyott mobilra… És gyanakodva figyelem, hogy a kártya eltűnik, és helyette valamilyen üzenetváltó szolgáltatás jelenik meg… Ki? Vagy… Mi? És legfőképpen: Miért, és mit akar nekem mondani?
Helyette megpróbálom megállapítani, hogy hová vezetnek ezek a fonalak,de úgy néz ki, ahány van belőle, annyifelé.
Megrázom a fejemet, és visszatérek a kérdésekhez. A fonalak valószínűleg megvárnak… A kérdések viszont már befészkelték magukat a gondolataimba, és nem hagynak nyugodni, ameddig őszintén meg nem válaszoltam őket.
I. Vágyak?… Mikor a vágyaim vezettek nem történt semmi jó… sőt… csak mindent elrontottam… Nem vezethetnek a vágyaim. A megérzések? Talán… Amikor hallgattam a megérzéseimre jó nyomra leltem általában.. Szeretném, ha a megérzéseim vezetnének! Logika? Megérzések nélkül… nem túl hatékony… Szükséges, és nagyon fontos… De magában kevésnek bizonyulhat… És eddig nem igazán vezette a puszta logika a döntéseimet… Ezen megfontolások után bekarikázom a b) választ. Nem túl határozottan, de egyértelműen.
II. Inspiráció… A szerelem… ez egyértelmű… de… nem teljesen igaz… Nem csak a szerelem inspirál… ugyan úgy a barátaim, a céh, a család… Ők mind komoly inspirációt jelentenek nekem az életben. Ahogy az is… hogy amit teszek az segítség legyen valakinek… Ennyi volna? Mi lehetne még… A pénz.. Na az biztosan nem érdekel… A hírnév, a siker? Nem… az egyáltalán nem fontos… A saját érdek? Részben, persze.. De egyáltalán nem elsődleges… Végül röviden, egy mondatban megogalmazom a következtetést: "Nagyrészt a számomra fontos emberek inspirálnak, és az, hogy segítsek azzal, amit teszek."
III. A gondoskodás… Az, amikor Takashi ápolt influenzásan… az, hogy anyám felnevelt.. Az hogy a nagymamán tanított… De ez nem igazán válasz a kérdésre.. Hogyan fogalmazzam ezt meg úgy, hogy az legyen…. Pá pillanat gondolkoás után megszületik a felelet, ami a papírra is kerül: "Gondoskodás az, amikor vigyázol valakire, figyeled mit tesz, ha szüksége van valamire, lehetőségeidhez mérten megadod neki, és ha kell, megvéded"
IV. Mi akar ez a kérdés lenni? Ki a fontosabb? Melyikük áll közelebb hozzám? Melyik lennék szívesebben? Melyik vagyok? Percekig gondolkodom ezen… Aztán rájövök, hogy a válasz mindegyik kérdésre ugyan az, és aláhúzóm az édesanyát.
V. Talán erre a kérdésre a legegyszerűbb a válasz. Nagyon nehezen megyek oda bárkihez tanácsért… Ellenben mindenkinek, akinek úgy látom szüksége van rá, nagyon szívesen elmondom a véleményemet, és adok tanácsot… Alá is húzom a kérdésben, hogy adsz.
VI. Percekig kell gondolkodnom rajta, hogy miért vagy áll a kérdésben… Nem lehet valaki
VII. Szinte reflexből karikáznám be az a) választ… Hát persze hogy reális álmokat próbálok megvalósítani… Csak az az igazság, hogy egyre inkább bizonyulnak szürreálisnak… Végül bekarikázom határozott vonallal az a) választ, és egy nyíllal oda kötöm a b)-hez, amit halvány tollvonással karikázok be.
VIII. Megint egy kérdés, amivel… elsőre nem tudok mit kezdeni… Mi a kérdés? Melyik szín tetszik jobban? Melyik jellemez? Melyik dominál az életemben? Vagy melyiket látom legtöbbet? Végülis aztán a szememet teljesen magához vonzza az a) jelü válasz, amit be is karikázok, hallgatva a megérzésemre.
IX. Nem egészen 3 másodperc alatt születik meg a papírra a válasz. Határozottan a bölcsességet húzom alá. Semmit nem ért a tudás, ha nincs meg a bölcsesség, hogy megfelelően használjuk.
X. Irányítani?... Nem… Azt a felelősséget nem tudom, és nem is akarnám vállalni… Vezetni? Sokkal szimpatikusabb válasz… Követése? Na az ki van zárva… Nem bírnám elviselni a tehetetlenséget…
Határozott tollvonással karikázom be végül a b)-t.
XI. Elkerülni a konfliktust? Lehetetlen… Aki kerülni akarja váratlanul kerül bele, és nem fog tudni mit kezdeni vele… Aki keresi az megintcsak, mert csak a konfliktusba vezető utat látják, a belőle kifele tartó utat már nem. Tehát egyértelműen Megoldandó. Aki megoldani akarja a konfliktust, azt nem éri váratlanul, ha belekerül, és láthatja az utat ami kivezet belőle. Be is karikázom a c) választ.
XII. Ezen a kérdésen gondolkodom legtovább… Annyiszor… túl sokszor is zakatolt a fejemben, hogy bárcsak újrakezdhetném… hogy bárcsak visszacsinálhatnám… hogy visszatekerhetném az időt… De így belegondolva… nem mindegy hogy ezt hogyan teszem… Vajon arra van szükség, hogy teljesen előlről kezdjük? Mi biztosítja akkor, hogy nem követjük el megint ugyan azt a hibát? Végül a Megújulást húzom alá. Megújulással az eddigi tapasztalatokból építkezve elkerülhetjük a korábbi hibákat.
XIII. Nem vagyok bolond… A halált nem lehet elutasítani… És elfogadni?... Akkor most nem lennék itt… Beletörődni? Na azt lehet.. Az nekem is sikerült… Határozott vonással a c) betűjelet karikázom be
XIV. Mi ez a kérdés megint? Melyik áll közel hozzám? Melyiket érzem magamának? Melyiket tartom a legfontosabbnak? Vagy melyikkel tudok azonosulni? Végül a d) választ karikázom be… mert a levegő nem pusztító… és arra van leginkább szükség az életbenmaradáshoz.
XV. Rövid gondolkodás után a szellemit húzom alá. Ha szellemi javak vannak, abból könnyű anyagi javakat kovácsolni.. Fordítva ez nem igaz…
XVI. Ez talán a legnehezebben megválaszolható kérdés számomra… Miért kell választani? Miért nem az a kédés, hogy kit mentek meg? Miért nincs olyan opció, hogy senkit nem pusztítok el? Határozott mozdulattal áthúzom a kérdést a tekercsen… Aztán… Aztán halványan aláhúzom az önpusztítást. Inkább megölöm magamat, minthogy másoknak ártsak!
XVII. Álmok és remény… Ha vannak álmaink, az azt jelenti, hogy van remény… És ha van remény az indukálja, hogy vannak álmaink…Mégis melyik fontosabb a másiknál? Hiszen a kettő majdhogynem ugyanaz… De… Aki reménykedik, az tud álmodni… vagy előbb utóbb tudni fog… De aki álmodik.. Az sajnos elveszítheti a reményt, és vele együtt az álmait is. Ezért húzom végül alá a reménykedni szót a kérdésben.
XVIII. Az ösztön számomra nagyon peioratív értelemmel bír. Olyan erő, amit nem tudunk kontrollálni. Ami átveszi felettünk az irányítást, ahelyett hogy mi vezetnénk, és javunkra használnánk fel. Egyértelmű, hogy a megérzést húzom alá… Mert az pontosan azt feltételezi, hogy kontroll alatt tartom a dolgokat, és én irányítom magam. A megérzésről én döntöm el, hogy követem-e, vagy nem.
Csak akkor figyelek fel a lap aljára, amikor a kérdések töltögetése közben a látóterembe kerül az aláírás vonal. Először azt hittem, nekem kell majd a végén aláírnom, de magától elkezdett az aláírás megjelenni az aláírásom… Ez meg is akaszt a kérdések megválaszolásában. Valahogy gyanús… És elbizonytalanodom… Biztos adni akarom a nevemet ehhez a… Mihez is? A válaszokhoz? Azokhoz mindenképpen, hiszen teljesen őszinték mind… De tudom, hogy nem csak erről van szó… Mi lehet ez az egész?
Viszont még van néhány kérdés…
A tekintetem megint a fonalakra esik, és elkerekedett szemmel nézem ahogy összeállnak valamivé… Ahogy figyelem, és elnyeri a formáját… Már az is látszik, hogy egy kardszárnyú delfinnel van dolgom… Csak fehér és arany színű… És egészen apró ezen faj képviselőihez képest. Mondhatni megbabonázva nézem, ahogy közelebb jön, egy mozdulatot sem téve. Nem akarnám elijeszteni ezt a méltóságteljes, fenséges lényt.
Aztán a teljes lényemből sugárzik a megrökönyödés és meglepettség, amikor egy telefon csúszott le elém.
Nem ismerem fel a rajta megjelenő kártyát… Nézem.. Percekig, hátha tudok valami értelmet is társítani hozzá… De nem, nem sikerül… Nincs ötletem mit akarhat jelenteni..
Közben a tekintetem az időközben mellém letett pergamenre téved. Nem tudom mit jelent ez a telefon… de mivel a kérdések kitöltése közben jelent meg, gondolom csak akkor tudom meg, ha befejezem az amúgyis már bennem motoszkáló kérdésekre…Végülis… már csak 2 kérdés marad üresen… és mostmár butaság lenne viszakozni…
Lássuk csak…
XIX. Megszerezhető? Igen. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy egyszerű lesz, vagy hogy érdemes hajszolni. Oh… nagyon nagyon sokat kell gürcölni érte. A tekercsre végül a következő mondatban foglalom össze a válaszomat: "Igen, bár sok szerencse, és küzdelem kell hozzá... Magától nem lesz ott."
XX. Erre a kérdésre nem elég egy igen vagy egy nem válasznak… Nekem nem. Az őszinte felelett a következő mondat: "Mivel általában tudom mit csinálok, és a legjobb szándékkal cselekszem igen, bátran vállalom a felelősséget azért, amit teszek." Ez nem jelenti, hogy sosem hibázok… Hogy nincsnek negatív következmányek… Ahogy azt sem, hogy ez könnyű…
Szinte véletlenül téved a tekintetem a néhány perccel ezelőtt itt hagyott mobilra… És gyanakodva figyelem, hogy a kártya eltűnik, és helyette valamilyen üzenetváltó szolgáltatás jelenik meg… Ki? Vagy… Mi? És legfőképpen: Miért, és mit akar nekem mondani?
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Pént. Ápr. 13 2018, 21:06
Ugye már feltűnt neked, hogy már nem volt teljesen megbízható az időérzéked? Amennyit a szerződéses teszt kitöltésével tölthettél el, már nem tudhattad. Percek vagy órák? Ki tudja? Az, hogy esetleg fontosnak félhetted az időérzékelés elvesztését, a kardszárnyú delfin jelenléte vonta el arról figyelmedet.
A színed elé tolt, üzenetküldésre és vételre használt eszközön jó ideig a három pont jelezte, hogy nem sokára levelet fogsz kapni. Nem sokára meg is történt.
Kereshetted az üzenő forrását, de egyelőre nem láthattad vagy tudhattad(!), ki az a Philei. Az üzenet alatt a gyilkos bálna fizikumával teljesen ellenkező, sípoló hangot adott ki. A legtöbb tengeri emlős a víz alatt így kommunikált fajtársával. A valósághű program ezt próbálta leutánozni.
A bálna ezúttal mélyebb hangon búgott fel. Félkörívesen kerülgette az ülőhelyedet, mialatt mély, lélekbe tekintő szeme téged méregetett.
Ezer bocsánat a várakoztatásért. Ugyan egy kérdésről van szó, de igazság szerint bármennyit felehetsz a bálnának – nem harap, csak fókát. Természetesen ahányat felteszel, úgy a végén ugyanannyit fogsz kapni.
A színed elé tolt, üzenetküldésre és vételre használt eszközön jó ideig a három pont jelezte, hogy nem sokára levelet fogsz kapni. Nem sokára meg is történt.
Üdvözöllek, Chakna. Philei vagyok, a daimónod. Abból jöttem létre, amit a szemed előtt látsz.
Kereshetted az üzenő forrását, de egyelőre nem láthattad vagy tudhattad(!), ki az a Philei. Az üzenet alatt a gyilkos bálna fizikumával teljesen ellenkező, sípoló hangot adott ki. A legtöbb tengeri emlős a víz alatt így kommunikált fajtársával. A valósághű program ezt próbálta leutánozni.
Feltételezem rengeteg kérdésed van. „Hol vagyok? Mi ez a hely? Ki vagy te?”. Igen-igen, szerény véleményem szerint nyilván meg lehetsz zavarodva. De mint az Őstenger anyja, a kísérőd leszek a Lemegetonon átvezető úton.
A bálna ezúttal mélyebb hangon búgott fel. Félkörívesen kerülgette az ülőhelyedet, mialatt mély, lélekbe tekintő szeme téged méregetett.
Szeretném, ha előtte játszanánk valamit. Nagyon fontos lenne, máskülönben nem tudok segíteni. Én felteszek egy kérdést, te is feltehetsz egyet. Egyszerű, mint egy pofon, nem? Természetesen tekintettel vagyok konfúziódra, ezért hagyom, hogy te tegyél fel először egyet! No hajrá!
Ezer bocsánat a várakoztatásért. Ugyan egy kérdésről van szó, de igazság szerint bármennyit felehetsz a bálnának – nem harap, csak fókát. Természetesen ahányat felteszel, úgy a végén ugyanannyit fogsz kapni.
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Hétf. Május 07 2018, 21:03
Fogalmam sincs mennyi ideig szöszmötöltem a kérdések átgondolásával, és megválaszolásával… Lehet alig néhány percig, lehet órákig, vagy még tovább. Fáradt mindenesetre nem vagyok. És nem is foglalkoztat mennyi idő telt el. Elmerültem a szövevényes útvesztőben amit a kérdések tártak fel. Az útvesztőben, amit Miura Nanának hívnak… De egyre kíváncsibb is vagyok, hogy hova vezet ez az egész. Mert hogy valahova vezet, az tuti biztos... Aincardban semmi nem történik csak úgy, ami ilyen horderejű... Valami célja van ennek, és csak úgy tudom meg, hogy mi, ha végigcsinálom. Mondhatni, elfogadtam a kihívást. Még akkor is, ha közben nagyon úgy néz ki, szembe kell néznem magammal, mindazzal együtt, amit szívesen kicserélnék, vagy eldobnék magamból.
Három pont… Valaki éppen ír. Talán választ kapok a kérdéseimre… talán újabb válaszokat kell keresnem… De remélhetőleg azt megtudom, hogy mi ez az egész. Türelmesen várok, és valahol remélem, hogy nem valami tévedésből írt üzenetet olvashatok ha befejezte a gépelést aki a rendszer túloldalán van.
Nemsokára meg is jelenik az első üzenet, és úgy történik, ahogy szerettem volna. Nekem szól az üzenet, Chakna névvel. Vagyis nem tud rólam többet ez a lény, akit hamar sikerül azonosítanom az előttem lebegő kardszárnyú delfinnel, mint amit a rendszer tud, vagy én mondok el. Valahol megnyugtató ez a tudat. Nem kell így attól tartanom, hogy olyasmivel fog szembesíteni, amit önszántamból nem mondanék ki.
-Philei - mondom ki hangosan a nevet, ahogy automatikusan körbenézek. Ebből? Vagy nem arról beszél amit magam körül látok? A tekintetem visszatéved a papírra, amit néhány pillanattal ezelőtt töltögettem… Ebből? A válaszaimból jött volna létre? Hol is láttam már a daimón kifejezést..
Lassan bevillan a könyv címe, amiben szerepelt… Az aranyiránytű… Ott a daimón a gyermekek lelkének egy darabja, ami önálló életre kell, és szinte saját személyiséggé válik, miközben elválaszthatatlan a gyermektől… És nagyon nagyon fájdalmas elveszíteni… Ez lenne nekem Philei?
- A daimónom… Szóval tulajdonképpen a részem vagy?-kérdezem újra végignézve a lényen. Érdekes, hogy nem az általa is felsorolt kérdéseket szegezem neki elsőként, hanem azt próbálom tisztázni, hogy micsoda is ő… De bólintok. Valóban rengeteg a kérdés, de nem sietek sehová… Ha hajlandó válaszolni, akkor mindegy mennyi idő alatt sikerül teljesen tisztázni a helyzetet, és valószínűleg nem is vagyok annyira megzavarodva mint gondolja. Azon túljutottam a kérdéseken való elmélkedés közben.
- Lemegeton? Ez lenne az a megközelíthetetlen kazamata? -nézek körbe újra. Ezt a helyet kerestem már napok óta eredménytelenül, erre egy álmon keresztül bukkanok rá? Hogy? És miért én kerültem bele? Vagy mindenki aki keresi belekerül? Na tessék... Csak megemlít valamit, és a kérdések, amik válaszra várnak máris sokszorozódtak... De szokták mondani, hogy ahhoz, hogy valami letisztuljon, előbb fel kell kavarni, úgyhogy reménykedem, hogy ténylegesen haladni fogunk afelé, hogy átlássam mibe is csöppentem.
Játszani… Miért van olyan érzésem, hogy amit játéknak nevez, az valami nagyon is komoly dolog? Egyszerű kérdezz felelek.. aha, csak nem mindegy, hogy milyen kérdéseket tesz fel, különösen, ha éppen olyasmit érint, amit nehezemre esik megválaszolni.
- Játszunk - bólintok, és kicsivel kényelmesebb pozícióba helyezkedek a padon. Ha már eddig válaszolgattam a kérdésekre, nem fogok meghátrálni... különösen, hogy ha ez a jelenés valóban a daimónom, akkor nem kell tartanom tőle, és felesleges titkolóznom.
Ráadásul én kérdezhetek először. Jól van… Nem sokat foglalkozom azzal, hogy mit lenne a legérdemesebb elsőként kérdezni. Kíváncsibb vagyok annál arra, hogy neki milyen kérdései vannak.
- Miért kerültem én ide? -kérdezek kíváncsi tekintettel, külön hangsúlyozva, hogy én, és nem más. Ezzel talán el is kezdhetem felgöngyölíteni az összegabalyodott szálakat.
Három pont… Valaki éppen ír. Talán választ kapok a kérdéseimre… talán újabb válaszokat kell keresnem… De remélhetőleg azt megtudom, hogy mi ez az egész. Türelmesen várok, és valahol remélem, hogy nem valami tévedésből írt üzenetet olvashatok ha befejezte a gépelést aki a rendszer túloldalán van.
Nemsokára meg is jelenik az első üzenet, és úgy történik, ahogy szerettem volna. Nekem szól az üzenet, Chakna névvel. Vagyis nem tud rólam többet ez a lény, akit hamar sikerül azonosítanom az előttem lebegő kardszárnyú delfinnel, mint amit a rendszer tud, vagy én mondok el. Valahol megnyugtató ez a tudat. Nem kell így attól tartanom, hogy olyasmivel fog szembesíteni, amit önszántamból nem mondanék ki.
-Philei - mondom ki hangosan a nevet, ahogy automatikusan körbenézek. Ebből? Vagy nem arról beszél amit magam körül látok? A tekintetem visszatéved a papírra, amit néhány pillanattal ezelőtt töltögettem… Ebből? A válaszaimból jött volna létre? Hol is láttam már a daimón kifejezést..
Lassan bevillan a könyv címe, amiben szerepelt… Az aranyiránytű… Ott a daimón a gyermekek lelkének egy darabja, ami önálló életre kell, és szinte saját személyiséggé válik, miközben elválaszthatatlan a gyermektől… És nagyon nagyon fájdalmas elveszíteni… Ez lenne nekem Philei?
- A daimónom… Szóval tulajdonképpen a részem vagy?-kérdezem újra végignézve a lényen. Érdekes, hogy nem az általa is felsorolt kérdéseket szegezem neki elsőként, hanem azt próbálom tisztázni, hogy micsoda is ő… De bólintok. Valóban rengeteg a kérdés, de nem sietek sehová… Ha hajlandó válaszolni, akkor mindegy mennyi idő alatt sikerül teljesen tisztázni a helyzetet, és valószínűleg nem is vagyok annyira megzavarodva mint gondolja. Azon túljutottam a kérdéseken való elmélkedés közben.
- Lemegeton? Ez lenne az a megközelíthetetlen kazamata? -nézek körbe újra. Ezt a helyet kerestem már napok óta eredménytelenül, erre egy álmon keresztül bukkanok rá? Hogy? És miért én kerültem bele? Vagy mindenki aki keresi belekerül? Na tessék... Csak megemlít valamit, és a kérdések, amik válaszra várnak máris sokszorozódtak... De szokták mondani, hogy ahhoz, hogy valami letisztuljon, előbb fel kell kavarni, úgyhogy reménykedem, hogy ténylegesen haladni fogunk afelé, hogy átlássam mibe is csöppentem.
Játszani… Miért van olyan érzésem, hogy amit játéknak nevez, az valami nagyon is komoly dolog? Egyszerű kérdezz felelek.. aha, csak nem mindegy, hogy milyen kérdéseket tesz fel, különösen, ha éppen olyasmit érint, amit nehezemre esik megválaszolni.
- Játszunk - bólintok, és kicsivel kényelmesebb pozícióba helyezkedek a padon. Ha már eddig válaszolgattam a kérdésekre, nem fogok meghátrálni... különösen, hogy ha ez a jelenés valóban a daimónom, akkor nem kell tartanom tőle, és felesleges titkolóznom.
Ráadásul én kérdezhetek először. Jól van… Nem sokat foglalkozom azzal, hogy mit lenne a legérdemesebb elsőként kérdezni. Kíváncsibb vagyok annál arra, hogy neki milyen kérdései vannak.
- Miért kerültem én ide? -kérdezek kíváncsi tekintettel, külön hangsúlyozva, hogy én, és nem más. Ezzel talán el is kezdhetem felgöngyölíteni az összegabalyodott szálakat.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Kedd Május 15 2018, 20:04
A gyilkos bálna sejtelmesen méregetett téged. Tekintete mélynek, majdhogynem ősinek tűnt, ahogyan az illata is, amit magával hordott. Valami kellemes virág odor lengte körbe – a kedvenc virágodé, akármi is lehetett az. Ez még inkább megközelíthetővé, barátságossá, nyugtatóvá tette a Philei nevezetű daimón látványát.
Az állat szomorú búgatást hallatott, fejét pedig némileg lehajtotta. A bánat azonban hamar tovaillant, amiképpen következő kérdésedet felé intézted.
Beleegyezésedre Philei egy alig látható bólintással válaszolt. A kérdésre fél szemét lehunyta, száján át nagy levegőt vett. A feje búbján található lyukból víz tört elő – pontosabban arany víz. Még ha ösztönösen is tartottál a nedvességétől, nem ért hozzád. Átment rajtad és úgy pixeleződött el. Mintha kísértet lett volna… múló emlék.
A bálna újból biccentett, majd búgott. Kis idő múlva folytatta üzenetét, nyugtató mormolás közepette.
Orrával gyöngéden megbökte felé eső válladat. Anyai simogatásnak szánta, de az érintéssel együtt a fapadot is odébb tolta. Nem szándékosan ugyan, ez a meglepődött vonásán jól látszódott. Miután felocsúdott az aprócska baklövéséből, megrázta magát, s felvette veled a szemkontaktust.
Igen. Ahogyan a tükörképed, úgy hasonlóképpen én is a részed vagyok. Csupán mivel ennek a világnak megvannak a maga törvényei, így nem hordozhatsz a bőröd alatt, mint az igaz lelkedet. Csak kétséges hús és vér formájában jelenhetek meg előtted… vagy tűnhetek el.
Az állat szomorú búgatást hallatott, fejét pedig némileg lehajtotta. A bánat azonban hamar tovaillant, amiképpen következő kérdésedet felé intézted.
Lemegeton… a megközelíthetetlen kazamata… lelked útvesztője… az Egy óraműve… hívd, aminek csak akarod. Itt vagy velem, és én teveled.
Beleegyezésedre Philei egy alig látható bólintással válaszolt. A kérdésre fél szemét lehunyta, száján át nagy levegőt vett. A feje búbján található lyukból víz tört elő – pontosabban arany víz. Még ha ösztönösen is tartottál a nedvességétől, nem ért hozzád. Átment rajtad és úgy pixeleződött el. Mintha kísértet lett volna… múló emlék.
Mert valami elromlott benned. Egy hibás szerkezetet pedig azért viszel az óraműveshez, mert meg akarod javítani. Valami hibát vétettél, amit ki szeretnél törölni, kedvesem.
A bálna újból biccentett, majd búgott. Kis idő múlva folytatta üzenetét, nyugtató mormolás közepette.
Tanulnod kell. És ha megtanultad, másokat vezethetsz… ösztökélhetsz arra, hogy ők se essenek bele ugyanabba a hibába.
Orrával gyöngéden megbökte felé eső válladat. Anyai simogatásnak szánta, de az érintéssel együtt a fapadot is odébb tolta. Nem szándékosan ugyan, ez a meglepődött vonásán jól látszódott. Miután felocsúdott az aprócska baklövéséből, megrázta magát, s felvette veled a szemkontaktust.
Most én jövök. Mit keresel itt? Mit akarsz itt elérni?
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Pént. Május 18 2018, 22:06
Ha megfigyelném magamat, azt hiszem jól szórakoznék. Szélsőségesnek ugyan nem nevezném a jelenséget, de egyfajta hintázásba kezdtem a kíváncsi, nyugodt, és az összezavarodott, frusztrlt állapot között. Szeretném a helyzetet mielőbb tisztázni, ezért igyekszem megtartani az események fölött legalább a minimális kontrollt, de közben cseng a fejemben, hogy egyáltalán nincs uralmam a történések között...
Helyzet adta (vagy nem a helyzet? Hanem valami más?) társam mindeesetre készségesnek, és segítőkésznek bizonyul. Azokra a kérdéseimre is válaszol, amikre nem vártam válasz.
Szóval daimón... Újra végignézek az állaton. Ez lenne a lelkem sao szabályainak megfelelő kivetülése? Egy kardszárnyú delfin? De mit jelent ez? Oh... hogy fogalmam sincs a szimbólumok jelentéséről... Mert biztos vagyok benne, hogy valami fontosat jelenthet... vagyis... nekem fontosat.
- Ez esetben, üdvözöllrk Philei. Örvendek a találkozásnak. - mosolygok barátságosan a teremtményre. Egyelőre nincs okom félni, sem ridegnek lenni vele. Ráadásul azzal aligha tudom kideríteni, mégis mennyiben felel meg az arany bálna annak, aki én vagyok.
Nem tudom miiért, de meglehetősen erős késztetést érzek, hogy azt a szomorúságot, ami megjelent Philein feloldjam... Úgyhogy a mosollyal együtt meg is simogatom valahol az orra mellett, igyekezve sugallni, hogy én sem szeretném ha eltűnne... Rajtam nem fog múlni, hogy itt maradjon. Már csak azért sem, mert úgy tűnik ő az egyetlen, aki ki vezethet innen.
Vagy inkább be? Ő is megerősíti, hogy ez az a bizonyos kazamata, aminek nincs bejárata. Majdnem felnevetek... Dehogynincs neki! Csak ezekszerint mindenki rossz helyen kutatja. Mert kezdem azt hinni, hogy ez a kazamata nem Aincard szintjein van elrejtve, hanem magukban a játékosokban... Nem tűnik megoldhatatlannak, hiszen mi magun is kódokká, bitekké lettünk konvertálva mikor beléptünk...
Kicsit megrázom a fejemet. Azt hiszem ez most túl messzire vezet, és egyénként is csak megérzés, amit se cáfolni nem tudok, se alátámasztani logikusan, miközben Philei minden bizonnyal konkrét információval is tud szogálni.
Játék... Rendben... akkor fogjuk fel úgy. De mindenképpen kihasználom az adódó lehetőségeket, hogy némi információhoz jussak.
Ha olyan lenne a helyzet, mint szeretném... De már a kérdésemre is olyan választ kapok, ami után kedvem lenni egy láthatatlan szobát magamra zárni, és alaposan mindent átgondolni, mielőtt tovább folytatok bármit, vagy újabb kérdések után nézek.
A víz nem ijeszt meg, sőt, egy pillanaig ámulva nézem, hiszen gyönyörű...
Aztán elhangzik a válasz: Valami elromlott benned... Nem arról van szó, hogy nem tudtam... Mióta jobban lettem, már a dátumot is pontosan tudom, hogy mikor romlott el valami... Aznap, amikor Takashi belépett a játékba az indulás után... Csak arra nem találtam pontos választ, hogy mi is volt az...
Hibát.... Az elmúlt másfél évben? Számtalan, sőt annál is több hibát vétettem... Amelyiket ki akarom javítani? Az első gondolatom az lenne, hogy ez a hiba az volt hogy beléptem... Aztán az, hogy a kérdezősködés volt hiba... Aztán eljutok oda, hogy a tragédiát követő két hónap... vagy inkébb fél év volt a hiba... De természetesen elemi erővel vág belém, hogy néhány napja talán egész eddigi életem legnagyobb hibáját vétettem... Nagy levegőt veszek, és megálljt parancsolok a gondolatnak. Nem szabad ebbe belemennem. Fogalmam sincs, milyen hatással lenne rám, és lehet nagyon mélyre vinne.
- Tanulni mindig készen állok - mosolygok daimónomra határozottan. Pontosan azért, mert hibáztam, és nem akarom ugyanazt a hibát újra elkövetni... véletlenül sem... És ha ebben másokat is segíthetek, az több, mint amit kívánni tudok magamnak.
Pár pillanatra forgatom magamban ezt a lehetőséget. Óriási motiváció nekem, ha másoknak segíthetek, de ez most valahogy kicsit más. Ez nem az "akár a saját káromon is" helyzet... inkább olyan, ahol együtt profitálhatok azokkal akiknek segítek, és ettől a késztetés, hogy mindent megtegyek erősebb... A virágillat megnyugtat... Az életem legboldogabb pillanatait idézi fel, és az a melegség is jólesik, ahogy a daimónom hozzámér. Nem, egyáltalán nem zavar, hogy a padot is arrább tolja... Szinte észre sem veszem az elmém útvesztőiben.
A kérdés zökkent ki a gondolataimból. Mit keresek itt... Egyszerű lenne rávágni, hogy Lemegetont... De azt már nagyon úgy néz ki, megtaláltam...
- Hogy miért kerestem Lemegetont? - töröm meg a beálló csendet. - Őszintén azért, hogy a figyelmemet eltereljem, és lekössem az energiáimat. Azt is mondhatnám, hogy felejteni akarok, de azt nem tudnék, és nem is szabad. - foglalom össze röviden a z okaimat... - Hogy mit akarok elérni? Azt hiszem a lelkiismeretem elcsendesítése a legpontosabb megfogalmazás. - teszem hozzá.
Megint csend áll be néhány pillanatra, de lehet több percre is... Magamnak is fel kell dolgoznom, hogy amivel eddig is tisztában voltam, azt most ki is mondtam, és biztosan nem tehetem már meg, hogy figyelmen kívül hagyom.
Aztán felteszem a következő kérdést, merthát én jövök a játékban.
- Te azelőtt is léteztél, hogy kitöltöttem azt a kérdőívet? - bökök a fejemmel a padon mellettem fekvő papírra.
Helyzet adta (vagy nem a helyzet? Hanem valami más?) társam mindeesetre készségesnek, és segítőkésznek bizonyul. Azokra a kérdéseimre is válaszol, amikre nem vártam válasz.
Szóval daimón... Újra végignézek az állaton. Ez lenne a lelkem sao szabályainak megfelelő kivetülése? Egy kardszárnyú delfin? De mit jelent ez? Oh... hogy fogalmam sincs a szimbólumok jelentéséről... Mert biztos vagyok benne, hogy valami fontosat jelenthet... vagyis... nekem fontosat.
- Ez esetben, üdvözöllrk Philei. Örvendek a találkozásnak. - mosolygok barátságosan a teremtményre. Egyelőre nincs okom félni, sem ridegnek lenni vele. Ráadásul azzal aligha tudom kideríteni, mégis mennyiben felel meg az arany bálna annak, aki én vagyok.
Nem tudom miiért, de meglehetősen erős késztetést érzek, hogy azt a szomorúságot, ami megjelent Philein feloldjam... Úgyhogy a mosollyal együtt meg is simogatom valahol az orra mellett, igyekezve sugallni, hogy én sem szeretném ha eltűnne... Rajtam nem fog múlni, hogy itt maradjon. Már csak azért sem, mert úgy tűnik ő az egyetlen, aki ki vezethet innen.
Vagy inkább be? Ő is megerősíti, hogy ez az a bizonyos kazamata, aminek nincs bejárata. Majdnem felnevetek... Dehogynincs neki! Csak ezekszerint mindenki rossz helyen kutatja. Mert kezdem azt hinni, hogy ez a kazamata nem Aincard szintjein van elrejtve, hanem magukban a játékosokban... Nem tűnik megoldhatatlannak, hiszen mi magun is kódokká, bitekké lettünk konvertálva mikor beléptünk...
Kicsit megrázom a fejemet. Azt hiszem ez most túl messzire vezet, és egyénként is csak megérzés, amit se cáfolni nem tudok, se alátámasztani logikusan, miközben Philei minden bizonnyal konkrét információval is tud szogálni.
Játék... Rendben... akkor fogjuk fel úgy. De mindenképpen kihasználom az adódó lehetőségeket, hogy némi információhoz jussak.
Ha olyan lenne a helyzet, mint szeretném... De már a kérdésemre is olyan választ kapok, ami után kedvem lenni egy láthatatlan szobát magamra zárni, és alaposan mindent átgondolni, mielőtt tovább folytatok bármit, vagy újabb kérdések után nézek.
A víz nem ijeszt meg, sőt, egy pillanaig ámulva nézem, hiszen gyönyörű...
Aztán elhangzik a válasz: Valami elromlott benned... Nem arról van szó, hogy nem tudtam... Mióta jobban lettem, már a dátumot is pontosan tudom, hogy mikor romlott el valami... Aznap, amikor Takashi belépett a játékba az indulás után... Csak arra nem találtam pontos választ, hogy mi is volt az...
Hibát.... Az elmúlt másfél évben? Számtalan, sőt annál is több hibát vétettem... Amelyiket ki akarom javítani? Az első gondolatom az lenne, hogy ez a hiba az volt hogy beléptem... Aztán az, hogy a kérdezősködés volt hiba... Aztán eljutok oda, hogy a tragédiát követő két hónap... vagy inkébb fél év volt a hiba... De természetesen elemi erővel vág belém, hogy néhány napja talán egész eddigi életem legnagyobb hibáját vétettem... Nagy levegőt veszek, és megálljt parancsolok a gondolatnak. Nem szabad ebbe belemennem. Fogalmam sincs, milyen hatással lenne rám, és lehet nagyon mélyre vinne.
- Tanulni mindig készen állok - mosolygok daimónomra határozottan. Pontosan azért, mert hibáztam, és nem akarom ugyanazt a hibát újra elkövetni... véletlenül sem... És ha ebben másokat is segíthetek, az több, mint amit kívánni tudok magamnak.
Pár pillanatra forgatom magamban ezt a lehetőséget. Óriási motiváció nekem, ha másoknak segíthetek, de ez most valahogy kicsit más. Ez nem az "akár a saját káromon is" helyzet... inkább olyan, ahol együtt profitálhatok azokkal akiknek segítek, és ettől a késztetés, hogy mindent megtegyek erősebb... A virágillat megnyugtat... Az életem legboldogabb pillanatait idézi fel, és az a melegség is jólesik, ahogy a daimónom hozzámér. Nem, egyáltalán nem zavar, hogy a padot is arrább tolja... Szinte észre sem veszem az elmém útvesztőiben.
A kérdés zökkent ki a gondolataimból. Mit keresek itt... Egyszerű lenne rávágni, hogy Lemegetont... De azt már nagyon úgy néz ki, megtaláltam...
- Hogy miért kerestem Lemegetont? - töröm meg a beálló csendet. - Őszintén azért, hogy a figyelmemet eltereljem, és lekössem az energiáimat. Azt is mondhatnám, hogy felejteni akarok, de azt nem tudnék, és nem is szabad. - foglalom össze röviden a z okaimat... - Hogy mit akarok elérni? Azt hiszem a lelkiismeretem elcsendesítése a legpontosabb megfogalmazás. - teszem hozzá.
Megint csend áll be néhány pillanatra, de lehet több percre is... Magamnak is fel kell dolgoznom, hogy amivel eddig is tisztában voltam, azt most ki is mondtam, és biztosan nem tehetem már meg, hogy figyelmen kívül hagyom.
Aztán felteszem a következő kérdést, merthát én jövök a játékban.
- Te azelőtt is léteztél, hogy kitöltöttem azt a kérdőívet? - bökök a fejemmel a padon mellettem fekvő papírra.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Vas. Május 20 2018, 22:24
Érintésedet Philei tárt uszonyokkal fogadta. Lelki tükreit lehunyva zümmögött valamit, aztán lassan bólintott. Kicsit mintha derűsebb lett volna – ezt a meghitt dudorászás és a fényesebben világító bőre tette világossá.
Kijelentésedre a mosollyal megegyező hümmögést hallatott. Kérdését követően Philei lejjebb ereszkedett, hasát a bizonytalan földnek nyomta, akár csak ha feküdt volna. Tekintetét egy pillanatra sem vonta el rólad, mialatt kielégítetted kíváncsiságát. Lelki tükreidből kiolvasta, vajon így érzel-e vagy annyira mégsem, viszont nem kellett csalódnia. Elég őszintének tűntél önmagad előtt, hogy ugyanazt a kérdést ne tegye fel még egyszer, más szóhasználattal. A nagy bálna még egyet biccentet.
Újabb zümmögést hallatott, még mielőtt újból válaszolhatott volna.
Biztató bólintást adott irányodba és éneklése olybá úgy tűnt, el akarta fojtani ezeket a zavaros gondolatokat. A korábban érzett széllökések ellágyultak. Olyan volt, mintha anyai kezek simítottak végig arcodon, a hajadon. Még a levegőben is azt a puhaságot érezhetted, mint amikor megkörnyékezted a fapadot. A gondoskodás fél-fizikai formája vett körül, mialatt Philei választ adott kérdésedre.
Kijelentésedre a mosollyal megegyező hümmögést hallatott. Kérdését követően Philei lejjebb ereszkedett, hasát a bizonytalan földnek nyomta, akár csak ha feküdt volna. Tekintetét egy pillanatra sem vonta el rólad, mialatt kielégítetted kíváncsiságát. Lelki tükreidből kiolvasta, vajon így érzel-e vagy annyira mégsem, viszont nem kellett csalódnia. Elég őszintének tűntél önmagad előtt, hogy ugyanazt a kérdést ne tegye fel még egyszer, más szóhasználattal. A nagy bálna még egyet biccentet.
Örül a szívem, hogy mindezzel tisztában vagy. A változás útjára hamarabban fogsz rálépni, de csak akkor, ha akarod.
Újabb zümmögést hallatott, még mielőtt újból válaszolhatott volna.
Képzeld magad elé a tengert. Hallgasd, ahogyan a hullám habjai a partnak vetődnek és visszhangot keltenek. Hallgasd a sirályok éneklését, a közeli fák susogását. Sose zárkózz el, még ha a lelkiismereted csendjét is keresed! A vakbuzgó kutakodás közben ne feledkezz el környezetedről. Nem csak magadra hat ki, hanem másokra is. Akiket szeretsz és gondoskodni akarsz róluk. Nyugodj meg. És mindenek előtt… ne ítéld el magadat könyörtelenül, csak mert hibát vétettél.
Biztató bólintást adott irányodba és éneklése olybá úgy tűnt, el akarta fojtani ezeket a zavaros gondolatokat. A korábban érzett széllökések ellágyultak. Olyan volt, mintha anyai kezek simítottak végig arcodon, a hajadon. Még a levegőben is azt a puhaságot érezhetted, mint amikor megkörnyékezted a fapadot. A gondoskodás fél-fizikai formája vett körül, mialatt Philei választ adott kérdésedre.
Mondhatjuk úgy is… a szívedben hordozol. A válaszok mindvégig ott voltak. Csak egy egyszerű, kérdésekkel telt pergamen lehetővé tette azt, hogy egy kétséges alakban megjelenjek előtted. Voltaképpen a leírt talányokról alkotott kogníciód vagyok.
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Szer. Május 30 2018, 14:18
Láthatóan vidámabbnak és nyugodtabbank tűnt az érintésem nyomán, úgyhogy én is mosolyogva, és kicsit oldottabban kezdtem bele a játékba.
Az őszinteség az én szememben nem erény… Főleg nem önmagammal szemben. Inkább elvárás, mert enélkül nem ismerném meg magamat, és soha nem jutnék egyről a kettőre azokban a kérdésekben, amik magammal kapcsolatban felmerülnek bennem. Márpedig nincs annál rosszabb, mit hogy az ember egyhelyben toporog az egzisztenciáját érintő kérdések kapcsán. Úgy sem fejlődni, sem továbblépni nem lehet. A megrekedt ember pedig könnyen, és gyorsan felemészti magát...
Ettől függetlenül nem könnyű… nagyon nem. Olyan nemszeretem dolog az embernek az, ha a hibáival kell szembesülnie…Ez alól én sem vagyok kivétel.
Kérdő pillantással nézek Phileire, és mondanék valamit… Ha akarom? Csak az mondja, hogy nem akar változni, és jobb ember lenni, aki fél a változástól… Nekem pedig azt hiszem már nem igazán van miért félnem tőle. Hogy ne akarnám, hogy sikerüljön túllépnem a korlátaimon, legalább egy kicsit...
De mielőtt reagálhatnék erre a mondatára (a saját lassúságom miatt, mert nem igazán sikerült megfogalmaznom mit akarok kérdezni) tovább beszél. Én pedig a második mondata közben lecsukom a szemem, és magamelé képzelem a jelenetet, amiről beszél.
A legszebb kék tengert kpzelem magam elé, szinte érzem a sós levegő illatát, hallom a hullámok zúgását, a sirályok hangját, a szelet, ahol borzoljaa fák lombjait. Ugyanakkor látom azt is, hogy a távolban iszonyatos vihar dúl ezen a tengeren… ha odakoncentrálok, mintha eg csónakot is felfedeznék hánykolódva Ez kicsit megijeszt, mert bár a part felé halad a viharfelhő, de annak a csónaknak, ha vannak utasai, esélye nincs, ahogy nekem sem, hogy segítsek. Philei szavaira viszont mély lélegzetet veszek, és megnyugtatom magam. A tengeren a vihar pedig elcsendesül, mielőtt még elérné a partot, és a csónak lassan vitrolátbont, és eltűnik a horizonton.
Kinyitom a szememet. Sok ember jut eszembe, akit meg akarok védeni, és mindegyik idebent van. Sei, Liese, Kiwi, Taka, Tachi… Való igaz, rájuk is kihat, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyok…
Az éneke, és a szél lággyá váló simogatása valahogy nyugodtsággal tölt el. Már csak miattuk sem eshetek szét, mint ahogy azt a napokban megtettem…
A kérdésemre adott válasza elgondolkodtat… Akkor micsoda is ő igazából? Ponosan milyen válaszok azok, amik mindvégig ott voltak, és amik az ő lényét alkotják? Az élet fontos kérdéseiről alkotott képem kivetülése lenne? Vagy a saját magamról alkotott képé?
- Ezekszerint a gondolkodásmódomat tükrözöd… - gondolkodom hangosan, közben figyellmesen méregetve a bálna vonásait, keresve bennük valami ismerőset… Valamit, amiben magamra ismerek…
Az őszinteség az én szememben nem erény… Főleg nem önmagammal szemben. Inkább elvárás, mert enélkül nem ismerném meg magamat, és soha nem jutnék egyről a kettőre azokban a kérdésekben, amik magammal kapcsolatban felmerülnek bennem. Márpedig nincs annál rosszabb, mit hogy az ember egyhelyben toporog az egzisztenciáját érintő kérdések kapcsán. Úgy sem fejlődni, sem továbblépni nem lehet. A megrekedt ember pedig könnyen, és gyorsan felemészti magát...
Ettől függetlenül nem könnyű… nagyon nem. Olyan nemszeretem dolog az embernek az, ha a hibáival kell szembesülnie…Ez alól én sem vagyok kivétel.
Kérdő pillantással nézek Phileire, és mondanék valamit… Ha akarom? Csak az mondja, hogy nem akar változni, és jobb ember lenni, aki fél a változástól… Nekem pedig azt hiszem már nem igazán van miért félnem tőle. Hogy ne akarnám, hogy sikerüljön túllépnem a korlátaimon, legalább egy kicsit...
De mielőtt reagálhatnék erre a mondatára (a saját lassúságom miatt, mert nem igazán sikerült megfogalmaznom mit akarok kérdezni) tovább beszél. Én pedig a második mondata közben lecsukom a szemem, és magamelé képzelem a jelenetet, amiről beszél.
A legszebb kék tengert kpzelem magam elé, szinte érzem a sós levegő illatát, hallom a hullámok zúgását, a sirályok hangját, a szelet, ahol borzoljaa fák lombjait. Ugyanakkor látom azt is, hogy a távolban iszonyatos vihar dúl ezen a tengeren… ha odakoncentrálok, mintha eg csónakot is felfedeznék hánykolódva Ez kicsit megijeszt, mert bár a part felé halad a viharfelhő, de annak a csónaknak, ha vannak utasai, esélye nincs, ahogy nekem sem, hogy segítsek. Philei szavaira viszont mély lélegzetet veszek, és megnyugtatom magam. A tengeren a vihar pedig elcsendesül, mielőtt még elérné a partot, és a csónak lassan vitrolátbont, és eltűnik a horizonton.
Kinyitom a szememet. Sok ember jut eszembe, akit meg akarok védeni, és mindegyik idebent van. Sei, Liese, Kiwi, Taka, Tachi… Való igaz, rájuk is kihat, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyok…
Az éneke, és a szél lággyá váló simogatása valahogy nyugodtsággal tölt el. Már csak miattuk sem eshetek szét, mint ahogy azt a napokban megtettem…
A kérdésemre adott válasza elgondolkodtat… Akkor micsoda is ő igazából? Ponosan milyen válaszok azok, amik mindvégig ott voltak, és amik az ő lényét alkotják? Az élet fontos kérdéseiről alkotott képem kivetülése lenne? Vagy a saját magamról alkotott képé?
- Ezekszerint a gondolkodásmódomat tükrözöd… - gondolkodom hangosan, közben figyellmesen méregetve a bálna vonásait, keresve bennük valami ismerőset… Valamit, amiben magamra ismerek…
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Pént. Aug. 24 2018, 10:37
Minél jobban eleget tettél tanácsának, annál hangosabban és érthetőbben hallhattad a bálna dalát. Mire teljesen átadtad magadat az érzésnek, szinte olyan volt, mintha a füledbe suttogta volna. Az ürességben átfúvó szellő is egyre szelídebbnek, simogatóbbnak tűnt. A talpad alatt elterülő párna puha talaj is egyre lágyabbnak volt érezhető.
A sejtelmes mosollyal megegyező dallam mindezt az érzést csak még jobban megerősítette. A fehér kardszárnyú lassan, komótosan körözött körülötted, miután látta, hogy megnyugodtál. Kis váratva lassan hozzátette:
Majd szünetet tartott, hogy megemészd a hallottakat, olvasottakat. Mindeközben elhúzódott az üléstől és szokatlanul kecses módon bukfenceket vetett az ürességben.
A következő kérdése ellenére nem hagyta abba a bukfencek vetését. Vígan zümmögve énekelte tovább dalát, miközben a maga módján a válaszadásra buzdított.
Kicsit pörgessük fel a dolgokat: egy posztban egy kérdést és egy válaszadást tartalmazzon. Ne kímélj!
Igen, Chakna. Magyarán te vagy én és én vagyok te.
A sejtelmes mosollyal megegyező dallam mindezt az érzést csak még jobban megerősítette. A fehér kardszárnyú lassan, komótosan körözött körülötted, miután látta, hogy megnyugodtál. Kis váratva lassan hozzátette:
Nem hiszem, hogy felejteni akarsz. Ha megfeledkeznél a múltadról és a hibáidról, nem lennél itt. Azok az események csak megerősítenek... jobbá tesznek, gyermek.
Majd szünetet tartott, hogy megemészd a hallottakat, olvasottakat. Mindeközben elhúzódott az üléstől és szokatlanul kecses módon bukfenceket vetett az ürességben.
Milyen változást remélsz magadtól?
A következő kérdése ellenére nem hagyta abba a bukfencek vetését. Vígan zümmögve énekelte tovább dalát, miközben a maga módján a válaszadásra buzdított.
Kicsit pörgessük fel a dolgokat: egy posztban egy kérdést és egy válaszadást tartalmazzon. Ne kímélj!
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Hétf. Szept. 03 2018, 23:31
Valahogy olyan érzés lett hirtelen, mintha szinte szó szerint belesüppednék valamibe, ahogy Követem a "daimonom" utasítását, és egyre tisztábban, egyértelműbben hallom a dallamot. De nem valami rosszba, ahol menekülni akarnék, hanem a nyugalomba… A békés szemlélődésbe. Magam higgadt elemzésébe.
Ez pedig egyre kíváncsibbá tett, hogy mi a csuda Philei?
"Te vagy én, és én vagyok te"…Sokszor hallani ezt a mondatot… De nekem annyiféle lehetséges jelentést takar, hogy nem jutok vele közelebb a megoldáshoz. Arra utalna, hogy mindenestül egyek vagyunk? Vagy a személyünk egy része azonos? Vagy ő teljesen azonos az én személyem részével? Vagy fordítva? És azt hiszem felesleges tovább gondolnom, mert csak jobban belezavarodok a dologba, és annyira sem fogom érteni, mint amennyire most értem.
- Csak a bolondok akarnak felejteni. - szalad ki a számon.- Megbékélni… Én megbékélni szeretnék. - Hibáztam. Az elmúlt ké… öt évben kétszer is hatalmasat hibáztam. És emiatt majdnem fél évet úgy töltöttem az életemből, hogy nem akartam semmit… túlélni is csak azért, hogy odakint ne okozzak mégtöbb fájdalmat. Nem tudtam megbékélni a hibám következményével, és azzal, hogy nem tehetek semmit, hogy helyrehozzam. Most pedig éppen ugyanígy érzem magam.. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem akarom megvárni, ameddig valakik kirántanak a mocsárból. Ki akarok mászni belőle, mielőtt túlságosan belesüllyedek. Mindezt nem mondom hangosan, mert az az érzésem, hogy tudja.
- Szeretnék túllépni a múlton, hogy a jövőt jobbá tehessem. - válaszolok a bukfencet vető delfin kérdésére. Eddig is ezt csinálta? Egyáltalán, mikor ment el olyan messzire? Annyira belefeledkeztem volna a dallamba és a gondolataimba, hogy nem vettem észre? Rámtör az érzés, hogy nincsenek az irámyításom alatt a dolgok, ez pedig igencsak kellemetlen, és frusztráló számomra.
Vissza kell szerezni az irányítást, én pedig első lépésként (hogy összeszedjem a gondolataimat és a figyelmemet) az eddigi témába nem illő kérdést teszek fel.
- Mond csak… Mindenki, aki Lemegeton nyomába ered, hasonó helyzetbe kerül? - Ha ez lenne a helyzet, az felvetné a kérdést, hogy eddig miért nem beszélt erről senki, aki a kazamatát kereste. Ha nem, az pedig azt a talányt veti fel, hogy mi alapján kerülnek kiválasztásra azok, akik megtalálhatják? Még nem tudom pontosan mennyire, de ez az információ még hasznos lehet a későbbiekben.
Ez pedig egyre kíváncsibbá tett, hogy mi a csuda Philei?
"Te vagy én, és én vagyok te"…Sokszor hallani ezt a mondatot… De nekem annyiféle lehetséges jelentést takar, hogy nem jutok vele közelebb a megoldáshoz. Arra utalna, hogy mindenestül egyek vagyunk? Vagy a személyünk egy része azonos? Vagy ő teljesen azonos az én személyem részével? Vagy fordítva? És azt hiszem felesleges tovább gondolnom, mert csak jobban belezavarodok a dologba, és annyira sem fogom érteni, mint amennyire most értem.
- Csak a bolondok akarnak felejteni. - szalad ki a számon.- Megbékélni… Én megbékélni szeretnék. - Hibáztam. Az elmúlt ké… öt évben kétszer is hatalmasat hibáztam. És emiatt majdnem fél évet úgy töltöttem az életemből, hogy nem akartam semmit… túlélni is csak azért, hogy odakint ne okozzak mégtöbb fájdalmat. Nem tudtam megbékélni a hibám következményével, és azzal, hogy nem tehetek semmit, hogy helyrehozzam. Most pedig éppen ugyanígy érzem magam.. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem akarom megvárni, ameddig valakik kirántanak a mocsárból. Ki akarok mászni belőle, mielőtt túlságosan belesüllyedek. Mindezt nem mondom hangosan, mert az az érzésem, hogy tudja.
- Szeretnék túllépni a múlton, hogy a jövőt jobbá tehessem. - válaszolok a bukfencet vető delfin kérdésére. Eddig is ezt csinálta? Egyáltalán, mikor ment el olyan messzire? Annyira belefeledkeztem volna a dallamba és a gondolataimba, hogy nem vettem észre? Rámtör az érzés, hogy nincsenek az irámyításom alatt a dolgok, ez pedig igencsak kellemetlen, és frusztráló számomra.
Vissza kell szerezni az irányítást, én pedig első lépésként (hogy összeszedjem a gondolataimat és a figyelmemet) az eddigi témába nem illő kérdést teszek fel.
- Mond csak… Mindenki, aki Lemegeton nyomába ered, hasonó helyzetbe kerül? - Ha ez lenne a helyzet, az felvetné a kérdést, hogy eddig miért nem beszélt erről senki, aki a kazamatát kereste. Ha nem, az pedig azt a talányt veti fel, hogy mi alapján kerülnek kiválasztásra azok, akik megtalálhatják? Még nem tudom pontosan mennyire, de ez az információ még hasznos lehet a későbbiekben.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Askr Kedd Okt. 09 2018, 10:37
Válaszodra a bálna felfüggesztette a bukfencezést, de nem nézett rád. Elmeredt a gondolataidban, ízlelgette a hallottakat. Miután meggyőződött válaszod igazában, természetesen folytatta játékos mozdulatait.
És Philei tovább búgott, nyugtatóan, mondhatni anyaian. Mintha egy anya altatódalát hallottad volna, amit gyermekének énekelt volna. A vízszerűség külsőre hideg, belsőre meleg érintéssel hatott rád. Valóban olyan volt, mintha a bálna valódi otthonában ültél volna, csakhogy kaptál levegőt.
A jövőt jóvá tenni – a kijelentésedre a gyilkos bálna szembe fordulva folytatta bukfencezését. Lelki tükreiben kíváncsiság, áhítat ült.
Kérdésedre hallható hümmögést préselt ki száján. Buborékok repdestek mindenfelé, ahogyan „szóra nyitotta” azt, de a válaszadás módján misem változtatott.
Belső béke… egy nagyon nehezen elérhető állapot. Sokan próbálkoztak az elérését, de belebuktak. Talán azért, mert megpróbálták. Érdekes, nem? Nem csak a béke az, amit nem magad erejéből szerezhetsz meg ebben az életben. Persze nyitottnak kell lenned rá, de a szeretet sem olyan, amit próbálkozásból elérhetsz. Közel sem.
És Philei tovább búgott, nyugtatóan, mondhatni anyaian. Mintha egy anya altatódalát hallottad volna, amit gyermekének énekelt volna. A vízszerűség külsőre hideg, belsőre meleg érintéssel hatott rád. Valóban olyan volt, mintha a bálna valódi otthonában ültél volna, csakhogy kaptál levegőt.
A jövőt jóvá tenni – a kijelentésedre a gyilkos bálna szembe fordulva folytatta bukfencezését. Lelki tükreiben kíváncsiság, áhítat ült.
Kinek a jövőjére gondolsz elsősorban? Tiéd? Másé?
Kérdésedre hallható hümmögést préselt ki száján. Buborékok repdestek mindenfelé, ahogyan „szóra nyitotta” azt, de a válaszadás módján misem változtatott.
Igen. Elengedhetetlen, hogy megtaláld saját magadat, még mielőtt véleményt alkothatnál belső világodról. Lemegeton egy olyan hely, ahol a kogníciód fizikai formát ölt. Az, amit fejben elképzeltél – a gondolatod – az itt materializálódik.
_________________
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Chakna Szer. Okt. 10 2018, 17:01
A válasz valahogy pont az amit én is megfogalmaznék magamnak… Ez megerősíti, hogy valóban… Ugyan az, mint aki én vagyok… Ugyanakkor ez a gondolat még mindig… Felkavaró, és zavaró… Még mindig nem tudtam teljesen megfejteni.
Nem tűnik fel, hogy egy pillanatig nem bukfencezett, ahogy az sem, hogy újra kezdte.
Miután mégis észrevettem a mozdulatot, figyeltem rá. Ez volt az első, és a legegyszerűbb módja annak, hogy legalább azt az érzetet visszanyerjem, hogy az irányításom alatt tarthatom az eseményeket.
Ezért látom meg a szemében a kíváncsiságot, ami mosolyra is késztet. A visszakérdezés pedig megfontolásra. Nem akarom csak úgy felszínesen rávágni a "kész" válaszokat a kérdéseire. Jelen esetben az lenne ez a válasz, hogy persze, hogy máséra… De ha olyan lelkiállapotban kapnám a kérdést, akkor ugyanilyen természetességgel rá tudnám vágni azt is, hogy természetesen a magam jövőjét akarom építeni… Mindkettő igaz, de egyik sem fedi le teljesen a valóságot.
- Másét, a magamét. Mindenkiét. Nem csak egy valaki jövőjét szeretném ha csak kicsivel is, de jobbá tenni. Idebent majdnem tízezer ember élete múlik hajszálon. Most elsősorban azt szeretném, ha Aincardban tehetnék valamit, hogy ez ne így legyen… Hogy közelebb jussunk a szabadsághoz, és visszaálljon a rend, amiben ez a játé az, aminek lennie kellene: Játék, amit örömmel játszhat aki akar, és letehet, aki megunta. -ered meg a nyelvem, félig-meddig hangosan gondolkodva. Persze… rengeteg idő kellene ahhoz, hogy végigsoroljam tételesen mi mindenért szeretnék tenni valamit, ami sokmindenkinek, köztük nekem is valamivel jobbá, vagy legalább élhetőbbé teszi a jövőt.
A játékban én következem, fel is teszek egy kérdést, amitől remélem, hogy segít az irányítást visszaszerezni.
Csendben gondolkozom egy darabig. Nem teljesen erre a válaszra számítottam… Legalábbis reméltem, hogy még valami kell hozzá, hogy Lemegetont megtalálhassa valaki…
Belegondolva viszont… Érthető és sajnos el kell ismerni, hogy logikus is a válasz. Ha (elég erőteljes ha) kijutok innen, akkor valószínűleg nekem sem fog akaródzni elmondani, mit találtam itt. Bár nekem nem engedné a lelkiismeretem hogy hazudjak, vannak olyanok, akik egyszerűen azt mondanák, nem találták meg. Mások, és lehetséges, hogy ezek közé tartoznék én is, azt mondanák, amit én is hallottam: Nincs bejárata. Talán még hozzátenném, hogy csak az induljon a keresésére, aki mindenre elszánt, arra is, hogy magával szembenézzen.
Az efféle ferdítésekből összeáll a történet, amit hallottam.
És ez még csak az első része a válasznak. Meg kell találnom magamat… Nem merném kijelenteni, hogy nem vesztettem nem, de… Hol keressem? Tőle? Benne? Vagy valahol Lemegeton útvesztőjében? Hogyan materializálódik amit elképzeltem? És pontosan melyik elképzelésem az, ami testet öltött Phileiben?
Annyi kérdés, amiből nehezen tudom kiválasztani, hogy melyiket tegyem fel következőként… Furcsa helyzet… Minden kérdéssel amire választ kapok, újabb tucat kérdés merül fel…
- Hogyan kapcsolódik ehhez az a kérdőív, amit találtam? - próbálom először technikai oldalról felgöngyölíteni a dolgot, és reménykedem, hogy most egyszerre talán több kérdés is választ kap, és nem fog helyettük háromszor annyi felmerülni.
Nem tűnik fel, hogy egy pillanatig nem bukfencezett, ahogy az sem, hogy újra kezdte.
Miután mégis észrevettem a mozdulatot, figyeltem rá. Ez volt az első, és a legegyszerűbb módja annak, hogy legalább azt az érzetet visszanyerjem, hogy az irányításom alatt tarthatom az eseményeket.
Ezért látom meg a szemében a kíváncsiságot, ami mosolyra is késztet. A visszakérdezés pedig megfontolásra. Nem akarom csak úgy felszínesen rávágni a "kész" válaszokat a kérdéseire. Jelen esetben az lenne ez a válasz, hogy persze, hogy máséra… De ha olyan lelkiállapotban kapnám a kérdést, akkor ugyanilyen természetességgel rá tudnám vágni azt is, hogy természetesen a magam jövőjét akarom építeni… Mindkettő igaz, de egyik sem fedi le teljesen a valóságot.
- Másét, a magamét. Mindenkiét. Nem csak egy valaki jövőjét szeretném ha csak kicsivel is, de jobbá tenni. Idebent majdnem tízezer ember élete múlik hajszálon. Most elsősorban azt szeretném, ha Aincardban tehetnék valamit, hogy ez ne így legyen… Hogy közelebb jussunk a szabadsághoz, és visszaálljon a rend, amiben ez a játé az, aminek lennie kellene: Játék, amit örömmel játszhat aki akar, és letehet, aki megunta. -ered meg a nyelvem, félig-meddig hangosan gondolkodva. Persze… rengeteg idő kellene ahhoz, hogy végigsoroljam tételesen mi mindenért szeretnék tenni valamit, ami sokmindenkinek, köztük nekem is valamivel jobbá, vagy legalább élhetőbbé teszi a jövőt.
A játékban én következem, fel is teszek egy kérdést, amitől remélem, hogy segít az irányítást visszaszerezni.
Csendben gondolkozom egy darabig. Nem teljesen erre a válaszra számítottam… Legalábbis reméltem, hogy még valami kell hozzá, hogy Lemegetont megtalálhassa valaki…
Belegondolva viszont… Érthető és sajnos el kell ismerni, hogy logikus is a válasz. Ha (elég erőteljes ha) kijutok innen, akkor valószínűleg nekem sem fog akaródzni elmondani, mit találtam itt. Bár nekem nem engedné a lelkiismeretem hogy hazudjak, vannak olyanok, akik egyszerűen azt mondanák, nem találták meg. Mások, és lehetséges, hogy ezek közé tartoznék én is, azt mondanák, amit én is hallottam: Nincs bejárata. Talán még hozzátenném, hogy csak az induljon a keresésére, aki mindenre elszánt, arra is, hogy magával szembenézzen.
Az efféle ferdítésekből összeáll a történet, amit hallottam.
És ez még csak az első része a válasznak. Meg kell találnom magamat… Nem merném kijelenteni, hogy nem vesztettem nem, de… Hol keressem? Tőle? Benne? Vagy valahol Lemegeton útvesztőjében? Hogyan materializálódik amit elképzeltem? És pontosan melyik elképzelésem az, ami testet öltött Phileiben?
Annyi kérdés, amiből nehezen tudom kiválasztani, hogy melyiket tegyem fel következőként… Furcsa helyzet… Minden kérdéssel amire választ kapok, újabb tucat kérdés merül fel…
- Hogyan kapcsolódik ehhez az a kérdőív, amit találtam? - próbálom először technikai oldalról felgöngyölíteni a dolgot, és reménykedem, hogy most egyszerre talán több kérdés is választ kap, és nem fog helyettük háromszor annyi felmerülni.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1321
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Strea Csüt. Nov. 08 2018, 00:42
Kérem a mesélőt, folytassa a küldetést. Amennyiben ez vasárnapig (11.11.) nem történik meg, a játékot zárni fogom.
![[JK Küldetés] Lemegeton - Chakna Newwea12](https://i.servimg.com/u/f18/19/62/20/16/newwea12.png)
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [JK Küldetés] Lemegeton - Chakna
by Strea Kedd Nov. 13 2018, 21:57
Hirtelen minden elhomályosodik, majd sötétségbe borul. A szint teleportkapujának tövében térsz magadhoz; csillagos éjszaka van. Mindez vajon csak... álom volt? Talán tudod a választ... de az is lehet, hogy nem: a kártya, amit kaptál, a zsebedben lapul, arra várva, hogy felfedezd magadnak.
A küldetést lezárom, a jutalmazás a következőképpen alakul:
Exp és arany
Chakna: 65 exp, 80 arany
Jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 51 -> 61
2 Faeno Levél 4 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 1 Vörös Pitypang
Potionfőzés: Rövid Telitalálat Potion Recept
Hallgatózás: ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál kettőt levonva.
Céhbónuszok
Chakna céhe 40 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 33 expet kapnak: Cearso, Saya: 6-6 exp; Enheriel, Chakna, Quentin: 7-7 exp
A küldetést lezárom, a jutalmazás a következőképpen alakul:
Exp és arany
Chakna: 65 exp, 80 arany
Jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 51 -> 61
2 Faeno Levél 4 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 1 Vörös Pitypang
Potionfőzés: Rövid Telitalálat Potion Recept
Hallgatózás: ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál kettőt levonva.
Céhbónuszok
Chakna céhe 40 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 33 expet kapnak: Cearso, Saya: 6-6 exp; Enheriel, Chakna, Quentin: 7-7 exp
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|