Aoi Shizuka vs. RenAi - Ikeee - Avagy JL-csata csajos módra :3

Nem tartózkodom sokat itt… sajnos… vagy nem is sajnos.. nem tudom. Jó érzés hazamenni és befeküdni párocskám mellé az ágyba. De ma nem fog otthon aludni, említette hogy az egyik küldetése huzamosabb ideig is eltarthat madj… felajánlottam hogy vele megyek segíteni, de óvva intett a dologtól. Aggódom érte… és félek hogy nem tart alkalmasnak arra hogy megvédjem… Jó oké, egy pasinak megalázó az ilyen, de ha tudok neki segíteni akkor miért nem mehetek?... Mindegy, úgy döntöttem hogy hallgatok rá és bízok benne. Így mivel akadt némi szabadidőm eljöttem hát egy kis céh-látogatósdiba. Szétnéztem, de nem találtam senkit… felmentem Rita szobájához, bekopogtam de semmi.. benyitottam és senki… felbosszantottam magam, hogy végre akad egy kis szabad időm és mégsem tudom rájuk fordítani… lebaktattam a konyhába, leültem az asztalhoz és megkérdeztem hogy mégis ki merre van… A válasz hamar megérkezett, szinte rögtön. De nem jó híreket olvastam. Szinte mindenki küldetésen, vagy küzdőteren esetleg eventen tartózkodik… Egyedül Oz-t és és az új lányt nem említette hogy merre lehet… talán nem tudott róluk semmit. Nagyot sóhajtottam, majd úgy döntöttem hogy megnézem a JL-edzőtermét, amit Rita ajánlgatott annyira. Szerencsére a házon belül is volt egy Mini-mapp így gyorsan megtaláltam. Benyitottam de kongott az ürességtől. Lehet mégiscsak küzdőtérre kéne mennem, hátha találkoznék valakivel… de ha már itt vagyok nem hagyom kipróbálatlanul a termet. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót… Elképedve fedeztem fel a dolgokat. Gyönyörűen el voltak rendezve és kiépítve a szükséges dolgok. A terem egyik része, akár egy kendó pálya is lehetne, a falon oldalt fakardok és díszelkedtek. Nem csodálom hogy Rita szereti ezt a helyet. Másik részébe tekintve biszont bábuk sorakoztak, akár püfölésre… akár szimplán csak céltáblának az íjászoknak és távolsági harcosoknak. Közelebb lépve az egyik sorhoz, meglepődtem de autómatikusan elkezdtek dobálni valamivel…Oo Biztos hogy az állóképességet.. vagy nem tudom mit fejlesszenek… >< Hátráltam, de ezzel még nem volt vége,három ajtót is láttam, benyitva az egyik két zuhanyzót meg egy raktárat találtam. Úgy döntöttem ha nincs más, akkor kipróbálom magam itt. Kedvet kaptam hozzá, így pajzsom és fegyverem elő is hívtam és uzsgyi neki! :3 Becéloztam azokat a bábukat amik maguktól támadnak ha egy bizonyos közelséget elérsz. Így egy suhintással nem de két suhintással és egy pajzzsal való lecsapással el is pixeleződött, de nem volt nyugtom mivel ott volt mögötte a másik. Mire lecsaptam azt jött egy oldalról… és időközben vissza respawnol-t a az első. Hoppá gyorsabbnak kell lennem, vontam le a következtetést! És rá is gyorsítottam. Majd egy nesz hallottam a bejárati ajtó felől. ~Csak nem megjött valaki? Esetleg betörők?...~ Futottak át a fejemen a lehetőségek, így abba hagytam az ütlegelést és az edzést, majd egy törölközőt vettem a nyakamba a közeli polcról. Óvatosan lépdeltem, oldalt közel a falakhoz, hogy ha mégis betörők lennének vagy illetéktelenek akkor ne vegyenek észre és kileshessem őket. Ha viszont céhtag vagy valaki más, akkor könnyedén a nyakába ugorhatok hogy köszöntsem. :3 Mikor az ajtóhoz érek kardom és pajzsom a kezemben majd megszólalok:
- Barát vagy ellenség? - Szűkül össze a szemem. ><"
- Tudom hogy ott vagy, hallottalak az előbb. >.<"- Folytattam.

Csendben várakozok hogy most mégis mi fog történni, vajon valami magas robusztus rabló pasi az, esetleg valami ellenséges céh próbálja felderíteni a lakhelyünket… információt szerezni hogy aztán kiiktathassanak minket?... Esetleg akadt valaki, aki mégiscsak itthon maradt… Nem tuodm, fentről nem hallottam neszeket, bár akkora ez az épület hogy még a szomszédos folyosón sem hallanám meg senki léptét… De mindegy is, felesleges ezen agyalni már csak azért is, mert pár másodperc múlva ki is derül… Kardom a kezemben, pajzsom a testem előtt. Szemem össze szűkül. Közeledik. Állapítom meg, majd a nevemet is meghallom. Kicsit meglepődök, ugyanakkor meg is nyugodtam. A sejtésem bebizonyosodott és a lány hangjának a tulajdonosa is lassan előbukkant.
- Tudom. – Válaszoltam elmosolyodva, és kissé zavarban. Mivel majdnem letámadtam szerencsétlen lányt.
- Sötét titok? – Kérdezem ledöbbenve, majd mikor kapcsolok folytatom.
- Van sárkányunk és kínzó kamránk is. – Mondom nemes egyszerűséggel, és komolyságot erőltetve az arcomra. Kíváncsi vagyok a lány reakciójára, és igyekszem vissza tartani a röhögést, pedig már nagyon ki akar bukkanni, de nem szabad. Higgadtság és komolyság! Magyarázom magamnak és figyelem a lány mimikáját.
- Edzek. - *Húzom ki magam és mosolyodok el*
- Muszály hogy lépést tudjak tartani a többiekkel. – Folytatom.
- Ohh, nekem se Hinari mesélt róla, Rita ajánlotta hogy ha lesz egy kis szabad időm jöjjek ide és próbáljam ki. - Töröltem meg az arcom jobb kezemmel megfogva a törölközőt, ami még mindig a nyakamban lógott, majd nagyot nyújtózkodtam.  
- Van kedved esetleg kipróbálni. – Mutattam a terem belseje felé.
- Vagy esetleg hmm… vagy esetleg velem megmérkőzni? – A „hümm”- ögést követően kissé elpirosodtam, ugyanakkor tudtam hogy nálam ez egy bevált módszer mások meg és ki ismerésére, így örültem volna hogy ha elfogadja a felkérésem. Ha rábólintott már kapta is a meghívót.
- A terem azon része szerintem alkalmas erre. – Mutattam jobb oldalra, ahol nem voltak akadályok csak a fényes padló ami már szinte visszatükröződtünk. Oda siettem, szembe álltam a lánnyal, még volt pár másodpercem. A kardom és pajzsom a kezemben… és uhh.. elfelejtettem letenni a törölközőt. >< De már mindegy, remélem hogy nem fog zavarni, bár akár még hasznát is vehetem, gondolkodtam el.. de már le is járt az idő.
- Támadj csak, én felkészülve várlak. – Szólaltam meg, és hagytam hogy Shizu kezdeményezzen.

Már a hangjáról felismertem a lányt pedig eddig csupán egyszer találkoztunk, de kedves hangja úgy tulajdonult édes megjelenéséhez hogy teljesen beleivódott az emlékezetembe. Örültem hogy láttam, és bár azért jöttem hogy kicsit beszélgessek valakivel, bárkivel a céhben, mégsem úgy alakult. Először azt hittem hogy csak egyedül vagyok itt, így a már Rita által párszor ajánlott, edzőtermet vettem pártfogásba, ami pár perc után meg is izzasztott. Nem sokra rá hangokat hallottam így óvatosan megpróbáltam felkutatni a tulajdonosát. Végig a fal mellett a nyakamban a törölközőmmel, csendben igyekeztem az ajtó felé, mind két kezem lefoglalta a fegyverem. Meglepetésemre Shizuka hanját hallottam így úgy döntöttem ha már itt vagyunk akkor próbáljuk ki élesben is a gyakorlótermet.

Kicsit meglepődtem hogy elhitte a sárkányos és börtönös mesémet, bár az alapokat Ő ültette a fejembe. Végig koncentráltam hogy el ne nevessem magam, főleg a lány reakcióján.
- Igaz kínzókamránk nincs, hacsak a tárgyalótermet nem vesszük annak, ahol az unalmas de hasznos megbeszéléseket tartjuk, és igen sárkányunk tényleg van. Mármint Hinarinak, és biztos láttad már te is. Legutóbb a karácsonyi bulin is vele volt. Nagyon édes, biztos hogy megszeretnéd. Amm az hogy kicsi ne zavarjon, hidd el idő kérdése és szerintem Ő is megnő majd nagyra. Bár fene tudja, a petekhez sajnos nem nagyon értek. – Majd mikor a lány megkérdezte hogy félek-e itt egyedül, csupán a fejemmel bólogattam hogy nem. Nem tartom félelmetesnek, főleg hogy védett övezet, különösebb bajunk nem eshet.
- Itt nincs mitől félni, védett övezet, még megtámadni sem tudnak csak úgy. – Mosolyodtam el, bíztatóan. Majd mikor mondtam hogy Rita ajnálotta megpróbálta beazonosítani, és sikerrel bár a kaszt meghatalmazását megmosolyogtam.
- Igen, ő kardforgató. Én viszont lovag vagyok ezért van pajzsom is. Míg Riii-chan gyors és erős,magas fegyverkezeléssel én gyenge vagyok de sok élettel rendelkezem ezen kívül a speciális képességemre osztottam sok pontot. Fontos hogy boss harcokon mindig tudjam használni, mert nekem az a feladatom olyankor hogy megvédjem a többieket, míg ők verik a boss-t. Tényleg te még boss-harcon sem voltál ugye? – Kérdeztem a lánytól. Majd rátértünk a harcra, úgy vettem észre hogy sok téren tapasztalatlan még, de ezen gyorsan segítünk. Igaz íjásszal csupán egyszer küzdoöttem, így túl nagy tapasztalatom nincs irányukba. De úgy hiszem most mind a ketten sokat fogunk tanulni egymástól. Kivonultam a pálya szélére egy nyitottabb térre, tudtommal mivel az íjászok távolsági harcosok, így kell nekik a tér, igyekeztem ezzel is elősegíteni a lány helyzetét. Mivel tapasztalatlanság jeleit véltem felfedezni, ebből merek köveztkeztetni hogy kisebb szintű lehet, bár arról fogalmam sincs hogy mennyivel. Shizu-nyan elfogadta a kihívást és már számolt is visszafele, a kardját felajazta majd egy figyelmeztetés után lőtt. Meglepődtem hogy majdnem van olyan gyors mint én, a pajzsom magam elé rántottam, amiről lepattant és megsebezte a vállam. Elmosolyodtam majd megszólaltam:
- Szép volt, de most én jövök! – A távolságot rövidebbre igyekeztem fogni, oda futottam hozzá és a pajzsommal félre lökve az íját próbáltam megvágni. Majd kicsit ismét hátráltam. Tudom hogy ez nem jó taktika ilyászok ellen, de nem sebzett sokat így esélyem még van a győzelemre. Ugyanakkor igyekeztem elhúzni az időt hogy minél több dolgot leshessünk el egymástól.


/Élet:225 Páncél:60-8=52/

Úgy látszik petek terén Shizu sem tud többet nálam, pedig igazán utána kéne néznem a dolgoknak már csak Kyubei miatt is.
- Igen, azt hiszem Nesztor. – Vágtam rá, helyeslően. Majd mikor a boss kérdést vetettem fel, kijelentette hogy nem volt, nem tudom hogy ez most jó-e vagy sem, de mint JL tag biztosra veszem hogy hamar az él mezőkre tör majd, és onnan nincs megállás, akkor már Ő is harcolni fog a bestia főnökök ellen. Majd vártam a kérdést amit meg is kaptam.
- Uhh, a boss harcok kemények. Egyedül vagy kisebb csapatban esélyünk sincs… sőt ha nem lenének burkok… akkor rosszul is járnánk… Sokszor van hogy szorul a hurok a torkunkon, de szerencsére mi tankok azért vagyunk hogy védelmezzünk. o/ - Nyugtattam meg a lányt a végére.
- De megéri, nagyon is. Nem csak azért mert megnyitunk egy szintet, hanem mert pontot és expet is kapunk érte, azon kívül megmutatjuk hogy csapatban is működünk… vagyis a legtöbbször. – Magyarázkodtam. Majd ismét a csatára koncentráltunk. Támadtam, mégpedig sikeresen. Kicsit meglepődve néztem a lányt miként reagálja le az őt ért találatot. Menekült és megilyedt, olyan volt mint egy rémült kisnyuszi. Kicsit megilletődve figyeltem miként a terem másik végébe szalad, végig méri magát, majd cukin felfújva magát lendül támadásba. Lehet hirtelen érte a támadásom, vagy talán még nem is harcolt igazán senkivel… Gyengédebbnek kell lennem. Tudatosítottam magamban. És míg ezen gondolkoztam már támadt is, már túl közel volt a nyila, nem tudtam felemelni a pajzsom így ösztönösen félre ugrottam egyet, de mellkasom helyett a vállamat találta el.
- Szép volt! – Kiáltottam oda a lánynak dicséret gyanánt, és érdeklődve hallgattam végig a mondandóját.
- Etoo… - Próbáltam összeszedni a gondolataim.
- Nem igen tudnálak más kasztban elképzelni, bár lehet csak azért mert íjászként ismertelek meg. Igazság szerint én is kardforgatóként kezdtem, de tank gyanánt jobban passzolt hozzám a lovag kaszt. – Meséltem neki kicsit magamról.
- De idő kérdése és biztosan bele tanulsz a kasztodba, hidd el nem vészes… - Bíztattam és komolyan is gondoltam. Amikor a ”mester” szót kimondta, megállt bennem az ütő. Úgy hangzott mintha ez nekem szólt volna, bár lehet csak az egóm képzeli bele.
- Etoo…sajnos nem ismerek mestereket Aincardban, és én sem vagyok az a tipikus „sensei”-alkat, de amiben csak tudok segítek. Bízhatsz bennem, és minden JL-es tagban. – Magyarázkodtam. Bár ez nem jelenti azt hogy nem képzeltem el kettőnket, miként sensei és tanítványa benne vagyunk minden hülyeségben, kaja evő verseny, átverő verseny, de sajnos tőlem a hülyeségen kívül nem tanulhatna mást. >< Most viszont rajtam volt a sor hogy támajak. És végig gondoltam hogy, hogy is kéne hogy ne érje váratlan, bár kímélni nem igazán tudom, mivel ennek ez a lényege, ez a pontok harca.
- Támadok! – Jelentettem ki és meg is indultam felé, de most nem a pajzsommal támadtam nem, a terem csúzsósságát kihasználva, lendületet vettem, és igyekeztem oda ”csusszanni” a lányhoz megsebezve a lábát. A pajzsom készen létben van hogy védekezzek.

A lányt a támadásom a szokottnál is nehezebben vette… de nem tudok úgy támadni hogy ne támadjak QQ Mármint hogy ne bántsam… >< Hiába vagyok azon hogy a harcunk egyszerű legyen ha ennyire fél tőle, talán el sem kellett volna kezdeni. Bár… akkor soha nem is tanulja meg hogy különösképp nincs is mitől tartani, főleg nem egy barátságos küzdelemben.

Odacsúsztam, és váratlan dolog történt, a lány nem csak kivédte a támadást de úgymond átvette az irányítást, pár pillanatig reagálni sem tudtam, csupán a lány arcát kerestem rajta a megfeszülő izmokat, és vártam a mondatot hogy: Eddig csupán játszadoztam, hihii… Mondjuk kaptam mondatot, de nem ilyesfélét. Az angolom idebent kissé megkopott, de azért értettem a lány szavait még akkor is mintha nem is Ő mondta volna. Most is döbbenten kerestem a lány arcán az elfolyott mimikát, kijelentve hogy: Csak viccelt.. de nem kaptam hasonlót. Shizu tartása, annak jellege, kiállása… mindene egy csapásra megváltozott. Nem értettem mi folyik itt. A lány harcra hívott, mikor eddig menekült, meg csak az íját próbálgatta rajtam… de ez most más. Kissé aggódva tekintettem a lányra, remélve hogy nem valami vírus fertőzte meg, esetleg nem-e skizofrén, amiről eddig nem tudtunk. Vagy csak nekem nem lett szólva. >< Az is megfordult a fejemben hogy esetleg valamiféle speciális képessége aktiválódott, de az tudtommal személyiség változással nem jár… vagyis még nem találkoztam vele…

- Shizu? Jól vagy? – Kérdezte aggódva. Remélem hogy nincs baja… egyszerűen nem tudtam hogy miként álljak a fejleményekhez…
- Mi volt ez az előbb? Megijesztesz. – Mondtam neki, felé fordulva. Majd ha válaszolt, és valamennyire megnyugodhattam akkor támadtam is. A pajzsom balra tartva magam elé emeltem, míg a kardommal most nem vágás mintsem inkább szúrást szerettem volna bevinni. Ha tudtam újra próbáltam, de nem hátráltam.

Furcsa… ez a lány felettébb furcsa… most úgy beszél magáról mintha nem is Ő lenne… nem értem még mindig a dolgokat, és sejtésem sincs hogy mégis mi váltotta ki ezt belőle, elbizonytalanodtam hogy most folytatnom kéne-e… elvégre… elvégre céh-tag és nem akarok neki rosszat, meg amúgy sem akarnék. A lányt végig hallgatva elkerekedett szemekkel, értetlen arckifejezéssel tekintgettem rá, miközben próbáltam felfogni és értelmezni a szavait.
- Még mindig nem értem mi folyik itt. - Adtam jelet az értetlenségemnek majd mikor a két lábam közé a földre lőtt, hátráltam kicsit, a bal lábamat hátra a jobbat előre és már támadtam is. Azt hiszem ennek a  valaminek akkor lesz vége, ha véget ér a mérkőzés. Így a legjobb ezt gyorsan lejátszani, azt hiszem Shizu és a másik Shizu is ezt akarja. Lábammal ellököm magam, és a pajzsommal támadok. Tudom hogy így el fog érni a támadása de nem érdekel, a pajzsom meglendítem és megkísérlem megütni vele a lányt. Ha nem sikerült akkor a lendületet felhasználva a kezemben lévő kardal támadom. Majd vissza vonulok, figyelem a lány sávját hogy találtam-e. >< Még mindig nem értem mi folyik itt, és csak remélem hogy ha vége a harcunknak akkor visszatér az igazi Shizu. >< De ha nem… akkor nem tudom mit csináljak. >< És csak remélem hogy nem én rontottam el valahol a lányt. >< Addig hátráltam míg pont bele értem azoknak a bábuknak a ható körébe amik önmaguktól támadnak egy bizonyos távolság után. Igaz nincs sok sebzésük, sem pedig életük, de nagyon gyorsan tudnak vissza respanolni. Idegesítőek most. Megijedve léptem vissza a lány felé, suhintva kettőt a bábura hogy elpixeleződjön, addig van időm kiosonni onnan hogy újra a lánnyal tudjak foglalkozni. Amint kiértem szembe álltam vele, és ismét kész voltam védekezni. A pajzsom ritkán hagy cserben, és akkor is azért mert én hibázok. Erre most nincs sok lehetőségem. A lányra összpontosítottam. Figyeltem mikor támad.

A lány zavaró viselkedésével nem tudtam mit kezdeni. Úgy voltam vele hogy ha gyorsan véget vetek a harcnak akkor befejeződik ezt az egész, elvégre a harc alatt lett ilyen… A küzdelmünk kegyetlenül folytatódik, támadok, védekezik majd védekezek és Ő támad. Nagyon oda kell ám figyelnem hogy mégis miféle húzásra számíthatok tőle, elvégre egész modorában, harci stílusában megváltozott és bizony nem volt egyszerű nyomon követni a „fejlődését”. Sőt még a végén én tanulhatok tőle. Eleinte retteget a pengémtől, most meg profi szinten ügyel arra miként is használom. A támadásom sikeres volt, úgy néz ki nem számított arra hogy a pajzsommal is üthetek, és ezzel földre is taszítottam. Nem kegyelmeztem neki, minél hamarabb véget akartam vetni ennek az egésznek… Sikeresen találtam és ezzel a páncélja pixelfoltokba bomlott és tűnt el a semmibe. Nem hezitált Shizu gyorsan kigurult a hátrányos helyzetéből, és futásnak eredt, majd a nyilát fenyegetően felém tartva, keze az idegen, de még nem lőtt, meglepettségemre bemutatkozott, megint… majd mielőtt bármit is tehettem volna a nyila már szélsebesen közelített felém. >< Megpróbáltam kitérni előle, de pajzsomat ismét ügyetlenül használtam, és nem rántottam elég gyorsan magamhoz, így eltalált a támadása. De nem érdekelt különösebben.
- Izé… várj akkor te is segíteni akarsz neki? – Lelkendeztem, bár fel ötlött bennem még egy dolog.
- Az tök jó, akkor már két segítője is van! – Örvendeztem a felismerésnek. Majd felszaladva a falon, megjegyzett egy furcsaságot, amit nem értettem. Közelharci védekező eszközt akar. Most akkor adjam oda neki a pajzsom? Nézek a kezemben lévő tárgyra. Ha oda adnám neki sem járna vele sikerrel, sőt.. ha jól tudom mivel az íjász távolsági kaszt ezért nincs védelme közelharcra nem?... Bár hiába, még mindig nem értem ezeket a túlbonyolított dolgokat. Azt vártam hogy a lány most mire készül, feszült idegekkel néztem a Shizu vagyis SAI mozdulatait. Majd úgy döntöttem jobb megelőzni a bajt, így támadtam. Minden erőmet összeszedve igyekeztem fegyveremmel megsebezni.

Shizu viselkedésére valamelyest magyarázatot kaptam, sőt örülhettem mert végülis igazam volt. Az a valami azért irányítja hogy segísen neki, hogy új dolgokat tanítson, hogy rávilágítsa miféle lehetőségek állnak előtte… igazán érdekes, sőt egy ilyesmi nekem is jól jött volna anno, de úgy nézem ez valami új fejlesztés lehet. Shizut vagyis Sai-t elnézve igazán irígykedem, bár tény hogy furcsa vele így beszélni, egy lélektelen géppel, aki parancsot követ, méghozzá azt hogy segítsen a céh társamnak, innentől már kiérdemelte a tiszteletem. Bár egy dolgot azért nem értettem a mondandójában.
- Izé… azt mondod hogy jobb az hogy céhtárs csatánál jöttél inkább segíteni, mintsem hogy akkor bukkantál volna fel mikor valami igazi gyilkossal harcol? – Nem rétettem, elvégre akkor mindnképp fel kellett volna hogy bukkanjon, de persze nem zavart az sem hogy most tette mivel így Ő is segített neki. Így ha már ketten védjük a lányt akkor örülök neki. Legalább nem kell féltenem, bár tény eleinte aggódtam hogy hogy lesz ebből harc, hát így megoldódott. Igen, Shizut nem harcra teremtették, legalábbis ahogy legelőször elnéztem most viszont más… igaz csak Sai miatt, de ha Ő segít megmutatni a benne rejlő képességeket, akkor talán Shizu is bátrabban áll majd a dolgokhoz, elvégre Aincardan, sőt ebben a céhben igenis kell hogy az ember ki tudjon állni magáért és a csapat társaiért… A lány ismét támadott, elő hívott egy kést amivel hárította a kardom. oO Meglepődtem, nem tudtam hogy az ílyászoknak ilyenük is van. Így nem talált be a vágásom, de a pajzsommal hátrébb taszívta nyertem egy kis teret magunk között. De figyelmetlen voltam, így a nyilával ismételten eltalált… ezek után a beálló csendre megmagyaráztam hogy miért is tudok ekkorát sebezni…
- Tudod, Sai én a kasztomhoz képes átlagos sebzéssel rendelkezem… sőt ismerek nálam alacsonyabb szintű tankot és aki nem mellesleg lovag is, és mégis nagyobb a támadása az enyémnél. A pontelosztásom azért ilyen mert már százharmincegy pontot tudtam elosztani, a meglévő szintemnek és boss-harcoknak köszönhetően…és még erre jönnek rá az itemek álltal osztott stat pontok. – Magyaráztam. Majd ismét támadtam, egy alulról felfelé vágással.

Élet:225 Páncél:60-8=52-8=44-8=36-8=28-8=20/

Sai furcsán beszélt és furcsaságokat is mondott, sok szót nem is ismertem igazán… de azt hiszem a létezése lényegét megértettem, most már tudom hogy Shizu segítségére van, és próbálkozott is, mikor a stat pontokat kezdtem el magyarázni, akkor igazat adott nekem, bár nem értettem hogy most mégis miért „megy el” kicsit fura volt nekem… vagyis leginkább nem tudtam mit kezdjek vele, azt hogy hogy is kezeljem. A fegyverem lendült már nem bírtam vissza fogni magam… pedig igyekeztem, a mondatából mikor megemlítette hogy lelép, akkor már igyekeztem vissza venni a lendületből, hisz csak úgy nem támadnám meg Shizut. Sai tud és akar védekezni, Shizu viszont fél… fél használni az erejét… legalábbis azt hiszem. Mikor a lány kezéből kicsuklik a kés, én is elengedem a fegyvereim, mind a pajzsom mind a kardom hangos csörömpöléssel ér földet. A lány után kapok, megfogom a kezét, és térden alá csusszanok hogy elkaphassam, és ne essen nagyot. Ugyan nem fájna neki, és sebzése sem lenne… de van amikor ilyen haszontalan tett is sokat jelenthet valakinek. Szegény Shizu, elgondolni sem tudom mit érezhet… és én sem tudtam mi a legjobb, miként is kellett volna igazán cselekednem. Shizu szeretetre méltó aranyos és kedves lány, most Sai miatt biztos össze lehet zavarodva… vagyis én biztos össze lennék. Pislogtam a lányra, és erősen füleltem hogy halljam miféle szavakat akar formálni az ajkjaival, mely elhaló csendes szót tudtam csupán kivenni. A felsőteste a térdeimen volt, azzal támasztottam meg a fejét, így pont szemben volt velem. A két kezemmel tartottam hogy le ne csússzon onnan.
- Ne beszélj butaságokat! – Szidtam le egy picit, de a hangom végig kedves volt. Mikor láttam hogy a lány mennyire kifáradt megijedtem, és a pulzusát kezdtem el kitapintani, egy pillanatra nem éreztem semmit, meglepődtem sőt meg is ijedtem, majd mégiscsak érzékelni kezdtem valami halovány de sűrű ütemet a csuklóján... Nagyot sóhajtottam, és gondosan vigyáztam rá amíg magához nem tért.

A lány eszméletlenül feküdt elernyedt testtel a térdemen. Igyekeztem kényelmet és biztonságot nyújtani neki míg magához nem tért. Pár pillanatra megilyedtem hogy mi van ha… de a pulzusát kitapintva megnyugodtam. Tudtam hogy nem lehet baj, de az a SAI valami furcsát csinnált vele, és nem tudtam mi tévő legyek hirtelenjében. Folytattam vele ugyan a harcot, elvégre SAI is azt mondta hogy ez mind Shizu érdeke, és ha ez tényleg így van akkor én nem fogok ellene szegülni. A program ami átvette a lány felett az irányítást mondott pár érdekes dolgot, mint például hogy Shizu lát és hall mindent, ugyanakkor a mozdulatait ő irányítja. Amit el is hittem, mivel a céhtársam eleinte megtámadni is alig mert, védekezésben is gyengélkedet… egyszerűen félt a harctól… Nem úgy mint SAI mozdulatai határozottak és lenyűgözőek voltak, még én is megkíséreltem ellesni egy-két mozzanatott.. de félek ügyetlen volnék én az ilyesmikhez. Míg a lány eszméletlen feküdt a térdemen, kezemmel megtámasztva a fejét, végig azon elmélkedtem hogy mit kellett volna másképp tennem, de amint megpillantottam Shizuka szemeit ösze-össze ráncolódni, majd a fényt megszokva kinyílni ámbár még egy ideig értetlen, arrcal meredt előre. Nem szoltam semmit, csupán megkönnyebbülve elmosolyodtam. Mozzanatai arra utaltak hogy fel akar kellni, majd ezt szavakba is foglalta. Halk elnyelődő szavakba.
- Had segítsek. - Igyekeztem tartani és segíteni, hogy szemben állhassunk egymással.
- Jobban érzed magad? – Kérdeztem tőle, még mindig aggódva picit. Ilyet még senkinél sem tapasztaltam, szóval biztos valamiféle újítás lehet a rendszerben, de azért van még mit finomítani rajta, hogy például a „megszállt” hogy utána ennyi ideig azért csak ne legyen eszméletlen, egy igazi harcban akár meg is ölhették volna gond nélkül nem védett övezetben… A kérdésére nem tudtam hirtelen mit is válaszoljak… hisz igazság szerint nem is vele harcoltam…
- Nem, nem vesztettél… és én sem. SAI feladta. – Mondtam. Mivel így történ, egyszer csak lelépett eszméletlenül hagyva Shizut… haragudtam rá érte.

Kicsit rosszul éreztem magam mindezek után. Szerettem edzeni és harcolni is, de amint láttam Shizu nem igazán. Talán nincs benne harci szellem, vagy inkább csak túl féllénk, túl lágy szívű ahhoz hogy bárki ellen is komolyan fordítsa a fegyverét, nem úgy mint SAI… ez a program fura… mármint fura volt az hogy egy programmal úgy beszéltem mint egy emberrel méghozzá Shizu szájából… kicsit megilletődtem de hamar rájöttem hogy nem ártani akar a lánynak, így meg is nyugodtam… bár akárhogy is nézem azért sikerült kicsit ártania neki… azt hiszem mindez nem segítségére szoltált, talán méginkább lerombolta az önbizalmát, és még a kitartását is teljesen lenullázta. Legalábbis ezzel magyaráztam azt hogy olyan fáradtan összeesett. Nem tudom mit érezhetett, mivel engem még nem szállt meg hasonló „teremtmény”… mégis borzasztónak tudom elképzelni, látva Shizu-samat…
- Hadd segítsek! – Kérem az engedélyét látva hogy még mindig támaszkodnia kell hogy el ne essen, majd mikor megkapaszkodik bennem, gyengéden megtapasztom a kezem az övén, hogy ha esik, se ejtsem el. Szavatkozik mindezért… ugyanakkor baromira nincs miért…
- Ne szavatkozz, nagyon is ügyes voltál, még SAI nélkül is. – És igenis így gondolom mivel láttam hogy Ő bizony mindent bele adott, így az már mindenképp dicséretet érdemel nálam. Majd áradozni kezdett nekem, amibe bele is pirultam. Elfordítottam a fejem, eddig alig volt lány aki ezt elérte volna nálam. Jól esett a rólam kialakított képe, bár tudtam hogy mindez nem igaz… nem vagyok nagyszerű és társai… én csak én vagyok, átlagos, bohókás és megállíthatatlan. Szeretném ezzel jellemezni magam inkább, nem olyasmivel amitől beképzeltnek tűnhetek, hisz én csak egy egyszerű lányka vagyok, semmi több… A lány ajánlatát rögvest elfogadtam, sőt amint kijelentette a napsütést, teljességgel egyet értettem vele.
- Hmm, akkor szerintem menjünk el inkább piknikezni! – Vetettem fel ötletnek az első gondolatomat. Mivel én is vágytam némi levegőre és napfényre… és szomjas nah meg persze éhes is voltam már… ráadásul nyugodt környezetben beszélgethetünk tovább és ismerhetjük meg egymást méginkább. :33