Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

by **Aoi Shizuka** Vas. Nov. 24 2013, 19:01

- fffffffffffffffffftttthhhhhhhhhhhhhhhh ... thudddddd
Törte meg a hajnali csendet a vessző
A bambusz vessző tollas vége szabad szemmel alig követhető módon rezgett, ahogy az élesebbik végével a céltáblába fúródott
- hááááá, pfffffff – fújta ki a hajnali hideg levegőbe a tüdeje tartalmát, s magasba tartva a yumit, felhúzta az ideget, lassan eresztve le kezeit állmagasságba, nem sokkal a szem síkja alá.
A felesleges levegő, mely akadályozná az íjászt a pontos célzásban eltávozott az ajkakon át, s a kétujjas kesztyűbe bújtatott finom női kéz útjára engedte az újabb nyílvesszőt
- Thudddd – hallatszott ismét, s a haya után ezúttal az otoya is a céltáblába talált, ha nem is épp a közepébe, de a Kyudonak nem is ez volt a lényege. Sokkal inkább hasonlított meditációs szertartásra mint tényleges harcíjászatra
Normál esetben, az iskola utáni edzés során, a dojoban talán 100-200 nyílvesszőt is kilőtt volna, azonban, itt Aincradban a találat pontossága legalább olyan fontos volt, mint hozzá a tiszta elme és az íjász összhangja saját magával és környezetével.
A rövidre sikerült szertartás végeztével, az íj és a tegez visszakerült a tartójába, és helyükre a frissen kapott Futóíj került elő, a játékban megbízhatónak mondható, de mégis olcsó nyílvesszőkkel együtt.
Az ezután következő lövések messze jobban sikerültek, mint a Kyudo gyakorlása közben, de természetesen egészen más technikát követelt meg ez a fajta harcíjászat, mint amit már évek óta a dojoban gyakorolt.
Gyorsabb, könnyedebb és pontosabb, más tartás, más húrfeszítési technikát követelt, de Shizuka nem szerette volna a hatékonyság miatt feladni a tradícióit, még itt a játékban sem.
- Ez így túl egyszerű – sóhajtott fel – a táblák nem mozognak, mint a szörnyek – rázta meg a fejét a sokadik ellőtt nyílvessző után
- Kellene valami ami mozog... – töprengett tovább elmerülve saját gondolatai szövevényébe, olyannyira, hogy a hirtelen éles hang hallatán teljesen összerezzent. Az ajtónyikorgás felé, a kertre nyíló kapu irányába kapta a fejét, ahol egy hozzá hasonló lányt pillantott meg kilépni a gyepre
- Vagy talán valaki... – tette hozzá a saját gondolatához halkan, ahogy a közeledő lányra tekintett
- Ohayou gozaimasu senpai! Hajimemashite, Shizuka desu! – hajolt meg a céhtársa felé, bal kezében az íjjal – Douzo yoroshiku!
- Elnézést ha felébresztettem sempai-t a gyakorlásommal!

by **Yurihime** Vas. Dec. 01 2013, 15:01

Mire szobámba beszüremkedtek a hajnal első napsugarai, addigra szerény személyem már talpon volt, és éppen egyszerű reggelimet költöttem el. Elgondolkodva töprengtem a mai teendőimen, és magamban megállapítottam, hogy ma nem vár rám semmi különleges, csupán a reggeli gyakorlás, a megszokott utam a kastélyba, illetve a kertészkedés és a teaszertartás gyakorlása, hogy minél hamarabb képessé váljak segíteni Ren-samának és megnyithassuk a teázónkat ^.^ Mihelyst az utolsó falatot is lenyeltem, felöltöttem a ruhámat, és miután kinyitottam az ablakot, letelepedtem lótuszülésben eléje. A hűs levegő kellemesen simogatta az arcomat, és segített elmémet elcsendesíteni. Elképzeltem, ahogy a természet lágy ölén, a selymes fűben üldögélek, és az égen úszó felhőket bámulom. Majd lassan ez a kép is semmibe foszlott, és testemre végtelen nyugalom ereszkedett egészen addig, amíg kintről meg nem hallottam azt a különös hangot, melyet nem tudtam semmihez sem hasonlítani.
Felsóhajtottam, és úgy határoztam, kisétálok a kertbe, ha már így alakult. Tekintetem a falhoz támasztott fegyveremre terelődött, és magamhoz is vettem a fehér szalagos naginatát. Rendkívül boldog voltam, hogy visszakaptam a kedvenc fegyvernememet, és ismét gyakorolhattam vele. Rettentően hiányzott már, hiába barátkoztam össze a lándzsával ezalatt az időszak alatt. Mikor kiléptem a kapun, egy fiatal kisasszonyt pillantottam meg íjjal a kezében. Nyomban rájöttem, hogy az ismeretlen hang honnan is származott, és elmosolyodtam.
- Szép reggelt! ^.^ - merészkedtem ki a fűbe mezítlábasan, és megtettem néhány lépést előre - Shizuka-sama volna a céh új tagja? Örvendek az én nevem Yurihime ^.^ - álltam meg, és a bemutatkozást követően illően meghajoltam. Mikor tekintetemet újra a kisasszonyra emeltem, megállapíthattam, hogy kifejezetten szép leány, akárcsak Hinari-sama. Ám Shizuka-samában volt valami fenséges, ahogy az íjat tartotta a kezében.
- Ugyan, már egy ideje ébren vagyok ^.^ Én kérek elnézést, ha esetleg megzavartam a gyakorlásban - sütöttem le a szememet kissé - Kérem, folytassa nyugodtan, nem szeretnék a terhére lenni ^.^ Ha kívánja, visszajöhetek később is - mosolyodtam el, és óvatosan a hátam mögé rejtettem a naginatámat. Nem szerettem volna, ha kellemetlenül érezné magát, ha esetleg arra gondol, hogy én is gyakorolni szerettem volna.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Dec. 14 2013, 13:21

- Hai! Én lennék az új tag! - mosolygott büszkén
- Yurihime-senpaaaaiiii? - kérdezett vissza meglepődve Shizuka, s kicsit oldalt dőlve követte a másik lány háta mögött eltűnő fegyver-félét, fejét is oldalra hajtva, sűrűn pislogott
- Senpai harcművész kasztú lenne? - kérdezte eltűnődve, már nem volt egészen biztos abban amit olvasott.
Valójában Shizu igyekezett felkészülni mindenből, amit a céh tagjairól tudni lehetett, és pár olyan alapvető információ, mint kaszt, profilkép, és szint mind rendelkezésre álltak a céhen belüliek számára egymásról
- Á-ááá, most akartam befejezni... remek dolog hogy van itt a kertben pár céltábla is, de nem az igazi... - ingatta a fejét
- Nem mozognak - bökte ki a nagy problémát - szörnyeken kellene gyakorolnom, de a kicsik túl kiszámíthatóak, a nagyoktól pedig... félek... - vallta be elcsüggedve
- Sempai mit szerettél volna csinálni ilyen korán reggel a kertben? - terelte el a szót a saját problémájáról, amit egyelőre meg igencsak szégyellt itt a harcedzett céhtársak körében
- Csak nem te is gyakorláshoz keltél fel? - kérdezett rá, saját magából kiindulva, s közben észre sem vette, hogy milyen modortalanul letegezte a céhtársát
- Ano... az egy nagi a hátad mögött? - kérdezett ismét tapintatlanul.
Minthogy suli után rendszeresen járt a Kyudot gyakorolni a közeli dojoba, az íjászaton túl a többi fegyvernem tradíciója sem volt számára teljesen ismeretlen, hiszen a suliban még sokan akadtak akik bambuszkarddal gyakoroltak a Kendot, de csak alig egy-két iskolatársáról tudott, akik a nem túl népszerű Naginatadot képviselték. Meg rémlett neki a tőrtelenem órákról, hogy a naginata első forgatói és prominens képviselői a nők voltak, női szamurájok, azok, akik a háborúban otthon maradva, férjeik nélkül kényszerültek megvédeni otthonaikat.

by **Yurihime** Hétf. Jan. 20 2014, 17:02

Kissé zavarba jöttem attól, hogy a kisasszony rögtön senpaiként tekintett rám. Meglepett, elvégre nem tekintettem erre a helyre úgy, ahogy Shizuka-sama, ám gondolkodásmódját gyorsan megértettem, és pillanatnyi zavaromat követően mégis mosolyra húzódtak ajkaim. Egyben szégyelltem is magam, hiszen én sosem hívtam senkit sem senpainak, noha talán illőbb lett volna így nevezni a nálamnál tapasztaltabb, régebb óta jelen lévő tagokat Embarassed

Ám ez egyfajta felfedezésre is sarkallt, ráébresztett, hogy egy-egy újabb tag számára akár követendő példát is jelenthetek, vagy várhatnak tőlem útmutatást a céhen belüli élethez. Még a gondolat is megtisztelő volt, cseppet sem éreztem magam alkalmasnak ilyesmire.
- Hai, harcművész volnék, ami a kasztomat illeti ^.^ - erősítettem meg Shizuka-sama elképzelését, miközben tétován a hátam mögül kilógó fegyverre sandítottam. Bolondos ötlet volt egy ekkora eszközt dugdosni, hogy is gondolhattam, hogy majd elrejthetem a nálam nagyobb naginatát? Watashi wa baka desu! >.<”
- Anou… amennyiben Shizuka-sama szeretné, szívesen elkísérném a mezőkre gyakorolni ^.^ Én magam is kissé tartok a nagyobb lényektől, és együtt sokkal könnyebb velük bánni. Valójában egyedül kimenni nem túl bölcs ötlet egyébként sem - ajánlottam fel a segítségemet kissé tétován, több indokkal is megkísérelve alátámasztani, és ami azt illeti, úgy éreztem kötelességem támogatni a bajban lévő céhtársamat, különösen így, hogy senpaiként tekintett rám. Szerény személyem is híján volt tapasztalatnak, és nem éreztem helyesnek az ötletemet, ám nem mehettem el szó nélkül mellette. Ki gondolta volna, hogy képes leszek beletanulni ennek a különös világnak a bonyolult törvényeibe, és megszokni az itteni, valótlannak tűnő életet?
- Hai… Minden reggel gyakorolok, hogy frissen tartsam a lelkemet és edzetten a testemet ^.^ Még annyi mindent megtanulhatok, nem szeretném elveszíteni a lehetőséget csupán azért, mert nem a valódi világban vagyunk - magyaráztam csekély komorsággal a hangomban, hiszen eszembe jutott, valójában mennyire nem vagyok ide illő. Ám nincs mit tenni, most ennek a világnak a része vagyok ^.^
- Sou desu - vettem elő óvatosan a fegyvert a hátam mögül, miután szégyen szemre ott felejtettem annak ellenére, hogy rájöttem, mennyire ostoba ötlet volt oda rejteni. Felkaromon megtámasztva alapállásba helyeztem, szorosan magam mellett tartva. Így cseppnyi erőfeszítést sem követelt meg, hogy megtartsam a naginatát.
- Kiskorom óta tanulom forgatni és nagyon szeretem - tettem hozzá szememet kissé lesütve, és gyengéd pillantással illetve a kecses fegyvert, mely szívemet első látásra rabul ejtette.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Feb. 15 2014, 19:09

- Hooooooo! Kakkoi! Kiskorod óta? - csodálta meg a míves-díszes fegyvert fölé hajolva
- Nagyon szép darab, Yurihime-senpai! - mosolygott csillogó szemekkel, a kezeit is hátrakulcsolva, most az ő íja tűnt el félig-meddig a háta mögött
- Milyen harcolni vele? Könnyű használni? - áradtak belőle a kérdések
- Tudod, nekem folyton tartani kell a távolságot a szörnyek elől, és olyan zavarba ejtő futni... mindig csak odébb futni... a harcművészek biztos sokkal hősiesebben harcolnak... mint a kasztom-beliek! - vallta be, a fejét is félrefordított szégyenében
- Hontou ni? - csillantak fel a szemei a felajánlás hallatán - Tényleg velem jönnél? Woooo! Yurihime-senpai a legjobb! - kiáltotta örömében, s az elragadtatástól a lány nyakába ugrott
- Hihi! - ölelgette a nyakába kapaszkodva, mint akinek teljesítették a legfőbb vágyát. Még párszor csilingelve-nevetve megszorongatta a céhtársnőjét, mielött a nagy boldogságrohamból szabadon engedte volna.
Töretlen mosollyal az arcán lépett ki a másik személyes aurájából, s a lábujjhegyeiről a sarkára és vissza hintázva várta hogy mi fog történni
- Én már készen is állok Senpai! Ha neked is jó, indulhatunk most azonnal!
Teljesen fel volt pörögve, hogy sikerült rávennie a céhből az első embert arra, hogy együtt fejlődjenek kint, a városon kívül. Még sosem harcolt semmilyen csapatban, és borzasztóan örült, hogy most kipróbálhatja, milyen amikor ketten, vállvetve, beszélgetve töltik el, az amúgy vagy veszélyes, vagy unalmas szörnyvadászatot
- És és hova megyünk harcolni? Mit javasolsz Senpai? Én szűk helyekre, labirintusokba nem szoktam menni egyedül, mert ott már volt hogy zsákutcába kerületem menekülés közben, és épp csak, hogy túléltem

by **Yurihime** Vas. Márc. 02 2014, 21:31

Kicsit zavarba jöttem attól, ahogy a kisasszony csodájára járt a naginatámnak. Nem szoktam hozzá, hogy rajtam kívül ilyen csillogó, örömteli szemekkel nézzék, és ami azt illeti, kicsit úgy éreztem, hogy a fegyver a részem. És tulajdonképpen az is volt, testem és lelkem meghosszabbítása. Szóval... végül is úgy tűnt, mintha engem csodálna, ami kellőképpen különösnek hatott ahhoz, hogy feszélyezve érezzem magam, és félig-meddig elfordulva eltávolítottam a tekintete közeléből a karomon nyugvó szálfegyvert, és ezzel csökkentettem a kényelmetlenség érzését is >.<"
- Kö.. Hálásan köszönöm ^.^" - köszöntem meg bizonytalanul a bókot - Valójában korántsem egyszerű forgatni a mérete miatt, és figyelni kell arra is, hogy a pengéjének csupán egyetlen éle van, akár egy katanának. Azonban a hossza előny is, ha megtanulja használni az ember, akkor nagyobb erőt tud belevinni egy-egy csapásba, mint karddal, és nagyobb védelmet nyújt, mint egy rövidebb fegyver ^.^ - meséltem szerényen, a fejemet lehajtva, de kissé belepirulva, ahogy a szeretet áradt a szavaimból - Ennek a fegyvernek pedig különösen jó az egyensúlya azokhoz képest, amiket korában itt a kezembe vehettem. Nagyon szeretem ezt a darabot - böktem ki még jobban elvörösödve, és félénken pillantottam fel Shizuka-samára. Reméltem, nem tartott csodabogárnak, amiért ennyire szeretek egy fegyvert, ám számomra az életet adta, szépségével pedig elvarázsolt, ahogy a képzett forgatója elegáns, kecses léptekkel harcolt vele. Egyszer én is szeretnék majd olyan nemesnek tűnni, mit Otou-sama volt, kezében egy naginatával Embarassed

- Shizuka-sama, miért harcol egyedül és miért olyan közel a lényekhez hogy futnia kelljen? Az íjászok a történelem során vagy biztonságos rejtekhelyről támadtak, ahol nem volt olyan könnyű őket elérni, vagy a társaik védték meg őket ^.^ - kérdeztem oldalra billentett fejjel, miközben megpróbáltam elképzelni azt, ahogy a kisasszony futkorászik ahelyett, hogy példának okáért felmászna egy fára, vagy elrejtőzne a sziklák között.. esetleg másokkal együtt menne vadászni. És míg ez a jelenet lejátszódott lelki szemeim előtt, a kisasszony hirtelen a nyakamba borult, és csupán valamilyen különös véletlen folytán voltam képes megmaradni a talpamon, azt hiszem Embarassed

Nagyokat pislogva meredeztem Shizuka-samára, ám végül mégis elmosolyodtam. Boldoggá tett, hogy képes voltam örömet okozni neki.
- Igen, nagyon szívesen segítek, Shizuka-sama ^.^ - válaszoltam határtalan nyugalommal a hangomban, és ha kicsit tétovázva is, de megöleltem céhtársnőmet. Édes illata volt... de miket is gondolok én? o.o" Enyhén megráztam a fejem, és megigazítottam a ruhámat, mikor ismét szabadon lélegezhettem, viszont a következő meglepetés csak most jött.
- M-most rögtön? o.O" - hőköltem hátra, ám a lelkesedését nézve azt hiszem, nem mondhattam nemet. Nem bánthattam meg, nem okozhattam neki csalódást, így félénken bólintottam végül és elmosolyodtam újra. Olyan gyermeki volt, ahogy kifejezte az örömét, megmelengette a szívemet ^.^
- Anou... én mindenképpen egy olyan helyet javasolnék, ahol nagy és nyílt tér áll rendelkezésünkre, hogy kihasználhassuk az íjászata adottságait, Shizuka-sama ^.^ Tisztában vagyok vele, hogy illetlenség, és szörnyen restellem, hogy ilyesmire vetemedem, de ha nem bánja, meg tudná mondani, mekkora a szintje? ^.^" - kérdeztem, leszegve a fejemet. Nem illett megkérdezni, de nem szerettem volna olyan helyre vinni, ami túl nagy falat lett volna a számunkra.

by **Cardinal** Csüt. Május 01 2014, 21:30

Ossu!

Kérésre lezárom a küzdőteret, 10 xp és 30 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime

Re: Éles íjászat a kertben, avagy Shizuka vs Yurihime