Re: Főtér

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Aug. 28 2014, 13:15

A lány csak sóhajt egyet és megvonja a vállát, majd lassan dülöngélni kezd a sarkain, mintha nagyon unatkozna, és ezt igazából még tettetnie sem kell.
-Dehogy tudod Cearso, azt senki ember fia nem tudja. Valaki többnek hiszi magát annál, ami, valaki pedig kevesebbnek, de soha senki nem képes pontosan megbecsülni a képességeit.
Még bele is ásít a beszédébe, csakhogy tovább húzza a srácot, úgyis nagyon jól tudja, hogy nem sokáig lesz már mellette.
-Az van, hogy hazudsz, és ez azért gáz, mert hazudni okosan kell, az meg neked ugye nem megy, lévén, hogy nem vagy okos, vagy ha okos is vagy, sajna elfelejtetted, hogy okos vagy. Döntsd el, hogy ideadod-e a páncélodat, hogy megnézzem, vagy sem. Ha igen, akkor utána elmehetnénk mondjuk végre kazamatázni, vagy valami, te pedig befejezhetnéd ezt az örökös bizalmatlankodást. Azt is nagyon jól tudom, hogy a saját jegyzeteidben sem igazodsz ki, ráadásul teljesen felesleges itt mutogatnod, mert ha jól sejtem, még a jelszavakat is elfelejtetted hozzá, úgyhogy nemhogy én nem tudok kiszedni belőled semmit, de még te sem jutsz semmire a nagy jegyzeteiddel. Én vagyok a te emlékezeted gyerek, a játék kezdete óta, szóval döntsd el, hogy velem maradsz továbbra is, és akkor talán nem halsz meg, vagy elindulsz az ellenkező irányba, és nem telik bele öt perc és úgy el fogsz tévedni, hogy soha többé nem talállak meg. Még barátnak sem akartál felvenni, mert mindig elfelejted, hogy barátok vagyunk.
Itt elkapja a fiú kezét, és a szeme elé tartja.
-Na, ha túl akarod élni, akkor szépen a kis kacsóddal most állíts be engem barátnak. A rendszert nem tudod lekódolni azzal az okos fejeddel, és az talán emlékeztetne arra, hogy én csak jót akarok neked. Még Szonja is ezt akarná. Vagy szerinted véletlenül kerültem ide ilyen névvel? Olyan sok nem japó járkál itt ugye? Próbálj már egy picit emlékezni, kérlek!

by **Cearso** Csüt. Aug. 28 2014, 14:49

Azért fura, hogy, pont a nem japó titulussal jön, hisz köztudott, hogy a játékot, kizárólag japánban, limitált példányszám mellett gyártották. Mondjuk Oroszország nincs olyan messze, de akkor is, aki a játék indulás előtt be akart szerezni egyet, annak nagyon meg kellett fizetni az árát.
Persze ezt is Szonjától tudom. Ez biztos, hogy nem az én ismerkedési köröm. Arra meg ki vetemedne, hogy a játék indulása után bárki bejelentkezne a játékba. Ennyire még én sem lennék őrült.
Nagyon hamar rájött a turpisságra. De arra nem figyelt fel, hogy a két lakat egyáltalán nem egyforma. Igazából erre én is csak most figyeltem fel. Egy tester biztos észrevette volna ezt az apróságot. Szóval semmit sem tudhat ezekről a térképekről, ezért nekem most vele semmi dolgom sincs.
Katja elkapja a kezem és azt kéri állítsam be barátnak.
Megadom magam és bejelölöm a barátlistámon.
De azért az fura, hogy tudja Szonja nevét. Vajon, honnan tudhatja? A legegyszerűbb ha egyenesen megkérdezem.
-Honnan ismered te azt a lányt?-És kiveszem a kezem a kacsójából.- Megkaptad, amit akarsz. Talán legközelebb jobban odafigyelsz, mit és miért mondasz. Most viszlát. Sértődötten megfordulok. És még egyszer.. viszlát.-Ezt már csak halkan magam elé motyogom.
Utálom megmutatni a fogyatékosságomnak ezt a szintjét.
Nehéz felidézni az ismeretlen érzést, hiszen egyből el is kell felejtenem. Hamarosan egy fogadóban fogok felébredni és Katjáról csak annyit fogok tudni, hogy találkoztunk és látom amikor a barátlistámra nézek. - Örülj a tiszta lapodnak!- mondom ezt sejtelmesen Katjának anélkül, hogy megfordulnék, vagy hátranéznék
Elindulok a széles főúton, és tudom hogyha most nem állít meg valami, akkor pár perc múlva ez a találkozás végleg kitörlődik az emlékeim közül.

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Aug. 28 2014, 15:08

-Honnan, honnan, hát együtt voltunk ott vele? Nem mondod, hogy még erre sem emlékszel! Jajj istenem, te a végén még magát Szonját is el fogod felejteni. Egyáltalán emlékszel még arra, hogy ki is ő, vagy csak a neve van meg, és még engem sem tudsz hozzá kapcsolni? Oké, oké, ő biztosan megsértődne, ha megtudná, hogy elfelejtetted, de szerencséd van, mert én ugye nem vagyok ilyen sértődékeny. Képzeld mi lenne veled nélkülem, ha most megsértődnék azon, hogy csak úgy itt akarsz hagyni engem. Jajj, hát próbálj már egy picit gondolkodni, erőltesd meg az agyadat. Én azért csak nem estem ki belőle! Na? Naaaa? Katja? Szonja? Katja és Szonja? Szonja és Katja? Nincs meg? Jajj nem mondod komolyan?
~Az Alzheimer kór jó oldala, hogy minden nap új emberekkel találkozol!~
Egy pillanatra úgy tesz, mintha üzenete érkezett volna, majd sietősen rázni kezdi a fiú kezét.
-Pápá Cearso! Most sajna mennem kell, de nemsokára találkozni fogunk megint. Megígérem. Légy jó, és ne felejts el!
Még a nyelvét is kiölti, majd aktiválja a kristályt. Hova máshova mehetne, mint a főtér teleportkapujához. Itt vannak tőle húsz-harminc méterre. Elég ahhoz, hogy a fiú ne vehesse észre, de ahhoz is elég, hogy pár házikó árnyékába elbujdosva kivárja azt a pár percet, amíg ez a lüke elfelejti. Nem baktat sokáig, elégnek gondol úgy tíz-húsz percet, majd mosolyogva rohan a fiú felé az egyik sikátorból. Persze nem csak szórakoztatni akarja magát, az igen kisstílű lenne, már konkrét terve is van a fiúval.
-Szia Cearso! Jajj e örülök, hogy látlak, már mindenhol téged kerestelek!
Köszönti nagy boldogan, és még integet is neki, majd várja a reakciót.

by **Cearso** Csüt. Aug. 28 2014, 16:10

A lány utolsó mondata elég erős volt ahhoz, hogy kizökkentsen a feledés homályából.
Ez durva volt, Szonja soha semmin sem sértődött meg. Igazából ő az egyetlen aki megértette az igazi létem. Mellette olyan kevés problémám volt, ezt még az öcsém is megerősítette.
Ez a gondolatmenet teljesen felrázott, most már biztos, hogy nem fogom elfelejteni ezt a lányt.
Még meghallom az utolsó szavait. Ne felejts el- Szonja is mindig hasonlót mondott. De az ő szavai valahogy úgy hangzottak: Nekem már az is elég, ha nem felejtesz el. Ezért hát nagyon koncentrálni szoktam arra, hogy ne felejtsem el. Így szerencsére sosem felejtettem el, de nem emlékszem, hogy valaha is volt Katja ismerőse.
Sétálgatok egy kicsit, és ezen gondolkodom, amikor ez a lány fút felém integetve.
Mit hisz ez a lány?
Megállok a döbbenettől
Ez azt hiszi Alzheimer-em van. Mit gondol milyen korban élünk. Egyébként is az Alzheimert az orvosok vagy öt éve kizárták ezt a lehetőséget.
Ez a lány komoly fejtörést okoz nekem. Nem elég, hogy Szonja említésével teljesen keresztülhúzta a számításaimat, még a tiszta lap határidejét se tudta megvárni, így most ezt a menekülési utamat is elvesztettem.
Akkor játszunk rá a dolgokra.
A most szerzett bűvészkedés jártasságomat bevetve eljátszom, hogy nem ismerem, majd megnézem az indikátorát.
-Szóval barátok vagyunk mondom és egy ülőalkalmatosság félét keresek. Találok is egy padot, majd elküldöm az ott tartózkodó NPC-t, majd leülök, és a lányra nézek.
Gyere ülj ide.-kérem a lehető legédesebb hangomon- Vagy valami fontos elintézendő dolgod lenne?
Az égre nézve várom a lány válaszát.

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Aug. 28 2014, 16:48

Egy ideig üldögél, gondolkodik, még a lábát is lógatja, és hallgatja a fiút. Azaz csak hallgatná, de az megint csak kérdésekkel traktálja, amikor éppenséggel pont neki kellene beszélnie, hiszen ő akar belőle információkat kicsikarni. Egyik pillanatról a másikra felpattan a padról, kicsit kiroppantja a hátát, amire persze ebben a világban nincs szükség, de hát miért ne, meg időhúzásnak amúgy is tökéletes. Ezután nyugodtan leguggol az íjász srác elé, és a szemébe nézve kezdi meg megosztani vele az élményeit.
-Tudod elmondtam már, hogy szörnyen hazudsz, mert a hazugsághoz agy kell. Jah, tudod a fenét, gondolom ezt is elfelejtetted. Na mindegy, ha van kedved írd föl ezt is a papírosodra, mert még fontos lehet, ha valaki át akar vágni, vagy ne adj isten te akarsz átvágni valakit. A kell szót két l betűvel írjuk. Stimm?
Megforgatja a szemeit, majd újra a másik szemébe néz. Jó mélyen.
-A szem a lélek tükre. Csak akkor nézz a másik szemébe hazugság közben, ha nagyon profi vagy, vagy a másik végtelenül amatör. Persze ne kapd el a tekinteted, meg ne legyen látványos a nem ránézés, mert az is feltűnő. Kell valami alibi, de azért ennyi tippet már nem fogok adni, nem én vagyok a kiképzőtiszt.
Elvigyorodik, és feláll a guggolásból, újra egy kis hátropogtatás, majd lekezelően megpaskolja a fiúcska fejét.
-Az indikátort felesleges bámulnod, ha nem akarlak megölni, akkor nem foglak. Mint látod, eddig még senkit nem akartam. Nem tudom, hogy hogyan működik a handicaped, de ha ez a pár perc nem esett ki, akkor csak gratulálni tudok. Figyeld meg, hogy az emberek hogyan reagálnak akkor, ha felismernek valakit, és akkor, ha nem. Teljesen más a mimika, és ez tanulható. Persze csak olyannak, aki képes tanulni, és nem a jegyzeteiből él. Jah igen, örülj, hogy valaki bedugott ide téged. Se lélegezni, se enni se inni meg aludni szerencsédre itt nem kell, szóval még ezeket is elfelejtheted. Meg persze engem is. Na pá!
Ezzel sarkon fordul, és elindul egy random irányba. Talán mély nyomot hagyott a srác pici lelkében, bár úgysem fog sokáig őrlődni ezen.

by **Cearso** Csüt. Aug. 28 2014, 18:12

Ez a lány iszonyat profi. Talán túl profi. A padon üldögélve az a gondolat környékez meg, hogy találkoztam egy mesterkémmel...Nem azt nem hinném. Biztos valami pszichologus, De nem hagy nyugodni a gondolat, ezért előkotrom a jegyzeteimet és előveszem az utolsó lapot kinyitom a zárat, majd a végére odabiggyesztek egy szót: kém és utána egy hatalmas kérdőjel.
Ekkor kezdődnek a fejfájások. A tiszta lap hátulütője. Lassan kezdenek visszaszállingózni az emlékek a mai napról.
Reggel a pénzhiány miatt indultam küldit keresni, így futottam bele ebbe a lányba. Szóval tényleg csak ma találkoztunk. Akkor nem lehet Szonja ismerőse. Feliratkoztunk egy kezdő küldire. Meséltem neki az öcsémről, amikor előtört a baj. Mikor észrevette, hogy már nem az öcsémről beszélek, lecsüggedt. Most már biztos, keres valakit.
Fogom a jegyzetem, és kitörlöm a kérdőjelet, és egy ugyanakkora felkiáltójelet teszek a helyére.
Nézem a lányt, ahogy elsétál és abban reménykedem, bárcsak el tudnám felejteni.
Túlságosan is hasonlít Szonjára- Egy ilyen lány mellett nem húznám sokáig.
Mit is mondott?
Nem ő kiképzőtiszt. Vele azért csak nem keverem össze, minden nap elmegyek a kiképzőtiszt mellett, és mindig elolvasom, a lehetősségeket, Akárhányszor olvasom el, mindig egy határozott nem a válaszom. Az én tervemhez nem szabad ezt a húzást megtennem. Néha azért elgondolkozom az ajánlaton, de miután részletesen elolvasom pontos leírást, mindig rájövök, hogy ez nem a megfelelő módszer a beilleszkedésre.
Bárcsak nem hasonlítana annyira Szonjára- akkor is biztos, hogy elkerülném, de így messziről kerülnöm kell, ha nem akarok érzelmileg kiakadni.
Sokat ültem a padon és a mai nap eseményein morfondíroztam. Nem is veszem észre, ahogy az elküldött NPC visszaférkőzik mellém.
Bárcsak nem hasonlítana annyira Szonjára- Ismétlem magamnak még párszor.

by **Yue** Csüt. Aug. 28 2014, 22:27

//Chancery//

Mivel senki nem szólalt meg, legfeljebb gondolatban, így megkérdeztem Chancery-t, hogy miket szeret csinálni. Azt válaszolta, hogy rajzolni, olvasni, meg ilyesmi. Viszont aztán kérdezte, hogy miért kérdezem, és, hogy n miket szeretek csinálni. Nem tudom, hogy most azt mondjam, hogy azért kérdeztem mert halálos csönd volt, viszont tényleg érdekelt. Inu átadta nekem a pályát, az a bölcs gondolata támadt, hogy visszavonul mára. Végre valami hasznos gondolata is támadt. Nekem is jöhetne egy(vagy kettő).
-Egyszerű kíváncsiság. ^^" (+ meg kellett törnöm ezt a kínos csendet). Én rajzolni és kertészkedni szeretek, habár csak rózsákkal kertészkedek, vagy is kertészkedtem. :/ -mondtam Chancery-nak.
(Haruka, ez nagyon kényelmetlen. Az elején sem volt rózsás a helyzet de most...)-gondolatban mondta nekem Inu.
(Tudom Inu. Viszont kicsit kényelmetlen kérdés, hogy miket szeretek csinálni. Lehet mondani, hogy a rajzoláson a kertészkedésen kívül nem csináltam semmit, magyarán nem is éltem annyira.) -mondtam Inu-nak gondolatban.
(Ezt már alapból tudtuk. Siralmas és szomorú de ez van.)-mondta gondolatban nekem Inu.
(Kellene egy téma vagy valami amiről mindketten tudnánk beszélgetni. Szerintem lehet mondani, hogy ez a beszélgetés meg van lőve. Ugye?)-mondtam gondolatban Inunak.
(Igen, ezt most teljesen jól mondtad. Asszem.)-mondta Inu nekem gondolatban.
Inu menni akart és igazából már én is. De reméltem, hogy még van valami megmenthető.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 29 2014, 00:56

Cearso: Életlen *Fegyver* (+2 erő -1 fegyverkezelés)
Jekatyerina: Bőr Köpeny (+2 páncél)

by **Cearso** Pént. Aug. 29 2014, 14:58

//Nio//

Ez a találkozás azzal a Katja nevű lánnyal nagyon sok emléket felidézett. Olyan emlékeket, amiket nem véletlenül akartam elfelejteni.
Ahogy ülök a padon Szonja alakja tűnik fel előttem. Ez az a Szonja, aki mindig tudta, mit kell csinálnia, hogy ne felejtsem el. Aki mindig mellettem volt, mikor szükségem volt rá. Tudom, hogy csak a képzeletem játszik velem, de nem akarom elveszteni az egyik kapcsom a külvilággal.
Nehogy pislogni merj!- utasítom magam, de a szemem könnybe lábad, amit alig birok ki pislogás nélkül. A szemem reflexből pislog egyet, és Szonja képe a szempillantás alatt eltűnik.
Letörlöm a szememről a maradék könnycseppeket, majd megjegyzem magamnak, hogy a rendszer mennyire élethűen adja vissza a sírást.
Nézem ahogy a különböző karakterek milyen sietősen járkálnak fel és alá. Innen nagyon jó kilátás nyílik a keleti rész kirakatai felé, nem véletlenül szemeltem ki magamnak ezt a padot már az első napokban. Mondhatni az otthonommá nőtte ki magát. Persze aludni nem itt szoktam.
Ahogy nézem a sietősebbnél sietősebb karaktereket, azon tűnődöm, vajon milyen nap is lehet.
Elkezdem számolni a bent eltöltött időt, holott tudom, sokkal egyszerűbb lenne leolvasni a panelről.
Arra a következtetésre jutottam, nagyjából most lehet Szonja születésnapja. Halkan elkezdek dúdolni egy dallamot.
Ez a nap más mint a többi
ezt te is jól tudod
Persze az éneklés jártasság nélkül minden második hang sikerül csak, az egész kornyikálásba megy át.
A mellettem ülő NPC egy kicsit arrébbhúzodik
Másképp kell reggel a Nap
Az NPC nem bírja tovább, inkább sietve távozik. Amennyire megismertem nem telik bele egy-két óra és visszajön a megszokott helyére.
Másképp jár a Hold -fejezzem be a mondókát
Majd előveszem az egyik nyilamat, amivel egy képet karcolok a földre. A kép egy tortát ábrázol 23 szál gyertyával. Mármint ábrázolna, mert amikor az utolsó szál gyertyát rajzolnám valaki rááll az alkotásomra, ezzel tönkretéve azt.
Tudom, hogy a kép csak ideig-óráig maradt volna csak meg de akkor is felbosszant, ha valaki ilyet csinál.
Dühösen nézek fel. Egy nő az. Amikor észreveszi, hogy
figyelem, szégyenemben lehajtom a fejem és megkérem:
Nem tetszene egy picikét arrébb állni?-
Majd a kezemben tartott nyillal a képre mutatok.

by **Nio** Pént. Aug. 29 2014, 15:29

Cearso

Ma nemigen volt semmi programom, többnyire céltalanul bolyongtam és ugráltam a várások között. Valahogy sehol se tudtam sokáig megmaradni, így végül a Kezdetek városába kötöttem ki megint. Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam törzshelyemre süteményt enni. Csak azt sajnálom, hogy nem újítanak itt a SAO-ban a kínálatot illetően. Bár ami igaz, az igaz... Kitettek magukért a készítők ugyan, de a valósággal semmi sem érhet fel, még ez a világ sem.
Menet közben a Főtér felé indultam, az is eszembe jutott, hogy nézhetnék valami izgalmasabb küldetést is, bár ami azt illeti, lehet hogy ezen a szinten nem itt kéne keresnem, bár ki tudja. Viszont amint a táblához értem a süti sokkal csábítóbbnak tűnt, mint egy küldetés, így csak elmentem mellette, mondván, majd máskor ránézek.
E gondolattal haladtam tovább, azonban valami megint elterelte a figyelmem. A sok NJK között egy igencsak lehangolt alak ült a Főtér egyik padján. Lehet, hogy mégis újítanak a szerkesztők még most is...? Bár eléggé melankolikus hangulatban lehetnek. Indultam meg az alak felé, aki nem is egy NJK volt, hanem egy játékos, akinek valami nyomja a vállát.
-Minden rendben? -szólítottam meg közelebb érve, bár nem elég közel, mintha észre sem vett volna. Bár magam is meglepődtem, hogy megszólítottam, még akkor is ha nem vette észre. Mindenesetre régen találkoztam ismerős játékossal, talán jót tesz egy új arc megismerése. -Haló, jól vagy?- mentem egyre közelebb, de mintha még mindig nem vett volna észre. Lassan oda is értem mögé, éppen elmélyülten alkotott a földre... egy torta...? Szülinapja van vagy sütire vágyik, csak nem tudja, hogy van itt cukrászda?- Jól vagy?- kerültem meg és álltam meg előtte, hátha végre észrevesz. Viszont nem éppen a kérdésemre felelt...
-Nem tetszene egy picikét arrébb állni?
-Hm... Ááá bocsánat- ugrottam hátra hirtelen, mivel ráálltam akaratlanul is a rajzára.- Sajnálom a rajzot, de te jól vagy? Eléggé lehangoltnak tűnsz... Mellesleg, nem szeretem ha magáznak! Nem vagyok még olyan öreg- tettem karba a kezemet tüntetőleg.

by **Cearso** Pént. Aug. 29 2014, 16:23

-Ó, bocsi. Nem volt szándékos. Csak tudod nagyon hamar felkapom a vizet, és nem is olyan rég találkoztam egy kissé idegesítő "hölggyel".
válaszolom a hölgyet direkt nyomatékosan ejtem ki, ezután kijavítom a rajzot.
Pár másodpercig még némán ülök.
-Ma van a szülinapja. Ugye megérted?
Nem csapnánk nagy hűhót. Sőt! Lehet hogy az egész kifúlna annyiban, hogy küldök neki egy tortát ábrázoló képet, mellé pedig valami vicces születésnapi szöveget.
Újabb kínos csend.
- Most pedig abban reménykedek, valahogy eljut hozzá ez a rajz.
A lányra nézek, csak most nézem meg alaposabban.
Sokkal kellemesebb kisugárzása van, mint Katjának.
-Nem szoktam általában ennyire elérzékenyülni, de a távolság odakint is nagy szó. De ott legalább mérhető.
Lehet hogy most is mellettem fekszik, és arra vár, hogy mikor kelek fel végre.
megfogom a lány kezét.
-Gyakran azt képzelem, hogyha megfogok valaki kezét, az ő kezét fogom.
Megszorítom a kezét.
Ha megszorítom valaki kezét, akkor az ő kezét szorítom
Elkezdem simogatni a lány alkarját.
Ha simogatom valaki karját, az ő karját simogatom
És ha..-odahajolok a lány arcához, de eszembe jut, hol vagyok, és elkapom a fejem.
-Gominosai, elragadott az indulat. Most biztos rámenősnek gondolsz. Vagy érzelgősnek. De alapesetben egyik sem vagyok.
Most veszem csak észre, hogy egész eddig fogtam a kezét.
Zavaromban elpirulok és elengedem.
-Valójában én egy gyáva alak vagyok. Már egy ideje bent raboskodunk, és én egyszer sem hagytam el ezt a várost.
Még a főteret is csak ritkán. Minden nap azt nézem, ahogy mások azokban a boltokban- odamutatok a Keleti városrészre- egyre értékesebb itemeket adnak és vesznek. És várok az üzenetre, ami a következő boss legyőzését jelzi.
És ha ez nem elég még ott van a betegségem is- de ezt már csak magamban teszem hozzá.

by **Nio** Pént. Aug. 29 2014, 18:10

Cearso

Végül válaszolt. Kicsit bővebben, mint kellett volna... de a fájdalmat jobb kiadni. Míg beszélt nem szóltam semmit, még mikor megfogta a kezemet és kicsit elfelejtkezett magáról, akkor sem. Bár kissé zavarba hozott azzal, hogy az arcomhoz hajolt... de e gy enyhe piren kívül más tényleg nem volt a reakcióm. Éppen hogy lemondtam Yuichiről, és most még ő is... Nem engem akart levenni a lábamról, hát rendben, nem történt semmi baj.
-Nem kell "hölgynek", Nio vagyok- ültem le mellé a padra.- Nem vagyok egy lányos típus, a magázás és a "hölgy" megszólítás kicsit túlzás- nevettem el magam haloványan és szolidan.- Egyébként meg, miért volnál gyáva? Én se sokat fejlődtem ebben a világban. Jelenleg itt vagyok 12-es szinten és még mindig a Kezdetek városában dekkolok. Nem merek magasabb szintű városokba sokáig maradni, valahogy itt minden csendesebb. Volt egy-két durvább küldetésem, amik miatt valahogy nehezen visz rá a lélek egy újabbra. Unatkozom szinte minden áldott nap, és csak mondani tudom, hogy pergős és izgalmas küldetés akarok, de most is egy cukrászdába indultam és élvezem, hogy nem hízok el- emeltem ezen a ponton rá a tekintetem. Ott bujkált még benne egy kisebb mosoly, aminek szomorúnak kellett volna ugyan lennie, de már kezdek beletörődni.- Nemrég még egy illető egy pofont is lekevert amiért folyton csak menekülök és hogy is mondjam... olyan "nem-tőrődöm" a hozzáállásom...- itt kitört belőlem a nevetés Ayse és a dührohama miatt, bár megérdemeltem.- Éppen ezért nem nagyon értem miért vagy gyáva. Én úgy mondanám óvatos. Vár valaki odakint, aki biztos vagyok benne, hogy tiszta szívéből szeret, ráadásul emlékszel, hogy mikor van a szülinapja. Én azt sem tudom, milyen évszak van kint, teljesen elvesztettem az időérzékemet. Ráadásul, biztos vagyok benne, hogy a SAO képes a legkeményebb szívű admirálist is megtörni. Hidd el láttam- jutott eszembe akaratlanul is az a borzalmas hajó, és a mosdóban az a nő, akit hagytam meghalni. Ugyan nem tudom, hogy NJK volt, vagy egy játékos, de... a lényegen semmit sem változtat.- És most, -álltam fel, fordultam felé, ezúttal ügyelve a rajzára- elkísérsz sütizni Idegen? Megünnepelhetnénk a barátnőd szülinapját. És valami ajándékot is ki kellene találnod neki... jobban mondva nem is egyet. Időbe fog telni, míg kijutunk... talán a 20. szintet törik át a frontharcosok... De mi ünnepelünk- nyújtottam felé kezem mosolyogva.

by **Cearso** Pént. Aug. 29 2014, 19:59

Bemutatkozott, ezt illik visszaadni
-Cearso vagyok.- csak így tömören, az előző kifakadásom egyébként is hosszúra sikeredett.
A beszéde lelket öntött belém.
Nio feláll, most odafigyel a rajzomra, ez az apró gesztus nagyon jólesik, majd sütizni indul.
Ha jobban ismerne..- de nem ismer jobban, majd szép apránként adagolom neki a információkat a betegségemről.
Ma már egyébként se nagyon fog zavarni.
Addig is:
Az a szép Aincrad-ban az utcai rajzolásban. Hogy a kép itt - mutatok a kezemben lévő nyíllal a földre - nem marad meg örökre,- Letörlöm azt a részt amire Nio nem is olyan rég rálépett.- Ez a kép most így teljes.- De a földön lévővel szemben, itt-teszem rá a kezem a mellkasomra- örökre megmarad ez az ábra és a hozzáfűződő történet.
Elteszem a nyilamat és elfogadom az invitálását, persze amikor felállok én is legalább annyira ügyelek a rajzra mint Nio,
Miután elindulunk hangosan gondolkozni kezdek:
-Egy szülinapi ajándék, ő nem olyan aki ilyeneket egyhamar elfogadna. Általában már annak is őrül, ha...-hirtelen elhallgattam. Nem, még nem mondhatom el. Azzal csak elijeszteném, mint már oly sok embert.
Felnézek az égre, ezzel együtt egy bizonyos fokig a fentebbi szintekre. Talán odafönt egy másik szinten egy másik játékos épp az életéért küzd. Fölötte pár szinttel az Éllovasok már biztos a következő boss legyőzésére indulnak. Fölöttük az egyre erősebb bossok, beleértve a főbosst, biztos unottan várnak egy arra érdemes kalandorra. És fölöttük a végtelen ég fölött valahol. Valahol ott fekszem és magamról ábrándozok.
A gondolataim másfele terelődnek. Nio-ra, Katjá-ra, Szonjá-ra na és persze a születésnapi ajándékra.
-Szerintem annak őrülne a legjobban ha én csapnám le a főboss-t.

by **Nio** Pént. Aug. 29 2014, 20:33

El is fogadta a meghívásom, aminek kifejezetten örültem, bár tény hogy nem vall rám ez a fajta merészség, de idebent valahogy olyan könnyen megy ismerkedni. Menet közben nem azon agyalt, hogy milyen szerencsétlen vagyok, és hogy mégis miket élhettem át az aktívabb időszakomba, inkább az ajándékon töprengett, elvégre születésnapra illik ilyesmit adni.
-Egy ajándéknak mindenki örül, nem? Főleg, ha szívből jön, és ha attól, akit szeret. Szerintem ez alól nem nagyon van kivétel. De persze tényleg az volna a legjobb ajándék, ha te lennél a megmentőnk, de ezért valami apró jelkép annyira nem gáz...- egészítettem ki gondolatait sajátjaimmal. Ami valahogy ismét eszembe juttatta kicsit megrepedt szívemet. Bár nem mintha olyan messzire jutottunk volna... de azért kicsit becsapva éreztem magamat akkor. Mindenesetre ami volt elmúlt- Az utóbbiban szerintem van esélyed!- váltottam hangulatot, hirtelen jött borús kedvemet elkergettem egy kedvesebb, melegebb mosollyal.- Több esélyed lehet, mint nekem, elvégre nem vagy gyáva és soha nem késő elkezdeni semmit. Én már hetek óta nem csináltam semmit mert bevallom egy kicsit félek, hogy mi vár még rám. Jobban mondva erőt gyűjtök, hogy ne kelljen senkit sem hátra hagyni. De addig is élvezem amit lehet. Tény, hogy mindent beleadtak a készítők. Cukrászda, parkok, onsen és még ki tudja mi. A látványról és az ingerekről nem is beszélve. Csak kár hogy ez egy gyilkos játék. Viszont ami ost fontosabb!- csaptam össze a kezemet, álltam meg és fordítottam felé fejemet- Milyen sütiket szeretsz? Minden van és bármit kérhetsz, én fizetek. Bár nem egészen a megszokott ízek vannak, de hasonlítanak erre-arra. A vanília-szerűek finomak, a kedvenceim!- váltottam megint témát. Elvégre sütizés közben majd kitalálhatjuk, hogy milyen ajándék lenne jó a barátnőjének, ami szolid és nem nagy valami, hogy elkerülje a "Miért költöttél rám te ostoba?" kezdető beszélgetést.

by **Cearso** Szomb. Aug. 30 2014, 00:55

Végre megtaláltad az igazi célod -Gondolom ezt magamban.
Előveszem a jegyzeteimet az inventorymból, ás felírom a következőt:
Győzd le a 100. bosst- majd bezárom a panelt.
-Bocs eléggé rossz szokásom, hogy mindent lejegyzem, ha valami az eszembe jut, vagy valami nagyon fontos történik.
-de válaszolok a kérdésre is:
-Nem is igazán tudom, olyan rég nem ettem semmi finomat, hogy már nem is figyelek az ízekre.-Elkezdek azon gondolkodni, mikor ettem utoljára bármi, ami finom lett volna, de nem tudom felidézni.
-Azt se tudom mikor ettem bármit utoljára.-Valószínűleg ezt is sikerült elfelejtenem.
-Tudod mit? Válasz te.- Hagyom rá a döntést.
Némán sétálunk a cukrászda felé. Miközben Nio szavait ismételgetem. Valami apró jelkép..
-Valami apró jelkép? Ez nem a mi stílusunk. De vajon minek örülne?
Tényleg, vajon Szonja minek őrülne? Ezen még sohasem gondolkoztam, de ebből még sohasem alakult ki vita.
Ő ismer engem a legjobban, és én emlékszem rá, akármi is lesz, ez a lényeg.
-Végül is egy lány biztos többet tud a nőkről, mint én.- állapítom meg.
-Hoppá, ezt egyáltalán nem akartam hangosan kimondani- mentegetőzök.
--
Felnézek az égre.
Gondolatok kavarognak a fejemben.
Szonjáról, a kapcsolatunkról és a születésnapjáról.
Végül a gondolataim figyelme más témákra összpontosul
Niora és a sorsomra.
El kéne mondanom neki, de nem akarom elijeszteni.
Előbb vagy utóbb úgy is meg kell tennem. Remélem még van időm.
Eddig csak egy ember értett meg, de neki nem személyesen mondtam el. De hát ez a találkozás sem személyes, nem igazán.
Majd az étkezés mellett. Ha kibírom odáig. Ki kell bírnom!
Ki fogom bírni.
és emellett erősen koncentrálok.

by **Nio** Szomb. Aug. 30 2014, 10:34

A találkozás elején a téren még bőbeszédűbb volt, hiába... lehet hogy mondtam egy-két olyan dolgot, ami elgondolkodtatta. Bár amit mondtam igaz volt. És nem volt éppen könnyű. Még a végső boss legyőzése is. Arra én soha nem leszek képes, eléggé hamar feladtam azok a küldetések után is szinte mindent... mostanában csak szórakozok és nem teszek semmit a haladás érdekében. És még Ő nevezi magát gyávának... Egyszer mindenkinek el kell kezdenie a mozgolódást itt, elvégre még messze a cél.
Menet közben kicsit elkalandoztak a gondolataim, csak arra eszméltem fel, hogy megjegyzi, hogy egy lány jobb az ajándékozásban. Emiatt ismét nevetnem kellett.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Valamennyire ez így is van. Tapasztalat! Bár az tény hogy nem ismerem, így kicsit nehezebb. Általános dolgokat tudok mondani, egyszerűeket. Például valami apró bizsu, vagy valamilyen dísz, plüss állat... Nem kell nagy dologra gondolni, csak valami apróságra, a lényeg, hogy tőled van. Ennyi az egész. Biztos nagyon szereted, ha ennyit agyalsz rajta... Biztosan ki fog ugrani a bőréből, ha meglátja hogy felébredsz. Az meg hogy te juttatsz ki minket... hogy őszinte legyek csak hab a tortán. Apropó torta... Valamire csak emlékszek, hogy milyet szeretsz. Csokis, vaníliás, gyümölcsösök, fahéjas... vagy valamilyent. Mind finom, volt időm végig kóstolni az egész kínálatot, mióta felfedeztem, é...- folytattam volna tovább a cukrászdáról szóló monológomat, viszont észrevettem, hogy valami még mindig nem stimmel vele. Valamire túlságosan koncentrál. -Egy jó tanács Cearso!- váltottam megint hangnemet, ez alkalommal egy komolyabbra cseréltem iménti könnyebb és lazább stílusom.- Ne akarj gyorsan fejlődni, mert elvesztheted önmagad. Ha csak a fejlődésre koncentrálsz, könnyen elfelejtesz élni. Itt is van egy-két dolog, amit érdemes megnézni. Ezért, és talán a barátnődért itt se felejts el élni. Én ugyan mostanában csak ezzel foglalkozom, de ha nem tenném, ha nem lennének itt is barátaim, akkor már régen begolyóztam volna. Nem azért mert sokat láttam, hanem azért mert láttam. Ne akarj katona lenni! Ne csak a harc éltessen itt se!

by **Cearso** Szomb. Aug. 30 2014, 19:11

-Emlékezni.-Suttogom magam elé.
Egyáltalán nem sejtettem, hogy ilyen hamar eljutunk ehhez a kényes témához.
-Az nekem nem olyan könnyű.
Azt hiszem itt az idő.
Mindent elmondok Nio-nak.
Megállok. Megvárom amíg rám figyel.
Majd a lehető legkomolyabb hangomon kezdek a mondókámba:
Azon gondolkodtam, elmondjam-e. Előbb vagy utóbb úgyis észrevennéd. -
Hatásszünetet tartok
-Nekem egy komoly betegségem van. Még a való világból.
Hagyom, hogy feldolgozza az információt.
-Gyakran kihagy a memóriám. A helyzet az, hogy nem csak információk esnek ki, hanem egyik pillanatról a másikra minden eltűnik, és egyáltalán nem, vagy alig emlékszem az előtte történt dolgokra.
Ha majd látod majd, akkor azt hiszem, jobban meg fogod érteni.
A legrosszabb az egészben, hogy teljesen véletlenszerű időközönként történik, és mindig a legrosszabb pillanatban.-
Próbálom elmagyarázni a dolgokat Nio-nak.
-Tehát az emlékezés nálam egy kicsikét problémás.
Szonja után te vagy az első ember, akinek elmondom ezt, még mielőtt beütött volna a krach. És ő az egyetlen, akit eddig még sohasem felejtetem el-
Ennyi egyenlőre elég lesz.
-Azt hiszem megfelelően bemutattam a rossz oldalamat is.-
De még mindig nem a legrosszabbat, és remélem arra nem is lesz szükség.
-Eszembe jutott valami. Egy közös napló. Tudod egy olyan, amibe mind a ketten írhatunk, így mégiscsak kap valamit, haszna is lenne, és tényleg csak egy jelkép értéke volna.
Most tényleg nem jut sokkal jobb ajándék az eszembe.
-Térjünk vissza a sütihez.- Váltok egyszerre témát és hangnemet. -Legyen mondjuk..- egy pillanatra elgondolkozok-
Legyen mondjuk vaníliás. Szonja is a vaníliás sütit szereti a legjobban.
Innentől kezdve bármit is kérdez Nio a cukrászda bejáratáig csak némán sétálok mellette.

by **Nio** Szomb. Aug. 30 2014, 20:26

Kis monológom után egy igencsak szokatlan dologgal állt elő, ami némiképpen megdöbbentett. Véletlenszerű emlékezetkiesések? Nem lehet egyszerű neki. Hallottam már hasonló esetekről, de mindet csak hírekben, videón vagy hasonló helyeken, nem pedig testközelbe. Viszont talán nem ez döbbentett meg, hanem az hogy ilyet úgymond át lehet hozni, jobban mondva élni a SAO-ba. Hiába, ez egy igencsak életszerű játék.
Először azt se tudtam mit vagy hogy hogy feleljek ezzel kapcsolatban. Csak álltam vele szemben néhány pillanatig némán lehajtott fejjel. Első gondolatom az volt, hogy valami bátorítót mondok "Ne is törődj vele!", de attól tartok ezzel megsérteném. Második, hogy ne mondja semmit, amivel fent áll az esély, hogy szintén megsérteném. Harmadik tervem nem volt hirtelen, csak az hogy mondanom kell valamit.
-Komoly dolog ahogy elnézem...- néztem fel rá egy cseppet sem lehangoltam, sokkal inkább egyik legkedvesebb mosolyommal.- Biztosan vannak olyan pillanataid, amikor el vagy veszve vagy hasonló, de mivel nem vagy egy szobába bezárkózva, hanem éled az életed, és harcolsz nap, mint nap... Biztos vagyok benne, hogy szerencsés lány a barátnőd. És már most büszke lehet rád. Nagy kitartásról és akaraterőről árulkodik amit mondtál. Tehát,-hajoltam közelebb arcához, de még tisztes távolságba- még egyszer meg ne halljam, hogy gyávának hívod magadat! Világos? Istenem, - egyenesedtem ki és indultam meg a cukrászda felé, ami már csak egy saroknyira volt- lehetne több önbizalmad... Ugye megmondtam, hogy lehet hogy te leszel, aki kijuttat? Már most elhiszem. Mindenesetre a frontharcosok közé hamarabb befogsz kerülni, mint én az egyszer biztos. Ááh itt is vagyunk. A vanília meg jó választás. Gyere, régen voltam itt biztosan hiányolnak már az NJK-k is- nevettem el magamat és gyorsítottam meg lépteimet a barátságos és kifejezetten hívogató cukrászda felé.
Kívülről nem különbözött egy cseppet sem a többi környező épülettől sem, csak a cégtábla, mely hirdette, hogy itt bizony cukrászda van. Kívülről átlagos épület a Kezdetek városában, de belül egy hangulatos étterem, nagyon nagy választékkal. MInt egy tipikus drága és elegáns kávézó a valóságban, ahova csak a gazdag gyerekek járnak teázni. Leginkább ehhez hasonlítanám.
Amint beléptem a törzshelyem felé vettem utamat, mely az egyik hátsó asztalka volt közel a megannyi díszes sütihez, de mégse közvetlen mellette.
-Kellemes és megnyugtató- ültem le és emeltem tekintetem Cearsora aki hasonlóan tett. -Nagyon sűrűn járok ide, már kívülről fújom az étlapot. Nem akarok szemtelen lenni, de társaságban finomabb- mosolyogtam továbbra is.
-Üdvözlöm Önöket! Mit hozhatok?- jelent meg a felszolgáló lány szokásához híven azonnal. Ahogy elnéztem az NJK-k nem jegyeznek meg, ahogy egy ember tenné. Valószínűleg, ha azt mondanám, hogy a szokásosat nem tudná mit tegyen, hanem megkérdezné megint.
-Ezt!- emeltem fel az étlapot és mutattam meg neki kedven vaníliás sütim nevét az étlapon.- Te Cearso, mit kérsz?
Amint elmondta Ő is a pincérnő el is tűnt.

by **Cearso** Szomb. Aug. 30 2014, 21:39

Meglepően jól fogadta a hírt.
Miközben sétálunk a cukrászdába megyünk, folyamatosan az eget kémlelem.
Belépünk a cukrászdába elámulok, ez a hely piszkosul drágának néz ki. Miközben Nio eléggé céltudatosan egy hátsó asztal felé veszi az irányt, engem elragad a kisebbségérzet, a való világban biztos, hogy nem tenném be a lábam egy ilyen helyre.
Sőt, semelyik másik testrészemet se.
Odaérünk az asztalhoz, és leülünk az asztalhoz.
Igazad van, egy kedves lány társaságában minden sokkal kellemesebb.- Majd arra gondolok, milyen lenne ha Katjával jöttem volna ide, majd nagyon hamar el is hessegetem a gondolatot. Szonjával azonban biztos kellemes lenne, de vele is csak akkor mennék el, ha előtte legalább két és fél óráig unszolna, és őt ismerve ezt bizony meg is tenné.
Üdvözlöm Önöket! Mit hozhatok?
A gondolataimat a felszolgáló lány kérdése szakította félbe.
Megvárom ahogy Nio rendel, majd azzal a kéréssel fordulok a felszolgálóhoz, hogy hozza ugyanazt, mint a szemben ülő tüneménynek.
Pár pillanattal később jön az NPC két adag egyforma süteményt.
Belekóstolok a süteménybe, az íze tényleg nagyon hasonlít a valódi vaníliához.
Ez eszembe juttatja, az édességekkel fűződő kapcsolatomat.
Én..- kezdem a mondatot, és kiköpöm a sütit (szigorúan egy szalvétába!)- Szonjával ellentétben..utálom a vaníliát. Inkább a savanyút támogatom.-Most alaposabban átvizsgálom az étlapot, és kiszúrok egy citromosat, odahívom a felszolgálót, és némán rábökök a kiválasztott édességre.
-Vicces, arra emlékszem, amit Szonja szeret, de a saját ízlésemre egyáltalán nem. Nem,-Rázom meg a fejem- ez nem is vicces, hanem inkább..- keresem a megfelelő szót-talán megható?
Nem vagyok valami profi az érzelmekben.
Ezután a vaníliás sütim maradékát felajánlom Nio-nak.

by **Nio** Szomb. Aug. 30 2014, 22:26

Ez az emlékezet dolog valahogy tényleg nem tréfa dolog, de az figyelemre méltó, hogy nem katasztrófaként éli meg. Valahogy féltékeny vagyok arra a lányra. Még nem találkoztam ilyen pasival se idebent se odakint... illetve egyet leszámítva, aki csak annak tűnt. Mindenesetre eszem ágában sincs lecsapni a kezéről. Látszik hogy szereti.
-De legalább eszedbe jutott. A sütit meg vétek lenne veszni hagyni. Köszönöm. Arra meg, hogy emlékszel hogy Ő mit szeret, akkor miért nem rendelsz neki egy olyan tortát vagy apró sütit, amit szeret- vetettem fel miközben átvettem a vaníliás sütijének maradékát amit örömmel elfogadok.- Feltéve ha édesszájú. Ha nem akkor lehet a fejeden landolna...- viccelődtem két falat között. Landolt már a fejemen is étel, de az csak véletlen volt. Bár el tudom képzelni. -Az meg hogy ténylegesen emlékszel, hogy Ő milyen és mit szeret, az annak a jele, hogy tényleg egymásnak teremtettek titeket, és biztos Ő is minden nap gondol rád. Szép is a szerelem...- sóhajtottam. Végeztem ki saját sütimet, és fogtam hozzá a másikhoz. -Ami azt illeti szeretnék kijutni a frontra, majd hazajutni, de ez a jelenlegi helyzetünktől még messze van- váltottam témát. Valahogy semmi kedvem lehangoló beszélgetésbe kezdeni. Emlékszem még azokra a napokra, amikor ki se akartam mozdulni a fogadós szobámból, és valahogy rágondolni is fáj. Ezért inkább másba fogtam.- Fel kéne fedezned ezt a világot, és nem csak azt kéne mesélned neki mikor hazajutsz, hogy hogyan harcoltál és aprítottad a mobokat és a bossokat. Kellemes és szép dolgok is vannak itt. Amiket biztosan nem felejtesz el egykönnyen- néztem rám mosollyal, majd körbe a helységben. -Néha jól esik csak itt ülni és csak nézelődni. Ráadásul ez a világ is az életem részévé vált, miért ne érezzem itt is jól magam... Oh, -vettem észre magamat...- nem szoktam ilyen sokat beszélni, és ennyire filozofálni. A múltkor Ayse pont ezért húzott be egyet. Bár a végén egyet értett velem, de pont ezzel húztam fel. Szólj nyugodtan ha sokat vagy hülyeségeket beszélek, oké?

by **Cearso** Vas. Aug. 31 2014, 01:24

Ó, Szonja nem az a sértődékeny típus.
Legalábbis nem emlékszem, hogy bármin megsértődött volna.
Ezzel egy darabig lezárom a Szonja témát.
-Egyáltalán nem zavar, ha sokat beszélsz, szeretem hallgatni a kedves és szép lányokat.- megérkezik a megrendelt sütim és lelkesen hozzálátok. Ezúttal élvezem a valódihoz nagyon közel álló ízt.
-Sosem mondtam, hogy a többi boss ellen is harcolni akarok. Tapasztalatszerzés szinten persze benézhet néhány korábbi boss elleni küzdelem, de nem áll szándékomban a többi boss-t leütni, csak az utolsót, amolyan jelkép szinten.
Persze nem csak harcolni akarok, hanem bejárni ezt a világot. Minden egyes zegét és zugát. Tudod- körbenézek, hogy megbizonyosodjak róla, csak NPC-k vannak az épületben- a való világban programozó vagyok, pont mint Szonja, és eredetileg azért léptem be a játékba, hogy ihletet merítsek, sohasem gondoltam, hogy ez -mutatok körbe- fog történni.
Apropó még nem ismerek olyan sok játékost, és azon gondolkoztam, körbe tudnál-e vezetni a szinten? Vagy esetleg bemutathatnál néhány olcsó felszerelés kereskedőnek. Tudod eléggé le vagyok égve. Remélem nem veszed tolakodásnak.
Villanás. (Szikra szalad át a szememen.)
Egy asztalnál ülök... A szokásos pad helyett... Előttem egy fél adag sütemény. Felnézek a tányérról, egy lány ül velem szemben, aki vaníliás sütit eszik.
-Szonja?- mondom ki az első dolgot, ami az eszembe jut.
-Nem. Az nem lehet.- Rázom meg a fejem.
Körbenézek. A hely puccos ugyan, de ismerősnek tűnik.
Egy újabb név jut az eszembe.
-Nio.- mondom ki hangosan, majd a szemközti lányhoz fordulok.
-Nem ismersz véletlenül egy Nio nevű lányt? Állítólag itt kéne találkoznunk.
Majd beleeszek az előttem heverő édességbe, hmm nagyon finom, és várom a lány válaszát.

by **Nio** Vas. Aug. 31 2014, 09:17

-A bossok dobják állítólag a legjobb cuccokat, olyanokat, amiket se a piacon, se a kereskedőknél nem találsz. Még ugyan nem voltam olyan küzdelemben, illetve csak egyszer egy miniboss ellen,- itt ökölbe szorult a kezem. Nemcsak Astrum, de Yuichi emléke miatt is.- de Yuichi eléggé jó felszerelést kapott. Mármint a szintjéhez képest. Tehát mindenképpen érdemes. Programozó? Ihlet?- néztem rá csodálkozva. Rokonlelkek, csak más területen.- Akkor hasonló ok miatt kerültünk ide. Én rajzolok, és egy maga történetemhez akartam ihletet. Nem a világ miatt ugyan, hanem a mozgások miatt. Harcművész vagyok, és lándzsa a fegyverem. A karakternek, akit tervezek szintén. Irtó nagy pácba vagyok. Már azt se tudom hol hagytam abba a történetem...- fejtettem ki lelkesen. Már el is felejtettem, hogy miért is vagyok itt. Bár mostanában volt időm gondolkodni, valahogy mégse jutott eszembe. Lehet hogy nekem is jegyzetelnem kellene, hátha tudom majd használni a valóságban? De ami azt illeti tényleg nem fogom ez a világot egy könnyen elfelejteni, abban biztos vagyok.
Gondolatmenetemet Cearso furcsa szavai szakították félbe. Ami miatt megértettem mire is gondolt.Sonja? Ki az a Sonja? Biztos a barátnője. És biztos a betegsége jelentkezett...
-Én vagyok Nio- mosolyogtam, -és már találkoztunk -valamennyire mégiscsak emlékszik rám is. Elvégre a nevemet tudja.- Éppen egy idegenvezetést kezdtem volna el mondani. Bár ami azt illeti én szinte csak a piacra járok és Mirikához. De ez is éppen elég. Nem olyan jó a felszerelésem, de egyenlőre megteszi. Ahhoz képest, hogy ez az első MMO-m szerintem jól haladok- folytattam a beszélgetést és az evést mintha nem is történt volna semmi. Tényleg kitartó lehet, az már tuti.- A piacon meg alkudni is tudsz akár, ha ügyes vagy. Bár vannak bizonyos szintű felszerelések, amiket keményen meg kell fizetni. Bár ami azt illeti nem csak a felszerelésre kell figyelned, hanem a jártasságokra is. Most fejlesztettem az egyiket. Még nem próbáltam ugyan ki, de el akarok menni edzeni, vagy szafarira. Még nem döntöttem el hogy melyik lenne a helyes. Te hogy állsz az ilyesmivel? Vannak már jártasságaid, vagy gondolkoztál már rajtuk?- néztem rá érdeklődve és mosolyogva. Mindig csodáltam azokat, akik ilyen keményen küzdenek, és nem csak a csatatéren.

by **Cearso** Vas. Aug. 31 2014, 12:00

-Ez esetben Szervusz Nio- köszönök neki, lehet hogy ma már többedszerre is.
-Nem értem hogy tudtam elfelejteni egy ilyen gyönyörű...-Álljon meg a mandula.
Elfelejtettem? És még csak ki sem akadt?
Valami itt nagyon nem stimmel.
-Te tudsz a betegségemről?-teszem az engem leginkább érdeklő kérdést. Majd eszembe jut egy másik is:- És egyáltalán nem zavar?-
Jobban szemügyre veszem Nio-t.
Ha egy picit megerőltetem magam, biztos eszembe jut valami fontos részlet. Aztán bevillan egy kép egy sütemény rajzáról.
-Te vagy az, aki miatt a huszonháromból csak huszonkettő és fél lett.- emlékeztetem Nio-t a találkozásunk körülményeire.- Erről mindig fel foglak ismerni, mivel részben Szonjához is fűz az emlék.-
adom meg a felvilágosítást Nio-nak
-Szeretek veled beszélgetni, lelket öntesz belém.-
vonnom le a végső tanulságot, majd megeszem a sütim maradékát.
-Egy jártasság?- váltottam témát- Persze hogy gondolkoztam már rajta. Ha jól emlékszem le is írtam valahova.- előveszem a jegyzeteimet.-
Ez nem az, ez sem az- pörgetem át az első harminc oldalt.
Ennek az a címe hogy célok, biztos ebben kell lennie, egyébként is már csak ez az egy maradt.
Kinyitom a mappát, de abban csak egyetlen jegyzet található
Győzd le a 100. bosst
Úgy néz ki, elfelejtettem leírni.
Gyakran előfordul.-veszem lazábbra a dolgot.
-Ami a pénzt illeti..- kezdek a magyarázkodásba.
Eredetileg úgy volt, hogy ez az öcsém játéka lesz, és én csak kipróbálom még előtte. Ezért a játék elején az első utam a Kaszinóba vezetett.- Persze azt nem teszem hozzá, hogy ez már Kayaba bejelentése után történt- Arra gondoltam, neki nem lesz nehéz behozni. Ő sokkal jobb az ilyen játékokban. Szóval most nincs kilencven aranyam se egy jártasságra.

by **Nio** Vas. Aug. 31 2014, 16:24

Kérdésem után kicsit ledöbben. Bár nem azon amit mondtam a felszerelésről és a jártasságokról, hanem azért mert tudok a betegségéről és nem zavar. Bár miért zavarna? Az is eszébe jutott hogy hogyan találkoztunk. Bár lehet hogy a mai beszélgetés teljesen elveszett, de én élveztem és emlékszem rá.
-Nem értelek, miért zavarna?- pusztítottam el a második süti maradékát is.- Kicsit furcsa ugyan, és biztosan nehéz vele együtt élned neked is és aki körülötted van, de nem te tehetsz róla. Ráadásul erős egyéniségnek tűnsz. Pont ezért nem értelek- tettem össze a három tányért. - Visszatérve a jártasságokra a keresés és a lopakodás neked is hasznos lehet. Nekem a harmadik az akrobatika, de ha jól láttam te íjász vagy, neked arra nincs szükséged. Esetleg neked a látás és a nyomkövetés volna még hasznos, bár egyiket se láttam vagy használtam még. Pénzt meg könnyedén tudsz szeretni, bár sokat kell koplalnod, de vannak jól fizető küldetések. A másodlagos jártasságaim nekem csak emiatt vannak. Érceket és növényeket gyűjtök és adom el őket annak akinek szüksége van rá. Bár mostanában nem voltam gyűjteni, és most kötöttem egy halom pénzt jártasságra- sóhajtottam. -Még én se vagyok gazdag. Ráadásul egy inaktív céh tagja is vagyok... ami sajnálatos... - torkolt kiselőadásom panaszkodásba szinte egyik pillanatról a másikra. - Még egy kört?- hagytam abba a panaszokat és emeltem fel a tányérokat.- A gyümölcsösök is finomak. Van egy amit nem tudok eldönteni, hogy ananászra vagy éppen narancsosra hasonlít, de lehet hogy mind a kettő van benne. Kissé bár furcsa az íze... Nem inkább maradok a kávésnál másodiknak. Az is fini.

by **Cearso** Vas. Aug. 31 2014, 17:45

-Csak azért, mert Szonján és Tigeren kívül, akarom mondani az öcsémen kívül mindenki úgy kezel, mint egy fogyatékost. Szóval az emberek a lehető legnagyobb ívben kerülnek, vagy furcsán néznek rám. Így elég nehezen szerzek barátokat. Tehát nekem nagyon nagy szó ha téged nem zavar.
Majd felveszem a beszélgetés témáját- Persze a nyomkövetés nálam prioritást élvez. Néha teljesen jól jönne, ha tudnám, hogy merre jártam az előző másodpercben, nincs igazam?
De azért a keresést és a lopakodást most felírom a listámra.- ezzel előveszem a listámat, és feljegyzem: második és harmadik jártasság lopakodás és keresés, majd bezárom az ablakot.- A negyedik jártasságot még átgondolom, azt hiszem majd a képességeimhez és a lehetőségeimhez igazítom.
Ha jól értem, akkor te egy duplán látó vagy. Szerintem nekem ilyen kis szinten most még nem ilyennel kéne foglalkoznom. Hacsak nem állok össze egy szintén kis szintű kovácsokkal.
Vagy viza-versa.
Én nem szívesen lépnék be egy céhbe. Legfeljebb ha Szonja is a céhben lenne. Ő szinte bármire képes rávenni. Én inkább a szolozást vagy duózást választanám inkább, de sajnos még nem vagyok olyan szintű akit bárki elvinne egy ilyen kalandra. Na de hagyjuk az önsajnálkozást,- váltok én is hangnemet- azt hiszem elfogadom a következő kört. De ehhez már megint el kell olvasnom azt a fránya étlapot, ha nem probléma.- Elkezdem olvasni az étlapot, és a szemem megakad egy ismerős édességen. Nem is emlékszem mikor ettem ilyet utoljára. -Én egy vaníliásat kérek- mondom a felszolgáló lánynak.- Nem is értem, miért nem ilyet rendeltem elsőnek is,- fordulok Nio-hoz- hisz ez Szonja kedvence.

by Ajánlott tartalom