Főtér

Ami leginkább feltűnt a lányban, persze a szépségén kívül, hogy nagyon sokat nevet. Ez az a hang, amit a legtöbb játékban rekedt nem tud magából kiadni, persze vannak kivételek, mint például ez a lány, vagy Shu, vagy bárki aki komolyan próbált meg velem beszélni. Egy halvány mosoly azért az én arcomra is felkúszik. Olyan szívesen hallgatnám egész nap a lány nevetését, de hát az szinte lehetetlen, neki itt van ez a munka, nekem pedig.. nekem pedig.. Mit is kéne csinálnom? Elfelejtettem, no sebaj, majd megnézem a jegyzeteimet, miután lenyugszik odakint a környék. Egyébként se illik társaságban olvasni.
Az admirális kijelentés belőlem is kihoz egy halk kuncogást, ahogy a telefonszámos eset is.
-És ezeket mind higgyem is el?- egy szokásos beszélgetésnél ez pont fordítva szokott történni. Általában nekem nem szoktak hinni, de nem is bánnom.
-Ne értsd félre, nem rád gondoltam.
Bár a helyzet nem sült el valami jól, remélem a lány nem a sértődékeny kategóriába esik, mert akkor nekem le is út, fel is út. Nem mintha akármit is akartam volna vele, hiszen nekem ott lesz, ott lesz majd valamikor Szonja, ha addig mind a ketten kibírjuk a távolságot.
-Nio? Nem.- jött a gyors és határozott válasz.- Nio nem a barátnőm, de szívesen bemutatnálak neki, úgyis tartozom neki egy sütizéssel.
Azt hiszem meg kell próbálnom kerülni a női neveket, mert a végén mindegyikre rákérdez, hogy a barátnőm-e.
Várjunk csak, ez nem is olyan rossz ötlet. Játszunk egy játékot. Vajon hamarabb rájön, hogy etetem, mielőtt kifogynék a női ismerősök neveiből?
Nio egy barát, aki kinyitotta a szemem, amikor a mélyponton voltam. Ő hozott vissza az életbe. Mondhatjuk úgy is, hogy ő volt a megmentőm.
És még sok embernek köszönhetem, hogy nem süllyedtem vissza, ott van például Shu..- úgy teszek mintha közbevágott volna a szavamba.
-Persze, persze.
veszem kezembe a villámat, majd beleszúrok a sütimbe, majd jön a felismerés, én nem is szeretem a vaníliát.
Átkozott amnézia.
No sebaj, most már nem küldöm vissza az ételt, hanem elkezdem fogyasztani, de egy picit lassabban a szokásosnál, közben mosolygok a lányra.

-Szóval a bátyád tesitanár, és a  kézenjárásra tanítja meg azokat, akik túl közel állnak hozzád. Jó ezt is tudni.
Nem hiszem, hogy ez a megjegyzés lenne a találkozás fénypontja, de ha jobban érzi magát ettől, akkor elhiszem neki, hogy nem éri meg vele szórakozni.
-Egy egyszerű bocsánatkérést szeretnél, vagy ugorjak fel az asztalra és minden vendég, és itt dolgozó szeme láttára jelentsem ki, hogy egy bunkó paraszt voltam?
Nem mintha ezt olyan könnyen megtenném, de hadd gondolkozzon egy kicsit a lány is.
-Mert ha az elsőt választod akkor a bocsánatodért esedezem.
Bocsánatot kérni nem olyan szörnyű, persze az más kérdés, hogy megkapom-e.
Idebent eddig csak egy olyan dolgot csináltam, amit később komolyan meg is bántam, és az nem a mostani volt.
Ezt meg mi a fenéből sakkozta ki?
-Miért kérdeztél rá először Nio-ra? Nyugodtan kezdhetted volna ezzel is. Főleg ha neked sincs senkid.
Talán ez mondat nem kellett volna.
Tehát nincs mit tenni, tegyük félre a tréfát, erre a kérdésre komolyan kell válaszolni.
Az eddigi mosolygó tekintetem hirtelen komoly arckifejezést vett fel.
-Szó szerint vett értelemben barátnőm tényleg nincs, de odakint remélem vár valaki, aki miatt idebent nem tervezek hosszú távú barátnői kapcsolatot.
Vissza a mosolygósba, mintha az előbbi megjegyzés nem is tőlem származna.
-De az agy nem mindig tud parancsolni a szívnek. Eddig csak egyszer volt ebből problémám, de nem is azért vagyok itt, hogy ilyen dolgokról meséljek. Talán majd később.
-Még nem vagyok megmentve, és az egész egy ártatlan kis félrevezetésnek indult, nem is sült volna el rosszul, de az a srác órákig képes volt beszélni a semmiről. Érted? A semmiről. Először azt hittem valami értelmeset is mond, de ő csak lökte a hablatyot és...
Elhallgatok.
-Bocsánat, nem akarlak ezzel untatni.

Szafari halászat Cearsoval és Morrigannal

13:12

Nagy sebbel-lobbal rohantam ki a "Sárkány Fészke" nevű fogadóból, hogy még odaérjek a negyed kettes lóversenyre. Igen nagy pénzt tettem fel rá, amit még Malcolmtól csencseltem el, míg aludt, nem volna jó dolog elveszíteni, úgy hogy nem látom. Út közben kapartam elő gyorstalpalót és a nadrágomat, hogy legalább legyen valami rajtam, így alig volt nézője meztelen futásomnak.
Mire odaértem a lovihoz, örömmel fogadtam, hogy a futam megindult és kevésbé örömmel, hogy utolsó előtti a ló, amire fogadtam. Sose gondoltam volna, hogy Szophie erre gondolt lovaglás alatt, szerintem az ágyban kényelmesebb, de ebben több a pénz, bevétel.
A hajrában még ugyan jutott előrébb, de valami Mr Muffin nevű ló nyert.
Ezer arany Malcolmtól, azt hiszem, jobb, ha visszaszerzem, bármi áron.
Utcán vissza felé bandukolva, viccelődve pár arra járóval, megtudtam egy gyors pénzszerzési módot. A legenda szerint a Főtér kútjában terem a pénz, és halászni kell ahhoz, hogy kiszedje az ember onnan. Gyorsan elosztottam szabad pontjaim halászatra és uccu neki, beültem a kút melletti padok egyikére és belógattam, amit betudok. Majd csak kapnak rá a lányok.. vagy halak, vagy mik.
Közben egy disznó dalt dúdolgattam és a kockával játszottam, ujjaimmal. Hónaljam felől tömény rum szag áradhatott, ugyanis a gourdba beletettem egy üveggel, aminek csak a dugaszát szedtem ki, a palack alig van még megkezdve, így a legtöbb barátságos ember el is került ezidáig. Remélem ez egy nyugodt halászat lesz, és nem jön erre Malcolm. Lassacskán biztosan rájön a csínyre.

13:25

Kapás jelző megvillant, és valami ismeretlen teremtmény, akar ráharapni a csalira. Ami nem más mint egy darab rumos kenyér. Ennek örömére fogaim közé fogva és megdöntve az üveget, és visszatéve a gourdba feszülten figyeltem a vízfelszínt. Sose gondoltam volna, hogy ez az unalmasnak tűnő dolog még jó is lehet. Király!
Vártam és közben mellizmommal játszogatva, tettem magam szokás szerint az arra járó csajoknak.

Kitűzött cél:

// cél elérve, fogás: Hínár

Morrigan

Ahogy megvillant az úszó és kikaptam a kútból.. egy ... hínárt, máris lankadt a kedvem és csupán azonnal megkérdőjelezném, azt a kincsforrást, amivel pótolni fogom a hiányt. Azonban ahogy újrapróbáltam, jött is a vállon vágás, ami persze meg sem kottyant és örültem neki, hogy nem az az öblös hang van mögötte és nincs ott a "hol a pénzem" kifejezés. Mire odanézek és majdhogynem bele kiált a számba a lány.
- Napot, meg metált - válaszoltam és néztem ahogy elfoglal mellettem egy helyet meg egy pókot és máris ó is belógatja amije van.
- El a kezekkel a a a.. tessék - nyújtottam felé a gourdot, mikor megláttam a boros palackot. - Igyál ez jó féle rum - vigyorogtam a csajszira.
Tudja hogyan kell beszélni. És hogyan tudnék nemet mondani? Az alkoholra. Az olyan mintha nem akarnék levegőt venni, az meg butaság. Vagy rabolni esetleg lopni.. az meg unalmas lenne. Vagy verekedni. Az meg egyenesen halál lenne.
- Pénzt halászok amúgy, a városban azt beszélik, itt lehet szerezni gyorsan pénzt. Nekem meg kell, és nincs lóvém kártyán megszerezni most - hát igen az sem ártana, a ha a lovin nem buktam volna el. Akkor ergó most nem csóriskodnék és talán még egy pippantásnyi rumra is megtudnám hívni úgy rendesen.
- Hogy-hogy erre vetett utad, Morrci csini? - vigyorotam rá, a csinin legutóbb is eldobta, amijét eltudja, most sem árthat egy kis szemtelenkedés. Idősebbnek fest a csaj nálam.
Végig néztem felszerelésén, mintha, nem nagyon lenne neki. Befűzöm és kész, kell a piacra a vásárló. Hehe.

//Arisu//

Nnnnna, ezúttal a főtéren töltöm a napomat! Miért? Mert úgy tartja a kedvem! Felöltöztem reggel, s indultam is a főtérre. Nézzük, mit lehet tenni. Küldetéstábla üres, éttermek drágák, anyám kínja nincs itt... UNATKOZOOOOM! Egyszer csak hallom, hogy valaki gúnyol valakit. Hát persze, hogy egy ronda srác egy kisfiút! Adok én neki! Vettem banánt, megettem, a héját meg a srác útjába raktam észrevétlenül... ÉS ÖCSÉM, MEKKORA SZALTÓT DOBOTT!XD Csak úgy körözött az égben, majd csapódott a földbe arccal lefele!!XD Látni kéne azt a bamba arcát, ahogy nézi a héjat emberek!XD Szégyenteljesen kullogott el, miközben senki se kapott levegőt, annyira röhögtünk.XD Na, az évi egy jó cselekedetem megvolt, így meg is pihentem a kútnál lévő egyik padon, s nézhettem az embereket. Láttam minden félét: fehéret, feketét, tarkát, meg ne húzd a farkát, japán és kínai, menj az ágyba fingani, fiú, lány... a fene, nem tudok rá rímet. ._. Mindegy, akkor csak nézem mit csinálnak. Beszélgetnek, veszekednek, vásárolnak, sétálnak, mi egymás, amit szabad nyilvánosságban. Mondjuk az Etnikai kód miatt nem igen tudnának olyan dolgokat csinálni. Tényleg, amelyik szűz csinálta itt, akkor annak milyen pocsék lesz már a valóságban történt dolog. Bár csak annyi különbség lesz, hogy fel lesznek rá készülve, vagy ki tudja... O.o Tényleg, ha a nővérke belénk szúr a valóságban egy infúziót vagy injekciót, vagy bármi mást, azt itt megérezzük? O.o Ááá, nem hiszem, hiszen még csak nem is kommunikálhatunk a külvilággal... Majd hirtelen eszembe ötlött valami: mi van, ha van olyan, aki megbolondult a helyzettől, s beképzeli magában a gyerekéről vagy a rokonáról, hogy már halott, és ezért letépi róla a sisakot?

//Ari Arisu//

Öregem, s meg is nézi a menüjét! Ez tényleg azt hitte, hogy viccelek!O.O Olyan dolgot csinálok, amitől büdös lesz mindjárt! Nézi, nézi, nézi... végül felcsattant:
- Hol a Kilépés??
- Mondom, hogy nincs! - majd kis idő múlva a lány:
- Te most tényleg nem viccelsz?
- Tényleg nem viccelek. Maga Kayaba mondta meg a hivatalos megnyitónapon mindenkinek, aki akkor jelentkezett! - majd szegényke kiakadt. Ha sírva fakadna is, esküszöm, hogy olyan lenne, mint Eiji, csak a lány azért szebb, mint Eiji. XD majd kimondott még egy olyan szót, amit rohadtul nem értek. De azt már igen, hogy úgy döntött, hogy én leszek az, aki segít neki. Érezzem magam megtisztelve, hogy rám támaszkodik egy hozzá hasonló szép leányka? O.O Oké, még mindig azt hiszem, hogy álmodok, hogy csak úgy odajött hozzám, de ez egy picit nagyképűen hangzott. O.o Na mindegy, biztos gazdagéktól van, majd kinövi egyszer. Először is a nevemet kéri, meg hogy hol lehet „értelmes ruhákat” venni a rongyoknak nevezett kezdő cuccok helyett, és meséljem már el, hogy lehet kilépni.
- Nos... Először is a nevem Joey Chrome, másodszor pedig a bolhapiacon, amit még fel tudsz venni a szinteddel, de 20-100 arany egy cucc, attól függően, hogy milyen fajta, de mintha valami Fehér Rózsába lehetne pár cuccot ingyen kapni, és úgy lehet kilépni, hogy el kell érni a 100. szintet, s le kell győzni maga Kayaba-t. - itt kifújtam magamat, mert nem vettem közben levegőt.
- Pénzt pedig küldetésekkel vagy párbajokkal lehet a kis szintűeknek szerezni. De ott van a Kiképző, amivel kapásból a 10. szintre lehet ugorni, de megjegyzem, nem kapsz attól tapasztalatot, csak több helyre tudsz tőle elmenni. Öhm tényleg, mi is a neved? O.o

- Öhm, jó, beszélhetsz vele, ha eléred a 100. Szintet. O.o – ennyit tudtam mondani a követelésére. Ja, és a neve Arisu. Heh, Arisu, de ari. XD És jaj tényleg, elfelejtettem, hogy mondta, hogy soha nem játszott ilyennel. DX Hát, hogy magyarázzam el neki az alapvető dolgokat, hogy megértse?
- Öhm... Akkor első próba a magyarázatra: Képzeld el, hogy ez a játék egy iskola, s mi vagyunk a diákok, annyi különbséggel 100 szint, azaz osztály van, s minél magasabb osztályon van valaki, az egyértelműen erősebb. Na szóval te elsős vagy, azaz a leggyengébbek közé tartozol, míg én 14-es vagyok, ami már jóval erősebb, de nem elég. A felszerelés meg olyan, mint a tankönyv, annyi különbséggel, hogy minden 10. osztályon lehet csak váltani, ha van rá elég pénzed. Így te csak elsős könyveket használhatsz, míg én már másodikost. Érthető eddig? - remélem érti. Majd jött a következő kérdéscsomag.
- A leggyorsabban? Ha valami csodával eléred a frontharcosok szintjét. A Frontharcosok amúgy azok a játékosok, akik a szintek közötti kapukat őrző bossnak nevezett szörnyeket ölik le, hogy több terünk legyen. A Küldetés az egy feladat, amit ha megcsinálsz, akkor kapsz a szintlépéshez, azaz hogy erősebb légy Tapasztalatpontot, amit EXP-nek vagy XP-nek hívunk, s még pénzt is kapsz. A párbaj meg az, mikor verekszel egy másik játékossal. Ám ennek három típusa van: A fél életes, azaz leviszed a feje felett lévő HP csíkot a felére, s ezzel megnyered a verekedést, a teljes életes, aminek a lényege, hogy eldöntheted, hogy megölöd-e az ellenfeled vagy sem, ám figyelmeztetés, hogy akkor a valóságban is meghal az illető, s a fejed felett lévő jel vörös lesz, ami nem jó, s örökre olyan is marad. Illetve az első ütésig, aminek az a lényege, hogy az nyer, aki elsőnek meg tudja ütni a másikat. A Kiképzős NPC, azaz nem játékos, csak program pedig itt van a szökőkútnál, ami a város közepén van. Arra programozták, hogy 10-es, 20-as, stb szintre erősítse fel a játékost, ám az csak szintet kap, de attól még tapasztalatlan lesz. Ezt úgy képzeld, hogy valaki tanulás helyett csal, csak a tanár nem rúgatja ki az iskolából.

Miközben beleköpöm a rágót a kútba, egy újabb nyilat lövök a zavaros vízbe, ahol az imént mintha mozgást láttam volna. Nem ez persze a pecázás legjobb módja, de türelmetlenül vagyok ahhoz, hogy csalival horgásszak. Ezért csak üldögélek a kút peremén, és lövöldözöm a nyilakat egymás után. Fogalmam sincs, mivel szedném ki a halat, ha eltalálnám, de ennyire nem szeretek előre gondolkozni.
Miután felajzom az íjat, ráharapok a tollra, hogy az így szabaddá váló kezemmel előkeressek egy cigit. Sajnos, elég gyenge sztáff, szükségem lesz majd valami harmadlagos jártasságra, hogy magamnak tudjak valami erősebbet csinálni, de addig be kell érnem ezzel az átlag szarral. A semminél azért sokkal jobb.
Miközben kinyitom a szám, és ezzel útjára engedem a nyilat, az ajkaim közé csúsztatom a cigit, amit azonban nincs mivel meggyújtani. Valami megoldást persze biztos kitalálok, mert soha nem volt gyújtóm, az csak arra jó, hogy a k*csögök kölcsönkérjék és lenyúlják. Belelövök egy újabb nyilat a zavaros vízbe, mielőtt meg is látom a szemem sarkából a megoldást: egy kislányt egy sárkánnyal. Ahogy lefordulok a kút széléről, kevésen múlik, hogy belezúgjak, de megőrzöm az egyensúlyom, ahogy felállok.
- Jaj, de aranyos, régen nekem is volt egy sárkányom! Megsimogathatom?- persze, nyilván semmibe nem kerül neki majd meggyújtatni a cigit a petjével, de azért nem vagyok olyan tahó, hogy csak mozgó öngyújtóként kezeljem a lányt. Néhány évvel fiatalabb nálam, biztos ő is egyedül érzi itt magát, nekem meg nem fáj, hogy beszélgessek vele. Mindig bírtam a gyerekeket, kivéve a nagyon kockákat- sajnos, itt bőven van abból a fajtából. De mindenek előtt, égjen az a cigi!
- Meg tudnád ezt gyújtani nekem, kis haver?- felemelem a kezem, nagyjából fél méterre a sárkány orrától tartva a cigit. Remélem, veszi a lapot, és csak egy orrlyukas tűzcsóvát kapok tőle, nem akarom, hogy elhamvassza az egészet egyszerre, még ha nem is igazán drága. Szerencsére, nekem nem kell sok pénz, mindig az olcsó dolgok szórakoztattak igazán.

Ahogy megkapom az engedélyt, megsimogatom a sárkány fejét. Nem olyan puha, mint a sajátom volt, amivel aludtam, de nem plüss, hanem igazi, vagy legalábbis valami olyasmi, mert valójában éppen úgy nem létezik, mint a világ körülöttünk, a cigi a számban, vagy akár a ruha rajtam- durva belegondolni, hogy most valójában mindenki meztelen, csak egy rakat pixel van rajtunk.
- Én meg Trouble vagyok, örülök a találkozásnak! És köszi a tüzet!- sosem voltam jó bioszból, de azért elraktározom magamban, hogy nem minden sárkány fúj tüzet, egyszer még jól jöhet. Persze, így is nagyobb esély van rá, hogy tüzet kapok egy süsütől, mint egy lótól, de most már nem fogok autoszákszesszre számítani. Miközben beleszívok a cigibe, felugrok a kút peremére, és belelövök még egy nyilat, ami eltűnik a víz alatt egy csobbanással.
- Nincs kedvetek csatlakozni? Az előbb láttam valamit a vízben, azt próbálom leszedni- miközben beszélek, újabb nyilakat lövök bele a vízbe, azután inkább hátraugrok, mert megszédülök a peremen, és nem akarok beesni a kútba. Az meglehetősen gáz lenne, még úgy is, hogy nem az én hibám, mert a valóságban simán ellennék ilyen keskeny felülettel is. - Szerettek horgászni?- ami azt illeti, nekem ez az első alkalom, és egyelőre nem zárta magát a szívembe ez a tevékenység, talán mert nem megy túlzottan jól. Megbugázni egy tonhalas konzervet lényegesen gyorsabb megoldás, ha halat akarok.

- Kinti becenév. Szeretem a balhés dolgokat, meg gyakran kerültem bajba is. Nincs para, tényleg ritka név- nem is emlékszem, mikor használtam már az eredeti nevem utoljára, leszámítva azt, amikor a zséknek adtam meg az adataim. Nem is igazán érzem a magaménak azt a nevet, azt az életet, amihez tartozott, már hátrahagytam. Illetve, inkább elvette tőlem egy k zongora és egy Ronald nevű bohóc.
- Áh, nincs nekem türelmem ahhoz. De azért köcc- párszor megforgatom a kapott botot a kezemben. Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán jó vicc lenne, ha ezt lőném ki a következő nyíl helyett a halakra, de nem akarom megsérteni a lánykát, meg lehet, hogy drága volt. A fő ok persze az, hogy komplett fogyatékosnak tűnnék, ha nem tudnám, hogy mire való ez. A kezemben persze még sose volt, de nem az űrben nőttem fel. - Szerintem még lövök párat, aztán kipróbálom a te módszeredet.
Két nyíl között figyelem, ahogy a lány nekiáll horgászni. Elég profinak tűnik benne, de persze, mindenkinek muszáj elütnie itt valamivel az időt, amíg a kockák végigvagdalják magukat a játékon. A legelején megpróbáltam velük együtt dolgozni, de nem megy, túl sok meló, túl kevés pihenés, és rohadt unalmas. Utálok szabályokat, stratégiákat követni, és bár néha belefér, még azt is meg akarták mondani, mikor aludjak.
- Úgy látom, profi vagy ebben, Shu- ahogy eleresztem a nyilat, az átszúr valamit, ami kinyúlva felemelkedik a vízfelszínre. Nem tudom, hányat lőttem, de elégedetten elmosolyodok, ahogy végre eltalálok valamit. Már csak fel kell hozni, ami nem lesz egy rövid menet, így akro nélkül, amit talán fel kellene vennem. Bemászok, nekivetem a hátam a kőfalnak, a lábaim a másik oldalnak, és így elindulok lefelé. - Ha hallasz egy csobbanást, akkor leestem, de ne aggódj, tudok úszni- legalábbis, tíz éve még ment.

/Kecskbrekk/