Re: Lovagi továbbképzés Shu módra

by **Blue-Eyes** Hétf. Május 09 2016, 16:43

A halálom elodázódik, hála a sárkánynak. Kínoz, egyre jobban, miként igyekszem a lehető legnagyobb levegőket venni, mik nagysága így is rohamosan csökken. Egyre nehezebbnek érzem mellkasomon, füleim bedugulnak, s már csak a mellkasomat szorító fájdalom hiányzik ahhoz, hogy teljesen valóságos legyen. Szemeim lassan káprázni kezdenek, ám még mindig látom a petet és hallom szavait, melyek hallatán elönt a küzdeni akarás. Izmaim utolsó levegőm használva feszülnek meg, miközben összeszorítom fogaimat. Nem adom meg magam neki. Fejem mozdítom, hátha sikerül még lefejelnem megmaradt lélekjelenlétemmel, nem sokkal később azonban szabadulok. Szinte azonnal megszabadulok az engem préselő páncéltól. Pajzsom leszerelve fogok mellkasomra, heves légvételek közepette, mialatt fekszem a földön.
- Elég szokatlan tanítási módszer. Csak nem haragszol rám, amiért vissza kellett fognod magad? - lihegem.
A mobok nagy része nem olyan, mint amilyennek most ő mutatta magát, ellenben az emberek... Azok többsége inkább kínoz, mintsem öl, mert az hosszabb távú örömöt jelent, mint eltüntetni valakit egy játékból. Szívem még mindig torkomban dobog, mancsát viszont elfogadom, de csak annyira, hogy felülhessek. Még nem érzek magamban annyi erőt, hogy lábra is kecmeregjek. Ekkor hallom ismételten Timidust. Szavai lassan érnek el hozzám, leküzdve az elé kerülő akadályokat. Felfogásom még most sem az igazi. Sűrűn kell pislognom, hogy alaposabban szemügyre vehessek dolgokat, mint például a felém száguldó lányt, kivel szemben még csak védekezni sem tudok. Siralmas, hogy még egy ölelést sem tudok kikerülni, ez viszont most valamiért jól esik. Talán azért, mert régen kaptam ilyesmit. Nem is próbálom meg lerázni magamról, egyszerűen csak hagyom, hogy csüngjön rajtam, amíg szeretne.
- Tudod jól, hogy valójában nem voltál veszélyben - suttogom, elengedve a szavakat a levegőbe - Ezek szerint nem vagyok menthetetlen? - kérdem, miközben karjaimmal megtámaszkodok valamennyire hátam mögött.
Teljesen ki vagyok. Legszívesebben lefeküdnék és fel sem kelnék egy darabig, utána is csak egy zuhany kedvéért, hogy aztán visszafekhessek, esetleg csak egy korsó hideg sörért tolva el az újabb fekvés idejét. Meg talán némi ételért.

by **Shukaku** Hétf. Május 09 2016, 17:11

A halálfélelem helyett az életösztön kapcsol be. Ezt ugyan Timi nem ismeri fel az arcodon, de azt, hogy megpróbálod lefejelni, már ő is csak egyféleképpen tudja értelmezni. Ezt akarta tudni. Képes vagy magadat feláldozni másokért, de nem akarsz meghalni. Hogy ennek mi köze a tanításodhoz? Nos... biztosan hasznos számodra is, hogy ezt megtudtad, de ez csak arra kellett, hogy ő megtudja, hogy tartósan az idomár közelébe engedhet-e. Olyan ismerőst nem fog Shu mellett tartani, aki hivatásos emós, és csak újabb elveszített barátot fog jelenteni a társának azért, mert hőst akar játszani, és nincs ereje megvédeni magát. Ha fel kell adni, akkor fel kell adni, ezt még mindig úgy gondolja, de azt is tudja, hogy az emberek nagy százaléka erre képtelen, te pedig emberből vagy. A sárkány nem erőlteti a felállást, és kérdésedre megrázza a fejét.
-Nem. Ha nem fogtam volna vissza magam, annak semmi értelme nem lett volna, hiszen a harcunk egy támadás után véget ér. Nem kellett visszafognom magam, senki és semmi nem kötelezett rá, a saját döntésem volt, mert így volt logikus. Nem értem, hogy miért kellene ezért haragudnom rád.
És valóban nem értette, ezt pedig a félrebillentett bal füle is jelezte.
-Oka volt annak, hogy ezt alkalmaztam. A te fajoddal ellentétben a kínzás számomra csak egy eszköz. Nem élvezem. A küzdelmünk azonban élvezetes volt. Neked viszont nem a mobok ellen kell gyakorolnod, Blue. Elég okos vagy ahhoz, hogy ne menj olyan helyre, ahol nem birkózol meg velük, és ahhoz is, hogy gyorsan kiismerd őket. A legtöbbjük egyszerű lény, pár támadási formán kívül nem ismer többet, számodra nem ellenfelek. A te ellenfeleid az emberek és a petek lehetnek, és mint említetted, a lélektani hadviselés rendkívül fontos, de nem csak a harc előtt, hanem az egész harc alatt. Ha egy mob támad meg, neki csak az ösztönei mondják azt, hogy megtámadjon, vagy ahogy ti mondjátok, a programja. Védi a területét. Ha egy ember támad meg, annak viszont ennél bonyolultabb oka, és következménye lesz, még akkor is, ha csak gyakoroltok.
Na persze a valódi okot nem mondja el, hiszen Shu számtalanszor a lelkére kötötte, hogy ne tesztelgesse a leendő barátait... majd amikor látta, hogy ez haszontalan, és nem fogja neki úgyse megígérni, akkor legalább azt kérte tőle, hogy ne tegye látványosan. Hazudni viszont nem hazudik, mindent amit mond, úgy is gondolja, csak éppen az elsődleges okot nem tárja fel előtted. Shu ezalatt azért jól megölelget, egyrészt azért, mert hagyod, másrészt azért, mert Timidussal ellentétben ő érzi, hogy ez most jólesik neked, de nem viszi túlzásba, ez is sokkal több annál, mint amit legutóbb engedtél.
-Persze, hogy nem voltam, de te akkor is a lovagom vagy.
Ölti ki a nyelvét, majd visszasétál az asztalkához, eltol egy ajtót a közelében, belép, és hagy titeket tárgyalni... ami egyetlen visszakérdezéssel meg is szakad.
-Menthetetlen? Az, hogy kijelented, hogy nem akarsz emberek közelébe lenni, majd idejössz a város közepén lévő Dojoba, és egy olyan kialakítást mutatsz be, ami majdhogynem kizárólagosan mások megvédésére szolgál, magát a létezésed értelmét kérdőjelezi meg, magadtól és az elveidtől azonban nem az én dolgom megmenteni téged.

by **Blue-Eyes** Hétf. Május 09 2016, 17:39

- Csak egy megjegyzés volt, ne vedd komolyan! - intem nyugalomra a sárkányt.
Tényleg csak viccnek szántam, bár tény, hogy sosem volt túl nagy humorérzékem. Valahogy mindig túl komoly voltam az ilyesmihez, talán ezért is lehet ez most szokatlan. A magyarázatot elfogadom és megjegyzem. Ez tényleg felér egy dicsérettel, ugyanakkor figyelmeztetéssel is. Az emberek és petjeik a legveszélyesebbek ebben a játékban. Kiismerhetetlenek, szeszélyesek és kedvfüggők, éppen ezért nehéz boldogulni velük, vagy ellenük. Akármikor az emberre támadhatnak odakint, vagy tény, akár idebent is egy kis kínzás kedvéért, de ezen kívül... megölni legalább nem tudják az embert. És még csodálkoznak, hogy nem akarok túl sok időt tölteni társaságban. Ebben a világban bőséggel van ebből a kiismerhetetlen tényezőből és itt most nem az npc-kre gondolok, hanem magukra a játékosokra. Shu közben nyugodtan ölelgethet, nem bánom, megjegyzésére azonban megrázom a fejem.
- Nem vagyok az. A te lovagod most bánt el velem, elég gyorsan - tájékoztatom.
Az ölelések hamarosan abba is maradnak, a lány pedig távozik, gőzöm sincs, hogy miért. Felőlem maradhatott volna, ugyanakkor tény, hogy nem tudom elmenetele okát, így inkább a sárkánnyal foglalkozom tovább. Valóban nevetséges egy szituáció az, amibe kerültem. Tény, hogy furcsán hangzik, furcsábban, minthogy épp egy sárkánnyal beszélgetek, a felszereléseket azonban olyan szempontok alapján válogattam össze, amit a legjobbnak véltem saját nézeteim alapján. Az pedig, hogy még mindig kerülöm a legtöbb embert...
- Nem kis erőfeszítésembe került eljönni ide - magyarázom - Szeretem az embereket és vigyázni szeretnék rájuk, de... Azt hiszem, összeroppantam az első kudarc súlya alatt - gondolkodom hangosan.
Felkecmergek a földről, most, hogy szusszantam egy keveset. Most már képes leszek elmenni a saját lábaimon. Emberi berögződésemmel porolok magamon egyet, mintha csak lenne értelme, aztán egyesével lepakolom a felszerelt holmikat, vissza mindet a helyére. Nagy kár, hogy nem vihetem magammal őket, de talán egyszer nekem is lesznek olyan holmijaim, amikkel könnyebben boldogulok. Amíg csak magamra kell vigyáznom, nagyon nem is keresek ilyesmit.
- Mástól sem a te dolgod, hogy megvédj. Már így is bőven eleget tettetek. Hogy hálálhatnám meg a segítséget? - kérdem Timidust, elvégre az idomár már nincs jelen.

by **Shukaku** Hétf. Május 09 2016, 18:40

Timi ismételten bólint, és legyint a farkával. Ha ez is csak ugyanolyan töltelékmondat volt, mint az emberek által használt oly sok hasonló, akkor valóban nem kell vele foglalkoznia, így hát nem is teszi. Az pedig, hogy neked nincs humorérzéked, egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát, ugyanis neki sincsen, de így még azt sem látja, hogy most ez vicc, vagy sem. Sokkal jobban járnál, ha viccek helyett találós kérdésekkel, fejtörőkkel próbálkoznál, mert abban még kihívást is talál, azt pedig, mint láthattad szereti. A figyelmeztetés pedig célt ért, bár Timi nem kap visszaigazolást, de kinézi belőled, hogy megértetted. Valóban sokkal veszélyesebbnek tartja az embereket és a peteket a moboknál, és sokkal jobban is óvja tőlük az idomárt, ami azért nehéz, mert Shu ember lévén pont, hogy az emberekkel szeretné magát körülvenni... legalább is bizonyos emberekkel. Amíg azonban Timidus számára a barát egy olyan ellenség, aki még nem támadott hátba... nos, ez elég bonyolult. Ezzel szemben Shu sokkal egyszerűbb, és a válasza is az.
-Á-áh! Ő a védőangyalom. Láttad a szárnyait, nem?
Persze nem vár választ a kérdésére, és ahogy észre is vetted, le is lépett. Okkal, de ezt majd meglátod a post végén. Timivel azonban most olyan terepre tévedtetek, amiben a harci tapasztalatai már nem sokat érnek, és amiben nem tud segíteni. Jó tulajdonsága azonban, hogy az emberekkel ellentétben ilyenkor nem is próbál meg segíteni, hanem elismeri önmagának is, hogy nem jártas az adott témában, és nem kezd el butaságokkal traktálni, vagy tanácsokat adni.
-Ezekkel az emberi dolgokkal neked kell szembenézned, én nem értek ezekhez. Most meghoztál egy döntést, értékeld, hogy jól döntöttél-e, és ez alapján hozd meg a további döntéseidet is.
A sárkány is elindul az asztal felé, és int a fejével, hogy kövesd, majd helyet foglal mellette, és megadja a választ.
-Shu szeretné, ha velünk vacsoráznál. Mi ugyan befejeztünk egy étkezést az érkezésed előtt, te azonban éhes lehetsz, ahogyan legutóbb is éhes voltál. Teljesítsd az idomár ezen kívánságát, és azzal meghálálhatod a segítséget.
És mielőtt válaszolhatnál, az idomár meg is érkezik, egy nagy tállal a kezében, rajta pedig svédasztallal. Nem, nem japán ételeket szolgál fel, amiért Chizu megint csak leharapná a fejét... de most te vagy a vendég. Friss kenyér, sajtok, húsok, szószok, ami csak egy jó vacsorához kell.
-A nagy harcban biztosan megéheztél, és ennyivel tartozom, ha már megmentetted az életemet és kimentettél a gonosz sárkány karmai közül. Készítettem még egy csésze kávét is, és itt van a három zsákocska.
Letesz eléd egy újabb csészét, most már csak a csészét a kávéval, majd a három szütyőt is lerakja az asztal mellé. Nem nagyok, úgy fél kiló kávébab lehet egy zsákban.
-Jó étvágyat kívánok!

by **Blue-Eyes** Hétf. Május 09 2016, 19:13

Timidus meglehetősen erős védőangyal lenne, már ami a játékban élő peteket és játékosokat illeti. Nem sok erősebb lehet náluk, még ha egyenrangú akad is. Ezt persze felesleges nekik elmondanom, tisztában vannak vele maguk is. Az emberi problémákat nekem kell megoldanom. Nem olyan egyszerűen kezelhető, mint egy kis tapasztalatlanság, ami harccal orvosolható. Ugyan egyes helyzetekben könnyebbé válik az ember egy hosszadalmas tombolás után, ez azonban nem az a helyzet.
- Fogalmam sincs, hogy jól döntöttem-e - jut eszembe.
Tényleg nem tudom. Intésére követem, bár nem tudom, hogy minek. Aztán mikor meghallom döntését, egy pillanat alatt megállok. Ezt nem mondhatják komolyan. Mégis mire fel ez az egész? Nem volt elég nekik, hogy eljöttem? Arról nem is beszélve, hogy ha úgy lesz, ahogy a múltkor, akkor annak semmi értelme.
- Ugye tudod, hogy nem nevezhető közös vacsorának az, ha csak egy ember eszik? - tájékoztatom a sárkányt, hátha lemaradt nála ez a lényeges információ.
Azt hiszem, mennem kellene, akkor viszont olyan, mintha megszegném a szavam. Mégis miért jártattam a szám és kérdeztem meg, hogy mivel viszonozhatom ezt a kis okítást? Azért, mert nem akarok tartozni, világos. Hol vannak azok az idők, mikor egyszerűen megmondják a tandíj árát, én fizetek és már itt sem vagyok? Náluk nem működnek túlzottan rendjén a dolgok. Vonakodva, de megadom magam. Egy lemondó sóhaj keretein belül helyet foglalok, keresztbe téve magam előtt lábaimat, miközben karjaim térdeimen kezdem el pihentetni. Semmi formális japán ülés, meg ilyenek, csak kényelmesen. Kicsit vizsgálódva nézek a sárkányra, amiért az asztalhoz csalt.
- Nem vitatkozom, tényleg gonosz - állapítom meg - Ennek ellenére nem tartozol semmivel, sőt, ami azt illeti, szerintem inkább én tartozom. Mégiscsak rám áldoztátok a szabadidőtöket, amit nem rabolnék tovább - vetem fel távozási szándékomat, remélve, hogy nem ellenkeznek.
Még egyébként sem vagyok annyira éhes. Nem most ettem utoljára, de ma már ettem, ami határozott előrelépés a nulla fogyasztással szemben. A csésze kávéra azért nem mondok nemet, elvégre miattam készítette és mint értesültem róla, ők nem isznak effélét. Azt jobb lesz eltüntetni, az ételek eltakarítására azonban ők is képesek.

by **Shukaku** Hétf. Május 09 2016, 19:52

A petek közül talán valóban ő a legerősebb, ha nem számítjuk a Sayonarás társaságot, aki már egyszer megverte... bár ott azért bele kell számolni, hogy azonos feltételek mellett talán győzhettek volna, de ezt egy újabb küzdelem nélkül nemigen fogják megtudni. Az viszont biztosan nem igaz, hogy a legerősebb páros is ők ketten lennének. Ahhoz Shut túlságosan kevéssé érdekli a harc, és bár nagyon igyekszik, és próbál mindent megtanulni, amit Timi mond neki, egyszerűen az egész lénye nem arra való, hogy ütőképes harcegység részét alkossa. Timi talán annyit mondhatott volna, hogy nekem sincs, vagy azt, hogy akkor nekem honnan legyen, de nem gondolta úgy, hogy választ vársz tőle, hiszen az előbb elmondta, hogy nem adhat választ, így csak csöndesen folytatta az útját az asztal felé, ahol is felvilágosítottad arra, amit már eleve tudott.
-Igen, tudom. Mi is enni fogunk, az pedig már nevezhető annak.
Azt pedig még hozzátenném, hogy együtt tervelték ki ezt a gonosz húzást, szóval Shu értette, hogy mire gondolsz, amikor gonosznak nevezed a barátját, és egyáltalán nem haragudott meg. A fejét azonban hevesen megrázta, miközben már el is kezdte pakolni a saját sandwichét.
-Szerinted kik építették ezt az épületet, és miért? Nem a szabadidőnket raboltad, hanem egyike voltál a sok kicsinek, akinek segítünk. Ez a munkánk, ha úgy tetszik. És mielőtt elkezdenéd, hogy azért fizetés jár, bőven megfizetitek azzal, hogy gyakoroltok Timivel, amit ő szeret, nekem pedig nem kell addig sem, mert én meg nem szeretem. De ha nagyon menni szeretnél, akkor nem tartunk vissza. Csinálj egy szenyót, azt megeheted útközben is, tedd el a kávékat, és már mehetsz is. Viszont... még mindig tudod, hogy hol találsz meg minket, ha bármire szükséged van, vagy neked van valamid a számunkra.
Fejezte be így, hogy megmutassa, nekik is lehet szükségük rád, nem hordják fent az orrukat. Ha meggondoltad magad, akkor persze elfogyaszthattad velük a vacsorát, de nem erősködtek, és az ajtó nyitva állt kifele is, nem csak befele. Mármint vélhetően becsuktad magad után, amikor bejöttél, de nem volt bezárva.

Részemről szerintem ez a záró, nagyon szépen köszönöm a játékot, Timi egyik kedvenc ellenfelévé avanzsáltál.

by **Blue-Eyes** Hétf. Május 09 2016, 20:26

Na igen, az már nevezhető annak. Shu magyarázatát hallva kicsit elhúzom a szám. Valahogy sokkal könnyebben jönnek az őszinte arckifejezések a közelükben, mint idegenek előtt. Mintha nem tudnám olyan könnyen felvakolni magamra nyugodt ábrázatomat. Vagy egyszerűen csak elismerhetném, hogy én is élveztem a párbajt és jól esik a társaság, annak ellenére, hogy később minden bizonnyal úgy döntök, egy ideig megint nem jelentkezem náluk. Át kell gondolnom a ma hallottakat és tapasztaltakat, ahhoz pedig idő kell. Nem kevés idő.
- Mondták már, hogy nem túl kellemes érzés az embereknek, ha lekicsizik őket? - kérdem, mert olyan sűrűn használja ezt a szót.
Választ nem várok rá, ugyanakkor most már tisztában lehet vele, hogy nem épp kellemes ezt hallani, főleg, ha tisztában is vagyunk vele és zavar is minket egy részről. További mondandója pedig akár akarom, akár nem, sérelmezésként száguld agyamba, amit jogosnak is vélek. Ez az egy kérésük volt, én meg már itt sem lennék és még hangot is adok neki. Ennyit a jó neveltetésről és az illedelmességről. Lassan hozzálátok egy szendvics elkészítéséhez. Talán az előttem lévő alapanyagokból nekem sem lesz túl nehéz kreálni egyet, lehetőleg valami csípőset, hogy aztán a kávé mellett eleszegessem nyugton ülve.
- Jó étvágyat! - mondom kissé zavartan, mielőtt még beleharapnék teremtett szörnyembe.
Csendben fogyasztom el mellettük, hogy azért mégiscsak meglegyen a kérésük és együtt vacsorázzunk. Nemigazán tudom, hogy mit mondhatnék még. Kérdésem jelenleg nincs, vagy túl zavart vagyok ahhoz, hogy eszembe jusson egy is. Akármilyen is az általam összepakolt, javarészt húsból álló mutáns szendvics, gyorsan magamba nyomom, de azért úgy, hogy ne tömjem túlzottan számba a falatokat. Valamennyit ízlelgetem is. A kávé közben fogy, végezetül pedig elpakolom a zsákocskákat, ha már nem sikerült elfelejteniük.
- Köszönöm a vacsorát! És minden mást! - teszem hozzá.
Kifelé még magamra veszem cipőimet, aztán már csak az ajtóból szólok vissza, mielőtt távoznék, becsukva azt ismételten magam után.
- Vigyázzatok magatokra! Viszlát!

//Én is köszönöm szépen a játékot! Smile

//

by **Argo** Szer. Május 25 2016, 13:03

Hai~
A küzdelmet lezárom, jutalmatok 30 exp és 80 arany.
Blue-Eyes a 10. szintre lépett.

by Ajánlott tartalom