[Küldetés] Craze Maze

Nem igazán van időnk megnyugodni… A fiú kiálltása minden más gondot elfeledtet velem, és elindulok felé.
Az elágazásnál egyetértünk Kiwivel, hogy okosabb együtt maradni. Nem vettem irányítgatásnak amit mondott, és az egyetértésen túl nem is gondolom, hogy reagálnom kellene.
Úgy néz ki, hogy rossz irányt választottunk… Csend lett, és Kiwi sem jelzi, hogy mobok lennének a környéken… A víz kellemetlen emlékeket idéz fel bennem, úgyhogy eszembe sem jut a közelébe menni…
Igazolódik a sejtésem, hogy barátnőm nyomkövetéssel próbálja meglelni a fiút… hiába, mostanában úgy látszik nem járt erre… Ellenben pókok (mi mások lehetnének a nyolclábú szörnyek?) igen… Remélhetőleg az előzőnél nem sokkal erősebbek… Pár pillanat fáziskéséssel követem Kiwit a falak takarásába, mert a fáklya már pislákoló fényénél igyekszem minnél többet megfigyelni az elágazásban a lehetséges útirányokból.
Egyetértően bólintok. Valóban szükség lesz a fáklyára… Chan képességével persze nem okozna gondot világítani… Tudja vajon milyen hasznos tud lenni a képessége?
- Az a kiáltás nem úgy hangzott, mintha sok időnk lenne… Mindenképpen próbáljunk meg utánajárni. Ha nem találunk megfelelően kiépített helyet, vagy Outát, akkor viszont szerintem inkább menjünk ki, és kerítsünk valami világító eszközt, ami több ideig bírja. -osztom meg én is a sajét véleményemet, egyetértve abban, hogy vissza kellene indulnunk. Igyekszem a szemem hozzászoktatni a sötéthez, egyúttal pedig figyelni, ahogy Kiwi a fáklyát készíti. A kopogó hang már csak akkor tűnik fel, amikor Kiwi jelzi, hogy maradjunk csendben. Készenlétbe helyezem az íjamat, a lehető leghallkabb mozdulatokkal Mi lehet ez? Mindenesetre feszülten figyelek.

Egyre kivehetőbb a férfihang… Ez egész biztos nem Outa… Idősebb. Kiwi kapkodva csinálja az újabb fáklyát, amit viszont nem gyújt még meg.
És jól láthatóan elsápad amikor beront a két tojás… o.o Ráadásul a fáklyánk is ezt a pillanatot választja, hogy kialudjon… Még szerencse, hogy mögottünk nem fal van…
Na most mi a fenét csináljunk? Tök mindegy melyik az igazi vagy nem igazi, hiszen egyiket sem ismerem… És mindkettő fel van fegyverkezve… Ugyanúgy lehet az is, aki figyeleztet minket az, akitől inkább tartanunk kéne…
Aztán mint kiderül adott egy meglehetősen ingerült karddal hadonászó fickó, aki láthatóan még örül is a csetepaté lehetőségének, meg a hasonmása… Nem igazán bizalomgerjesztő… Lassan hátrálni kezdek. Nem akarok túl messzire menni, hogy segíthessek, ha gond van, de egész biztos, hogy hiába is próbálnék közéjük állni… A legokosabb a háttérbe húzódni, és várni.
Hangosan nem válaszolok Kiwinek, hanem odalépek mellé, és a lehető leghalkabban suttogva osztom meg a véleményemet
- Gondot okozhat, ha szem elől tévesztjük. Maradjunk a közelben, de ha lehet úgy, hogy erről ne tudjanak. Lehet szükség lesz a segítségünkre is… -mondom, majd elhallgatok. Ezzel a sráccal azt hiszem nem leszünk országos jóbarátok… Nem szeretem az ilyenfajta indulatokat, és nem úgy néz ki, hogy önjelölt védelmezőnk jól kezelné őket… Saját magát is hergeli…
Kiwit magammal húzva igyekszem halkan kicsit távolabb húzódni a folyosón a jelenettől

/Megjegyzés: Nem is tudom, hogy cuki vagy inkább ciki, hogy húszas szinten, ahol darálhatnánk, beparázunk egy négyes kazamata szörnyeitől? xD/

~Mi a fene?... Ejj... 26 életem maradt... Ez nem lesz jó... nem értem.
Ahogy eltűnt a hasonmásom egyszerűen nem tudok mit tenni, csak leblokkolva állok pár pillanatig, megdöbbenve azon, hogy Tőlem ment le az élet, és eltűnt mint a kámfor... mikor észhez kapok, hogy küldetésem van, és nem mellesleg egy kazamatában vagyok, akkor gyorsan megfordulok, és a lányok után eredek.
~Nem tudom, hogy mi a frászkarika van itt, de még egyszer nem szabad elveszítenem az önkontrollomat, higgadnak és gyorsnak kell lennem. De mi legyen, ha újfent felbukkan?... Talán csak ki kell térni az ütései elől, és valahogyan lefogni? De akkor nem fog megint eltűnni? És...
A gondolatmenetemet nem tudtam folytatni, mert hirtelen megkellet torpanjak, egy épp kialakuló harc miatt. Három óriás pók és a két lány. Kiwi és egy másik lány. Már Kiwit ''ismerem'' egy előző küldetésből.
-Öömm... Helló! Nem, tudom, mennyire lenne szükségetek a támogatásomra ebben a csatában. ~Mivel, hogy már 20 felett vagytok mind a ketten...~ Ha akarjátok, az egyiket átvállalom. És bocsi, az előzőért, de már az idegeimre megy ez a kazamata. És az a kölyök is már majdnem megvolt, csak egy csata során ellógott... Nem úgy tűnt mint aki a nővérével akar lenni...
Még magamat is megleptem milyen szinten nyugodtan bájcsevegtem a lányokhoz, egy harc előtt... ez talán meg is látszott az arcomon.
-Vagy... ha gondoljátok valamelyiktek elmegy szépen a gyerek után, míg ketten elleszünk a harcban. Ja! Csak mondom, hogy már csak 26 életem van...
Biztatóan mosolyogtam ehhez a mondathoz, mintha valami megnyugtató dolgot mondtam volna, és nem azt, hogy éppen csak több a jelenlegi életem a teljesnek a feléhez képest.
-Bár szerintem ez látszódik is az életcsíkomat tekintve. Na de bárhogy is döntötök Készen vagyok a harcra. Viszont szólnom kell, hogy sosem harcoltam másokkal. Szóval inkább irányítsatok most az egyszer. De erről senkinek egy szót se. Csak azért hagyom, hogy ne legyen gond. Viszont, most már kezdjük!
Lassan megint az alapállásba helyezkedtem el, és kivontam a kardomat a hüvelyéből, és magam elé emeltem jelezve, hogy felkészültem.
~Remélem túl élem! Így necces lesz. De most talán, hogy többen vagyunk, így lesz esélyem.

(Szerintem meg egyszerűen hangulathoz illő Szerintem akárhányas szintű lehetnék, egy óriáspóktól mindig halálfélelmem lenne, ha velem szembe állna. Na meg ha három. XD Ilyenkor nem feltétlen gondolkozik az ember, hogy milyen erős is, és mennyivel erősebb náluk, egyszerűen ledöbben )

Megint egyet értünk Kiwivel, így hamar sikerül is kicsit hátrébb húzodnunk a sötétbe.  Ott is maradtunk volna, ha nem halljuk meg azt a kacajt… Az első gondolatom az, hogy ha ez Outa, akkor bizony nem igazán tűnik úgy, mint akinek baja esett… Szóval ezekszerint lehet, hogy feleslegesen vagyunk itt… Ez a gondolat pedig kissé felnyomja bennem a pumpát… Nem szeretem ha feleslegesen kell kockázatot vállalni…
Mindenesetre bóintva indulok Kiwi után. És futunk bele megint a pókokba… Meh… Most nem olyan hirtelen bukkannak elő, úgyhogy nem ijedek meg tőlük, de, ahogy Kiwi is fogalmazott: "Ezek még mindig undik"
Az a helyzet, hogy nem igazán vagyok vele tisztában a kiképző miatt azzal, hogy hol tartok, és mi mekkora kihívást jelenthet számomra. Ezért óvatos vagyok, és semmilyen harcot nem veszek könnyedén.
Miközben Kiwi beszél, és természetesen figyelek rá, egy nyilat helyezek az idegre, hogy amint lehet tudjak támadni.
Nem, most lenne talán a legrosszabb ötlet szétválni, de mielőtt még ezt kimondanám Kiwi is erre a megállapításra jut, úgyhogy csak bólintok.
- De nagyon igyekezzünk, hogy ne veszítsük el a nyomot - teszem hozzá, mert ha most elveszítjük Outa nyomait talán nem találjuk meg többet.
Elfogadom Kiwi gondolatmenetét, úgyhogy amikor végül az agresszív harcművész utolér minket, feltételezem, hogy nem a hasonmással van dolgunk.
Ezt pedig a szavai is igazolják. Bár egy pillanatra kételkedem, mert az előbbi megnyílvánulásához képest meglehetősen higgadtan ecsetli a helyzetet… Pf… Nem akar a nővérével lenni? Vagy csak megijesztetted, és nem akart veled mászkálni…
Az első információ ami komolyan megüti a fülemet az, hogy 26 HP-ja maradt… Hoi hoi… Akkor most nem elég hogy a fiút elő kellene keríteni, még rá is vigyázni kell… Szuper. Az pedig, ugye, hogy nem foglalkozunk vele, meg sem fordul a fejemben. Segíteni fogunk neki, és közben igyekszünk ennél nehezebb helyzetbe nem keverni magunkat…
- Egy: Együtt maradunk. Kettő: Eszedbe ne jusson ész nélkül beleugrani a harcba. Vigyázz az életedre, inkább menj biztosra, hogy nem találnak el, mint hogy mindenáron sebezni akarj - jelentem ki majdnem tárgyilagosan, de én mielőtt még felemelném az íjamat a célzáshoz, megvárom Kiwi reakcióját.


/A félelem meg az hogy a frász kerülget attól, ahogy kinéznek szerintem ne ugyanaz xD Itt az utóbbiról van szó xD xD /

Meglepett a lány válasza, hogy vigyázzk magamra. Nem pont erre gondoltam, hogy történni fog. Odanéztem chaknára.
-Köszönöm, de voltam már nagyobb bajban is. Hidd el a pókocska nem fog nekem olyan nagyon ártani. Már elintéztem párat. De sebződni nem nagyon akarok elhiheted, de azt is fogadd el, hogy nem fogom hagyni, hogy csak Ti harcoljatok, és bajotok legyen. Nem úgy néztek ki, mintha hatalmas probléma lenne ez a pár pók, de a saját becsületem megkívánja, hogy harcoljak és ne Titeket sodorjalak veszélybe. Nem Én vagyok a legfontosabb. Ti ki akartok jutni a játékból a valóságba gondolom. De nekem a valóságban nincs helyem. Addig leszek itt, és addig harcolok és keresem itt a helyem hátha meglelem. De ha valahol meghalok akkor inkább itt, ahol látom értelmét az életemnek. Nem célom meghallni, de én így érzek. Nem hagyhatom csak rátok lányokra a bajt. Meghátrálni nem fogok. Lehet, hogy az előzmények amiket tettem, nem voltak értelmesek. De ennyivel nem lehet leírni. Ha esetleg ezért nem akarod, hogy harcoljak. Nem harcoltam még csapatban, épp ezért bíztam rátok, hogy mit tegyek. De ha azt kívánjátok, hogy hátul maradjak, akkor inkább előrerohanok. Állni és nézni, ahogy harcoltok nincs értelme. Szóval, ha megbocsájtotok.

Majd újból a pókokra néztem. Felkészültem, hogy támadjak.
-Az egyik mindenképp az enyém! Legalább ennyit, had tegyek!
Odarohantam az egyik szélsőhöz, és átcsúsztam a pók lábai alatt, és ahány lábát csak tudtam levágtam, így ha nem is megakadályozva, de meglassítottam a mozgásban, és lement az élete is a felére. Gyorsan felálltam a földről, és a pók felé fordultam.
-Azt hiszem ennyi volt!
Oda szökkentem pár lépéssel és a fejébe szúrtam a kardomat, így a pók életcsíkja rohamossan csökkent nullára és nyugtázva, hogy a pók pixelekre bomlott felnéztem Kiwire és a másik lányra.
-Most jut eszembe. Kiwi tudja, hogy ki vagyok, legalábbis a nevemet tudhatja, de Te még nem hinném, had áruljam el. Robiizmus vagyok. Robiizmus Genki. És mielött kérdés lenne kedved szerint szólíthatsz, az se baj, ha valahogy egészen máshogy csak érthető legyen, hogy nekem szólsz.
Mosolygok viszonylag bíztatóan a lány felé.
-Ha nem haragszol, megkérdezném, hogy Téged hogyan szólítsalak!
(Én örültem a pókjaidnak Strea! Kérlek hagyd meg ezt az örömöt nekem amivel megáldottál! XD várom a folytatást )

Te jó… Úgy látszik nagyon érzékeny pontra tapinthattam a fiúnál… Csak annyit kértem, hogy legyen óvatos a  harccal… De úgy látszik úgy vette, hogy maradjon ki…
- Ácsi - szakítom félbe- Nem azt kértem, hogy maradj ki a harcból… Látva, hogy odavagy érte, nem is kérnék ilyet… Annyit kérek, hogy legyél óvatos.- igyekszem helyre tenni a tévedését. Arra, hogy az egyik az övé… Mit tehetnék? Bólintok, de azért látszik, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog ezzel a helyzettel.
De a jelenet, mit nélkülünk rendezett, azért kicsit szórakoztatott. Máskor szívesen meglőttem volna egy nyíllal azt a pókot, hogy elpixeleződjön, és ne essen rá… De hát azt mondta az övé… Hisztire meg jelenetre viszont most nagyon nincs szükségünk. Úgyhogy ameddig az élete nincs veszélyben nem teszek semmit. Észlelem a szemem sarkából, hogy Kiwi rám néz. Kívülről talán kissé unottnak nézhetek ki, de talán észre lehet venni, hogy elindult bennem felfelé a pumpa. Értem én, hogy férfi meg minden… De ez nem jelenti azt, hogy kicsit gondolkodni fáj… Márpedig úgy tűnik ez a srác sokat nem gondolkozik…
Azért ha szüksége volt rá, ne adj' Isten kérte, segítek neki kikászálódni.
- Chakna vagyok - válaszolok Robiizmusnak, kissé félvállról, mert közben én is a megjelenő kisfiúra figyelek.
Kiwi úgy néz ki egyből elkönyvelte, hogy ő Outa… Én azért megpróbálok meggyőződni erről.
- Szia - köszönök kedvesen mosolyogva, mert mégha nem is Maya öccsét találtuk meg, mégiscsak egy kisfiú.- Hogy hívnak? - kérdezek rá. Ha úgy kérdezek, hogy "Te vagy Outa?" ijedtében, vagy talán más okból is könnyedén rábólint… Így nagyobb az esélye, hogy megtudjuk, ha mégsem ő az,

Ha azt mondod egy mániákusnak, hogy ne tegye, ami mániája, vagy hisztirohamot kap, vagy még nagyobb elánnal kezdi csinálni, amit tiltanál neki. Vlahogy úgy érzem ez lenne a helyzet Robiizmussal, ezért nem mondom neki szimplán, hogy hagyja ránk. Úgyse tenné, a feszültség meg csak rontana a helyzeten.
Robiizmus mutatványán valószínűleg mindhárman szeretnénk mielőbb túllépni. Felesleges beszélni róla, és firtatni. Felsegítjük ha kell, aztán azzal foglalkozunk, amiért idejöttünk.
Igen.. Ilyesmitől tartottam, amikor feltettem a kérdést. Ez a fiú nem Oute. Ő nem állna úgy, mintha nem is hallotta volna a kérdést. De más gyerek sem. És nem is hallgatnánakk ennyire. Ez valami klón, vagy alakváltó akármicsoda lesz (van idebent olyan egyáltalán?) Remek... 
Vajon azt akarja a fiú, hogy kövessük? Vagy miért állt meg itt? Kicsit elgondolkodom ezen, úgyhogy Kiwi kérdésére irreleváns válaszként vetem fel az ötletet.
- Mi van ha az a fiú azt akarja, hogy kövessük? - szerintem két lehetőség van. Vagy elterelni kar minket, és akkor  a legjobb ötlet, amit Kiwi mondott… vagy az akarja hogy kövessük ami a) lehet csapda, és nem kéne belesétálni b) elvezethet Outához… mégsem olyan irreleváns kérdés, mint elsőre hangzott… Lehet ez a klón az, ami miatt Outa lent ragadt, akkor pedig mindenképpen kezdenünk kell vele valamit.
Na és ez az a pont, ahol nem tudom eldönteni mi legyen… Nem akarom magamnak a csapatvezető szerepét… Ha véletlenül nekem jut ez a feladat, kényelmetlenül érzem magam. De most  arra sincs idő, hogy megvitassuk a kérdést, mert a fiút elég hamar elveszíthetjük szem elől. És Kiwi elmondása alapján a másik oldalon a nyomokat így is kezdhetjük megint keresni.
 Lehetne szétválni is… Ha az meg akarnánk kockáztatni, hogy esetleg az életünkkel játszunk, amiből Robiizmusnak nem maradt sok… Na, erre csak a legvégső esetben vagyok hajlandó. Ez nem az.

Kiwi úgy tűnik arra hajlik, hogy a fiút kövessük. Szuper.
Robiizmus viszont, bár el kell ismernem, hogy jogos a felvetés, hogy úgy mindkét irányban körülnézhetnénk...  Olyat mond, amit csak akkor engednék, ha valakinek az élete múlna rajta. Most viszont, ahogy látom, Robiizmusnak az élete múlhat rajta, hogy együtt maradjunk, úgyhogy ha rajtam áll, nem válunk szét.
- Az ötlet nem rossz, Robiizmus, de... - szólalok meg - semmiképpen nem szeretném, ha szétválnánk. A nyomok ha jól veszem észre, már eltűntek, kétesélyes, hogy megtaláljuk-e őket újra, vagy nem. A fiú viszont itt van, és biztosan tudjuk követni. Szerintem ez a kevésbé kockázatos variáció. Úgyhogy azt javaslom, inkább erre menjünk.- érvelek, és ha senkinek nincs ellenvetése, akkor hárman indulunk a fiú után.

Hálásan pillantok Robiizmusra, amiért hajlandó volt feladni az ötletét. A tervnek arra a részére bólintok, hogy jó lenne ha látnánk egymást, bármi történik. Teljesen igaza van, így könnyebben tudunk egymásnak segíteni. Szóval teketóriázás nélkül rányomok az elfogadásra, amint befut a felkérés a fiútól.
- Köszönjük a figyelmeztetés - mosolygok rá. Közben pedig pörög az agyam… Ez nem tetszik nekem… Mert csomó mindennek ellentmond… És felveti a kérdést, hogy milyen mechanizmus alapján kapjuk vissza a sebzést, amit a klón elszenved tőlük… És vajon igaz lehet-e, hogy akármekkora sebzés elég?
Kiwi szavaira is figyelek azért. Csak akkor támadjuk és csak a saját klónunkat, ha szükséges. Jó ötlet, így biztosra mehetünk, hogy melyik az igazi, és melyik nem.
- Támogatom. Akkor tartsuk magunkat ehhez - bólintok, majd átvettem Kiwitől a lapot, ráírtam a saját szavamat

Jelszavakat írta:Kiwi- Sunny
Chakna- Moliere

Végül tovább adom Robiizmusnak, és ha ő is leírta, elindulhatunk.
Szerencsére nem gond a srácot utolérni. Az elágazásnál egyszerűen követem, úgyhogy nem jut figyelmem a minimapra, bár azt igyekszem figyelni, hogy merre haladunk. Úgy tűnik, ugyan ide lyukadtunk volna ki így is, meg úgy is, ami kicsit megnyugtató.
A kiálltás zökkent ki… Minden valószínűség szerint Outa… és a hangja alapján nagyon meg lehet ijedve.
Ha meg nem állítanak a többiek, szinte gondolkodás nélkül indulok el balra. Ha az igazi Outa velünk van, a klón nem sokat számít… A kisfiút kell kijuttatnunk a kazamatából épségben. A kisfiú pedig úgy néz ki alra van. 

Természetesen mind az észlelésem, mint a látásom aktív, és figyelem is, hogy mit jeleznek.